//Második szál//
//folyónál//
*Most, ahogy valamivel komolyabb dolgok kerültek elő a társalgás folyamán, már neki sincs akkora kedve bolondozni. Most például kicsit fürkészőn néz a mestermágusra, nem tudja mire vélni ezt a hirtelen visszavonulást, ahogy rájuk hagyja azt, ahogy a nagypolitikáról vélekednek. A varázslóval ellentétben ő nem a szellem embere és ránézésre nagyjából tíz évvel fiatalabb lehet a varázslónál, így most még nem tudhatja, hogy egyszer eljön az az idő is, amikor belátja majd, hogy amit most meghátrálásnak tart, az valójában bölcsesség. De most csak azt érzi furcsának, hogy miért elégedetlen még akkor is, ha nem vitatják az igazát. Majdnem rosszkedvű is lesz, Lea menti meg a helyzetet azzal, hogy régi történeteket kezd mesélni. Amikor nem említi, hogy ki az a nő, akibe az a Harath nevű szerelmes lett, kaján pillantással méregeti a göndör hajút. Meggyőződése, hogy csak Lea lehet az. Ki más? Elvégre ő maga sem lát mást, mióta a Vaskorsóban, a halál küszöbén megpillantotta, márpedig neki bizony jó az ízlésre, már ami a szebbik nemet illeti. Worenth kérdésére is megvárja, míg Lea válaszol. Igaz ugyan, hogy Kagan a harcosok egyik vezetőjévé tette, de ez a rang messze nem az, amivel bármi ráhatása lehetne a törzs sorsára. És persze sokan inkább a nem hivatalos titulust ismerik, amit akár pejoratív értelemben is lehet használni, ahogy például Aoneer is gondol rá. Bár ez zavarja legkevésbé. De a nő válaszán alaposan meglepődik.*
- Én nem vagyok született tharg. *szólal meg végül, elnézve valahová Worenth feje mellé* Nekem a törzs egy a Vasheggyel, Amon Ruadh-al. A világ számos helyén megfordultam, egész életemben fegyverforgatásból éltem és mindig aranyért. A tudásom, akár a hűségem, megvásárolható volt, akár egy örömlányé. Most először fordult elő, hogy ez nem így van. Persze a hűségesküm nem ThargArodhoz köt, hanem Kaganhoz és ha a hadúr megy, én is vele tartok.
*Nem mondja ki, de érezhető, hogy nem szívesen hagyná itt a Délvidéket. De talán mégis könnyebb lenne így a váltás, mintha mindezt pénzért kéne tennie.*
- Szerintem is a Kikötőben kell mielőbb rendet tenni. *bólint rá ő is* Azt hiszem, hogy a vallási fanatikusok és a zavarosban halászók egy gyékényen árulnak, hiszen olyan szépen megférnek egymás mellett ott. Ez lenne az első. Utána át kellene gondolnunk Artheniorhoz fűződő viszonyunkat is, hiszen előnyét nem igazán élvezhettük a város fennhatóságának.
*Talán mert nem látja át annyira a reális helyzetet, mint Lea, talán a harcos büszkesége miatt messze nem érzi annyira erőtlennek a thargokat, hogy ne tudnának érdemben javítani a helyzetet. Akár a városiak hathatós támogatása nélkül is. Azt pedig most mondja ki először, amit már régóta érez: a thargok javára válna, ha szakítanának Artheniorral. Úgy látja, hogy a városnak számottevő hadereje nincs, a Városőrséget elpuhult, korrupt, csak díszelgésre való pojácák gyülekezetének tartja. Így csak mágusaikra támaszkodhatnak, de a thargok ezen a téren sincsekek hátrányban, hiszen a Szilánkok mellettük állnak.*
- Holnap a Kikötő, holnapután Arthenior. *rugaszkodik el mosolyogva a valóság talajáról* Hiszen a hatalmi struktúrák nincsenek kőbe vésve, hol van az megírva, hogy a Wegtoren - Pirtianes - Lihanech - Arthenior négyszög déli sarkára ne kerülhetne a Vashegy?
*Hirtelen úgy érzi, hogy túl sokat beszélt, - ritka alkalom - és szinte megszeppenve néz a másik kettőre, hogy mit szólnak az elhangzottakhoz, melyek, legalábbis Arthenior szemszögéből, árulásként értelmezhetők.*