Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 60 (1181. - 1200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1200. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-04 16:25:43
Üzenet elküldve: 2015-02-04 16:25:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
*Igen rövid idő alatt elég sok minden kiderül Dhaven számára, a Hrothgaarral folytatott eszmecsere nyomán. Elsősorban nyilván a munka érdekli a férfit, de az sem egészen mellékes, hogy emellett azt is megtudta, hogyan nevezik magukat az erőd urai. No nem mintha ez oly túlságosan érdekfeszítő lenne Dhaven számára, de azért mégis jobb tisztában lenni a dolgokkal. Ő csak melózni akar, tisztes fizetségért, s olybá tűnik, a törp hajlik is a dologra, ami elégedett vigyort csak a fickó képére. A műhelybe lépve alaposan körülnéz, mindent megfigyel, hiszen ahogy a dolgok jelenleg állnak, ez lészen az a hely, ahol a közeljövőben a legtöbb idejét fogja tölteni.
Bólogat a törp fejtegetésére, maga is éppen emígyen gondolta a dolgokat.*
-Szívesen dolgozom fegyvereken, de ha éppen egy eltört kaszát kell megjavítani, vagy lovat kell patkolni, azzal sincs problémám. Szeretem a munkámat. *vigyorog a törpre a bajsza alatt, s egy félreeső helyre lepakolja a pajzsot-kardot a hátáról, övéből a fejszét is kihúzza, s az előbbiek mellé teszi, ahogyan a páncélját is, hiszen ezekre aligha lesz munka közben szükség. Megszemléli a kardot, amit Hrothgaar mutat neki, szakértő pillantással mérve azt végig. Nem hazudik az aprónép, csakugyan kifogástalan fegyver lesz belőle, Dhaven pedig örül a lehetőségnek, hogy részese lehet az alkotási folyamatnak.*
-Mikorra legyen kész? *csak ennyit kérdez, csak ennyit kell tudnia, no meg, hogy merre találja a szerszámokat, de azt amúgy is megoldja, talpraesett fickó ő, nincs elveszve, akármilyen kovácsműhelyben is találja magát. Már azon gondolkozik, miként alakítsa ki a bikafejet mintázó markolatgombot.
~Csinálok hozzá öntőformát...~ tűnődik az állát vakargatva.
~Eggen, az lesz a legjobb, ha kiöntöm egyben.~ határozza el végül. Egy bikafej nem túl nehéz forma, már persze ha az ember nem végletekbe menő részletességgel akarja kidolgozni, de egy kard markolatára, ha nem cicomás, magamutogató nemes oldalára kerül, aligha van szükség ilyesmire. Szemmel láthatóan a penge arra készül, hogy használják, s nem arra, hogy mutogassák.
Először a keresztvasnak áll neki, mint hogy az a dolog egyszerűbb része. Ha nem háborgatják, akkor boldogan elbíbelődik a dologgal, akár egész délután is. Ügyel arra, hogy sose legyenek útba egymásnak a törppel, ami lényegében annyit tesz, hogy ahányszor Hrothgaar a közelébe kerül, Dhaven villámgyorsan kitér az útjából, elvégre mégis csak a törp műhelyében van. Szerencsére úgy tűnik, nem nagyon fogják akadályozni egymást a munkában.*
*Igen rövid idő alatt elég sok minden kiderül Dhaven számára, a Hrothgaarral folytatott eszmecsere nyomán. Elsősorban nyilván a munka érdekli a férfit, de az sem egészen mellékes, hogy emellett azt is megtudta, hogyan nevezik magukat az erőd urai. No nem mintha ez oly túlságosan érdekfeszítő lenne Dhaven számára, de azért mégis jobb tisztában lenni a dolgokkal. Ő csak melózni akar, tisztes fizetségért, s olybá tűnik, a törp hajlik is a dologra, ami elégedett vigyort csak a fickó képére. A műhelybe lépve alaposan körülnéz, mindent megfigyel, hiszen ahogy a dolgok jelenleg állnak, ez lészen az a hely, ahol a közeljövőben a legtöbb idejét fogja tölteni.
Bólogat a törp fejtegetésére, maga is éppen emígyen gondolta a dolgokat.*
-Szívesen dolgozom fegyvereken, de ha éppen egy eltört kaszát kell megjavítani, vagy lovat kell patkolni, azzal sincs problémám. Szeretem a munkámat. *vigyorog a törpre a bajsza alatt, s egy félreeső helyre lepakolja a pajzsot-kardot a hátáról, övéből a fejszét is kihúzza, s az előbbiek mellé teszi, ahogyan a páncélját is, hiszen ezekre aligha lesz munka közben szükség. Megszemléli a kardot, amit Hrothgaar mutat neki, szakértő pillantással mérve azt végig. Nem hazudik az aprónép, csakugyan kifogástalan fegyver lesz belőle, Dhaven pedig örül a lehetőségnek, hogy részese lehet az alkotási folyamatnak.*
-Mikorra legyen kész? *csak ennyit kérdez, csak ennyit kell tudnia, no meg, hogy merre találja a szerszámokat, de azt amúgy is megoldja, talpraesett fickó ő, nincs elveszve, akármilyen kovácsműhelyben is találja magát. Már azon gondolkozik, miként alakítsa ki a bikafejet mintázó markolatgombot.
~Csinálok hozzá öntőformát...~ tűnődik az állát vakargatva.
~Eggen, az lesz a legjobb, ha kiöntöm egyben.~ határozza el végül. Egy bikafej nem túl nehéz forma, már persze ha az ember nem végletekbe menő részletességgel akarja kidolgozni, de egy kard markolatára, ha nem cicomás, magamutogató nemes oldalára kerül, aligha van szükség ilyesmire. Szemmel láthatóan a penge arra készül, hogy használják, s nem arra, hogy mutogassák.
Először a keresztvasnak áll neki, mint hogy az a dolog egyszerűbb része. Ha nem háborgatják, akkor boldogan elbíbelődik a dologgal, akár egész délután is. Ügyel arra, hogy sose legyenek útba egymásnak a törppel, ami lényegében annyit tesz, hogy ahányszor Hrothgaar a közelébe kerül, Dhaven villámgyorsan kitér az útjából, elvégre mégis csak a törp műhelyében van. Szerencsére úgy tűnik, nem nagyon fogják akadályozni egymást a munkában.*
1199. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-04 15:35:33
Üzenet elküldve: 2015-02-04 15:35:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
- A műhely a Thargodar törzsé, de én vezetem. Akár vehetjük úgy is, hogy az enyém, hehe!
*Nevet fel hangosan Hrothgaar, miután választ adott a férfi kérdésére. A bemutatkozás hallatán nem lassít, nem áll meg, tovább lépdel a műhely felé, nem igazán szeretné leteszegetni meg felvezegetni a vízzel teli vödröket.*
- Én pedig Hrothgaar, Hrothgaar Skyllagrimmson.
*Úgy látszik valami égi hatalom úgy vélte, jól jöhet neki egy kis segítség... Vagy valami hasonló.*
- Áh, szóval kovács lennél. Munkát keresel. Lehet, jó helyen jársz, komé.
*Dünnyögi és bekacsázik a műhelybe. Odabenn kellemes meleg van, egy jó kovácsműhelyben még a legnagyobb tél ideje alatt sem fázik az ember, se a törpe. Lassan önti a vizet át a nagy tárolóba, addig hagyja a másik hadd nézelődjön. Bár olyan fenséges látvány nem fogadja, mint a városi műhelyben, annyi szent. Itt nincsenek a falakra aggatva mutatóba kópiák, itt csak az éppen javításra váró eszközök és fegyverek, használati tárgyak vannak elfekvőben. Dhaven láthat pár lamellás vértezetet, illetve pár darabot egy nagyobb lemezvértől, néhány kardot, amiken korábban dolgoztak, de ezek mindegyikének megvan a gazdája.*
- Éppenséggel akad munka. *kezdi mondókáját Hrothgaar* De tudod, nem éjjel-nappal fegyvereken dolgozunk. Amint azt gondolhatod, sokszor csak a szükséges használati tárgyakat kell megjavítani, vagy ilyesmi. De, *és itt a férfira néz, tekintetét a másikéba fúrja* keményen dolgozunk azon a pár megrendelésen, amit kapunk, mert azért kapunk külsősöktől ilyeneket. A jó minőség híre pedig messzire eljut.
*Maga elé kanyarítja kötényét, és épp a háta mögött babrál, hogy megkösse, amikor folytatja.*
- Próbaidőre felfogadlak.
*Úgy látszik, ezt hamar eldöntötte. Nem nagyon válogathatnak az érkezők között, főleg ha valaki dolgozni szeretne, de Hrothgaar nem könnyelmű. Tudja jól, hogyan szűrje meg a kínálkozó jelölteket. A törpe szemében cinkos fény csillan, mint aki valami próbán töri a fejét.*
- Mit szólsz? Épp van elfekvőben egy kis meló.
*Az üllőhöz lépdel és felvesz egy még be nem fejezett pengét. Azt mutatja meg a férfinak.*
- Ebből kiváló fegyver lesz. Kell csinálnod egy keresztvasat és egy bikafej markolatgombot. A pengét én megélezem és lekezelem, de a többi a te munkád.
*Visszateszi a fegyvert előző helyére és újra Dhvenra tekint.*
- Legyen ez az első feladatod... már, ha elvállalod.
*Arcán cinkos mosoly villan, hisz ha jól sejti, a másik kapva-kap majd az alkalmon, hogy bizonyíthasson.*
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.04 15:40:10
- A műhely a Thargodar törzsé, de én vezetem. Akár vehetjük úgy is, hogy az enyém, hehe!
*Nevet fel hangosan Hrothgaar, miután választ adott a férfi kérdésére. A bemutatkozás hallatán nem lassít, nem áll meg, tovább lépdel a műhely felé, nem igazán szeretné leteszegetni meg felvezegetni a vízzel teli vödröket.*
- Én pedig Hrothgaar, Hrothgaar Skyllagrimmson.
*Úgy látszik valami égi hatalom úgy vélte, jól jöhet neki egy kis segítség... Vagy valami hasonló.*
- Áh, szóval kovács lennél. Munkát keresel. Lehet, jó helyen jársz, komé.
*Dünnyögi és bekacsázik a műhelybe. Odabenn kellemes meleg van, egy jó kovácsműhelyben még a legnagyobb tél ideje alatt sem fázik az ember, se a törpe. Lassan önti a vizet át a nagy tárolóba, addig hagyja a másik hadd nézelődjön. Bár olyan fenséges látvány nem fogadja, mint a városi műhelyben, annyi szent. Itt nincsenek a falakra aggatva mutatóba kópiák, itt csak az éppen javításra váró eszközök és fegyverek, használati tárgyak vannak elfekvőben. Dhaven láthat pár lamellás vértezetet, illetve pár darabot egy nagyobb lemezvértől, néhány kardot, amiken korábban dolgoztak, de ezek mindegyikének megvan a gazdája.*
- Éppenséggel akad munka. *kezdi mondókáját Hrothgaar* De tudod, nem éjjel-nappal fegyvereken dolgozunk. Amint azt gondolhatod, sokszor csak a szükséges használati tárgyakat kell megjavítani, vagy ilyesmi. De, *és itt a férfira néz, tekintetét a másikéba fúrja* keményen dolgozunk azon a pár megrendelésen, amit kapunk, mert azért kapunk külsősöktől ilyeneket. A jó minőség híre pedig messzire eljut.
*Maga elé kanyarítja kötényét, és épp a háta mögött babrál, hogy megkösse, amikor folytatja.*
- Próbaidőre felfogadlak.
*Úgy látszik, ezt hamar eldöntötte. Nem nagyon válogathatnak az érkezők között, főleg ha valaki dolgozni szeretne, de Hrothgaar nem könnyelmű. Tudja jól, hogyan szűrje meg a kínálkozó jelölteket. A törpe szemében cinkos fény csillan, mint aki valami próbán töri a fejét.*
- Mit szólsz? Épp van elfekvőben egy kis meló.
*Az üllőhöz lépdel és felvesz egy még be nem fejezett pengét. Azt mutatja meg a férfinak.*
- Ebből kiváló fegyver lesz. Kell csinálnod egy keresztvasat és egy bikafej markolatgombot. A pengét én megélezem és lekezelem, de a többi a te munkád.
*Visszateszi a fegyvert előző helyére és újra Dhvenra tekint.*
- Legyen ez az első feladatod... már, ha elvállalod.
*Arcán cinkos mosoly villan, hisz ha jól sejti, a másik kapva-kap majd az alkalmon, hogy bizonyíthasson.*
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.04 15:40:10
1198. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-04 14:29:01
Üzenet elküldve: 2015-02-04 14:29:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
*Egy kissé morcosnak tűnő törp kerül elő kisvártatva, s viszonozza Dhaven üdvözlését. A férfi képén udvarias mosollyal biccent az apró nép felé, majd tekintetét a műhelyre veti*
-Tiéd a műhely, törp uram? *teszi fel az őt leginkább foglalkoztató kérdést. Sokat hallott már a törpök tehetségéről, ami az ércek anyaföldből való kinyerését, s azok megmunkálását illeti, no meg volt is szerencséje törp kovács mellett dolgozni, s igen sokat tanult annak idején Kezzak mestertől. Megszokta hát, hogy az apró népség kissé morózus, de úgy véli, az itteni törp kedvetlensége sem neki szól, csupán alapvető reakció a csípős reggelre, meg az esőre. Elvégre ki szereti az ilyen időt? Na ugye!
Lassú léptekkel indul el a törp után, azért tisztes távolságot tartva, nehogy a másik gyanakodni kezdjen, hogy Dhaven rosszban sántikál, vagy ilyesmi, hiszen erről szó sincs. Csupán érdekli a törp műhelye, szívesen körülnézne odabent, is, arról nem is beszélve, ha adnának a kezébe egy kalapácsot, s elé némi munkát, ő a maga részéről vidáman elpüfölné a fémet napestig.*
-Dhaven Korr a nevem, s kovács volnék magam is. Éppenséggel munkát keresek, ezért vetődtem erre, láttam az erőd mellől felszálló füstöt, egy kovácsműhelyt meg felismerek több mérföldről is. *mutatkozik be, s adja elő érkezése okát, képén megnyerőnek szánt mosollyal.*
-Ha volna valami munka, törp uram, szíves örömest segítenék, s ha bizonyság kell arról, mennyire értek a dolgomhoz, hát adj a kezembe kalapácsot, tüstént megmutatnám.
*Egy kissé morcosnak tűnő törp kerül elő kisvártatva, s viszonozza Dhaven üdvözlését. A férfi képén udvarias mosollyal biccent az apró nép felé, majd tekintetét a műhelyre veti*
-Tiéd a műhely, törp uram? *teszi fel az őt leginkább foglalkoztató kérdést. Sokat hallott már a törpök tehetségéről, ami az ércek anyaföldből való kinyerését, s azok megmunkálását illeti, no meg volt is szerencséje törp kovács mellett dolgozni, s igen sokat tanult annak idején Kezzak mestertől. Megszokta hát, hogy az apró népség kissé morózus, de úgy véli, az itteni törp kedvetlensége sem neki szól, csupán alapvető reakció a csípős reggelre, meg az esőre. Elvégre ki szereti az ilyen időt? Na ugye!
Lassú léptekkel indul el a törp után, azért tisztes távolságot tartva, nehogy a másik gyanakodni kezdjen, hogy Dhaven rosszban sántikál, vagy ilyesmi, hiszen erről szó sincs. Csupán érdekli a törp műhelye, szívesen körülnézne odabent, is, arról nem is beszélve, ha adnának a kezébe egy kalapácsot, s elé némi munkát, ő a maga részéről vidáman elpüfölné a fémet napestig.*
-Dhaven Korr a nevem, s kovács volnék magam is. Éppenséggel munkát keresek, ezért vetődtem erre, láttam az erőd mellől felszálló füstöt, egy kovácsműhelyt meg felismerek több mérföldről is. *mutatkozik be, s adja elő érkezése okát, képén megnyerőnek szánt mosollyal.*
-Ha volna valami munka, törp uram, szíves örömest segítenék, s ha bizonyság kell arról, mennyire értek a dolgomhoz, hát adj a kezembe kalapácsot, tüstént megmutatnám.
1197. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-04 14:02:46
Üzenet elküldve: 2015-02-04 14:02:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
*Az eljárás megegyezik azzal, amit korábban a nő késénél használt, csak itt egy kard pengéje a cél, a felhasznált anyag legalább duplája, ha nem épp triplája az előzőnek. Ez megközelítőleg dupla, vagy akár tripla annyi munkát erőfeszítést és koncentrációt kíván meg Hrothgaartól. Percekbe telik, míg a fémtömb átforrósodik, majd közel fehér izzásig hevül. Ekkor Hrothgaar egy fogó segítségével kihalássza a tűzből. Kalapácsa első lendítéstől fogva célba talál. Nem csap mellé, nem kaszálja vele a levegőt. Az izzó fém lassan nyúlik meg. Újra és újra felhevíti, míg eredeti méretéhez képest nagyjából tripla hosszúra kalapálja. Legalább egy tucatnyi alkalommal kezd újra a kalapálásba, mire nagyjából végső hosszát elnyeri a fém.*
~Ez az, csináld csak, pihenni ráérsz később is.~
*A pengének való percek alatt újrahevül, ám Hrothgaar nem a megszokott módon folytatja a munkát: nem kalapálja keskenyebbre és hosszabbra a fémet, helyette egy ék segítségével kis híján kettészeli a forró fémet és ekkor félbe hajtja. Hrothgaar célja, hogy újra és újra megismételje ezt a folyamatot. Egy bizonyos pontig nyújtani az anyagot, majd félbehajtani és kezdeni elölről. A rétegekre hajtott penge sokkal ellenállóbbá válik a külső behatások ellen: egyszerre lesz rugalmas és törhetetlen. Ám a procedúra, ami eddig elvezeti, igencsak hosszadalmas és izzadságos. A tűzet folyamatosan táplálni kell, a fémet folyamatosan kalapálni, jószerivel két emberes meló is lehetne, ám Hrothgaar nem ad ebből. Telnek múlnak a fertályórák, lassan beköszönt az éjjel, ami igencsak ellehetetleníti a munkát. A lámpások fénye már nem elég ilyenkor. A fémet újra és újra hevíti és kalapálja. Minél tovább püföli, annál több salakanyagot üt ki a leendő pengéből. A szétrepülő szikrák minden egyes újabb nyalábja közelebb viszi a törpét a kiválósághoz. Újra és újra lesújt a kalapács. Az anyag hajlik, nyúlik a kovács keze nyomán. A fémek megszelídítője ő most, akarata szerint önt formát munkája tárgya. Lassan, de biztosan elvéknyítja a pengét. A hűlő fém ismét és ismét a lángok közé kerül, hogy újfent szinte vakító fehéren ragyogjon és szikrákat hányva fejlődjön azzá, amivé a kovácsmester formálja: kard pengéjévé. A víz szinte felsikolt, és habot, gőzt okád a forró acéllal való kierőszakolt nászuk alkalmával, és ahogy Hrothgaar kiemeli a fogóval a lassan végleges formáját felvevő kard pengéjét, hogy a tűz fényénél megszemlélhesse, már érzi is, nagyszerű munkát végzett. A finom mintázat a pengén, mint megannyi összetömörülő hullám fodra, amik majd szétfeszítik az anyagot.*
- Még nincs kész... *sóhajt kicsit lehangoltan* De ezt már csak holnap folytatom...
*Nagyot sóhajt, ahogy óvatosan leteszi a pengét az üllőre. Még eleget kell vesződnie vele. Vesződnie? Nem, ez nem kelletlen robot. Alkotott. Művésszé válik ő maga is, míg a pengén dolgozik.*
- Hatrét hajtottam, ebből kiváló fegyver lesz...
~De nem mesterkard... ha tudnám a titkát! Mit meg nem adnék érte. Fel kell majd keressem a városi kovácsot. Nem lehet jobb tőlem. Nem lehet jobb...~
*Épp felzaklatott gondolataiba merül, amikor valaki megszólítja. Hrothgaar hirtelen kapja oda tekintetét, mint akit mély álomból ráznak fel.*
- 'Estét! Kihez van szerencsém?
*Lép elő az üllő mögül, hogy a lámpások fényénél jobban szemügyre vegye az ismeretlent.*
- Miben segíthetek?
*Első gondolata, hogy a fickó rosszban sántikál. Igazából senki nem róhatná ezt fel neki, természetes önvédelmi reakció az elmétől, hogy az adott körülmények között cselvetéstől tart. De az is megeshetik, hogy csak túl fáradt már és ezért ilyen morcos, bár ezt igyekszik egyelőre nem mutatni. Ha az ismeretlen bemutatkozott és elárulta jövetelének okait, Hrothgaar megbeszél vele minden fontosat, ám a helyzethez mérhető legfinomabban igyekszik rövidre zárni a beszélgetést és áttenni inkább a következő napra. Neki még rendet kell raknia, elpakolnia, elzárnia a szerszámokat, anyagokat, fontos holmikat. Ekkor dönt úgy, hogy ezen az éjjelen kint alszik a műhelyben. Most ő vigyáz majd a tűzhelyre. Ha az ismeretlen távozott mindezt el is intézi.*
- Egek... ez jó nap volt... minden porcikám sajog...
*Egy rövidke látogatást ejt csupán meg az erődhöz, hogy némi vacsorát vegyen magához és megkeresse Yadiriát, hogy szóljon neki, ma a műhelyben éjszakázik. Aztán pedig vissza a Kovácslakhoz. Az éjjeli őröknek jó és könnyű szolgálatot kívánva zárkózik be és kuporodik le, hogy bundájába takarózva nem is olyan sokára hangosan horkolva álomba szenderüljön...*
//Napváltás//
*Nyűgös, amikor felébred, hátát picit elaludta, de nem vészesen. Nagyot nyújtózik és picit átmozgatja magát odakinn a szemerkélő esőben.*
~Legjobb idő...~
*Jegyzi meg magának, ahogy felnéz az égre és hagyja, hogy a hideg esőcseppek csipkedjék arcát. Farvakarva lépdel vissza az erőd területére, hogy elintézze a reggelizést és egyéb apró cseprő dolgokat. Friss vizet vételez a kútból és épp a két vedérrel a kezében baktat vissza a külső területre, Amon Ruadh-ra, amikor egy új alakot lát meg.*
- Jó reggelt neked is, ismeretlen!
*Üdvözli fennhangon a szikár férfit, de nem áll meg közben, a kovácsműhely felé tart továbbra is.*
- Mi szél hozott, jó ember?
*Az eljárás megegyezik azzal, amit korábban a nő késénél használt, csak itt egy kard pengéje a cél, a felhasznált anyag legalább duplája, ha nem épp triplája az előzőnek. Ez megközelítőleg dupla, vagy akár tripla annyi munkát erőfeszítést és koncentrációt kíván meg Hrothgaartól. Percekbe telik, míg a fémtömb átforrósodik, majd közel fehér izzásig hevül. Ekkor Hrothgaar egy fogó segítségével kihalássza a tűzből. Kalapácsa első lendítéstől fogva célba talál. Nem csap mellé, nem kaszálja vele a levegőt. Az izzó fém lassan nyúlik meg. Újra és újra felhevíti, míg eredeti méretéhez képest nagyjából tripla hosszúra kalapálja. Legalább egy tucatnyi alkalommal kezd újra a kalapálásba, mire nagyjából végső hosszát elnyeri a fém.*
~Ez az, csináld csak, pihenni ráérsz később is.~
*A pengének való percek alatt újrahevül, ám Hrothgaar nem a megszokott módon folytatja a munkát: nem kalapálja keskenyebbre és hosszabbra a fémet, helyette egy ék segítségével kis híján kettészeli a forró fémet és ekkor félbe hajtja. Hrothgaar célja, hogy újra és újra megismételje ezt a folyamatot. Egy bizonyos pontig nyújtani az anyagot, majd félbehajtani és kezdeni elölről. A rétegekre hajtott penge sokkal ellenállóbbá válik a külső behatások ellen: egyszerre lesz rugalmas és törhetetlen. Ám a procedúra, ami eddig elvezeti, igencsak hosszadalmas és izzadságos. A tűzet folyamatosan táplálni kell, a fémet folyamatosan kalapálni, jószerivel két emberes meló is lehetne, ám Hrothgaar nem ad ebből. Telnek múlnak a fertályórák, lassan beköszönt az éjjel, ami igencsak ellehetetleníti a munkát. A lámpások fénye már nem elég ilyenkor. A fémet újra és újra hevíti és kalapálja. Minél tovább püföli, annál több salakanyagot üt ki a leendő pengéből. A szétrepülő szikrák minden egyes újabb nyalábja közelebb viszi a törpét a kiválósághoz. Újra és újra lesújt a kalapács. Az anyag hajlik, nyúlik a kovács keze nyomán. A fémek megszelídítője ő most, akarata szerint önt formát munkája tárgya. Lassan, de biztosan elvéknyítja a pengét. A hűlő fém ismét és ismét a lángok közé kerül, hogy újfent szinte vakító fehéren ragyogjon és szikrákat hányva fejlődjön azzá, amivé a kovácsmester formálja: kard pengéjévé. A víz szinte felsikolt, és habot, gőzt okád a forró acéllal való kierőszakolt nászuk alkalmával, és ahogy Hrothgaar kiemeli a fogóval a lassan végleges formáját felvevő kard pengéjét, hogy a tűz fényénél megszemlélhesse, már érzi is, nagyszerű munkát végzett. A finom mintázat a pengén, mint megannyi összetömörülő hullám fodra, amik majd szétfeszítik az anyagot.*
- Még nincs kész... *sóhajt kicsit lehangoltan* De ezt már csak holnap folytatom...
*Nagyot sóhajt, ahogy óvatosan leteszi a pengét az üllőre. Még eleget kell vesződnie vele. Vesződnie? Nem, ez nem kelletlen robot. Alkotott. Művésszé válik ő maga is, míg a pengén dolgozik.*
- Hatrét hajtottam, ebből kiváló fegyver lesz...
~De nem mesterkard... ha tudnám a titkát! Mit meg nem adnék érte. Fel kell majd keressem a városi kovácsot. Nem lehet jobb tőlem. Nem lehet jobb...~
*Épp felzaklatott gondolataiba merül, amikor valaki megszólítja. Hrothgaar hirtelen kapja oda tekintetét, mint akit mély álomból ráznak fel.*
- 'Estét! Kihez van szerencsém?
*Lép elő az üllő mögül, hogy a lámpások fényénél jobban szemügyre vegye az ismeretlent.*
- Miben segíthetek?
*Első gondolata, hogy a fickó rosszban sántikál. Igazából senki nem róhatná ezt fel neki, természetes önvédelmi reakció az elmétől, hogy az adott körülmények között cselvetéstől tart. De az is megeshetik, hogy csak túl fáradt már és ezért ilyen morcos, bár ezt igyekszik egyelőre nem mutatni. Ha az ismeretlen bemutatkozott és elárulta jövetelének okait, Hrothgaar megbeszél vele minden fontosat, ám a helyzethez mérhető legfinomabban igyekszik rövidre zárni a beszélgetést és áttenni inkább a következő napra. Neki még rendet kell raknia, elpakolnia, elzárnia a szerszámokat, anyagokat, fontos holmikat. Ekkor dönt úgy, hogy ezen az éjjelen kint alszik a műhelyben. Most ő vigyáz majd a tűzhelyre. Ha az ismeretlen távozott mindezt el is intézi.*
- Egek... ez jó nap volt... minden porcikám sajog...
*Egy rövidke látogatást ejt csupán meg az erődhöz, hogy némi vacsorát vegyen magához és megkeresse Yadiriát, hogy szóljon neki, ma a műhelyben éjszakázik. Aztán pedig vissza a Kovácslakhoz. Az éjjeli őröknek jó és könnyű szolgálatot kívánva zárkózik be és kuporodik le, hogy bundájába takarózva nem is olyan sokára hangosan horkolva álomba szenderüljön...*
//Napváltás//
*Nyűgös, amikor felébred, hátát picit elaludta, de nem vészesen. Nagyot nyújtózik és picit átmozgatja magát odakinn a szemerkélő esőben.*
~Legjobb idő...~
*Jegyzi meg magának, ahogy felnéz az égre és hagyja, hogy a hideg esőcseppek csipkedjék arcát. Farvakarva lépdel vissza az erőd területére, hogy elintézze a reggelizést és egyéb apró cseprő dolgokat. Friss vizet vételez a kútból és épp a két vedérrel a kezében baktat vissza a külső területre, Amon Ruadh-ra, amikor egy új alakot lát meg.*
- Jó reggelt neked is, ismeretlen!
*Üdvözli fennhangon a szikár férfit, de nem áll meg közben, a kovácsműhely felé tart továbbra is.*
- Mi szél hozott, jó ember?
1196. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-04 13:24:46
Üzenet elküldve: 2015-02-04 13:24:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*A Hildi névre hallgató terebélyes emberfajzat kidob neki valami maradékot. Mikor is evett utoljára? Ja, igen, egy napja élvezhette a sötételf két sült halát. És az előtt? Ööö…
Na de mindegy is. Az étel nem néz ki rosszul, sőt egész jó ahhoz képest, hogy maradék. Ám, legyen, ki tudja, mikor eszik legközelebb. Feláll a lócáról és az adagja felé ballag. Ahogy a szájához érteti, a falatot ünnepélyesen felragyog a szeme. Te jó ég, ez meleg és még finom is! Fél perc leforgása alatt eltünteti a tányérról a kaját, majd visszadobja az üres tálat.
Aztán az ember nő bezárja a bodegát. Lakat kattan itt, lakat kattan ott és már végzett is a mai napra. Amikor megszólal, Oriiza felnéz rá. Mennie kéne? Hova? Micsodakérdés, hiszen most vették meg, el is felejtette, átkozott mélységi.
Nem akar bajt, úgyhogy követi a lányt. A tőle nem megszokott lehajtott fejjel s kedvetlen léptekkel. Tényleg, nem így szokott kinézni, csak hát a fél-ember kedvét teljesen el tudja venni, ha eladják rabszolgának.*
- Mi a következő megalázó lépés, kedves hölgyem?
*Mély hangja, most olyan semmit mondó, hogy a lány elcsodálkozhat rajta, hogy miért kérdezte meg, ha nem is vár választ rá? Nos, talán csak, mert a beszélgetéssel jobban megy az idő.*
Na de mindegy is. Az étel nem néz ki rosszul, sőt egész jó ahhoz képest, hogy maradék. Ám, legyen, ki tudja, mikor eszik legközelebb. Feláll a lócáról és az adagja felé ballag. Ahogy a szájához érteti, a falatot ünnepélyesen felragyog a szeme. Te jó ég, ez meleg és még finom is! Fél perc leforgása alatt eltünteti a tányérról a kaját, majd visszadobja az üres tálat.
Aztán az ember nő bezárja a bodegát. Lakat kattan itt, lakat kattan ott és már végzett is a mai napra. Amikor megszólal, Oriiza felnéz rá. Mennie kéne? Hova? Micsodakérdés, hiszen most vették meg, el is felejtette, átkozott mélységi.
Nem akar bajt, úgyhogy követi a lányt. A tőle nem megszokott lehajtott fejjel s kedvetlen léptekkel. Tényleg, nem így szokott kinézni, csak hát a fél-ember kedvét teljesen el tudja venni, ha eladják rabszolgának.*
- Mi a következő megalázó lépés, kedves hölgyem?
*Mély hangja, most olyan semmit mondó, hogy a lány elcsodálkozhat rajta, hogy miért kérdezte meg, ha nem is vár választ rá? Nos, talán csak, mert a beszélgetéssel jobban megy az idő.*
1195. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-04 10:14:01
Üzenet elküldve: 2015-02-04 10:14:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//bodega - bezár a bazár//
*Mikor Kagan ráreccsen akkor Hildi akaratlanul is összerezzen, merthogy a frász töri ki a vezértől. Nem válaszol, inkább csak bólint egyet, aztán malacszemeit az új szerzeményre emeli. Végre egy rabszolga, valaki, aki ugyanolyan, mint ő (még akkor is, ha némi pofozkodásra volt szükség ahhoz, hogy ezt megértse), a rabszolgák között persze nincsen különösebb hierarchia, de annyi bizonyos, hogy a régieknek valamivel több a joguk, mint az újaknak. Pláne, hogy Hildi egy harcos ágyasa, így aztán tényleg valamivel magasabb a rangja, azt Hildi egyelőre még nem tudja, hogy az ő harcosát a föld nyelte el, így aztán bátran az ágyasának tekinti magát. A későbbiekben persze semmi nem zárja ki azt, hogy barátok lehessenek, de először nem árt tisztázni azt, hogy kettejük közül ki a főnök, még akár egyenrangúak is lehetnek, ha a félvér valami harcos ágyasa lesz. Bár az a félvérek ágyékából sosem sarjad utód...*
- Nesze.
*rak ki a pultra egy meglehetősen soványka adagot az előző napi vadraguból, ami amellett, hogy meleg még igen finom is, hiszen Chiari kiváló szakács. Hogy nem néz ki jól? Hildi szerint pont úgy néz ki, mint a másnapos ragunak ki kell néznie, se nem gusztább, sem pedig nem gusztustalanabb, mint bármi más. Az étel marad a pulton, nem izgatja különösebben, hogy a leányzó mit kezd vele, megeszi-e, avagy ott hagyja.
Közben újabb "vendég" érkezik, egy újabb leányzó, Chiari fajtájából.*
- Még akad. Nyóc arany lesz.
*kiporciózza egy fatálra az utolsó megmaradt falatokat, kiönti a savanyú bort poharakba, aztán részéről vége van a mai napnak. A tűzrakót szokása szerint megpakolja hóval, nehogy az éjszaka folyamán kigyulladjon a kóceráj, aztán rákattintja a lakatokat az ajtóra és a kiadóablakra is.*
- Jer, mer' idekinn kemény az éjszaka.
*önmagához képest némileg kedves hangot üt meg, hiszen még az ő csekélyke empátia-szintjén is feltűnik az, hogy a csaj kellőképpen maga alatt van. Remélhetőleg jön magától. Ha nem akkor visítani fog, ahogyan Kagan kérte, márpedig akkor minden bizonnyal erőszakkal vonszolják be az erődbe, ami sokkal rosszabb, mintha a saját lábán menne. Vagy esetleg beleereszthetnek egy szakállas nyílvesszőt is, ami a lehető legrosszabb eshetőség.*
*Mikor Kagan ráreccsen akkor Hildi akaratlanul is összerezzen, merthogy a frász töri ki a vezértől. Nem válaszol, inkább csak bólint egyet, aztán malacszemeit az új szerzeményre emeli. Végre egy rabszolga, valaki, aki ugyanolyan, mint ő (még akkor is, ha némi pofozkodásra volt szükség ahhoz, hogy ezt megértse), a rabszolgák között persze nincsen különösebb hierarchia, de annyi bizonyos, hogy a régieknek valamivel több a joguk, mint az újaknak. Pláne, hogy Hildi egy harcos ágyasa, így aztán tényleg valamivel magasabb a rangja, azt Hildi egyelőre még nem tudja, hogy az ő harcosát a föld nyelte el, így aztán bátran az ágyasának tekinti magát. A későbbiekben persze semmi nem zárja ki azt, hogy barátok lehessenek, de először nem árt tisztázni azt, hogy kettejük közül ki a főnök, még akár egyenrangúak is lehetnek, ha a félvér valami harcos ágyasa lesz. Bár az a félvérek ágyékából sosem sarjad utód...*
- Nesze.
*rak ki a pultra egy meglehetősen soványka adagot az előző napi vadraguból, ami amellett, hogy meleg még igen finom is, hiszen Chiari kiváló szakács. Hogy nem néz ki jól? Hildi szerint pont úgy néz ki, mint a másnapos ragunak ki kell néznie, se nem gusztább, sem pedig nem gusztustalanabb, mint bármi más. Az étel marad a pulton, nem izgatja különösebben, hogy a leányzó mit kezd vele, megeszi-e, avagy ott hagyja.
Közben újabb "vendég" érkezik, egy újabb leányzó, Chiari fajtájából.*
- Még akad. Nyóc arany lesz.
*kiporciózza egy fatálra az utolsó megmaradt falatokat, kiönti a savanyú bort poharakba, aztán részéről vége van a mai napnak. A tűzrakót szokása szerint megpakolja hóval, nehogy az éjszaka folyamán kigyulladjon a kóceráj, aztán rákattintja a lakatokat az ajtóra és a kiadóablakra is.*
- Jer, mer' idekinn kemény az éjszaka.
*önmagához képest némileg kedves hangot üt meg, hiszen még az ő csekélyke empátia-szintjén is feltűnik az, hogy a csaj kellőképpen maga alatt van. Remélhetőleg jön magától. Ha nem akkor visítani fog, ahogyan Kagan kérte, márpedig akkor minden bizonnyal erőszakkal vonszolják be az erődbe, ami sokkal rosszabb, mintha a saját lábán menne. Vagy esetleg beleereszthetnek egy szakállas nyílvesszőt is, ami a lehető legrosszabb eshetőség.*
1194. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-04 09:39:19
Üzenet elküldve: 2015-02-04 09:39:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Yarrod és Ethea//
*Mint a méhkas, ha botot dugunk bele, úgy morajlik fel Amon Ruadh. Mintha förgeteg csapna végig a sziklafennsíkon. Még Ethea is behúzza kissé a nyakát, ahogy Kagan hangja megemelkedik. De nem rémül halálra, mint az eliszkoló kis csenevész félvérű. Koránt sem. Sokkal inkább mondhatnánk azt, hogy imponáló a számára, ahogy az amúgy is parancsoláshoz szokott férfi bősz hangon ad érvényt akaratának. FÉRFI. Csupa nagy betűvel, hogy a fene vinné.
Hallott egyszer régen egy történetet egy harcos lányról, aki a világot járta, és csupa jó dolgokat tett az emberekkel. Azt mesélik, hogy ez még az óidőkben volt, amikor az emberek még nem Lanawinon, hanem valami Alkodos vagy Alkalos, vagy Alkodrasz vagy valami ilyesmi szigeten éltek. Na ez a része Ethea szerint, labilis a történetnek, de azért a mese az szép. Szóval, volt ez a harcos lány, aki járta a világot. Egyszer aztán betévedt egy faluba, ahol minden békés volt. A falu közepén lakott egy vénségesen vén jövendőmondó asszony. A faluban persze nagy tisztességgel fogadták a lányt, mert hallották már hírét, így este a tűznél vigasságot rendeztek a tiszteletére. A jövendőmondó is ott volt. Aztán az éj közepén az öregasszony közölte a lánnyal, hogy hamarosan férjhez fog menni. A lány felnevetett, és így válaszolt: "Én csak olyan férfihez megyek, aki harcban képes legyőzni engem." A lány a következő napon tovább állt a faluból. Végül napokkal később eljutott egy helyre, ahol egy olyan törzs élt, akiknél a harc elsődleges volt, és éppen viadalokkal szórakoztatták magukat. Így a lány is benevezett. Már majdnem mindenkit legyőzött, amikor is szembekerült az egyik harcossal, aki végül legyőzte őt. A lány azonnal szerelemre lobbant, és még azon a napon megtartották az esküvőjüket is.
Hát Ethea soha nem hitte, hogy ez igaz történet lenne, szerinte ez csak mese, amit gyerekeknek találtak ki. Mégis, ahogy elnézte a haragvó Kagant, el tudta képzelni, miként is esett szerelembe az a lány a történetből.
Elmosolyodott, majd lovával követte Yarrodot. Megálltak egy pillanatra Kagan mellett, és a két férfi saját nyelvükön váltott pár szót. Zavarta kissé ugyan, hogy nem érti mit mondanak, de ez nem látszódott meg rajta. ~Meg kell tanulnom, hogy értsem.~ Dönti el azért magában, majd ha társa megindul, akkor követi. Néha még vissza-visszafordul az erőd felé, de a sötétben már nem látja Kagan alakját. Sőt mást sem. Lassan kettesben maradnak, hátuk mögött elmarad a tábor. Ekkor mutatkozik be tulajdonképpen társa. Ethea rápillant, már amennyit lát belőle a sötétben.*
-Ethea Un-Haku a nevem.
*Aztán ennyi is. Nincs még mit hozzá tenni. Hiszen még csak nem is törzs-tag, még csak nem is felderítő, épp csak jelöltje, várományosa a címeknek. Tulajdonképpen senki még. Mondhatná persze, hogy honnan jött, és mit tud, de ez már felesleges fecsegés lenne, annak meg Ethea nem híve. Így aztán a szavak ennyiben is maradnak. Legalábbis, ami a bemutatkozást illeti.*
-Merre megyünk?
*A kérdés persze nem arról szól, hogy Kalácsfalvára, mert ezt tudja, hanem arra irányul, hogy merre is van ez a bizonyos Kalácsfalva?*
*Mint a méhkas, ha botot dugunk bele, úgy morajlik fel Amon Ruadh. Mintha förgeteg csapna végig a sziklafennsíkon. Még Ethea is behúzza kissé a nyakát, ahogy Kagan hangja megemelkedik. De nem rémül halálra, mint az eliszkoló kis csenevész félvérű. Koránt sem. Sokkal inkább mondhatnánk azt, hogy imponáló a számára, ahogy az amúgy is parancsoláshoz szokott férfi bősz hangon ad érvényt akaratának. FÉRFI. Csupa nagy betűvel, hogy a fene vinné.
Hallott egyszer régen egy történetet egy harcos lányról, aki a világot járta, és csupa jó dolgokat tett az emberekkel. Azt mesélik, hogy ez még az óidőkben volt, amikor az emberek még nem Lanawinon, hanem valami Alkodos vagy Alkalos, vagy Alkodrasz vagy valami ilyesmi szigeten éltek. Na ez a része Ethea szerint, labilis a történetnek, de azért a mese az szép. Szóval, volt ez a harcos lány, aki járta a világot. Egyszer aztán betévedt egy faluba, ahol minden békés volt. A falu közepén lakott egy vénségesen vén jövendőmondó asszony. A faluban persze nagy tisztességgel fogadták a lányt, mert hallották már hírét, így este a tűznél vigasságot rendeztek a tiszteletére. A jövendőmondó is ott volt. Aztán az éj közepén az öregasszony közölte a lánnyal, hogy hamarosan férjhez fog menni. A lány felnevetett, és így válaszolt: "Én csak olyan férfihez megyek, aki harcban képes legyőzni engem." A lány a következő napon tovább állt a faluból. Végül napokkal később eljutott egy helyre, ahol egy olyan törzs élt, akiknél a harc elsődleges volt, és éppen viadalokkal szórakoztatták magukat. Így a lány is benevezett. Már majdnem mindenkit legyőzött, amikor is szembekerült az egyik harcossal, aki végül legyőzte őt. A lány azonnal szerelemre lobbant, és még azon a napon megtartották az esküvőjüket is.
Hát Ethea soha nem hitte, hogy ez igaz történet lenne, szerinte ez csak mese, amit gyerekeknek találtak ki. Mégis, ahogy elnézte a haragvó Kagant, el tudta képzelni, miként is esett szerelembe az a lány a történetből.
Elmosolyodott, majd lovával követte Yarrodot. Megálltak egy pillanatra Kagan mellett, és a két férfi saját nyelvükön váltott pár szót. Zavarta kissé ugyan, hogy nem érti mit mondanak, de ez nem látszódott meg rajta. ~Meg kell tanulnom, hogy értsem.~ Dönti el azért magában, majd ha társa megindul, akkor követi. Néha még vissza-visszafordul az erőd felé, de a sötétben már nem látja Kagan alakját. Sőt mást sem. Lassan kettesben maradnak, hátuk mögött elmarad a tábor. Ekkor mutatkozik be tulajdonképpen társa. Ethea rápillant, már amennyit lát belőle a sötétben.*
-Ethea Un-Haku a nevem.
*Aztán ennyi is. Nincs még mit hozzá tenni. Hiszen még csak nem is törzs-tag, még csak nem is felderítő, épp csak jelöltje, várományosa a címeknek. Tulajdonképpen senki még. Mondhatná persze, hogy honnan jött, és mit tud, de ez már felesleges fecsegés lenne, annak meg Ethea nem híve. Így aztán a szavak ennyiben is maradnak. Legalábbis, ami a bemutatkozást illeti.*
-Merre megyünk?
*A kérdés persze nem arról szól, hogy Kalácsfalvára, mert ezt tudja, hanem arra irányul, hogy merre is van ez a bizonyos Kalácsfalva?*
1193. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-04 09:10:34
Üzenet elküldve: 2015-02-04 09:10:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*A sötétbőrű istenátka elhúzott, ahogy kezei közé kaphatta azt a csekély összeget. A félvér lány még örülne is, hogy csak ennyit kapott, ha nem zsákmányolta volna el tőle azt a majd 700 aranypénzt, amit keserves munkával összekapart. Több mint ezer arany annak a féleszűnek. Reméli, hogy most már mindenki boldog, mert ő maga olyan szarul van, mint a medve az óriás vállán.
Egy ideig maradnia kell, de nem örökké, azt nem. Mit szólna a flegma, tudálékos bajtársa, ha így látná? Rabszolgaként barbárok között. Valami aranyköpést biztos elejtene, abban nagyon jó. Valami olyasmit…*
~Az élet néha felviszi utunk, néha földre taszít, de minden helyzetben ki kell aknáznunk a sors adta lehetőségeket. Közhelyiusz király, 13:67. Szívmelengető.~
*Az emberek lassan elszállingóznak a feje felől, valamit mondhatott az elf, amiért a fejér hajú lány megsértődött és most a hústoronnyal együtt durciznak. Lényeg, hogy már nincsenek itt. Oriiza feláll szép lassan, mert látja, hogy az őrség gyanakvó szemekkel köröz és kire, ha nem rá bámulna? Elvégre ő itt most a legszökendőbb. Mi van azzal a lánnyal, akit a nagy, Hildinek szólított? Oriiza nem tudja ki az, talán a lány a bódéban az olcsó kajákkal? Ő adjon neki enni? Isten ments, az a kaja borzasztóan néz ki, mint a bagolyköpet. Ránéz a bodegára, majd inkább elfordítja a fejét, a lány majd szól, ha teljesíti a vezére akaratát.
Bár hallgatott volna a nagydarab, a fejér hajú lányra és nem vesz meg olyan árut, amire senkinek semmi szüksége. Megrázza a fejét és leül az egyik lócára. Keresztbe tett kézzel, megtámasztja hátát az asztallal. Rásandít a szőkésbarna emberre, vajon megosztana e vele még egy kevés piát? Nem kérdezi meg, csak ránéz, egy pillanatig, kedvesen, talán ő az egyetlen itt, aki nem úgy szólt hozzá, mint egy girhes gebéhez. Talán ő sem volt elragadtatva a műsortól, amit rendezett, így visszagondolva, a lány sem. Akkor ez tűnt a legjobb ötletnek. Jobb lett volna inkább egyenes derékkal bemutatkozni, de félő volt, hogy akkor a sötét több pénzt gombol le szegény hústoronyról.
Ilyen az élet. Most jelenleg csak ül és alig várja azt a napot, amikor végre ezen a büdös barbártanyán kívül tudhatja magát.*
Egy ideig maradnia kell, de nem örökké, azt nem. Mit szólna a flegma, tudálékos bajtársa, ha így látná? Rabszolgaként barbárok között. Valami aranyköpést biztos elejtene, abban nagyon jó. Valami olyasmit…*
~Az élet néha felviszi utunk, néha földre taszít, de minden helyzetben ki kell aknáznunk a sors adta lehetőségeket. Közhelyiusz király, 13:67. Szívmelengető.~
*Az emberek lassan elszállingóznak a feje felől, valamit mondhatott az elf, amiért a fejér hajú lány megsértődött és most a hústoronnyal együtt durciznak. Lényeg, hogy már nincsenek itt. Oriiza feláll szép lassan, mert látja, hogy az őrség gyanakvó szemekkel köröz és kire, ha nem rá bámulna? Elvégre ő itt most a legszökendőbb. Mi van azzal a lánnyal, akit a nagy, Hildinek szólított? Oriiza nem tudja ki az, talán a lány a bódéban az olcsó kajákkal? Ő adjon neki enni? Isten ments, az a kaja borzasztóan néz ki, mint a bagolyköpet. Ránéz a bodegára, majd inkább elfordítja a fejét, a lány majd szól, ha teljesíti a vezére akaratát.
Bár hallgatott volna a nagydarab, a fejér hajú lányra és nem vesz meg olyan árut, amire senkinek semmi szüksége. Megrázza a fejét és leül az egyik lócára. Keresztbe tett kézzel, megtámasztja hátát az asztallal. Rásandít a szőkésbarna emberre, vajon megosztana e vele még egy kevés piát? Nem kérdezi meg, csak ránéz, egy pillanatig, kedvesen, talán ő az egyetlen itt, aki nem úgy szólt hozzá, mint egy girhes gebéhez. Talán ő sem volt elragadtatva a műsortól, amit rendezett, így visszagondolva, a lány sem. Akkor ez tűnt a legjobb ötletnek. Jobb lett volna inkább egyenes derékkal bemutatkozni, de félő volt, hogy akkor a sötét több pénzt gombol le szegény hústoronyról.
Ilyen az élet. Most jelenleg csak ül és alig várja azt a napot, amikor végre ezen a büdös barbártanyán kívül tudhatja magát.*
1192. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-04 06:57:30
Üzenet elküldve: 2015-02-04 06:57:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Olcsó bájitalok//
*Mintha torkán akadna a szó a kis tündérnek, a hatalmas melák láttán. Hát még megjelenése, mely most cseppet sem mondható makulátlannak. Egyszóval várnia kell, és ő türelmes, mert kíváncsisága hajtja, de mégis. Mikor a dolgok különbözőségére utalgat, ő csak homlokát ráncolja, lévén fogalma sincs az egészről. Némi plusz útmutatás elkélne. Meg is kapja, mondhatni. De ettől még inkább fel, majd összeszalad szemöldöke.*
-Hogyhogy?
*Kérdez vissza első reakcióból. Igazából afelől érdeklődik ilyen csodásan rejtélyes módon, hogy mifélék, és mire jók. Csak hát így sikerül. De persze, mikor a megnevezett személy esetleges tetszésére terelődik a szó, kissé megnyugszik. Egyszóval kisimul homloka, már nem kell úgy koncentrálnia. Ellenben megmarad kérdő tekintete bamba képén, hiszen várja a kínálatot.*
-Csere -bere?
*Ajánlja fel megrázva vállán a mackó tetemét és a halakat nyakában. Mindezt széles vigyorral, mert rettentő büszke szerzeményeire, nem kevésbé pedig legendás furfangjára, hogy ez eszébe jutott. Egyszóval cserekereskedelem esetleges lehetőségét ajánlja fel első körben.
De még sosem hallott vagy látott ilyesmit, már hogy színes üvegcséket aggattak volna magukra az emberek és mások, szemük vagy szőrzetük színében.*
-Ó!
*Egyenesedik fel láthatóan töprengve. Aztán meg is vakarná fejét, de karja foglalt, elejtett zsákmányát tartja. Eltelik némi idő, mire megfelel vagyis visszakérdez.*
-Lenni csecse? Finom?
*Tolja megint pár szinttel lejjebb képét a tündér elé. És láthatóan eléggé zavarban van, amiért nem tudja eldönteni, vajon ehető, iható vagy hordható -e az üzletük tárgya.*
-Muti! Kóstol előbb?
*Ugrik fel egyik szemöldöke és mered a másik szemébe boldogan. Hiszen, ha végre látja a fiolákat, vagy netán van kóstoló, úgy talán el bírja majd dönteni.*
*Mintha torkán akadna a szó a kis tündérnek, a hatalmas melák láttán. Hát még megjelenése, mely most cseppet sem mondható makulátlannak. Egyszóval várnia kell, és ő türelmes, mert kíváncsisága hajtja, de mégis. Mikor a dolgok különbözőségére utalgat, ő csak homlokát ráncolja, lévén fogalma sincs az egészről. Némi plusz útmutatás elkélne. Meg is kapja, mondhatni. De ettől még inkább fel, majd összeszalad szemöldöke.*
-Hogyhogy?
*Kérdez vissza első reakcióból. Igazából afelől érdeklődik ilyen csodásan rejtélyes módon, hogy mifélék, és mire jók. Csak hát így sikerül. De persze, mikor a megnevezett személy esetleges tetszésére terelődik a szó, kissé megnyugszik. Egyszóval kisimul homloka, már nem kell úgy koncentrálnia. Ellenben megmarad kérdő tekintete bamba képén, hiszen várja a kínálatot.*
-Csere -bere?
*Ajánlja fel megrázva vállán a mackó tetemét és a halakat nyakában. Mindezt széles vigyorral, mert rettentő büszke szerzeményeire, nem kevésbé pedig legendás furfangjára, hogy ez eszébe jutott. Egyszóval cserekereskedelem esetleges lehetőségét ajánlja fel első körben.
De még sosem hallott vagy látott ilyesmit, már hogy színes üvegcséket aggattak volna magukra az emberek és mások, szemük vagy szőrzetük színében.*
-Ó!
*Egyenesedik fel láthatóan töprengve. Aztán meg is vakarná fejét, de karja foglalt, elejtett zsákmányát tartja. Eltelik némi idő, mire megfelel vagyis visszakérdez.*
-Lenni csecse? Finom?
*Tolja megint pár szinttel lejjebb képét a tündér elé. És láthatóan eléggé zavarban van, amiért nem tudja eldönteni, vajon ehető, iható vagy hordható -e az üzletük tárgya.*
-Muti! Kóstol előbb?
*Ugrik fel egyik szemöldöke és mered a másik szemébe boldogan. Hiszen, ha végre látja a fiolákat, vagy netán van kóstoló, úgy talán el bírja majd dönteni.*
1191. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-04 01:40:59
Üzenet elküldve: 2015-02-04 01:40:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A kapu felé//
*Dhaven nem aludt túl jól, hála az éjszaka feltűnt lidércnek, vagy mi a búbánatnak, ami csak úgy elhúzott mellette a lovon. Még mindig kirázza a hideg, ha rá gondol, bár ebben lehet, hogy szerepet játszik a havas eső is, mert bár éppen kifejezetten hideg nincsen, azért nem kellemes dolog, ha az ember képébe ilyen franckarika esik télvíz idején. Dhaven jó régen járt errefelé, a táj megváltozott, s épült egy erőd is a közeli domb tetején. Mivel füstöt lát felszállni onnan, méghozzá az erőd falain kívülről, arra veszi az irányt. Mert ugye tapasztalt fickó ő, tudja jól, ahol füst van, ott tűz is van, s ha épp egy erőd mellől száll fel a füst, akkor kovácsműhely is van. S mit adnak az istenek, Dhaven éppen munkát keres, és szakmáját tekintve igen jól ért a különféle fémek bűvöléséhez. Neki meg aztán tökéletesen mindegy, kinek dolgozik, ameddig tisztességgel megfizetik, addig a mosolya is őszinte. Egyszerű ember, szeret dolgozni, nem szeret henyélni, de szereti azt is, ha megbecsülik, s kifizetik a járandóságát. Ennyivel már boldoggá lehet őt tenni.
Halkan fütyörészve sétál felfelé a szerpentinen, a reggeli fény első sugaraival együtt. Köpenyét szorosan összehúzza magán, kardja és pajzsa a hátán lifeg, fejszéje az övébe dugva várja, hogy használják. Nincsen rejtegetnivalója, s úgy véli, igazán félnivalója sem. Ha senki nem állítja meg, úgy egyenest a műhelyhez megy, s ott kiáltja el magát.*
-Jó reggelt az erőd urainak! *fejét hátravetve nézi, van-e mozgás a falon, vagy a műhelynél, kissé hunyorít is a képébe csapó esőtől.*
*Dhaven nem aludt túl jól, hála az éjszaka feltűnt lidércnek, vagy mi a búbánatnak, ami csak úgy elhúzott mellette a lovon. Még mindig kirázza a hideg, ha rá gondol, bár ebben lehet, hogy szerepet játszik a havas eső is, mert bár éppen kifejezetten hideg nincsen, azért nem kellemes dolog, ha az ember képébe ilyen franckarika esik télvíz idején. Dhaven jó régen járt errefelé, a táj megváltozott, s épült egy erőd is a közeli domb tetején. Mivel füstöt lát felszállni onnan, méghozzá az erőd falain kívülről, arra veszi az irányt. Mert ugye tapasztalt fickó ő, tudja jól, ahol füst van, ott tűz is van, s ha épp egy erőd mellől száll fel a füst, akkor kovácsműhely is van. S mit adnak az istenek, Dhaven éppen munkát keres, és szakmáját tekintve igen jól ért a különféle fémek bűvöléséhez. Neki meg aztán tökéletesen mindegy, kinek dolgozik, ameddig tisztességgel megfizetik, addig a mosolya is őszinte. Egyszerű ember, szeret dolgozni, nem szeret henyélni, de szereti azt is, ha megbecsülik, s kifizetik a járandóságát. Ennyivel már boldoggá lehet őt tenni.
Halkan fütyörészve sétál felfelé a szerpentinen, a reggeli fény első sugaraival együtt. Köpenyét szorosan összehúzza magán, kardja és pajzsa a hátán lifeg, fejszéje az övébe dugva várja, hogy használják. Nincsen rejtegetnivalója, s úgy véli, igazán félnivalója sem. Ha senki nem állítja meg, úgy egyenest a műhelyhez megy, s ott kiáltja el magát.*
-Jó reggelt az erőd urainak! *fejét hátravetve nézi, van-e mozgás a falon, vagy a műhelynél, kissé hunyorít is a képébe csapó esőtől.*
1190. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-03 23:56:28
Üzenet elküldve: 2015-02-03 23:56:28
ÚJ
![>Eriel, az éjszakai ... [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1618_tunder_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Olcsó bájitalok//
// Rolko Wiegar //
*Ahogy az italait árulja, ismét csak egy meglepetés éri. Nehéz elmagyarázni, milyen is az, aki egy picit korábban ugyan már észlelt egy óriást a környezetében, de most hirtelen ott terem orcájában még egy. Amolyan... ijesztően csodálatos, hátborzongatóan izgalmas, de leginkább félelmetesen lenyűgöző. Ilyen keverék fut végig Erielben is, mikor az óriás meglepő módon "lesből" "támadja le", egyenesen odakérdezve, hogy "varázs". Igen-igen, ez valóban nehezen körüljárható érzés, valami ilyen elképzelhetetlen éri a tündér lánykát. Első megszeppenéséből akkor ocsúdik fel, amikor az óriás újra megszólal, ezzel gyakorlatilag kizökkentve a lányt az enyhén sokkos állapotból.*
- Ü-ü-üdvözlöm U-uram. *Köszönti picit dadogva. Nem jelentősen, de azért feltűnhet a másiknak.* I-igen, varázs van ezekben az üvegcsékben. Ezek varázsitalok. Mindegyik különböző dologra jó. *Bátorodik fel. Érzékeli, hogy nem egy hatalmas észjárásúval van dolga, bár csak felületesen, hallott már az óriások ilyesfajta "tehetségéről", első kézből viszont még sosem tapasztalhatta meg.* Mindenki örül az ilyeneknek, bizonyára Nia is fog. *Mosolyodik el.* A szemszínének megfelelőt érdemes választani. Vagy egy pirosat, ezt itt ni *mutat a vérvörösre*, megy a szakálladhoz.
// Rolko Wiegar //
*Ahogy az italait árulja, ismét csak egy meglepetés éri. Nehéz elmagyarázni, milyen is az, aki egy picit korábban ugyan már észlelt egy óriást a környezetében, de most hirtelen ott terem orcájában még egy. Amolyan... ijesztően csodálatos, hátborzongatóan izgalmas, de leginkább félelmetesen lenyűgöző. Ilyen keverék fut végig Erielben is, mikor az óriás meglepő módon "lesből" "támadja le", egyenesen odakérdezve, hogy "varázs". Igen-igen, ez valóban nehezen körüljárható érzés, valami ilyen elképzelhetetlen éri a tündér lánykát. Első megszeppenéséből akkor ocsúdik fel, amikor az óriás újra megszólal, ezzel gyakorlatilag kizökkentve a lányt az enyhén sokkos állapotból.*
- Ü-ü-üdvözlöm U-uram. *Köszönti picit dadogva. Nem jelentősen, de azért feltűnhet a másiknak.* I-igen, varázs van ezekben az üvegcsékben. Ezek varázsitalok. Mindegyik különböző dologra jó. *Bátorodik fel. Érzékeli, hogy nem egy hatalmas észjárásúval van dolga, bár csak felületesen, hallott már az óriások ilyesfajta "tehetségéről", első kézből viszont még sosem tapasztalhatta meg.* Mindenki örül az ilyeneknek, bizonyára Nia is fog. *Mosolyodik el.* A szemszínének megfelelőt érdemes választani. Vagy egy pirosat, ezt itt ni *mutat a vérvörösre*, megy a szakálladhoz.
1189. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-03 23:35:49
Üzenet elküldve: 2015-02-03 23:35:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Aletai + Bodega//
* Nem akar senkit bepréselni maga mellé. Szigorúan monogám típus így sem egy másik férfi sem pedig egy nő szóba sem jöhet. Egyedüli gyengéje a gyermek, de ez eddig még nem adatott meg, viszont még elég fiatal, legalábbis az elfek között az. Azon, hogy Aletai nem adhatja meg számára ezt az örömet ezen egyelőre nem gondolkodik. Lehet, hogy három-négy év múlva szó nélkül eltűnik egy erdeielfel de az is megeshet, hogy egy portyáról Ale majd egy árván maradt elf csemetével tér haza amivel ki tudja egyenlíteni a hiányosságot, már ha addig egyáltalában megférnek egymás mellett.
Ételre eredetileg nem gondolt. Alig pár órája fejezték be az estebédet a Thargarodi tűznél. Kezd egy olyan sejtése lenni, hogy nehezebb lesz etetni mint ruházni az "emberét".*
- Rendben, sütni való hús és bor. *kacsint *Nem egyszerűbb lenne elmenni egy éjszakai szarvasvadászatra? *kérdi hisz köztudott, hogy az őzek inkább éjszakai állatok *Szerintem csak sült húst árulnak. Medvebaglyot, vagy mi is volt amit bent is ettünk. *mondja derűsen. Hogy ő nem kér még egy adagot belőle abban biztos, de ha a félvérnek kell az energia rajta aztán ne múljon.
Amint Aletai megindul a bozótos felé azon mód Ewa is benéz a sátorba. Az a biztos amit saját szemmel lát. Hát legalább egy fokkal rosszabb mint amire számított. Mivel sátor, hát nem várt tőle sokat. Kellemesen szűkös és barátságos. Nyáron pont jó lenne. Egy a gond, most épp tél közepe van. Körbejárja a hevenyészett szalmarakást. Tudja, hogy jót fog benne aludni. Az irhán végighúzza tenyerét. Egy biztos, ha huzamosabb ideig itt maradhatnak akkor jó lesz elmenniük egy medvelesre. Az állat bundája melegen tarthatná őket egész télen, csak egy a gond, ilyenkor már régen téli álmukat alusszák mindahányan. Tehát a barlangra kell rálelni először. Elvetendő ötlet.
Tarisznyáját a sátorban hagyja, csak néhány aranyat hoz magával, hogy a nagy tűzzel szembeni bodegánál még épp az utolsó tányér meleg ételt és üveg bort vételezhessen. Reménykedik benne, hogy még nyitva találja, ha nem kénytelenek lesznek beérni némi vízzel.*
- Üdv! *szól a lányhoz ha ott találja *Van még eladó ételed? *kérdezi hisz semmi sem tart örökké. Meglehet, hogy a mai kavalkád során már minden elfogyott. Ha igen akkor azonnal fizet egy tányér ételért és két pohár borért, mondjuk ha üvegben árulják annak még jobban örülne mert legalább nem lötyög ki, viszont ebben az esetben ebből is csak egy üveggel kér.*
* Nem akar senkit bepréselni maga mellé. Szigorúan monogám típus így sem egy másik férfi sem pedig egy nő szóba sem jöhet. Egyedüli gyengéje a gyermek, de ez eddig még nem adatott meg, viszont még elég fiatal, legalábbis az elfek között az. Azon, hogy Aletai nem adhatja meg számára ezt az örömet ezen egyelőre nem gondolkodik. Lehet, hogy három-négy év múlva szó nélkül eltűnik egy erdeielfel de az is megeshet, hogy egy portyáról Ale majd egy árván maradt elf csemetével tér haza amivel ki tudja egyenlíteni a hiányosságot, már ha addig egyáltalában megférnek egymás mellett.
Ételre eredetileg nem gondolt. Alig pár órája fejezték be az estebédet a Thargarodi tűznél. Kezd egy olyan sejtése lenni, hogy nehezebb lesz etetni mint ruházni az "emberét".*
- Rendben, sütni való hús és bor. *kacsint *Nem egyszerűbb lenne elmenni egy éjszakai szarvasvadászatra? *kérdi hisz köztudott, hogy az őzek inkább éjszakai állatok *Szerintem csak sült húst árulnak. Medvebaglyot, vagy mi is volt amit bent is ettünk. *mondja derűsen. Hogy ő nem kér még egy adagot belőle abban biztos, de ha a félvérnek kell az energia rajta aztán ne múljon.
Amint Aletai megindul a bozótos felé azon mód Ewa is benéz a sátorba. Az a biztos amit saját szemmel lát. Hát legalább egy fokkal rosszabb mint amire számított. Mivel sátor, hát nem várt tőle sokat. Kellemesen szűkös és barátságos. Nyáron pont jó lenne. Egy a gond, most épp tél közepe van. Körbejárja a hevenyészett szalmarakást. Tudja, hogy jót fog benne aludni. Az irhán végighúzza tenyerét. Egy biztos, ha huzamosabb ideig itt maradhatnak akkor jó lesz elmenniük egy medvelesre. Az állat bundája melegen tarthatná őket egész télen, csak egy a gond, ilyenkor már régen téli álmukat alusszák mindahányan. Tehát a barlangra kell rálelni először. Elvetendő ötlet.
Tarisznyáját a sátorban hagyja, csak néhány aranyat hoz magával, hogy a nagy tűzzel szembeni bodegánál még épp az utolsó tányér meleg ételt és üveg bort vételezhessen. Reménykedik benne, hogy még nyitva találja, ha nem kénytelenek lesznek beérni némi vízzel.*
- Üdv! *szól a lányhoz ha ott találja *Van még eladó ételed? *kérdezi hisz semmi sem tart örökké. Meglehet, hogy a mai kavalkád során már minden elfogyott. Ha igen akkor azonnal fizet egy tányér ételért és két pohár borért, mondjuk ha üvegben árulják annak még jobban örülne mert legalább nem lötyög ki, viszont ebben az esetben ebből is csak egy üveggel kér.*
1188. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-03 23:22:32
Üzenet elküldve: 2015-02-03 23:22:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés, sátor, majd a kovácsműhely//
*Na, csak sikerült a félresikerült poénja, vagy legalább is az őrparancsnok arcán a mosoly jeleit lehetett felfedezni. De azt is, hogy már erre a kérdésre nem biztos, hogy akaródzott neki válaszolni. És igen Ő tudta, hogy dolgoznia kell majd. És azt viszont nem szeret. Nem feltétlenül a lustaság, hanem egyszerűen a nemakarás. Mindig hitte és vallotta, hogy a fegyverforgatónak ne keljen dolgoznia. Ez kiváltságos világ, a harcos csak egyvalamivel kell elszámolnia, az életével. Ezt a kiváltságot az önfeláldozással érdemelte ki, mert ha kell vérét ontja, végső esetben meghal. Biccent az őrparancsnoknak és azért várja, hogy mikor fog Ő maga őrségbe kerülni. Közben valamiféle üzlet üttetett nyélbe és úgy tűnik, hogy a hadúrnak volt némi gondja. Nem is érti azokat a kereskedőket, akik egy nagyhatalmú személyt a saját szemétdombján izgatnak és utána még fel vannak háborodva ha elvesztik a fejüket, szó szerint. Elindulva keres egy sátrat, ahol egyedül lehet. Nem először alszik sátorban, és valószínűleg nem utoljára, így nagy levegőt véve beletörődik sorsába. Mikor talál egyet, kevés holmiját el is helyezi benne. A titka annak, hogy elviselje az ember azokat a helyeket, amit nem szeret, keveset kell ott tartózkodnia. Ő maga is csak aludni kíván csak a sátorban tölteni. Viszont a hideg egészen elveszi a kedvét mindentől. Ez cselekvésre sarkalja és elindul a kovács felé. A műhelybe lépve a körbenéz és kevésbé meglepetten látja, hogy törpék irányítják ezt a helyet. A mester serényen dolgozik és egy ügyféllel beszél, így Trewien csak hangosan köszön, hogy feltűnjön, meg az illem is így kívánja. Megvárja, hogy a mester szabad lesz, hogy beszélhessen vele üzletről.*
*Na, csak sikerült a félresikerült poénja, vagy legalább is az őrparancsnok arcán a mosoly jeleit lehetett felfedezni. De azt is, hogy már erre a kérdésre nem biztos, hogy akaródzott neki válaszolni. És igen Ő tudta, hogy dolgoznia kell majd. És azt viszont nem szeret. Nem feltétlenül a lustaság, hanem egyszerűen a nemakarás. Mindig hitte és vallotta, hogy a fegyverforgatónak ne keljen dolgoznia. Ez kiváltságos világ, a harcos csak egyvalamivel kell elszámolnia, az életével. Ezt a kiváltságot az önfeláldozással érdemelte ki, mert ha kell vérét ontja, végső esetben meghal. Biccent az őrparancsnoknak és azért várja, hogy mikor fog Ő maga őrségbe kerülni. Közben valamiféle üzlet üttetett nyélbe és úgy tűnik, hogy a hadúrnak volt némi gondja. Nem is érti azokat a kereskedőket, akik egy nagyhatalmú személyt a saját szemétdombján izgatnak és utána még fel vannak háborodva ha elvesztik a fejüket, szó szerint. Elindulva keres egy sátrat, ahol egyedül lehet. Nem először alszik sátorban, és valószínűleg nem utoljára, így nagy levegőt véve beletörődik sorsába. Mikor talál egyet, kevés holmiját el is helyezi benne. A titka annak, hogy elviselje az ember azokat a helyeket, amit nem szeret, keveset kell ott tartózkodnia. Ő maga is csak aludni kíván csak a sátorban tölteni. Viszont a hideg egészen elveszi a kedvét mindentől. Ez cselekvésre sarkalja és elindul a kovács felé. A műhelybe lépve a körbenéz és kevésbé meglepetten látja, hogy törpék irányítják ezt a helyet. A mester serényen dolgozik és egy ügyféllel beszél, így Trewien csak hangosan köszön, hogy feltűnjön, meg az illem is így kívánja. Megvárja, hogy a mester szabad lesz, hogy beszélhessen vele üzletről.*
1187. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-03 21:23:23
Üzenet elküldve: 2015-02-03 21:23:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
* Látta, hogy új rabszolgájuk lett a thargodaroknak, így rá különösen figyel. Kellemetlen lenne, ha pont akkor szökne meg, mikor ő figyel a rendre. A sátrakba is be-be pillant, de mindent rendben talál. Remélhetőleg nem lesz semmi bonyodalom éjszaka, de ő felkészült. Ha nála van két hosszúkardja, akkor nem érzi úgy, hogy aggódnia kéne. Hisz nem valószínű, hogy ork had támadjon rájuk.*
~ Amelyikek minket támadnának, ezt a csapatot is elpusztítanák vagy alaposan meggyengítenék.~
* Mélyet sóhajt. Errefelé azonban egyetlen zöldbőrűt sem lát. Jobb is, mert gyűlöli ennek a fajnak összes képviselőjét.*
* Látta, hogy új rabszolgájuk lett a thargodaroknak, így rá különösen figyel. Kellemetlen lenne, ha pont akkor szökne meg, mikor ő figyel a rendre. A sátrakba is be-be pillant, de mindent rendben talál. Remélhetőleg nem lesz semmi bonyodalom éjszaka, de ő felkészült. Ha nála van két hosszúkardja, akkor nem érzi úgy, hogy aggódnia kéne. Hisz nem valószínű, hogy ork had támadjon rájuk.*
~ Amelyikek minket támadnának, ezt a csapatot is elpusztítanák vagy alaposan meggyengítenék.~
* Mélyet sóhajt. Errefelé azonban egyetlen zöldbőrűt sem lát. Jobb is, mert gyűlöli ennek a fajnak összes képviselőjét.*
1186. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-03 20:53:18
Üzenet elküldve: 2015-02-03 20:53:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Fél-ember kereskedelem//
*Általában mindenki úgy képzeli el, hogy majd ők pártfogásukba veszik és megvédik a kapukon túli élettől, vagy esetleg bizonyos személyektől, de Borsó hiába reménykedik ebben. Isuriinak jelenleg megvannak a saját gondjai és problémái, ezek halmán pedig ma már nem tud felülemelkedni még annyira sem, hogy Lanie dolgát magára vállalva kiálljon érte. Meg egyébként sem gondolja hogy pont itt megfelelő helye lesz, csak ezt ő sokkal kedvesebben és szebben tudta elmondani neki korábban.
Láthatóan azonban a szép szóból keveset értett. Sajnálja a lányt, persze hogy sajnálja, mert Kagan előtt most ember legyen a talpán aki meg mer maradni, de éppen ma a harmadik őt is igencsak mélyen érintő halálhír került a felszínre.
Szerencsére fel is tartják még Kagant, így ő nyugodtan osonhat be az istálló felé, hogy Atsunra nyerget dobjon és kereket oldjon minél hamarabb.*
*Általában mindenki úgy képzeli el, hogy majd ők pártfogásukba veszik és megvédik a kapukon túli élettől, vagy esetleg bizonyos személyektől, de Borsó hiába reménykedik ebben. Isuriinak jelenleg megvannak a saját gondjai és problémái, ezek halmán pedig ma már nem tud felülemelkedni még annyira sem, hogy Lanie dolgát magára vállalva kiálljon érte. Meg egyébként sem gondolja hogy pont itt megfelelő helye lesz, csak ezt ő sokkal kedvesebben és szebben tudta elmondani neki korábban.
Láthatóan azonban a szép szóból keveset értett. Sajnálja a lányt, persze hogy sajnálja, mert Kagan előtt most ember legyen a talpán aki meg mer maradni, de éppen ma a harmadik őt is igencsak mélyen érintő halálhír került a felszínre.
Szerencsére fel is tartják még Kagant, így ő nyugodtan osonhat be az istálló felé, hogy Atsunra nyerget dobjon és kereket oldjon minél hamarabb.*
1185. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-03 20:49:57
Üzenet elküldve: 2015-02-03 20:49:57
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
* Ugyan már a nap helyét átveszi a hold, de Rewa úgy érzi nem jönne még szemére az álom, ezért hát elvállalja a külső őrséget. Hosszúkardjaival az oldalán megy egy kört a sátrak körül. Közben az égboltot is kémleli. Fölfedez néhány csillagképet, s a legragyogóbb csillagot tovább nézi.*
~ A vigyázó szellem szeme...~
* Ezt mondogatta mindig a mágusok és sámánjuk, s az égre mutogatott. Sokszor kémlelte az idősödő asszony az égboltot, s a teliholdas éjjelekre mindig azt mondta, hogy varázslatosabbak, mint a többi. Ilyenkor készített különleges amuletteket, melyek megóvják viselőjüket a betegségektől, démonoktól, s a harcban is vigyáznak a törzs tagjaira. Egy pillanatra mintha újra érezné a füstölő illatát, s maga előtt látja a poros szőnyegeket, szőrméket, a teleírt pergamenkupacokat, s a magában motyogó asszonyt. Akkor furcsának tartotta a helyzetet, de most mégis kellemes emlékként tér vissza ez a kép.*
* Ugyan már a nap helyét átveszi a hold, de Rewa úgy érzi nem jönne még szemére az álom, ezért hát elvállalja a külső őrséget. Hosszúkardjaival az oldalán megy egy kört a sátrak körül. Közben az égboltot is kémleli. Fölfedez néhány csillagképet, s a legragyogóbb csillagot tovább nézi.*
~ A vigyázó szellem szeme...~
* Ezt mondogatta mindig a mágusok és sámánjuk, s az égre mutogatott. Sokszor kémlelte az idősödő asszony az égboltot, s a teliholdas éjjelekre mindig azt mondta, hogy varázslatosabbak, mint a többi. Ilyenkor készített különleges amuletteket, melyek megóvják viselőjüket a betegségektől, démonoktól, s a harcban is vigyáznak a törzs tagjaira. Egy pillanatra mintha újra érezné a füstölő illatát, s maga előtt látja a poros szőnyegeket, szőrméket, a teleírt pergamenkupacokat, s a magában motyogó asszonyt. Akkor furcsának tartotta a helyzetet, de most mégis kellemes emlékként tér vissza ez a kép.*
1184. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-03 20:44:51
Üzenet elküldve: 2015-02-03 20:44:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Olcsó bájitalok //
*Előbb még a vezér és húga körében álldogált, de bambán kapta képébe az erszényt, mit maga Kagan hajított át neki.*
-Ó!
*Ennyit bír kinyögni, elnyújtva, szabadon. És mivel a történések nagyon, de nagyon sűrűsödnek és hihetetlen sebességgel pörögnek, akárcsak a tárgyaló felek nyelve, ő bizony teljesen megszédül tőle. Mondhatni elveszti a fonalat, de majdhogynem lába alól a talajt is. Még időben áll hát odébb, köszönetet sem mondva, inkább csak hebegve-habogva, amiért ennyi pénzzel áldották meg. Igaz, számolni igencsak nehézkesen tudná, ellenben inkább súlyából kalkulál, ha arra vetemedik.
A forgatag közepéből egy hang hallik ki. Mivel a tömeg fölé magasodik, nos, könnyedén leli meg gazdáját, ki a portékáját kínálja. Felé lépdel, néhány ormótlanul nagy lépéssel be is éri.*
-Varázs?
*Kérdi, kérdez vissza lehajolva és tündér nő fölé görnyedve. Képéről igencsak bamba kíváncsiság süt. Vállán pedig még mindig ott a maci. Ruhája pedig szakadt, szőrme borítja hátát, véres-gubancos vörös szakálla és üstöke is. Egyszóval a lehető legjobb formáját hozza a vásárláshoz.*
-Nia biztos örül neki!
*Teszi még hozzá, és várja a részletes kínálatot. Annyi bizonyos, hogy a gyors észjárású szárnyasnak biztosan hamar leesik majd, hogy nem egy észkombájnnal hozta össze a sors. Ámde azt sem érdemes reszkíroznia, hogy véletlenül lebukjon, ha át akarná verni Rolkót. Mert az biza palacsintát csinálhat belőle két tenyerét összecsapva. Ha már a medvét láthatóan fegyver és vértezet nélkül (merthogy az sincs nála) le tudta teríteni.*
*Előbb még a vezér és húga körében álldogált, de bambán kapta képébe az erszényt, mit maga Kagan hajított át neki.*
-Ó!
*Ennyit bír kinyögni, elnyújtva, szabadon. És mivel a történések nagyon, de nagyon sűrűsödnek és hihetetlen sebességgel pörögnek, akárcsak a tárgyaló felek nyelve, ő bizony teljesen megszédül tőle. Mondhatni elveszti a fonalat, de majdhogynem lába alól a talajt is. Még időben áll hát odébb, köszönetet sem mondva, inkább csak hebegve-habogva, amiért ennyi pénzzel áldották meg. Igaz, számolni igencsak nehézkesen tudná, ellenben inkább súlyából kalkulál, ha arra vetemedik.
A forgatag közepéből egy hang hallik ki. Mivel a tömeg fölé magasodik, nos, könnyedén leli meg gazdáját, ki a portékáját kínálja. Felé lépdel, néhány ormótlanul nagy lépéssel be is éri.*
-Varázs?
*Kérdi, kérdez vissza lehajolva és tündér nő fölé görnyedve. Képéről igencsak bamba kíváncsiság süt. Vállán pedig még mindig ott a maci. Ruhája pedig szakadt, szőrme borítja hátát, véres-gubancos vörös szakálla és üstöke is. Egyszóval a lehető legjobb formáját hozza a vásárláshoz.*
-Nia biztos örül neki!
*Teszi még hozzá, és várja a részletes kínálatot. Annyi bizonyos, hogy a gyors észjárású szárnyasnak biztosan hamar leesik majd, hogy nem egy észkombájnnal hozta össze a sors. Ámde azt sem érdemes reszkíroznia, hogy véletlenül lebukjon, ha át akarná verni Rolkót. Mert az biza palacsintát csinálhat belőle két tenyerét összecsapva. Ha már a medvét láthatóan fegyver és vértezet nélkül (merthogy az sincs nála) le tudta teríteni.*
1183. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-03 20:13:47
Üzenet elküldve: 2015-02-03 20:13:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Fél-ember kereskedelem//
*Az ismeretlen, félbolond kis tolvaj elszelel, de Kagannak nincs érkezése foglalkozni vele. Isurii után iramodna, de minden, szó szerint minden most kezdi el akadályozni. Persze csak neki ilyen mozgalmas az élet, mert Yarrod például rendkívül unott pofát vág.*
- Mi? *kapja oda a fejét, majd ősei nyelvén káromkodik egy sort.*
- Kalácsfalvára, ahol voltatok az ősszel. Körbecserkelni, katonát, idegen hatalmat, cselvetést keresni mentek. Előtte a folyó-menti halásztelepet nézzétek meg - fűtsetek be, aludjatok ott. *gyors, sistergő szavakkal beszél, röviden és céltudatosan. Csak ez után van ideje húga nyomába eredni, így nem is éri be, csak az erődben.*
//Thargarodban//
*Isurii már az istállóban jár, mire Kagan - zivataros képpel, de a tőle telhető legkisebb feltűnéssel - utoléri.*
- Húgom, várj. *szól a lóval vacakoló lányra csendesen, de nincs harag a hangjában. Úgy nehéz jogos felháborodást szítani, hogy az ember tudja: máshogy kellett volna cselekednie. És a Szellemek a tanúi, el is akarta mondani, mi történt, csak egyszerűen kiment a fejéből az elmúlt napok tragikus eseményei közepette.*
- Hová akarsz menni?
*Az ismeretlen, félbolond kis tolvaj elszelel, de Kagannak nincs érkezése foglalkozni vele. Isurii után iramodna, de minden, szó szerint minden most kezdi el akadályozni. Persze csak neki ilyen mozgalmas az élet, mert Yarrod például rendkívül unott pofát vág.*
- Mi? *kapja oda a fejét, majd ősei nyelvén káromkodik egy sort.*
- Kalácsfalvára, ahol voltatok az ősszel. Körbecserkelni, katonát, idegen hatalmat, cselvetést keresni mentek. Előtte a folyó-menti halásztelepet nézzétek meg - fűtsetek be, aludjatok ott. *gyors, sistergő szavakkal beszél, röviden és céltudatosan. Csak ez után van ideje húga nyomába eredni, így nem is éri be, csak az erődben.*
//Thargarodban//
*Isurii már az istállóban jár, mire Kagan - zivataros képpel, de a tőle telhető legkisebb feltűnéssel - utoléri.*
- Húgom, várj. *szól a lóval vacakoló lányra csendesen, de nincs harag a hangjában. Úgy nehéz jogos felháborodást szítani, hogy az ember tudja: máshogy kellett volna cselekednie. És a Szellemek a tanúi, el is akarta mondani, mi történt, csak egyszerűen kiment a fejéből az elmúlt napok tragikus eseményei közepette.*
- Hová akarsz menni?
1182. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-03 19:55:59
Üzenet elküldve: 2015-02-03 19:55:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
* Még ha kicsit fáradt is ez a poén, hát, nevetni nem fog rajta, de azért valamennyire elvigyorodik. Majd megszokja a fiú, hogy Dharren ritkán mosolyog, még ritkábban nevet szívbéli jó kedélyből. Ő ilyen. De csak nem tud még szabadulni az ifjútól, mert az még egy kérdést neki szegez. *
- Valamilyen feladatot kell majd teljesítened, arról majd a vezér fog dönteni, hogy mikor és milyen feladatot. Szörnyvadászat, például. Teljes jogú taggá válasz majd, ha ezt teljesíted és túlestél a beavatási szertartáson. Ennek folyamatáról ráérsz később kérdezni. A szolgálat pedig így az elején eléggé sokszínű lesz. Ami a fő, hogy az újoncoknak kötelező őrséget vállalni. Én mondom meg, mikor, kivel és hol leszel őrségben. Mindemellett pedig, ha valamelyik törzstag, értsd a törzs teljes jogú tagja mond neked valamit, azt megteszed. Kisebb munkákban besegítések, ilyesmi. Na de majd később még beszélünk erről.
* Nem ereszti nagyon bőre a beszédet, mert Kagan már igencsak üvölt, ami semmi jót nem jelent. Szívesen közbelépne, de úgy tűnik, most nem kell senkit leölni vagy eltávolítani a közelből. Parancs is van. Estére bezárják megint a kapukat és akkor se ki, se be. *
* Még ha kicsit fáradt is ez a poén, hát, nevetni nem fog rajta, de azért valamennyire elvigyorodik. Majd megszokja a fiú, hogy Dharren ritkán mosolyog, még ritkábban nevet szívbéli jó kedélyből. Ő ilyen. De csak nem tud még szabadulni az ifjútól, mert az még egy kérdést neki szegez. *
- Valamilyen feladatot kell majd teljesítened, arról majd a vezér fog dönteni, hogy mikor és milyen feladatot. Szörnyvadászat, például. Teljes jogú taggá válasz majd, ha ezt teljesíted és túlestél a beavatási szertartáson. Ennek folyamatáról ráérsz később kérdezni. A szolgálat pedig így az elején eléggé sokszínű lesz. Ami a fő, hogy az újoncoknak kötelező őrséget vállalni. Én mondom meg, mikor, kivel és hol leszel őrségben. Mindemellett pedig, ha valamelyik törzstag, értsd a törzs teljes jogú tagja mond neked valamit, azt megteszed. Kisebb munkákban besegítések, ilyesmi. Na de majd később még beszélünk erről.
* Nem ereszti nagyon bőre a beszédet, mert Kagan már igencsak üvölt, ami semmi jót nem jelent. Szívesen közbelépne, de úgy tűnik, most nem kell senkit leölni vagy eltávolítani a közelből. Parancs is van. Estére bezárják megint a kapukat és akkor se ki, se be. *
1181. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-03 19:15:34
Üzenet elküldve: 2015-02-03 19:15:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Yarrod és Ethea//
* Ez a hely is tele van meglepetésekkel. Alig akad egy-egy olyan nap, amit teljes mértékben nyugodtnak és/vagy unalmasnak lehet mondani. Ez egy ilyen hely na. Ő meg valóban régi róka már itt, a hátvédből való, aki csak azután ért ide, hogy az erőd már állt. *
- Rendben, akkor induljunk.
* Azért ő sem csak úgy indul meg neki a falunak. Attól hogy Kramlaf kibukott és kiszedte belőle, nagyjából, hogy mi is van, megállítja lovát Kagan közelében. Bár nem a legjobbkor, mert a vezér most gőzerővel tombol. De egyszerűen muszáj szólnia arról, hogy a szerzetest le kellett váltani. Így megpróbálja elkapni nála azt a pillanatot, amikor épp nem üvölt, hanem vesz egy mély levegőt, akármihez. Saját nyelvükön szólal meg, amit még Ethea sem érthet meg, ahhoz még nem töltött el elég időt közöttük. Így a legbiztosabb, ez a sok idegen nem érti meg, miről beszélnek. *
- Kagan. Kramlaf nincs jó bőrben, a sátrába küldtem és Chiari ránéz majd. Elmondta hogy hová kellett volna mennie Etheaval. Majd én elkísérem. Ha van még valami, amit tudnom "kell".
* Nem folytatja tovább, Kagan tudja, hogy mire akar kilyukadni. Ha van mit megbeszélni ezen, azt gyorsan lezavarják és meglehetőst biztonságban az idegen fülektől. A régi nyelvet ezek nem ismerik. Utána ráér bemutatkozni, mikor már kicsit távolabb értek a többiektől. Nem mintha titkos lenne a neve, de így már hallani is lehet valamit a ricsajtól távol. *
- A nevem Yarrod. Yarrod Wardmando, szolgálatodra. Veterán harcosnak mondható a törzsben.
* Haladnak közben lefelé a szerpentinen, és ráfordulnak az ösvényre. Irány akkor Kalácsfalva. *
* Ez a hely is tele van meglepetésekkel. Alig akad egy-egy olyan nap, amit teljes mértékben nyugodtnak és/vagy unalmasnak lehet mondani. Ez egy ilyen hely na. Ő meg valóban régi róka már itt, a hátvédből való, aki csak azután ért ide, hogy az erőd már állt. *
- Rendben, akkor induljunk.
* Azért ő sem csak úgy indul meg neki a falunak. Attól hogy Kramlaf kibukott és kiszedte belőle, nagyjából, hogy mi is van, megállítja lovát Kagan közelében. Bár nem a legjobbkor, mert a vezér most gőzerővel tombol. De egyszerűen muszáj szólnia arról, hogy a szerzetest le kellett váltani. Így megpróbálja elkapni nála azt a pillanatot, amikor épp nem üvölt, hanem vesz egy mély levegőt, akármihez. Saját nyelvükön szólal meg, amit még Ethea sem érthet meg, ahhoz még nem töltött el elég időt közöttük. Így a legbiztosabb, ez a sok idegen nem érti meg, miről beszélnek. *
- Kagan. Kramlaf nincs jó bőrben, a sátrába küldtem és Chiari ránéz majd. Elmondta hogy hová kellett volna mennie Etheaval. Majd én elkísérem. Ha van még valami, amit tudnom "kell".
* Nem folytatja tovább, Kagan tudja, hogy mire akar kilyukadni. Ha van mit megbeszélni ezen, azt gyorsan lezavarják és meglehetőst biztonságban az idegen fülektől. A régi nyelvet ezek nem ismerik. Utána ráér bemutatkozni, mikor már kicsit távolabb értek a többiektől. Nem mintha titkos lenne a neve, de így már hallani is lehet valamit a ricsajtól távol. *
- A nevem Yarrod. Yarrod Wardmando, szolgálatodra. Veterán harcosnak mondható a törzsben.
* Haladnak közben lefelé a szerpentinen, és ráfordulnak az ösvényre. Irány akkor Kalácsfalva. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11586-11605