//Valuryen – A végén a kapuban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
– Úgy nézök én ki, ment voloki, oki férgös, gyengevérű varázslókkal tölti oz idöjét? * Válaszol az elfnek és bár most is épp ezt teszi, nehéz lenne kinézni belőle, hogy ez szokványosnak tekinthető. Ráadásul már megette az ételét és a korsót is kiürítette, ezért nincs szükség további jópofaságra.
~ Ne félj, kapsz még egy párat tőlem is! Csak baszná meg az a kibaszott takony-képű rohadék minden kurva anyját, aki ezt tette velem! ~ Bosszankodik egy sort bekötött kezeit nézve, miközben kilépnek a Vaskorsóból és felfelé indulnak a szerpentinen.
~ Bassza meg, ez nem hazudott. Egy tényleg a barbárok tanyája! ~ Jön is a következő gondolat, amitől egyből el is felejti, hogy még mindig fáj a keze: előveszi kerek acélpajzsát, amit még régebben lopott – vagy ahogy ő mondaná, szerzett – egy ork társától, még amikor Gravak elrángatta valami ork tanyára. Persze most már kezdenek kristályosodni emlékei, hiszen korábban is látnia kellett a Thargok erődjét, csakhogy miután kiütötték, az volt a legkisebb gondja, hogy visszaemlékezzen, hogy hol is van. *
– Jartom. Nem mondom, voltam mar jobb helyön es. * S bár még viszonylag messze járnak a kaputól, visszaemlékszik legutóbbi látogatására, amikor már a kapuban sündisznót csináltak belőle a kapuőrök, aztán hónapokon át dolgoztatták. Abban az időszakban vette fel fia, Dargal nevét, illetve valami hasonlót, a Dörgölt. Mivel nem akarja, hogy megint így járjon, ezért veszi elő a pajzsot, amit bár fél kézzel is elbírna, egyelőre kéz kézzel tart maga előtt, mert így könnyebb cipelni és nem valószínű, hogy akár bárdjára, akár parittyájára szükség lesz a következő néhány percben. Utána nem kizárt, de azzal ráér majd akkor törődni. *
– Barbár rohadékok. * Tudja, hogy nem sok esély van rá, hogy beengedjék, de ha valahogy, hát egy elf társaságában mégiscsak valószínűbb, mint bárhogy máshogy. Más is eszébe jut, amit van idejük megtárgyalni, amíg felérnek a szerpentinen. *
– Nöm lattal volomi zöld porontyot o kocsma körül? * Egy kérdésnél többet nem akar unokájára, Rakra szentelni. Amúgy is csak a baj volt vele, na meg azelőtt is túlélt valahogy a pusztában, úgyhogy már nem az ő baja, ha rossz helyre téved. Ha Valuryen kérdezi, arra talán még válaszol, de magától nem szól többet a jó ideig. Az út hátralévő részében pajzsát maga előtt tartva halad felfelé. Illetve egyszer lehajol, ekkor a pajzsot bal kezére rakja át és néhány nagyobb kavicsot gyűjt a földről. Nem sokat, talán csak ötöt-hatot. Azokat elteszi ruhája zsebébe, aztán halad tovább.
~ A francba, miért ilyen hosszú ez az út?! Megdöglök, mire felérek! ~
Mikor már a kapu közelébe érnek, a pajzsot feljebb és kicsit oldalra emeli, hogy a fentről letekintő őrök ne lássanak rá nyakára és felsőtestére. Ő maga pedig ezeket az őröket keresi tekintetével. Mire idáig érnek, Ante ha nem is fuldokol, minden kétséget kizáróan kezd fáradni, úgyhogy kicsit lassít a tempóján és nagyokat lélegzik. *
– Tö mondd, hogy met okorunk, o tö hongod kövésbé orkos! * Szól halkan az elfhez, aztán ha minden jól alakul, meg sem szólal, csak megy még néhány métert, aztán megáll. Lő- és hallótávolságon belül van, ezért egy percig sem lankad figyelme, nem engedi lejjebb a pajzsot. *