Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 491 (9801. - 9820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9820. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-02 23:19:46
Üzenet elküldve: 2018-06-02 23:19:46
ÚJ
![>Rh'onhan Heli'otis [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fenn a hegyen - Őrség//
*Nem egyszerű az élet, pláne ha az ember méret alatti, vagyis törpe.*
- Vas? Hát az van. Néha több is, mint kellene. *főleg amikor izzadó, ideges kezek markolásszák. A történetre az öcsiről meg a jól megérdemelt bosszúról csak egy bólintással nyugtázza, így kell azt.*
- Otthon és munka? Aha. *hát, törpéből úgysincs elég, legalábbis ha inni meg dolgozni kell.*
- A Kancellár lesz az illetékes. A fegyvereid és a vérted le kell adnod nekem. Neved van? *a törpéknél sosem lehet tudni, van, amelyiknek csak száma van, vagy ilyesmi.*
*Nem egyszerű az élet, pláne ha az ember méret alatti, vagyis törpe.*
- Vas? Hát az van. Néha több is, mint kellene. *főleg amikor izzadó, ideges kezek markolásszák. A történetre az öcsiről meg a jól megérdemelt bosszúról csak egy bólintással nyugtázza, így kell azt.*
- Otthon és munka? Aha. *hát, törpéből úgysincs elég, legalábbis ha inni meg dolgozni kell.*
- A Kancellár lesz az illetékes. A fegyvereid és a vérted le kell adnod nekem. Neved van? *a törpéknél sosem lehet tudni, van, amelyiknek csak száma van, vagy ilyesmi.*
9819. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-02 23:07:33
Üzenet elküldve: 2018-06-02 23:07:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Habrertus, Quienn//
*Miután hosszasan terhelte Quiennt a rájuk váró feladat néhány részletével hagyja, hogy leülepedjen a nőben a dolog. Azaz leginkább menne vele együtt a dolgukra, de hagyni kénytelen, mivel megszólítják, méghozzá nem is akárki.*
- Üdv! * Biccent a méltóságos kancellárnak.*
- Úgy látom, hogy az intéződ megtette a magáét. De még nem néztem át a rakományt. *A tőlük nem messze álló megpakolt szekerekre mutat, amik terhét a szőke intézőnő készített nekik össze.*
- Alyo akit mellém adtál viszont a legnagyobb bosszúságomra sietve távozott a feladat hallatán pár másik fickóval, hiába emlegettelek téged is és Kagant is. Nestar meg még nem került elő. Úgyhogy embereknek egyelőre szűkében vagyunk. Vagy megyünk most, de fele annyi és védtelen rakománnyal, vagy várunk amíg elegen kerülnek a szekerekhez az itteniekből. Kevesen vagyunk, még ha Troddot magammal viszem is, de ő aztán nem egy katona alkat. *Itt befejezi a készséges, de kissé kesergő helyzetjelentést.*
*Miután hosszasan terhelte Quiennt a rájuk váró feladat néhány részletével hagyja, hogy leülepedjen a nőben a dolog. Azaz leginkább menne vele együtt a dolgukra, de hagyni kénytelen, mivel megszólítják, méghozzá nem is akárki.*
- Üdv! * Biccent a méltóságos kancellárnak.*
- Úgy látom, hogy az intéződ megtette a magáét. De még nem néztem át a rakományt. *A tőlük nem messze álló megpakolt szekerekre mutat, amik terhét a szőke intézőnő készített nekik össze.*
- Alyo akit mellém adtál viszont a legnagyobb bosszúságomra sietve távozott a feladat hallatán pár másik fickóval, hiába emlegettelek téged is és Kagant is. Nestar meg még nem került elő. Úgyhogy embereknek egyelőre szűkében vagyunk. Vagy megyünk most, de fele annyi és védtelen rakománnyal, vagy várunk amíg elegen kerülnek a szekerekhez az itteniekből. Kevesen vagyunk, még ha Troddot magammal viszem is, de ő aztán nem egy katona alkat. *Itt befejezi a készséges, de kissé kesergő helyzetjelentést.*
9818. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-02 20:54:48
Üzenet elküldve: 2018-06-02 20:54:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Hosszúház//
//Egyedül//
//Kancellária ajtajának küszöbétől távol//
//Fegyverek, vért nélkül//
*És újra itt. Ha emlékei nem csalnak - és nem csalnak, mert alapos megfigyelő - szállt meg itt jó pár olyan hölgyemény, kiket nem látott előzőleg az udvaron. A nők pedig szeretnek ruházkodni, már csak körülbelül választani kellene két olyan jelöltet, kik alkatban hasonlóak Miáékhoz. Utóbbiról volt lehetősége futólag méretet venni, Énét meg eléggé laposnak saccolja. Vagyis a gonosz, alacsony, vörös felcser holmiját fogja feltúrni.
Sajnos a gyógyító nem különösebben ad a megjelenésre, ehhez a felismeréshez mondjuk teljesen felesleges volt zsákjában matatni. Egyszerű nadrág, ing, mellény. Mintha valami egyenruha lenne, talán egy apródé.
Következő állomás a bögyös kancellári derékalj. No. Jól kivágott egybe ruha, sötétkék, mindegy. Koldus ne válogasson! Tartja a mondás, és hát bizony Mia ma nem több egy nincstelennél.
Hajtja össze gondosan a női holmikat, alsóneműre nem gondol, mert férfi arra ritkán. Amúgy is minek? Az csak zavaró pont.
Immár három váltás ruhával megpakolva indul vissza a kapu elé.*
//Egyedül//
//Kancellária ajtajának küszöbétől távol//
//Fegyverek, vért nélkül//
*És újra itt. Ha emlékei nem csalnak - és nem csalnak, mert alapos megfigyelő - szállt meg itt jó pár olyan hölgyemény, kiket nem látott előzőleg az udvaron. A nők pedig szeretnek ruházkodni, már csak körülbelül választani kellene két olyan jelöltet, kik alkatban hasonlóak Miáékhoz. Utóbbiról volt lehetősége futólag méretet venni, Énét meg eléggé laposnak saccolja. Vagyis a gonosz, alacsony, vörös felcser holmiját fogja feltúrni.
Sajnos a gyógyító nem különösebben ad a megjelenésre, ehhez a felismeréshez mondjuk teljesen felesleges volt zsákjában matatni. Egyszerű nadrág, ing, mellény. Mintha valami egyenruha lenne, talán egy apródé.
Következő állomás a bögyös kancellári derékalj. No. Jól kivágott egybe ruha, sötétkék, mindegy. Koldus ne válogasson! Tartja a mondás, és hát bizony Mia ma nem több egy nincstelennél.
Hajtja össze gondosan a női holmikat, alsóneműre nem gondol, mert férfi arra ritkán. Amúgy is minek? Az csak zavaró pont.
Immár három váltás ruhával megpakolva indul vissza a kapu elé.*
9817. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-02 10:55:54
Üzenet elküldve: 2018-06-02 10:55:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vildanae//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Tudja ő, hogy nem épp a legkellemesebb feladat ez, de örül, hogy segédkezhet.*
- Kisebb darabokban, bizony.
*Tudatosítja magában a feladatot, mely szerint kisebb darabokban kell hordaniuk a húst az állatoknak. Figyelemmel hallgatja közben a lány szavait és picikét összeráncolja a szemöldökét.*
- Nem nékik szánt, tehát emberi? *Szemöldöke most már tényleg felszökik az egekbe.* Tudod-e, ennek bizony lehetnek okai, mit mi rövidlátó szemünkkel és bárgyú fejünkkel felfogni nem tudhatunk, mon. Meg kell tanulni fül helyett lélekkel hallgatni, fej helyett szívvel gondolni, igen-igen.
*A medgolyoknak lehetnek lelki problémái, más kérdés, hogyan tudják azokat megoldani és egyáltalán meg lehet-e.*
- Hogy csináltam-é? *Kacag fel betegen.* Nem. De nem lehet oly nehéz.
*Odabotorkál a henteseszközökhöz, leakaszt egy kést és egy hentesbárdot és a kezében az éles szerszámokkal odasomfordál a tetemhez. Mielőtt munkához lát, Vildanae-hez szól.*
- Fordulj el, gyermekem, ha nem bírod eztet. Látom, hogy szíved az állatoké, fájhat ez neked.
*Aztán ő pedig letérdel és az ökröt, talán nem a legprecízebb és legkézenfekvőbb módszerrel, az egyik hátsó lábánál elkezdi a késsel fűrészelni, miközben halkan elmormol egy kis szertartásos imát a saját nyelvén.*
- Al Nutra, tuk nu mandsá en manda qar mu tuk mandem nun grátis pur cet anum. On animi mij rapur tranqus se paks suur tun aguris, ut o asserá on dustan suur cet mundum.
(Természet! Ajándékot adtál nekünk, ezért most én adom neked hálánkat ezért az állatért. A lelke leljen nyugalmat és békét mezőiden, hisz célját már elérte e világon.)
*Mikor végigmondja, dolga közben a leányhoz szól, immáron a közös nyelven.*
- Tudod-e, minden lénynek megvan a feladata e földön. Mi okos lények azért vagyunk, hogy formáljuk ezt a világot és pusztuljunk közösen a bűneinkért, ha nem jól bánunk azzal, amit kaptunk. Az állat és a többi buta, hívják így őket, az ösztönökért él, no meg azért, hogy az okos segítsége, vagy tápláléka legyen, ha úgy van az. Ez az állat itt elérte azt, amiért teremtve lett, úgy bizony.
*Csak azt mondja, amiben a lelke mélyén hisz, közben igyekszik a medgolyoknak megfelelő méretű húsfalatokat kanyarítani az állatból.*
A hozzászólás írója (Tepis Bavallis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.02 10:58:01
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Tudja ő, hogy nem épp a legkellemesebb feladat ez, de örül, hogy segédkezhet.*
- Kisebb darabokban, bizony.
*Tudatosítja magában a feladatot, mely szerint kisebb darabokban kell hordaniuk a húst az állatoknak. Figyelemmel hallgatja közben a lány szavait és picikét összeráncolja a szemöldökét.*
- Nem nékik szánt, tehát emberi? *Szemöldöke most már tényleg felszökik az egekbe.* Tudod-e, ennek bizony lehetnek okai, mit mi rövidlátó szemünkkel és bárgyú fejünkkel felfogni nem tudhatunk, mon. Meg kell tanulni fül helyett lélekkel hallgatni, fej helyett szívvel gondolni, igen-igen.
*A medgolyoknak lehetnek lelki problémái, más kérdés, hogyan tudják azokat megoldani és egyáltalán meg lehet-e.*
- Hogy csináltam-é? *Kacag fel betegen.* Nem. De nem lehet oly nehéz.
*Odabotorkál a henteseszközökhöz, leakaszt egy kést és egy hentesbárdot és a kezében az éles szerszámokkal odasomfordál a tetemhez. Mielőtt munkához lát, Vildanae-hez szól.*
- Fordulj el, gyermekem, ha nem bírod eztet. Látom, hogy szíved az állatoké, fájhat ez neked.
*Aztán ő pedig letérdel és az ökröt, talán nem a legprecízebb és legkézenfekvőbb módszerrel, az egyik hátsó lábánál elkezdi a késsel fűrészelni, miközben halkan elmormol egy kis szertartásos imát a saját nyelvén.*
- Al Nutra, tuk nu mandsá en manda qar mu tuk mandem nun grátis pur cet anum. On animi mij rapur tranqus se paks suur tun aguris, ut o asserá on dustan suur cet mundum.
(Természet! Ajándékot adtál nekünk, ezért most én adom neked hálánkat ezért az állatért. A lelke leljen nyugalmat és békét mezőiden, hisz célját már elérte e világon.)
*Mikor végigmondja, dolga közben a leányhoz szól, immáron a közös nyelven.*
- Tudod-e, minden lénynek megvan a feladata e földön. Mi okos lények azért vagyunk, hogy formáljuk ezt a világot és pusztuljunk közösen a bűneinkért, ha nem jól bánunk azzal, amit kaptunk. Az állat és a többi buta, hívják így őket, az ösztönökért él, no meg azért, hogy az okos segítsége, vagy tápláléka legyen, ha úgy van az. Ez az állat itt elérte azt, amiért teremtve lett, úgy bizony.
*Csak azt mondja, amiben a lelke mélyén hisz, közben igyekszik a medgolyoknak megfelelő méretű húsfalatokat kanyarítani az állatból.*
A hozzászólás írója (Tepis Bavallis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.02 10:58:01
9816. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-01 19:05:25
Üzenet elküldve: 2018-06-01 19:05:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fenn a hegyen - Őrség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nem is akarná, hogy oly csoda történjen vele, amivel egyik pillanatról a másikra megnőne. Törpeként ez a méret neki pont jó. Így hát, mikor megáll az őr előtt, ő felfelé kezd el nézelődni, az őr meg hát lefelé. *
- Áh, értem. Szóval van itt vas is, valamennyi. Jó hely lehet ez itt.
* A méltatlankodásra és a szívózásra csak kicsinység reagál, a habókos többi nép között járva megszokta már ezt. *
- Szakállam? Áh, hát azt még kamasz koromban leforráztam véletlenül, azóta nem nő ki. Jah, kopasz ott, mint az elf töke.
* Némileg enyhül a fickó, mikor a sötételf aszott fejét meglátja a nyergén. Kissé komorabb arccal bólint rá. *
- Az. Még odahaza elkapta a kisöcsémet. De hát más népeknél is mondogatják, hogy fejet fejért, nem igaz? Kicsit büdös volt az elején, de amióta kiszáradt rendesen, már nem büdös.
- No szóval. Van rá mód, hogy beszéljek valakivel, aki illetékes itt abban, hogy válaszoljon még pár kérdésemre? Otthont és munkát keresek ugyanis.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nem is akarná, hogy oly csoda történjen vele, amivel egyik pillanatról a másikra megnőne. Törpeként ez a méret neki pont jó. Így hát, mikor megáll az őr előtt, ő felfelé kezd el nézelődni, az őr meg hát lefelé. *
- Áh, értem. Szóval van itt vas is, valamennyi. Jó hely lehet ez itt.
* A méltatlankodásra és a szívózásra csak kicsinység reagál, a habókos többi nép között járva megszokta már ezt. *
- Szakállam? Áh, hát azt még kamasz koromban leforráztam véletlenül, azóta nem nő ki. Jah, kopasz ott, mint az elf töke.
* Némileg enyhül a fickó, mikor a sötételf aszott fejét meglátja a nyergén. Kissé komorabb arccal bólint rá. *
- Az. Még odahaza elkapta a kisöcsémet. De hát más népeknél is mondogatják, hogy fejet fejért, nem igaz? Kicsit büdös volt az elején, de amióta kiszáradt rendesen, már nem büdös.
- No szóval. Van rá mód, hogy beszéljek valakivel, aki illetékes itt abban, hogy válaszoljon még pár kérdésemre? Otthont és munkát keresek ugyanis.
9815. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-01 15:19:09
Üzenet elküldve: 2018-06-01 15:19:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
*Amint visszaérkezik a raktárból ismét a műhelybe érkezik meg. Pihent már eleget és ahogyan látja még a kohó sem hűlt ki annyira, hogy ne lehessen beizzítani ismét. Van munka bőven és ami azt illeti a Zhaggur igazi munka mániás. Nem kedveli a tétlenséget és csak a saját, vagy a kapott feladatait hajszolja.
Hamar lapátol egy kis szenet a kohóba, és ameddig a szén kellően beizzik, hogy a kellő hőfokot elérje, addig az asztalhoz sétál, hogy a kis táskájából régi terveket vegyen elő. Acél és víz címet viselő rövidke dokumentáció kerül elő és terül az asztalra. A pergamen régi és viseletes, rúnák övezik a szélét, amelyet fekete korommal véstek fel rá. Tervek, amelyek az elképzelései szerint megváltoztatják a világot, amely forradalmasítja majd a kovácsolást.
Végigsimítja a kopott és néhol szakadt papirost, hogy annak minden része láthatóvá váljon. Komor tekintettel hajol fölé és vizsgálni kezdi. Tervrajzok, minták és szövegek mindenhol. A törpét azonban most csak egyetlen rész érdekli, amely ábrán apró kis csövek találhatóak. Csövek, amelyeket a legkeményebb acéllal kell elkészíteni, hogy az ellen tudjon állni a hőnek, amely alatta ég.
A tervek átvizsgálásával elhatározza, hogy pár egyszerűbb alkatrészt, csövet és könyököt már most legyárt magának. Ehhez nincs is szüksége másra, csak egy formára, amely elviseli a forró olvadt acélt. Ehhez megmunkált kő, vagy tömör vas is elég lehet. Mint ahogyan az üllő, amely minden csapást kibír.
Zhaggur a fújtatóhoz lép és beizzítja a már parázsló kohót. Amint elég oxigént biztosít az égéshez, meg is kezdi a műveletet. Vasat olvaszt, és formál, beönti a pajzs formába és ismételten olvaszt. A munka a törpe összes erejét igénybe veszi. A vas lassan formálódni kezd és a megszilárduláshoz apránként vizet önt az izzó felületre. Egy ütés két ütés, helyre igazítás és hajlítás övezi a kis vaspajzs alakulását.
Amint végleg megformálja a vasat már csak a végleges keretet kell megadnia, hogy a kerek formát elérhesse. A munka végeztével vizet önt a vasra, hogy lehűthesse azt és, hogy a végső csiszolásokat megkezdhesse. A forma pontosan olyan tökéletes mint az előzőnél. Kis alakú kerek és minta nincs rajta, emellett teljesen sima a külső felülete és a belseje rétegelt lemezekből áll, hogy felfoghassa az áttörő támadásokat is ezzel megfosztva az ellenséget a fegyverétől.
A pajzsra még kerül egy markolat, amelyet acél csavarokkal rögzít. Végül az apró bőr, hogy ne sértse fel a kezét a viselőjének.
A pajzs hamar megszilárdul és kihűl, ezért a mű ismét a raktárba kerülhet, hogy a tharg harci arzenál részévé váljon.
Zhaggur komótos léptekkel indul el a raktár irányába és amikor odaér, beteszi a pajzsot a másik mellé.*
*Amint visszaérkezik a raktárból ismét a műhelybe érkezik meg. Pihent már eleget és ahogyan látja még a kohó sem hűlt ki annyira, hogy ne lehessen beizzítani ismét. Van munka bőven és ami azt illeti a Zhaggur igazi munka mániás. Nem kedveli a tétlenséget és csak a saját, vagy a kapott feladatait hajszolja.
Hamar lapátol egy kis szenet a kohóba, és ameddig a szén kellően beizzik, hogy a kellő hőfokot elérje, addig az asztalhoz sétál, hogy a kis táskájából régi terveket vegyen elő. Acél és víz címet viselő rövidke dokumentáció kerül elő és terül az asztalra. A pergamen régi és viseletes, rúnák övezik a szélét, amelyet fekete korommal véstek fel rá. Tervek, amelyek az elképzelései szerint megváltoztatják a világot, amely forradalmasítja majd a kovácsolást.
Végigsimítja a kopott és néhol szakadt papirost, hogy annak minden része láthatóvá váljon. Komor tekintettel hajol fölé és vizsgálni kezdi. Tervrajzok, minták és szövegek mindenhol. A törpét azonban most csak egyetlen rész érdekli, amely ábrán apró kis csövek találhatóak. Csövek, amelyeket a legkeményebb acéllal kell elkészíteni, hogy az ellen tudjon állni a hőnek, amely alatta ég.
A tervek átvizsgálásával elhatározza, hogy pár egyszerűbb alkatrészt, csövet és könyököt már most legyárt magának. Ehhez nincs is szüksége másra, csak egy formára, amely elviseli a forró olvadt acélt. Ehhez megmunkált kő, vagy tömör vas is elég lehet. Mint ahogyan az üllő, amely minden csapást kibír.
Zhaggur a fújtatóhoz lép és beizzítja a már parázsló kohót. Amint elég oxigént biztosít az égéshez, meg is kezdi a műveletet. Vasat olvaszt, és formál, beönti a pajzs formába és ismételten olvaszt. A munka a törpe összes erejét igénybe veszi. A vas lassan formálódni kezd és a megszilárduláshoz apránként vizet önt az izzó felületre. Egy ütés két ütés, helyre igazítás és hajlítás övezi a kis vaspajzs alakulását.
Amint végleg megformálja a vasat már csak a végleges keretet kell megadnia, hogy a kerek formát elérhesse. A munka végeztével vizet önt a vasra, hogy lehűthesse azt és, hogy a végső csiszolásokat megkezdhesse. A forma pontosan olyan tökéletes mint az előzőnél. Kis alakú kerek és minta nincs rajta, emellett teljesen sima a külső felülete és a belseje rétegelt lemezekből áll, hogy felfoghassa az áttörő támadásokat is ezzel megfosztva az ellenséget a fegyverétől.
A pajzsra még kerül egy markolat, amelyet acél csavarokkal rögzít. Végül az apró bőr, hogy ne sértse fel a kezét a viselőjének.
A pajzs hamar megszilárdul és kihűl, ezért a mű ismét a raktárba kerülhet, hogy a tharg harci arzenál részévé váljon.
Zhaggur komótos léptekkel indul el a raktár irányába és amikor odaér, beteszi a pajzsot a másik mellé.*
9814. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-31 22:47:26
Üzenet elküldve: 2018-05-31 22:47:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
- Nem feltétlenül, kedvesem. Van olyan is, hogy nem érdek vagy elérni vágyott cél veszi rá az embert *mosoly* vagy az elfet, hogy más alá feküdjön. Van úgy, hogy azért teszi, mert ezt szeretné. És a másik érintését. Az ilyesmit hívják szerelemnek. Állítólag nagyon szép és kellemes érzés. Mások szerint inkább fájdalmas.
*Megvonja a vállát.*
- No de ilyesmin felesleges lenne elmélkedni, hiszen itt sem szerelmes lelkek, sem cédák nincsenek.
*A köszönömre bólint egyet, és utána meg is lepődik kicsit. Mintha Dora csak most hinné el, hogy maradhat, mintha azt várta volna, hogy a kancellár, dacára az utolsó esélyre tett ígéretének, nem tart tovább igényt a szolgálataira. És ami még furcsább, Hubi úgy érzi, hogy most lát az elf lány arcán igazi érzelmet. Az külön jól áll neki, hogy ez pont valami boldogságféle, hiszen így még szebbnek tűnik. Mivel pedig gyanakvó természet, a következő gondolata az, hogy ez is jól kiszámított lépés a másik részéről, és meg kell hagyni, remekül csinálja. Aztán gondolatban megrázza a fejét: elég ebből, most nincs itt semmi tettetés.
Az ölelést természetesen nem venné rossz néven. Ráadásul, talán a pipafüst hatása miatt, nem is érez kellemetlen szagot a lány felől, leszámítva a lócitrom aromájának maradékát. Vagy egyszerűen csak hagyja magát becsapni, és úgy gondolja, hogy aki ilyen elbűvölő, annak csak kellemes illata lehet. De annál is el lehet képzelni rémesebb dolgot, mint hogy Dora szorongassa a kezét.*
- Úgy lesz. *bólint mosolyogva, és ahogy Dora ellibeg a kancellári lakosztály felé, azért még alaposan szemügyre veszi hátulról is. Még egyszer. A zár zörrenésére elvigyorodik. Úgy látszik, azért nem végtelen a bizalom. Egy kicsit még nézi az ajtót, aztán visszaül az asztal mögé, és bürokratikus dolgokkal foglalatoskodik. Iktat, letisztáz, rendszerez, és erősen kell szorítania magát, hogy a munkájára figyeljen. Később az egyik szekrényhez lép és felnyitja a benne lapuló, kettős zárral ellátott közepes méretű ládikát, ami egyfajta kézi pénztárként is szolgál a Kancellárián. Leakasztja az övéről az erszényét, megolvassa a tartalmát, majd az aranyak nagy részét a ládába söpri. Biztosabb helyen van ott, és akár váratlan kiadásokra is sor kerülhet. Persze miután visszazárta a kasszát, ír egy feljegyzést minderről, hogy nyoma is maradjon.
Miután végzett, tényleg csak annyit maradt, hogy óvatosan, nehogy a csizma sarkának koppanása vagy a padló nyikordulása elárulja, a lakosztályának ajtajához lépjen és lehajolva belessen a kulcslyukon. Akár a zárban maradt a kulcs, akár nem, érzi hol követte el a hibát. A mosdóállványt elmulasztotta az ajtóval szemben elhelyezni, így izgalmasabb látványban aligha reménykedhet. Már nem leskelődik, amikor eszébe jut, hogy Dora szinte biztosan átnézi a lakosztályban talált holmijait. Ilyesmiből akár messzemenő következtetéseket is le lehet vonni. Sok titkolnivalója nincs, legfeljebb akkor vigyorodik el amikor eszébe jut az a kisebb bödön, amit Leandanától kapott, és annak kellemes illatú, zselészerű, síkos anyaga. Persze nem baj, ha Dora megtalálja. Hátha kedvet érez majd azonnali kipróbálására.
~Eh...~
Végül elindul kifelé, és már ki is lép a Radkraal ajtaján.*
//Svir, Quienn//
*Odakint vesz pár mély lélegzetet a friss levegőből, és a verőfényben hunyorogva pislog körbe. Mióta a Hadúr elindult és magával vitte a harcosok zömét, mintha kisebb lenne a nyüzsgés. Ki tudja persze, hogy ez a nyugalom meddig maradhat? Hiszen előbb vagy utóbb a menekülők elérik a Vashegyet. Néhány már ide is értek, de ez még előszélnek is gyenge. Legalább van még idő felkészülni a viharra. Elindul az egykori ispotály felé, hogy a félelf munkáját ellenőrizze, mert, ugye, egy pillanatig sem bízik benne, amikor észreveszi Kalácsfalva volt intézőjét a szürke hajú harcoslánnyal.*
- Üdv! *lép oda hozzájuk egy nyájas mosollyal, és azon csodálkozik, hogy a kedvességet most nem is kell tettetnie. Mi a fene folyik itt?* Hogy állunk, Svir uram?
*Ezt akár úgy is lehet érteni, hogy Hubi afölött értetlenkedik, hogy az utánpótlást szállító szekerek mit keresnek még a Vashegyen, de úgy is, hogy a kancellár csupán figyelmes ember. Svir és Quienn eldöntheti melyik értelmezést választja, Hubi pedig egyelőre nem árulja el, hogy ő az elsőre gondolt. Pedig figyelmes ember is, mint az közismert.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.31 22:57:27
- Nem feltétlenül, kedvesem. Van olyan is, hogy nem érdek vagy elérni vágyott cél veszi rá az embert *mosoly* vagy az elfet, hogy más alá feküdjön. Van úgy, hogy azért teszi, mert ezt szeretné. És a másik érintését. Az ilyesmit hívják szerelemnek. Állítólag nagyon szép és kellemes érzés. Mások szerint inkább fájdalmas.
*Megvonja a vállát.*
- No de ilyesmin felesleges lenne elmélkedni, hiszen itt sem szerelmes lelkek, sem cédák nincsenek.
*A köszönömre bólint egyet, és utána meg is lepődik kicsit. Mintha Dora csak most hinné el, hogy maradhat, mintha azt várta volna, hogy a kancellár, dacára az utolsó esélyre tett ígéretének, nem tart tovább igényt a szolgálataira. És ami még furcsább, Hubi úgy érzi, hogy most lát az elf lány arcán igazi érzelmet. Az külön jól áll neki, hogy ez pont valami boldogságféle, hiszen így még szebbnek tűnik. Mivel pedig gyanakvó természet, a következő gondolata az, hogy ez is jól kiszámított lépés a másik részéről, és meg kell hagyni, remekül csinálja. Aztán gondolatban megrázza a fejét: elég ebből, most nincs itt semmi tettetés.
Az ölelést természetesen nem venné rossz néven. Ráadásul, talán a pipafüst hatása miatt, nem is érez kellemetlen szagot a lány felől, leszámítva a lócitrom aromájának maradékát. Vagy egyszerűen csak hagyja magát becsapni, és úgy gondolja, hogy aki ilyen elbűvölő, annak csak kellemes illata lehet. De annál is el lehet képzelni rémesebb dolgot, mint hogy Dora szorongassa a kezét.*
- Úgy lesz. *bólint mosolyogva, és ahogy Dora ellibeg a kancellári lakosztály felé, azért még alaposan szemügyre veszi hátulról is. Még egyszer. A zár zörrenésére elvigyorodik. Úgy látszik, azért nem végtelen a bizalom. Egy kicsit még nézi az ajtót, aztán visszaül az asztal mögé, és bürokratikus dolgokkal foglalatoskodik. Iktat, letisztáz, rendszerez, és erősen kell szorítania magát, hogy a munkájára figyeljen. Később az egyik szekrényhez lép és felnyitja a benne lapuló, kettős zárral ellátott közepes méretű ládikát, ami egyfajta kézi pénztárként is szolgál a Kancellárián. Leakasztja az övéről az erszényét, megolvassa a tartalmát, majd az aranyak nagy részét a ládába söpri. Biztosabb helyen van ott, és akár váratlan kiadásokra is sor kerülhet. Persze miután visszazárta a kasszát, ír egy feljegyzést minderről, hogy nyoma is maradjon.
Miután végzett, tényleg csak annyit maradt, hogy óvatosan, nehogy a csizma sarkának koppanása vagy a padló nyikordulása elárulja, a lakosztályának ajtajához lépjen és lehajolva belessen a kulcslyukon. Akár a zárban maradt a kulcs, akár nem, érzi hol követte el a hibát. A mosdóállványt elmulasztotta az ajtóval szemben elhelyezni, így izgalmasabb látványban aligha reménykedhet. Már nem leskelődik, amikor eszébe jut, hogy Dora szinte biztosan átnézi a lakosztályban talált holmijait. Ilyesmiből akár messzemenő következtetéseket is le lehet vonni. Sok titkolnivalója nincs, legfeljebb akkor vigyorodik el amikor eszébe jut az a kisebb bödön, amit Leandanától kapott, és annak kellemes illatú, zselészerű, síkos anyaga. Persze nem baj, ha Dora megtalálja. Hátha kedvet érez majd azonnali kipróbálására.
~Eh...~
Végül elindul kifelé, és már ki is lép a Radkraal ajtaján.*
//Svir, Quienn//
*Odakint vesz pár mély lélegzetet a friss levegőből, és a verőfényben hunyorogva pislog körbe. Mióta a Hadúr elindult és magával vitte a harcosok zömét, mintha kisebb lenne a nyüzsgés. Ki tudja persze, hogy ez a nyugalom meddig maradhat? Hiszen előbb vagy utóbb a menekülők elérik a Vashegyet. Néhány már ide is értek, de ez még előszélnek is gyenge. Legalább van még idő felkészülni a viharra. Elindul az egykori ispotály felé, hogy a félelf munkáját ellenőrizze, mert, ugye, egy pillanatig sem bízik benne, amikor észreveszi Kalácsfalva volt intézőjét a szürke hajú harcoslánnyal.*
- Üdv! *lép oda hozzájuk egy nyájas mosollyal, és azon csodálkozik, hogy a kedvességet most nem is kell tettetnie. Mi a fene folyik itt?* Hogy állunk, Svir uram?
*Ezt akár úgy is lehet érteni, hogy Hubi afölött értetlenkedik, hogy az utánpótlást szállító szekerek mit keresnek még a Vashegyen, de úgy is, hogy a kancellár csupán figyelmes ember. Svir és Quienn eldöntheti melyik értelmezést választja, Hubi pedig egyelőre nem árulja el, hogy ő az elsőre gondolt. Pedig figyelmes ember is, mint az közismert.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.31 22:57:27
9813. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-31 22:07:26
Üzenet elküldve: 2018-05-31 22:07:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora az egész, saját becsületéért megfogalmazott monológja alatt érdeklődve vizslatja a kancellárt. Tulajdonképpen végig arra vár, hogy a férfi félbeszakítsa, és hogy kidobja az épületből. Főleg azt érzi kritikus pontnak, mikor fennhangon kimondja, Habrertus láthatóan egy dolgot akar tőle, de azt nagyon. Arra szinte szemernyi esélyt sem lát, hogy fordulna a kocka. Hogy mégis jól reagál rá, az Dorawynát meglepné, ha nem koncentrálna ennyire saját szavaira. Nem könnyű őszintének lenni. Amikor Habrertus a szajhákról kezd beszélni, egy kicsit úgy érzi, a helyzet groteszk, de mégis a gondolat tetszik neki.*
- Engedelmeddel… A tudás nekem pont olyan, mint a szajhának az étel. De köszönöm. *Mondja, és nem tud elnyomni egy mosolyt. Szemével követi a kancellárt, kíváncsi rá, hogy hogyan fogja kihajítani, bár a mappa elpakolása elég fura kezdés hozzá. Mit akar? Hogy Dora ne lopja el? Ennek nincs sok értelme, és mire a lány ráeszmélne, hogy tényleg nincs semmi turpisság a dologban, már előtte is áll Habretus, a papírral a kezében.*
~ Lehetséges, hogy…? ~
- Élünk, kancellár uram. Az élők mind azért fekszenek mások alá, amijük nincs. *Összegzi a lány velősen. Hol a papírra néz, hol a férfira, de gyorsan kapcsol, átveszi tőle, mintha attól kéne félnie, hogy elhúzzák az orra elől. Persze nem történik semmi ilyesmi, valahogy a kancellár most kedves lett vele. Úgy látszik, őszintén kell vele beszélni. Ez Doránál is bevált, mikor gyerek volt. Azokban a ritka esetekben még szót is fogadott a szüleinek. Tekintetével most Habrertust fürkészi, amíg elteszi kabátzsebébe az iratot. Ő is keserűen mosolyog.*
- Köszönöm. ~ Ez a legjobb végszó, tényleg hálás vagyok neki. ~
*Ennyivel ő el is engedné a dolgot, sőt már azon van, hogy kelletlenül is, de tegyen egy lépést az ajtó felé – jobb kisétálni, mint kidobva lenni –, amikor engedélyt kap a lakosztályhoz. Szeme felragyog, és talán régóta először valami gyermeteg örömféle terül szét az arcán.*
- Ó, hát én… Köszönöm! *Mondja, és ebben a pillanatban kedve lenne megölelni a férfit, de sajnos Habrertus kimarad ebből az örömből, mert Dorának eszébe jut, hogy még mindig poros az úttól, és nem lenne jó dolog más, sokkal tisztább embereket összetaperolni. Azért, hogy kifejezze az örömét, megfogja a férfi kezét és kedvesen megszorítja, ha hagyja neki.* Köszönöm, igazán. Megbeszéljük.
*Azzal elindul az ajtó felé, de eszébe jut az ablaknál hagyott cókmókja, ezért külön kerülőt tesz. A batyut felkapva a másik szobába siet, és becsukja maga után az ajtót, majd elfordítja a kulcsot.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora az egész, saját becsületéért megfogalmazott monológja alatt érdeklődve vizslatja a kancellárt. Tulajdonképpen végig arra vár, hogy a férfi félbeszakítsa, és hogy kidobja az épületből. Főleg azt érzi kritikus pontnak, mikor fennhangon kimondja, Habrertus láthatóan egy dolgot akar tőle, de azt nagyon. Arra szinte szemernyi esélyt sem lát, hogy fordulna a kocka. Hogy mégis jól reagál rá, az Dorawynát meglepné, ha nem koncentrálna ennyire saját szavaira. Nem könnyű őszintének lenni. Amikor Habrertus a szajhákról kezd beszélni, egy kicsit úgy érzi, a helyzet groteszk, de mégis a gondolat tetszik neki.*
- Engedelmeddel… A tudás nekem pont olyan, mint a szajhának az étel. De köszönöm. *Mondja, és nem tud elnyomni egy mosolyt. Szemével követi a kancellárt, kíváncsi rá, hogy hogyan fogja kihajítani, bár a mappa elpakolása elég fura kezdés hozzá. Mit akar? Hogy Dora ne lopja el? Ennek nincs sok értelme, és mire a lány ráeszmélne, hogy tényleg nincs semmi turpisság a dologban, már előtte is áll Habretus, a papírral a kezében.*
~ Lehetséges, hogy…? ~
- Élünk, kancellár uram. Az élők mind azért fekszenek mások alá, amijük nincs. *Összegzi a lány velősen. Hol a papírra néz, hol a férfira, de gyorsan kapcsol, átveszi tőle, mintha attól kéne félnie, hogy elhúzzák az orra elől. Persze nem történik semmi ilyesmi, valahogy a kancellár most kedves lett vele. Úgy látszik, őszintén kell vele beszélni. Ez Doránál is bevált, mikor gyerek volt. Azokban a ritka esetekben még szót is fogadott a szüleinek. Tekintetével most Habrertust fürkészi, amíg elteszi kabátzsebébe az iratot. Ő is keserűen mosolyog.*
- Köszönöm. ~ Ez a legjobb végszó, tényleg hálás vagyok neki. ~
*Ennyivel ő el is engedné a dolgot, sőt már azon van, hogy kelletlenül is, de tegyen egy lépést az ajtó felé – jobb kisétálni, mint kidobva lenni –, amikor engedélyt kap a lakosztályhoz. Szeme felragyog, és talán régóta először valami gyermeteg örömféle terül szét az arcán.*
- Ó, hát én… Köszönöm! *Mondja, és ebben a pillanatban kedve lenne megölelni a férfit, de sajnos Habrertus kimarad ebből az örömből, mert Dorának eszébe jut, hogy még mindig poros az úttól, és nem lenne jó dolog más, sokkal tisztább embereket összetaperolni. Azért, hogy kifejezze az örömét, megfogja a férfi kezét és kedvesen megszorítja, ha hagyja neki.* Köszönöm, igazán. Megbeszéljük.
*Azzal elindul az ajtó felé, de eszébe jut az ablaknál hagyott cókmókja, ezért külön kerülőt tesz. A batyut felkapva a másik szobába siet, és becsukja maga után az ajtót, majd elfordítja a kulcsot.*
9812. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-31 21:47:17
Üzenet elküldve: 2018-05-31 21:47:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Quienn//
*Nehéz így, hogy se őt nem ismerik, se ő nem ismeri az itteniek nagy részét. Egyetlen szerencséje (és egyben átka), hogy a hely igazán fontos embereit maga mögött tudhatja az ügyben, az ő szavuk pedig az övéi helyett is sokat nyomnak a latban.*
- Kellett volna Alyo is, de ő meglógott valami gnómmal. Aki itt van és kéne, az Nestar. Városi alkimista, nem éppen társasági ember, de nekem azt mondták, hogy szükségünk lesz a bájitalaira. Ha itt nincs, de a környéken van, akkor valószínűleg a Tavernában lesz. Ha tudod kiről beszélek, akkor lemehetsz előkeríteni, különben inkább nézzétek meg Troddal, hogy rendben van-e minden a szekerekkel, amiket a kancellár intézője összekészít nekünk. *Tetszik neki, hogy Quienn határozottan készen áll az útra, úgyhogy egy ekkora szó- és feladatáradattal jutalmazza.*
*Nehéz így, hogy se őt nem ismerik, se ő nem ismeri az itteniek nagy részét. Egyetlen szerencséje (és egyben átka), hogy a hely igazán fontos embereit maga mögött tudhatja az ügyben, az ő szavuk pedig az övéi helyett is sokat nyomnak a latban.*
- Kellett volna Alyo is, de ő meglógott valami gnómmal. Aki itt van és kéne, az Nestar. Városi alkimista, nem éppen társasági ember, de nekem azt mondták, hogy szükségünk lesz a bájitalaira. Ha itt nincs, de a környéken van, akkor valószínűleg a Tavernában lesz. Ha tudod kiről beszélek, akkor lemehetsz előkeríteni, különben inkább nézzétek meg Troddal, hogy rendben van-e minden a szekerekkel, amiket a kancellár intézője összekészít nekünk. *Tetszik neki, hogy Quienn határozottan készen áll az útra, úgyhogy egy ekkora szó- és feladatáradattal jutalmazza.*
9811. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-31 20:33:57
Üzenet elküldve: 2018-05-31 20:33:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Svir//
*Tipikus kifejezéstelen ábrázatával hallgatja a férfi bemutatkozását. Közben az arcát fürkészi, de megállapítja, hogy egyáltalán nem ismerős neki, mondjuk nem is igazán járatos Kalácsfalva felé. A név se mond sokat, a kalapos dolog meg egészen összezavarja, főleg, hogy a másik nem is visel ilyesmit. Vagy ez valami furcsa szólás lenne?*
-Aha... *reagál hát bizonytalanul majd csendben hallgatja tovább a feladat ismertetését.
Miután Svir befejezte mondanivalóját lopva végigpillant magán. Fegyverei nála vannak, az öltözete úgy véli megfelelő, gyakorlatilag már indulásra kész.*
-Kiket kellene előkeríteni? *Mondjuk nem biztos, hogy nagy segítség lesz, ugyanis nem ismer még mindenkit a Vashegyen.*
*Tipikus kifejezéstelen ábrázatával hallgatja a férfi bemutatkozását. Közben az arcát fürkészi, de megállapítja, hogy egyáltalán nem ismerős neki, mondjuk nem is igazán járatos Kalácsfalva felé. A név se mond sokat, a kalapos dolog meg egészen összezavarja, főleg, hogy a másik nem is visel ilyesmit. Vagy ez valami furcsa szólás lenne?*
-Aha... *reagál hát bizonytalanul majd csendben hallgatja tovább a feladat ismertetését.
Miután Svir befejezte mondanivalóját lopva végigpillant magán. Fegyverei nála vannak, az öltözete úgy véli megfelelő, gyakorlatilag már indulásra kész.*
-Kiket kellene előkeríteni? *Mondjuk nem biztos, hogy nagy segítség lesz, ugyanis nem ismer még mindenkit a Vashegyen.*
9810. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-31 20:05:29
Üzenet elküldve: 2018-05-31 20:05:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha valaki épp most érkezik a város falai alá, biztosan csodálkozva nézi a jelenetet és azon töprenghet, hogy vajon mit követhetett le az a szegény leány, akit épp most penderít ki a kapun, nem túl kíméletesen, egy fegyveres, bizonyára a kapuőr. Kisvártatva egy kissé megviselt, valaha csinos kalap is repül a szegény pára után. Beljebb, a kapun túl pedig mintha egy idősebb férfi nézné végig az egészet, valami elégedett mosollyal az ajkán, hogy azután sarkon forduljon és elinduljon az egyik közeli épület felé.
Hubi szippant egyet a pipából. Azon gondolkodik, hogy ugyan miért ne történjék az Dorával, amit az imént elképzelt? Ügyes, eszes, talpraesett teremtés, az bizonyos. No de csak a temetők vannak tele nélkülözhetetlenekkel. Az is igaz, hogy módfelett csinos és kívánatos, de hát nagyjából teljesen mindegy, hogy Hubi szemrevaló vagy kevésbé szép lányokat nem kap meg. Egyelőre nem is szól közbe, hallgatja Dorát, és amikor a lány behúzza az ablaktáblákat, a monológ egész érdekes irányt vesz.
~Ha ilyen gyakorlatiasan gondolkodik, akkor hol a probléma?~
Ezek szerint Dora pont olyan jól tudja, hogy egyes férfiaknál hogyan lehet célt érni, akárcsak Alyo. A félvér a kedvére tett, és lám: jutányos áron jutott egy helyre kis házhoz. De az is igaz, hogy ha ebből rendszer kerekedne, abba Hubi tönkremenne. Testileg és anyagilag egyaránt. Most legfeljebb a "mert különben minek?" kitételen akad fenn egy pillanatra, de aztán tovább is lép. Elvégre ez egy olyan tevékenység, amit rendszerint csak a férfiak élveznek. És ez így is van rendjén.*
- Valóban kedvemre való vagy, ezt aligha tagadhatnám el. *bólint egyet, és leteszi az asztalra a pipát* És persze arra is hamar rájöttél, hogy az én olvasatomban ez mit jelent.
*A bókokra egy előzékeny kézmozdulattal válaszol; tulajdonképpen értékelnie kell, hogy Dora kegyesen azt hazudja neki, hogy kedveli. Szinte megható.*
- Szajha? *kérdez vissza* Nem, nem hiszem. A szajha azért adja oda magát minden jöttmentnek, hogy magának vagy a kölkének ennivalót vehessen, ruházkodhasson, élhessen. A te esetedben - ha jól értelek - más lett volna a mozgatórugó: a tudás szaporítása. Ez pedig olyan nemes cél, hogy szinte nincs az az eszköz, amit mocskosnak vagy alantasnak lehetne nevezni.
*Felkel az asztal mögül, felveszi azt a mappát amibe Dora írását rejtette és a paksamétával az kulcsra zárható irattartóhoz lép. Mielőtt az egészet a többi akta közé süllyesztené, kiveszi az ominózus lapot és szembefordul az elffel.*
- Annyira így van ez, hogy ha mégis az ágyamban kötöttél volna ki, úgy te arattál volna diadalt fölöttem. Hiszen te távolabbi, értékes célok érdekében tetted volna, míg én csupán a pillanatnyi gyönyörért. Akkor ki is a szajha?
*Elmosolyodik, de van valami keserű szájíze a gondolatra, hogy ha így nézzük, akkor piszkosul nem volt jó üzlet, amit Alyoval kötött. Úgyhogy inkább nem is nézi így. Közelebb lép Dorához és felé nyújtja azt a nyüves engedélyt.*
- Pihenj le! *int fejével a lakrésze felé amit korábban odaígért mára, és szinte szelíd a hangja* Utána átbeszélhetjük azokat a kompromisszumokat, rendben?
*Nem gondolná, hogy neki bármi ilyesmit kötnie kéne a lánnyal, de kíváncsi rá, hogy mire gondolhatott? Azt leszámítva persze, hogy Dora lehúzza magáról a nadrágot, hasmánt fekszik az ágyon és nem sivalkodik.*
- A kulcs a zárban van. Belül.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha valaki épp most érkezik a város falai alá, biztosan csodálkozva nézi a jelenetet és azon töprenghet, hogy vajon mit követhetett le az a szegény leány, akit épp most penderít ki a kapun, nem túl kíméletesen, egy fegyveres, bizonyára a kapuőr. Kisvártatva egy kissé megviselt, valaha csinos kalap is repül a szegény pára után. Beljebb, a kapun túl pedig mintha egy idősebb férfi nézné végig az egészet, valami elégedett mosollyal az ajkán, hogy azután sarkon forduljon és elinduljon az egyik közeli épület felé.
Hubi szippant egyet a pipából. Azon gondolkodik, hogy ugyan miért ne történjék az Dorával, amit az imént elképzelt? Ügyes, eszes, talpraesett teremtés, az bizonyos. No de csak a temetők vannak tele nélkülözhetetlenekkel. Az is igaz, hogy módfelett csinos és kívánatos, de hát nagyjából teljesen mindegy, hogy Hubi szemrevaló vagy kevésbé szép lányokat nem kap meg. Egyelőre nem is szól közbe, hallgatja Dorát, és amikor a lány behúzza az ablaktáblákat, a monológ egész érdekes irányt vesz.
~Ha ilyen gyakorlatiasan gondolkodik, akkor hol a probléma?~
Ezek szerint Dora pont olyan jól tudja, hogy egyes férfiaknál hogyan lehet célt érni, akárcsak Alyo. A félvér a kedvére tett, és lám: jutányos áron jutott egy helyre kis házhoz. De az is igaz, hogy ha ebből rendszer kerekedne, abba Hubi tönkremenne. Testileg és anyagilag egyaránt. Most legfeljebb a "mert különben minek?" kitételen akad fenn egy pillanatra, de aztán tovább is lép. Elvégre ez egy olyan tevékenység, amit rendszerint csak a férfiak élveznek. És ez így is van rendjén.*
- Valóban kedvemre való vagy, ezt aligha tagadhatnám el. *bólint egyet, és leteszi az asztalra a pipát* És persze arra is hamar rájöttél, hogy az én olvasatomban ez mit jelent.
*A bókokra egy előzékeny kézmozdulattal válaszol; tulajdonképpen értékelnie kell, hogy Dora kegyesen azt hazudja neki, hogy kedveli. Szinte megható.*
- Szajha? *kérdez vissza* Nem, nem hiszem. A szajha azért adja oda magát minden jöttmentnek, hogy magának vagy a kölkének ennivalót vehessen, ruházkodhasson, élhessen. A te esetedben - ha jól értelek - más lett volna a mozgatórugó: a tudás szaporítása. Ez pedig olyan nemes cél, hogy szinte nincs az az eszköz, amit mocskosnak vagy alantasnak lehetne nevezni.
*Felkel az asztal mögül, felveszi azt a mappát amibe Dora írását rejtette és a paksamétával az kulcsra zárható irattartóhoz lép. Mielőtt az egészet a többi akta közé süllyesztené, kiveszi az ominózus lapot és szembefordul az elffel.*
- Annyira így van ez, hogy ha mégis az ágyamban kötöttél volna ki, úgy te arattál volna diadalt fölöttem. Hiszen te távolabbi, értékes célok érdekében tetted volna, míg én csupán a pillanatnyi gyönyörért. Akkor ki is a szajha?
*Elmosolyodik, de van valami keserű szájíze a gondolatra, hogy ha így nézzük, akkor piszkosul nem volt jó üzlet, amit Alyoval kötött. Úgyhogy inkább nem is nézi így. Közelebb lép Dorához és felé nyújtja azt a nyüves engedélyt.*
- Pihenj le! *int fejével a lakrésze felé amit korábban odaígért mára, és szinte szelíd a hangja* Utána átbeszélhetjük azokat a kompromisszumokat, rendben?
*Nem gondolná, hogy neki bármi ilyesmit kötnie kéne a lánnyal, de kíváncsi rá, hogy mire gondolhatott? Azt leszámítva persze, hogy Dora lehúzza magáról a nadrágot, hasmánt fekszik az ágyon és nem sivalkodik.*
- A kulcs a zárban van. Belül.
9809. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-30 23:58:36
Üzenet elküldve: 2018-05-30 23:58:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Beszerzőkörút //
*A szépség szóra felemeli a fejét az elfre és szelíden elmosolyodik. Nem igazán törődik ezzel, pedig szép arca van, elvégre tündér, rossz gént nem is tudna örökölni, mégis úgy van vele, hogy amíg segít másokon addig mindegy hogyan is néz ki, fő a praktikusság és a kényelem.
Athien belemegy a gyümölcsös felvetésbe, tehát nem kutakodnak tovább megállnak a gyümölcsös bódénál. Hamar elkezd válogatni, az elf lány külön, mindenki a maga szájíze szerint kutakodik és mennyiségben is magukhoz igazítják adagjukat.
Riri amint végez kifizeti a maga részét és mivel kicsit már tényleg kezd felüluralkodni az éhség rajta, tehát kicsit arrébb áll, fogja a kis kulacsát és megmossa a számára legszimpatikusabb gyümölcsöt. Fő az elővigyázatosság, nem szeretné ha koszos gyümölcs miatt lenne baja, pláne mikor ennyire fontos dolga van. Eztán megtörli köpönyege sarkában és már jóízűen bele is harap, hogy aztán vidám ropogtatással élvezze az édes, lédús ízeket. *
- Rendben, induljunk! - * biccent és már megy is, boldogan ugrándozva a ló mellett.*
- Nos én csak a hosszúházban jártam, ott se sokáig maradtam. Amikor a vashegyre érkeztem egy napot maradtam aztán küldetést kaptam ami miatt el kellett hagynom Amon Ruadh-ot. - * Feleli, no persze nem is volt ez olyan rég, talán ha három napja csatlakozott új klánjához, de mégis úgy érzi, mintha már réges-régóta közéjük tartozna. Talán ennek Sfetts és Bris az oka, akikkel úgy érzi jó barátságot épített ki és emiatt, hogy már kötelékekhez köti a klánt sokkal mélyebbnek érzi hovatartozását.
Közben ahogy ezen elmélázik az idő is eltelik és kutyagolásuk lassan a végéhez ér, előttük már magasodik a kapu és a vasnép buzgó hangja eljut a fiatal tündérlányka fülébe. Ajkára szélesebb mosoly kúszik, mellkasában izgalom lüktet. Nem érdekli se ispotály se más hely, ha kell akár az utcán is megcsinálja a bájitalokat tűz és egy-két vasedényke segítségével. Nem nagy igényű, lényeg, hogy a gyógyelixír minél előbb elkészüljön és milyen jobb minőségű legyen. *
*A szépség szóra felemeli a fejét az elfre és szelíden elmosolyodik. Nem igazán törődik ezzel, pedig szép arca van, elvégre tündér, rossz gént nem is tudna örökölni, mégis úgy van vele, hogy amíg segít másokon addig mindegy hogyan is néz ki, fő a praktikusság és a kényelem.
Athien belemegy a gyümölcsös felvetésbe, tehát nem kutakodnak tovább megállnak a gyümölcsös bódénál. Hamar elkezd válogatni, az elf lány külön, mindenki a maga szájíze szerint kutakodik és mennyiségben is magukhoz igazítják adagjukat.
Riri amint végez kifizeti a maga részét és mivel kicsit már tényleg kezd felüluralkodni az éhség rajta, tehát kicsit arrébb áll, fogja a kis kulacsát és megmossa a számára legszimpatikusabb gyümölcsöt. Fő az elővigyázatosság, nem szeretné ha koszos gyümölcs miatt lenne baja, pláne mikor ennyire fontos dolga van. Eztán megtörli köpönyege sarkában és már jóízűen bele is harap, hogy aztán vidám ropogtatással élvezze az édes, lédús ízeket. *
- Rendben, induljunk! - * biccent és már megy is, boldogan ugrándozva a ló mellett.*
- Nos én csak a hosszúházban jártam, ott se sokáig maradtam. Amikor a vashegyre érkeztem egy napot maradtam aztán küldetést kaptam ami miatt el kellett hagynom Amon Ruadh-ot. - * Feleli, no persze nem is volt ez olyan rég, talán ha három napja csatlakozott új klánjához, de mégis úgy érzi, mintha már réges-régóta közéjük tartozna. Talán ennek Sfetts és Bris az oka, akikkel úgy érzi jó barátságot épített ki és emiatt, hogy már kötelékekhez köti a klánt sokkal mélyebbnek érzi hovatartozását.
Közben ahogy ezen elmélázik az idő is eltelik és kutyagolásuk lassan a végéhez ér, előttük már magasodik a kapu és a vasnép buzgó hangja eljut a fiatal tündérlányka fülébe. Ajkára szélesebb mosoly kúszik, mellkasában izgalom lüktet. Nem érdekli se ispotály se más hely, ha kell akár az utcán is megcsinálja a bájitalokat tűz és egy-két vasedényke segítségével. Nem nagy igényű, lényeg, hogy a gyógyelixír minél előbb elkészüljön és milyen jobb minőségű legyen. *
9808. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-30 23:57:22
Üzenet elküldve: 2018-05-30 23:57:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Dora maga is érzi, hogy túllépett egy határon, amikor a lányok előtt ellentmondott a kancellárnak, ezért nem is állt neki hosszabban fejtegetni, mennyire meg lett tréfálva az imént. Arra, hogy alábecsüli a hölgyeket, sem tud máshogy reagálni, csak egyetértőn bólogat. Tényleg nem gondolt bele, hogy a lányok mennyire talpraesettek, és hogy mennyivel talpraesettebbek nála – elvégre ő maga nem tudta egyedül megtenni ugyanezt az utat, Pycta segítségére volt szüksége.
A beszéde a gyilkosságról eléggé nemesien unalmasra sikerülhetett, éppen, ahogy szerette volna, mivel a kancellár valahogy nem tűnik érdeklődőnek ezzel a témával kapcsolatban. Megint van egy furcsa érzése, hogy mindkettejüknek valami empátiát kéne érezniük, és egyikük sem teszi, de itt, a falak között ez nem tűnik annyira kínosnak. Dora legalább is már rég elengedte a dolgot.*
- Jutalmat? *Kérdez vissza a kancellár mondandójának közepén. Megint az alvás lehetőségére gondol, de a kancellár arca nem a „kegyességet” árulja el ezúttal, hanem azt, hogy készül valamire. És már meg is van, mire.* Ó!
~ Nem annak néztelek, az vagy. Az lettél, helyesbítve, mikor beléptem a kancellária ajtaján. Hogy előtte milyen voltál, vagy milyen vagy, ha éppen nem engem bámulsz, azt én nem tudhatom. ~ *Gondolja magában az őszinte megnyilatkozásra, de most minden erejével azon van, hogy ne mondjon semmi elhamarkodottat, vagy ne csináljon semmi butaságot. Komolyan, érdeklődéstől csillogó szemmel néz a férfira, de egy picit ráncolja a homlokát azon, amit mond.*
~ Most légy okos. ~
- Kancellárom, nézd, szeretnék… *Kezd bele, de aztán látja, hogy az ablak még mindig tárva-nyitva áll, ez pedig zavarná, szóval felkel, odalép, és becsukja. Közben magyaráz.* Szeretnék veled őszinte lenni. Bevallom, hogy ritkán vagyok az. Nem sűrűn hazudok, de az igazságot gyakran hajlamos vagyok elhallgatni. *Most nem ül vissza, állva nézelődik a szobában, de végül a széke közelében állapodik meg, és a háttámlára támaszkodva a kancellárt nézi.* Ezúttal szeretnék hangosan gondolkodni előtted.
- Hiú vagyok és gőgös, és amikor beléptem ide, egyedül az járt a fejemben, hogy a kutatásomat megvalósítsam. Valahogy. Persze ez sok munka, nem történne meg úgyse egykettőre. De amikor kezdeményeztél, arra gondoltam, piha, hát legyen. *Itt jön az, amit nem a nyitott ablak előtt óhajt beismerni.* Bújtam már ágyba mással is azért, hogy valamit elérjek. Sőt, tulajdonképpen, akivel csak ágyba bújtam, azért tettem, hogy valamit elérjek. *Töpreng el fennhangon, szinte csak úgy magának.* Mert különben minek…? Mindegy.
*Bár a téma kényes, egyáltalán nem látszódik zavartnak: elveszi a kalapját az asztalról, és a beszéde ritmusára táncoltatja, ütemesen a szék háttámlájának érintgeti.*
- Szóval úgy voltam vele egy ideig, hogy ha ez a legkényelmesebb megoldás, ám legyen. De aztán elkezdtük összemérni a tudásunkat, és saját magamat is megleptem azzal, hogy sikerül egy hatalmi játékban részt vennem. És igen, méltó ellenfélnek tartottalak, zseniálisnak, akitől tanulni lehet. *Mondja, meglendítve a kancellár felé a kalapját, mintha tényleg bókolna vele.* Egyre érdekesebb volt játszani, és egyre jobban megkedveltelek, kancellár!
- Azt várod, hogy elmondjam, miért vagyok nélkülözhetetlen, de mit mondhatnék? Csak egyet tudok, ami miatt itt vagyunk: azért, mert a kedvedre való vagyok. És most nem nézlek bolondnak, nem vádollak, ne is vedd magadra, jó uram, de ezt a lányok könnyen észreveszik, és kész.
- És itt jön a töprengésem vége: ha most széttenném neked a lábam, akkor különb lennék, mint Bris? Nem hinném. Akkor egy szajha lennék. És, uram, bevallom neked, hogy azok után, amin keresztülmentünk, én nem szajha akarok lenni, hanem sokkal több, különb, mint Bris – megtudtam, hogy lehetnék különb. Hála neked. Szerintem ez az egész működhetne, kompromisszumokkal, és én nem kérhetek egy nálam rangosabbat kompromisszumokra.
*Azért nem is ül le, amiért a kalapját is a fejére teszi: a nyers logikája szempontjából arra számít, hogy ezek után kiteszik a szűrét. Ugyanakkor most határozottan őszintébb, mint eddig bármikor, semmi gúny nem hallatszik a szavaiban.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.30 23:59:47
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Dora maga is érzi, hogy túllépett egy határon, amikor a lányok előtt ellentmondott a kancellárnak, ezért nem is állt neki hosszabban fejtegetni, mennyire meg lett tréfálva az imént. Arra, hogy alábecsüli a hölgyeket, sem tud máshogy reagálni, csak egyetértőn bólogat. Tényleg nem gondolt bele, hogy a lányok mennyire talpraesettek, és hogy mennyivel talpraesettebbek nála – elvégre ő maga nem tudta egyedül megtenni ugyanezt az utat, Pycta segítségére volt szüksége.
A beszéde a gyilkosságról eléggé nemesien unalmasra sikerülhetett, éppen, ahogy szerette volna, mivel a kancellár valahogy nem tűnik érdeklődőnek ezzel a témával kapcsolatban. Megint van egy furcsa érzése, hogy mindkettejüknek valami empátiát kéne érezniük, és egyikük sem teszi, de itt, a falak között ez nem tűnik annyira kínosnak. Dora legalább is már rég elengedte a dolgot.*
- Jutalmat? *Kérdez vissza a kancellár mondandójának közepén. Megint az alvás lehetőségére gondol, de a kancellár arca nem a „kegyességet” árulja el ezúttal, hanem azt, hogy készül valamire. És már meg is van, mire.* Ó!
~ Nem annak néztelek, az vagy. Az lettél, helyesbítve, mikor beléptem a kancellária ajtaján. Hogy előtte milyen voltál, vagy milyen vagy, ha éppen nem engem bámulsz, azt én nem tudhatom. ~ *Gondolja magában az őszinte megnyilatkozásra, de most minden erejével azon van, hogy ne mondjon semmi elhamarkodottat, vagy ne csináljon semmi butaságot. Komolyan, érdeklődéstől csillogó szemmel néz a férfira, de egy picit ráncolja a homlokát azon, amit mond.*
~ Most légy okos. ~
- Kancellárom, nézd, szeretnék… *Kezd bele, de aztán látja, hogy az ablak még mindig tárva-nyitva áll, ez pedig zavarná, szóval felkel, odalép, és becsukja. Közben magyaráz.* Szeretnék veled őszinte lenni. Bevallom, hogy ritkán vagyok az. Nem sűrűn hazudok, de az igazságot gyakran hajlamos vagyok elhallgatni. *Most nem ül vissza, állva nézelődik a szobában, de végül a széke közelében állapodik meg, és a háttámlára támaszkodva a kancellárt nézi.* Ezúttal szeretnék hangosan gondolkodni előtted.
- Hiú vagyok és gőgös, és amikor beléptem ide, egyedül az járt a fejemben, hogy a kutatásomat megvalósítsam. Valahogy. Persze ez sok munka, nem történne meg úgyse egykettőre. De amikor kezdeményeztél, arra gondoltam, piha, hát legyen. *Itt jön az, amit nem a nyitott ablak előtt óhajt beismerni.* Bújtam már ágyba mással is azért, hogy valamit elérjek. Sőt, tulajdonképpen, akivel csak ágyba bújtam, azért tettem, hogy valamit elérjek. *Töpreng el fennhangon, szinte csak úgy magának.* Mert különben minek…? Mindegy.
*Bár a téma kényes, egyáltalán nem látszódik zavartnak: elveszi a kalapját az asztalról, és a beszéde ritmusára táncoltatja, ütemesen a szék háttámlájának érintgeti.*
- Szóval úgy voltam vele egy ideig, hogy ha ez a legkényelmesebb megoldás, ám legyen. De aztán elkezdtük összemérni a tudásunkat, és saját magamat is megleptem azzal, hogy sikerül egy hatalmi játékban részt vennem. És igen, méltó ellenfélnek tartottalak, zseniálisnak, akitől tanulni lehet. *Mondja, meglendítve a kancellár felé a kalapját, mintha tényleg bókolna vele.* Egyre érdekesebb volt játszani, és egyre jobban megkedveltelek, kancellár!
- Azt várod, hogy elmondjam, miért vagyok nélkülözhetetlen, de mit mondhatnék? Csak egyet tudok, ami miatt itt vagyunk: azért, mert a kedvedre való vagyok. És most nem nézlek bolondnak, nem vádollak, ne is vedd magadra, jó uram, de ezt a lányok könnyen észreveszik, és kész.
- És itt jön a töprengésem vége: ha most széttenném neked a lábam, akkor különb lennék, mint Bris? Nem hinném. Akkor egy szajha lennék. És, uram, bevallom neked, hogy azok után, amin keresztülmentünk, én nem szajha akarok lenni, hanem sokkal több, különb, mint Bris – megtudtam, hogy lehetnék különb. Hála neked. Szerintem ez az egész működhetne, kompromisszumokkal, és én nem kérhetek egy nálam rangosabbat kompromisszumokra.
*Azért nem is ül le, amiért a kalapját is a fejére teszi: a nyers logikája szempontjából arra számít, hogy ezek után kiteszik a szűrét. Ugyanakkor most határozottan őszintébb, mint eddig bármikor, semmi gúny nem hallatszik a szavaiban.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.30 23:59:47
9807. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-30 22:46:45
Üzenet elküldve: 2018-05-30 22:46:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
*Amikor Dora hüledezni kezd, egy türelmetlen kézmozdulattal jelzi, hogy most az lenne az okos viselkedés, ha csöndben maradna. Nem is néz rá hű írnokára.*
- Hiszem, hogy a helyzet hamarabb rendeződik majd, mint azt most gondolnánk. *mosolyog a sötét hajú nemes kisasszonyra. Igazán nem kerül semmibe, hogy néhány biztató szóval megpróbáljon egy kis lelket önteni belé. Különben sem árt, ha egy nemesi família hálával viseltetik a Vashegy irányában. Ennél csak az a jobb, ha egy gazdag és/vagy hatalommal bíró nemes családról lehet ezt elmondani.
Mikor a lányok távoznak, megpróbálja elcsípni még Aenae pillantását és ha ez sikerül, bólint egy picit. Az aranyhajú szemmel láthatóan iszonyú zavarban van - az istenek tudják, hogy miért? - és ha ilyen zaklatott állapotban marad, könnyen előfordulhat, hogy ő kotyogja ki a titkát. Kérdés persze, hogy ez baj lenne-e, de Hubi elfogadja, hogy Aenae egyelőre nem akarja nagydobra verni. Tehát a biccentés azt hivatott mondani, hogy a kancellár megőrzi a rábízott titkot.*
- Á... *dől hátra egy kaján mosollyal, amikor Dora lehuppan a székre és mintha szemrehányást tenne neki* Kissé alábecsülöd a vendégeinket. A legnagyobb felfordulás közepette hagyták el Artheniort, ép bőrrel jutottak ki a forrongó csőcselék közül, megtettek nem kis utat épségben a Vashegyig, és itt, pár lépésre az erődtőlé tévednének el?
*Miközben Dora a földművesektől hallottakat adja elő, Hubi a pipájával szöszmötöl, néha fel-felpillantva, aztán egy cédrusszállal tüzet lop a mécsesről, és hamarosan elégedetten pöfékel. Valóban elégedett lehet, hiszen a jelentés szóban is szépen összeszedett, valószínűleg az írásba foglalt anyaggal sem lesz gondja. Míg az írnoka beszél, Hubi leginkább szájára és annak mozgására koncentrál. Ezúttal pedig mindenféle mocskos gondolat nélkül ugyanaz jut eszébe, mint imént Aneae-nek, pusztán az esztétikai élmény hatására: valóban gyönyörű ez a bestia.*
- Szomorú história. *bólint egyet amikor Dora befejezi. Szippant egyet a pipából és ahogy a füstöt az orrán keresztül kifújja, egy kicsit, egy egészen kicsit úgy is nézhet ki, mint valami ébredező sárkány.*
- Bár az áldozatnak valószínűleg mindegy, hogy holmi rabló végzett vele, vagy valami magasztosabb cél apropóján vágták át a torkát.
*Elmosolyodik.*
- Ismét nem kellett csalódnom benned, szép munkát végeztél. A leírtakat is áttanulmányozom majd természetesen, de amit hallottam, az elégedettséggel tölt el. *legyint egyet* Persze nem annak tartalma miatt. A jó munka pedig jutalmat érdemel. Ez a jutalom nem lesz más, mint az hogy hajlok arra, hogy kapj tőlem még egy esélyt. Az utolsót.
*Még mindig mosolyog, és semmi fenyegető nincs a hangjában, de azt talán lehet érezni, hogy nem tréfálkozik.*
- Mert az, hogy eddig komplett idiótának néztél, kedvesem, aki a nadrágjában hordja az eszét és akit könnyedén lehet manipulálni, az világos mint egy pofon.
*Sokkal inkább magára dühös, mint a lányra, akire még büszke is. Nem habozott megragadni a kínálkozó alkalmat, és ügyesen is csinálta. Magát okolja legfőképp, amiért annyira magával ragadta a lány varázsa, hogy meglehetősen későn vette észre a jeleket.*
- Megsértetted a büszkeségem, a férfiember pedig hiú fajzat.
*Szabad kezével végigsimít a szakállán, a mosoly eltűnik az arcáról, de ettől valahogy nem lesz fenyegetőbb az arca.*
- Tehát hajlok rá, de úgy érzem akkor érdemled meg igazán azt az esélyt, ha magad árulod el nekem, hogy miért vagy rá méltó. *ismét elmosolyodik és kezével tesz egy hárító mozdulatot* Kérlek, ne olyasmivel hozakodj elő, mint hogy szépen írsz. *egy pillantás a paksamétára* Egyébként valóban így van. Ne is azzal, hogy ügyesen fogalmazol, és egyáltalán: ne olyasmit hozz fel, amit kiváló helyettesemben, Bris-ben is megtalálok. Mi az, ami miatt nem tudlak nélkülözni?
*Ebben a csudálatos pillanatban Hubinak eszébe sem jut olyan válaszlehetőség, miszerint Dora vízszintes helyzetben, ruha nélkül kívánná bebizonyítani nélkülözhetetlenségét. Ezt persze a lánynak nem kell tudnia, és valószínűleg nem is sejti.*
*Amikor Dora hüledezni kezd, egy türelmetlen kézmozdulattal jelzi, hogy most az lenne az okos viselkedés, ha csöndben maradna. Nem is néz rá hű írnokára.*
- Hiszem, hogy a helyzet hamarabb rendeződik majd, mint azt most gondolnánk. *mosolyog a sötét hajú nemes kisasszonyra. Igazán nem kerül semmibe, hogy néhány biztató szóval megpróbáljon egy kis lelket önteni belé. Különben sem árt, ha egy nemesi família hálával viseltetik a Vashegy irányában. Ennél csak az a jobb, ha egy gazdag és/vagy hatalommal bíró nemes családról lehet ezt elmondani.
Mikor a lányok távoznak, megpróbálja elcsípni még Aenae pillantását és ha ez sikerül, bólint egy picit. Az aranyhajú szemmel láthatóan iszonyú zavarban van - az istenek tudják, hogy miért? - és ha ilyen zaklatott állapotban marad, könnyen előfordulhat, hogy ő kotyogja ki a titkát. Kérdés persze, hogy ez baj lenne-e, de Hubi elfogadja, hogy Aenae egyelőre nem akarja nagydobra verni. Tehát a biccentés azt hivatott mondani, hogy a kancellár megőrzi a rábízott titkot.*
- Á... *dől hátra egy kaján mosollyal, amikor Dora lehuppan a székre és mintha szemrehányást tenne neki* Kissé alábecsülöd a vendégeinket. A legnagyobb felfordulás közepette hagyták el Artheniort, ép bőrrel jutottak ki a forrongó csőcselék közül, megtettek nem kis utat épségben a Vashegyig, és itt, pár lépésre az erődtőlé tévednének el?
*Miközben Dora a földművesektől hallottakat adja elő, Hubi a pipájával szöszmötöl, néha fel-felpillantva, aztán egy cédrusszállal tüzet lop a mécsesről, és hamarosan elégedetten pöfékel. Valóban elégedett lehet, hiszen a jelentés szóban is szépen összeszedett, valószínűleg az írásba foglalt anyaggal sem lesz gondja. Míg az írnoka beszél, Hubi leginkább szájára és annak mozgására koncentrál. Ezúttal pedig mindenféle mocskos gondolat nélkül ugyanaz jut eszébe, mint imént Aneae-nek, pusztán az esztétikai élmény hatására: valóban gyönyörű ez a bestia.*
- Szomorú história. *bólint egyet amikor Dora befejezi. Szippant egyet a pipából és ahogy a füstöt az orrán keresztül kifújja, egy kicsit, egy egészen kicsit úgy is nézhet ki, mint valami ébredező sárkány.*
- Bár az áldozatnak valószínűleg mindegy, hogy holmi rabló végzett vele, vagy valami magasztosabb cél apropóján vágták át a torkát.
*Elmosolyodik.*
- Ismét nem kellett csalódnom benned, szép munkát végeztél. A leírtakat is áttanulmányozom majd természetesen, de amit hallottam, az elégedettséggel tölt el. *legyint egyet* Persze nem annak tartalma miatt. A jó munka pedig jutalmat érdemel. Ez a jutalom nem lesz más, mint az hogy hajlok arra, hogy kapj tőlem még egy esélyt. Az utolsót.
*Még mindig mosolyog, és semmi fenyegető nincs a hangjában, de azt talán lehet érezni, hogy nem tréfálkozik.*
- Mert az, hogy eddig komplett idiótának néztél, kedvesem, aki a nadrágjában hordja az eszét és akit könnyedén lehet manipulálni, az világos mint egy pofon.
*Sokkal inkább magára dühös, mint a lányra, akire még büszke is. Nem habozott megragadni a kínálkozó alkalmat, és ügyesen is csinálta. Magát okolja legfőképp, amiért annyira magával ragadta a lány varázsa, hogy meglehetősen későn vette észre a jeleket.*
- Megsértetted a büszkeségem, a férfiember pedig hiú fajzat.
*Szabad kezével végigsimít a szakállán, a mosoly eltűnik az arcáról, de ettől valahogy nem lesz fenyegetőbb az arca.*
- Tehát hajlok rá, de úgy érzem akkor érdemled meg igazán azt az esélyt, ha magad árulod el nekem, hogy miért vagy rá méltó. *ismét elmosolyodik és kezével tesz egy hárító mozdulatot* Kérlek, ne olyasmivel hozakodj elő, mint hogy szépen írsz. *egy pillantás a paksamétára* Egyébként valóban így van. Ne is azzal, hogy ügyesen fogalmazol, és egyáltalán: ne olyasmit hozz fel, amit kiváló helyettesemben, Bris-ben is megtalálok. Mi az, ami miatt nem tudlak nélkülözni?
*Ebben a csudálatos pillanatban Hubinak eszébe sem jut olyan válaszlehetőség, miszerint Dora vízszintes helyzetben, ruha nélkül kívánná bebizonyítani nélkülözhetetlenségét. Ezt persze a lánynak nem kell tudnia, és valószínűleg nem is sejti.*
9806. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-30 21:04:56
Üzenet elküldve: 2018-05-30 21:04:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tepis//
*Kicsit meghökkent arccal néz a távozó öreg után, de egy pillanattal később enyhe vállrándítás kíséretében visszafordul Tepishez. Tekintete nem arról árulkodik, hogy álmai feladata vár most épp rájuk, de kötelességtudata erősebb, mint a látvány keltette viszolygás.*
- Aztat, bizony. Csak ennél kisebb darabokban. * Jelenti ki, dicstelen mosollyal ajkai sarkában.* - Ahogy hallottam, mostanában kifejezetten rákaptak a nem nekik szánt húsra. A kancellár nem győzött óvva inteni a feladattól... De reméljük a legjobbakat!
*Nyel egyet, majd végre rászánja magát, hogy megszemlélje, mit érdemes magukkal vinniük az állatból. Otthon soha nem hárult rá hasonló teendő, van elég bátyja, akik elvégezték helyette a véres munkát. Persze nem most lát először ilyesmit, de a félbevágott, fej nélküli tetem látványa azért megfekszi a gyomrát. Rosszul nem lesz, és persze tudja, hogy az ökör húsa most is nemesebb célokat szolgál, de azért mégis… nem érzi a tettre kész erőt magában, hogy tovább darabolja.
Kissé tanácstalanul néz Tepisre, majd a falra akasztott kések, hentesbárdok felé.*
- Csináltál már ilyesmit?
*Kicsit meghökkent arccal néz a távozó öreg után, de egy pillanattal később enyhe vállrándítás kíséretében visszafordul Tepishez. Tekintete nem arról árulkodik, hogy álmai feladata vár most épp rájuk, de kötelességtudata erősebb, mint a látvány keltette viszolygás.*
- Aztat, bizony. Csak ennél kisebb darabokban. * Jelenti ki, dicstelen mosollyal ajkai sarkában.* - Ahogy hallottam, mostanában kifejezetten rákaptak a nem nekik szánt húsra. A kancellár nem győzött óvva inteni a feladattól... De reméljük a legjobbakat!
*Nyel egyet, majd végre rászánja magát, hogy megszemlélje, mit érdemes magukkal vinniük az állatból. Otthon soha nem hárult rá hasonló teendő, van elég bátyja, akik elvégezték helyette a véres munkát. Persze nem most lát először ilyesmit, de a félbevágott, fej nélküli tetem látványa azért megfekszi a gyomrát. Rosszul nem lesz, és persze tudja, hogy az ökör húsa most is nemesebb célokat szolgál, de azért mégis… nem érzi a tettre kész erőt magában, hogy tovább darabolja.
Kissé tanácstalanul néz Tepisre, majd a falra akasztott kések, hentesbárdok felé.*
- Csináltál már ilyesmit?
9805. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-30 19:29:53
Üzenet elküldve: 2018-05-30 19:29:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
//Habrertus//
*Dora úgy áll ott, mint aki megnyerte a szópárbajt, hiszen (a tornyos eseten kívül) ez az első alkalom, hogy megmutathatta, milyen ravasz tud lenni. Külön előny, hogy még a lányok is rábíznák a feladatot, négyük udvariaskodása pedig még azt is lehetővé teszi, hogy megmeneküljön az pimaszkodásával járó fejmosástól. Ephemia és Kageanae látszólag bele is egyeznek az ötletbe, minden összeáll. Dorawynát annyira elvakítja, hogy a következő lépésben az asztalra vághatja a sakk-mattot, hogy még azt is elhiszi, a kancellár mosolya az elismeréstől ilyen kedves. Tekintetével a kezét követi, amint megírja a papírját. Végre minden egybevág.
Amikor hirtelen…*
- Hogy… Tessék? *Kérdezi félig hüledezve, félig a nevetés határán. A komor, határozott arckifejezését most az értetlen döbbenet váltja fel. Látszik, hogy a kancellár alaposan odavágott neki, hogy Dora mégsem olyan ravasz, mint azt előzőleg hitte magáról - ezt pedig olyasvalakitől hallani, aki csak úgy bevághatja egy mappába az engedélyét minden következmény nélkül, sértő és felháborító. Lélekben már ott tart, hogy odaugrik és kitépi azt az önelégülten vigyorgó Habrertus kezéből, legyen ez a megmozdulás bármennyire is gyerekes. Csak a lányok jelenléte fogja vissza, és mire kimennek, indulatán már újra felülkerekedik az esze. Lehuppan a székre, kalapját pedig kettejük közé az asztalra teszi (utóbbi mozdulat az indulatai ellenére is pont olyan gyengéd, mint ami gyengédséget ez a csodás ruhadarab megérdemel).*
- Ez nem volt szép, kancellár uram. Most szegény lányok sétálhatnak egyedül. Pedig már így is olyan elveszettnek tűntek. *Mondja neki rosszallóan, nem mintha a lányoknak bármi köze lenne a hirtelen jött kudarchoz. De na, így jobb fényben tudja feltüntetni magát.*
- Ami a földműveseket illeti… *Kezd bele, és most már megint koncentrál, figyelme már nem az őt ért rossz tréfára összpontosul. Előrenyúl az asztalon, és elveszi a kancellár közeléből az elkészült feljegyzéseket.* Puskázom egy kicsit, nem szeretnék butaságot mondani. *Magyarázza, de nem igazán kell belenéznie, nagyjából emlékszik mindenre.*
- A falusiak azt beszélik, hogy ez a férfi, akit gyilkossággal vádolnak, nem először fordult meg náluk. Többen felismerték az arcát, mikor Svir úrék a Vashegy felé tartottak vele. Azt mondják, hogy annak idején a Fény Harcosairól prédikált, hogy kapa helyett ragadjanak kardot és küzdjenek a nép szabadságáért és Eeyrért. Több ígéretes, jó eszű fiatalt is sikerült meggyőznie, hogy vele tartsanak valahova. Hogy hová tűntek, azt máig sem tudni. A nevüket feljegyeztem. *Lapozgat egy kicsit, próbálja összerakni mondandóját.*
- A férfi a szántóföldek szélén követte el a gyilkosságot, távol minden lakott tanyától, úgyhogy a jobbágyok közt nem voltak szemtanúk. Többen is azt pletykálják azonban, hogy a pap, aki állítólag velük tartott, látta, ami történt, mégsem tett semmit. *Dorawyna most egy kicsit összeszűkíti a szemét, látszik, hogy ezt olvassa, mert ebből a történetfoszlányból ő teljesen kimaradt.* Az emberek haragszanak. Azt mondták, az a férfi, akivel a gyilkos végzett, nem nagyon közösködött velük, öreg volt, belefásult a robotolásba. Ernoldus, ha nem tévedek. Visszahúzódó volt, de soha nem veszélyes, egyszer sem támadott, verekedett ok nélkül. Sokat törődött a családjával. Egyedül élt. Van két fia meg egy leánya, de már elköltöztek. *Még egyet lapoz, szeme felcsillan.* Ó, igen, majdnem elfelejtettem. Egy ember arról számolt be, hogy valami sűrű, sötét füstöt látott arrafelé, két földdel odébb a kertjében lett rá figyelmes. *Összeigazgatja a lapokat, hogy szépen mutassanak együtt, és visszateszi az asztalra, a kalapja mellé.*
- Mindig olyan kellemetlen, ha valaki a hitéért öl. *Teszi hozzá, kényelmesen hátradőlve a székén.* Mikor már azt hinné az ember, hogy nem is butaság hinni, egy ilyen eset mindig helyrezökkenti.
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.30 19:46:56
//Habrertus//
*Dora úgy áll ott, mint aki megnyerte a szópárbajt, hiszen (a tornyos eseten kívül) ez az első alkalom, hogy megmutathatta, milyen ravasz tud lenni. Külön előny, hogy még a lányok is rábíznák a feladatot, négyük udvariaskodása pedig még azt is lehetővé teszi, hogy megmeneküljön az pimaszkodásával járó fejmosástól. Ephemia és Kageanae látszólag bele is egyeznek az ötletbe, minden összeáll. Dorawynát annyira elvakítja, hogy a következő lépésben az asztalra vághatja a sakk-mattot, hogy még azt is elhiszi, a kancellár mosolya az elismeréstől ilyen kedves. Tekintetével a kezét követi, amint megírja a papírját. Végre minden egybevág.
Amikor hirtelen…*
- Hogy… Tessék? *Kérdezi félig hüledezve, félig a nevetés határán. A komor, határozott arckifejezését most az értetlen döbbenet váltja fel. Látszik, hogy a kancellár alaposan odavágott neki, hogy Dora mégsem olyan ravasz, mint azt előzőleg hitte magáról - ezt pedig olyasvalakitől hallani, aki csak úgy bevághatja egy mappába az engedélyét minden következmény nélkül, sértő és felháborító. Lélekben már ott tart, hogy odaugrik és kitépi azt az önelégülten vigyorgó Habrertus kezéből, legyen ez a megmozdulás bármennyire is gyerekes. Csak a lányok jelenléte fogja vissza, és mire kimennek, indulatán már újra felülkerekedik az esze. Lehuppan a székre, kalapját pedig kettejük közé az asztalra teszi (utóbbi mozdulat az indulatai ellenére is pont olyan gyengéd, mint ami gyengédséget ez a csodás ruhadarab megérdemel).*
- Ez nem volt szép, kancellár uram. Most szegény lányok sétálhatnak egyedül. Pedig már így is olyan elveszettnek tűntek. *Mondja neki rosszallóan, nem mintha a lányoknak bármi köze lenne a hirtelen jött kudarchoz. De na, így jobb fényben tudja feltüntetni magát.*
- Ami a földműveseket illeti… *Kezd bele, és most már megint koncentrál, figyelme már nem az őt ért rossz tréfára összpontosul. Előrenyúl az asztalon, és elveszi a kancellár közeléből az elkészült feljegyzéseket.* Puskázom egy kicsit, nem szeretnék butaságot mondani. *Magyarázza, de nem igazán kell belenéznie, nagyjából emlékszik mindenre.*
- A falusiak azt beszélik, hogy ez a férfi, akit gyilkossággal vádolnak, nem először fordult meg náluk. Többen felismerték az arcát, mikor Svir úrék a Vashegy felé tartottak vele. Azt mondják, hogy annak idején a Fény Harcosairól prédikált, hogy kapa helyett ragadjanak kardot és küzdjenek a nép szabadságáért és Eeyrért. Több ígéretes, jó eszű fiatalt is sikerült meggyőznie, hogy vele tartsanak valahova. Hogy hová tűntek, azt máig sem tudni. A nevüket feljegyeztem. *Lapozgat egy kicsit, próbálja összerakni mondandóját.*
- A férfi a szántóföldek szélén követte el a gyilkosságot, távol minden lakott tanyától, úgyhogy a jobbágyok közt nem voltak szemtanúk. Többen is azt pletykálják azonban, hogy a pap, aki állítólag velük tartott, látta, ami történt, mégsem tett semmit. *Dorawyna most egy kicsit összeszűkíti a szemét, látszik, hogy ezt olvassa, mert ebből a történetfoszlányból ő teljesen kimaradt.* Az emberek haragszanak. Azt mondták, az a férfi, akivel a gyilkos végzett, nem nagyon közösködött velük, öreg volt, belefásult a robotolásba. Ernoldus, ha nem tévedek. Visszahúzódó volt, de soha nem veszélyes, egyszer sem támadott, verekedett ok nélkül. Sokat törődött a családjával. Egyedül élt. Van két fia meg egy leánya, de már elköltöztek. *Még egyet lapoz, szeme felcsillan.* Ó, igen, majdnem elfelejtettem. Egy ember arról számolt be, hogy valami sűrű, sötét füstöt látott arrafelé, két földdel odébb a kertjében lett rá figyelmes. *Összeigazgatja a lapokat, hogy szépen mutassanak együtt, és visszateszi az asztalra, a kalapja mellé.*
- Mindig olyan kellemetlen, ha valaki a hitéért öl. *Teszi hozzá, kényelmesen hátradőlve a székén.* Mikor már azt hinné az ember, hogy nem is butaság hinni, egy ilyen eset mindig helyrezökkenti.
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.30 19:46:56
9804. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-30 11:48:29
Üzenet elküldve: 2018-05-30 11:48:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Quienn//
*Ő meg jó ideje először forgolódik vashegyi társaságban, ezért még mutatkoznak hiányosságai a helyiek ismeretét illetően. Kész szerencse, hogy a helyet azért még ismeri. Annyi baj legyen, nagyon igyekvő, majd fel fog zárkózni.*
- Ó, remek. *Arca felderül. Micsoda véletlen, kétszer is ráhibázott a keresettekre. Már-már azt hihetné a külső szemlélő, hogy direkt csinálja.*
- Svir Gia vagyok. Régebben Kalácsfalva ügyeit intéztem, kalapban. *Hagy egy is szünetet, hogy esetleg eszébe juthasson róla Quiennek valami, aztán folytatja.*
- Kagan a városba lovagolt egy csapattal, hogy rendet tegyen a zavargók között, minket pedig megkért, hogy vigyünk utánuk némi ellátmányt szekereken. A kancellár mellém adott, mint segítőt és fegyveres kísérőt, szóval velem kell majd jönnöd. Ételt, italt és bájitalokat viszünk a szekereken, úgyhogy magadnak elég a többit összekészítened az útra. Ha ezzel már kész vagy, az indulásig segíthetsz előkeríteni a többieket. *Ismerteti a feladatokat határozottan.*
*Ő meg jó ideje először forgolódik vashegyi társaságban, ezért még mutatkoznak hiányosságai a helyiek ismeretét illetően. Kész szerencse, hogy a helyet azért még ismeri. Annyi baj legyen, nagyon igyekvő, majd fel fog zárkózni.*
- Ó, remek. *Arca felderül. Micsoda véletlen, kétszer is ráhibázott a keresettekre. Már-már azt hihetné a külső szemlélő, hogy direkt csinálja.*
- Svir Gia vagyok. Régebben Kalácsfalva ügyeit intéztem, kalapban. *Hagy egy is szünetet, hogy esetleg eszébe juthasson róla Quiennek valami, aztán folytatja.*
- Kagan a városba lovagolt egy csapattal, hogy rendet tegyen a zavargók között, minket pedig megkért, hogy vigyünk utánuk némi ellátmányt szekereken. A kancellár mellém adott, mint segítőt és fegyveres kísérőt, szóval velem kell majd jönnöd. Ételt, italt és bájitalokat viszünk a szekereken, úgyhogy magadnak elég a többit összekészítened az útra. Ha ezzel már kész vagy, az indulásig segíthetsz előkeríteni a többieket. *Ismerteti a feladatokat határozottan.*
9803. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-30 09:01:50
Üzenet elküldve: 2018-05-30 09:01:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Ispotály//
//Ispotály összes termei//
//Egyedül//
//Kancellária ajtajának küszöbétől távol//
//Nyitott ajtónál//
//Majd hosszúház//
//Tavaszi nagytakarítás//
//Fegyverek, vért nélkül//
*Mire a nagyobb teremhez ér baromira elunja, igyekszik ezért gyorsan, mielőbb túl lenni az egészen. Szinte már gyakorlottnak véli önmagát: portörlés, seprés, felmosás. Kabátját, bőrvértjét, egy vizeskannát előre az ajtóba készít, ezekre lesz szüksége a továbbiakban.
Végezetül vizes térdekkel, az izzadtságtól mellkasára tapadó inggel, kiázott kezekkel, és nagy sóhajjal tápászkodik fel. Ez is kész!
Most már tényleg jöhetne az a fürdő, mire a Kancellár gondosan utasította.
Indul meg szállása felé, egyik kezében vödör, másikban kanna, karján kabátja, bőrvértje. Lassan ideje lenne átköltöznie a törzsszállásra, bár most, hogy látta mivel jár a takarítás, máris nem tűnik olyan sürgősnek a saját szoba.
A folyadék tárolókat teszi le a hosszúház ajtajában, odabenn még a bőrvérttől is megszabadul ágyára dobva azt, váltás ruhát kerít, pakolja kabátja tetejébe, Thargarodba ezeken, meg a vizeskannán kívül mást nem szándékozik vinni.*
//Ispotály összes termei//
//Egyedül//
//Kancellária ajtajának küszöbétől távol//
//Nyitott ajtónál//
//Majd hosszúház//
//Tavaszi nagytakarítás//
//Fegyverek, vért nélkül//
*Mire a nagyobb teremhez ér baromira elunja, igyekszik ezért gyorsan, mielőbb túl lenni az egészen. Szinte már gyakorlottnak véli önmagát: portörlés, seprés, felmosás. Kabátját, bőrvértjét, egy vizeskannát előre az ajtóba készít, ezekre lesz szüksége a továbbiakban.
Végezetül vizes térdekkel, az izzadtságtól mellkasára tapadó inggel, kiázott kezekkel, és nagy sóhajjal tápászkodik fel. Ez is kész!
Most már tényleg jöhetne az a fürdő, mire a Kancellár gondosan utasította.
Indul meg szállása felé, egyik kezében vödör, másikban kanna, karján kabátja, bőrvértje. Lassan ideje lenne átköltöznie a törzsszállásra, bár most, hogy látta mivel jár a takarítás, máris nem tűnik olyan sürgősnek a saját szoba.
A folyadék tárolókat teszi le a hosszúház ajtajában, odabenn még a bőrvérttől is megszabadul ágyára dobva azt, váltás ruhát kerít, pakolja kabátja tetejébe, Thargarodba ezeken, meg a vizeskannán kívül mást nem szándékozik vinni.*
9802. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-30 08:37:21
Üzenet elküldve: 2018-05-30 08:37:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária, majd Thargarod felé//
*Ó szegény pára térdre borulást semmiképpen sem vár, csupán valami olyan reakciót, amitől nem érzi magát még a kezdetinél is hülyébben. Bár jobban belegondolva... Mindenképpen hülyén érezte volna magát. Főleg, hogy az a késztetése is elmúlt, hogy idejöjjön és most már egészen másmilyen késztetései vannak, példának okáért olyanok, hogy hazamenjen.
Bávatagon nézi a könyvet, amit a kancellár Effy rendelkezésére bocsát, mint valami távoli visszhangot hallja a hangját, amiben Dorát tartóztatja. Ennek Aenae kifejezetten örül, ha Effy felállt, akkor ő is így tesz.*
- Őizééé köszönök mindent.
*Mármint, hogy hülyének nézik, meg ilyesmiket. Ezt persze a világért sem mondaná ki, de ez teljesen részletkérdés. Örül annak is, hogy végre kint vannak.*
- Igen, veled. Remélem, hogy eligazít az őr.
*Mert különben keringenének ott, mint gólyafos a levegőben, az meg nem lenne a legjobb. A lovát is rá kéne bízni valami istállófiúra, úgyhogy egyelőre csak tanácstalanul néz körbe.*
- Effy. Énizé... Csak azt akarom mondani, hogy köszönöm, hogy hiszel nekem. Még akkor is, ha teljes képtelenségnek hangzik és semmi bizonyítékom sincsen.
*És az sincsen jelen, aki tényleg bizonyíthatná ezt. Megindul az erőd irányába. Eddig nem gondolt mosdásra, de most mégis úgy érzi, hogy nagyon jó lenne. Aztán pedig meg kellene keresni a félvért is, akit a kancellár azért küldött, hogy majdani szálláshelyüket kitakarítsa.*
- Ez a Jaz... Hogy ismerted meg? Nem túl bizalmaskodó veled? Furcsa volt.
*Ó szegény pára térdre borulást semmiképpen sem vár, csupán valami olyan reakciót, amitől nem érzi magát még a kezdetinél is hülyébben. Bár jobban belegondolva... Mindenképpen hülyén érezte volna magát. Főleg, hogy az a késztetése is elmúlt, hogy idejöjjön és most már egészen másmilyen késztetései vannak, példának okáért olyanok, hogy hazamenjen.
Bávatagon nézi a könyvet, amit a kancellár Effy rendelkezésére bocsát, mint valami távoli visszhangot hallja a hangját, amiben Dorát tartóztatja. Ennek Aenae kifejezetten örül, ha Effy felállt, akkor ő is így tesz.*
- Őizééé köszönök mindent.
*Mármint, hogy hülyének nézik, meg ilyesmiket. Ezt persze a világért sem mondaná ki, de ez teljesen részletkérdés. Örül annak is, hogy végre kint vannak.*
- Igen, veled. Remélem, hogy eligazít az őr.
*Mert különben keringenének ott, mint gólyafos a levegőben, az meg nem lenne a legjobb. A lovát is rá kéne bízni valami istállófiúra, úgyhogy egyelőre csak tanácstalanul néz körbe.*
- Effy. Énizé... Csak azt akarom mondani, hogy köszönöm, hogy hiszel nekem. Még akkor is, ha teljes képtelenségnek hangzik és semmi bizonyítékom sincsen.
*És az sincsen jelen, aki tényleg bizonyíthatná ezt. Megindul az erőd irányába. Eddig nem gondolt mosdásra, de most mégis úgy érzi, hogy nagyon jó lenne. Aztán pedig meg kellene keresni a félvért is, akit a kancellár azért küldött, hogy majdani szálláshelyüket kitakarítsa.*
- Ez a Jaz... Hogy ismerted meg? Nem túl bizalmaskodó veled? Furcsa volt.
9801. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-29 21:42:55
Üzenet elküldve: 2018-05-29 21:42:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária, majd Thargarod felé//
- Semmiség.
*A kancellár tehát cselekszik, hogy kívánságának eleget tegyen. Amint a könyv az asztalra kerül, birtokába is veszi azt. Elnézegeti egy darabig, aztán a tintával és a lúdtollal egyetemben a táskájába csúsztatja azokat.*
- Köszönöm.
*Eleinte úgy tűnik, Dora a kísérőjük lesz a fürdőhelyiséghez vezető hosszú és rögös úton, azonban hamar kiderül, a kancellárnak más tervei vannak. Az elf leány engedélyét a férfi jól elteszi a kíváncsi szemek elől, ők ketten viszont kézhez kapják a második papírosukat is. Hogy mi indítékból fakad ez a kellemetlenség, ami az elf leányzót érinti, az igen érdekfeszítő dolog számára, de mivel semmi köze hozzá, nem firtatja azt. A papír átvétele után feláll, feltehetőleg Aenae társaságában, majd biccent Habrertus és Dora felé.*
- A tharg nép vendégszeretete nem marad viszonzatlanul, bár kétséges, hogy házam mikor lesz olyan helyzetben, hogy érdemben meghálálja azt. A mielőbbi viszontlátásra!
*Azzal elhagyja a helyiséget, immáron az engedélyekkel s a könyvecskével a birtokában. Kiérve az épületből barátnőjéhez fordul, aki remélhetőleg még mindig oldalán van.*
- Ezt tehát elrendeztük. Most szeretnék tisztálkodni. *Letekint bokáig trágyás lábaira.* Velem tartasz?
*Amennyiben a leány beleegyezik, úgy készséggel célba is veszi az erődöt, hogy a fürdőhelyiséget birtokába vegye.*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.29 21:44:39
- Semmiség.
*A kancellár tehát cselekszik, hogy kívánságának eleget tegyen. Amint a könyv az asztalra kerül, birtokába is veszi azt. Elnézegeti egy darabig, aztán a tintával és a lúdtollal egyetemben a táskájába csúsztatja azokat.*
- Köszönöm.
*Eleinte úgy tűnik, Dora a kísérőjük lesz a fürdőhelyiséghez vezető hosszú és rögös úton, azonban hamar kiderül, a kancellárnak más tervei vannak. Az elf leány engedélyét a férfi jól elteszi a kíváncsi szemek elől, ők ketten viszont kézhez kapják a második papírosukat is. Hogy mi indítékból fakad ez a kellemetlenség, ami az elf leányzót érinti, az igen érdekfeszítő dolog számára, de mivel semmi köze hozzá, nem firtatja azt. A papír átvétele után feláll, feltehetőleg Aenae társaságában, majd biccent Habrertus és Dora felé.*
- A tharg nép vendégszeretete nem marad viszonzatlanul, bár kétséges, hogy házam mikor lesz olyan helyzetben, hogy érdemben meghálálja azt. A mielőbbi viszontlátásra!
*Azzal elhagyja a helyiséget, immáron az engedélyekkel s a könyvecskével a birtokában. Kiérve az épületből barátnőjéhez fordul, aki remélhetőleg még mindig oldalán van.*
- Ezt tehát elrendeztük. Most szeretnék tisztálkodni. *Letekint bokáig trágyás lábaira.* Velem tartasz?
*Amennyiben a leány beleegyezik, úgy készséggel célba is veszi az erődöt, hogy a fürdőhelyiséget birtokába vegye.*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.29 21:44:39
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11585-11604