//Amoniak figyelmébe//
*Egyre több a mélységi a Vashegyen, még ha csak vendégként is, és még ha részben nem is tisztavérűek. Legalábbis úgy néz ki, hogy a most befutó illető félvér lehet, furán fakó színű a bőre. Ezen most már nem ütközik meg; amikor először látott ilyen félvért, azt hitte, hogy csupán a természet rosszul sikerült tréfájával áll szemben. Egészen addig úgy tudta, hogy egy sötételf és egy ember nászából nem születhet utód. Tévedett, és akkor kezdte el őszintén remélni, hogy ork embernek, vagy fordítva, valóban nem nemzhet gyermeket, mert az már tényleg erősen feszegetné a vicc határait.
Szinte rutinból méri végig az érkezőt, fegyvert nem lát nála. Erről eszébe jut valami.*
- Ha megengeded, *hajol oda Leához* körülnézek a kapuőrségnél, kicsit túl sok fegyver jut be mostanában Amonra.
*Ha a kocsisnak a gödörben kell töltenie az éjszakát, akár a testőrként bemutatkozó férfiú is el tudja cipelni odáig, vagy tyúklépésben saját lábán is elvánszoroghat odáig. De akkor sincs nagy gond, ha végül rá marad ez a feladat is. Kezd már sötétedni, így nem tervez sokáig maradni a kapunál. Gyors eligazítás az őrségnek, hogy mostantól idegen fegyverrel egy lépést sem befelé, aztán megvárni, míg bezárják a kaput és indulhat is vissza. De most még a városkapu felé tart.*
//Őrség//
*Ott pedig a lassan kora estébe hajló óra ellenére, vagy éppen azért, kisebb sokadalmat talál. A kölyköt megismeri, járt már erre, az óriás ellenben ismeretlen számára. Az a félvér pedig... túl sokat nem kell törnie a fejét rajta, hogy rájöjjön, honnan is ismerős. Határozottan nyájas mosoly terül el az arcán, ahogy biccent neki, és ez nem is hervad le róla akkor sem, amikor a szintén ismerős városőr felé fordul. Egy élettapasztalat, hogy elmebetegekkel szívélyesen kell bánni.*
- Üdv újra a Vashegyen, már hiányoltunk! *mosolyog tehát Aonerre* Valóban van itt két városőr, egy vörös és egy félelf. Ha szólni kívánsz velük, nincs akadálya, azonban a fegyvereidet itt kell hagynod az őrségnél. De ezt talán már mondták. *vet egy pillantást az íjászra, akit kénytelen volt félretolni, hogy beszélhessen Amon Ruadh legfrissebb vendégeivel, és most neki szól pár szót, korántsem olyan barátságosan, mint ahogy a városőrrel beszélt.*
- Készüljetek, mára zárjuk a kapukat, mindjárt leszáll az este. Holnaptól pedig aki fegyverrel enged be bárkit is, saját kezűleg hajítom a Gödörbe!
*Miután pedig visszafordul Aoneerhez, ott folytatja, ahol abbahagyta. És a mosoly is visszakúszik az arcára.*
- Valamennyiőtöknek! Minden fegyvert! Ellenkező esetben vagy a falak alatt éjszakáztok, amit nem javallanék, hűvösek már az éjszakák. Vagy a Vaskorsóban várjátok ki a reggelt, ahol csengő aranyak ellenében meleg étel és vetett ágy vár.