Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 92 (1821. - 1840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1840. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-26 22:10:15
Üzenet elküldve: 2016-04-26 22:10:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*A mérce valóban magas, ennek megfelelően pedig nem hangzanak el nevek. A régi korok nagy hősei pedig… Ki tudja, hogy valóban nagy hősök voltak-e? Esetleg néhány krónikás magasztalta föl tetteiket, s nem voltak ők sem különbek mint az itt ülő Albun vagy Rhebosse.*
- Akkor jobb lesz kifele menet benézni minden bokorba. *Aztán jól megvizsgálják lapul-e bármelyik tövében egy-egy igazi hős. Szerencsére annyira egyikük sem részeg hogy túl sokáig kelljen vizslatniuk a bukszusokat, de egy kis kutatómunka még nem ártott meg senkinek.*
- Kíváncsi vagyok rá! Olyan szívesen megismerném! * Egy nőt akiért megéri otthagyni egy bordélyt s mindent. Az ilyen áldozat kíváncsivá teszi az ember lányát.
Nagy levegőt vesz mintha mondani akarna valamit, de aztán csak becsukja a száját, és pironkodva-elmélázva bambul el a fogadó egy távoli szegletébe. Nem olyan buta lány ő, tudja jól kinél van a szíve, de hogy milyen igazán nagyon lenne képes beleszeretni, azzal még nincs tisztában. Oly gyerekcipőben járnak csak. Képzeletbeli bajsza alatt motyog egy talánt, mielőtt újra inna, meg rátérnének a grimaszolóversenyre.*
- Köszönöm, mester! *Mórikálja a férfit, ha már megtanította erre az álnok trükkre.* De eddig se jött rá senki. *Ide pedig még egy cinkos kacsintás is belefér csak, hogy Albun ne gondolja róla bármikor is képes volna rosszban sántikálni. Márpedig képes, ez nem lehet vitás.*
A hozzászólás írója (Rhebosse Dunos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.26 22:11:38
*A mérce valóban magas, ennek megfelelően pedig nem hangzanak el nevek. A régi korok nagy hősei pedig… Ki tudja, hogy valóban nagy hősök voltak-e? Esetleg néhány krónikás magasztalta föl tetteiket, s nem voltak ők sem különbek mint az itt ülő Albun vagy Rhebosse.*
- Akkor jobb lesz kifele menet benézni minden bokorba. *Aztán jól megvizsgálják lapul-e bármelyik tövében egy-egy igazi hős. Szerencsére annyira egyikük sem részeg hogy túl sokáig kelljen vizslatniuk a bukszusokat, de egy kis kutatómunka még nem ártott meg senkinek.*
- Kíváncsi vagyok rá! Olyan szívesen megismerném! * Egy nőt akiért megéri otthagyni egy bordélyt s mindent. Az ilyen áldozat kíváncsivá teszi az ember lányát.
Nagy levegőt vesz mintha mondani akarna valamit, de aztán csak becsukja a száját, és pironkodva-elmélázva bambul el a fogadó egy távoli szegletébe. Nem olyan buta lány ő, tudja jól kinél van a szíve, de hogy milyen igazán nagyon lenne képes beleszeretni, azzal még nincs tisztában. Oly gyerekcipőben járnak csak. Képzeletbeli bajsza alatt motyog egy talánt, mielőtt újra inna, meg rátérnének a grimaszolóversenyre.*
- Köszönöm, mester! *Mórikálja a férfit, ha már megtanította erre az álnok trükkre.* De eddig se jött rá senki. *Ide pedig még egy cinkos kacsintás is belefér csak, hogy Albun ne gondolja róla bármikor is képes volna rosszban sántikálni. Márpedig képes, ez nem lehet vitás.*
A hozzászólás írója (Rhebosse Dunos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.26 22:11:38
1839. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-26 21:31:10
Üzenet elküldve: 2016-04-26 21:31:10
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*El kell gondolkodnia azon, ismer-e ilyet. Persze a mércét jó magasra rakta az imént, valószínűleg szándékosan, úgy, hogy nemcsak hogy leverni ne lehessen, de még csak felérni sem. Szóval nincsen könnyű dolga.*
- Régi korszakok nagy példaképei ők. A maiak közül meg? Majd biztos felismerem, ha látok egyet. Bármelyik bokor mögött lapulhat. Éppenséggel lehet, hogy a leghétköznapibb ember álarca mögé bújik.
*Valóban sokat forognak a gondolatai Manuri körül, főként, mióta majdnem elvesztette. Ma ezt még a rum sem tudja kiütni a fejéből, pedig tisztességgel ivott már belőle. Viszont beszélgetésben van, és asztaltársa egészen biztosan nem erre az oldalára kíváncsi. Szóval a lehetőségekhez mérten megembereli magát, és visszatér a a valódi világba. Rhebosse persze nem könnyíti meg a dolgát az érdeklődésével.*
- Mit is mesélhetnék? *tárja szét a kezét.*
- Egy imádni való kis boszorkány, akire önkéntelenül is kinyílik az ember szíve. Te lány, szerettél már úgy valakit, hogy ragyogtál bele és övé volt minden gondolatod? *emelinti meg a poharát hirtelen váltással a vöröske irányába, eltüntetve a második harmadot is.*
- Mert ha igen, akkor tudod, miről beszélek.
*A vigyort nem sokáig tartja meg az arcán, főként, hogy a kívánt hatást már elérte. Amúgy sem csoda, hogy lassanként jó kedvük kezd kerekedni.*
- Valamibe csak meg kell dögleni. Akkor meg legalább már kellemes legyen *utal vissza a nők nélkülözhetetlenségéről való tézisre.*
- Egészen jól csinálod *dicséri halára a kancsalítást.*
- Ha ezt beveted, többé senki sem lesz képes rájönni, ha esetleg rosszban sántikálnál.
*Még szép hogy nem, mert ilyen vigyorral és szemtornával megtámogatott látszólagos bolondokról ki is feltételezne ilyesmit?*
*El kell gondolkodnia azon, ismer-e ilyet. Persze a mércét jó magasra rakta az imént, valószínűleg szándékosan, úgy, hogy nemcsak hogy leverni ne lehessen, de még csak felérni sem. Szóval nincsen könnyű dolga.*
- Régi korszakok nagy példaképei ők. A maiak közül meg? Majd biztos felismerem, ha látok egyet. Bármelyik bokor mögött lapulhat. Éppenséggel lehet, hogy a leghétköznapibb ember álarca mögé bújik.
*Valóban sokat forognak a gondolatai Manuri körül, főként, mióta majdnem elvesztette. Ma ezt még a rum sem tudja kiütni a fejéből, pedig tisztességgel ivott már belőle. Viszont beszélgetésben van, és asztaltársa egészen biztosan nem erre az oldalára kíváncsi. Szóval a lehetőségekhez mérten megembereli magát, és visszatér a a valódi világba. Rhebosse persze nem könnyíti meg a dolgát az érdeklődésével.*
- Mit is mesélhetnék? *tárja szét a kezét.*
- Egy imádni való kis boszorkány, akire önkéntelenül is kinyílik az ember szíve. Te lány, szerettél már úgy valakit, hogy ragyogtál bele és övé volt minden gondolatod? *emelinti meg a poharát hirtelen váltással a vöröske irányába, eltüntetve a második harmadot is.*
- Mert ha igen, akkor tudod, miről beszélek.
*A vigyort nem sokáig tartja meg az arcán, főként, hogy a kívánt hatást már elérte. Amúgy sem csoda, hogy lassanként jó kedvük kezd kerekedni.*
- Valamibe csak meg kell dögleni. Akkor meg legalább már kellemes legyen *utal vissza a nők nélkülözhetetlenségéről való tézisre.*
- Egészen jól csinálod *dicséri halára a kancsalítást.*
- Ha ezt beveted, többé senki sem lesz képes rájönni, ha esetleg rosszban sántikálnál.
*Még szép hogy nem, mert ilyen vigyorral és szemtornával megtámogatott látszólagos bolondokról ki is feltételezne ilyesmit?*
1838. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-26 20:48:04
Üzenet elküldve: 2016-04-26 20:48:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*A vörös már a negyedik pohárt nyüvi, s jön az ötödik is lassacskán, ami kezd is rajta meglátszani. De még élénken elbeszélget, még ha nagyon lelkizős irányba is haladnak a dolgok.*
- És ismersz ilyet?
*Ha magát nem, hát kit tart asztaltársa hősnek? Rhebossenak például ott van a kopasz szerzetes, akiről tudhatja, hogy a szíve tiszta, és bárki segítségére gondolkodás nélkül siet. Gondolkodás nélkül még akkor is, ha csak a konyhában kell segédkezni pedig tudhatná, hogy a vörös odacsap a seprűnyéllel a folytonos sertepertélése miatt.
Mosolyogva fürkészi a férfit. Nagyon úgy tűnik, hogy mindig visszakanyarodik a szívügyekre, bizonyára folyton a féltékeny kedves jár az eszében.*
- Azt hiszem tényleg önzőek vagyunk mind. Mert nem lehet önzetlenül szeretni, az ember vágyik a izé… A viszonzásra. *Beletúr a hajába és vesz egy újabb nyalintást az itókából csak, hogy kissé megnedvesítse a nyelvét.*
- Mesélj róla! *Nógatja hát Rhebosse, aki kívülről látja Albunt és valóban kissé nyálasnak ítéli. De ilyen ez a szerelem dolog.* A lányról, a kedvesedről.
*Micsoda igazságok hangzanak el a Rumos Róka félhomályában! Igazságok a saját neméről, a végén még jobban megismeri önmagát, mint azt remélni merte volna a lány. Mert nem is cáfolhatja meg az állítást.*
- Mégsem tudtok nélkülük élni! *~Sőt néhányan egyenesen arra vágynak, hogy elvegyék mindenük, a szívük-lelkül.~
A férfi arckifejezése a témához mérten oly komikus, hogy Rhebosse nem bírja ki, s hangos, érces kacagással vihog föl, mely hahota apró röffenésekben hal el. Majd maga is megpróbálja leutánozni a bájvigyort, erőlködésében még kancsít is egy keveset, hogy aztán egy prüszköléssel egybekötve legyintsen.*
- Nagyon csábos! De nem hiszem hogy te lennél az első, aki mosoly mögé rejti a rossz szándékait.
*A vörös már a negyedik pohárt nyüvi, s jön az ötödik is lassacskán, ami kezd is rajta meglátszani. De még élénken elbeszélget, még ha nagyon lelkizős irányba is haladnak a dolgok.*
- És ismersz ilyet?
*Ha magát nem, hát kit tart asztaltársa hősnek? Rhebossenak például ott van a kopasz szerzetes, akiről tudhatja, hogy a szíve tiszta, és bárki segítségére gondolkodás nélkül siet. Gondolkodás nélkül még akkor is, ha csak a konyhában kell segédkezni pedig tudhatná, hogy a vörös odacsap a seprűnyéllel a folytonos sertepertélése miatt.
Mosolyogva fürkészi a férfit. Nagyon úgy tűnik, hogy mindig visszakanyarodik a szívügyekre, bizonyára folyton a féltékeny kedves jár az eszében.*
- Azt hiszem tényleg önzőek vagyunk mind. Mert nem lehet önzetlenül szeretni, az ember vágyik a izé… A viszonzásra. *Beletúr a hajába és vesz egy újabb nyalintást az itókából csak, hogy kissé megnedvesítse a nyelvét.*
- Mesélj róla! *Nógatja hát Rhebosse, aki kívülről látja Albunt és valóban kissé nyálasnak ítéli. De ilyen ez a szerelem dolog.* A lányról, a kedvesedről.
*Micsoda igazságok hangzanak el a Rumos Róka félhomályában! Igazságok a saját neméről, a végén még jobban megismeri önmagát, mint azt remélni merte volna a lány. Mert nem is cáfolhatja meg az állítást.*
- Mégsem tudtok nélkülük élni! *~Sőt néhányan egyenesen arra vágynak, hogy elvegyék mindenük, a szívük-lelkül.~
A férfi arckifejezése a témához mérten oly komikus, hogy Rhebosse nem bírja ki, s hangos, érces kacagással vihog föl, mely hahota apró röffenésekben hal el. Majd maga is megpróbálja leutánozni a bájvigyort, erőlködésében még kancsít is egy keveset, hogy aztán egy prüszköléssel egybekötve legyintsen.*
- Nagyon csábos! De nem hiszem hogy te lennél az első, aki mosoly mögé rejti a rossz szándékait.
1837. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-26 15:38:07
Üzenet elküldve: 2016-04-26 15:38:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Csak most nyúl újra a második poharához. Nem húzza le egészben, talán csak harmadát üríti ki. Fejre állni nincs kedve, elég lesz a tisztes kapatosság is.*
- Vannak páran. Szép eszmék élnek a fejükben. Talán bolondok, de szükség van az effajta bolondokra a világban. Nekik általában nem kell semmi.
*Egy hős nem érezheti magát hősnek. Mert onnantól kezdve már nem lenne az, még ha tettei ugyanazok is maradnának is, lévén eltörölni sem lehet őket.*
- A szívnek pedig elég nehéz diktálni. De ha valaki olyan elismerésére vágyik, akiről tudja, hogy jó eséllyel nem értheti meg, ki is ő valójában, nem balga maga is?
*És mégis megtörténik, újra és újra, minden nap.*
- Épp ezért nehéz az élet nevű játszma. Akitől megkaphatnánk, attól nem kell. Akitől meg kéne, attól nem kaphatjuk meg. Mégis mindenkit az a néhány pillanat, vagy annak reménye éltet, amikor ez a lehetetlen állapot feloldódik, és egy kristálytiszta pillanatban eltűnik a külvilág, és ketten állnak ott való lényükben, őszinte egymásra csodálkozással.
*Ha most lenne lehetősége kívülről ránézni magára, biztos nyálasnak találná a fickót. Szerencsére ez az eshetőség azonban nem áll fenn. Meg lehet, hogy lököttnek is. A gondolatmenetben tulajdonképpen elég messzire kalandozott az eredeti témától, új területekre tévedve. Talán munkál valami odabent, ami erre készteti. De nem sokat mereng.*
- Azt hiszem, a nők a legkéjsóvárabbak. Ők nem csak a másik testét akarják, hanem sokszor a teljes valóját is.
*A férfiaknál általában elég egyszerű, miért is keresik fel a bordélyt. Kiélni frusztrációikat, vágyaikat. Vagy éppen a másik végletért: elpanaszolni sanyarú sorsukat, hogy legalább pénzért meghallgassa őket valaki.*
- Ha valóban veszedelem fenyegetne a részemről, azt sohasem mutatnám ki előtted. Legfeljebb azt mondanám, hogy nem fenyeget veszedelem, és mosolyognék rád, így:
*Ajkai túlzott művigyorra húzódnak, szándékosan komikussá téve a helyzetet.*
*Csak most nyúl újra a második poharához. Nem húzza le egészben, talán csak harmadát üríti ki. Fejre állni nincs kedve, elég lesz a tisztes kapatosság is.*
- Vannak páran. Szép eszmék élnek a fejükben. Talán bolondok, de szükség van az effajta bolondokra a világban. Nekik általában nem kell semmi.
*Egy hős nem érezheti magát hősnek. Mert onnantól kezdve már nem lenne az, még ha tettei ugyanazok is maradnának is, lévén eltörölni sem lehet őket.*
- A szívnek pedig elég nehéz diktálni. De ha valaki olyan elismerésére vágyik, akiről tudja, hogy jó eséllyel nem értheti meg, ki is ő valójában, nem balga maga is?
*És mégis megtörténik, újra és újra, minden nap.*
- Épp ezért nehéz az élet nevű játszma. Akitől megkaphatnánk, attól nem kell. Akitől meg kéne, attól nem kaphatjuk meg. Mégis mindenkit az a néhány pillanat, vagy annak reménye éltet, amikor ez a lehetetlen állapot feloldódik, és egy kristálytiszta pillanatban eltűnik a külvilág, és ketten állnak ott való lényükben, őszinte egymásra csodálkozással.
*Ha most lenne lehetősége kívülről ránézni magára, biztos nyálasnak találná a fickót. Szerencsére ez az eshetőség azonban nem áll fenn. Meg lehet, hogy lököttnek is. A gondolatmenetben tulajdonképpen elég messzire kalandozott az eredeti témától, új területekre tévedve. Talán munkál valami odabent, ami erre készteti. De nem sokat mereng.*
- Azt hiszem, a nők a legkéjsóvárabbak. Ők nem csak a másik testét akarják, hanem sokszor a teljes valóját is.
*A férfiaknál általában elég egyszerű, miért is keresik fel a bordélyt. Kiélni frusztrációikat, vágyaikat. Vagy éppen a másik végletért: elpanaszolni sanyarú sorsukat, hogy legalább pénzért meghallgassa őket valaki.*
- Ha valóban veszedelem fenyegetne a részemről, azt sohasem mutatnám ki előtted. Legfeljebb azt mondanám, hogy nem fenyeget veszedelem, és mosolyognék rád, így:
*Ajkai túlzott művigyorra húzódnak, szándékosan komikussá téve a helyzetet.*
1836. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-26 14:46:56
Üzenet elküldve: 2016-04-26 14:46:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Az örök optimista csak azért is ingatja a fejét.*
- A lényeg, hogy még legyenek. Miért, mit fogadtatok el? A hölgyektől, a segítségért. Ha csak babérkoszorút és szép szavakat, hát az legyen a legnagyobb baj. Ennyi önzőség megengedhető. Inkább cselekedjen valaki önzőn jót, mint rosszat.
*Persze a rossz és jó megítélése igen nehéz. Egy csapat ork leölése csupán a megmenekült fehérnép számára hősies, a mészárost pedig marcangolhatja a bűntudat a kioltott vér okán egész életében. Lehet ezért nem beszél a két férfi a históriáról oly szívesen. Vagy pont ezért mesélik sötét kocsmákban naiv kislányoknak, hogy így dolgozzák fel az esetet.*
- Azt hiszem, sokszor a rossz személyek elismerésére vágyunk.
*Sóhajt, mert ki az az ütődött, aki csak azt értékeli, ha más az életét kockáztatja érte? Meglehet pont ő beszél, akinek a fejét egy egyszerű, felfújt történettel könnyen elcsavarni... Ha azonban választhatna, se perc alatt inkább szeretné biztonságban tudni Albunt is, Svirt is, és persze Batot is, ki képes volt az életét kockáztatni érte. Kényelmes és szórakoztató véres meséket hallgatni pár pohárka rum fölött, a valóságban azonban inkább szeretné megtartani vörös hajkoronáját és barátait.*
- Azt hiszem egyedül is el tudom intézni. Majd valami veszélyesebbhez kérem inkább a segítséged. *Vigyorog sokatmondón. Aztán nehogy azon kapja magát a férfi, hogy Rhebosse hajnalok hajnalán átkopog valami hajmeresztő szívesség reményében.*
- Nők is? Tényleg? *Kuncog föl. Az ő képzeletében csupán részeges utcanép, meg gazdag pajzán nemesurak.* Sokat kell még tanulnom, ha beszállok az üzletbe.
*Karjait keresztbe fonva fekszik el az asztalon, amely bizonyára tisztább is lehetne mint amilyen, de ennyi rum után már olyan mindegy, hol tekergeti magát a vörös.*
- Ezt vegyem fenyegetésnek? *Ravaszkásan csillan föl a szeme. Nem mintha bármi rosszat mondhatna a férfiről, és ő nem is az, aki kitalálja a pletykákat. Inkább gyűjti. Vagyis gyűjtené, de már látja, hogy nem Albuntól fog megtudni valami arcpirítót a Kalapos sötét múltjáról. Vagy a sajátjáról. A ködösítéshez, ahhoz értenek.*
*Az örök optimista csak azért is ingatja a fejét.*
- A lényeg, hogy még legyenek. Miért, mit fogadtatok el? A hölgyektől, a segítségért. Ha csak babérkoszorút és szép szavakat, hát az legyen a legnagyobb baj. Ennyi önzőség megengedhető. Inkább cselekedjen valaki önzőn jót, mint rosszat.
*Persze a rossz és jó megítélése igen nehéz. Egy csapat ork leölése csupán a megmenekült fehérnép számára hősies, a mészárost pedig marcangolhatja a bűntudat a kioltott vér okán egész életében. Lehet ezért nem beszél a két férfi a históriáról oly szívesen. Vagy pont ezért mesélik sötét kocsmákban naiv kislányoknak, hogy így dolgozzák fel az esetet.*
- Azt hiszem, sokszor a rossz személyek elismerésére vágyunk.
*Sóhajt, mert ki az az ütődött, aki csak azt értékeli, ha más az életét kockáztatja érte? Meglehet pont ő beszél, akinek a fejét egy egyszerű, felfújt történettel könnyen elcsavarni... Ha azonban választhatna, se perc alatt inkább szeretné biztonságban tudni Albunt is, Svirt is, és persze Batot is, ki képes volt az életét kockáztatni érte. Kényelmes és szórakoztató véres meséket hallgatni pár pohárka rum fölött, a valóságban azonban inkább szeretné megtartani vörös hajkoronáját és barátait.*
- Azt hiszem egyedül is el tudom intézni. Majd valami veszélyesebbhez kérem inkább a segítséged. *Vigyorog sokatmondón. Aztán nehogy azon kapja magát a férfi, hogy Rhebosse hajnalok hajnalán átkopog valami hajmeresztő szívesség reményében.*
- Nők is? Tényleg? *Kuncog föl. Az ő képzeletében csupán részeges utcanép, meg gazdag pajzán nemesurak.* Sokat kell még tanulnom, ha beszállok az üzletbe.
*Karjait keresztbe fonva fekszik el az asztalon, amely bizonyára tisztább is lehetne mint amilyen, de ennyi rum után már olyan mindegy, hol tekergeti magát a vörös.*
- Ezt vegyem fenyegetésnek? *Ravaszkásan csillan föl a szeme. Nem mintha bármi rosszat mondhatna a férfiről, és ő nem is az, aki kitalálja a pletykákat. Inkább gyűjti. Vagyis gyűjtené, de már látja, hogy nem Albuntól fog megtudni valami arcpirítót a Kalapos sötét múltjáról. Vagy a sajátjáról. A ködösítéshez, ahhoz értenek.*
1835. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-26 13:04:33
Üzenet elküldve: 2016-04-26 13:04:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Lehet, hogy szegényes a fantáziája, de nem igazán tudna maga elé képzelni énekelgető, virágos mezőkön önfeledten szaladgáló zöldikéket, akik engedelmesen követnék felettébb erkölcsös nevelőiket, hogy aztán végül a nyomdokaikba lépjenek. Ezt amúgy is idegennek tartja az orkok fajtájától. Egy-egynél még csak lát rá esély, de tömegével bizonyosan nem.*
- Tartok tőle, hogy kevesebb a hős lovag, mint gondolnád *rázza meg finoman a fejét.*
- Lassan kezdek abban hinni, hogy néhányan annyira sóvárognak mások elismerésére, és megbecsülésére, hogy rövidlátásukban félelmeik ellenére a saját testi épségüket is képesek kockára tenni ezért. Önzetlenül segíteni? Nos, manapság nem erről szól a világ.
*Na jó, persze benne van, hogy egy kicsit kéreti magát, jóllehet kevés hősieset talál abban, amit tett.*
- Nos, ha újra látod, jelezz bátran. Talán egy kiadós beszélgetés segítene rajta, nehogy legközelebb is rossz útra tévedjen.
*Nem említi, hogy a beszélgetés enyhén felfelé tartott fejjel történne, hogy lássa az illetőt, ahogy beszéd közben küzd, hogy minél több levegőt kapjon. Hiába, ruházati nyakrésznél arra alkalmas faágra akasztva lenni nem éppen vidám tevékenység. De nem ábrándozik, inkább figyel Rhebosse további mondandójára.*
- Mintha csak férfiak járnának *legyint ha te tudnád érzülettel. A legkéjsóvárabbak gyanúja szerint a nők közül kerülnek ki, nekik ráadásul általában mindegy is, kivel töltik el az időt.*
- A sütemény jó ötlet *rögzíti az előnyös oldalt is.*
- Az ilyen habos-édes élvezetek valóban elegendő inspirációt adhatnak a fenti dolgokhoz is. *Nem fejti ki, mire céloz.*
- Ó, hát az én pletykáim jó helyen vannak. Azon a bizonyos szemétdombon. Ahova azok is rá fognak kerülni, akik mégis terjesztenének ilyesmit.
*Egy jelöltje már van is rá. A hajszíne ráadásul egyezik is a szolgálóéval.*
*Lehet, hogy szegényes a fantáziája, de nem igazán tudna maga elé képzelni énekelgető, virágos mezőkön önfeledten szaladgáló zöldikéket, akik engedelmesen követnék felettébb erkölcsös nevelőiket, hogy aztán végül a nyomdokaikba lépjenek. Ezt amúgy is idegennek tartja az orkok fajtájától. Egy-egynél még csak lát rá esély, de tömegével bizonyosan nem.*
- Tartok tőle, hogy kevesebb a hős lovag, mint gondolnád *rázza meg finoman a fejét.*
- Lassan kezdek abban hinni, hogy néhányan annyira sóvárognak mások elismerésére, és megbecsülésére, hogy rövidlátásukban félelmeik ellenére a saját testi épségüket is képesek kockára tenni ezért. Önzetlenül segíteni? Nos, manapság nem erről szól a világ.
*Na jó, persze benne van, hogy egy kicsit kéreti magát, jóllehet kevés hősieset talál abban, amit tett.*
- Nos, ha újra látod, jelezz bátran. Talán egy kiadós beszélgetés segítene rajta, nehogy legközelebb is rossz útra tévedjen.
*Nem említi, hogy a beszélgetés enyhén felfelé tartott fejjel történne, hogy lássa az illetőt, ahogy beszéd közben küzd, hogy minél több levegőt kapjon. Hiába, ruházati nyakrésznél arra alkalmas faágra akasztva lenni nem éppen vidám tevékenység. De nem ábrándozik, inkább figyel Rhebosse további mondandójára.*
- Mintha csak férfiak járnának *legyint ha te tudnád érzülettel. A legkéjsóvárabbak gyanúja szerint a nők közül kerülnek ki, nekik ráadásul általában mindegy is, kivel töltik el az időt.*
- A sütemény jó ötlet *rögzíti az előnyös oldalt is.*
- Az ilyen habos-édes élvezetek valóban elegendő inspirációt adhatnak a fenti dolgokhoz is. *Nem fejti ki, mire céloz.*
- Ó, hát az én pletykáim jó helyen vannak. Azon a bizonyos szemétdombon. Ahova azok is rá fognak kerülni, akik mégis terjesztenének ilyesmit.
*Egy jelöltje már van is rá. A hajszíne ráadásul egyezik is a szolgálóéval.*
1834. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-26 00:10:00
Üzenet elküldve: 2016-04-26 00:10:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Márpedig az okokat néha feszegetni kell, hisz csak így lehet elkapni a problémát a grabancánál. Nem lehet csak úgy beletörődni, hogy az orkok erőszakosak és kész. Jó nevelés, követendő példa, az kell a kicsi zöldbőrűeknek. És kevesebb kiskutya meg szaladgáló hölgyemény.*
- Azért ne adjuk fel a reményt. Vannak még hős lovagok. *Ha ő éppen nem, hát majd Rhebosse fényezi a férfit maga helyett is.
A lány megnyalja ajkát és söprögetni kezdi az asztalt, ugyan, semmiség az egész erdős dolog.*
- Nem kell engem félteni, föltalálom magam. *Ha soha nem is volt igazi erdőjáró, hosszabb időt eltöltött barangolva a rengetegben, s fiatal kora ellenére megtanult egy-két praktikát amelyeket mára már csupán ilyen balszerencsés helyzetekben tud alkalmazni.*
- Nem, azóta nem láttam. Máskülönben már jól megmondtam volna neki a magamét! Lefogadom, hogy nem számított azzal, hogy Rhebosse Dunos túljár az eszén, és sértetlenül hazavergődik.
*Töpreng még egy keveset mivel vehetné meg a férfit, jobban mondva a részesedést. Nem könnyű dolog, mivel még sosem járt a pintyek fészkében, elképzelni sem tudja mire férne még rá egy kevés modernizáció. Vagyis Rhebosse-izáció.*
- Igen, és akkor járhatnátok oda a kedveseddel süteményezni. Olyan kis aranyos, családbarát hely lenne ahová nem csak a kanos férfiak térnek be. *Ábrándozik. A földszinten süteménykülönlegességeket, az emeleten pedig egészen más kuriózumokat lehetne fogyasztani, ugye.* Ha jó a hangszigetelés. *Szalad össze a szemöldöke.
Albun jó hírén amúgy sem lehetne sokat rontani ezek után -ezek szerint-, csupán ha bármiféle vád valóban beigazolódna. Vagy azt kezdené el valaki terjeszteni, hogy az engedetlen madárkákat elteszi láb alól a férfi. Belegondolni is rossz.
A bölcselet pedig igen tetszik a vörösnek, meg is emeli a poharát.*
- Úgy van! *Azért a pletykák sem mindig rosszak.* Halljuk, miket terjesztenek még rólad? Csak, hogy tisztában legyek vele csupán pletykák, ha hallom.
*Márpedig az okokat néha feszegetni kell, hisz csak így lehet elkapni a problémát a grabancánál. Nem lehet csak úgy beletörődni, hogy az orkok erőszakosak és kész. Jó nevelés, követendő példa, az kell a kicsi zöldbőrűeknek. És kevesebb kiskutya meg szaladgáló hölgyemény.*
- Azért ne adjuk fel a reményt. Vannak még hős lovagok. *Ha ő éppen nem, hát majd Rhebosse fényezi a férfit maga helyett is.
A lány megnyalja ajkát és söprögetni kezdi az asztalt, ugyan, semmiség az egész erdős dolog.*
- Nem kell engem félteni, föltalálom magam. *Ha soha nem is volt igazi erdőjáró, hosszabb időt eltöltött barangolva a rengetegben, s fiatal kora ellenére megtanult egy-két praktikát amelyeket mára már csupán ilyen balszerencsés helyzetekben tud alkalmazni.*
- Nem, azóta nem láttam. Máskülönben már jól megmondtam volna neki a magamét! Lefogadom, hogy nem számított azzal, hogy Rhebosse Dunos túljár az eszén, és sértetlenül hazavergődik.
*Töpreng még egy keveset mivel vehetné meg a férfit, jobban mondva a részesedést. Nem könnyű dolog, mivel még sosem járt a pintyek fészkében, elképzelni sem tudja mire férne még rá egy kevés modernizáció. Vagyis Rhebosse-izáció.*
- Igen, és akkor járhatnátok oda a kedveseddel süteményezni. Olyan kis aranyos, családbarát hely lenne ahová nem csak a kanos férfiak térnek be. *Ábrándozik. A földszinten süteménykülönlegességeket, az emeleten pedig egészen más kuriózumokat lehetne fogyasztani, ugye.* Ha jó a hangszigetelés. *Szalad össze a szemöldöke.
Albun jó hírén amúgy sem lehetne sokat rontani ezek után -ezek szerint-, csupán ha bármiféle vád valóban beigazolódna. Vagy azt kezdené el valaki terjeszteni, hogy az engedetlen madárkákat elteszi láb alól a férfi. Belegondolni is rossz.
A bölcselet pedig igen tetszik a vörösnek, meg is emeli a poharát.*
- Úgy van! *Azért a pletykák sem mindig rosszak.* Halljuk, miket terjesztenek még rólad? Csak, hogy tisztában legyek vele csupán pletykák, ha hallom.
1833. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-25 23:40:47
Üzenet elküldve: 2016-04-25 23:40:47
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Szorgalmasan jegyzetel, legalábbis fejben, közben pedig igyekszik körbenézni, vajon hol is tájékozódhatna arról, mit lehet itt fogyasztani. Elvégre mások is megtudják valahonnan, bár véleménye szerint a többség vagy ezzel születik, vagy menet közben szopja ki a kisujjából. Határozottan nem szeretne nekiállni a kisujjas manővernek, így inkább a környezetéből igyekszik összeszedni az információt, egy közelben lévő barátságosan lapos felület pedig ebben végtelenül sok segítséget is nyújt neki.*
- Nos, azt hiszem van almabor *legalábbis határozottan olvasni vél hasonlót, ha éppen kifogyott a készlet, az már kellemetlenebb. Ezért is nem mondja biztosra, mert mindig olyankor üt be a villám, vagy a ménkő, vagy bármilyen más kő. Az étel már kicsit összetettebb kérdéskör, mert ha a "bármilyen hús" kicsit túl tág fogalomkör Lorewnek. Ebben még az ő húsa is benne van, ami nem teszi boldoggá, mi több, úgy érzi, szükséges volna más irányba terelni a beszélgetést. Meg a gondolatait is.*
- Hát itt... viszonylag sokféle hús van *vakarja meg a fejét* Jó, béka nincs. Meg kecske sem... sem pedig ló, leszámítva azokat, amik az itteniek érkeztek, de azok nyersek lehetnek. Biztosan azok... *elterelődött kicsit a téma...* Csirke. Csirke van, sült. Az már biztosan van, ha megfelel.
*Persze a hölgy azt mondta, hogy neki bármi megteszi, de azért mégis... jobb a békesség, és egy utolsó fejbólintás. Hogy az mennyi arany... hát őszintén szólva fogalma sincs, de ugyanakkor kit érdekel? Hát... Norgent. Szóval azért mégis valami körmönfontabb választ kéne adni...*
- Nos, azt nem mi a dolgunk kiszámolni, azért vannak itt ők. Majd ők megmondják mennyi, mi pedig fizetünk.
*Szorgalmasan jegyzetel, legalábbis fejben, közben pedig igyekszik körbenézni, vajon hol is tájékozódhatna arról, mit lehet itt fogyasztani. Elvégre mások is megtudják valahonnan, bár véleménye szerint a többség vagy ezzel születik, vagy menet közben szopja ki a kisujjából. Határozottan nem szeretne nekiállni a kisujjas manővernek, így inkább a környezetéből igyekszik összeszedni az információt, egy közelben lévő barátságosan lapos felület pedig ebben végtelenül sok segítséget is nyújt neki.*
- Nos, azt hiszem van almabor *legalábbis határozottan olvasni vél hasonlót, ha éppen kifogyott a készlet, az már kellemetlenebb. Ezért is nem mondja biztosra, mert mindig olyankor üt be a villám, vagy a ménkő, vagy bármilyen más kő. Az étel már kicsit összetettebb kérdéskör, mert ha a "bármilyen hús" kicsit túl tág fogalomkör Lorewnek. Ebben még az ő húsa is benne van, ami nem teszi boldoggá, mi több, úgy érzi, szükséges volna más irányba terelni a beszélgetést. Meg a gondolatait is.*
- Hát itt... viszonylag sokféle hús van *vakarja meg a fejét* Jó, béka nincs. Meg kecske sem... sem pedig ló, leszámítva azokat, amik az itteniek érkeztek, de azok nyersek lehetnek. Biztosan azok... *elterelődött kicsit a téma...* Csirke. Csirke van, sült. Az már biztosan van, ha megfelel.
*Persze a hölgy azt mondta, hogy neki bármi megteszi, de azért mégis... jobb a békesség, és egy utolsó fejbólintás. Hogy az mennyi arany... hát őszintén szólva fogalma sincs, de ugyanakkor kit érdekel? Hát... Norgent. Szóval azért mégis valami körmönfontabb választ kéne adni...*
- Nos, azt nem mi a dolgunk kiszámolni, azért vannak itt ők. Majd ők megmondják mennyi, mi pedig fizetünk.
1832. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-25 23:07:22
Üzenet elküldve: 2016-04-25 23:07:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Miért is tesz bárki is bármit? Mert a szülei is ilyenek voltak? Vagy éppen ellenükbe ment? A sanyarú sors kényszerítette rá? Vagy éppen a féktelen gazdagság mögötti ürességet próbálta így kitölteni? Gyanítja, az orkok eleve vad népség, s ha ez rossz célokkal társul, abból szörnyű dolgok sülhetnek ki.*
- Talán. Akinél az erő a lélek erejét is jelenti. De ez nem igazán jellemző. Az erő manapság inkább eltipor, és akarnokkén telepszik rá másokra.
*Nem különösebben fényezné magát. Rég volt már, hogy megmentett bárkit is. Mintha változásban volna, melyben minden átalakul, átitatódik némi életbölcsességgel, de közben régi értékek elvesznek.*
- És hogy keveredtél ki az erdőből? *ráncolja össze szemöldökét. Éjszaka, egyedül ott ragadni nem hangzik túl jól.*
- Találkoztál vele újra?
*Halmozza a kérdéseket, úgy, ahogy feltolulnak benne. Akárki is legyen az illető, megérdemelné, hogy móresre tanítsák kissé. Egy képzeletbeli bordélytulajdonossal meg különben se packázzon senki.*
- Egy keveset még győzködj, és akkor nyélbe üthetjük az üzletet *fonja karba a kezét ál-komolykodón. Igazából nem is viccel, ha az látná, hogy jó kezekbe adja a részét, többet nem tartana rá igényt.*
- Abban az esetben pláne, ha ingyen kapom a süteményt ott jártamkor.
*Ez nagyjából eddig is így volt, ha szüksége lett volna rá, meglett volna a lehetősége, hogy ingyen vegyen igénybe bármit, ételt, italt, lányokat.*
- A jó hírem felől pedig ne aggódj. Ez a veszély amúgy is csak azokat fenyegeti, akik komolyan adnak az ilyesmire. Ha tudod, ki vagy, és mit miért teszel, a pletykák oda kerülnek, ahova valók: a szemétdombra.
*Miért is tesz bárki is bármit? Mert a szülei is ilyenek voltak? Vagy éppen ellenükbe ment? A sanyarú sors kényszerítette rá? Vagy éppen a féktelen gazdagság mögötti ürességet próbálta így kitölteni? Gyanítja, az orkok eleve vad népség, s ha ez rossz célokkal társul, abból szörnyű dolgok sülhetnek ki.*
- Talán. Akinél az erő a lélek erejét is jelenti. De ez nem igazán jellemző. Az erő manapság inkább eltipor, és akarnokkén telepszik rá másokra.
*Nem különösebben fényezné magát. Rég volt már, hogy megmentett bárkit is. Mintha változásban volna, melyben minden átalakul, átitatódik némi életbölcsességgel, de közben régi értékek elvesznek.*
- És hogy keveredtél ki az erdőből? *ráncolja össze szemöldökét. Éjszaka, egyedül ott ragadni nem hangzik túl jól.*
- Találkoztál vele újra?
*Halmozza a kérdéseket, úgy, ahogy feltolulnak benne. Akárki is legyen az illető, megérdemelné, hogy móresre tanítsák kissé. Egy képzeletbeli bordélytulajdonossal meg különben se packázzon senki.*
- Egy keveset még győzködj, és akkor nyélbe üthetjük az üzletet *fonja karba a kezét ál-komolykodón. Igazából nem is viccel, ha az látná, hogy jó kezekbe adja a részét, többet nem tartana rá igényt.*
- Abban az esetben pláne, ha ingyen kapom a süteményt ott jártamkor.
*Ez nagyjából eddig is így volt, ha szüksége lett volna rá, meglett volna a lehetősége, hogy ingyen vegyen igénybe bármit, ételt, italt, lányokat.*
- A jó hírem felől pedig ne aggódj. Ez a veszély amúgy is csak azokat fenyegeti, akik komolyan adnak az ilyesmire. Ha tudod, ki vagy, és mit miért teszel, a pletykák oda kerülnek, ahova valók: a szemétdombra.
1831. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-25 22:38:21
Üzenet elküldve: 2016-04-25 22:38:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*A lány bólint. Fogalma sincs miért tenne bárki ilyet. Sportból? Netán szórakozásból? A kegyetlenség szinte minden fajban megtalálható, és csak véletlen lehet, hogy azon a végzetes estén a fiúk pont orkokkal szűrték össze a levet.*
- Az erő lényege valami olyasmi kéne, hogy legyen, hogy a gyengéket, elesetteket védjék vele… Mint ti. *Pityókásan, kissé bárgyún mosolyog Albunra ahogyan megtámasztja nehezedő fejét.
Most rajta a sor, hogy meséljen bár az ő története korántsem olyan izgalmas vagy hősies. Vagy hosszú.*
- Azt ígérte elmegyünk valahova. Artheniorból indultunk el, aztán egyik este otthagyott az erdő sűrűjében. Csak úgy. *Ajkát lebiggyesztve idézi fel az esetet. Hát igen, könnyen megbízik idegenekben de eddig még senki nem rótta föl neki mint rossz tulajdonságot, szerencsére. Előbb-utóbb még történik vele valami annál rosszabb is, minthogy egyik hajnalban egyedül ébred egy fa tövében.
Aprót legyint a lány.*
- Mindenkit hírbe lehet hozni. Annyit kell hozzá tenni, hogy nem is kell hozzá tenni semmit. *Minden pletykának van alapja, még ha olykor olyan incuri is, hogy például Albun di Nomam a Kósza Pinty pultja mögött méri az italt. Elég, ha egy öregasszonynak a fülébe jut, s máris megy a híre, hogy a léhűtő Albunt öt kerekded nőcskével látták henteregni míg az asszony otthon a pulyákra vigyáz és nincs mit enniük.
Rhebosse eljátszadozik a gondolattal, hogy van egy saját bordélya, és egy jó adag hümmögés, meg cinkos pillantás után így nyilatkozik:*
- Megbizonyosodnék róla, hogy jól bánnak a lányokkal. Odacsapnék azoknak a pernahajdereknek, akik erőszakoskodnak, és fizetés nélkül akarnak távozni. *A levegőben imitál egy igen kecses „odacsapást”.* A befolyó összeget pedig visszaforgatnám az árván maradt gyerekek taníttatására.
*Nagy vigyorgás közepette iszik egy kortyot, és bőszen hallgat arról, hogy ugyanakkor saját magának is volna haszna a dologból. Vegyünk például egy magánlakosztályt, ahol nem titokban kéne páncélhacukás divatbemutatót tartania. Nem is lenne kirívó, egy ilyen helyen.*
- És süteményt! Árulnának süteményt is! *Ha a vendégek egy-egy foglalkozás után olyan kifacsartak mint azt Albun is mondta, biztosan jól jön egy kis energia…*
*A lány bólint. Fogalma sincs miért tenne bárki ilyet. Sportból? Netán szórakozásból? A kegyetlenség szinte minden fajban megtalálható, és csak véletlen lehet, hogy azon a végzetes estén a fiúk pont orkokkal szűrték össze a levet.*
- Az erő lényege valami olyasmi kéne, hogy legyen, hogy a gyengéket, elesetteket védjék vele… Mint ti. *Pityókásan, kissé bárgyún mosolyog Albunra ahogyan megtámasztja nehezedő fejét.
Most rajta a sor, hogy meséljen bár az ő története korántsem olyan izgalmas vagy hősies. Vagy hosszú.*
- Azt ígérte elmegyünk valahova. Artheniorból indultunk el, aztán egyik este otthagyott az erdő sűrűjében. Csak úgy. *Ajkát lebiggyesztve idézi fel az esetet. Hát igen, könnyen megbízik idegenekben de eddig még senki nem rótta föl neki mint rossz tulajdonságot, szerencsére. Előbb-utóbb még történik vele valami annál rosszabb is, minthogy egyik hajnalban egyedül ébred egy fa tövében.
Aprót legyint a lány.*
- Mindenkit hírbe lehet hozni. Annyit kell hozzá tenni, hogy nem is kell hozzá tenni semmit. *Minden pletykának van alapja, még ha olykor olyan incuri is, hogy például Albun di Nomam a Kósza Pinty pultja mögött méri az italt. Elég, ha egy öregasszonynak a fülébe jut, s máris megy a híre, hogy a léhűtő Albunt öt kerekded nőcskével látták henteregni míg az asszony otthon a pulyákra vigyáz és nincs mit enniük.
Rhebosse eljátszadozik a gondolattal, hogy van egy saját bordélya, és egy jó adag hümmögés, meg cinkos pillantás után így nyilatkozik:*
- Megbizonyosodnék róla, hogy jól bánnak a lányokkal. Odacsapnék azoknak a pernahajdereknek, akik erőszakoskodnak, és fizetés nélkül akarnak távozni. *A levegőben imitál egy igen kecses „odacsapást”.* A befolyó összeget pedig visszaforgatnám az árván maradt gyerekek taníttatására.
*Nagy vigyorgás közepette iszik egy kortyot, és bőszen hallgat arról, hogy ugyanakkor saját magának is volna haszna a dologból. Vegyünk például egy magánlakosztályt, ahol nem titokban kéne páncélhacukás divatbemutatót tartania. Nem is lenne kirívó, egy ilyen helyen.*
- És süteményt! Árulnának süteményt is! *Ha a vendégek egy-egy foglalkozás után olyan kifacsartak mint azt Albun is mondta, biztosan jól jön egy kis energia…*
1830. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-25 21:45:52
Üzenet elküldve: 2016-04-25 21:45:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nehéz olyanokat kedvelni, akik vérebekkel üldöztetnek nőket *komolyodik vissza ábrázata pillanatok alatt.*
- No meg azokat, akik az erő kultuszában hisznek.
*A mozgékony, képzett, ésszel megáldott harcosokat mindig is jobban kedvelte. A zöldikék nem éppen felelnek meg az erről alkotott ideáljának.*
- És veled mit tett az az egy, hogy úgy felhúztad maga rajta?
*El sem tudja képzelni, hol keveredett összetűzésbe a szolgáló egy orkkal. Ritkán futkároznak azok ilyen helyeken. Leszámítva persze az Owairat-házban látottat. Az úgy tűnt, a maga nyers modorával együtt egészen jól beilleszkedett. A választ meghallgatja, csak az után felel meg a többire.*
- Kétségkívül igazad lenne, ha nem egyszerű csaposként múlatom a bordélyban az időt. Nehéz Albun di Nomamot hírbe hozni, ha csak kevesen tudnak róla, hogy ott van közöttük. Az üzletmenetnek viszont jót tett. Én pedig elmondhatod, hogy szembenéztem a legnagyobb kísértéssel, és nem inogtam meg előtte.
*Egy szavába és egy aranyába sem került volna, hogy ez a helyzet változzon. Viszont ha az ember szíve csordultig van valakivel, akkor az megvédi mindentől. Ez itt szerzett komolyság segít elérni, hogy ne vigyorogja el magát.*
- Kíváncsi vagyok, mit kezdenél vele, ha a nyakadba szakadna ez a lehetőség.
*Nem hiszi, hogy Rhebosse vevő lenn a dologra, főként az iménti megnyilatkozásai után. a lehetőséget mégsem veti el. Amennyiben méltónak találtatna rá, egy pillanatig sem habozna, hogy átengedje neki a részét. Pénz, tulajdon, hatalom - mind tünékeny, szükségszerűen romlandó dolgok csupán.*
- Nehéz olyanokat kedvelni, akik vérebekkel üldöztetnek nőket *komolyodik vissza ábrázata pillanatok alatt.*
- No meg azokat, akik az erő kultuszában hisznek.
*A mozgékony, képzett, ésszel megáldott harcosokat mindig is jobban kedvelte. A zöldikék nem éppen felelnek meg az erről alkotott ideáljának.*
- És veled mit tett az az egy, hogy úgy felhúztad maga rajta?
*El sem tudja képzelni, hol keveredett összetűzésbe a szolgáló egy orkkal. Ritkán futkároznak azok ilyen helyeken. Leszámítva persze az Owairat-házban látottat. Az úgy tűnt, a maga nyers modorával együtt egészen jól beilleszkedett. A választ meghallgatja, csak az után felel meg a többire.*
- Kétségkívül igazad lenne, ha nem egyszerű csaposként múlatom a bordélyban az időt. Nehéz Albun di Nomamot hírbe hozni, ha csak kevesen tudnak róla, hogy ott van közöttük. Az üzletmenetnek viszont jót tett. Én pedig elmondhatod, hogy szembenéztem a legnagyobb kísértéssel, és nem inogtam meg előtte.
*Egy szavába és egy aranyába sem került volna, hogy ez a helyzet változzon. Viszont ha az ember szíve csordultig van valakivel, akkor az megvédi mindentől. Ez itt szerzett komolyság segít elérni, hogy ne vigyorogja el magát.*
- Kíváncsi vagyok, mit kezdenél vele, ha a nyakadba szakadna ez a lehetőség.
*Nem hiszi, hogy Rhebosse vevő lenn a dologra, főként az iménti megnyilatkozásai után. a lehetőséget mégsem veti el. Amennyiben méltónak találtatna rá, egy pillanatig sem habozna, hogy átengedje neki a részét. Pénz, tulajdon, hatalom - mind tünékeny, szükségszerűen romlandó dolgok csupán.*
1829. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-25 21:21:48
Üzenet elküldve: 2016-04-25 21:21:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Úgy tűnik nem szívleled az orkokat. Megértem, engem is csúnyán átejtett egy. *Igazít egyet magán, haját hátralibbenti. Azért nem mondhatni, hogy egy árva félreértés miatt gyűlölné a fajt, sőt Rhebosse az a lány, aki rendkívül barátságosan áll hozzá bármely faj képviselőihez. És ha már választani kell, akkor százszor is inkább az orkok, mint kószáló hullák, köszöni szépen.
Üresedő poharát forgatva kissé talán kötekedőnek tűnhet a kérdés;*
- És azzal, hogy eltitkoltad a bordélybeli részesedésed, megvédted bármitől? *A rossz pletykáktól biztosan nem, hisz így szegény lányt a háta mögött csúfolhatták, hogy mátkája ilyen kétes erkölcsű helyeken múlatja az időt.
Rilai után aggódnia nincs miért, hisz azt sem tudja, mire volt a nagy bánat. Talán megkérdezhetné Albunt a dologról, de mégiscsak túlzott bizalmaskodás volna. Így hát csak békésen figyeli, ha a másik lány nyugovóra tér.*
- Hm, akkor lehet jobb is, ha nem tudok róla. *Mosolyog ahogy kézbe vesz két újabb teli poharat ( 16 arany) a Rumból
, a figyelmes felszolgáló jóvoltából. Mindkettőt maga elé veszi és összehasonlítja, hogy ugyanannyit töltöttek-e bele, majd találomra belehörpint az egyikbe. Természetesen reggelig elhallgatná az anekdotákat, ha rajta múlna. *
- Ingyen?! Jó gyorsan lejjebb adtad az árat! *Vihog fel, mert nem veszi ám komolyan a férfit. Ha azonban Albun kibírja anélkül, hogy előkússzon szája szegletéből az a kaján vigyor, megdöbbenve bámul reá a vörös.* Mi? Tényleg?
*Meglehet tényleg minden áron meg akarna szabadulni attól a résztől, bár igen nagy balgaság volna csak úgy elajándékozni egy idegennek, ezt még a cselédlány is belátja.*
- Úgy tűnik nem szívleled az orkokat. Megértem, engem is csúnyán átejtett egy. *Igazít egyet magán, haját hátralibbenti. Azért nem mondhatni, hogy egy árva félreértés miatt gyűlölné a fajt, sőt Rhebosse az a lány, aki rendkívül barátságosan áll hozzá bármely faj képviselőihez. És ha már választani kell, akkor százszor is inkább az orkok, mint kószáló hullák, köszöni szépen.
Üresedő poharát forgatva kissé talán kötekedőnek tűnhet a kérdés;*
- És azzal, hogy eltitkoltad a bordélybeli részesedésed, megvédted bármitől? *A rossz pletykáktól biztosan nem, hisz így szegény lányt a háta mögött csúfolhatták, hogy mátkája ilyen kétes erkölcsű helyeken múlatja az időt.
Rilai után aggódnia nincs miért, hisz azt sem tudja, mire volt a nagy bánat. Talán megkérdezhetné Albunt a dologról, de mégiscsak túlzott bizalmaskodás volna. Így hát csak békésen figyeli, ha a másik lány nyugovóra tér.*
- Hm, akkor lehet jobb is, ha nem tudok róla. *Mosolyog ahogy kézbe vesz két újabb teli poharat ( 16 arany) a Rumból
, a figyelmes felszolgáló jóvoltából. Mindkettőt maga elé veszi és összehasonlítja, hogy ugyanannyit töltöttek-e bele, majd találomra belehörpint az egyikbe. Természetesen reggelig elhallgatná az anekdotákat, ha rajta múlna. *- Ingyen?! Jó gyorsan lejjebb adtad az árat! *Vihog fel, mert nem veszi ám komolyan a férfit. Ha azonban Albun kibírja anélkül, hogy előkússzon szája szegletéből az a kaján vigyor, megdöbbenve bámul reá a vörös.* Mi? Tényleg?
*Meglehet tényleg minden áron meg akarna szabadulni attól a résztől, bár igen nagy balgaság volna csak úgy elajándékozni egy idegennek, ezt még a cselédlány is belátja.*
1828. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-25 21:00:04
Üzenet elküldve: 2016-04-25 21:00:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Ez egy fogadó. Verejtéktől és alkoholtól bűzlő lyuk. Tekintettel a kinti sötétségre, már csak azok vannak a hely fogadó részében, akik minden bizonnyal egész éjszaka itt maradnak és vedelnek. Persze Norgent kivéve. Szereti ő a piát. Főleg az almabort. Mondjuk mást még nem is ivott; azt is csak egyszer, mikor Leilith kínálta meg vele. Az ital neve viszont jól a fejébe vésődött. *
- Almabor. * Jelenti ki határozottan. * Vagy felőlem lehet bármi más is, ami bor. * Teszi hozzá. Nem akar problémát csinálni abból, hogy az itteniek nem árulnak almabort, csak "sima" bort. Ahhoz túl fáradt és éhes. Ha azzal jönnének, hogy még a "sima" bor is elfogyott... Na, akkor már csinálna problémát, de amíg senki nem közli vele, hogy nincs bor, addig problémamentesen mehet végbe ez a vacsora. *
- Meg... Valami húst. * Mondja kisvártatva. Ez idő alatt, akár utána is járhatott a szerzetes annak, hogy van-e boruk a rókásoknak, meg ilyesmi. De, ha inkább azt várja, hogy a főételt is elmondja az eredar, akkor az is megfelel Norgennek. *
- Bármilyen hús. Kecske, Béka, Marha, Ló... hmm, bármi. * Tehát kaja-ügyileg nincsenek nagy igényei. Csak húst és italt kér, semmi egyebet. Na jó, az előnyös lenne, ha meg lenne sütve, meg, ha nem a Norgen számára igencsak ismeretlen "békát" szolgálnák fel. Habár ki tudja? Talán még ízlene is neki. Talán nem... *
- Na, az mennyi arany?
* Ez egy fogadó. Verejtéktől és alkoholtól bűzlő lyuk. Tekintettel a kinti sötétségre, már csak azok vannak a hely fogadó részében, akik minden bizonnyal egész éjszaka itt maradnak és vedelnek. Persze Norgent kivéve. Szereti ő a piát. Főleg az almabort. Mondjuk mást még nem is ivott; azt is csak egyszer, mikor Leilith kínálta meg vele. Az ital neve viszont jól a fejébe vésődött. *
- Almabor. * Jelenti ki határozottan. * Vagy felőlem lehet bármi más is, ami bor. * Teszi hozzá. Nem akar problémát csinálni abból, hogy az itteniek nem árulnak almabort, csak "sima" bort. Ahhoz túl fáradt és éhes. Ha azzal jönnének, hogy még a "sima" bor is elfogyott... Na, akkor már csinálna problémát, de amíg senki nem közli vele, hogy nincs bor, addig problémamentesen mehet végbe ez a vacsora. *
- Meg... Valami húst. * Mondja kisvártatva. Ez idő alatt, akár utána is járhatott a szerzetes annak, hogy van-e boruk a rókásoknak, meg ilyesmi. De, ha inkább azt várja, hogy a főételt is elmondja az eredar, akkor az is megfelel Norgennek. *
- Bármilyen hús. Kecske, Béka, Marha, Ló... hmm, bármi. * Tehát kaja-ügyileg nincsenek nagy igényei. Csak húst és italt kér, semmi egyebet. Na jó, az előnyös lenne, ha meg lenne sütve, meg, ha nem a Norgen számára igencsak ismeretlen "békát" szolgálnák fel. Habár ki tudja? Talán még ízlene is neki. Talán nem... *
- Na, az mennyi arany?
1827. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-25 20:23:11
Üzenet elküldve: 2016-04-25 20:23:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Rilaira láthatóan ráférne a lazítás. Pedig ennél jobb alkalmat, némi italozást majdnem ismeretlenek társaságában keresve sem találhatott volna rá. De hát mindenki maga tudja, mennyit bír, így zokszava sincsen, amikor kettesben szándékozik hagyni őket Rhebosséval.*
- Majd ha azok a sápatag akaratnélküliek elkotródnak, érdemes lesz visszatérni az orkokra. Addig hadd erősödjenek és gyarapodjanak, hogy méltó ellenfelek legyenek majd *szegi fel a fejét. A tavernabéli szobára vonatkozó megjegyzést elengedi a füle mellett. Ez ügyben nem anyagi indokok vezérlik, ez egy fogadós számára nyilván merőben és érthetetlen.*
- Nem vagyok rákényszerítve, hogy eladjam. A saját döntésem. És hidd el, nagy árat fizettem érte, holott egy pillanatra sem inogtam meg.
*Mondjuk abban azért reménykedett, hogy az előtt szabadul meg a részéről, mintsem hogy Manuri előtt világossá válik a befektetés természete. Ez nem jött össze, de utólag nem is bánja.*
- Titkok nélkül mind halottak vagyunk. *A vörösre nem nehéz felfigyelni, ha egyszer az asztalt csapkodja. Hatásos módszer.*
- Ettől persze még kétségtelen, hogy igazad van. Ha egyszer megleled az igaz szerelmet, ne titkolózz többet előtte, mint amennyit muszáj! Kivéve persze, ha őt véded vele.
*Utólagos mentegetőzésnek tűnhet, de valahol pont emiatt nem volt rá sose szíve, hogy említést tegyen szerelmének a bordélybéli ügyletről.*
- Jöhet majd! *mutat az imént rendeltek közül a második, teli pohárra. Rendelni csak azután fog, ha az is elfogyott. Lassan ő is kezdi elérni az a mennyiséget, ahol jól érzi magát, bár kétségtelen, hogy hozzá van szokva az iváshoz. Szívós fajta, nem egyszerű kidönteni. Nyelve időnkénti akadozása azonban jelzi, hogy az sem lehetetlen dolog hosszabb távon.
Rilait még elbúcsúztatja egy barátságos intéssel és néhány szóval.*
- Többet segítettél, mint hinnéd *nyugtázza a lány szavait. És ez pontosan így is van.*
- Hamarosan újra találkozunk, efelől biztos lehetsz. Sok nyugalmat addig!
*Erősnek tűnik, talán nem emészti fel belülről, amivel küzd. Innentől kezdve a szolgálóé a figyelme. Ő nyilván az állítólagos hőstettekre kíváncsi inkább, mint holmi üzletrészekre.*
~ De egyszer komolyabban is megsérültem, levágták a fejem, csak visszaragasztották ~ *csúszik ki majdnem a száján, de azért idáig nem szeretné fokozni a történetet.*
- Hogy szóról szóra? Nem igazán. Néhány részlet túl véres és szörnyű volna, hogy a maga valójában kerüljön napvilágra. Ilyetén módon kicsit tompítani kellett rajta.
*Ezzel a kiegészítéssel együtt Svirnek egész biztosan hatalmas respektje lesz Rhebossénél, ha eddig ugyan nem volt így.*
- És mondd csak, téged nem érdekel egy ingyen részesedés a Pintyben? *teszi fel a kérdést nagy komolyan. Sok azért nem hiányzik hozzá, hogy szája szélén gyöngyözve induljon meg a mosoly.*
*Rilaira láthatóan ráférne a lazítás. Pedig ennél jobb alkalmat, némi italozást majdnem ismeretlenek társaságában keresve sem találhatott volna rá. De hát mindenki maga tudja, mennyit bír, így zokszava sincsen, amikor kettesben szándékozik hagyni őket Rhebosséval.*
- Majd ha azok a sápatag akaratnélküliek elkotródnak, érdemes lesz visszatérni az orkokra. Addig hadd erősödjenek és gyarapodjanak, hogy méltó ellenfelek legyenek majd *szegi fel a fejét. A tavernabéli szobára vonatkozó megjegyzést elengedi a füle mellett. Ez ügyben nem anyagi indokok vezérlik, ez egy fogadós számára nyilván merőben és érthetetlen.*
- Nem vagyok rákényszerítve, hogy eladjam. A saját döntésem. És hidd el, nagy árat fizettem érte, holott egy pillanatra sem inogtam meg.
*Mondjuk abban azért reménykedett, hogy az előtt szabadul meg a részéről, mintsem hogy Manuri előtt világossá válik a befektetés természete. Ez nem jött össze, de utólag nem is bánja.*
- Titkok nélkül mind halottak vagyunk. *A vörösre nem nehéz felfigyelni, ha egyszer az asztalt csapkodja. Hatásos módszer.*
- Ettől persze még kétségtelen, hogy igazad van. Ha egyszer megleled az igaz szerelmet, ne titkolózz többet előtte, mint amennyit muszáj! Kivéve persze, ha őt véded vele.
*Utólagos mentegetőzésnek tűnhet, de valahol pont emiatt nem volt rá sose szíve, hogy említést tegyen szerelmének a bordélybéli ügyletről.*
- Jöhet majd! *mutat az imént rendeltek közül a második, teli pohárra. Rendelni csak azután fog, ha az is elfogyott. Lassan ő is kezdi elérni az a mennyiséget, ahol jól érzi magát, bár kétségtelen, hogy hozzá van szokva az iváshoz. Szívós fajta, nem egyszerű kidönteni. Nyelve időnkénti akadozása azonban jelzi, hogy az sem lehetetlen dolog hosszabb távon.
Rilait még elbúcsúztatja egy barátságos intéssel és néhány szóval.*
- Többet segítettél, mint hinnéd *nyugtázza a lány szavait. És ez pontosan így is van.*
- Hamarosan újra találkozunk, efelől biztos lehetsz. Sok nyugalmat addig!
*Erősnek tűnik, talán nem emészti fel belülről, amivel küzd. Innentől kezdve a szolgálóé a figyelme. Ő nyilván az állítólagos hőstettekre kíváncsi inkább, mint holmi üzletrészekre.*
~ De egyszer komolyabban is megsérültem, levágták a fejem, csak visszaragasztották ~ *csúszik ki majdnem a száján, de azért idáig nem szeretné fokozni a történetet.*
- Hogy szóról szóra? Nem igazán. Néhány részlet túl véres és szörnyű volna, hogy a maga valójában kerüljön napvilágra. Ilyetén módon kicsit tompítani kellett rajta.
*Ezzel a kiegészítéssel együtt Svirnek egész biztosan hatalmas respektje lesz Rhebossénél, ha eddig ugyan nem volt így.*
- És mondd csak, téged nem érdekel egy ingyen részesedés a Pintyben? *teszi fel a kérdést nagy komolyan. Sok azért nem hiányzik hozzá, hogy szája szélén gyöngyözve induljon meg a mosoly.*
1826. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-25 19:28:54
Üzenet elküldve: 2016-04-25 19:28:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*A férfi igen jó elbeszélőnek bizonyul, Rhebosse pedig fülig érő szájjal hallgatja a végre-valahára kikönyörgött mesét. Vagyis történetet, mert nyilván nem lehet csupán kitaláció. Gondolatban megelevenedik előtte a helyszín, a véres képek. Izgulva húzza maga elé karjait, és előredől az asztalon Albun irányába ahogyan hallgatja az izgalmas históriát.
Hevesen bólogat Rilainak. Szívdöglesztő, bizony, ugyanakkor veszélyes is.*
- De ugye ti nem sérültetek meg? *A karja, az tudtával mindkét férfinek megvan még, úgyhogy bizonyosan nem az övék repkedtek a sötétben.*
- És szóról szóra így történt? Valóban? *Nem mintha meg akarná kérdőjelezni a fickó szavahihetőségét, nincs oka rá.
Az üzletbe nincs beleszólása, de nyomott ábrázattal kortyol az italába mert sajnálja, hogy így végződött a játék. Hogy milyen játék? Hát nem rendkívül izgalmas ilyen hatalmas dolgokkal dobálózni? Rengeteg pénz, meg bordély- és tavernarészesedések. Ilyen neki soha nem lesz. Való igaz, Rhebosse nem vágyik arra hogy ő legyen Arthenior leggazdagabbja. Amíg csokis-rumos sütit tud venni a járandóságán, vidáman él. De mindig izgalmas bepillantást nyerni egy olyan világba, melynek az ember lánya nem lehet a részese.*
- Á-há! Itt van a kutya elásva! *Csap az asztalra, az elfogyasztott italnak hála kissé vehemensebben, mint szándékozik.* Nem a bordély itt a baj, hanem a titkolózás. *Mutatóujját felemelve „okítja” ki Albunt. Első kézből tudja ugyanis, hogy a nők nincsenek odáig azért, ha a kedvesük túl sokat titkolózik. Egynéhány rejtély, egy kis ködösítés még izgalmas, de elhallgatni egy fél bordélyt már igen merész füllentés.*
- A gyanú még hagyján, csak igaz ne legyen. Az meg bizalom kérdése. *Bölcselkedik nagyot, mintha értene hozzá.*
- Jó pihenést. *Mosolyogva int Rilai után, aki nem túl határozott léptekkel indul, hogy szobát, s azzal együtt nyugodalmat vegyen magának ennyi alkohol elfogyasztása után. A vörös azonban még nem fáradt, és a férfira pillantva teszi föl a kérdést:*
- Még egy kört?
*A férfi igen jó elbeszélőnek bizonyul, Rhebosse pedig fülig érő szájjal hallgatja a végre-valahára kikönyörgött mesét. Vagyis történetet, mert nyilván nem lehet csupán kitaláció. Gondolatban megelevenedik előtte a helyszín, a véres képek. Izgulva húzza maga elé karjait, és előredől az asztalon Albun irányába ahogyan hallgatja az izgalmas históriát.
Hevesen bólogat Rilainak. Szívdöglesztő, bizony, ugyanakkor veszélyes is.*
- De ugye ti nem sérültetek meg? *A karja, az tudtával mindkét férfinek megvan még, úgyhogy bizonyosan nem az övék repkedtek a sötétben.*
- És szóról szóra így történt? Valóban? *Nem mintha meg akarná kérdőjelezni a fickó szavahihetőségét, nincs oka rá.
Az üzletbe nincs beleszólása, de nyomott ábrázattal kortyol az italába mert sajnálja, hogy így végződött a játék. Hogy milyen játék? Hát nem rendkívül izgalmas ilyen hatalmas dolgokkal dobálózni? Rengeteg pénz, meg bordély- és tavernarészesedések. Ilyen neki soha nem lesz. Való igaz, Rhebosse nem vágyik arra hogy ő legyen Arthenior leggazdagabbja. Amíg csokis-rumos sütit tud venni a járandóságán, vidáman él. De mindig izgalmas bepillantást nyerni egy olyan világba, melynek az ember lánya nem lehet a részese.*
- Á-há! Itt van a kutya elásva! *Csap az asztalra, az elfogyasztott italnak hála kissé vehemensebben, mint szándékozik.* Nem a bordély itt a baj, hanem a titkolózás. *Mutatóujját felemelve „okítja” ki Albunt. Első kézből tudja ugyanis, hogy a nők nincsenek odáig azért, ha a kedvesük túl sokat titkolózik. Egynéhány rejtély, egy kis ködösítés még izgalmas, de elhallgatni egy fél bordélyt már igen merész füllentés.*
- A gyanú még hagyján, csak igaz ne legyen. Az meg bizalom kérdése. *Bölcselkedik nagyot, mintha értene hozzá.*
- Jó pihenést. *Mosolyogva int Rilai után, aki nem túl határozott léptekkel indul, hogy szobát, s azzal együtt nyugodalmat vegyen magának ennyi alkohol elfogyasztása után. A vörös azonban még nem fáradt, és a férfira pillantva teszi föl a kérdést:*
- Még egy kört?
1825. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-25 17:00:59
Üzenet elküldve: 2016-04-25 17:00:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A lányok, akár a lelkes hallgatóság maga, legalábbis Rili biztosan. Csüggve Albun szavain, kissé tettetett eufóriával hallgatja végig a hősi eposzt, végére érvén pedig ábrándosan felsóhajt.*
- Erről van szó! Szívdöglesztő, nem? Gyakrabban kéne ilyesmit csinálnotok. - *Javasolja konstruktívan, aztán ő is benyakalja a szeszt. Valószínűleg ez olt az a pont, ahonnan kétféleképp térhet nyugovóra: önszántából és igen rövid idő alatt, vagy végkimerülésben, és valószínűleg absztrakt testhelyzetben, vagy helyen, vagy szituációban. Elnyom egy ásítást és macskamód kinyújtózva megdörzsöli kilibabőrösödött karjait. Szerét ejti a vöröske felé fordulva is, hogy tiltakozzon.*
- Jó, az más, a városban talán más, mert ott mindig dugig vannak a fogadók a városi sutyerákokkal, és egy embernyi helyre mindig jut legalább három. De a Vashegy tágas és forgalmas, és nem feltétlen éri meg fenntartani egy egész szobát arra, hogy valaki vagy megszáll ma este, vagy nem. - *Finoman megrázza fejét. Arcába hullanak a súlyos, rakoncátlan gesztenyebarna hajtincsek. Kisöpri őket. Mikor a féltékeny asszonyszemélyekre terelődik a szó, felcsattan a férfi válaszát hallva Rhebosse kérdésére.*
- Na hát akkor nem csodálom, ha nem akarja, hogy az örömhölgyek körül tüsténkedj! - *Pirít rá Albunra.* - Véleményem szerint meglehetősen könnyedén megúsztad, ha csak ennyi az ár, hogy túl kell adnod a részeden. Én bizony néhány fogtól is megszabadítottalak volna, ha bármi gyanúba keverednél egy _olyan_ lánnyal.
*Engesztelően megenyhül a hangja.*
- Sajnálom, hogy most nem tudtam segíteni, vagy hogy nem sikerült nyélbe ütnünk semmit. - *A lányra pillant, aztán vissza Albunra.* - Meg ne haragudjatok, de nekem rémesen zúg a fejem, úgyhogy azt hiszem, jobban járnék, ha eltenném magam holnapra, mielőtt totál elázom. Megyek is a szobához kivenni egy pultot.
*Utánagondol, korrigál.*
- Fordítva. De mind a kettőtök szívesen látom a Vashegyen, és örülök, hogy összefutottunk! Szép estét! - *Más esetben parolázna, de most az egyensúlyérzéke nem az igazi. Így csak kedvesen integet, és elindul a személyzet felé, hogy megérdeklődje, van-e kiadó szobájuk, és ha igen, mikor haladhatna fel legkorábban a lépcsőn, hogy arccal bezuhanjon annak ágyába.*
*A lányok, akár a lelkes hallgatóság maga, legalábbis Rili biztosan. Csüggve Albun szavain, kissé tettetett eufóriával hallgatja végig a hősi eposzt, végére érvén pedig ábrándosan felsóhajt.*
- Erről van szó! Szívdöglesztő, nem? Gyakrabban kéne ilyesmit csinálnotok. - *Javasolja konstruktívan, aztán ő is benyakalja a szeszt. Valószínűleg ez olt az a pont, ahonnan kétféleképp térhet nyugovóra: önszántából és igen rövid idő alatt, vagy végkimerülésben, és valószínűleg absztrakt testhelyzetben, vagy helyen, vagy szituációban. Elnyom egy ásítást és macskamód kinyújtózva megdörzsöli kilibabőrösödött karjait. Szerét ejti a vöröske felé fordulva is, hogy tiltakozzon.*
- Jó, az más, a városban talán más, mert ott mindig dugig vannak a fogadók a városi sutyerákokkal, és egy embernyi helyre mindig jut legalább három. De a Vashegy tágas és forgalmas, és nem feltétlen éri meg fenntartani egy egész szobát arra, hogy valaki vagy megszáll ma este, vagy nem. - *Finoman megrázza fejét. Arcába hullanak a súlyos, rakoncátlan gesztenyebarna hajtincsek. Kisöpri őket. Mikor a féltékeny asszonyszemélyekre terelődik a szó, felcsattan a férfi válaszát hallva Rhebosse kérdésére.*
- Na hát akkor nem csodálom, ha nem akarja, hogy az örömhölgyek körül tüsténkedj! - *Pirít rá Albunra.* - Véleményem szerint meglehetősen könnyedén megúsztad, ha csak ennyi az ár, hogy túl kell adnod a részeden. Én bizony néhány fogtól is megszabadítottalak volna, ha bármi gyanúba keverednél egy _olyan_ lánnyal.
*Engesztelően megenyhül a hangja.*
- Sajnálom, hogy most nem tudtam segíteni, vagy hogy nem sikerült nyélbe ütnünk semmit. - *A lányra pillant, aztán vissza Albunra.* - Meg ne haragudjatok, de nekem rémesen zúg a fejem, úgyhogy azt hiszem, jobban járnék, ha eltenném magam holnapra, mielőtt totál elázom. Megyek is a szobához kivenni egy pultot.
*Utánagondol, korrigál.*
- Fordítva. De mind a kettőtök szívesen látom a Vashegyen, és örülök, hogy összefutottunk! Szép estét! - *Más esetben parolázna, de most az egyensúlyérzéke nem az igazi. Így csak kedvesen integet, és elindul a személyzet felé, hogy megérdeklődje, van-e kiadó szobájuk, és ha igen, mikor haladhatna fel legkorábban a lépcsőn, hogy arccal bezuhanjon annak ágyába.*
1824. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-25 11:40:27
Üzenet elküldve: 2016-04-25 11:40:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// A Mágustoronyba //
*Végül egyelőre a Fogadó mellett dönt. Közeleg az este. Pihen, és eszik valamit, különben sehova nem jut el. Reggel aztán eldönti, merre tovább. Valahol a mólók végében, hátul van egy fogadó itt, a Kikötőben. Medvebarlang, vagy Ürgelyuk, vagy Szellemodú vagy mi a neve. Egy háromszintes, régi faépület. Rumos Rókalyuk. Betűzi ki aztán a faajtóról a nevet, mikor odaér. Legyen. Odabent ahhoz képest, mennyire lehűlt az idő, és a hírek között itt a Kikötőben is valószínű első helyen szerepel, hogy kihűlt holtak támadnak a folyó mellett, és a földeken, meglepően sokan vannak. Vagy talán éppen ezért. Az elf a pulthoz sétál. A Szoba (1. emelet) ára 10 arany. Töltött csibét rendel még, 8 aranyért. Eszik, csendben, aztán felmegy, hogy pihenjen egy éjszakát, mielőtt elindul megint. Az erejét folyamatosan elszívja az az átkos seb a hátán, mégha a fájdalmat tűri is.
A reggel hánykolódva éri, és izzadtan. Először nem tudja, hol van. Aztán rájön: a Kikötő-beli Fogadóban töltötte az éjszakát. Összeszedi magát, megmosakodik, befalja odalent a reggelit, és nekivág a napnak.*
*Végül egyelőre a Fogadó mellett dönt. Közeleg az este. Pihen, és eszik valamit, különben sehova nem jut el. Reggel aztán eldönti, merre tovább. Valahol a mólók végében, hátul van egy fogadó itt, a Kikötőben. Medvebarlang, vagy Ürgelyuk, vagy Szellemodú vagy mi a neve. Egy háromszintes, régi faépület. Rumos Rókalyuk. Betűzi ki aztán a faajtóról a nevet, mikor odaér. Legyen. Odabent ahhoz képest, mennyire lehűlt az idő, és a hírek között itt a Kikötőben is valószínű első helyen szerepel, hogy kihűlt holtak támadnak a folyó mellett, és a földeken, meglepően sokan vannak. Vagy talán éppen ezért. Az elf a pulthoz sétál. A Szoba (1. emelet) ára 10 arany.
Töltött csibét rendel még, 8 aranyért. Eszik, csendben, aztán felmegy, hogy pihenjen egy éjszakát, mielőtt elindul megint. Az erejét folyamatosan elszívja az az átkos seb a hátán, mégha a fájdalmat tűri is. A reggel hánykolódva éri, és izzadtan. Először nem tudja, hol van. Aztán rájön: a Kikötő-beli Fogadóban töltötte az éjszakát. Összeszedi magát, megmosakodik, befalja odalent a reggelit, és nekivág a napnak.*
1823. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-24 00:44:37
Üzenet elküldve: 2016-04-24 00:44:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Norgennek tetszik a fogadó (Lorew megelőlegezi a címet a helynek, főleg miután betekintést is nyer az épület belsejébe), és hát ez a legfontosabb. Főleg mivel az egyértelmű, hogy a szerzetesnek nem tetszik, ő kifejezetten gyűlöli az ilyen helyeket, most viszont mégis kifejezetten örül, hogy sikerült egyre ráakadnia. Így talán a hölgy nem öli meg. Vagy legalábbis nem a fogadó közepén. Amit teljes bizonyossággal megelőzhetett volna, ha egyszerűen nem talál fogadót, és simán csak vállalja a halált valamelyik sötét sikátorban. Bár akkor meg éhes maradt volna a démon. Kivéve ha megeszi, de ebben hogyan lehet teljesen biztos? Esetleg ha a fogadóhoz nagyon közel lenne egy sötét sikátor... Ez sem jó, miért olyan bonyolult az élet? Miért nincs jó megoldás? Természetesen ezen nem gondolkodhat túl sokat, hiszen tovább pörögnek az események, a hölgy belép, ő pedig igyekszik lemaradás nélkül követni. Nem szeretne olyan látszatot kelteni, mintha el akarna menekülni, vagy ilyenek. Már azt sem szereti, ha egyáltalán ilyen gyanú megfogalmazódik valaki fejében, azonban... fájdalom, de általában mindenki ilyesmitől tart esetében.*
- Igen... minden bizonnyal... *amint belülre kerül, újból körbenéz, biztosra akar menni, hogy nem tájékoztatja félre a démont. A fokozott szemügyre vétel után is fogadónak érzi a helyet, szóval minden tőle telhetőt megtett. A következő kérdés már jóval nehezebb, viszont néhány másodperc után sikerül egy egész tűrhető válasszal előállnia:*
- Gondolom... bármit, amit csak szeretnél. Illetve nem gondolom, biztos vagyok benne *remélhetőleg ennyivel beéri a hölgy, az mondjuk más kérdés, hogy a "bármi" a valóságban a fogadó kínálatára korlátozódik, de ez még mindig menthető a "bármit, legfeljebb nem azonnal" trükkel. Kérdés, hogy mennyire volna bölcs dolog ilyesmit elsütni.*
*Norgennek tetszik a fogadó (Lorew megelőlegezi a címet a helynek, főleg miután betekintést is nyer az épület belsejébe), és hát ez a legfontosabb. Főleg mivel az egyértelmű, hogy a szerzetesnek nem tetszik, ő kifejezetten gyűlöli az ilyen helyeket, most viszont mégis kifejezetten örül, hogy sikerült egyre ráakadnia. Így talán a hölgy nem öli meg. Vagy legalábbis nem a fogadó közepén. Amit teljes bizonyossággal megelőzhetett volna, ha egyszerűen nem talál fogadót, és simán csak vállalja a halált valamelyik sötét sikátorban. Bár akkor meg éhes maradt volna a démon. Kivéve ha megeszi, de ebben hogyan lehet teljesen biztos? Esetleg ha a fogadóhoz nagyon közel lenne egy sötét sikátor... Ez sem jó, miért olyan bonyolult az élet? Miért nincs jó megoldás? Természetesen ezen nem gondolkodhat túl sokat, hiszen tovább pörögnek az események, a hölgy belép, ő pedig igyekszik lemaradás nélkül követni. Nem szeretne olyan látszatot kelteni, mintha el akarna menekülni, vagy ilyenek. Már azt sem szereti, ha egyáltalán ilyen gyanú megfogalmazódik valaki fejében, azonban... fájdalom, de általában mindenki ilyesmitől tart esetében.*
- Igen... minden bizonnyal... *amint belülre kerül, újból körbenéz, biztosra akar menni, hogy nem tájékoztatja félre a démont. A fokozott szemügyre vétel után is fogadónak érzi a helyet, szóval minden tőle telhetőt megtett. A következő kérdés már jóval nehezebb, viszont néhány másodperc után sikerül egy egész tűrhető válasszal előállnia:*
- Gondolom... bármit, amit csak szeretnél. Illetve nem gondolom, biztos vagyok benne *remélhetőleg ennyivel beéri a hölgy, az mondjuk más kérdés, hogy a "bármi" a valóságban a fogadó kínálatára korlátozódik, de ez még mindig menthető a "bármit, legfeljebb nem azonnal" trükkel. Kérdés, hogy mennyire volna bölcs dolog ilyesmit elsütni.*
1822. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-23 14:37:16
Üzenet elküldve: 2016-04-23 14:37:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Haladnak előre, és míg Lorew azon filozofál, hogy hogyan tudná maga is elsajátítani a fogadósok különleges képességét, addig Norgen egészen máson agyal. Sőt, nem is agyal, csak néz előre a fények felé, amikről hamarosan kiderül, hogy nem egy hajóról jönnek, hanem egy különálló épület a kikötő szélén. Tehát fogadó, vagy bordély - mint, ahogy azt Lorew is mondja. Az eredar számára igazából nem egészen mindegy, sőt még csak meg sem éri annyira megkockáztatni, de bízik a jelenlegi tudásában - miszerint a kikötőben nincsenek bordélyok. Ha ez így van, azaz jól tudja, úgy igencsak valószínűtlen, hogy ez éppen az lenne. Tehát marad a fogadó, ebben a lehetőségben már teljesen biztosan. Ám mivel e tudása nem túl pontos a bordélyok (nem)létezésével kapcsolatban, ezért némi izgalommal emeli kezét a kilincsre. *
- Elmegy. Remélem a kínálatuk is tűrhető. * Válaszol Lorewnek, majd az ajtónyitás után be is lép és szétnéz. Nem lát túl sok örömlányt, se egyéb visítozó malacfélét, így elmosolyodik és hátranéz, hogy vajon a férfi elszaladt-e már, vagy elég éhes-e ahhoz, hogy kövesse a démont. Esetleg itt, a fogadóban akar majd elkezdeni segítséget kérni? Norgennek tök mindegy. Nincs rá bizonyítéka, ráadásul, ha elfut, akkor hadd fusson. Ha ilyen gyáva, akkor ugyebár nincs is rá szüksége. Ha követi, az a legjobb persze, ugyanis egyelőre tőle függ, hogy milyen sokat és milyen drágán fog vásárolni az eredar. *
- Ez fogadó, ugye? * Néz kérdőn Lorewre. *
- Na, gyere! Mit kapok?
* Haladnak előre, és míg Lorew azon filozofál, hogy hogyan tudná maga is elsajátítani a fogadósok különleges képességét, addig Norgen egészen máson agyal. Sőt, nem is agyal, csak néz előre a fények felé, amikről hamarosan kiderül, hogy nem egy hajóról jönnek, hanem egy különálló épület a kikötő szélén. Tehát fogadó, vagy bordély - mint, ahogy azt Lorew is mondja. Az eredar számára igazából nem egészen mindegy, sőt még csak meg sem éri annyira megkockáztatni, de bízik a jelenlegi tudásában - miszerint a kikötőben nincsenek bordélyok. Ha ez így van, azaz jól tudja, úgy igencsak valószínűtlen, hogy ez éppen az lenne. Tehát marad a fogadó, ebben a lehetőségben már teljesen biztosan. Ám mivel e tudása nem túl pontos a bordélyok (nem)létezésével kapcsolatban, ezért némi izgalommal emeli kezét a kilincsre. *
- Elmegy. Remélem a kínálatuk is tűrhető. * Válaszol Lorewnek, majd az ajtónyitás után be is lép és szétnéz. Nem lát túl sok örömlányt, se egyéb visítozó malacfélét, így elmosolyodik és hátranéz, hogy vajon a férfi elszaladt-e már, vagy elég éhes-e ahhoz, hogy kövesse a démont. Esetleg itt, a fogadóban akar majd elkezdeni segítséget kérni? Norgennek tök mindegy. Nincs rá bizonyítéka, ráadásul, ha elfut, akkor hadd fusson. Ha ilyen gyáva, akkor ugyebár nincs is rá szüksége. Ha követi, az a legjobb persze, ugyanis egyelőre tőle függ, hogy milyen sokat és milyen drágán fog vásárolni az eredar. *
- Ez fogadó, ugye? * Néz kérdőn Lorewre. *
- Na, gyere! Mit kapok?
1821. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-22 16:31:07
Üzenet elküldve: 2016-04-22 16:31:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Üzleti gondolkodás szempontjából kétségkívül Rhebosse az ő embere. Vagy csak nem elég tapasztalt hozzá, hogy átlásson a szitán? Ki tudja? Míg ezen gondolkodik, előrelátóan maga elé rendel két Rumot, összesen 16 arany értékben. Egyelőre csak hagyja őket a helyükön, egyikhez sem nyúl. Hadd igyanak csak a többiek a sajátjukból. Rilai úgyis élen jár mindük közül. A keserűség pedig, ahogy a Manurihoz való feltétlen hűségére reagál, jó eséllyel megadja a ennek okát is. Való igaz: Albun di Nomam sok nőt megkaphatna, anélkül is, hogy emiatt egy bordélyba kelljen betérnie. De egyelőre nem kanyarítja tovább a gondolatokat ezen az ösvényen. A hölgyeknek nem elég valóság, hát kapjanak valami fülüknek valót.*
- Szóval, történetet akartok, hmm *húzza fel a száját, mint aki olyan dolgot készül előtárni, amiről nem szívesen beszél. A szeme villan, előbb a szolgáló, aztán a másik irányába.*
- Hát, ti akartátok. Valóban, nyüzsögtek aznap este a zöldbőrű csúfságok, vérebekkel egyetemben. A temetőben, ott tartóztattuk fel őket, amikor el akartak iszkolni zsákmányukkal.
*Hol máshol?*
- Alkonyat volt. Szakadt az eső. Vigasztalanul. Hosszan. Soha véget nem érőn. Az a fajta, amikor nem csak a köpeny, hanem a bőr is átázik. A Kalap karimáján úgy csurgott alá a víz, mintha csak zuhatag lenne. Sárban, félvakon eredtünk a sírok között az orkok után kivont karddal, lövésre kész íjjal. Amikor érezték, hogy helyzetük szorul, szembefordultak velünk a szürkületben. Bár ilyenkor a legveszedelmesebbek, vesztükre. Fáradhatatlanul jártak karok és fegyverek, végtagok hulltak, patakokban áradt a vér, nyílvesszők álltak meg rezzenve ork szemgödrökben. Még a vérebek is nyüszítve rohantak el, a szélrózsa minden irányába, magukkal ragadva egy-egy kart, míg csak minden zöldike holtan nem hevert a földön. Hogy volt-e virág, és köszönet? Előbbi csak akkor, ha arra vetemedünk, hogy elvegyük őket a sírokban fekvők fölül. A többi véres sárban tapicskolva már nem annyira érdekes. Gödröt vájtunk, tessék-lássék elhantoltuk őket. Az éj leszállt, a lányokat biztonságba juttattuk. Nekünk pedig legalább egy napba telt kifürdenünk.
*Körülbelül sikerült elmondania, milyen egy-egy hősi ének tartalma, ahogy az övéké is megfeleltethető ennek. Bár a legszebb elemet, hogy aznap éjjel a temetőben megtalálta a saját fejfáját, nem is említi. Túl fantasztikusnak hangzana ide.*
- Nos, hát hallottátok, amit akartatok *húzza le az egyik pohár rumot hirtelen mozdulattal, s koppintja oda az asztallaphoz.*
- Ugyan, nem bevételekről és részesedésekről beszélünk, kinek is kell az?
*Nem tartozik azon csinos vagyonnal rendelkező emberek közé, akik arra izgulnak, hogy még pár aranyat zsebre tegyenek ilyesmiből származó haszon révén. Így is van bőven mit a tejbe aprítania, hova gyűjtögessen még? A részesedés épp elég, ahogy annak a tudata is, hogy valami az övé.*
- Te legalább látod *biccent elismerően a vörös felé. Azok közé tartozhat, akiknek a pénz nem az ura, legfeljebb a fenntartáshoz szükséges eszközt látják benne.*
- Ha nem kell, hát nem kell *tárja szét aztán kissé színpadiasan a kezét, és fordul vissza a tavernatulajdonos felé. Lehet, hogy nem így akarja, de a rum különös mozgásokat képes kiváltani.*
- Eladom másnak. Praktikus lett volna veled üzletelnem, de ha nem, hát nem.
*Amit akart, már így is megtudta. Az emberek figyelmet oly könnyen terelhető, ha illúziókat villantanak fel előttük. Olyankor hajlamosak másról elfelejtkezni, és könnyen jár el a szájuk. A Vaskorsó-üzlet persze hab lett volna a tortán, és sajnálja is létre nem jöttét, de hát mindig kell valamilyen áldozatot hozni a nagyobb célok érdekében.*
- Csinosak, biza *mosolyog aztán Rhebosse-ra galád albuni szemtelenséggel.*
- A mozgásuk, a hangjuk és a kifacsartnak tűnő, távozó vendégek alapján pedig igencsak buják és tüzesek lehetnek. Már amennyiben ezt rejtélyes, a személyzet számára többnyire ismeretlen befektetőként pultozva megállapíthatja az ember. Amiről persze a kedvese nem annyira tud.
*Értő füllel figyelve ez válasz lehet Rilainak, miért is horgadt fel annyira Manuri, amikor a város másik vörösének, annak az ebugatta bajkeverőnek a a jóvoltából megtalálta ott.*
A hozzászólás írója (Yerougha Enchris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.22 16:49:38
*Üzleti gondolkodás szempontjából kétségkívül Rhebosse az ő embere. Vagy csak nem elég tapasztalt hozzá, hogy átlásson a szitán? Ki tudja? Míg ezen gondolkodik, előrelátóan maga elé rendel két Rumot, összesen 16 arany értékben.
Egyelőre csak hagyja őket a helyükön, egyikhez sem nyúl. Hadd igyanak csak a többiek a sajátjukból. Rilai úgyis élen jár mindük közül. A keserűség pedig, ahogy a Manurihoz való feltétlen hűségére reagál, jó eséllyel megadja a ennek okát is. Való igaz: Albun di Nomam sok nőt megkaphatna, anélkül is, hogy emiatt egy bordélyba kelljen betérnie. De egyelőre nem kanyarítja tovább a gondolatokat ezen az ösvényen. A hölgyeknek nem elég valóság, hát kapjanak valami fülüknek valót.*- Szóval, történetet akartok, hmm *húzza fel a száját, mint aki olyan dolgot készül előtárni, amiről nem szívesen beszél. A szeme villan, előbb a szolgáló, aztán a másik irányába.*
- Hát, ti akartátok. Valóban, nyüzsögtek aznap este a zöldbőrű csúfságok, vérebekkel egyetemben. A temetőben, ott tartóztattuk fel őket, amikor el akartak iszkolni zsákmányukkal.
*Hol máshol?*
- Alkonyat volt. Szakadt az eső. Vigasztalanul. Hosszan. Soha véget nem érőn. Az a fajta, amikor nem csak a köpeny, hanem a bőr is átázik. A Kalap karimáján úgy csurgott alá a víz, mintha csak zuhatag lenne. Sárban, félvakon eredtünk a sírok között az orkok után kivont karddal, lövésre kész íjjal. Amikor érezték, hogy helyzetük szorul, szembefordultak velünk a szürkületben. Bár ilyenkor a legveszedelmesebbek, vesztükre. Fáradhatatlanul jártak karok és fegyverek, végtagok hulltak, patakokban áradt a vér, nyílvesszők álltak meg rezzenve ork szemgödrökben. Még a vérebek is nyüszítve rohantak el, a szélrózsa minden irányába, magukkal ragadva egy-egy kart, míg csak minden zöldike holtan nem hevert a földön. Hogy volt-e virág, és köszönet? Előbbi csak akkor, ha arra vetemedünk, hogy elvegyük őket a sírokban fekvők fölül. A többi véres sárban tapicskolva már nem annyira érdekes. Gödröt vájtunk, tessék-lássék elhantoltuk őket. Az éj leszállt, a lányokat biztonságba juttattuk. Nekünk pedig legalább egy napba telt kifürdenünk.
*Körülbelül sikerült elmondania, milyen egy-egy hősi ének tartalma, ahogy az övéké is megfeleltethető ennek. Bár a legszebb elemet, hogy aznap éjjel a temetőben megtalálta a saját fejfáját, nem is említi. Túl fantasztikusnak hangzana ide.*
- Nos, hát hallottátok, amit akartatok *húzza le az egyik pohár rumot hirtelen mozdulattal, s koppintja oda az asztallaphoz.*
- Ugyan, nem bevételekről és részesedésekről beszélünk, kinek is kell az?
*Nem tartozik azon csinos vagyonnal rendelkező emberek közé, akik arra izgulnak, hogy még pár aranyat zsebre tegyenek ilyesmiből származó haszon révén. Így is van bőven mit a tejbe aprítania, hova gyűjtögessen még? A részesedés épp elég, ahogy annak a tudata is, hogy valami az övé.*
- Te legalább látod *biccent elismerően a vörös felé. Azok közé tartozhat, akiknek a pénz nem az ura, legfeljebb a fenntartáshoz szükséges eszközt látják benne.*
- Ha nem kell, hát nem kell *tárja szét aztán kissé színpadiasan a kezét, és fordul vissza a tavernatulajdonos felé. Lehet, hogy nem így akarja, de a rum különös mozgásokat képes kiváltani.*
- Eladom másnak. Praktikus lett volna veled üzletelnem, de ha nem, hát nem.
*Amit akart, már így is megtudta. Az emberek figyelmet oly könnyen terelhető, ha illúziókat villantanak fel előttük. Olyankor hajlamosak másról elfelejtkezni, és könnyen jár el a szájuk. A Vaskorsó-üzlet persze hab lett volna a tortán, és sajnálja is létre nem jöttét, de hát mindig kell valamilyen áldozatot hozni a nagyobb célok érdekében.*
- Csinosak, biza *mosolyog aztán Rhebosse-ra galád albuni szemtelenséggel.*
- A mozgásuk, a hangjuk és a kifacsartnak tűnő, távozó vendégek alapján pedig igencsak buják és tüzesek lehetnek. Már amennyiben ezt rejtélyes, a személyzet számára többnyire ismeretlen befektetőként pultozva megállapíthatja az ember. Amiről persze a kedvese nem annyira tud.
*Értő füllel figyelve ez válasz lehet Rilainak, miért is horgadt fel annyira Manuri, amikor a város másik vörösének, annak az ebugatta bajkeverőnek a a jóvoltából megtalálta ott.*
A hozzászólás írója (Yerougha Enchris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.22 16:49:38
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3800-3819