//Második szál//
*Végül könnyen eltakarította a házából a liezon nyomait, csak a hátsója sajog még kissé. A szájíze nos azóta is keserű, hiszen nem hitte volna, hogy férfi ennyire hisztis lehet, pedig tökéletesen tisztában volt azzal eddig is, hogy a férfi hisztisebb fajta, mint a nő. Csak ez az új tapasztalat most kissé lesokkolta, mert nem hitte volna, hogy találkozik egy olyan hímpéldánnyal, aki űbereli az összes férfiismerősét együttvéve. No nem férfierőben, vagy jóképűségben, hanem rapliban.
Pár napja már próbálja ezt megemészteni, de valahogy csak nem megy. Ettől az élet persze nem áll meg, teszi a dolgát, most is ellenőrizte a pár napja játék közben megsérült kalácsfalvi gyermekeket. Azokat a gyermekeket, akiket a törött csont sem akadályoz a mindenféle zsiványságokban. Leát ez megerősíti abban, hogy nem szereti a gyerekeket. Az első időkben folyton sírnak, utána pedig kártékonyabbak, mint a Tharg pajzsfal.
Kényelmesebb lenne, ha úgy lehetne az embernek gyereke, hogy egyből már fiatal felnőtt, de legalábbis minimum tíz-tizenöt telet megélt már. Lea persze mosollyal az arcán ellenőrizte a sebet is, és a törött csontot is, amit a minap ellátott, tetetett szigorral dorgálta meg őket a túlzott elevenségül miatt, de aztán csak menekülőre fogta.
Folyamatosan a háta mögé nézve - az a fóbiája, hogy követni kezdik és még megkedveli valamelyiket -, ruganyos léptekkel hagyja el a placcot. Ha meg az ember nem maga elé néz, akkor könnyen történnek balesetek. Nevezetten az, hogy belerohan másokba, kiváltképp akkor, ha mások is éppen nagyon bámészkodnak. De akár egymásnak mennek Achimmal, akár nem így is találkozniuk kell, a baleset csak annyit befolyásol, hogy megtántorodnak-e, vagy sem. Persze az is lehet, hogy a lendülettől valaki beletoccsan-e a tavaszi sárba, ami összességében mókás lenne, sőt vidám feloldása a gyerekek okozta stressznek. Mert Lea ebben az esetben jóízű nevetésbe kezdene - pláne ha önmagát kell kivakarja a sárból. Ha a balesetet elkerülik, akkor csak zavart bocsánatkérés lenne a reakciója.*