//Kovácsműhely//
//Törpék//
*Az erődből kifelé bandukolva és elérve újra a kis falucskát Maereh Hrothi szavain töpreng.*
~Szóval igazam volt, ezért hívta őt az óriáslány és nem csak úgy bárkit, mert itt ő a törpék vezetője. Nálunk is volt vezető, otthon, csak nem így hívták, de hát a szavak csak szavak a tartalom a fontosabb, ami mögötte van.~
*Maereh becélozza a szekereket, ahogy a vörös Hrothgaar mondta, nem kérdezősködik, hallotta mi a helyzet, újra be kell indítani a műhelyt, este meg eszem-iszom lesz. Az okot ugyan nem tudja, de a szó, hogy vacsora, igencsak jól hangzik a fülének.
Arra is csak bólint, hogy a Quikh nevű társuk feküdjön le és borogassa magát.*
~Nem néz ki jól szegény fickó. De azért ha odajött a gyűlésre nem magatehetetlen, nem kell pátyolgatnom, ellenben helyette is dolgozunk majd.~
*Mae nem marad le, de egyelőre csak csendben lépked Hrothi mellett, ha Quikh megy pihenni, hát integet neki.
Aztán ő is észreveszi az újabb törpe férfit. A jövevény alacsonyabb nála, nem sokkal, de pár ujjnyival. Komoly törpe, a hajfonataiban díszekkel.*
~Az a fajta, aki csúfolt.~
*Mae halkan sóhajt, majd megfedi magát az előítéletessége miatt, de attól még tény, ami tény, a nálánál alacsonyabb törpék rendszeresen gúnyolták a termete miatt, és el is kerülték.*
~Megtanulhattál volna már ezzel élni, Maereh!~
- Szervusz! *köszön hát az újabb ismeretlennek, aki nem tűnik épp boldognak attól, hogy a magasabb Hrothi mélynövésűnek nevezi.*
~Férfiak! Még jó, hogy csak a magasságukat méregetik! Egyelőre!~
*Bólint, ő is megjegyzi az új ismerős nevét, majd a szeme sarkából Hrothgaarra pillant.*
- Na, haladunk már, a nem a te fajtádból immár földi. Ilyen tempóval holnap azt közlöd a jegyesed vagyok! *szúr oda kicsit, de csak mert nem áll meg benne a szó, és mert örökölt valamennyit az édesanyja éles nyelvéből.
De aztán figyel, és nem kerülik el a tekintetét az apró gesztusok sem.
Végül Hrothi kérdésére bólint, talán jobb is, ha nincs tűzvonalban, mikor a Thánnak leesik, hogy mit mondott, mivel vágott vissza, vagy ugratta, ha úgy jobban tetszik.
Plusz mivel nem buta lány, azt is észrevette, hogy a vörös törpe nem nagyon mutogatná a fegyvereket Dorovundr-nak.*
~Én meg nem számítok, vagy azt hisze, nem tudom, mit látok, vagy mivel úgyis láttam már a fegyvereit, tudja, hogy sejtem nem csak békésen kalapálgat. vagy... vagy még az is lehet, hogy bennem mégis kezd megbízni.~
- Rendben *felel hát, majd felmászik a szekérre, amiről korábban pakoltak, és a mondott csomag után néz. A fém és a fa nem könnyű, ámde Mae sem gyenge, sőt lányban elég erős is, annak ellenére, hogy nem tűnik olyan tenyeres-talpasnak, inkább arányos, bár azért ahol kell ott gömbölyödik. Ámde a vándorélet izmokat is adott néki, így most egész tűrhetően boldogul.
Pakolászik, ahogy mondták, közben ha Quikh is megjelenik a holmijáért, hát biccent neki.
Aztán mikor eljön az este utánanéz a sátrának, hogy rendesen álljon, mert ha már kapott egyet, akkor arra figyel is. Utána körbenéz, merre kaphat vacsorát egy kis törpelány.
Nagy mulatozásra ő nem készül, két okból sem, mert még olyan új, hogy nem tudja mit kéne ünnepelnie, és mert reggel munka várja.*
~Meg egyébként sem akarom, hogy valami kocsmatündérnek nézzenek!~