Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 93 (1841. - 1860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1860. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-31 20:37:42
Üzenet elküldve: 2015-03-31 20:37:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadó//
-Nem vagy olyan magas, hogy sámli kelljen hozzá. *Mondja félig nevetve, oldalba könyökölve a hegyes fülű szemétládát. Elég kicsit lábujjhegyre állnia és volt fül, nincs fül.
Tettlegességig nem fajul fenyegetése, elvégre nem utálja ő Syoudot, hogy bántsa. Persze, az is közrejátszik visszafogottságában, hogy elvileg felméri, hogy kiképzéssel lehetne-e belőle felderítőféle vagy inkább maradjon csak a disznópásztorkodásnál.*
-Na, csak nem le akarsz váltani? *Kérdezi játszott meglepettséggel a nő fokozott érdeklődésére.* -A budicsákányolás abból áll, hogy budit csákányolsz.
*Felel nemes egyszerűséggel lazán megvonva a vállát. Nem kíván több szót ejteni a témáról, többnyire mert ő ásni szokott, ha szükség van rá, szóval a csákányokkal nincs tapasztalata. Hálás pillantást küld az elé rakott sörre belekortyolva. Nem szereti, de ismeri jótékony hatását és pont annyira tápláló, mint amennyire neki jelenleg szüksége van.*
-De, engem láthattál. *Szól ismét Rialihoz.* -Hát... ő szagolja ki, hogy hova kell ásni azt a budit. Tudod, ahol kevesebbet kell csákányolni.
*A másik hegyesfülűt ő is meglesegeti, ám Jane-nek elég egy szerencsecsomaggal vesződni, nem kell a nyakába még egy öntelt elf hím. Amíg nem bizonyosodik meg az ellenkezőjéről, addig hagyja, hadd nyalogassa csak Syoud nemes tomporát az íjászocska.
A szürke szerzet jelenlétére viszont felfigyel, vigyorogva kuksol át söre fölött a Zöldfülűre.*
-Jaj... Ki a barátod? *Kérdezi a fehér hajú elfet, szabad kezével, amivel nem a korsót szorongatja elcsippentve egy fagyöngyöt.*
-Nem vagy olyan magas, hogy sámli kelljen hozzá. *Mondja félig nevetve, oldalba könyökölve a hegyes fülű szemétládát. Elég kicsit lábujjhegyre állnia és volt fül, nincs fül.
Tettlegességig nem fajul fenyegetése, elvégre nem utálja ő Syoudot, hogy bántsa. Persze, az is közrejátszik visszafogottságában, hogy elvileg felméri, hogy kiképzéssel lehetne-e belőle felderítőféle vagy inkább maradjon csak a disznópásztorkodásnál.*
-Na, csak nem le akarsz váltani? *Kérdezi játszott meglepettséggel a nő fokozott érdeklődésére.* -A budicsákányolás abból áll, hogy budit csákányolsz.
*Felel nemes egyszerűséggel lazán megvonva a vállát. Nem kíván több szót ejteni a témáról, többnyire mert ő ásni szokott, ha szükség van rá, szóval a csákányokkal nincs tapasztalata. Hálás pillantást küld az elé rakott sörre belekortyolva. Nem szereti, de ismeri jótékony hatását és pont annyira tápláló, mint amennyire neki jelenleg szüksége van.*
-De, engem láthattál. *Szól ismét Rialihoz.* -Hát... ő szagolja ki, hogy hova kell ásni azt a budit. Tudod, ahol kevesebbet kell csákányolni.
*A másik hegyesfülűt ő is meglesegeti, ám Jane-nek elég egy szerencsecsomaggal vesződni, nem kell a nyakába még egy öntelt elf hím. Amíg nem bizonyosodik meg az ellenkezőjéről, addig hagyja, hadd nyalogassa csak Syoud nemes tomporát az íjászocska.
A szürke szerzet jelenlétére viszont felfigyel, vigyorogva kuksol át söre fölött a Zöldfülűre.*
-Jaj... Ki a barátod? *Kérdezi a fehér hajú elfet, szabad kezével, amivel nem a korsót szorongatja elcsippentve egy fagyöngyöt.*
1859. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-31 20:03:41
Üzenet elküldve: 2015-03-31 20:03:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
*Bry távozása után folytatódik a munka. Az anyag már kezdi elérni penge formáját. A törpe szeme sarkából az asztalon pihenő agyaggombócot fürkészi. Nem is olyan sokára annak is szerepe lesz majd. Ám előtte még kalapálhatja a fémet egy ideig. Már nem is nagyon figyel a másik két jelenlévőre, ám mégis tovább magyaráz.*
- A kardok elkészítéséhez szükséges vasat először hagyták rozsdásodni a föld alatt, az alapanyagot gyakran még a kovácsmester elődje ásta el. A megmunkálás során gyakran az alapanyag kétharmad részét is elveszhetett mire kard lett belőle. Kovácsolás közben kikalapáljuk a szennyeződéseket és a felesleges szénmennyiséget a kard anyagából. Én még így tanultam annak idején...
*Az izzó, de már hűlő félben lévő fémre méri az utolsó csapást és az üllőn hagyja. Odalépve az asztalhoz kimarkol egy kisebb darabot az agyagból. A nedves anyagot pedig gyorsában elkezdi felkenni a pengére. Az agyag olvad, sistereg, de szépen lassan megmarad a pengén. Újabb és újabb adag agyagot dörgöl Hrothgaar a pengére, de csak egy részére.*
- Most beledörgölöm az agyagot a fémbe. Ezzel edzem a pengét, ám ott, ahol az éle lesz, oda nem kenek belőle. Az agyag hőszigetelő képessége elég ahhoz, hogy az él a kritikus hűlési sebességtől gyorsabban
hűljön, míg a penge teste meghajlik... lássuk...
*Mohó tekintettel figyeli a pengét, ahogy egy gyors és határozott mozdulattal a hűtővízbe mártja. Az izzó fém és a hideg víz találkozása nyomán hangos sziszegés és fröcskölés támad. Hrothgaar mereven tartja a fogót, amivel a pengét belemártotta a vízbe... csak magában, de elmormolt istennője felé egy fohászt, hogy a penge ne most hagyja cserben. Apró, alig-alig érezhető remegést érez végigfutni a penge testén...*
- Ez az... sikerült...
*Motyogja magának és arcán megkönnyebbült mosoly jelenik meg. Ahogy kihúzza a vízből a pengét, már mindenki láthatja: a penge teste enyhén meghajlott, kecses ívet kapott.*
- Ebből jó kard lesz...
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.31 20:05:07
*Bry távozása után folytatódik a munka. Az anyag már kezdi elérni penge formáját. A törpe szeme sarkából az asztalon pihenő agyaggombócot fürkészi. Nem is olyan sokára annak is szerepe lesz majd. Ám előtte még kalapálhatja a fémet egy ideig. Már nem is nagyon figyel a másik két jelenlévőre, ám mégis tovább magyaráz.*
- A kardok elkészítéséhez szükséges vasat először hagyták rozsdásodni a föld alatt, az alapanyagot gyakran még a kovácsmester elődje ásta el. A megmunkálás során gyakran az alapanyag kétharmad részét is elveszhetett mire kard lett belőle. Kovácsolás közben kikalapáljuk a szennyeződéseket és a felesleges szénmennyiséget a kard anyagából. Én még így tanultam annak idején...
*Az izzó, de már hűlő félben lévő fémre méri az utolsó csapást és az üllőn hagyja. Odalépve az asztalhoz kimarkol egy kisebb darabot az agyagból. A nedves anyagot pedig gyorsában elkezdi felkenni a pengére. Az agyag olvad, sistereg, de szépen lassan megmarad a pengén. Újabb és újabb adag agyagot dörgöl Hrothgaar a pengére, de csak egy részére.*
- Most beledörgölöm az agyagot a fémbe. Ezzel edzem a pengét, ám ott, ahol az éle lesz, oda nem kenek belőle. Az agyag hőszigetelő képessége elég ahhoz, hogy az él a kritikus hűlési sebességtől gyorsabban
hűljön, míg a penge teste meghajlik... lássuk...
*Mohó tekintettel figyeli a pengét, ahogy egy gyors és határozott mozdulattal a hűtővízbe mártja. Az izzó fém és a hideg víz találkozása nyomán hangos sziszegés és fröcskölés támad. Hrothgaar mereven tartja a fogót, amivel a pengét belemártotta a vízbe... csak magában, de elmormolt istennője felé egy fohászt, hogy a penge ne most hagyja cserben. Apró, alig-alig érezhető remegést érez végigfutni a penge testén...*
- Ez az... sikerült...
*Motyogja magának és arcán megkönnyebbült mosoly jelenik meg. Ahogy kihúzza a vízből a pengét, már mindenki láthatja: a penge teste enyhén meghajlott, kecses ívet kapott.*
- Ebből jó kard lesz...
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.31 20:05:07
1858. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-31 19:48:41
Üzenet elküldve: 2015-03-31 19:48:41
ÚJ
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadó//
*Már indulna befelé, de ekkor azonban megzavarják, az idegen elf-fajzat, Hryan.*
- Heh, dehogy kapom. Nem nekem kell bizonyítani. *válaszol derűs mosollyal a tisztavérűnek, aztán további késlekedés nélkül bevonul a fogadóba.*
*Végigméri Janemitát, majd még egyszer, aztán flegmán elbámul.*
- Hozzak egy sámlit? *érdeklődik fahangon, majd a fülébe suttogásra felhorkan.*
- Hangfélelf. *provokálja a lányt, de ő is úgy tesz, mintha nem is igazán figyelne a kócosra. Inkább Rilaival szemez, majd tekintete a csipőre tett kezeken állapodik meg.*
- Azt hiszem, ez az a két lyuk, amit nem szeretünk a nőkön. *dörmögi, utalva a kar és a törzs között képződő "felháborodás-háromszögekre", majd elvigyorodik.*
- Ha csípkedésre támad kedved, tudod, hol találsz, szivi. *a másik elf is szívesen csipkedne, Syoud pedig nem túl irigy.*
- Ja, mindig kell egy jó szemű íjász, mert nem minden félvér használható valamire. *válaszolja, lapos pillantást vetve Enissa felé, némi kajánkodással fűszerezve. Mivel látja, hogy Hryan is a lány felé sandítgat, nagyot sóhajt, és már újra Janemita vérét szívná, vagy Rilainak tenné a szépet, mikor egy igencsak várakozó kiskutyaszemmel találkozik.*
- Na mi kéne, ha vóna, kisbarátom? *pislog Taitosra, aki láthatóan megint csak a lábát lógatja.*
- Már megint ennél?
*Már indulna befelé, de ekkor azonban megzavarják, az idegen elf-fajzat, Hryan.*
- Heh, dehogy kapom. Nem nekem kell bizonyítani. *válaszol derűs mosollyal a tisztavérűnek, aztán további késlekedés nélkül bevonul a fogadóba.*
*Végigméri Janemitát, majd még egyszer, aztán flegmán elbámul.*
- Hozzak egy sámlit? *érdeklődik fahangon, majd a fülébe suttogásra felhorkan.*
- Hangfélelf. *provokálja a lányt, de ő is úgy tesz, mintha nem is igazán figyelne a kócosra. Inkább Rilaival szemez, majd tekintete a csipőre tett kezeken állapodik meg.*
- Azt hiszem, ez az a két lyuk, amit nem szeretünk a nőkön. *dörmögi, utalva a kar és a törzs között képződő "felháborodás-háromszögekre", majd elvigyorodik.*
- Ha csípkedésre támad kedved, tudod, hol találsz, szivi. *a másik elf is szívesen csipkedne, Syoud pedig nem túl irigy.*
- Ja, mindig kell egy jó szemű íjász, mert nem minden félvér használható valamire. *válaszolja, lapos pillantást vetve Enissa felé, némi kajánkodással fűszerezve. Mivel látja, hogy Hryan is a lány felé sandítgat, nagyot sóhajt, és már újra Janemita vérét szívná, vagy Rilainak tenné a szépet, mikor egy igencsak várakozó kiskutyaszemmel találkozik.*
- Na mi kéne, ha vóna, kisbarátom? *pislog Taitosra, aki láthatóan megint csak a lábát lógatja.*
- Már megint ennél?
1857. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-31 17:52:07
Üzenet elküldve: 2015-03-31 17:52:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Syoud, a fogadóban//
*A férfi gondolatai, úgy látszik elkalandoztak, mivel mire a nagyhangú elf, és "barátnője" belépnek az ajtón, és leülnek, máris sorba kell állnia, hogy tudjon beszélni vele, így a legegyszerűbb megoldást választja.*
-Leülhetek? *Kérdezi jelentéktelenként, hiszen nem érdekes, hogy kivel mit beszél, erre csak bólint egyet, és csendben elbabrál az asztalnál.
Menet közben az asztaltársait nézegeti, de nem illetlenül, és csendben várja, hogy az elf felé forduljon.*
~Biztos felfogja, hogy akarok valamit...~ *Gondolja, és beleszagol a levegőbe, várván a vacsora elkészülését.*
*A férfi gondolatai, úgy látszik elkalandoztak, mivel mire a nagyhangú elf, és "barátnője" belépnek az ajtón, és leülnek, máris sorba kell állnia, hogy tudjon beszélni vele, így a legegyszerűbb megoldást választja.*
-Leülhetek? *Kérdezi jelentéktelenként, hiszen nem érdekes, hogy kivel mit beszél, erre csak bólint egyet, és csendben elbabrál az asztalnál.
Menet közben az asztaltársait nézegeti, de nem illetlenül, és csendben várja, hogy az elf felé forduljon.*
~Biztos felfogja, hogy akarok valamit...~ *Gondolja, és beleszagol a levegőbe, várván a vacsora elkészülését.*
1856. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-31 16:20:43
Üzenet elküldve: 2015-03-31 16:20:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadó//
*Nem teljesen így gondolta, de legyen. Végül is, az sem gond, ha nem kötelezi el egyből magát. Lehetőség arra, hogy megfigyelje kicsit az itteni népeket, belelásson az életükbe. Az apróságok olykor többet elárulnak valakiről, mint a nagy dolgok.
Syoud szavaira csak felvonja kissé a szemöldökét, mert nem akart bemenni Akheel után, de aztán csak biccent fajtársának, és így megtámasztja a korábban leírtak szerint az ajtófélfát.
Az elősereglő asszonyokra fordítja inkább figyelmét, leginkább arra, aki máris nyúzatni akarná a disznót. Hryan inkább belép a fogadóba, elég volt neki idáig elcipelni. Ám megállítja a nő hangja. Megfordul, és a disznó mellé lép, s innen szól be a kis láblógató fickónak (TAITOS), meg Syoudnak.*
-Kapjuk el testvér. Vigyük be, ha már az asszonyok nem akarják kint szétszedni.
*Remélhetően csak megmozdul mind a kettő, és akkor megragadva két lábát, segítséggel beviszik a fogadóba a kocát. Ennyit tehet azért, hogy ne a szabad ég alatt kelljen dolgozni rajta a többieknek.
Végül megkerüli Rilait, és onnan nézi a fakanállal fenyegetőzőt.*
-Ezen ne aggódj Csibém, megcsipkedem én a fenekedet.
*Vigyorog tisztes távolból, ahogy az asszonyszemély sertepertél a fakanalával. Hryan óvatos, nem szeretne egyet kapni vele, de az incselkedést ki nem hagyná. Aztán letelepszik Syoud mellé.*
-Galambom, nekem is adnál egy kupa sert?
*S míg várja, hogy Rilai neki is toljon egy adaggal az italból, megnézi magának a Janemitának nevezett félvérűt, és a hóhajú fajtestvért is.*
-Idetartoztok? *Böki ki végül Syoud felé.* Íjásznak vennétek-e hasznát?
*Ha már úgy döntött, hogy maradna kicsit, nem lógatná a lábát csak úgy bele a világba. S míg az elf válaszára vár, olykor tekintete eltéved E'Nissa felé is.*
~Az arca. Újra csak őt juttatja eszembe.~
*Magában sóhajt fel egyet, majd visszatér Syoudhoz. Remélhetően nem csak egy elutasító választ fog kapni.*
*Nem teljesen így gondolta, de legyen. Végül is, az sem gond, ha nem kötelezi el egyből magát. Lehetőség arra, hogy megfigyelje kicsit az itteni népeket, belelásson az életükbe. Az apróságok olykor többet elárulnak valakiről, mint a nagy dolgok.
Syoud szavaira csak felvonja kissé a szemöldökét, mert nem akart bemenni Akheel után, de aztán csak biccent fajtársának, és így megtámasztja a korábban leírtak szerint az ajtófélfát.
Az elősereglő asszonyokra fordítja inkább figyelmét, leginkább arra, aki máris nyúzatni akarná a disznót. Hryan inkább belép a fogadóba, elég volt neki idáig elcipelni. Ám megállítja a nő hangja. Megfordul, és a disznó mellé lép, s innen szól be a kis láblógató fickónak (TAITOS), meg Syoudnak.*
-Kapjuk el testvér. Vigyük be, ha már az asszonyok nem akarják kint szétszedni.
*Remélhetően csak megmozdul mind a kettő, és akkor megragadva két lábát, segítséggel beviszik a fogadóba a kocát. Ennyit tehet azért, hogy ne a szabad ég alatt kelljen dolgozni rajta a többieknek.
Végül megkerüli Rilait, és onnan nézi a fakanállal fenyegetőzőt.*
-Ezen ne aggódj Csibém, megcsipkedem én a fenekedet.
*Vigyorog tisztes távolból, ahogy az asszonyszemély sertepertél a fakanalával. Hryan óvatos, nem szeretne egyet kapni vele, de az incselkedést ki nem hagyná. Aztán letelepszik Syoud mellé.*
-Galambom, nekem is adnál egy kupa sert?
*S míg várja, hogy Rilai neki is toljon egy adaggal az italból, megnézi magának a Janemitának nevezett félvérűt, és a hóhajú fajtestvért is.*
-Idetartoztok? *Böki ki végül Syoud felé.* Íjásznak vennétek-e hasznát?
*Ha már úgy döntött, hogy maradna kicsit, nem lógatná a lábát csak úgy bele a világba. S míg az elf válaszára vár, olykor tekintete eltéved E'Nissa felé is.*
~Az arca. Újra csak őt juttatja eszembe.~
*Magában sóhajt fel egyet, majd visszatér Syoudhoz. Remélhetően nem csak egy elutasító választ fog kapni.*
1855. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-31 13:00:12
Üzenet elküldve: 2015-03-31 13:00:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Bokázás – Fogadó – Mindenki//
*Miközben Chiari a bokáján ügyködik, aggodalmas tekintetet vesz fel. A nő megnyomkodja, Iluq felszisszen, a megjegyzésre, hogy vágni lehetne, kicsit elfintorodik. Nem túl jó a helyzet. Szerencsére a nő érti a dolgát, a druida csak bólint, s hagyja, hogy a másik megcsinálja a cuccot, majd bekötözze a sérülést.*
- Huhh, jóféle kenőcs ez. *Mondja, mert már érzi is a bizsergő melegséget a bőrén. Amint végeznek a lábával felhúzza a csizmáját. Az mégis kellene, hogy ne fagyjon le bokától lefelé, ha már meggyógyul, ha meg nem akkor már úgy is mindegy. Ellöki magát az asztaltól a jó lábára nehézkedve, a másikat nem teszi le.*
- Oh, ne törődj vele, van nekem botom, az is megteszi. *Mondja, majd a nő segítségével átmegy a fogadóba, ahol már le is teszi egy asztalhoz és krumplit kap maga elé. Vállat von, majd előhúzza tőrét és pucálni kezdi a kolompért, félre a héjat, vízbe a zöldséget. A hagyma pucolás sem okoz gondot, kicsit ugyan csíp, de ez vele jár.
Kinyújtja az asztal alatt a lábát, kényelmesen, a nem fájósat pedig begörbíti. Nagyjából ennyit tud tenni, amíg elé hordják a cuccot ő megcsinál mindent, de bokabaj miatt nem tud mozogni.
Közben van ideje körbenézni, amikor idejött olyan üres volt a hely, mintha csak kifüstölték volna őket, most meg elég nagy a nyüzsi. Csak egy ismerős arcot lát, az is a medvebagoly gondozó Janemita, na meg talán a barátja az íjász, őr vagy mi fene.
Amint végez az elé tett zöldségekkel szól is valakinek, aki meghallja, meghallgatja a kiáltását.*
- Ez kész van! Ha valaki ráér dobhat valami pucálni valót! *Reméli nem veszik zokon, ha nem áll fel.*
*Miközben Chiari a bokáján ügyködik, aggodalmas tekintetet vesz fel. A nő megnyomkodja, Iluq felszisszen, a megjegyzésre, hogy vágni lehetne, kicsit elfintorodik. Nem túl jó a helyzet. Szerencsére a nő érti a dolgát, a druida csak bólint, s hagyja, hogy a másik megcsinálja a cuccot, majd bekötözze a sérülést.*
- Huhh, jóféle kenőcs ez. *Mondja, mert már érzi is a bizsergő melegséget a bőrén. Amint végeznek a lábával felhúzza a csizmáját. Az mégis kellene, hogy ne fagyjon le bokától lefelé, ha már meggyógyul, ha meg nem akkor már úgy is mindegy. Ellöki magát az asztaltól a jó lábára nehézkedve, a másikat nem teszi le.*
- Oh, ne törődj vele, van nekem botom, az is megteszi. *Mondja, majd a nő segítségével átmegy a fogadóba, ahol már le is teszi egy asztalhoz és krumplit kap maga elé. Vállat von, majd előhúzza tőrét és pucálni kezdi a kolompért, félre a héjat, vízbe a zöldséget. A hagyma pucolás sem okoz gondot, kicsit ugyan csíp, de ez vele jár.
Kinyújtja az asztal alatt a lábát, kényelmesen, a nem fájósat pedig begörbíti. Nagyjából ennyit tud tenni, amíg elé hordják a cuccot ő megcsinál mindent, de bokabaj miatt nem tud mozogni.
Közben van ideje körbenézni, amikor idejött olyan üres volt a hely, mintha csak kifüstölték volna őket, most meg elég nagy a nyüzsi. Csak egy ismerős arcot lát, az is a medvebagoly gondozó Janemita, na meg talán a barátja az íjász, őr vagy mi fene.
Amint végez az elé tett zöldségekkel szól is valakinek, aki meghallja, meghallgatja a kiáltását.*
- Ez kész van! Ha valaki ráér dobhat valami pucálni valót! *Reméli nem veszik zokon, ha nem áll fel.*
1854. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-31 12:35:17
Üzenet elküldve: 2015-03-31 12:35:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadó//
*Kicsit elfintorítja az orrát, a végén még mehet utcát seperni, falat emelni, fátylat szőni, vagy ki tudja, annyi mindenki toporog itt körötte az ő munkáját elvégezni vágyván. No persze ennek egy részét kimondottan hálásan fogadja - főleg ami a szegény disznótetem kibelezéséhez, megnyúzásához és egyéb módon történő megszégyenítéséhez kötődik - így az átlagon felül működő közösségi szellem áldásos hatására a coci hamarost a pattogó lángok fölött pirulgat. A lány fokhagymát-fűszereket zúz valami mozsárféleségben, sóval, sörrel keveri, szórakozottan kenegeti vele az állatot, míg sül. Ha a Zöldfülű mindezen tevékenységek közepette is buzgón utánahúzogatta a székét meg a képét, vele szívesen beszélget.*
- Ja, szóval a legkisebb fiú szerencsét próbál, mint a mesében? Ez se más, mint füves pusztán vándorcsapat, csak már vannak falak, vannak fénylő páncélok, ennek megfelelően az orrunk is magasabban hordjuk mint holmi vándorcsapat. Majd megszokod. - *Beszéd közben forgat egyet a krumplin, kibök magának gyorsan egy ízletes falatot mielőtt valaki a belsőségeket rázúdítja, hogy összesüsse. Az orra alatt motyog valamit, amit az általános hangzavarban úgysem valószínű, hogy bárki meghall, főleg, hogy ekkortájt érkezik Syoud meg Janemita.*
- A végén mindenki annyira ki fogja menni magát, hogy nem is lesz aki itt maradjon. - *Jegyzi meg csípősen, csípőre tett kézzel, háta mögül kikandikáló jótenyérnyi fakanállal.* - A hős harcosaink, a vadászok, most meg te? Hát ki fog fennhéjázó megjegyzéseket tenni a újonnan érkezetteknek? Lányfeneket csipkedni?
*Legott körbemutat, jelezvén: Fenékből, mint bárki láthatja, lenne elég. Csodálkozó tekintete Janemitára fordul a buditémára, szeme pajkosan csillog. Hoz két kupa sört nekik, biztos ami fix alapon, de remélhetőleg már nem kell sokat várni, hogy megsüljön a disznó.*
- Elmondanád, kérlek pontosan miben áll eme fennkölt tevékenység? Nem téged láthattalak a minap valami torz, borzas izével az oldaladon? Mondd, hogy a kettő nem áll összefüggésben!
*Kicsit elfintorítja az orrát, a végén még mehet utcát seperni, falat emelni, fátylat szőni, vagy ki tudja, annyi mindenki toporog itt körötte az ő munkáját elvégezni vágyván. No persze ennek egy részét kimondottan hálásan fogadja - főleg ami a szegény disznótetem kibelezéséhez, megnyúzásához és egyéb módon történő megszégyenítéséhez kötődik - így az átlagon felül működő közösségi szellem áldásos hatására a coci hamarost a pattogó lángok fölött pirulgat. A lány fokhagymát-fűszereket zúz valami mozsárféleségben, sóval, sörrel keveri, szórakozottan kenegeti vele az állatot, míg sül. Ha a Zöldfülű mindezen tevékenységek közepette is buzgón utánahúzogatta a székét meg a képét, vele szívesen beszélget.*
- Ja, szóval a legkisebb fiú szerencsét próbál, mint a mesében? Ez se más, mint füves pusztán vándorcsapat, csak már vannak falak, vannak fénylő páncélok, ennek megfelelően az orrunk is magasabban hordjuk mint holmi vándorcsapat. Majd megszokod. - *Beszéd közben forgat egyet a krumplin, kibök magának gyorsan egy ízletes falatot mielőtt valaki a belsőségeket rázúdítja, hogy összesüsse. Az orra alatt motyog valamit, amit az általános hangzavarban úgysem valószínű, hogy bárki meghall, főleg, hogy ekkortájt érkezik Syoud meg Janemita.*
- A végén mindenki annyira ki fogja menni magát, hogy nem is lesz aki itt maradjon. - *Jegyzi meg csípősen, csípőre tett kézzel, háta mögül kikandikáló jótenyérnyi fakanállal.* - A hős harcosaink, a vadászok, most meg te? Hát ki fog fennhéjázó megjegyzéseket tenni a újonnan érkezetteknek? Lányfeneket csipkedni?
*Legott körbemutat, jelezvén: Fenékből, mint bárki láthatja, lenne elég. Csodálkozó tekintete Janemitára fordul a buditémára, szeme pajkosan csillog. Hoz két kupa sört nekik, biztos ami fix alapon, de remélhetőleg már nem kell sokat várni, hogy megsüljön a disznó.*
- Elmondanád, kérlek pontosan miben áll eme fennkölt tevékenység? Nem téged láthattalak a minap valami torz, borzas izével az oldaladon? Mondd, hogy a kettő nem áll összefüggésben!
1853. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-30 23:14:23
Üzenet elküldve: 2015-03-30 23:14:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Kapunál - Gyilokjáró//
*Kineveti Syoud fura, szórakoztató beszédét, majd vigyorogva emeli rá a jókedvtől csillogó kék szempárját.*
-Azért próbáljunk meg előbb felderítőt faragni belőlem. *Mondja finomabban viszonozva a lökdösődést.* -Mielőtt véglegesítesz a malackák mellett.
*Ezután nézegeti ő is Dharrent Morwon és a fura kis szerzet társaságában, majd ha Syoud megindul, hát ő vele tart követve szépen lefelé a lépcsőn.*
*Most, hogy az elf beengedi Akheelt és malacait, lehetősége van közelebbről is megnézegetni a kis falatkákat. Nem kommentálja a gügyögést, sőt, igazából ő is így tenne talán, ha aranyosabb állatka kerülne a kezei közé. A közelmúltban hasonló állapotot csak egy részeg elf tudta kiváltani belőle. Érdekes.
Összevonja szemöldökét, amikor számára ismeretlen pofák kerülnek elő hol Akheel nyomában, hol a még eredeti alakjában lévő disznósült körül. Nem tudja eldönteni, ki hova tartozik, csak Syoud szavai adnak neki némi segítséget. Mivel annyira nem foglalkoztatja, nem kérdez rá. Majd megfigyel és megkapja a válaszait. Ezen agyalva lép be a röhögő elf nyomában a fogadó bejáratán.*
//Fogadó//
*Lendületből könyököl fel a pultra kicsit pipiskedve, hogy jobban belásson a sürgő-forgó népséghez, hátha ki tudja figyelni, mi készül éppen. Közben hallja, hogy mit beszél mellette Syoud, fel is fonja szemöldökét elcsodálkozó-rosszallóan, de csak úgy magának.*
~Állandó hordár? Hát ez lenne az ára a kiképzésnek?~
*Mikor megbizonyosodik, hogy Riali nem figyel, belesuttog a hegyes fülek közelebbikébe.*
-Vigyázz, mit beszélt, mert megharaplak.
*Választ sem várva mosolyog Riali felé, meg is szólítva a lányt.*
-Vagy ha fukarkodsz az étekkel, legalább szomjan halni ne hagyj! Kemény meló ám az a budicsákányolás.
*Kineveti Syoud fura, szórakoztató beszédét, majd vigyorogva emeli rá a jókedvtől csillogó kék szempárját.*
-Azért próbáljunk meg előbb felderítőt faragni belőlem. *Mondja finomabban viszonozva a lökdösődést.* -Mielőtt véglegesítesz a malackák mellett.
*Ezután nézegeti ő is Dharrent Morwon és a fura kis szerzet társaságában, majd ha Syoud megindul, hát ő vele tart követve szépen lefelé a lépcsőn.*
*Most, hogy az elf beengedi Akheelt és malacait, lehetősége van közelebbről is megnézegetni a kis falatkákat. Nem kommentálja a gügyögést, sőt, igazából ő is így tenne talán, ha aranyosabb állatka kerülne a kezei közé. A közelmúltban hasonló állapotot csak egy részeg elf tudta kiváltani belőle. Érdekes.
Összevonja szemöldökét, amikor számára ismeretlen pofák kerülnek elő hol Akheel nyomában, hol a még eredeti alakjában lévő disznósült körül. Nem tudja eldönteni, ki hova tartozik, csak Syoud szavai adnak neki némi segítséget. Mivel annyira nem foglalkoztatja, nem kérdez rá. Majd megfigyel és megkapja a válaszait. Ezen agyalva lép be a röhögő elf nyomában a fogadó bejáratán.*
//Fogadó//
*Lendületből könyököl fel a pultra kicsit pipiskedve, hogy jobban belásson a sürgő-forgó népséghez, hátha ki tudja figyelni, mi készül éppen. Közben hallja, hogy mit beszél mellette Syoud, fel is fonja szemöldökét elcsodálkozó-rosszallóan, de csak úgy magának.*
~Állandó hordár? Hát ez lenne az ára a kiképzésnek?~
*Mikor megbizonyosodik, hogy Riali nem figyel, belesuttog a hegyes fülek közelebbikébe.*
-Vigyázz, mit beszélt, mert megharaplak.
*Választ sem várva mosolyog Riali felé, meg is szólítva a lányt.*
-Vagy ha fukarkodsz az étekkel, legalább szomjan halni ne hagyj! Kemény meló ám az a budicsákányolás.
1852. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-30 22:20:23
Üzenet elküldve: 2015-03-30 22:20:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Kapunál - Gyilokjáró//
*Figyelme most nem Janemitáé, hanem a kibontakozó eszmecseréjé Amon Ruadhon. A távolság azért tekintélyes, főleg a számszeríjnak, ami azért nem hosszú íj, de akkor is illik figyelemmel kísérnie az ilyesmit.*
- Kesmalachhh, elkaphooom. *affektál elnyújtott orrhangon, parasztos hanglejtéssel, majd oldalba löki Janemitát.*
- Bizony, minden disznóval foglalkoznod kell majd! De várj még... áh, Dharren is megjött, és lefülelte a fickót. *csak remélni meri, hogy az idegenbe nem fagy bele a vér.*
- Gyere. *int végül a kis félvérnek, és elindul le a lépcsőn.*
// Vadászok + fogadói népség //
*Mire leér, egy körbevett Himmot és egy malackákkal gyagyarászó Akheelt talál odalent.*
- Ehe. *vihog fel, amikor meghallja a Vörös gügyeségét, és fejét rázva halad tovább. Akheel nem változik, hála a mindenségnek. Beengedi a vadászt a malacaival, mert ez még az ő dolga, aztán megálljt int Hryannak, aki oda be már nem követheti.*
- Megálló, testvér. Utad egyelőre eddig vezet, telepedj le valahol. *majd Dharren intézi a dolgot.*
- Dharren, vedd át a kaput! *aztán vet még egy pillantást Hryanra, aki valamiért guvadt szemmel bámul a vörös után.*
~ Hát van egy gusztusa. ~ *rázza meg a fejét befelé röhögve, majd becsukja a kaput (vagyis behúzza maga után), rábízva a fickót a visszaforduló Akheelre, aztán irány a fogadó!*
//Fogadó//
*Mire belépnek, odabent javában ég a munka a lányok keze alatt.*
- Rilai, kiscicám, gyorsan valami harapnivalót az éhes elfnek, és állandó hordárjának, a még éhesebb Janemitának! *vigyorogja be magát, és le sem ülve támaszkodik neki a pultnak.*
- Kimegyünk egy körre, megnézem, használható e ez a lány másra is, mint budit kaparni a sziklába. De ehhez étek kell, miegymás. Mondd, hogy kapunk, Rilai drága! *puncsol, csak hogy mielőbb falnivalóhoz jusson.*
*Figyelme most nem Janemitáé, hanem a kibontakozó eszmecseréjé Amon Ruadhon. A távolság azért tekintélyes, főleg a számszeríjnak, ami azért nem hosszú íj, de akkor is illik figyelemmel kísérnie az ilyesmit.*
- Kesmalachhh, elkaphooom. *affektál elnyújtott orrhangon, parasztos hanglejtéssel, majd oldalba löki Janemitát.*
- Bizony, minden disznóval foglalkoznod kell majd! De várj még... áh, Dharren is megjött, és lefülelte a fickót. *csak remélni meri, hogy az idegenbe nem fagy bele a vér.*
- Gyere. *int végül a kis félvérnek, és elindul le a lépcsőn.*
// Vadászok + fogadói népség //
*Mire leér, egy körbevett Himmot és egy malackákkal gyagyarászó Akheelt talál odalent.*
- Ehe. *vihog fel, amikor meghallja a Vörös gügyeségét, és fejét rázva halad tovább. Akheel nem változik, hála a mindenségnek. Beengedi a vadászt a malacaival, mert ez még az ő dolga, aztán megálljt int Hryannak, aki oda be már nem követheti.*
- Megálló, testvér. Utad egyelőre eddig vezet, telepedj le valahol. *majd Dharren intézi a dolgot.*
- Dharren, vedd át a kaput! *aztán vet még egy pillantást Hryanra, aki valamiért guvadt szemmel bámul a vörös után.*
~ Hát van egy gusztusa. ~ *rázza meg a fejét befelé röhögve, majd becsukja a kaput (vagyis behúzza maga után), rábízva a fickót a visszaforduló Akheelre, aztán irány a fogadó!*
//Fogadó//
*Mire belépnek, odabent javában ég a munka a lányok keze alatt.*
- Rilai, kiscicám, gyorsan valami harapnivalót az éhes elfnek, és állandó hordárjának, a még éhesebb Janemitának! *vigyorogja be magát, és le sem ülve támaszkodik neki a pultnak.*
- Kimegyünk egy körre, megnézem, használható e ez a lány másra is, mint budit kaparni a sziklába. De ehhez étek kell, miegymás. Mondd, hogy kapunk, Rilai drága! *puncsol, csak hogy mielőbb falnivalóhoz jusson.*
1851. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-30 21:48:26
Üzenet elküldve: 2015-03-30 21:48:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
*Bár már kifelé oldalazott, Hrothgaar mester szavaira azért figyel. Szimpatikusnak találja a törpe mestert, nem csak azért, mert őt is jól fogadta, soha egy rossz szót nem szólt hozzá, még csak fedő pillantást se kapott tőle mióta ismerik egymást, de tetszik neki az is, ahogy a munkájához viszonyul, hogy mindig jobbat és még jobbat akar alkotni, hogy számára fontos a minőség, hogy szereti azt, amit csinál és büszke az eredményeire. Lia szemében ezek mind becsülendő és jó tulajdonságok.
Az se zavarja különösebben, mikor kiderül, hogy várhatóan sok munka lesz a kovácsműhelyben. Végtére is az mindig csak jó, ha egy férfinak van munkája, ráadásul olyan, amit szeret csinálni.
A maga részéről annak is örül, hogy látszólag a mester és Dhaven megértik egymást. Legalábbis ő eddig így vette észre.*
~Nem mintha igazán közöm lenne hozzá. Egy nap és egy éjszaka, melyet nem is töltöttünk igazán együtt, az még nem jogosít semmire.~
*Ezért is gondolja azt, hogy valahol jogos volt az a szerinte bizony rosszalló pillantás, amit kapott.
Ami után úgy érzi, jobb, ha mihamarabb lelép, és igyekszik nem túl hamar Dhaven szeme elé kerülni. De legalábbis hallgatni.*
~Bár lehet, hogy alhatnék a sátor helyett a hosszúházban is, ha úgy adódna. Nem kerülnék a szabad ég alá.~
*Ettől függetlenül ez a lehetőség nem dobja fel.
Egyáltalán nem.
Annyira elmerül a gondolataiban, miközben azon igyekszik, hogy csendesen eltűnjön, hogy csak akkor veszi észre Dhavent, mikor a férfi megfogja a karját.
A kovács suttogása meglepi.*
~És ugyan már miért ne?~
*Nem mondja ki hangosan a kérdést, mert Dhaven épp Hrothgaar mester szavaira felel vigyorogva, de ha Lia azt hitte, hogy ezzel akkor ő meg is ússza a dolgot, most csalódnia kell, mert a férfi nem engedi el, sőt pillantása a lányéba kapcsolódik, ahogy fürkészve nézi, mintha a lelke mélyébe akarna látni.*
– Gyorsabban járt a szám, mint kellett volna, és láttam, hogy ez néked nem tetszett, hát gondoltam eltűnök, mielőtt még nagyobb gondot okoznék. *Felel csendesen, még mindig, szinte védekezően, maga előtt tartva az új lábasát.
Valójában lenne még bőven ideje, maradhatna is akár, csak úgy érzi, nem látná őt szívesen a férfi a műhelyben az előbbi megszólalása után. Azt meg nem akarná, hogy elküldjék, az fájna neki és szégyenletes is lenne. Azt nem szeretné kivárni.*
– Nem ezt akarnád te is? Nem ez lenne a legjobb? *Néz fel a barna szempárba.*
*Bár már kifelé oldalazott, Hrothgaar mester szavaira azért figyel. Szimpatikusnak találja a törpe mestert, nem csak azért, mert őt is jól fogadta, soha egy rossz szót nem szólt hozzá, még csak fedő pillantást se kapott tőle mióta ismerik egymást, de tetszik neki az is, ahogy a munkájához viszonyul, hogy mindig jobbat és még jobbat akar alkotni, hogy számára fontos a minőség, hogy szereti azt, amit csinál és büszke az eredményeire. Lia szemében ezek mind becsülendő és jó tulajdonságok.
Az se zavarja különösebben, mikor kiderül, hogy várhatóan sok munka lesz a kovácsműhelyben. Végtére is az mindig csak jó, ha egy férfinak van munkája, ráadásul olyan, amit szeret csinálni.
A maga részéről annak is örül, hogy látszólag a mester és Dhaven megértik egymást. Legalábbis ő eddig így vette észre.*
~Nem mintha igazán közöm lenne hozzá. Egy nap és egy éjszaka, melyet nem is töltöttünk igazán együtt, az még nem jogosít semmire.~
*Ezért is gondolja azt, hogy valahol jogos volt az a szerinte bizony rosszalló pillantás, amit kapott.
Ami után úgy érzi, jobb, ha mihamarabb lelép, és igyekszik nem túl hamar Dhaven szeme elé kerülni. De legalábbis hallgatni.*
~Bár lehet, hogy alhatnék a sátor helyett a hosszúházban is, ha úgy adódna. Nem kerülnék a szabad ég alá.~
*Ettől függetlenül ez a lehetőség nem dobja fel.
Egyáltalán nem.
Annyira elmerül a gondolataiban, miközben azon igyekszik, hogy csendesen eltűnjön, hogy csak akkor veszi észre Dhavent, mikor a férfi megfogja a karját.
A kovács suttogása meglepi.*
~És ugyan már miért ne?~
*Nem mondja ki hangosan a kérdést, mert Dhaven épp Hrothgaar mester szavaira felel vigyorogva, de ha Lia azt hitte, hogy ezzel akkor ő meg is ússza a dolgot, most csalódnia kell, mert a férfi nem engedi el, sőt pillantása a lányéba kapcsolódik, ahogy fürkészve nézi, mintha a lelke mélyébe akarna látni.*
– Gyorsabban járt a szám, mint kellett volna, és láttam, hogy ez néked nem tetszett, hát gondoltam eltűnök, mielőtt még nagyobb gondot okoznék. *Felel csendesen, még mindig, szinte védekezően, maga előtt tartva az új lábasát.
Valójában lenne még bőven ideje, maradhatna is akár, csak úgy érzi, nem látná őt szívesen a férfi a műhelyben az előbbi megszólalása után. Azt meg nem akarná, hogy elküldjék, az fájna neki és szégyenletes is lenne. Azt nem szeretné kivárni.*
– Nem ezt akarnád te is? Nem ez lenne a legjobb? *Néz fel a barna szempárba.*
1850. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-30 20:36:13
Üzenet elküldve: 2015-03-30 20:36:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Rilai, majd a vadászok//
*Mivel nem kell segítenie a Zöldfülű Rilai mellé húz egy széket, vigyázva, hogy a legkevésbé legyen útban, majd fürkészően néz a lányra, vesz egy levegőt, és nekikezd.*
-Szóval, ahogy ígértem elmondom. A füves puszták közepén a lakosi által "Világvégének" nevezett névtelen kis faluban nevelt fel pár vándor, aztán én is a kis csapatuk része lettem, és majd egy év út után itt vagyok. *Tart egy kis szünetet, majd belekezd az okokba*
-Tanulok, és szolgálok jelenleg, egyfajta világlátás ez. *Mondja, majd lezártnak tekinti az ügyet, és most ő kérdez.*
-Na és te... *Idáig jut, mikor a vadászok díszes társasága beszélgetőtársára veti magát, ezért csak nevetve legyint egyet.*
-Na most te vagy az adósom. *Mondja halkan, majd a székét maga után vonszolva a köszön a vadászoknak.*
-Adj Iste'!
*Mondja, és reménykedik, hogy ezúttal a megfelelő köszöntést választotta, majd a történések szélére húzódik.*
~Az étel a nőkre, meg a vadászokra tartozik.~
*Gondolja magában, és unatkozva fürkészi az ajtót, hátha a nyilas elf lép be következőnek.*
*Mivel nem kell segítenie a Zöldfülű Rilai mellé húz egy széket, vigyázva, hogy a legkevésbé legyen útban, majd fürkészően néz a lányra, vesz egy levegőt, és nekikezd.*
-Szóval, ahogy ígértem elmondom. A füves puszták közepén a lakosi által "Világvégének" nevezett névtelen kis faluban nevelt fel pár vándor, aztán én is a kis csapatuk része lettem, és majd egy év út után itt vagyok. *Tart egy kis szünetet, majd belekezd az okokba*
-Tanulok, és szolgálok jelenleg, egyfajta világlátás ez. *Mondja, majd lezártnak tekinti az ügyet, és most ő kérdez.*
-Na és te... *Idáig jut, mikor a vadászok díszes társasága beszélgetőtársára veti magát, ezért csak nevetve legyint egyet.*
-Na most te vagy az adósom. *Mondja halkan, majd a székét maga után vonszolva a köszön a vadászoknak.*
-Adj Iste'!
*Mondja, és reménykedik, hogy ezúttal a megfelelő köszöntést választotta, majd a történések szélére húzódik.*
~Az étel a nőkre, meg a vadászokra tartozik.~
*Gondolja magában, és unatkozva fürkészi az ajtót, hátha a nyilas elf lép be következőnek.*
1849. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-30 19:39:26
Üzenet elküldve: 2015-03-30 19:39:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Bokázás - Fogadó - Mindenki//
* Amíg a sérült lábú lánnyal hátrafelé haladnak, megérkeznek a vadászok is. Méghozzá egy jókora vaddisznót cipelnek a vállaikon, Dharren és az az új elf fickó. Akheel meg kis csíkosakat szorongat a karjaiban. Mikor beér és leülteti a lányt, akkor hallja meg, hogy Akheel már keresi is őt a kaja miatt. Kénytelen lesznek kicsit várni rá, de talán addig valamelyik leányzó a késeket előszedi. Itten most gyógyítói munka van. Ez az asztal meg pont jól jön neki. Mikor még várandós volt, könnyebben látott el így bárkit és már megszokta, hogy nem kell leguggolnia senkihez olyan sokszor. Aztán felvonja a szemöldökét a sérülés láttán. Mellesleg ő az egyetlen Chiari a törzsben. *
- Meghúzhattad mi? Pár napja? Ez olyan randa lányom, hogy vágni lehetne.
* Mondja nyugodt hangon, miközben óvatosan megnyomkodja a sérülést. Leméri ujjával, hogy milyen "hosszú" a duzzanat. Később így biztosabban fogja tudni, hogy visszahúzódott-e valamennyire, vagy meg sem moccant. Ne adják a szellemek, tovább nőtt az a duzzanat. *
- Na de ne tojjál be, nem birizgálom meg nagyon. Próbáljuk meg, hátha lelohad és eltűnik a vér. Kettő nap, ja, annyi idő alatt kiderül majd. Aztán vágás lesz, ha nem sikerül. Keverek rá kenőcsöt, bekenem és bekötözöm. Ha egy mód van rá, akkor ne erőltesd ezt a lábad.
* Megvakarja az állát, mert ez nem lesz egyszerű. Korábban kellett volna ellátni. Szárított növényeket szed elő az asztalra, persze másikra, mint amin a lány ül. Mozsárba tör belőlük, megőröli. Tégelyt vesz elő, tálba szed a benne lévő krémből, beleszórja az őrleményt, elkeveri. Egy üvegből pár csepp főzetet önt hozzá és tovább keveri a tálban. Ujjaira vesz egy kis adagot, morzsolgatja. Égeti az ujjait, szóval így már jó lesz a keverék. Bekeni vele a duzzadt részt, majd megtörli a kezét, mert az egyik növénynek olyan hatása van, hogy melegít. *
- Ha melegnek érzed, az nem gond, a krémtől van. Bekötözöm és később még egyszer be fogom vele kenni, két napig. Utána meglássuk, hogy volt-e haszna.
* A csont miatt két fadarabot is használni kénytelen, valamint erős, de nem túl szoros kötést. *
- Na gyere, átkísérlek a fogadóba, ott leülsz és pihensz, majd segítesz aprítani a húst, ilyesmi, ha nagyon segíteni akarsz. Aztán kerítek valami hosszú és erős botot, amire támaszkodhatsz.
* Akár belé is karolhat, jobban járna így, nem terhelné túl a lábát, ő meg még bírja a strapát. Csak most már sietnie kell, mert Akheel éhes, a malac meg itt van kiterítve a fogadó mellett. *
- Ott az a nagy asztal, valamelyik erős legény dobja már föl rá a kocát, mert így a bogarak zabálják föl.
* Neki aztán mindegy hogy ki, csak húzza föl a malacot. Ő meg addig bent leülteti bokabajos védencét. *
- Sajt az van bőséggel, bár az utóbbi időben nagyon ellustult ez a Learon tejmester. Gyümölcs az már kevesebb, bánj vele óvatosan.
* Szól Rilainak, majd kézbe veszi a késeket, amik kellenek a bontáshoz, meg a csontvágót is. Előszed néhány nagyobb tálat, a megmaradt vérnek, bélnek és a húsoknak. *
- Gyere E'Nissa te is. Kopasszuk meg ezt a jószágot. A kicsiket meg felhizlaljuk.
* Nem most kezdi a mesterséget, de miért gürizne vele egyedül, ha akad még bőven segítség. *
- Levágom a lábacskáit meg a fejét, azokat elteszem másra. Nyúzzátok meg és belezzétek ki. A szíve, mája, veséje jöhet ebbe a tálba, azt szerintem főzzük meg külön, kolompérral mellé. Hagymásan.
- Készítsünk néhány fűszerből pácot, nyársalás után kenjük be vele és mehet bent a tűz fölé. Azzal az ügyes kis szerkezettel könnyű lesz forgatni. Sülés közben is kenni kellesz ám, mert nagyon száraz lesz.
* Nos. Szóval. Még nem sikerült teljesen megszoknia, hogy más főz. Vagyis hogy úgy lett megbeszélve, hogy ő majd csak besegít néha. Majd idővel megszokja ezt is. Addig meg pörög még. Iluq keze ügyébe is akad kolompér, amit megpucolhat egy tál vízbe, meg néhány nagy fej hagyma, amit szintén lehet puceválni, víz nélkül ugye. *
* Amíg a sérült lábú lánnyal hátrafelé haladnak, megérkeznek a vadászok is. Méghozzá egy jókora vaddisznót cipelnek a vállaikon, Dharren és az az új elf fickó. Akheel meg kis csíkosakat szorongat a karjaiban. Mikor beér és leülteti a lányt, akkor hallja meg, hogy Akheel már keresi is őt a kaja miatt. Kénytelen lesznek kicsit várni rá, de talán addig valamelyik leányzó a késeket előszedi. Itten most gyógyítói munka van. Ez az asztal meg pont jól jön neki. Mikor még várandós volt, könnyebben látott el így bárkit és már megszokta, hogy nem kell leguggolnia senkihez olyan sokszor. Aztán felvonja a szemöldökét a sérülés láttán. Mellesleg ő az egyetlen Chiari a törzsben. *
- Meghúzhattad mi? Pár napja? Ez olyan randa lányom, hogy vágni lehetne.
* Mondja nyugodt hangon, miközben óvatosan megnyomkodja a sérülést. Leméri ujjával, hogy milyen "hosszú" a duzzanat. Később így biztosabban fogja tudni, hogy visszahúzódott-e valamennyire, vagy meg sem moccant. Ne adják a szellemek, tovább nőtt az a duzzanat. *
- Na de ne tojjál be, nem birizgálom meg nagyon. Próbáljuk meg, hátha lelohad és eltűnik a vér. Kettő nap, ja, annyi idő alatt kiderül majd. Aztán vágás lesz, ha nem sikerül. Keverek rá kenőcsöt, bekenem és bekötözöm. Ha egy mód van rá, akkor ne erőltesd ezt a lábad.
* Megvakarja az állát, mert ez nem lesz egyszerű. Korábban kellett volna ellátni. Szárított növényeket szed elő az asztalra, persze másikra, mint amin a lány ül. Mozsárba tör belőlük, megőröli. Tégelyt vesz elő, tálba szed a benne lévő krémből, beleszórja az őrleményt, elkeveri. Egy üvegből pár csepp főzetet önt hozzá és tovább keveri a tálban. Ujjaira vesz egy kis adagot, morzsolgatja. Égeti az ujjait, szóval így már jó lesz a keverék. Bekeni vele a duzzadt részt, majd megtörli a kezét, mert az egyik növénynek olyan hatása van, hogy melegít. *
- Ha melegnek érzed, az nem gond, a krémtől van. Bekötözöm és később még egyszer be fogom vele kenni, két napig. Utána meglássuk, hogy volt-e haszna.
* A csont miatt két fadarabot is használni kénytelen, valamint erős, de nem túl szoros kötést. *
- Na gyere, átkísérlek a fogadóba, ott leülsz és pihensz, majd segítesz aprítani a húst, ilyesmi, ha nagyon segíteni akarsz. Aztán kerítek valami hosszú és erős botot, amire támaszkodhatsz.
* Akár belé is karolhat, jobban járna így, nem terhelné túl a lábát, ő meg még bírja a strapát. Csak most már sietnie kell, mert Akheel éhes, a malac meg itt van kiterítve a fogadó mellett. *
- Ott az a nagy asztal, valamelyik erős legény dobja már föl rá a kocát, mert így a bogarak zabálják föl.
* Neki aztán mindegy hogy ki, csak húzza föl a malacot. Ő meg addig bent leülteti bokabajos védencét. *
- Sajt az van bőséggel, bár az utóbbi időben nagyon ellustult ez a Learon tejmester. Gyümölcs az már kevesebb, bánj vele óvatosan.
* Szól Rilainak, majd kézbe veszi a késeket, amik kellenek a bontáshoz, meg a csontvágót is. Előszed néhány nagyobb tálat, a megmaradt vérnek, bélnek és a húsoknak. *
- Gyere E'Nissa te is. Kopasszuk meg ezt a jószágot. A kicsiket meg felhizlaljuk.
* Nem most kezdi a mesterséget, de miért gürizne vele egyedül, ha akad még bőven segítség. *
- Levágom a lábacskáit meg a fejét, azokat elteszem másra. Nyúzzátok meg és belezzétek ki. A szíve, mája, veséje jöhet ebbe a tálba, azt szerintem főzzük meg külön, kolompérral mellé. Hagymásan.
- Készítsünk néhány fűszerből pácot, nyársalás után kenjük be vele és mehet bent a tűz fölé. Azzal az ügyes kis szerkezettel könnyű lesz forgatni. Sülés közben is kenni kellesz ám, mert nagyon száraz lesz.
* Nos. Szóval. Még nem sikerült teljesen megszoknia, hogy más főz. Vagyis hogy úgy lett megbeszélve, hogy ő majd csak besegít néha. Majd idővel megszokja ezt is. Addig meg pörög még. Iluq keze ügyébe is akad kolompér, amit megpucolhat egy tál vízbe, meg néhány nagy fej hagyma, amit szintén lehet puceválni, víz nélkül ugye. *
1848. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-30 19:12:44
Üzenet elküldve: 2015-03-30 19:12:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Himmo, Dharren//
* Annyi bizonyos, hogy igaz nem a kaput választotta éppenséggel arra, hogy bejusson az erődbe - sőt mi több be sem akar annyira menni, mint az a sunnyogásból látszott, csupán fegyvert akar szerezni, - hogy mi célból, az lényegtelen, amíg nem az itt élőket fenyegeti vele -, de még mindig jobb, hogy legalább most bemutatkozik, mintha elfutna mondjuk, mert akkor kapna egypár nyílvesszőt a seggébe. *
- Üdv, Himmo, ilyen felszereléseket a törpéktől tudsz kérni, ha ráérnek. ~ Ha. ~ * Hiszen úgy látta, hogy most éppen beindult a bányászás, meg a kohóépítés, meg mi a fene, így nem biztos, hogy van idő ennek a férfinak számszeríjat csinálni, de azért remélhetőleg ennyire nem elfoglaltak a kicsik. Habár, ha nem Morwon lenne az, aki most meglátta, hanem mondjuk Kagan (főleg rossz kedvében), vagy szinte bárki, akkor már azért is elkergetnék, mert sötételf. Mondjuk múltkor is volt itt valami mélységi kereskedő... *
- Ott vannak. * Bök ujjával a kovácsműhely felé, ha még nem vette észre azóta a másik. Alig gondolja végig, hogy mit mondjon már ki mondja, s hamar odalép hozzájuk Dharren is.
~ Lám, visszatértek a vadászok. Zsákmánnyal. ~ Nem is akármilyennel! Ezek a kis malacok még jó szolgálatot fognak tenni valamikor... Persze valószínűleg csak étkezés terén. *
- Valami Himmo Nalo, most jött és bőrvértet, meg számszeríjat akar venni. * Válaszol az őrségparancsnok kérdésére minden egyéb jelző, vagy akármi nélkül. Ha egy kicsit is végig néz rajta a másik biztos észreveszi, hogy nem ember, ha meg nem, akkor úgysem érdekli bizonyára. *
* Annyi bizonyos, hogy igaz nem a kaput választotta éppenséggel arra, hogy bejusson az erődbe - sőt mi több be sem akar annyira menni, mint az a sunnyogásból látszott, csupán fegyvert akar szerezni, - hogy mi célból, az lényegtelen, amíg nem az itt élőket fenyegeti vele -, de még mindig jobb, hogy legalább most bemutatkozik, mintha elfutna mondjuk, mert akkor kapna egypár nyílvesszőt a seggébe. *
- Üdv, Himmo, ilyen felszereléseket a törpéktől tudsz kérni, ha ráérnek. ~ Ha. ~ * Hiszen úgy látta, hogy most éppen beindult a bányászás, meg a kohóépítés, meg mi a fene, így nem biztos, hogy van idő ennek a férfinak számszeríjat csinálni, de azért remélhetőleg ennyire nem elfoglaltak a kicsik. Habár, ha nem Morwon lenne az, aki most meglátta, hanem mondjuk Kagan (főleg rossz kedvében), vagy szinte bárki, akkor már azért is elkergetnék, mert sötételf. Mondjuk múltkor is volt itt valami mélységi kereskedő... *
- Ott vannak. * Bök ujjával a kovácsműhely felé, ha még nem vette észre azóta a másik. Alig gondolja végig, hogy mit mondjon már ki mondja, s hamar odalép hozzájuk Dharren is.
~ Lám, visszatértek a vadászok. Zsákmánnyal. ~ Nem is akármilyennel! Ezek a kis malacok még jó szolgálatot fognak tenni valamikor... Persze valószínűleg csak étkezés terén. *
- Valami Himmo Nalo, most jött és bőrvértet, meg számszeríjat akar venni. * Válaszol az őrségparancsnok kérdésére minden egyéb jelző, vagy akármi nélkül. Ha egy kicsit is végig néz rajta a másik biztos észreveszi, hogy nem ember, ha meg nem, akkor úgysem érdekli bizonyára. *
1847. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-30 16:40:14
Üzenet elküldve: 2015-03-30 16:40:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Vadászok + fogadói népség //
*Akheel kezd komolyan kétségbe esni, mert nem nagyon tudja már hogyan adja a férfi értésére, hogy már egy kicsit elege van már belőle. Elég kitartó fajtának tűnik, de hála a szellemeknek nem is kell ezen törnie az agyacskáját, mert ezúttal nem valami újabb hülyeséget akar neki sutyorogni.*
-Há' maradjál. Ahhoz nem köll a hely vezetője, hogy megaludj. Maradj ha akarsz.
*Von vállat és ennyivel téma lezárva. Chiari ugyan még nincs elérhető távolságon belül, de valaki más érkezik aki a malaccal foglalkozik majd és még E'Nissa is befut. Akheel rosszallóan csóválja meg a fejét a hallottakra, de egyéb hozzáfűzni valója nincs.*
-Neköd is mondom, holnap reggel kimegyünk hárman, mögnézzük mit sikerült alkotnotok. A vacsorát meg segíccs megcsinálni a lányoknak.
*Hessegeti a dög irányába a csapdászt. Megnyúzhatja az állatot, amíg Rilai előkészíti hozzá a többi, szükséges dolgot. Ami kell a sütéshez, főzéshez.*
*Akheel kezd komolyan kétségbe esni, mert nem nagyon tudja már hogyan adja a férfi értésére, hogy már egy kicsit elege van már belőle. Elég kitartó fajtának tűnik, de hála a szellemeknek nem is kell ezen törnie az agyacskáját, mert ezúttal nem valami újabb hülyeséget akar neki sutyorogni.*
-Há' maradjál. Ahhoz nem köll a hely vezetője, hogy megaludj. Maradj ha akarsz.
*Von vállat és ennyivel téma lezárva. Chiari ugyan még nincs elérhető távolságon belül, de valaki más érkezik aki a malaccal foglalkozik majd és még E'Nissa is befut. Akheel rosszallóan csóválja meg a fejét a hallottakra, de egyéb hozzáfűzni valója nincs.*
-Neköd is mondom, holnap reggel kimegyünk hárman, mögnézzük mit sikerült alkotnotok. A vacsorát meg segíccs megcsinálni a lányoknak.
*Hessegeti a dög irányába a csapdászt. Megnyúzhatja az állatot, amíg Rilai előkészíti hozzá a többi, szükséges dolgot. Ami kell a sütéshez, főzéshez.*
1846. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-30 14:47:55
Üzenet elküldve: 2015-03-30 14:47:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Vadászok + fogadói népség //
* Mivel nem terheli vállát zsákmány, így viszonylag tempósan halad visszafelé. Nem zavarja a meredekség és a táv, épp eleget mászkált a falujukat körülvevő erdőben, hogy hozzáedződjön. No meg hát, az a hely se egy napi járásra van, onnan is el kellett jönnie.
Minél közelebb ér, annál több a zaj és az ember, de mivel még nem ismerős erre, nincs kibe belebotlania. Viszont a fogadóhoz vezető utat már felfedezte, így most is arra viszik lábai, no meg a korgó gyomra.
Nagyjából akkor ér vissza, mikor már a bilikongató Akheel is visszatér. Kezei a csuklyához nyúlnak, lesimítja magáról, hogy felismerhető legyen arca. *
- Szép példány * int a levadászott kocára. Tény, elég ízletesnek tűnik, de az is idő, míg ehetővé válik. *
- Segíthetek felnyitni és kibelezni, ha gondoljátok * ajánlja fel a szavak hallatán, szétnyíló köpenye alól húzva elő kését. Persze mozdulatai egyértelműen jelzik, pusztán a munka okán veszi elő a fegyvert, nincs bennük semmi intő. *
- Valami nagyobb vad megszaggatta az egyik csapdám. Muszáj volt kijavítanom, különben felesleges lett volna.
* Igazából tudja, hogy nem kellene magyarázkodnia és nem is teszi. Pusztán megindokolja, miért tűnt el, miért nem volt ott a találkozópontnál. Az egy cseppet sem érdekli, hogy otthagyták, miért is lenne oka sértődni? Bármely nem összeszokott csapat így tett volna és így is a helyes. *
A hozzászólás írója (E'Nissa Shor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.30 15:10:09
* Mivel nem terheli vállát zsákmány, így viszonylag tempósan halad visszafelé. Nem zavarja a meredekség és a táv, épp eleget mászkált a falujukat körülvevő erdőben, hogy hozzáedződjön. No meg hát, az a hely se egy napi járásra van, onnan is el kellett jönnie.
Minél közelebb ér, annál több a zaj és az ember, de mivel még nem ismerős erre, nincs kibe belebotlania. Viszont a fogadóhoz vezető utat már felfedezte, így most is arra viszik lábai, no meg a korgó gyomra.
Nagyjából akkor ér vissza, mikor már a bilikongató Akheel is visszatér. Kezei a csuklyához nyúlnak, lesimítja magáról, hogy felismerhető legyen arca. *
- Szép példány * int a levadászott kocára. Tény, elég ízletesnek tűnik, de az is idő, míg ehetővé válik. *
- Segíthetek felnyitni és kibelezni, ha gondoljátok * ajánlja fel a szavak hallatán, szétnyíló köpenye alól húzva elő kését. Persze mozdulatai egyértelműen jelzik, pusztán a munka okán veszi elő a fegyvert, nincs bennük semmi intő. *
- Valami nagyobb vad megszaggatta az egyik csapdám. Muszáj volt kijavítanom, különben felesleges lett volna.
* Igazából tudja, hogy nem kellene magyarázkodnia és nem is teszi. Pusztán megindokolja, miért tűnt el, miért nem volt ott a találkozópontnál. Az egy cseppet sem érdekli, hogy otthagyták, miért is lenne oka sértődni? Bármely nem összeszokott csapat így tett volna és így is a helyes. *
A hozzászólás írója (E'Nissa Shor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.30 15:10:09
1845. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-30 14:06:30
Üzenet elküldve: 2015-03-30 14:06:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
*Bár Dhaven figyelmez Hrothgaar szavaira, fél szemmel azt is látja, hogy Lia kifelé igyekezik oldalazni a műhelyből. A férfi nem tudja, miért kedvetlenedett el a leány egyik pillanatról a másikra, de feltett szándéka, hogy kiderítse, így hát mellé lépve nem durván, távolról sem, ám határozottan ragadja meg a karját, s húzza vissza.*
-Ne menj! *súgja oda a szája sarkából, míg tekintete az éppen lelkesen magyarázó törp kovácson függ, aki tovább értekezik a rétegelt fémekből készült kardokról. Dhavent érdekli is a téma, nem is kicsit, elvégre azok igazán mesteri pengék, mondhatni a szakma gyöngyszemei, már feltéve persze, hogy megfelelő módon készítik el őket.*
-Felkészülök mester, egyet se félj! Dolgozni jöttem, nem a napot lopni. *válaszol vigyorogva a törpnek, majd mivel az visszafordul a munkájához, na meg egyéb teendőihez, Dhaven is foglalkozhat Liával egy kicsit még.*
-Mi a baj? *kérdi fürkésző pillantás mellett, mert bár nem egy zseni, ha a női lélekről van szó, azért az még neki is feltűnt, hogy a lány kissé letört, bár ezt nem köti össze fejben azzal, hogy ez őmiatta volna. Hiszen épp most ajándékozott neki egy tökre hasznos használati tárgyat, nevesen azt a lábost, amelyiket a lány kiválasztotta. Továbbra sem engedi el a karját, bár nem szorítja, meg eddig sem tette, csak határozottan tartja, hogy lehetőleg ne hagyja faképnél őt. A barna szempár kereszttüzében Lia úgy érezheti, mintha Dhaven a veséjébe igyekezne látni.*
*Bár Dhaven figyelmez Hrothgaar szavaira, fél szemmel azt is látja, hogy Lia kifelé igyekezik oldalazni a műhelyből. A férfi nem tudja, miért kedvetlenedett el a leány egyik pillanatról a másikra, de feltett szándéka, hogy kiderítse, így hát mellé lépve nem durván, távolról sem, ám határozottan ragadja meg a karját, s húzza vissza.*
-Ne menj! *súgja oda a szája sarkából, míg tekintete az éppen lelkesen magyarázó törp kovácson függ, aki tovább értekezik a rétegelt fémekből készült kardokról. Dhavent érdekli is a téma, nem is kicsit, elvégre azok igazán mesteri pengék, mondhatni a szakma gyöngyszemei, már feltéve persze, hogy megfelelő módon készítik el őket.*
-Felkészülök mester, egyet se félj! Dolgozni jöttem, nem a napot lopni. *válaszol vigyorogva a törpnek, majd mivel az visszafordul a munkájához, na meg egyéb teendőihez, Dhaven is foglalkozhat Liával egy kicsit még.*
-Mi a baj? *kérdi fürkésző pillantás mellett, mert bár nem egy zseni, ha a női lélekről van szó, azért az még neki is feltűnt, hogy a lány kissé letört, bár ezt nem köti össze fejben azzal, hogy ez őmiatta volna. Hiszen épp most ajándékozott neki egy tökre hasznos használati tárgyat, nevesen azt a lábost, amelyiket a lány kiválasztotta. Továbbra sem engedi el a karját, bár nem szorítja, meg eddig sem tette, csak határozottan tartja, hogy lehetőleg ne hagyja faképnél őt. A barna szempár kereszttüzében Lia úgy érezheti, mintha Dhaven a veséjébe igyekezne látni.*
1844. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-30 12:08:10
Üzenet elküldve: 2015-03-30 12:08:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászok, fogadói népség//
- Á, hagyd csak, boldogulok - *Mosolyog a Zöldfülűre. Közben befejezte a pityóka megpucolását, és apróbb darabokra történő handzsárolásba fog egy apró, női kézben meglehetősen abszurdul feső, hatalmas, éles késsel. Ezt egyébként meglepően ügyesen forgatja, de leszögezendő, hogy csak konyhakörnyezetben. Menten szörnyet halna, ha bármi élőbe kéne vágnia.* - Egyébként, még adós vagy a történeteddel. Már ha itt maradsz, Amon Ruadhon.
*Sercegő, hagymás-rozmaringos, zsíros tepsiszerűségbe önti az összevágott krumplikat, az ódon főzőeszközd haránt a nagy rácsokra helyezi, hogy átpiruljanak. Ekkor futnak be a vadászok. Fordultában összecsapja kezét a gyesznó láttán. Gyorsan Akheel után szalad.*
- Ide, ide hozzátok a csíkoskát! - *Integet már a bejáratból. Ha a lány, meg a többiek közelebbérnek, már vissza tud venni a hangerőből.* - Chiari épp gőzerővel gyógyít, és amúgy is én főzök a bagázsra, most hogy van fogadó, meg tűz, ahol tehetem. Hozzátok csak be.
*Ahogy mellette elhaladnak a jobb életre szenderült cocival, mentében megcsipkedi a holt állat véknyát, halk "oink" szerű röfögést hallat. Ízletes, friss hús, az ember szájában a nyál is összefut.*
- Ha megnyúznátok, mértéktelenül hálás lennék. - *Lépdel beljebb, díszkíséretet biztosítva a ma este vendégfellépőjének, leakasztva a tűz mellől egy böhöm nyársat.* - Megsüthetjük egészben is, majd készítek mellé sült gyümölcsöt, sajtokat. Mi újság a nagyvilágban?
*A kérdéseket alapvetőleg Akheelhez intézi, de egy kíváncis pillantás erejéig a számára teljesen idegen Hryanon is végigfutnak borostyán macskaszemei.*
- Á, hagyd csak, boldogulok - *Mosolyog a Zöldfülűre. Közben befejezte a pityóka megpucolását, és apróbb darabokra történő handzsárolásba fog egy apró, női kézben meglehetősen abszurdul feső, hatalmas, éles késsel. Ezt egyébként meglepően ügyesen forgatja, de leszögezendő, hogy csak konyhakörnyezetben. Menten szörnyet halna, ha bármi élőbe kéne vágnia.* - Egyébként, még adós vagy a történeteddel. Már ha itt maradsz, Amon Ruadhon.
*Sercegő, hagymás-rozmaringos, zsíros tepsiszerűségbe önti az összevágott krumplikat, az ódon főzőeszközd haránt a nagy rácsokra helyezi, hogy átpiruljanak. Ekkor futnak be a vadászok. Fordultában összecsapja kezét a gyesznó láttán. Gyorsan Akheel után szalad.*
- Ide, ide hozzátok a csíkoskát! - *Integet már a bejáratból. Ha a lány, meg a többiek közelebbérnek, már vissza tud venni a hangerőből.* - Chiari épp gőzerővel gyógyít, és amúgy is én főzök a bagázsra, most hogy van fogadó, meg tűz, ahol tehetem. Hozzátok csak be.
*Ahogy mellette elhaladnak a jobb életre szenderült cocival, mentében megcsipkedi a holt állat véknyát, halk "oink" szerű röfögést hallat. Ízletes, friss hús, az ember szájában a nyál is összefut.*
- Ha megnyúznátok, mértéktelenül hálás lennék. - *Lépdel beljebb, díszkíséretet biztosítva a ma este vendégfellépőjének, leakasztva a tűz mellől egy böhöm nyársat.* - Megsüthetjük egészben is, majd készítek mellé sült gyümölcsöt, sajtokat. Mi újság a nagyvilágban?
*A kérdéseket alapvetőleg Akheelhez intézi, de egy kíváncis pillantás erejéig a számára teljesen idegen Hryanon is végigfutnak borostyán macskaszemei.*
1843. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-30 11:01:46
Üzenet elküldve: 2015-03-30 11:01:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Vadászok + fogadói népség //
*Az a fránya szerpentin igen csak megméreti kettőjüket. Nem csak Dharren izzad bele a desznyó cipelésébe, hanem bizony Hryan is. Nem is szól egy szót sem közben, nem fárasztja magát beszéddel. Fent, Dharrenre bízza, hogy hová is tegyék le terhüket, jó választás a fogadó bejáratának közelsége.
Viszont felfelé egész úton Akheel szavain vigyorgott magában. ~Cakkozd drága, cakkozd. Bánja fene, ha közben én is eljátszadozhatok rajtad.~ A gondolat bizony széles vigyort csal újra a képére, s így néz a vöröske után, ahogy eltűnik az erőd kapujában a kismalacokkal együtt.
Ez a különös vonzalma az ember nők iránt már többször sodorta bajba Hryant élete során, de hát ez van. Kinek mi jut osztályrészül.*
-Hmmm.
*Jegyzi meg magában, miközben megtámasztja a fogadó ajtófélfáját. Ha közben az asszonyok is előkerülnek, hogy neki lássanak a disznó felbontásának, hát őket bámuldozza kicsit. Amíg itt nézelődik, közben Akheel is visszatér, s kiabálva ad hangot éhségének, ezzel is újra magára vonva az elf figyelmét. Hryan megállapítja, kedvére való egy hely ez az Amon Ruadh.*
-Szép Ákíl. *Szólítja meg a vöröst újra.* Hol van a hely vezetője, aki engedélyt adhat? Talán lenne kedvem maradni egy kicsit.
*Talán maradna. Eléggé fura érzés keríti hatalmába. A leghosszabb idő, amit egy helyen töltött, az négy év volt. Egy kereskedő mellé csapódott éppen, mint testőr. Egészen addig, míg a kövér fickó rá nem jött, miféléket művel Hryan a kereskedőnével és leányával is. A felbukkanó emlékkép újra csak vigyort kerít arcára. Fel is sóhajt egyet.*
~Ahhh! Régi szép idők.~
*S kissé fordul, hogy válla helyet ím már hátával támassza meg a félfát, míg tekintetét továbbra is Akheel formás csípőjén pihenteti meg.*
*Az a fránya szerpentin igen csak megméreti kettőjüket. Nem csak Dharren izzad bele a desznyó cipelésébe, hanem bizony Hryan is. Nem is szól egy szót sem közben, nem fárasztja magát beszéddel. Fent, Dharrenre bízza, hogy hová is tegyék le terhüket, jó választás a fogadó bejáratának közelsége.
Viszont felfelé egész úton Akheel szavain vigyorgott magában. ~Cakkozd drága, cakkozd. Bánja fene, ha közben én is eljátszadozhatok rajtad.~ A gondolat bizony széles vigyort csal újra a képére, s így néz a vöröske után, ahogy eltűnik az erőd kapujában a kismalacokkal együtt.
Ez a különös vonzalma az ember nők iránt már többször sodorta bajba Hryant élete során, de hát ez van. Kinek mi jut osztályrészül.*
-Hmmm.
*Jegyzi meg magában, miközben megtámasztja a fogadó ajtófélfáját. Ha közben az asszonyok is előkerülnek, hogy neki lássanak a disznó felbontásának, hát őket bámuldozza kicsit. Amíg itt nézelődik, közben Akheel is visszatér, s kiabálva ad hangot éhségének, ezzel is újra magára vonva az elf figyelmét. Hryan megállapítja, kedvére való egy hely ez az Amon Ruadh.*
-Szép Ákíl. *Szólítja meg a vöröst újra.* Hol van a hely vezetője, aki engedélyt adhat? Talán lenne kedvem maradni egy kicsit.
*Talán maradna. Eléggé fura érzés keríti hatalmába. A leghosszabb idő, amit egy helyen töltött, az négy év volt. Egy kereskedő mellé csapódott éppen, mint testőr. Egészen addig, míg a kövér fickó rá nem jött, miféléket művel Hryan a kereskedőnével és leányával is. A felbukkanó emlékkép újra csak vigyort kerít arcára. Fel is sóhajt egyet.*
~Ahhh! Régi szép idők.~
*S kissé fordul, hogy válla helyet ím már hátával támassza meg a félfát, míg tekintetét továbbra is Akheel formás csípőjén pihenteti meg.*
1842. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-29 23:11:46
Üzenet elküldve: 2015-03-29 23:11:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadó - Chiari//
*Az elf nő kedvesen fogadja, Iluq szerint, ha már egyszer az ő bemutatkozása ilyen letámadósra sikeredett. Bólint a nőnek, majd követi őt kifelé a kocsmából a másik ajtó irányába. Közben egy kisebb csoport érkezik meg, egy jókora malacka társaságában. A druida elismerően füttyent egyet, bizony szép fogás. Egyelőre viszont, nem tud vele mit kezdeni, nem tud segíteni, de ha a lába rendben lesz, akkor beszáll a boncolók közé, ha addig még lesz munka.*
- A hegyek közötti karavánutat vigyáztam nem sokkal ez ellőttig. *Kezd bele élettörténetébe, amit az elfnek céloz.* Aztán Arthenior felé vettem az irányt, kalandozás meg minden, majd onnan hajóval érkeztem a kikötő környékére, na, erről a hajóról dobtak ki. Túl magas volt és az esés miatt meghúzhattam.
- Ja, az enyém Iluq.
~Chiari, akkor hogy hívják a másik gyógyítót? Vagy ő is Chiari?~
*Gondolat menetét megszakítja a kocsma melletti helység újszerű képe. Legalábbis a druidának új, mert hasonlót még nem látott. Felül az asztalra, amire a nő mutat, majd lefejti csizmáját lábáról, letekeri róla a fáslit, melyet még ki tudja mikor helyezett fel és felteszi azt. A látványtól összeszorítja a fogát, s kicsit vicsorog is, egy szisszenés is elhagyja száját. A lába bizony rosszabbul néz ki, mint amire számított. Lila és vörös szín váltakozik egy hatalmas foltban a bokája körül és kúszik pár centivel feljebb a lábszárára. ~Talán véraláfutás, nem lehet komoly.~ Gondolja, de aggódik kicsit, főleg miután meglátja mennyivel nagyobb a bokája, mint az előtt.*
- Öhm. *Nem tudja mit is mondjon, de nem is kell, úgy hiszi, majd a gyógyító megmondja, ha komoly a dolog. De az is lehet, hogy nem mond semmit, csak megy és hozza is a fűrészt, amivel lenyeshetik a kicsiny pracliját.*
*Az elf nő kedvesen fogadja, Iluq szerint, ha már egyszer az ő bemutatkozása ilyen letámadósra sikeredett. Bólint a nőnek, majd követi őt kifelé a kocsmából a másik ajtó irányába. Közben egy kisebb csoport érkezik meg, egy jókora malacka társaságában. A druida elismerően füttyent egyet, bizony szép fogás. Egyelőre viszont, nem tud vele mit kezdeni, nem tud segíteni, de ha a lába rendben lesz, akkor beszáll a boncolók közé, ha addig még lesz munka.*
- A hegyek közötti karavánutat vigyáztam nem sokkal ez ellőttig. *Kezd bele élettörténetébe, amit az elfnek céloz.* Aztán Arthenior felé vettem az irányt, kalandozás meg minden, majd onnan hajóval érkeztem a kikötő környékére, na, erről a hajóról dobtak ki. Túl magas volt és az esés miatt meghúzhattam.
- Ja, az enyém Iluq.
~Chiari, akkor hogy hívják a másik gyógyítót? Vagy ő is Chiari?~
*Gondolat menetét megszakítja a kocsma melletti helység újszerű képe. Legalábbis a druidának új, mert hasonlót még nem látott. Felül az asztalra, amire a nő mutat, majd lefejti csizmáját lábáról, letekeri róla a fáslit, melyet még ki tudja mikor helyezett fel és felteszi azt. A látványtól összeszorítja a fogát, s kicsit vicsorog is, egy szisszenés is elhagyja száját. A lába bizony rosszabbul néz ki, mint amire számított. Lila és vörös szín váltakozik egy hatalmas foltban a bokája körül és kúszik pár centivel feljebb a lábszárára. ~Talán véraláfutás, nem lehet komoly.~ Gondolja, de aggódik kicsit, főleg miután meglátja mennyivel nagyobb a bokája, mint az előtt.*
- Öhm. *Nem tudja mit is mondjon, de nem is kell, úgy hiszi, majd a gyógyító megmondja, ha komoly a dolog. De az is lehet, hogy nem mond semmit, csak megy és hozza is a fűrészt, amivel lenyeshetik a kicsiny pracliját.*
1841. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-29 22:57:07
Üzenet elküldve: 2015-03-29 22:57:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Vadászok + fogadói népség //
-Jóvan má' ne sutyorogjál, mert kicakkozom a cimpád! *Replikázza amint megkapta a csemegét. Ha a cocák elég cukik lesznek -vagy ha nagyon meghajtja Akheelt- akkor ők is kapnak. Inkább fejben volt kimerítő a kis kiruccanás, de azért már ő is örül, hogy végre felérnek. Dharren intézi a vacsorát és idecsődíti az asszonyokat remélhetőleg, ő meg malackodhat tovább a kicsikkel.*
-Na ki a kis csíkos, na ki?!
*Gagyog nekik magához ölelve őket, aztán mivel még ő maga sem tudja pontosan hova fognak kerülni, beviszi őket az erődbe. Ha valaki kaput nyit neki. Majd holnap építenek valami karám félét, hogy ne szaladgáljanak el. Bár lehet még ahhoz picik és kibújnának a lécek alatt, fene se tudja. Nem ő az építő mester.*
-Chiari csinájjá önni! Meghoztuk a vacsit!
*Visítja ő is miután a kis malackákat elhelyezte. Éhes már bizony, fogához való lenne a vaddisznósült. De mire még az is elkészül... Jobb ha azonnal neki is látnak. Ha kell segít megnyúzni a dögöt, csak minél előbb legyen mivel megtömnie a hasát.*
-Jóvan má' ne sutyorogjál, mert kicakkozom a cimpád! *Replikázza amint megkapta a csemegét. Ha a cocák elég cukik lesznek -vagy ha nagyon meghajtja Akheelt- akkor ők is kapnak. Inkább fejben volt kimerítő a kis kiruccanás, de azért már ő is örül, hogy végre felérnek. Dharren intézi a vacsorát és idecsődíti az asszonyokat remélhetőleg, ő meg malackodhat tovább a kicsikkel.*
-Na ki a kis csíkos, na ki?!
*Gagyog nekik magához ölelve őket, aztán mivel még ő maga sem tudja pontosan hova fognak kerülni, beviszi őket az erődbe. Ha valaki kaput nyit neki. Majd holnap építenek valami karám félét, hogy ne szaladgáljanak el. Bár lehet még ahhoz picik és kibújnának a lécek alatt, fene se tudja. Nem ő az építő mester.*
-Chiari csinájjá önni! Meghoztuk a vacsit!
*Visítja ő is miután a kis malackákat elhelyezte. Éhes már bizony, fogához való lenne a vaddisznósült. De mire még az is elkészül... Jobb ha azonnal neki is látnak. Ha kell segít megnyúzni a dögöt, csak minél előbb legyen mivel megtömnie a hasát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11575-11594