Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 44 (861. - 880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
880. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-05 21:14:54
Üzenet elküldve: 2015-01-05 21:14:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Khan//
*Hildi, bár nem a Thargodarok született rabszolgája de elég esztendeje él már közöttük ahhoz, hogy ne legyen túl ijedős. Khan szavai csak megzavarják kicsit a tevékenységben, nevezetesen abban, hogy szájszerve a férfi mellkasát igyekszik egy ponton beszippantani, vagy nyalogatni. Egyszóval megízlelné. Viszont Hildi nem buta lány, így aztán amint felfogja a férfi szavait (ez beletelik egy kis mellkasán való szöszmötölésbe) beszünteti ezt a tevékenységét és felegyenesedik.
Mivel a sátorban sötét van, és odakinn is csak a hold sem világít, hiszen vastag hófelhők takarják, nos így Khan csak sejtheti azt, hogy milyen kifejezés is ül a leány arcára. Csalódottság. És értetlenség.*
- Áértem.
*jegyzi meg kissé vontatottan. De agyának apró pici fogaskerekei máris eszeveszett pörgésbe kezdenek. Két hím van itt, és kettő utasította vissza. Bár az egyik elvonult egy fehérnéppel, de ez Hildi szerint semmit nem jelent. Sőt. Az elutasítás legalább olyan dacot vált ki belőle, mint a gúnyolódás. Khan nem gúnyolódott vele, amiért a szívébe zárta, viszont visszautasította, amiért egyből ki is tépte onnan.*
- Azé' a barátod aranyait megtarthatom?
*kérdezi úgy, hogy a "barátod" szót kellőképpen megnyomja, ahhoz, hogy Khan érthesse is, hogy mi jár momentán Hildi agyában: konkrétan az, hogy a két hím inkább egymás szeretője, pusztán csak ki akartak próbálni valami újat is.*
- Vagy csak kicsi a micsodád? Puha? Megpróbálhatom megkeményíteni!
*úgy dönt, hogy Khan kedves szavai miatt ad neki még egy esélyt, hátha nem Gabrien a szeretője, hanem csak valami baja van. Ebből a szempontból Hildi olyan egyszerű, mint a faék, ha egy férfi nem keresi asszonyok társaságát ilyen helyzetben akkor: vagy a férfiakat szereti, vagy nem működik a szerszám, vagy csóró. A legutóbbival nem lehet gond, hiszen a másik hím fizetett Hildinek, így csak az első kettő maradt. Hogy valaki iránt esetleg gyengéd érzelmeket táplálna? Nem, a férfi nem olyan fajta, hogy csak egy bibét porozzon, már legalábbis a Thargodarok hímjei szeretnek több asszonyt is maguk alá gyűrni, akár többet is egyszerre, sőt még csoportosan is.*
*Hildi, bár nem a Thargodarok született rabszolgája de elég esztendeje él már közöttük ahhoz, hogy ne legyen túl ijedős. Khan szavai csak megzavarják kicsit a tevékenységben, nevezetesen abban, hogy szájszerve a férfi mellkasát igyekszik egy ponton beszippantani, vagy nyalogatni. Egyszóval megízlelné. Viszont Hildi nem buta lány, így aztán amint felfogja a férfi szavait (ez beletelik egy kis mellkasán való szöszmötölésbe) beszünteti ezt a tevékenységét és felegyenesedik.
Mivel a sátorban sötét van, és odakinn is csak a hold sem világít, hiszen vastag hófelhők takarják, nos így Khan csak sejtheti azt, hogy milyen kifejezés is ül a leány arcára. Csalódottság. És értetlenség.*
- Áértem.
*jegyzi meg kissé vontatottan. De agyának apró pici fogaskerekei máris eszeveszett pörgésbe kezdenek. Két hím van itt, és kettő utasította vissza. Bár az egyik elvonult egy fehérnéppel, de ez Hildi szerint semmit nem jelent. Sőt. Az elutasítás legalább olyan dacot vált ki belőle, mint a gúnyolódás. Khan nem gúnyolódott vele, amiért a szívébe zárta, viszont visszautasította, amiért egyből ki is tépte onnan.*
- Azé' a barátod aranyait megtarthatom?
*kérdezi úgy, hogy a "barátod" szót kellőképpen megnyomja, ahhoz, hogy Khan érthesse is, hogy mi jár momentán Hildi agyában: konkrétan az, hogy a két hím inkább egymás szeretője, pusztán csak ki akartak próbálni valami újat is.*
- Vagy csak kicsi a micsodád? Puha? Megpróbálhatom megkeményíteni!
*úgy dönt, hogy Khan kedves szavai miatt ad neki még egy esélyt, hátha nem Gabrien a szeretője, hanem csak valami baja van. Ebből a szempontból Hildi olyan egyszerű, mint a faék, ha egy férfi nem keresi asszonyok társaságát ilyen helyzetben akkor: vagy a férfiakat szereti, vagy nem működik a szerszám, vagy csóró. A legutóbbival nem lehet gond, hiszen a másik hím fizetett Hildinek, így csak az első kettő maradt. Hogy valaki iránt esetleg gyengéd érzelmeket táplálna? Nem, a férfi nem olyan fajta, hogy csak egy bibét porozzon, már legalábbis a Thargodarok hímjei szeretnek több asszonyt is maguk alá gyűrni, akár többet is egyszerre, sőt még csoportosan is.*
879. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-05 18:06:28
Üzenet elküldve: 2015-01-05 18:06:28
ÚJ
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség - este, napváltásra készülődés//
*Szívesebben szokna hozzá máshoz, mint hogy Dharren üvöltözését hallgassa; példának okáért ő is tömködne valami gizda elfet vagy csöcsös embernőt egy sátorban, mint Gaben úr.*
- Akkor most én is üvöltsek veled? *vigyorog le gonoszkodva, mert ekkora magas labdát nem tud kihagyni. Nem is lehet igazából.*
*Bár a nappali fény hiánya miatt még ő is egyre kevesebbet lát a világból, a szerpentinen felfelé igyekvők - a törzs jó stratégiai érzéke és kemény munkája okán - mindig meglehetősen jól láthatóak. Ám Syoud nem akar mindennel egyedül foglalkozni, különösen, hogy Ethea is odalent cirkál.*
*Annak, aki "körül" akarja járni az erődöt, igen jó sziklamászó képességekkel kell rendelkeznie, mert bár a keleti oldal a szerpentin felől könnyen megközelíthető (legalábbis a többihez képest), addig a három másik irányból a vastartalmú szikladarab meredek zuhanásba kezd, és ötven méterrel lejjebb ér véget egy kis út mellett, amit közönségesen Erdei Ösvénynek neveznek. Nem egy életbiztosítás arrafelé mászkálni, főleg éjjel, és nem csak a lepottyanás magas rizikófaktora miatt. Ellenkezőleg: az igazán komoly veszélyt az őrök jelentik, akik bár nem lőnek gátlástalanul minden csuklyájukat magukra kapkodó leányokra, a sziklafalon felkapaszkodókat előszeretettel veszik célba.*
*Szívesebben szokna hozzá máshoz, mint hogy Dharren üvöltözését hallgassa; példának okáért ő is tömködne valami gizda elfet vagy csöcsös embernőt egy sátorban, mint Gaben úr.*
- Akkor most én is üvöltsek veled? *vigyorog le gonoszkodva, mert ekkora magas labdát nem tud kihagyni. Nem is lehet igazából.*
*Bár a nappali fény hiánya miatt még ő is egyre kevesebbet lát a világból, a szerpentinen felfelé igyekvők - a törzs jó stratégiai érzéke és kemény munkája okán - mindig meglehetősen jól láthatóak. Ám Syoud nem akar mindennel egyedül foglalkozni, különösen, hogy Ethea is odalent cirkál.*
*Annak, aki "körül" akarja járni az erődöt, igen jó sziklamászó képességekkel kell rendelkeznie, mert bár a keleti oldal a szerpentin felől könnyen megközelíthető (legalábbis a többihez képest), addig a három másik irányból a vastartalmú szikladarab meredek zuhanásba kezd, és ötven méterrel lejjebb ér véget egy kis út mellett, amit közönségesen Erdei Ösvénynek neveznek. Nem egy életbiztosítás arrafelé mászkálni, főleg éjjel, és nem csak a lepottyanás magas rizikófaktora miatt. Ellenkezőleg: az igazán komoly veszélyt az őrök jelentik, akik bár nem lőnek gátlástalanul minden csuklyájukat magukra kapkodó leányokra, a sziklafalon felkapaszkodókat előszeretettel veszik célba.*
878. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-05 17:26:50
Üzenet elküldve: 2015-01-05 17:26:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
*Jól esik szusszanni a szerpentin után, de Kaiyko jobbnak látja, ha ezt az úttól kissé félrevonulva teszik. Szürkéjét bevezeti a fák takarásába. Meglapogatja a derék jószág nyakát és lecsatolja a vándorkötőfékről a zablát, s le is mossa mindjárt a kulacsából. Remélhetőleg ma már nem lesz rá szükség.
Leoldja az abrakos tarisznyát az egyik nyeregkarikáról. Megérdemli a vacsorát a hátas. Meg ő is. Elővesz egy almát az iszákjából és nekilát ő is.
Kissé vonakodik közelebb menni a sátrakhoz és a sátorváros lassan takarodóra rendezkedő lakóihoz, de most már nem fog visszakozni.
Az alma maradékát is odaadja a szürkének és egy mély sóhaj után kivezeti a sátrak közé. Igyekszik a szélen elsunnyogni és nem nézni senkire. Először is találnia kell egy alkalmas helyet, ahová a lovát kikötheti. Ha ez megvan, magához veszi az iszákját és összébb húzva a prémgalléros köpenyt, beljebb merészkedik. Jó néhány sátor üresen lebegteti csomózatlan ponyváját. Amott pedig valami bodega áll. A padokból meg asztalból ítélve valami kifőzde vagy italmérés lehet. Kaiyko megemeli az állát kissé és mélyet szippant a levegőből, mint amikor őzsuta szimatolja meg a közelben ólálkodó toportyánokat.
Figyelme azonban hamar tovább rebben. Épp nyílik a kapu. Arrébb is vonul hamar. Felhajtja a fejére a kámzsát és behúzódik egy üresen álló sátorba. Sosem szeretett igazán szem előtt lenni, hát még most. A fülét viszont nyitva tartja és alkalomadtán a történések felé pillant a viharvert sátorponyva nyílásain. Azt a két alakot már látta a városban.
~Dharren Tinshyth~ *ismétli magában a nevet, amit a mellvédről hall. ~Isurii Thargodar~
*Még szerencse, hogy ilyen harsány népség.*
~Syoud~ *Ő pedig a fehér hajú férfi lehet fenn a gyilokjárón.
A kettős beljebb kerül a szekérrel, egy karcsú leány viszont a kapun kívülre veszi az irányt. Nézelődése mindjárt el is rebbenti Kaiykot a sátorponyva résétől. Beljebb húzódik. Bölcsebbnek látja várni egy kicsit, míg újra kidugná az orrát. Pedig jó volna legalább egyszer "körbejárni" az erődöt még az este. Aztán ha megvirradt, talán letelepszik majd oda ahhoz a kis bodegához figyelni az itteni jövés-menést.*
A hozzászólás írója (Kaiyko Di'Arie) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.05 18:16:06
Leoldja az abrakos tarisznyát az egyik nyeregkarikáról. Megérdemli a vacsorát a hátas. Meg ő is. Elővesz egy almát az iszákjából és nekilát ő is.
Kissé vonakodik közelebb menni a sátrakhoz és a sátorváros lassan takarodóra rendezkedő lakóihoz, de most már nem fog visszakozni.
Az alma maradékát is odaadja a szürkének és egy mély sóhaj után kivezeti a sátrak közé. Igyekszik a szélen elsunnyogni és nem nézni senkire. Először is találnia kell egy alkalmas helyet, ahová a lovát kikötheti. Ha ez megvan, magához veszi az iszákját és összébb húzva a prémgalléros köpenyt, beljebb merészkedik. Jó néhány sátor üresen lebegteti csomózatlan ponyváját. Amott pedig valami bodega áll. A padokból meg asztalból ítélve valami kifőzde vagy italmérés lehet. Kaiyko megemeli az állát kissé és mélyet szippant a levegőből, mint amikor őzsuta szimatolja meg a közelben ólálkodó toportyánokat.
Figyelme azonban hamar tovább rebben. Épp nyílik a kapu. Arrébb is vonul hamar. Felhajtja a fejére a kámzsát és behúzódik egy üresen álló sátorba. Sosem szeretett igazán szem előtt lenni, hát még most. A fülét viszont nyitva tartja és alkalomadtán a történések felé pillant a viharvert sátorponyva nyílásain. Azt a két alakot már látta a városban.
~Dharren Tinshyth~ *ismétli magában a nevet, amit a mellvédről hall. ~Isurii Thargodar~
*Még szerencse, hogy ilyen harsány népség.*
~Syoud~ *Ő pedig a fehér hajú férfi lehet fenn a gyilokjárón.
A kettős beljebb kerül a szekérrel, egy karcsú leány viszont a kapun kívülre veszi az irányt. Nézelődése mindjárt el is rebbenti Kaiykot a sátorponyva résétől. Beljebb húzódik. Bölcsebbnek látja várni egy kicsit, míg újra kidugná az orrát. Pedig jó volna legalább egyszer "körbejárni" az erődöt még az este. Aztán ha megvirradt, talán letelepszik majd oda ahhoz a kis bodegához figyelni az itteni jövés-menést.*
A hozzászólás írója (Kaiyko Di'Arie) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.05 18:16:06
877. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-05 08:41:33
Üzenet elküldve: 2015-01-05 08:41:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Őrjárat//
*Merre is induljon neki? Jobbra, majd balra fordítja fejét, de aztán a bodega felé veszi az irányt először. Talán azért, hogy megnézze Akheelt, és a másik hármat, hogy miként is döntöttek. Mert hát akár el is indulhattak visszafelé a városnak. Tétovázása hozza azt az eredményt, hogy Akheelt már nem látja a bódénál, és Gabrien meg Janemita épp összebújva tartanak az egyik sátor irányába. A kis bögyös épp ekkor zárja be a helyet, majd hussan el előtte a sátrak irányába.
Ethea nem ismeri Hildit, de úgy tűnik a számára, hogy az alak ismerős, minden bizonnyal látta már a falon belül. Így érdekelni kezdi, hogy mit is akar a másik itt kint, a sátrak között. Nem tudja, hogy a lány rabszolga lenne, így tulajdonképpen köze sem lenne ahhoz, hogy mit tesz, kivel és mikor. Azért lassú léptei először az ő nyomába szegődnek kissé messzebbről követve. Amikor Hildi eltűnik egy sátor lapja mögött, akkor csak elmosolyodik. Nem megy közelebb hallgatózni, ez már nem az ő dolga.
Tekintete a sátrak közül a fal irányába fordul, s megindul arra felé, ahol az óriás húzta meg magát. útja a sátrak között visz át, s ha már itt jár, hát megnéz mindent, ami kicsit is eltérő a szokásostól.
Vélhetően az óriás közelébe jutva botlik bele Akheelbe, akinek biccent, s mivel úgy véli a másik is Ro-ra kíváncsi hát annyiban is hagyja a dolgot. Lépteit elfordítja, hogy most már a fal mellett induljon meg. A terv az, hogy körbejárja az erődöt.*
*Merre is induljon neki? Jobbra, majd balra fordítja fejét, de aztán a bodega felé veszi az irányt először. Talán azért, hogy megnézze Akheelt, és a másik hármat, hogy miként is döntöttek. Mert hát akár el is indulhattak visszafelé a városnak. Tétovázása hozza azt az eredményt, hogy Akheelt már nem látja a bódénál, és Gabrien meg Janemita épp összebújva tartanak az egyik sátor irányába. A kis bögyös épp ekkor zárja be a helyet, majd hussan el előtte a sátrak irányába.
Ethea nem ismeri Hildit, de úgy tűnik a számára, hogy az alak ismerős, minden bizonnyal látta már a falon belül. Így érdekelni kezdi, hogy mit is akar a másik itt kint, a sátrak között. Nem tudja, hogy a lány rabszolga lenne, így tulajdonképpen köze sem lenne ahhoz, hogy mit tesz, kivel és mikor. Azért lassú léptei először az ő nyomába szegődnek kissé messzebbről követve. Amikor Hildi eltűnik egy sátor lapja mögött, akkor csak elmosolyodik. Nem megy közelebb hallgatózni, ez már nem az ő dolga.
Tekintete a sátrak közül a fal irányába fordul, s megindul arra felé, ahol az óriás húzta meg magát. útja a sátrak között visz át, s ha már itt jár, hát megnéz mindent, ami kicsit is eltérő a szokásostól.
Vélhetően az óriás közelébe jutva botlik bele Akheelbe, akinek biccent, s mivel úgy véli a másik is Ro-ra kíváncsi hát annyiban is hagyja a dolgot. Lépteit elfordítja, hogy most már a fal mellett induljon meg. A terv az, hogy körbejárja az erődöt.*
876. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-04 23:59:23
Üzenet elküldve: 2015-01-04 23:59:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Brynhild //
*Valaha merészet álmodott: hősként emelni diadalra kardot, híveket és társakat vezetni győzelemre olyan csatákban, amiket bárki más esélytelennek tartott volna. Elérni azt, amit hozzájuk hasonló soha, vagy emberöltőnként csak egyszer képes. Lovaggá emeltetni és elismerést kapni dacára annak, hogy pórnak, névtelennek születtek mind. Osztozni vágyban és eredményben egyaránt, erősnek lenni egységben vagy elbukni magányosan. Ez volt és lett volna jelmondatuk.
De az élet úgy rendelte, hogy a sorsa más fordulatot vegyen. Ismerte atyját és anyját is, de sokadik éhes száj volt, aki teher csak a család számára, ellenben jó munkaerő lehet a megfelelő helyen. Az első lelencháznál a kertekben dolgozott, a másodikban már nem maradt meg elég hosszú ideig ahhoz, hogy munkára fogják. A majorátusok területén hontalan lett önakaratából, mert úgy gondolta, hogy az még mindig jobb élet, mint amit a kényszerfogadók nyújtani tudnak neki. Nem volt egyedül szabadságvágyával, egy-kétszer még társak is szegődtek mellé a szökésben, de általában meggondolták magukat az első olyan éjszakán, ahol a szabadban áztak. A hűvös avarföldnél vagy a kemény barlangkőnél a szúrágta faágyak sokkal jobb megvilágításba kerültek. Éveken keresztül élt így, hol magányosan, hol időszakos társak által követve. Az öntörvényű lét rábírta, hogy elvegye magának amire szüksége van. Rablóként, közönséges bűnözőként gyakran üldözték, pedig többet sohasem vett el annál, mint amire feltétlenül szüksége volt. Aranyból keveset lopott, terményt vagy jószágot szerzett magának. Ha el is kapták, mindig ugyanaz történt: visszaerőltették gondviselők felügyeletébe, ahonnét megszökhetett. Megtanulta hát, hogy ha szabad akar maradni, akkor ahhoz meg kell tudnia védeni magát. Első fegyvere egy somfa bot volt, amivel kisfiúk játszanak háborúsdit falvakban – épp ahogy vész idején apjuktól látták, kényszersorozásukat követően. Nem volt mestere, hátán, karján, lábán és arcán csattanó büntetésekből tanulta ki, hogy mikor harcolhat, és mikor kell menekülnie.
Álmában ezt a korszakot látja: egyet, ami már elmúlt és egyet, amit vágyott. Amiről még mindig nem mondott le teljesen. Miért ne valósulhatna meg? A sátorban fekve mellkasáig húzza a takarót és feje alá hajtja karjait, úgy bámulja a szél által tépázott ponyvaplafont. A fabódéban éppen csak annyit ivott, ami kellemes, nyugtató álmot hoz a testnek. Nem is tart soká, és a platón dühöngő időnek köszönhetően azt sem hallja, amikor félrelebbentik a sátorbejárót. A kalandos regényekben a hőst mindig úgy ábrázolják, hogy álmát éberen alussza és a legapróbb neszre is képes gyorsan reagálni. Túlvilági lényekként idealizálják őket, akik képtelenek hibázni. Khan azonban nem több egyszerű férfinél, aki valamelyest ért a kardforgatáshoz és hadviseléshez (Gabrien szerint a szavakhoz is). Hildi a hátán fekve, ugyanabban a pózban találja a férfit ahogy az lefeküdt: ha nem lennének csukva szemei hihetné azt is, hogy még mindig a „plafont” bámulja. Halkan szuszog, ami vagy azt jelenti, hogy szerencsés ember vagy még nem alszik túl mélyen. Egészen addig, amíg meg nem érzi, hogy valaki ugyanazon takaró alá akarna bújni alva marad. De nem részeg és nem is érzéketlen arra, ami körötte történik. Különösen, ha ő áll az esemény középpontjában. Nem nyitja fel szemeit, szinte anélkül is biztos benne, hogy ki surrant a sátorba. Visszafogott hangon szól, nem akar ráijeszteni a jövevényre.*
- Menj haza és pihenj le, leány. Rossz férfit néztél ki.
A hozzászólás írója (Khan Lero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.05 00:02:23
*Valaha merészet álmodott: hősként emelni diadalra kardot, híveket és társakat vezetni győzelemre olyan csatákban, amiket bárki más esélytelennek tartott volna. Elérni azt, amit hozzájuk hasonló soha, vagy emberöltőnként csak egyszer képes. Lovaggá emeltetni és elismerést kapni dacára annak, hogy pórnak, névtelennek születtek mind. Osztozni vágyban és eredményben egyaránt, erősnek lenni egységben vagy elbukni magányosan. Ez volt és lett volna jelmondatuk.
De az élet úgy rendelte, hogy a sorsa más fordulatot vegyen. Ismerte atyját és anyját is, de sokadik éhes száj volt, aki teher csak a család számára, ellenben jó munkaerő lehet a megfelelő helyen. Az első lelencháznál a kertekben dolgozott, a másodikban már nem maradt meg elég hosszú ideig ahhoz, hogy munkára fogják. A majorátusok területén hontalan lett önakaratából, mert úgy gondolta, hogy az még mindig jobb élet, mint amit a kényszerfogadók nyújtani tudnak neki. Nem volt egyedül szabadságvágyával, egy-kétszer még társak is szegődtek mellé a szökésben, de általában meggondolták magukat az első olyan éjszakán, ahol a szabadban áztak. A hűvös avarföldnél vagy a kemény barlangkőnél a szúrágta faágyak sokkal jobb megvilágításba kerültek. Éveken keresztül élt így, hol magányosan, hol időszakos társak által követve. Az öntörvényű lét rábírta, hogy elvegye magának amire szüksége van. Rablóként, közönséges bűnözőként gyakran üldözték, pedig többet sohasem vett el annál, mint amire feltétlenül szüksége volt. Aranyból keveset lopott, terményt vagy jószágot szerzett magának. Ha el is kapták, mindig ugyanaz történt: visszaerőltették gondviselők felügyeletébe, ahonnét megszökhetett. Megtanulta hát, hogy ha szabad akar maradni, akkor ahhoz meg kell tudnia védeni magát. Első fegyvere egy somfa bot volt, amivel kisfiúk játszanak háborúsdit falvakban – épp ahogy vész idején apjuktól látták, kényszersorozásukat követően. Nem volt mestere, hátán, karján, lábán és arcán csattanó büntetésekből tanulta ki, hogy mikor harcolhat, és mikor kell menekülnie.
Álmában ezt a korszakot látja: egyet, ami már elmúlt és egyet, amit vágyott. Amiről még mindig nem mondott le teljesen. Miért ne valósulhatna meg? A sátorban fekve mellkasáig húzza a takarót és feje alá hajtja karjait, úgy bámulja a szél által tépázott ponyvaplafont. A fabódéban éppen csak annyit ivott, ami kellemes, nyugtató álmot hoz a testnek. Nem is tart soká, és a platón dühöngő időnek köszönhetően azt sem hallja, amikor félrelebbentik a sátorbejárót. A kalandos regényekben a hőst mindig úgy ábrázolják, hogy álmát éberen alussza és a legapróbb neszre is képes gyorsan reagálni. Túlvilági lényekként idealizálják őket, akik képtelenek hibázni. Khan azonban nem több egyszerű férfinél, aki valamelyest ért a kardforgatáshoz és hadviseléshez (Gabrien szerint a szavakhoz is). Hildi a hátán fekve, ugyanabban a pózban találja a férfit ahogy az lefeküdt: ha nem lennének csukva szemei hihetné azt is, hogy még mindig a „plafont” bámulja. Halkan szuszog, ami vagy azt jelenti, hogy szerencsés ember vagy még nem alszik túl mélyen. Egészen addig, amíg meg nem érzi, hogy valaki ugyanazon takaró alá akarna bújni alva marad. De nem részeg és nem is érzéketlen arra, ami körötte történik. Különösen, ha ő áll az esemény középpontjában. Nem nyitja fel szemeit, szinte anélkül is biztos benne, hogy ki surrant a sátorba. Visszafogott hangon szól, nem akar ráijeszteni a jövevényre.*
- Menj haza és pihenj le, leány. Rossz férfit néztél ki.
A hozzászólás írója (Khan Lero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.05 00:02:23
875. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-04 21:46:31
Üzenet elküldve: 2015-01-04 21:46:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Fabódé az Éhes Vándorhoz - záróra - ÁTUTALJUK A FOGYASZTÁST!!!!//
*Amikor leléptek Janemitával, az asztalon hagyott Brynhild Tem'lintuma-nak, a szolgálataiért 25 aranyat.
Reméli, elég lesz mindez arra is, hogy fedezze az italokat, a sültet, de még Khan melegítését is. Ugyan ő már Janemitával együtt melegedik egy sátorban, nehogy szó érje a ház elejét, hogy leléptek fizetés nélkül.
Hildi tőle bezárhat, csinálhat,amit akar, bár, ha már kifizette, akkor tegyen ki magáért Khan sátrában.
Reméli, friss barátságuk nem szenved csorbát emiatt a kis tréfa miatt, hisz tudja, hogy Khan inkább csak kedvességből viselkedett úgy a rabszolga-lánnyal úgy, ahogy.
Neki most nagyon jó a saját sátrában és úgy járja, hogy barátja is hasonló elbánásban részesüljön pár sátorral odébb.*
*Amikor leléptek Janemitával, az asztalon hagyott Brynhild Tem'lintuma-nak, a szolgálataiért 25 aranyat.
Reméli, elég lesz mindez arra is, hogy fedezze az italokat, a sültet, de még Khan melegítését is. Ugyan ő már Janemitával együtt melegedik egy sátorban, nehogy szó érje a ház elejét, hogy leléptek fizetés nélkül.
Hildi tőle bezárhat, csinálhat,amit akar, bár, ha már kifizette, akkor tegyen ki magáért Khan sátrában.
Reméli, friss barátságuk nem szenved csorbát emiatt a kis tréfa miatt, hisz tudja, hogy Khan inkább csak kedvességből viselkedett úgy a rabszolga-lánnyal úgy, ahogy.
Neki most nagyon jó a saját sátrában és úgy járja, hogy barátja is hasonló elbánásban részesüljön pár sátorral odébb.*
874. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-04 20:04:39
Üzenet elküldve: 2015-01-04 20:04:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Fabódé az Éhes Vándorhoz - záróra - UTALJÁTOK ÁT A FOGYASZTÁST!!!!//
*Akheel ajándékára vigyorog, mint a vadalma, ha egy kis szörp ilyen hatással van a lányra, akkor valószínűleg Hildi gyakrabban fogja megkínálni ilyesmivel.
Nagyon sajnálatos az, hogy Gabrien még mindig igényt tart a kiszolgálásra, hiszen Hildi elég egyértelművé tette azt, hogy ő ugyan ki nem megy a bódéból, és ha valaki akar valamit, akkor oda kell menjen a "pulthoz". Nem érdeklik rosszalló, célzó pillantások, se semmi ilyesmi, ő csak üldögél a melegben és piszkálja a körmét egy bugylibicskával. Akheel már lelépett, ahogyan aludni tért az éppen aktuális örök szerelme is. Legvégül pedig a nagyra nőtt fickó és a spiné távoznak. Legalább belihegik a sátrat ha ketten lesznek, és akkor talán a szalmazsákból kimászó poloska csípése sem zavarja őket annyira.
Mivel más nem nagyon van akinek enni kéne adni ezért ideje lesz bezárni a boltot. A tűzrakóhelyen pislákoló lángokat friss hóval fojtja le, így az egykettőre kialszik. Ezek után besöpri a pénzt egy szütyőbe, mit az övére köt, majd egy nagy lakatot kattint a bódé ajtajára illetve a "pultnál" is bezárja az "ablakot". A két kulcs szintén az erszénybe kerül. No nem mintha lenne bármit ellopni a bódéból, hiszen az étel nagy részét eladta, a savanyú bor meg kinek kellene?*
//Khan//
*Egy pillanatig habozik, hogy ő is Akheellel tartson-e az erődbe, vagy pedig inkább megmelegítse Khant abban a szeles sátorban. Lamentál kicsit, végül az erőd felé veszi az irányt, de félúton mégis visszafordul. Amaz megmondta, hogy melyik sátorban fog aludni, így Hildi arrafelé veszi az irányt. Jó rabszolgához híven szinte észrevétlenül lopakodik be a sátorba. Szerencsére nem kóricált annyit a hóban, hogy kihűlhessen a keze, vagy bármi tagja, így aztán, ha Khan nem ébred fel, és zavarja el, akkor hamarosan egy meztelen test szomszédságában találhatja magát meleg, puha karok ölelésében.*
A hozzászólás írója (Brynhild Tem'lintuma) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.04 20:13:48
*Akheel ajándékára vigyorog, mint a vadalma, ha egy kis szörp ilyen hatással van a lányra, akkor valószínűleg Hildi gyakrabban fogja megkínálni ilyesmivel.
Nagyon sajnálatos az, hogy Gabrien még mindig igényt tart a kiszolgálásra, hiszen Hildi elég egyértelművé tette azt, hogy ő ugyan ki nem megy a bódéból, és ha valaki akar valamit, akkor oda kell menjen a "pulthoz". Nem érdeklik rosszalló, célzó pillantások, se semmi ilyesmi, ő csak üldögél a melegben és piszkálja a körmét egy bugylibicskával. Akheel már lelépett, ahogyan aludni tért az éppen aktuális örök szerelme is. Legvégül pedig a nagyra nőtt fickó és a spiné távoznak. Legalább belihegik a sátrat ha ketten lesznek, és akkor talán a szalmazsákból kimászó poloska csípése sem zavarja őket annyira.
Mivel más nem nagyon van akinek enni kéne adni ezért ideje lesz bezárni a boltot. A tűzrakóhelyen pislákoló lángokat friss hóval fojtja le, így az egykettőre kialszik. Ezek után besöpri a pénzt egy szütyőbe, mit az övére köt, majd egy nagy lakatot kattint a bódé ajtajára illetve a "pultnál" is bezárja az "ablakot". A két kulcs szintén az erszénybe kerül. No nem mintha lenne bármit ellopni a bódéból, hiszen az étel nagy részét eladta, a savanyú bor meg kinek kellene?*
//Khan//
*Egy pillanatig habozik, hogy ő is Akheellel tartson-e az erődbe, vagy pedig inkább megmelegítse Khant abban a szeles sátorban. Lamentál kicsit, végül az erőd felé veszi az irányt, de félúton mégis visszafordul. Amaz megmondta, hogy melyik sátorban fog aludni, így Hildi arrafelé veszi az irányt. Jó rabszolgához híven szinte észrevétlenül lopakodik be a sátorba. Szerencsére nem kóricált annyit a hóban, hogy kihűlhessen a keze, vagy bármi tagja, így aztán, ha Khan nem ébred fel, és zavarja el, akkor hamarosan egy meztelen test szomszédságában találhatja magát meleg, puha karok ölelésében.*
A hozzászólás írója (Brynhild Tem'lintuma) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.04 20:13:48
873. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-04 19:13:11
Üzenet elküldve: 2015-01-04 19:13:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Egy sátorban - csak kettő... //
*Arrébb húzódik, hogy ő maga is megszabaduljon ruhadarabjaitól, ám a kolosszusra pillantva megbénulnak kezei. Annyira még képes volt, hogy ledobja magáról kabátját és kioldja lamellás vértjének egy részét. Most csak áll és a kék íriszek beisszák a férfi minden hulló páncéljának csillanását, várva a pillanatot, amikor azok elfogynak.
Bár Janemita szeret elhúzni egy-egy pillanatot, most utálja a várakozást egyre növekvő vágyakozása miatt. Szeretné már magáénak érezni erre az éjszakára a kolosszust. Néha még lazít egy kicsit a vérten, összeszedve maradék erejét, ám amikor előbukkannak Gabrien izmai és hatalmas vállai, megint elhagyja őt az akarata. Akkor tér magához újra, amikor a fegyveröv és a csataszoknya kombója is földet ér.
Ahogy a férfi odalép hozzá és magához húzza, a lány megemeli kezét, így a hideg kis ujjak a sebhelyes bőrt érintik. Végigsimít rajta.
Mikor megszólal a kolosszus, megint észbe kap, talán el is pirulna, ha nem olyan lenne, amilyen.*
-Hogyne.- *Suttogja, majd hátrébb lép, hogy megszabadulhasson a vérttől. Kibújik belőle, ledobja, majd a vastag övet is. Lassan gombolni kezdi ingét, amely egészen addig szét se nyílik, amíg el nem éri az utolsót is.
Ám ez mind a sátron belül marad, és csak akkor látják őket újra, amikor Gabrien kielégítette a lány kíváncsiságát.
Időközben elgondolkodik, hogy kifizette-e Hildinek a két bort és a sültet, de határozottan emlékszik a pillanatra, amikor 1420399943 .*
A hozzászólás írója (Ágrólszakadt Janemita) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.04 20:35:24
*Arrébb húzódik, hogy ő maga is megszabaduljon ruhadarabjaitól, ám a kolosszusra pillantva megbénulnak kezei. Annyira még képes volt, hogy ledobja magáról kabátját és kioldja lamellás vértjének egy részét. Most csak áll és a kék íriszek beisszák a férfi minden hulló páncéljának csillanását, várva a pillanatot, amikor azok elfogynak.
Bár Janemita szeret elhúzni egy-egy pillanatot, most utálja a várakozást egyre növekvő vágyakozása miatt. Szeretné már magáénak érezni erre az éjszakára a kolosszust. Néha még lazít egy kicsit a vérten, összeszedve maradék erejét, ám amikor előbukkannak Gabrien izmai és hatalmas vállai, megint elhagyja őt az akarata. Akkor tér magához újra, amikor a fegyveröv és a csataszoknya kombója is földet ér.
Ahogy a férfi odalép hozzá és magához húzza, a lány megemeli kezét, így a hideg kis ujjak a sebhelyes bőrt érintik. Végigsimít rajta.
Mikor megszólal a kolosszus, megint észbe kap, talán el is pirulna, ha nem olyan lenne, amilyen.*
-Hogyne.- *Suttogja, majd hátrébb lép, hogy megszabadulhasson a vérttől. Kibújik belőle, ledobja, majd a vastag övet is. Lassan gombolni kezdi ingét, amely egészen addig szét se nyílik, amíg el nem éri az utolsót is.
Ám ez mind a sátron belül marad, és csak akkor látják őket újra, amikor Gabrien kielégítette a lány kíváncsiságát.
Időközben elgondolkodik, hogy kifizette-e Hildinek a két bort és a sültet, de határozottan emlékszik a pillanatra, amikor 1420399943 .*
A hozzászólás írója (Ágrólszakadt Janemita) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.04 20:35:24
872. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-04 18:21:13
Üzenet elküldve: 2015-01-04 18:21:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
- Majd hozzá szokik hegyes füled Syoud, hisz csak nemrég érkeztél! Gyakran felbukkan a kapu előtt néhány félkegyelmű, akivel csak üvölteni lehet. Én már megszoktam.
* Kiált vissza és ha nem is fennhangon, de örül annak, hogy ez a hegyes fülű itt van. Némi teher le fog kerülni a vállairól. Leszár a lováról, mert már zsibbad az a része. Inkább bevezeti a lovát és megkeresi Kagant. Meg ugraszt még valakit, aki segít lecihelődni a szekérről a cuccokat. A kipihent őrparancsnok pedig észreveszi az egyik újoncot, és viszonozza a mosolyt, még egy aprót biccent is mellé. Végül is, egy próbát talán megér majd. De most irány befelé. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.04 21:16:17, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
* Kiált vissza és ha nem is fennhangon, de örül annak, hogy ez a hegyes fülű itt van. Némi teher le fog kerülni a vállairól. Leszár a lováról, mert már zsibbad az a része. Inkább bevezeti a lovát és megkeresi Kagant. Meg ugraszt még valakit, aki segít lecihelődni a szekérről a cuccokat. A kipihent őrparancsnok pedig észreveszi az egyik újoncot, és viszonozza a mosolyt, még egy aprót biccent is mellé. Végül is, egy próbát talán megér majd. De most irány befelé. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.04 21:16:17, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
871. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-04 17:23:43
Üzenet elküldve: 2015-01-04 17:23:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Egy sátorban - csak kettő... //
- A szónoklatot hagyjuk Khanra, neki az jobban megy, én máshoz értek.
*Mosolyog a lányra, hisz az eddig látottakból is kiderült, hogy kettőjük közül a gesztenyeszín hajú az, aki jobban ért a szavakhoz. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne forgatná jól a kardját, vagy bármi "mását".
Ám most csak a kolosszus és Janemita vannak a sátorba - szerencsére - és a sátor elég nagy, ha már egy sátorvárosban van. Kényelmesnek ugyan nem mondható priccsel, de legalább nem a keményre fagyott földön kell aludniuk, a takarók alatt pedig nem fognak fázni, főleg, ha összebújnak.
A gyertya halovány fényénél mindinkább tűnik valódi kolosszusnak, óriásnak a hóhajú, ahogy a sárga fény megvilágítja páncéljának bizarr véseteit, illesztékeit.
Lehúzza csatakesztyűit és ledobja maga mellé és nekikezd, hogy gyakorlott mozdulatokkal oldja meg a vértezet szíjait, de előtte a fegyverek kerülnek takaros rendbe az ágy mellé. Pallos, láncos buzogány az élethű, szegecsekkel tarkított ork-koponyával, majd mellé a hosszú pengéjű tőr.
Előbb a karvasak, a vállvért, végül a mellpáncél kerül a fegyverek mellé, majd végül az alatta viselt posztóvért is lekerül. Ahogy a páncélban is, félmeztelen is jellemzik a nagy méretek, széles vállak, hatalmas mellkas, izmos hasfal és hajókötélnyi izmok a karjain.
Számos sebhely ékteleníti a testét, a karján, a mellkasán és a bordái felett, de akad a hátán is egy szúrás okozta heg, deréktájon. Egy alattomos, lopakodó kis féreg ajándéka, akit a saját kezeivel fojtott meg, miután nem volt elég alapos a gyilkolásban.
Leoldja fegyverövét, amivel együtt a rászíjazott csataszoknya is a földre hullik. Mikor végzett, Janemita felé fordul, pár szívdobbanásnyi időre kivár, majd odalép hozzá, jobbját finoman a derekára teszi és magához húzza.*
- Tudom, hogy nincs túlzottan meleg, de...
*Suttogja halkan, baljának mutató és középső ujjával összecsippentve Janemita ruháját jelezve, hogy cselekedhetne hasonlóan hozzá.*
- A szónoklatot hagyjuk Khanra, neki az jobban megy, én máshoz értek.
*Mosolyog a lányra, hisz az eddig látottakból is kiderült, hogy kettőjük közül a gesztenyeszín hajú az, aki jobban ért a szavakhoz. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne forgatná jól a kardját, vagy bármi "mását".
Ám most csak a kolosszus és Janemita vannak a sátorba - szerencsére - és a sátor elég nagy, ha már egy sátorvárosban van. Kényelmesnek ugyan nem mondható priccsel, de legalább nem a keményre fagyott földön kell aludniuk, a takarók alatt pedig nem fognak fázni, főleg, ha összebújnak.
A gyertya halovány fényénél mindinkább tűnik valódi kolosszusnak, óriásnak a hóhajú, ahogy a sárga fény megvilágítja páncéljának bizarr véseteit, illesztékeit.
Lehúzza csatakesztyűit és ledobja maga mellé és nekikezd, hogy gyakorlott mozdulatokkal oldja meg a vértezet szíjait, de előtte a fegyverek kerülnek takaros rendbe az ágy mellé. Pallos, láncos buzogány az élethű, szegecsekkel tarkított ork-koponyával, majd mellé a hosszú pengéjű tőr.
Előbb a karvasak, a vállvért, végül a mellpáncél kerül a fegyverek mellé, majd végül az alatta viselt posztóvért is lekerül. Ahogy a páncélban is, félmeztelen is jellemzik a nagy méretek, széles vállak, hatalmas mellkas, izmos hasfal és hajókötélnyi izmok a karjain.
Számos sebhely ékteleníti a testét, a karján, a mellkasán és a bordái felett, de akad a hátán is egy szúrás okozta heg, deréktájon. Egy alattomos, lopakodó kis féreg ajándéka, akit a saját kezeivel fojtott meg, miután nem volt elég alapos a gyilkolásban.
Leoldja fegyverövét, amivel együtt a rászíjazott csataszoknya is a földre hullik. Mikor végzett, Janemita felé fordul, pár szívdobbanásnyi időre kivár, majd odalép hozzá, jobbját finoman a derekára teszi és magához húzza.*
- Tudom, hogy nincs túlzottan meleg, de...
*Suttogja halkan, baljának mutató és középső ujjával összecsippentve Janemita ruháját jelezve, hogy cselekedhetne hasonlóan hozzá.*
870. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-04 16:35:46
Üzenet elküldve: 2015-01-04 16:35:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Fabódé az Éhes Vándorhoz - És a háromból megint kettő...//
*Khan után Akheel is elhagyja az asztalukat. Búcsút int a vörösnek és csak reméli, hogy legalább annyira jó estéje lesz, mint neki.
A maga részéről kicsit érthetetlen, hogy egy nemes származású, aki bárkit megkaphat, miért áll le egy ágrólszakadttal, bár tény, hogy a lány valahol vonzó, ha jobban megnézi az ember, hisz elég szépen felfedezhetőek rajta azért az elf vonások és laza erkölcsű anyja sem volt épp egy bányarém. Minden esetre Janemita nem érzi magát kevesebbnek bárki másnál és jelenleg amúgy sincs kedve miértekkel foglalkozni.
A férfi szavaira felkacag.*
-Pedig már kezdtem félni, hogy felcsapott szónoknak.
*Ahogy a kolosszus megemelkedik, picit elképed. Amióta itt ülnek elfelejtette, hogy mégis mekkora Gabrien. Követi tekintetével a férfi minden mozdulatát, majd elfogadja a felé nyújtott kezet és hagyja, hogy átsegítse a padon. A kérdésre szintén búgó hangon válaszol.*
-Hogyne.
*Boldogan karol belé és hagyja magát kivezetni. A lány is támogatja, hogy ha a dögyös csaplár szeretne, boldogítsa csak Khant, hisz mitől lenne boldogabb, mint egy puha, fehér bőrű, fiatal női kéz érintésétől? Ezt egy mosollyal kísért biccentéssel jelzi, valamint el is köszön, hogy kilépjen a fabódéból.
Ott alig van hidegebb, mint a tető alatt, de a szél szétfújja a lány barna üstökét, aki válaszul a fejére húzza nem elég vastag, viharvert köpönyegének csuklyáját, a többi részét pedig rutinosan maga köré tekeri.
A férfi mellett haladva megvárja, amíg kiválasztja a neki tetsző sátrat, majd elsőként bemászva megvárja, míg Gabrien is betéved és begombolja maguk mögött a bejáratot.*
*Khan után Akheel is elhagyja az asztalukat. Búcsút int a vörösnek és csak reméli, hogy legalább annyira jó estéje lesz, mint neki.
A maga részéről kicsit érthetetlen, hogy egy nemes származású, aki bárkit megkaphat, miért áll le egy ágrólszakadttal, bár tény, hogy a lány valahol vonzó, ha jobban megnézi az ember, hisz elég szépen felfedezhetőek rajta azért az elf vonások és laza erkölcsű anyja sem volt épp egy bányarém. Minden esetre Janemita nem érzi magát kevesebbnek bárki másnál és jelenleg amúgy sincs kedve miértekkel foglalkozni.
A férfi szavaira felkacag.*
-Pedig már kezdtem félni, hogy felcsapott szónoknak.
*Ahogy a kolosszus megemelkedik, picit elképed. Amióta itt ülnek elfelejtette, hogy mégis mekkora Gabrien. Követi tekintetével a férfi minden mozdulatát, majd elfogadja a felé nyújtott kezet és hagyja, hogy átsegítse a padon. A kérdésre szintén búgó hangon válaszol.*
-Hogyne.
*Boldogan karol belé és hagyja magát kivezetni. A lány is támogatja, hogy ha a dögyös csaplár szeretne, boldogítsa csak Khant, hisz mitől lenne boldogabb, mint egy puha, fehér bőrű, fiatal női kéz érintésétől? Ezt egy mosollyal kísért biccentéssel jelzi, valamint el is köszön, hogy kilépjen a fabódéból.
Ott alig van hidegebb, mint a tető alatt, de a szél szétfújja a lány barna üstökét, aki válaszul a fejére húzza nem elég vastag, viharvert köpönyegének csuklyáját, a többi részét pedig rutinosan maga köré tekeri.
A férfi mellett haladva megvárja, amíg kiválasztja a neki tetsző sátrat, majd elsőként bemászva megvárja, míg Gabrien is betéved és begombolja maguk mögött a bejáratot.*
869. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-04 15:51:17
Üzenet elküldve: 2015-01-04 15:51:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség - este, napváltásra készülődés//
*Ethea alapjában véve nem egy feleslegesen szájjártatós lány. Csak néha vannak pillanatok, amikor úgy érzi helyesbítenie kell valamit, amit nem ért, vagy mások nem értették meg őt. Azok a pillanatok általában megkeserítették az életét, az elkövetkező napokat. Szerencséjére Syoud Th'amer nem annyira könyörtelen (legalább is elsőre úgy tűnik), mint Terik Ottar. A rettegett kiképző bizony mélyen beleégette magát a lány lelkébe. De most ő nincs itt, van helyette viszont Syoud, s bár az elf férfi még nem náspángolta el egyszer sem, mégis valamiért tiszteli őt. Határozottság, és erő sugárzik belőle, amit Ethea finom érzékkel mér fel. Persze, nem csak ezért nem ellenkezik a másikkal, hanem nagyon is kedvére való ez a járőrözés. Nem mintha az őrködést unná, vagy ilyesmi, de valahogy ez mégis csak közelebb áll hozzá.*
-Értem.
*Jegyzi meg. Valóban, Syoud eléggé kevés információval látta el, de azért ez is sokat segít. Ha nincs semmi különös, akkor az azt jelenti, nincsenek titkos alagút bejáratok, rejtett ösvények, különös lények, akik a domb oldalában vertek fészket, és így tovább.
Ekkor hangzik fel kintről az ismerős hang. ~Dharren.~ Azonosítja be egyből, magában kicsit elmosolyodva, s mintha csak Syoud rántaná magával szinte az elffel egyszerre hajol ki ő is a gyilokjáró felett.*
-Megyek.
*Mondja máris, és fél pillanattal később már lent is áll a kapuban, és már nyitja is nagyra, hogy a szekér is beférjen.*
-Az égiek hoztak itthon benneteket.
*Köszönti a hazatérőket mintha ő maga is már régóta itt élne. Nem is igazán tudná megmagyarázni, hogy miért így szaladt ki a száján a köszöntés. Ha mellé érnek, és tekintete esetleg összeakad Dharrenével, akkor megenged a férfi felé egy apró mosolyt, Isuriinak pedig kijár egy kis főhajtás.
Aztán, ha a szekér már teljes egészében a kapun belülre kerül, ő maga kilép, és behúzza maga után a szerkezetet. Vélhetően lesz, aki belülről rögzíti, amíg visszatér. No meg, Akheel is kint van még.
Kint nem indul neki mindjárt. A korábban már kézben volt könnyű kis fegyvert szedi elő újra, s készíti fel, majd az egészet könnyedén tartva jobb kezében most már neki indulhat. Első útja a Hildi féle bodega felé vezet, hogy ránézzen az ott lévőkre.*
*Ethea alapjában véve nem egy feleslegesen szájjártatós lány. Csak néha vannak pillanatok, amikor úgy érzi helyesbítenie kell valamit, amit nem ért, vagy mások nem értették meg őt. Azok a pillanatok általában megkeserítették az életét, az elkövetkező napokat. Szerencséjére Syoud Th'amer nem annyira könyörtelen (legalább is elsőre úgy tűnik), mint Terik Ottar. A rettegett kiképző bizony mélyen beleégette magát a lány lelkébe. De most ő nincs itt, van helyette viszont Syoud, s bár az elf férfi még nem náspángolta el egyszer sem, mégis valamiért tiszteli őt. Határozottság, és erő sugárzik belőle, amit Ethea finom érzékkel mér fel. Persze, nem csak ezért nem ellenkezik a másikkal, hanem nagyon is kedvére való ez a járőrözés. Nem mintha az őrködést unná, vagy ilyesmi, de valahogy ez mégis csak közelebb áll hozzá.*
-Értem.
*Jegyzi meg. Valóban, Syoud eléggé kevés információval látta el, de azért ez is sokat segít. Ha nincs semmi különös, akkor az azt jelenti, nincsenek titkos alagút bejáratok, rejtett ösvények, különös lények, akik a domb oldalában vertek fészket, és így tovább.
Ekkor hangzik fel kintről az ismerős hang. ~Dharren.~ Azonosítja be egyből, magában kicsit elmosolyodva, s mintha csak Syoud rántaná magával szinte az elffel egyszerre hajol ki ő is a gyilokjáró felett.*
-Megyek.
*Mondja máris, és fél pillanattal később már lent is áll a kapuban, és már nyitja is nagyra, hogy a szekér is beférjen.*
-Az égiek hoztak itthon benneteket.
*Köszönti a hazatérőket mintha ő maga is már régóta itt élne. Nem is igazán tudná megmagyarázni, hogy miért így szaladt ki a száján a köszöntés. Ha mellé érnek, és tekintete esetleg összeakad Dharrenével, akkor megenged a férfi felé egy apró mosolyt, Isuriinak pedig kijár egy kis főhajtás.
Aztán, ha a szekér már teljes egészében a kapun belülre kerül, ő maga kilép, és behúzza maga után a szerkezetet. Vélhetően lesz, aki belülről rögzíti, amíg visszatér. No meg, Akheel is kint van még.
Kint nem indul neki mindjárt. A korábban már kézben volt könnyű kis fegyvert szedi elő újra, s készíti fel, majd az egészet könnyedén tartva jobb kezében most már neki indulhat. Első útja a Hildi féle bodega felé vezet, hogy ránézzen az ott lévőkre.*
868. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-04 15:26:45
Üzenet elküldve: 2015-01-04 15:26:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Fabódé az Éhes Vándorhoz - És a háromból megint kettő...//
*A kolosszusnak a nőket illetően sosem voltak kétségei. Nem nagyképűségből, a nők szeretik az izmos, jóképű fickókat, akiknek ad egy kis misztikumot a hószín haj és az olvadt arany színét idéző tekintet.
Nem felvágós fajta, de észreveszi, ha valakinek szimpatikus, és ha az a másik is szimpatikus neki, akkor nincs is semmi baj.
Mápedig Janemita szimpatikus neki és úgy tűnik, a lány sem tartja taszítónak a széles vállú férfit. Van valami a pillantásában és a szavaiban, ami megadja az utolsó lökést, hogy ne várja tovább azt a bort.*
- Azt hiszem, már bebizonyítottam, hogy nem szeretem a felesleges beszédet.
*Magasodik a lány fölé, ahogy felkel az asztaltól, a páncél részei halkan siklanak el egymáson.
Átlépi a padot és megkerüli a gyalult asztalt, hogy Janemita mellé lépjen és jobbját kínálja neki.*
- Kisasszony, volna kedve megosztani velem egy sátrat?
*Kérdi kedves hangnemben, s ha a lány elfogadja a felkínált kezet, átsegíti a padon és nemes módjára kíséri ki a fabódé teteje alól.
Közben az őrnő is kereket old, kap még egy kurta bólintást búcsúzóul, majd a kolosszus Hildinek is hátraszól.*
- Remélem, a barátomnak nem kell fáznia ezen az éjszakán.
*Túr bele a pénzes szütyőjébe és pár aranyat csap az utolsó asztalra, megfizetvén a duci lány "szolgáltatásait". Khan biztosan örülni fog neki.
A hósörényű alak és Janemita aztán így valószínűleg kilépnek a hidegbe. A fagyos szél azonnal belekap a köpenyébe, megtáncoltatja az anyagot, de nem bír a szoros varkocsba font hófehér fonattal.*
- Ez jó lesz.
*Néz be az egyik sátorba, majd ha üresnek véli, beengedi maga előtt Janemitát és belép utána és begombolja a sátor ajtaját, hogy a szél ne találjon utat befelé. Így is elég hideg van odabent, egyelőre.
Ha szerencséjük van, akad egy gyertya ott, aminek a kanócára lángot bűvölhet a tűzszerszámával, majd a lány felé fordul.*
*A kolosszusnak a nőket illetően sosem voltak kétségei. Nem nagyképűségből, a nők szeretik az izmos, jóképű fickókat, akiknek ad egy kis misztikumot a hószín haj és az olvadt arany színét idéző tekintet.
Nem felvágós fajta, de észreveszi, ha valakinek szimpatikus, és ha az a másik is szimpatikus neki, akkor nincs is semmi baj.
Mápedig Janemita szimpatikus neki és úgy tűnik, a lány sem tartja taszítónak a széles vállú férfit. Van valami a pillantásában és a szavaiban, ami megadja az utolsó lökést, hogy ne várja tovább azt a bort.*
- Azt hiszem, már bebizonyítottam, hogy nem szeretem a felesleges beszédet.
*Magasodik a lány fölé, ahogy felkel az asztaltól, a páncél részei halkan siklanak el egymáson.
Átlépi a padot és megkerüli a gyalult asztalt, hogy Janemita mellé lépjen és jobbját kínálja neki.*
- Kisasszony, volna kedve megosztani velem egy sátrat?
*Kérdi kedves hangnemben, s ha a lány elfogadja a felkínált kezet, átsegíti a padon és nemes módjára kíséri ki a fabódé teteje alól.
Közben az őrnő is kereket old, kap még egy kurta bólintást búcsúzóul, majd a kolosszus Hildinek is hátraszól.*
- Remélem, a barátomnak nem kell fáznia ezen az éjszakán.
*Túr bele a pénzes szütyőjébe és pár aranyat csap az utolsó asztalra, megfizetvén a duci lány "szolgáltatásait". Khan biztosan örülni fog neki.
A hósörényű alak és Janemita aztán így valószínűleg kilépnek a hidegbe. A fagyos szél azonnal belekap a köpenyébe, megtáncoltatja az anyagot, de nem bír a szoros varkocsba font hófehér fonattal.*
- Ez jó lesz.
*Néz be az egyik sátorba, majd ha üresnek véli, beengedi maga előtt Janemitát és belép utána és begombolja a sátor ajtaját, hogy a szél ne találjon utat befelé. Így is elég hideg van odabent, egyelőre.
Ha szerencséjük van, akad egy gyertya ott, aminek a kanócára lángot bűvölhet a tűzszerszámával, majd a lány felé fordul.*
867. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-04 15:25:28
Üzenet elküldve: 2015-01-04 15:25:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség - este, napváltásra készülődés//
*Syoud alapvetően szereti a havat, mert minden intelligens lény, a tündéreket kivéve, mélyebb és karakteresebb nyomot hagy a hóban, mint ő. Főleg az orkok, óriások és a pohos, kövér gnómok tudják alaposan összefötörni, de az emberek is meglehetősen könnyen követhető célpontok télen.*
- Remek. *biccent vissza, pedig már felkészült rá, hogy Etheának megint előbb jár a szája, mint bármije. Határozott, pozitív fejlődést tapasztal, így még egy baráti jó tanácsot is ad.*
- Bármi szokatlan. De amúgy semmi különöset. *nesze semmi, fogd meg jól. Lentről pedig amúgy is felharsan egy várt hang.*
- Ne óbégass, Dharren Tinshyth, mert berekedsz! *fordul ki kiskönyökkel a gyilokjárón, majd leint a harcosnak. A férfi melletti leány azonban már más szavakat érdemel.*
- Üdvözöllek, Isurii Thargodar! *a kis Isu, megnőtt hamar. Hiába, az emberek hamar nőnek, hamar halnak.*
- Engedd be őket, Ethea, aztán menj, járd körbe a helyet. *a járőrön kívül akad még két-három harcos odakint is, még ha az idegen jövevények sekélyes figyelme el is siklik felettük, de igazából az erőd a fontos. Az Erőd és a Törzs - az, hogy a kintiekkel mi történik, másodlagos dolog.*
*Syoud alapvetően szereti a havat, mert minden intelligens lény, a tündéreket kivéve, mélyebb és karakteresebb nyomot hagy a hóban, mint ő. Főleg az orkok, óriások és a pohos, kövér gnómok tudják alaposan összefötörni, de az emberek is meglehetősen könnyen követhető célpontok télen.*
- Remek. *biccent vissza, pedig már felkészült rá, hogy Etheának megint előbb jár a szája, mint bármije. Határozott, pozitív fejlődést tapasztal, így még egy baráti jó tanácsot is ad.*
- Bármi szokatlan. De amúgy semmi különöset. *nesze semmi, fogd meg jól. Lentről pedig amúgy is felharsan egy várt hang.*
- Ne óbégass, Dharren Tinshyth, mert berekedsz! *fordul ki kiskönyökkel a gyilokjárón, majd leint a harcosnak. A férfi melletti leány azonban már más szavakat érdemel.*
- Üdvözöllek, Isurii Thargodar! *a kis Isu, megnőtt hamar. Hiába, az emberek hamar nőnek, hamar halnak.*
- Engedd be őket, Ethea, aztán menj, járd körbe a helyet. *a járőrön kívül akad még két-három harcos odakint is, még ha az idegen jövevények sekélyes figyelme el is siklik felettük, de igazából az erőd a fontos. Az Erőd és a Törzs - az, hogy a kintiekkel mi történik, másodlagos dolog.*
866. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-04 14:53:33
Üzenet elküldve: 2015-01-04 14:53:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Fabódé az Éhes Vándorhoz - És a háromból megint kettő...//
*A szörpire rámar hamar, cserébe az egyik nyakláncot fel is kínálja Hildinek. Talán mind közül a fagyöngyös, magvas ér a legkevesebbet aranyban, így azt kellene a szolgálónak ajándékoznia, de nem így tesz. Azt nyújtja felé, amelyik kagylókból és fagyöngyökből áll. Csencselős kedvében van, ma mindenkivel cserélget szívesen.
Míg Janemita és Gabrien közt kibontakozik a beszélgetés, Khan pedig átveszi a törpeóriás morckomoly állapotát, Akheel az asztalra pakolja kincsecskéit a kis táskájából. Először előkerülnek a Nnnnem emlékszünk a nevére, hatalmas barbár nőtől szerzett fa állatkák. Pici faragott figurák és Akheel nagyon szereti őket. Némelyikre még rúnák is vannak vésve.
Fél füllel hallja, hogy valami fülének nem való fondorlatos szóváltás van kibontakozóban, de szerencsére nem nagyon érti a burkolt célzást, mert annyira azért nem figyel a tekervényes mondatokra. Inkább előkotor egy 8-as formára hajlított fémdarabot, pár kisebb, különleges követ, melyeket megadott rend szerint pakol egymás mellé, majd a toboz sünije is felbukkan. Ez utóbbi gondjára bízza a maradék ékszereket és úgy köréje tekeri azokat, mintha valami különös ruhát, vagy páncélt készítene az állatkára.
Miután ezzel végzett, visszasöpri a dolgokat a táskájába. Nagyjából ezt a pillanatot választja Khan is a tovább állásra, Akheelnak meg amúgy is dolga van még, szóval elbúcsúzik egy intéssel és megy ő is. Édes hármasban otthagyja Hildit, Janemitát és Gabrient, hogy tényleg utánajárjon annak mi van Roval.*
*A szörpire rámar hamar, cserébe az egyik nyakláncot fel is kínálja Hildinek. Talán mind közül a fagyöngyös, magvas ér a legkevesebbet aranyban, így azt kellene a szolgálónak ajándékoznia, de nem így tesz. Azt nyújtja felé, amelyik kagylókból és fagyöngyökből áll. Csencselős kedvében van, ma mindenkivel cserélget szívesen.
Míg Janemita és Gabrien közt kibontakozik a beszélgetés, Khan pedig átveszi a törpeóriás morckomoly állapotát, Akheel az asztalra pakolja kincsecskéit a kis táskájából. Először előkerülnek a Nnnnem emlékszünk a nevére, hatalmas barbár nőtől szerzett fa állatkák. Pici faragott figurák és Akheel nagyon szereti őket. Némelyikre még rúnák is vannak vésve.
Fél füllel hallja, hogy valami fülének nem való fondorlatos szóváltás van kibontakozóban, de szerencsére nem nagyon érti a burkolt célzást, mert annyira azért nem figyel a tekervényes mondatokra. Inkább előkotor egy 8-as formára hajlított fémdarabot, pár kisebb, különleges követ, melyeket megadott rend szerint pakol egymás mellé, majd a toboz sünije is felbukkan. Ez utóbbi gondjára bízza a maradék ékszereket és úgy köréje tekeri azokat, mintha valami különös ruhát, vagy páncélt készítene az állatkára.
Miután ezzel végzett, visszasöpri a dolgokat a táskájába. Nagyjából ezt a pillanatot választja Khan is a tovább állásra, Akheelnak meg amúgy is dolga van még, szóval elbúcsúzik egy intéssel és megy ő is. Édes hármasban otthagyja Hildit, Janemitát és Gabrient, hogy tényleg utánajárjon annak mi van Roval.*
865. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-04 14:51:46
Üzenet elküldve: 2015-01-04 14:51:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Fabódé az Éhes Vándorhoz - És a háromból megint kettő...//
*Egy pillanatra elhiszi, hogy a férfi elbizonytalanodik a testbeszéde miatt, de hamar elkergeti ezt a buta gondolatot, hisz nem úgy néz ki az aranyat idéző szemű kolosszus, mint aki nem bízik saját sikerében.
A lány is elneveti magát.*
-Ugyan, dehogy akarok én lépést tartani.
*Beletúr kócos barna hajzatába, majd még egy kortyot lehúz. Lehet, hogy Khannak van igaza, és nyugovóra kéne térni, mielőtt tényleg használhatatlanok lesznek. Ha egy törzsben szolgálnak, ki a maga módján, lehet még lehetőségük, hogy Gabrien bebizonyítsa, mennyire ellenálló a szervezete az alkohollal szemben. Bár szeretne már vízszintesbe kerülni, még marad.
Ahogy a hóhajú rápillant, megmozdul benne valami. Úgy érzi, bódultságát már nem is a savanyú bor okozza, mindinkább a kihívó tekintet. Ő is felkönyököl az asztalra, összefonja vékony, hideg ujjait, hogy megtámassza rajta csinos kis állát. Viszonozza a pillantást, a kék lélektükrök beleássák magukat az olvadt arany íriszekbe, majd búgó hangon megszólal.*
-Ez attól függ, mennyi ideig kívánja folytatni ezt a felesleges szócséplést. Ha sokáig... *Sóhajt és ismét hátrébb húzódik el nem választva tekintetét a férfiétól, úgy folytatja.* -Akkor valószínűleg sehogy.
*Egy pillanatra elhiszi, hogy a férfi elbizonytalanodik a testbeszéde miatt, de hamar elkergeti ezt a buta gondolatot, hisz nem úgy néz ki az aranyat idéző szemű kolosszus, mint aki nem bízik saját sikerében.
A lány is elneveti magát.*
-Ugyan, dehogy akarok én lépést tartani.
*Beletúr kócos barna hajzatába, majd még egy kortyot lehúz. Lehet, hogy Khannak van igaza, és nyugovóra kéne térni, mielőtt tényleg használhatatlanok lesznek. Ha egy törzsben szolgálnak, ki a maga módján, lehet még lehetőségük, hogy Gabrien bebizonyítsa, mennyire ellenálló a szervezete az alkohollal szemben. Bár szeretne már vízszintesbe kerülni, még marad.
Ahogy a hóhajú rápillant, megmozdul benne valami. Úgy érzi, bódultságát már nem is a savanyú bor okozza, mindinkább a kihívó tekintet. Ő is felkönyököl az asztalra, összefonja vékony, hideg ujjait, hogy megtámassza rajta csinos kis állát. Viszonozza a pillantást, a kék lélektükrök beleássák magukat az olvadt arany íriszekbe, majd búgó hangon megszólal.*
-Ez attól függ, mennyi ideig kívánja folytatni ezt a felesleges szócséplést. Ha sokáig... *Sóhajt és ismét hátrébb húzódik el nem választva tekintetét a férfiétól, úgy folytatja.* -Akkor valószínűleg sehogy.
864. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-04 13:37:39
Üzenet elküldve: 2015-01-04 13:37:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Fabódé az Éhes Vándorhoz - És a háromból megint kettő...//
*Már-már azt hiszi, túl messzire ment, amikor Janemita hátradől és keresztbe fonja karjait maga előtt, bár ennek semmiféle jelét nem mutatja. Ugyanúgy könyököl a gyalult asztalon, jobbjában forgatva a használhatatlan - üres - kupát.
Ám minden rendben, az elutasító mozdulat mögött nincs valódi tartalom, csak hasonlóan tetetett, mint korábban a hóhajú sértődöttsége.
A kijelentésre, miszerint Janemita meg kívánja várni, míg ő leissza magát, halk nevetéssel válaszol a kolosszus.*
- Mire én leiszom magam, addigra kisasszony, maga használhatatlan lesz, ha tartani akarja velem a lépést.
*Húzódnak vigyorra ajkai. Ha a kis csencselős lány annyi bort iszik meg, mint a férfi, akkor teljesen kiüti magát és másnap iszonyú fejfájásra fog ébredni, tekintve, hogy mivel isszák le magukat.
Janemitának még van bora, maga elé is húzza, hogy igyon belőle, amit az óriási férfi jó jelnek vél. Hildi is haladhatna már a borokkal.
Közben Khan fáradtan kel fel az asztaltól és úgy tűnik, aludni tér. Tényleg fáradtnak tűnik, vagy csak a bor mérgezte meg a jó kedvét?
A kolosszus némán néz utána, csak legyint a kijelentésre, hogy melyik sátorban fog pihenni a férfi. Lehet, hogy utána küldi Hildit, hogy melegítse éjszakára. Bár amennyire bejött a rabszolga-lánynak, lehet, hogy kérni se kell majd rá.*
- Szóval kíváncsi?
*Kérdez vissza, ahogy aranyszín tekintete visszatér Janemitára, és pillantásában van valami kihívó.*
- És hogyan kívánja kíváncsiságát kielégíteni?
A hozzászólás írója (Gabrien Chor'Un) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.04 13:38:27
*Már-már azt hiszi, túl messzire ment, amikor Janemita hátradől és keresztbe fonja karjait maga előtt, bár ennek semmiféle jelét nem mutatja. Ugyanúgy könyököl a gyalult asztalon, jobbjában forgatva a használhatatlan - üres - kupát.
Ám minden rendben, az elutasító mozdulat mögött nincs valódi tartalom, csak hasonlóan tetetett, mint korábban a hóhajú sértődöttsége.
A kijelentésre, miszerint Janemita meg kívánja várni, míg ő leissza magát, halk nevetéssel válaszol a kolosszus.*
- Mire én leiszom magam, addigra kisasszony, maga használhatatlan lesz, ha tartani akarja velem a lépést.
*Húzódnak vigyorra ajkai. Ha a kis csencselős lány annyi bort iszik meg, mint a férfi, akkor teljesen kiüti magát és másnap iszonyú fejfájásra fog ébredni, tekintve, hogy mivel isszák le magukat.
Janemitának még van bora, maga elé is húzza, hogy igyon belőle, amit az óriási férfi jó jelnek vél. Hildi is haladhatna már a borokkal.
Közben Khan fáradtan kel fel az asztaltól és úgy tűnik, aludni tér. Tényleg fáradtnak tűnik, vagy csak a bor mérgezte meg a jó kedvét?
A kolosszus némán néz utána, csak legyint a kijelentésre, hogy melyik sátorban fog pihenni a férfi. Lehet, hogy utána küldi Hildit, hogy melegítse éjszakára. Bár amennyire bejött a rabszolga-lánynak, lehet, hogy kérni se kell majd rá.*
- Szóval kíváncsi?
*Kérdez vissza, ahogy aranyszín tekintete visszatér Janemitára, és pillantásában van valami kihívó.*
- És hogyan kívánja kíváncsiságát kielégíteni?
A hozzászólás írója (Gabrien Chor'Un) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.04 13:38:27
863. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-04 13:14:52
Üzenet elküldve: 2015-01-04 13:14:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Fabódé az Éhes Vándorhoz - És a háromból megint kettő...//
*Most végre ő hallgatja, ahogy mások beszélnek (néhol helyette is), így időt szentelhet a megfontolt ivásnak is, ami nagyjából annyit takar, hogy komoly ábrázatot öltve kimódolt lassúsággal igyekszik meggyőzni magát arról, hogy minden újabb korty a pancsolt lőréből egyre elfogadhatóbb minőségű lesz. Ha a tempót megtartaná, akkor az este végére eljuthatna odáig, hogy a felszolgált italokat borász remekműveknek tartsa, aranyhárs minősítéssel és minden egyébbel, amit szakértők szoktak ráaggatni a szeszre.
Valamiféle tömör választ kapnak arra, hogy hol lehet megszállni a platón, azt tudomásul is veszi egy biccentéssel. Hildivel a továbbiakban kevesebbet foglalkozik (nem mintha eddig a komisz élcelődésen kívül egyebet is szentelt volna neki), és tőle talán szokatlan módon hallgatja asztaltársait. Először Janemita intéz valamilyen csereügyletet a mellvéd vörös őrével, aztán a súlypont áttevődik Gabrienre és a lányra. Elmosolyodik pohara fölött.*
~ Ideje volt már. ~
*Talál bőséggel emléket saját múltjából ahhoz, hogy párhuzamot vonhasson jelen események és azok előremutató következménye irányába és pontosan tudja, hogy mikor jön el a cselekvés ideje. Elnyűtten sóhajtva teszi le az utolsó, üresen maradt kupát is, több borra már nem lesz szüksége. Kellemes zsibbadás uralja tagjait és tudatát, s legyen bár zord az Amon Ruadhon székelő időjárás, Khant nem fogja megakadályozni abban, hogy "ágyba" vesse magát.*
- Én ABBAN a sátorban leszek, ott. - *Nem célozni próbál megjegyzésével, ez inkább az egyértelmű kijelentések közé sorolható. Int még Gabrienéknek, megnézi milyen gondját viselik a gebének aztán aludni tér.*
*Most végre ő hallgatja, ahogy mások beszélnek (néhol helyette is), így időt szentelhet a megfontolt ivásnak is, ami nagyjából annyit takar, hogy komoly ábrázatot öltve kimódolt lassúsággal igyekszik meggyőzni magát arról, hogy minden újabb korty a pancsolt lőréből egyre elfogadhatóbb minőségű lesz. Ha a tempót megtartaná, akkor az este végére eljuthatna odáig, hogy a felszolgált italokat borász remekműveknek tartsa, aranyhárs minősítéssel és minden egyébbel, amit szakértők szoktak ráaggatni a szeszre.
Valamiféle tömör választ kapnak arra, hogy hol lehet megszállni a platón, azt tudomásul is veszi egy biccentéssel. Hildivel a továbbiakban kevesebbet foglalkozik (nem mintha eddig a komisz élcelődésen kívül egyebet is szentelt volna neki), és tőle talán szokatlan módon hallgatja asztaltársait. Először Janemita intéz valamilyen csereügyletet a mellvéd vörös őrével, aztán a súlypont áttevődik Gabrienre és a lányra. Elmosolyodik pohara fölött.*
~ Ideje volt már. ~
*Talál bőséggel emléket saját múltjából ahhoz, hogy párhuzamot vonhasson jelen események és azok előremutató következménye irányába és pontosan tudja, hogy mikor jön el a cselekvés ideje. Elnyűtten sóhajtva teszi le az utolsó, üresen maradt kupát is, több borra már nem lesz szüksége. Kellemes zsibbadás uralja tagjait és tudatát, s legyen bár zord az Amon Ruadhon székelő időjárás, Khant nem fogja megakadályozni abban, hogy "ágyba" vesse magát.*
- Én ABBAN a sátorban leszek, ott. - *Nem célozni próbál megjegyzésével, ez inkább az egyértelmű kijelentések közé sorolható. Int még Gabrienéknek, megnézi milyen gondját viselik a gebének aztán aludni tér.*
862. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-03 23:20:12
Üzenet elküldve: 2015-01-03 23:20:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Fabódé az Éhes Vándorhoz - A kettőből így lett három...//
*A lány a kolosszushoz képest elég kicsiny és alkoholt sem fogyaszt olyan sűrűn, mint szeretné. Ezen mondjuk semmi csodálkozni való nincs és magáról is tudja, hogyha 3-4 kupánál több bort iszik, akármilyen minőségű is az, hamar megvan a hatása.
Nem kívánja kimondani a nyilvánvalót, inkább hátrébb dől és keresztbe teszi a kezét. Ez jó eséllyel az elutasítás jele lehetne, de a lánynak nem ez szándéka.
A tettetett sértődöttségen a lány elvigyorodik. Tetszik neki a férfi arcjátéka sőt, társasága is kedvére való. Ám hogy kit honnan hozott ide a sors, az kevésbé szórakoztató.*
~Igen, ebben az egyben hasonló a sorsuk. Ebben az egyetlen egyben.~ *Gondolja, majd oldalra nyúl az asztalon, ahová a bort tolta és maga elé húzza, jelezve, hogy van még neki saját. Talán a vacsorája teszi, de kicsit kevésbé érzi szédültnek magát, így bátrabban kortyol a kupából.*
-Hát, fiatal még az éjszaka és mi sem vagyunk épp öregek. *Mosolyog Gabrienre.* -Megnézném milyen, amikor leissza magát egy ilyen nagy ember. Naés hogy mennyi idő alatt.
*Megemeli a kupáját, jelezve, hogy tegyen hasonlóképpen. Bár ez Hilditől függ. Akár meg is várhatják a lányt, ha Gabriennek nincs jobb ötlete a továbbiakban. Amikor a harc és a "kardok" kerülnek szóba, komolyságot erőltet kipirult arcára.*
-Gondolom, ért a dolgához. Nem vonom kétségbe a képességeit. Csak... kíváncsi a természetem.
*A lány a kolosszushoz képest elég kicsiny és alkoholt sem fogyaszt olyan sűrűn, mint szeretné. Ezen mondjuk semmi csodálkozni való nincs és magáról is tudja, hogyha 3-4 kupánál több bort iszik, akármilyen minőségű is az, hamar megvan a hatása.
Nem kívánja kimondani a nyilvánvalót, inkább hátrébb dől és keresztbe teszi a kezét. Ez jó eséllyel az elutasítás jele lehetne, de a lánynak nem ez szándéka.
A tettetett sértődöttségen a lány elvigyorodik. Tetszik neki a férfi arcjátéka sőt, társasága is kedvére való. Ám hogy kit honnan hozott ide a sors, az kevésbé szórakoztató.*
~Igen, ebben az egyben hasonló a sorsuk. Ebben az egyetlen egyben.~ *Gondolja, majd oldalra nyúl az asztalon, ahová a bort tolta és maga elé húzza, jelezve, hogy van még neki saját. Talán a vacsorája teszi, de kicsit kevésbé érzi szédültnek magát, így bátrabban kortyol a kupából.*
-Hát, fiatal még az éjszaka és mi sem vagyunk épp öregek. *Mosolyog Gabrienre.* -Megnézném milyen, amikor leissza magát egy ilyen nagy ember. Naés hogy mennyi idő alatt.
*Megemeli a kupáját, jelezve, hogy tegyen hasonlóképpen. Bár ez Hilditől függ. Akár meg is várhatják a lányt, ha Gabriennek nincs jobb ötlete a továbbiakban. Amikor a harc és a "kardok" kerülnek szóba, komolyságot erőltet kipirult arcára.*
-Gondolom, ért a dolgához. Nem vonom kétségbe a képességeit. Csak... kíváncsi a természetem.
861. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-03 21:11:33
Üzenet elküldve: 2015-01-03 21:11:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Fabódé az Éhes Vándorhoz - A kettőből így lett három...//
*Persze, ha Khan kérné, akkor a duci csaplár-rabszolga biztosan kezét-lábát törné, hogy hozza azt a bort, de ahogy a hósörényű bemutatkozott, valószínű, hogy nem lesz olyan gyors az a kiszolgálás. Nem is baj, addig is tudnak egy kicsit beszélgetni Janemitával.
A kolosszus, nagy méreteihez mérten még nem fogyasztott túl sokat a savanyú borból, hogy akár "becsiccsenthetett" volna, meg amúgy is edzésben van, ha az alkohol pusztításáról van szó. Egy régi cimborája szerint az alkohol az emberek legnagyobb ellensége. De szerinte, aki az ellenségtől fél, az gyáva. Ő pedig nem gyáva, ennél fogva pusztítja is, ha ideje és alkalma engedi.*
- Kíváncsi vagyok, kitalálja-e...
*Nem ad egyenes választ, inkább megtoldja egy kis adalék-félmosollyal.*
- Ezt kikérem magamnak.
*Tettet sértődöttséget, az aranyszín szemek derűsen villannak Janemitára.*
- Én is szeretném leinni magam.
*Válaszolja komolynak tetsző vigyorral, majd végighallgatja a lány szavait a bejutásról.
Nekik csak annyira fontos a bejutás, hogy ne kelljen még egy éjszakát itt tölteni a sátortáborban, ahol nem csak a bor rossz, de még hideg is van. A magukfajtának nem baj, ha van valami hivatás, valami cél, amiért forgathatják a fegyverüket, egy el, amiért a vérüket folyathatják.*
- Valószínűleg mi is már csak holnap fogunk bejutni, a sorsunk ebben a kérdésben hasonló.
*Feleli meg az első kérdést, majd a másodikon, mely azt firtatja, vajon tartják-e majd olyan jónak, hogy beengedjék.*
- Ha valaki majd próbára akar tenni, akkor állok elébe. Ahogy akkor is, ha ön állítana bármiféle próba elé.
*Kacsint a lányra, egy fikarcnyi kétséget sem hagyva afelől, hogy az a próba, amelyről most ő beszél, másféle "kard" szükségeltetik.*
*Persze, ha Khan kérné, akkor a duci csaplár-rabszolga biztosan kezét-lábát törné, hogy hozza azt a bort, de ahogy a hósörényű bemutatkozott, valószínű, hogy nem lesz olyan gyors az a kiszolgálás. Nem is baj, addig is tudnak egy kicsit beszélgetni Janemitával.
A kolosszus, nagy méreteihez mérten még nem fogyasztott túl sokat a savanyú borból, hogy akár "becsiccsenthetett" volna, meg amúgy is edzésben van, ha az alkohol pusztításáról van szó. Egy régi cimborája szerint az alkohol az emberek legnagyobb ellensége. De szerinte, aki az ellenségtől fél, az gyáva. Ő pedig nem gyáva, ennél fogva pusztítja is, ha ideje és alkalma engedi.*
- Kíváncsi vagyok, kitalálja-e...
*Nem ad egyenes választ, inkább megtoldja egy kis adalék-félmosollyal.*
- Ezt kikérem magamnak.
*Tettet sértődöttséget, az aranyszín szemek derűsen villannak Janemitára.*
- Én is szeretném leinni magam.
*Válaszolja komolynak tetsző vigyorral, majd végighallgatja a lány szavait a bejutásról.
Nekik csak annyira fontos a bejutás, hogy ne kelljen még egy éjszakát itt tölteni a sátortáborban, ahol nem csak a bor rossz, de még hideg is van. A magukfajtának nem baj, ha van valami hivatás, valami cél, amiért forgathatják a fegyverüket, egy el, amiért a vérüket folyathatják.*
- Valószínűleg mi is már csak holnap fogunk bejutni, a sorsunk ebben a kérdésben hasonló.
*Feleli meg az első kérdést, majd a másodikon, mely azt firtatja, vajon tartják-e majd olyan jónak, hogy beengedjék.*
- Ha valaki majd próbára akar tenni, akkor állok elébe. Ahogy akkor is, ha ön állítana bármiféle próba elé.
*Kacsint a lányra, egy fikarcnyi kétséget sem hagyva afelől, hogy az a próba, amelyről most ő beszél, másféle "kard" szükségeltetik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11587-11606