//Fogadó előtt - Essfyh és Aryna//
*Learont rögtön újabb kérdésekkel bombázza a lány.* ~Még, hogy félénk, meg ilyesmi? Ugyan már!~ *A Sajtmester kezdeti aggodalma, hogy a lányok nem lesznek elég beszédesek, esetleg nem találják majd meg a közös hangot, ebben a pillanatban semmivé foszlik. Azonban a kérdés fogós, mert nem tudná megmondani, hogy mióta. Azonban elmondhatja, hogy mi volt, illetve, inkább mi nem volt, mikor ő megérkezett ide.*
-Nos, utazó voltam! Egyszerű vándor, s mikor Thargarod büszke falaihoz értem, itt még kopár pusztaság volt. Csupán a hegy, rajta nem volt ilyen nyüzsgő település! *Emlékszik vissza, s még szemét is lehunyja és mosolyog, mutatván, szép emlékek voltak ezek.*
-Nem tudom elmondani, hogy hány nap vagy hány évszak telt el azóta, sajnos! *Olyan gyorsan telt az idő, mintha csak tegnap lett volna, hogy ideérkezett. Reméli, hogy ezzel elég tartalmas választ adott a lánynak. Azonban jön is a következő kérdés, amire szintén nem tud, vagy nem akar válaszolni. Számára egyértelmű, hogy meditáláshoz nem csendes helyet kell találni. Ezt megpróbálja kifejteni.*
-Nos, a szépség relatív! Egy marcona törpnek a hegy mélye a szép, nekem minden hely szép, ha itt vannak a jószágaim! Önöknek mit jelent a szépség, Kedveseim? *Kérdez vissza érdeklődő arccal, majd folytatja gondolatmenetét, miközben kezébe veszi legkisebb kecskéjét, aki hálásan mekeg a kedvességért cserébe.*
-És csendesség? Nem a környezetnek kell csendesnek lennie, hanem... *itt megáll egy pillanatra, de közben rájön, hogy csupán az egyik kezét tudja használni, amiben is kecske van.*
-Most vegyék úgy, hogy a homlokomra mutattam! *Neveti el magát a saját szerencsétlenségén.*
-Nos, ott fejben kell csöndességnek és békének lennie! ha ez megvan, még a kovácsok műhelyébe is képes lehet meditálni! *Ezzel ő be is fejezte. Sajnos, még mindig nem jutottak egyről a kettőre.* ~Nah, most biztos azt gondolják ezután a szöveg után, hogy valami bolond druida, vagy valami buggyant öregember vagy, a macska rúgja meg már!~ *De nincs mit tenni, a véleménye érdekelte őket, amit el is mondott.*
-Nos, ezek után, hova szeretnének menni? *Kérdezi vigyorogva, mert ő is megmozgatná már magát, mert nem jó, ha az ember tesped egész nap. Közben újra végigméri a lányokat szemével, hogy megállapíthassa egészen szép darabok, bár kissé sápadt mind a kettő.*