Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 36 (11857. - 11876. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
11876. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-07-11 21:27:46
Üzenet elküldve: 2026-07-11 21:27:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
- Biztos vagyok benne. - *Biztosítja Rorkirt, azt remélve, hogy ezzel le is higgad a férfi. Szívesen föl is fedné a manót, de nem biztos benne, hogy nem csak rontana a helyzeten.*
- Évek óta társam. Még a csillaghullás idején született az egyik szilánkból, ha emlékszik erre az eseményre... - *Mesél még kicsit, hogy a barbár gondolatait ezáltal is másfelé terelje.*
- Egy apró manó, hatalmas fülekkel és szemekkel. Inkább mondanám egy furcsa tündérnek. - *Ad egy rövid leírást is, "előmelegítve" a látványt, ha netán mégis megmutatná a manót a férfinek, kisebb legyen a sokk.
Kilencedik mondjuk úgy tűnik, a reakció után a hallgatás mellett dönt, mert meg sem mukkan a lány vállán.*
- Nem, erre nem vagyok képes. Csak felfedni tudom őket mágikus sötétséggel, ha ilyesmire gyanakodnék. - *Válaszolja meg a láthatatlanság érzékelésének képességét.*
- Nem. Ezért igényel némi gyakorlást, megszokást a láthatatlanul mozgás. - *Felel emerre is.
Közben úgy tűnik, a férfi végleges döntésre jutott a tervével kapcsolatban.*
- Amire talán mégis használhatnánk a láthatatlanságot, az a menekülés. Ha visszaszorulnánk a belső erődbe... vagy még előtte, ha mégis csatára kerülne a sor.
Csak tényleg túl sokat vesz el az erőmből. Illetve nem tudom, hogyan viselnék az emberek az élményt, főleg a gyermekek. - *Veti föl, mert ezen töprengett már, de ahhoz túl sokan vannak a harcra nem fogható emberek, hogy őszintén higgyen ebben az ötletben.
Rorkir aztán visszautasítja a fegyverbájolásra tett ajánlatát, amit értő bólintással vesz tudomásul.*
- Ennek alapján gondolom egyértelmű, de az én mágus voltom is maradjon titok holnap, ne vádolhassák azzal, hogy segítettem. - *Figyelmeztet. Külsejét tekintve, jelenlegi fonott hajzatával egész jól besimulhat a thargok közé, míg öltözéke és fegyverei inkább utalnak fejvadászra, esetleg egy besurranó tolvajra, ahogy azt egykor a tudtára hozták, épp ezen falakon belül. Úgyhogy amiatt nem aggódik, hogy szemre megmondanák róla, hogy mágus, amíg nem tesz valami erre utalót.
A férfi szavait az áldozási szándékról pusztán tudomásul veszi, míg a kérdésre röviden elgondolkodik.*
- Így. - *Feleli végül bizonytalanul, szétintve az asztalon és maguk között. Azt akarja mondani, hogy eddig valahányszor harcot is feltételező küldetés előtt állt, azt is megbeszéléssel, tervezéssel és az eszköztár előkészítésével töltötte. Legyen szó bájolásról, tanulásról, varázsitalok beszerzéséről...
Csak Krestvir nem a legjobb társalkodó, úgyhogy nem fejti ki, mire gondol, sőt, úgy hiszi, pusztán ebből is érteni lehet őt.
Közben valaki érkezik a már elbájolt fegyverekért, hogy azt szétossza a tulajdonosaik között, de hoz egy újabbat is. Mint kiderül, Kayaerr-ét. Úgy tűnik, hozzá is eljutott az üzenet. Viszont ő késedelem nélkül kéri is vissza, úgyhogy Krestvir ezzel nem vár.
Kezébe veszi a fegyvert, majd mormol, és siker esetén már adja is vissza a "küldöncnek".*
A varázsló kezébe vesz egy fegyvert, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására a felszerelésbe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul, és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat (3).
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
- Biztos vagyok benne. - *Biztosítja Rorkirt, azt remélve, hogy ezzel le is higgad a férfi. Szívesen föl is fedné a manót, de nem biztos benne, hogy nem csak rontana a helyzeten.*
- Évek óta társam. Még a csillaghullás idején született az egyik szilánkból, ha emlékszik erre az eseményre... - *Mesél még kicsit, hogy a barbár gondolatait ezáltal is másfelé terelje.*
- Egy apró manó, hatalmas fülekkel és szemekkel. Inkább mondanám egy furcsa tündérnek. - *Ad egy rövid leírást is, "előmelegítve" a látványt, ha netán mégis megmutatná a manót a férfinek, kisebb legyen a sokk.
Kilencedik mondjuk úgy tűnik, a reakció után a hallgatás mellett dönt, mert meg sem mukkan a lány vállán.*
- Nem, erre nem vagyok képes. Csak felfedni tudom őket mágikus sötétséggel, ha ilyesmire gyanakodnék. - *Válaszolja meg a láthatatlanság érzékelésének képességét.*
- Nem. Ezért igényel némi gyakorlást, megszokást a láthatatlanul mozgás. - *Felel emerre is.
Közben úgy tűnik, a férfi végleges döntésre jutott a tervével kapcsolatban.*
- Amire talán mégis használhatnánk a láthatatlanságot, az a menekülés. Ha visszaszorulnánk a belső erődbe... vagy még előtte, ha mégis csatára kerülne a sor.
Csak tényleg túl sokat vesz el az erőmből. Illetve nem tudom, hogyan viselnék az emberek az élményt, főleg a gyermekek. - *Veti föl, mert ezen töprengett már, de ahhoz túl sokan vannak a harcra nem fogható emberek, hogy őszintén higgyen ebben az ötletben.
Rorkir aztán visszautasítja a fegyverbájolásra tett ajánlatát, amit értő bólintással vesz tudomásul.*
- Ennek alapján gondolom egyértelmű, de az én mágus voltom is maradjon titok holnap, ne vádolhassák azzal, hogy segítettem. - *Figyelmeztet. Külsejét tekintve, jelenlegi fonott hajzatával egész jól besimulhat a thargok közé, míg öltözéke és fegyverei inkább utalnak fejvadászra, esetleg egy besurranó tolvajra, ahogy azt egykor a tudtára hozták, épp ezen falakon belül. Úgyhogy amiatt nem aggódik, hogy szemre megmondanák róla, hogy mágus, amíg nem tesz valami erre utalót.
A férfi szavait az áldozási szándékról pusztán tudomásul veszi, míg a kérdésre röviden elgondolkodik.*
- Így. - *Feleli végül bizonytalanul, szétintve az asztalon és maguk között. Azt akarja mondani, hogy eddig valahányszor harcot is feltételező küldetés előtt állt, azt is megbeszéléssel, tervezéssel és az eszköztár előkészítésével töltötte. Legyen szó bájolásról, tanulásról, varázsitalok beszerzéséről...
Csak Krestvir nem a legjobb társalkodó, úgyhogy nem fejti ki, mire gondol, sőt, úgy hiszi, pusztán ebből is érteni lehet őt.
Közben valaki érkezik a már elbájolt fegyverekért, hogy azt szétossza a tulajdonosaik között, de hoz egy újabbat is. Mint kiderül, Kayaerr-ét. Úgy tűnik, hozzá is eljutott az üzenet. Viszont ő késedelem nélkül kéri is vissza, úgyhogy Krestvir ezzel nem vár.
Kezébe veszi a fegyvert, majd mormol, és siker esetén már adja is vissza a "küldöncnek".*
A varázsló kezébe vesz egy fegyvert, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására a felszerelésbe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul, és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat (3).
11875. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-07-11 20:37:14
Üzenet elküldve: 2026-07-11 20:37:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Rorkir kifejezetten rühelli a mágiát. Meg a mágusokat is. Meg a varázslókat is, azokat leginkább. A boszorkányokról nem is beszélve. A varázslatokat sem kedveli igazán, a varázsitalokkal is csak nemrég barátkozott meg, de igyekszik tartani a tisztes távolságot amennyire teheti. Persze nem ostoba, és pontosan tudja, hogy akadnak dolgok, melyek túlmutatnak önmagán, meg a saját ellenérzésein. Néhány tucat ártatlan élet éppen egy ilyen dolog. De ez a láthatatlan, ismeretlen egyén próbára teszi őt, főleg azzal, ahogyan parancsolgat neki. Hagyja Krestvirt némi távolságot lopni kettejük között, és nem is szándékozik előrántani a fegyverét, ez pusztán amolyan ösztön. Aztán a nő el is magyarázza neki, hogy ő volt az, aki láthatatlanná tette Kilencediket, így némileg könnyebben fogadja be a dolgot.*
-Hmm. De biztos vagy benne, hogy nem egy apró, láthatatlan ork az, ugye? Tényleg.. Képes vagy érzékelni, vagy látni a láthatatlan dolgokat?
*Ez eddig nem jutott eszébe, de azért kíváncsivá lett. ~Vajon azt sem látja amit ő tesz láthatatlanná? És saját magát látja-e?!~*
-És saját magad látod, ha elvarázsolod magad?
*Ezt a kérdést leginkább a kíváncsiság hajtja, közben persze igyekszik a korábbi fenyegető jelenlétét elhagyni, elvégre a mágikus dolgokkal Krestvir bizonyára sokkal inkább tisztában lehet mint ő maga, így bölcs dolog, ha rá hallgat. A korábbi ötletére vonatkozóan csak legyint a levegőbe.*
-Világos beszéd. De úgy hiszem az lesz a legtisztább, ha azt teszem amihez értek.
*Bólint is hozzá, mintha csak saját magát akarná megerősíteni a dologban. Krestvir következő kérdésére magabiztosan megrázza a fejét.*
-Nem. Tisztán szeretném tartani őket, a maguk valójában. Nehogy még a végén erre fogják az orkok, hogy megszegnék a szavukat.
*Egy darabig még elnézi ahogy Krestvir a fegyvereket bájolja, valóban isteni szerencse, hogy az ő oldalukon áll, és nem az ellenség sorait erősíti.*
- Áldoznom kellene az őseimnek. *Mondja merengbe.* Ti hogy szoktatok készülni a csatákra?
*Kérdezi ismét csak kíváncsiságból, s a többesszám egyértelműen a láthatatlan alaknak szól.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Rorkir kifejezetten rühelli a mágiát. Meg a mágusokat is. Meg a varázslókat is, azokat leginkább. A boszorkányokról nem is beszélve. A varázslatokat sem kedveli igazán, a varázsitalokkal is csak nemrég barátkozott meg, de igyekszik tartani a tisztes távolságot amennyire teheti. Persze nem ostoba, és pontosan tudja, hogy akadnak dolgok, melyek túlmutatnak önmagán, meg a saját ellenérzésein. Néhány tucat ártatlan élet éppen egy ilyen dolog. De ez a láthatatlan, ismeretlen egyén próbára teszi őt, főleg azzal, ahogyan parancsolgat neki. Hagyja Krestvirt némi távolságot lopni kettejük között, és nem is szándékozik előrántani a fegyverét, ez pusztán amolyan ösztön. Aztán a nő el is magyarázza neki, hogy ő volt az, aki láthatatlanná tette Kilencediket, így némileg könnyebben fogadja be a dolgot.*
-Hmm. De biztos vagy benne, hogy nem egy apró, láthatatlan ork az, ugye? Tényleg.. Képes vagy érzékelni, vagy látni a láthatatlan dolgokat?
*Ez eddig nem jutott eszébe, de azért kíváncsivá lett. ~Vajon azt sem látja amit ő tesz láthatatlanná? És saját magát látja-e?!~*
-És saját magad látod, ha elvarázsolod magad?
*Ezt a kérdést leginkább a kíváncsiság hajtja, közben persze igyekszik a korábbi fenyegető jelenlétét elhagyni, elvégre a mágikus dolgokkal Krestvir bizonyára sokkal inkább tisztában lehet mint ő maga, így bölcs dolog, ha rá hallgat. A korábbi ötletére vonatkozóan csak legyint a levegőbe.*
-Világos beszéd. De úgy hiszem az lesz a legtisztább, ha azt teszem amihez értek.
*Bólint is hozzá, mintha csak saját magát akarná megerősíteni a dologban. Krestvir következő kérdésére magabiztosan megrázza a fejét.*
-Nem. Tisztán szeretném tartani őket, a maguk valójában. Nehogy még a végén erre fogják az orkok, hogy megszegnék a szavukat.
*Egy darabig még elnézi ahogy Krestvir a fegyvereket bájolja, valóban isteni szerencse, hogy az ő oldalukon áll, és nem az ellenség sorait erősíti.*
- Áldoznom kellene az őseimnek. *Mondja merengbe.* Ti hogy szoktatok készülni a csatákra?
*Kérdezi ismét csak kíváncsiságból, s a többesszám egyértelműen a láthatatlan alaknak szól.*
11874. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-27 01:44:28
Üzenet elküldve: 2026-06-27 01:44:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Krestvir emberismerete távol áll a legendástól, ennek ellenére - vagy pont hogy épp ezért - a fenyegetést képes észlelni, néha ott is, ahol nincs is ilyen szándék.
Mondhatni, erre ki van élezve, mert a túlélését szolgálja, hogy legalább ezt időben észrevegye mások testbeszédéből.
Így pedig Rorkir dühét is rögtön magára veszi, amint annak egyértelmű jele akad. De hátrálni csak akkor kezd, mikor észreveszi, hogy az emelt hangú felszólítás mellé a férfi a pallosa markolatánál matat.
Ha engedik, néhány fürge lépéssel kartávolságon bőven túl hátrál, de még az asztalt is igyekszik megkerülni, hogy legyen esélye a menekülésre, ha úgy adódna.
Az arca még így is csalóka azzal az állandó pökhendi fintorral, de tekintete idegesen figyeli a barbár mozdulatait, valamint értetlenül hallgatja mindazt, ami a másik száját elhagyja.*
- Onnan, hogy én tettem láthatatlanná. És ő nem is tudja láthatóvá tenni magát, ha emlékszik arra, amit erről a varázslatról mondtam... De oszlathatom róla a varázst, ha ez megnyugtatná. - *Igyekszik értelmet beszélni a férfi fejébe. Kilencedik egyelőre bölcsen hallgat, feltehetően ő sem akarja még jobban felbőszíteni a barbárt.
Amennyiben sikerül elrendezniük ezt a nézeteltérést, akkor tudják folytatni a megbeszélést.
Krestvir végighallgatja Rorkir visszakozását és még a röhögése alatt is komoly marad, kivárja, hogy biztosan övé legyen a szó.*
- Nem gondolnám bolondságnak. Azt mondom, hogy mérlegelni kell, hogy mit nyerhetünk és mit veszíthetünk ezáltal, illetve hogy mit szeretnénk elérni vele. - *Fejti ki őszinte véleményét. De mintha a férfi már le is tett volna az egészről...
Nem szeretné túlontúl befolyásolni, így győzködni sem kezdi. A mágia képes lehet kibillenteni egyensúlyukból a dolgokat, hát saját hatalmának is igyekszik féket vetni. Hátha így a lelkéből megőrizhet valamit. Bár úgy sejti, holnap könnyen lehet, hogy így is, úgy is kénytelen lesz a védő szerepéből a pusztítóéba lépni.*
- Van fegyvere, amibe szeretné ezt a varázslatot? - *Kérdez vissza a kérdésre, mert hirtelen más nem jut az eszébe. Míg a választ várja, el is végzi az említett varázst a következő fegyveren.*
A varázsló kezébe vesz egy fegyvert, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására a felszerelésbe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul, és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat (3).
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Krestvir emberismerete távol áll a legendástól, ennek ellenére - vagy pont hogy épp ezért - a fenyegetést képes észlelni, néha ott is, ahol nincs is ilyen szándék.
Mondhatni, erre ki van élezve, mert a túlélését szolgálja, hogy legalább ezt időben észrevegye mások testbeszédéből.
Így pedig Rorkir dühét is rögtön magára veszi, amint annak egyértelmű jele akad. De hátrálni csak akkor kezd, mikor észreveszi, hogy az emelt hangú felszólítás mellé a férfi a pallosa markolatánál matat.
Ha engedik, néhány fürge lépéssel kartávolságon bőven túl hátrál, de még az asztalt is igyekszik megkerülni, hogy legyen esélye a menekülésre, ha úgy adódna.
Az arca még így is csalóka azzal az állandó pökhendi fintorral, de tekintete idegesen figyeli a barbár mozdulatait, valamint értetlenül hallgatja mindazt, ami a másik száját elhagyja.*
- Onnan, hogy én tettem láthatatlanná. És ő nem is tudja láthatóvá tenni magát, ha emlékszik arra, amit erről a varázslatról mondtam... De oszlathatom róla a varázst, ha ez megnyugtatná. - *Igyekszik értelmet beszélni a férfi fejébe. Kilencedik egyelőre bölcsen hallgat, feltehetően ő sem akarja még jobban felbőszíteni a barbárt.
Amennyiben sikerül elrendezniük ezt a nézeteltérést, akkor tudják folytatni a megbeszélést.
Krestvir végighallgatja Rorkir visszakozását és még a röhögése alatt is komoly marad, kivárja, hogy biztosan övé legyen a szó.*
- Nem gondolnám bolondságnak. Azt mondom, hogy mérlegelni kell, hogy mit nyerhetünk és mit veszíthetünk ezáltal, illetve hogy mit szeretnénk elérni vele. - *Fejti ki őszinte véleményét. De mintha a férfi már le is tett volna az egészről...
Nem szeretné túlontúl befolyásolni, így győzködni sem kezdi. A mágia képes lehet kibillenteni egyensúlyukból a dolgokat, hát saját hatalmának is igyekszik féket vetni. Hátha így a lelkéből megőrizhet valamit. Bár úgy sejti, holnap könnyen lehet, hogy így is, úgy is kénytelen lesz a védő szerepéből a pusztítóéba lépni.*
- Van fegyvere, amibe szeretné ezt a varázslatot? - *Kérdez vissza a kérdésre, mert hirtelen más nem jut az eszébe. Míg a választ várja, el is végzi az említett varázst a következő fegyveren.*
A varázsló kezébe vesz egy fegyvert, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására a felszerelésbe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul, és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat (3).
11873. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-27 00:51:06
Üzenet elküldve: 2026-06-27 00:51:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Rorkir először megkönnyebbül, hogy nem kísértik gonosz szellemek Krestvirt, majd ez a megkönnyebbülés hamar átcsap valami másba. Érdeklődve hallgatja a magyarázatot, amit egyébként meg is ért, majd meghallja a borzongató hangot. Legalábbis számára, egy láthatatlan, ismeretlen entitástól. Ujjai villámgyorsan keresik Durogaar Agyarának markolatát, gerincén végigfut a hideg és egészen elsápad, mielőtt dühösen szólna.*
-Mutasd magad, te szellembagoly!
*Rorkirnak meglehetősen rossz tapasztalai vannak az efféle - mintha tudná, hogy milyen - lényekkel. Meg boszorkányokkal, meg bármivel amit nem lát és nem ért.Főleg amit nem lát.*
-Nekem egy bagolyszellem nem parancsol!
*Fröcsögi vissza a láthatatlan hangforrás irányába. Ám igyekszik türtőztetni magát, és néhány nagy sóhaj után visszanyeri önuralmát. Elvégre Krestvir mégis csak egy nagy mágus, bizonyára képes lenne elhessegetni magától ha véletlenül mégsem a barátja lenne az. Hanem szöget is üt a fejében valami.*
-Honnan tudod, hogy ez a Kilencedik ül a válladon, és nem valami teljesen más, szintén láthatatlan lény? Mondjuk egy láthatatlan ork csecsemő, vagy valami halálmadár?
*Ezt a kérdést leginkább csak a kíváncsiság hajtja, és ez a hangsúlyából is könnyen kiderülhet. Egyébként pedig gondosan meghallgatja Krestvir szavait a terveket, és a lehetőségeket illetően. Keresztbe fonja vastag karjait a mellkasa előtt, és egy hosszú pillantás idejére a kapu felé néz.*
-Igazad van. Ostoba voltam, hogy eleve ilyen bolondságokon törtem a fejem. Láthatatlan tharg osztag.
*Öblösen felröhög, és érezhető rajta, hogy tényleg őszinte a kacaja.*
-Holott csak annyit kell tennem, hogy odamegyek holnap napnyugtakor, és levágom a vezérüket. Ha pedig ez nem válik be, sorban egymás után az összes többit is.
*Ahogy idősödik, egyre többször előfordul, hogy elfelejti kicsoda is ő valójában. Hogy micsoda is ő valójában. Szerencsére a bájitalok dolgát is sikerül megbeszélniük, úgy látszik Krestvirnél is akad a kékekből, így nem olyan égető, hogy még többel halmozza el Rorkir. Holnap még lesz idejük ezeket megvitatni, mielőtt elindul a párbajra. Közben Krestvir több tharg harcos fegyverét is elbájolja, ha nem jól alakulnának a dolgok, bizonyára roppant hasznosak lesznek.*
-Azt hiszem talán kár is több szót fecsérelnünk az ismeretlenre. Jöjjön aminek jönnie kell, és mi állni fogjuk a sarat.
*Biccent is hozzá, megerősítésként.*
-Bármi egyéb?
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Rorkir először megkönnyebbül, hogy nem kísértik gonosz szellemek Krestvirt, majd ez a megkönnyebbülés hamar átcsap valami másba. Érdeklődve hallgatja a magyarázatot, amit egyébként meg is ért, majd meghallja a borzongató hangot. Legalábbis számára, egy láthatatlan, ismeretlen entitástól. Ujjai villámgyorsan keresik Durogaar Agyarának markolatát, gerincén végigfut a hideg és egészen elsápad, mielőtt dühösen szólna.*
-Mutasd magad, te szellembagoly!
*Rorkirnak meglehetősen rossz tapasztalai vannak az efféle - mintha tudná, hogy milyen - lényekkel. Meg boszorkányokkal, meg bármivel amit nem lát és nem ért.Főleg amit nem lát.*
-Nekem egy bagolyszellem nem parancsol!
*Fröcsögi vissza a láthatatlan hangforrás irányába. Ám igyekszik türtőztetni magát, és néhány nagy sóhaj után visszanyeri önuralmát. Elvégre Krestvir mégis csak egy nagy mágus, bizonyára képes lenne elhessegetni magától ha véletlenül mégsem a barátja lenne az. Hanem szöget is üt a fejében valami.*
-Honnan tudod, hogy ez a Kilencedik ül a válladon, és nem valami teljesen más, szintén láthatatlan lény? Mondjuk egy láthatatlan ork csecsemő, vagy valami halálmadár?
*Ezt a kérdést leginkább csak a kíváncsiság hajtja, és ez a hangsúlyából is könnyen kiderülhet. Egyébként pedig gondosan meghallgatja Krestvir szavait a terveket, és a lehetőségeket illetően. Keresztbe fonja vastag karjait a mellkasa előtt, és egy hosszú pillantás idejére a kapu felé néz.*
-Igazad van. Ostoba voltam, hogy eleve ilyen bolondságokon törtem a fejem. Láthatatlan tharg osztag.
*Öblösen felröhög, és érezhető rajta, hogy tényleg őszinte a kacaja.*
-Holott csak annyit kell tennem, hogy odamegyek holnap napnyugtakor, és levágom a vezérüket. Ha pedig ez nem válik be, sorban egymás után az összes többit is.
*Ahogy idősödik, egyre többször előfordul, hogy elfelejti kicsoda is ő valójában. Hogy micsoda is ő valójában. Szerencsére a bájitalok dolgát is sikerül megbeszélniük, úgy látszik Krestvirnél is akad a kékekből, így nem olyan égető, hogy még többel halmozza el Rorkir. Holnap még lesz idejük ezeket megvitatni, mielőtt elindul a párbajra. Közben Krestvir több tharg harcos fegyverét is elbájolja, ha nem jól alakulnának a dolgok, bizonyára roppant hasznosak lesznek.*
-Azt hiszem talán kár is több szót fecsérelnünk az ismeretlenre. Jöjjön aminek jönnie kell, és mi állni fogjuk a sarat.
*Biccent is hozzá, megerősítésként.*
-Bármi egyéb?
11872. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-26 21:42:38
Üzenet elküldve: 2026-06-26 21:42:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Kissé fejet hajt a dicséretre, aztán meg eltöpreng, hogy mit is feleljen, mikor Rorkir rákérdez az előbbi kis közjátékra.*
- Nem. Egy apró barát van velem láthatatlanul. Nem akartam bizalmatlanságot kelteni szokatlan külsejével, illetve úgy gondolom, az ellenség is rögtön következtetne rá, hogy mágus vagyok, ha látnák, ezért inkább rejtve hagytam. Kilencediknek hívják. Itt van a vállamon. - *Dönt az őszinteség mellett, mert egyszer úgyis fel kellene fednie a manót. Ám most egyelőre nem teszi, hacsak Rorkir nem ragaszkodik hozzá, mert nem tudhatja, miként alakul még a mai nap.*
- HuúúúHuúúú! - *Hangzik egy csipogóan vékony hang üdvözlés gyanánt.*
- Ha úgy is hangzik, nem bagoly. - *Jegyzi meg Krestvir.*
- Az hu-húú! A "HuúúúHuúúú!" az szellemhang. Mondd meg neki, Rorkir! - *Felesel vissza a láthatatlan hangforrás.
Ha ezeken a bemutatkozókörökön túlestek, rátérhetnek arra is, miként válhatnának a thargok Kilencedik jelenlegi formájához hasonlatossá.*
- Képesnek képes vagyok rá, hogy láthatatlanná tegyek egy kisebb csapatot, de hogy beválna-e... Ebben nem szeretnék tanácsot adni. Nem tudom, hogy ekkora túlerő esetén mit tehetne néhány harcos akár láthatatlanul. Talán megfélemlítésnek jó volna, meg kárt is tudnának okozni fontos pontjain a tábornak, vagy egyszerűen csak körülnézni és tájékozódni is lehetne az orkok felszereltségéről... De nem tudom átlátni az összes kockázatot és hasznot. Meg... ha felfedezik a csapatot, könnyen lehet, hogy a párbaj egyezsége is semmisé válna.
Nincs stratéga a thargok között? - *Érdeklődik, bár sejti, ha ilyesvalaki volna, az most szintén beszélni szeretne vele. Persze az is lehet, hogy maga Rorkir tölti be ezt a szerepet, de az, hogy őt kérdezi egy terv működőképességéről, valahol ellene mond ennek a feltételezésnek.*
- A kékek mindig jól jönnek egy mágusnak, de épp ezért van nálam is két üvegcse. - *Felel, vissza nem utasítva az ajánlatot, ám arra is rámutat, hogy úgy igazából szüksége nincs rá, mert akad nála is.
Majd ismét fölemeli a kezét, jelezve a következő varázslatot, s csak utána figyel a továbbiakra.*
- Értem. Ez a döntés magukon áll. - *Feleli, s ha úgy tűnik, a felelősséget hárítja, akkor jó a meglátás. Talán nem is tagadná.
Ő megadja a kellő támogatást azzal, amihez ő ért, de a döntéshozásból inkább kimaradna. Ez a thargok harca, az ő életük forog kockán, nem kíván ezzel játszadozni.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.06.26 21:59:06
A varázsló kezébe vesz egy fegyvert, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására a felszerelésbe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul, és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat (3).
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Kissé fejet hajt a dicséretre, aztán meg eltöpreng, hogy mit is feleljen, mikor Rorkir rákérdez az előbbi kis közjátékra.*
- Nem. Egy apró barát van velem láthatatlanul. Nem akartam bizalmatlanságot kelteni szokatlan külsejével, illetve úgy gondolom, az ellenség is rögtön következtetne rá, hogy mágus vagyok, ha látnák, ezért inkább rejtve hagytam. Kilencediknek hívják. Itt van a vállamon. - *Dönt az őszinteség mellett, mert egyszer úgyis fel kellene fednie a manót. Ám most egyelőre nem teszi, hacsak Rorkir nem ragaszkodik hozzá, mert nem tudhatja, miként alakul még a mai nap.*
- HuúúúHuúúú! - *Hangzik egy csipogóan vékony hang üdvözlés gyanánt.*
- Ha úgy is hangzik, nem bagoly. - *Jegyzi meg Krestvir.*
- Az hu-húú! A "HuúúúHuúúú!" az szellemhang. Mondd meg neki, Rorkir! - *Felesel vissza a láthatatlan hangforrás.
Ha ezeken a bemutatkozókörökön túlestek, rátérhetnek arra is, miként válhatnának a thargok Kilencedik jelenlegi formájához hasonlatossá.*
- Képesnek képes vagyok rá, hogy láthatatlanná tegyek egy kisebb csapatot, de hogy beválna-e... Ebben nem szeretnék tanácsot adni. Nem tudom, hogy ekkora túlerő esetén mit tehetne néhány harcos akár láthatatlanul. Talán megfélemlítésnek jó volna, meg kárt is tudnának okozni fontos pontjain a tábornak, vagy egyszerűen csak körülnézni és tájékozódni is lehetne az orkok felszereltségéről... De nem tudom átlátni az összes kockázatot és hasznot. Meg... ha felfedezik a csapatot, könnyen lehet, hogy a párbaj egyezsége is semmisé válna.
Nincs stratéga a thargok között? - *Érdeklődik, bár sejti, ha ilyesvalaki volna, az most szintén beszélni szeretne vele. Persze az is lehet, hogy maga Rorkir tölti be ezt a szerepet, de az, hogy őt kérdezi egy terv működőképességéről, valahol ellene mond ennek a feltételezésnek.*
- A kékek mindig jól jönnek egy mágusnak, de épp ezért van nálam is két üvegcse. - *Felel, vissza nem utasítva az ajánlatot, ám arra is rámutat, hogy úgy igazából szüksége nincs rá, mert akad nála is.
Majd ismét fölemeli a kezét, jelezve a következő varázslatot, s csak utána figyel a továbbiakra.*
- Értem. Ez a döntés magukon áll. - *Feleli, s ha úgy tűnik, a felelősséget hárítja, akkor jó a meglátás. Talán nem is tagadná.
Ő megadja a kellő támogatást azzal, amihez ő ért, de a döntéshozásból inkább kimaradna. Ez a thargok harca, az ő életük forog kockán, nem kíván ezzel játszadozni.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.06.26 21:59:06
A varázsló kezébe vesz egy fegyvert, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására a felszerelésbe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul, és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat (3).
11871. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-26 02:53:03
Üzenet elküldve: 2026-06-26 02:53:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
-Mindig tudtam, hogy a mágusok bölcsek. Nem okozol csalódást.
*Mondja komolyan elgondolkodva a dolgon. Elvégre, akárhonnan is nézi, Krestvirnek teljesen igaza van. Szimpatikus neki az a gonoszkás vigyor, amit felfedezni vél a másik arcán, mintha cinkostársat látna benne, aki éppen azon töri a fejét, hogy hogy okozzon egy kis bajt az orkoknak a párbaj alatt.*
-Csak nem a szellemek kísértenek?
*Kérdezi komoly aggodalommal, miután azt látja, hogy Krestvir, nos, úgy fest, mint akit szellemek kísértenek.*
-Háromszor akkorát...
*Morfondírozik közben, mert hát ez a láthatatlanság valóban túlmutat a képzeletén. Vagy legalábbis túlmutatott ezidáig.*
-Akkor mondjuk engem is láthatatlanná tudnál tenni? Ha néhány jó láthatatlan harcos rajtaütne a táborukon... Mit gondolsz, ez.. Ez beválhat?
*Elméje kapui oly szélesre nyíltak, hogy egészen vad elképzelései születtek az elmúlt néhány percben, de azért persze ezek csak egy ostoba barbár gondolatai. Azért kíváncsi lenne rá, hogy Krestvir mit gondol. A bájitalok dolgáról pedig máris többet tudott meg, mint amennyit ő saját magától kitalált, úgyhogy egy nagy bólintással köszöni meg a segítséget.*
-Neked szükséged van valamelyikre? Elvégre ha nálam van az összes, az talán nem a legbölcsebb döntés.
*Ő hirtelen arra gondol, hogy talán a kékeknek jóval nagyobb haszna lenne Krestvirnél, mint nála, de nem akarja ráerőltetni sem a dolgot.*
-Ne érts félre, a párbaj egy jó lehetőség a vérontás elkerülésére, ám kockázatos, hisz az orkok szavahihetőségére kell alapoznunk.
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
-Mindig tudtam, hogy a mágusok bölcsek. Nem okozol csalódást.
*Mondja komolyan elgondolkodva a dolgon. Elvégre, akárhonnan is nézi, Krestvirnek teljesen igaza van. Szimpatikus neki az a gonoszkás vigyor, amit felfedezni vél a másik arcán, mintha cinkostársat látna benne, aki éppen azon töri a fejét, hogy hogy okozzon egy kis bajt az orkoknak a párbaj alatt.*
-Csak nem a szellemek kísértenek?
*Kérdezi komoly aggodalommal, miután azt látja, hogy Krestvir, nos, úgy fest, mint akit szellemek kísértenek.*
-Háromszor akkorát...
*Morfondírozik közben, mert hát ez a láthatatlanság valóban túlmutat a képzeletén. Vagy legalábbis túlmutatott ezidáig.*
-Akkor mondjuk engem is láthatatlanná tudnál tenni? Ha néhány jó láthatatlan harcos rajtaütne a táborukon... Mit gondolsz, ez.. Ez beválhat?
*Elméje kapui oly szélesre nyíltak, hogy egészen vad elképzelései születtek az elmúlt néhány percben, de azért persze ezek csak egy ostoba barbár gondolatai. Azért kíváncsi lenne rá, hogy Krestvir mit gondol. A bájitalok dolgáról pedig máris többet tudott meg, mint amennyit ő saját magától kitalált, úgyhogy egy nagy bólintással köszöni meg a segítséget.*
-Neked szükséged van valamelyikre? Elvégre ha nálam van az összes, az talán nem a legbölcsebb döntés.
*Ő hirtelen arra gondol, hogy talán a kékeknek jóval nagyobb haszna lenne Krestvirnél, mint nála, de nem akarja ráerőltetni sem a dolgot.*
-Ne érts félre, a párbaj egy jó lehetőség a vérontás elkerülésére, ám kockázatos, hisz az orkok szavahihetőségére kell alapoznunk.
11870. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-24 23:49:04
Üzenet elküldve: 2026-06-24 23:49:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
- Ebben azért nem lehetünk biztosak. - *Feleli Krestvir teljesen komolyan, szó szerint értelmezve Rorkir szavait a közönség lehetséges ártó kapacitását illetően. Mindeközben némi furcsálló hunyorgással néz a kacsintó férfire. De az ő folyton gúnymosolyt mutató fizimiskájával összeszűkülő szemei miatt úgy tűnhet, mintha épp csak gonoszkásra váltana az a mosoly.
Majd Krestvir hirtelen a füléhez kap és megdörzsöli.*
- Hé! - *Panaszkodik is, de aztán gyorsan rájön, hogy ezt nem kellene, ezért torkát köszörülve végül igyekszik úgy tenni, mintha semmi sem történt volna.
Fejét bizonytalanul illegeti a következő megjegyzésre, mert véleménye szerint akad bőven varázslat, amiknél a semmilyen varázslat lehetséges, hogy jobb volna, de ez itt most nem a morális viták helye.
Mikor a láthatatlanná tévő varázslat kapcsán Rorkir összegzi az elhangzottak egy részét, bólintással felel. A kérdésre pedig már szóval is.*
- Úgy háromszor akkorát, mint én magam vagyok. - *Bár ez nem a legpontosabb válasz, úgy véli, ez a legérthetőbb.
Míg a férfi az italok után kutat, kihasználja az alkalmat az újabb bájolásra. Bár ekkor még nem tudja, mit is keres a harcos.
Ám mikor Rorkir előadja kérdését, érdeklődve nézi meg az üvegcséket, miután letette az elbájolt fegyvert.*
- Ez Nestar mester szakterülete, ő többet fog tudni mondani. De az összes hasznos lehet. Én annyit tudok mondani, hogy a zöldek - mint mondta is- gyógyítanak, a kékek az elmét frissítik föl, a manát töltik vissza, a lilák a mérgek ellen jók, a barnák pedig gyorsabbá és mozgékonyabbá teszik azt, aki elfogyasztja az italt.
A varázsló kezébe vesz egy fegyvert, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására a felszerelésbe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul, és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat (3).
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
- Ebben azért nem lehetünk biztosak. - *Feleli Krestvir teljesen komolyan, szó szerint értelmezve Rorkir szavait a közönség lehetséges ártó kapacitását illetően. Mindeközben némi furcsálló hunyorgással néz a kacsintó férfire. De az ő folyton gúnymosolyt mutató fizimiskájával összeszűkülő szemei miatt úgy tűnhet, mintha épp csak gonoszkásra váltana az a mosoly.
Majd Krestvir hirtelen a füléhez kap és megdörzsöli.*
- Hé! - *Panaszkodik is, de aztán gyorsan rájön, hogy ezt nem kellene, ezért torkát köszörülve végül igyekszik úgy tenni, mintha semmi sem történt volna.
Fejét bizonytalanul illegeti a következő megjegyzésre, mert véleménye szerint akad bőven varázslat, amiknél a semmilyen varázslat lehetséges, hogy jobb volna, de ez itt most nem a morális viták helye.
Mikor a láthatatlanná tévő varázslat kapcsán Rorkir összegzi az elhangzottak egy részét, bólintással felel. A kérdésre pedig már szóval is.*
- Úgy háromszor akkorát, mint én magam vagyok. - *Bár ez nem a legpontosabb válasz, úgy véli, ez a legérthetőbb.
Míg a férfi az italok után kutat, kihasználja az alkalmat az újabb bájolásra. Bár ekkor még nem tudja, mit is keres a harcos.
Ám mikor Rorkir előadja kérdését, érdeklődve nézi meg az üvegcséket, miután letette az elbájolt fegyvert.*
- Ez Nestar mester szakterülete, ő többet fog tudni mondani. De az összes hasznos lehet. Én annyit tudok mondani, hogy a zöldek - mint mondta is- gyógyítanak, a kékek az elmét frissítik föl, a manát töltik vissza, a lilák a mérgek ellen jók, a barnák pedig gyorsabbá és mozgékonyabbá teszik azt, aki elfogyasztja az italt.
A varázsló kezébe vesz egy fegyvert, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására a felszerelésbe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul, és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat (3).
11869. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-24 22:38:49
Üzenet elküldve: 2026-06-24 22:38:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
-Legyen így. A közönség egyébként sem árt.
*Kacsint oda lazán, mintha csak valami egyszerű kocsmai verekedésre készülne éppen. Azzal nem lehet vádolni Rorkirt, hogy félne. Legfeljebb attól, hogy cslaódást okoz az őseinek. Krestvir kísérlete, hogy a harcos lelkesedését letörje, hiábavalónak tűnik. Ő ugyanis tudja, hogy a bármilyen varázslat is sokkal jobb mint a semmilyen varázslat.*
-A bármilyen varázslat is sokkal jobb, mint a semmilyen varázslat.
*Mondja ki bölcsen a gondolatait hangosan is.*
-Az istenekre, hát nem csalt a fülem? Láthatatlanság!
*Álla ha tudna a földig esne, hogy aztán ott koppanjon. El sem akarja hinni, de kételkedik benne, hogy Krestvir ilyesmivel ugratná őt ebben a helyzetben. Sokáig csak hallgat és gondolkozik, szemöldökei ráncba gyűrődnek akár egy frissen mosott ing.*
-Tehát ha jól értem, ha hajnalban láthatatlanná teszel valakit, vagy valamit, az éjszakáig úgy is marad, ha nem vesszük figyelembe a mágikus sötétséget, vagy azt, hogy te magad szünteted meg a varázslatot?
*Bár egyértelműnek tűnik, inkább csak a saját maga megértése érdekében ismétli el a szavakat. Gyorsan folytatja is.*
-És mondd csak mik a korlátai ennek a varázslatnak? Például mekkora tárgyat vagy képes láthatatlanná tenni?
*Egész sok ötlet körvonalazódik most a fejében, egyik zsiványabb, mint a másik. Míg választ kap a kérdésére, eszébe jut, hogy egész sok varázsital van nála, és Krestvir olyasvalakinek tűnik, aki jobban érthet hozzájuk mint ő maga.*
-Nézd csak, ezeket találtam a raktárban. Azt tudom, hogy a zöldek sebeket gyógyítanak be, de a többiről fogalmam sincs. Esetleg van ami még hasznos lehet?
*Azzal pedig előszedi a varázsitalait, a zöldeket, a kékeket, a lilát és a barnát is. Hátha.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
-Legyen így. A közönség egyébként sem árt.
*Kacsint oda lazán, mintha csak valami egyszerű kocsmai verekedésre készülne éppen. Azzal nem lehet vádolni Rorkirt, hogy félne. Legfeljebb attól, hogy cslaódást okoz az őseinek. Krestvir kísérlete, hogy a harcos lelkesedését letörje, hiábavalónak tűnik. Ő ugyanis tudja, hogy a bármilyen varázslat is sokkal jobb mint a semmilyen varázslat.*
-A bármilyen varázslat is sokkal jobb, mint a semmilyen varázslat.
*Mondja ki bölcsen a gondolatait hangosan is.*
-Az istenekre, hát nem csalt a fülem? Láthatatlanság!
*Álla ha tudna a földig esne, hogy aztán ott koppanjon. El sem akarja hinni, de kételkedik benne, hogy Krestvir ilyesmivel ugratná őt ebben a helyzetben. Sokáig csak hallgat és gondolkozik, szemöldökei ráncba gyűrődnek akár egy frissen mosott ing.*
-Tehát ha jól értem, ha hajnalban láthatatlanná teszel valakit, vagy valamit, az éjszakáig úgy is marad, ha nem vesszük figyelembe a mágikus sötétséget, vagy azt, hogy te magad szünteted meg a varázslatot?
*Bár egyértelműnek tűnik, inkább csak a saját maga megértése érdekében ismétli el a szavakat. Gyorsan folytatja is.*
-És mondd csak mik a korlátai ennek a varázslatnak? Például mekkora tárgyat vagy képes láthatatlanná tenni?
*Egész sok ötlet körvonalazódik most a fejében, egyik zsiványabb, mint a másik. Míg választ kap a kérdésére, eszébe jut, hogy egész sok varázsital van nála, és Krestvir olyasvalakinek tűnik, aki jobban érthet hozzájuk mint ő maga.*
-Nézd csak, ezeket találtam a raktárban. Azt tudom, hogy a zöldek sebeket gyógyítanak be, de a többiről fogalmam sincs. Esetleg van ami még hasznos lehet?
*Azzal pedig előszedi a varázsitalait, a zöldeket, a kékeket, a lilát és a barnát is. Hátha.*
11868. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-24 13:21:15
Üzenet elküldve: 2026-06-24 13:21:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
- Hm? Érdekes időpontválasztás. - *Jegyzi meg elgondolkodva, mert feltételezné, hogy van valami oka. De csak nem húzódik el addig a párbaj, hogy közben rájuk sötétedjen... Ugye?*
- Ez esetben, ha lehet, nézőként magával tartanék. Nem avatkozok közbe, csak ha észreveszem, hogy a Dermesztő is mágiát használna. - *Avatja be a férfit szándékába, mert ezt kérte tőle Kayaerr is: hogy akadályozza meg, hogy az ork mágus trükközzön. Még nem tudja, ezt miként vitelezhetné ki, de majd a helyszínen teszi, amit tud. Persze, csak ha engedik, hogy csatlakozzon.
Az íjászok dolgára biccent, ahogy később a hálálkodást is szó nélkül hagyja. Talán nem volna itt, ha nem volna ő is hálás a thargoknak vagy egykori szövetségeseiknek. Persze, azóta történtek dolgok, amik a szemében ellenségessé tették az amoni barbárokat, ám ezekben az időkben mégis inkább állna az ő oldalukra, semmint az orkokéra. Ez nem a megfelelő alkalom a múlt felhánytorgatására.
A megengedő, vagy épp biztató szavakra sem felel, mert nem tud rá mit mondani. Ellenben egy kicsit visszarepítik az elhangzottak abba az időbe, mikor Kagan mondott neki valami hasonlót az első mágusi, szövetségesi feladata előtt, bár merőben más szavakkal. Vajon most is olyan váratlanul és beláthatatlanul alakulnak majd az események, mint akkor? Attól tart, vérengzés legalább annyi lesz most is, mint akkor, feltehetően még több is...
Pillanatnyi maga elé révedéséből átmenet nélkül kezdi sorolni a hasznosnak tűnő varázslatokat, amit követően Rorkir még a számára is észlelhetően lelkesnek látszik. Amit igyekszik rögtön letörni, mielőtt még túl nagy elvárásokat támasztana maga felé, vagy épp hamis hátterű önbizalmat hozna.*
- Ez mind igaz lehet, de a varázslatoknak és nekem is megvannak a magam korlátai. Egyszerre mindez nem fog menni, különben túl gyorsan kimerülök. Illetve ott lenni sem tudok mindenhol. A terepet látnom kell, hogy varázsolhassak, vagy rajta állnom, vagy az erőd falának erősítése esetén azt érintenem... - *Igyekszik magyarázni is ezeket a korlátokat.
Majd ujját feltartva jelzi, hogy ismét egy kis szünet következik, míg elbájolja a következő fegyvert. De a kérdést nem feledi.*
- Láthatatlanság... Ennek a varázslatnak is megvannak a maga korlátai. Az ember saját maga számára is láthatatlan, ami megnehezíti a mozgást, igényel némi időt az alkalmazkodás. Illetve csak az éppen viselt felszereléssel együtt láthatatlan, újabb dolgokat nem vehet magához, mert azok láthatóak maradnak. Éppígy, ha a láthatatlan felületekhez tapad valami, az is látható. Tehát, ha mondjuk sárba esik az ember, vagy por teríti be, ez láthatóvá teheti a körvonalait, cipője talpát... És persze a hangok és szagok is észlelhetőek maradnak. A varázslat hatása éjszaka megszűnik, vagy én is meg tudom szüntetni. Illetve mágikus sötétség is képes erre.
A varázsló kezébe vesz egy fegyvert, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására a felszerelésbe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul, és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat (3).
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
- Hm? Érdekes időpontválasztás. - *Jegyzi meg elgondolkodva, mert feltételezné, hogy van valami oka. De csak nem húzódik el addig a párbaj, hogy közben rájuk sötétedjen... Ugye?*
- Ez esetben, ha lehet, nézőként magával tartanék. Nem avatkozok közbe, csak ha észreveszem, hogy a Dermesztő is mágiát használna. - *Avatja be a férfit szándékába, mert ezt kérte tőle Kayaerr is: hogy akadályozza meg, hogy az ork mágus trükközzön. Még nem tudja, ezt miként vitelezhetné ki, de majd a helyszínen teszi, amit tud. Persze, csak ha engedik, hogy csatlakozzon.
Az íjászok dolgára biccent, ahogy később a hálálkodást is szó nélkül hagyja. Talán nem volna itt, ha nem volna ő is hálás a thargoknak vagy egykori szövetségeseiknek. Persze, azóta történtek dolgok, amik a szemében ellenségessé tették az amoni barbárokat, ám ezekben az időkben mégis inkább állna az ő oldalukra, semmint az orkokéra. Ez nem a megfelelő alkalom a múlt felhánytorgatására.
A megengedő, vagy épp biztató szavakra sem felel, mert nem tud rá mit mondani. Ellenben egy kicsit visszarepítik az elhangzottak abba az időbe, mikor Kagan mondott neki valami hasonlót az első mágusi, szövetségesi feladata előtt, bár merőben más szavakkal. Vajon most is olyan váratlanul és beláthatatlanul alakulnak majd az események, mint akkor? Attól tart, vérengzés legalább annyi lesz most is, mint akkor, feltehetően még több is...
Pillanatnyi maga elé révedéséből átmenet nélkül kezdi sorolni a hasznosnak tűnő varázslatokat, amit követően Rorkir még a számára is észlelhetően lelkesnek látszik. Amit igyekszik rögtön letörni, mielőtt még túl nagy elvárásokat támasztana maga felé, vagy épp hamis hátterű önbizalmat hozna.*
- Ez mind igaz lehet, de a varázslatoknak és nekem is megvannak a magam korlátai. Egyszerre mindez nem fog menni, különben túl gyorsan kimerülök. Illetve ott lenni sem tudok mindenhol. A terepet látnom kell, hogy varázsolhassak, vagy rajta állnom, vagy az erőd falának erősítése esetén azt érintenem... - *Igyekszik magyarázni is ezeket a korlátokat.
Majd ujját feltartva jelzi, hogy ismét egy kis szünet következik, míg elbájolja a következő fegyvert. De a kérdést nem feledi.*
- Láthatatlanság... Ennek a varázslatnak is megvannak a maga korlátai. Az ember saját maga számára is láthatatlan, ami megnehezíti a mozgást, igényel némi időt az alkalmazkodás. Illetve csak az éppen viselt felszereléssel együtt láthatatlan, újabb dolgokat nem vehet magához, mert azok láthatóak maradnak. Éppígy, ha a láthatatlan felületekhez tapad valami, az is látható. Tehát, ha mondjuk sárba esik az ember, vagy por teríti be, ez láthatóvá teheti a körvonalait, cipője talpát... És persze a hangok és szagok is észlelhetőek maradnak. A varázslat hatása éjszaka megszűnik, vagy én is meg tudom szüntetni. Illetve mágikus sötétség is képes erre.
A varázsló kezébe vesz egy fegyvert, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására a felszerelésbe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul, és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat (3).
11867. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-24 11:25:24
Üzenet elküldve: 2026-06-24 11:25:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
-Napnyugtakor.
*Feleli nemes egyszerűséggel, majd Krestvir következő kérdésén elgondolkozik. Kezeit karba fonja, nem mintha védekező pózíciót akarna felvenni, egyszerűen csak így valahogy mindig könnyebben jönnek a gondolatok.*
-Jó kérdés. Én egyedül terveztem menni, bár azt gondolom talán ha mint nézői kíséret, azzal nem lehet gond. De a harcba tilos beavatkozni, az megsértené az ősi törvényt.
*Hogy az orkoknak miféle törvényei vannak, arról fogalma sincs, de a sajátjaival tisztában van. És neki csak az számít.*
-Magma...
*Ismétli halkan, és elképedve képzeli el, hogy éppen lesújt valakire pallosával, hogy aztán a seb lángba boruljon. Veszedelmes mágia, fájdalmas. Tetszik neki.*
-Akkor az íjászokat hanyagoljuk.
*Jelenti ki, bár úgy sejti, hogy Kresvtir is éppen erre a következtetésre jutott. Mikor a mágus meghajol, Rorkir válláról hatalmas kő gördül le.*
-Hálás vagyok, Krestvir.
*S akkor ő maga is fejet hajt. Közben pedig ismét elámulva figyeli, ahogy a nő a halálos bájolást rejti a fegyverekbe, bizonyára nagyon erős mágus lehet, ha ilyen gyorsan tudja végrehajtani ezeket a dolgokat. Úgy emlékszik Karheiával való beszélgetéseiből, hogy ez nem olyan egyszerű dolog. Mikor aztán arról esik szó, hogy nem tapasztalt csatamágus, Rorkir képére széles vigyor ül ki.*
-Egyet se félj, mindenkinek el kell kezdenie valahol.
*A varázslatok hallatán viszont ismét el kell gondolkodnia. De ez nem tart túl sokáig, szinte ég a nyelve hogy szólhasson.*
-De hát ezek gyönyörű varázslatok egy csatában! Mivel A falat egész körben nem tudják megtámadni a terepviszonyok miatt, kénytelenek lesznek a kapunál, vagy a fal azon részein támadni, ahol valamilyen úton-módon képesek lesznek felmászni. Ha képesek lennénk ezeket a lehetséges támadási pontokat kurtítatni, kevéske ám de annál elszánttabb haderőnket erre a néhány helyre összpontosíthatnánk. S akkor eltörpülne a túlerejük. Nem beszélve arról, hogy az íjászok védelmére emelt fal, vagy éppen a létrán mászó orkok alá, elé emelt fal egy teljes rohamot képes lehet megállítani, miközben íjászaink folyamatosan tűz alatt tarthatják a támadókat. Elég csak néhány apró, de pontos helyen megzavarni az ellenséget, és a csatasor, a támadási kedv dugába dől!
*Már látja is a szeme előtt, s így hogy Krestvir az oldalakun van, sokkal kevésbé fél attól, hogy mi lesz, ha valóban ostromra adják a fejüket. A mágus utolsó mondatai pedig csak ekkor ütik meg a fülét. Összeráncolja szemöldökeit, s úgy szól, mint aki rosszul hallott valamit.*
-Hogy mi?
*Hisz azt az elméje egyszerűen elutasítja, hogy azt hallotta volna, hogy képes láthatatlanná tenni embereket, vagy tárgyakat.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
-Napnyugtakor.
*Feleli nemes egyszerűséggel, majd Krestvir következő kérdésén elgondolkozik. Kezeit karba fonja, nem mintha védekező pózíciót akarna felvenni, egyszerűen csak így valahogy mindig könnyebben jönnek a gondolatok.*
-Jó kérdés. Én egyedül terveztem menni, bár azt gondolom talán ha mint nézői kíséret, azzal nem lehet gond. De a harcba tilos beavatkozni, az megsértené az ősi törvényt.
*Hogy az orkoknak miféle törvényei vannak, arról fogalma sincs, de a sajátjaival tisztában van. És neki csak az számít.*
-Magma...
*Ismétli halkan, és elképedve képzeli el, hogy éppen lesújt valakire pallosával, hogy aztán a seb lángba boruljon. Veszedelmes mágia, fájdalmas. Tetszik neki.*
-Akkor az íjászokat hanyagoljuk.
*Jelenti ki, bár úgy sejti, hogy Kresvtir is éppen erre a következtetésre jutott. Mikor a mágus meghajol, Rorkir válláról hatalmas kő gördül le.*
-Hálás vagyok, Krestvir.
*S akkor ő maga is fejet hajt. Közben pedig ismét elámulva figyeli, ahogy a nő a halálos bájolást rejti a fegyverekbe, bizonyára nagyon erős mágus lehet, ha ilyen gyorsan tudja végrehajtani ezeket a dolgokat. Úgy emlékszik Karheiával való beszélgetéseiből, hogy ez nem olyan egyszerű dolog. Mikor aztán arról esik szó, hogy nem tapasztalt csatamágus, Rorkir képére széles vigyor ül ki.*
-Egyet se félj, mindenkinek el kell kezdenie valahol.
*A varázslatok hallatán viszont ismét el kell gondolkodnia. De ez nem tart túl sokáig, szinte ég a nyelve hogy szólhasson.*
-De hát ezek gyönyörű varázslatok egy csatában! Mivel A falat egész körben nem tudják megtámadni a terepviszonyok miatt, kénytelenek lesznek a kapunál, vagy a fal azon részein támadni, ahol valamilyen úton-módon képesek lesznek felmászni. Ha képesek lennénk ezeket a lehetséges támadási pontokat kurtítatni, kevéske ám de annál elszánttabb haderőnket erre a néhány helyre összpontosíthatnánk. S akkor eltörpülne a túlerejük. Nem beszélve arról, hogy az íjászok védelmére emelt fal, vagy éppen a létrán mászó orkok alá, elé emelt fal egy teljes rohamot képes lehet megállítani, miközben íjászaink folyamatosan tűz alatt tarthatják a támadókat. Elég csak néhány apró, de pontos helyen megzavarni az ellenséget, és a csatasor, a támadási kedv dugába dől!
*Már látja is a szeme előtt, s így hogy Krestvir az oldalakun van, sokkal kevésbé fél attól, hogy mi lesz, ha valóban ostromra adják a fejüket. A mágus utolsó mondatai pedig csak ekkor ütik meg a fülét. Összeráncolja szemöldökeit, s úgy szól, mint aki rosszul hallott valamit.*
-Hogy mi?
*Hisz azt az elméje egyszerűen elutasítja, hogy azt hallotta volna, hogy képes láthatatlanná tenni embereket, vagy tárgyakat.*
11866. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-24 01:03:06
Üzenet elküldve: 2026-06-24 01:03:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Hallgatja Rorkir híreit, s ugyan kíváncsi volna, miért kértek negyven aranyat az orkok, de ennél jobban érdekli, hogy...*
- Holnap mikor? - *Ez egy lényeges pont. Szeretné tudni, mennyi idejük van felkészülni.*
- Illetve... kettesben lesznek, vagy kaphatnak kíséretet a szabályok szerint?
*Akad azonban a férfinek is kérdése, amire előbb biccent.*
- Szunnyadó magmahatásnak hívják. A bűvölést követő első sebejtésnél égési sérüléseket is okoz azon felül, amit a fegyver egyébként is okozna.
Az íjászokat tudnám még támogatni, de annak a varázslatnak hatóideje van. Az elbájolt íj ez alatt az idő alatt tüzes nyilakat lő... - *Vázolja fel, hogy a fegyverbájolás terén mire számíthatnak tőle. Részben azért is, hogy rendelkezzenek vele, ahogy jónak látják. Bár tekintve, hogy a kovácsnál elkezdenek gyűlni a fegyverek, úgy látja, hogy a magmahatásra akad igény.
A thargnak vélt harcos aztán beszámol arról is, amit Krestvir magában már próbált megfogalmazni kérdésként: hogy hogyan érzi magát a holnap rá váró, könnyen végzetessé válható feladatra gondolva. Hisz részben ezért kérdezett rá arra is, kaphatnak-e kíséretet a küzdő felek.
Ám úgy tűnik, a férfit jobban aggasztja a thargok sorsa, mint a sajátja. Ami mondjuk nyilvánvaló, különben aligha vállalkozott volna értük a párbajra.
A halk kérdésre válaszul meghajol, majd felegyenesedvén mondja.*
- Ezért jöttem. - *Feleli őszintén, s talán a másik emlékszik, hogy már a bemutatkozása is erről szólt.
Aztán odasétál az asztalhoz, ahol a fegyverek már elkezdtek összegyűlni.*
- Egy pillanat, közben folytatnám. - *Veszi kezébe az első kardot, ami elé kerül, majd elmormolja a rövid igét, s végül siker esetén félre is teszi a fegyvert, elkezdve kialakítani egy kupacot, fölötte egy képzeletbeli "kész" felirattal.*
- Azt be kell vallanom, hogy nem vagyok tapasztalt csatamágus. Nem is tudom, mely varázslataimról érdemes beszámolnom.
Vannak varázslatok, amikkel az ellenség egy kisebb csoportjának tudok ártani, de ezek addig jók, amíg a mi harcosaink nem vegyülnek közéjük.
Tudok kisebb falakat emelni és ezekkel védeni, vagy feltartóztatni.
Meg tudom erősíteni, egy időre áttörhetetlenné tenni az erőd falának egy részét.
Van varázslatom, amivel el tudom venni mindazok harci kedvét, akik a varázslat fényjátékát látják.
Láthatatlanná tudok tenni embereket, vagy tárgyakat. Bár ez sokat elvesz az erőmből. - *Kezd sorolni néhányat a "varázstárából", viszont ez utóbbinál szükségesnek tartja a kiegészítést, mielőtt még túl nagy izgalmat és ábrándokat keltene.*
A varázsló kezébe vesz egy fegyvert, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására a felszerelésbe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul, és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat (3).
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Hallgatja Rorkir híreit, s ugyan kíváncsi volna, miért kértek negyven aranyat az orkok, de ennél jobban érdekli, hogy...*
- Holnap mikor? - *Ez egy lényeges pont. Szeretné tudni, mennyi idejük van felkészülni.*
- Illetve... kettesben lesznek, vagy kaphatnak kíséretet a szabályok szerint?
*Akad azonban a férfinek is kérdése, amire előbb biccent.*
- Szunnyadó magmahatásnak hívják. A bűvölést követő első sebejtésnél égési sérüléseket is okoz azon felül, amit a fegyver egyébként is okozna.
Az íjászokat tudnám még támogatni, de annak a varázslatnak hatóideje van. Az elbájolt íj ez alatt az idő alatt tüzes nyilakat lő... - *Vázolja fel, hogy a fegyverbájolás terén mire számíthatnak tőle. Részben azért is, hogy rendelkezzenek vele, ahogy jónak látják. Bár tekintve, hogy a kovácsnál elkezdenek gyűlni a fegyverek, úgy látja, hogy a magmahatásra akad igény.
A thargnak vélt harcos aztán beszámol arról is, amit Krestvir magában már próbált megfogalmazni kérdésként: hogy hogyan érzi magát a holnap rá váró, könnyen végzetessé válható feladatra gondolva. Hisz részben ezért kérdezett rá arra is, kaphatnak-e kíséretet a küzdő felek.
Ám úgy tűnik, a férfit jobban aggasztja a thargok sorsa, mint a sajátja. Ami mondjuk nyilvánvaló, különben aligha vállalkozott volna értük a párbajra.
A halk kérdésre válaszul meghajol, majd felegyenesedvén mondja.*
- Ezért jöttem. - *Feleli őszintén, s talán a másik emlékszik, hogy már a bemutatkozása is erről szólt.
Aztán odasétál az asztalhoz, ahol a fegyverek már elkezdtek összegyűlni.*
- Egy pillanat, közben folytatnám. - *Veszi kezébe az első kardot, ami elé kerül, majd elmormolja a rövid igét, s végül siker esetén félre is teszi a fegyvert, elkezdve kialakítani egy kupacot, fölötte egy képzeletbeli "kész" felirattal.*
- Azt be kell vallanom, hogy nem vagyok tapasztalt csatamágus. Nem is tudom, mely varázslataimról érdemes beszámolnom.
Vannak varázslatok, amikkel az ellenség egy kisebb csoportjának tudok ártani, de ezek addig jók, amíg a mi harcosaink nem vegyülnek közéjük.
Tudok kisebb falakat emelni és ezekkel védeni, vagy feltartóztatni.
Meg tudom erősíteni, egy időre áttörhetetlenné tenni az erőd falának egy részét.
Van varázslatom, amivel el tudom venni mindazok harci kedvét, akik a varázslat fényjátékát látják.
Láthatatlanná tudok tenni embereket, vagy tárgyakat. Bár ez sokat elvesz az erőmből. - *Kezd sorolni néhányat a "varázstárából", viszont ez utóbbinál szükségesnek tartja a kiegészítést, mielőtt még túl nagy izgalmat és ábrándokat keltene.*
A varázsló kezébe vesz egy fegyvert, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására a felszerelésbe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul, és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat (3).
11865. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-24 00:14:59
Üzenet elküldve: 2026-06-24 00:14:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Rorkir meglepetten figyeli, hogy miféle mágiát hajt végre Krestvir, mielőtt még a kovácsműhely felé igyekezne. Meg is jegyzi magának, hogy később mindenképpen kérdezzen rá a dologra. Szerencsére nem kell sokat várnia a másikra, hamar beéri őt, s rögtön neki is szegezi az égető kérdést.*
-Valami ostobaságról beszélt, és kértek negyven egész aranyat.
*Értetlenül rázza meg a barbár a fejét.*
-Fogalmam sincs mi lehetett az oka, de beleegyeztem, hogy a párbajra elviszem. Orkok, nem lehet tőlük sokat várni, ez tény. De vállalták a kihívást. Egy-egy nyílvetésnyi távolságra a két harcvonaltól. Holnap.
*Avatja be Krestvirt. Mielőtt azonban elfelejtené a korábbit, gyorsan fel is hozza.*
-Miféle varázslatot hajtottál végre korábban? Képes vagy fegyvereket bűvölni?
*Látszik rajta, hogy egyáltalán nem érti, hogy mi történhetett, viszont szemeiben a kíváncsiság csillog. Érdekli őt. Úgy látszik egy ilyen helyzet kell ahhoz, hogy egy Rorkir félét valóban érdekelje a mágia világa.*
-Tudod, nem félek ettől a Dermesztőtől. Attól félek, hogy mi lesz utána. Akár győzök akár nem, semmi sem garantálja, hogy ezek a fenevadak tartani fogják a szavukat. Hogy ha meghal a vezérük, nem törnek-e majd bosszúszomjasan a kapuinknak, vagy ha az őseim engem szólítanának, úgy felbuzdulva nem gondolják meg magukat. Ugye.. Velünk harcolsz majd, ha a dolgok rosszra fordulnak?
*Kérdezi az utolsó mondatot egészen halkan, mintha csak egy régi bajtársához szólna. Közben pedig meglepetten veszi észre, hogy a kardok és bárdok, lándzsák, és mindenféle fegyverek egyre csak gyűlnek a kovácsműhelyben.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Rorkir meglepetten figyeli, hogy miféle mágiát hajt végre Krestvir, mielőtt még a kovácsműhely felé igyekezne. Meg is jegyzi magának, hogy később mindenképpen kérdezzen rá a dologra. Szerencsére nem kell sokat várnia a másikra, hamar beéri őt, s rögtön neki is szegezi az égető kérdést.*
-Valami ostobaságról beszélt, és kértek negyven egész aranyat.
*Értetlenül rázza meg a barbár a fejét.*
-Fogalmam sincs mi lehetett az oka, de beleegyeztem, hogy a párbajra elviszem. Orkok, nem lehet tőlük sokat várni, ez tény. De vállalták a kihívást. Egy-egy nyílvetésnyi távolságra a két harcvonaltól. Holnap.
*Avatja be Krestvirt. Mielőtt azonban elfelejtené a korábbit, gyorsan fel is hozza.*
-Miféle varázslatot hajtottál végre korábban? Képes vagy fegyvereket bűvölni?
*Látszik rajta, hogy egyáltalán nem érti, hogy mi történhetett, viszont szemeiben a kíváncsiság csillog. Érdekli őt. Úgy látszik egy ilyen helyzet kell ahhoz, hogy egy Rorkir félét valóban érdekelje a mágia világa.*
-Tudod, nem félek ettől a Dermesztőtől. Attól félek, hogy mi lesz utána. Akár győzök akár nem, semmi sem garantálja, hogy ezek a fenevadak tartani fogják a szavukat. Hogy ha meghal a vezérük, nem törnek-e majd bosszúszomjasan a kapuinknak, vagy ha az őseim engem szólítanának, úgy felbuzdulva nem gondolják meg magukat. Ugye.. Velünk harcolsz majd, ha a dolgok rosszra fordulnak?
*Kérdezi az utolsó mondatot egészen halkan, mintha csak egy régi bajtársához szólna. Közben pedig meglepetten veszi észre, hogy a kardok és bárdok, lándzsák, és mindenféle fegyverek egyre csak gyűlnek a kovácsműhelyben.*
11864. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-21 23:19:59
Üzenet elküldve: 2026-06-21 23:19:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Krestvir arca meg sem rezzen Rorkir kijelentésére, ugyanaz a kivagyi kifejezés ül rajta, mint bármikor. Nem a harcos az első, akitől ezt hallja, meg egyébként is, teljesen logikusnak véli ezt a hozzáállást.
A folytatásra viszont már összeszűkülnek szemei, de ez is csak értetlenségét jelzi, mert kicsit nehezére esik kihámozni a lényeget Rorkir előadásából. Még oda is pillant a vállára, mert ilyen esetekben a manó szokta kisegíteni, de rá kell jönnie, hogy Kilencedik még mindig láthatatlan és valószínűleg nem most kellene őt fölfednie.
Úgyhogy kénytelen saját kútfőből megoldani.*
- Tehát nem. - *Összegzi a választ, várva a megerősítést, de viszonylag biztos benne, hogy jól értette.*
- Hrallh? Az a belső erőd? - *Kérdez rá, mert maga is ezt javasolta volna. Nem gondolja igazi megoldásnak, mert ugyan úgy véli, egy kisebb csoportot esetleg meg tudna védeni, de nem örökké. Viszont időt nyerni jó lehet, csak kérdés, hogy az az idő mire lesz jó, ha tényleg bevennék az erődöt az orkok, és nem érkezik erősítés...
Míg a többiek a falon hallgatják a küldönc híreit, addig ő végez a sebesültek gyógyításával. Egyúttal terjeszti az igét, hogy aki szívesen helyezne mágiát a fegyverébe, az járuljon hozzá.
Akad is pár jelentkező, a frissen gyógyultak között is, akik máris elszántan ragadnak fegyvert és nyújtják felé egy kis mágikus támogatás reményében. Éppen azt magyarázza a jelenlévőknek, hogy legyenek ezután még óvatosabbak, mert a varázs akkor is hat, ha netán magukat vágnák meg véletlenül, mikor Rorkir megtalálja.
A baráti érintésre megrezzen, de aztán mégis nyugton marad és tűri, amíg tűrnie kell. Majd pedig fellélegzik, mikor a vaskos marok lekerül a válláról.*
- Rendben. - *Hajol meg, miután a férfi végigmondta a mondandóját. Majd mikor a másik előre megy, a már a kezében lévő fegyverre összpontosít és rá mondja a varázsigét. Miután végzett, visszaadja a gazdájának.*
- A többit akkor hozzák kérem a kovácshoz! És szóljanak, akinek csak tudnak! - *Hajol meg a jelenlévők felé, majd elindul Rorkir után. A férfi előre jár, de azért még látja őt. Na meg, a kovácsműhelyre kivételesen még emlékszik is...*
- Mi hírt hoztak? - *Kérdezi a lényegre térve, amint beérte Rorkirt, s közben a kapu felé pillant.*
A varázsló kezébe vesz egy fegyvert, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására a felszerelésbe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul, és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat (3).
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Krestvir arca meg sem rezzen Rorkir kijelentésére, ugyanaz a kivagyi kifejezés ül rajta, mint bármikor. Nem a harcos az első, akitől ezt hallja, meg egyébként is, teljesen logikusnak véli ezt a hozzáállást.
A folytatásra viszont már összeszűkülnek szemei, de ez is csak értetlenségét jelzi, mert kicsit nehezére esik kihámozni a lényeget Rorkir előadásából. Még oda is pillant a vállára, mert ilyen esetekben a manó szokta kisegíteni, de rá kell jönnie, hogy Kilencedik még mindig láthatatlan és valószínűleg nem most kellene őt fölfednie.
Úgyhogy kénytelen saját kútfőből megoldani.*
- Tehát nem. - *Összegzi a választ, várva a megerősítést, de viszonylag biztos benne, hogy jól értette.*
- Hrallh? Az a belső erőd? - *Kérdez rá, mert maga is ezt javasolta volna. Nem gondolja igazi megoldásnak, mert ugyan úgy véli, egy kisebb csoportot esetleg meg tudna védeni, de nem örökké. Viszont időt nyerni jó lehet, csak kérdés, hogy az az idő mire lesz jó, ha tényleg bevennék az erődöt az orkok, és nem érkezik erősítés...
Míg a többiek a falon hallgatják a küldönc híreit, addig ő végez a sebesültek gyógyításával. Egyúttal terjeszti az igét, hogy aki szívesen helyezne mágiát a fegyverébe, az járuljon hozzá.
Akad is pár jelentkező, a frissen gyógyultak között is, akik máris elszántan ragadnak fegyvert és nyújtják felé egy kis mágikus támogatás reményében. Éppen azt magyarázza a jelenlévőknek, hogy legyenek ezután még óvatosabbak, mert a varázs akkor is hat, ha netán magukat vágnák meg véletlenül, mikor Rorkir megtalálja.
A baráti érintésre megrezzen, de aztán mégis nyugton marad és tűri, amíg tűrnie kell. Majd pedig fellélegzik, mikor a vaskos marok lekerül a válláról.*
- Rendben. - *Hajol meg, miután a férfi végigmondta a mondandóját. Majd mikor a másik előre megy, a már a kezében lévő fegyverre összpontosít és rá mondja a varázsigét. Miután végzett, visszaadja a gazdájának.*
- A többit akkor hozzák kérem a kovácshoz! És szóljanak, akinek csak tudnak! - *Hajol meg a jelenlévők felé, majd elindul Rorkir után. A férfi előre jár, de azért még látja őt. Na meg, a kovácsműhelyre kivételesen még emlékszik is...*
- Mi hírt hoztak? - *Kérdezi a lényegre térve, amint beérte Rorkirt, s közben a kapu felé pillant.*
A varázsló kezébe vesz egy fegyvert, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására a felszerelésbe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul, és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat (3).
11863. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-21 21:59:15
Üzenet elküldve: 2026-06-21 21:59:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
-Nem kedvelem a mágiát.
*Jelenti ki nemes egyszerűséggel, közben szigorúan állva Krestvir esetlegesen szúrós pillantását, már amennyiben történne efféle.*
-De nem vagyok ostoba sem. A párbaj dolgában a saját becsületemért vagyok felelős, s így fogok tudni az őseim szemébe nézni, ha netán az a bestia nem ismerné ezt a szót.
*A hírnőkkel végül megtárgyalják amit meg kell, s ő maga is úgy dönt, hogy több szót aligha érdemes erre fecsérelni, elmondta amit akart. Mivel sajnos a mágus nem tudja magával vinni a védteleneket ezen a portálon, másféle megoldást kell találniuk. A hídról visszaigyekezve sietősen igyekszik megtalálni Krestvir, s hamar sikerrel is jár a sebesültek kezelésénél. Láthatóan hálás arcok és könnyes tekintetek szegeződnek rá, ebből tudja Rorkir, hogy bizony ügyes gyógyító lehet. Útközben ő maga is továbbadja Kayaerr szavait, miszerint aki harcképtelen, az vonuljon vissza az erőd falai közé, ez egyelőre az egyetlen logikus lépés. Amint beéri Krestvirt, mellé áll, és a barátság jeleként gyengéden ráteszi tenyerét a vállára.*
-Beszéljünk, négyszemközt ha lehet. Hadd pihenjenek a bajtársaink. Sok teendő van még, és kevés az idő. Akárhogy is alakul a párbaj, akár győzök akár nem, a levegőben ott fog lógni több ezer dühös ork fattyú, akikben egy fikarcnyit sem bízom. Úgyhogy ostromra kell készülnünk.
*Persze ezt a tényt nem titkolja az emberek előtt, hisz tudja miféle harcos népek ezek, sokuk családját, szeretteit megölték az orkok, így eléggé fel vannak tüzelve. Hozzon bármit is a jövő.*
-A kovácsnál foglak várni.
*Mondja Krestvirnek, és azzal ott is hagyja őt. Esetleg ha még éppen benne van a gyógyításban, vagy akármiben, akkor nem várj el, hogy csak úgy eldobjon egy törött kart vagy ilyesmi. Rorkir pedig hosszú lépésekkel a kovácsműhely előtt állapodik meg, ott várja be a mágust.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
-Nem kedvelem a mágiát.
*Jelenti ki nemes egyszerűséggel, közben szigorúan állva Krestvir esetlegesen szúrós pillantását, már amennyiben történne efféle.*
-De nem vagyok ostoba sem. A párbaj dolgában a saját becsületemért vagyok felelős, s így fogok tudni az őseim szemébe nézni, ha netán az a bestia nem ismerné ezt a szót.
*A hírnőkkel végül megtárgyalják amit meg kell, s ő maga is úgy dönt, hogy több szót aligha érdemes erre fecsérelni, elmondta amit akart. Mivel sajnos a mágus nem tudja magával vinni a védteleneket ezen a portálon, másféle megoldást kell találniuk. A hídról visszaigyekezve sietősen igyekszik megtalálni Krestvir, s hamar sikerrel is jár a sebesültek kezelésénél. Láthatóan hálás arcok és könnyes tekintetek szegeződnek rá, ebből tudja Rorkir, hogy bizony ügyes gyógyító lehet. Útközben ő maga is továbbadja Kayaerr szavait, miszerint aki harcképtelen, az vonuljon vissza az erőd falai közé, ez egyelőre az egyetlen logikus lépés. Amint beéri Krestvirt, mellé áll, és a barátság jeleként gyengéden ráteszi tenyerét a vállára.*
-Beszéljünk, négyszemközt ha lehet. Hadd pihenjenek a bajtársaink. Sok teendő van még, és kevés az idő. Akárhogy is alakul a párbaj, akár győzök akár nem, a levegőben ott fog lógni több ezer dühös ork fattyú, akikben egy fikarcnyit sem bízom. Úgyhogy ostromra kell készülnünk.
*Persze ezt a tényt nem titkolja az emberek előtt, hisz tudja miféle harcos népek ezek, sokuk családját, szeretteit megölték az orkok, így eléggé fel vannak tüzelve. Hozzon bármit is a jövő.*
-A kovácsnál foglak várni.
*Mondja Krestvirnek, és azzal ott is hagyja őt. Esetleg ha még éppen benne van a gyógyításban, vagy akármiben, akkor nem várj el, hogy csak úgy eldobjon egy törött kart vagy ilyesmi. Rorkir pedig hosszú lépésekkel a kovácsműhely előtt állapodik meg, ott várja be a mágust.*
11862. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-14 14:11:30
Üzenet elküldve: 2026-06-14 14:11:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Nem ismeri túl jól Rorkirt, élesben még nem volt alkalma harcolni látni. Sokat hallotta azonban a napokban, ahogy suttognak róla a tharg harcosok, tisztelettel vegyes félelemmel, így jól tudja, milyen hősiesen küzdött a varangyokkal. Jobb kardforgatót tehát nem is tudnának talán kiállítani most közülük párbajozni, a kérdés csupán az, mindez elég lesz-e a főféreg ellen.*
- Ebben az acélban biztosan van. *bök fejével Rorkir pallosa felé, hagyja, hogy ezt a feltételt ő szabja meg. Könnyen pórul járhatnak persze, ha az ork vezérnek akár valami ennél különlegesebb fegyvere akad.
A portál a mágus elmondása szerint úgy látszik nem lesz megoldás az egyik fő bajukra, kelletlenül elhúzza a száját ezen majd nagy sóhajjal pillant Thargarod felé.*
- Nincs mit tenni, akkor itt az ideje az asszonyokat, gyerekeket és az öregeket a Hrallhba terelni.
*Már épp Krestvirrel tartana, akad bőven megbeszélni valójuk, amikor újra felharsan annak a nyomorult küldöncnek a hangja a falon túlról, így még mielőtt lemászna, egy rövid időre megtorpan. Szemöldökét magasra emeli, ahogy hallgatja a beszédet, a végére egy értetlen fintor át is fut az arcán, ahogy a szőke barbárra pillant.*
- Ez meg mi a szarról hadovál? *de kérdését eztán a férfi egyenesen a csontos ujjú féregnek szegezi, Kayaerr pedig nem rest szemtelenül utánakiáltani*
- Aztán ennyi pénzért mit vállal? *még széles vigyor nyúlik el arcán, aztán ott is hagyja a falon lévőket, hogy a mágus után indulhasson és meghallgassa őt, miközben egyre több embernek adja át az információt: minden harcképtelen igyekezzen a Hrallhba.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Nem ismeri túl jól Rorkirt, élesben még nem volt alkalma harcolni látni. Sokat hallotta azonban a napokban, ahogy suttognak róla a tharg harcosok, tisztelettel vegyes félelemmel, így jól tudja, milyen hősiesen küzdött a varangyokkal. Jobb kardforgatót tehát nem is tudnának talán kiállítani most közülük párbajozni, a kérdés csupán az, mindez elég lesz-e a főféreg ellen.*
- Ebben az acélban biztosan van. *bök fejével Rorkir pallosa felé, hagyja, hogy ezt a feltételt ő szabja meg. Könnyen pórul járhatnak persze, ha az ork vezérnek akár valami ennél különlegesebb fegyvere akad.
A portál a mágus elmondása szerint úgy látszik nem lesz megoldás az egyik fő bajukra, kelletlenül elhúzza a száját ezen majd nagy sóhajjal pillant Thargarod felé.*
- Nincs mit tenni, akkor itt az ideje az asszonyokat, gyerekeket és az öregeket a Hrallhba terelni.
*Már épp Krestvirrel tartana, akad bőven megbeszélni valójuk, amikor újra felharsan annak a nyomorult küldöncnek a hangja a falon túlról, így még mielőtt lemászna, egy rövid időre megtorpan. Szemöldökét magasra emeli, ahogy hallgatja a beszédet, a végére egy értetlen fintor át is fut az arcán, ahogy a szőke barbárra pillant.*
- Ez meg mi a szarról hadovál? *de kérdését eztán a férfi egyenesen a csontos ujjú féregnek szegezi, Kayaerr pedig nem rest szemtelenül utánakiáltani*
- Aztán ennyi pénzért mit vállal? *még széles vigyor nyúlik el arcán, aztán ott is hagyja a falon lévőket, hogy a mágus után indulhasson és meghallgassa őt, miközben egyre több embernek adja át az információt: minden harcképtelen igyekezzen a Hrallhba.*
11861. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-13 23:22:24
Üzenet elküldve: 2026-06-13 23:22:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Hallgatja Kayaerr válaszát a párbaj szabályairól, majd már kérdezne, mikor Rorkir megerősíti a nő állítását, illetve tesz egy olyan kiegészítést is, ami megválaszolja fel nem tett kérdését.*
- És abban az acélban lehet mágia? - *Érdeklődi meg, amire az elhangzottakból még nem kapott választ. Bár úgy sejti, a válasz erre is egy "nem" lesz.*
- Rendben. Ha lesz rá lehetőségem. - *Feleli egy főhajtás kíséretében Kayaerr utasítására, miszerint neki kellene megállítania a Dermesztőt, ha az varázslással próbálkozna.
A következő kérdésre aztán kénytelen a fejét rázni.*
- Mást nem tudok magammal vinni azon az úton. És a varázslat is túl bonyolult, hogy rövid időn belül megtaníthassam. - *Főleg gyermekeknek. De ezt nem teszi hozzá, mert közöttük is lehet különösen tehetséges, sok ifjú mágussal találkozott már. Mégsem hiszi, hogy ez lesz a megoldás.
Rorkir kérdéseire eltöpreng.*
- Velem tudnak tartani? Most előbb a sebesülteket látnám el, ha van még olyan, akin Nestar mester nem tudott segíteni. Utána, vagy közben beszélhetnénk. Elmondom, mit tudok nyújtani, talán úgy tervezni is könnyebb lesz... - *Javasolja, és ha nincs kifogás, le is mászik a falról és úgy tesz, mint mondta. Sebforrasztás közben, vagy utána pedig mesél a képességeiről és a konkrét varázslatok működésének részleteiről, amiket hasznosnak vél.
A visszaérkező küldönc hírére ezúttal nem csatlakozik a fejlemények első kézből való meghallgatására. Helyette lent marad és ott teszi magát hasznossá, ahol tudja. Mondjuk magmahatás izzó erejét bújtatja a thargok fegyvereibe, ha arra igényt tartottak.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Hallgatja Kayaerr válaszát a párbaj szabályairól, majd már kérdezne, mikor Rorkir megerősíti a nő állítását, illetve tesz egy olyan kiegészítést is, ami megválaszolja fel nem tett kérdését.*
- És abban az acélban lehet mágia? - *Érdeklődi meg, amire az elhangzottakból még nem kapott választ. Bár úgy sejti, a válasz erre is egy "nem" lesz.*
- Rendben. Ha lesz rá lehetőségem. - *Feleli egy főhajtás kíséretében Kayaerr utasítására, miszerint neki kellene megállítania a Dermesztőt, ha az varázslással próbálkozna.
A következő kérdésre aztán kénytelen a fejét rázni.*
- Mást nem tudok magammal vinni azon az úton. És a varázslat is túl bonyolult, hogy rövid időn belül megtaníthassam. - *Főleg gyermekeknek. De ezt nem teszi hozzá, mert közöttük is lehet különösen tehetséges, sok ifjú mágussal találkozott már. Mégsem hiszi, hogy ez lesz a megoldás.
Rorkir kérdéseire eltöpreng.*
- Velem tudnak tartani? Most előbb a sebesülteket látnám el, ha van még olyan, akin Nestar mester nem tudott segíteni. Utána, vagy közben beszélhetnénk. Elmondom, mit tudok nyújtani, talán úgy tervezni is könnyebb lesz... - *Javasolja, és ha nincs kifogás, le is mászik a falról és úgy tesz, mint mondta. Sebforrasztás közben, vagy utána pedig mesél a képességeiről és a konkrét varázslatok működésének részleteiről, amiket hasznosnak vél.
A visszaérkező küldönc hírére ezúttal nem csatlakozik a fejlemények első kézből való meghallgatására. Helyette lent marad és ott teszi magát hasznossá, ahol tudja. Mondjuk magmahatás izzó erejét bújtatja a thargok fegyvereibe, ha arra igényt tartottak.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
11860. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-13 20:18:26
Üzenet elküldve: 2026-06-13 20:18:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
-Ahogy mondod, Kayaerr.
*Erősíti meg a dolgot, persze úgy hogy Krestvirnek is szól közben.*
-Ezek az ősi kihívások nem idegenek egy harcos népnek, vagy törzsnek sem. Persze ritkán akad olyan helyzet, mikor valóban ki is áll egy bajnok a másik ellen, és rá mernek tenni ekkora tétet a kimenetelre. De..Azt gondolom ez egy jó lehetőség. Ha nem is tartják a szavukat, a kígyó fejét vehetem, és az a legkönnyebb ha önként jön a halálért. Nem kell átverekedni magunkat az egész seregen.
*Mondja vigyorogva. Bár nem mintha azt az opciót annyira bánná, ha csak egymaga lenne, kinyitná a kaput és ott várná a végtelen hordát, s magával vinne amennyit csak tud. De most más a helyzet. A pallosára gondol, szinte érzi ahogy bizsereg a penge. Szomjas, ehhez kétség sem fér.*
-Ez eszembe sem jutott!
*Vallja be férfiasan, ami ezt a varázsportált illeti.*
-Akárhogy is alakulnak a dolgok, a legfontosabb, hogy valamilyen módon ki tudjuk juttatni a védteleneket, ha a szükség órája eljő. Mit mondasz Krestvir, van ötleted rá? Az ostromra is fel kell készülnünk, és megmondom őszintén fogalmam sincs miféle mágiák léteznek a világban, és hogy azok közül mely erőknek parancsolsz...
*Megvakarja a fejét, úgy érzi talán tudna tervezni valamiféle stratégiát, ami bár nem az erőssége, ennyi ismeretlen faktorral szinte lehetetlennek tűnik.*
//A kapuban//
*A beszélgetésük még hosszasra nyúlik, s igen részletesen kitérnek mindenre, ami csak eszükbe jut. Aztán a korábbi ork csak visszatér.*
-No, nem a hatalmas Zopal jött, kár.
*Mondja a sajátjainak, bárkik is álljanak mellette. Rorkir végighallgatja karba tett kézzel Csontujjat, de grimaszra húzza a száját.*
-Túl sokat beszélsz, te ork. Remélem ez a Dermesztő a kardját is olyan jól forgatja, mint a nyelvét. Fogalmam sincs miről karattyoltok, de ha kell negyven arany ám legyen. Én magam fogom elvinni neki, a párbajkor.
*A többi, a fenyegetőzés, meg valami árulás meg becsület rész teljesen hidegen hagyja. Mondhatna bármit ez, vagy bármelyik szukafattya ork, az ő gondolatai már a párbajon járnak.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
-Ahogy mondod, Kayaerr.
*Erősíti meg a dolgot, persze úgy hogy Krestvirnek is szól közben.*
-Ezek az ősi kihívások nem idegenek egy harcos népnek, vagy törzsnek sem. Persze ritkán akad olyan helyzet, mikor valóban ki is áll egy bajnok a másik ellen, és rá mernek tenni ekkora tétet a kimenetelre. De..Azt gondolom ez egy jó lehetőség. Ha nem is tartják a szavukat, a kígyó fejét vehetem, és az a legkönnyebb ha önként jön a halálért. Nem kell átverekedni magunkat az egész seregen.
*Mondja vigyorogva. Bár nem mintha azt az opciót annyira bánná, ha csak egymaga lenne, kinyitná a kaput és ott várná a végtelen hordát, s magával vinne amennyit csak tud. De most más a helyzet. A pallosára gondol, szinte érzi ahogy bizsereg a penge. Szomjas, ehhez kétség sem fér.*
-Ez eszembe sem jutott!
*Vallja be férfiasan, ami ezt a varázsportált illeti.*
-Akárhogy is alakulnak a dolgok, a legfontosabb, hogy valamilyen módon ki tudjuk juttatni a védteleneket, ha a szükség órája eljő. Mit mondasz Krestvir, van ötleted rá? Az ostromra is fel kell készülnünk, és megmondom őszintén fogalmam sincs miféle mágiák léteznek a világban, és hogy azok közül mely erőknek parancsolsz...
*Megvakarja a fejét, úgy érzi talán tudna tervezni valamiféle stratégiát, ami bár nem az erőssége, ennyi ismeretlen faktorral szinte lehetetlennek tűnik.*
//A kapuban//
*A beszélgetésük még hosszasra nyúlik, s igen részletesen kitérnek mindenre, ami csak eszükbe jut. Aztán a korábbi ork csak visszatér.*
-No, nem a hatalmas Zopal jött, kár.
*Mondja a sajátjainak, bárkik is álljanak mellette. Rorkir végighallgatja karba tett kézzel Csontujjat, de grimaszra húzza a száját.*
-Túl sokat beszélsz, te ork. Remélem ez a Dermesztő a kardját is olyan jól forgatja, mint a nyelvét. Fogalmam sincs miről karattyoltok, de ha kell negyven arany ám legyen. Én magam fogom elvinni neki, a párbajkor.
*A többi, a fenyegetőzés, meg valami árulás meg becsület rész teljesen hidegen hagyja. Mondhatna bármit ez, vagy bármelyik szukafattya ork, az ő gondolatai már a párbajon járnak.*
11859. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-13 16:43:02
Üzenet elküldve: 2026-06-13 16:43:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*A nap még magasan jár az égen, mikor a kapu tetején posztoló őr ismét elrikkantja magát. Amennyiben Rorkir, Kayaerr vagy Krestvir felmászik a várfalra, úgy láthatja az immáron egymaga felfelé kaptató Csontujj Murhunt. Amennyiben nem nyilaztatják le és felér a kapuhoz, kifújja magát. Továbbra is a feladat fontosságának teljes tudatában pillant körbe a várfalra gyűlt népek között.*
-Zopal, a Dermesztő válaszát hozom! *Kiáltja.*
-Zopal a Dermesztő, a kegyelméből hajlandó kiállni Skarägg, a Vasbőrű ellen. Nem fél tőle. Vezér a vezér ellen, fegyver a fegyver ellen. Semmi mágia. A helyszín egy nyíllövésnyi távolságra legyen a külső fal kapujától, és a Szürke Légió harcosai is legalább ily távolságban tartózkodnak majd! *Úgy hadarja, mint a betanult szöveget. Kivár, de látszik, hogy a továbbiak már ott várnak nyelve hegyén.*
-Akad még valami! Zopal, a Dermesztő szavait tolmácsolom hozzátok! *Itt sötéten elvigyorodik.*
-Mivel a tharg nép híján van a becsületnek, kénytelenek lesznek a párbajhoz megváltani azt Zopaltól, a Dermesztőtől. Ennek díja pontosan annyi arany, amennyit a tharg tintanyalók az egykori szövetségeseiktől és bajtársaiktól kértek el, mikor azok a kikötő elestével gazdátlanná válva, csak a fegyvereiket vagy a kezük munkáját tudták felajánlani a Vashegynek. Oly nép fia vagy leánya nem méltó a szent párbajra, ami számára az arany drágább, mint az a vas, ami a közös harcokban a saját katonáit védte. Negyven arany. Ez a becsület záloga. Ha a Vashegy kancellárja még e földet tapossa, és meg nem lógott, úgy személyesen hozza el az összeget a párbajra, mi holnap napnyugtakor esedékes. Ha nem, a Vezér maga adja át azt a Dermesztőnek. Ez a párbaj ára. Ha elutasítjátok... *Ajkaival végignyalja hegyes fogait.*
-Úgy Zopal és a legényei porig rombolják otthonaitokat. Nincs kegyelem sem asszonynak, sem kölyöknek. Mit szóltok, Vas Népe?!
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.06.13 16:45:13
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*A nap még magasan jár az égen, mikor a kapu tetején posztoló őr ismét elrikkantja magát. Amennyiben Rorkir, Kayaerr vagy Krestvir felmászik a várfalra, úgy láthatja az immáron egymaga felfelé kaptató Csontujj Murhunt. Amennyiben nem nyilaztatják le és felér a kapuhoz, kifújja magát. Továbbra is a feladat fontosságának teljes tudatában pillant körbe a várfalra gyűlt népek között.*
-Zopal, a Dermesztő válaszát hozom! *Kiáltja.*
-Zopal a Dermesztő, a kegyelméből hajlandó kiállni Skarägg, a Vasbőrű ellen. Nem fél tőle. Vezér a vezér ellen, fegyver a fegyver ellen. Semmi mágia. A helyszín egy nyíllövésnyi távolságra legyen a külső fal kapujától, és a Szürke Légió harcosai is legalább ily távolságban tartózkodnak majd! *Úgy hadarja, mint a betanult szöveget. Kivár, de látszik, hogy a továbbiak már ott várnak nyelve hegyén.*
-Akad még valami! Zopal, a Dermesztő szavait tolmácsolom hozzátok! *Itt sötéten elvigyorodik.*
-Mivel a tharg nép híján van a becsületnek, kénytelenek lesznek a párbajhoz megváltani azt Zopaltól, a Dermesztőtől. Ennek díja pontosan annyi arany, amennyit a tharg tintanyalók az egykori szövetségeseiktől és bajtársaiktól kértek el, mikor azok a kikötő elestével gazdátlanná válva, csak a fegyvereiket vagy a kezük munkáját tudták felajánlani a Vashegynek. Oly nép fia vagy leánya nem méltó a szent párbajra, ami számára az arany drágább, mint az a vas, ami a közös harcokban a saját katonáit védte. Negyven arany. Ez a becsület záloga. Ha a Vashegy kancellárja még e földet tapossa, és meg nem lógott, úgy személyesen hozza el az összeget a párbajra, mi holnap napnyugtakor esedékes. Ha nem, a Vezér maga adja át azt a Dermesztőnek. Ez a párbaj ára. Ha elutasítjátok... *Ajkaival végignyalja hegyes fogait.*
-Úgy Zopal és a legényei porig rombolják otthonaitokat. Nincs kegyelem sem asszonynak, sem kölyöknek. Mit szóltok, Vas Népe?!
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.06.13 16:45:13
11858. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-10 00:17:23
Üzenet elküldve: 2026-06-10 00:17:23
ÚJ
![>Zopal Grognard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2596_ork_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//Ostromgyűrű//
*Büszkeség. Valóban az. Annak idején mikor a kilencfarkú macska táncolt a hátán megtanult hallgatni. Mikor a tanítója ütötte verte és teli torokból üvöltve kellett szitkokat ordítania saját magára, megtanulta gyűlölni a fajtáját és saját magát is. De ezt a büszkeséget még a hosszú, kínkeserves, mocskos orkként leélt évek se tudták kiölni belőle. Egy helyen megtűrték, az életét adta volna értük, de azok elárulták őt. Akik bajtársnak szólították azoknak amint nem kellett a seggét kirángatni a szarból, máris csak az orkot látták benne és aranyakat kértek tőle ahhoz a joghoz, hogy őket szolgálja és most van pofájuk egy párbajra kihívni őt? Ugrált már eleget nekik. Nem lesz a kutyájuk. Grizák kérdését hallva felé fordul. Szívesen mondana valamit, de végül csak egy hosszú sóhaj hagyja el a száját. Ennyi év után őszintén szólva már fogalma sincs mennyi volt az.*
-A takonygerincű tintanyalóik biztos elő tudják ásni a papírjaik közül. Ha egy sincs a hegyen, ami a történteket figyelembe véve nagyon szégyenletes lenne a thargok számára akkor... Franc tudja. Legyen negyven.*Majd utána szól.*Várj! Nem is rossz ötlet. Ha még ott van az a kancellár, aki ezt intézte. Akkor személyesen ő jöjjön el az aranyakkal. Az ilyen hivatali ügyek intézése, úgy is azoknak a dolga ha jól tudom.
A hozzászólás írója (Zopal Grognard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.06.10 00:27:34
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//Ostromgyűrű//
*Büszkeség. Valóban az. Annak idején mikor a kilencfarkú macska táncolt a hátán megtanult hallgatni. Mikor a tanítója ütötte verte és teli torokból üvöltve kellett szitkokat ordítania saját magára, megtanulta gyűlölni a fajtáját és saját magát is. De ezt a büszkeséget még a hosszú, kínkeserves, mocskos orkként leélt évek se tudták kiölni belőle. Egy helyen megtűrték, az életét adta volna értük, de azok elárulták őt. Akik bajtársnak szólították azoknak amint nem kellett a seggét kirángatni a szarból, máris csak az orkot látták benne és aranyakat kértek tőle ahhoz a joghoz, hogy őket szolgálja és most van pofájuk egy párbajra kihívni őt? Ugrált már eleget nekik. Nem lesz a kutyájuk. Grizák kérdését hallva felé fordul. Szívesen mondana valamit, de végül csak egy hosszú sóhaj hagyja el a száját. Ennyi év után őszintén szólva már fogalma sincs mennyi volt az.*
-A takonygerincű tintanyalóik biztos elő tudják ásni a papírjaik közül. Ha egy sincs a hegyen, ami a történteket figyelembe véve nagyon szégyenletes lenne a thargok számára akkor... Franc tudja. Legyen negyven.*Majd utána szól.*Várj! Nem is rossz ötlet. Ha még ott van az a kancellár, aki ezt intézte. Akkor személyesen ő jöjjön el az aranyakkal. Az ilyen hivatali ügyek intézése, úgy is azoknak a dolga ha jól tudom.
A hozzászólás írója (Zopal Grognard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.06.10 00:27:34
11857. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-09 22:24:41
Üzenet elküldve: 2026-06-09 22:24:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Hosszasan néz még a távozó orkok után. Ugyan látványosan undorodó grimaszba nem fordul arca, de tekintetében még messziről is bárki felfedezheti a megvetést. Szíve szerint csak abba a csontos ujjú féregbe lövetne, milyen egyértelmű üzenet volna, ha a halott testét egyenest a fővarangy elé vinnék. Így volna helyes, alkudozás nélkül még egy utolsó fricskával szolgálni nekik az ostrom előtt. Ők pedig úgy eshetnének el, mint annak idején testvéreik északon, akár utolsó leheletig küzdve az otthonért és thargok örökségéért.
Nem tetszik neki a párbaj. Két tisztességes harcos között nem lenne kifogása ellene, de nincs bizodalma ezekben a patkányokban. Rorkir láthatja is Kayaerr képén, minden rá van írva világosan, mégsem emel szót ellene egyelőre.
Borostyánjait inkább a mágusra emeli, aki hosszú idő után először szólal meg, karjait közben összefonja maga előtt.*
- Egy valódi harcos nem használ mágiát *úgy felel, mintha ezt megbeszélni sem kellene majd ki is okítja a nőt az Ősök egyszerű szabályáról* - Acél acél ellen, ököl ököl ellen.
*Újra a táborozó orkok felé pillant*
- Ha azonban be akarna próbálkozni valami varázslattal, meg kell állítanod *nem bánja, ha villámot küld a fejébe, gyíkká változtatja, netán az égbe repteti, Krestvirnek készen kell állnia arra az esetre, ha tisztességtelenül játszanának*
- Azon a portálon vagy min, amin jöttetek *utal vissza arra, amit vagy ő, vagy a félvér említett korábban* - Ki tudjuk menekíteni a nőket és gyerekeket az erődből?
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Hosszasan néz még a távozó orkok után. Ugyan látványosan undorodó grimaszba nem fordul arca, de tekintetében még messziről is bárki felfedezheti a megvetést. Szíve szerint csak abba a csontos ujjú féregbe lövetne, milyen egyértelmű üzenet volna, ha a halott testét egyenest a fővarangy elé vinnék. Így volna helyes, alkudozás nélkül még egy utolsó fricskával szolgálni nekik az ostrom előtt. Ők pedig úgy eshetnének el, mint annak idején testvéreik északon, akár utolsó leheletig küzdve az otthonért és thargok örökségéért.
Nem tetszik neki a párbaj. Két tisztességes harcos között nem lenne kifogása ellene, de nincs bizodalma ezekben a patkányokban. Rorkir láthatja is Kayaerr képén, minden rá van írva világosan, mégsem emel szót ellene egyelőre.
Borostyánjait inkább a mágusra emeli, aki hosszú idő után először szólal meg, karjait közben összefonja maga előtt.*
- Egy valódi harcos nem használ mágiát *úgy felel, mintha ezt megbeszélni sem kellene majd ki is okítja a nőt az Ősök egyszerű szabályáról* - Acél acél ellen, ököl ököl ellen.
*Újra a táborozó orkok felé pillant*
- Ha azonban be akarna próbálkozni valami varázslattal, meg kell állítanod *nem bánja, ha villámot küld a fejébe, gyíkká változtatja, netán az égbe repteti, Krestvirnek készen kell állnia arra az esetre, ha tisztességtelenül játszanának*
- Azon a portálon vagy min, amin jöttetek *utal vissza arra, amit vagy ő, vagy a félvér említett korábban* - Ki tudjuk menekíteni a nőket és gyerekeket az erődből?
11157-11176 , 11177-11196 , 11197-11216 , 11217-11236 , 11237-11256 , 11257-11276 , 11277-11296 , 11297-11316 , 11317-11336 , 11337-11356 , 11357-11376 , 11377-11396 , 11397-11416 , 11417-11436 , 11437-11456 , 11457-11476 , 11477-11496 , 11497-11516 , 11517-11536 , 11537-11556 , 11557-11576 , 11577-11596 , 11597-11616 , 11617-11636 , 11637-11656 , 11657-11676 , 11677-11696 , 11697-11716 , 11717-11736 , 11737-11756 , 11757-11776 , 11777-11796 , 11797-11816 , 11817-11836 , 11837-11856 , 11857-11876 , 11877-11896 , 11897-11916 , 11917-11936 , 11935-11954