//Aldren//
*Élvezi a vízben lévő lebegést. Nem nagy a kád, de teste mégis tud úszkálni benne. Egy ideig kinyitott szemmel figyeli a víztükrön keresztül a plafont. Fülében a víz csendes zúgása hallatszik, valamint szívének heves verése.
Kezei lüktetnek a meleg víztől, érzi ahogy minden egyes szívdobbanással elárasztja a kádat vöröslő nedvével. Jól esik egy kis egyedüllét, még ha a víz alatt van. Szemét csípi a már csak kellemesen meleg víz, s inkább lehunyja.
Elgondolkozik Bájgúnár szavain. Hogy ő legyen a főnök. Hogy rá hallgatnak. Most derült ki, hogy mennyire nem hallgatnak rá. Igaz ez csak egy félvér. Talán épp ezért utálja annyira. Mert ő is egy olyan faj képviselője, mely lenézi az embert. A barlangiakra gondol. Vércse és Szarka pillantására, ahogy szemmel tartották őt. Tudja, érzi, ha velük történne valami, ő lenne az első, ki kiállna értük.
~De miért?~
S mindemellett itt van a Démon is. Tudni akarja, hogy mire célzott, de nincs ideje egész nap egy szobába ülni. Habár… Ha lekiabálna, valaki csak meghallaná a hangját. S addig elszórakoznak a többiekkel, amíg amaz alszik.
Észre sem veszi, hogy mennyi ideje van a víz alatt. Csak kattog az agya. Az Őrült eltűnt, ahogy a Gerlepár is. Nincs senki, aki egybe tartsa a barlangiakat. S mégis, meggyőzte Leont, hogy adja át a hajóját, mert üzletet lát benne.
~Nem léphetsz egy új életbe úgy, hogy az egyik lábbal a régiben vagy, Nadae. Csak úgy tehetsz meg egy újabb lépést, ha mindent lezársz magadban, ha mindent előröl, s újra kezdesz.~
Hallja az öreg matróz, Oden szavait. Ezt válaszolta egyszer, mikor megkérdezte, hogy mitől változtak meg, miután a hajóra csöppent gyerekként. Új életet kezdtek, s nem kockáztathattak annyit, mint régen. Miatta.
Újra kinyitja a szemét, s ekkor egy kezet lát meg maga előtt. Ijedten kezd el csapkodni. Fél, balga volt, hogy csak úgy, a férfi társaságába belement a víz alá. Így tudná a legjobban megfojtani.
De meglepetésére nem ez történik. Miután kiemelik a vízből levegőt is elfelejt venni, pedig tüdeje nagyon kívánja már. Érzi, ahogy nyomás alatt van, de csak az ágyra huppanás után vesz egyet.
S a meglepetés folytatódik, betakarják, s nem engedik felkelni.*
- Azt hiszed, hogy egész nap csak annyi dolgom van, hogy nézzem, miként alszol? *Ripakodik rá, majd előbb a kezét, majd a lábát próbálja leszedni magáról. Gátolják. S meghallja az újabb kifogást.*
- Kezdem azt érezni, hogy nem is tudsz semmit. *Szűkíti össze szemeit. Újra bizalmatlanná vált.* - Mit akarsz te tőlem? *Azon kívül, hogy nem akarja, hogy részeg legyen. Amin epésen elneveti magát.*
- Mi ez, tisztító kúra? Nincs más, amit csinálhatnék, amíg alszol. *S ezzel könnyedén felül az ágyon. Négykézláb mászik annak végébe, s hajol le dolgaiért. A fegyvereket arrébb pakolja, most csak egy érdekli. A még majdnem teli rumos üvege. Amint ujjai közé kaparintotta leül az ágyra, s lábait keresztbe fonja.*
- Alszok eleget. Veled ellentétbe nekem elég pár óra. Nem szeretek tétlenkedni. *Noha néha tényleg jól esik, de ez most nem az az idő. Kíváncsi, hogy mi van a Kikötőbe, semmi híre nincs mostanában. Nem szereti. S Vércse is itt ül, s nem néz körül. Ki tudja, hogy Bongyi is merre leledzik. Végszóra meghúzza a rumos üveget, de még véletlenül sem nyújtja a másik felé. Nem kínálja. Önző.*