Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 369 (7361. - 7380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7380. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-01-22 10:31:45
Üzenet elküldve: 2017-01-22 10:31:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Zakt'ar iszik. A keserűség most szemében kisebb baj, mint szomja. Keveset, és lassan büfög ki az egészből csupán, azt is csak azért, mert furcsa íze miatt gyomra nem a legbefogadóbb állapotában van most. Azt, hogy éppen megmentették maga a gyermek fel sem fogta. Számára nem létezik a halál, a "végzet" pedit pár napja, születésekor már eljött érte, és jelenleg még ezen sem tette túl magát. Talán jó kétszáz év is lesz, mire legközelebb komolyan fontolóra kéne vennie világának elhagyását. Közben leveszik onnan, ahova egy kis habos orvossággal kevert gyomornedvet visszabukott, és most valami furcsa mozgolódás kél. Nem igazán szeret hason lenni, és ezért mocorogni kezd, főleg, miután abban is gátolják, már tényleg csak sírni tud. A penge puha bőrében ott is tudja hagyni a nyomát, Zakt'ar sírásainak skáláján egy fokkal keservesebbre vált, de ennyi. Nem sokat problémázik ezen, így is elég rosszul végződött ez az orvososdi. Most már nem akar mást, csak felejteni, persze mindezt tudat alatt, és ehhez nagyban hozzájárul az, hogy vissza lesz téve nyugalomba, ahol elszenderedhet. Valószínűleg pár év múlva nem is fogja tudni, hogy ilyen sebe van, szülei pedig világrajövetele jegyének, vagy kiskori sérülésnek fogják betudni. Olyan dolog ez, ami minden gyermekkel megeshet.*
*Zakt'ar iszik. A keserűség most szemében kisebb baj, mint szomja. Keveset, és lassan büfög ki az egészből csupán, azt is csak azért, mert furcsa íze miatt gyomra nem a legbefogadóbb állapotában van most. Azt, hogy éppen megmentették maga a gyermek fel sem fogta. Számára nem létezik a halál, a "végzet" pedit pár napja, születésekor már eljött érte, és jelenleg még ezen sem tette túl magát. Talán jó kétszáz év is lesz, mire legközelebb komolyan fontolóra kéne vennie világának elhagyását. Közben leveszik onnan, ahova egy kis habos orvossággal kevert gyomornedvet visszabukott, és most valami furcsa mozgolódás kél. Nem igazán szeret hason lenni, és ezért mocorogni kezd, főleg, miután abban is gátolják, már tényleg csak sírni tud. A penge puha bőrében ott is tudja hagyni a nyomát, Zakt'ar sírásainak skáláján egy fokkal keservesebbre vált, de ennyi. Nem sokat problémázik ezen, így is elég rosszul végződött ez az orvososdi. Most már nem akar mást, csak felejteni, persze mindezt tudat alatt, és ehhez nagyban hozzájárul az, hogy vissza lesz téve nyugalomba, ahol elszenderedhet. Valószínűleg pár év múlva nem is fogja tudni, hogy ilyen sebe van, szülei pedig világrajövetele jegyének, vagy kiskori sérülésnek fogják betudni. Olyan dolog ez, ami minden gyermekkel megeshet.*
7379. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-01-20 20:04:39
Üzenet elküldve: 2017-01-20 20:04:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Chiarihoz átmenőben//
*Taitos Amon Ruadhra indul. Ugyan a hegyre magára nem mászna fel, csak a szerpentin elejét nézné meg a Vaskorsó fogadóval, viszont a területet átlépte, innentől közvetlen tharg fennhatóság alatt van. Picit megböködi Ragront, hogy gyorsítson, hiszen nem érnek rá egész nap. Nem azért jött wargon kiszellőztetni a fejét és szeszbe fojtani mágikus bánatát, hogy lassabban menjenek, mint ahogyan ő maga is tudna.*
~Ajánlom ezeknek az isteneknek, hogy messze kerüljenek engem, és a "családot"!~
*Kissé olyan hangnemet üt meg, mint a névadó apák. Végezetül a Vaskorsóra emeli tekintetét, ahol pont nyílik az ajtó is.*
*Taitos Amon Ruadhra indul. Ugyan a hegyre magára nem mászna fel, csak a szerpentin elejét nézné meg a Vaskorsó fogadóval, viszont a területet átlépte, innentől közvetlen tharg fennhatóság alatt van. Picit megböködi Ragront, hogy gyorsítson, hiszen nem érnek rá egész nap. Nem azért jött wargon kiszellőztetni a fejét és szeszbe fojtani mágikus bánatát, hogy lassabban menjenek, mint ahogyan ő maga is tudna.*
~Ajánlom ezeknek az isteneknek, hogy messze kerüljenek engem, és a "családot"!~
*Kissé olyan hangnemet üt meg, mint a névadó apák. Végezetül a Vaskorsóra emeli tekintetét, ahol pont nyílik az ajtó is.*
7378. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-01-20 17:44:47
Üzenet elküldve: 2017-01-20 17:44:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A lényeg ami a lényeg, hogy a gyerek lenyeli az orvosságot. A doktor nagy türelemmel helyezgeti a néha majdnem ki ki csusszanó pót emlőt és mindig óvatosan a szájába helyezi. A gyermek jó gyermeknek tűnik és emiatt Alludrin is könnyen tudja kezelni a helyzetet. Ritkán csinál olyan dolgot, hogy csak úgy meggyógyít valakit, vagy ellátja sérülését. Nem kedveli a nyavalygó betegeket és pácienseket. Egy módon tudja csak elviselni őket, ha fizetnek a szolgáltatásárt. Az a helyzet egészen más. Az orvoslás az ő felfogásában nem karitatív tevékenység. Aki így szeret gyógyítani az a kuruzsló, sámán meg a többi sarlatán. Alludrin professzionális orvos doktor aki a hideg szakmai szempontok nyomvonalát követve a leglogikusabb és legmegfelelőbb eljárást alkalmazza egy adott helyzetben. Ezt a tudást nem lehet ingyen odaadni ez minden esetben arannyal teli zacskókat kell hogy eredményezzen. A felfogásával lehet, hogy egyedül van, hiszen úgy tűnik számára a környéken nagyon is egyedül van ezzel, de attól még nem enged belőle. Amikor még nyugaton az orvos csoportban tanult és végezte feladatait tanulóként, akkor ott ez volt az egyetlen elfogadható eljárás. Járva a kisebb falvakat és városokat a mesterei mindig szép summát gomboltak le a betegekről. Aki nem fizetett az bele is halhatott a ragályba, fertőzésbe és akár egy egyszerűbbnek tűnő sérülésbe is. Kegyetlennek tűnik a hideg számító logikát követni, de nem az. Legalábbis a félvér szerint. Ez az ő öröksége. A hagyaték, amely rá maradt a közösségből, amely egykor olyan nagy, hatalmas és páratlan tudással rendelkezett. Ami mára elveszett az már csak benne maradt életben. Ezért nem tud mást követni, mint ezt. A konzervatív lelke és szemlélete teljes mértékben hozzánőtt a csoport felfogásához és úgy érzi kötelessége továbbvinni a tanultakat.
Az elf poronty végül szépen kortyolgatja a teát és bár igencsak keserű a főzet, mégis jó fiúként megissza azt. Alludrin türelemmel eteti a gyermeket az utolsó cseppig és már azon gondolkodik, hogy mi haszna származhatna mindebből. A fiú valakié lehet és mivel teljes mértékben elf így a szülei akár nagy emberek is lehetnek. Lehet, hogy a közeli erdő lakói, vagy esetleg vándorok északról a tó melletti felvilágosult városból. Elmorfondírozik a lehetőségeken, vajon mi lehet az igazság. Nem csak barbárok élnek a környéken, hiszen jól tudja, hogy amikor a kikötőt a holtak megtámadták akkor egy csapat mágus segítette a harcokat. Ezek a nagy hatalmú mágusok innen jöttek. Ebből a térségből és mivel az elfektől nem áll messze a mágia nemes művészete így akár lehet, hogy a poronty is egy közülük. A kikötőben végig nézte a csatát a távolból és amikor a boszorkány által jégeső zúdult az ellenség seregeire őt is kíváncsivá tették, kik lehetnek ezek az alakok. A harcok elültével egy kis nyomozásba fogott és megtudta, hogy bizony tényleg él egy mágusrend az erdő sűrűjében Amon Ruadhtól nem messze.
Amikor az összes tea elfogy az üvegből, a doktor a vállára teszi a gyermeket, hogy egy kicsit meg büfiztesse, hogy ha túl sok volt akkor a felesleg kijöjjön. Természetesen csak óvatosan, hiszen ki akarná, hogy oda legyen a drága hatóanyag. A gyermek jól tűri az etetést és a büfiztetést. Amikor a doktor végez a kis elfet visszateszi a kosarába és a táskájához megy, majd elővesz egy szikét. Szép fényes acélszike. Ahogy a magasba emeli és a tűz ráveti fényét a penge éle megcsillan, hogy ezzel megmutassa igazi erejét. A doktor értő kezekkel és finom mozdulattal fordítja meg újai között a penge nyelét és fordítja irányba. Majd a gyermekhez sétál, hogy a gyógyulásért járó adósságát behajthassa.
Régen a nyugati orvoslás bukása előtt volt egy eljárás, ami inkább egy alku volt doktor és beteg között. Az a beteg, aki nem tudott fizetni, de a kezelést megkapta fizetséggel tartozott az orvosának. Ez alól ritkán volt kivétel. Mivel a hegyekben éltek és hosszú távokat tettek meg az orvosok így voltak falvak akiket évente csak egyszer látogattak meg. Ettől függetlenül a tartozás még fennállt és hogy azt a páciens el ne feledje jelet kapott a testére. Egy hold alakú vágást, a bal válla fölé, mint egy szerződést amely a két fél között köttetett.
A mostani helyzet sincs másként, mint annak előtte. A gyermek nem tud fizetni a szolgálatért ezért adóssá válik a doktor szemében. Habár az adósságot talán soha nem fogja megfizetni, mégis adós marad.
Alludrin jobb kezébe szorítja a gyermeket úgy hogy a mellkasa és a keze között pont a vállát és a hátát lássa. A szikét egy pillanatra leteszi, hogy a gyermek ruháját lehámozhassa a váll bal felső része felől, majd visszaveszi a szikét. Szemeivel mint egy sas fókuszál a kijelölt célterületre és a pengét finoman oda szorítja a bőrhöz. A gyermek ekkor már érezheti a fájdalmat, hiszen a penge egy gyors és gél kör alakú vágást ejt rajta. Majd még egyszer. Amint az acélpenge elvégzi mestere kívánságát a gyermek bőrén egy félhold alakú jel rajzolódik ki. A jel még alig látható, hiszen a vér finoman megtölti a vágást és mielőtt túlcsordulhatna a doktor máris megtörli azt egy apró ronggyal. Majd a gyermekkel együtt a táskájához sétál és egy apró üvegcsét vesz elő, hogy a benne található Vérfű főzetet rálöttyintse. A mozdulatsort azzal zárja, hogy a kis rongyot hozzászorítja a sebhez és vár, hogy a vérzés elálljon. A seb nem mély és nem is vérzik nagyon, de arra pont jó lesz, hogy amikor a varrok leesnek a hegek szépen kirajzolják a kis félholdat.
A doktor a gyermekkel a tűz közelében marad, hogy az meg ne fázzon, majd pár perc múlva a vérzés eláll és visszaöltözteti a kis elfet.*
- Nem volt vészes ugye! Most már minden rendben van és megköttetett kettőnk között a szerződés! Ezt soha ne feledd. *Mondja megnyugtató, de mégis határozott szavakkal.*
- Amúgy sem feledheted. *Teszi még hozzá halkan miközben a kisdedet visszateszi a kosarába, hogy az megnyugodjon és a trauma hatására elaludhasson. Jól becsomagolja és a tűz közelébe helyezi. Ezután már csak két dolog van hátra. Először letörli a szikéről a gyermek vérét egy kis ronggyal, majd a szövet darabot a tűzre veti, utána összepakolja a gyógyfüveket, főzeteket és becsukja a táskát. Fekete orvosi zubbonyát magára veszi és még egyszer odalép a gyermekhez. Elmereng a tartozáson és, hogy vajon látja e még, majd az ajtó felé indul és eltűnik a szürkületben.*
*A lényeg ami a lényeg, hogy a gyerek lenyeli az orvosságot. A doktor nagy türelemmel helyezgeti a néha majdnem ki ki csusszanó pót emlőt és mindig óvatosan a szájába helyezi. A gyermek jó gyermeknek tűnik és emiatt Alludrin is könnyen tudja kezelni a helyzetet. Ritkán csinál olyan dolgot, hogy csak úgy meggyógyít valakit, vagy ellátja sérülését. Nem kedveli a nyavalygó betegeket és pácienseket. Egy módon tudja csak elviselni őket, ha fizetnek a szolgáltatásárt. Az a helyzet egészen más. Az orvoslás az ő felfogásában nem karitatív tevékenység. Aki így szeret gyógyítani az a kuruzsló, sámán meg a többi sarlatán. Alludrin professzionális orvos doktor aki a hideg szakmai szempontok nyomvonalát követve a leglogikusabb és legmegfelelőbb eljárást alkalmazza egy adott helyzetben. Ezt a tudást nem lehet ingyen odaadni ez minden esetben arannyal teli zacskókat kell hogy eredményezzen. A felfogásával lehet, hogy egyedül van, hiszen úgy tűnik számára a környéken nagyon is egyedül van ezzel, de attól még nem enged belőle. Amikor még nyugaton az orvos csoportban tanult és végezte feladatait tanulóként, akkor ott ez volt az egyetlen elfogadható eljárás. Járva a kisebb falvakat és városokat a mesterei mindig szép summát gomboltak le a betegekről. Aki nem fizetett az bele is halhatott a ragályba, fertőzésbe és akár egy egyszerűbbnek tűnő sérülésbe is. Kegyetlennek tűnik a hideg számító logikát követni, de nem az. Legalábbis a félvér szerint. Ez az ő öröksége. A hagyaték, amely rá maradt a közösségből, amely egykor olyan nagy, hatalmas és páratlan tudással rendelkezett. Ami mára elveszett az már csak benne maradt életben. Ezért nem tud mást követni, mint ezt. A konzervatív lelke és szemlélete teljes mértékben hozzánőtt a csoport felfogásához és úgy érzi kötelessége továbbvinni a tanultakat.
Az elf poronty végül szépen kortyolgatja a teát és bár igencsak keserű a főzet, mégis jó fiúként megissza azt. Alludrin türelemmel eteti a gyermeket az utolsó cseppig és már azon gondolkodik, hogy mi haszna származhatna mindebből. A fiú valakié lehet és mivel teljes mértékben elf így a szülei akár nagy emberek is lehetnek. Lehet, hogy a közeli erdő lakói, vagy esetleg vándorok északról a tó melletti felvilágosult városból. Elmorfondírozik a lehetőségeken, vajon mi lehet az igazság. Nem csak barbárok élnek a környéken, hiszen jól tudja, hogy amikor a kikötőt a holtak megtámadták akkor egy csapat mágus segítette a harcokat. Ezek a nagy hatalmú mágusok innen jöttek. Ebből a térségből és mivel az elfektől nem áll messze a mágia nemes művészete így akár lehet, hogy a poronty is egy közülük. A kikötőben végig nézte a csatát a távolból és amikor a boszorkány által jégeső zúdult az ellenség seregeire őt is kíváncsivá tették, kik lehetnek ezek az alakok. A harcok elültével egy kis nyomozásba fogott és megtudta, hogy bizony tényleg él egy mágusrend az erdő sűrűjében Amon Ruadhtól nem messze.
Amikor az összes tea elfogy az üvegből, a doktor a vállára teszi a gyermeket, hogy egy kicsit meg büfiztesse, hogy ha túl sok volt akkor a felesleg kijöjjön. Természetesen csak óvatosan, hiszen ki akarná, hogy oda legyen a drága hatóanyag. A gyermek jól tűri az etetést és a büfiztetést. Amikor a doktor végez a kis elfet visszateszi a kosarába és a táskájához megy, majd elővesz egy szikét. Szép fényes acélszike. Ahogy a magasba emeli és a tűz ráveti fényét a penge éle megcsillan, hogy ezzel megmutassa igazi erejét. A doktor értő kezekkel és finom mozdulattal fordítja meg újai között a penge nyelét és fordítja irányba. Majd a gyermekhez sétál, hogy a gyógyulásért járó adósságát behajthassa.
Régen a nyugati orvoslás bukása előtt volt egy eljárás, ami inkább egy alku volt doktor és beteg között. Az a beteg, aki nem tudott fizetni, de a kezelést megkapta fizetséggel tartozott az orvosának. Ez alól ritkán volt kivétel. Mivel a hegyekben éltek és hosszú távokat tettek meg az orvosok így voltak falvak akiket évente csak egyszer látogattak meg. Ettől függetlenül a tartozás még fennállt és hogy azt a páciens el ne feledje jelet kapott a testére. Egy hold alakú vágást, a bal válla fölé, mint egy szerződést amely a két fél között köttetett.
A mostani helyzet sincs másként, mint annak előtte. A gyermek nem tud fizetni a szolgálatért ezért adóssá válik a doktor szemében. Habár az adósságot talán soha nem fogja megfizetni, mégis adós marad.
Alludrin jobb kezébe szorítja a gyermeket úgy hogy a mellkasa és a keze között pont a vállát és a hátát lássa. A szikét egy pillanatra leteszi, hogy a gyermek ruháját lehámozhassa a váll bal felső része felől, majd visszaveszi a szikét. Szemeivel mint egy sas fókuszál a kijelölt célterületre és a pengét finoman oda szorítja a bőrhöz. A gyermek ekkor már érezheti a fájdalmat, hiszen a penge egy gyors és gél kör alakú vágást ejt rajta. Majd még egyszer. Amint az acélpenge elvégzi mestere kívánságát a gyermek bőrén egy félhold alakú jel rajzolódik ki. A jel még alig látható, hiszen a vér finoman megtölti a vágást és mielőtt túlcsordulhatna a doktor máris megtörli azt egy apró ronggyal. Majd a gyermekkel együtt a táskájához sétál és egy apró üvegcsét vesz elő, hogy a benne található Vérfű főzetet rálöttyintse. A mozdulatsort azzal zárja, hogy a kis rongyot hozzászorítja a sebhez és vár, hogy a vérzés elálljon. A seb nem mély és nem is vérzik nagyon, de arra pont jó lesz, hogy amikor a varrok leesnek a hegek szépen kirajzolják a kis félholdat.
A doktor a gyermekkel a tűz közelében marad, hogy az meg ne fázzon, majd pár perc múlva a vérzés eláll és visszaöltözteti a kis elfet.*
- Nem volt vészes ugye! Most már minden rendben van és megköttetett kettőnk között a szerződés! Ezt soha ne feledd. *Mondja megnyugtató, de mégis határozott szavakkal.*
- Amúgy sem feledheted. *Teszi még hozzá halkan miközben a kisdedet visszateszi a kosarába, hogy az megnyugodjon és a trauma hatására elaludhasson. Jól becsomagolja és a tűz közelébe helyezi. Ezután már csak két dolog van hátra. Először letörli a szikéről a gyermek vérét egy kis ronggyal, majd a szövet darabot a tűzre veti, utána összepakolja a gyógyfüveket, főzeteket és becsukja a táskát. Fekete orvosi zubbonyát magára veszi és még egyszer odalép a gyermekhez. Elmereng a tartozáson és, hogy vajon látja e még, majd az ajtó felé indul és eltűnik a szürkületben.*
7377. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-01-20 16:51:05
Üzenet elküldve: 2017-01-20 16:51:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Gyermekünk végül a nyugtató szavak hallatán kissé elcsendesül.*
-Gwáh!
*Nyögi azért még, hogy a helyzethez megfelelő dolgot tudjon tudatni orvosával. Talán pár évtized mulva már elmondhatja, hogy "nem kell nekem ispotály, csak megfáztam", azonban ma ez nem így van. A felemelés alatt ugyan ismét kiált egy riadtat, és picit önmagát is visszhangozza sírós hangon, azonban az evés lehetősége megtetszik neki. Nyammog egy picit a szájába betolt műemlőn.*
~Ez meg?~
*Tükrözi arckifejezése a nem éppen a várt ízű és álagú folyadékot. Felveszi a "Hát ez nem is tej" arckifejezést, és igen sértettnek, becsapottnak érzi magát. Ennek ugyan hangot nem ad, de most egyelőre elég is neki ennyi. Egy kis unszolásra újra rácuppan a gyógyszeres valamire, és majdnem az egészet néha meg-megállva kiissza. Utána azonban a fura ízzel a szájában elégedetlenül nyekereg egy keveset.*
*Gyermekünk végül a nyugtató szavak hallatán kissé elcsendesül.*
-Gwáh!
*Nyögi azért még, hogy a helyzethez megfelelő dolgot tudjon tudatni orvosával. Talán pár évtized mulva már elmondhatja, hogy "nem kell nekem ispotály, csak megfáztam", azonban ma ez nem így van. A felemelés alatt ugyan ismét kiált egy riadtat, és picit önmagát is visszhangozza sírós hangon, azonban az evés lehetősége megtetszik neki. Nyammog egy picit a szájába betolt műemlőn.*
~Ez meg?~
*Tükrözi arckifejezése a nem éppen a várt ízű és álagú folyadékot. Felveszi a "Hát ez nem is tej" arckifejezést, és igen sértettnek, becsapottnak érzi magát. Ennek ugyan hangot nem ad, de most egyelőre elég is neki ennyi. Egy kis unszolásra újra rácuppan a gyógyszeres valamire, és majdnem az egészet néha meg-megállva kiissza. Utána azonban a fura ízzel a szájában elégedetlenül nyekereg egy keveset.*
7376. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-01-20 15:41:35
Üzenet elküldve: 2017-01-20 15:41:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Hogy a neve ekkora meglepetést okoz, azon már fenn sem akad, megszokott dolog ez. Néha neki sem sikerül egy lendületre kimondani, bár ez rendszerint nagyobb mennyiségű tömény bevitele után fordul elő. Most azonban egyikről sincs szó - a nevét sem kell kimondania és alkoholista pályafutását is lezártnak tekinti egy ideje - és elmosolyodik az örömhírre, miszerint nem érkezett hiába. A kissé modortalan felszólítás sem veszi el jókedvét, ami úgy szól, hogy vagy átadja fegyverét vagy kotródhat a környékről. Annyi baj legyen, egy őrtől senki sem várja el, hogy tánc- és illemórákat vegyen szolgálat előtt, és neki sem esik nehezére átadni az egyetlen tőrét. Úgyis csak díszként van nála.*
- A Radkraalban. *bólogat helyeslően, ~Mi a franc az a Radkraal?~ majd miután fegyverét leadta és egyéb akadálya nincs, hogy a városba lépjen, gyalogszerrel indul befelé.*
- Köszönöm a segítséget, barátom! *köszön vissza a strázsának, bár a közvetlen, fölényes stílust erősen rontja, hogy közben két kézzel rángatja az öszvért kantárszárnál fogva. Ugyanis Átok úgy döntött, hogy jó neki itt is, minek menne beljebb? Egy kis tovább rángatás és rugdosás után jobb belátásra tér és eltávolodhatnak a kaputól.*
//Radkraal//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hamarosan szembesül azzal a problémával, hogy ha nem tudja mit keres, akkor nem is fogja megtalálni. De egy kis kérdezősködés után már jó irányba gyalogol öszvérestül.*
- Kancellár... milyen sokra vitte... ilyet! *dörmög a bajsza alá, miután azt is megtudta, hogy Achim ezt a címet viseli a Vashegyen. Ez persze jó hír, magas rangú és befolyásos barátokkal könnyebben boldogulhat. Más kérdés, hogy mi van akkor, ha Achim a kettejük viszonyára egészen más jelzős szerkezetet használna, mint a szívbéli barátság, de ezzel ráér akkor foglalkozni, ha a kancellár túlméretezett ordítás keretében óhajtaná kidobni. Hamarosan megtalálja a kőből és fából rótt épületet, ami előtt kiköti az öszvért és nem telik sok időbe, hogy a kancellár hivatali helyiségének ajtaja előtt álljon. Fontoskodó mozdulattal igazítja meg ruházatát, simít végig haján és szakállán, hogy a lehető legjobb benyomást tudja kelteni. Aztán illendőn kopogtat az ajtón. Aztán vár. Aztán megint zörget. És vár. Talán házon kívül van a helyi bürokrácia vezetője, talán épp iszik valahol. Óvatosan megpróbálja a kilincset. Nincs kulcsra zárva, de az ajtó mégsem enged. Kicsit nagyobb erővel veselkedik neki, vállal is rásegítve és az ajtó résnyire kinyílik, láthatóvá téve az akadályt: a résben a földön egy láb tűnik fel. Valaki fekszik belül az ajtó előtt. Nagyobb lendülettel megy neki, így végre sikerül bejutnia, átbucskázva a félig még mindig az útban, arccal a padló felé fekvő testen.*
- Öhm, bocsánat... a picsába! *utóbbi indulatszó akkor hagyja el ajkait, amikor a test mellé guggolva megfordítja azt és három dolgot fedez fel: jobb kezében görcsösen fog egy pálinkásüveget, szemmel láthatóan halott és szemmel láthatóan Achim az. Ekkora peche nem lehet! Nem elég, hogy valószínűleg hiába tette meg ezt a nagy utat, hiszen egy halott nem sokat segíthet neki, de ha ez a sorozat folytatódik, a thargok simán ráverik az egész balhét. Hiszen mi van? Érkezik egy idegen, a kancellárt keresi. Barátsággal fogadják, útba igazítják. A kancellárt ezután holtan találják. Ki ölte meg? Persze, az idegen. Nosza, akasszuk fel jó magasra, de előtte egy kis fincsi kínvallatás, csak a móka kedvéért. Sürgősen olajra kéne lépni. Annak az őrnek majd azt mondja, hogy nem találta meg Achimot, és sajnos nem maradhat tovább, hivatalos az Artheniori Selyemhernyó-tenyésztők és Tetőfedők Ájtatos Társaságának rendes évi közgyűlésére és imaestjére.
A kezdeti pánik után jobban megnézi a néhai kancellár hűlt tetemét és kicsit megnyugszik. Külsérelmi nyom nem látszik rajta, valószínűleg nem erőszakos halált halt, így pedig talán nem olyan könnyű a nyakába varrni a sajnálatos esetet. Az arca egészségtelenül sárgának látszik, orrából kis vérpatak indult meg és száradt a bőrére. Nem képzett gyógyító, de Achimot ismerve - és tekintettel a kezében szorongatott üvegre - erős a gyanú, hogy egyszerűen halálra itta magát.*
- Segítség! Jóemberek, valaki! Segítsetek! Nagy baj történt!
*Elkezd fennhangon kiabálni, mert arra jut, hogy sokkal gyanúsabb, ha csöndben megpróbál eliszkolni. Így még jó pontot is szerezhet, amiért segíteni próbált a szerencsétlenül járt emberen. Ez a segítség jelenleg abban merül ki, hogy értő mozdulatokkal átkutatja a halott zsebeit, ruházatát. Persze semmit nem talál.*
- Vén gazember, hát mindened elittad? Legalább pár arannyal kisegíthettél volna, ha már annyi eszed nem volt, hogy életben maradj és beprotezsálj.
*Azon most nem is gondolkodik, hogy mennyire helyénvaló a vén jelző, hiszen Achim jóval fiatalabb nála, még ha ez nem is látszik. Most már nincs más hátra, mint várni, hogy valaki megérkezzen a segélykérésre. Esetleg újfent kajabálni.*
*Hogy a neve ekkora meglepetést okoz, azon már fenn sem akad, megszokott dolog ez. Néha neki sem sikerül egy lendületre kimondani, bár ez rendszerint nagyobb mennyiségű tömény bevitele után fordul elő. Most azonban egyikről sincs szó - a nevét sem kell kimondania és alkoholista pályafutását is lezártnak tekinti egy ideje - és elmosolyodik az örömhírre, miszerint nem érkezett hiába. A kissé modortalan felszólítás sem veszi el jókedvét, ami úgy szól, hogy vagy átadja fegyverét vagy kotródhat a környékről. Annyi baj legyen, egy őrtől senki sem várja el, hogy tánc- és illemórákat vegyen szolgálat előtt, és neki sem esik nehezére átadni az egyetlen tőrét. Úgyis csak díszként van nála.*
- A Radkraalban. *bólogat helyeslően, ~Mi a franc az a Radkraal?~ majd miután fegyverét leadta és egyéb akadálya nincs, hogy a városba lépjen, gyalogszerrel indul befelé.*
- Köszönöm a segítséget, barátom! *köszön vissza a strázsának, bár a közvetlen, fölényes stílust erősen rontja, hogy közben két kézzel rángatja az öszvért kantárszárnál fogva. Ugyanis Átok úgy döntött, hogy jó neki itt is, minek menne beljebb? Egy kis tovább rángatás és rugdosás után jobb belátásra tér és eltávolodhatnak a kaputól.*
//Radkraal//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hamarosan szembesül azzal a problémával, hogy ha nem tudja mit keres, akkor nem is fogja megtalálni. De egy kis kérdezősködés után már jó irányba gyalogol öszvérestül.*
- Kancellár... milyen sokra vitte... ilyet! *dörmög a bajsza alá, miután azt is megtudta, hogy Achim ezt a címet viseli a Vashegyen. Ez persze jó hír, magas rangú és befolyásos barátokkal könnyebben boldogulhat. Más kérdés, hogy mi van akkor, ha Achim a kettejük viszonyára egészen más jelzős szerkezetet használna, mint a szívbéli barátság, de ezzel ráér akkor foglalkozni, ha a kancellár túlméretezett ordítás keretében óhajtaná kidobni. Hamarosan megtalálja a kőből és fából rótt épületet, ami előtt kiköti az öszvért és nem telik sok időbe, hogy a kancellár hivatali helyiségének ajtaja előtt álljon. Fontoskodó mozdulattal igazítja meg ruházatát, simít végig haján és szakállán, hogy a lehető legjobb benyomást tudja kelteni. Aztán illendőn kopogtat az ajtón. Aztán vár. Aztán megint zörget. És vár. Talán házon kívül van a helyi bürokrácia vezetője, talán épp iszik valahol. Óvatosan megpróbálja a kilincset. Nincs kulcsra zárva, de az ajtó mégsem enged. Kicsit nagyobb erővel veselkedik neki, vállal is rásegítve és az ajtó résnyire kinyílik, láthatóvá téve az akadályt: a résben a földön egy láb tűnik fel. Valaki fekszik belül az ajtó előtt. Nagyobb lendülettel megy neki, így végre sikerül bejutnia, átbucskázva a félig még mindig az útban, arccal a padló felé fekvő testen.*
- Öhm, bocsánat... a picsába! *utóbbi indulatszó akkor hagyja el ajkait, amikor a test mellé guggolva megfordítja azt és három dolgot fedez fel: jobb kezében görcsösen fog egy pálinkásüveget, szemmel láthatóan halott és szemmel láthatóan Achim az. Ekkora peche nem lehet! Nem elég, hogy valószínűleg hiába tette meg ezt a nagy utat, hiszen egy halott nem sokat segíthet neki, de ha ez a sorozat folytatódik, a thargok simán ráverik az egész balhét. Hiszen mi van? Érkezik egy idegen, a kancellárt keresi. Barátsággal fogadják, útba igazítják. A kancellárt ezután holtan találják. Ki ölte meg? Persze, az idegen. Nosza, akasszuk fel jó magasra, de előtte egy kis fincsi kínvallatás, csak a móka kedvéért. Sürgősen olajra kéne lépni. Annak az őrnek majd azt mondja, hogy nem találta meg Achimot, és sajnos nem maradhat tovább, hivatalos az Artheniori Selyemhernyó-tenyésztők és Tetőfedők Ájtatos Társaságának rendes évi közgyűlésére és imaestjére.
A kezdeti pánik után jobban megnézi a néhai kancellár hűlt tetemét és kicsit megnyugszik. Külsérelmi nyom nem látszik rajta, valószínűleg nem erőszakos halált halt, így pedig talán nem olyan könnyű a nyakába varrni a sajnálatos esetet. Az arca egészségtelenül sárgának látszik, orrából kis vérpatak indult meg és száradt a bőrére. Nem képzett gyógyító, de Achimot ismerve - és tekintettel a kezében szorongatott üvegre - erős a gyanú, hogy egyszerűen halálra itta magát.*
- Segítség! Jóemberek, valaki! Segítsetek! Nagy baj történt!
*Elkezd fennhangon kiabálni, mert arra jut, hogy sokkal gyanúsabb, ha csöndben megpróbál eliszkolni. Így még jó pontot is szerezhet, amiért segíteni próbált a szerencsétlenül járt emberen. Ez a segítség jelenleg abban merül ki, hogy értő mozdulatokkal átkutatja a halott zsebeit, ruházatát. Persze semmit nem talál.*
- Vén gazember, hát mindened elittad? Legalább pár arannyal kisegíthettél volna, ha már annyi eszed nem volt, hogy életben maradj és beprotezsálj.
*Azon most nem is gondolkodik, hogy mennyire helyénvaló a vén jelző, hiszen Achim jóval fiatalabb nála, még ha ez nem is látszik. Most már nincs más hátra, mint várni, hogy valaki megérkezzen a segélykérésre. Esetleg újfent kajabálni.*
7375. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-01-20 14:20:08
Üzenet elküldve: 2017-01-20 14:20:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Valamiért azon a leereszkedőnek szánt mosolyon rögtön felfedezi Achim bürokrata stílusát, így szinte számít rá, hogy az érkező a kancellárt fogja keresni.*
-Üdvözlöm a Vashegyen! Az értesülései helytállóak. Achim elméletileg a Radkraalban van. *mutat befelé a városba.* -Valószínűleg igen elfoglalt, napok óta nem láttam.
*A név hallatán szemei elkerekednek. Mutatkoztak már be különféle kacifántos nevekkel, de ilyennel aligha találkozott még a zöld ruhás.*
-Aha... biztos. Beléphet a városba, amint leadja nekem a fegyvereit. Ellenkező esetben máris fordulhat és mehet oda, ahonnét jött!
*Bizonyára ezzel nem lesznek problémák, bár vannak makacs emberek, akik nem értenek a szép szóból.
Eran nincs még elég közel ahhoz, hogy Daranel fogadni tudja, így most kizárólag ez előkelőnek tűnő figurára figyel.*
*Valamiért azon a leereszkedőnek szánt mosolyon rögtön felfedezi Achim bürokrata stílusát, így szinte számít rá, hogy az érkező a kancellárt fogja keresni.*
-Üdvözlöm a Vashegyen! Az értesülései helytállóak. Achim elméletileg a Radkraalban van. *mutat befelé a városba.* -Valószínűleg igen elfoglalt, napok óta nem láttam.
*A név hallatán szemei elkerekednek. Mutatkoztak már be különféle kacifántos nevekkel, de ilyennel aligha találkozott még a zöld ruhás.*
-Aha... biztos. Beléphet a városba, amint leadja nekem a fegyvereit. Ellenkező esetben máris fordulhat és mehet oda, ahonnét jött!
*Bizonyára ezzel nem lesznek problémák, bár vannak makacs emberek, akik nem értenek a szép szóból.
Eran nincs még elég közel ahhoz, hogy Daranel fogadni tudja, így most kizárólag ez előkelőnek tűnő figurára figyel.*
7374. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-01-20 11:46:01
Üzenet elküldve: 2017-01-20 11:46:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Synmira felé//
*Miután kilép a fogadóból a sétabotja segítségével elindul a fogadós Mogrim által mutatott útvonalon Synmira felé. Szerencsére egy jól járható ösvény halad abba az irányba. Sejtelme sincs, hogy pontosan milyen hely és milyen közösség lehet, aki ott lakik. Munka szempontjából és nyugvóhely miatt is megpróbálja. Idős kora ellenére még jó erőben van. A sétabot inkább biztonsági funkciót tölt be, mint a tényleges rátámaszkodást és rászorulást egy segédeszközre. A munkás évek megedzették az öreg tündért és szívóssá tették, nem egykönnyen lehet elpusztítani. Most, hogy jóllakott és finom serecskét is ivott már sokkal jobb a hangulata. Szamaráról sem feledkezik meg amit a fogadó istállójánál kötött meg. Mellette halad az állat is. Most kifejezetten jól esik lesétálni azt a bőségtálat.*
*Miután kilép a fogadóból a sétabotja segítségével elindul a fogadós Mogrim által mutatott útvonalon Synmira felé. Szerencsére egy jól járható ösvény halad abba az irányba. Sejtelme sincs, hogy pontosan milyen hely és milyen közösség lehet, aki ott lakik. Munka szempontjából és nyugvóhely miatt is megpróbálja. Idős kora ellenére még jó erőben van. A sétabot inkább biztonsági funkciót tölt be, mint a tényleges rátámaszkodást és rászorulást egy segédeszközre. A munkás évek megedzették az öreg tündért és szívóssá tették, nem egykönnyen lehet elpusztítani. Most, hogy jóllakott és finom serecskét is ivott már sokkal jobb a hangulata. Szamaráról sem feledkezik meg amit a fogadó istállójánál kötött meg. Mellette halad az állat is. Most kifejezetten jól esik lesétálni azt a bőségtálat.*
7373. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-01-19 18:52:59
Üzenet elküldve: 2017-01-19 18:52:59
ÚJ
![>Eran Fellaa'h [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2007_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A domb lábánál//
* Unott unatkozó lovag lomhán pompás lován vágtáz pepita, sáros földön. Lovagunk egy kisebb kerülővel, de Synmira nagyszerű népének nagyszerű területéről érkezett, s számítva számít a Thargoknak nevezett hős lovagtársak vendégszeretetének megnyilvánulására. Lobogót nem hozott magával, anyaghiány miatt és mivel teljesen felesleges. Az egyetlen lobogó, melyet érdemes lenne esetleg magával hoznia, az színfehér, az meg felesleges, hisz a Thargok nem olyan veszélyesek, mint azt a városban állítják róluk egyesek. Legalábbis amikor egyszer velük kalandozott erdei bagolymedve és ketyós gazdája ellen, akkor nem tűntek vérszomjas állatoknak. Persze annak már sok éve (vagy legalábbis több éve), azóta ő sem gondolt sokat az itteniekre, s bizonyára ők is rég elfeledték. Épp ezen tűnődik, míg alant figyeli a fenti világot, ám nem tétovázik sokáig, lassan elindul a külső fal felé, teljes pompájában, azaz minden felszerelésével. *
* Unott unatkozó lovag lomhán pompás lován vágtáz pepita, sáros földön. Lovagunk egy kisebb kerülővel, de Synmira nagyszerű népének nagyszerű területéről érkezett, s számítva számít a Thargoknak nevezett hős lovagtársak vendégszeretetének megnyilvánulására. Lobogót nem hozott magával, anyaghiány miatt és mivel teljesen felesleges. Az egyetlen lobogó, melyet érdemes lenne esetleg magával hoznia, az színfehér, az meg felesleges, hisz a Thargok nem olyan veszélyesek, mint azt a városban állítják róluk egyesek. Legalábbis amikor egyszer velük kalandozott erdei bagolymedve és ketyós gazdája ellen, akkor nem tűntek vérszomjas állatoknak. Persze annak már sok éve (vagy legalábbis több éve), azóta ő sem gondolt sokat az itteniekre, s bizonyára ők is rég elfeledték. Épp ezen tűnődik, míg alant figyeli a fenti világot, ám nem tétovázik sokáig, lassan elindul a külső fal felé, teljes pompájában, azaz minden felszerelésével. *
7372. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-01-18 20:15:48
Üzenet elküldve: 2017-01-18 20:15:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kapuőrség//
*Ami más számára lehetetlennel egyenlő, az neki fel sem tűnik. Annyira összeszokott már a pej öszvérrel, annyira ismeri már a léptei ritmusát, hogy annak nyergében ülve, menet közben is képes egyenes sorokat róni a pergamenre. Ebben nagyban segíti az az alkalmatosság, amit a nyereg kápájához erősítettek: amolyan úti íróasztal, amire kiterítheti az íveket, helyet talál rajta a tintatartó és minden, ami az ilyesmi művelthez kell. Most például annyira belemerül a munkájába, hogy csk az öszvér ordítására kapja fel a fejét; társa előbb észrevette az út végén feltűnő falat. A pennát az asztallap erre kialakított vájatába fekteti és elgondolkodva személi az egyre jobban kibontakozó várost, illetve annak védműveit. Első látásra primitívnek tűnik, de gyakran áldozzák fel a külcsínt a praktikum oltárán. Kíváncsi a barbárokra és arra is kíváncsi, hogy itt találja-e azt, akit keres? Ha nem, akkor feleslegesen tett meg nagy utat. Annak pedig jelen helyzetében egyáltalán nem örülne.*
- Na, Átok? *véleménye szerint tökéletes név az öszvér számára, természetét ismerve* Mi a véleményed?
*Ha Átoknak, az öszvérnek van is mondandója, azt most nem osztja meg gazdájával, csak legyez kettőt túlméretezett füleivel. És a szakállas férfi noszogatása ellenére sem hajlandó lépésnél gyorsabb iramban nekivágni az emelkedőnek.
Az őrségben állók pedig azon gondolkodhatnak, hogy miként kaphatott lángra az erdő a Vashegy magasabb részein, amikor ott nincs is erdő? Ráadásul a tűz közeledik is. Aztán persze kiderül, hogy ilyesmiről szó sincs, csupán az úton közeledő öszvér hátán utazó férfi pipája ereget tekintélyes füstfelhőket. Aki a kapuhoz érve leugrik a nyeregből, ami persze erős túlzás arra, ahogy lekászálódik az öszvér hátáról, de hát az úti írópad is erősen akadályozza a fickándozást.*
- Üdv nektek! *villant egy kedvesnek szánt, kissé leereszkedő mosolyt a katonákra, miközben csizmája sarkához ütögetve kiveri a parazsat a pipából.* Egy régi, kedves barátomat keresem, Achim Eshaakarnak hívják. Úgy értesültem, hogy fontos, adminisztratív beosztásban dolgozik a Vashegy ura mellett. Meg tudjátok mondani, hogy merre találom?
*Igyekszik nyájasan viselkedni, és elhallgatni azt a tényt, hogy a jó barátság enyhe túlzás. Valóban ismerik egymást, de ez az ismeretség inkább ivócimborai minőségig terjed. A régi szép időkben sokat mulatoztak együtt, sokat nótáztak együtt alaposan berúgva és bizony nem egyszer fordul elő, hogy alaposan helyben is hagyták egymást valami részeg ostobaság miatt. Igen, a régi szép idők. Ha minden igaz, Achim számára ezek most visszatértek a Vashegyen és talán régi cimborájának is tud valami, képzettségének megfelelő munkát szerezni. Mert rá most rút idők járnak. Hiába a cifra gúnya, az előkelő máz, ma még nem is evett.*
- A nevem Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr. *ezt olyan hangsúllyal mondja, mintha valamely ismert város ismer elöljáróját jelentené be, noha tudja, hogy az idegenek zöme az utónevével is bajban van, a családnevéről nem is szólva.*
*Ami más számára lehetetlennel egyenlő, az neki fel sem tűnik. Annyira összeszokott már a pej öszvérrel, annyira ismeri már a léptei ritmusát, hogy annak nyergében ülve, menet közben is képes egyenes sorokat róni a pergamenre. Ebben nagyban segíti az az alkalmatosság, amit a nyereg kápájához erősítettek: amolyan úti íróasztal, amire kiterítheti az íveket, helyet talál rajta a tintatartó és minden, ami az ilyesmi művelthez kell. Most például annyira belemerül a munkájába, hogy csk az öszvér ordítására kapja fel a fejét; társa előbb észrevette az út végén feltűnő falat. A pennát az asztallap erre kialakított vájatába fekteti és elgondolkodva személi az egyre jobban kibontakozó várost, illetve annak védműveit. Első látásra primitívnek tűnik, de gyakran áldozzák fel a külcsínt a praktikum oltárán. Kíváncsi a barbárokra és arra is kíváncsi, hogy itt találja-e azt, akit keres? Ha nem, akkor feleslegesen tett meg nagy utat. Annak pedig jelen helyzetében egyáltalán nem örülne.*
- Na, Átok? *véleménye szerint tökéletes név az öszvér számára, természetét ismerve* Mi a véleményed?
*Ha Átoknak, az öszvérnek van is mondandója, azt most nem osztja meg gazdájával, csak legyez kettőt túlméretezett füleivel. És a szakállas férfi noszogatása ellenére sem hajlandó lépésnél gyorsabb iramban nekivágni az emelkedőnek.
Az őrségben állók pedig azon gondolkodhatnak, hogy miként kaphatott lángra az erdő a Vashegy magasabb részein, amikor ott nincs is erdő? Ráadásul a tűz közeledik is. Aztán persze kiderül, hogy ilyesmiről szó sincs, csupán az úton közeledő öszvér hátán utazó férfi pipája ereget tekintélyes füstfelhőket. Aki a kapuhoz érve leugrik a nyeregből, ami persze erős túlzás arra, ahogy lekászálódik az öszvér hátáról, de hát az úti írópad is erősen akadályozza a fickándozást.*
- Üdv nektek! *villant egy kedvesnek szánt, kissé leereszkedő mosolyt a katonákra, miközben csizmája sarkához ütögetve kiveri a parazsat a pipából.* Egy régi, kedves barátomat keresem, Achim Eshaakarnak hívják. Úgy értesültem, hogy fontos, adminisztratív beosztásban dolgozik a Vashegy ura mellett. Meg tudjátok mondani, hogy merre találom?
*Igyekszik nyájasan viselkedni, és elhallgatni azt a tényt, hogy a jó barátság enyhe túlzás. Valóban ismerik egymást, de ez az ismeretség inkább ivócimborai minőségig terjed. A régi szép időkben sokat mulatoztak együtt, sokat nótáztak együtt alaposan berúgva és bizony nem egyszer fordul elő, hogy alaposan helyben is hagyták egymást valami részeg ostobaság miatt. Igen, a régi szép idők. Ha minden igaz, Achim számára ezek most visszatértek a Vashegyen és talán régi cimborájának is tud valami, képzettségének megfelelő munkát szerezni. Mert rá most rút idők járnak. Hiába a cifra gúnya, az előkelő máz, ma még nem is evett.*
- A nevem Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr. *ezt olyan hangsúllyal mondja, mintha valamely ismert város ismer elöljáróját jelentené be, noha tudja, hogy az idegenek zöme az utónevével is bajban van, a családnevéről nem is szólva.*
7371. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-01-18 12:53:42
Üzenet elküldve: 2017-01-18 12:53:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A gyógykészítmény elkészült. A kérdés, hogy a gyerek vajon megissza e. Habár az ő érdeke lenne, egy ilyen csöppség még nem tudja mi a jó, vagy a rossz számára. Ha éhes sír, ha fáj valami sír, ha jó a kedve mosolyog. A doktor megnézi a tea jó e már és örömmel veszi, hogy bizony már kellemes hőmérsékletű. Ennek eredményeként leszűri a füveket a készítményről és ezzel a lendülettel már át is tölti a fecskendő tartályába. Amint a mozdulatsorral megvan, rászereli a disznóbelet a nyílásra. Amint visszafordulna vele a gyermek ordítani kezd.*
- Jól van nyugalom, nyugalom!
*Mondja megnyugtató kellemes hangszínnel, pont úgy ahogy egy apa szól a gyermekének. A doktortól távol áll az apaság, de mivel a helyzet megköveteli így most a feladat elvégzésének megfelelően cselekszik. Csak a szakszerűség és a feladat megoldása a cél. Semmi más sem empátia sem érzelmi megfontolás. Amikor a gyermek a szavak ellenére sem nyugszik meg, a karjába veszi. Óvatosan a jobb karján végigfekteti, úgy hogy a gyermeknek egy kényelmes fotelt alkosson és így biztosan a kezével és a mellkasával tudja tartani. Ezután egy kicsit csillapítani próbálja a gyermeket. Halkan duruzsol neki, hiszen ettől majd minden gyermek megnyugszik. Egy kicsit sétál vele a tűz közelében. Ringatja hátha az jól esik neki.*
- Nemsokára sokkal jobb lesz!
*Amikor a kellő köröket lefutotta az elffel bal kezével megragadja a kis tákolmányát és függőleges helyzetbe, úgy hogy a disznóbél lyuka a gyermek szájához érjen. A gyermekek ösztönösen csócsálnak. Ha a szájukhoz ér valami gyorsan rácuppannak. A doktornak csak annyi a dolga, hogy a tákolmány lyuka a szájában landoljon. Mivel a félvér ügyessége igen jó és gyakorlott is a sebészi mozdulatokban könnyen megoldja a nem nagy kihívást jelentő feladatot. Lassan megtelik a disznóbőr a folyadékkal és a gyermek ösztönös reakciói végett lassan be kell indulnia a dolognak.*
*A gyógykészítmény elkészült. A kérdés, hogy a gyerek vajon megissza e. Habár az ő érdeke lenne, egy ilyen csöppség még nem tudja mi a jó, vagy a rossz számára. Ha éhes sír, ha fáj valami sír, ha jó a kedve mosolyog. A doktor megnézi a tea jó e már és örömmel veszi, hogy bizony már kellemes hőmérsékletű. Ennek eredményeként leszűri a füveket a készítményről és ezzel a lendülettel már át is tölti a fecskendő tartályába. Amint a mozdulatsorral megvan, rászereli a disznóbelet a nyílásra. Amint visszafordulna vele a gyermek ordítani kezd.*
- Jól van nyugalom, nyugalom!
*Mondja megnyugtató kellemes hangszínnel, pont úgy ahogy egy apa szól a gyermekének. A doktortól távol áll az apaság, de mivel a helyzet megköveteli így most a feladat elvégzésének megfelelően cselekszik. Csak a szakszerűség és a feladat megoldása a cél. Semmi más sem empátia sem érzelmi megfontolás. Amikor a gyermek a szavak ellenére sem nyugszik meg, a karjába veszi. Óvatosan a jobb karján végigfekteti, úgy hogy a gyermeknek egy kényelmes fotelt alkosson és így biztosan a kezével és a mellkasával tudja tartani. Ezután egy kicsit csillapítani próbálja a gyermeket. Halkan duruzsol neki, hiszen ettől majd minden gyermek megnyugszik. Egy kicsit sétál vele a tűz közelében. Ringatja hátha az jól esik neki.*
- Nemsokára sokkal jobb lesz!
*Amikor a kellő köröket lefutotta az elffel bal kezével megragadja a kis tákolmányát és függőleges helyzetbe, úgy hogy a disznóbél lyuka a gyermek szájához érjen. A gyermekek ösztönösen csócsálnak. Ha a szájukhoz ér valami gyorsan rácuppannak. A doktornak csak annyi a dolga, hogy a tákolmány lyuka a szájában landoljon. Mivel a félvér ügyessége igen jó és gyakorlott is a sebészi mozdulatokban könnyen megoldja a nem nagy kihívást jelentő feladatot. Lassan megtelik a disznóbőr a folyadékkal és a gyermek ösztönös reakciói végett lassan be kell indulnia a dolognak.*
7370. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-01-18 10:24:28
Üzenet elküldve: 2017-01-18 10:24:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Zakt'ar bizony kellően meleg már ahhoz, hogy ismét aggódni kezdjen. Előbb a kotorászásra figyel fel könnyező, csillogó szemével, aggódva veszi észre, hogy nem találja az ijesztő hangok forrását. Aztán jön a forrósodó víz sziszegése, és ráadásul még egy hideg kéz is.*
-Ááárgh!
*Óbégat fel azonnal, mikor a jeges érintést megtapasztalja magán. Igen kellemetlen ez, főleg, hogy alapból is fázós kedvében volt már ma, leginkább az enyhe hőemelkedés miatt, ami most lázzá alakul szépen lassan.
A fecskendős hadműveletből mit sem lát, szerencsére talán, mert a csillogó tű felkeltené az érdeklődését, talán túlságosan is. A bél lukadásának hangjára felfigyel. Talán egész létét ez a hang okozta, talán nem, és szülei előkelőbb céllal gyűltek össze azon a napon, nem tudni, és igazából Zakt'ar még nem is akarja tudni. Egyelőre csak meleget, étket, és levegőt szeretne, habár a kedves duruzsolás jóságához is kezd hozzászokni, és bizony ez az, amit a doktor is eltalál nála, hangos üvöltése alábbhagy, és egy pillanatra rá figyel. Arcán látszik, hogy latolgatja, hogy megnyugodhat-e, talán a doktor következő lépésén múlik mindez.*
*Zakt'ar bizony kellően meleg már ahhoz, hogy ismét aggódni kezdjen. Előbb a kotorászásra figyel fel könnyező, csillogó szemével, aggódva veszi észre, hogy nem találja az ijesztő hangok forrását. Aztán jön a forrósodó víz sziszegése, és ráadásul még egy hideg kéz is.*
-Ááárgh!
*Óbégat fel azonnal, mikor a jeges érintést megtapasztalja magán. Igen kellemetlen ez, főleg, hogy alapból is fázós kedvében volt már ma, leginkább az enyhe hőemelkedés miatt, ami most lázzá alakul szépen lassan.
A fecskendős hadműveletből mit sem lát, szerencsére talán, mert a csillogó tű felkeltené az érdeklődését, talán túlságosan is. A bél lukadásának hangjára felfigyel. Talán egész létét ez a hang okozta, talán nem, és szülei előkelőbb céllal gyűltek össze azon a napon, nem tudni, és igazából Zakt'ar még nem is akarja tudni. Egyelőre csak meleget, étket, és levegőt szeretne, habár a kedves duruzsolás jóságához is kezd hozzászokni, és bizony ez az, amit a doktor is eltalál nála, hangos üvöltése alábbhagy, és egy pillanatra rá figyel. Arcán látszik, hogy latolgatja, hogy megnyugodhat-e, talán a doktor következő lépésén múlik mindez.*
7369. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-01-17 12:31:25
Üzenet elküldve: 2017-01-17 12:31:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A keverék szépen melegszik a tűz mellett és a benne található hatóanyagok rendbe vágják majd a bébi elfet. A doktor azért jobban örülne, ha a gyógyszer helyett inkább anyatej jutna a kicsinek, de ha nincs akkor természetesen a keveréke is megteszi majd. Mivel a kor amiben élnek igen sötét és elmaradott, így egy ilyen keverék, amely lázcsillapítót, gyulladás csökkentőt is bőven tartalmaz igen nagy kincs. A számtalan hatóanyagnak nem kell mind hatásosnak lennie, elég ha csak az fejti ki a kellő gyógyító erőt, amelyiknek kell. De ha a lázat valami gyulladás okozza, akkor jobb ha nem csak lázcsillapító van bekeverve az italba. Ettől fogva a gyógykészítmény minél több és akár komplexebb betegségre gyógyírt nyújt annál jobb. Téved az aki a lázat betegségnek tartja. A lázat valami kiváltja és így azt kell kezelni. Megfázás és megfázás között is rengeteg fajta létezik. Így a doktor most azzal próbálkozik, hogy a nagy és a szervezetnek megerőltető testhőemelkedést lentebb vigye. Azonban megszüntetni nem akarja hiszen akkor a szervezet védtelen marad. A küzdelem fontos a testnek és ezt a lázzal teszi. A kórságot csak úgy lehet kiirtani ha elégeti a test. Alludrin megfogja a csecsemő bőrét és észleli, hogy a láz egyre felfele szökik.*
- Ez nem jó! Nagyon nem jó.
*Majd megvizsgálja a gyermek pelenkáját, amely kellően tele van ahhoz, hogy kicserélje. Körbenéz a házban, van e esetleg valami amire lecserélheti és végül a gyermek bölcsőjében talál tisztát. Gyors és szakértő mozdulatokkal veszi le és hajtja össze a használtat, majd tisztítja meg a koszos felületet és teszi fel az újat. Amint ezzel megvan már csak egyetlen problémát kell megoldania. Mégpedig a cumi kérdését.*
~ Mivel is adjam be neked a gyógyszert ~ *Kotorászik a táskájában, és végül eszébe jut egy használható ötlet. Előveszi a fecskendőjét és lecsavarja a tű részét. Így kap egy tompa és lyukas felületet a tartályon. Ismét beletúr a táskába és elővesz egy kis gyűrött bőrdarabkát, amely nem más mint disznóbél. Ez a kis béldarab, bizony jó szolgálatot tesz sok esetben, hiszen könnyen tágul és húzódik össze ha folyadékot tölt bele az ember. A rugalmassága mellett az anyag minősége is igen jó, mert a benne lévő nyomást jól viseli. A doktor ráhúzza a tartály nyílására és fejjel lefele tartva egy apró lyukat bök rajta a fecskendő tűjével. Így a benne lévő folyadék csak csepegni fog, de ha a baba a szájába és a kezébe veszi és szívni kezdi akkor olyan erővel jön majd amit ő szeretne. Ez így már meg fogja tenni cumi helyett. A lényege, hogy a doktornak folyamatosan tartania kell felülről, nehogy a tartályból ne egyenletesen jöjjön a gyógytea.
A víz felforrt és a doktor leveszi a forró vizet, hogy kicsit hűljön. Egy adaggal még beletesz a keverékből a vízbe, majd hagyja állni. Visszafordul a gyerekhez, hogy megnézze hogy van.*
- Jól van! Mindjárt meggyógyítalak. *Mondja kedvesen, hiszen a szokásos hivatalos hangnem most nem lenne célravezető.*
*A keverék szépen melegszik a tűz mellett és a benne található hatóanyagok rendbe vágják majd a bébi elfet. A doktor azért jobban örülne, ha a gyógyszer helyett inkább anyatej jutna a kicsinek, de ha nincs akkor természetesen a keveréke is megteszi majd. Mivel a kor amiben élnek igen sötét és elmaradott, így egy ilyen keverék, amely lázcsillapítót, gyulladás csökkentőt is bőven tartalmaz igen nagy kincs. A számtalan hatóanyagnak nem kell mind hatásosnak lennie, elég ha csak az fejti ki a kellő gyógyító erőt, amelyiknek kell. De ha a lázat valami gyulladás okozza, akkor jobb ha nem csak lázcsillapító van bekeverve az italba. Ettől fogva a gyógykészítmény minél több és akár komplexebb betegségre gyógyírt nyújt annál jobb. Téved az aki a lázat betegségnek tartja. A lázat valami kiváltja és így azt kell kezelni. Megfázás és megfázás között is rengeteg fajta létezik. Így a doktor most azzal próbálkozik, hogy a nagy és a szervezetnek megerőltető testhőemelkedést lentebb vigye. Azonban megszüntetni nem akarja hiszen akkor a szervezet védtelen marad. A küzdelem fontos a testnek és ezt a lázzal teszi. A kórságot csak úgy lehet kiirtani ha elégeti a test. Alludrin megfogja a csecsemő bőrét és észleli, hogy a láz egyre felfele szökik.*
- Ez nem jó! Nagyon nem jó.
*Majd megvizsgálja a gyermek pelenkáját, amely kellően tele van ahhoz, hogy kicserélje. Körbenéz a házban, van e esetleg valami amire lecserélheti és végül a gyermek bölcsőjében talál tisztát. Gyors és szakértő mozdulatokkal veszi le és hajtja össze a használtat, majd tisztítja meg a koszos felületet és teszi fel az újat. Amint ezzel megvan már csak egyetlen problémát kell megoldania. Mégpedig a cumi kérdését.*
~ Mivel is adjam be neked a gyógyszert ~ *Kotorászik a táskájában, és végül eszébe jut egy használható ötlet. Előveszi a fecskendőjét és lecsavarja a tű részét. Így kap egy tompa és lyukas felületet a tartályon. Ismét beletúr a táskába és elővesz egy kis gyűrött bőrdarabkát, amely nem más mint disznóbél. Ez a kis béldarab, bizony jó szolgálatot tesz sok esetben, hiszen könnyen tágul és húzódik össze ha folyadékot tölt bele az ember. A rugalmassága mellett az anyag minősége is igen jó, mert a benne lévő nyomást jól viseli. A doktor ráhúzza a tartály nyílására és fejjel lefele tartva egy apró lyukat bök rajta a fecskendő tűjével. Így a benne lévő folyadék csak csepegni fog, de ha a baba a szájába és a kezébe veszi és szívni kezdi akkor olyan erővel jön majd amit ő szeretne. Ez így már meg fogja tenni cumi helyett. A lényege, hogy a doktornak folyamatosan tartania kell felülről, nehogy a tartályból ne egyenletesen jöjjön a gyógytea.
A víz felforrt és a doktor leveszi a forró vizet, hogy kicsit hűljön. Egy adaggal még beletesz a keverékből a vízbe, majd hagyja állni. Visszafordul a gyerekhez, hogy megnézze hogy van.*
- Jól van! Mindjárt meggyógyítalak. *Mondja kedvesen, hiszen a szokásos hivatalos hangnem most nem lenne célravezető.*
7368. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-01-16 18:15:03
Üzenet elküldve: 2017-01-16 18:15:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Egy kis nyögdécselés hallható csupán, ám a friss gyermek csakhamar elcsendesedik, és csak szemeinek aggódó csillanása árulja el azt, hogy tudja, hogy más kezében van. Igazából nem ért semmit a szavakból, amiket az idegen mond, azt tudja ugyan, hogy valami hangot ad ki, és ez jó. Ráadásul nem is hangos, vagy ijedt, ez még jobb, a kis elf ettől teljességgel megnyugszik, már amennyire a helyzet engedi. Szemeit minden zajra kapkodja, és nyakát is behúzza, ahogy az idegen emeli, sőt, ugyebár pár hatosan még fejét megtartani is képtelen, így az is olajozottan forog, ha az orvos gondatlanul fogja meg, de akkor azonban nagyot visít is.
Testének melege eddig nem tűnt fel neki. Egész itteni élete egy kín eddig, persze kivéve a kebleket, azok már most jók. Így viszont kellemetlen meglepetés éri, netán ezért volt ilyen nyűgös egészen eddig?
Soha nem fogják megtudni előre ezt, csak utólag, ha a doktor kiválasztotta a furcsa hatóanyagokat, és a keveréket már Zakt'ar szájába öntötte, persze ezt ő nem hagyja készséggel, könnyen félrenyel, és inni is képtelen még, szóval valami cumiféleség kell neki, amiből ki tudja ügyeskedni a folyadékot. Közben pedig hangulatosan bűzölög alfele, minthogy a pelenkája igen kellemetlenül teli.*
*Egy kis nyögdécselés hallható csupán, ám a friss gyermek csakhamar elcsendesedik, és csak szemeinek aggódó csillanása árulja el azt, hogy tudja, hogy más kezében van. Igazából nem ért semmit a szavakból, amiket az idegen mond, azt tudja ugyan, hogy valami hangot ad ki, és ez jó. Ráadásul nem is hangos, vagy ijedt, ez még jobb, a kis elf ettől teljességgel megnyugszik, már amennyire a helyzet engedi. Szemeit minden zajra kapkodja, és nyakát is behúzza, ahogy az idegen emeli, sőt, ugyebár pár hatosan még fejét megtartani is képtelen, így az is olajozottan forog, ha az orvos gondatlanul fogja meg, de akkor azonban nagyot visít is.
Testének melege eddig nem tűnt fel neki. Egész itteni élete egy kín eddig, persze kivéve a kebleket, azok már most jók. Így viszont kellemetlen meglepetés éri, netán ezért volt ilyen nyűgös egészen eddig?
Soha nem fogják megtudni előre ezt, csak utólag, ha a doktor kiválasztotta a furcsa hatóanyagokat, és a keveréket már Zakt'ar szájába öntötte, persze ezt ő nem hagyja készséggel, könnyen félrenyel, és inni is képtelen még, szóval valami cumiféleség kell neki, amiből ki tudja ügyeskedni a folyadékot. Közben pedig hangulatosan bűzölög alfele, minthogy a pelenkája igen kellemetlenül teli.*
7367. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-01-15 14:05:04
Üzenet elküldve: 2017-01-15 14:05:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Még egyszer körbetekint a gyermekkel való további kommunikáció előtt. Hiszen ki tudja kinek és minek a porontya ez a kisded. Amikor megbizonyosodik, hogy valóban senkié, akkor a karja alatt a hónaljánál megragadja és felemeli. A gyermekeknél köztudott, hogy kézben lenni szeretnek a legjobban. Leginkább a szüleikében, de ha éppen nincs más akkor majdnem bárhol el vannak. A doktor kicsit megvizsgálja megforgatja a kezében. Szép egészséges gyermeknek tűnik és mint az előbb mondta, hogy kisember az nem épp helytálló kijelentés volt, mivel a poronty elf. Ahogy a fülei kivillannak a kis pólya alól úgy ez a tény is bizonyságot nyer.*
- Mit keres egy kis lombrágó a vashegyi barbárok tanyáján? *Teszi fel halkan a kérdést a gyereknek, noha jól tudja, hogy választ nem fog rá kapni.*
- Na gyere megnézzük van e valami amiért érdemes lenne aggódni a szüleidnek. *Majd szétnéz a szobában és keres egy megfelelő vízszintes helyet, hogy a gyermeket ráhelyezze.*
- Nézzük mit is rejt a pólya.
*Közben lassan kicsomagolja az elf gyermeket és elkezdi megvizsgálni. A kezét, lábát, torkát úgy mindenét. A vizsgálat nem tart sokáig, de a diagnózis nem marad el. A gyermek homloka és a teste is tűz forró. A torkát megtekintve, a doktor egyértelműen megállapítja, hogy ez bizony valami csúnya kórság lehet, amely leginkább meghűlésre ad bizonyítékot.*
- Ej ej. Ez nem lesz így jó. *Jegyzi meg, hiszen ha a betegség kezeletlen marad akkor a kis elf fajtájának szívóssága ellenére hamar belehalhat a betegségbe. Talán nem is lenne az olyan nagyon tragikus dolog, hiszen a doktor rég boncolt már elfet pláne ilyen fiatalon. Érdekes kísérleteket lehetne folytatni, mivel a hosszú életűek igen érdekes népség a fiziológiájukat tekintve. Alludrin szívesen bekukucskálna a csecsemő koponyájába és más szerveit is megtekintené. De ez a mostani eset nem épp alkalmas erre, hiszen a barbárok elevenen nyúznák meg ha egy csecsemő hullája heverne a közösségi ház asztalán. Ha pedig elrabolná akkor az őrségen bizton nem jutna át, vagy csak nehezen. Így kivételesen tényleg orvosnak kell lennie.
Amint a csecsemőt visszacsomagolja a táskájáért nyúl, hogy keressen valami gyógyírt a bajára. Beletúrva a motyói közé egy kis keresgetés után egy barna szövet erszényt vesz elő.*
- Ez lesz az. *Kicsomagolja és egy fél marékkal egy fém bögrébe szór. Ez a kis gyógykeverék unkaerből, krulzból, tymkolból áll, amely hatékonyan tudja csillapítani a lázat. Amikor a bögrét megtölti vízzel elkeveri és a tűz fölé helyezi, hogy felforralja.*
*Még egyszer körbetekint a gyermekkel való további kommunikáció előtt. Hiszen ki tudja kinek és minek a porontya ez a kisded. Amikor megbizonyosodik, hogy valóban senkié, akkor a karja alatt a hónaljánál megragadja és felemeli. A gyermekeknél köztudott, hogy kézben lenni szeretnek a legjobban. Leginkább a szüleikében, de ha éppen nincs más akkor majdnem bárhol el vannak. A doktor kicsit megvizsgálja megforgatja a kezében. Szép egészséges gyermeknek tűnik és mint az előbb mondta, hogy kisember az nem épp helytálló kijelentés volt, mivel a poronty elf. Ahogy a fülei kivillannak a kis pólya alól úgy ez a tény is bizonyságot nyer.*
- Mit keres egy kis lombrágó a vashegyi barbárok tanyáján? *Teszi fel halkan a kérdést a gyereknek, noha jól tudja, hogy választ nem fog rá kapni.*
- Na gyere megnézzük van e valami amiért érdemes lenne aggódni a szüleidnek. *Majd szétnéz a szobában és keres egy megfelelő vízszintes helyet, hogy a gyermeket ráhelyezze.*
- Nézzük mit is rejt a pólya.
*Közben lassan kicsomagolja az elf gyermeket és elkezdi megvizsgálni. A kezét, lábát, torkát úgy mindenét. A vizsgálat nem tart sokáig, de a diagnózis nem marad el. A gyermek homloka és a teste is tűz forró. A torkát megtekintve, a doktor egyértelműen megállapítja, hogy ez bizony valami csúnya kórság lehet, amely leginkább meghűlésre ad bizonyítékot.*
- Ej ej. Ez nem lesz így jó. *Jegyzi meg, hiszen ha a betegség kezeletlen marad akkor a kis elf fajtájának szívóssága ellenére hamar belehalhat a betegségbe. Talán nem is lenne az olyan nagyon tragikus dolog, hiszen a doktor rég boncolt már elfet pláne ilyen fiatalon. Érdekes kísérleteket lehetne folytatni, mivel a hosszú életűek igen érdekes népség a fiziológiájukat tekintve. Alludrin szívesen bekukucskálna a csecsemő koponyájába és más szerveit is megtekintené. De ez a mostani eset nem épp alkalmas erre, hiszen a barbárok elevenen nyúznák meg ha egy csecsemő hullája heverne a közösségi ház asztalán. Ha pedig elrabolná akkor az őrségen bizton nem jutna át, vagy csak nehezen. Így kivételesen tényleg orvosnak kell lennie.
Amint a csecsemőt visszacsomagolja a táskájáért nyúl, hogy keressen valami gyógyírt a bajára. Beletúrva a motyói közé egy kis keresgetés után egy barna szövet erszényt vesz elő.*
- Ez lesz az. *Kicsomagolja és egy fél marékkal egy fém bögrébe szór. Ez a kis gyógykeverék unkaerből, krulzból, tymkolból áll, amely hatékonyan tudja csillapítani a lázat. Amikor a bögrét megtölti vízzel elkeveri és a tűz fölé helyezi, hogy felforralja.*
7366. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-01-14 22:16:57
Üzenet elküldve: 2017-01-14 22:16:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Egy dolog idekint sem változott. Ez az alvás. Persze ez sem a régi, de azért van, és vannak álmok is. Álmok egy meleg helyről, boldog, puha ölelésről, és egy másik kicsi lényről, akivel egymást fogdoshatják. Aztán az egész drámai véget ér. Zakt'ar nyomást érez, habár ezt csak képzeli, azért felriad rá.*
-Oáá!
*Rikkantja, frissen ébredve, és hátán fekve megemeli a kezét, igazából nem teljesen van tisztában még azzal, hogy mire jó, csupán akaratával mozgatott valaminek látja, ami elég vicces így elsőre. Ezért el is halkul egy pillanatra. Viszont valami készül.*
-Eehá!
*Kiáltja el magát kissé bizonytalan arcot vágva, és még lábát is megmozgatja hozzá, azonban nem érkezik sem a kérgesebbik, sem a puhábbik kéz, akihez ráadásul az éhét csillapító keblek is tartoznak, hogy felemelje.*
-Oáá!
*Kezd rá hangosabban, elsőre inkább érdeklődve, aztán megint semmi. Így hát rázendít, hangja szívfacsaró "elhagytak, magányos vagyok" üvölt, ahogy csak bír. Holott szülei esélyesen csak testvérével foglalatoskosnak valahol a bejárat közelében.*
-Váá!
*Vált még keservesebb hangnemre, aztán valami fura mozgás kél. Idegen kezek, na ez aztán beteszi a kaput, és a szavak elhangzásáig már riattan is sír, aztán a homályos, elmosódott fátyolon belülre kerül az arc, melyet Zakt'ar kitágult pupillákkal néz. Még nem tanult meg félni az orvosoktól, azonban ami késik, lehet, hogy nem múlik. Latolgatva méregeti a furcsa képet, és kezeivel hadonászik kissé. Ő még nem sejti, hogy idő közben tele lett a pelenka, ha a születés nem okozott volna teljes agyi leépülést okozó traumát a kis elfnél, akkor bizonyosan ezért mosolyodna el most, és nem csak úgy bambán a társaságnak megörülve.*
*Egy dolog idekint sem változott. Ez az alvás. Persze ez sem a régi, de azért van, és vannak álmok is. Álmok egy meleg helyről, boldog, puha ölelésről, és egy másik kicsi lényről, akivel egymást fogdoshatják. Aztán az egész drámai véget ér. Zakt'ar nyomást érez, habár ezt csak képzeli, azért felriad rá.*
-Oáá!
*Rikkantja, frissen ébredve, és hátán fekve megemeli a kezét, igazából nem teljesen van tisztában még azzal, hogy mire jó, csupán akaratával mozgatott valaminek látja, ami elég vicces így elsőre. Ezért el is halkul egy pillanatra. Viszont valami készül.*
-Eehá!
*Kiáltja el magát kissé bizonytalan arcot vágva, és még lábát is megmozgatja hozzá, azonban nem érkezik sem a kérgesebbik, sem a puhábbik kéz, akihez ráadásul az éhét csillapító keblek is tartoznak, hogy felemelje.*
-Oáá!
*Kezd rá hangosabban, elsőre inkább érdeklődve, aztán megint semmi. Így hát rázendít, hangja szívfacsaró "elhagytak, magányos vagyok" üvölt, ahogy csak bír. Holott szülei esélyesen csak testvérével foglalatoskosnak valahol a bejárat közelében.*
-Váá!
*Vált még keservesebb hangnemre, aztán valami fura mozgás kél. Idegen kezek, na ez aztán beteszi a kaput, és a szavak elhangzásáig már riattan is sír, aztán a homályos, elmosódott fátyolon belülre kerül az arc, melyet Zakt'ar kitágult pupillákkal néz. Még nem tanult meg félni az orvosoktól, azonban ami késik, lehet, hogy nem múlik. Latolgatva méregeti a furcsa képet, és kezeivel hadonászik kissé. Ő még nem sejti, hogy idő közben tele lett a pelenka, ha a születés nem okozott volna teljes agyi leépülést okozó traumát a kis elfnél, akkor bizonyosan ezért mosolyodna el most, és nem csak úgy bambán a társaságnak megörülve.*
7365. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-01-14 08:37:13
Üzenet elküldve: 2017-01-14 08:37:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Rég nem járt ezen a vidéken. Még talán akkor amikor évekkel ezelőtt nyugatról a területre vándorolt. A táj sem a háború sem más körülmények okán nem sokat változott. Ez talán nem is baj hiszen a félvér nem szereti a változást. Konzervatív szemlélete inkább kedveli az állandóságot és a jól megszokott dolgokat. A tél azonban itt délen is tél ezért a hideg és a szántó felől érkező fagyos szelek Alludrint is arra kényszerítik, hogy a legközelebbi lakott település felé vegye az irányt. Ez pedig nem más mint a méltán híres Vashegy, amely hatalmas tornyával már jó messziről észrevehető. A jó doktor hamar fel is kerekedik, hogy még sötétedés előtt oda tudjon érni.
Alig egy órányi járás után odaér a város kapujához, ahol az őrségtől bebocsátást nyer miután leadta egyetlen fegyvernek számító fa botját. Soha nem járt még a vashegye és nem is tervezte, hogy valaha oda eszi a fene, de végül is a hideg, a sötét és a tél megoldja ezt az utazást. Amint a házak között jár észre veszi, hogy van valamiféle közösségi melegedő. Jó pár ember melegedig odabent, így a félvér is betér. A tűz, amely befűti a kis épületet, már kellemesen átjárta a házat és így a doktornak nincs más dolga csak, hogy levegye hosszú zubbonyát és közelebb húzódva a kezeit a tűz közelébe helyezze. Nagyon jó érzés és felüdíti az elnyűtt és átfázott testet. Az relaxáció azonban nem tart sokáig, mivel egy fura és oly régóta nem hallott hang üti meg a fülét. Először kicsit megrázza a fejét és behunyt szemmel melegedik tovább. De a hang nem szűnik meg és újra megszólal. Ekkor a doktor kinyitja a szemét és megfordul, de nem lát semmit. Vissza is tér a pihentető meleg irányába. A hang azonban újra megszólítja, de most már egyértelműen és miden kétséget kizáróan, valamint felismerhetően egy gyermek hangja. Vagyis egy csecsemő hangja. A kissé rekedtes sírás oly jellegzetes, hogy semmivel nem lehet összetéveszteni. Alludrin megfordul és megpillant egy kosarat, amelybe jól be van bugyolálva a kisded. Körülnéz, hogy tekintete megtalálja a kicsi apját, anyját, vigyázóját, de a szobában csak ők ketten vannak. A doktor ezért odalép a gyermekhez és leguggol hozzá, hogy szemügyre vegye. Finoman kitakargatja, hiszen a szobában jó meleg van és a kisded úgy be van csomagolva, mint ha mínuszok repkednének a helységben.*
- Szerbusz kisember! *Szólítja meg kedvesen, hogy a gyerek rá figyeljen.*
*Rég nem járt ezen a vidéken. Még talán akkor amikor évekkel ezelőtt nyugatról a területre vándorolt. A táj sem a háború sem más körülmények okán nem sokat változott. Ez talán nem is baj hiszen a félvér nem szereti a változást. Konzervatív szemlélete inkább kedveli az állandóságot és a jól megszokott dolgokat. A tél azonban itt délen is tél ezért a hideg és a szántó felől érkező fagyos szelek Alludrint is arra kényszerítik, hogy a legközelebbi lakott település felé vegye az irányt. Ez pedig nem más mint a méltán híres Vashegy, amely hatalmas tornyával már jó messziről észrevehető. A jó doktor hamar fel is kerekedik, hogy még sötétedés előtt oda tudjon érni.
Alig egy órányi járás után odaér a város kapujához, ahol az őrségtől bebocsátást nyer miután leadta egyetlen fegyvernek számító fa botját. Soha nem járt még a vashegye és nem is tervezte, hogy valaha oda eszi a fene, de végül is a hideg, a sötét és a tél megoldja ezt az utazást. Amint a házak között jár észre veszi, hogy van valamiféle közösségi melegedő. Jó pár ember melegedig odabent, így a félvér is betér. A tűz, amely befűti a kis épületet, már kellemesen átjárta a házat és így a doktornak nincs más dolga csak, hogy levegye hosszú zubbonyát és közelebb húzódva a kezeit a tűz közelébe helyezze. Nagyon jó érzés és felüdíti az elnyűtt és átfázott testet. Az relaxáció azonban nem tart sokáig, mivel egy fura és oly régóta nem hallott hang üti meg a fülét. Először kicsit megrázza a fejét és behunyt szemmel melegedik tovább. De a hang nem szűnik meg és újra megszólal. Ekkor a doktor kinyitja a szemét és megfordul, de nem lát semmit. Vissza is tér a pihentető meleg irányába. A hang azonban újra megszólítja, de most már egyértelműen és miden kétséget kizáróan, valamint felismerhetően egy gyermek hangja. Vagyis egy csecsemő hangja. A kissé rekedtes sírás oly jellegzetes, hogy semmivel nem lehet összetéveszteni. Alludrin megfordul és megpillant egy kosarat, amelybe jól be van bugyolálva a kisded. Körülnéz, hogy tekintete megtalálja a kicsi apját, anyját, vigyázóját, de a szobában csak ők ketten vannak. A doktor ezért odalép a gyermekhez és leguggol hozzá, hogy szemügyre vegye. Finoman kitakargatja, hiszen a szobában jó meleg van és a kisded úgy be van csomagolva, mint ha mínuszok repkednének a helységben.*
- Szerbusz kisember! *Szólítja meg kedvesen, hogy a gyerek rá figyeljen.*
7364. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-01-12 14:04:32
Üzenet elküldve: 2017-01-12 14:04:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Téli mustra//
*A beszélgetés még nem ért véget és ezt a nő ki is mondja. Így Learon nem indulhat tovább a földjeire.*
-Rendben van, Szellemjáró! *Bólint egyet, így is tudtára adva, hogy számíthat rá a továbbiakban. Állatait nem igazán tudja elrendezgetni a jövevények útjából hiszen a több mint két tucat jószág, a kutyával és saját lovával igencsak nagy útakadályt tud képezni a kapuban. Ez viszont a legkevésbé sem zavarja. Ha akarnak valamit akkor majd kikerülik őket, van lábuk. A Sajtmester nincs hozzászokva ilyen tömeghez és ez zavarja is, így inkább tovább állna, és erre jó okot szolgáltat Leanada kérése, miszerint rendezze el a lovát a férfi. Ami az illeti amúgy is ráfér nyájára egy kis igazítás. Lova is rég volt lecsutakolva. Biccent a megjelenők felé. Nem érdeklik a rangjelzések meg a többi. Amúgy is elege volt a katonákból meg nemesekből és a további felfuvalkodott bunkóból.* ~Minek jönnek ezek egyáltalán ide?~ *Közben csettint nyelvével a kutyájának, meg arrébb taszajtja egyik kecskéjét, hogy most már ideje lesz elindulni.*
-Persze, persze! *Bólogat miközben átveszi a lovat.*
-Gyere Kanca! Most szépen rendbe teszlek! *Simogatja meg a ló fejét, és vigyorog is neki egy kicsit.*
-De szép állat vagy, hallod-e? *Ezzel mindenki megy a dolgára. A Szellemjáró meg a többiek a Hrallhba, ő pedig az istállóba.*
*A beszélgetés még nem ért véget és ezt a nő ki is mondja. Így Learon nem indulhat tovább a földjeire.*
-Rendben van, Szellemjáró! *Bólint egyet, így is tudtára adva, hogy számíthat rá a továbbiakban. Állatait nem igazán tudja elrendezgetni a jövevények útjából hiszen a több mint két tucat jószág, a kutyával és saját lovával igencsak nagy útakadályt tud képezni a kapuban. Ez viszont a legkevésbé sem zavarja. Ha akarnak valamit akkor majd kikerülik őket, van lábuk. A Sajtmester nincs hozzászokva ilyen tömeghez és ez zavarja is, így inkább tovább állna, és erre jó okot szolgáltat Leanada kérése, miszerint rendezze el a lovát a férfi. Ami az illeti amúgy is ráfér nyájára egy kis igazítás. Lova is rég volt lecsutakolva. Biccent a megjelenők felé. Nem érdeklik a rangjelzések meg a többi. Amúgy is elege volt a katonákból meg nemesekből és a további felfuvalkodott bunkóból.* ~Minek jönnek ezek egyáltalán ide?~ *Közben csettint nyelvével a kutyájának, meg arrébb taszajtja egyik kecskéjét, hogy most már ideje lesz elindulni.*
-Persze, persze! *Bólogat miközben átveszi a lovat.*
-Gyere Kanca! Most szépen rendbe teszlek! *Simogatja meg a ló fejét, és vigyorog is neki egy kicsit.*
-De szép állat vagy, hallod-e? *Ezzel mindenki megy a dolgára. A Szellemjáró meg a többiek a Hrallhba, ő pedig az istállóba.*
7363. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-01-12 11:49:09
Üzenet elküldve: 2017-01-12 11:49:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Isdyncer//
*Trodd bólint. Tényleg magas kunyhó hisz az óriásoknak nem kellett a fejüket lehajtani.*
-Azil tervezte. Ő ács. Meg óriás is.
*Persze nem a legszebb munkája hisz Trodd már látta Azil saját házát. A fél kenyeret Trodd teszi is el. A többi szükséges dologra nem regál csak mikor kérdezik.*
-Van nálam is, de ott is van szerintem.
*Trodd pásztor úgyhogy a legszükségesebb dolgok megvannak nála. A következő kérdésre sem jön zavarba.*
-Komppal át kell menni a folyón és a faluban van kút.
*A falu meg közvetlenül ott van a folyó mellett szinte úgyhogy nem kell messzire menni.*
*Trodd bólint. Tényleg magas kunyhó hisz az óriásoknak nem kellett a fejüket lehajtani.*
-Azil tervezte. Ő ács. Meg óriás is.
*Persze nem a legszebb munkája hisz Trodd már látta Azil saját házát. A fél kenyeret Trodd teszi is el. A többi szükséges dologra nem regál csak mikor kérdezik.*
-Van nálam is, de ott is van szerintem.
*Trodd pásztor úgyhogy a legszükségesebb dolgok megvannak nála. A következő kérdésre sem jön zavarba.*
-Komppal át kell menni a folyón és a faluban van kút.
*A falu meg közvetlenül ott van a folyó mellett szinte úgyhogy nem kell messzire menni.*
7362. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-01-12 10:44:42
Üzenet elküldve: 2017-01-12 10:44:42
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Téli mustra//
- Rendben Learon, akkor később megbeszéljük a részleteket.
*A pásztorral való csevej rövidre nyúlik, mert a vörös köpenyesek időközben behaladnak a kapun, már legalábbis egyikük, meg három másik fickó. Ráadásul egyértelműen feléjük tartanak. Learonra néz, mintha lenne még valami mondandója, ami aztán kimondatlan marad, leginkább azért, mert közben odaér hozzájuk Laor az ismeretlenekkel. Szürreális a jelenet, egy nyáj közepén állva fogadni a vendégeket, persze nem lenne szürreális, ha Lea maga is egy pásztor lenne, és éppen összegyűlnének a többi pásztorral egy közös slambuc-főzésre. Viszont nem pásztor, és ezek az illetők nyilván nem egy közös slambuc-főzésre érkeztek. A férfiak öltözékéből nagyjából kiderül az, hogy melyikük is a magasabb rangú-rendű, meg aztán Laor csak őt mutatja be név szerint. Lea végigméri a férfit, nemigen törődve azzal, hogy az rangja okán nincs olyasmihez szokva, hogy méregessék.*
- Üdvözöllek Krollnel Morfneh.
*borostyánszínű pillantása végigfut a többi jövevényen is, akiknek nem tudta meg a nevét.*
- és üdvözlöm a társaidat is.
*Ha nyári délután lenne, akkor nem lenne problémás az, hogy itt meghallgassa a mondandóját, de télen a vashegyi cél metsző, Lea szeplős arcát is pirosra fújta már. És hát az illem is úgy diktálja, hogy beljebb invitálja őket.*
- Learon, kérlek, gondot viselnél Kancára?
*utoljára még gyengéden megpaskolja a fekete-fehér, és nagyon fantáziadús nevű kanca nyakát, és át is nyújtja a pásztornak a kantárszárat. Remélhetőleg Learon átveszi tőle az állatot, mert valahogy Lea úgy érzi, hogy a nagytiszteletű Krollnel Morfneh nem szívesen beszélgetne az istállóban, míg Lea lecsutakolja és megeteti a hátast.*
- A Hrallhban tudunk beszélgetni, gyertek.
*Megkerüli Learon nyájának egyik állatát, részéről indulhatnak is, viszont a városi népeknek igencsak ki kell lépniük, hogy lépést tudjanak tartani Leával, aki bevezeti őket Thargarod erődjébe, ott is a Hrallhba, vagyis annak egy termébe, ahol a tárgyalások szoktak lenni, így aztán egy nagy kerek asztal képezi a berendezését, körülötte székekkel. Laort természetesen nem küldi el, sőt alig észrevehetően biccent neki, hogy jöjjön ő is. Nem akar egyedül maradni a városiakkal, nem mintha mágusok ellen annyit érne a kard, de ki tudja? Picit úgy érzi, hogy kezd átmenni rá is Kagan paranoiája. Lehet, hogy a pozícióval jár?*
- Rendben Learon, akkor később megbeszéljük a részleteket.
*A pásztorral való csevej rövidre nyúlik, mert a vörös köpenyesek időközben behaladnak a kapun, már legalábbis egyikük, meg három másik fickó. Ráadásul egyértelműen feléjük tartanak. Learonra néz, mintha lenne még valami mondandója, ami aztán kimondatlan marad, leginkább azért, mert közben odaér hozzájuk Laor az ismeretlenekkel. Szürreális a jelenet, egy nyáj közepén állva fogadni a vendégeket, persze nem lenne szürreális, ha Lea maga is egy pásztor lenne, és éppen összegyűlnének a többi pásztorral egy közös slambuc-főzésre. Viszont nem pásztor, és ezek az illetők nyilván nem egy közös slambuc-főzésre érkeztek. A férfiak öltözékéből nagyjából kiderül az, hogy melyikük is a magasabb rangú-rendű, meg aztán Laor csak őt mutatja be név szerint. Lea végigméri a férfit, nemigen törődve azzal, hogy az rangja okán nincs olyasmihez szokva, hogy méregessék.*
- Üdvözöllek Krollnel Morfneh.
*borostyánszínű pillantása végigfut a többi jövevényen is, akiknek nem tudta meg a nevét.*
- és üdvözlöm a társaidat is.
*Ha nyári délután lenne, akkor nem lenne problémás az, hogy itt meghallgassa a mondandóját, de télen a vashegyi cél metsző, Lea szeplős arcát is pirosra fújta már. És hát az illem is úgy diktálja, hogy beljebb invitálja őket.*
- Learon, kérlek, gondot viselnél Kancára?
*utoljára még gyengéden megpaskolja a fekete-fehér, és nagyon fantáziadús nevű kanca nyakát, és át is nyújtja a pásztornak a kantárszárat. Remélhetőleg Learon átveszi tőle az állatot, mert valahogy Lea úgy érzi, hogy a nagytiszteletű Krollnel Morfneh nem szívesen beszélgetne az istállóban, míg Lea lecsutakolja és megeteti a hátast.*
- A Hrallhban tudunk beszélgetni, gyertek.
*Megkerüli Learon nyájának egyik állatát, részéről indulhatnak is, viszont a városi népeknek igencsak ki kell lépniük, hogy lépést tudjanak tartani Leával, aki bevezeti őket Thargarod erődjébe, ott is a Hrallhba, vagyis annak egy termébe, ahol a tárgyalások szoktak lenni, így aztán egy nagy kerek asztal képezi a berendezését, körülötte székekkel. Laort természetesen nem küldi el, sőt alig észrevehetően biccent neki, hogy jöjjön ő is. Nem akar egyedül maradni a városiakkal, nem mintha mágusok ellen annyit érne a kard, de ki tudja? Picit úgy érzi, hogy kezd átmenni rá is Kagan paranoiája. Lehet, hogy a pozícióval jár?*
7361. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-01-11 21:35:43
Üzenet elküldve: 2017-01-11 21:35:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Téli mustra//
*Ezek szerint a hír mégis eljutott Artheniorig és a Vashegy legújabb látványossága valóban generálhat jelentős idegenforgalmat. Lám, magas rangú személyek is érkeztek megcsodálni a kőbe fagyott hadurat. Talán tényleg nem lenne rossz ötlet kis ajándéktárgyakat készíttetni ügyes kezű mesteremberekkel, apró, Kagant mintázó szobrocskákat. Most viszont azzal kell foglalkoznia, hogy látogatójuknak óhaja támad, bár a kérés inkább kijelentés. Lehet, hogy más körülmények között az ilyesmi piszkálná az önérzetét, de most nem lesz olyan kicsinyes, hogy elutasítsa a kérést. Különösebb oka sem lenne rá.*
- Óhajod szerint. *bólint rá, ahogy a városőr hadnagy elkezdi lepakolni a fegyvereit. Ha képes lenne a gondolatolvasás művészetére, valószínűleg ő is mosolyogna belül. Fegyverforgatóként egész életében idegenkedett a mágiától, annak művelőitől. Ráadásul sziklaszilárd meggyőződése, hogy a jó éles acél is lehet annyira halálos, mint egy cikornyás bűvige. Csak esetleg sokkal gyorsabb.*
- Amon Ruadh szabad város, saját törvényekkel. *bólogat egyetértően a főtanácsos szavaira* Én pedig csupán betartatom őket, azokat nem én hozom. Erre parancsolj!
*Áll félre az útból, miután a testőr is megszabadult a fegyvereitől, egyértelművé téve, hogy nincs akadály annak, hogy a városőr a mágusokkal tartson. Sokat nem is kell sétálniuk a kaputól, onnan nem messze találják Leát, amint kedélyesen cseverészik egy férfivel, kisebb állatsereglet közepette. Komoly erőfeszítésébe kerül elfojtani egy kaján vigyort, amikor azt jut eszébe, hogy a városi nemesek mit gondolhatnak, hogy egy birkanyáj kellős közepén találják a Vashegy úrnőjét.*
- Bocsáss meg, Szellemjáró! *szólítja meg Leát, egy biccentéssel üdvözölve beszélgetőpartnerét is* Tiszteletreméltó vendégeink Arthenior városából veled kívánnak beszélni. Krollnel Morfneh úr... *néz a négyes vezetőjére, aztán egy pillanatra elakad. Csak a hadnagy nevét tudja a főtanácsosén kívül, de őt minek említené? Valószínűleg annyi köze van a küldöttség ügyeihez, mint neki.* és társai.
*Arrébb húzódik, hogy Lea és vendégei üdvözölhessék egymást, és ez a mozdulat arra is jó, hogy egy kecskét a szavánál fogva húzzon félre, mert az állat kezdett különös figyelmet szentelni a főtanácsos köpönyegének. A következő pillanatban valószínűleg csócsálni is kezdte volna.
Félrehúzódik, de amíg a Szellemjáró el nem küldi, a közelben marad. Furcsa, hogy mindig is túlzásnak tartotta Kagan paranoiáját, aminek egyik folyománya a fegyverek leadására vonatkozó rendelkezés. De most mégsem repes az örömtől és valami indokolatlan aggodalmat is érez a sebhelyes arcú hadnagy miatt. Tényleg furcsa.*
*Ezek szerint a hír mégis eljutott Artheniorig és a Vashegy legújabb látványossága valóban generálhat jelentős idegenforgalmat. Lám, magas rangú személyek is érkeztek megcsodálni a kőbe fagyott hadurat. Talán tényleg nem lenne rossz ötlet kis ajándéktárgyakat készíttetni ügyes kezű mesteremberekkel, apró, Kagant mintázó szobrocskákat. Most viszont azzal kell foglalkoznia, hogy látogatójuknak óhaja támad, bár a kérés inkább kijelentés. Lehet, hogy más körülmények között az ilyesmi piszkálná az önérzetét, de most nem lesz olyan kicsinyes, hogy elutasítsa a kérést. Különösebb oka sem lenne rá.*
- Óhajod szerint. *bólint rá, ahogy a városőr hadnagy elkezdi lepakolni a fegyvereit. Ha képes lenne a gondolatolvasás művészetére, valószínűleg ő is mosolyogna belül. Fegyverforgatóként egész életében idegenkedett a mágiától, annak művelőitől. Ráadásul sziklaszilárd meggyőződése, hogy a jó éles acél is lehet annyira halálos, mint egy cikornyás bűvige. Csak esetleg sokkal gyorsabb.*
- Amon Ruadh szabad város, saját törvényekkel. *bólogat egyetértően a főtanácsos szavaira* Én pedig csupán betartatom őket, azokat nem én hozom. Erre parancsolj!
*Áll félre az útból, miután a testőr is megszabadult a fegyvereitől, egyértelművé téve, hogy nincs akadály annak, hogy a városőr a mágusokkal tartson. Sokat nem is kell sétálniuk a kaputól, onnan nem messze találják Leát, amint kedélyesen cseverészik egy férfivel, kisebb állatsereglet közepette. Komoly erőfeszítésébe kerül elfojtani egy kaján vigyort, amikor azt jut eszébe, hogy a városi nemesek mit gondolhatnak, hogy egy birkanyáj kellős közepén találják a Vashegy úrnőjét.*
- Bocsáss meg, Szellemjáró! *szólítja meg Leát, egy biccentéssel üdvözölve beszélgetőpartnerét is* Tiszteletreméltó vendégeink Arthenior városából veled kívánnak beszélni. Krollnel Morfneh úr... *néz a négyes vezetőjére, aztán egy pillanatra elakad. Csak a hadnagy nevét tudja a főtanácsosén kívül, de őt minek említené? Valószínűleg annyi köze van a küldöttség ügyeihez, mint neki.* és társai.
*Arrébb húzódik, hogy Lea és vendégei üdvözölhessék egymást, és ez a mozdulat arra is jó, hogy egy kecskét a szavánál fogva húzzon félre, mert az állat kezdett különös figyelmet szentelni a főtanácsos köpönyegének. A következő pillanatban valószínűleg csócsálni is kezdte volna.
Félrehúzódik, de amíg a Szellemjáró el nem küldi, a közelben marad. Furcsa, hogy mindig is túlzásnak tartotta Kagan paranoiáját, aminek egyik folyománya a fegyverek leadására vonatkozó rendelkezés. De most mégsem repes az örömtől és valami indokolatlan aggodalmat is érez a sebhelyes arcú hadnagy miatt. Tényleg furcsa.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11576-11595