Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 15 (281. - 300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
300. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-04-18 22:27:27
Üzenet elküldve: 2022-04-18 22:27:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Szellemláncon - Kagaenae//
*Mikor bokájánál fogva rántották vissza Őseik Csarnokának kapujából, dühös volt. Még holtában is ábrándozik a tiszteletére emelt kupákról és a végsőkig tartó mulatságról. A csarnok azonban, ahol népük vezéreivel és haduraival koccinthatott volna, szinte elérhetetlen távolságra van most tőle. Teljesítenie kell népük akaratát, mi egyben az ő sorsa is immáron.
Ha a szellemlét mellé bármilyen előny társul az az, hogy nem kell bebocsájtást kérnie. Most sincs ez másképp, a vágtató Éné magával huzibálja. Örülne, ha legalább a menetszél érné, de ez az öröm neki nem adatik meg ebben az állapotában. Helyette számot vethet sorsával, ami olybá tűnik, összecseng a leányéval. Azzal, hogy Kagaenae bevitte a halálos csapást, akaratlanul is összekovácsolta sorsuk, mi ugyan nem egy, de összefonódik. Bárhogy is végződjék ez az egész kalamajka, ő türelmesen kivár itt, a szellemvilágban.*
*Mikor bokájánál fogva rántották vissza Őseik Csarnokának kapujából, dühös volt. Még holtában is ábrándozik a tiszteletére emelt kupákról és a végsőkig tartó mulatságról. A csarnok azonban, ahol népük vezéreivel és haduraival koccinthatott volna, szinte elérhetetlen távolságra van most tőle. Teljesítenie kell népük akaratát, mi egyben az ő sorsa is immáron.
Ha a szellemlét mellé bármilyen előny társul az az, hogy nem kell bebocsájtást kérnie. Most sincs ez másképp, a vágtató Éné magával huzibálja. Örülne, ha legalább a menetszél érné, de ez az öröm neki nem adatik meg ebben az állapotában. Helyette számot vethet sorsával, ami olybá tűnik, összecseng a leányéval. Azzal, hogy Kagaenae bevitte a halálos csapást, akaratlanul is összekovácsolta sorsuk, mi ugyan nem egy, de összefonódik. Bárhogy is végződjék ez az egész kalamajka, ő türelmesen kivár itt, a szellemvilágban.*
299. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-04-15 22:02:06
Üzenet elküldve: 2022-04-15 22:02:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 808
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 808
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Pontos vagyok uram//
*A lány határozottan különösnek tűnik számára. Valóban mint azok a gombafőzeteken tartott rabszolgák akikről a felszínieknek nem szokás beszélni. A kapott válasz se az amit várhatna a több, de egyszerű kérdésére.*
-Nem tudod, hogy jól vagy-e?*Kérdez vissza kicsit meglepetten a mélységi.*Honnan származol?
*Helyi lenne? Mit csináljon vele? Rabszolga volna? Emlékszik, hogy látott már rabszolgákat a thargoknál. Hagyja itt? Nem lenne akkor baja? Továbbra se mer közelebb menni a látszólag nem épelméjű nőhöz. Az is felmerül benne, hogy ő valami helyi sámán volna mikor az hátradől és elengedi a társalgást. A fiú meg zavartan töpreng mit csináljon mikor újra kinyílnak a szemek és mond valamit amit a mágus nem tud értelmezni. Idegesen maga mögé néz, ha nem lát semmit akkor a lányra és eléggé kellemetlenül érzi magát.*
-Velem? Nem akarlak elvinni. A lábadra nem tudsz felállni?
~Mit kell ilyenkor mondani? Ez annyira rossz. Mit csináljak vele?~
*A lány határozottan különösnek tűnik számára. Valóban mint azok a gombafőzeteken tartott rabszolgák akikről a felszínieknek nem szokás beszélni. A kapott válasz se az amit várhatna a több, de egyszerű kérdésére.*
-Nem tudod, hogy jól vagy-e?*Kérdez vissza kicsit meglepetten a mélységi.*Honnan származol?
*Helyi lenne? Mit csináljon vele? Rabszolga volna? Emlékszik, hogy látott már rabszolgákat a thargoknál. Hagyja itt? Nem lenne akkor baja? Továbbra se mer közelebb menni a látszólag nem épelméjű nőhöz. Az is felmerül benne, hogy ő valami helyi sámán volna mikor az hátradől és elengedi a társalgást. A fiú meg zavartan töpreng mit csináljon mikor újra kinyílnak a szemek és mond valamit amit a mágus nem tud értelmezni. Idegesen maga mögé néz, ha nem lát semmit akkor a lányra és eléggé kellemetlenül érzi magát.*
-Velem? Nem akarlak elvinni. A lábadra nem tudsz felállni?
~Mit kell ilyenkor mondani? Ez annyira rossz. Mit csináljak vele?~
298. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-04-15 19:27:08
Üzenet elküldve: 2022-04-15 19:27:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
*Aenae megérkezik, úgy mint egy nagy-hatalmú mágus, aki nem jön sem túl korán, sem túl későn, hanem pont akkor, mikor ő maga meg akar érkezni. Legalábbis, ha bárki kérdezné, vagy megjegyzést tenne, akkor ezt válaszolná. Kicsit erre ugyan rácáfol a tény, hogy a lovát tajtékosra hajtotta, meg hogy blúza a saját izzadtságától tapad a hátára, de aki firtatni meri, azt majd ledöfi a pillantásával.
Nem firtatják, viszont megbámulják, amit Aenae mindig is utált. Ha valaki hosszasan és szemérmetlenül megbámulja, akkor rendszerint elgondolkodik azon, hogy bizonyára koszos az orra, vagy leette magát, most nem kell ezen hosszasan agyalnia, mert egyrészt a vágtának köszönhetően csapzott, másrészt meg bizonyára mindenki tisztában van a történtekkel. Aenae persze szeretne ebből a kutyaszorítóból úgy szabadulni, hogy büszkesége ne sérüljön. A Vashegy népe már minden bizonnyal meghozta a maga ítéletét, ki-ki a saját szájíze és vérmérséklete szerint. De Aenae most az egyszer nem foglalkozik azzal, hogy mit gondolhatnak róla, sőt nagyon kell igyekeznie, hogy semlegesnek látszódjék és ne üljön az arcára az az öröm és megkönnyebbülés, amit amúgy érez. Még akkor is ezt érzi, ha amúgy Laor kérdés nélkül agyoncsapja a szeretője parancsára - aki szintén kérdés nélkül adná ki a parancsot. A kapuőrséggel nyilván most sem cseveg, csak a lovászfiúnak köszöni majd meg, mikor az elvezeti a lovát. Lendületesen halad, próbál egyfajta egyensúlyt találni a ráérős és a rohanós gyaloglás között.
Megtudja, hogy Cha'yss a kancellárián tartózkodik - vagy legalábbis abba az irányba indult - a vöröshajú kísérője társaságában, Kagan egykori neje pedig valahol Thargarodban van, vélhetően a szeretőjével.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.15 20:20:41
Nem firtatják, viszont megbámulják, amit Aenae mindig is utált. Ha valaki hosszasan és szemérmetlenül megbámulja, akkor rendszerint elgondolkodik azon, hogy bizonyára koszos az orra, vagy leette magát, most nem kell ezen hosszasan agyalnia, mert egyrészt a vágtának köszönhetően csapzott, másrészt meg bizonyára mindenki tisztában van a történtekkel. Aenae persze szeretne ebből a kutyaszorítóból úgy szabadulni, hogy büszkesége ne sérüljön. A Vashegy népe már minden bizonnyal meghozta a maga ítéletét, ki-ki a saját szájíze és vérmérséklete szerint. De Aenae most az egyszer nem foglalkozik azzal, hogy mit gondolhatnak róla, sőt nagyon kell igyekeznie, hogy semlegesnek látszódjék és ne üljön az arcára az az öröm és megkönnyebbülés, amit amúgy érez. Még akkor is ezt érzi, ha amúgy Laor kérdés nélkül agyoncsapja a szeretője parancsára - aki szintén kérdés nélkül adná ki a parancsot. A kapuőrséggel nyilván most sem cseveg, csak a lovászfiúnak köszöni majd meg, mikor az elvezeti a lovát. Lendületesen halad, próbál egyfajta egyensúlyt találni a ráérős és a rohanós gyaloglás között.
Megtudja, hogy Cha'yss a kancellárián tartózkodik - vagy legalábbis abba az irányba indult - a vöröshajú kísérője társaságában, Kagan egykori neje pedig valahol Thargarodban van, vélhetően a szeretőjével.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.15 20:20:41
297. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-04-15 18:49:05
Üzenet elküldve: 2022-04-15 18:49:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Pontos vagyok uram//
*A kérdések hallatán egyetlen arcizma sem mozdul, továbbra is csak nagy szemekkel nézi az idegent. Valahogy képtelenségnek tűnik, hogy valaki csak azért szóljon hozzá, hogy mindezeket megtudakolja.*
- Nem tudom. *Ejti ki végül lassan az univerzális, és teljességgel őszinte választ. Bár arról van sejtése, hogy nincs jól, a többi kettőt nem igazán tudja felidézni. Emlékei az utóbbi időben nem tartanak ki túl sokáig, vagy talán el sem jutnak addig, hogy emlékekké váljanak. Olyasmi uralkodik elméjén, ami ezt nem engedi. Ránézésre bizonyosan éhezik egy ideje, hisz a foszlott rongyok alól kibukkanó csuklóin és bokáin minden ín és csont jól kivehető. Nagyobb sérülés nem látszik rajta, csak apróbb sebek és horzsolások tarkítják itt-ott.
Egy darabig még bámulja Quantallt, de aztán ismét elhomályosul a tekintete, ahogy visszadől a fához. Pár pillanattal később – függetlenül attól, mint mond vagy tesz a férfi – azonban újból figyelem költözik a kék szemekbe, ami ezúttal nem a sötételf felé irányul.*
- Nem mehetek… hisz nem tudok. Te is… látod. *Fáradt, megtört mosolyra húzódnak ajkai, mégis van valami diadalittas benne, ahogy elpillant Quantall válla felett.*
*A kérdések hallatán egyetlen arcizma sem mozdul, továbbra is csak nagy szemekkel nézi az idegent. Valahogy képtelenségnek tűnik, hogy valaki csak azért szóljon hozzá, hogy mindezeket megtudakolja.*
- Nem tudom. *Ejti ki végül lassan az univerzális, és teljességgel őszinte választ. Bár arról van sejtése, hogy nincs jól, a többi kettőt nem igazán tudja felidézni. Emlékei az utóbbi időben nem tartanak ki túl sokáig, vagy talán el sem jutnak addig, hogy emlékekké váljanak. Olyasmi uralkodik elméjén, ami ezt nem engedi. Ránézésre bizonyosan éhezik egy ideje, hisz a foszlott rongyok alól kibukkanó csuklóin és bokáin minden ín és csont jól kivehető. Nagyobb sérülés nem látszik rajta, csak apróbb sebek és horzsolások tarkítják itt-ott.
Egy darabig még bámulja Quantallt, de aztán ismét elhomályosul a tekintete, ahogy visszadől a fához. Pár pillanattal később – függetlenül attól, mint mond vagy tesz a férfi – azonban újból figyelem költözik a kék szemekbe, ami ezúttal nem a sötételf felé irányul.*
- Nem mehetek… hisz nem tudok. Te is… látod. *Fáradt, megtört mosolyra húzódnak ajkai, mégis van valami diadalittas benne, ahogy elpillant Quantall válla felett.*
296. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-04-12 17:58:40
Üzenet elküldve: 2022-04-12 17:58:40
ÚJ
![>Rh'onhan Heli'otis [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban//
- Nem tudod, hogy kihez jöttél?
*Az íjász ezúttal szelíd türelemmel néz a synmiraira. Ahogy a gyengeelméjűekre szokás.*
- Egyrészt itt van Kagaenae Thargodar, a néhai hadúr lánya és örököse. Másrészt pedig Leandana Thargodar, a Szellemjáró és a hadúr örököse. Mármint azóta, hogy feltámadott halottaiból.
*Kicsit megáll, fürkészőn nézi a párost.*
- Ugyan már, nem mondjátok, hogy nem hallottatok még róla! Akárki jön Arthenior felől mind azt pletykálja, hogy olyan sűrű rajokban kószálnak arrafelé az egykori halottak, hogy az már Grombar rondább napjait idézi.
*Végül csak megvonja a vállát.*
- Különben nem az én dolgom, hogy kit kerestek. Ameddig nem csináltok bajt.
*Mint ahogy azt sem tartja dolgának, hogy az érkezők orrára kösse: a két úrnő közül csak az idősebbik tartózkodik a Vashegyen. Legalábbis Aenae-t még nem látta visszatérni. Közben elkezdi begyűjteni a fegyvereket.*
- Mög. *bólint az orknak* Virágot vinnél a szobrához? Helyes.
*Kezdje el magyarázni az agyarasnak, hogy a hadúron egy átok fogott és nem úgy halott, ahogy egy ork is el tudja képzelni? Felesleges fáradtságnak tartaná. Futólag szemügyre veszi az ork sérüléseit, egy aprót bólint is hozzá. Minden bizonnyal lopáson kapták valahol és ellátták a baját. Így van ez, ez a fajta mind egyforma.*
- Amikor mentek, visszakapjátok őket.
*Ez a fegyverekre vonatkozik, aztán az elf kérdésére is bólint egyet.*
- De. Ő is synmirai. Akkor pedig neked is ismerned kell. Ugyeee?
*Elnyújtja a szót gúnyosan, mintha kételkedne a másik szavában. Persze csak ugratja. Neki tényleg mindegy, hogy honnan jöttek amíg követik a szabályokat.*
- Nem tudod, hogy kihez jöttél?
*Az íjász ezúttal szelíd türelemmel néz a synmiraira. Ahogy a gyengeelméjűekre szokás.*
- Egyrészt itt van Kagaenae Thargodar, a néhai hadúr lánya és örököse. Másrészt pedig Leandana Thargodar, a Szellemjáró és a hadúr örököse. Mármint azóta, hogy feltámadott halottaiból.
*Kicsit megáll, fürkészőn nézi a párost.*
- Ugyan már, nem mondjátok, hogy nem hallottatok még róla! Akárki jön Arthenior felől mind azt pletykálja, hogy olyan sűrű rajokban kószálnak arrafelé az egykori halottak, hogy az már Grombar rondább napjait idézi.
*Végül csak megvonja a vállát.*
- Különben nem az én dolgom, hogy kit kerestek. Ameddig nem csináltok bajt.
*Mint ahogy azt sem tartja dolgának, hogy az érkezők orrára kösse: a két úrnő közül csak az idősebbik tartózkodik a Vashegyen. Legalábbis Aenae-t még nem látta visszatérni. Közben elkezdi begyűjteni a fegyvereket.*
- Mög. *bólint az orknak* Virágot vinnél a szobrához? Helyes.
*Kezdje el magyarázni az agyarasnak, hogy a hadúron egy átok fogott és nem úgy halott, ahogy egy ork is el tudja képzelni? Felesleges fáradtságnak tartaná. Futólag szemügyre veszi az ork sérüléseit, egy aprót bólint is hozzá. Minden bizonnyal lopáson kapták valahol és ellátták a baját. Így van ez, ez a fajta mind egyforma.*
- Amikor mentek, visszakapjátok őket.
*Ez a fegyverekre vonatkozik, aztán az elf kérdésére is bólint egyet.*
- De. Ő is synmirai. Akkor pedig neked is ismerned kell. Ugyeee?
*Elnyújtja a szót gúnyosan, mintha kételkedne a másik szavában. Persze csak ugratja. Neki tényleg mindegy, hogy honnan jöttek amíg követik a szabályokat.*
295. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-04-11 22:14:50
Üzenet elküldve: 2022-04-11 22:14:50
ÚJ
![>Lewonor Ante [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2676_ork_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 221
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 221
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban//
* A "tárgyalás" egész jól halad. Ante többnyire csendben figyel. Mivel kettejük közül Valuryen az ész, meghagyja neki a fajtársával való csevegés örömét. Az ork csak akkor szólal meg, amikor az őr kifejezetten hozzá intézi a szavait. *
– Hogynö! * Horkant egyet. Nincs ínyére egy hosszúfülűnek adni a fegyvereit, de azoknak jelenlegi állapotában aligha venné hasznát – gondja csak a pajzs leadásával van. Röviden elgondolkodik, hogy megéri-e a kockázatot. Eszébe jut legutóbbi ittléte és, hogy annak legelején is nyilakkal terítették le. Most itt van vele egy elf, így talán egy kicsivel jobbak az esélyei, de azért mielőtt beadná a derekát kérdez egyet az őrtől. *
– Úgy hollom, Kagan mögholt. Egoz öz? * Ezután mikor látja, hogy társa is megválik felszereléseitől, sóhajt és lejjebb emeli a pajzsot, majd átveszi jobb kezébe. Ha eddig nem szúrta ki, most már feltűnhet a strázsának, hogy kezeit – főként felkarját és kézfejét kötések és kisebb sebek tarkítják. Mivel pajzsát egy kézzel tartja, innentől kezdve kitűnő célpont lehet már akár egy átlagos tehetséggel megáldott íjász számára is – ami Amon Ruadh őrét illeti, ő valószínűleg már csak fajából eredendően is jóval az átlag felett áll. Úgyhogy, ha az ork lelövésére irányuló céljai lennének, aligha vétene célt. Ante csak reménykedhet, hogy mostani látogatása szerencsésebben alakul, mint a legutóbbi. Követi Valuryen példáját és leteszi vagy átadja a pajzsát, a bárdját és a parittyáját is. Az ork átmotozásával kapcsolatban bizonyára nem olyan lelkes az őr, mint mondjuk Yezával, így a zsebében lapuló néhány kavicsról nem ejt szót. Az oldaláról lógó üveget nem nehéz kiszúrni, de fegyverekről volt szó, ezért azt nem tervezi átadni. *
* A "tárgyalás" egész jól halad. Ante többnyire csendben figyel. Mivel kettejük közül Valuryen az ész, meghagyja neki a fajtársával való csevegés örömét. Az ork csak akkor szólal meg, amikor az őr kifejezetten hozzá intézi a szavait. *
– Hogynö! * Horkant egyet. Nincs ínyére egy hosszúfülűnek adni a fegyvereit, de azoknak jelenlegi állapotában aligha venné hasznát – gondja csak a pajzs leadásával van. Röviden elgondolkodik, hogy megéri-e a kockázatot. Eszébe jut legutóbbi ittléte és, hogy annak legelején is nyilakkal terítették le. Most itt van vele egy elf, így talán egy kicsivel jobbak az esélyei, de azért mielőtt beadná a derekát kérdez egyet az őrtől. *
– Úgy hollom, Kagan mögholt. Egoz öz? * Ezután mikor látja, hogy társa is megválik felszereléseitől, sóhajt és lejjebb emeli a pajzsot, majd átveszi jobb kezébe. Ha eddig nem szúrta ki, most már feltűnhet a strázsának, hogy kezeit – főként felkarját és kézfejét kötések és kisebb sebek tarkítják. Mivel pajzsát egy kézzel tartja, innentől kezdve kitűnő célpont lehet már akár egy átlagos tehetséggel megáldott íjász számára is – ami Amon Ruadh őrét illeti, ő valószínűleg már csak fajából eredendően is jóval az átlag felett áll. Úgyhogy, ha az ork lelövésére irányuló céljai lennének, aligha vétene célt. Ante csak reménykedhet, hogy mostani látogatása szerencsésebben alakul, mint a legutóbbi. Követi Valuryen példáját és leteszi vagy átadja a pajzsát, a bárdját és a parittyáját is. Az ork átmotozásával kapcsolatban bizonyára nem olyan lelkes az őr, mint mondjuk Yezával, így a zsebében lapuló néhány kavicsról nem ejt szót. Az oldaláról lógó üveget nem nehéz kiszúrni, de fegyverekről volt szó, ezért azt nem tervezi átadni. *
294. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-04-11 20:42:35
Üzenet elküldve: 2022-04-11 20:42:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban//
~Melyikhez?~
*Ekkor pedig ő vigyorodik el.*
-Hát hány van?
*Fogalma sincs sem a pletykákról, sem arról, hogy hány úrnő van. Lehet hogy eleve több van? Lehet hogy sokan vannak és mindig cserélgetik hogy éppen ki dönt, vagy szépen összeülnek egy nagy kerek bükkasztalhoz és egy forró tea mellett megbeszélik a népek sorsát.*
-Bárkihez aki tudhat valamit azokról, akik az ingoványba indultak egy küldetésre.
*Már persze akik innen indultak, ezt nem mondja, de elég egyértelműnek tűnik a számára. Mások is feltűnnek a színen, akik épp akkor sodródnak a kapuba, amikőr ők ketten is. Csak egy amolyan ismeretlenek felé elvárt tiszteletbéli biccentést ad nekik, és különösebben nem is foglalkozik velük. Az ork egészen jól viselkedik, bár azért titkon Valuryen remélte, hogy nem bajt csinálni tart vele.*
-Fegyver, igen.
*Mondja és leakasztja övéről az egyetlen fegyverét, az ostorát, meg előveszi az összes dobókését amije csak van és átadja szívesen, ha van kéz ami elvegye, vagy egy egyértelmű hely, ahová tennie kell. Egyébként sem jelentenek számára sokat.*
-Ez minden.
*Teszi hozzá és azért kíváncsian sandít oldalra, hogy az a másik kettő miket is beszél. Talán később hasznos lehet a számára bárminemű információ.*
-Vagy ön esetleg nem ismer egy Krestvir nevű mágusnőt?
*Teszi fel a kérdést az őrnek, hisz talán már régen visszatért és csak elkerülték egymást Synmirán.*
~Melyikhez?~
*Ekkor pedig ő vigyorodik el.*
-Hát hány van?
*Fogalma sincs sem a pletykákról, sem arról, hogy hány úrnő van. Lehet hogy eleve több van? Lehet hogy sokan vannak és mindig cserélgetik hogy éppen ki dönt, vagy szépen összeülnek egy nagy kerek bükkasztalhoz és egy forró tea mellett megbeszélik a népek sorsát.*
-Bárkihez aki tudhat valamit azokról, akik az ingoványba indultak egy küldetésre.
*Már persze akik innen indultak, ezt nem mondja, de elég egyértelműnek tűnik a számára. Mások is feltűnnek a színen, akik épp akkor sodródnak a kapuba, amikőr ők ketten is. Csak egy amolyan ismeretlenek felé elvárt tiszteletbéli biccentést ad nekik, és különösebben nem is foglalkozik velük. Az ork egészen jól viselkedik, bár azért titkon Valuryen remélte, hogy nem bajt csinálni tart vele.*
-Fegyver, igen.
*Mondja és leakasztja övéről az egyetlen fegyverét, az ostorát, meg előveszi az összes dobókését amije csak van és átadja szívesen, ha van kéz ami elvegye, vagy egy egyértelmű hely, ahová tennie kell. Egyébként sem jelentenek számára sokat.*
-Ez minden.
*Teszi hozzá és azért kíváncsian sandít oldalra, hogy az a másik kettő miket is beszél. Talán később hasznos lehet a számára bárminemű információ.*
-Vagy ön esetleg nem ismer egy Krestvir nevű mágusnőt?
*Teszi fel a kérdést az őrnek, hisz talán már régen visszatért és csak elkerülték egymást Synmirán.*
293. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-04-11 10:40:46
Üzenet elküldve: 2022-04-11 10:40:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban//
*Legalább a vörös hajú nőszemély tudja, hogy miként illendő viselkedni. Nem hepciáskodik, mint ez a furcsa viselkedés sokakra rájön a Vashegy kapujában és még a kabátját is szétnyitja, hogy meg lehessen bizonyosodni róla: nem rejteget fegyvert. Az elf lopva nyel is egyet és valamiért megfordul a fejében, hogy az őrség számára fenntartott helyiségben érdemes lenne motozás alá is vetni. Az valószínűnek látszik, hogy fegyvereket nem találna, de szórakozás is járna neki. Viszont az is igaz, hogy a wegtoreni báró az utóbbi időben megkülönböztetett figyelmet kap errefelé és nem biztos, hogy szerencsés lenne vele összeakaszkodni ilyen bagatell dolog miatt.*
- Tudok róla. *bólint a passzus említésére* Mehettek.
*Nem tudná fejből idézni az írást, de fegyver nélkül rendszerint szabad a bejárás Amon Ruadh-ra. Az erőd már más kérdés, de ezzel majd foglalkozzon az ottani strázsa. Kicsit félre is áll a lovasok útjából, hogy a másik kettővel foglalkozhasson, de a bárónak még információi vannak.*
- A kancellár mástól lenne boldog. *válaszol a férfinek, de Yezára vigyorog* Köszönöm, hogy segítenéd a munkám, de biztos vagyok benne, hogy nem akarsz nekem rosszat. Nem járnék jól, ha elhagynám a helyem.
*Természetesen meg van győződve róla, hogy a wegtoreni inkább kellemetlenkedni akart, de nincs abban a helyzetben törlesszen miatta. Talán majd egyszer. Azt pedig igazán nem fogja kívülállók orrára kötni, hogy a Vaskorsóban egy pofa sörre hívná meg inkább a firkálókat, mintsem üldözni kezdje őket.*
*Legalább a vörös hajú nőszemély tudja, hogy miként illendő viselkedni. Nem hepciáskodik, mint ez a furcsa viselkedés sokakra rájön a Vashegy kapujában és még a kabátját is szétnyitja, hogy meg lehessen bizonyosodni róla: nem rejteget fegyvert. Az elf lopva nyel is egyet és valamiért megfordul a fejében, hogy az őrség számára fenntartott helyiségben érdemes lenne motozás alá is vetni. Az valószínűnek látszik, hogy fegyvereket nem találna, de szórakozás is járna neki. Viszont az is igaz, hogy a wegtoreni báró az utóbbi időben megkülönböztetett figyelmet kap errefelé és nem biztos, hogy szerencsés lenne vele összeakaszkodni ilyen bagatell dolog miatt.*
- Tudok róla. *bólint a passzus említésére* Mehettek.
*Nem tudná fejből idézni az írást, de fegyver nélkül rendszerint szabad a bejárás Amon Ruadh-ra. Az erőd már más kérdés, de ezzel majd foglalkozzon az ottani strázsa. Kicsit félre is áll a lovasok útjából, hogy a másik kettővel foglalkozhasson, de a bárónak még információi vannak.*
- A kancellár mástól lenne boldog. *válaszol a férfinek, de Yezára vigyorog* Köszönöm, hogy segítenéd a munkám, de biztos vagyok benne, hogy nem akarsz nekem rosszat. Nem járnék jól, ha elhagynám a helyem.
*Természetesen meg van győződve róla, hogy a wegtoreni inkább kellemetlenkedni akart, de nincs abban a helyzetben törlesszen miatta. Talán majd egyszer. Azt pedig igazán nem fogja kívülállók orrára kötni, hogy a Vaskorsóban egy pofa sörre hívná meg inkább a firkálókat, mintsem üldözni kezdje őket.*
292. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-04-10 12:52:41
Üzenet elküldve: 2022-04-10 12:52:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 890
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 890
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban//
*Úgy lett volna a legtökéletesebb, ha egyszerűen áthaladhatnak, de Yeza már megszokta, hogy őneki ilyen lapot nem osztanak. Ha véletlenül mégis, akkor az már gyanakvásra ad okot.
Valahogy úgy érzi, hogy ez a kis szóváltás nem a szívélyes komaság talaján áll egyik fél részéről se. A Báró mindenesetre szokás szerint határozott és úgy lengi körül a "kiemelkedő fontosságú személy" miliője, mint a lihanechi örömfiúkat a pacsulifelhő.
Mi tagadás, Yezának sincs semmi kedve itt sorban állni a furcsa párossal (bár nem biztos benne, hogy nem külön-külön érkeztek-e). A magas, délceg idegen és a zömök, bumfordi ork, akinek a pillantása már akkor végignyalta, mikor megérkeztek.
A strázsa nem veszi félvállról a feladatát, és úgy tűnik, Caldorcor valóban okkal vette magához a kardját és a kést is.*
- Részemről a szerencse, uram *hajtja meg a fejét a kapuőr felé egy szende, lesütött pillás mosollyal, ha már volt oly figyelmes és bájosnak titulálta.*
- Nincs nálam fegyver. Nemes Báróm kegyére bízom magam *mondja szerényen, s mindezt megerősítendő szétnyitja a fehér medveprém kabátot és az alatta viselt vékony köpenyt is. Ezt leszámítva igazán nincs túlöltözve. A kissé gyűrött inget wegtoreni szabású mellény fogja össze. A nyeregben ülve a szoknyája hasítéka viszont egészen merészen nyílik, felfedve a combnál szalaggal megkötött harisnyát is. Ám ezt leszámítva valóban nem látni nála fegyvert. Hamar összehúzza magán a kabátot. Nem is tagadhatná, hogy szörnyen fázik.
A firkák kapcsán nem szól semmit. Bár a birtokoknál ő is látott párat, de festékes, ecsetes gyanús alakok neki nem tűntek fel idefelé. Persze könnyen lehet, hogy őt jobban lefoglalta a nyeregben maradás művészete, mint a Báró Urat. Mintha az átkozott hátas megérezné, hogy épp rá gondol, toporogni is kezd, jelezve a mehetnékjét. Yeza pedig csak reméli, hogy tényleg indulhatnak, mert ez az átok még két lábra áll vele, azt pedig nagyon nem szeretné.*
*Úgy lett volna a legtökéletesebb, ha egyszerűen áthaladhatnak, de Yeza már megszokta, hogy őneki ilyen lapot nem osztanak. Ha véletlenül mégis, akkor az már gyanakvásra ad okot.
Valahogy úgy érzi, hogy ez a kis szóváltás nem a szívélyes komaság talaján áll egyik fél részéről se. A Báró mindenesetre szokás szerint határozott és úgy lengi körül a "kiemelkedő fontosságú személy" miliője, mint a lihanechi örömfiúkat a pacsulifelhő.
Mi tagadás, Yezának sincs semmi kedve itt sorban állni a furcsa párossal (bár nem biztos benne, hogy nem külön-külön érkeztek-e). A magas, délceg idegen és a zömök, bumfordi ork, akinek a pillantása már akkor végignyalta, mikor megérkeztek.
A strázsa nem veszi félvállról a feladatát, és úgy tűnik, Caldorcor valóban okkal vette magához a kardját és a kést is.*
- Részemről a szerencse, uram *hajtja meg a fejét a kapuőr felé egy szende, lesütött pillás mosollyal, ha már volt oly figyelmes és bájosnak titulálta.*
- Nincs nálam fegyver. Nemes Báróm kegyére bízom magam *mondja szerényen, s mindezt megerősítendő szétnyitja a fehér medveprém kabátot és az alatta viselt vékony köpenyt is. Ezt leszámítva igazán nincs túlöltözve. A kissé gyűrött inget wegtoreni szabású mellény fogja össze. A nyeregben ülve a szoknyája hasítéka viszont egészen merészen nyílik, felfedve a combnál szalaggal megkötött harisnyát is. Ám ezt leszámítva valóban nem látni nála fegyvert. Hamar összehúzza magán a kabátot. Nem is tagadhatná, hogy szörnyen fázik.
A firkák kapcsán nem szól semmit. Bár a birtokoknál ő is látott párat, de festékes, ecsetes gyanús alakok neki nem tűntek fel idefelé. Persze könnyen lehet, hogy őt jobban lefoglalta a nyeregben maradás művészete, mint a Báró Urat. Mintha az átkozott hátas megérezné, hogy épp rá gondol, toporogni is kezd, jelezve a mehetnékjét. Yeza pedig csak reméli, hogy tényleg indulhatnak, mert ez az átok még két lábra áll vele, azt pedig nagyon nem szeretné.*
291. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-04-10 11:26:09
Üzenet elküldve: 2022-04-10 11:26:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban//
*Elégedett mosolyt villant a vicsorra, mert szavai elérik a kívánt hatást. Az elf őr sokszor tört már borsot akadékoskodásával az igric orra alá, de legutóbbi látogatásakor Habrertus kiállított neki egy passzust, amellyel elkerülheti a kapubéli hercehurcát.*
- Meghiszem azt. *Válaszolja arra a megjegyzésre, hogy már hiányolták. Legalább annyira hiányolták, mint amennyire a bárónak hiányzott a Vashegy. A hátán feláll a szőr tőle és minden kövét utálja, kancellárostul, trónostul együttvéve.*
- A hölgy a tanácsadóm, fegyverei nincsenek, ezen passzus pedig szabad bejárást enged nekem és a velem érkező személynek az erődbe. *Villantja meg a kancellária pecsétjével és Habrertus aláírásával hitelesített dokumentumot. Hangja természetes és magabiztos, mint mindig és nagyvonalúan átlép azon apróság felett, hogy az írás nem egészen azt tartalmazza, amit ő előadott.*
- Ha megbocsátasz, a kancellár már vár minket és nem szívesen váratnám tovább. *Nem is várja meg a választ, már indítja is a telivért át a kapun megkerülve a többieket. Ám mielőtt még átjuthatnának, ha az elf őr nem tartóztatja őket, még visszafordul a nyeregben a strázsa felé.*
- Ó, igen. Amikor felfelé kaptattunk, azon házak mögött *Mutat az amoni épületek felé.* láttam pár gyanúsan viselkedő alakot festékkel és ecsetekkel. Valamit mázoltak a ház falálra. Talán azok a haramiák, akik a kancellárt vettél célba ocsmány falrajzaikkal. *Mondja elgondolkodva.*
- A kancellár biztosan boldog lesz, ha kézre keríted ezen bűnözőket, hogy a Vashegy szigorú keze lesújthasson rájuk. *Mosolyog és int Yezának, hogy kövesse belefelé. Ennél több időt nem kíván a kapuban tölteni, minél előbb beszélnie kell Habrertussal, találkoznia Leandanával és elrendeznie a dolgokat, hogy tisztábban láthasson.*
*Elégedett mosolyt villant a vicsorra, mert szavai elérik a kívánt hatást. Az elf őr sokszor tört már borsot akadékoskodásával az igric orra alá, de legutóbbi látogatásakor Habrertus kiállított neki egy passzust, amellyel elkerülheti a kapubéli hercehurcát.*
- Meghiszem azt. *Válaszolja arra a megjegyzésre, hogy már hiányolták. Legalább annyira hiányolták, mint amennyire a bárónak hiányzott a Vashegy. A hátán feláll a szőr tőle és minden kövét utálja, kancellárostul, trónostul együttvéve.*
- A hölgy a tanácsadóm, fegyverei nincsenek, ezen passzus pedig szabad bejárást enged nekem és a velem érkező személynek az erődbe. *Villantja meg a kancellária pecsétjével és Habrertus aláírásával hitelesített dokumentumot. Hangja természetes és magabiztos, mint mindig és nagyvonalúan átlép azon apróság felett, hogy az írás nem egészen azt tartalmazza, amit ő előadott.*
- Ha megbocsátasz, a kancellár már vár minket és nem szívesen váratnám tovább. *Nem is várja meg a választ, már indítja is a telivért át a kapun megkerülve a többieket. Ám mielőtt még átjuthatnának, ha az elf őr nem tartóztatja őket, még visszafordul a nyeregben a strázsa felé.*
- Ó, igen. Amikor felfelé kaptattunk, azon házak mögött *Mutat az amoni épületek felé.* láttam pár gyanúsan viselkedő alakot festékkel és ecsetekkel. Valamit mázoltak a ház falálra. Talán azok a haramiák, akik a kancellárt vettél célba ocsmány falrajzaikkal. *Mondja elgondolkodva.*
- A kancellár biztosan boldog lesz, ha kézre keríted ezen bűnözőket, hogy a Vashegy szigorú keze lesújthasson rájuk. *Mosolyog és int Yezának, hogy kövesse belefelé. Ennél több időt nem kíván a kapuban tölteni, minél előbb beszélnie kell Habrertussal, találkoznia Leandanával és elrendeznie a dolgokat, hogy tisztábban láthasson.*
290. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-04-09 10:25:26
Üzenet elküldve: 2022-04-09 10:25:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban//
*A másik elf szavaira hümmög egyet. Ezt a mágust még nem látta a synmiraiak között, de hát nem is az a feladata, hogy mindenkit ismerjen arrafelé. Különben is, ha kiderül, hogy mégis valami rosszban sántikálna, akkor ezért a füllentésért is szorulni fog. A nyílvesszőt mindenesetre leveszi az idegről és visszalöki a többi közé a tegezbe.*
- Az úrnőhöz. *visszhangozza, aztán elvigyorodik* Melyikhez?
*Mostanában úrnőből is van pár a Vashegyen, de hogy ez rendben van-e, megint csak nem az ő dolga eldönteni. Mivel pedig Synmira követei barátként tartanak számot a thargok között, az elf fegyverei után sem érdeklődik. Annál inkább zavarja az ork, aki továbbra is maga elé tartja a pajzsot, bár az együttműködés jeleként is lehet értékelni, hogy lejjebb ereszti.*
- Bölcs gondolat. *bólint arra, hogy melák nem keresi a bajt* Ezt máris megerősítheted azzal, hogy átadod a fegyvereid.
*Mivel orkról van szó, nem tartja feleslegesnek, hogy ezt kifejtse. Még félreérti a maréknyi eszével.*
- Azt a bárdot, a parittyát és a pajzsot is. Ha van még valami, azokat is. Csak így engedhetlek a kapun túl, ez a törvény. Amikor távozol, visszakapod őket.
~Ha távozol.~
*Az ork egyelőre példásan viselkedik, amit a másik elf társaságának tud be. Amíg Ante a fegyverei után néz, van ideje foglalkozni a lovasokkal is.*
- Üdvözöllek, báróm!
*Mosolyog a wegtorenire, bár ez inkább egy vicsor. Nem teszi boldoggá, hogy terjednek a pletykák egy régebbi problémájával kapcsolatban, az még annyire sem, hogy a modortalan nemes ezt világgá is kürtöli.*
- Már hiányoltunk a Vashegyen.
*Ha már pletykák, olyasmi is terjeng a thargok között, hogy a kereskedőház fejének nem teljesen őszinték az érzelmei Kagan lányát illetően és a közelmúlt meglepő eseményei fényében Rh'onhan sem tud nem arra gondolni, hogy érdekeit megvédendő tért vissza.*
- Bájos útitársadhoz viszont még nem volt szerencsém.
*Elképzelhető, hogy a vörös is járt már errefelé, de nem káptalan a feje, hogy minden arcot megjegyezzen.*
- A fegyvereid kérem, kisasszony. *néz Yezára* Kívülálló fegyveresen nem léphet a városba.
*Kicsit furcsának találja, hogy semmi ilyesmit nem lát a nőnél, de hát a fehérnép gyakran nem is teszi közszemlére. Alkalomadtán pedig egy hosszabb hajtű is veszélyes lehet.*
*A másik elf szavaira hümmög egyet. Ezt a mágust még nem látta a synmiraiak között, de hát nem is az a feladata, hogy mindenkit ismerjen arrafelé. Különben is, ha kiderül, hogy mégis valami rosszban sántikálna, akkor ezért a füllentésért is szorulni fog. A nyílvesszőt mindenesetre leveszi az idegről és visszalöki a többi közé a tegezbe.*
- Az úrnőhöz. *visszhangozza, aztán elvigyorodik* Melyikhez?
*Mostanában úrnőből is van pár a Vashegyen, de hogy ez rendben van-e, megint csak nem az ő dolga eldönteni. Mivel pedig Synmira követei barátként tartanak számot a thargok között, az elf fegyverei után sem érdeklődik. Annál inkább zavarja az ork, aki továbbra is maga elé tartja a pajzsot, bár az együttműködés jeleként is lehet értékelni, hogy lejjebb ereszti.*
- Bölcs gondolat. *bólint arra, hogy melák nem keresi a bajt* Ezt máris megerősítheted azzal, hogy átadod a fegyvereid.
*Mivel orkról van szó, nem tartja feleslegesnek, hogy ezt kifejtse. Még félreérti a maréknyi eszével.*
- Azt a bárdot, a parittyát és a pajzsot is. Ha van még valami, azokat is. Csak így engedhetlek a kapun túl, ez a törvény. Amikor távozol, visszakapod őket.
~Ha távozol.~
*Az ork egyelőre példásan viselkedik, amit a másik elf társaságának tud be. Amíg Ante a fegyverei után néz, van ideje foglalkozni a lovasokkal is.*
- Üdvözöllek, báróm!
*Mosolyog a wegtorenire, bár ez inkább egy vicsor. Nem teszi boldoggá, hogy terjednek a pletykák egy régebbi problémájával kapcsolatban, az még annyire sem, hogy a modortalan nemes ezt világgá is kürtöli.*
- Már hiányoltunk a Vashegyen.
*Ha már pletykák, olyasmi is terjeng a thargok között, hogy a kereskedőház fejének nem teljesen őszinték az érzelmei Kagan lányát illetően és a közelmúlt meglepő eseményei fényében Rh'onhan sem tud nem arra gondolni, hogy érdekeit megvédendő tért vissza.*
- Bájos útitársadhoz viszont még nem volt szerencsém.
*Elképzelhető, hogy a vörös is járt már errefelé, de nem káptalan a feje, hogy minden arcot megjegyezzen.*
- A fegyvereid kérem, kisasszony. *néz Yezára* Kívülálló fegyveresen nem léphet a városba.
*Kicsit furcsának találja, hogy semmi ilyesmit nem lát a nőnél, de hát a fehérnép gyakran nem is teszi közszemlére. Alkalomadtán pedig egy hosszabb hajtű is veszélyes lehet.*
289. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-04-08 21:31:51
Üzenet elküldve: 2022-04-08 21:31:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 221
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 221
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Mostani látogatása sokkal békésebb keretek között zajlik, mint mikor legutoljára itt járt, de nem tudhatja, hogy ebben mekkora szerepet játszik az, hogy egy acélpajzzsal takargatja magát. Az őr modorára azonban nem lehet panasza, hiszen még Arthenior kocsmáiban sem fogadják ilyen szép szavakkal. Szerencséjére az elf megelőzi egy rövid ismertetővel, így Anténak már csak tovább kell fűznie a történetet. Valamennyivel lejjebb emeli a pajzsot, de csak, mert még egyetlen nyílvesszőt sem lőttek ki felé. Persze nem egészen zakkant, ezért nem teljesen engedi el magát, továbbra is feszülten figyeli, hogy tesz-e valami hirtelen mozdulatot a kapuőr. *
– Én nöm vogyok mágos, csok jöttem vele. * Bök állával a mellette állóra. *
– Nöm rejtegötök! Csök öz o bárd von nálom… Mög o porettya. Nöm bajt csinalni jöttem. * Mivel mindkét kezével a pajzsot tartja maga előtt, így nem tudja megmutatni a fegyvereket, de talán nem is lenne jó ötlet elkezdeni velük hadonászni, miközben egy elf íjász tartja rajta a szemeit. Közben úgy hallja, hogy újabb érkezők is vannak. Az ork csak egy pillanatra akar hátratekinteni, hogy gázolják-e el a lovasok, de úgy tűnik, azok megállnak. Tekintete azonban pár pillanatra elidőzik a vörös hajú nőn.
~ Már megint egy gyengevérű asszony, de azért ezt is megkefélném! ~ Fut át az agyán és már majdnem bele is kezd az udvarlásba, mikor eszébe jut, hogy ez nem a legalkalmasabb időpont, úgyhogy visszafordul az őr felé, már ha ez idő alatt még nem lőtték keresztül a koponyáját. Azonban amíg nem kérdezik újból, nem szólal meg. Nem akarja feleslegesen járatni a száját, mert úgy érzi, minden kimondott szóval csak nehezítene a helyzetén. Amíg Valuryenre nem jön rá a szófosás, talán még azt is elhiszi a kapuőr, hogy társak. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Mostani látogatása sokkal békésebb keretek között zajlik, mint mikor legutoljára itt járt, de nem tudhatja, hogy ebben mekkora szerepet játszik az, hogy egy acélpajzzsal takargatja magát. Az őr modorára azonban nem lehet panasza, hiszen még Arthenior kocsmáiban sem fogadják ilyen szép szavakkal. Szerencséjére az elf megelőzi egy rövid ismertetővel, így Anténak már csak tovább kell fűznie a történetet. Valamennyivel lejjebb emeli a pajzsot, de csak, mert még egyetlen nyílvesszőt sem lőttek ki felé. Persze nem egészen zakkant, ezért nem teljesen engedi el magát, továbbra is feszülten figyeli, hogy tesz-e valami hirtelen mozdulatot a kapuőr. *
– Én nöm vogyok mágos, csok jöttem vele. * Bök állával a mellette állóra. *
– Nöm rejtegötök! Csök öz o bárd von nálom… Mög o porettya. Nöm bajt csinalni jöttem. * Mivel mindkét kezével a pajzsot tartja maga előtt, így nem tudja megmutatni a fegyvereket, de talán nem is lenne jó ötlet elkezdeni velük hadonászni, miközben egy elf íjász tartja rajta a szemeit. Közben úgy hallja, hogy újabb érkezők is vannak. Az ork csak egy pillanatra akar hátratekinteni, hogy gázolják-e el a lovasok, de úgy tűnik, azok megállnak. Tekintete azonban pár pillanatra elidőzik a vörös hajú nőn.
~ Már megint egy gyengevérű asszony, de azért ezt is megkefélném! ~ Fut át az agyán és már majdnem bele is kezd az udvarlásba, mikor eszébe jut, hogy ez nem a legalkalmasabb időpont, úgyhogy visszafordul az őr felé, már ha ez idő alatt még nem lőtték keresztül a koponyáját. Azonban amíg nem kérdezik újból, nem szólal meg. Nem akarja feleslegesen járatni a száját, mert úgy érzi, minden kimondott szóval csak nehezítene a helyzetén. Amíg Valuryenre nem jön rá a szófosás, talán még azt is elhiszi a kapuőr, hogy társak. *
288. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-04-08 20:29:30
Üzenet elküldve: 2022-04-08 20:29:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 890
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 890
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Útban a Vashegyre//
//A kapuban//
*Amellett, hogy Yeza elég viharvert az úttól, most ragyog igazán. Benne van a sűrűjében, itt lovagol a Báró mellett, stratégiáról beszélnek, a véleményét kérdezik, első számú szárnysegédként tündökölhet végre (legalábbis ő ebben a színben tetszeleg maga előtt). Végre egy lehetőség! Tulajdonképpen egy újabb, mert ha úgy vesszük, az előzőt elég rendesen elbaltázta a Kancellár ügyében. De lári-fári, mi az, ami fekete és fehér? Yeza minden ügyesen képes elmaszatolni, hogy végül a megfelelő kép alakuljon az ilyen-olyan árnyalatokból. Vagy valami ilyesmi.*
- A kardomat? *kérdez vissza meglepetten, de mindjárt meg is kapja a magyarázatot. Természetesen azonnal és zokszó nélkül átadja a míves handzsárt és a wegtoreni karomtőrt is Caldorcornak. A magyarázat persze nem mulasztja el a kellemetlen érzést benne. Pőre a fegyverei nélkül. Épp csak újra kezdett hozzászokni, hogy nyíltan viselje a nem mindennapi kardot, s most ismét megfosztják tőle. Valószínűleg csak addig, míg az őrökön átjutnak, mert hát a Báró érdeke is, hogy a vörös alkalmasint meg tudja védeni. De adja az ég, hogy ilyesmire ne legyen szükség!
Örült volna, ha legalább annyi idő jut neki, hogy rendbe szedje magát, de most meg kell elégednie annyival, hogy nagyjából rendbe kotorja a haját és megigazgatja méltatlan utazóruháit.*
- Tökéletes *biccent épp csak egy leheletnyit bókolva a tárgyilagos egyetértés kifejezésében.* - Úgyis minden alakul majd, ahogy tisztul az érdekek rajzolata.
*Mi tagadás, azért izgul, és mi tagadás, egy kicsit azért ideges. Épp ezért örül, hogy a bejutás részét Caldorcor intézi. Ő próbál feltűnésmentes kíséret lenni. Kerüli a szemkontaktust, de igyekszik szende természetesség alá gyűrni az aggodalmait. Ezen mondjuk nem segít a rendhagyó mondat, amivel a Báró köszönti a strázsáló őrt. Yeza inkább úgy tesz, mint aki túlságosan belemerült rászáradt sár köpenyéről való letisztogatásába, hogy meghallja.*
//A kapuban//
*Amellett, hogy Yeza elég viharvert az úttól, most ragyog igazán. Benne van a sűrűjében, itt lovagol a Báró mellett, stratégiáról beszélnek, a véleményét kérdezik, első számú szárnysegédként tündökölhet végre (legalábbis ő ebben a színben tetszeleg maga előtt). Végre egy lehetőség! Tulajdonképpen egy újabb, mert ha úgy vesszük, az előzőt elég rendesen elbaltázta a Kancellár ügyében. De lári-fári, mi az, ami fekete és fehér? Yeza minden ügyesen képes elmaszatolni, hogy végül a megfelelő kép alakuljon az ilyen-olyan árnyalatokból. Vagy valami ilyesmi.*
- A kardomat? *kérdez vissza meglepetten, de mindjárt meg is kapja a magyarázatot. Természetesen azonnal és zokszó nélkül átadja a míves handzsárt és a wegtoreni karomtőrt is Caldorcornak. A magyarázat persze nem mulasztja el a kellemetlen érzést benne. Pőre a fegyverei nélkül. Épp csak újra kezdett hozzászokni, hogy nyíltan viselje a nem mindennapi kardot, s most ismét megfosztják tőle. Valószínűleg csak addig, míg az őrökön átjutnak, mert hát a Báró érdeke is, hogy a vörös alkalmasint meg tudja védeni. De adja az ég, hogy ilyesmire ne legyen szükség!
Örült volna, ha legalább annyi idő jut neki, hogy rendbe szedje magát, de most meg kell elégednie annyival, hogy nagyjából rendbe kotorja a haját és megigazgatja méltatlan utazóruháit.*
- Tökéletes *biccent épp csak egy leheletnyit bókolva a tárgyilagos egyetértés kifejezésében.* - Úgyis minden alakul majd, ahogy tisztul az érdekek rajzolata.
*Mi tagadás, azért izgul, és mi tagadás, egy kicsit azért ideges. Épp ezért örül, hogy a bejutás részét Caldorcor intézi. Ő próbál feltűnésmentes kíséret lenni. Kerüli a szemkontaktust, de igyekszik szende természetesség alá gyűrni az aggodalmait. Ezen mondjuk nem segít a rendhagyó mondat, amivel a Báró köszönti a strázsáló őrt. Yeza inkább úgy tesz, mint aki túlságosan belemerült rászáradt sár köpenyéről való letisztogatásába, hogy meghallja.*
287. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-04-08 19:18:14
Üzenet elküldve: 2022-04-08 19:18:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Útban a Vashegyre//
//A kapuban//
*A Vashegy árnyékában, Amon Ruadhon keresztül közelítenek az erőd kapuja felé immáron nem vágtában, hanem lépésben. A mozgás és az iram kissé kifújta az igric fejéből a zavart és úgy tűnik, a távolság is jót tesz neki, amit most Aenaetől messze rászállt. Vagy a kard és vele az ős szellemétől szabadult meg imígyen?
Yeza beéri az úton és ha az igric látja is rajta, mennyire megviselte a vágta, nem teszi szóvá. Ahogy sáros csizmáját és rendezetlen ruházatát sem. Kérdést intéz felé és jön is a válasz. A sárga pillantás úgy fürkészi a lány arcát, gesztusait, ahogy amaz fürkészi őt. A kihangsúlyozott utalást érti és maga is párhuzamot von Aenae és Leandana között. Aenae épp csak most kezdett beletanulni az uralkodásba, még rá sem érzett az ízére.
Ahogy hallja, a kancellár máris oldalt választott, de nem tudja elítélni miatta. Kagan egykori hitvese kemény asszony lehet, akit a régi tradíciók szerint neveltek. Ha jól emlékszik, Aenae azt is mondta róla egyszer, hogy szellemjáró. Bármi is legyen ez a titulus.
Ha Habrertus fél tőle, akkor valóban veszélyes lehet, de a visszatérése valószínűleg a kancellár terveit is keresztülhúzta. Már, ha voltak olyanok, de az igric valószínűsíti, hogy voltak. Yeza csak elgondolkodást láthat az igric arcán, ahogy magában helyet keres a kibővült kirakós darabjainak, ahogy felhelyezi a képzeletbeli hatalmi táblára a hatalom új figuráit.*
- Hm. *Hümment felnézve a várra.*
- Add ide a kardod. *Mondja hirtelen visszafordítva sárga tekintetét a vörösre.*
- És ha van nálad bármi más fegyver, azt is. *Teszi hozzá és kérése minden bizonnyal meglepetésként éri majd Yezát.*
- Ha nem adod oda, akkor a kapuban levetetik veled. Nekem oklevelem van, szabadon járok be és ki, nem kell leadnom a fegyverem.
*Míg a vörös teljesíti amit kért, elgondolkodik.
Leandana visszaveszi majd a hatalmat Aenaetől, aki talán örömmel mond le a felelősségről és a teherről, hogy Kagan birodalmát kormányozza.
A kancellár pedig keresi majd a lehetőséget, hogy pozíciójában maradjon és ahogy Habrertust ismeri, meg fogja találni a módját, hogy közel maradjon a tűzhöz, de mostantól vigyáznia kell. A nagyasszony biztosan nem ereszti majd olyan hosszú pórázra, mint Aenae tette.
Hogy a wegtoreni igric hol van ebben az egészben? Egyelőre még nem tudja. Találkoznia kell Leandanával, beszélnie vele és erre tökéletes alkalom az üzleti tárgyalás. Valószínűleg a nagyasszony bizonyos kétkedéssel fogadja majd. Ahogy mindenki más, azt gondolja, hogy a pozíciójáért és a hatalmáért vetett szemet Aenaere. Ám vonzalmát és kapcsolatát Kagan lányával akár még az előnyére is fordíthatja. Az igric segítségével könnyedén és probléma nélkül megszabadulhat Aenaetől. És mindenki boldog. Ha egyáltalán vannak tervei Aenaevel.
A wegtoreninek be kell vallania, hogy a történtek után is szereti a tharg lányt. Hogy bármennyire is elhatározta magát, hiányzik neki, pedig csak nemrég váltak el.
Gondolataiból a kapu árnyéka zökkenti ki, amit hamarosan elérnek. Az igric megállítja a lovát és elrendezi Yeza fegyvereit, ha az átadta, majd a vörös felé fordul.*
- Óvatosnak kell lennünk. A Kalmárban történtek nélkül is bizalmatlanul fogadhatnak minket, de ezt bízd rám. *Kezd bele a nyeregkápára könyökölve.*
- Leandanára kell koncentrálnunk, ha őt meggyőzzük, akkor a kecskeszakállúnak szava sem lehet. De rá is szükségünk van, mert a nagyasszony biztosan nem kíván minden apró-cseprő üggyel foglalkozni és ha támogatásunkról biztosítjuk, akkor nem akar majd keresztbetenni nekünk. Azt nem játszhatjuk, hogy nem tudunk arról, hogy visszatért, mert téged láttak odaát. *Int arra a fejével, amerre Artheniort sejti.*
- Az a legjobb, ha erre építjük a látogatásunk okát. Jöttél, mert küldtek és most itt vagyunk, hogy üdvözöljük a nagyasszonyt. A többi már mellékes. *Fejezi be és kiegyenesedik a nyeregben.*
- Vélemény? *Kérdi még a vöröst, majd meghallgatja a választ, mielőtt nekiindulnának a kapunak.
Mire odaérnek, előkeresi köpenyéből az oklevelet, amelyet Habrertus írt neki és szabad bejárást enged neki az erődbe fegyverei elkobzása nélkül. Beáll a sorba a kék palástos mögé és kivárja a sorukat. Ha pedig sorra kerülnek, csak megvillantja a kancellária pecsétjével ellátott papírost.*
- Jobban van már a férfiasságod? *Kérdi az elf őrtől férfias együttérzéssel. Amikor utoljára találkozott talán az elffel, elég rossz állapotban volt férfiasságának ékessége. Vagy annak valamelyik része, már nem emlékszik pontosan.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.08 19:22:12
//A kapuban//
*A Vashegy árnyékában, Amon Ruadhon keresztül közelítenek az erőd kapuja felé immáron nem vágtában, hanem lépésben. A mozgás és az iram kissé kifújta az igric fejéből a zavart és úgy tűnik, a távolság is jót tesz neki, amit most Aenaetől messze rászállt. Vagy a kard és vele az ős szellemétől szabadult meg imígyen?
Yeza beéri az úton és ha az igric látja is rajta, mennyire megviselte a vágta, nem teszi szóvá. Ahogy sáros csizmáját és rendezetlen ruházatát sem. Kérdést intéz felé és jön is a válasz. A sárga pillantás úgy fürkészi a lány arcát, gesztusait, ahogy amaz fürkészi őt. A kihangsúlyozott utalást érti és maga is párhuzamot von Aenae és Leandana között. Aenae épp csak most kezdett beletanulni az uralkodásba, még rá sem érzett az ízére.
Ahogy hallja, a kancellár máris oldalt választott, de nem tudja elítélni miatta. Kagan egykori hitvese kemény asszony lehet, akit a régi tradíciók szerint neveltek. Ha jól emlékszik, Aenae azt is mondta róla egyszer, hogy szellemjáró. Bármi is legyen ez a titulus.
Ha Habrertus fél tőle, akkor valóban veszélyes lehet, de a visszatérése valószínűleg a kancellár terveit is keresztülhúzta. Már, ha voltak olyanok, de az igric valószínűsíti, hogy voltak. Yeza csak elgondolkodást láthat az igric arcán, ahogy magában helyet keres a kibővült kirakós darabjainak, ahogy felhelyezi a képzeletbeli hatalmi táblára a hatalom új figuráit.*
- Hm. *Hümment felnézve a várra.*
- Add ide a kardod. *Mondja hirtelen visszafordítva sárga tekintetét a vörösre.*
- És ha van nálad bármi más fegyver, azt is. *Teszi hozzá és kérése minden bizonnyal meglepetésként éri majd Yezát.*
- Ha nem adod oda, akkor a kapuban levetetik veled. Nekem oklevelem van, szabadon járok be és ki, nem kell leadnom a fegyverem.
*Míg a vörös teljesíti amit kért, elgondolkodik.
Leandana visszaveszi majd a hatalmat Aenaetől, aki talán örömmel mond le a felelősségről és a teherről, hogy Kagan birodalmát kormányozza.
A kancellár pedig keresi majd a lehetőséget, hogy pozíciójában maradjon és ahogy Habrertust ismeri, meg fogja találni a módját, hogy közel maradjon a tűzhöz, de mostantól vigyáznia kell. A nagyasszony biztosan nem ereszti majd olyan hosszú pórázra, mint Aenae tette.
Hogy a wegtoreni igric hol van ebben az egészben? Egyelőre még nem tudja. Találkoznia kell Leandanával, beszélnie vele és erre tökéletes alkalom az üzleti tárgyalás. Valószínűleg a nagyasszony bizonyos kétkedéssel fogadja majd. Ahogy mindenki más, azt gondolja, hogy a pozíciójáért és a hatalmáért vetett szemet Aenaere. Ám vonzalmát és kapcsolatát Kagan lányával akár még az előnyére is fordíthatja. Az igric segítségével könnyedén és probléma nélkül megszabadulhat Aenaetől. És mindenki boldog. Ha egyáltalán vannak tervei Aenaevel.
A wegtoreninek be kell vallania, hogy a történtek után is szereti a tharg lányt. Hogy bármennyire is elhatározta magát, hiányzik neki, pedig csak nemrég váltak el.
Gondolataiból a kapu árnyéka zökkenti ki, amit hamarosan elérnek. Az igric megállítja a lovát és elrendezi Yeza fegyvereit, ha az átadta, majd a vörös felé fordul.*
- Óvatosnak kell lennünk. A Kalmárban történtek nélkül is bizalmatlanul fogadhatnak minket, de ezt bízd rám. *Kezd bele a nyeregkápára könyökölve.*
- Leandanára kell koncentrálnunk, ha őt meggyőzzük, akkor a kecskeszakállúnak szava sem lehet. De rá is szükségünk van, mert a nagyasszony biztosan nem kíván minden apró-cseprő üggyel foglalkozni és ha támogatásunkról biztosítjuk, akkor nem akar majd keresztbetenni nekünk. Azt nem játszhatjuk, hogy nem tudunk arról, hogy visszatért, mert téged láttak odaát. *Int arra a fejével, amerre Artheniort sejti.*
- Az a legjobb, ha erre építjük a látogatásunk okát. Jöttél, mert küldtek és most itt vagyunk, hogy üdvözöljük a nagyasszonyt. A többi már mellékes. *Fejezi be és kiegyenesedik a nyeregben.*
- Vélemény? *Kérdi még a vöröst, majd meghallgatja a választ, mielőtt nekiindulnának a kapunak.
Mire odaérnek, előkeresi köpenyéből az oklevelet, amelyet Habrertus írt neki és szabad bejárást enged neki az erődbe fegyverei elkobzása nélkül. Beáll a sorba a kék palástos mögé és kivárja a sorukat. Ha pedig sorra kerülnek, csak megvillantja a kancellária pecsétjével ellátott papírost.*
- Jobban van már a férfiasságod? *Kérdi az elf őrtől férfias együttérzéssel. Amikor utoljára találkozott talán az elffel, elég rossz állapotban volt férfiasságának ékessége. Vagy annak valamelyik része, már nem emlékszik pontosan.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.08 19:22:12
286. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-04-06 19:56:23
Üzenet elküldve: 2022-04-06 19:56:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valuryen az úton nem sokat beszél, inkább csak igyekszik feldolgozni azt, amit Ante magyaráz neki. ~Barbár rohadékok lennének?~ Igazából el tudja képzelni, hisz semmit sem tud róluk, legalábbis csak annyit amit az intézővel és Rheiával beszélt, az meg nem az a nagyon sok, ellenben igencsak kevés.*
-Nem, sajnos nem láttam. De ha látok szólok.
*Feleli vigasztalóan, mert hirtelen arra gondol, hogy talán a kölke lehet, vagy ilyesmi. Mindig a legjobbra gondol amíg módja és lehetősége van rá, furcsa is hogy ilyen sokáig életben maradt. Ahogy pedig közelebb érnek egy vélhetően fajtárs "köszönti" őket. Nyíl az idegen, Valuryen ösztönei pedig rögtön felborzolódnak. Gyorsan felméri a helyzetet, s rájön hogy a megszólítás valószínűleg nem neki szól, hanem az ork útitársának. Az első dolga, hogy lassan de határozottan egy nagyot lép oldalirányba, hogy messzebb kerüljön Antétól.*
-Jó napot!
*Mondja ahogy felemeli az üres kezét.*-
-Synmirai mágus vagyok, az úrnőhöz jöttem.
*Bár nem behemót, de vesz annyi bátorságot hogy ennek ellenére meg merjen szólalni, s közben arra készül, hogy hogy reagáljon ha esetleg célba veszik őt, ha egyáltalán lenne rá ideje. Futni biztosan nem lenne sok értelme, úgyhogy a legjobb amit tehet, ha megpróbálja kidumálni magát ebből a némileg feszült szituációból.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valuryen az úton nem sokat beszél, inkább csak igyekszik feldolgozni azt, amit Ante magyaráz neki. ~Barbár rohadékok lennének?~ Igazából el tudja képzelni, hisz semmit sem tud róluk, legalábbis csak annyit amit az intézővel és Rheiával beszélt, az meg nem az a nagyon sok, ellenben igencsak kevés.*
-Nem, sajnos nem láttam. De ha látok szólok.
*Feleli vigasztalóan, mert hirtelen arra gondol, hogy talán a kölke lehet, vagy ilyesmi. Mindig a legjobbra gondol amíg módja és lehetősége van rá, furcsa is hogy ilyen sokáig életben maradt. Ahogy pedig közelebb érnek egy vélhetően fajtárs "köszönti" őket. Nyíl az idegen, Valuryen ösztönei pedig rögtön felborzolódnak. Gyorsan felméri a helyzetet, s rájön hogy a megszólítás valószínűleg nem neki szól, hanem az ork útitársának. Az első dolga, hogy lassan de határozottan egy nagyot lép oldalirányba, hogy messzebb kerüljön Antétól.*
-Jó napot!
*Mondja ahogy felemeli az üres kezét.*-
-Synmirai mágus vagyok, az úrnőhöz jöttem.
*Bár nem behemót, de vesz annyi bátorságot hogy ennek ellenére meg merjen szólalni, s közben arra készül, hogy hogy reagáljon ha esetleg célba veszik őt, ha egyáltalán lenne rá ideje. Futni biztosan nem lenne sok értelme, úgyhogy a legjobb amit tehet, ha megpróbálja kidumálni magát ebből a némileg feszült szituációból.*
285. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-04-06 09:54:25
Üzenet elküldve: 2022-04-06 09:54:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A végén a kapuban//
*Unottan rágcsál egy almacsutkát, egy-egy nagyobb harapás után hegyesen köpködve ki a magokat. Ezen érdekfeszítő tevékenysége közben lesz figyelmes két alakra, akik az úton közelítenek. Ebből a távolságból még fogalma sincs, hogy kik lehetnek azok. Nem is foglalkozik velük sokat. Ha akarnak valamit, jönnek tovább. Ha nem, még bőven visszafordulhatnak. Ez utóbbit nem teszik, Rh'onhan pedig tovább hunyorít feléjük. Most már látszik, hogy az egyik egy nagydarab valaki, a másik mellett vékonynak és magasnak látszik.*
- Megbolondult ez?...
*Morogja ahogy elhajítja a maradék almacsutkát. Ebből a távolságból már látszik, hogy a nagyobbik fickó egy ork. A termete, a mozgása, és bár valami bőrsisakot nyomott a fejébe, az arcvonásait sem lehet összetéveszteni a tündérekével. Mivel pedig a Vashegyen - finoman szólva - nem rajonganak a fajtájáért, az elmormogott kérdés adekvát lehet. A másik pedig elfnek tűnik, amire a strázsa vág egy fintort, és majdnem kiköp maga elé.
~Hova süllyednek egyesek? Összeállni egy orkkal...~
Egy orkkal, aki ráadásul a pajzsát is felettébb gyanúsan tartja maga elé. Mi oka van erre, támadásra számít? Ha nem sántikál semmi rosszban, akkor ez felesleges. Szinte fáradt mozdulattal nyúl az íj felé, mint akinek elege van abból, hogy már megint dolgoznia kell, és egy nyílvesszőt illeszt az idegre.*
- Hé, te! *kiált oda üdvözlésképpen* Te behemót! Mit takargatsz?
*Unottan rágcsál egy almacsutkát, egy-egy nagyobb harapás után hegyesen köpködve ki a magokat. Ezen érdekfeszítő tevékenysége közben lesz figyelmes két alakra, akik az úton közelítenek. Ebből a távolságból még fogalma sincs, hogy kik lehetnek azok. Nem is foglalkozik velük sokat. Ha akarnak valamit, jönnek tovább. Ha nem, még bőven visszafordulhatnak. Ez utóbbit nem teszik, Rh'onhan pedig tovább hunyorít feléjük. Most már látszik, hogy az egyik egy nagydarab valaki, a másik mellett vékonynak és magasnak látszik.*
- Megbolondult ez?...
*Morogja ahogy elhajítja a maradék almacsutkát. Ebből a távolságból már látszik, hogy a nagyobbik fickó egy ork. A termete, a mozgása, és bár valami bőrsisakot nyomott a fejébe, az arcvonásait sem lehet összetéveszteni a tündérekével. Mivel pedig a Vashegyen - finoman szólva - nem rajonganak a fajtájáért, az elmormogott kérdés adekvát lehet. A másik pedig elfnek tűnik, amire a strázsa vág egy fintort, és majdnem kiköp maga elé.
~Hova süllyednek egyesek? Összeállni egy orkkal...~
Egy orkkal, aki ráadásul a pajzsát is felettébb gyanúsan tartja maga elé. Mi oka van erre, támadásra számít? Ha nem sántikál semmi rosszban, akkor ez felesleges. Szinte fáradt mozdulattal nyúl az íj felé, mint akinek elege van abból, hogy már megint dolgoznia kell, és egy nyílvesszőt illeszt az idegre.*
- Hé, te! *kiált oda üdvözlésképpen* Te behemót! Mit takargatsz?
284. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-04-05 11:21:19
Üzenet elküldve: 2022-04-05 11:21:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Telnek a hatok//
*Habár az illedelemnek nem sok köze van Frandr kopogásához, a törpéknek erről nem kell tudniuk, hiszen enélkül is megkapja az invitációt, mellyel beléphet a kovácsműhelyen belülre. Arcon csapja a forróság, és rögtön verejtékezni is kezd, ahogy akaratlanul is eszébe jut a Tűz Tornyán kívül megküzdött csatája... habár kívülről ebből semmi sem látszik, de a mellkasában égő fény is elalszik, hisz a kinti hideggel ellentétben itt bent semmi szüksége nincs a további melegre.*
-Sajnos a két szép szemem és ékes beszédem kevés volt, hogy idecsábítsam őket.
*Von vállat a fiatalabbik testvér színlelt csüggedtségére. Az már más kérdés, hogy nem is nagyon forgott olyan körökben az utóbbiakban, melyek erre lehetőséget nyújthattak volna, de valahogy úgy érzi, hogy a törpék túl fogják élni. Ahogy az idősebbik előhozza a rendelt fegyvereket és páncélokat, ő közben keze ügyébe helyezi az előre előkészített aranymennyiséget úgy, hogy az látható is legyen, de egyelőre még nem siet átadni azt.
Talán nem meglepő módon kissé hosszasabb folyamatnak néznek elébe, hiszen Frandr biztos akar lenni a vásárolt holmi minőségében és abban, hogy helyesen van méretezve. Ez főleg a sodronypáncélzatnál és a sisaknál fontos, hiszen a mozgékonyságban és a páncél hatékonyságában is nagy szerepet vállal, hogy a súlyelosztás megfelelő legyen, ne lógjon lazán sehol a páncél, és a sisakban se legyen sok üres tér. Egyértelművé is teszi, hogy nem várja el, hogy a törpék végignézzék, amíg lehámozza magáról a félvértet, felveszi alá a sodronypáncélt, megszorítja a szíjakat a megfelelő helyeken, aztán visszaveszi fölé a mágikus vértezetet.
Ám amint megbizonyosodott róla, hogy minden rendben van, szól az ikreknek, és végre az asztalra, a törpék (Mesélő (Mimóza)) keze ügyébe helyezi a 300 aranyat
tartalmazó zsákocskát, majd amíg azok elpakolják a pénzt, addig ő magához veszi a többi fegyvert is. Vállszíjon a hajítódárdákat tartalmazó tegez, derékszíjon, hüvelyben a tőr, szintén derékszíjról lógva a sisak, majd végül baljában a pajzs. Eddigre már a forróság és a teljes páncélzat miatt jócskán szakad róla a víz, de ettől függetlenül elégedett, haja világosbarna színt ölt fel.*
-Jó munka, kétségkívül hasznát is fogom még venni. De ha tovább maradok itt bent, akkor élve megfőz, így ha nincs más, el is indulnék.
*Szól végül, és ha nem tartóztatják, akkor egy rövid elköszönés kíséretében el is hagyja a műhelyet, hogy aztán a kinti hideg miatt már más problémával kelljen foglalkoznia.*
*Habár az illedelemnek nem sok köze van Frandr kopogásához, a törpéknek erről nem kell tudniuk, hiszen enélkül is megkapja az invitációt, mellyel beléphet a kovácsműhelyen belülre. Arcon csapja a forróság, és rögtön verejtékezni is kezd, ahogy akaratlanul is eszébe jut a Tűz Tornyán kívül megküzdött csatája... habár kívülről ebből semmi sem látszik, de a mellkasában égő fény is elalszik, hisz a kinti hideggel ellentétben itt bent semmi szüksége nincs a további melegre.*
-Sajnos a két szép szemem és ékes beszédem kevés volt, hogy idecsábítsam őket.
*Von vállat a fiatalabbik testvér színlelt csüggedtségére. Az már más kérdés, hogy nem is nagyon forgott olyan körökben az utóbbiakban, melyek erre lehetőséget nyújthattak volna, de valahogy úgy érzi, hogy a törpék túl fogják élni. Ahogy az idősebbik előhozza a rendelt fegyvereket és páncélokat, ő közben keze ügyébe helyezi az előre előkészített aranymennyiséget úgy, hogy az látható is legyen, de egyelőre még nem siet átadni azt.
Talán nem meglepő módon kissé hosszasabb folyamatnak néznek elébe, hiszen Frandr biztos akar lenni a vásárolt holmi minőségében és abban, hogy helyesen van méretezve. Ez főleg a sodronypáncélzatnál és a sisaknál fontos, hiszen a mozgékonyságban és a páncél hatékonyságában is nagy szerepet vállal, hogy a súlyelosztás megfelelő legyen, ne lógjon lazán sehol a páncél, és a sisakban se legyen sok üres tér. Egyértelművé is teszi, hogy nem várja el, hogy a törpék végignézzék, amíg lehámozza magáról a félvértet, felveszi alá a sodronypáncélt, megszorítja a szíjakat a megfelelő helyeken, aztán visszaveszi fölé a mágikus vértezetet.
Ám amint megbizonyosodott róla, hogy minden rendben van, szól az ikreknek, és végre az asztalra, a törpék (Mesélő (Mimóza)) keze ügyébe helyezi a 300 aranyat
tartalmazó zsákocskát, majd amíg azok elpakolják a pénzt, addig ő magához veszi a többi fegyvert is. Vállszíjon a hajítódárdákat tartalmazó tegez, derékszíjon, hüvelyben a tőr, szintén derékszíjról lógva a sisak, majd végül baljában a pajzs. Eddigre már a forróság és a teljes páncélzat miatt jócskán szakad róla a víz, de ettől függetlenül elégedett, haja világosbarna színt ölt fel.*-Jó munka, kétségkívül hasznát is fogom még venni. De ha tovább maradok itt bent, akkor élve megfőz, így ha nincs más, el is indulnék.
*Szól végül, és ha nem tartóztatják, akkor egy rövid elköszönés kíséretében el is hagyja a műhelyet, hogy aztán a kinti hideg miatt már más problémával kelljen foglalkoznia.*
283. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-04-04 21:20:21
Üzenet elküldve: 2022-04-04 21:20:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Telnek a hatok//
*A műhely zajai sosem hagynak alább, ugyanolyan sürgés-forgolódás zajlik bent, mint pár hattal ezelőtt. Emiatt is esik meg, hogy a kopogás a sok más csattanás, és léptek zaja mellett nem tűnik fel elsőre a törpének, csak amikor Frandr harmadjára is próbálkozik.*
- Milyen illedelmes!
- Bújj be!
*A kinti hideghez képest a műhelyben szinte pokoli meleg van, de ehhez már annyira hozzászoktak a törpék, hogy már fel sem tűnik nekik, ahogy az izzadtság sem, amit bozontos szemöldökük töretlenül felfog, hogy ne csepegjen szemükbe.*
- Áh! Harcos cimboránk, akinek mindig örülünk.
- Ejj, bezzeg asszonyt nem hoztál nekünk. Úgy azért kicsit jobban örültünk volna.
*Az ifjabbik törpe igyekszik nagyon csüggedt kifejezést magára ölteni, de láthatóan nehezére esik. Talán életében sosem volt igazán lehangolt.*
- Jó, sebaj, megbocsátom. De azért vérzik a szívem.
*Az ifjabbik színpadiasan szívére teszi kézfejét, eközben az idősebb kihozza a kért fegyvereket, és gondosan felsorakoztatja őket az asztalra, miután lepakolt arról minden kacatot.*
- Minden a megbeszéltek szerint elkészült. Vedd csak szemügyre őket cimbora.
*A műhely zajai sosem hagynak alább, ugyanolyan sürgés-forgolódás zajlik bent, mint pár hattal ezelőtt. Emiatt is esik meg, hogy a kopogás a sok más csattanás, és léptek zaja mellett nem tűnik fel elsőre a törpének, csak amikor Frandr harmadjára is próbálkozik.*
- Milyen illedelmes!
- Bújj be!
*A kinti hideghez képest a műhelyben szinte pokoli meleg van, de ehhez már annyira hozzászoktak a törpék, hogy már fel sem tűnik nekik, ahogy az izzadtság sem, amit bozontos szemöldökük töretlenül felfog, hogy ne csepegjen szemükbe.*
- Áh! Harcos cimboránk, akinek mindig örülünk.
- Ejj, bezzeg asszonyt nem hoztál nekünk. Úgy azért kicsit jobban örültünk volna.
*Az ifjabbik törpe igyekszik nagyon csüggedt kifejezést magára ölteni, de láthatóan nehezére esik. Talán életében sosem volt igazán lehangolt.*
- Jó, sebaj, megbocsátom. De azért vérzik a szívem.
*Az ifjabbik színpadiasan szívére teszi kézfejét, eközben az idősebb kihozza a kért fegyvereket, és gondosan felsorakoztatja őket az asztalra, miután lepakolt arról minden kacatot.*
- Minden a megbeszéltek szerint elkészült. Vedd csak szemügyre őket cimbora.
282. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-04-03 18:36:27
Üzenet elküldve: 2022-04-03 18:36:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 808
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 808
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Pontos vagyok uram//
*A mélységi gyanakodó mindennel és mindenkivel szemben. Ha mégis meg kéne magyaráznia, hogy akkor miért állt meg ennél a szerencsétlennél nem tudná megtenni. Mikor a meggyötört arc felé fordul, az valahogy ismerőssé válik számára. Próbál gondolkozni rajta, hogy honnan, de nem jut eszébe. Sok idő eltelt már a lázadás óta és az a nap másképp változtatta meg a fiú életét. A kapott kérdés stílusán már rég elteltek azok az évek, hogy felháborodjon. Továbbra is tartva a távolságot néz le a lányra és ismétli meg a kérdését.*
-Jól vagy? Megsérültél? Mikor ettél utoljára?
*Nem akar eszébe jutni honnan ismerős a lány. Próbálna emlékezni, de olyan üresnek érzi a fejét.*
*A mélységi gyanakodó mindennel és mindenkivel szemben. Ha mégis meg kéne magyaráznia, hogy akkor miért állt meg ennél a szerencsétlennél nem tudná megtenni. Mikor a meggyötört arc felé fordul, az valahogy ismerőssé válik számára. Próbál gondolkozni rajta, hogy honnan, de nem jut eszébe. Sok idő eltelt már a lázadás óta és az a nap másképp változtatta meg a fiú életét. A kapott kérdés stílusán már rég elteltek azok az évek, hogy felháborodjon. Továbbra is tartva a távolságot néz le a lányra és ismétli meg a kérdését.*
-Jól vagy? Megsérültél? Mikor ettél utoljára?
*Nem akar eszébe jutni honnan ismerős a lány. Próbálna emlékezni, de olyan üresnek érzi a fejét.*
281. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-04-03 18:16:08
Üzenet elküldve: 2022-04-03 18:16:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Pontos vagyok uram//
*Beletelik egy kis időbe, mire végre a hang irányába fordítja a fejét. Homályos, kifejezéstelen tekintete nehézkesen állapodik meg az idegenen, mintha csak nem volna benne biztos, mit is lát. Valójában inkább arról van szó, hogy már réges-rég nem tudja eldönteni, mi a valóság, és mi az, ami csak saját beteg agyának szüleménye. A férfi furcsamód még ismerősnek is tűnik, ahogy összeszűkült szemekkel, gyanakvóan vizsgálgatja, de ezalatt a pár pillanat alatt nem jön rá, hol látta őt korábban.*
- Mit akarsz? *Mivel a másik korábbi kérdései nem jutottak el a tudatáig, fogalma sincs, mire számíthat tőle. Csak annyit lát belőle, hogy egyértelműen őt nézi, keze pedig a fegyvere markolatán nyugszik, ami így elsőre nem tűnik túl biztatónak. Ha lenne ereje, bizonyosan elrohanna – hisz láthatóan fél – de mivel a futás már rég nem opció, egyelőre csak nagy szemeket meresztve nézi Quantallt.*
*Beletelik egy kis időbe, mire végre a hang irányába fordítja a fejét. Homályos, kifejezéstelen tekintete nehézkesen állapodik meg az idegenen, mintha csak nem volna benne biztos, mit is lát. Valójában inkább arról van szó, hogy már réges-rég nem tudja eldönteni, mi a valóság, és mi az, ami csak saját beteg agyának szüleménye. A férfi furcsamód még ismerősnek is tűnik, ahogy összeszűkült szemekkel, gyanakvóan vizsgálgatja, de ezalatt a pár pillanat alatt nem jön rá, hol látta őt korábban.*
- Mit akarsz? *Mivel a másik korábbi kérdései nem jutottak el a tudatáig, fogalma sincs, mire számíthat tőle. Csak annyit lát belőle, hogy egyértelműen őt nézi, keze pedig a fegyvere markolatán nyugszik, ami így elsőre nem tűnik túl biztatónak. Ha lenne ereje, bizonyosan elrohanna – hisz láthatóan fél – de mivel a futás már rég nem opció, egyelőre csak nagy szemeket meresztve nézi Quantallt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 620-639