//Kovácsműhely//
*A törpék serényen dolgoznak, ezt látja, ezért igyekszik is nem sokáig feltartani őket. Habár ebben Gabrient aligha tudja lekörözni, amilyen csendben és céltudatosan veszi fel páncélját, méghozzá egy átgondolt szelektálás után, meglepően gyorsan végez. Ismert olyan úrhölgyeket, akik a könnyű anyagokból varrt ruhákkal tovább bíbelődtek, pedig még segítettek is nekik.
Azt már látja, hogyha lesz problémás útitárs, az jó eséllyel a megtermett hóhajú lesz. Nem mintha ez elrettentené, volt már dolga épp elég zsémbes, vagy mogorva, vagy lenéző lovaggal, hogy tudja majd kezelni, ha viszont csak a csendes fajta, annál jobb. Majd elvélik, mi lesz. Tekintete egy darabig el is időzik a férfin, de ez inkább szól a vértezetnek, mintsem női énje megnyilvánulása. Első a feladat, a kötelesség, a szórakozás csak utána. Míg ezen morfondírozik, az ő vértje is megérkezik, mi nincs mit tagadni, jóval szerényebb a másik két lovagénál. A gondolat némi keserűséggel tölti el, főleg, ahogy ismételten eszébe jut érdekes helyzetének oka, de nem engedi, hogy ez arcára is kiüljön, hogy mások is láthassák, az indulatok még mindig ott élnek és égnek benne. Pedig remélte, hogy idővel eltűnnek, de kezd ráébredni, hogy a múló napok csak csitítani tudják a lelkében teremtett fenevadat, de megszüntetni a létezését már nem. Az a vipera rajta is bélyeget hagyott.*
- Igen, ez az, köszönöm. Nem akarom feltartani, de ha ráérsz törp uram, elfogadom a segítséget.
*Veszi át a vértet mosolyogva. Megboldogult anyja hányszor megsiratta, hogy atyja akaratának hála végül az acélt részesítette előnyben, és azt szerette meg. De nem kellett túl sokáig szenvednie emiatt, sajnos.*
- Esetemben is nagyjából ugyan arról van szó, mint Ryrin lovagnál. Csupán tegnap érkeztem, de örömmel maradnék itt a Thargodarok szolgálatában. Már persze ha kiállom a próbákat.
*Milyen furcsa, éppen egy próbatételre készül. Mint az énekekben és történetekben, amivel apja és mestere is traktálta - habár a két férfi meglehetősen eltérő lovagok és harcosok történeteit választották. És most itt van ő, az ifjú lovag, aki szintén megmérettetik. Önbizalma nem sínylette meg otthon elhagyását, így hát bízik képességeiben, és abban, hogy bármilyen feladatot is fognak kapni, sikerre viszik.
A kisasszony megszólításra ellenben jó magasra szöknek szemöldökei, annyira rácsodálkozik, és annyira nincs hozzászokva. Apród korában csupán vele érintkezésbe kerülő, és az ő ügyeiben érintett lovagok előtt volt nyílt titok, hogy Moran, azaz Moranshe lány, a többieket meghagyták abban a hitben, hogy szegény legény egy csöppet véznának született. Sosem állították, hogy a Wylensur birtok urának fia, csupán meghagyták azt a hitet, hogy az örökös, nos, nem nő nemű. ÉS ezt az illúziót elég sokáig fenn lehetett tartani, nem éppen telt idomai miatt. Amikor azonban már nem lehetett tovább félremagyarázni, na akkor aztán volt zavar. Többek között a megfelelő megszólítás miatt. Érdekes módon a kisasszony szinte senkinek a fejében nem fordult meg.*
- Öhm, részemről a megtiszteltetés. *Hajt enyhén fejet.* Igen, Moranshe a nevem, de a Moran is megteszi, vészhelyzetben legalábbis egyszerűbb.
*Arcára féloldalas mosoly ül ki, s ezzel eszébe is jut, hogy a serény kovácsoknak sem ártana bemutatkoznia.*
- Moranshe Wylensur vagyok, lovag. *Hajol meg enyhén a bemutatkozás mellé, a tiszteletet azért megadja, hiszen a föld városában aztán különösen jó és elterjedt híre van a törpe kovácsoknak.
A felkérés viszont alaposan meglepi. Apród korában megannyiszor segített mesterének felvenni a vértet, no de mióta elnyerte a lovagi címet, nos, ilyen kérés nem nagyon futott be hozzá. Habár jobban belegondolva nem biztos, hogy nem azért, mert netalántán tiszteletlenségnek venné, lehet, hogy pusztán zavarba ejtő lett volna, ha egy nő segédkezik a páncélba bújásba.
Mindenesetre nem veszi zokon a dolgot, hisz Ryrinnek igaza van, nem kellene gátolni a kovácsokat a munkájukban, ő meg éppenséggel ráér és tud segíteni. Legalább az ismerkedést is megkezdi, még ha nem a megszokott módon, és közelebbről is megcsodálhatja a különleges vértet. A lovag mellé lép, a lábvért felcsatolásában azért nem nyújt segéd kezet, de amint a nehezebb részek felvétele jön, áll rendelkezésre.*