*A gyengédséget gyakran értelmezik gyengeségként, és most, hogy ennyi az idegen, Kagan kénytelen az ilyesmit sátra - azaz immár a Hrallh, a Nagycsarnok - csendjére korlátozni. Ő is bólint, elég a szűk körű.*
- Olyan kis kívülálló volt, nem tudom, ki siratja egyáltalán. De valóban, ne a veszteséget sulykoljuk, hanem... a jövőt. *ami viszont a beavatást illeti, egy kicsit elgondolkozik.*
- Valóban jó lenne gyorsan túlesni rajta. Nemrég amúgy is volt már nagy ünnepség, és most amúgy sincs mit ünnepelni. Ősz Ünnepe, ki hallott már ilyet, nem? *legalábbis ő nem tud semmi jó okot arra, hogy megünnepeljék a közeledő szottyos, hideg, taknyos, majd fagyos és ködös idők eljövetelét.*
*A Valian-ügyre tett kommentárt hallva komoran összefűzi karjait mellkasa előtt, és némán hallgatja Leandanát. Nem igazán tud belekötni a nő szavaiba, de azért néhány megjegyzése még kell hogy legyen.*
- Igen, azért, ami volt. És ami talán még újra lehet. Ám igazad van, most egyszerűen csak egy veszélyforrás. *tekintete a Szellemjáróra villan.*
- El is mondhatod érveidet a törzs előtt, mikor meghallgatom a tündért és ítéletet mondok felette. *hümmög egy sort a folytatásra, megvakarja ébredő borostáját, aztán vállat von.*
- Learon, a Tejmester, ugye? Na igen. De mindenkinek meg kell tudnia védeni a saját életét valamilyen szinten. Tudom! *emeli fel a kezét.*
- Valian trükkjei ellen kevés egy földműves elszánt kiállása, de akkor is. *ha kell, saját maga fogja a közelharc alapjaira tanítani azokat, akiket az erődön kívüli életre szán.*
- Amúgy is, terveim szerint néhány, köztük Akheel is, a földművesekkel maradnak, a közelükben, hogy védjék őket, és hogy vadásszanak a környező erdőkben. Nem lesznek teljesen védtelenek - és Thargarod is megóvja, ami az övé! *ehhez viszont lovak és gyors mozgású csapatok kellenek, Kagan is tudja jól.*
- Vetőmag? Aham. Jó. Majd megbízom ezeket a fickókat, akikkel az előbb beszéltem. És nem, sajnos nem rabszolgák. A fickó, akit Halaksznak neveznek, azt mondta: a pártfogoltjai. *megvonja a vállát, és újfent rádöbben, hogy még mindig vértben van.*
- Nekem inkább az ágyasainak tűntek, vagy ilyen házikedvencnek, de ahány sátor, annyi szokás. Lényeg, hogy próba előtt állnak - ha tudja hozni, amit kértem, akkor legközelebb vetőmagot is rendelek tőle. Most pedig menjünk, és vegyük le rólam ezt a vértet. Megőrülök tőle lassan!