Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-02-08 21:37:25
Üzenet elküldve: 2025-02-08 21:37:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsnézőben//
* Hümment valamit, de nem firtatja tovább a dolgot. Sok mostanában az új arc, aki itt keres valamit, ami hiányzik az életéből. *
- Akkor valóban elég ócska munka lehetett. Na sebaj, kerítünk újakat. Azt előre megígérhetem, hogy ezek fent maradnak a helyükön.
* Megvető fintor kíséretében motyog valamit a trehány hozzánemértőkről az orra alatt. Szemöldökét bosszúsan ráncolja a széttöredezett paták láttán. *
- Az ilyeneket kéne inkább megpatkolni izzó vassal...
* Ritkán érez haragot a lelkében, de az ilyesmi dühíti. Ingerülten végigszánt ujjaival a haján, majd igyekszik nyugalmat erőltetni magára, hogy ne idegesítse fel a lovat még jobban.
A gyors vizsgálódás után Yarekához fordul. *
- Azt meghiszem.
* Röviden felnevet, ahogy elképzeli a jelenetet. *
- De meg kell mondjam, szerencsések vagyunk, ezidáig kevés elégedetlen vásárlóval találkoztunk. Hogy ez a mi tudásunknak, vagy a békés embereknek köszönhető-e....
* Megvonja a vállát. Szeretné azt hinni, hogy ez munkájuk minőségének jelzője. *
- Régóta, mondhatjuk így is. Az elsők között érkeztem ide, még a Hadúrral. Igaz, akkor még csenevész csikó voltam csak.
* Meglepetten pislog a bátor, sőt szemtelen szavakra. Majd lustán elmosolyodik. *
- Nocsak. E merész szavakkal nem sok barátra teszel szert, ellenben sokan ugranak majd, hogy eleget tegyenek a kívánságodnak.
* Fogójának nyelével mutat szét maguk körül. *
- Valószínűleg bármelyikünk. Válassz csak.
* Érdekes egy asszonynak gondolja. Meg kicsit magára emlékezteti, még ifjabb korából. Hitetlenkedő horkantás kíséretében munkához lát, hogy formára reszelje, és kiigazítsa a patákat. Közben fel-felpillant a nőre. *
* Hümment valamit, de nem firtatja tovább a dolgot. Sok mostanában az új arc, aki itt keres valamit, ami hiányzik az életéből. *
- Akkor valóban elég ócska munka lehetett. Na sebaj, kerítünk újakat. Azt előre megígérhetem, hogy ezek fent maradnak a helyükön.
* Megvető fintor kíséretében motyog valamit a trehány hozzánemértőkről az orra alatt. Szemöldökét bosszúsan ráncolja a széttöredezett paták láttán. *
- Az ilyeneket kéne inkább megpatkolni izzó vassal...
* Ritkán érez haragot a lelkében, de az ilyesmi dühíti. Ingerülten végigszánt ujjaival a haján, majd igyekszik nyugalmat erőltetni magára, hogy ne idegesítse fel a lovat még jobban.
A gyors vizsgálódás után Yarekához fordul. *
- Azt meghiszem.
* Röviden felnevet, ahogy elképzeli a jelenetet. *
- De meg kell mondjam, szerencsések vagyunk, ezidáig kevés elégedetlen vásárlóval találkoztunk. Hogy ez a mi tudásunknak, vagy a békés embereknek köszönhető-e....
* Megvonja a vállát. Szeretné azt hinni, hogy ez munkájuk minőségének jelzője. *
- Régóta, mondhatjuk így is. Az elsők között érkeztem ide, még a Hadúrral. Igaz, akkor még csenevész csikó voltam csak.
* Meglepetten pislog a bátor, sőt szemtelen szavakra. Majd lustán elmosolyodik. *
- Nocsak. E merész szavakkal nem sok barátra teszel szert, ellenben sokan ugranak majd, hogy eleget tegyenek a kívánságodnak.
* Fogójának nyelével mutat szét maguk körül. *
- Valószínűleg bármelyikünk. Válassz csak.
* Érdekes egy asszonynak gondolja. Meg kicsit magára emlékezteti, még ifjabb korából. Hitetlenkedő horkantás kíséretében munkához lát, hogy formára reszelje, és kiigazítsa a patákat. Közben fel-felpillant a nőre. *
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-02-07 21:32:42
Üzenet elküldve: 2025-02-07 21:32:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál//
- Megértem, ha nem bíznád rám ezt a nagy értékű dolgot. Nem ismered a munkáim, az is igaz. De az öreg, az érti a dolgát. Mestermunka minden ami a kalapácsa alól kikerül. Én semmit sem adok ki a két kezemből anélkül, hogy rá ne bólintana, ne aggódj.
* Még nem tartja magát elég képzettnek ahhoz, hogy rendes fegyverkovácsnak kiálthassa ki magát. Ő csak... Patkolókovács. Legfeljebb kovácsinas. Igaz, nincs az a pata vagy patkó, amihez ne konyítana. Kevésbé dicsőséges munka, de nélkülözhetetlen. *
- Minden vágya Amon Ruadhnak hogy egy hozzád hasonló itt költse el a zsoldját.
* Vigyorog. *
- Bár lehet a Taverna tulajdonosa lesz a leghálásabb.
* Nem titkosak a thargok szokásai. Legfeljebb kevésbé népszerűek, mint Eeyr vagy a hasonlók tanai, és tudomása szerint, csak a Vas népe követi az Ősök Útját. *
- Úgy van. Nagy kockázat, nagy diadal. És ha közben ér utól a vég, hát legalább büszkén állhatunk az Ősök csarnokaiban.
* Ezért is oly nehéz ellenfél a tharg harcos. Hisz nincs mit vesztenie annak, ki nem féli a halált. *
- Okos gondolat. Aztán meg, ha erre vetődik utad és idegenvezető kell arrafelé... Talán ha szépen kérsz és nem akad más elfoglaltságom...
* Álszerényen megvonja a vállát. *
- Ki tudja, talán veled tartok.
* Rég nem látta Yorikot, kit második apjának tekint. Valamiféle lovas úrnak hiszi ott magát a füves pusztán, aki mindenféle jöttment nomádot vendégül lát, és hátasainak nincs párja a vidéken kitartásban és gyorsaságban.
Közben a keze azért fürgén jár ide-oda a cakkos éleken, míg nem csilan meg borotvaélesen a penge sok kis éle. *
- Na mit mondasz? Megteszi?
* Nyújtja vissza kis idő múltán és elégedett hümmentéssel vizslatja munkáját. *
A hozzászólás írója (Kjenar Hasten) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.07 21:34:32
- Megértem, ha nem bíznád rám ezt a nagy értékű dolgot. Nem ismered a munkáim, az is igaz. De az öreg, az érti a dolgát. Mestermunka minden ami a kalapácsa alól kikerül. Én semmit sem adok ki a két kezemből anélkül, hogy rá ne bólintana, ne aggódj.
* Még nem tartja magát elég képzettnek ahhoz, hogy rendes fegyverkovácsnak kiálthassa ki magát. Ő csak... Patkolókovács. Legfeljebb kovácsinas. Igaz, nincs az a pata vagy patkó, amihez ne konyítana. Kevésbé dicsőséges munka, de nélkülözhetetlen. *
- Minden vágya Amon Ruadhnak hogy egy hozzád hasonló itt költse el a zsoldját.
* Vigyorog. *
- Bár lehet a Taverna tulajdonosa lesz a leghálásabb.
* Nem titkosak a thargok szokásai. Legfeljebb kevésbé népszerűek, mint Eeyr vagy a hasonlók tanai, és tudomása szerint, csak a Vas népe követi az Ősök Útját. *
- Úgy van. Nagy kockázat, nagy diadal. És ha közben ér utól a vég, hát legalább büszkén állhatunk az Ősök csarnokaiban.
* Ezért is oly nehéz ellenfél a tharg harcos. Hisz nincs mit vesztenie annak, ki nem féli a halált. *
- Okos gondolat. Aztán meg, ha erre vetődik utad és idegenvezető kell arrafelé... Talán ha szépen kérsz és nem akad más elfoglaltságom...
* Álszerényen megvonja a vállát. *
- Ki tudja, talán veled tartok.
* Rég nem látta Yorikot, kit második apjának tekint. Valamiféle lovas úrnak hiszi ott magát a füves pusztán, aki mindenféle jöttment nomádot vendégül lát, és hátasainak nincs párja a vidéken kitartásban és gyorsaságban.
Közben a keze azért fürgén jár ide-oda a cakkos éleken, míg nem csilan meg borotvaélesen a penge sok kis éle. *
- Na mit mondasz? Megteszi?
* Nyújtja vissza kis idő múltán és elégedett hümmentéssel vizslatja munkáját. *
A hozzászólás írója (Kjenar Hasten) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.07 21:34:32
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-02-05 08:58:43
Üzenet elküldve: 2025-02-05 08:58:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsnézőben//
*Az ébenhajú leány végül eloldalog, így hárman maradnak; a hátul serényen kalapáló kovácsmester, Kjenar és ő.*
-Nem. Ide tartottam, a Vashegyre. Odahaza már nem volt maradásom. *Nem fejtegeti a dolgot, nem is szép história. Botor dolog lenne vért és árulást emlegetni már az első nap, hogy itt van.*
-A patkók már nincsenek meg. Nem tudom, hol szórta őket le. Pedig nem is hajtottam a párát, egyszerűen leestek. *Fürkésző tekintetét a férfin nyugtatja. A lóhoz lép, majd jobbjába veszi a kantárt, baljával pedig a pofáján simít végig gépiesen. Nem érez semmit a hátas iránt, azonban elengedhetetlen utazási eszköz e vidéken.*
-Nem konyítok a vas művészetéhez. Ha értenék ilyesmihez, magam kalapálnám ki a patkót. De fát, vizet tudok hordani. *Ahogy Kjenar munkához lát, a ló nyugtalanul ficánkolni kezd, így határozottabban tartja az állatot.*
-És beverhetem az elégedetlen vásárlók orrát. *Egészíti még tudományát egy sötét mosollyal. Nem maradhat kétség afelől, melyik aspektusát értékeli a leginkább tudományának. Hátrasimítja szőke tincseit, majd a munkálkodó kovácsra pillant.*
-Te régóta vagy itt? *Jelentőségteljesen körbepillant a Vashegyen.*
-Akad ezen a földön épkézláb harcos, ki hajlandó megpróbálni erejét, vagy csak gyöngék, kik oltalomért bújtak erre a hegyre? *Természetesen nem teszi hozzá, hogy ő is ide kényszerült, de ez más tészta. Magát nem tartja gyöngének.*
-Elgémberedtem az utazástól és olyan merevnek érzem a tagjaim, akár az acél, amivel dolgozol. Ki kell edzenem magamból.
*Az ébenhajú leány végül eloldalog, így hárman maradnak; a hátul serényen kalapáló kovácsmester, Kjenar és ő.*
-Nem. Ide tartottam, a Vashegyre. Odahaza már nem volt maradásom. *Nem fejtegeti a dolgot, nem is szép história. Botor dolog lenne vért és árulást emlegetni már az első nap, hogy itt van.*
-A patkók már nincsenek meg. Nem tudom, hol szórta őket le. Pedig nem is hajtottam a párát, egyszerűen leestek. *Fürkésző tekintetét a férfin nyugtatja. A lóhoz lép, majd jobbjába veszi a kantárt, baljával pedig a pofáján simít végig gépiesen. Nem érez semmit a hátas iránt, azonban elengedhetetlen utazási eszköz e vidéken.*
-Nem konyítok a vas művészetéhez. Ha értenék ilyesmihez, magam kalapálnám ki a patkót. De fát, vizet tudok hordani. *Ahogy Kjenar munkához lát, a ló nyugtalanul ficánkolni kezd, így határozottabban tartja az állatot.*
-És beverhetem az elégedetlen vásárlók orrát. *Egészíti még tudományát egy sötét mosollyal. Nem maradhat kétség afelől, melyik aspektusát értékeli a leginkább tudományának. Hátrasimítja szőke tincseit, majd a munkálkodó kovácsra pillant.*
-Te régóta vagy itt? *Jelentőségteljesen körbepillant a Vashegyen.*
-Akad ezen a földön épkézláb harcos, ki hajlandó megpróbálni erejét, vagy csak gyöngék, kik oltalomért bújtak erre a hegyre? *Természetesen nem teszi hozzá, hogy ő is ide kényszerült, de ez más tészta. Magát nem tartja gyöngének.*
-Elgémberedtem az utazástól és olyan merevnek érzem a tagjaim, akár az acél, amivel dolgozol. Ki kell edzenem magamból.
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-02-04 12:24:43
Üzenet elküldve: 2025-02-04 12:24:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- És reményeim szerint tökéletes páncél is készülne belőle! Feltéve, ha a legjobbak foglalkoznak vele. Nézd, én egy egyszerű ember… vagy elf… á mit tudom én, valahol a kettő között vagyok, a lényeg, hogyha levadászok valamit, és azt ti közel tökéletesre elkészítitek nekem, akkor lehetséges, hogy mindig megfogom tenni ezt az egy napi utat a birtokra, hogy itt költhessem el a pénzem.
* Bár valószínűleg egyetlen félvérnek a pénze vajmi keveset számítana egy üzletnek, egészen addig, amíg el nem ér valami nagy dolgot. Talán a szárnyasgyík egy lenne azok közül, ami már számítana.
Nem mondhatja, hogy ismeri a Thargok szokásait, így az ősök kifejezésre sokat nem tud hozzáfűzni. *
- Gondolom minél nagyobb a kihívás, annál nagyobb a tisztelet.
* Ha ez jó nekik, akkor ő nem fog belerontani a szokásaikba. *
- A pusztákon, azt mondod? Akkor lehet, hogy ellátogatok oda a közeljövőben.
* Nem kételkedik a másik szavaiban, egyszerűen csak nem bízik meg benne. Hogy amit mond az igaz, vagy sem, az majd elválik abban a pillanatban, hogy előkerül az áru. Szerencséjére az még odébb van, így nem kell tartania ilyen dolgoktól! *
- Ingyen, hát persze! Inkább befektetés lesz az!
* Visszanyújtja a kardot, majd nekitámaszkodik az egyik falnak. *
- Az!
* Válaszol röviden, tömören. *
- Ugye volt az kereskedő, aki kereket oldott, gondoltam a kerülő után megkeresem, hátha megették a farkasok az erdőben, de most adtál nekem valami jobb ötletet, valami jobb elfoglaltságot! Keresek egy ilyen szarvast, elhozom az értékesebb dolgait, plusz, amit akarsz belőle! Aztán egyre jobb felszereléssel keresek még valakit, aki van olyan merész, hogy szembeszálljon egy ilyen szárnyasgyíkkal. De ez egy lassú folyamat, szóval ha eközben akad valami munkátok, akkor azt is meghallgatom.
- És reményeim szerint tökéletes páncél is készülne belőle! Feltéve, ha a legjobbak foglalkoznak vele. Nézd, én egy egyszerű ember… vagy elf… á mit tudom én, valahol a kettő között vagyok, a lényeg, hogyha levadászok valamit, és azt ti közel tökéletesre elkészítitek nekem, akkor lehetséges, hogy mindig megfogom tenni ezt az egy napi utat a birtokra, hogy itt költhessem el a pénzem.
* Bár valószínűleg egyetlen félvérnek a pénze vajmi keveset számítana egy üzletnek, egészen addig, amíg el nem ér valami nagy dolgot. Talán a szárnyasgyík egy lenne azok közül, ami már számítana.
Nem mondhatja, hogy ismeri a Thargok szokásait, így az ősök kifejezésre sokat nem tud hozzáfűzni. *
- Gondolom minél nagyobb a kihívás, annál nagyobb a tisztelet.
* Ha ez jó nekik, akkor ő nem fog belerontani a szokásaikba. *
- A pusztákon, azt mondod? Akkor lehet, hogy ellátogatok oda a közeljövőben.
* Nem kételkedik a másik szavaiban, egyszerűen csak nem bízik meg benne. Hogy amit mond az igaz, vagy sem, az majd elválik abban a pillanatban, hogy előkerül az áru. Szerencséjére az még odébb van, így nem kell tartania ilyen dolgoktól! *
- Ingyen, hát persze! Inkább befektetés lesz az!
* Visszanyújtja a kardot, majd nekitámaszkodik az egyik falnak. *
- Az!
* Válaszol röviden, tömören. *
- Ugye volt az kereskedő, aki kereket oldott, gondoltam a kerülő után megkeresem, hátha megették a farkasok az erdőben, de most adtál nekem valami jobb ötletet, valami jobb elfoglaltságot! Keresek egy ilyen szarvast, elhozom az értékesebb dolgait, plusz, amit akarsz belőle! Aztán egyre jobb felszereléssel keresek még valakit, aki van olyan merész, hogy szembeszálljon egy ilyen szárnyasgyíkkal. De ez egy lassú folyamat, szóval ha eközben akad valami munkátok, akkor azt is meghallgatom.
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-02-04 11:43:10
Üzenet elküldve: 2025-02-04 11:43:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Az "életre szóló lecke" valószínűleg az utolsó volt, amit szegény flótás kapott. Hát, ez van. *
- Szárnyasgyík... Micsoda alapanyag lenne! Meg aztán, jó kaland, ha néha kipróbálja magát az ember fia, nem igaz? Kell a megmérettetés.
* Elmélázik pár pillanatig az ötleten. Szívesen megnézné magának a dögöket. *
- Mifelénk az ilyesmi jó pontnak számít az Ősök előtt, tudod?
* Vigyorog, és hüvelyujjával jelzésértékűleg felfelé mutogat, az égbolt és a vélt vagy valós istenségeik vigyázó szeme felé. *
- Maihhin, biza. Főleg nomád népek használják. Jobb, mint holmi szarvasbőr. Tartósabb. Megfordultam egy ideig a pusztákon... Arrafelé gyakoribb. Dolgoztam is vele párszor.
* Forgatgatja fejében a gondolatot, közben rőt szakállát simogatja. Ha nem lenne ez a portya... Na de ki tudja, mikor lesz abból valami? Viszont egy ilyen móka elhúzódhat... No, talán legközelebb. *
- Nem vagyok zsugori, Ettvallder. Jó munkáért, tisztes fizetség, ezt megígérhetem.
* Senki nem vádolhatja a Vashegy népét, hogy haszonleső volna. Rabolgatni, fosztogatni, na az más ügy! *
- Nos, amíg kitalálod hogy legyen. Adsza vissza azt a filézőt, megélezem neked azokat az agyarakat! In-gyen!
* Inti maga felé, hiszen idejéből kitelik, ráadásul tekinthetik ezt a jövendőbeli megrendelés bizalmának is. *
- Aztán, mi szél hoz meg visz egy ilyen recekardos ficsúrt? Mi vagy te, valami zsoldosféle?
* Vigyorog csúfondárosan, de nem rossz szándékból. *
* Az "életre szóló lecke" valószínűleg az utolsó volt, amit szegény flótás kapott. Hát, ez van. *
- Szárnyasgyík... Micsoda alapanyag lenne! Meg aztán, jó kaland, ha néha kipróbálja magát az ember fia, nem igaz? Kell a megmérettetés.
* Elmélázik pár pillanatig az ötleten. Szívesen megnézné magának a dögöket. *
- Mifelénk az ilyesmi jó pontnak számít az Ősök előtt, tudod?
* Vigyorog, és hüvelyujjával jelzésértékűleg felfelé mutogat, az égbolt és a vélt vagy valós istenségeik vigyázó szeme felé. *
- Maihhin, biza. Főleg nomád népek használják. Jobb, mint holmi szarvasbőr. Tartósabb. Megfordultam egy ideig a pusztákon... Arrafelé gyakoribb. Dolgoztam is vele párszor.
* Forgatgatja fejében a gondolatot, közben rőt szakállát simogatja. Ha nem lenne ez a portya... Na de ki tudja, mikor lesz abból valami? Viszont egy ilyen móka elhúzódhat... No, talán legközelebb. *
- Nem vagyok zsugori, Ettvallder. Jó munkáért, tisztes fizetség, ezt megígérhetem.
* Senki nem vádolhatja a Vashegy népét, hogy haszonleső volna. Rabolgatni, fosztogatni, na az más ügy! *
- Nos, amíg kitalálod hogy legyen. Adsza vissza azt a filézőt, megélezem neked azokat az agyarakat! In-gyen!
* Inti maga felé, hiszen idejéből kitelik, ráadásul tekinthetik ezt a jövendőbeli megrendelés bizalmának is. *
- Aztán, mi szél hoz meg visz egy ilyen recekardos ficsúrt? Mi vagy te, valami zsoldosféle?
* Vigyorog csúfondárosan, de nem rossz szándékból. *
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-02-04 08:57:30
Üzenet elküldve: 2025-02-04 08:57:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Én is szívesen találkoztam volna vele! Egyik álmomban meg is valósult, mondjuk ott két ilyen kardot forgattam egyszerre, na, sebaj!
* Nem olyan kemény legény ő, hogy kettő karddal egyszerre aprítsa a népet, bár kipróbálná egyszer magát vele, még akkor is, ha már előre látja a kudarcát! *
- Az! * Gyengén felnevet. * Első és utolsó találkozás! Mit ne mondjak? Lehet egy életre szóló leckét kapott tőlem!
* A visszanyújtott kardot az oldalára helyezi. Jó érzés újra az oldalán tudni, elvégre egy ismeretlen helyen van, még akkor is, ha eddig mindenki barátságosabb, mint ahogyan azt hallatni szokták. *
- Szárnyasgyík? Azért arra gyűjtenem kell néhány embert!
* Kezét az állához emeli, majd mély transzba esik. *
- Egy nyomolvasó, talán még egy csapda szakértőt is. Minél többen vagyunk, annál több felé osztódik a jutalom.
* Megvakarja feje búbját ezzel összekócolja saját ezüst tincseit. *
- Várunk! Mi is volta másik? Maihhin?
* Vissza kell emlékezni, hogy az mégis, hogy néz ki. *
- Biztos vagy benne? Vagyis, szép szarvai vannak, na de a bőre?
* Kérdően pillant Kjnear felé. Elvégre ők a szakértők a témában. Kíváncsi, hogy mégis mit lehetne kihozni ebből a fura agancsosból. A szárnyasgyík levadászásának várnia kell! Elvégre egyedül aligha lenne képes ezt kivitelezni. Később ezt jobban megtervezi. *
- Azt meghiszem, főleg ha hoznám a többi értékes anyagját is, ugye?
- Én is szívesen találkoztam volna vele! Egyik álmomban meg is valósult, mondjuk ott két ilyen kardot forgattam egyszerre, na, sebaj!
* Nem olyan kemény legény ő, hogy kettő karddal egyszerre aprítsa a népet, bár kipróbálná egyszer magát vele, még akkor is, ha már előre látja a kudarcát! *
- Az! * Gyengén felnevet. * Első és utolsó találkozás! Mit ne mondjak? Lehet egy életre szóló leckét kapott tőlem!
* A visszanyújtott kardot az oldalára helyezi. Jó érzés újra az oldalán tudni, elvégre egy ismeretlen helyen van, még akkor is, ha eddig mindenki barátságosabb, mint ahogyan azt hallatni szokták. *
- Szárnyasgyík? Azért arra gyűjtenem kell néhány embert!
* Kezét az állához emeli, majd mély transzba esik. *
- Egy nyomolvasó, talán még egy csapda szakértőt is. Minél többen vagyunk, annál több felé osztódik a jutalom.
* Megvakarja feje búbját ezzel összekócolja saját ezüst tincseit. *
- Várunk! Mi is volta másik? Maihhin?
* Vissza kell emlékezni, hogy az mégis, hogy néz ki. *
- Biztos vagy benne? Vagyis, szép szarvai vannak, na de a bőre?
* Kérdően pillant Kjnear felé. Elvégre ők a szakértők a témában. Kíváncsi, hogy mégis mit lehetne kihozni ebből a fura agancsosból. A szárnyasgyík levadászásának várnia kell! Elvégre egyedül aligha lenne képes ezt kivitelezni. Később ezt jobban megtervezi. *
- Azt meghiszem, főleg ha hoznám a többi értékes anyagját is, ugye?
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-02-03 21:33:07
Üzenet elküldve: 2025-02-03 21:33:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Vagy úgy, szóval Ettvallder.
* Különös, szinte már-már tharg hangzású, nem olyan idegen Kjenar füleinek, mint például az elfek agyoncsűrt-csavart hangzatos nevei. *
- Ühüm...
* Bólogat, ámbár sokat nem mondanak neki Arthenior negyedeinek elnevezései, hiszen még sosem járt ott. Lopott holminak gyanítja a pengét, de különösebben nem zaklatja fel a dolog. Hogy még élve vagy holtan orozták el eredeti gazdájától, oly mindegy. Az itteni felfogás szerint, ha vasat vassal szerezted meg, a tied, és kész. Lopkodni nem annyira dívik errefelé. *
- Nem látok rajt ilyesmit. Bár egy ilyen egyedi fegyvert csoda hogy nem jelöltek meg. Na sebaj!
* Artheniori mester lehet, azokat meg amúgy sem ismeri. Bár szívesen ellesne tőlük egy-két fogást.
Visszaadja a kardot, majd miután maga elé vizualizálta a történetet, halkan füttyent egyet. *
- Akkor meg is ismerkedtetek egymással rögvest.
* Körbepillantva a műhelyben, lát pár anyagot ami éppen megtenné kardhüvelynek, sőt pár olyat is ami jó szolgálatot tenne, akad olyasmi is ami el is látná megfelelően a feladatot. Megüti a fülét Ettvallder mondata, meg is pördül egyből a sarkain. *
- Egy szárnyasgyík pikkelye beválna. De persze a maihhinbőr is jó lehet.
* Szárnyasgyíkkal nem szívesen fut össze az ember jókedvében. *
- Ha gondolod, kiokoskodhatunk valami egyedit. Meglátjuk, mit tudsz beszerezni. Végső soron egyszerűen készíthetek egy megerősített hüvelyt.
* Dörzsölten elmosolyodik. *
- Jutányos árat számolok, megígérem.
- Vagy úgy, szóval Ettvallder.
* Különös, szinte már-már tharg hangzású, nem olyan idegen Kjenar füleinek, mint például az elfek agyoncsűrt-csavart hangzatos nevei. *
- Ühüm...
* Bólogat, ámbár sokat nem mondanak neki Arthenior negyedeinek elnevezései, hiszen még sosem járt ott. Lopott holminak gyanítja a pengét, de különösebben nem zaklatja fel a dolog. Hogy még élve vagy holtan orozták el eredeti gazdájától, oly mindegy. Az itteni felfogás szerint, ha vasat vassal szerezted meg, a tied, és kész. Lopkodni nem annyira dívik errefelé. *
- Nem látok rajt ilyesmit. Bár egy ilyen egyedi fegyvert csoda hogy nem jelöltek meg. Na sebaj!
* Artheniori mester lehet, azokat meg amúgy sem ismeri. Bár szívesen ellesne tőlük egy-két fogást.
Visszaadja a kardot, majd miután maga elé vizualizálta a történetet, halkan füttyent egyet. *
- Akkor meg is ismerkedtetek egymással rögvest.
* Körbepillantva a műhelyben, lát pár anyagot ami éppen megtenné kardhüvelynek, sőt pár olyat is ami jó szolgálatot tenne, akad olyasmi is ami el is látná megfelelően a feladatot. Megüti a fülét Ettvallder mondata, meg is pördül egyből a sarkain. *
- Egy szárnyasgyík pikkelye beválna. De persze a maihhinbőr is jó lehet.
* Szárnyasgyíkkal nem szívesen fut össze az ember jókedvében. *
- Ha gondolod, kiokoskodhatunk valami egyedit. Meglátjuk, mit tudsz beszerezni. Végső soron egyszerűen készíthetek egy megerősített hüvelyt.
* Dörzsölten elmosolyodik. *
- Jutányos árat számolok, megígérem.
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-02-03 11:50:22
Üzenet elküldve: 2025-02-03 11:50:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Ettvallder!
* Mutatkozik be röviden, ha már csak az ö kiléte ismeretlen. A neve mellé biccent egyet. A következő válaszra már megint meglepődik. Hogy most kovács, vagy sem, az elég hamar tisztázódni fog, bár ezt jobb az elején tisztázni, mintsem valami macska egér játékba kezdeni.
Szemeivel a másik embert is megfigyeli. Biztos tudna neki kovácsolni valami életre szólót. Mondjuk biztos igen nagy árak mellett.
Kérdés nélkül átnyújtja a fegyvert. Nem gondolná, hogy ellopná, elvégre az ártana az üzletnek. Még akkor is, ha a félvér egy kívülálló. A sok hozzá irányuló kérdés nem mindegyikét képes megválaszolni. Valamit nem tud, valami nem érdekli, és valamit nem akar elmondani. A legjobb felállás, mit ne mondjon! *
- Még sárvárosban vettem valami örült kereskedőtől. Valószínűleg azt sem tudta, hogy mit ad el, de ez engem nem zavart!
* Ezzel megválaszolta az első két kérdést, azonban, hogy ki készítette, arra akkor sem tudná a választ, ha megkínoznák. *
- Passz. Nem szokták az ilyet megjelölni? Esetleg a kovács kezdőbetűi valahol? Bár nem lennék meglepődve, ha ezek le lettek volna már kaparva, mikor hozzá jutottam. Elvégre nem volt a legjobb állapotban a vásárlásnál.
* Közben int egyet. Felőle nyugodtan hadonászhat kedve szerint, míg nem árt neki. *
- Ne is tudd! Néhány hattal, miután megvettem, valami kikötői mitugrász ki akart rabolni! Ő alábecsült engem, én a kardomat. Szemből keresztbe vitte át a nyakát, nem halt meg egyből.
* Hagy egy kis időt e történetnek, hogy leülepedjen. Bár van egy kis füllentés a dologban, elvégre nem volt semmilyen rablás, de nem kell tudnia az igazságról. Elvégre fogalma sincs, hogy milyen kapcsolatokat ápolnak itt a kikötővel és társaival. *
- Valami strapabíró, valami, ami kemény, de könnyű! Elvégre nem lenne rossz, ha tudna védeni egy vagy két ütést, ha a helyzet megkívánná.
* Vár egy kicsit, míg Kjenar körbenéz a műhelyben, hátha talál valamit. *
- Ha nincs semmi, akkor magam kerítek valami bestiát, aminek a bőre megfelelő. Úgyis leakartam már cserélni ezt a páncélt is.
- Ettvallder!
* Mutatkozik be röviden, ha már csak az ö kiléte ismeretlen. A neve mellé biccent egyet. A következő válaszra már megint meglepődik. Hogy most kovács, vagy sem, az elég hamar tisztázódni fog, bár ezt jobb az elején tisztázni, mintsem valami macska egér játékba kezdeni.
Szemeivel a másik embert is megfigyeli. Biztos tudna neki kovácsolni valami életre szólót. Mondjuk biztos igen nagy árak mellett.
Kérdés nélkül átnyújtja a fegyvert. Nem gondolná, hogy ellopná, elvégre az ártana az üzletnek. Még akkor is, ha a félvér egy kívülálló. A sok hozzá irányuló kérdés nem mindegyikét képes megválaszolni. Valamit nem tud, valami nem érdekli, és valamit nem akar elmondani. A legjobb felállás, mit ne mondjon! *
- Még sárvárosban vettem valami örült kereskedőtől. Valószínűleg azt sem tudta, hogy mit ad el, de ez engem nem zavart!
* Ezzel megválaszolta az első két kérdést, azonban, hogy ki készítette, arra akkor sem tudná a választ, ha megkínoznák. *
- Passz. Nem szokták az ilyet megjelölni? Esetleg a kovács kezdőbetűi valahol? Bár nem lennék meglepődve, ha ezek le lettek volna már kaparva, mikor hozzá jutottam. Elvégre nem volt a legjobb állapotban a vásárlásnál.
* Közben int egyet. Felőle nyugodtan hadonászhat kedve szerint, míg nem árt neki. *
- Ne is tudd! Néhány hattal, miután megvettem, valami kikötői mitugrász ki akart rabolni! Ő alábecsült engem, én a kardomat. Szemből keresztbe vitte át a nyakát, nem halt meg egyből.
* Hagy egy kis időt e történetnek, hogy leülepedjen. Bár van egy kis füllentés a dologban, elvégre nem volt semmilyen rablás, de nem kell tudnia az igazságról. Elvégre fogalma sincs, hogy milyen kapcsolatokat ápolnak itt a kikötővel és társaival. *
- Valami strapabíró, valami, ami kemény, de könnyű! Elvégre nem lenne rossz, ha tudna védeni egy vagy két ütést, ha a helyzet megkívánná.
* Vár egy kicsit, míg Kjenar körbenéz a műhelyben, hátha talál valamit. *
- Ha nincs semmi, akkor magam kerítek valami bestiát, aminek a bőre megfelelő. Úgyis leakartam már cserélni ezt a páncélt is.
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-02-02 13:57:23
Üzenet elküldve: 2025-02-02 13:57:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Szolgálatodra, személyesen.
* Álszerényen meghajtja a fejét. *
- És te lennél...
* Kérdőn felvonja a szemöldökeit. Úgy tisztességes, ha a másik is bemutatkozik. *
- Nem is vagyok. Csak amolyan önszorgalmi kontár, akit megtűr az öreg, mert elvégzi helyette az összes bosszantó munkát.
* Hüvelykujjával bök az élemedett korú, de még mindig masszív kovácsmester felé. Való igaz, a mester megtartja magának az érdekes, igazi szaktudást igénylő megbízásokat. Nem bánja, az egyszerűbb feladatoknál is szívesen kikéri még az öreg véleményét. Különben meg, egy míves páncél se készülne el időben, ha a mester patkolna meg minden egyes lovat. *
- Ne láss benne rossz szándékot! Csak egyszerű kíváncsiság vezérel. Ritkán lát az ember fia egyedi fegyvert. Na, hadd látom!
* Magához inti a fegyvert és ha megkapja, tüzetesen átvizsgálja minden miliméterét. Közben hümment párat, ahogy ide-oda forgatja. *
- Hogy szerezted? Vagy egyedileg készítetted? Ismered a mesterét?
* Egymás után pattogtat pár gyors kérdést. *
- Engedelmeddel...
* Hátrál pár lépést, hogy elég helye legyen, majd suhint, vág, döf vele egy sorozatot. Próbálgatja a penge egyensúlyát, tömegét. Láthatóan nem idegen számára a fegyverhasználat. Hátborzongatóan kuncog egy sort. *
- Randa egy jószág. Ocsmány dolgokra lehet képes.
* Nevetgélve, fejcsóválva leteszi a kardot az asztalra. *
- Szóval, kardhüvely, hm?
* Rápillant az oldalán lógó viseltes példányra. *
- Hasonlót szeretnék, vagy van valami elképzelésed? Talán nem ártana kicsit strapabíróbb darab.
* Elgondolkodva körülnéz a műhelyben, megfelelő anyag után kutatva. *
- Szolgálatodra, személyesen.
* Álszerényen meghajtja a fejét. *
- És te lennél...
* Kérdőn felvonja a szemöldökeit. Úgy tisztességes, ha a másik is bemutatkozik. *
- Nem is vagyok. Csak amolyan önszorgalmi kontár, akit megtűr az öreg, mert elvégzi helyette az összes bosszantó munkát.
* Hüvelykujjával bök az élemedett korú, de még mindig masszív kovácsmester felé. Való igaz, a mester megtartja magának az érdekes, igazi szaktudást igénylő megbízásokat. Nem bánja, az egyszerűbb feladatoknál is szívesen kikéri még az öreg véleményét. Különben meg, egy míves páncél se készülne el időben, ha a mester patkolna meg minden egyes lovat. *
- Ne láss benne rossz szándékot! Csak egyszerű kíváncsiság vezérel. Ritkán lát az ember fia egyedi fegyvert. Na, hadd látom!
* Magához inti a fegyvert és ha megkapja, tüzetesen átvizsgálja minden miliméterét. Közben hümment párat, ahogy ide-oda forgatja. *
- Hogy szerezted? Vagy egyedileg készítetted? Ismered a mesterét?
* Egymás után pattogtat pár gyors kérdést. *
- Engedelmeddel...
* Hátrál pár lépést, hogy elég helye legyen, majd suhint, vág, döf vele egy sorozatot. Próbálgatja a penge egyensúlyát, tömegét. Láthatóan nem idegen számára a fegyverhasználat. Hátborzongatóan kuncog egy sort. *
- Randa egy jószág. Ocsmány dolgokra lehet képes.
* Nevetgélve, fejcsóválva leteszi a kardot az asztalra. *
- Szóval, kardhüvely, hm?
* Rápillant az oldalán lógó viseltes példányra. *
- Hasonlót szeretnék, vagy van valami elképzelésed? Talán nem ártana kicsit strapabíróbb darab.
* Elgondolkodva körülnéz a műhelyben, megfelelő anyag után kutatva. *
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-01-31 12:36:13
Üzenet elküldve: 2025-01-31 12:36:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Az épületből kiszivárgó hangok erőteljesek, már az ajtóban is. Ha nincsenek is nyitva, –amiben kételkedik– akkor is vannak bent. Ha mégis, majd elnézést kér! Amint belép észreveszi háttal álló embert, aki olyan előszeretettel püföli azt a szerencsétlen vasdarabot, hogy még ő is elhinné, hogy szájára vette kedves édesanyját. Szelíd hangja aligha hallható ilyen ricsajok mellett, szóval egy ideig tanácstalanul áll, míg egy másik öreg meg nem zavarja a munkában.
Amint megfordul, a kirakós darabjai szépen lassan a helyükre kerülnek. Hirtelen távozásánál nem jutott arra a következtetésre, hogy esetleg saját magához hívja meg a félvért. *
- Kjenar?
* Szavait egy meglepődött arc kíséri. Legalább a formalitáson már túl vannak. *
- Nem gondoltam volna, hogy főállásos kovács lennél. ~ Bár ez megmagyarázza azt az érdekes pillantást a kardomra. ~
* Enyhén megrázza a fejét, majd közelebb lép *
- Akkor az egész egy kis ön promóció volt? Nem rossz!
* Ez is egy módja a vásárlók beszerzésére, ugyan még hasonló élményben nemigen volt része. De ha már itt van, úgy egyszerre két legyet üthet egy csapásra. *
- Akkor megnézed a pengémet? Meg ha van valami jó hüvelyed hozzá, azt is elfogadom, nem számít ha készíteni kell!
* Az épületből kiszivárgó hangok erőteljesek, már az ajtóban is. Ha nincsenek is nyitva, –amiben kételkedik– akkor is vannak bent. Ha mégis, majd elnézést kér! Amint belép észreveszi háttal álló embert, aki olyan előszeretettel püföli azt a szerencsétlen vasdarabot, hogy még ő is elhinné, hogy szájára vette kedves édesanyját. Szelíd hangja aligha hallható ilyen ricsajok mellett, szóval egy ideig tanácstalanul áll, míg egy másik öreg meg nem zavarja a munkában.
Amint megfordul, a kirakós darabjai szépen lassan a helyükre kerülnek. Hirtelen távozásánál nem jutott arra a következtetésre, hogy esetleg saját magához hívja meg a félvért. *
- Kjenar?
* Szavait egy meglepődött arc kíséri. Legalább a formalitáson már túl vannak. *
- Nem gondoltam volna, hogy főállásos kovács lennél. ~ Bár ez megmagyarázza azt az érdekes pillantást a kardomra. ~
* Enyhén megrázza a fejét, majd közelebb lép *
- Akkor az egész egy kis ön promóció volt? Nem rossz!
* Ez is egy módja a vásárlók beszerzésére, ugyan még hasonló élményben nemigen volt része. De ha már itt van, úgy egyszerre két legyet üthet egy csapásra. *
- Akkor megnézed a pengémet? Meg ha van valami jó hüvelyed hozzá, azt is elfogadom, nem számít ha készíteni kell!
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-01-31 11:35:01
Üzenet elküldve: 2025-01-31 11:35:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* A változások a tharg népet is megcincálták. Hadúrak, sőt ifjú leányok is ültek az asztalfőn a nagy csarnok elején, ami jól megzavarta az itteni életet. A megborostyánosodott Kagan most egy kis tisztáson őrzi a Vashegyet. Talán Yagnar vezetése alatt visszatérnek majd a régi rendhez, bár ennek nem sokan fognak örülni a környéken. Egyelőre a kapuk nyitva állnak mindenki előtt. A kereskedelem virágzik, mindenféle népek megfordulnak errefelé. Azért Ettvallder észlelheti, hogy mintha zsizsegne a város, néhányan gyakorlatoznak, sokan szaladgálnak sisakokkal, fegyverekkel, főleg a kovácsműhely környékén. Bár, ismeretlen szem úgy is hiheti, errefelé ez mindennapos dolog.
Kjenar pár órányi előnnyel érkezett meg, már munkához is látott. Szokásos öltözékét kopottas bőrkötényre cserélte és a bejáratnak háttal, határozott precizitással püföl valami formátlan vasdarabot az üllőn. A csengés-bongásban meg sem hallja a jövevény érkezését, csak az öreg kovács intésére fordul meg. Hamar széles vigyorra húzódik a képe. A formálódó vasat egy vizeshordóba teszi, nagy sistergéssel, gőzzel, majd előresiet. *
- Kit keres az úrficska?
* Érdeklődik nyájas udvariassággal, miközben kezét törli egy lyukas rongyba. *
A hozzászólás írója (Kjenar Hasten) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.31 11:36:14
* A változások a tharg népet is megcincálták. Hadúrak, sőt ifjú leányok is ültek az asztalfőn a nagy csarnok elején, ami jól megzavarta az itteni életet. A megborostyánosodott Kagan most egy kis tisztáson őrzi a Vashegyet. Talán Yagnar vezetése alatt visszatérnek majd a régi rendhez, bár ennek nem sokan fognak örülni a környéken. Egyelőre a kapuk nyitva állnak mindenki előtt. A kereskedelem virágzik, mindenféle népek megfordulnak errefelé. Azért Ettvallder észlelheti, hogy mintha zsizsegne a város, néhányan gyakorlatoznak, sokan szaladgálnak sisakokkal, fegyverekkel, főleg a kovácsműhely környékén. Bár, ismeretlen szem úgy is hiheti, errefelé ez mindennapos dolog.
Kjenar pár órányi előnnyel érkezett meg, már munkához is látott. Szokásos öltözékét kopottas bőrkötényre cserélte és a bejáratnak háttal, határozott precizitással püföl valami formátlan vasdarabot az üllőn. A csengés-bongásban meg sem hallja a jövevény érkezését, csak az öreg kovács intésére fordul meg. Hamar széles vigyorra húzódik a képe. A formálódó vasat egy vizeshordóba teszi, nagy sistergéssel, gőzzel, majd előresiet. *
- Kit keres az úrficska?
* Érdeklődik nyájas udvariassággal, miközben kezét törli egy lyukas rongyba. *
A hozzászólás írója (Kjenar Hasten) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.31 11:36:14
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-01-30 10:31:39
Üzenet elküldve: 2025-01-30 10:31:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Az útbaigazítás elég hasznosnak bizonyul, ugyanis elég hamar meglátja maga előtt a thargok jellegzetes építményeit. Megannyi ember kik békésen próbálják élni az életüket. Biztos vannak, akik jobb szeretnének máshol élni, de biztos többen vannak, akik ilyen megszólalásra megköveznék azt, aki ilyet mer mondani.
Még több gyaloglást követve végre eléri a Thargok ékkövét, vagy legalábbis eleinte csak megpillantja. Látszik, hogy nem szarral gurigáznak. Valóban elég nehéz lenne a Thargokat kiirtani, nem is csoda, hogy eddig senki sem próbálta meg. Barbár egy törzs, s minden egyes tagja kiképzett lehet. Eközben Arthenior még a saját városrészét is folyton elveszti. Ahhoz képest ez itt kész utópia!
Eléri hát a bejáratot, ahol nem meglepően, nem engedik át oly könnyen. Mivel nem helyi lakos és nincs is engedélye, ezért fegyvereit elkobozzák. Őket hidegen hagyja, hogy egy vörös lovas hívta meg valami Hastent nevű medvéhez. A szabály az szabály.
Megszabadítva minden vasától, így hirtelen pucérnak érzi magát. Legalábbis az is lehetne, fegyver nélkül, itt minden második ember képes lenne legyőzni, mondjuk nem próbálna szerencsét. Séta közben leint néhány helyi lakost, hátha ők útba tudják igazítani. Csak nincs annyi kovács a környéken, hogy összezavarja vele a népet.
Pár pillanat múlva csak megérkezik ahhoz a bizonyos kovácsműhelyhez. Hogy nyitva vannak e, avagy zárva, azt nem tudja. Csak egy módon tudhatja meg. Kinyitja az ajtót, majd betér rajta. *
- Üdv. Kjenar Hastent keresem, jó helyen járok?
* Az útbaigazítás elég hasznosnak bizonyul, ugyanis elég hamar meglátja maga előtt a thargok jellegzetes építményeit. Megannyi ember kik békésen próbálják élni az életüket. Biztos vannak, akik jobb szeretnének máshol élni, de biztos többen vannak, akik ilyen megszólalásra megköveznék azt, aki ilyet mer mondani.
Még több gyaloglást követve végre eléri a Thargok ékkövét, vagy legalábbis eleinte csak megpillantja. Látszik, hogy nem szarral gurigáznak. Valóban elég nehéz lenne a Thargokat kiirtani, nem is csoda, hogy eddig senki sem próbálta meg. Barbár egy törzs, s minden egyes tagja kiképzett lehet. Eközben Arthenior még a saját városrészét is folyton elveszti. Ahhoz képest ez itt kész utópia!
Eléri hát a bejáratot, ahol nem meglepően, nem engedik át oly könnyen. Mivel nem helyi lakos és nincs is engedélye, ezért fegyvereit elkobozzák. Őket hidegen hagyja, hogy egy vörös lovas hívta meg valami Hastent nevű medvéhez. A szabály az szabály.
Megszabadítva minden vasától, így hirtelen pucérnak érzi magát. Legalábbis az is lehetne, fegyver nélkül, itt minden második ember képes lenne legyőzni, mondjuk nem próbálna szerencsét. Séta közben leint néhány helyi lakost, hátha ők útba tudják igazítani. Csak nincs annyi kovács a környéken, hogy összezavarja vele a népet.
Pár pillanat múlva csak megérkezik ahhoz a bizonyos kovácsműhelyhez. Hogy nyitva vannak e, avagy zárva, azt nem tudja. Csak egy módon tudhatja meg. Kinyitja az ajtót, majd betér rajta. *
- Üdv. Kjenar Hastent keresem, jó helyen járok?
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-01-26 21:48:04
Üzenet elküldve: 2025-01-26 21:48:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsnézőben//
- Úgy bizony. Irulok-pirulok most is.
* Helyesel buzgón bólogatva, holott a vörös üstökéhez társuló sápadt bőrén fikarcnyi jele sincs ennek.
Egy pillanatig csak bámul Ewatryssre. Szó mi szó, lassan esik le neki a célozgatás, de aztán előbb a szemöldökét vonja össze, majd a homlokan futnak ráncba a barázdák. *
- Átkozott fehérnép...
* Morogja a szakálla mögött, majd halkan nevetve szegezi ujját a nőre. Elismerően cicceg párat. *
- Eeez betalált elismerem. Ez jó volt, na.
* Mire odaérnek, valamelyest összeszedi magát.
A feltápászkodó idegen magassága megközelíti az övét, ezen azért magában elcsodálkozik. Kjenar se kis darab, még a férfiak között is kimagaslik, ezért aztán furcsa, hogy pont egy asszony közelíti meg termetben. Határozott, kurta beszédű ez a Yareka. Bólint a szavakra. *
- Gyorsan. Meg aztán, más munkám mára már úgysem akad. Átutazóban?
* Érdeklődik közömbösen, de tekintetével már a jószágot kutatja. *
- Esetleg a leesett patkók meglennének? Ha nincs, az se baj, csak valamivel több időbe telik.
* Nyugodtan közeledik a lóhoz, és ha engedi, megfogja és végigfutatja kezét rajta. *
- Ewatryss, nyugodtan nézz körül a műhelyben. Ha megtetszik valami, kiálts.
* Szól a tharg leánynak, nehogy azt gondolja, elfeledkezett az ígéretéről. *
- Értesz a kovaácsmesterséghez is?
* Csodálkozik, majd szerényen elvigyorodik . *
- Magam is csak megtűrt kontár vagyok itt. Az igazi mester hátul dolgozik épp. De a lovadat tarthatnád míg végzek, és nincs másutt dolgod.
* Térül-fordul a műhely sötétjében és magára kapja viseltes bőrkötényét és magához veszi szerszámait is.
Kjenar jóízűen felkacag Yareka szavain. *
- Az kéne még!
* Bizalmasan félhalkra veszi a hangját, de azért nem elég halkra, hogy Ewatryss ne hallaná mondandóját. *
- Tudod, istentelen sokat eszik. Nem győzné az ember fia etetni.
* Lemondóan csóválja a fejét, de azért megereszt egy sunyi pillantást a lány felé.
Közben munkához lát, sorban ellenőrzi a paták állapotát és a meglévő patkókat. Ha kezes az állat, gyorsan tud haladni. *
- Úgy bizony. Irulok-pirulok most is.
* Helyesel buzgón bólogatva, holott a vörös üstökéhez társuló sápadt bőrén fikarcnyi jele sincs ennek.
Egy pillanatig csak bámul Ewatryssre. Szó mi szó, lassan esik le neki a célozgatás, de aztán előbb a szemöldökét vonja össze, majd a homlokan futnak ráncba a barázdák. *
- Átkozott fehérnép...
* Morogja a szakálla mögött, majd halkan nevetve szegezi ujját a nőre. Elismerően cicceg párat. *
- Eeez betalált elismerem. Ez jó volt, na.
* Mire odaérnek, valamelyest összeszedi magát.
A feltápászkodó idegen magassága megközelíti az övét, ezen azért magában elcsodálkozik. Kjenar se kis darab, még a férfiak között is kimagaslik, ezért aztán furcsa, hogy pont egy asszony közelíti meg termetben. Határozott, kurta beszédű ez a Yareka. Bólint a szavakra. *
- Gyorsan. Meg aztán, más munkám mára már úgysem akad. Átutazóban?
* Érdeklődik közömbösen, de tekintetével már a jószágot kutatja. *
- Esetleg a leesett patkók meglennének? Ha nincs, az se baj, csak valamivel több időbe telik.
* Nyugodtan közeledik a lóhoz, és ha engedi, megfogja és végigfutatja kezét rajta. *
- Ewatryss, nyugodtan nézz körül a műhelyben. Ha megtetszik valami, kiálts.
* Szól a tharg leánynak, nehogy azt gondolja, elfeledkezett az ígéretéről. *
- Értesz a kovaácsmesterséghez is?
* Csodálkozik, majd szerényen elvigyorodik . *
- Magam is csak megtűrt kontár vagyok itt. Az igazi mester hátul dolgozik épp. De a lovadat tarthatnád míg végzek, és nincs másutt dolgod.
* Térül-fordul a műhely sötétjében és magára kapja viseltes bőrkötényét és magához veszi szerszámait is.
Kjenar jóízűen felkacag Yareka szavain. *
- Az kéne még!
* Bizalmasan félhalkra veszi a hangját, de azért nem elég halkra, hogy Ewatryss ne hallaná mondandóját. *
- Tudod, istentelen sokat eszik. Nem győzné az ember fia etetni.
* Lemondóan csóválja a fejét, de azért megereszt egy sunyi pillantást a lány felé.
Közben munkához lát, sorban ellenőrzi a paták állapotát és a meglévő patkókat. Ha kezes az állat, gyorsan tud haladni. *
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-01-26 13:35:40
Üzenet elküldve: 2025-01-26 13:35:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsnézőben//
*Ahogy a páros megszólítja, feltápászkodik a földről. Nem szívesen pillant fel senkire, álltában pedig általában a fordítottja igaz. Azt ő is jobban értékeli. Persze Kjenar is szép szál férfi, így ilyen jellegű problémája neki aligha lesz.*
-Amennyiben Te vagy Kjenar, a kovács, akkor téged kereslek. Üdv. A nevem Yareka. *Tekintete felméri a fekete üstökkel megáldott lányt is így közelebbről. Megereszt egy kurta biccentést a felé is, ennyi illem még belé is szorult.*
-Az attól is függ, mennyire dolgozol gyorsan. Úgy nem bánom a várakozást. *Szigorú pillantást vet a férfira, majd a hátas felé biccent.*
-Truba a neve. Két patáját is elhagytam az elmúlt hatban. *Nem kérdi, a férfi ért-e a patkoláshoz. Valahol úgy érzi, ez a kovácsmesterség alapja.*
-Jól fel kell ütni. A lovász, akinél jártam, botkezűbb volt, mint egy gyermek.
*Odébb sétál, hogy utat engedjen a kovácsnak, majd karjait összefonja melle alatt.*
-Megfizetem a munkád. És ha kell egy segítő kéz a műhelyedben, nem riadok vissza a kovácssegéd szerepétől sem. *A szavai komolyak, de azért egy vigyort megereszt. Nem vitatja el a valóságot; szüksége van betevőre és valamire, amivel elütheti idejét. Legalább egy darabig. Azzal kapcsolatban sem lenne kifogásolnivalója, hogy valakinek az utasításait kövesse. Mindig, mindenki utasításokat követ.
Ewatryss van annyira feltűnő jelenség, hogy magára vonzza a tekintetet.*
-Az asszonyod? *Kérdi Kjenart, pedig kérdezhetné akár a szóban forgó, ébenhajú leányt is. Ő mégis a kovácshoz szegezi kérdését.*
*Ahogy a páros megszólítja, feltápászkodik a földről. Nem szívesen pillant fel senkire, álltában pedig általában a fordítottja igaz. Azt ő is jobban értékeli. Persze Kjenar is szép szál férfi, így ilyen jellegű problémája neki aligha lesz.*
-Amennyiben Te vagy Kjenar, a kovács, akkor téged kereslek. Üdv. A nevem Yareka. *Tekintete felméri a fekete üstökkel megáldott lányt is így közelebbről. Megereszt egy kurta biccentést a felé is, ennyi illem még belé is szorult.*
-Az attól is függ, mennyire dolgozol gyorsan. Úgy nem bánom a várakozást. *Szigorú pillantást vet a férfira, majd a hátas felé biccent.*
-Truba a neve. Két patáját is elhagytam az elmúlt hatban. *Nem kérdi, a férfi ért-e a patkoláshoz. Valahol úgy érzi, ez a kovácsmesterség alapja.*
-Jól fel kell ütni. A lovász, akinél jártam, botkezűbb volt, mint egy gyermek.
*Odébb sétál, hogy utat engedjen a kovácsnak, majd karjait összefonja melle alatt.*
-Megfizetem a munkád. És ha kell egy segítő kéz a műhelyedben, nem riadok vissza a kovácssegéd szerepétől sem. *A szavai komolyak, de azért egy vigyort megereszt. Nem vitatja el a valóságot; szüksége van betevőre és valamire, amivel elütheti idejét. Legalább egy darabig. Azzal kapcsolatban sem lenne kifogásolnivalója, hogy valakinek az utasításait kövesse. Mindig, mindenki utasításokat követ.
Ewatryss van annyira feltűnő jelenség, hogy magára vonzza a tekintetet.*
-Az asszonyod? *Kérdi Kjenart, pedig kérdezhetné akár a szóban forgó, ébenhajú leányt is. Ő mégis a kovácshoz szegezi kérdését.*
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-01-26 07:44:42
Üzenet elküldve: 2025-01-26 07:44:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsnézőben//
- Általában azért ennyit nem eszek.
*Legyintgeti le a férfit, majd a kérdés után csak felkuncog. Körmönfont-e vagy inkább csak kíváncsi? Akármelyik is lehet. Az is lehet, hogy egyszerűen csak piszkálódik, mert ahhoz aztán felettébb edzett. Arra először csak a szemöldökei szaladnak fel magasra, hogy Kjenar mennyire lehet szeplőtlen meg szűzies. Valószínűleg annyira, mint amennyire ő maga. Azt már inkább elhiszi, hogy a köztes időt szívesebben tölti ki a munkával, mintsem a tharg lányok hajkurászásával. A végén viszont az elcsodálkozó, kissé tán hitetlenkedő tekintetet lassan felváltja egy igen ravasz és felettébb széles vigyor.*
- Szóval zavarba ejtőnek, hm.
*Komolyodik meg amennyire, tud. Kicsit rásegít egy torokköszörüléssel, majd teljes megértéssel bólogat a hallottakra.*
- Szóval ezért kutattad evés közben azt a Haldor fickót. Persze nincs azzal baj.
*Vonja meg a vállait egyszerűen, miközben továbbra is azzal a kibukni készülő vigyorral küzd. Odahaza neki is volt olyan barátja a sok között, aki, hm, zavarba ejtőnek érezte, ha nők között kellett lennie. Persze azt akkor ő máshogy fogalmazta meg. De tudja, hogy ilyen is van. Biztos csinos fickó lehet az a Haldor.*
- Csak nem akartam, hogy elsírd magad.
*Veti oda végszónak az ütés díjazására, majd megérkeztükben maga is a nő felé pillant. Most igyekezhet azon, hogy ne üljön ki az arcára a meghökkenés és valamiféle irigykedő pillantás sem. Ha ő ilyen fizikummal rendelkezne egy pillanatra sem tétovázna azon, hogy elinduljon Yagnarék portyáján.*
- Üdv!
*Fogja rövidre egy biccentéssel a nő felé, miközben lépteit hamarabb megfékezi. Innentől már nem szeretne láb alatt lenni.*
- Általában azért ennyit nem eszek.
*Legyintgeti le a férfit, majd a kérdés után csak felkuncog. Körmönfont-e vagy inkább csak kíváncsi? Akármelyik is lehet. Az is lehet, hogy egyszerűen csak piszkálódik, mert ahhoz aztán felettébb edzett. Arra először csak a szemöldökei szaladnak fel magasra, hogy Kjenar mennyire lehet szeplőtlen meg szűzies. Valószínűleg annyira, mint amennyire ő maga. Azt már inkább elhiszi, hogy a köztes időt szívesebben tölti ki a munkával, mintsem a tharg lányok hajkurászásával. A végén viszont az elcsodálkozó, kissé tán hitetlenkedő tekintetet lassan felváltja egy igen ravasz és felettébb széles vigyor.*
- Szóval zavarba ejtőnek, hm.
*Komolyodik meg amennyire, tud. Kicsit rásegít egy torokköszörüléssel, majd teljes megértéssel bólogat a hallottakra.*
- Szóval ezért kutattad evés közben azt a Haldor fickót. Persze nincs azzal baj.
*Vonja meg a vállait egyszerűen, miközben továbbra is azzal a kibukni készülő vigyorral küzd. Odahaza neki is volt olyan barátja a sok között, aki, hm, zavarba ejtőnek érezte, ha nők között kellett lennie. Persze azt akkor ő máshogy fogalmazta meg. De tudja, hogy ilyen is van. Biztos csinos fickó lehet az a Haldor.*
- Csak nem akartam, hogy elsírd magad.
*Veti oda végszónak az ütés díjazására, majd megérkeztükben maga is a nő felé pillant. Most igyekezhet azon, hogy ne üljön ki az arcára a meghökkenés és valamiféle irigykedő pillantás sem. Ha ő ilyen fizikummal rendelkezne egy pillanatra sem tétovázna azon, hogy elinduljon Yagnarék portyáján.*
- Üdv!
*Fogja rövidre egy biccentéssel a nő felé, miközben lépteit hamarabb megfékezi. Innentől már nem szeretne láb alatt lenni.*
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-01-24 11:49:46
Üzenet elküldve: 2025-01-24 11:49:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsnézőben//
* Volt szerencséje már végignézni a jarl kis játékát, nem szeret felvágni titulusával, vagy talán egy kicsit még örömét is leli abban, ha bizonytalanságban tarthatja az embereket. *
- Nincs fejadag. A termés elegendő, és vadban gazdag a vidék. De asszony, ennyi étel egy megtermett férfiembernek is elég lett volna. Hová pakolod ezt a sok élelmet magadban?
* Tűnődve végigpillant a másikon, és nahát, támad is pár ötlete hogy hova, de inkább csendben vigyorog. *
- Ez ismét valamiféle körmönfontnak szánt körkérdés, amivel ki szeretnéd deríteni, nős vagyok-e?
* Lemondó sóhajjal csóválja a fejét. *
- Hát legyen! Hajadon vagyok, szeplőtlen és szűzies, mint a frissen nyílott rózsabimbó. Most elégedett vagy? De mielőtt hiú ábrándokat kezdenél kergetni, előre figyelmeztetlek, szívem az acélé es nem másé.
* Szenvedélyes szavait mellére szorított öklével fejezi be. *
- Ezenkívül szégyenlős vagyok és roppantmód zavarba ejtőnek találom a női társaságot. Nnnna.
* Igazából nagyobb öklözésre számított, így ezt a suta legyintést kissé csalódottan veszi tudomásul. *
- Ennyi telik tőled? Mintha egy légy szállt volna erre...
* Megérkeznek a kovácsműhely elé, és az öreg a sarokban egy mogorva intéssel adja a tudtára, hogy amott van, aki őt keresi. Odapillant és elnyom magában egy füttyentést. A kölyök nem túlzott. *
- Üdv néked. Úgy hallottam engem keresek. Miben lehetek szolgálatodra?
* Firtatja, miután közelebb lépdel a szemlátomast unatkozó, jókora nőhöz. Ha ő várná sodrófával otthon, bizony, soha életében nem kocsmázna többet. *
- Remélem nem várakoztattalak soká.
* Harcedzett nő, kiállását sok férfi is megirigyelhetné. Kíváncsi miben lehet szolgálatára, bár a közelben legelésző ismeretlen tarka jószág nem sok okot ad a képzeletre. *
* Volt szerencséje már végignézni a jarl kis játékát, nem szeret felvágni titulusával, vagy talán egy kicsit még örömét is leli abban, ha bizonytalanságban tarthatja az embereket. *
- Nincs fejadag. A termés elegendő, és vadban gazdag a vidék. De asszony, ennyi étel egy megtermett férfiembernek is elég lett volna. Hová pakolod ezt a sok élelmet magadban?
* Tűnődve végigpillant a másikon, és nahát, támad is pár ötlete hogy hova, de inkább csendben vigyorog. *
- Ez ismét valamiféle körmönfontnak szánt körkérdés, amivel ki szeretnéd deríteni, nős vagyok-e?
* Lemondó sóhajjal csóválja a fejét. *
- Hát legyen! Hajadon vagyok, szeplőtlen és szűzies, mint a frissen nyílott rózsabimbó. Most elégedett vagy? De mielőtt hiú ábrándokat kezdenél kergetni, előre figyelmeztetlek, szívem az acélé es nem másé.
* Szenvedélyes szavait mellére szorított öklével fejezi be. *
- Ezenkívül szégyenlős vagyok és roppantmód zavarba ejtőnek találom a női társaságot. Nnnna.
* Igazából nagyobb öklözésre számított, így ezt a suta legyintést kissé csalódottan veszi tudomásul. *
- Ennyi telik tőled? Mintha egy légy szállt volna erre...
* Megérkeznek a kovácsműhely elé, és az öreg a sarokban egy mogorva intéssel adja a tudtára, hogy amott van, aki őt keresi. Odapillant és elnyom magában egy füttyentést. A kölyök nem túlzott. *
- Üdv néked. Úgy hallottam engem keresek. Miben lehetek szolgálatodra?
* Firtatja, miután közelebb lépdel a szemlátomast unatkozó, jókora nőhöz. Ha ő várná sodrófával otthon, bizony, soha életében nem kocsmázna többet. *
- Remélem nem várakoztattalak soká.
* Harcedzett nő, kiállását sok férfi is megirigyelhetné. Kíváncsi miben lehet szolgálatára, bár a közelben legelésző ismeretlen tarka jószág nem sok okot ad a képzeletre. *
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-01-22 23:44:11
Üzenet elküldve: 2025-01-22 23:44:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsnézőben//
//Ewatryss, Kjenar//
*Türelmes természet. Főleg akkor, ha nincs más opciója, mint várakozni. Nem gondolná, hogy a kovács házon kívül van, azt a helyiek vagy a kölyök biztosan elregélte volna. Vagy ha utóbbi esetleg lódított neki, hát biztosan lesz még alkalma kiosztani a megfelelő jutalmat érte. Nem siet sehova a Vashegyről.
Hátát a kovácsműhely falának vetve ücsörög leterített kabátján, unottan dobálva egy öklömnyi kődarabot. Barna tekintete szórakozottan jár a jövő-menő helyieken. Egy-egy szempár elidőz rajta, de aligha állja hosszan az ő tekintetét. Valahogy jóleső érzés ez, még egy halovány mosolyt is arcára költöztet az aprócska diadal.
Van ideje szemrevételezni a közeli erőd falait. Szép magas, ezt meg kell hagynia, és alighanem funkciójának is megfelel. Nem járt még odafenn, de épp eleget tud félfarkas gazdájáról és pereputtyáról.*
~Godarszopók.~ *Persze nem oly ostoba, hogy véleményének hangot is adjon. Megelégszik azzal, ha kiköp. Nem gyáva, csupán nem ostoba. Ha ezen a földön óhajt szerencsét próbálni, kénytelen lesz elviselni, hogy errefelé nem a Thargodrymek az urak, hanem a Rhagodarok. Utóbbi kevésbé ismert név az óhazában, de itt... Itt olybá tűnik, vitték valamire.
A magasba dobja a követ, majd elkapja. Truba, a barnafoltos, fehér hátas komótosan legelészik néhány lépésnyire, szemmel láthatóan neki nincs terhére a várakozás. Miközben a vaskos falakat szemléli, két alakot vél felfedezni a lefelé kanyargó, kövezett utacskán.
Egy thargvérnek tűnő, rőtszakállú, izmos férfi, s vele egy fekete csibécske. Nem számít rá, hogy előbbi a kovács, elvégre fogalma sincs, ki is valójában a félvér által emlegetett "Kjenar". Mindenesetre kilóg a forgatagból, már csak termete miatt is. A leányról első pillantásra azok a mutatós kis Thargodar hajadonok jutnak eszébe, kikre oly bőszen vadásztak a Thargodrymfiak egy-egy csata után. Persze csak a hollószín haja miatt - a kék szemek már nem árulkodnak a vérről. Ezekre a megállapításokra mind van ideje; Ahogy a többi járókelőt is, őket is szenvtelenül, már-már kihívóan megméri.*
//Ewatryss, Kjenar//
*Türelmes természet. Főleg akkor, ha nincs más opciója, mint várakozni. Nem gondolná, hogy a kovács házon kívül van, azt a helyiek vagy a kölyök biztosan elregélte volna. Vagy ha utóbbi esetleg lódított neki, hát biztosan lesz még alkalma kiosztani a megfelelő jutalmat érte. Nem siet sehova a Vashegyről.
Hátát a kovácsműhely falának vetve ücsörög leterített kabátján, unottan dobálva egy öklömnyi kődarabot. Barna tekintete szórakozottan jár a jövő-menő helyieken. Egy-egy szempár elidőz rajta, de aligha állja hosszan az ő tekintetét. Valahogy jóleső érzés ez, még egy halovány mosolyt is arcára költöztet az aprócska diadal.
Van ideje szemrevételezni a közeli erőd falait. Szép magas, ezt meg kell hagynia, és alighanem funkciójának is megfelel. Nem járt még odafenn, de épp eleget tud félfarkas gazdájáról és pereputtyáról.*
~Godarszopók.~ *Persze nem oly ostoba, hogy véleményének hangot is adjon. Megelégszik azzal, ha kiköp. Nem gyáva, csupán nem ostoba. Ha ezen a földön óhajt szerencsét próbálni, kénytelen lesz elviselni, hogy errefelé nem a Thargodrymek az urak, hanem a Rhagodarok. Utóbbi kevésbé ismert név az óhazában, de itt... Itt olybá tűnik, vitték valamire.
A magasba dobja a követ, majd elkapja. Truba, a barnafoltos, fehér hátas komótosan legelészik néhány lépésnyire, szemmel láthatóan neki nincs terhére a várakozás. Miközben a vaskos falakat szemléli, két alakot vél felfedezni a lefelé kanyargó, kövezett utacskán.
Egy thargvérnek tűnő, rőtszakállú, izmos férfi, s vele egy fekete csibécske. Nem számít rá, hogy előbbi a kovács, elvégre fogalma sincs, ki is valójában a félvér által emlegetett "Kjenar". Mindenesetre kilóg a forgatagból, már csak termete miatt is. A leányról első pillantásra azok a mutatós kis Thargodar hajadonok jutnak eszébe, kikre oly bőszen vadásztak a Thargodrymfiak egy-egy csata után. Persze csak a hollószín haja miatt - a kék szemek már nem árulkodnak a vérről. Ezekre a megállapításokra mind van ideje; Ahogy a többi járókelőt is, őket is szenvtelenül, már-már kihívóan megméri.*
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-01-22 07:22:01
Üzenet elküldve: 2025-01-22 07:22:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kjenar//
*Ha elmesélné, hogy miként találkozott a jarlal, akkor valószínűleg nem csak nevetgélne, hanem egyenesen ki is röhögné. Valahol még mindig ég a képe azután, ahogy bemutatkozott. De mentségére legyen mondva fogalma sem volt, hogy éppen Yagnarba botlott bele akkor.
A megjegyzésre csak a szemeit forgatja.*
- Mindenképp te leszel az első, akinek szólni fogok.
*Húzza össze a szemeit, de hiába igyekszik mogorvának tűnni, az ajkain játszik az a komisz vigyor. Hiába, eddig maga sem panaszkodhat a társaságra.*
- Nem mondtad, hogy mennyi a fejadag.
*Apránként már nem olyan kín a mozgás, de a műhely felé haladva azért kell egy kis idő, hogy fürgébben tudjon haladni. De nem akarja Kjenart feltartani szóval igyekszik.*
- Igazán nagy szakértője vagy a nőknek. Ha jól sejtem otthon vár is egy. Sodrófával. Hogy agyon csapjon.
*Sandít fel a férfira összevont szemöldökkel, a megjegyzés végét viszont már azzal díjazza, hogy közelebb lépdel mellé és ujjait ökölbe szorítva üt finoman a férfi vállába.*
- Ha így haladsz sárkányszerűen még beléd harapni sem leszek rest.
*De hiába most sem sikerül komolyan morcosnak lennie. Pedig aztán bosszantja rendesen annak a bajusznak a rezgése, de ő maga halkan felnevet.
Amikor a kölyök eléjük ér és elregéli, hogy bizony várják a kovácsot maga sem rest megszaporázni a lépteit. Eszében sincs ilyen nélkülözhetetlen férfit feltartani. Arra, hogy milyen asszony vár Kjenarra akaratlanul is szélesebben elvigyorodik.*
- No fene.
*Jegyzi meg halkan az orra alatt, miközben szemei kíváncsian tekintgetnek máris a műhely felé.*
*Ha elmesélné, hogy miként találkozott a jarlal, akkor valószínűleg nem csak nevetgélne, hanem egyenesen ki is röhögné. Valahol még mindig ég a képe azután, ahogy bemutatkozott. De mentségére legyen mondva fogalma sem volt, hogy éppen Yagnarba botlott bele akkor.
A megjegyzésre csak a szemeit forgatja.*
- Mindenképp te leszel az első, akinek szólni fogok.
*Húzza össze a szemeit, de hiába igyekszik mogorvának tűnni, az ajkain játszik az a komisz vigyor. Hiába, eddig maga sem panaszkodhat a társaságra.*
- Nem mondtad, hogy mennyi a fejadag.
*Apránként már nem olyan kín a mozgás, de a műhely felé haladva azért kell egy kis idő, hogy fürgébben tudjon haladni. De nem akarja Kjenart feltartani szóval igyekszik.*
- Igazán nagy szakértője vagy a nőknek. Ha jól sejtem otthon vár is egy. Sodrófával. Hogy agyon csapjon.
*Sandít fel a férfira összevont szemöldökkel, a megjegyzés végét viszont már azzal díjazza, hogy közelebb lépdel mellé és ujjait ökölbe szorítva üt finoman a férfi vállába.*
- Ha így haladsz sárkányszerűen még beléd harapni sem leszek rest.
*De hiába most sem sikerül komolyan morcosnak lennie. Pedig aztán bosszantja rendesen annak a bajusznak a rezgése, de ő maga halkan felnevet.
Amikor a kölyök eléjük ér és elregéli, hogy bizony várják a kovácsot maga sem rest megszaporázni a lépteit. Eszében sincs ilyen nélkülözhetetlen férfit feltartani. Arra, hogy milyen asszony vár Kjenarra akaratlanul is szélesebben elvigyorodik.*
- No fene.
*Jegyzi meg halkan az orra alatt, miközben szemei kíváncsian tekintgetnek máris a műhely felé.*
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-01-21 15:33:52
Üzenet elküldve: 2025-01-21 15:33:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ewatryss//
- Bohókás? Bohókás... Bohókás Yagnar Rhagodar...
* Kérdez vissza szemöldökét megemelve, majd immár jókedvűen nevetgélve ismetelgeti a bajsza alatt. Megköszörüli a torkát végül. *
- Azért ezt ne nagyon említsd előtte. De ha mégis, előtte mindenképpen szólj! Látni akarom.
* Gálánsan meghajtja magát ültében. *
- Nem érzem büntetésnek a kisasszony társasagát.
* Igazat beszél, kedveli a felvagós nyelvű lányt. Ewatryss befejezi a zabálást, nem vágnak senkihez hozzá semmit, tehát, indulhatnak. Égre emelt tekintettel követi a nyöszörgő boszorkányt. *
- Asszony, még pár hét és kieszed a vagyonából a Vashegyet.
* Elegedetten felnevet. Elnyomja a késztetést, hogy amolyan férfimód rávágjon a másik hátára. Talán a tomporára kellene? Eltekint az ötlettől, inkább a lány mellé szegődik fürge léptekkel és megindul a műhely felé. Bizalmas hangon közli mondandóját. *
- Úgy hallottam, a nők igencsak morcos és zsémbes természetűek ha éhesek, szinte más emberek lesznek. Örömmel látom, hogy a te természetedet nem befolyásolják ilyesmi kósza szükségletek. Személyiséged épp olyan elbájolóan sárkányszerű tele gyomorral, mint éhezve.
* Szavai közben egyenletes hangsúlyt használ és meredten előre a távolba néz. Csak bajszának apró rezgése árulhatja el kitörni készülő nevetését.
Hamar Amonra érnek és eléjük toppan egy sietve érkező kölyök. Helyi gyerek, látta már. *
- Mi járatban, Arne?
* Még a neve is eszébe jut, nagyszerű. Talán néha még a lovak kantárját is tartotta neki, úgy rémlik. A gyerek gyorsan elregéli jöttének okát, ami pedig ő maga. *
- Hív a kötelesség!
* Vigyorog, majd megnyújtja lépteit a műhely felé. Arne melléjük szegődik, és nem rest elpletykálni az "irtózatos nőszemély" külsejét. Kjenar szerint bizonyára erősen túloz a csemete, de majd kiderül. Reméli nem váratta túl soká. *
A hozzászólás írója (Kjenar Hasten) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.21 15:35:33
- Bohókás? Bohókás... Bohókás Yagnar Rhagodar...
* Kérdez vissza szemöldökét megemelve, majd immár jókedvűen nevetgélve ismetelgeti a bajsza alatt. Megköszörüli a torkát végül. *
- Azért ezt ne nagyon említsd előtte. De ha mégis, előtte mindenképpen szólj! Látni akarom.
* Gálánsan meghajtja magát ültében. *
- Nem érzem büntetésnek a kisasszony társasagát.
* Igazat beszél, kedveli a felvagós nyelvű lányt. Ewatryss befejezi a zabálást, nem vágnak senkihez hozzá semmit, tehát, indulhatnak. Égre emelt tekintettel követi a nyöszörgő boszorkányt. *
- Asszony, még pár hét és kieszed a vagyonából a Vashegyet.
* Elegedetten felnevet. Elnyomja a késztetést, hogy amolyan férfimód rávágjon a másik hátára. Talán a tomporára kellene? Eltekint az ötlettől, inkább a lány mellé szegődik fürge léptekkel és megindul a műhely felé. Bizalmas hangon közli mondandóját. *
- Úgy hallottam, a nők igencsak morcos és zsémbes természetűek ha éhesek, szinte más emberek lesznek. Örömmel látom, hogy a te természetedet nem befolyásolják ilyesmi kósza szükségletek. Személyiséged épp olyan elbájolóan sárkányszerű tele gyomorral, mint éhezve.
* Szavai közben egyenletes hangsúlyt használ és meredten előre a távolba néz. Csak bajszának apró rezgése árulhatja el kitörni készülő nevetését.
Hamar Amonra érnek és eléjük toppan egy sietve érkező kölyök. Helyi gyerek, látta már. *
- Mi járatban, Arne?
* Még a neve is eszébe jut, nagyszerű. Talán néha még a lovak kantárját is tartotta neki, úgy rémlik. A gyerek gyorsan elregéli jöttének okát, ami pedig ő maga. *
- Hív a kötelesség!
* Vigyorog, majd megnyújtja lépteit a műhely felé. Arne melléjük szegődik, és nem rest elpletykálni az "irtózatos nőszemély" külsejét. Kjenar szerint bizonyára erősen túloz a csemete, de majd kiderül. Reméli nem váratta túl soká. *
A hozzászólás írója (Kjenar Hasten) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.21 15:35:33
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-01-05 15:08:52
Üzenet elküldve: 2025-01-05 15:08:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsnézőben//
*Kantáron vezeti a kacskaringós, ám széles kaptatón a fehér, barna foltos kancát. Nem kötődik különösebben a hátashoz, nem az a lovas fajta, de el kell ismernie, hogy kimondottan nagy előny, ha az ember birtokol egy efféle jószágot. Legalábbis jóval gyorsabban ér el ekképp egyik helyről a másikra. Itt nincsenek akkora hegyek, ahová képtelenség felkaptatni egy lóval. Ekképp pedig mielőbb szüksége van rá, hogy valaki kikalapálja a patáit.
A kapuőr már nem csinál problémát a jöttéből. Jó néhány hat óta itt van és nem is túl könnyű őt összetéveszteni másokkal. Ő sem rejti véka alá testi adottságait, épp ellenkezőleg.
Némi kérdezősködés után hamar útba igazítják, merre rejlik ez a "Kjenar nevű" kovács. Túl sokat nem kell keresgélnie sem, egy efféle iparosműhelyet könnyen megismer az ember. Üllő, szerszámok, hordó a víznek; ami kell. Egy gond van csak; a Kjenar nevű kovács olybá tűnik, házon kívül tartózkodik épp.
Nagyot fújtat. Nem az a türelmes fajta, de erőt vesz magán és kiköti Trubát a legközelebbi cölöphöz. Ő nemes egyszerűséggel ledobja hátsóját a földre, hátát pedig a kovácsház falának veti.*
-Hé, kölök! *Biccent egy faággal hadonászó, épp a kovácsműhely előtt elszaladó gyermek felé. Egyértelműen tharg csemete. Barna haját varkocsba fonva tartja, s noha nyeszlett, de nyúlánk fajta.*
-Nesze! *Azzal 5 aranynak megfelelő érmét dob a kölyöknek.
. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy neki sem rejlik sokkal több a zsebében, de ezzel ráér később foglalkozni.*
-Tudod, ki dolgozik itt? A Kjenar nevű kovácsot ismered? Szólj neki, hogy dolga akadt, s van itt valaki, aki őt keresi. Na! *Elhessegeti a kölyköt, ő pedig jobb híján a falnak dönti fejét és lehunyja szemeit, még ha csak egy rövid időre is. A járókelők lármája és a hűvös szellő susogása, ahogy a kőházak közé ékelt, száradó ruhákkal játszik, furcsamód nyugtatólag hat rá.*
*Kantáron vezeti a kacskaringós, ám széles kaptatón a fehér, barna foltos kancát. Nem kötődik különösebben a hátashoz, nem az a lovas fajta, de el kell ismernie, hogy kimondottan nagy előny, ha az ember birtokol egy efféle jószágot. Legalábbis jóval gyorsabban ér el ekképp egyik helyről a másikra. Itt nincsenek akkora hegyek, ahová képtelenség felkaptatni egy lóval. Ekképp pedig mielőbb szüksége van rá, hogy valaki kikalapálja a patáit.
A kapuőr már nem csinál problémát a jöttéből. Jó néhány hat óta itt van és nem is túl könnyű őt összetéveszteni másokkal. Ő sem rejti véka alá testi adottságait, épp ellenkezőleg.
Némi kérdezősködés után hamar útba igazítják, merre rejlik ez a "Kjenar nevű" kovács. Túl sokat nem kell keresgélnie sem, egy efféle iparosműhelyet könnyen megismer az ember. Üllő, szerszámok, hordó a víznek; ami kell. Egy gond van csak; a Kjenar nevű kovács olybá tűnik, házon kívül tartózkodik épp.
Nagyot fújtat. Nem az a türelmes fajta, de erőt vesz magán és kiköti Trubát a legközelebbi cölöphöz. Ő nemes egyszerűséggel ledobja hátsóját a földre, hátát pedig a kovácsház falának veti.*
-Hé, kölök! *Biccent egy faággal hadonászó, épp a kovácsműhely előtt elszaladó gyermek felé. Egyértelműen tharg csemete. Barna haját varkocsba fonva tartja, s noha nyeszlett, de nyúlánk fajta.*
-Nesze! *Azzal 5 aranynak megfelelő érmét dob a kölyöknek.
. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy neki sem rejlik sokkal több a zsebében, de ezzel ráér később foglalkozni.* -Tudod, ki dolgozik itt? A Kjenar nevű kovácsot ismered? Szólj neki, hogy dolga akadt, s van itt valaki, aki őt keresi. Na! *Elhessegeti a kölyköt, ő pedig jobb híján a falnak dönti fejét és lehunyja szemeit, még ha csak egy rövid időre is. A járókelők lármája és a hűvös szellő susogása, ahogy a kőházak közé ékelt, száradó ruhákkal játszik, furcsamód nyugtatólag hat rá.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 629-648