Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 169 (3361. - 3380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3379. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-13 23:53:16
Üzenet elküldve: 2015-07-13 23:53:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadó előtt//
*Valójában nem Taitos fejében szeretett volna képeket kelteni, a fiú továbbra is Isurii gondolatait látja, melyek most az emlékőrző vad patás képében öltöttek testet.
Elismerően biccent tanítványának és Intézőjének, hiszen nem mindenkinek sikerül elsőre ez a kifejezetten bonyolult varázslat.
A szemtelen kérdésre zavarában nem is felel, csak amolyan "ne húzkodd az alvó oroszlán bajszát" pillantással jutalmazza a fiút.*
-Menj csak.
*Bocsájtja útjára a fiút is, hiszen az megérdemli a pihenést. Bár Isuriinak azért van egy sanda gyanúja afelől, hogy Taitos alkatából fakadóan képtelen a seggén maradni és kikapcsolni, de ez neki csak jó.
Vet egy pillantást Learon felé, de nem akarja elrabolni a hölgytársaság elől a pásztort. Inkább ő is a Kagan köré tóduló tömeg felé pillant.
A visszatérő Zaras nem tűnik vizesnek, így először kicsit értetlenül pislog rá, de szívesen útbaigazítja megint. Elkísérni nem szeretné, mert tagadhatatlanul mágikus erővel bír a folyópart.*
-Ne az ösvény felé térj ki, az ösvény és a folyó közé ékelődött be a hegy. Lemész a szerpentinen és a másik oldalra indulj a lankán. De ha gondolod keríthetek is valakit, aki lekísér.
*Ajánlja fel a lehetőséget, de azért annyira nem bonyolult. Tengerszín pillantása visszafordul az Isu-hasonmások gyűrűjében időző fivérére és Leára. Kicsit azért ijesztő, hogy egy ideje annyi hóhajú jut Amon ruadhra, amennyit évekig az egész világban nem lelt fel, de bizonyára hasonló a hasonlót vonzza. Ha szükség lenne rá, majd intenek. Egyébként meg Learonra és Chiarira vár odakint. Előbbire azért, hogy elregélje neki merre járt már megint és megeskesse, hogy ezúttal nem tűnik el így többet, utóbbira meg azért, hogy az előbbivel időző kis lánykákat a szárnyai alá terelgesse.*
*Valójában nem Taitos fejében szeretett volna képeket kelteni, a fiú továbbra is Isurii gondolatait látja, melyek most az emlékőrző vad patás képében öltöttek testet.
Elismerően biccent tanítványának és Intézőjének, hiszen nem mindenkinek sikerül elsőre ez a kifejezetten bonyolult varázslat.
A szemtelen kérdésre zavarában nem is felel, csak amolyan "ne húzkodd az alvó oroszlán bajszát" pillantással jutalmazza a fiút.*
-Menj csak.
*Bocsájtja útjára a fiút is, hiszen az megérdemli a pihenést. Bár Isuriinak azért van egy sanda gyanúja afelől, hogy Taitos alkatából fakadóan képtelen a seggén maradni és kikapcsolni, de ez neki csak jó.
Vet egy pillantást Learon felé, de nem akarja elrabolni a hölgytársaság elől a pásztort. Inkább ő is a Kagan köré tóduló tömeg felé pillant.
A visszatérő Zaras nem tűnik vizesnek, így először kicsit értetlenül pislog rá, de szívesen útbaigazítja megint. Elkísérni nem szeretné, mert tagadhatatlanul mágikus erővel bír a folyópart.*
-Ne az ösvény felé térj ki, az ösvény és a folyó közé ékelődött be a hegy. Lemész a szerpentinen és a másik oldalra indulj a lankán. De ha gondolod keríthetek is valakit, aki lekísér.
*Ajánlja fel a lehetőséget, de azért annyira nem bonyolult. Tengerszín pillantása visszafordul az Isu-hasonmások gyűrűjében időző fivérére és Leára. Kicsit azért ijesztő, hogy egy ideje annyi hóhajú jut Amon ruadhra, amennyit évekig az egész világban nem lelt fel, de bizonyára hasonló a hasonlót vonzza. Ha szükség lenne rá, majd intenek. Egyébként meg Learonra és Chiarira vár odakint. Előbbire azért, hogy elregélje neki merre járt már megint és megeskesse, hogy ezúttal nem tűnik el így többet, utóbbira meg azért, hogy az előbbivel időző kis lánykákat a szárnyai alá terelgesse.*
3378. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-13 23:46:55
Üzenet elküldve: 2015-07-13 23:46:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Egy újabb alak, egészen pontosan egy lovas tűnik fel Amon Ruadhon, habár talán felismerik a nem túlzottan bőbeszédű lovag leányt. Elment, de visszatér. Hogy miért? Az események áradata gondolkodásra késztette, és ehhez egyedüllétre vágyott. Vágyott? A magány kellett, hogy mindent alaposan megrágjon, kivesézzen, értelmezzen, vissza és előre tekintsen, és ismét döntsön. Mert az élet már megint bemutatott neki egyet, legalábbis csakis ekként tudta értelmezni a történteket, s mint minden ilyen fordulópontnál, át kell gondolnia a helyzetét, és komoly, netalántán súlyos döntést kell hoznia.
Amit meg is tett. Nem sokat evett, aludni sem aludt sokkal többet, így jóindulatúan is csak nyúzottnak lehet mondani, de itt van. Szoborszerű, kifürkészhetetlen vonásokkal, hideg tekintettel, egyenes háttal ül a lován páncéljában veszítve, kardjával az oldalán, ám hosszabbra nőtt haját már nem is próbálja azzal kordában tartani, hogy hátraköti fonatban vagy lófarokban, világos szőke tincsei, melyek már majdnem válláig érnek, a szél játékszereként lengek arca körül.
A nagyobb csoportosulást nem nehéz kiszúrnia, ahogy azt sem, hogy máris nagyban folynak a különféle munkák. A szürke mént az előbbi embertömeg felé irányítja kényelmes lépésben, miközben tekintete a gyülekezőket fürkészi, számba veszi az ismert és ismeretlen arcokat.
Kagant nem nehéz észrevennie, mintha némi meglepettség suhanna át a lány vonásain, de utána visszarendeződnek kifejezéstelen arccá. Ugyan a nyeregből egyelőre nem száll le, de ökölbe szorított jobbját bal vállához érintve meghajol a vért engedte korlátok között.*
- Kagan vezér! *A megszokottnál talán tömörebb az üdvözlés, s amint felegyenesedik, tekintete ismét körbe jár. Újfent ismerős arcok után kutat, de akiket keres, nem látja. Egyedüli lovag maradt volna? Nem, hiszen ahhoz, neki is lovagnak kellene lennie, ezt pedig már tisztázta magában - nem az.*
*Egy újabb alak, egészen pontosan egy lovas tűnik fel Amon Ruadhon, habár talán felismerik a nem túlzottan bőbeszédű lovag leányt. Elment, de visszatér. Hogy miért? Az események áradata gondolkodásra késztette, és ehhez egyedüllétre vágyott. Vágyott? A magány kellett, hogy mindent alaposan megrágjon, kivesézzen, értelmezzen, vissza és előre tekintsen, és ismét döntsön. Mert az élet már megint bemutatott neki egyet, legalábbis csakis ekként tudta értelmezni a történteket, s mint minden ilyen fordulópontnál, át kell gondolnia a helyzetét, és komoly, netalántán súlyos döntést kell hoznia.
Amit meg is tett. Nem sokat evett, aludni sem aludt sokkal többet, így jóindulatúan is csak nyúzottnak lehet mondani, de itt van. Szoborszerű, kifürkészhetetlen vonásokkal, hideg tekintettel, egyenes háttal ül a lován páncéljában veszítve, kardjával az oldalán, ám hosszabbra nőtt haját már nem is próbálja azzal kordában tartani, hogy hátraköti fonatban vagy lófarokban, világos szőke tincsei, melyek már majdnem válláig érnek, a szél játékszereként lengek arca körül.
A nagyobb csoportosulást nem nehéz kiszúrnia, ahogy azt sem, hogy máris nagyban folynak a különféle munkák. A szürke mént az előbbi embertömeg felé irányítja kényelmes lépésben, miközben tekintete a gyülekezőket fürkészi, számba veszi az ismert és ismeretlen arcokat.
Kagant nem nehéz észrevennie, mintha némi meglepettség suhanna át a lány vonásain, de utána visszarendeződnek kifejezéstelen arccá. Ugyan a nyeregből egyelőre nem száll le, de ökölbe szorított jobbját bal vállához érintve meghajol a vért engedte korlátok között.*
- Kagan vezér! *A megszokottnál talán tömörebb az üdvözlés, s amint felegyenesedik, tekintete ismét körbe jár. Újfent ismerős arcok után kutat, de akiket keres, nem látja. Egyedüli lovag maradt volna? Nem, hiszen ahhoz, neki is lovagnak kellene lennie, ezt pedig már tisztázta magában - nem az.*
3377. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-13 23:24:20
Üzenet elküldve: 2015-07-13 23:24:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Őrség//
*A nagydarab férfi mordul rá, mint a kutya a rágós húsra. Kezdi megérteni, hogy itt talán nem igazán értékelik a bölcs embereket, akik életüket a természet tanulmányozására, testük és elméjük erősítésében lelik örömüket. Ő meg kimondottan a kígyók tanulmányozását tűzte ki célul, ami nem kicsi feladat és valószínűleg egész világon egyedül teszi ezt. Munkássága sokat fog érni, ha majd a tudását papírra és rajzokra veti. Figyelmét rögtön lefoglalja a sántítós férfi szavai, aki nem sokkal utána odalép hozzá. Mikor amaz a kezét nyújtja, akkor követi példáját.*
- Sok dologhoz értek, így számomra lényegtelen milyen munkában kell segédkezni. *válaszol vissza, mert bizony a világtól elhúzódott szerzetesek mindent maguk csinálnak. Tömegben dolgoznak, hogy hatékonyan és gyorsan végezzenek a szükséges feladatokkal. Épület javítások, cserép cserék és hasonló ügyességet igénylő feladatok. Taitos nevezetű férfi végül odafordul a furcsán viselkedő nő felé, hogy végül azon a nyelvezeten beszéljen vele, mint amaz. Nem szól semmit, csupán figyelemmel kíséri annak minden rezdülését. Egy szerzetes oda tud figyelni az apró részletekre, ha megfelelően összpontosít. Mikor végez vele, akkor a férfihez fordul. Mikor újra megkapja a mesternek nevezett személy figyelmét, akkor biccent neki először. Feltűnik neki, hogy nem éppen kellemes álldogálnia neki, annak ellenére, hogy erős bottal segít magán. Míg mielőtt Taitos felfoghatná, hogy mi történik halk léptekkel ott terem, hogy a megfelelő támogatással enyhítse a sérült lábának kínzó érzését. Már ha elfogadja eme különös szerzetesnő segítségét. Valóban a szerzetesek mindig komolynak tűnnek, s nehéz leolvasni arcukról érzéseket.*
- Megvárom, nem sietek sehová. Szép időnk van. *válaszol vissza neki, miközben a tekintete a fura nőre siklik. Nem néz rá csúnyán, s egyáltalán nem gondol róla rosszakat. Kutakodik az agyában, mikor eszébe ötlik egy kódexben írt igazságra.*
- Mindenki hasznos, csak rá kell jönnünk mely területen.* akaratlanul elgondolkozik Karán, de a saját mély véleményét és megfigyelését egyelőre nem osztja meg a többiekkel. Nem fog kelleténél többet beszélni, hanem mindig annyit, amennyire szükség van. Természetesen, ha kíván vele mélyebb dolgokról beszélgetni, akkor szívesen látja. Idővel talán egy vagy kettő tanulni vágyó fiatalt szívesen megedzene, de ez csak a távoli jövő. Nem ugrik annyira előre, mert jobban szeret a jelenben élni.*
- Mitől sérült meg a lábad? *érdeklődik, mert a szerzetesi vére nem hagyja nyugodni. Segíts az elesetteken és sérülteken mondás miatt. Lehet tudna kenőcsöt adni rá, amivel javulna az állapota.*
*A nagydarab férfi mordul rá, mint a kutya a rágós húsra. Kezdi megérteni, hogy itt talán nem igazán értékelik a bölcs embereket, akik életüket a természet tanulmányozására, testük és elméjük erősítésében lelik örömüket. Ő meg kimondottan a kígyók tanulmányozását tűzte ki célul, ami nem kicsi feladat és valószínűleg egész világon egyedül teszi ezt. Munkássága sokat fog érni, ha majd a tudását papírra és rajzokra veti. Figyelmét rögtön lefoglalja a sántítós férfi szavai, aki nem sokkal utána odalép hozzá. Mikor amaz a kezét nyújtja, akkor követi példáját.*
- Sok dologhoz értek, így számomra lényegtelen milyen munkában kell segédkezni. *válaszol vissza, mert bizony a világtól elhúzódott szerzetesek mindent maguk csinálnak. Tömegben dolgoznak, hogy hatékonyan és gyorsan végezzenek a szükséges feladatokkal. Épület javítások, cserép cserék és hasonló ügyességet igénylő feladatok. Taitos nevezetű férfi végül odafordul a furcsán viselkedő nő felé, hogy végül azon a nyelvezeten beszéljen vele, mint amaz. Nem szól semmit, csupán figyelemmel kíséri annak minden rezdülését. Egy szerzetes oda tud figyelni az apró részletekre, ha megfelelően összpontosít. Mikor végez vele, akkor a férfihez fordul. Mikor újra megkapja a mesternek nevezett személy figyelmét, akkor biccent neki először. Feltűnik neki, hogy nem éppen kellemes álldogálnia neki, annak ellenére, hogy erős bottal segít magán. Míg mielőtt Taitos felfoghatná, hogy mi történik halk léptekkel ott terem, hogy a megfelelő támogatással enyhítse a sérült lábának kínzó érzését. Már ha elfogadja eme különös szerzetesnő segítségét. Valóban a szerzetesek mindig komolynak tűnnek, s nehéz leolvasni arcukról érzéseket.*
- Megvárom, nem sietek sehová. Szép időnk van. *válaszol vissza neki, miközben a tekintete a fura nőre siklik. Nem néz rá csúnyán, s egyáltalán nem gondol róla rosszakat. Kutakodik az agyában, mikor eszébe ötlik egy kódexben írt igazságra.*
- Mindenki hasznos, csak rá kell jönnünk mely területen.* akaratlanul elgondolkozik Karán, de a saját mély véleményét és megfigyelését egyelőre nem osztja meg a többiekkel. Nem fog kelleténél többet beszélni, hanem mindig annyit, amennyire szükség van. Természetesen, ha kíván vele mélyebb dolgokról beszélgetni, akkor szívesen látja. Idővel talán egy vagy kettő tanulni vágyó fiatalt szívesen megedzene, de ez csak a távoli jövő. Nem ugrik annyira előre, mert jobban szeret a jelenben élni.*
- Mitől sérült meg a lábad? *érdeklődik, mert a szerzetesi vére nem hagyja nyugodni. Segíts az elesetteken és sérülteken mondás miatt. Lehet tudna kenőcsöt adni rá, amivel javulna az állapota.*
3376. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-13 22:35:42
Üzenet elküldve: 2015-07-13 22:35:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kőtörő brigád//
*Nem telik el túl sok idő, Quikhnahhal azonban fáradságot nem ismerve dolgoznak. Épp végeznek egy újabb termetes darab szikla lehasításával, amikor Harath hangját hallja.*
- Itt vagyok! Hé!
*Integet, míg kicsit leereszti a hosszú nyelű kalapácsot. Nagyokat fújtat és sóhajtozik egy sort, hogy kicsit megpihenhessen.*
- Üdv komé!
*Köszön az új figura felé.*
- Az én nevem Hrothgaar, amint már hallhattad Harath-tól. Heh, *liheg egyet* na és hogyhogy kőtörésre adod a fejed? A legtöbben nem jönnének ide önszántukból. Harath rugdosott idáig, mi?
*Jóízűt kacag, de látszik rajta, hogy nem bántásnak szánta a dolgot.*
- Ne szívd mellre! Na, ha már itt vagy... pfűű, az anyját... megrohadok ezen a forróságon...
*Homlokáról letörli az izzadságot alkarjával, mielőtt folytatná.*
- Nem is tudom. Kalapálsz inkább, vagy furikozol? Most még dönthetsz, mert új arc vagy. Nekik már nem volt választásuk.
*Bök válla felett a mögötte dolgozók csoportjára miközben a választ várja.*
*Nem telik el túl sok idő, Quikhnahhal azonban fáradságot nem ismerve dolgoznak. Épp végeznek egy újabb termetes darab szikla lehasításával, amikor Harath hangját hallja.*
- Itt vagyok! Hé!
*Integet, míg kicsit leereszti a hosszú nyelű kalapácsot. Nagyokat fújtat és sóhajtozik egy sort, hogy kicsit megpihenhessen.*
- Üdv komé!
*Köszön az új figura felé.*
- Az én nevem Hrothgaar, amint már hallhattad Harath-tól. Heh, *liheg egyet* na és hogyhogy kőtörésre adod a fejed? A legtöbben nem jönnének ide önszántukból. Harath rugdosott idáig, mi?
*Jóízűt kacag, de látszik rajta, hogy nem bántásnak szánta a dolgot.*
- Ne szívd mellre! Na, ha már itt vagy... pfűű, az anyját... megrohadok ezen a forróságon...
*Homlokáról letörli az izzadságot alkarjával, mielőtt folytatná.*
- Nem is tudom. Kalapálsz inkább, vagy furikozol? Most még dönthetsz, mert új arc vagy. Nekik már nem volt választásuk.
*Bök válla felett a mögötte dolgozók csoportjára miközben a választ várja.*
3375. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-13 22:30:52
Üzenet elküldve: 2015-07-13 22:30:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*A Zöldfülűt meglepően gyorsan észreveszik, és Kagan rá is kérdez a "betolakodók" kilétére, ami azért megnyugtatja Taitost.*
~Na akkor csak nem őrült, hacsak nem pont ez az őrület tárgya.~
*Végül aztán egy kis közjáték idejére, ami kardrántásokkal, és lepcsesszájú kígyószerzetesek, és egyebek lefegyverzésével végződik Taitos válaszol is.*
-Természetesen, őket az úton fogtam, mindannyian Isuriitól, vagy Worenthtől szeretnének tanulni, így idehoztam őket szemlére.
*Feleli, és figyelme most a bölcsességet ontó nőn állapodik meg.*
-A szavak mögött tettek rejtőznek, hisz a név sem név nevezett nélkül.
*Mondd maga is egyet, aztán odabiceg hozzá, és kezét nyűjtja.*
-Taitos vagyok, és mindenre lesz lehetőség, csak még magam sem tudom éppen melyik részen kell a legjobban a segítség.
*Mondja a kígyószerzetesnőnek.*
~Mi az a kígyószerzetes?!~
*Ötlik fel benne, de egyelőre ezt még megtartja magának, mivel egy érdekes szerzet maradt még.
Így Kaganhoz fordul.*
-Vezérem, ha megengeded.
*Int fejével a kuruzslóféleség felé, és előre döcög.*
-Szellemek hoztak, oh idegen!
*Kezd a halandzsába.*
-Kérlek, engedd, hogy homlokodra tegyem kezem, és az én atyai szellemeim áldásában részesítselek hosszú utad kárpótlásául.
*Taitos büszke magára milyen szépen játssza a bolondodt.*
~És ha minden igaz még bizsergést is fog érezni.~
*Gondolja, miközben becsukja szemét, és megismetli a varázslatot, amit épp az imént tett.
Végignézi Kara gondolatait, figyel minden rezzenésre, és aztán kinyitja szemét.*
-Figyelmezz, ó távoli szerencse hozója, a föld ura előtt fejet kell hajtanod, és csak addig maradhatsz, míg a benne lakozó szellem jónak látja, követned kell szavát, akkor léphetsz csak e földre élve.
*Fejezi be szavait és a dinkanyelvet elhagyva Kaganhoz fordul.*
-Beszélem az... ilyenek nyelvét, és átnéztem azt...
*Bök a fejére, hogy csak Kagan láthassa.*
-A húgod tanított, szerintem nézzük meg mit akar, ha meghallgatod tanácsomat Jóuram.
*Majd biccentve egyet hátrébb lép, és onnan mondja tovább.*
-Ha mást nem bolond is ritkán szórakoztat.
*Suttogja alig hallhatóan, hogy Karához már ne jusson el.*
-Nos, kedves Kígyók tudója, megvárod velem mit szól a Szellemek választottja?
*Kérdezi a szerzetest, és botjára hagyatkozva próbál talpon maradni, és rájönni, hogy pontosan mit is gondolhat a nő a csodabogárról, bár arca egyelőre rideg, mint maga a sikló.*
~Talán ezért kígyós.~
*Vonja le a tanulságot Taitos.*
A varázsló szemét becsukja, majd elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására képessé válik mentális kapcsolat (akár mentális beszélgetés, gondolatolvasás) kezdeményezésére egy általa ismert személlyel. A célpont mindenképp megérzi, hogy valaki más is hallja gondolatait, de nem tudja megmondani, hogy kicsoda. Ha a mágus kinyitja a szemét, a varázslat megszűnik.
*A Zöldfülűt meglepően gyorsan észreveszik, és Kagan rá is kérdez a "betolakodók" kilétére, ami azért megnyugtatja Taitost.*
~Na akkor csak nem őrült, hacsak nem pont ez az őrület tárgya.~
*Végül aztán egy kis közjáték idejére, ami kardrántásokkal, és lepcsesszájú kígyószerzetesek, és egyebek lefegyverzésével végződik Taitos válaszol is.*
-Természetesen, őket az úton fogtam, mindannyian Isuriitól, vagy Worenthtől szeretnének tanulni, így idehoztam őket szemlére.
*Feleli, és figyelme most a bölcsességet ontó nőn állapodik meg.*
-A szavak mögött tettek rejtőznek, hisz a név sem név nevezett nélkül.
*Mondd maga is egyet, aztán odabiceg hozzá, és kezét nyűjtja.*
-Taitos vagyok, és mindenre lesz lehetőség, csak még magam sem tudom éppen melyik részen kell a legjobban a segítség.
*Mondja a kígyószerzetesnőnek.*
~Mi az a kígyószerzetes?!~
*Ötlik fel benne, de egyelőre ezt még megtartja magának, mivel egy érdekes szerzet maradt még.
Így Kaganhoz fordul.*
-Vezérem, ha megengeded.
*Int fejével a kuruzslóféleség felé, és előre döcög.*
-Szellemek hoztak, oh idegen!
*Kezd a halandzsába.*
-Kérlek, engedd, hogy homlokodra tegyem kezem, és az én atyai szellemeim áldásában részesítselek hosszú utad kárpótlásául.
*Taitos büszke magára milyen szépen játssza a bolondodt.*
~És ha minden igaz még bizsergést is fog érezni.~
*Gondolja, miközben becsukja szemét, és megismetli a varázslatot, amit épp az imént tett.
Végignézi Kara gondolatait, figyel minden rezzenésre, és aztán kinyitja szemét.*
-Figyelmezz, ó távoli szerencse hozója, a föld ura előtt fejet kell hajtanod, és csak addig maradhatsz, míg a benne lakozó szellem jónak látja, követned kell szavát, akkor léphetsz csak e földre élve.
*Fejezi be szavait és a dinkanyelvet elhagyva Kaganhoz fordul.*
-Beszélem az... ilyenek nyelvét, és átnéztem azt...
*Bök a fejére, hogy csak Kagan láthassa.*
-A húgod tanított, szerintem nézzük meg mit akar, ha meghallgatod tanácsomat Jóuram.
*Majd biccentve egyet hátrébb lép, és onnan mondja tovább.*
-Ha mást nem bolond is ritkán szórakoztat.
*Suttogja alig hallhatóan, hogy Karához már ne jusson el.*
-Nos, kedves Kígyók tudója, megvárod velem mit szól a Szellemek választottja?
*Kérdezi a szerzetest, és botjára hagyatkozva próbál talpon maradni, és rájönni, hogy pontosan mit is gondolhat a nő a csodabogárról, bár arca egyelőre rideg, mint maga a sikló.*
~Talán ezért kígyós.~
*Vonja le a tanulságot Taitos.*
A varázsló szemét becsukja, majd elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására képessé válik mentális kapcsolat (akár mentális beszélgetés, gondolatolvasás) kezdeményezésére egy általa ismert személlyel. A célpont mindenképp megérzi, hogy valaki más is hallja gondolatait, de nem tudja megmondani, hogy kicsoda. Ha a mágus kinyitja a szemét, a varázslat megszűnik.
3374. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-13 22:05:24
Üzenet elküldve: 2015-07-13 22:05:24
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Őrségnél - aki ott van//
*Alapvetően nem lepődik meg azon, hogy már megint itt a szokásos dömping a kapujuk előtt. Vagyis hogy az egykorvolt kapujuk előtt, mert most kissé nehézkesen zárnák ki az érkező idegenek hullámait. Valahogy a nőstények megint többségben vannak, pedig jó lenne egy-egy jóképű hím is, mert azért Leának nincsen ellenére az, hogy nézz a gyakorlatozás közben izzadó, kidolgozott férfitesteket. Rögtön feltöltődne némi energiával. De ez úgy tűnik, hogy nem most fog bekövetkezni. De talán az új Kagan rávehető arra, hogy lágy citera-zenére riszálja az alfelét, és vetkőzzön lassan. Erre a gondolatra Lea gondolatban elvigyorodik.
Amúgy borostyánszínű tekintete az újonnan érkezetteken nyugszik - mindig azon aki éppen magához veszi a szót -, de a társalgásba amúgy nem szól bele. Mondhatni, hogy a jövevények érdektelenek a számára, no nem azért, mert jövevények, vagy pedig azért, mert nőneműek, hanem egyszerűen azért, mert az új Kagan momentán jobban érdekli. Szemmel akarja tartani kicsit.
Kissé lapos pillantásokkal méregeti a férfit, és ezt a tevékenységét csak arra az időre szakítja meg, hogy észlelje a felbukkanó Nym-et. Sőt, hogy kissé értetlen, és sötét pillantásokkal végigmérje a nőt, aki egyrészről nagyon megváltozott legutóbbi találkozásuk óta, másrészről pedig egy hullának látszó tárgyat cipel a lován. A lován aki felágaskodik. Lea azonban nem tulajdonít ennek különösebb jelentőséget, hiszen az ő hátasaik is nehezen viselték magukat az erőd hamvadó falai között. Ha kicsit sötétebben látná a dolgokat akkor azt mondaná, hogy az állat érzi, hogy valami nem stimmel Kagannal.
Viszont nem nagyon van ideje Nymmel és a lovával foglalkozni, hiszen itt van ez a némber a mindenféle hókuszpókuszaival. Ebben a pillanatban Lea már őszinte viszolygást érez. Leginkább azért, mert az a bolond éppen az ő "állására" pályázik, no meg Chiariéra. Az elf gyógyító viszont lényegesen simulékonyabb természet, mint Lea, akinek a gyomra nem nagyon veszi be ezt a parádét. Annál is inkább, mert egyértelmű, hogy ez a nő teljesen bolond - illetve Lea lenne a bolond, ha azt állítaná róla, hogy normális. Fél lépéssel Kagan mögött áll, némiképpen a férfi takarásában, így aztán neki is testközelből jut Karából.*
- Bolondokra semmi szükségünk!
*jegyzi meg halkan és közben egyre Karát fixírozza, és közben csak reméli, hogy az befejezi ezt a bazári mutatványt. A Tysalin nevű megjegyzéseire már nem nagyon reagál, hiszen megkapja a magáét. Sokat beszél, de úgy tűnik, hogy ez minden szerzetes sajátja. De végülis Kramlafból is kinevelték. Csak a meleg nézése, az maradt meg.*
*Alapvetően nem lepődik meg azon, hogy már megint itt a szokásos dömping a kapujuk előtt. Vagyis hogy az egykorvolt kapujuk előtt, mert most kissé nehézkesen zárnák ki az érkező idegenek hullámait. Valahogy a nőstények megint többségben vannak, pedig jó lenne egy-egy jóképű hím is, mert azért Leának nincsen ellenére az, hogy nézz a gyakorlatozás közben izzadó, kidolgozott férfitesteket. Rögtön feltöltődne némi energiával. De ez úgy tűnik, hogy nem most fog bekövetkezni. De talán az új Kagan rávehető arra, hogy lágy citera-zenére riszálja az alfelét, és vetkőzzön lassan. Erre a gondolatra Lea gondolatban elvigyorodik.
Amúgy borostyánszínű tekintete az újonnan érkezetteken nyugszik - mindig azon aki éppen magához veszi a szót -, de a társalgásba amúgy nem szól bele. Mondhatni, hogy a jövevények érdektelenek a számára, no nem azért, mert jövevények, vagy pedig azért, mert nőneműek, hanem egyszerűen azért, mert az új Kagan momentán jobban érdekli. Szemmel akarja tartani kicsit.
Kissé lapos pillantásokkal méregeti a férfit, és ezt a tevékenységét csak arra az időre szakítja meg, hogy észlelje a felbukkanó Nym-et. Sőt, hogy kissé értetlen, és sötét pillantásokkal végigmérje a nőt, aki egyrészről nagyon megváltozott legutóbbi találkozásuk óta, másrészről pedig egy hullának látszó tárgyat cipel a lován. A lován aki felágaskodik. Lea azonban nem tulajdonít ennek különösebb jelentőséget, hiszen az ő hátasaik is nehezen viselték magukat az erőd hamvadó falai között. Ha kicsit sötétebben látná a dolgokat akkor azt mondaná, hogy az állat érzi, hogy valami nem stimmel Kagannal.
Viszont nem nagyon van ideje Nymmel és a lovával foglalkozni, hiszen itt van ez a némber a mindenféle hókuszpókuszaival. Ebben a pillanatban Lea már őszinte viszolygást érez. Leginkább azért, mert az a bolond éppen az ő "állására" pályázik, no meg Chiariéra. Az elf gyógyító viszont lényegesen simulékonyabb természet, mint Lea, akinek a gyomra nem nagyon veszi be ezt a parádét. Annál is inkább, mert egyértelmű, hogy ez a nő teljesen bolond - illetve Lea lenne a bolond, ha azt állítaná róla, hogy normális. Fél lépéssel Kagan mögött áll, némiképpen a férfi takarásában, így aztán neki is testközelből jut Karából.*
- Bolondokra semmi szükségünk!
*jegyzi meg halkan és közben egyre Karát fixírozza, és közben csak reméli, hogy az befejezi ezt a bazári mutatványt. A Tysalin nevű megjegyzéseire már nem nagyon reagál, hiszen megkapja a magáét. Sokat beszél, de úgy tűnik, hogy ez minden szerzetes sajátja. De végülis Kramlafból is kinevelték. Csak a meleg nézése, az maradt meg.*
3373. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-13 21:50:42
Üzenet elküldve: 2015-07-13 21:50:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Leandanára nincs érkezése, és nem is akar egyelőre felelni a Szellemjárónak - nem azért, mert kevésre becsüli, csak a hely és az idő nem megfelelő.*
- Üdv neked is, te... Taitos. Ki ez a sok idegen a földemen?! *biccent fejével a fogadóból kiáramló, sosem látott emberkék felé.*
*Mielőtt választ kaphatna, egy furcsa jelenség követel magánakm figyelmet.*
~ Bah! Boszorkány! Égessük meg! ~ *hörren benne az első reakció, hiszen akár gyíkká is változtathatja az ember fiát egy ilyen némber. Ethea gyorsan reagál, úgy látszik, ő is volt már gyíkká változtatva; szerencsére már elmúlt neki. Az őrséget adó lánynak viszont kezd sok lenni az idegen, már két felé kell figyelnie.*
- Te, te fehérnép! *mordul Tysalinra, aki egy kicsit többet beszél, és még többet akar okosakat mondani, mint ami egészséges errefelé.*
- Hallgass, és nyelved tovább tartózkodik szájadban. *toldja meg ő is egy bölcselettel, aztán újra Taitosra téved a tekintete.*
- Taitos mester, vedd át e leányt, mielőtt őrségünk türelme véget ér, és ThargArod új falait vérrel szenteli fel. *biccent a mágustanoncnak, hogy szabadítsa meg Etheát a problémától.*
*Mélyet sóhajt, jóváhagyóan biccent Tysalinnak, hogy mehet Taitoshoz, ha nincs nála olyan dolog, amit az őrség számára nem engedélyezett, aztán visszafordul Seyana felé.*
- Nyilvánvalóan. *húzza meg a vállát - a fegyver meglehetősen gyakorlatias tárgy, értékét nem a szavak, hanem a tettek adják. A soron következő, meglehetősen kiszámítható kérdésre elvigyorodik.*
- Ó, egyszerű. Ölni kell... de csak azt, akire rámutatok. *egy sötételfnek ez adja a nehézségét a dolognak - nem a gyilkolászás, hanem a saját vágyait felülíró felsőbb akarat elfogadása.*
- Meg néhány kiegészítő apróság, de igazából ez a lényeg. Ölni kell.
*Leandanára nincs érkezése, és nem is akar egyelőre felelni a Szellemjárónak - nem azért, mert kevésre becsüli, csak a hely és az idő nem megfelelő.*
- Üdv neked is, te... Taitos. Ki ez a sok idegen a földemen?! *biccent fejével a fogadóból kiáramló, sosem látott emberkék felé.*
*Mielőtt választ kaphatna, egy furcsa jelenség követel magánakm figyelmet.*
~ Bah! Boszorkány! Égessük meg! ~ *hörren benne az első reakció, hiszen akár gyíkká is változtathatja az ember fiát egy ilyen némber. Ethea gyorsan reagál, úgy látszik, ő is volt már gyíkká változtatva; szerencsére már elmúlt neki. Az őrséget adó lánynak viszont kezd sok lenni az idegen, már két felé kell figyelnie.*
- Te, te fehérnép! *mordul Tysalinra, aki egy kicsit többet beszél, és még többet akar okosakat mondani, mint ami egészséges errefelé.*
- Hallgass, és nyelved tovább tartózkodik szájadban. *toldja meg ő is egy bölcselettel, aztán újra Taitosra téved a tekintete.*
- Taitos mester, vedd át e leányt, mielőtt őrségünk türelme véget ér, és ThargArod új falait vérrel szenteli fel. *biccent a mágustanoncnak, hogy szabadítsa meg Etheát a problémától.*
*Mélyet sóhajt, jóváhagyóan biccent Tysalinnak, hogy mehet Taitoshoz, ha nincs nála olyan dolog, amit az őrség számára nem engedélyezett, aztán visszafordul Seyana felé.*
- Nyilvánvalóan. *húzza meg a vállát - a fegyver meglehetősen gyakorlatias tárgy, értékét nem a szavak, hanem a tettek adják. A soron következő, meglehetősen kiszámítható kérdésre elvigyorodik.*
- Ó, egyszerű. Ölni kell... de csak azt, akire rámutatok. *egy sötételfnek ez adja a nehézségét a dolognak - nem a gyilkolászás, hanem a saját vágyait felülíró felsőbb akarat elfogadása.*
- Meg néhány kiegészítő apróság, de igazából ez a lényeg. Ölni kell.
3372. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-13 21:45:43
Üzenet elküldve: 2015-07-13 21:45:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Kőtörő brigád - Vamorys Diraq//
*Egy idegen félvérrel oldalán érkezik, s ha minden igaz épp lefegyverzi azt. Majd pedig nemes egyszerűséggel karjával mutat a sziklákra, hol már nagyban csattognak a csákányok, s hányják a sziklát a Vas-hegy fémes szikláiba kóstolva.*
-Thán uram! Hrothgaar!
*Kiált a törpének. Hiszen kik mások lennének jelen, mint a bányászathoz leginkább értő alakulat mokány tagjai. Köztük persze jó példával járva vezetőjükkel.*
-Ő itt Vamorys. Bebizonyítja szívósságát.
*Persze csak akkor mutatja be, ha útközben volt módja megismerni a hím nevét. Mindazonáltal így összeboronálva a munkásosztály eme tagjait, remélhetőleg a másik fegyvereivel távozóra fogja.*
-Nemsoká visszanézek.
*Rendezi le ekképp búcsúzóul. Azzal a sárdagasztók irányába is elnéz.*
//Sártaposó alakulat//
*Amott Aletai-t találja, amint épp az őrség felé mutogat, és hangosan csacsognak vele a csajok.*
-Már ha épp nem lesz túl féltékeny, és szárít bele, hogy gyökeret ereszthetsz.
*Veti oda viccelődve a fickónak. Hiába kedveli a maga módján, hiszen mégis csak visszahúzta szíve ide. És lehet tényleg az, mivel párja marad a Vérszövetségben.*
-S benned kit tisztelhetek?
*Kérdi a szőkeségtől miközben csípőre tett kézzel föléje áll. Színjátszó kékeszöld szemeit az asszonyéba fúrja.*
-Én Harath Hardoghar vagyok.
*Majd pedig megragadja az utolsó elhallott mondatát kezét nyújtja ajánlkozva.*
-Jer most, mert már korog a gyomrunk.
*S ha beadja derekát a lány, nos nemes egyszerűséggel kirántja a dagasztott sárból, mint valami pillét. Pedig nem egy kolosszus termetű, de szép szál legény azért.
Ha kikosaraznák, úgy egy vállvonással elintézi, s maga néz kaja után a fogadó irányába indulva.*
*Egy idegen félvérrel oldalán érkezik, s ha minden igaz épp lefegyverzi azt. Majd pedig nemes egyszerűséggel karjával mutat a sziklákra, hol már nagyban csattognak a csákányok, s hányják a sziklát a Vas-hegy fémes szikláiba kóstolva.*
-Thán uram! Hrothgaar!
*Kiált a törpének. Hiszen kik mások lennének jelen, mint a bányászathoz leginkább értő alakulat mokány tagjai. Köztük persze jó példával járva vezetőjükkel.*
-Ő itt Vamorys. Bebizonyítja szívósságát.
*Persze csak akkor mutatja be, ha útközben volt módja megismerni a hím nevét. Mindazonáltal így összeboronálva a munkásosztály eme tagjait, remélhetőleg a másik fegyvereivel távozóra fogja.*
-Nemsoká visszanézek.
*Rendezi le ekképp búcsúzóul. Azzal a sárdagasztók irányába is elnéz.*
//Sártaposó alakulat//
*Amott Aletai-t találja, amint épp az őrség felé mutogat, és hangosan csacsognak vele a csajok.*
-Már ha épp nem lesz túl féltékeny, és szárít bele, hogy gyökeret ereszthetsz.
*Veti oda viccelődve a fickónak. Hiába kedveli a maga módján, hiszen mégis csak visszahúzta szíve ide. És lehet tényleg az, mivel párja marad a Vérszövetségben.*
-S benned kit tisztelhetek?
*Kérdi a szőkeségtől miközben csípőre tett kézzel föléje áll. Színjátszó kékeszöld szemeit az asszonyéba fúrja.*
-Én Harath Hardoghar vagyok.
*Majd pedig megragadja az utolsó elhallott mondatát kezét nyújtja ajánlkozva.*
-Jer most, mert már korog a gyomrunk.
*S ha beadja derekát a lány, nos nemes egyszerűséggel kirántja a dagasztott sárból, mint valami pillét. Pedig nem egy kolosszus termetű, de szép szál legény azért.
Ha kikosaraznák, úgy egy vállvonással elintézi, s maga néz kaja után a fogadó irányába indulva.*
3371. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-13 21:09:08
Üzenet elküldve: 2015-07-13 21:09:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség - Ewangel//
*Láthatóan a lány a vezér és társaságával van elfoglalva, de szívesen fogadta az ételt, amit hamar meg is evett, lehet jól gondolta, hogy éhes lehet és most ennyivel legalább tudott neki segíteni.*
-Egészségedre, enni mindenkinek kell, éh gyomorral nehezebb koncentrálni is. *Követi a lány tekintetét és nem akar alkalmatlankodni vagy elterelni a figyelmét.*
-Szerintem visszamegyek a városba és keresek ott valamilyen munkát, nem szeretnék haza menni... *majd halkan hozzáteszi még, hogy * rossz emlékek...
*Látja, hogy a másik elf elég felkészült, így ha bármi gond adódik biztos hátvéd az ő szavaival élve.*
-Örülök, hogy találkoztunk, kérlek vigyázz helyettem is a barátaimra. *Mondja mosolyogva, bár nem szeret búcsúzkodni, de ideje mennie, nem szeretne sok estét tölteni az erdőben.*
*Láthatóan a lány a vezér és társaságával van elfoglalva, de szívesen fogadta az ételt, amit hamar meg is evett, lehet jól gondolta, hogy éhes lehet és most ennyivel legalább tudott neki segíteni.*
-Egészségedre, enni mindenkinek kell, éh gyomorral nehezebb koncentrálni is. *Követi a lány tekintetét és nem akar alkalmatlankodni vagy elterelni a figyelmét.*
-Szerintem visszamegyek a városba és keresek ott valamilyen munkát, nem szeretnék haza menni... *majd halkan hozzáteszi még, hogy * rossz emlékek...
*Látja, hogy a másik elf elég felkészült, így ha bármi gond adódik biztos hátvéd az ő szavaival élve.*
-Örülök, hogy találkoztunk, kérlek vigyázz helyettem is a barátaimra. *Mondja mosolyogva, bár nem szeret búcsúzkodni, de ideje mennie, nem szeretne sok estét tölteni az erdőben.*
3370. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:59:23
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:59:23
ÚJ
![>Seyana Burores [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9956_sotetelf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
//Kagan//
- Nos, ezek mindaddig üres szavak számomra, míg saját szememmel nem látom, s kezembe nem vehetem ezeket a fegyvereket.
* Ami a díszítést illeti... Magában csak legyint.*
~ Majd vörösre festem a pengéket, ha lesz rá alkalom.~
* Szavak azonban ezt illetően nem hagyják el ajkát, hisz fenyegetésnek hangozhat. Seyana pedig nem bolond. Akárhogy is, itt ő van egymaga, a közveszélyesnek látszó személyeket pedig sehol sem kedvelik.
Még azonban nem indul a kovácsműhely felé, maradtak megválaszolatlan kérdések. Szerencsére nem kell sokáig várakoznia, (nem az erőssége az ilyesmi) hogy Kagan Thargodar ismét felé forduljon.*
- Miféle szolgálat?
* Ugyan nem akar senkinek szobalánya vagy szakácsnéja lenni, azonban fegyveresként munkát vállalni az már más tészta volna.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.13 23:07:25, a következő indokkal:
Jeljavítás (/ helyett //); elírás.
//Kagan//
- Nos, ezek mindaddig üres szavak számomra, míg saját szememmel nem látom, s kezembe nem vehetem ezeket a fegyvereket.
* Ami a díszítést illeti... Magában csak legyint.*
~ Majd vörösre festem a pengéket, ha lesz rá alkalom.~
* Szavak azonban ezt illetően nem hagyják el ajkát, hisz fenyegetésnek hangozhat. Seyana pedig nem bolond. Akárhogy is, itt ő van egymaga, a közveszélyesnek látszó személyeket pedig sehol sem kedvelik.
Még azonban nem indul a kovácsműhely felé, maradtak megválaszolatlan kérdések. Szerencsére nem kell sokáig várakoznia, (nem az erőssége az ilyesmi) hogy Kagan Thargodar ismét felé forduljon.*
- Miféle szolgálat?
* Ugyan nem akar senkinek szobalánya vagy szakácsnéja lenni, azonban fegyveresként munkát vállalni az már más tészta volna.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.13 23:07:25, a következő indokkal:
Jeljavítás (/ helyett //); elírás.
3369. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:57:05
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:57:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sártaposó alakulat//
* Ő is nagy lelkesen beletapittyol a sárba és tapossa nagy elánnal. Nem gáz neki, hogy térdig, akár fentebb is szutykos lesz a lába, majd megmossa. Kicsit elmélázik néhány dolgon, így a beszélgetések egy részéből kimarad, csak a törpék körüli sürgés-forgás "ébreszti fel". Hümment néhányat, majd elvigyorodik végre. *
- Mae, már ha szólíthatlak így. Te miként keveredtél ide? Mármint nem csak a sárgödörbe, hanem úgy a hegyre magára?
* Ő már egy ideje itt lézeng, besegít amiben tud, szabad emberként. Na meg, jó sok mindent beszerzett, szóval este lehetlesz majd dorbézolni, persze csak módjával, nehogy holnap mindenki másnaposan fetrengjen. Na meg itt van Aletai is, mikor az őrség felé mutat, elhunyorog a távolba. Bár így névről már sejti, melyik elf is az-az Ewangel. *
- Nemsokára én majd kilépek innen és lábat mosok. Ebéd kell mindenkinek és segítenék Chiarinak, mert most egyedül van.
A hozzászólás írója (Tanriel E'mund) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.13 21:00:19
* Ő is nagy lelkesen beletapittyol a sárba és tapossa nagy elánnal. Nem gáz neki, hogy térdig, akár fentebb is szutykos lesz a lába, majd megmossa. Kicsit elmélázik néhány dolgon, így a beszélgetések egy részéből kimarad, csak a törpék körüli sürgés-forgás "ébreszti fel". Hümment néhányat, majd elvigyorodik végre. *
- Mae, már ha szólíthatlak így. Te miként keveredtél ide? Mármint nem csak a sárgödörbe, hanem úgy a hegyre magára?
* Ő már egy ideje itt lézeng, besegít amiben tud, szabad emberként. Na meg, jó sok mindent beszerzett, szóval este lehetlesz majd dorbézolni, persze csak módjával, nehogy holnap mindenki másnaposan fetrengjen. Na meg itt van Aletai is, mikor az őrség felé mutat, elhunyorog a távolba. Bár így névről már sejti, melyik elf is az-az Ewangel. *
- Nemsokára én majd kilépek innen és lábat mosok. Ebéd kell mindenkinek és segítenék Chiarinak, mert most egyedül van.
A hozzászólás írója (Tanriel E'mund) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.13 21:00:19
3368. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:50:06
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:50:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Őrség//
//Kagan, Seyana, Ethea, Kara, Nymira, Taitos//
*Figyeli az események, amik érdekesen alakulnak ezen a helyen. Egy harmadik csatlakozni vágyó különös szavakat mond, de attól furcsább dolgokat cselekszik. Úgy véli, hogy vajákos, aki éppenséggel közvetítő tud lenni a szellemvilág és az emberek között. Szerzetesként sosem volt alkalma beszélgetni eggyel sem, de most úgy tűnik, hogy lesz rá esély. Már ha megéli a mai napot, mert a női őr nagyon heves vérmérsékletű. Könnyen felkapja a vizet, ami az elme gyengeségére utal.*
- Légy nyugodt, s többet látsz a világból, mint aki kapkod. *törnek fel belőle újra a szerzetesi tanítások egyike, amit aztán egy sóhaj követ. Látja a szúrós tekintetét, amivel felé néz, mint egy lándzsa hegye, ami felé szúr. Állja annak nézését, miközben újra csak mosolyog felé barátságosan. Nem vezérli őt gyilkos szándék, s a jelenlevők közül valószínűleg ő a legnyugodtabb. Mikor rákérdez a hölgy, hogy nem akarta ostobának nevezni, akkor rendszerint felvillan a rendbeli élete és annak a díjazása az ehhez hasonló eseteknél.*
- Nem neveztelek annak. *adja meg a választ a nőnek, akinél észleli, hogy egyre inkább paprikásabb helyzetben van. A kígyókkal kapcsolatos mondanivalójára csak biccent egyet, hogy beleegyezik ebbe a szabályba. Mikor elhangzik a túl sok a pofázás beszéd, akkor csendben marad egy darabig. Tekintete ránéz Karára, aztán onnan a sötételfre, meg a férfire. Különös hely, ami nem mindennapi embereket vonz magához. Elérkezettnek véli a pillanatot, hogy bemutatkozzon előttük, így a nagy közönség előtt.*
- Az én nevem Tysalin Boni, kígyó szerzetes vagyok. *nem ragozza túl, hiszen láthatták és hallhatták, hogy milyen tudással rendelkezik a kígyók terén. Ez csak egy kis szeletkéje az egésznek, s ha tudnák, hogy olykor szeret mérges kígyók között meditálni, akkor biztosan hibbantnak mondanák.*
- Szeretek segíteni munkálatokban, hiszen a munka edzi a testet és lelket egyaránt. Esetleg van erre itt lehetőség? *teszi fel a kérdését, miközben ránéz a túloldalról érkező alakra, aki sántítva érkezett hozzájuk. Különösebben úgy tűnik nem vesz részt a társainak, inkább megfigyeli az eseményeket. Úgy véli, hogy talán egy rokon lélekbe futott volna bele? Mármint a szempontból, hogy szereti figyelni a dolgokat. Ezt követően tényleg hallgat, hogy ezek fényében beengedik végre, vagy éppenséggel elutasítják őt. Bárhogyan döntsenek felette, biztosan nem fog káromkodni, vagy csak rossz gondolatokkal ártani ezeknek az embereknek.*
//Kagan, Seyana, Ethea, Kara, Nymira, Taitos//
*Figyeli az események, amik érdekesen alakulnak ezen a helyen. Egy harmadik csatlakozni vágyó különös szavakat mond, de attól furcsább dolgokat cselekszik. Úgy véli, hogy vajákos, aki éppenséggel közvetítő tud lenni a szellemvilág és az emberek között. Szerzetesként sosem volt alkalma beszélgetni eggyel sem, de most úgy tűnik, hogy lesz rá esély. Már ha megéli a mai napot, mert a női őr nagyon heves vérmérsékletű. Könnyen felkapja a vizet, ami az elme gyengeségére utal.*
- Légy nyugodt, s többet látsz a világból, mint aki kapkod. *törnek fel belőle újra a szerzetesi tanítások egyike, amit aztán egy sóhaj követ. Látja a szúrós tekintetét, amivel felé néz, mint egy lándzsa hegye, ami felé szúr. Állja annak nézését, miközben újra csak mosolyog felé barátságosan. Nem vezérli őt gyilkos szándék, s a jelenlevők közül valószínűleg ő a legnyugodtabb. Mikor rákérdez a hölgy, hogy nem akarta ostobának nevezni, akkor rendszerint felvillan a rendbeli élete és annak a díjazása az ehhez hasonló eseteknél.*
- Nem neveztelek annak. *adja meg a választ a nőnek, akinél észleli, hogy egyre inkább paprikásabb helyzetben van. A kígyókkal kapcsolatos mondanivalójára csak biccent egyet, hogy beleegyezik ebbe a szabályba. Mikor elhangzik a túl sok a pofázás beszéd, akkor csendben marad egy darabig. Tekintete ránéz Karára, aztán onnan a sötételfre, meg a férfire. Különös hely, ami nem mindennapi embereket vonz magához. Elérkezettnek véli a pillanatot, hogy bemutatkozzon előttük, így a nagy közönség előtt.*
- Az én nevem Tysalin Boni, kígyó szerzetes vagyok. *nem ragozza túl, hiszen láthatták és hallhatták, hogy milyen tudással rendelkezik a kígyók terén. Ez csak egy kis szeletkéje az egésznek, s ha tudnák, hogy olykor szeret mérges kígyók között meditálni, akkor biztosan hibbantnak mondanák.*
- Szeretek segíteni munkálatokban, hiszen a munka edzi a testet és lelket egyaránt. Esetleg van erre itt lehetőség? *teszi fel a kérdését, miközben ránéz a túloldalról érkező alakra, aki sántítva érkezett hozzájuk. Különösebben úgy tűnik nem vesz részt a társainak, inkább megfigyeli az eseményeket. Úgy véli, hogy talán egy rokon lélekbe futott volna bele? Mármint a szempontból, hogy szereti figyelni a dolgokat. Ezt követően tényleg hallgat, hogy ezek fényében beengedik végre, vagy éppenséggel elutasítják őt. Bárhogyan döntsenek felette, biztosan nem fog káromkodni, vagy csak rossz gondolatokkal ártani ezeknek az embereknek.*
3367. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:43:19
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:43:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Sártaposó brigád//
//Munka – Mae, korábban Hrothgaar//
-Nincs is jobb, mint a hűs sárban tapicskolni ebben a tikkasztó hőségben!
*Mosolyodik el a törpére, majd beugrik mellé a gödörbe.*
~Gondolom, ez eltart egy darabig. Egy várhoz nagyon sok sár kell!~
*Talán meglepi a fiatal fejét a dér, mire a végére érnek! A gondolatain el is mosolyodik, miközben hallgatja Mae beszédét. Igencsak megered a törpelány nyelve, és csak mondja, mondja és mondja.*
~Az igen!~
*A bemutatkozásra természetesen megfogja a hölgyemény kezét.*
-Én pedig Aletai Agetkin Rilash vagyok. Üdvözöllek!
*Ezt követően az orgyilkos nem nagyon jut szóhoz, hiszen a lány rázúdítja az összes gondolatát, és koránt sem lehet tudni, hogy melyikre is vár választ. Úgy folyik belőle a szó, mint a lábuk alatt csordogáló, hűs iszap.*
~Szegény teremtés! Ahogy ezeket ismerem, idelökték sarat taposni, úgy több órája és azóta rá sem néztek!~
*Magában még legyint is egyet, miközben az elkalandozott figyelmét ismét a társára emeli.*
-Igen! Amott az őrségben!
*Mutat a távolban álldogáló strázsára.*
-Ő a kedvesem, Ewangel. Bízom benne, hogy kiásna!
*Elmosolyodik, miközben várja az újonnan rázúduló szóömlést, de ekkor megjelenik a fegyverkovács és némi hűsítőt hoz a lánynak. Aletai egy pillanatra még a sártaposást is abbahagyja, úgy meglepődik.*
~Ezeknél is több van, mint kettő!~
*Elmosolyodik a thán előzékenységére, miközben újra elkezdi a munkát.
Csak akkor szólal meg újra, mikor a törpe férfi ismét elvonul, a nő pedig a parton ücsörögve falatozni kezd.*
-Rendes embernek ismertem meg ezt a Thán-t. Keménykötésű, igaz ember, és örömmel látom, hogy gondoskodó is.
*Sejtelmes félmosoly húzódik az ajkára. Az "akit szeret" kifejezést lehagyja a végéről, de a tekintetében benne üldögél.*
-Aztán, jó étvágyat Maereh!
*Cuppog tovább a sárban, de eszébe jut egy gondolat, amit a hosszú monológból olvasott ki, mint rejtett jelentést. Erre most van alkalma válaszolni.*
-Azzal meg ne törődj, hogy ki hogy néz rád. Tudod, azért idegenkednek csak, mert nem hinném, hogy gyakran láttak még törpe nőt. Megszokják majd!
*Mosolyog Mae-ra barátságosan, aztán tekintetét egy pillanatra ismét a sáros lábára emeli.*
-Lassan kimerek egy hordóval.
//Munka – Mae, korábban Hrothgaar//
-Nincs is jobb, mint a hűs sárban tapicskolni ebben a tikkasztó hőségben!
*Mosolyodik el a törpére, majd beugrik mellé a gödörbe.*
~Gondolom, ez eltart egy darabig. Egy várhoz nagyon sok sár kell!~
*Talán meglepi a fiatal fejét a dér, mire a végére érnek! A gondolatain el is mosolyodik, miközben hallgatja Mae beszédét. Igencsak megered a törpelány nyelve, és csak mondja, mondja és mondja.*
~Az igen!~
*A bemutatkozásra természetesen megfogja a hölgyemény kezét.*
-Én pedig Aletai Agetkin Rilash vagyok. Üdvözöllek!
*Ezt követően az orgyilkos nem nagyon jut szóhoz, hiszen a lány rázúdítja az összes gondolatát, és koránt sem lehet tudni, hogy melyikre is vár választ. Úgy folyik belőle a szó, mint a lábuk alatt csordogáló, hűs iszap.*
~Szegény teremtés! Ahogy ezeket ismerem, idelökték sarat taposni, úgy több órája és azóta rá sem néztek!~
*Magában még legyint is egyet, miközben az elkalandozott figyelmét ismét a társára emeli.*
-Igen! Amott az őrségben!
*Mutat a távolban álldogáló strázsára.*
-Ő a kedvesem, Ewangel. Bízom benne, hogy kiásna!
*Elmosolyodik, miközben várja az újonnan rázúduló szóömlést, de ekkor megjelenik a fegyverkovács és némi hűsítőt hoz a lánynak. Aletai egy pillanatra még a sártaposást is abbahagyja, úgy meglepődik.*
~Ezeknél is több van, mint kettő!~
*Elmosolyodik a thán előzékenységére, miközben újra elkezdi a munkát.
Csak akkor szólal meg újra, mikor a törpe férfi ismét elvonul, a nő pedig a parton ücsörögve falatozni kezd.*
-Rendes embernek ismertem meg ezt a Thán-t. Keménykötésű, igaz ember, és örömmel látom, hogy gondoskodó is.
*Sejtelmes félmosoly húzódik az ajkára. Az "akit szeret" kifejezést lehagyja a végéről, de a tekintetében benne üldögél.*
-Aztán, jó étvágyat Maereh!
*Cuppog tovább a sárban, de eszébe jut egy gondolat, amit a hosszú monológból olvasott ki, mint rejtett jelentést. Erre most van alkalma válaszolni.*
-Azzal meg ne törődj, hogy ki hogy néz rád. Tudod, azért idegenkednek csak, mert nem hinném, hogy gyakran láttak még törpe nőt. Megszokják majd!
*Mosolyog Mae-ra barátságosan, aztán tekintetét egy pillanatra ismét a sáros lábára emeli.*
-Lassan kimerek egy hordóval.
3366. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:36:33
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:36:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kőtörő brigád - megkésve bár, de törve nem//
* A maga egyszerűségével ő is beáll a követ törők közzé. A többiek mellett keres egy helyet, hogy azért ne egymást vágják már össze és ő is nekilát. Abból a krémből is ken magára, amit az óriáslány hozott, így legalább háta és mellkasa, karja nem ég le, mert ing nélkül van, nadrágban, cipőben. Segít a kövek felpakolásában, legalábbis egy ideig. Kicsit ráun a morgolódó törpére és inkább lehúz a fogadóhoz és kiszed a hordóból néhány hideg vizes kulacsot. Visszatérve társaihoz kiosztja azokat törpéknek, óriásoknak egyaránt. Ő is meghúzza az egyiket. *
- Jó hideg, most igazán jól esik.
* A maga egyszerűségével ő is beáll a követ törők közzé. A többiek mellett keres egy helyet, hogy azért ne egymást vágják már össze és ő is nekilát. Abból a krémből is ken magára, amit az óriáslány hozott, így legalább háta és mellkasa, karja nem ég le, mert ing nélkül van, nadrágban, cipőben. Segít a kövek felpakolásában, legalábbis egy ideig. Kicsit ráun a morgolódó törpére és inkább lehúz a fogadóhoz és kiszed a hordóból néhány hideg vizes kulacsot. Visszatérve társaihoz kiosztja azokat törpéknek, óriásoknak egyaránt. Ő is meghúzza az egyiket. *
- Jó hideg, most igazán jól esik.
3365. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:27:19
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:27:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Őrség - Kirion//
* Úgy tűnik hirtelen elevenedett meg a tábor. Csak úgy jönnek, mennek az idegenek, az első egy mélységi épp nézelődik amikor elviharzik Ewangel mellett Kagan és kezeibe is veszi az ügyet. Az elf elég nyugodt természet ahhoz, hogy ne rohanjon azon nyomban a vezér után de íját ha gond volna azért a kezébe ereszti, épp csak nyílvesszőt kellene rá illesztenie. Mindenképpen tartja a maximum tizenöt vagy húsz méter távolságot a beszélgetőktől, tehát, hogy célozzon és lőjön csak pillanatok kellenek. A beszélgetés nyugodtan folyik majd megérkezik Ethea is aki közelebbről nézi meg a sötételfet de főleg a másik két érkezőt. Ewangel kezdi úgy érezni, hogy ideje közelebb lépnie a társasághoz amikor Kirion lép ki a fogadóból.
Az elf nőt már mozgásban találja. Tekintete főleg az újonnan érkezőkön van majd a felajánlott reggelire mélyet sóhajt.*
- De, egy kissé. Köszönöm. *mondja és át is veszi. Tekintete továbbra is a beszélgetőkön de most megáll és félre húzódik pár pillanatra hisz róla van szó, tehát valószínűleg neki szánt adaggal is érkezett az ifjú. Négy vagy öt harapás és már be is fejezte.*
- Kedves vagy. *teszi hozzá miután túlesett a falatozni valón.
Tekintete időnként visszavándorol a nőstényre, a három nő közül őt tudná veszélyesnek látni de úgy tűnik a vezér megbízhatónak ítéli.
Négy, őt lépésre megközelíti a társaságot majd Kirion felé fordul aki remélhetőleg eddig vele tartott.*
- Hova mész innen? *kérdezi hisz alig pár lépés és már a dűlő következik.*
- Vissza kell térned a családodhoz? *jut eszébe a történet a szép kis szigetről ahol szinte csak elfek éltek. A kérdésre, hogy zavarja-e csak elmosolyodik.*
- Nem hinném. Úgy látom mindenkinek megtalálták már a helyét én pedig innen figyelem az eseményeket afféle hátsó biztosításként. *emeli meg íját épp csak, hogy lássa Kirion, hogy készültségben van. Ha lecseng a reggel érkezők lendülete visszahelyezi inkább a vállára.*
* Úgy tűnik hirtelen elevenedett meg a tábor. Csak úgy jönnek, mennek az idegenek, az első egy mélységi épp nézelődik amikor elviharzik Ewangel mellett Kagan és kezeibe is veszi az ügyet. Az elf elég nyugodt természet ahhoz, hogy ne rohanjon azon nyomban a vezér után de íját ha gond volna azért a kezébe ereszti, épp csak nyílvesszőt kellene rá illesztenie. Mindenképpen tartja a maximum tizenöt vagy húsz méter távolságot a beszélgetőktől, tehát, hogy célozzon és lőjön csak pillanatok kellenek. A beszélgetés nyugodtan folyik majd megérkezik Ethea is aki közelebbről nézi meg a sötételfet de főleg a másik két érkezőt. Ewangel kezdi úgy érezni, hogy ideje közelebb lépnie a társasághoz amikor Kirion lép ki a fogadóból.
Az elf nőt már mozgásban találja. Tekintete főleg az újonnan érkezőkön van majd a felajánlott reggelire mélyet sóhajt.*
- De, egy kissé. Köszönöm. *mondja és át is veszi. Tekintete továbbra is a beszélgetőkön de most megáll és félre húzódik pár pillanatra hisz róla van szó, tehát valószínűleg neki szánt adaggal is érkezett az ifjú. Négy vagy öt harapás és már be is fejezte.*
- Kedves vagy. *teszi hozzá miután túlesett a falatozni valón.
Tekintete időnként visszavándorol a nőstényre, a három nő közül őt tudná veszélyesnek látni de úgy tűnik a vezér megbízhatónak ítéli.
Négy, őt lépésre megközelíti a társaságot majd Kirion felé fordul aki remélhetőleg eddig vele tartott.*
- Hova mész innen? *kérdezi hisz alig pár lépés és már a dűlő következik.*
- Vissza kell térned a családodhoz? *jut eszébe a történet a szép kis szigetről ahol szinte csak elfek éltek. A kérdésre, hogy zavarja-e csak elmosolyodik.*
- Nem hinném. Úgy látom mindenkinek megtalálták már a helyét én pedig innen figyelem az eseményeket afféle hátsó biztosításként. *emeli meg íját épp csak, hogy lássa Kirion, hogy készültségben van. Ha lecseng a reggel érkezők lendülete visszahelyezi inkább a vállára.*
3364. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:25:11
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:25:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kőtörő brigád//
-Igen, egész jó. Kíváncsi vagyok, hogy honnan van.
*Helyesel Hrothgaar kérdésére. Nem is mond többet, csak csendben kalapál. Már ha lehet csendben kalapálni. Igaza van a Thánnak, ők szívnának, ha nem csinálnának semmit.
Viszont többször is megfordult Quikh fejében az, hogy miért is van még itt. Persze nem azért menne, mert olyan rossz a Thargodar-oknál, de ki tarthatná vissza? Semmilyen eskü, vagy fogadalom nem láncolja ide. Egyszerűbb lenne letenni a kalapácsot, megmosdani, aztán elhúzni a csíkot. Talán soha többé nem találkozna velük. De az apja egyszer azt mondta: "Fiam, az élet döntéseket, és kihívásokat tesz majd eléd, és ahogy hozzáállsz a problémákhoz, az mutatja meg, hogy milyen is vagy valójában. "
Quikh azonban nem akarja magát gyávaként elkönyvelni, ezért nyel egyet, és csendben folytatja a munkát.
Gondolkodásából Hrothgaar szavai zökkentik ki. *
-Mi? Ja... Öh... Rendben. A kezeim már úgyis elfáradtak.
*Átnyújtja a kalapácsot a másiknak, ő maga pedig fél térdre ereszkedik, és megkeresi azokat a bizonyos lógereket. Pár másodpercig kutakodik, míg megtalálja az ereket, de az első kibányászott darabok után egyre gyorsabban fedezi fel ezeket. Most már csak arra kell figyelnie, hogy nehogy tönkremenjen a keze. Mert akkor sok mindennek búcsút inthet. *
-Igen, egész jó. Kíváncsi vagyok, hogy honnan van.
*Helyesel Hrothgaar kérdésére. Nem is mond többet, csak csendben kalapál. Már ha lehet csendben kalapálni. Igaza van a Thánnak, ők szívnának, ha nem csinálnának semmit.
Viszont többször is megfordult Quikh fejében az, hogy miért is van még itt. Persze nem azért menne, mert olyan rossz a Thargodar-oknál, de ki tarthatná vissza? Semmilyen eskü, vagy fogadalom nem láncolja ide. Egyszerűbb lenne letenni a kalapácsot, megmosdani, aztán elhúzni a csíkot. Talán soha többé nem találkozna velük. De az apja egyszer azt mondta: "Fiam, az élet döntéseket, és kihívásokat tesz majd eléd, és ahogy hozzáállsz a problémákhoz, az mutatja meg, hogy milyen is vagy valójában. "
Quikh azonban nem akarja magát gyávaként elkönyvelni, ezért nyel egyet, és csendben folytatja a munkát.
Gondolkodásából Hrothgaar szavai zökkentik ki. *
-Mi? Ja... Öh... Rendben. A kezeim már úgyis elfáradtak.
*Átnyújtja a kalapácsot a másiknak, ő maga pedig fél térdre ereszkedik, és megkeresi azokat a bizonyos lógereket. Pár másodpercig kutakodik, míg megtalálja az ereket, de az első kibányászott darabok után egyre gyorsabban fedezi fel ezeket. Most már csak arra kell figyelnie, hogy nehogy tönkremenjen a keze. Mert akkor sok mindennek búcsút inthet. *
3363. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:18:27
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:18:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadóban - Iluq és Learon főleg, meg a többiek//
* Akkor hát Learon nem igényel ellátást, most nem sérült meg úgy komolyan. De még mindig nem tudja, hogy hová-merre tűnik el olyan hosszú időkre és miért tér vissza mindig úgy, mint akit jól megvertek? Őszintén szólva most csalódott a férfiakban, úgy általában. Eltűnések, feltűnések, megmagyarázhatatlan fura dolgok. Nem is foglekozik inkább ezzel. S mivel most már az újak is tudják, hogy ki is ő, most figyelmét inkább Iluq felé fordítja. Aki int is neki, szóval letelepszik mellé egy székre. Észreveszi a "felpakolt" lábat. De nem kezdi el bizgerálni. *
- Nos Iluq, mondd el hogyan érzed magad? Hidegrázás, émelygés, hányinger, szédülés, ilyesmik.
* Akkor hát Learon nem igényel ellátást, most nem sérült meg úgy komolyan. De még mindig nem tudja, hogy hová-merre tűnik el olyan hosszú időkre és miért tér vissza mindig úgy, mint akit jól megvertek? Őszintén szólva most csalódott a férfiakban, úgy általában. Eltűnések, feltűnések, megmagyarázhatatlan fura dolgok. Nem is foglekozik inkább ezzel. S mivel most már az újak is tudják, hogy ki is ő, most figyelmét inkább Iluq felé fordítja. Aki int is neki, szóval letelepszik mellé egy székre. Észreveszi a "felpakolt" lábat. De nem kezdi el bizgerálni. *
- Nos Iluq, mondd el hogyan érzed magad? Hidegrázás, émelygés, hányinger, szédülés, ilyesmik.
3362. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:12:51
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:12:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadó előtt - Aryna, Learon//
*A fél-elf lány rettentően élvezi, hogy állatok között lehet. Szereti a természetet és ez a kecskékre, meg a kutyára is vonatkozik, az összeset hatalmas mosollyal az arcán simogatja végig. Csak akkor néz fel egy pillanatra, mikor a többiek beszélnek, de mindig gyorsan visszatér az állatokhoz. Persze a füle nyitva áll, szóval semmi sem kerüli el a figyelmét. Viszont Learon történetét szívesen hallgatná még, az a két mondat is nagyon megtetszett neki, de a pásztor gyorsan abbahagyja. A lány azt hiszi azért, mert ennyi volt az egész, nem hinné, hogy a pásztor csak nem akarja őket untatni. *
- Sajnos nagyon friss vagyok még, így csak terveim vannak. Elsősorban föld ágon tervezek mozogni, de gyógyítani is szeretnék megtanulni. Szeretnék segíteni másoknak. És te?
*Ess kedvesen mosolyog, de egyben szégyenlősen is. Még mindig fura az, hogy magáról beszéljen, rosszul is érinti kicsit. Egész eddigi életét olyan magányosan töltötte. Teljesen meg van illetődve, hogy néhány napja egyre csak gyűlnek az új ismerősök. Noha eleinte úgy gondolta ez nem vezet jóhoz, most mégis örül. Hiszen senki sem volt vele gonosz vagy kegyetlen, mint hitte volna. Aryna és Ciss máris olyanok, mintha a testvérei lennének. *
*A fél-elf lány rettentően élvezi, hogy állatok között lehet. Szereti a természetet és ez a kecskékre, meg a kutyára is vonatkozik, az összeset hatalmas mosollyal az arcán simogatja végig. Csak akkor néz fel egy pillanatra, mikor a többiek beszélnek, de mindig gyorsan visszatér az állatokhoz. Persze a füle nyitva áll, szóval semmi sem kerüli el a figyelmét. Viszont Learon történetét szívesen hallgatná még, az a két mondat is nagyon megtetszett neki, de a pásztor gyorsan abbahagyja. A lány azt hiszi azért, mert ennyi volt az egész, nem hinné, hogy a pásztor csak nem akarja őket untatni. *
- Sajnos nagyon friss vagyok még, így csak terveim vannak. Elsősorban föld ágon tervezek mozogni, de gyógyítani is szeretnék megtanulni. Szeretnék segíteni másoknak. És te?
*Ess kedvesen mosolyog, de egyben szégyenlősen is. Még mindig fura az, hogy magáról beszéljen, rosszul is érinti kicsit. Egész eddigi életét olyan magányosan töltötte. Teljesen meg van illetődve, hogy néhány napja egyre csak gyűlnek az új ismerősök. Noha eleinte úgy gondolta ez nem vezet jóhoz, most mégis örül. Hiszen senki sem volt vele gonosz vagy kegyetlen, mint hitte volna. Aryna és Ciss máris olyanok, mintha a testvérei lennének. *
3361. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-07-13 19:50:46
Üzenet elküldve: 2015-07-13 19:50:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Folyó?//
* Zaras kilépve a fogadóból azonnal elfelejti, hogy mit is mondott a fehér hajú nő, ezért eleinte csak egy helyben tapossa a földet, körbe-körbe tekint, felméri a terepet. *
- Onnan jöttünk. * Pillant az enyhén lejtő útra. * Arra tovább jutok be a városba. * Néz a poros út másik irányába. A legvalószínűbbnek az erdőt találja, ezért lassan indul el a fák közé. Az ismeretlen környezetben hamar eluralkodik rajta a bizalmatlanság és a baljós érzet. Odakapja a fejét a legkisebb gally roppanására is. *
- Elf vagyok. Miért érzem magam mégis így a természetben? Tény, hogy nem sok időmet töltöttem erdőkben, de akkor is!
* Monológját egy ágroppanás szakítja meg, amire odakapja a fejét, törzsét is a hang irányába fordítja. Semmi. Visszafordul, kezei a kardokat markolják, úgy lépked tovább. Körülbelül kétszáz métert halad még, ekkor egy hangos ág reccsen, halk morgádt vagy mormogást hall. Fogja magát s sietős léptekkel, már-már rohanva közelít a fogadó felé. Egy percen belük oda is ér. Ekkor látja a kilépő Taitost (és Isuriit?). Hálát ad az ősöknek, majd megigazítva tincseit, légzését lenyugtatva lép eléjük s kér ismét útbaigazítást a fürdőhely felé. *
* Zaras kilépve a fogadóból azonnal elfelejti, hogy mit is mondott a fehér hajú nő, ezért eleinte csak egy helyben tapossa a földet, körbe-körbe tekint, felméri a terepet. *
- Onnan jöttünk. * Pillant az enyhén lejtő útra. * Arra tovább jutok be a városba. * Néz a poros út másik irányába. A legvalószínűbbnek az erdőt találja, ezért lassan indul el a fák közé. Az ismeretlen környezetben hamar eluralkodik rajta a bizalmatlanság és a baljós érzet. Odakapja a fejét a legkisebb gally roppanására is. *
- Elf vagyok. Miért érzem magam mégis így a természetben? Tény, hogy nem sok időmet töltöttem erdőkben, de akkor is!
* Monológját egy ágroppanás szakítja meg, amire odakapja a fejét, törzsét is a hang irányába fordítja. Semmi. Visszafordul, kezei a kardokat markolják, úgy lépked tovább. Körülbelül kétszáz métert halad még, ekkor egy hangos ág reccsen, halk morgádt vagy mormogást hall. Fogja magát s sietős léptekkel, már-már rohanva közelít a fogadó felé. Egy percen belük oda is ér. Ekkor látja a kilépő Taitost (és Isuriit?). Hálát ad az ősöknek, majd megigazítva tincseit, légzését lenyugtatva lép eléjük s kér ismét útbaigazítást a fürdőhely felé. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11588-11607