Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 340 (6781. - 6800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6800. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-10-11 17:41:25
Üzenet elküldve: 2016-10-11 17:41:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Diadala//
//A jelenés//
* Hát így állunk. Vagyis állnak, álldogálnak és közben a borostyános fickó megnyilatkozik, miszerint ő az istenségük. Hát ez marha jó! Már csak azt kellene kideríteni valahogy, hogy ez nekik most jó, vagy nem? Mert Kagan nem tűnt felhőtlenül boldognak. Bár az is igaz, hogy a vezért ritkán látni teli szájjal vigyorogni, pláne nevetni. Azért valljuk meg, nevetést leginkább kárörömnél hallani tőle. Szó esik csontokról és előkészületekről, s közben kap egy kardot a Szellemjárótól. Amit köszönettel elvesz és a matt pengéjű kardját teszi vissza helyére. Utána lép párat és mivel istenségük és Leandana, meg úgy tűnik Kagan is, befelé tartanak, hát követi őket. Sőt, ha esetleg Laor nem örül annak, hogy Leandana arrébb lökdösi, akkor majd ő határozottabban rakja el az útból. Utána már csak az a kérdés, hogy mi a franc is van? *
//A jelenés//
* Hát így állunk. Vagyis állnak, álldogálnak és közben a borostyános fickó megnyilatkozik, miszerint ő az istenségük. Hát ez marha jó! Már csak azt kellene kideríteni valahogy, hogy ez nekik most jó, vagy nem? Mert Kagan nem tűnt felhőtlenül boldognak. Bár az is igaz, hogy a vezért ritkán látni teli szájjal vigyorogni, pláne nevetni. Azért valljuk meg, nevetést leginkább kárörömnél hallani tőle. Szó esik csontokról és előkészületekről, s közben kap egy kardot a Szellemjárótól. Amit köszönettel elvesz és a matt pengéjű kardját teszi vissza helyére. Utána lép párat és mivel istenségük és Leandana, meg úgy tűnik Kagan is, befelé tartanak, hát követi őket. Sőt, ha esetleg Laor nem örül annak, hogy Leandana arrébb lökdösi, akkor majd ő határozottabban rakja el az útból. Utána már csak az a kérdés, hogy mi a franc is van? *
6799. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-10-11 11:45:31
Üzenet elküldve: 2016-10-11 11:45:31
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Diadala//
//A jelenés//
*Annyi mindenesetre már biztossá vált, hogy félreértelmezték azokat a forrástöredékeket, és nem egészen úgy kell történnie a dolgoknak, mint ahogyan azt ők elképzelték. A lebegő csontokra sandít. Aztán Kaganra. Valahogy mindenki jóval rezignáltabb, mint kellene, hogy legyen, ugyanúgy "Drenule" meg Kagan is. Kagannal együtt pedig az emberei is idegesek. Lea nemkülönben, csak próbál észnél lenni, és nem most előhozakodni minden vélt, vagy valós sértéssel, ami mostanság érte.
Egy hosszú pillanatig nem moccan, mert nem igazán tudja, hogy mi is lenne a helyes döntés, menni a fénylő borostyánszínű jelenéssel, vagy maradni Kagan előtt. A pillanatnyi habozás után végül megszületik a döntés: ha a jelenés menni akar, akkor Lea asszisztál neki ehhez, így Kagannak lesz ideje arra, hogy előálljon egy B tervvel, meg lesz idejük arra, hogy kicsit lenyugodjanak.
Próbál a lehetőségekhez mérten higgadtan viselkedni, noha a szíve a torkában dobog, ami teljesen érthető is, hiszen világvége van éppen, vagy valami ahhoz hasonló. Persze bolondság elmenni a jelenéssel bármerre is, kiváltképp, ha az nem is az, akinek mondja magát, egy más alkalommal talán tovább gondolkodna ezen, de ugye máskor nem csapnak össze a fejük felett emberfeletti erők, meg állítólagos istenek sem szállnak alá közéjük. Jelen helyzetben tényleg teljesen rendben van ha ő most megy, és csinálja amit a borostyán fickó mond neki.
Némán bólint hát a borostyán fickót nézve. Aztán ellép Kagantól és megkerüli a jelenést úgy, hogy közötte és a thargok között maradjon. Laor az utolsó, aki mellett ellépne, már ha a fickó odébb áll. Lea a tekintetével próbálja odébb parancsolni, ha ez nem megy, akkor taszajt rajta egyet a vállával, no azért nem akkorát, hogy jelentősen meglökje, csak akkorát, hogy észbe kapjon. A legkívánatosabb vashegyi férfiszájnak nem kéne vesznie azért, mert tulajdonosa dőre módon egy istenség útjában áll. Remélhetőleg gond nélkül sikerül kijutni a harcosok köréből.
Néhány méter múlva néz csak vissza, de utána tekintetét már inkább a jelenés hátára szegezi. Lelki szemei előtt olyanokat lát, hogy hamarosan lerobban a házának a fele, mikor a jelenés, mint holmi tojásból kikel onnan. De talán addigra már ruhában lesz, és megmutat az attribútumai közül is valamit, hogy tényleg biztosak lehessenek abban, hogy a borostyán fickó valóban Drenule.*
- Úgy lesz minden, ahogy mondod.
*Ha valóban Drenule áll előttük, és holmi felszerelésről beszél, akkor valószínűleg valamit megint rosszul értelmeztek. De annyi baj legyen.*
//A jelenés//
*Annyi mindenesetre már biztossá vált, hogy félreértelmezték azokat a forrástöredékeket, és nem egészen úgy kell történnie a dolgoknak, mint ahogyan azt ők elképzelték. A lebegő csontokra sandít. Aztán Kaganra. Valahogy mindenki jóval rezignáltabb, mint kellene, hogy legyen, ugyanúgy "Drenule" meg Kagan is. Kagannal együtt pedig az emberei is idegesek. Lea nemkülönben, csak próbál észnél lenni, és nem most előhozakodni minden vélt, vagy valós sértéssel, ami mostanság érte.
Egy hosszú pillanatig nem moccan, mert nem igazán tudja, hogy mi is lenne a helyes döntés, menni a fénylő borostyánszínű jelenéssel, vagy maradni Kagan előtt. A pillanatnyi habozás után végül megszületik a döntés: ha a jelenés menni akar, akkor Lea asszisztál neki ehhez, így Kagannak lesz ideje arra, hogy előálljon egy B tervvel, meg lesz idejük arra, hogy kicsit lenyugodjanak.
Próbál a lehetőségekhez mérten higgadtan viselkedni, noha a szíve a torkában dobog, ami teljesen érthető is, hiszen világvége van éppen, vagy valami ahhoz hasonló. Persze bolondság elmenni a jelenéssel bármerre is, kiváltképp, ha az nem is az, akinek mondja magát, egy más alkalommal talán tovább gondolkodna ezen, de ugye máskor nem csapnak össze a fejük felett emberfeletti erők, meg állítólagos istenek sem szállnak alá közéjük. Jelen helyzetben tényleg teljesen rendben van ha ő most megy, és csinálja amit a borostyán fickó mond neki.
Némán bólint hát a borostyán fickót nézve. Aztán ellép Kagantól és megkerüli a jelenést úgy, hogy közötte és a thargok között maradjon. Laor az utolsó, aki mellett ellépne, már ha a fickó odébb áll. Lea a tekintetével próbálja odébb parancsolni, ha ez nem megy, akkor taszajt rajta egyet a vállával, no azért nem akkorát, hogy jelentősen meglökje, csak akkorát, hogy észbe kapjon. A legkívánatosabb vashegyi férfiszájnak nem kéne vesznie azért, mert tulajdonosa dőre módon egy istenség útjában áll. Remélhetőleg gond nélkül sikerül kijutni a harcosok köréből.
Néhány méter múlva néz csak vissza, de utána tekintetét már inkább a jelenés hátára szegezi. Lelki szemei előtt olyanokat lát, hogy hamarosan lerobban a házának a fele, mikor a jelenés, mint holmi tojásból kikel onnan. De talán addigra már ruhában lesz, és megmutat az attribútumai közül is valamit, hogy tényleg biztosak lehessenek abban, hogy a borostyán fickó valóban Drenule.*
- Úgy lesz minden, ahogy mondod.
*Ha valóban Drenule áll előttük, és holmi felszerelésről beszél, akkor valószínűleg valamit megint rosszul értelmeztek. De annyi baj legyen.*
6798. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-10-10 13:47:27
Üzenet elküldve: 2016-10-10 13:47:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Diadala//
//A jelenés//
*Most már azért kevésbé magabiztos. Nem mintha eddig nagyon az lett volna, hiszen a végeredmény szempontjából nagyjából mindegy, hogy az egyszeri halandó egy istenséggel vagy egy démonfejedelemmel próbál dacolni. Az események alakulása legalább ezt tisztázni látszik: az égből pottyant alak valóban a thargok istene lehet, legalábbis Kagan úgy bánik vele, és ha valakinek, neki ezt el is lehet hinni.
Tehát, bár továbbra is ott áll az úton, a fénylő jelenés háta megett, már korántsem annyira harcias. A kezében tartott fegyver hegye is az útra mutat már, noha odáig még nem jutott el, hogy visszalökje a hüvelyébe. Ennek egyrészt a megrökönyödés az oka, hiszen nem mindennapos dolog egy istenségtől köpésnyi távolságra ácsorogni, másrészt a hadúr sem tette. Gondok inkább akkor jelentkeznek, amikor Drenule odaveti Leának, hogy szeretné megtekinteni elhagyott csontjait és ehhez a szellemjáró segítségét kéri. Annyira nem pimasz és annyira nem is ostoba, hogy nyíltan feleseljen egy halhatatlannak, így inkább mellette próbál Kagan és Lea felé sandítani, hogy most mégis mi a fene legyen? Furcsa dolog belegondolni ebbe a kettősségbe: nem biztos, hogy meg merné szólítani az istent, de abban szinte teljesen biztos, hogy adott esetben egy lépést sem tenne az útjából, se jobbra, se balra. Talán jobb is, ha nem gondol bele.*
//A jelenés//
*Most már azért kevésbé magabiztos. Nem mintha eddig nagyon az lett volna, hiszen a végeredmény szempontjából nagyjából mindegy, hogy az egyszeri halandó egy istenséggel vagy egy démonfejedelemmel próbál dacolni. Az események alakulása legalább ezt tisztázni látszik: az égből pottyant alak valóban a thargok istene lehet, legalábbis Kagan úgy bánik vele, és ha valakinek, neki ezt el is lehet hinni.
Tehát, bár továbbra is ott áll az úton, a fénylő jelenés háta megett, már korántsem annyira harcias. A kezében tartott fegyver hegye is az útra mutat már, noha odáig még nem jutott el, hogy visszalökje a hüvelyébe. Ennek egyrészt a megrökönyödés az oka, hiszen nem mindennapos dolog egy istenségtől köpésnyi távolságra ácsorogni, másrészt a hadúr sem tette. Gondok inkább akkor jelentkeznek, amikor Drenule odaveti Leának, hogy szeretné megtekinteni elhagyott csontjait és ehhez a szellemjáró segítségét kéri. Annyira nem pimasz és annyira nem is ostoba, hogy nyíltan feleseljen egy halhatatlannak, így inkább mellette próbál Kagan és Lea felé sandítani, hogy most mégis mi a fene legyen? Furcsa dolog belegondolni ebbe a kettősségbe: nem biztos, hogy meg merné szólítani az istent, de abban szinte teljesen biztos, hogy adott esetben egy lépést sem tenne az útjából, se jobbra, se balra. Talán jobb is, ha nem gondol bele.*
6797. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-10-08 23:05:42
Üzenet elküldve: 2016-10-08 23:05:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Diadala//
* Az égi szócséplést megszakítja a gyilkosság, melyet az egyik Gonosz követ el a másik gonosz ellen, majd emberi szemnek felfoghatatlan égi vita veszi kezdetét. A látottak alapján pedig úgy fest, aligha akarják a Nagy Valakik Odafent, hogy az Egyikük élve hazaérjen. Persze az más kérdés, hogy nem halhatatlanok-e véletlenül ezek a teremtések és, hogy van-e otthonuk, ahová hazatérhetnek. Tekintettel arra, hogy bár Morwon rendkívül jól megfigyelte az eseményeket, nem látta, hogy a Nagy Valakik előjöttek volna valahonnan. Olyan - vagy közel olyan - ügyesen manifesztálódtak, mint sötét éjjel a városőrök - no, persze csak Arthenior környékén. Ebből arra mer következtetni, hogy a Nagy Valakik - kik egyébként könnyen lehet, hogy istenek (sajnálatos, de a bemutatkozásukról vagy lemaradt, vagy már elfelejtette) - valójában nem laknak a felhők fölött, netán azok alatt, hanem... Bármilyen furcsa is ez... Ők maguk a felhők. Tehát, ha rossz idő van, a Gonosz és gonosz istenek vannak többségben; míg, ha jó, akkor a jók. Egyszerűek ezek az istenek - addig legalábbis, amíg nem akarjuk őket megérteni. Onnantól kezdve ugyanis kész katasztrófa; érthetetlenségük a városiakével vetekszik. Nehéz is lenne jobb példát mondani erre, mintsem az, ami pont most zajlik az Égen. Hatalmas égi alakok feszülnek egymásnak, de kárt nem igazán tesznek egymásban. Csak úgy harcolnak. Ez még tán nem is lenne probléma, de Morwon személy szerint egy csöppet sem érti, hogy ehhez miért kellett ez a nagy felhajtás. Ha a jók nem szeretik a Gonoszt, sokkal korábban is megpróbálhatták volna megállítani őket. Persze lehetséges, hogy van valami okuk a késlekedésre, de akkor is igazán szólhattak volna a népnek, hogy "nem kell félni, majd nemsokára elintézzük". Szörnyű lett volna például, ha a Thargok elindultak volna Grombarba és miután a fél sereg elhullott volna már, csak akkor kezdték volna el az égi csetepatét Azok Ott Fent.
Ám, ha már így alakult, óriásunk tátot szájjal végignézi az eseményeket, majd mikor úgy tűnik, végeszakad és körülnéz lent a földön, hirtelen hiányérzet önti el. ~ Most akkor vége? ~ Teszi fel a jogos kérdést magában, majd fejét kezdi vakargatni és a távoli területeket pásztázza. Mintha csak ellenséges haderőket keresne, de nem talál semmit. Harcolnak ugyan ebben a pillanatban is egy kicsivel arrébb, ám őket nem láthatja innen a dombról; meg ha látná is őket, sokat nem tehetne értük, vagy ellenük innen. Odamenni meg vagy egy nap lenne gyalogosan. Máshogy meg nem szoktak az óriások. Hacsak... Hacsak megnőttek már eléggé azok a tojásrántottátlanított fészeklakó medvegolyok... Na, meg ha egyáltalán nem lettek eladva és, ha túlélték az utóbbi egy évet és, ha itt vannak a közelben és, ha elbírják Morwont. No, egy olyan hatalmas medvegolyon talán még óriásunk is szívesen menetelne harcba, noha az hétszentség, hogy ha elkezdene repülni, mikor óriásunk is rajta van, nem térne vissza ide egy darabban. A helyzet azonban az, hogy ő jelenleg arról sem tud, hogy van valahol csata, arról meg végképp nem, hogy van-e megvegolyuk a Thargoknak? Megkérdezni meg nem fog senkit, mert nem is kíváncsi rá. Ha nem kell menni sehová, miért menne valahová? *
- Eh. Túl bonyolult. * Morogja fejcsóválva, még egy utolsó pillantást vetve az égre, hátha ismét feltűnik rajta valaki, vagy valami, azonban mivel nem lát már senkit és semmit, így megvonja vállait és elindul madarakat dobálni a domb aljára... Na, meg mivel ott még talán mindig tele van minden azokkal a fránya sátrakkal, így inkább a fák közé megy. Persze, mivel a veszély még nem múlt el teljesen, ezért minden felszerelését viszi magával az erdei túrára.
Mikor úgy látja, hogy már senki nem fogja megszólítani, fütyörészni kezd és próbál úgy tenni, mintha valami dolga lenne, azért menne oly' sietősen Valamerre. Ebben már profi, ezt csinálja szinte mindig, attól kezdve, hogy ide került. *
* Az égi szócséplést megszakítja a gyilkosság, melyet az egyik Gonosz követ el a másik gonosz ellen, majd emberi szemnek felfoghatatlan égi vita veszi kezdetét. A látottak alapján pedig úgy fest, aligha akarják a Nagy Valakik Odafent, hogy az Egyikük élve hazaérjen. Persze az más kérdés, hogy nem halhatatlanok-e véletlenül ezek a teremtések és, hogy van-e otthonuk, ahová hazatérhetnek. Tekintettel arra, hogy bár Morwon rendkívül jól megfigyelte az eseményeket, nem látta, hogy a Nagy Valakik előjöttek volna valahonnan. Olyan - vagy közel olyan - ügyesen manifesztálódtak, mint sötét éjjel a városőrök - no, persze csak Arthenior környékén. Ebből arra mer következtetni, hogy a Nagy Valakik - kik egyébként könnyen lehet, hogy istenek (sajnálatos, de a bemutatkozásukról vagy lemaradt, vagy már elfelejtette) - valójában nem laknak a felhők fölött, netán azok alatt, hanem... Bármilyen furcsa is ez... Ők maguk a felhők. Tehát, ha rossz idő van, a Gonosz és gonosz istenek vannak többségben; míg, ha jó, akkor a jók. Egyszerűek ezek az istenek - addig legalábbis, amíg nem akarjuk őket megérteni. Onnantól kezdve ugyanis kész katasztrófa; érthetetlenségük a városiakével vetekszik. Nehéz is lenne jobb példát mondani erre, mintsem az, ami pont most zajlik az Égen. Hatalmas égi alakok feszülnek egymásnak, de kárt nem igazán tesznek egymásban. Csak úgy harcolnak. Ez még tán nem is lenne probléma, de Morwon személy szerint egy csöppet sem érti, hogy ehhez miért kellett ez a nagy felhajtás. Ha a jók nem szeretik a Gonoszt, sokkal korábban is megpróbálhatták volna megállítani őket. Persze lehetséges, hogy van valami okuk a késlekedésre, de akkor is igazán szólhattak volna a népnek, hogy "nem kell félni, majd nemsokára elintézzük". Szörnyű lett volna például, ha a Thargok elindultak volna Grombarba és miután a fél sereg elhullott volna már, csak akkor kezdték volna el az égi csetepatét Azok Ott Fent.
Ám, ha már így alakult, óriásunk tátot szájjal végignézi az eseményeket, majd mikor úgy tűnik, végeszakad és körülnéz lent a földön, hirtelen hiányérzet önti el. ~ Most akkor vége? ~ Teszi fel a jogos kérdést magában, majd fejét kezdi vakargatni és a távoli területeket pásztázza. Mintha csak ellenséges haderőket keresne, de nem talál semmit. Harcolnak ugyan ebben a pillanatban is egy kicsivel arrébb, ám őket nem láthatja innen a dombról; meg ha látná is őket, sokat nem tehetne értük, vagy ellenük innen. Odamenni meg vagy egy nap lenne gyalogosan. Máshogy meg nem szoktak az óriások. Hacsak... Hacsak megnőttek már eléggé azok a tojásrántottátlanított fészeklakó medvegolyok... Na, meg ha egyáltalán nem lettek eladva és, ha túlélték az utóbbi egy évet és, ha itt vannak a közelben és, ha elbírják Morwont. No, egy olyan hatalmas medvegolyon talán még óriásunk is szívesen menetelne harcba, noha az hétszentség, hogy ha elkezdene repülni, mikor óriásunk is rajta van, nem térne vissza ide egy darabban. A helyzet azonban az, hogy ő jelenleg arról sem tud, hogy van valahol csata, arról meg végképp nem, hogy van-e megvegolyuk a Thargoknak? Megkérdezni meg nem fog senkit, mert nem is kíváncsi rá. Ha nem kell menni sehová, miért menne valahová? *
- Eh. Túl bonyolult. * Morogja fejcsóválva, még egy utolsó pillantást vetve az égre, hátha ismét feltűnik rajta valaki, vagy valami, azonban mivel nem lát már senkit és semmit, így megvonja vállait és elindul madarakat dobálni a domb aljára... Na, meg mivel ott még talán mindig tele van minden azokkal a fránya sátrakkal, így inkább a fák közé megy. Persze, mivel a veszély még nem múlt el teljesen, ezért minden felszerelését viszi magával az erdei túrára.
Mikor úgy látja, hogy már senki nem fogja megszólítani, fütyörészni kezd és próbál úgy tenni, mintha valami dolga lenne, azért menne oly' sietősen Valamerre. Ebben már profi, ezt csinálja szinte mindig, attól kezdve, hogy ide került. *
6796. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-10-08 18:24:54
Üzenet elküldve: 2016-10-08 18:24:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Diadala//
//A jelenés//
*Szóval Drenule. Meglepő, de nem mulatságos, bár szép példája annak, hogy mennyit változik a legenda, a mítosz az évek, évezredek alatt.*
- Áldásban... *bármikor kész feláldozni az életét, ő nem olyan, mint a városi vinnyogó ficsúrok, kik utolsó perceiket is taknyuk-nyáluk csorgatásával teszik megalázóvá. De arra készült, hogy istene és népe érdekében vállalja az elkerülhetetlent; de lám, az Alvó Isten felébredt, nélküle is.*
- Nem választok, mert nem választhatok: a Thargok szabad harcosok, és én rájuk bízom, milyen útra lépnek, Drenule... *hajt fejet lassan, mert el kell fogadnia, mit tagadni lehetetlen.*
- Életem és diadalom, győzelmeim és hagyatékom felajánlottam, hogy Te visszatérhess e földre - ám úgy látom, áldozatom felesleges, idejét múlt és érdektelen immár. Mit nyerne most már a népem, ha... *ha ő bedobná a törölközőt. Hiszen korának egyik legjobb harcosa, tűrhető stratéga és karizmatikus vezér. Csak azért, mert neki egyszerűbb lenne, nem vonulhat vissza.*
- Inkább talpon, mint térdelve, inkább vérbe fagyva, mint vénemberként, saját hugyomban...
//A jelenés//
*Szóval Drenule. Meglepő, de nem mulatságos, bár szép példája annak, hogy mennyit változik a legenda, a mítosz az évek, évezredek alatt.*
- Áldásban... *bármikor kész feláldozni az életét, ő nem olyan, mint a városi vinnyogó ficsúrok, kik utolsó perceiket is taknyuk-nyáluk csorgatásával teszik megalázóvá. De arra készült, hogy istene és népe érdekében vállalja az elkerülhetetlent; de lám, az Alvó Isten felébredt, nélküle is.*
- Nem választok, mert nem választhatok: a Thargok szabad harcosok, és én rájuk bízom, milyen útra lépnek, Drenule... *hajt fejet lassan, mert el kell fogadnia, mit tagadni lehetetlen.*
- Életem és diadalom, győzelmeim és hagyatékom felajánlottam, hogy Te visszatérhess e földre - ám úgy látom, áldozatom felesleges, idejét múlt és érdektelen immár. Mit nyerne most már a népem, ha... *ha ő bedobná a törölközőt. Hiszen korának egyik legjobb harcosa, tűrhető stratéga és karizmatikus vezér. Csak azért, mert neki egyszerűbb lenne, nem vonulhat vissza.*
- Inkább talpon, mint térdelve, inkább vérbe fagyva, mint vénemberként, saját hugyomban...
6795. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-10-06 21:11:59
Üzenet elküldve: 2016-10-06 21:11:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Diadala//
//A jelenés//
*A borostyános alak arcán nem látszik a türelmetlenség, azonban Kaganhoz intézett szavai jobban tükrözik azt.*
-Drenule vagyok. Az Egyetlen Igaz Tanítómester.
*Feje felett hasonlóan saját remegő alakjához megjelenik három másik is. Egy korbács, egy könyv és egy kard.*
-Eljöttem, hogy utamra engedjem azt, aki méltó rá. Nem véletlenül ide érkeztem Kagan Thargodar.
*Rivall rá erélyesen a hadúrra, akinek bizony még szoknia kell, hogy saját földjén nem ő jelenleg a legerősebb.
Aztán zavaros kezével int egyet balra, mire furcsa szél kavarodik. Olyan, mely a változást hozza, mely a harcosok tüdejébe hatol bele, mielőtt vérszomjas kiáltással belevetnék magukat a harcba, aztán borostyános derengéssel körbeszőve egy halom ősi csont lebeg elő, és rendeződik kavarogva egy emberi alakba.*
-Menjünk hát Szellemjáró, készítsük elő, ama rítust, melyet csak a kiválasztottak hajthatnak végre.
*Fordul Leandana felé, és közeledni kezd hozzájuk.*
-Te pedig addig Hadúr, ma áldásban részesülhetsz. Azok, kik életükben eleget harcoltak, küzdöttek, önmaguk felemeléséért, és győzelmek sora áll mögöttük, méltán vágynak az örök nyugalomra, mely dicsőbb, mint a küzdelemben való halál. Harcoshoz méltó ez, mely során nem, mint legyőzetett szenderedik örök álomra, ki méltó reá.
*Itt lenéz Kaganra a maga Morwonéhoz hasonlatos (vagy netán még magasabbnak is látszó) termetével.*
-Úri jogod kiválasztani azon harcosaidat, kik részesülnek áldásomban, azonban nincs időm piszmogásra, határozz, míg a Szellemjáróval előkészítünk mindent, dönts jól, ilyen lehetőség nem adatik meg kétszer!
*Ezzel, ha nem tartják vissza, nem bosszantják fel, és nem kell dühét a népre zúdítania, egyenes háttal indul el, hogy Lenadana háza elé vezesse magát, és a csontokat.*
-Szükségem lesz minden felszerelésedre Szellemjáró, nem lesz elég, de kevés sem.
*Szögezi le.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.06 21:19:33
//A jelenés//
*A borostyános alak arcán nem látszik a türelmetlenség, azonban Kaganhoz intézett szavai jobban tükrözik azt.*
-Drenule vagyok. Az Egyetlen Igaz Tanítómester.
*Feje felett hasonlóan saját remegő alakjához megjelenik három másik is. Egy korbács, egy könyv és egy kard.*
-Eljöttem, hogy utamra engedjem azt, aki méltó rá. Nem véletlenül ide érkeztem Kagan Thargodar.
*Rivall rá erélyesen a hadúrra, akinek bizony még szoknia kell, hogy saját földjén nem ő jelenleg a legerősebb.
Aztán zavaros kezével int egyet balra, mire furcsa szél kavarodik. Olyan, mely a változást hozza, mely a harcosok tüdejébe hatol bele, mielőtt vérszomjas kiáltással belevetnék magukat a harcba, aztán borostyános derengéssel körbeszőve egy halom ősi csont lebeg elő, és rendeződik kavarogva egy emberi alakba.*
-Menjünk hát Szellemjáró, készítsük elő, ama rítust, melyet csak a kiválasztottak hajthatnak végre.
*Fordul Leandana felé, és közeledni kezd hozzájuk.*
-Te pedig addig Hadúr, ma áldásban részesülhetsz. Azok, kik életükben eleget harcoltak, küzdöttek, önmaguk felemeléséért, és győzelmek sora áll mögöttük, méltán vágynak az örök nyugalomra, mely dicsőbb, mint a küzdelemben való halál. Harcoshoz méltó ez, mely során nem, mint legyőzetett szenderedik örök álomra, ki méltó reá.
*Itt lenéz Kaganra a maga Morwonéhoz hasonlatos (vagy netán még magasabbnak is látszó) termetével.*
-Úri jogod kiválasztani azon harcosaidat, kik részesülnek áldásomban, azonban nincs időm piszmogásra, határozz, míg a Szellemjáróval előkészítünk mindent, dönts jól, ilyen lehetőség nem adatik meg kétszer!
*Ezzel, ha nem tartják vissza, nem bosszantják fel, és nem kell dühét a népre zúdítania, egyenes háttal indul el, hogy Lenadana háza elé vezesse magát, és a csontokat.*
-Szükségem lesz minden felszerelésedre Szellemjáró, nem lesz elég, de kevés sem.
*Szögezi le.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.06 21:19:33
6794. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-10-06 20:30:32
Üzenet elküldve: 2016-10-06 20:30:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Diadala//
*A vibráló jelenés meglehetősen türelmetlenül dirigál a hadúrnak, annak meg nem tetszik, amit lát és hall, körben mindenki más meg a fegyverét markolássza idegességében.
~Mibe csöppentem?! Az rendben van, hogy harcolni jöttem, arra is számítottam, hogy nem ezen a világon fogant borzalmakkal kell majd szembe szállnom, na de azért ilyesmire igazán nem vagyok felkészülve. Ha itt valaki csak köhint egyet, a következő pillanatban ezt az idegent felkoncolják. Jó esetben felfordul, rossz esetben tényleg isten vagy démon vagy valami hasonló. Na, akkor mérges lesz, mindenki más meg halott.~
Azért kétségbe éppen nem esik, inkább csak kíváncsi, hogy ebből mi fog kisülni. Úgy tűnik, rajta kívül még a szőke elf lány, az őt fogadó őrök egyike is megőrizte a hidegvérét. A kedélyborzoló történések közepén sem hagyja figyelmen kívül az érdeklődését és igyekszik útba igazítani célja felé. Akármekkora is a hordereje annak, ami most elhangzik és történik, az ilyen fokú segítőkészséget nem szabad szó nélkül hagyni.*
-Köszönöm szépen az útba igazítást. Ezt fogom tenni. *Valóban követni tervezi a lány tanácsát és amint kiderült, hogy mind itt pusztulnak-e, vagy még megérik a holnapot, felkeresi az említett sátrat. A túlélésre vonatkozóan egyébként javulni látszanak a kilátások, mert a hadúr ugyan keményen odamond a jelenésnek, mint aki direkt arra akarja hergelni, hogy jól megszívasson mindenkit a környéken, addig a vele érkező nőnek több fogalma van a diplomatikus fogalmazásról és az események erőszakmentes mederben tartásáról. Sőt, mintha arról is lennének sejtései, hogyan is kell bánni az ilyen világon túli lényekkel. Szó esik ősökről, csontokról, Syd nagyon figyel, de bár mindent hall, semmit sem ért.*
~Lehet, hogy jobb is így.~
*A vibráló jelenés meglehetősen türelmetlenül dirigál a hadúrnak, annak meg nem tetszik, amit lát és hall, körben mindenki más meg a fegyverét markolássza idegességében.
~Mibe csöppentem?! Az rendben van, hogy harcolni jöttem, arra is számítottam, hogy nem ezen a világon fogant borzalmakkal kell majd szembe szállnom, na de azért ilyesmire igazán nem vagyok felkészülve. Ha itt valaki csak köhint egyet, a következő pillanatban ezt az idegent felkoncolják. Jó esetben felfordul, rossz esetben tényleg isten vagy démon vagy valami hasonló. Na, akkor mérges lesz, mindenki más meg halott.~
Azért kétségbe éppen nem esik, inkább csak kíváncsi, hogy ebből mi fog kisülni. Úgy tűnik, rajta kívül még a szőke elf lány, az őt fogadó őrök egyike is megőrizte a hidegvérét. A kedélyborzoló történések közepén sem hagyja figyelmen kívül az érdeklődését és igyekszik útba igazítani célja felé. Akármekkora is a hordereje annak, ami most elhangzik és történik, az ilyen fokú segítőkészséget nem szabad szó nélkül hagyni.*
-Köszönöm szépen az útba igazítást. Ezt fogom tenni. *Valóban követni tervezi a lány tanácsát és amint kiderült, hogy mind itt pusztulnak-e, vagy még megérik a holnapot, felkeresi az említett sátrat. A túlélésre vonatkozóan egyébként javulni látszanak a kilátások, mert a hadúr ugyan keményen odamond a jelenésnek, mint aki direkt arra akarja hergelni, hogy jól megszívasson mindenkit a környéken, addig a vele érkező nőnek több fogalma van a diplomatikus fogalmazásról és az események erőszakmentes mederben tartásáról. Sőt, mintha arról is lennének sejtései, hogyan is kell bánni az ilyen világon túli lényekkel. Szó esik ősökről, csontokról, Syd nagyon figyel, de bár mindent hall, semmit sem ért.*
~Lehet, hogy jobb is így.~
6793. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-10-05 12:15:58
Üzenet elküldve: 2016-10-05 12:15:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Diadala//
*Nem számított ilyesmire, úgyhogy kellőképpen döbbenten áll, ugyanakkor érzi, hogy kezdenek elszabadulni az indulatok, erre meg most jelen helyzetben igazán nincsen szükség.
A borostyán fickó legalább annyira frusztráltnak tűnik, mint amennyire Kagan az. Kagannal együtt meg nyilván hasonló idegállapotban van az összes embere. Persze okkal, hiszen nem szoktak hozzá, hogy a saját házukban fenyegessék őket, még akkor sem, ha történetesen egy istenségről van szó. Mondjuk Lea azért kicsit kételkedik, hogy valóban Drenule az, aki előttük áll, de végül is a ma reggeli állapotokat tekintve mindegy is. Ha ő az, akkor nem nagyon kellene packázni vele, ha viszont a halottidéző démon, vagy a cimborája akkor nagyjából mindegy. Egyebekben Lea azért zárja ki az utóbbit, mert ebben az esetben miért fecsérelné az időt "jópofizásra", amikor egyből szét is csaphatna közöttük?
Talán ha nem emlegetne a jelenés holmi csontokat, akkor Lea is megmaradna csalódott kétkedőnek, így viszont úgy érzi, hogy felcsillant némi kis esély. Sasszézik egyet Dharren felé, hogy átadja neki a jobbjában tartott kardot - a markolatával nyújtja a férfinek, hegyét továbbra is a talaj felé tartva.*
- Nyugodjunk le mindannyian.
*sandít végig a thargokon, de végül borostyánszínű tekintete Kaganon állapodik meg, aztán kilép mögüle, és megkísérel elé állni. Igazából úgy van vele, hogy ha most kell elérje a vég, akkor legalább Kagan kap egy percet. Végül is az embernek a szerelméért meghalni nem olyan rossz. Mármint annak ellenére, hogy értelmetlen halál lenne, de hát ahogy most kinéz a dolog - az ég ugyebár - legalább némi romantikát adna a történésnek.*
- Én vagyok a Szellemjáró, a csontok pedig arra vannak.
*Hatujjú jobbjával a saját háza irányába mutat, ahol a kandalló előtt valóban ott van egy összeégett csontokból kirakott csontváz. A törzs halottjai, kiknek testét tradicionálisan máglyán égették el, Lea évek óta gyűjtögeti, körülbelül azóta, hogy először felbukkant valami rúnatöredéken az, hogy Alvó Isten felébresztéséhez ilyesmi kell. Brennusnak - Kagan unokaöccsének - a maradványaival vált teljessé a csontváz, amiről persze nem lehet úgy beszélni, hogy teljes, hiszen különböző méretű és fajú egyénekből lett összerakva.
A kellő információt megadta a jelenésnek, mozdulni azonban egyelőre nem mozdul.*
*Nem számított ilyesmire, úgyhogy kellőképpen döbbenten áll, ugyanakkor érzi, hogy kezdenek elszabadulni az indulatok, erre meg most jelen helyzetben igazán nincsen szükség.
A borostyán fickó legalább annyira frusztráltnak tűnik, mint amennyire Kagan az. Kagannal együtt meg nyilván hasonló idegállapotban van az összes embere. Persze okkal, hiszen nem szoktak hozzá, hogy a saját házukban fenyegessék őket, még akkor sem, ha történetesen egy istenségről van szó. Mondjuk Lea azért kicsit kételkedik, hogy valóban Drenule az, aki előttük áll, de végül is a ma reggeli állapotokat tekintve mindegy is. Ha ő az, akkor nem nagyon kellene packázni vele, ha viszont a halottidéző démon, vagy a cimborája akkor nagyjából mindegy. Egyebekben Lea azért zárja ki az utóbbit, mert ebben az esetben miért fecsérelné az időt "jópofizásra", amikor egyből szét is csaphatna közöttük?
Talán ha nem emlegetne a jelenés holmi csontokat, akkor Lea is megmaradna csalódott kétkedőnek, így viszont úgy érzi, hogy felcsillant némi kis esély. Sasszézik egyet Dharren felé, hogy átadja neki a jobbjában tartott kardot - a markolatával nyújtja a férfinek, hegyét továbbra is a talaj felé tartva.*
- Nyugodjunk le mindannyian.
*sandít végig a thargokon, de végül borostyánszínű tekintete Kaganon állapodik meg, aztán kilép mögüle, és megkísérel elé állni. Igazából úgy van vele, hogy ha most kell elérje a vég, akkor legalább Kagan kap egy percet. Végül is az embernek a szerelméért meghalni nem olyan rossz. Mármint annak ellenére, hogy értelmetlen halál lenne, de hát ahogy most kinéz a dolog - az ég ugyebár - legalább némi romantikát adna a történésnek.*
- Én vagyok a Szellemjáró, a csontok pedig arra vannak.
*Hatujjú jobbjával a saját háza irányába mutat, ahol a kandalló előtt valóban ott van egy összeégett csontokból kirakott csontváz. A törzs halottjai, kiknek testét tradicionálisan máglyán égették el, Lea évek óta gyűjtögeti, körülbelül azóta, hogy először felbukkant valami rúnatöredéken az, hogy Alvó Isten felébresztéséhez ilyesmi kell. Brennusnak - Kagan unokaöccsének - a maradványaival vált teljessé a csontváz, amiről persze nem lehet úgy beszélni, hogy teljes, hiszen különböző méretű és fajú egyénekből lett összerakva.
A kellő információt megadta a jelenésnek, mozdulni azonban egyelőre nem mozdul.*
6792. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-10-04 20:33:56
Üzenet elküldve: 2016-10-04 20:33:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot diadala//
//Őrség//
*Hát, eddig sem volt túlságosan szimpatikus ez a Drenule nevezetű istenség, de így, hogy megfenyegette Aletait, így már kifejezetten ellenszenves a férfinek. Szemöldökét összeráncolja, ajkaival talán szisszen is egy kicsit, de egyebet nem szól.*
~Vajon viszi a torkát az acélpenge!?~
*Merül fel benne a kérdés, mert bizony eljátszott a gondolattal, hogy mi történne akkor, ha a meztelen férfi mögé lopakodna, majd megpróbálná elmetszeni a torkát fültől fülig.*
~Vajon hátul is van szeme?~
*Szándékától csakis az a tény tartja vissza, hogy Kagan nem adott jelet a támadásra. Van rá esély egyébként, hogy ez az istenség az, akiről a vezér beszélt és akkor nem is lenne tanácsos. Ha sikerülne is, Kagan a fejét venné, és ami azt illeti, tőle sokkal inkább tart, mint ettől a Drenuletől. Nem, nem a félelem miatt.
Mikor először kivonult Argath ellen a csatába, akkor nagyjából lemondott arról, hogy élve tér vissza a vashegyre, mégis így történt. Innentől kezdve minden nap ajándék!
Kagan hatalma a félvér szemében nagyobb, mint az istenségé, amit egy olyan dolognak köszönhet, amiből a barbár felettes entitás igencsak híján van: tisztelet.
Kagan tiszteli az embereit, és ez kölcsönös dolog az orgyilkos részéről is. Ellenben Drenule még semmit sem mutatott, csupán üres fenyegetéseket és nagyzolást.*
~Ha ez a lény fog vezetni, én bizony megemelem a kalapom és elsétálok!~
*Kagan mellett Isurii, valamint a Szellemjáró az egyedüli, akinek hajlandó a szavait parancsnak venni, senki másnak! Főleg nem egy ilyen entitásnak! Azokkal különben is csak a baj van!*
~Még csak most jött és máris felkavarta Amon Ruadhot.~
*Lemondóan megrázza a fejét, majd szó nélkül figyeli a további eseményeket.*
//Őrség//
*Hát, eddig sem volt túlságosan szimpatikus ez a Drenule nevezetű istenség, de így, hogy megfenyegette Aletait, így már kifejezetten ellenszenves a férfinek. Szemöldökét összeráncolja, ajkaival talán szisszen is egy kicsit, de egyebet nem szól.*
~Vajon viszi a torkát az acélpenge!?~
*Merül fel benne a kérdés, mert bizony eljátszott a gondolattal, hogy mi történne akkor, ha a meztelen férfi mögé lopakodna, majd megpróbálná elmetszeni a torkát fültől fülig.*
~Vajon hátul is van szeme?~
*Szándékától csakis az a tény tartja vissza, hogy Kagan nem adott jelet a támadásra. Van rá esély egyébként, hogy ez az istenség az, akiről a vezér beszélt és akkor nem is lenne tanácsos. Ha sikerülne is, Kagan a fejét venné, és ami azt illeti, tőle sokkal inkább tart, mint ettől a Drenuletől. Nem, nem a félelem miatt.
Mikor először kivonult Argath ellen a csatába, akkor nagyjából lemondott arról, hogy élve tér vissza a vashegyre, mégis így történt. Innentől kezdve minden nap ajándék!
Kagan hatalma a félvér szemében nagyobb, mint az istenségé, amit egy olyan dolognak köszönhet, amiből a barbár felettes entitás igencsak híján van: tisztelet.
Kagan tiszteli az embereit, és ez kölcsönös dolog az orgyilkos részéről is. Ellenben Drenule még semmit sem mutatott, csupán üres fenyegetéseket és nagyzolást.*
~Ha ez a lény fog vezetni, én bizony megemelem a kalapom és elsétálok!~
*Kagan mellett Isurii, valamint a Szellemjáró az egyedüli, akinek hajlandó a szavait parancsnak venni, senki másnak! Főleg nem egy ilyen entitásnak! Azokkal különben is csak a baj van!*
~Még csak most jött és máris felkavarta Amon Ruadhot.~
*Lemondóan megrázza a fejét, majd szó nélkül figyeli a további eseményeket.*
6791. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-10-04 19:40:29
Üzenet elküldve: 2016-10-04 19:40:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Diadala//
*Ha tudná, hogy egyfajta isteni kegynek köszönheti, hogy kardrántása után még életben van, bizonyára átgondolna néhány dolgot. Először is azt, hogy amikor az égen mindenféle démonok püfölik egymást és fenyegetik pusztulással a világot, akkor miért a halandók között kóricálnak a hallhatatlanok? Biztosan kontraproduktívnak tartaná a dolgot: ha a sötétség erői diadalmaskodnak és elpusztul a teremtett világ, abból az istenek sem profitálhatnak, hiszen nem marad senki, aki imával fordulhatna hozzájuk. Bármennyire is leköti figyelmét a pörölés Kagan és a jelenés között, nem tudja nem észrevenni, hogy az égen bizonyos változások történnek. A démonok, úgy látszik, méltó ellenfelet kaptak. Erre kicsit keserűen húzza el a száját: úgy látszik, akad olyan mindenható lény, aki tudja hogyan vegye fel a harcot a mindenség ellenségeivel. Persze az istenek útjai kifürkészhetetlenek, nem tudhatja, hogy a Drenule néven bemutatkozónak mik a tervei. A szavai mindenesetre megerősíteni látszanak azt, amit eddig is sejtett. Nevezetesen, hogy karddal nem sokra megy ellene. De mi mást tehetne, ehhez ért, a mágiához nem. Esetleg próbálkozhatna könyörgéssel is, de erre még nem sok kedvet érez, főleg, hogy a hadúr sem pont azzal az alázattal fordul a nemrég, igen egyedi módon érkezett látogató felé, ami egy istennek kijárna. Tehát igyekszik úgy helyezkedni, hogy a csontjait követelő alak a Kagan, Dharren és általa alkotott háromszög közepére kerüljön. A kardot sem löki vissza a helyére. Addig nem, amíg erre Dharren, vagy inkább Kagan nem utasítja. Persze átfut a fején a gondolat, hogy ezzel kivívhatja Drenule szörnyű haragját, és ettől a gondolattól furcsa dolog jut eszébe. Sok szép regét hallani hősökről, akik egyenlőtlen küzdelemben sem hátráltak meg és utolsó leheletükig küzdve estek el, védelmezve a gyengéket, a nincsteleneket, az urukat vagy éppen innen-onnan összerabolt aranyaikat. Olyat viszont még nem hallott, hogy valaki egy istennel vívott harcban áldozta volna életét. Ebből vajon milyen monda születhetne? Egy rettenthetetlen hősről szóló, aki az esélytelen küzdelem elől sem futott meg, vagy egy ostoba fajankóról, aki képtelen volt felmérni az erőviszonyokat? Ami azt illeti, sohasem akart hős lenni, és eszetlen holdkórosnak sem tartja magát. Most viszont mégsem dobja el a pengét, marad a helyén és gyanakodva méregeti a fénylő alak hátát. Lesz ami lesz.*
*Ha tudná, hogy egyfajta isteni kegynek köszönheti, hogy kardrántása után még életben van, bizonyára átgondolna néhány dolgot. Először is azt, hogy amikor az égen mindenféle démonok püfölik egymást és fenyegetik pusztulással a világot, akkor miért a halandók között kóricálnak a hallhatatlanok? Biztosan kontraproduktívnak tartaná a dolgot: ha a sötétség erői diadalmaskodnak és elpusztul a teremtett világ, abból az istenek sem profitálhatnak, hiszen nem marad senki, aki imával fordulhatna hozzájuk. Bármennyire is leköti figyelmét a pörölés Kagan és a jelenés között, nem tudja nem észrevenni, hogy az égen bizonyos változások történnek. A démonok, úgy látszik, méltó ellenfelet kaptak. Erre kicsit keserűen húzza el a száját: úgy látszik, akad olyan mindenható lény, aki tudja hogyan vegye fel a harcot a mindenség ellenségeivel. Persze az istenek útjai kifürkészhetetlenek, nem tudhatja, hogy a Drenule néven bemutatkozónak mik a tervei. A szavai mindenesetre megerősíteni látszanak azt, amit eddig is sejtett. Nevezetesen, hogy karddal nem sokra megy ellene. De mi mást tehetne, ehhez ért, a mágiához nem. Esetleg próbálkozhatna könyörgéssel is, de erre még nem sok kedvet érez, főleg, hogy a hadúr sem pont azzal az alázattal fordul a nemrég, igen egyedi módon érkezett látogató felé, ami egy istennek kijárna. Tehát igyekszik úgy helyezkedni, hogy a csontjait követelő alak a Kagan, Dharren és általa alkotott háromszög közepére kerüljön. A kardot sem löki vissza a helyére. Addig nem, amíg erre Dharren, vagy inkább Kagan nem utasítja. Persze átfut a fején a gondolat, hogy ezzel kivívhatja Drenule szörnyű haragját, és ettől a gondolattól furcsa dolog jut eszébe. Sok szép regét hallani hősökről, akik egyenlőtlen küzdelemben sem hátráltak meg és utolsó leheletükig küzdve estek el, védelmezve a gyengéket, a nincsteleneket, az urukat vagy éppen innen-onnan összerabolt aranyaikat. Olyat viszont még nem hallott, hogy valaki egy istennel vívott harcban áldozta volna életét. Ebből vajon milyen monda születhetne? Egy rettenthetetlen hősről szóló, aki az esélytelen küzdelem elől sem futott meg, vagy egy ostoba fajankóról, aki képtelen volt felmérni az erőviszonyokat? Ami azt illeti, sohasem akart hős lenni, és eszetlen holdkórosnak sem tartja magát. Most viszont mégsem dobja el a pengét, marad a helyén és gyanakodva méregeti a fénylő alak hátát. Lesz ami lesz.*
6790. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-10-04 18:11:09
Üzenet elküldve: 2016-10-04 18:11:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot diadala//
//Őrség//
* Bizony Ewangel figyelme is főleg az istenségé, mivel nem tudja, hogy most ez jó vagy gonosz, segíteni jött avagy Amon Ruadhot és az itt élőket elpusztítani. Szavai egyelőre békések, bár kihall belőle némi sértődöttséget.
Sydnarus szavaira is figyel, és mosolyodik is el azonnal a kijelentésére.*
- Nem, ő nem a Városőrség vezetője, hanem a Vashegy ura.* magyarázza majd neki is elsőre Ziana jut eszébe, de hát a nő beteg és mintha nem is olyan régen látta volna lóhalálában kivágtatni Amonról.*
- Zia elment. *szól kedvesének majd a másik félvérhez fordul.*
- Szerintem nézz be inkább a sátrukba. Valaki csak maradt őrségben. *mondja bár őszintén szólva nem tudna megnevezni senkit, nem ismeri annyira az Arthenioriakat.
Tekintete ismét visszavándorol Kaganra és az istenségre. Kíváncsi volna rá honnan kell összegyűjteni a csontokat.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.10.04 20:29:04, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
//Őrség//
* Bizony Ewangel figyelme is főleg az istenségé, mivel nem tudja, hogy most ez jó vagy gonosz, segíteni jött avagy Amon Ruadhot és az itt élőket elpusztítani. Szavai egyelőre békések, bár kihall belőle némi sértődöttséget.
Sydnarus szavaira is figyel, és mosolyodik is el azonnal a kijelentésére.*
- Nem, ő nem a Városőrség vezetője, hanem a Vashegy ura.* magyarázza majd neki is elsőre Ziana jut eszébe, de hát a nő beteg és mintha nem is olyan régen látta volna lóhalálában kivágtatni Amonról.*
- Zia elment. *szól kedvesének majd a másik félvérhez fordul.*
- Szerintem nézz be inkább a sátrukba. Valaki csak maradt őrségben. *mondja bár őszintén szólva nem tudna megnevezni senkit, nem ismeri annyira az Arthenioriakat.
Tekintete ismét visszavándorol Kaganra és az istenségre. Kíváncsi volna rá honnan kell összegyűjteni a csontokat.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.10.04 20:29:04, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
6789. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-10-04 15:47:22
Üzenet elküldve: 2016-10-04 15:47:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Diadala//
*Dühe mélyről, gyomra tájékáról zubog fel, mint a gyomorsav, és hosszú évek óta először azzal fenyeget, hogy minden megfontolást félredobva, holtakat és élőket feledve vesz elégtételt az őt ért sérelmekért. Leandana jelenléte alig-alig csillapítja, mert rajta is látszik ugyanaz, mint Kaganon. A kétely és a döbbenet.*
~ Mi ez? ~ *ő diadalmasnak képzelte a visszatérést, hősiesnek és dicsőnek, nem pedig egy pucér pukkancs parádéjának.*
*Nagyot nyel, szemeit összehúzza, majd biccent egyet Dharrennek, hogy vette és felfogta a szavait.*
- Fejüket veszed... *sistereg maga elé, mert ezen a földön csak ő, Kagan Thargodar vehet fejeket. Ennek nem így kellene lennie.*
- Ki vagy? *persze sejti ő, de egy istentől is elvárható, hogy megnyilatkozzon, és megmutassa magát. Reméli, hogy nem valami "vagyok, aki vagyok" típusú ködbe burkolt semmi választ kap.*
- Atyáim hite... Atyáim hittek magukban, egymásban, népükben, őseik szellemében és a Thargok hatalmában. Ebben hiszek én is. Ki vagy hát?! *az idegen jelenés nem az, akire várt, akit remélt, akit élete árán is felébresztett volna.*
- Ha a hitványok lakhelyét keresed, arra menj! *int északnak.*
- Mert ki onnan egyenes háttal jár az ég alatt, s a holtak előtt meg nem hajol, az mind itt van. *a léha herék és kimagozott helóták persze maradtak otthon, hájukat hizlalni.*
*Dühe mélyről, gyomra tájékáról zubog fel, mint a gyomorsav, és hosszú évek óta először azzal fenyeget, hogy minden megfontolást félredobva, holtakat és élőket feledve vesz elégtételt az őt ért sérelmekért. Leandana jelenléte alig-alig csillapítja, mert rajta is látszik ugyanaz, mint Kaganon. A kétely és a döbbenet.*
~ Mi ez? ~ *ő diadalmasnak képzelte a visszatérést, hősiesnek és dicsőnek, nem pedig egy pucér pukkancs parádéjának.*
*Nagyot nyel, szemeit összehúzza, majd biccent egyet Dharrennek, hogy vette és felfogta a szavait.*
- Fejüket veszed... *sistereg maga elé, mert ezen a földön csak ő, Kagan Thargodar vehet fejeket. Ennek nem így kellene lennie.*
- Ki vagy? *persze sejti ő, de egy istentől is elvárható, hogy megnyilatkozzon, és megmutassa magát. Reméli, hogy nem valami "vagyok, aki vagyok" típusú ködbe burkolt semmi választ kap.*
- Atyáim hite... Atyáim hittek magukban, egymásban, népükben, őseik szellemében és a Thargok hatalmában. Ebben hiszek én is. Ki vagy hát?! *az idegen jelenés nem az, akire várt, akit remélt, akit élete árán is felébresztett volna.*
- Ha a hitványok lakhelyét keresed, arra menj! *int északnak.*
- Mert ki onnan egyenes háttal jár az ég alatt, s a holtak előtt meg nem hajol, az mind itt van. *a léha herék és kimagozott helóták persze maradtak otthon, hájukat hizlalni.*
6788. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-10-03 11:18:50
Üzenet elküldve: 2016-10-03 11:18:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Persze, ez is csak egy háború, de _én_ személy szerint hozzászoktam már, hogy ha valakit megvágok, az megtorpan, vagy ha a harci kalapáccsal behorpasztom a mellkasát, akkor földre hanyatlik... *Magyarázza hevesen gesztikulálva* És ezek nem éreznek fájdalmat, éhséget, szomjúságot, fáradtságot... A mi erőnk pedig elapad; hiába püfölöm évtizedek óta a vasat, ezek a karok is elfáradnak pár óra vagdalkozás után.
*Mondandója végén még azért rezignáltan legyint egyet.*
- Nézd el nekem, csak vinnyogok, mint valami vénség. Felejtsük is el.
*Beszélgetésük folyik tovább, Hrothgaar rábólint a későbbi szívességre is, ezzel lerendezve a kard dolgát. Szó esik még mélységiekről és Zia egy elég furcsa példával áll elő.*
- Pfuj... *Grimaszol, arca szinte "összegyűrődik".* Vedd úgy, hogy nem mondtam az előbb semmit, jó? Az én fejembe senki ne oktrojálja bele a szerszámát, mert olyat mondok, hogy még a legmocskosabb szájú kocsis is belepirul a csizmájába...
*Fejét rázza rosszallása jeléül, de nem elégedetlenkedik túl sokáig, hiszen úgy látszik, elérkezett a megállapodás ideje. Hrothgaar csupán egy röpke pillanatig "gondolkodik". Eldöntötte ő ezt már hamarabb.*
- Áll az alku.
*Csap bele Zia kezébe beleegyezése jeléül.*
- Persze, ez is csak egy háború, de _én_ személy szerint hozzászoktam már, hogy ha valakit megvágok, az megtorpan, vagy ha a harci kalapáccsal behorpasztom a mellkasát, akkor földre hanyatlik... *Magyarázza hevesen gesztikulálva* És ezek nem éreznek fájdalmat, éhséget, szomjúságot, fáradtságot... A mi erőnk pedig elapad; hiába püfölöm évtizedek óta a vasat, ezek a karok is elfáradnak pár óra vagdalkozás után.
*Mondandója végén még azért rezignáltan legyint egyet.*
- Nézd el nekem, csak vinnyogok, mint valami vénség. Felejtsük is el.
*Beszélgetésük folyik tovább, Hrothgaar rábólint a későbbi szívességre is, ezzel lerendezve a kard dolgát. Szó esik még mélységiekről és Zia egy elég furcsa példával áll elő.*
- Pfuj... *Grimaszol, arca szinte "összegyűrődik".* Vedd úgy, hogy nem mondtam az előbb semmit, jó? Az én fejembe senki ne oktrojálja bele a szerszámát, mert olyat mondok, hogy még a legmocskosabb szájú kocsis is belepirul a csizmájába...
*Fejét rázza rosszallása jeléül, de nem elégedetlenkedik túl sokáig, hiszen úgy látszik, elérkezett a megállapodás ideje. Hrothgaar csupán egy röpke pillanatig "gondolkodik". Eldöntötte ő ezt már hamarabb.*
- Áll az alku.
*Csap bele Zia kezébe beleegyezése jeléül.*
6787. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-10-02 19:25:52
Üzenet elküldve: 2016-10-02 19:25:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
// Sereggyűjtés //
* Ahogy annak mennie kellett, a kiképzés lezajlott minden komolyabb gond nélkül. Bár vannak, akik még most is erősen fájlalják bizonyos részeiket, de Morwon majdhogynem meg van elégedve a teljesítménnyel. Az igaz, hogy a kiképzkendő emberek nem nagyon értenek a földművelésen és állattartáson kívül máshoz, de az idő elteltével egyre inkább úgy fest, hogy nem is kell majd nekik. Este még úgy gondolja, hogy másnap is edzenek, meg akár sáncot is építenek majd; ám ez reggelre megváltozik. *
//Napváltás - Sa'argathot Diadala//
* Kicsit álmos, mikor elővánszorog a vackából, azonban valami mégsem hagyja aludni. Az igazat megvallva a spagetti-képű démon érvek hiányában igen instabil monológja nem a legijesztőbb, azonban mégis érdekes jelenségként könyveli el, elvégre mégis csak felhőnek álcázza magát, miközben beszél. Ennek ellenére Morwon felfedezi az arcát, úgyhogy csak magában mosolyog, hogy milyen gyatrák a rejtőzködő képességei a spagetti-démonnak. Egy kicsit elszomorodik, mikor a vicces felhő-alak hangja elhal és helyét egy fokkal hátborzongatóbb hang veszi át. Tisztára, mintha egy másik világból jött volna. Mondjuk ez elég egyértelmű tény - elvégre az általánosan elfogadott népzőpont a démonok élőhelyét tekintve nem az emberek és óriások világa. Minden bizonnyal a föld alatt - esetleg (ami a jelenlegi szituációban egy kicsit logikusabbnak tűnik) fölött laknak ezek a lények. Ami pedig még jobb, hogy Morwon most már látott életében legalább két démont, ami sokszorosa azoknak, amennyit öt perccel ezelőtt látott. Már, ha az utcán sétálva nem látott még soha egy embernek álcázott démont sem (márpedig igen kicsi az esély arra, hogy még nem sétált el mellette egy sem).
Ami a felhőből beszélő felhőalakoknál is érdekesebb, az a fényes emberke. Sajnálatos módon azonban óriásunk annyira el van foglalva a felhők bámulásával és az általános bambulással, hogy időt sem szakít az istenség megnézésére. Már csak azért sem, mert észre sem veszi egyelőre. Remélhetőleg az nem fogja sértésnek venni ezt a bambaságot. *
* Ahogy annak mennie kellett, a kiképzés lezajlott minden komolyabb gond nélkül. Bár vannak, akik még most is erősen fájlalják bizonyos részeiket, de Morwon majdhogynem meg van elégedve a teljesítménnyel. Az igaz, hogy a kiképzkendő emberek nem nagyon értenek a földművelésen és állattartáson kívül máshoz, de az idő elteltével egyre inkább úgy fest, hogy nem is kell majd nekik. Este még úgy gondolja, hogy másnap is edzenek, meg akár sáncot is építenek majd; ám ez reggelre megváltozik. *
//Napváltás - Sa'argathot Diadala//
* Kicsit álmos, mikor elővánszorog a vackából, azonban valami mégsem hagyja aludni. Az igazat megvallva a spagetti-képű démon érvek hiányában igen instabil monológja nem a legijesztőbb, azonban mégis érdekes jelenségként könyveli el, elvégre mégis csak felhőnek álcázza magát, miközben beszél. Ennek ellenére Morwon felfedezi az arcát, úgyhogy csak magában mosolyog, hogy milyen gyatrák a rejtőzködő képességei a spagetti-démonnak. Egy kicsit elszomorodik, mikor a vicces felhő-alak hangja elhal és helyét egy fokkal hátborzongatóbb hang veszi át. Tisztára, mintha egy másik világból jött volna. Mondjuk ez elég egyértelmű tény - elvégre az általánosan elfogadott népzőpont a démonok élőhelyét tekintve nem az emberek és óriások világa. Minden bizonnyal a föld alatt - esetleg (ami a jelenlegi szituációban egy kicsit logikusabbnak tűnik) fölött laknak ezek a lények. Ami pedig még jobb, hogy Morwon most már látott életében legalább két démont, ami sokszorosa azoknak, amennyit öt perccel ezelőtt látott. Már, ha az utcán sétálva nem látott még soha egy embernek álcázott démont sem (márpedig igen kicsi az esély arra, hogy még nem sétált el mellette egy sem).
Ami a felhőből beszélő felhőalakoknál is érdekesebb, az a fényes emberke. Sajnálatos módon azonban óriásunk annyira el van foglalva a felhők bámulásával és az általános bambulással, hogy időt sem szakít az istenség megnézésére. Már csak azért sem, mert észre sem veszi egyelőre. Remélhetőleg az nem fogja sértésnek venni ezt a bambaságot. *
6786. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-10-02 18:21:30
Üzenet elküldve: 2016-10-02 18:21:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Diadala//
//A jelenés//
*A borostyánban játszó kolosszus felfogja hát, hogy egyik őr sem akarja vezetni elsőre, így egy kis szünet után felegyenesedik. Villogó sziulettje egy óarany felhőt formáz, ahogy áll ott a reggeli... fény hiányában, mert ugye közben éppen a sötétség erői dolgoznak odafent.*
-Fejeteket veszem, ha nem tüsténkedtek!
*Reccsen a lébecoló őrségre majd talán ezért, talán nem, Dharren végül elkezd lépdelni az úton, hogy jó irányba vezesse.*
-Szólj majd annak a balgának, hogy ne fecsérelje a pengéjét a levegőre.
*Mutat hátra Laorra, miután ő vágott párat. Úgy tűnik kegyes napjára virradt. Néha kell ilyet is, főleg, hogy most éppen ráér, és leginkább Kagant és a szellemjárót keresi rituális ügyekben.*
-Hadúr! Végre!
*Int abba az irányba, amerre a kilépő párost látja.*
-Nem vagy hű atyáid hitéhez, az embereid keveset tudnak a tanokról.
*Hangjából sértődöttség, és enyhe düh érződik ki.*
-Pedig törekvéseitek felkeltették figyelmemet, így eljöttem hozzátok, hogy a férgektől és az álságosoktól megszabadítsam a világot.
*Purgáló hadjáratának bejelentése ezennel megtörtént.*
-Azonban ez a világ még nem készült fel érkezésemre.
*Mutat végig magán, mert ugyebár vibrál testének egésze továbbra is.*
-Ne várass hát tovább, hozd a csontjaimat, a szellemjáródat, és legjobb harcosaidat, kik készek nemes célt szolgálni. Türelmem fogytán Hadúr, méltán kedvemre volna harcolni, adj egy okot, hogy ne ezt a várost találjam a hitványok lakhelyének!
*Ezzel be is fejezte beszédét. Magához képest kedves, és kimért volt. Nyilván nem tűnt el a sok évnyi kemény munka, és hősies győzelmek néhánya sem Drenule színe előtt.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.02 18:43:59
//A jelenés//
*A borostyánban játszó kolosszus felfogja hát, hogy egyik őr sem akarja vezetni elsőre, így egy kis szünet után felegyenesedik. Villogó sziulettje egy óarany felhőt formáz, ahogy áll ott a reggeli... fény hiányában, mert ugye közben éppen a sötétség erői dolgoznak odafent.*
-Fejeteket veszem, ha nem tüsténkedtek!
*Reccsen a lébecoló őrségre majd talán ezért, talán nem, Dharren végül elkezd lépdelni az úton, hogy jó irányba vezesse.*
-Szólj majd annak a balgának, hogy ne fecsérelje a pengéjét a levegőre.
*Mutat hátra Laorra, miután ő vágott párat. Úgy tűnik kegyes napjára virradt. Néha kell ilyet is, főleg, hogy most éppen ráér, és leginkább Kagant és a szellemjárót keresi rituális ügyekben.*
-Hadúr! Végre!
*Int abba az irányba, amerre a kilépő párost látja.*
-Nem vagy hű atyáid hitéhez, az embereid keveset tudnak a tanokról.
*Hangjából sértődöttség, és enyhe düh érződik ki.*
-Pedig törekvéseitek felkeltették figyelmemet, így eljöttem hozzátok, hogy a férgektől és az álságosoktól megszabadítsam a világot.
*Purgáló hadjáratának bejelentése ezennel megtörtént.*
-Azonban ez a világ még nem készült fel érkezésemre.
*Mutat végig magán, mert ugyebár vibrál testének egésze továbbra is.*
-Ne várass hát tovább, hozd a csontjaimat, a szellemjáródat, és legjobb harcosaidat, kik készek nemes célt szolgálni. Türelmem fogytán Hadúr, méltán kedvemre volna harcolni, adj egy okot, hogy ne ezt a várost találjam a hitványok lakhelyének!
*Ezzel be is fejezte beszédét. Magához képest kedves, és kimért volt. Nyilván nem tűnt el a sok évnyi kemény munka, és hősies győzelmek néhánya sem Drenule színe előtt.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.02 18:43:59
6785. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-10-01 19:25:25
Üzenet elküldve: 2016-10-01 19:25:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot diadala//
//Őrség//
*Az őr készségesen útba igazítja, hogy kit kellene keresnie, pedig az események és a merev arca láttán jogos a feltételezés, hogy jobb dolga is van most, mint, hogy reménybeli katonáknak mutassa a helyes irányt a toborzó tiszt felé. Azért Syd ezzel még nem feltétlenül van kisegítve, hiszen hiába tekintget körbe, sehol sem lát olyan személyt, akire illene a személyleírás. Kérdezné is, hogy mégis, merre keresse ezt a hadnagyot, de a megjelenő szálas, szakállas férfi, bár erre vonatkozó kérdését nem válaszolták meg, minden bizonnyal a környék ura, vagyis az őr főnöke. Tehát most már nem sok figyelemre számíthat, amíg a vibráló jelenés problémáját nem tisztázzák. Megköszöni hát az eddigieket és félreáll figyelni, hogy mi lesz.*
-Köszönöm a segítséget.
A hozzászólás írója (Sydnarus D'Qrwayoh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.01 19:26:49
//Őrség//
*Az őr készségesen útba igazítja, hogy kit kellene keresnie, pedig az események és a merev arca láttán jogos a feltételezés, hogy jobb dolga is van most, mint, hogy reménybeli katonáknak mutassa a helyes irányt a toborzó tiszt felé. Azért Syd ezzel még nem feltétlenül van kisegítve, hiszen hiába tekintget körbe, sehol sem lát olyan személyt, akire illene a személyleírás. Kérdezné is, hogy mégis, merre keresse ezt a hadnagyot, de a megjelenő szálas, szakállas férfi, bár erre vonatkozó kérdését nem válaszolták meg, minden bizonnyal a környék ura, vagyis az őr főnöke. Tehát most már nem sok figyelemre számíthat, amíg a vibráló jelenés problémáját nem tisztázzák. Megköszöni hát az eddigieket és félreáll figyelni, hogy mi lesz.*
-Köszönöm a segítséget.
A hozzászólás írója (Sydnarus D'Qrwayoh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.01 19:26:49
6784. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-10-01 11:54:43
Üzenet elküldve: 2016-10-01 11:54:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot diadala//
//Őrség//
*Alapvetően felpörögnek az események Amod Ruadhon. Az érkező Sydnarus nem is elsősorban a thargokhoz szeretne belépni, hanem az artheniori hadakhoz. Ezen ne múljék, kap erről is információt Aletaitól.*
-Ha meg a városőrséget keresed, ott van az a cserfes vörös hajú hadnagy! Nála tudsz jelentkezni!
*Bök a jobb kezével Ziana felé, de nagyjából ennyi ideje van foglalkozni neki is az újonccal, mert a vezér kilép a kapun teljes fegyverzetben és haraggal, ellenséges magatartással. Talán jogosan merül fel benne a kérdés, hogy mit is csinál Aletai és hogy miért van életben még mindig, de a válasz egészen egyszerű: Amiért ő is teljes fegyverzetben fogadta a látogatót és amiért Leandana kezében is megvillan a tőrkés. Vagy ami miatt Laor is készültségben van a háttérben, vagy ami végett Ewangel is ráfonta kecses ujjait az íjára. Védi a népét, a Szellemjárót és Kagant nyugalmát is, mint ahogy egy őrtől el is lehet ezt várni.
Más kérdés, hogy néha ő sem méri fel jól a helyzetet jól és hoz néhány hibás döntést.
Nem gondolja, hogy ez a válasz a hibás reagálását erősítené, akkor sem, ha ő volt az első, aki ráfonta a kezét a fegyvere markolatára.
Bizony mostanáig is ott tartja, hogyha kell, hát ki is fogja rántani és megtámadja azt, aki a fénnyel érkezett. Különösképpen Argath után az sem érdekli, hogy ebbe belehalhat, vagy hogy a megtámadottat nem tudja vele megsebezni.
Rezzenéstelen arccal figyeli az eseményeket, elsősorban Kagan reakcióit, a jelét a támadásra, vagy a megnyugvásra.*
//Őrség//
*Alapvetően felpörögnek az események Amod Ruadhon. Az érkező Sydnarus nem is elsősorban a thargokhoz szeretne belépni, hanem az artheniori hadakhoz. Ezen ne múljék, kap erről is információt Aletaitól.*
-Ha meg a városőrséget keresed, ott van az a cserfes vörös hajú hadnagy! Nála tudsz jelentkezni!
*Bök a jobb kezével Ziana felé, de nagyjából ennyi ideje van foglalkozni neki is az újonccal, mert a vezér kilép a kapun teljes fegyverzetben és haraggal, ellenséges magatartással. Talán jogosan merül fel benne a kérdés, hogy mit is csinál Aletai és hogy miért van életben még mindig, de a válasz egészen egyszerű: Amiért ő is teljes fegyverzetben fogadta a látogatót és amiért Leandana kezében is megvillan a tőrkés. Vagy ami miatt Laor is készültségben van a háttérben, vagy ami végett Ewangel is ráfonta kecses ujjait az íjára. Védi a népét, a Szellemjárót és Kagant nyugalmát is, mint ahogy egy őrtől el is lehet ezt várni.
Más kérdés, hogy néha ő sem méri fel jól a helyzetet jól és hoz néhány hibás döntést.
Nem gondolja, hogy ez a válasz a hibás reagálását erősítené, akkor sem, ha ő volt az első, aki ráfonta a kezét a fegyvere markolatára.
Bizony mostanáig is ott tartja, hogyha kell, hát ki is fogja rántani és megtámadja azt, aki a fénnyel érkezett. Különösképpen Argath után az sem érdekli, hogy ebbe belehalhat, vagy hogy a megtámadottat nem tudja vele megsebezni.
Rezzenéstelen arccal figyeli az eseményeket, elsősorban Kagan reakcióit, a jelét a támadásra, vagy a megnyugvásra.*
6783. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-09-30 22:21:48
Üzenet elküldve: 2016-09-30 22:21:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
*Hogy bármi hősieset végzett volna? Nem, maga nem gondolja így. Ő csak tette, amit tennie kellett, és talán legtöbben mindezeket vakmerő ostobaságoknak titulálnák.
A babonaságra csak elvigyorodik, tanulatlan népek sajátja az.*
-Ugyan már!
*Nevet fel a Grombar, és a vég említésére.*
-Ez is csak egy háború.
*Rántja vállát hanyagul, mint ki túl sok harcot látott már, vagy mint kinek a hadiállapot a természetes.*
-Lehet mind meghalunk. De amúgy is mind meghalnánk idővel. Semmivel sem inkább vég, vagy ítélet ez, mint békeidőben kimúlni.
*Bólogat a penge szavatosságára, maga is ekképpen spekulált. Legalább ha rozsdásodna, vagy az írás kopna rajta, de még csak az sem.*
-És még egy későbbi szívességért.
*Pontosít az alkun, idézve annak eredeti szövegét.*
-De, ő. Rendes Mucika. Talán az egyetlen a mágusok között.
*Reagálja le a Moonra vonatkozó részeket, majd szemét forgatva rázza rőt kobakját.*
-Cöh. Nekem a fejembe mászkálnak be folyton. Pocsék érzés. Mintha arra ébrednél egy átdorbézolt éjszaka után félrészegen, hogy egy vadidegen tömködi beléd a farkát. Csak itt épp akkor se fogod élvezni a dolgot, ha végre leesik nem is olyan rossz arcú az az idegen, és nem is olyan kicsi, meg löttyedt a szerszáma.
*Sorolja épp oly természetességgel, mint a törpe saját élményeit, majd a láda fedelét csukva áll fel, porolja le nadrágja ülepét.*
-Áll az alku?
*És kezét nyújtva máris kérdez rá arra a konkrét ítéletre, miszerint Hrotinak elegendő fizetség lenne-e a kard.*
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
*Hogy bármi hősieset végzett volna? Nem, maga nem gondolja így. Ő csak tette, amit tennie kellett, és talán legtöbben mindezeket vakmerő ostobaságoknak titulálnák.
A babonaságra csak elvigyorodik, tanulatlan népek sajátja az.*
-Ugyan már!
*Nevet fel a Grombar, és a vég említésére.*
-Ez is csak egy háború.
*Rántja vállát hanyagul, mint ki túl sok harcot látott már, vagy mint kinek a hadiállapot a természetes.*
-Lehet mind meghalunk. De amúgy is mind meghalnánk idővel. Semmivel sem inkább vég, vagy ítélet ez, mint békeidőben kimúlni.
*Bólogat a penge szavatosságára, maga is ekképpen spekulált. Legalább ha rozsdásodna, vagy az írás kopna rajta, de még csak az sem.*
-És még egy későbbi szívességért.
*Pontosít az alkun, idézve annak eredeti szövegét.*
-De, ő. Rendes Mucika. Talán az egyetlen a mágusok között.
*Reagálja le a Moonra vonatkozó részeket, majd szemét forgatva rázza rőt kobakját.*
-Cöh. Nekem a fejembe mászkálnak be folyton. Pocsék érzés. Mintha arra ébrednél egy átdorbézolt éjszaka után félrészegen, hogy egy vadidegen tömködi beléd a farkát. Csak itt épp akkor se fogod élvezni a dolgot, ha végre leesik nem is olyan rossz arcú az az idegen, és nem is olyan kicsi, meg löttyedt a szerszáma.
*Sorolja épp oly természetességgel, mint a törpe saját élményeit, majd a láda fedelét csukva áll fel, porolja le nadrágja ülepét.*
-Áll az alku?
*És kezét nyújtva máris kérdez rá arra a konkrét ítéletre, miszerint Hrotinak elegendő fizetség lenne-e a kard.*
6782. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-09-30 18:30:02
Üzenet elküldve: 2016-09-30 18:30:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Diadala//
* Végre Kagan is felbukkan, nyomában pedig Leandana és a vezér felfegyverzett, és marhára nem boldog. Nála valami nem stimmel a jövevénnyel, akit, amit, ide kísért. Ez benne volt a pakliban. Így kihúzza ő is kardját és a fénylő teremtménytől kardvágásnyi távolságban áll meg. Hamarosan eldől, hogy mi lesz, s bár Laor is a közelbe sündörgött, még mindig ő áll távolságban a legközelebb a fénylő teremtményhez. *
- Nagy fény villant az égen és itt termett, így ahogy van. Azt követelte, hogy kísérjük a vezérhez. Bár csak nagyon egyszerűen, idézem. Drenule vagyok, vezess a trónterembe őr. És ennyi.
* Osztja meg Kagannal, hogy mi a csízió. Azért ezt a nevet nem sokan ismerik, az övéiken kívül, legalábbis szerinte, senki sem ismerheti. *
* Végre Kagan is felbukkan, nyomában pedig Leandana és a vezér felfegyverzett, és marhára nem boldog. Nála valami nem stimmel a jövevénnyel, akit, amit, ide kísért. Ez benne volt a pakliban. Így kihúzza ő is kardját és a fénylő teremtménytől kardvágásnyi távolságban áll meg. Hamarosan eldől, hogy mi lesz, s bár Laor is a közelbe sündörgött, még mindig ő áll távolságban a legközelebb a fénylő teremtményhez. *
- Nagy fény villant az égen és itt termett, így ahogy van. Azt követelte, hogy kísérjük a vezérhez. Bár csak nagyon egyszerűen, idézem. Drenule vagyok, vezess a trónterembe őr. És ennyi.
* Osztja meg Kagannal, hogy mi a csízió. Azért ezt a nevet nem sokan ismerik, az övéiken kívül, legalábbis szerinte, senki sem ismerheti. *
6781. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-09-30 13:12:30
Üzenet elküldve: 2016-09-30 13:12:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot diadala//
//Őrség//
*Követi az őrök tekintetét és hirtelen megérti, mire föl a nagy csodálkozás. Végül is egy meztelen, vibráló férfi, aki mintha nem is lenne teljesen itt, okkal tarthat számot fokozott érdeklődésre. Syd határozottan örül, hogy nem az ő felelőssége kezelni a helyzetet. Közben figyeli az elf válaszát és ami figyelme a pucér férfi mustrálása mellett marad, felé fordítja.*
-Ő lenne a városi őrség vezére? *Fontos kérdés ez, hiszen bármilyen zászló alatt hajlandó a gonosz ellen síkra szállni, de elköteleződni a katonaság felé szeretne. A környék barbár uráról hallott hideget is, meleget is, úgyhogy inkább a szabályok szerint élő városi katonaságot választaná. Még akkor is, ha a jelek és az elf elmondása szerint maga Arthenior nem jeleskedik harcra készülésben. Azért az őr tanácsát nem hagyhatja figyelmen kívül.*
-Rendben, amint fogadni tud az... öhm... vendége után, felkeresem.
*Információkat viszont csak itt szerezhet, úgyhogy semmi kedve félre vonulni valami kocsmába. Az őrök mellett marad hát és figyeli, hogy mi történik.*
//Őrség//
*Követi az őrök tekintetét és hirtelen megérti, mire föl a nagy csodálkozás. Végül is egy meztelen, vibráló férfi, aki mintha nem is lenne teljesen itt, okkal tarthat számot fokozott érdeklődésre. Syd határozottan örül, hogy nem az ő felelőssége kezelni a helyzetet. Közben figyeli az elf válaszát és ami figyelme a pucér férfi mustrálása mellett marad, felé fordítja.*
-Ő lenne a városi őrség vezére? *Fontos kérdés ez, hiszen bármilyen zászló alatt hajlandó a gonosz ellen síkra szállni, de elköteleződni a katonaság felé szeretne. A környék barbár uráról hallott hideget is, meleget is, úgyhogy inkább a szabályok szerint élő városi katonaságot választaná. Még akkor is, ha a jelek és az elf elmondása szerint maga Arthenior nem jeleskedik harcra készülésben. Azért az őr tanácsát nem hagyhatja figyelmen kívül.*
-Rendben, amint fogadni tud az... öhm... vendége után, felkeresem.
*Információkat viszont csak itt szerezhet, úgyhogy semmi kedve félre vonulni valami kocsmába. Az őrök mellett marad hát és figyeli, hogy mi történik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11576-11595