Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 543 (10841. - 10860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
10860. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-01-10 10:24:04
Üzenet elküldve: 2019-01-10 10:24:04
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Illemtan//
//Jellem és illem, etika és etikett //
- Mi a baj a számmal? * Kérdezi döbbenten, és maga elé lehet, hogy beleszagoljon. Nem érez semmi furcsát, még jobb is, mint szokott lenni. A kellemes alkoholszag elnyomja a penetráns dögszagot, ráadásul le is fertőtlenítette odalent. De megvonja a vállát, mert tanácsot kérni jött. *
- Igyak vizet akkor azt mondod? Vagy rágcsáljak valami növényt? * Kérdezi, és kicsit oldalra dől ahogy várja a választ, aztán vissza, mint a harang nyelve. Már ha fordítva tartanák a harangot. *
- Virágot, mi? Ilyet? * Kérdezi maga mellé mutatva egy növényre. Egyetlen, halvány rózsaszín, bojtszerű virágát arasznyi szár tartja, és Waldran szerint tetszhet egy asszonynak. Bármi is a válasz, letépi, és viszi magával. *
- A gyerek miatt. Alyo meg az a Rellalilla elf magyarázták. A gyerekének apa kell, olyan, aki megvédi. Ez lehetnék én is. * Veregeti meg a vállát, ahogy átsétál a kapun, már ha követi őt a lány. Elég határozott léptekkel indul az erőd felé. *
//Jellem és illem, etika és etikett //
- Mi a baj a számmal? * Kérdezi döbbenten, és maga elé lehet, hogy beleszagoljon. Nem érez semmi furcsát, még jobb is, mint szokott lenni. A kellemes alkoholszag elnyomja a penetráns dögszagot, ráadásul le is fertőtlenítette odalent. De megvonja a vállát, mert tanácsot kérni jött. *
- Igyak vizet akkor azt mondod? Vagy rágcsáljak valami növényt? * Kérdezi, és kicsit oldalra dől ahogy várja a választ, aztán vissza, mint a harang nyelve. Már ha fordítva tartanák a harangot. *
- Virágot, mi? Ilyet? * Kérdezi maga mellé mutatva egy növényre. Egyetlen, halvány rózsaszín, bojtszerű virágát arasznyi szár tartja, és Waldran szerint tetszhet egy asszonynak. Bármi is a válasz, letépi, és viszi magával. *
- A gyerek miatt. Alyo meg az a Rellalilla elf magyarázták. A gyerekének apa kell, olyan, aki megvédi. Ez lehetnék én is. * Veregeti meg a vállát, ahogy átsétál a kapun, már ha követi őt a lány. Elég határozott léptekkel indul az erőd felé. *
10859. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-01-10 10:17:26
Üzenet elküldve: 2019-01-10 10:17:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Illemtan//
//Jellem és illem, etika és etikett //
*Éppen belesüppedne az önsajnálat mocsarába, mikor meghallja maga mögött Waldran kiáltását. Földbe gyökerezik a lába.*
- Hogy mííí?
*Leesik az álla. Meg hát a piaszag is orrba vágja. Nem tudja még eldönteni, hogy melyik a döbbenetesebb, az, hogy Waldran ilyesmire vetemedne, vagy az, hogy totál részeg? (Aenae megítélése szerint totál részeg, de hát nem ért ő az ilyesmihez, életében csak egyszer rúgott be, de az egy életre elég volt.)*
- Őőőő, hát én nemtom. Szerintem ha jobb szájszagot vinnél, akkor az jobb lenne.
*Mert ezzel az alkoholos szájszaggal még kártevőket is lehetne irtani.*
- Hát, az én kezem sosem kérték meg. De talán valami virágot vihetnél. De... Miért?
//Jellem és illem, etika és etikett //
*Éppen belesüppedne az önsajnálat mocsarába, mikor meghallja maga mögött Waldran kiáltását. Földbe gyökerezik a lába.*
- Hogy mííí?
*Leesik az álla. Meg hát a piaszag is orrba vágja. Nem tudja még eldönteni, hogy melyik a döbbenetesebb, az, hogy Waldran ilyesmire vetemedne, vagy az, hogy totál részeg? (Aenae megítélése szerint totál részeg, de hát nem ért ő az ilyesmihez, életében csak egyszer rúgott be, de az egy életre elég volt.)*
- Őőőő, hát én nemtom. Szerintem ha jobb szájszagot vinnél, akkor az jobb lenne.
*Mert ezzel az alkoholos szájszaggal még kártevőket is lehetne irtani.*
- Hát, az én kezem sosem kérték meg. De talán valami virágot vihetnél. De... Miért?
10858. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-01-10 09:58:06
Üzenet elküldve: 2019-01-10 09:58:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Illemtan//
//Jellem és illem, etika és etikett //
* Waldran felfelé sétálva érzi, hogy jóval többet ivott, mint gondolta. Kicsit bizonytalanok a lépései, és imbolyog is, de nem zavarja. Tudja, hogy ez még a lealjasodás első lépcsőfoka, ebben a helyzetben még el tud képzelni egy lánykérést. Sőt, most a legjobb, nem gondolkodik mindenféle dolgon, csak odaáll, és elböfögi, hogy mit akar. Ahogy így sétál, a kapuban meglátja szeretett unokahúgát. *
- Éné! Megkérem anyád kezét! * Kiabál oda, hogy felhívja magára a figyelmet. Nem tudja, hogy miért, de szívesen megosztja a lánnyal az örömhírt. *
- Mármint a mostohaanyádét. * Teszi hozzá, mielőtt félreértésre adna okot. * Szerinted kéne vigyek valamit, vagy csak álljak elé? Egyáltalán, felétek mi a szokás?
* Jó is, hogy összefutottak, mert ötlete sincs, hogy a városban miképp megy egy lánykérés. Ezekből a nemesekből bármit kinéz, lehet, hogy guggolás közben kell szavalni valami verset, miközben aranyat dobál a lába elé. *
//Jellem és illem, etika és etikett //
* Waldran felfelé sétálva érzi, hogy jóval többet ivott, mint gondolta. Kicsit bizonytalanok a lépései, és imbolyog is, de nem zavarja. Tudja, hogy ez még a lealjasodás első lépcsőfoka, ebben a helyzetben még el tud képzelni egy lánykérést. Sőt, most a legjobb, nem gondolkodik mindenféle dolgon, csak odaáll, és elböfögi, hogy mit akar. Ahogy így sétál, a kapuban meglátja szeretett unokahúgát. *
- Éné! Megkérem anyád kezét! * Kiabál oda, hogy felhívja magára a figyelmet. Nem tudja, hogy miért, de szívesen megosztja a lánnyal az örömhírt. *
- Mármint a mostohaanyádét. * Teszi hozzá, mielőtt félreértésre adna okot. * Szerinted kéne vigyek valamit, vagy csak álljak elé? Egyáltalán, felétek mi a szokás?
* Jó is, hogy összefutottak, mert ötlete sincs, hogy a városban miképp megy egy lánykérés. Ezekből a nemesekből bármit kinéz, lehet, hogy guggolás közben kell szavalni valami verset, miközben aranyat dobál a lába elé. *
10857. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-01-10 09:52:59
Üzenet elküldve: 2019-01-10 09:52:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Illemtan//
//Jellem és illem, etika és etikett //
*Továbbra is száron vezeti maga mögött a lovát, ami lelassítja ugyan a haladását, de legalább kíméli az ülepét.
Aenae fáradt és még csak most csapódik le benne az, hogy pár órája Kagan a nyakába sózta ezt az egész kócerájt. Váltakozik benne a "megoldom" és az "elfutok" érzés, most éppen a "megoldom" fázisban van és azon gondolkodik, hogy mégis hogyan fogja ezt megtenni? Valószínűleg már sokat segítene a dolgon az, ha nem abban látná a megoldást, hogy egy sötét sarokban sírdogál és tépi a saját haját. Nagyot sóhajt.*
- Megoldommegoldommegoldommegoldom.
*Skandálja halkan maga elé, int az őrnek, ahogy hazaér, haladna beljebb, hogy ránézzen Effyre, aztán bedőljön az ágyba. A mai napi egyetlen pozitívum egyelőre az, hogy minden jel arra mutat, hogy nincsen pestise.*
//Jellem és illem, etika és etikett //
*Továbbra is száron vezeti maga mögött a lovát, ami lelassítja ugyan a haladását, de legalább kíméli az ülepét.
Aenae fáradt és még csak most csapódik le benne az, hogy pár órája Kagan a nyakába sózta ezt az egész kócerájt. Váltakozik benne a "megoldom" és az "elfutok" érzés, most éppen a "megoldom" fázisban van és azon gondolkodik, hogy mégis hogyan fogja ezt megtenni? Valószínűleg már sokat segítene a dolgon az, ha nem abban látná a megoldást, hogy egy sötét sarokban sírdogál és tépi a saját haját. Nagyot sóhajt.*
- Megoldommegoldommegoldommegoldom.
*Skandálja halkan maga elé, int az őrnek, ahogy hazaér, haladna beljebb, hogy ránézzen Effyre, aztán bedőljön az ágyba. A mai napi egyetlen pozitívum egyelőre az, hogy minden jel arra mutat, hogy nincsen pestise.*
10856. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-01-09 17:51:38
Üzenet elküldve: 2019-01-09 17:51:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek – Gyógymód//
*Nem elég, hogy Dora leesett a lóról, de Esti még ki is neveti, ezért még a szokottnál is morcosabban kászálódik fel a – gyakorlatilag a mélységi által lefogott – makrancos lovára. Bors fülei útközben is úgy meredeznek, mintha nem történt volna semmi, de már nem ez az első eset, hogy megleckézteti a kis tudóst.*
– Te aztán értesz a lovagláshoz. *Mondja Dora Estinek morcosan, és a lány ebből értheti, hogy nem az artheniori lóversenybeli esélyére, hanem inkább a férfiak betörésére céloz.* Kalaptrükközni amúgy sem tudsz úgy, ahogy én, és ez nekem bőven elég. *Most, hogy nagyjából szilárdan ül a nyeregben, tart Estinek egy kis demonstrációt: végiggördíti a kalapot a vállán, végig kinyújtott karján, átdobja a másikra, majd meglendíti a sötételf lány felé, meghajlásképpen. Gúnyosan is vigyorog hozzá.* Köszönöm, köszönöm szépen!
– Gond lesz, vagy sem, akkor is kénytelenek vagyunk megoldani ezt a problémát. *Von vállat kicsit komolyabban.* Vagy ha mi nem oldjuk meg… Hát akkor szerintem nem lesz megoldva. Mármint nem tudok róla, hogy bárki is konyítana a gyógyfüvekhez. Amikor ideértem, még Leandana élt, és Habrertus azt mondta, tőle megtudhatok néhány okosságot. *Magyarázza, miközben kabátját porolja, mert észreveszi, hogy csupa por maradt az eséstől.* Hát sose volt egymáshoz szerencsénk. Illetve… Egyszer láttam, de akkor már holtan. *Gondol vissza az aszalódott holttestre, amit igyekeztek Nestar mesterrel kevésbé aszalódóvá tenni.*
//A piacon//
*Közben a piac széléhez érnek, Dora pedig ösztönösen arra kormányozza Borsot, ahol előző nap a bódét találták. Ügyesen lavírozik a tömegben, és utat kér az arra járóktól, hogy Esti megállás nélkül haladhasson tovább a szekereknek szánt úton.*
– Mondanom se kell, innentől óvatosan. *Szól hátra.* Igyekezzük elkerülni az érintkezést.
*A gyógynövények standjaihoz érve Dora megáll, és leereszkedik a lováról, jóval zökkenőmentesebben, mint ahogy az előbb felült. A szekérnek is talál egy ideális helyet a pult közelében. Tekintetével a tegnapi férfit keresi.*
*Nem elég, hogy Dora leesett a lóról, de Esti még ki is neveti, ezért még a szokottnál is morcosabban kászálódik fel a – gyakorlatilag a mélységi által lefogott – makrancos lovára. Bors fülei útközben is úgy meredeznek, mintha nem történt volna semmi, de már nem ez az első eset, hogy megleckézteti a kis tudóst.*
– Te aztán értesz a lovagláshoz. *Mondja Dora Estinek morcosan, és a lány ebből értheti, hogy nem az artheniori lóversenybeli esélyére, hanem inkább a férfiak betörésére céloz.* Kalaptrükközni amúgy sem tudsz úgy, ahogy én, és ez nekem bőven elég. *Most, hogy nagyjából szilárdan ül a nyeregben, tart Estinek egy kis demonstrációt: végiggördíti a kalapot a vállán, végig kinyújtott karján, átdobja a másikra, majd meglendíti a sötételf lány felé, meghajlásképpen. Gúnyosan is vigyorog hozzá.* Köszönöm, köszönöm szépen!
– Gond lesz, vagy sem, akkor is kénytelenek vagyunk megoldani ezt a problémát. *Von vállat kicsit komolyabban.* Vagy ha mi nem oldjuk meg… Hát akkor szerintem nem lesz megoldva. Mármint nem tudok róla, hogy bárki is konyítana a gyógyfüvekhez. Amikor ideértem, még Leandana élt, és Habrertus azt mondta, tőle megtudhatok néhány okosságot. *Magyarázza, miközben kabátját porolja, mert észreveszi, hogy csupa por maradt az eséstől.* Hát sose volt egymáshoz szerencsénk. Illetve… Egyszer láttam, de akkor már holtan. *Gondol vissza az aszalódott holttestre, amit igyekeztek Nestar mesterrel kevésbé aszalódóvá tenni.*
//A piacon//
*Közben a piac széléhez érnek, Dora pedig ösztönösen arra kormányozza Borsot, ahol előző nap a bódét találták. Ügyesen lavírozik a tömegben, és utat kér az arra járóktól, hogy Esti megállás nélkül haladhasson tovább a szekereknek szánt úton.*
– Mondanom se kell, innentől óvatosan. *Szól hátra.* Igyekezzük elkerülni az érintkezést.
*A gyógynövények standjaihoz érve Dora megáll, és leereszkedik a lováról, jóval zökkenőmentesebben, mint ahogy az előbb felült. A szekérnek is talál egy ideális helyet a pult közelében. Tekintetével a tegnapi férfit keresi.*
10855. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-01-07 23:21:59
Üzenet elküldve: 2019-01-07 23:21:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Menekültek – Gyógymód//
//Másnap reggel//
*Bár igazán meglepi, hogy Dora semmi részvétet nem mutat a haldoklók iránt, ennek egy szemöldökráncoláson kívül nem adja egyéb jelét. ~Talán érzéketlenebb, mint hittem!~ vélekedik magában, örülve az új fejleménynek, ugyanis ez vélhetően kevesebb lelkizést is jelent majd, amihez pedig semmi kedve nem lenne. Gyorsan összekapja magát inkább, és már indul is a szekerekhez, hogy hasznosan töltsék az idejüket.*
- Ahogy gondolod! *feleli egy vállrándítás kíséretében, nem bírva ki egy kis nevetés nélkül a látványt, hogy a lány mennyire nem képes megnevelni a hátasát. Az ébredéshez képest már sokkal jobb hangulatban megy vissza az istállóba, hogy egy szekérhúzásra alkalmas lovat kössön a kocsi elé. Hamar végez a művelettel, utána pedig felpattan a bakra, még épp időben, hogy szemtanúja legyen Dora kicsit sem profi lóra szállási kísérletének. Ezúttal sem bírja megállni nevetés nélkül, de most nem is próbálkozik visszafojtani jókedvét. ~Egek, de béna!~ gondolja magában kacagva, majd lekászálódik a kocsiról, és Bors mellé sétál.*
- Na gyere, szép fiú! Nem tanítottak meg, hogy kell bánni a lányokkal, ugye? Hagyd csak, hogy szépen meglovagoljanak! *igyekszik megnyugtatni a lovat, és ha Dora is, és Bors is hagyja, akkor megfogja a ló kantárát, lassú mozdulatokkal simogatva a fejét, míg a lány újra megpróbál nyeregbe pattanni. Ha nem hagyja az érintést, akkor csak a közelben állva halkan suttog hozzá, hogy megnyugtassa valamennyire az állatot.*
- Hát persze, hogy nem! *kacsint Dorára, legfőképp azért, mert tökéletesen hidegen hagyja, hányszor kell újrapróbálkoznia a lánynak, csak az érdekli, hogy végre a nyeregben tudja őt. ~Haladjunk, jó? ~ gondolja magában, ám kívülről továbbra is megőrzi a közömbösség látszatát. Ha így, vagy úgy, de sikerült a művelet, akkor ő maga is visszamegy a kocsihoz, és újra elhelyezkedik rajta, majd kis nógatás árán eléri, hogy a saját lova is meginduljon a szekérrel, némán követve Dorát, míg ki nem jutnak a kapun.*
- Nem lesz gond! *jelenti ki határozottan, mélyet szippantva a friss levegőből, ahogy Amonon kívülre érnek* Süt a nap, csicseregnek a madarak, minden csodálatos, mi kellene még? *nemtörődöm hangon beszél, így nehéz eldönteni, komolyan gondolja-e, amit mond, ráadásul ő maga sem biztos benne, viccnek szánja-e csupán szavait. Annyit tud csak, hogy a gondtalan fecserészés segít elterelni a saját és talán Dora figyelmét is a rájuk váró szörnyűségekről, jelenleg pedig erre van a legnagyobb szükségük.*
//Másnap reggel//
*Bár igazán meglepi, hogy Dora semmi részvétet nem mutat a haldoklók iránt, ennek egy szemöldökráncoláson kívül nem adja egyéb jelét. ~Talán érzéketlenebb, mint hittem!~ vélekedik magában, örülve az új fejleménynek, ugyanis ez vélhetően kevesebb lelkizést is jelent majd, amihez pedig semmi kedve nem lenne. Gyorsan összekapja magát inkább, és már indul is a szekerekhez, hogy hasznosan töltsék az idejüket.*
- Ahogy gondolod! *feleli egy vállrándítás kíséretében, nem bírva ki egy kis nevetés nélkül a látványt, hogy a lány mennyire nem képes megnevelni a hátasát. Az ébredéshez képest már sokkal jobb hangulatban megy vissza az istállóba, hogy egy szekérhúzásra alkalmas lovat kössön a kocsi elé. Hamar végez a művelettel, utána pedig felpattan a bakra, még épp időben, hogy szemtanúja legyen Dora kicsit sem profi lóra szállási kísérletének. Ezúttal sem bírja megállni nevetés nélkül, de most nem is próbálkozik visszafojtani jókedvét. ~Egek, de béna!~ gondolja magában kacagva, majd lekászálódik a kocsiról, és Bors mellé sétál.*
- Na gyere, szép fiú! Nem tanítottak meg, hogy kell bánni a lányokkal, ugye? Hagyd csak, hogy szépen meglovagoljanak! *igyekszik megnyugtatni a lovat, és ha Dora is, és Bors is hagyja, akkor megfogja a ló kantárát, lassú mozdulatokkal simogatva a fejét, míg a lány újra megpróbál nyeregbe pattanni. Ha nem hagyja az érintést, akkor csak a közelben állva halkan suttog hozzá, hogy megnyugtassa valamennyire az állatot.*
- Hát persze, hogy nem! *kacsint Dorára, legfőképp azért, mert tökéletesen hidegen hagyja, hányszor kell újrapróbálkoznia a lánynak, csak az érdekli, hogy végre a nyeregben tudja őt. ~Haladjunk, jó? ~ gondolja magában, ám kívülről továbbra is megőrzi a közömbösség látszatát. Ha így, vagy úgy, de sikerült a művelet, akkor ő maga is visszamegy a kocsihoz, és újra elhelyezkedik rajta, majd kis nógatás árán eléri, hogy a saját lova is meginduljon a szekérrel, némán követve Dorát, míg ki nem jutnak a kapun.*
- Nem lesz gond! *jelenti ki határozottan, mélyet szippantva a friss levegőből, ahogy Amonon kívülre érnek* Süt a nap, csicseregnek a madarak, minden csodálatos, mi kellene még? *nemtörődöm hangon beszél, így nehéz eldönteni, komolyan gondolja-e, amit mond, ráadásul ő maga sem biztos benne, viccnek szánja-e csupán szavait. Annyit tud csak, hogy a gondtalan fecserészés segít elterelni a saját és talán Dora figyelmét is a rájuk váró szörnyűségekről, jelenleg pedig erre van a legnagyobb szükségük.*
10854. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-01-07 22:39:56
Üzenet elküldve: 2019-01-07 22:39:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
*Miután Ephemiával elbúcsúztak egymástól, elindul... még maga sem tudja hová, csak el Thargarodból. Igazán nem tudja, most mihez kellene kezdenie. A küldetés, amire rászánta magát, bizonytalan ideig nem fog megvalósulni. A városból érkezett hírek aggasztják, különösen, hogy még Abogr mester is kivételes figyelemre méltatta az ott történteket. Talán oda kellene mennie, hogy maga mérhesse fel a helyzetet? Aztán itt van még a ragály is. Vajon a gyógyító varázslat segítene valamit a betegek állapotán? A keléseken és a fájdalmukon talán. De arra képesek lehetnek a gyógyfőzetek is. És valószínűleg nem volna jó most a betegek közelébe menni, mert azon kívül, hogy megfertőződhetne, még ő is tovább terjeszthetné a kórt. Mit kellene tennie? Lehet semmit... csak hazamenni és tanulni, élni...
Biccent az őrnek mikor a kapuhoz ér, majd fejére húzza a csuklyát és elindul lefelé a hegyről.*
Biccent az őrnek mikor a kapuhoz ér, majd fejére húzza a csuklyát és elindul lefelé a hegyről.*
10853. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-01-07 22:20:13
Üzenet elküldve: 2019-01-07 22:20:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek – Gyógymód//
//Másnap reggel//
*Estanellaria nagyon nyúzott ezen a reggelen, bár Dora nem tudja eldönteni, hogy mindig ilyen, vagy csak most. És nem is szeretné egyhamar megtapasztalni, mert a mélységi nő nagyon udvariatlanul viselkedik vele, ráförmed a pestisesekkel kapcsolatban. Ez igazából semmilyen lelki folyamatot nem indít be Dorában – a saját életét félti, a másokénak már úgyis annyi –, az arcán se látszik semmilyen változás, de a rémület is eltűnik róla. Komoran bólint egyet, aztán indul kifelé az ajtón, hogy felszerszámozza Borsot. A ló imádja az elf lány kalapját, és ezt újból közölnie kell vele, amikor végre meglátja. Leböki az orrával, és csak a lány gyorsasága menti meg a csinos darabot attól, hogy az út porában végezze. Megragadja a kantárt.*
– Akkor is hasznát vesszük, ha nem kötjük be. Bors! Nem! *Közli vele mérgesen, de a nagy barna szemektől megint elolvad, mármint jelképesen, hiszen fizikailag nem tud belül elolvadni semmi aranyostól. Lélekben se kéne. Amikor úgy sejti, Esti nem figyel, még a fekete paci orrát is megsimogatja.* Jó, te majom, gyere velem. *Toppantás.* Tudom, hogy nem vagy majom. Ló vagy. Na, legyél szíves. *Húzza magával a kapu felé, majd mikor kényelmesen nagy térre érnek, minden lelkierejét összeszedi, hogy felüljön rá. Nem örül neki, hogy Esti láthatja a bénázását, de kénytelen a szeme láttára megkísérelni a lóra ülést. A terv megvan, a lábát már be is akasztaná a kengyelbe, mikor Bors megrezzen az oldaltámadástól, Dora pedig egy halálhörgés kíséretével a seggére esik.*
– Ez az én napom! *Kiáltja oda Estinek erőltetett vidámsággal, de a füle tűzvörös lesz a kínos pillanattól. Másodszor már ügyesebb, csak elszokott tőle, hogy lovon üljön: ezúttal is nehezen, de végre felkászálódik a hátára, aztán elindul a kapu felé.* Nem láttál semmit! *Teszi hozzá villámló tekintettel, aztán a kancellári ügyről felmutatott, tegnap aláírt piaci papirosával ki is léptet a kapun, ha kiengedték, aztán felzárkózik a szekérrel őt követő mélységi mellé.*
– Na, most jön a neheze. Aztán meg a még nagyobb neheze. *Mondja neki állával a piac felé mutatva. Kalapja ma különösen nyomja a fejét, a halál gondolatával együtt.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.07 22:27:23
//Másnap reggel//
*Estanellaria nagyon nyúzott ezen a reggelen, bár Dora nem tudja eldönteni, hogy mindig ilyen, vagy csak most. És nem is szeretné egyhamar megtapasztalni, mert a mélységi nő nagyon udvariatlanul viselkedik vele, ráförmed a pestisesekkel kapcsolatban. Ez igazából semmilyen lelki folyamatot nem indít be Dorában – a saját életét félti, a másokénak már úgyis annyi –, az arcán se látszik semmilyen változás, de a rémület is eltűnik róla. Komoran bólint egyet, aztán indul kifelé az ajtón, hogy felszerszámozza Borsot. A ló imádja az elf lány kalapját, és ezt újból közölnie kell vele, amikor végre meglátja. Leböki az orrával, és csak a lány gyorsasága menti meg a csinos darabot attól, hogy az út porában végezze. Megragadja a kantárt.*
– Akkor is hasznát vesszük, ha nem kötjük be. Bors! Nem! *Közli vele mérgesen, de a nagy barna szemektől megint elolvad, mármint jelképesen, hiszen fizikailag nem tud belül elolvadni semmi aranyostól. Lélekben se kéne. Amikor úgy sejti, Esti nem figyel, még a fekete paci orrát is megsimogatja.* Jó, te majom, gyere velem. *Toppantás.* Tudom, hogy nem vagy majom. Ló vagy. Na, legyél szíves. *Húzza magával a kapu felé, majd mikor kényelmesen nagy térre érnek, minden lelkierejét összeszedi, hogy felüljön rá. Nem örül neki, hogy Esti láthatja a bénázását, de kénytelen a szeme láttára megkísérelni a lóra ülést. A terv megvan, a lábát már be is akasztaná a kengyelbe, mikor Bors megrezzen az oldaltámadástól, Dora pedig egy halálhörgés kíséretével a seggére esik.*
– Ez az én napom! *Kiáltja oda Estinek erőltetett vidámsággal, de a füle tűzvörös lesz a kínos pillanattól. Másodszor már ügyesebb, csak elszokott tőle, hogy lovon üljön: ezúttal is nehezen, de végre felkászálódik a hátára, aztán elindul a kapu felé.* Nem láttál semmit! *Teszi hozzá villámló tekintettel, aztán a kancellári ügyről felmutatott, tegnap aláírt piaci papirosával ki is léptet a kapun, ha kiengedték, aztán felzárkózik a szekérrel őt követő mélységi mellé.*
– Na, most jön a neheze. Aztán meg a még nagyobb neheze. *Mondja neki állával a piac felé mutatva. Kalapja ma különösen nyomja a fejét, a halál gondolatával együtt.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.07 22:27:23
10852. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-01-06 13:57:05
Üzenet elküldve: 2019-01-06 13:57:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Menekültek – Gyógymód//
- Jó tervnek hangzik! *neveti el magát a lány javaslatán. Főleg a sokat iszunk része tetszik neki. ~Kíváncsi vagyok, vajon hogy viselkedik, ha kissé spicces? Biztos az a mindenkit ölelgetős, szeretem az egész világot fajta... ~ mereng el magában, ahogy gyorsan végigpillant Dorán.*
- Úgy bizony! *helyesel, mikor látja, Dora érti, miről beszélt az előbb. Kíváncsian hallgatja a kutatásának részleteit is, melyek számára is meglepő módon tényleg megragadják a figyelmét.*
- Kár, hogy nem tudni, mi is pontosan ez az anyag... *mondja sajnálkozva* De majd egyszer mesélhetnél róla, meddig is jutottál a témában! *folytatja őszintén, hiszen nyugodtabb körülmények között még szívesen tudna meg többet az élet nagy rejtelmeiről Dorától. Most viszont csak a gondtalan fecsegésre és nevetésre van idő, míg a szekeret keresik.*
- Majd vigyázni fogok! *jegyzi meg a boncasztallal kapcsolatban, elégedett mosollyal mondva le kísértős terveiről, ha már Dora ennyire tiltakozik ellene, örülve, hogy ez esetben az ő neve lenne nagyobb betűkkel írva a képzeletbeli tanulmányra. A szekér megtalálása után pedig nem marad más hátra, mint egy jó nagy alvás, hogy kipihenjék a nap fáradalmait.*
//Másnap reggel//
*Az ébresztés, bár nem esik jól, hatásos, meggátolja abban, hogy még szundítson picit. A bökésért azonban kissé haragszik Dorára, és szűkszavúan válaszol neki, a lány pedig láthatóan csak tovább akarja ingerelni azzal, hogy nem akarja megérteni, amit mond neki.*
- Úgy értettem, nem itt és nem most fogsz meghalni, se te, se a kalapod! Szóval felesleges ilyeneken aggódnod. Ha mindenképp kínozni akarod magad, aggódj azokon, akik tényleg ma halhatnak meg a pestis miatt! *csak amikor kimondja, akkor érzi, hogy ez talán kissé túlságosan is erősre sikeredett, és hogy Dora még nem tudja, ébredés után jobb egy kis időt adni neki, míg olyan hangulatba jön, hogy elviselje az embereket maga körül. Hogy megbékítse a lányt, visszaadja neki a kalapját, amit este biztonságba helyezett, majd kikászálódik az ágyból, hogy mihamarabb indulhassanak. Nyújtózkodása közben fél szemmel azért Dorát figyeli, vajon bírni fogja-e a tempót, ugyanis semmi kedve a kis lelkét ápolgatni egész nap, de végül arra jut, Dora tökéletesen alkalmas állapotban van rá, hogy ma újra megpróbálja megmenteni a világot a pusztulástól.*
- Na gyere! *jelenti ki végül, mikor összeszedi magát, és ha Dora követi, az istálló és a szekerek felé veszi az irányt.*
- Ugye nem ezzel tervezted elhúzni a szekeret? *neveti el magát tiszta szívből, mikor megpillantja a lány kis lovacskáját* Ez nem ilyesmire való, nem fogja elbírni! *jelenti ki határozottan, még ha ezzel le is kell lomboznia a lányt* Igazán aranyos jószág a délutáni sétalovagláshoz, de egy szekérrel nem tud megbirkózni... Ide egy erősebb hátas kell! *az esetleges tiltakozást figyelmen kívül hagyva gyorsan visszamegy az istállóba, ahol reményeinek megfelelően meg is találja a lovat, ami idefelé húzta a szekeret, és be is köti a jármű elé.*
- Indulhatunk? *pillant Dorára, mikor végzett, kezébe véve a gyeplőt, ha már kettejük közül nyilvánvalóan rámarad a feladat, hogy elvezesse a kocsit.*
- Jó tervnek hangzik! *neveti el magát a lány javaslatán. Főleg a sokat iszunk része tetszik neki. ~Kíváncsi vagyok, vajon hogy viselkedik, ha kissé spicces? Biztos az a mindenkit ölelgetős, szeretem az egész világot fajta... ~ mereng el magában, ahogy gyorsan végigpillant Dorán.*
- Úgy bizony! *helyesel, mikor látja, Dora érti, miről beszélt az előbb. Kíváncsian hallgatja a kutatásának részleteit is, melyek számára is meglepő módon tényleg megragadják a figyelmét.*
- Kár, hogy nem tudni, mi is pontosan ez az anyag... *mondja sajnálkozva* De majd egyszer mesélhetnél róla, meddig is jutottál a témában! *folytatja őszintén, hiszen nyugodtabb körülmények között még szívesen tudna meg többet az élet nagy rejtelmeiről Dorától. Most viszont csak a gondtalan fecsegésre és nevetésre van idő, míg a szekeret keresik.*
- Majd vigyázni fogok! *jegyzi meg a boncasztallal kapcsolatban, elégedett mosollyal mondva le kísértős terveiről, ha már Dora ennyire tiltakozik ellene, örülve, hogy ez esetben az ő neve lenne nagyobb betűkkel írva a képzeletbeli tanulmányra. A szekér megtalálása után pedig nem marad más hátra, mint egy jó nagy alvás, hogy kipihenjék a nap fáradalmait.*
//Másnap reggel//
*Az ébresztés, bár nem esik jól, hatásos, meggátolja abban, hogy még szundítson picit. A bökésért azonban kissé haragszik Dorára, és szűkszavúan válaszol neki, a lány pedig láthatóan csak tovább akarja ingerelni azzal, hogy nem akarja megérteni, amit mond neki.*
- Úgy értettem, nem itt és nem most fogsz meghalni, se te, se a kalapod! Szóval felesleges ilyeneken aggódnod. Ha mindenképp kínozni akarod magad, aggódj azokon, akik tényleg ma halhatnak meg a pestis miatt! *csak amikor kimondja, akkor érzi, hogy ez talán kissé túlságosan is erősre sikeredett, és hogy Dora még nem tudja, ébredés után jobb egy kis időt adni neki, míg olyan hangulatba jön, hogy elviselje az embereket maga körül. Hogy megbékítse a lányt, visszaadja neki a kalapját, amit este biztonságba helyezett, majd kikászálódik az ágyból, hogy mihamarabb indulhassanak. Nyújtózkodása közben fél szemmel azért Dorát figyeli, vajon bírni fogja-e a tempót, ugyanis semmi kedve a kis lelkét ápolgatni egész nap, de végül arra jut, Dora tökéletesen alkalmas állapotban van rá, hogy ma újra megpróbálja megmenteni a világot a pusztulástól.*
- Na gyere! *jelenti ki végül, mikor összeszedi magát, és ha Dora követi, az istálló és a szekerek felé veszi az irányt.*
- Ugye nem ezzel tervezted elhúzni a szekeret? *neveti el magát tiszta szívből, mikor megpillantja a lány kis lovacskáját* Ez nem ilyesmire való, nem fogja elbírni! *jelenti ki határozottan, még ha ezzel le is kell lomboznia a lányt* Igazán aranyos jószág a délutáni sétalovagláshoz, de egy szekérrel nem tud megbirkózni... Ide egy erősebb hátas kell! *az esetleges tiltakozást figyelmen kívül hagyva gyorsan visszamegy az istállóba, ahol reményeinek megfelelően meg is találja a lovat, ami idefelé húzta a szekeret, és be is köti a jármű elé.*
- Indulhatunk? *pillant Dorára, mikor végzett, kezébe véve a gyeplőt, ha már kettejük közül nyilvánvalóan rámarad a feladat, hogy elvezesse a kocsit.*
10851. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-01-06 01:09:05
Üzenet elküldve: 2019-01-06 01:09:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
*Meggondolva a Kancellár iránti vonzalom sem közös tulajdonságuk, mivel Dora egészen máshogy viszonyul a férfihoz, sőt, úgy is megközelíthetjük, hogy ő viszonyul is hozzá valahogy, feltétel nélkül. És nagyon furcsa módon. Persze meg se lepi, hogy Esti hált már bárddal, az ő felfogása szerint Esti már mindenkivel hált, aki csak mozog (és férfi). A nő ebben nem igazán próbálja megingatni, ezért a kalapos kutató – elméletét tényekre alapozva – ebben is marad. Lehet, hogy a mélységi szívesen meghallgatná a költeményeit, de erre csak legyint.*
– Majd egy szebb napon, esetleg. Majd egyszer iszunk valamit, méghozzá jó sokat, és lehet, hogy elszavalom neked a legjobb szerzeményeimet. *Mosolyog rá. Józanul eszébe se jutna magát produkálni, kivéve, ha egy vonzó férfi vagy egy fontos hatalmasság előtt kell. A sötételf szavai viszont tetszenek neki, még ha a tisztelettel együtt bizalmatlanságot is ébresztenek benne.* Vigyázzanak is!
*Egy kicsit elszólta magát az imént, de nem érzi szükségét, hogy javítsa mondandóját, úgyhogy nem tud beszámolni Estinek a menekülési terveiről. Jobb is. A lóval kapcsolatban is csak a fenékfájás jut az eszébe, de el tudja hinni, hogy ha elégszer kitöri valaki a fenekét, egy idő után egész kényelmesen esik rajta az ülés.*
– Egy anyagtól élünk. *Magyarázza.* Ettől olyanok leszünk, amilyenek, úgy reagálunk, ahogy… Mindenhol ott van bennünk. Ott kell lennie. Még az apró magzatban is. De sajnos nem tudni, mi az, csak erre a következtetésre jutottunk. *Bólogat. Nem árul el sokat, de a részletekbe igazán kár lenne belemenni, csak bonyolítaná a helyzetet. A boncasztal humorát azonban nem veszi, illetve csak komoran pillant Estire, hogy kissé lelombozza.*
– Nem javaslom, még elkapsz valamit. *Aztán rájött, mit mondott az imént.* Mármint nem tőlem. A boncasztaltól. Ha pucér vagy. A boncasztalon. ~ Amúgy is, ki nem az? ~ *De azért a „szellemes” fenyegetésre nevetve felteszi a kezét.* Jó, rendben, azt senki se szeretné. Se te, se én!
*Ennek örömére alszanak is egy nagyot.*
//Másnap reggel//
*Tehát Dora nagylábujja éppen Esti szuszogó majdnem-tetemét bökdösi, aki erre panaszos káromkodással és motyogással felel, nem túl meggyőző életjelet adva. A nő szavai kizökkentik a pillanatnyi búskomorságból, de csak hogy elámuljon társnője naivságán.*
– De hát élünk, bármikor meghalhatunk. Mármint *tátogja a szót* pestis ide vagy oda. Butaságot mondtál! *Veti oda dacosan, mint aki vérig van sértve, hogy a nála idősebb testvére nem törődik vele eléggé. Szinte idegen tárgyként tekint a kezében megjelenő kalapra, és szíve mélyén azt kívánja, bárcsak ne jött volna el ez a kalap miatti fájdalommal teli nap. De hát itt van. Elhúzódik az ébredés közben nyújtózkodó Esti elől, és nagy szemekkel bámul rá, mintha innen várna megoldást. Pedig csak össze kéne magát szednie, ahogy tegnap.*
~ Valahogy a pillanat hevében jobban ment. ~
*Még mindig a kalapját magához ölelve ácsorog, de észreveszi, hogy ez nem vezet sehova. Gyorsan felkapja, aztán cipőjét és kabátját is magára kapkodja, így a mozgástól felhevülve hamar készen áll az indulásra. Ki is lép az útra, ahol jól megcsípi arcát a hideg, egészen elpirul.*
– Akkor szekér? *Kérdezi magától telve egészen agilisan, és körbepillant. Úgy tesz, mint aki tudja, hol a szekér, de közben fogalma sincs, mert tegnap nem figyelt rá. Szóval vár, hogy Esti megmutassa. Közben persze előkeríti Borsot is: kis lovacskája jó szolgálatot tehet, ha valakinek előre kell sietnie vagy vissza kell térnie a piacra. Abban már biztos, hogy Esti is tud lovagolni, és nyilván jobban, mint Dora – még neki is jól jöhet. A kis fekete lovacska persze azonnal nekilát, hogy lefújja Dora fejéről a kalapot, amíg a lány rá nem ripakodik.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.06 01:09:38
– Majd egy szebb napon, esetleg. Majd egyszer iszunk valamit, méghozzá jó sokat, és lehet, hogy elszavalom neked a legjobb szerzeményeimet. *Mosolyog rá. Józanul eszébe se jutna magát produkálni, kivéve, ha egy vonzó férfi vagy egy fontos hatalmasság előtt kell. A sötételf szavai viszont tetszenek neki, még ha a tisztelettel együtt bizalmatlanságot is ébresztenek benne.* Vigyázzanak is!
*Egy kicsit elszólta magát az imént, de nem érzi szükségét, hogy javítsa mondandóját, úgyhogy nem tud beszámolni Estinek a menekülési terveiről. Jobb is. A lóval kapcsolatban is csak a fenékfájás jut az eszébe, de el tudja hinni, hogy ha elégszer kitöri valaki a fenekét, egy idő után egész kényelmesen esik rajta az ülés.*
– Egy anyagtól élünk. *Magyarázza.* Ettől olyanok leszünk, amilyenek, úgy reagálunk, ahogy… Mindenhol ott van bennünk. Ott kell lennie. Még az apró magzatban is. De sajnos nem tudni, mi az, csak erre a következtetésre jutottunk. *Bólogat. Nem árul el sokat, de a részletekbe igazán kár lenne belemenni, csak bonyolítaná a helyzetet. A boncasztal humorát azonban nem veszi, illetve csak komoran pillant Estire, hogy kissé lelombozza.*
– Nem javaslom, még elkapsz valamit. *Aztán rájött, mit mondott az imént.* Mármint nem tőlem. A boncasztaltól. Ha pucér vagy. A boncasztalon. ~ Amúgy is, ki nem az? ~ *De azért a „szellemes” fenyegetésre nevetve felteszi a kezét.* Jó, rendben, azt senki se szeretné. Se te, se én!
*Ennek örömére alszanak is egy nagyot.*
//Másnap reggel//
*Tehát Dora nagylábujja éppen Esti szuszogó majdnem-tetemét bökdösi, aki erre panaszos káromkodással és motyogással felel, nem túl meggyőző életjelet adva. A nő szavai kizökkentik a pillanatnyi búskomorságból, de csak hogy elámuljon társnője naivságán.*
– De hát élünk, bármikor meghalhatunk. Mármint *tátogja a szót* pestis ide vagy oda. Butaságot mondtál! *Veti oda dacosan, mint aki vérig van sértve, hogy a nála idősebb testvére nem törődik vele eléggé. Szinte idegen tárgyként tekint a kezében megjelenő kalapra, és szíve mélyén azt kívánja, bárcsak ne jött volna el ez a kalap miatti fájdalommal teli nap. De hát itt van. Elhúzódik az ébredés közben nyújtózkodó Esti elől, és nagy szemekkel bámul rá, mintha innen várna megoldást. Pedig csak össze kéne magát szednie, ahogy tegnap.*
~ Valahogy a pillanat hevében jobban ment. ~
*Még mindig a kalapját magához ölelve ácsorog, de észreveszi, hogy ez nem vezet sehova. Gyorsan felkapja, aztán cipőjét és kabátját is magára kapkodja, így a mozgástól felhevülve hamar készen áll az indulásra. Ki is lép az útra, ahol jól megcsípi arcát a hideg, egészen elpirul.*
– Akkor szekér? *Kérdezi magától telve egészen agilisan, és körbepillant. Úgy tesz, mint aki tudja, hol a szekér, de közben fogalma sincs, mert tegnap nem figyelt rá. Szóval vár, hogy Esti megmutassa. Közben persze előkeríti Borsot is: kis lovacskája jó szolgálatot tehet, ha valakinek előre kell sietnie vagy vissza kell térnie a piacra. Abban már biztos, hogy Esti is tud lovagolni, és nyilván jobban, mint Dora – még neki is jól jöhet. A kis fekete lovacska persze azonnal nekilát, hogy lefújja Dora fejéről a kalapot, amíg a lány rá nem ripakodik.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.06 01:09:38
10850. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-01-05 17:42:47
Üzenet elküldve: 2019-01-05 17:42:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Menekültek – Gyógymód//
- Újabb közös tulajdonság! *somolyog magában, ahogy Dorát hallgatja. ~Bár remélhetőleg, nem ugyanazzal...~ teszi hozzá gondolatban, ugyanis az az érzése, a kancellárt leszámítva eléggé különböző az ízlésük férfiak terén.*
- Pedig kíváncsi lennék rájuk! *válaszolja őszintén a költeményekkel kapcsolatban. Érdekesnek tartja, hogy egy ennyire tudományos beállítottságú egyén mégis szívesen hódol a művészeteknek, és szívesen látná eme két, mondhatni ellenséges terület hogyan fonódik össze Dora műveiben. De nem erőlteti, ha a lány nem akarja elmondani. ~Lesz még erre alkalmasabb pillanat is~ gondolja magában. Inkább arra figyel, amit Dora el akar mondani, vagyis hogy mit gondoljanak róla az emberek.*
- Hm, veszélyesebb vagy, mint hittem! Ez tetszik! *pillant elégedett mosollyal a lányra a válasz hallatán* Az én vágyaim se állnak olyan távol ettől. Azt szeretném, hogy aki meglát, annak az fusson át az agyán, jobb lesz vigyázni ezzel a nővel! *kacsint Dorára, hogy a lány érezze, annak ellenére, hogy magához képest kifejezetten kedves vele, attól még ő is ehhez tartsa magát és ne gondolja, hogy kicsit is ismeri.*
- Szívemből szóltál! *neveti el magát Dora heves kirohanása hallatán Lihanechel kapcsolatban* Amúgy csak megszokás kérdése... ha sokat lovagolsz, egy idő után már nem lesz olyan rossz! *igyekszik bátorítani kicsit a lányt, hiszen ő maga lelkes híve ennek a mozgásformának. Azonban nem kerülik el figyelmét a lány szavai, és magában azon kezd töprengeni, vajon hogy értette Dora, hogy addig marad, amíg még lehet. ~Vajon miért kéne elmennie?~ teszi fel magában a kérdést, azonban inkább hallgat erről, várva, hogy ha tovább beszélgetnek, később talán majd többet megtud ezzel kapcsolatban.*
- Életet előállítani? Érdekes felvetés... *tereli a szót inkább a lány kutatásaira* Bár a helyedben én nem vetném el ilyen hamar a bárdokkal hálás ötletét! *neveti el magát, azonban viccen kívül tényleg elgondolkodtatónak tartja a lány kísérleteit és kissé egyedi kutatásmódját* És ha szabad tudni, eddig jutottál valamire? Mitől élünk pontosan? *kíváncsiskodik tovább, ha Dora hajlandó beszélni az elért eredményeiről.*
- Bár csábító az ajánlat, de azt hiszem, inkább kihagynám... *jegyzi meg nevetve Dora boncasztalos felajánlása kapcsán* Én nagyon is tudom, mitől élek, és ahhoz nincs szükség boncasztalra. Bár tulajdonképpen még nem próbáltam ott, lehet, izgalmas lenne... de akkor se azt szeretném, hogy te turkálj bennem! *mosolyodik el újra, a boncasztal egy rendeltetésétől igencsak eltérő felhasználási módját képzelve el fejben*
- Meglehet. Bár szerintem ez az ellentét mélyebben gyökerezik annál, minthogy egy tanulmány meg tudja oldani... *komorodik el egy pillanatra, majd újra visszavált a komolytalankodásra* Különben is. Egyáltalán nem csábító az ajánlatod. Csak akkor mennék bele, ha az én nevem lenne nagyobbal írva! *neveti el magát, ahogy elképzelni a tanulmányt* Hidd el, megtudnám, ha nem így lenne, és visszajönnék kísérteni téged! Sose szabadulnál tőlem! *cukkolja tovább nevetve Dorát*
- Bizony, ezért kedvelem őket annyira! *mélyül el mosolya, mikor a fegyverek kerülnek szóba*
- A kancellár felől nyugodt lehetsz. Vagyis hát annyira nem, de az biztos, hogy nem miattam lett bármi nyavalyája is! *folytatja tovább, míg végre meg nem pillantják a szekereket. A járművekhez érve már hozzálátna az előkészületekhez, azonban Dorára tekintve látja, a lány épp állva készül elaludni, így úgy dönt, előbb a pihenésen van a sor. A hosszú házak felé támogatja Dorát, majd odaérve segít neki kényelmesen elhelyezkedni egy ágyban. A kalapját is leveszi, nehogy valami baja legyen, a hideg ellen pedig ráterít egy takarót, majd ő maga is befekszik a szomszédos ágyba, és hamar mély álomba merül.*
//Másnap reggel//
*Amilyen jól bírja a kései fennmaradást, olyan nehezen viseli a reggeli korán kelést, így hihetetlenül morcos, mikor arra kell ébrednie Dora rugdossa hajnalok hajnalán. Először csak értelmetlen motyogás a válasz részéről, elsuttogott káromkodások egész sora, majd feljebb húzza magán a takarót, így próbálva kizárni a világosságot maga körül. Csak akkor tér magához valamennyire, amikor Dora beszélni is kezd, a csacsogás ugyanis zavarja az alvásban, így kissé morcosan fordul a lány felé*
- A kalapod nem hal meg, ahogy te sem! *szúrja oda a kelleténél kissé csípősebben, a lány riadt hangja hallatán azonban próbál kedvesebb lenni. Felül az ágyában, majd a túlsó végébe nyúlva előhúzza onnan Dora kalapját.*
- Tessék, vigyáztam rá! Te túl sokat mocorogtál álmodban! *nyújtja egyik kezével a lány felé a kalapot, miközben a másikkal rakoncátlan hajtincseit próbálja összefogni, hogy kilásson mögülük. Pár pillanatig még összeszűkült szemmel szemléli Dorát, vajon jól van-e, majd a takarót lerúgva kikászálódik az ágyból*
- Na gyere, sok dolgunk van még ma! *jelenti ki az ágya mellett megállva, miközben egy-két nyújtó mozdulattal igyekszik átmozgatni elgémberedett végtagjait. ~Ez a hely éjszakáról éjszakára egyre kényelmetlenebb!~ morgolódik magában.*
- Újabb közös tulajdonság! *somolyog magában, ahogy Dorát hallgatja. ~Bár remélhetőleg, nem ugyanazzal...~ teszi hozzá gondolatban, ugyanis az az érzése, a kancellárt leszámítva eléggé különböző az ízlésük férfiak terén.*
- Pedig kíváncsi lennék rájuk! *válaszolja őszintén a költeményekkel kapcsolatban. Érdekesnek tartja, hogy egy ennyire tudományos beállítottságú egyén mégis szívesen hódol a művészeteknek, és szívesen látná eme két, mondhatni ellenséges terület hogyan fonódik össze Dora műveiben. De nem erőlteti, ha a lány nem akarja elmondani. ~Lesz még erre alkalmasabb pillanat is~ gondolja magában. Inkább arra figyel, amit Dora el akar mondani, vagyis hogy mit gondoljanak róla az emberek.*
- Hm, veszélyesebb vagy, mint hittem! Ez tetszik! *pillant elégedett mosollyal a lányra a válasz hallatán* Az én vágyaim se állnak olyan távol ettől. Azt szeretném, hogy aki meglát, annak az fusson át az agyán, jobb lesz vigyázni ezzel a nővel! *kacsint Dorára, hogy a lány érezze, annak ellenére, hogy magához képest kifejezetten kedves vele, attól még ő is ehhez tartsa magát és ne gondolja, hogy kicsit is ismeri.*
- Szívemből szóltál! *neveti el magát Dora heves kirohanása hallatán Lihanechel kapcsolatban* Amúgy csak megszokás kérdése... ha sokat lovagolsz, egy idő után már nem lesz olyan rossz! *igyekszik bátorítani kicsit a lányt, hiszen ő maga lelkes híve ennek a mozgásformának. Azonban nem kerülik el figyelmét a lány szavai, és magában azon kezd töprengeni, vajon hogy értette Dora, hogy addig marad, amíg még lehet. ~Vajon miért kéne elmennie?~ teszi fel magában a kérdést, azonban inkább hallgat erről, várva, hogy ha tovább beszélgetnek, később talán majd többet megtud ezzel kapcsolatban.*
- Életet előállítani? Érdekes felvetés... *tereli a szót inkább a lány kutatásaira* Bár a helyedben én nem vetném el ilyen hamar a bárdokkal hálás ötletét! *neveti el magát, azonban viccen kívül tényleg elgondolkodtatónak tartja a lány kísérleteit és kissé egyedi kutatásmódját* És ha szabad tudni, eddig jutottál valamire? Mitől élünk pontosan? *kíváncsiskodik tovább, ha Dora hajlandó beszélni az elért eredményeiről.*
- Bár csábító az ajánlat, de azt hiszem, inkább kihagynám... *jegyzi meg nevetve Dora boncasztalos felajánlása kapcsán* Én nagyon is tudom, mitől élek, és ahhoz nincs szükség boncasztalra. Bár tulajdonképpen még nem próbáltam ott, lehet, izgalmas lenne... de akkor se azt szeretném, hogy te turkálj bennem! *mosolyodik el újra, a boncasztal egy rendeltetésétől igencsak eltérő felhasználási módját képzelve el fejben*
- Meglehet. Bár szerintem ez az ellentét mélyebben gyökerezik annál, minthogy egy tanulmány meg tudja oldani... *komorodik el egy pillanatra, majd újra visszavált a komolytalankodásra* Különben is. Egyáltalán nem csábító az ajánlatod. Csak akkor mennék bele, ha az én nevem lenne nagyobbal írva! *neveti el magát, ahogy elképzelni a tanulmányt* Hidd el, megtudnám, ha nem így lenne, és visszajönnék kísérteni téged! Sose szabadulnál tőlem! *cukkolja tovább nevetve Dorát*
- Bizony, ezért kedvelem őket annyira! *mélyül el mosolya, mikor a fegyverek kerülnek szóba*
- A kancellár felől nyugodt lehetsz. Vagyis hát annyira nem, de az biztos, hogy nem miattam lett bármi nyavalyája is! *folytatja tovább, míg végre meg nem pillantják a szekereket. A járművekhez érve már hozzálátna az előkészületekhez, azonban Dorára tekintve látja, a lány épp állva készül elaludni, így úgy dönt, előbb a pihenésen van a sor. A hosszú házak felé támogatja Dorát, majd odaérve segít neki kényelmesen elhelyezkedni egy ágyban. A kalapját is leveszi, nehogy valami baja legyen, a hideg ellen pedig ráterít egy takarót, majd ő maga is befekszik a szomszédos ágyba, és hamar mély álomba merül.*
//Másnap reggel//
*Amilyen jól bírja a kései fennmaradást, olyan nehezen viseli a reggeli korán kelést, így hihetetlenül morcos, mikor arra kell ébrednie Dora rugdossa hajnalok hajnalán. Először csak értelmetlen motyogás a válasz részéről, elsuttogott káromkodások egész sora, majd feljebb húzza magán a takarót, így próbálva kizárni a világosságot maga körül. Csak akkor tér magához valamennyire, amikor Dora beszélni is kezd, a csacsogás ugyanis zavarja az alvásban, így kissé morcosan fordul a lány felé*
- A kalapod nem hal meg, ahogy te sem! *szúrja oda a kelleténél kissé csípősebben, a lány riadt hangja hallatán azonban próbál kedvesebb lenni. Felül az ágyában, majd a túlsó végébe nyúlva előhúzza onnan Dora kalapját.*
- Tessék, vigyáztam rá! Te túl sokat mocorogtál álmodban! *nyújtja egyik kezével a lány felé a kalapot, miközben a másikkal rakoncátlan hajtincseit próbálja összefogni, hogy kilásson mögülük. Pár pillanatig még összeszűkült szemmel szemléli Dorát, vajon jól van-e, majd a takarót lerúgva kikászálódik az ágyból*
- Na gyere, sok dolgunk van még ma! *jelenti ki az ágya mellett megállva, miközben egy-két nyújtó mozdulattal igyekszik átmozgatni elgémberedett végtagjait. ~Ez a hely éjszakáról éjszakára egyre kényelmetlenebb!~ morgolódik magában.*
10849. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-01-04 22:53:44
Üzenet elküldve: 2019-01-04 22:53:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek – Gyógymód//
– Háltam is bárdokkal. *Vigyorog Dora. Már kicsit kezdi elvetni a sulykot nagyzolásában, mert az igazság az, hogy csak egyetlen bárddal hált többször, egy másikkal pedig csak akart, de hát ez mit érdekelné Estit?* ~ Minél őszintébben ad valaki elő egy történetet, az annál unalmasabb. ~ Sőt, én magam is írtam már költeményeket, nem is olyan rosszakat. De neked nem merném megmutatni. *Mosolyog. Még a jó Kancellár se hallhatta őket. Esti arról beszél, hogy a lényeg a kisugárzás, a lány pedig eltöpreng a hallottakon. Kezét a zsebébe dugva nézi az eget, mintha onnan várna választ a kérdéseire – pedig nyilván nem, hiszen nem hajlandó elfogadni az istenek befolyását a világ alakulására.*
– Hogy mit gondoljon rólam? *Töpreng el egészen komolyan, mert ez egy valóban jó kérdés.* Tulajdonképpen azt szeretném, hogy ha valaki rám néz, a bizalmasát lássa bennem. *Bólogat egyre ördögibb mosollyal az arcán.* Legyen az a barátom vagy az ellenségem, szeretném, hogy azt higgye, hogy bízhat bennem. És a tudásomnak hála újra és újra felülkerekedhetek rajta, méghozzá a tudta nélkül. Én döntöm el, mikor, hogyan, de akár azt is, hogy egyáltalán ne. *Magyarázza el, elég rejtélyesen, hogy Esti véletlenül se tudja megállapítani, melyik kategóriába esik, amiért kalapos társnője megosztja vele ezeket a gondolatait. Hiszen ez benne a lényeg.* És te, minek szeretnéd, hogy lássanak?
– Menjen oda a rosseb! *Bukik ki belőle Lihanech-kel kapcsolatban.* Már így is széttörte a seggem az a bitang ló, mire ideértem. Inkább maradok, amíg még lehet. *De hiába humorizál, Esti nem igazán fejti ki, mi járatban van, Dora szociális érzéke pedig nem teszi lehetővé, hogy igazán belefolyjon a nő életébe. Soha nem volt jó ebben az „addig puhítom a másikat, amíg elmondja, mit érez” dologban, meg különösebb érdeke se fűződik hozzá, hogy most helyben próbálkozzon. A következő kérdés sokkal jobban leköti, csak az egészséges óvatossága fogja vissza, hogy ne mesélje el az egész harminc évnyi kutatását. Megköszörüli a torkát, hogy a kioktató stílusát vegye fel.*
– A szakterületem az élet. Azt vizsgálom, mi az, amitől élünk, és hogy netalántán hogy lehetne előállítani az életet anélkül, hogy bárdokkal háljunk elővigyázatlanul. Ennek egy érdekes mellékösvénye a gyógyfüvek hatása, mert ebben az esetben két élő szervezet találkozik, és valamiért kölcsönhatásba kerülnek. Például ha megalkotjuk a pestis ellenszerét, hah, és odaadjuk a kancellárnak, akkor nyilván történik valami Habrertus szervezetében a növény kibocsátotta anyagok által, amik életben tartják. Abban mindenesetre biztos vagyok, hogy az életet csak a természet vizsgálatával lehet definiálni, ezért szeretem vizsgálgatni. *Persze Esti is tudja, hogy ez Doránál a hullákban turkászást jelenti, de hát mindenkinek van egy hobbija.*
– Még mindig lehetsz kísérleti alany a boncasztalomon, felajánlhatod magad a tudománynak. Nem sok sötételfben turkáltam már életemben. *Mondja Dora nagyon barátságosan.* Lehet, hogy ha írnék róla egy tanulmányt, mennyire nem különbözik egy sötételf és egy rendes elf, nem is utálnánk annyira egymást. És még híres is lehetnél, gondolj bele! *Kezével egy lapot rajzol a levegőbe, mintha csak egy tanulmányt mutatna.* Az Estanellaria-kutatás. Készítette Dorawyna Olaphine. Persze az én nevem lenne nagyobbal, de ez csak részletkérdés. Akkor már nem bánkódnál miatta.
– A mocskos fegyverek elég veszélyesek. *Bólogat nem sokkal később már kifejezetten álmosan.* Ha a véráramba juttatod a piszkot, jó esetben meghal az illető. Mármint rosszban. Érted! És meg ne merd sérteni az én kancelláromat, megenni pedig végképp ne. *Fenyegeti mutatóujjával a nőt. A sétával jól elpilled, majdnem eldől az egyik szekérnél, és bizony meg se hallja, hogy Esti megtalálta azt a bizonyos kocsit, amit kerestek. Érzi, hogy a nő átkarolja, és eloldalog vele a hosszúházakig. Arra már nem is emlékszik, mikor feküdt le aludni, csak arra, hogy utasította a nőt, ne menjenek közel a többi ott alvóhoz, hiszen járványveszély van.*
//Másnap reggel//
*Miután egy jókora adagot aludt egyhuzamban, meg egy nagyot forgolódott is, Dora készen áll a mai nap újabb megmérettetésére. Ahogy a frissen hozott vízzel mosakszik, eltöpreng az élet nagy kérdésein, de legfőképpen a pestisen. Tudja, hogy nehéz napnak néznek elébe, ez nem is titok. Amikor már belül is felkészült, vagy legalább is mozgásra bírja a lelki tehertől nehéz lábait, még úgy, ahogy mosakodott, egy szál ingben és nadrágban mezítláb belerúg Esti oldalába. Ha a lány felébred a noszogatására, közli vele a legfontosabb problémáját.*
– Ha meghalok, nem lesz kire hagynom a kalapomat. Ami azt jelenti, hogy a kalapom is meghal. *Mondja megszeppenve. Úgy látszik, egy újabb lelki válság következik, hölgyeim és uraim.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.04 22:54:57
– Háltam is bárdokkal. *Vigyorog Dora. Már kicsit kezdi elvetni a sulykot nagyzolásában, mert az igazság az, hogy csak egyetlen bárddal hált többször, egy másikkal pedig csak akart, de hát ez mit érdekelné Estit?* ~ Minél őszintébben ad valaki elő egy történetet, az annál unalmasabb. ~ Sőt, én magam is írtam már költeményeket, nem is olyan rosszakat. De neked nem merném megmutatni. *Mosolyog. Még a jó Kancellár se hallhatta őket. Esti arról beszél, hogy a lényeg a kisugárzás, a lány pedig eltöpreng a hallottakon. Kezét a zsebébe dugva nézi az eget, mintha onnan várna választ a kérdéseire – pedig nyilván nem, hiszen nem hajlandó elfogadni az istenek befolyását a világ alakulására.*
– Hogy mit gondoljon rólam? *Töpreng el egészen komolyan, mert ez egy valóban jó kérdés.* Tulajdonképpen azt szeretném, hogy ha valaki rám néz, a bizalmasát lássa bennem. *Bólogat egyre ördögibb mosollyal az arcán.* Legyen az a barátom vagy az ellenségem, szeretném, hogy azt higgye, hogy bízhat bennem. És a tudásomnak hála újra és újra felülkerekedhetek rajta, méghozzá a tudta nélkül. Én döntöm el, mikor, hogyan, de akár azt is, hogy egyáltalán ne. *Magyarázza el, elég rejtélyesen, hogy Esti véletlenül se tudja megállapítani, melyik kategóriába esik, amiért kalapos társnője megosztja vele ezeket a gondolatait. Hiszen ez benne a lényeg.* És te, minek szeretnéd, hogy lássanak?
– Menjen oda a rosseb! *Bukik ki belőle Lihanech-kel kapcsolatban.* Már így is széttörte a seggem az a bitang ló, mire ideértem. Inkább maradok, amíg még lehet. *De hiába humorizál, Esti nem igazán fejti ki, mi járatban van, Dora szociális érzéke pedig nem teszi lehetővé, hogy igazán belefolyjon a nő életébe. Soha nem volt jó ebben az „addig puhítom a másikat, amíg elmondja, mit érez” dologban, meg különösebb érdeke se fűződik hozzá, hogy most helyben próbálkozzon. A következő kérdés sokkal jobban leköti, csak az egészséges óvatossága fogja vissza, hogy ne mesélje el az egész harminc évnyi kutatását. Megköszörüli a torkát, hogy a kioktató stílusát vegye fel.*
– A szakterületem az élet. Azt vizsgálom, mi az, amitől élünk, és hogy netalántán hogy lehetne előállítani az életet anélkül, hogy bárdokkal háljunk elővigyázatlanul. Ennek egy érdekes mellékösvénye a gyógyfüvek hatása, mert ebben az esetben két élő szervezet találkozik, és valamiért kölcsönhatásba kerülnek. Például ha megalkotjuk a pestis ellenszerét, hah, és odaadjuk a kancellárnak, akkor nyilván történik valami Habrertus szervezetében a növény kibocsátotta anyagok által, amik életben tartják. Abban mindenesetre biztos vagyok, hogy az életet csak a természet vizsgálatával lehet definiálni, ezért szeretem vizsgálgatni. *Persze Esti is tudja, hogy ez Doránál a hullákban turkászást jelenti, de hát mindenkinek van egy hobbija.*
– Még mindig lehetsz kísérleti alany a boncasztalomon, felajánlhatod magad a tudománynak. Nem sok sötételfben turkáltam már életemben. *Mondja Dora nagyon barátságosan.* Lehet, hogy ha írnék róla egy tanulmányt, mennyire nem különbözik egy sötételf és egy rendes elf, nem is utálnánk annyira egymást. És még híres is lehetnél, gondolj bele! *Kezével egy lapot rajzol a levegőbe, mintha csak egy tanulmányt mutatna.* Az Estanellaria-kutatás. Készítette Dorawyna Olaphine. Persze az én nevem lenne nagyobbal, de ez csak részletkérdés. Akkor már nem bánkódnál miatta.
– A mocskos fegyverek elég veszélyesek. *Bólogat nem sokkal később már kifejezetten álmosan.* Ha a véráramba juttatod a piszkot, jó esetben meghal az illető. Mármint rosszban. Érted! És meg ne merd sérteni az én kancelláromat, megenni pedig végképp ne. *Fenyegeti mutatóujjával a nőt. A sétával jól elpilled, majdnem eldől az egyik szekérnél, és bizony meg se hallja, hogy Esti megtalálta azt a bizonyos kocsit, amit kerestek. Érzi, hogy a nő átkarolja, és eloldalog vele a hosszúházakig. Arra már nem is emlékszik, mikor feküdt le aludni, csak arra, hogy utasította a nőt, ne menjenek közel a többi ott alvóhoz, hiszen járványveszély van.*
//Másnap reggel//
*Miután egy jókora adagot aludt egyhuzamban, meg egy nagyot forgolódott is, Dora készen áll a mai nap újabb megmérettetésére. Ahogy a frissen hozott vízzel mosakszik, eltöpreng az élet nagy kérdésein, de legfőképpen a pestisen. Tudja, hogy nehéz napnak néznek elébe, ez nem is titok. Amikor már belül is felkészült, vagy legalább is mozgásra bírja a lelki tehertől nehéz lábait, még úgy, ahogy mosakodott, egy szál ingben és nadrágban mezítláb belerúg Esti oldalába. Ha a lány felébred a noszogatására, közli vele a legfontosabb problémáját.*
– Ha meghalok, nem lesz kire hagynom a kalapomat. Ami azt jelenti, hogy a kalapom is meghal. *Mondja megszeppenve. Úgy látszik, egy újabb lelki válság következik, hölgyeim és uraim.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.04 22:54:57
10848. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-01-03 17:46:57
Üzenet elküldve: 2019-01-03 17:46:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A pestis//
//Akik ott voltak, aztán el//
*Sheni arcáról lelohad a mosoly, amikor megtudja, hogy a felderítésből nem lesz semmi. Szívesebben menne oda, mint főzni vagy őrködni. Az erdőben tök jó volt az őrség a kölyökkel, mert hatonta jött vendég vagy utazó, de itt, itt minden percben kopogtat valaki a kapun. Botrány.*
- Biztosan. Az a két srác szerintem jobban főz, mint verekszik. *vigyorog Ysa szavaira. Sheni jobb bunyós, mint fegyverforgató, de a két lurkóból nem nézi ki, hogy lebontanák a taverna oldalát.*
- Az ilyen férfiak a vadonba valók, nem a konyhába. *bök magára hüvelykujjával nagyképűen, de kisfiús mosollyal.*
- Viszlát, csini lány, remélem, derítünk még fel együtt. *kacsint Ysára, aztán a lány megindul a taverna felé és ő egyedül marad. Éné valami nővel diskurál, az őr őrködik, Ysa meg lelépett. Halkan sóhajt egyet, majd szép óvatosan visszaoldalog az erőd környékére, oda, ahol korábban olyan jót aludt.
Amíg el nem rendeződnek a dolgok vagy valakinek eszébe nem jut a kummantó elf, addig Aranyhaj szépen kipiheni a reggel fáradalmait és híreit.*
//Akik ott voltak, aztán el//
*Sheni arcáról lelohad a mosoly, amikor megtudja, hogy a felderítésből nem lesz semmi. Szívesebben menne oda, mint főzni vagy őrködni. Az erdőben tök jó volt az őrség a kölyökkel, mert hatonta jött vendég vagy utazó, de itt, itt minden percben kopogtat valaki a kapun. Botrány.*
- Biztosan. Az a két srác szerintem jobban főz, mint verekszik. *vigyorog Ysa szavaira. Sheni jobb bunyós, mint fegyverforgató, de a két lurkóból nem nézi ki, hogy lebontanák a taverna oldalát.*
- Az ilyen férfiak a vadonba valók, nem a konyhába. *bök magára hüvelykujjával nagyképűen, de kisfiús mosollyal.*
- Viszlát, csini lány, remélem, derítünk még fel együtt. *kacsint Ysára, aztán a lány megindul a taverna felé és ő egyedül marad. Éné valami nővel diskurál, az őr őrködik, Ysa meg lelépett. Halkan sóhajt egyet, majd szép óvatosan visszaoldalog az erőd környékére, oda, ahol korábban olyan jót aludt.
Amíg el nem rendeződnek a dolgok vagy valakinek eszébe nem jut a kummantó elf, addig Aranyhaj szépen kipiheni a reggel fáradalmait és híreit.*
10847. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-01-02 19:39:00
Üzenet elküldve: 2019-01-02 19:39:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Menekültek – Gyógymód//
- Töltöttél időt bárdokkal? *kérdez vissza, ugyanis sok mindenhez hasonlóan, ezt sem nézte ki a lányból. Valahogy az volt a benyomása róla, túlságosan is a tudományoknak szenteli magát ahhoz, hogy kellőképpen értékelni tudja a művészeteket. Egyébiránt tökéletesen egyetért a lánnyal, hiszen ő maga is kacérkodott már a zenével és az énekkel, még ha nem is az általában megszokott módon. Azt azonban ő is hamar megtanulta, nem az számít, milyen jó valaki, hanem hogy hogy tudja előadni, eladni magát.*
- Szép dolog az önbizalom! *somolyog magában, kissé talán lesajnálóan. ~Csak nem mindenkinek áll jól, ha túl sok van belőle!~ teszi hozzá gondolatban, ahogy a lányt nézi, amint próbál hihetetlenül határozottnak látszani, persze kevés sikerrel.*
- Hidd el, nem a Kúrián vagy a származáson múlik, hogy észrevesznek-e... A kisugárzás a lényeg, hogy mit szeretnél, mit gondoljon rólad, aki meglát. Mit szeretnél, mit gondoljon rólad, aki meglát? *néz egy pillanatra Dora szemébe, kíváncsian várva a választ.*
- Bizony, olyan messziről! *bólint nevetve a lány megrökönyödésére* És jót sajnos én se tudok mondani róla, bár ez talán nem feltétlen a város hibája. *míg ajkain továbbra is halvány mosoly játszik, gondolatai messze járnak. Lihanech főleg az ott lakók és az ottani emlékek miatt nem kedves számára, ám ez torzítja értékítéletét magát a várost illetően is, így nem tud igazságosan ítélni a kérdésben, mégis az a véleménye, Dorának nem igazán tetszene* Ne is menj oda, nem éri meg! *intézi el egy könnyed legyintéssel a témát. Nem tudja, kivel beszélgethetett a lány, ám abban biztos, hogy az illető még a lábát se tette be Lihanechbe, nemhogy onnan származott volna. Dora helyesbítésén csak mosolyog, míg válaszol a kérdésére*
- Családi ügy. *foglalja össze röviden hosszú utazása okát* Soraya nagynénémet jöttem meglátogatni, csak sajnos nem úgy sült el a dolog, ahogy szerettük volna... *hangjában kis szomorúság csendül, azonban igyekszik hamar túllépni a témán, és inkább Dora megismerésére fordítani figyelmét*
- És mi jóval foglalkoztál a könyvtárban? *érdeklődik tovább* Látom, jártas vagy a gyógynövények terén, de mi is a szakterületed, hogy úgy mondjam? *biztos van olyan téma, ami jobban érdekli a lányt, ha pedig ezt sikerül kiderítenie, onnan már gyerekjáték további beszédre bírnia őt*
- Ezt meg tudom érteni, mondjuk én saját magamat szólítottam el, de talán más körülmények közt élvezni tudtam volna a gazdagok unalmas, nyugodt életét, ami fényűző bálokban és férjkeresésben merül ki... ugyan már, kit áltatok? Az első nap után önként ajánlkoztam volna, hogy kísérleti alany legyek a boncasztalodon! *bár az elején még komolyan kezd bele mondandójába, a végére be kell látnia, hogy bár szeretné, hogy szeresse a vidéki életet, valójában hiányozna neki a pezsgés és az izgalom belőle. ~Ezért se vagyok ott sokat~ ismeri el magában*
- Kösz, de nem, a kard nem nekem való. Túl feltűnő, ha érted, mire gondolok. A mocskos kis titkokhoz és bosszúhoz mocskos kis fegyverek kellenek... *jegyzi meg somolyogva, tőreire gondolva, amelyeket mindig magánál tart. Bár ért valamicskét a kardforgatáshoz is, a kifinomultabb, könnyebben elrejthető fegyvereket mindig is jobban kedvelte* De igazad van, a rugalmasság tagadhatatlanul hasznos szerelmi téren! *mosolyog tovább, magában felidézve szép emlékek egész sorát, ahol hasznát vette ezen tulajdonságnak.*
- Honnan tudod, hogy nem teszem? *vonja fel egyik szemöldökét Dorára tekintve* Lehet, adtam neki valami lassan ható mérget, amitől hosszas kínok közt hal igen fájdalmas halált, miközben egyre jobban olyan lesz, mint én... *ha már a lány olyan kedvesen megállapította, hogy a pestises kelések hasonlóak az ő bőrszínéhez, akkor rájátszik kicsit a dologra, és igyekszik úgy beállítani, mintha ő okozná a betegséget, de persze továbbra is csak tréfál.*
- Nem ez az. *vet egy lesajnáló pillantást a lányra, mikor a szekerekhez érnek és Dorának sikerül kiválasztania a legütött-kopottabb darabot* Az az! *mutat egy kicsit odébb lévő eszközre, ami bár szintén nem a legelőkelőbb, de egy jó állapotban lévő, masszív szekér. ~Úgy tűnik, időközben lepakoltak róla és a kocsis is eltűnt...~ mereng magában, ahogy közelebbről is megvizsgálja a járművet. Csak akkor pillant hátra, mikor észreveszi, hogy Dora nem tart vele. Visszatekintve meglepetten látja, hogy a lány már teljesen ereje végén jár.*
- Na gyere, a szekér várhat, előbb pihend ki magad! *jelenti ki határozottan, majd ha a lány hagyja, akkor át is karolja, hogy támogassa őt, elindulva vele a hosszú házak felé, ahol a minap aludt, hacsak Dorának nincs kifogása vagy ellenvetése.*
- Töltöttél időt bárdokkal? *kérdez vissza, ugyanis sok mindenhez hasonlóan, ezt sem nézte ki a lányból. Valahogy az volt a benyomása róla, túlságosan is a tudományoknak szenteli magát ahhoz, hogy kellőképpen értékelni tudja a művészeteket. Egyébiránt tökéletesen egyetért a lánnyal, hiszen ő maga is kacérkodott már a zenével és az énekkel, még ha nem is az általában megszokott módon. Azt azonban ő is hamar megtanulta, nem az számít, milyen jó valaki, hanem hogy hogy tudja előadni, eladni magát.*
- Szép dolog az önbizalom! *somolyog magában, kissé talán lesajnálóan. ~Csak nem mindenkinek áll jól, ha túl sok van belőle!~ teszi hozzá gondolatban, ahogy a lányt nézi, amint próbál hihetetlenül határozottnak látszani, persze kevés sikerrel.*
- Hidd el, nem a Kúrián vagy a származáson múlik, hogy észrevesznek-e... A kisugárzás a lényeg, hogy mit szeretnél, mit gondoljon rólad, aki meglát. Mit szeretnél, mit gondoljon rólad, aki meglát? *néz egy pillanatra Dora szemébe, kíváncsian várva a választ.*
- Bizony, olyan messziről! *bólint nevetve a lány megrökönyödésére* És jót sajnos én se tudok mondani róla, bár ez talán nem feltétlen a város hibája. *míg ajkain továbbra is halvány mosoly játszik, gondolatai messze járnak. Lihanech főleg az ott lakók és az ottani emlékek miatt nem kedves számára, ám ez torzítja értékítéletét magát a várost illetően is, így nem tud igazságosan ítélni a kérdésben, mégis az a véleménye, Dorának nem igazán tetszene* Ne is menj oda, nem éri meg! *intézi el egy könnyed legyintéssel a témát. Nem tudja, kivel beszélgethetett a lány, ám abban biztos, hogy az illető még a lábát se tette be Lihanechbe, nemhogy onnan származott volna. Dora helyesbítésén csak mosolyog, míg válaszol a kérdésére*
- Családi ügy. *foglalja össze röviden hosszú utazása okát* Soraya nagynénémet jöttem meglátogatni, csak sajnos nem úgy sült el a dolog, ahogy szerettük volna... *hangjában kis szomorúság csendül, azonban igyekszik hamar túllépni a témán, és inkább Dora megismerésére fordítani figyelmét*
- És mi jóval foglalkoztál a könyvtárban? *érdeklődik tovább* Látom, jártas vagy a gyógynövények terén, de mi is a szakterületed, hogy úgy mondjam? *biztos van olyan téma, ami jobban érdekli a lányt, ha pedig ezt sikerül kiderítenie, onnan már gyerekjáték további beszédre bírnia őt*
- Ezt meg tudom érteni, mondjuk én saját magamat szólítottam el, de talán más körülmények közt élvezni tudtam volna a gazdagok unalmas, nyugodt életét, ami fényűző bálokban és férjkeresésben merül ki... ugyan már, kit áltatok? Az első nap után önként ajánlkoztam volna, hogy kísérleti alany legyek a boncasztalodon! *bár az elején még komolyan kezd bele mondandójába, a végére be kell látnia, hogy bár szeretné, hogy szeresse a vidéki életet, valójában hiányozna neki a pezsgés és az izgalom belőle. ~Ezért se vagyok ott sokat~ ismeri el magában*
- Kösz, de nem, a kard nem nekem való. Túl feltűnő, ha érted, mire gondolok. A mocskos kis titkokhoz és bosszúhoz mocskos kis fegyverek kellenek... *jegyzi meg somolyogva, tőreire gondolva, amelyeket mindig magánál tart. Bár ért valamicskét a kardforgatáshoz is, a kifinomultabb, könnyebben elrejthető fegyvereket mindig is jobban kedvelte* De igazad van, a rugalmasság tagadhatatlanul hasznos szerelmi téren! *mosolyog tovább, magában felidézve szép emlékek egész sorát, ahol hasznát vette ezen tulajdonságnak.*
- Honnan tudod, hogy nem teszem? *vonja fel egyik szemöldökét Dorára tekintve* Lehet, adtam neki valami lassan ható mérget, amitől hosszas kínok közt hal igen fájdalmas halált, miközben egyre jobban olyan lesz, mint én... *ha már a lány olyan kedvesen megállapította, hogy a pestises kelések hasonlóak az ő bőrszínéhez, akkor rájátszik kicsit a dologra, és igyekszik úgy beállítani, mintha ő okozná a betegséget, de persze továbbra is csak tréfál.*
- Nem ez az. *vet egy lesajnáló pillantást a lányra, mikor a szekerekhez érnek és Dorának sikerül kiválasztania a legütött-kopottabb darabot* Az az! *mutat egy kicsit odébb lévő eszközre, ami bár szintén nem a legelőkelőbb, de egy jó állapotban lévő, masszív szekér. ~Úgy tűnik, időközben lepakoltak róla és a kocsis is eltűnt...~ mereng magában, ahogy közelebbről is megvizsgálja a járművet. Csak akkor pillant hátra, mikor észreveszi, hogy Dora nem tart vele. Visszatekintve meglepetten látja, hogy a lány már teljesen ereje végén jár.*
- Na gyere, a szekér várhat, előbb pihend ki magad! *jelenti ki határozottan, majd ha a lány hagyja, akkor át is karolja, hogy támogassa őt, elindulva vele a hosszú házak felé, ahol a minap aludt, hacsak Dorának nincs kifogása vagy ellenvetése.*
10846. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-01-02 17:36:29
Üzenet elküldve: 2019-01-02 17:36:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek – Gyógymód//
*Dora Esti javaslatára irányt változtat. A lefelé vezető út határozottan könnyebb, mint a felfelé, lábának csupán az fáj, hogy teljesen fölösleges volt az út.
Ha kérdeznék, Dora akkor se tagadná le, hogy büszke magára a Tűtornyos eset miatt, és hogy megköszönje társnője elismerését, még a kalapját is lekapja a fejéről, és meghajol, mintha csak egy jól előadott trükkjét tapsolta volna meg az előbb a mélységi. Ahhoz képest, hogy hol kezdték a nem létező barátságukat, meglehetősen jó a hangulat, kiválóan eltársalognak.*
– Köszönöm. A bárdokkal töltött időm alatt megtanultam, hogy a műsor a lényeg, a többit úgyse veszik észre. *Azt nem teszi hozzá, hogy szerinte az élet maga is értelmetlen, ha filozófiai szempontból közelítjük meg. ~ Ugyanúgy fel lehet tenni a mérlegre, mint bármi egyebet, ha van miért. Nekem van miért? ~*
– Nem vágyom az elismerésre, én vonzom azt. *Teszi hozzá még mindig ugyanolyan beképzelt fejjel, de már elneveti magát, hiszen érzi, hogy ezek után már senki se venné komolyan kijelentését.
Pedig annak szánta.*
– Lehet, hogy ha nekem is lenne valami nemesi származásom, kúriám, ilyesmim, én se törném magam igazán. *Jegyzi meg, körmeit piszkálva ártatlanul.* Csak bemennék valahova, és mindenki észrevenne.
*A sötételf hasonlósággal kapcsolatos megjegyzését egyszerűen elengedi a füle mellett. Dora nem szereti a mélységieket, de ez természetes velejárója annak a kultúrának, amiben nevelkedett. Csak tőlük meg az orkoktól undorodik szenvedélyesen, de emellett ki is tart. Nem is érti, mi viszi rá a kancellárt, hogy éppen majdnem-fajtársaihoz vonzódjon. Estinek megvan a maga szépsége, ezt el kell ismerni, de csak ha a megnyerő személyiségével párosul, akkor ébreszt Dorában elismerést. Amúgy nem venne róla tudomást, már elvből sem. Amikor Esti arról beszél, honnan származik, Dorának meglepetten elkerekedik a szeme.*
– Olyan baromi messziről? Már megbocsáss. Te vagy a második személy, aki onnét jött, és beszélgettem vele. De jót tényleg nem hallottam róla… *Mosolyog.* Az a bárd, akivel beszéltem, valami véres bárdversenyekről beszélt. Furcsa volt az egész. Soha nem jártam még arra. *Teszi hozzá, bár ez nyilvánvaló.* És mi hozott ide? Nem, nem ide, Artheniorba. *Legyint álmosan.*
– Á, a nap nagy részét a könyvtárban töltöttem, arra az időre meg, amit alvásra kellett fordítani, pont jó volt a fogadó is. Meg aztán a Pegazus nem éppen egy késdobáló, elég nívós hely. *Von vállat.* De a vidéki élet is jó lehet. Csöndes. Nekem is jobb lett volna otthon, de hát a körülmények elszólítottak. *Nincs az az aranycsináló elixír vagy boncolni való egyszarvútetem, amiért Dora hajlandó lenne ennek a nőnek a családjáról mesélni, ezért itt csöndben be is fogja a száját.*
– Én lúdtollal harcolok. *Szögezi le.* Nagyon tehetséges vagyok benne. A többit meghagyom másnak. A kardomat is kölcsön veheted, semmi hasznát nem veszem, de tényleg. De a rugalmasságom az élet, főleg a szerelmi élet más területein is hasznosítható, szóval nincs okom a panaszra.
~ Ez az egyetlen sporttevékenység, amit időről időre végzek. ~
*Esti pókos hasonlatának nem-cáfolásán elneveti magát.*
– Már rég fel kellett volna falnod a kancellárt, látod? *Érdekes, hogy már lassan eljut oda, hogy a saját kínján röhögjön. Ez már általában egy jó állapot szokott lenni. Közben elérnek az istállókig, Dora pedig a környéken álló kordék és szekerek sorára mutat, sőt az egyiknek neki is támaszkodik, lezserül és flegmán.*
– Na, kedvesem, hol is a szekered? Vagy majd elvisszük ezt itt? Nekem tetszik, kereke van… Meg olyan izé… *Megpaskolja a fa szerkezetet, majd átkarolva az egyik tartófát, állva lehunyja a szemét, hogy érezze Esti, mekkora alhatnékja van. Egy pillanatra tényleg elszundít, és azt hiszi, Habrertus karját ölelgeti. Erre szerencsére felébred, mielőtt kidől a sorból. Panaszosan nyöszörög, és szeme újra lecsukódik.*
*Dora Esti javaslatára irányt változtat. A lefelé vezető út határozottan könnyebb, mint a felfelé, lábának csupán az fáj, hogy teljesen fölösleges volt az út.
Ha kérdeznék, Dora akkor se tagadná le, hogy büszke magára a Tűtornyos eset miatt, és hogy megköszönje társnője elismerését, még a kalapját is lekapja a fejéről, és meghajol, mintha csak egy jól előadott trükkjét tapsolta volna meg az előbb a mélységi. Ahhoz képest, hogy hol kezdték a nem létező barátságukat, meglehetősen jó a hangulat, kiválóan eltársalognak.*
– Köszönöm. A bárdokkal töltött időm alatt megtanultam, hogy a műsor a lényeg, a többit úgyse veszik észre. *Azt nem teszi hozzá, hogy szerinte az élet maga is értelmetlen, ha filozófiai szempontból közelítjük meg. ~ Ugyanúgy fel lehet tenni a mérlegre, mint bármi egyebet, ha van miért. Nekem van miért? ~*
– Nem vágyom az elismerésre, én vonzom azt. *Teszi hozzá még mindig ugyanolyan beképzelt fejjel, de már elneveti magát, hiszen érzi, hogy ezek után már senki se venné komolyan kijelentését.
Pedig annak szánta.*
– Lehet, hogy ha nekem is lenne valami nemesi származásom, kúriám, ilyesmim, én se törném magam igazán. *Jegyzi meg, körmeit piszkálva ártatlanul.* Csak bemennék valahova, és mindenki észrevenne.
*A sötételf hasonlósággal kapcsolatos megjegyzését egyszerűen elengedi a füle mellett. Dora nem szereti a mélységieket, de ez természetes velejárója annak a kultúrának, amiben nevelkedett. Csak tőlük meg az orkoktól undorodik szenvedélyesen, de emellett ki is tart. Nem is érti, mi viszi rá a kancellárt, hogy éppen majdnem-fajtársaihoz vonzódjon. Estinek megvan a maga szépsége, ezt el kell ismerni, de csak ha a megnyerő személyiségével párosul, akkor ébreszt Dorában elismerést. Amúgy nem venne róla tudomást, már elvből sem. Amikor Esti arról beszél, honnan származik, Dorának meglepetten elkerekedik a szeme.*
– Olyan baromi messziről? Már megbocsáss. Te vagy a második személy, aki onnét jött, és beszélgettem vele. De jót tényleg nem hallottam róla… *Mosolyog.* Az a bárd, akivel beszéltem, valami véres bárdversenyekről beszélt. Furcsa volt az egész. Soha nem jártam még arra. *Teszi hozzá, bár ez nyilvánvaló.* És mi hozott ide? Nem, nem ide, Artheniorba. *Legyint álmosan.*
– Á, a nap nagy részét a könyvtárban töltöttem, arra az időre meg, amit alvásra kellett fordítani, pont jó volt a fogadó is. Meg aztán a Pegazus nem éppen egy késdobáló, elég nívós hely. *Von vállat.* De a vidéki élet is jó lehet. Csöndes. Nekem is jobb lett volna otthon, de hát a körülmények elszólítottak. *Nincs az az aranycsináló elixír vagy boncolni való egyszarvútetem, amiért Dora hajlandó lenne ennek a nőnek a családjáról mesélni, ezért itt csöndben be is fogja a száját.*
– Én lúdtollal harcolok. *Szögezi le.* Nagyon tehetséges vagyok benne. A többit meghagyom másnak. A kardomat is kölcsön veheted, semmi hasznát nem veszem, de tényleg. De a rugalmasságom az élet, főleg a szerelmi élet más területein is hasznosítható, szóval nincs okom a panaszra.
~ Ez az egyetlen sporttevékenység, amit időről időre végzek. ~
*Esti pókos hasonlatának nem-cáfolásán elneveti magát.*
– Már rég fel kellett volna falnod a kancellárt, látod? *Érdekes, hogy már lassan eljut oda, hogy a saját kínján röhögjön. Ez már általában egy jó állapot szokott lenni. Közben elérnek az istállókig, Dora pedig a környéken álló kordék és szekerek sorára mutat, sőt az egyiknek neki is támaszkodik, lezserül és flegmán.*
– Na, kedvesem, hol is a szekered? Vagy majd elvisszük ezt itt? Nekem tetszik, kereke van… Meg olyan izé… *Megpaskolja a fa szerkezetet, majd átkarolva az egyik tartófát, állva lehunyja a szemét, hogy érezze Esti, mekkora alhatnékja van. Egy pillanatra tényleg elszundít, és azt hiszi, Habrertus karját ölelgeti. Erre szerencsére felébred, mielőtt kidől a sorból. Panaszosan nyöszörög, és szeme újra lecsukódik.*
10845. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-01-01 15:04:20
Üzenet elküldve: 2019-01-01 15:04:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kapuőrnek//
-Csak átfagytam, kimerültem, kiraboltak és összevertek, semmi fertőző.
*Nyugtatja egy erőtlen mosollyal az elfet. Majd dob még be egyet a fancsali fajtából is hallva a Tizről alkotott ítéletet.*
-Az ember nem válogathatja meg a rokonait.
*Morog vissza kelletlenül, mert bár legyenek igazak a szavak, Tizio mégis csak az öccse, az egyetlen megmaradt fivére, és Briw gyarlóságaival együtt is szereti azt az életképtelen barmot.
Biccent még az útirányra, és érzékelve a mielőbbi távozását sürgető igényt fordít hátat, és vonszolja el magát lassan.*
-Csak átfagytam, kimerültem, kiraboltak és összevertek, semmi fertőző.
*Nyugtatja egy erőtlen mosollyal az elfet. Majd dob még be egyet a fancsali fajtából is hallva a Tizről alkotott ítéletet.*
-Az ember nem válogathatja meg a rokonait.
*Morog vissza kelletlenül, mert bár legyenek igazak a szavak, Tizio mégis csak az öccse, az egyetlen megmaradt fivére, és Briw gyarlóságaival együtt is szereti azt az életképtelen barmot.
Biccent még az útirányra, és érzékelve a mielőbbi távozását sürgető igényt fordít hátat, és vonszolja el magát lassan.*
10844. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-01-01 10:16:05
Üzenet elküldve: 2019-01-01 10:16:05
ÚJ
![>Rh'onhan Heli'otis [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kapuőrnek//
*Manapság annyi toprongyos koldus jött erre - a dögletes ragályukkal együtt -, hogy már abban sem leli élvezetét, ha beléjük rúg, vagy leköpi őket. Meg a töke is nagyon fáj és sajnos nem azért, mert az a csinos csajszi nem segített rajta.*
- Ja, hát főzni. A főnök parancsa, ha nem tetszik akkor beszéld meg vele. Bár nemtom hova ment.
*Megrántja a vállát, Waldran tényleg nem közölte az elmenetele célját, igaz ugyan, hogy elfünk nem is kérdezte. A fájós töke már akkor is jobban kínozta, mint a kíváncsiság.*
- A másik főni az ispotályba ment. Szerintem te is oda menjél, mielőtt szétköpködöd ezt a kórságot.
*Nem erősködik, bár azt kéne, megragadni a fickót a grabancánál és behajítani az ispotályba, csakhogy ő ugyan hozzá nem nyúl.*
- Hát, én a helyedben örülnék, ha elveszne. Elég kínos a csávó. Ez a csajbunyó végképp szánalmas volt...
*Teátrális sóhajjal útjára bocsátaná végre a koldust, legyen ez a Deguszta cicafiú gondja a továbbiakban.*
- A hegy lábánál, eljöttél mellette.
*Legkedvesebb mosolyát ölti föl, eközben csak mintha matatna, előhúz egy nyilat és csak úgy mellékesen íjának idegére helyezi. A mosoly annyira bájos, hogy Briwal kiolvashatja belőle azt, hogy "takarodj már innen!"*
*Manapság annyi toprongyos koldus jött erre - a dögletes ragályukkal együtt -, hogy már abban sem leli élvezetét, ha beléjük rúg, vagy leköpi őket. Meg a töke is nagyon fáj és sajnos nem azért, mert az a csinos csajszi nem segített rajta.*
- Ja, hát főzni. A főnök parancsa, ha nem tetszik akkor beszéld meg vele. Bár nemtom hova ment.
*Megrántja a vállát, Waldran tényleg nem közölte az elmenetele célját, igaz ugyan, hogy elfünk nem is kérdezte. A fájós töke már akkor is jobban kínozta, mint a kíváncsiság.*
- A másik főni az ispotályba ment. Szerintem te is oda menjél, mielőtt szétköpködöd ezt a kórságot.
*Nem erősködik, bár azt kéne, megragadni a fickót a grabancánál és behajítani az ispotályba, csakhogy ő ugyan hozzá nem nyúl.*
- Hát, én a helyedben örülnék, ha elveszne. Elég kínos a csávó. Ez a csajbunyó végképp szánalmas volt...
*Teátrális sóhajjal útjára bocsátaná végre a koldust, legyen ez a Deguszta cicafiú gondja a továbbiakban.*
- A hegy lábánál, eljöttél mellette.
*Legkedvesebb mosolyát ölti föl, eközben csak mintha matatna, előhúz egy nyilat és csak úgy mellékesen íjának idegére helyezi. A mosoly annyira bájos, hogy Briwal kiolvashatja belőle azt, hogy "takarodj már innen!"*
10843. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-12-31 17:01:55
Üzenet elküldve: 2018-12-31 17:01:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kapuőrnek//
*Az őr egy elf. Már ezt is fásultan, szemöldök rezdülés, fintor nélkül képes tudtul venni, elfogadni. Hallva az utasítást, nem hogy marad, még hátrál is egy aprócska lépést, nem sejtve ezen felszólításban semmi rendkívülit, hiszen mindenki más is így viselkedett vele egészen idáig, még ő maga is így viszonyulna saját magához.
Elf létére a pasas kifejezetten segítőkész, elárulja, hogy Tiz még mindig itt időzik. Ezen felül új információkat nem hall öccséről, az ismertekre pedig fáradtan bólogat. Ha nem küszködne kimerültséggel, testi kínokkal talán pontosítaná az őr szavait annyiban, hogy véleménye szerint Tizt még egy vérbajos, aprócska kikötői szajha is gond nélkül a földbe döngölné, de máskülönben stimmel a személyleírás.*
-Főzni? Öhm.
*Kérdez vissza alig hallható hangon, remélve, leginkább mások érdekében, hogy megcsalták fülei. Tiz a tűzhely mellett talán több kárt tud okozni, mint a páston.
Nem tudja ki a mamlasz fattyú, nem is igazán fontos ez most számára.*
-Értem, köszönöm a segítséged, Uram.
*Préseli ki magából az utolsó szót, és egy tiszteletteljes főhajtást is. Egy elfnek! Mert azt el kell ismerje sokan nem, sőt maga sem viselkedett volna ilyen előzékenyen egy toprongyos senkivel.
Az utolsó mondat őszintén meglepi, hatok óta nem tapasztalt már ennyi törődést, emberségességet.*
-Igen. Tudom.
*Sóhajt, és horgasztja le fejét. Jó lenne megpihenni egy meleg helyen, feküdni egy ágyban végre, valami forró italtól átmelegedni, gyógyírt kérni fájó derekára, sebeire.*
-Az várhat. Muszáj tudatnom az öcsémmel, hogy itt vagyok. Nem veszíthetem el újra.
*Mintha Tizio számára a főzés, vagy a bömbölés olyan művelet lenne melyeken perceken belül tovább küzdi magát, s egyből tűnik el nyomtalanul.*
-Még egyszer hálásan köszönöm irányomba tanúsított segítőszándékod, leköteleztél. Még egy kérdést engedj meg, hol találom a tavernát?
*Úgy tűnik van még új a világon, és akad olyan elf, kiben kellemesen is lehet csalódni.*
*Az őr egy elf. Már ezt is fásultan, szemöldök rezdülés, fintor nélkül képes tudtul venni, elfogadni. Hallva az utasítást, nem hogy marad, még hátrál is egy aprócska lépést, nem sejtve ezen felszólításban semmi rendkívülit, hiszen mindenki más is így viselkedett vele egészen idáig, még ő maga is így viszonyulna saját magához.
Elf létére a pasas kifejezetten segítőkész, elárulja, hogy Tiz még mindig itt időzik. Ezen felül új információkat nem hall öccséről, az ismertekre pedig fáradtan bólogat. Ha nem küszködne kimerültséggel, testi kínokkal talán pontosítaná az őr szavait annyiban, hogy véleménye szerint Tizt még egy vérbajos, aprócska kikötői szajha is gond nélkül a földbe döngölné, de máskülönben stimmel a személyleírás.*
-Főzni? Öhm.
*Kérdez vissza alig hallható hangon, remélve, leginkább mások érdekében, hogy megcsalták fülei. Tiz a tűzhely mellett talán több kárt tud okozni, mint a páston.
Nem tudja ki a mamlasz fattyú, nem is igazán fontos ez most számára.*
-Értem, köszönöm a segítséged, Uram.
*Préseli ki magából az utolsó szót, és egy tiszteletteljes főhajtást is. Egy elfnek! Mert azt el kell ismerje sokan nem, sőt maga sem viselkedett volna ilyen előzékenyen egy toprongyos senkivel.
Az utolsó mondat őszintén meglepi, hatok óta nem tapasztalt már ennyi törődést, emberségességet.*
-Igen. Tudom.
*Sóhajt, és horgasztja le fejét. Jó lenne megpihenni egy meleg helyen, feküdni egy ágyban végre, valami forró italtól átmelegedni, gyógyírt kérni fájó derekára, sebeire.*
-Az várhat. Muszáj tudatnom az öcsémmel, hogy itt vagyok. Nem veszíthetem el újra.
*Mintha Tizio számára a főzés, vagy a bömbölés olyan művelet lenne melyeken perceken belül tovább küzdi magát, s egyből tűnik el nyomtalanul.*
-Még egyszer hálásan köszönöm irányomba tanúsított segítőszándékod, leköteleztél. Még egy kérdést engedj meg, hol találom a tavernát?
*Úgy tűnik van még új a világon, és akad olyan elf, kiben kellemesen is lehet csalódni.*
10842. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-12-31 16:30:31
Üzenet elküldve: 2018-12-31 16:30:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kapuőrnek//
*Ez egy nagyon szar nap. A töke továbbra is viszket, nem elég, hogy viszket, de már fáj is, biztosan azért, mert kivakarta. Ráadásul a kancellár, meg az a fruska azt hiszik, hogy madzagon rángathatják, de azt aztán nem! Nem bizony!*
- Maradj csak ott, jó messzire tőlem!
*És mi hiányzik még ebből a mai tetves napból? Na mi? Hát valami rongyos koldus. Mintha nem lenne már így is elég belőlük a Vashegyen. Ráadásul pont annyira ergya állapotban van, mint a többi volt.*
- Deguszta. Jah, van itt olyan. Fekete haj, kék szem, és kikötői szajha módjára verekszik? Mit verekszik? Karmincál, mint valami lapított orrú macska?
*Teszi fel a kaján kérdést. Merthogy élénken él benne a mai műsor emléke.*
- Nos ő itt van. A főnök főzni küldte büntiből a tavernába. Gondolom most egymás vállán bömbikéznek azzal a mamlasz Thargodrym fattyúval...
*Elmélkedő hangulatában van, csak úgy záporoznak belőle a fölösleges információk.*
- De elég szarul nézel ki, én a helyedben az ispotályba mennék, ott kigyógyítanak a nyavalyádból. Vagy legalább úgy halsz bele, hogy másra nem ragasztod át!
*Ez egy nagyon szar nap. A töke továbbra is viszket, nem elég, hogy viszket, de már fáj is, biztosan azért, mert kivakarta. Ráadásul a kancellár, meg az a fruska azt hiszik, hogy madzagon rángathatják, de azt aztán nem! Nem bizony!*
- Maradj csak ott, jó messzire tőlem!
*És mi hiányzik még ebből a mai tetves napból? Na mi? Hát valami rongyos koldus. Mintha nem lenne már így is elég belőlük a Vashegyen. Ráadásul pont annyira ergya állapotban van, mint a többi volt.*
- Deguszta. Jah, van itt olyan. Fekete haj, kék szem, és kikötői szajha módjára verekszik? Mit verekszik? Karmincál, mint valami lapított orrú macska?
*Teszi fel a kaján kérdést. Merthogy élénken él benne a mai műsor emléke.*
- Nos ő itt van. A főnök főzni küldte büntiből a tavernába. Gondolom most egymás vállán bömbikéznek azzal a mamlasz Thargodrym fattyúval...
*Elmélkedő hangulatában van, csak úgy záporoznak belőle a fölösleges információk.*
- De elég szarul nézel ki, én a helyedben az ispotályba mennék, ott kigyógyítanak a nyavalyádból. Vagy legalább úgy halsz bele, hogy másra nem ragasztod át!
10841. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-12-31 16:16:25
Üzenet elküldve: 2018-12-31 16:16:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kapuőrnek//
*Rongyos, szakadt pokróc alá bújt szerencsétlen érkezik a kapuhoz, illendően fejéről a viharvert takarót lerázva igyekszik szembe nézni azzal, ki bebocsátásáról majd dönt. Nem lesz egyszerű menet, ezt maga is tudja. Ha az ő házának kapujában állna egy ilyen nyomorult rövid úton penderítené ki.
Három hata nem borotválkozott, nem tisztálkodott, már ha a kínzásnak szánt jeges vödörnyi vizeket, melyeket rá zúdítottak nem tekintjük annak, ruhát sem váltott. Enni sem nagyon evett, két naponta egyszer, valami borzalmat. És pontosan ezeknek megfelelően is néz ki.
Egyetlen esélye gyorsan biztosítani a strázsát származásáról.*
-Üdvözlöm, és kérem nézze el külsőségekbeli hiányosságaim, illetlen megjelenésem, nehéz napokon vagyok túl, pusztán tájékoztatást szeretnék.
*Szól halkan, kissé érdes, erőtlen hangon, hiszen már napok óta nem volt alkalma beszélni.*
-Briwal d'Aquista vagyok, a fivérem felől szeretnék érdeklődni, három hata ide tartott, Tizio d'Aquista, életbevágóan fontos lenne, hogy megtaláljam.
*Bár láz gyötri, és vannak fájdalmai igyekszik kihúzni magát, meggyötört, lesoványodott testébe csempészni valamicskét a régi előkelőségből.*
*Rongyos, szakadt pokróc alá bújt szerencsétlen érkezik a kapuhoz, illendően fejéről a viharvert takarót lerázva igyekszik szembe nézni azzal, ki bebocsátásáról majd dönt. Nem lesz egyszerű menet, ezt maga is tudja. Ha az ő házának kapujában állna egy ilyen nyomorult rövid úton penderítené ki.
Három hata nem borotválkozott, nem tisztálkodott, már ha a kínzásnak szánt jeges vödörnyi vizeket, melyeket rá zúdítottak nem tekintjük annak, ruhát sem váltott. Enni sem nagyon evett, két naponta egyszer, valami borzalmat. És pontosan ezeknek megfelelően is néz ki.
Egyetlen esélye gyorsan biztosítani a strázsát származásáról.*
-Üdvözlöm, és kérem nézze el külsőségekbeli hiányosságaim, illetlen megjelenésem, nehéz napokon vagyok túl, pusztán tájékoztatást szeretnék.
*Szól halkan, kissé érdes, erőtlen hangon, hiszen már napok óta nem volt alkalma beszélni.*
-Briwal d'Aquista vagyok, a fivérem felől szeretnék érdeklődni, három hata ide tartott, Tizio d'Aquista, életbevágóan fontos lenne, hogy megtaláljam.
*Bár láz gyötri, és vannak fájdalmai igyekszik kihúzni magát, meggyötört, lesoványodott testébe csempészni valamicskét a régi előkelőségből.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11576-11595