//Ewangel//
*A tábortűz mellől bizony gyorsan elsietett. Mire a lány feleszmélt és jelezte szándékát, miszerint vele tartana, már hűlt helye sem volt. Aletai ugyanis tudta jól, hogy sietnie kell, hiszen sok olyan kalandor van errefelé, akinek nem adatik meg az, hogy az erődben elszállásolja őket a törzs, így a szabad sátrakért szabályos harc lehet. Szerencsére ők is ilyen kalandorok. Az orgyilkosnak tetszik az erőd, a törzs maga, Chiari, Kagan és mindenki más is, de tartósan nem bírná elviselni, ha falakon belül kellene lennie és ezen az sem változtatna, ha a fegyverei nála lehetnének. Egyszerűen egy magafajtának tér kell. Tér, ahol elvegyülhet, ahol szétlát és szemmel tarthatja a környezetének minden apró rezzenését. Ha nem akadályozták meg -márpedig miért tennék-, akkor azért örül annak, hogy a fegyverei visszakerülhetnek a birtokába. Ha kell, újra leveszi, de így semmiképp sem érzi magát elveszettnek. Mondhatni megnyugtató, hogy egy idegen helyen nála vannak. Nem túl távol siet el Kagan mellett, aki megelőzte, és már azon fáradozik, hogy élhetővé tegye Amon Ruadh-ot az olyan városi ficsúrok számára is, akik kocsma és fedett ház nélkül el sem tudják képzelni az életet. Magyarul Aletai számára.*
~Osztályrészedül kaptad a vezetési érzéked, Kagan. Mindent akkor csinálsz, mikor a leginkább szükség van rá.~
*Nagyon is ráfér a helyre egy afféle lak is, főleg úgy, hogy egyre több artheniori menekül ide. Ami a szőke félvért illeti, túlzottan sokáig nem keresgélt a sátor után. Úgy fest, időben érkezett, mert egy kicsit beljebb talált egy megfelelő helyet. Előtte nem sokkal ég egy tábortűz, jóllehet, hogy a tűz őrén kívül senki sem üldögél körülötte. A sátor maga egyébként igen tágas, kettőjüknek éppen megfelelő. Állva is elférnek benne, középen pedig van egy jelenleg állatbőrrel elzárt tűznyílás, így ha az éjszaka előtt bevetik magukat a közeli erdőbe, lesz fájuk is, s nem fagynak meg. Az anyaga egyébként -ahogy valamennyinek- részben állatbőr, részben valamiféle posztó. Az orgyilkos eligazgatta a benne lévő irhát, ami fekhelynek hivatott ott lenni, majd gondosan bezárta az alkalmatosságot, hogy ezzel is jelezze, hogy foglalt.*
~Ha tartósan itt lehetek, jobb lesz nekem a hosszú ház, vagy építek egy saját faházat. De néhány napig nagyon is megteszi ez a takaros kis zug.~
*A kapu felé visszaindulva pillantja meg Ewangelt, aki valakit -vélhetően az orgyilkost- keres tekintetével.*
-Helló, Kedvesem. Látod azt a sátrat ott? Innen nézve a negyediket.
*Mutat rá a kiválasztott helyre.*
-Az lesz a miénk. Lezártam, jeleztem, hogy foglalt. Takaros kis hely, tűzhellyel a közepén.
*Rántja meg a vállát, amivel jelzi, hogy ha tetszik, ha nem, ez van. Jobb nem igen akad a környéken. Megsimítja a szép arcot, majd egy csókot nyom rá.*
-Ha gondolod, megnézheted, vagy be is költözhetsz. Ha meg úgy tartja kedved, eljöhetsz velem az erdőbe is. Gyűjtök néhány darab fát éjjelre.
*Talán mennek majd valamire a fagyos, kissé nedves fával is.*