Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 41 (801. - 820. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
820. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-29 16:12:56
Üzenet elküldve: 2025-12-29 16:12:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
*Tudatlanul is hálás az öregnek, amiért a kézmosási módszerei miatt már nem szidja le. Amúgy is, mindent megtett, ami tőle telhető, ahhoz képest, amilyenek voltak, mindkét tenyere és kézfeje patyolattiszta most már. Nem tudni semmiről néha jobb is, hisz így önfeledten tud örülni annak a két szelet pirítósnak is, aminek mostanra már csak a nyoma maradt a tányéron néhány szem morzsa formájában. A ragaszkodás pedig egy furcsa dolog, főleg, ha a túlélés múlhat rajta. Nem akar ő megkérdőjelezni semmit, nem akar vitába szállni senkivel, csupán elhiszi, hogy amit mondanak neki, az úgy jó, ahogy mondják. Többet nem is akar megérteni a világból.*
- Értem. *Bólogat az újabb bölcsességre is, de amikor a puha ágy feltételeit hallja, újra elszontyolodik. Van már annyira fáradt, hogy a gnóm furcsa nevetése már kellemetlenül hangzik a számára, főleg, hogy neki nem is vicces ez az egész. Azt jól tudja, hogy a kikötő milyen hely, kegyetlen, és talán ezért is vágyik egyre jobban vissza a városba, mert ott még a temető sem olyan veszélyes, mint itt egy egyszerű utca lehet. Ebben megerősítette őt az is, amit ma este látott. A sérültek, a betegek, minden.*
- És tudunk érte fizetni? *Kérdez végül vissza, szinte könyörgően.* Csak mondja meg, bácsi, és legyen vége ennek a napnak, mert én már nem bírom tovább. *Mondja nyöszörögve, mert hiába az étel, ital, a fáradtságán csak egy kiadós alvás segíthetne az után a sok minden után, ami ma történt vele. Az utcákat járta, sokszor félt, az éheséget tűrte egész álló nap, felmosott egy fogadót, majd olyasmiben segédkezett, amit talán még látni sem akart. Elég volt, nem akarja ezt csinálni. Tudni akarja, hogy az a remény, mi továbbra is él benne, az remény is marad, vagy lesz-e valóság az álmaiban szereplő, puha ágyból, meleg szobából.*
- Én nem akarom, hogy megverjék magát. *Motyogja még, mert szerinte nem érdemli meg Borda bácsi, hogy bántsák. Kedves volt és sokat segített neki. Biztosan rendes gnóm lehet.*
*Tudatlanul is hálás az öregnek, amiért a kézmosási módszerei miatt már nem szidja le. Amúgy is, mindent megtett, ami tőle telhető, ahhoz képest, amilyenek voltak, mindkét tenyere és kézfeje patyolattiszta most már. Nem tudni semmiről néha jobb is, hisz így önfeledten tud örülni annak a két szelet pirítósnak is, aminek mostanra már csak a nyoma maradt a tányéron néhány szem morzsa formájában. A ragaszkodás pedig egy furcsa dolog, főleg, ha a túlélés múlhat rajta. Nem akar ő megkérdőjelezni semmit, nem akar vitába szállni senkivel, csupán elhiszi, hogy amit mondanak neki, az úgy jó, ahogy mondják. Többet nem is akar megérteni a világból.*
- Értem. *Bólogat az újabb bölcsességre is, de amikor a puha ágy feltételeit hallja, újra elszontyolodik. Van már annyira fáradt, hogy a gnóm furcsa nevetése már kellemetlenül hangzik a számára, főleg, hogy neki nem is vicces ez az egész. Azt jól tudja, hogy a kikötő milyen hely, kegyetlen, és talán ezért is vágyik egyre jobban vissza a városba, mert ott még a temető sem olyan veszélyes, mint itt egy egyszerű utca lehet. Ebben megerősítette őt az is, amit ma este látott. A sérültek, a betegek, minden.*
- És tudunk érte fizetni? *Kérdez végül vissza, szinte könyörgően.* Csak mondja meg, bácsi, és legyen vége ennek a napnak, mert én már nem bírom tovább. *Mondja nyöszörögve, mert hiába az étel, ital, a fáradtságán csak egy kiadós alvás segíthetne az után a sok minden után, ami ma történt vele. Az utcákat járta, sokszor félt, az éheséget tűrte egész álló nap, felmosott egy fogadót, majd olyasmiben segédkezett, amit talán még látni sem akart. Elég volt, nem akarja ezt csinálni. Tudni akarja, hogy az a remény, mi továbbra is él benne, az remény is marad, vagy lesz-e valóság az álmaiban szereplő, puha ágyból, meleg szobából.*
- Én nem akarom, hogy megverjék magát. *Motyogja még, mert szerinte nem érdemli meg Borda bácsi, hogy bántsák. Kedves volt és sokat segített neki. Biztosan rendes gnóm lehet.*
819. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-29 14:20:10
Üzenet elküldve: 2025-12-29 14:20:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
* Figyeli, ahogy a lány kezet most, és hagyja, hogy visszaüljön enni. Nem szól semmit, pedig láthatóan nem elégedett azzal, ahogy a lány a kezeit mosta meg. Viszont ahhoz, hogy egyen, nem kell tökéletesen tiszta legyen. Ahogy igazából ahhoz sem, hogy segédkezzen neki. Épp ezért hagyja rá végül a dolgot, felesleges lenne túráztatnia, és van elég baja szerencsétlennek nélküle is. Arra sem szólt semmit, hogy őszinte örömmel köszönte meg a kislány, hogy a saját pénzéből ételt vett neki, amit ő is megtehetett volna. Csak gyűjti magában az információkat, próbálja összerakni a kirakóst, a hiányzó darabokat keresgélve. Minden egyes apró árulkodó nyom olyan, amivel jobban ismeri meg Maaviet. És közben, ha nem is mondja ki, és nem is adja ennek jelét, akaratlanul is kezdi megkedvelni. Nem úgy, ahogy Iwát kedvelte, vagy ahogy Relael kisasszonyt. Iwával nagyon sok időt töltött el, és óvta, őrizte őt, mintha a lánya lett volna. Relael befogadta, és önzetlenül adott neki dolgokat, még ha nem is őszintén örült a jelenlétének. Maavie viszont egyelőre új, ismeretlen, mégis hagyatkozik rá, és issza minden szavát. Legalábbis egyelőre. *
- Attól függ, kinek mi az egyszerű. * Vonja meg a vállát az öreg gnóm, és reszketeg térdeivel az egyik székhez slattyog, hogy ott helyet foglaljon egy hosszú, fáradt sóhaj keretében. *
- Egy gyereknek egyszerű futni, bukfencezni, labdázni. Nekem már mindegyik nehéz lenne. Így van ez a tudással is. * Bölcselkedik az öreg, ahogy azt nézi, hogy miképp fog neki a másik szelet kenyérnek segédje. *
- Ha meg tudjuk fizetni, alhatunk itt. Ha nem tudjuk megfizetni, mehetünk a picsába, keeheehee. A kikötő nem egy kedves hely. * Csóválja a fejét halkan nevetve, és közben azon gondolkodik, hogy rendel magának még egy rumot, ezzel lenullázva eddigi hasznukat. Sőt, igazából mínuszba küldve. *
- A kocsmát is csak azért használhatjuk, mert fizetek érte. A bevételünk egy része a rumosé, amiért helyszínt, és felszerelést biztosít. * Int a vízre, az edényekre, és hasonlókra. *
- Szóval, mint mindenért, ezért is meg kell dolgozzunk. Ha szerencsénk van, lesznek még szerencsétlenek, akik felkeresnek minket. Ha nincs, akkor Tink engem jól elver, mint a lovat, téged pedig csak kidob, mert az ilyen szerencsétlen lányokon meg szokott esni a szíve, keeheehee.
* Figyeli, ahogy a lány kezet most, és hagyja, hogy visszaüljön enni. Nem szól semmit, pedig láthatóan nem elégedett azzal, ahogy a lány a kezeit mosta meg. Viszont ahhoz, hogy egyen, nem kell tökéletesen tiszta legyen. Ahogy igazából ahhoz sem, hogy segédkezzen neki. Épp ezért hagyja rá végül a dolgot, felesleges lenne túráztatnia, és van elég baja szerencsétlennek nélküle is. Arra sem szólt semmit, hogy őszinte örömmel köszönte meg a kislány, hogy a saját pénzéből ételt vett neki, amit ő is megtehetett volna. Csak gyűjti magában az információkat, próbálja összerakni a kirakóst, a hiányzó darabokat keresgélve. Minden egyes apró árulkodó nyom olyan, amivel jobban ismeri meg Maaviet. És közben, ha nem is mondja ki, és nem is adja ennek jelét, akaratlanul is kezdi megkedvelni. Nem úgy, ahogy Iwát kedvelte, vagy ahogy Relael kisasszonyt. Iwával nagyon sok időt töltött el, és óvta, őrizte őt, mintha a lánya lett volna. Relael befogadta, és önzetlenül adott neki dolgokat, még ha nem is őszintén örült a jelenlétének. Maavie viszont egyelőre új, ismeretlen, mégis hagyatkozik rá, és issza minden szavát. Legalábbis egyelőre. *
- Attól függ, kinek mi az egyszerű. * Vonja meg a vállát az öreg gnóm, és reszketeg térdeivel az egyik székhez slattyog, hogy ott helyet foglaljon egy hosszú, fáradt sóhaj keretében. *
- Egy gyereknek egyszerű futni, bukfencezni, labdázni. Nekem már mindegyik nehéz lenne. Így van ez a tudással is. * Bölcselkedik az öreg, ahogy azt nézi, hogy miképp fog neki a másik szelet kenyérnek segédje. *
- Ha meg tudjuk fizetni, alhatunk itt. Ha nem tudjuk megfizetni, mehetünk a picsába, keeheehee. A kikötő nem egy kedves hely. * Csóválja a fejét halkan nevetve, és közben azon gondolkodik, hogy rendel magának még egy rumot, ezzel lenullázva eddigi hasznukat. Sőt, igazából mínuszba küldve. *
- A kocsmát is csak azért használhatjuk, mert fizetek érte. A bevételünk egy része a rumosé, amiért helyszínt, és felszerelést biztosít. * Int a vízre, az edényekre, és hasonlókra. *
- Szóval, mint mindenért, ezért is meg kell dolgozzunk. Ha szerencsénk van, lesznek még szerencsétlenek, akik felkeresnek minket. Ha nincs, akkor Tink engem jól elver, mint a lovat, téged pedig csak kidob, mert az ilyen szerencsétlen lányokon meg szokott esni a szíve, keeheehee.
818. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-27 17:02:51
Üzenet elküldve: 2025-12-27 17:02:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Wegtoreni Vitorlák//
*A szemlélődő szürkéket figyelve szája sarkában halványan dereng egy mosoly íve, mintha csak gondolataiban olvasva eltévelyedett képzeteken kapná a másikat, pillantásai azonban hamar a pohárkára siklanak. Elgondolkodva forgatja meg kezei között.*
- Én odahaza is csak keletiek szájából hallottam. *na meg talán néha szajhákéból, akik Wegtoren kikötőjének utcáin így ajánlgatták szolgálataikat az átutazó tengerészeknek. Neki persze leginkább otrombán hízelgő spicces férfiak mondták, noha azt a mai napig nem sikerült megfejtenie, ez a szólás miért is kellene, hogy bizonyításra sarkallja.
Úgy tűnik a bajnok nem először fut bele olyanba, akit kivetett magából a Tűz Városa, s szinte biztos benne, hogy az egyik közülük az a nyálasképű Caldorcor báró. Tudomása szerint ő üzemelteti Artheniorban azt a fogadót, ami szülővárosuk nevét viseli, elég sokfélét pletykálnak róla odahaza. Kedve volna rákérdezni, de inkább csak csöndben kiélvezi, milyen élelmesen sikerült fájó pontra tapintania. Figyelmesen hallgatja, ahogy asztaltársa - noha sajnos nem túlzottan, mérgesen belelovallva magát de - elpanaszkodja a parancsnoki poszttal járó hálátlanságot, közben kényszerítenie kell magát, hogy ne mosolyogjon. Furcsamód ugyanis talál valamit ebben a rátartiságban, amit... mulattatónak talál? Netán vonzónak? Utóbbit azért akkurátusan igyekszik száműzni gondolatai közül.
Ugyan találhat az ember összefüggést a viadorlét, a parancsnokság és a fejvadászkodás között, azért a maga részéről úgy véli, moralitásukban igencsak különböző dolgokról van szó. Amit megtenne a Nagy Aréna harcosa, nem valószínű, hogy megtenné egy városőr, s ugyanígy azt sem tenné meg egy vörösköpenyes, ami egy bérkard erkölcsét legfeljebb tréfa szintjén rengeti meg. A folytonos harci kedv önmagában elég volna, hogy ezeken ilyen könnyen átlendüljön valaki, aki esküdt tett egy város védelmére?*
- Amiben jó vagy *ismétli tűnődve majd egy kortyocska után folytatja* - De örömöd is leled benne?
*Sejti miféle választ fog erre kapni, de bízik benne kicsit, hátha a viador meglepi.
Denjaart története a kikötői kiruccanásáról nagyjából összecseng azzal, amit maga is hallott. Igaz, néhány miértre azért választ kapott, kíváncsiságát maradéktalanul nem sikerült ennyivel csillapítani.*
- Ilyen jó barátságban lennél a Viharfiakkal? *siklik tekintete végig a lándzsán, melyen egyértelműen látszik, hogy gondosan megmunkált, igencsak borsos árú darab. Leginkább persze az érdekli, Krultos vajon szövetségeseként tekint-e a Patkányok ellenségeire, netán csupán a régi szép emlékeket idéző viadal és az ajándék hívta az oldalukra a feladat végeztéig? Van persze egy sejtése, hogy komolyan nem folyt bele eddig a helyi viszonyokban, talán nem is szándékszik - nem hiszi, hogy keresztbetenne szeretője bandájának, de semmi sem lehetetlen. Dayaneert elvégre az ilyesmi sohasem tartotta vissza.
Elfojt egy feltörni kívánó vigyort, mikor a férfi az ittlétének okát találgatja. Hát természetes, hogy olyan egyszerű, természetéből adódó indokok is akadnak, mint az arany és puszta becsvágy. A háttérben azonban ezeknél alantasabb emberi érzés munkálkodik, a mételyező, izzó bosszú. Bár nem az hívta ide, de ez az, ami nem ereszti.*
- A lehetőség *feleli egyszerűen végül* - Mióta Arthenior kivonult a Kikötőből az új helyi erők vámjai pofátlanul magasra hágtak *maga is az ablak felé pillant, odakint csaknem teljesen befeketítette az eget a közeledő vihar* - Nem nagyon éri meg manapság a tengeri kereskedés nyugatról.
*Ugyan Denjaar nem kupec, de talán felesleges magyaráznia, mennyivel olcsóbb és gyorsabb egyébként hajókkal szállítani az árut a két város között*
- Elhiheted nekem megannyi kereskedő töri a fejét azon, hogyan lehetne ezen változtatni. Leginkább ez vonzza ide a magamfajtát.
*Ez volna a teljes igazság? Természetesen nem, ennél azért sokkalta kuszább okok hívták ide, de talán ez a leginkább szalonképes jelen helyzetben*
//Wegtoreni Vitorlák//
*A szemlélődő szürkéket figyelve szája sarkában halványan dereng egy mosoly íve, mintha csak gondolataiban olvasva eltévelyedett képzeteken kapná a másikat, pillantásai azonban hamar a pohárkára siklanak. Elgondolkodva forgatja meg kezei között.*
- Én odahaza is csak keletiek szájából hallottam. *na meg talán néha szajhákéból, akik Wegtoren kikötőjének utcáin így ajánlgatták szolgálataikat az átutazó tengerészeknek. Neki persze leginkább otrombán hízelgő spicces férfiak mondták, noha azt a mai napig nem sikerült megfejtenie, ez a szólás miért is kellene, hogy bizonyításra sarkallja.
Úgy tűnik a bajnok nem először fut bele olyanba, akit kivetett magából a Tűz Városa, s szinte biztos benne, hogy az egyik közülük az a nyálasképű Caldorcor báró. Tudomása szerint ő üzemelteti Artheniorban azt a fogadót, ami szülővárosuk nevét viseli, elég sokfélét pletykálnak róla odahaza. Kedve volna rákérdezni, de inkább csak csöndben kiélvezi, milyen élelmesen sikerült fájó pontra tapintania. Figyelmesen hallgatja, ahogy asztaltársa - noha sajnos nem túlzottan, mérgesen belelovallva magát de - elpanaszkodja a parancsnoki poszttal járó hálátlanságot, közben kényszerítenie kell magát, hogy ne mosolyogjon. Furcsamód ugyanis talál valamit ebben a rátartiságban, amit... mulattatónak talál? Netán vonzónak? Utóbbit azért akkurátusan igyekszik száműzni gondolatai közül.
Ugyan találhat az ember összefüggést a viadorlét, a parancsnokság és a fejvadászkodás között, azért a maga részéről úgy véli, moralitásukban igencsak különböző dolgokról van szó. Amit megtenne a Nagy Aréna harcosa, nem valószínű, hogy megtenné egy városőr, s ugyanígy azt sem tenné meg egy vörösköpenyes, ami egy bérkard erkölcsét legfeljebb tréfa szintjén rengeti meg. A folytonos harci kedv önmagában elég volna, hogy ezeken ilyen könnyen átlendüljön valaki, aki esküdt tett egy város védelmére?*
- Amiben jó vagy *ismétli tűnődve majd egy kortyocska után folytatja* - De örömöd is leled benne?
*Sejti miféle választ fog erre kapni, de bízik benne kicsit, hátha a viador meglepi.
Denjaart története a kikötői kiruccanásáról nagyjából összecseng azzal, amit maga is hallott. Igaz, néhány miértre azért választ kapott, kíváncsiságát maradéktalanul nem sikerült ennyivel csillapítani.*
- Ilyen jó barátságban lennél a Viharfiakkal? *siklik tekintete végig a lándzsán, melyen egyértelműen látszik, hogy gondosan megmunkált, igencsak borsos árú darab. Leginkább persze az érdekli, Krultos vajon szövetségeseként tekint-e a Patkányok ellenségeire, netán csupán a régi szép emlékeket idéző viadal és az ajándék hívta az oldalukra a feladat végeztéig? Van persze egy sejtése, hogy komolyan nem folyt bele eddig a helyi viszonyokban, talán nem is szándékszik - nem hiszi, hogy keresztbetenne szeretője bandájának, de semmi sem lehetetlen. Dayaneert elvégre az ilyesmi sohasem tartotta vissza.
Elfojt egy feltörni kívánó vigyort, mikor a férfi az ittlétének okát találgatja. Hát természetes, hogy olyan egyszerű, természetéből adódó indokok is akadnak, mint az arany és puszta becsvágy. A háttérben azonban ezeknél alantasabb emberi érzés munkálkodik, a mételyező, izzó bosszú. Bár nem az hívta ide, de ez az, ami nem ereszti.*
- A lehetőség *feleli egyszerűen végül* - Mióta Arthenior kivonult a Kikötőből az új helyi erők vámjai pofátlanul magasra hágtak *maga is az ablak felé pillant, odakint csaknem teljesen befeketítette az eget a közeledő vihar* - Nem nagyon éri meg manapság a tengeri kereskedés nyugatról.
*Ugyan Denjaar nem kupec, de talán felesleges magyaráznia, mennyivel olcsóbb és gyorsabb egyébként hajókkal szállítani az árut a két város között*
- Elhiheted nekem megannyi kereskedő töri a fejét azon, hogyan lehetne ezen változtatni. Leginkább ez vonzza ide a magamfajtát.
*Ez volna a teljes igazság? Természetesen nem, ennél azért sokkalta kuszább okok hívták ide, de talán ez a leginkább szalonképes jelen helyzetben*
817. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-27 10:43:45
Üzenet elküldve: 2025-12-27 10:43:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
*Nem tudná megmagyarázni, hogy miért, de ez az egész orvososdi rendkívül rossz hatással van rá. Az elméje úgy játszik vele, mintha egy borzalmas rémtörténet közepébe csöppent volna bele, ahol ő az a szereplő, akit minden és mindenki halálra akar rémíteni. Még Borda bácsi ráncai is sokkal félelmetesebbnek tűnnek. Persze, erre az egészre biztosan van ésszerű magyarázat, ami továbbra is az éhséghez és fáradtsághoz köthető, éppen ezért olyan boldogsággal néz a kezébe adott, két szelet pirítósra, mintha neki is az életét mentették volna meg vele.*
- Ó! Köszönöm szépen, bácsi! *Kékjeiben őszinte öröm csillog, ahogy gyorsan le is ül az egyik asztalkához a tányérral. Épp a kezébe venné az egyik kenyeret, amikor az öreg utasítása szöget üt a fejébe. Rájön, hogy a keze már napok óta mocskos, nemrég a padlót, most pedig vért súrolt fel velük, még ha volt is hozzá nála rongy. Feláll hát, és már most, evés előtt is jól lecsutakolja a kezét. Igyekszik mindezt az utasítások szerint tenni, de néhányszor rá kell pillantania a gnómra, hogy helyesen csinál-e minden lépést. Miután kezei már tiszták, visszaül az asztalhoz, és olyan jóízűen kezdi majszolni a pirítóst, mintha már napok óta nem evett volna. Sanszos, hogy szerencsétlen lány esetében ez így is van.
Az ivó ajtaja mindeközben újra kinyílik, egy újabb beteg érkezik. Maavie megijed, hogy csak pár falat erejéig élvezhette a vacsoráját, de mikor felállna, megnyugodva veszi észre, hogy ezúttal nem lesz rá szükség. Visszateszi hát a fenekét a székre, és tovább eszik, de közben persze hallgatózik, néha oda is pillant, hogy mit csinál a vén gyógyító az óriással. Hatalmas lény, biztosan döngő léptei is vannak, amikor ereje teljében van, de most elég ramatyul néz ki. A vizsgálat végeztével aztán két arany kerül a tányérja mellé az asztalra, melyekre megint csak hálásan pislog.*
- Szerintem nem egyszerű. *Szólal meg teli szájjal, majd gyorsan lenyeli a falatot. Ő egészen biztosan nem tudna segíteni senkin, se betegen, se sérültön. Az aranyakat gyorsan elrejti a nadrágja zsebében, majd nekiesik a második szelet kenyérnek is.*
- Akkor… fogunk tudni itt aludni? *Kérdezi félénken, hisz az étel után ő már csak tényleg egy meleg helyre vágyik, ahol alhat. Neki az is jó, ha a kandalló mellett a földön kell aludnia, csak ne dobják ki.*
*Nem tudná megmagyarázni, hogy miért, de ez az egész orvososdi rendkívül rossz hatással van rá. Az elméje úgy játszik vele, mintha egy borzalmas rémtörténet közepébe csöppent volna bele, ahol ő az a szereplő, akit minden és mindenki halálra akar rémíteni. Még Borda bácsi ráncai is sokkal félelmetesebbnek tűnnek. Persze, erre az egészre biztosan van ésszerű magyarázat, ami továbbra is az éhséghez és fáradtsághoz köthető, éppen ezért olyan boldogsággal néz a kezébe adott, két szelet pirítósra, mintha neki is az életét mentették volna meg vele.*
- Ó! Köszönöm szépen, bácsi! *Kékjeiben őszinte öröm csillog, ahogy gyorsan le is ül az egyik asztalkához a tányérral. Épp a kezébe venné az egyik kenyeret, amikor az öreg utasítása szöget üt a fejébe. Rájön, hogy a keze már napok óta mocskos, nemrég a padlót, most pedig vért súrolt fel velük, még ha volt is hozzá nála rongy. Feláll hát, és már most, evés előtt is jól lecsutakolja a kezét. Igyekszik mindezt az utasítások szerint tenni, de néhányszor rá kell pillantania a gnómra, hogy helyesen csinál-e minden lépést. Miután kezei már tiszták, visszaül az asztalhoz, és olyan jóízűen kezdi majszolni a pirítóst, mintha már napok óta nem evett volna. Sanszos, hogy szerencsétlen lány esetében ez így is van.
Az ivó ajtaja mindeközben újra kinyílik, egy újabb beteg érkezik. Maavie megijed, hogy csak pár falat erejéig élvezhette a vacsoráját, de mikor felállna, megnyugodva veszi észre, hogy ezúttal nem lesz rá szükség. Visszateszi hát a fenekét a székre, és tovább eszik, de közben persze hallgatózik, néha oda is pillant, hogy mit csinál a vén gyógyító az óriással. Hatalmas lény, biztosan döngő léptei is vannak, amikor ereje teljében van, de most elég ramatyul néz ki. A vizsgálat végeztével aztán két arany kerül a tányérja mellé az asztalra, melyekre megint csak hálásan pislog.*
- Szerintem nem egyszerű. *Szólal meg teli szájjal, majd gyorsan lenyeli a falatot. Ő egészen biztosan nem tudna segíteni senkin, se betegen, se sérültön. Az aranyakat gyorsan elrejti a nadrágja zsebében, majd nekiesik a második szelet kenyérnek is.*
- Akkor… fogunk tudni itt aludni? *Kérdezi félénken, hisz az étel után ő már csak tényleg egy meleg helyre vágyik, ahol alhat. Neki az is jó, ha a kandalló mellett a földön kell aludnia, csak ne dobják ki.*
816. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-26 23:15:59
Üzenet elküldve: 2025-12-26 23:15:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
* Valóban a legtöbben úgy vannak ezzel a szakmával, mint Maavie. A legtöbbeknek sok, a legtöbben inkább súrolnak piszkos padlót, és még kurvának is többen mennek, mint gyógyítónak. Mégis, ez az, amihez az öreg gnóm igazán ért, és ezzel lehet rövid úton elég pénzt keresni ahhoz, hogy meghúzhassák magukat egy szobában az éjszakára. A lány kiáltását, miszerint társuk még nem halott, szomorú, de hálás mosollyal fogadja a két férfi, ahogy elindulnak kifelé. Az őszöreg apó viszont nem szól egy szót sem, hiszen felesleges lenne. Ő tudja amit tud, számát se tudja, hány hasonló esetet látott már. Ha gazdag nemes lenne, akkor egészen más esélyekkel indulna. De egy kikötői dokkmunkás, aki esténként tolvaj, és egy szegecsekkel kikezdett kerítés átugrása közben végigvágta a combját, aligha remélhet sokat. Már az is csoda, hogy egyáltalán behozták, ahelyett, hogy ott hagyták volna egy sikátorban, ingóságaitól megfosztottan. Ahogy Vasborda neki lát az előkészületeknek, és a faital lány szem elől veszíti, amaz kifizet 6 aranyat két szelet Piritósért.
Ezeket ahogy visszatér, át is nyújtja a nyafogó leányzónak. *
- Előleg. * Mondja, azt nem téve hozzá, hogy pont az ő pénzéből vette, és nem a sajátjából. Ha minden jól megy, akkor a nap végén valóban visszaadhatja majd mind a kilenc aranyat, és még egy enyhe ferdítéssel bőségesnek nevezhető vacsorára is jutja majd. Bár egyelőre nem kerestek semmi pénzt. *
- Ha megittad, most meg a kezed. * Int fejével az egyik üres lábas felé, és a mellette lévő jeges vizes vödörre mutat. *
- Az a víz tiszta, abba nem rakunk semmit. A kezedet a lábasban mosod, öntesz bele egy kis vizet, és ha végeztél, kiöntöd a másik vödörbe, majd átmosod megint, hogy tiszta maradjon. Az egyik legkomiszabb dolog, amit egy orvos tehet, az az, hogy összekoszolja a sebet, amit előtte kitisztított. * Magyarázza a férfi, nem foglalkozva a korábbi ellenkezéssel. Közben meg is érkezik az újabb betegük, de ennek a testéből nem folyik vér, és nem is néz ki úgy, mint aki itt fogja kilehelni a lelkét. Persze a hangos, szamárhangot idéző köhögés alapján nincs egészen jól. Borda bácsi int, hogy ezúttal nem lesz szüksége segítségre, úgyhogy Maavie nyugodtan eszegetheti a kenyeret.
Ha figyel, akkor hallhatja, ahogy a bácsi először a tünetekről kérdezi az óriás nőt. A körülményekről, ahogyan alszik. Megkéri, hogy térdeljen és hajoljon le, hogy a fülét a hátára tapaszthassa, és úgy lélegezzen néhányat. Megismétli ugyan ezt állát az óriás melleihez érintve, a mellkast hallgatva. Megnyugtatja, hogy nem tűnik halálos kórnak. Ugyan olyan virágokat vesz elő, mint amiket az előző ivóban adott át a csapos lánynak, és megkéri a nőt, hogy minden reggel, este, és délben főzzön belőle teát, azt iszogassa. A virágért cserébe nyolc aranyat kap, majdnem annyit, mint segédje teljes vagyona volt nemrég. Az egész nem tart tovább egy harmad fertályóránál, és a megkeresett pénzből a gnóm 2 aranyat ad Maavie Svilanak. *
- A legtöbb eset ilyen egyszerű. Ha nem segítünk, nem biztos, hogy megéli a következő hatot, az elmúlt napokban hideg, csípős szél volt éjszakánként. Az egyik sikátorban alszik, ott húzza meg magát éjszakára. Nappal a kikötőben pakol, nincs esélye arra, hogy kipihenje a bajt. A virágok segíteni fognak, de csak a tünetet enyhítik, nem az okot.
* Valóban a legtöbben úgy vannak ezzel a szakmával, mint Maavie. A legtöbbeknek sok, a legtöbben inkább súrolnak piszkos padlót, és még kurvának is többen mennek, mint gyógyítónak. Mégis, ez az, amihez az öreg gnóm igazán ért, és ezzel lehet rövid úton elég pénzt keresni ahhoz, hogy meghúzhassák magukat egy szobában az éjszakára. A lány kiáltását, miszerint társuk még nem halott, szomorú, de hálás mosollyal fogadja a két férfi, ahogy elindulnak kifelé. Az őszöreg apó viszont nem szól egy szót sem, hiszen felesleges lenne. Ő tudja amit tud, számát se tudja, hány hasonló esetet látott már. Ha gazdag nemes lenne, akkor egészen más esélyekkel indulna. De egy kikötői dokkmunkás, aki esténként tolvaj, és egy szegecsekkel kikezdett kerítés átugrása közben végigvágta a combját, aligha remélhet sokat. Már az is csoda, hogy egyáltalán behozták, ahelyett, hogy ott hagyták volna egy sikátorban, ingóságaitól megfosztottan. Ahogy Vasborda neki lát az előkészületeknek, és a faital lány szem elől veszíti, amaz kifizet 6 aranyat két szelet Piritósért.
Ezeket ahogy visszatér, át is nyújtja a nyafogó leányzónak. *- Előleg. * Mondja, azt nem téve hozzá, hogy pont az ő pénzéből vette, és nem a sajátjából. Ha minden jól megy, akkor a nap végén valóban visszaadhatja majd mind a kilenc aranyat, és még egy enyhe ferdítéssel bőségesnek nevezhető vacsorára is jutja majd. Bár egyelőre nem kerestek semmi pénzt. *
- Ha megittad, most meg a kezed. * Int fejével az egyik üres lábas felé, és a mellette lévő jeges vizes vödörre mutat. *
- Az a víz tiszta, abba nem rakunk semmit. A kezedet a lábasban mosod, öntesz bele egy kis vizet, és ha végeztél, kiöntöd a másik vödörbe, majd átmosod megint, hogy tiszta maradjon. Az egyik legkomiszabb dolog, amit egy orvos tehet, az az, hogy összekoszolja a sebet, amit előtte kitisztított. * Magyarázza a férfi, nem foglalkozva a korábbi ellenkezéssel. Közben meg is érkezik az újabb betegük, de ennek a testéből nem folyik vér, és nem is néz ki úgy, mint aki itt fogja kilehelni a lelkét. Persze a hangos, szamárhangot idéző köhögés alapján nincs egészen jól. Borda bácsi int, hogy ezúttal nem lesz szüksége segítségre, úgyhogy Maavie nyugodtan eszegetheti a kenyeret.
Ha figyel, akkor hallhatja, ahogy a bácsi először a tünetekről kérdezi az óriás nőt. A körülményekről, ahogyan alszik. Megkéri, hogy térdeljen és hajoljon le, hogy a fülét a hátára tapaszthassa, és úgy lélegezzen néhányat. Megismétli ugyan ezt állát az óriás melleihez érintve, a mellkast hallgatva. Megnyugtatja, hogy nem tűnik halálos kórnak. Ugyan olyan virágokat vesz elő, mint amiket az előző ivóban adott át a csapos lánynak, és megkéri a nőt, hogy minden reggel, este, és délben főzzön belőle teát, azt iszogassa. A virágért cserébe nyolc aranyat kap, majdnem annyit, mint segédje teljes vagyona volt nemrég. Az egész nem tart tovább egy harmad fertályóránál, és a megkeresett pénzből a gnóm 2 aranyat ad Maavie Svilanak.
*- A legtöbb eset ilyen egyszerű. Ha nem segítünk, nem biztos, hogy megéli a következő hatot, az elmúlt napokban hideg, csípős szél volt éjszakánként. Az egyik sikátorban alszik, ott húzza meg magát éjszakára. Nappal a kikötőben pakol, nincs esélye arra, hogy kipihenje a bajt. A virágok segíteni fognak, de csak a tünetet enyhítik, nem az okot.
815. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-26 21:32:59
Üzenet elküldve: 2025-12-26 21:32:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
*Minden tőle telhetőt megpróbál megtenni, hogy segítse a doktor munkáját, de sajnos muszáj bevallani, hogy ez nem az ő szakmája, a takarítás sokkal jobban ment neki, és ő maga is nyugodtabbnak érezte magát közben. Neki az, ami most előtte történik, rettenetesen sok.*
- Dehogy halott! *Szól bele a szóváltásba hirtelen, majd megszeppenten pislog párat, és azonnal el is hallgat. Nem is érti, hogy miért csinálta, butaság volt. Áll ott, mint egy kőszobor, míg a férfit, akiért most tudat alatt aggódni kezdett, elviszik. Az öreg hangja hozza vissza őt megint csak a valóságba, de ahogy a véres asztalra pillant, úgy érzi, mintha forogni kezdene körülötte a világ. Valószínűleg nem a vér látványa, hanem az egyre régebb óta tartó éhezés, illetve a testi-lelki kimerültség az oka, Maavie mégis ennek tudja be a hirtelen rosszullétet.*
- Jó, csinálom. *Reszkető kézzel kezdi el lemosni az asztalt, de ösztönei mégis azt súgják, hogy talán jobb volna, ha menekülne. Megint. Olyan érzése támad, mintha orvosi rendelő helyett egy vesztőhelyre került volna, amelyre csak ráerősítenek a gnóm borúlátó megjegyzése is. Ide meghalni jönnek az emberek, nem meggyógyulni. Kitartása azonban emberfelettinek bizonyul, hisz még mindig itt van, akkor is, amikor Borda bácsi olyasmiről kezd magyarázni neki, amit egyáltalán nem akart tudni. Összeszorított fogakkal hallgatja, már csak azért sem fogja azt mondani, hogy ő nem akarja ezt hallani, mert borzalmas rémképeket lát miatta, nem beszélve az időközben odakészített fürészről.*
- Én ezt nem tudom, meddig bírom, bácsi… *Motyogja maga elé szégyenkezve, és igyekszik minél távolabb hátrálni az asztaltól, ami egészen addig sikerül is neki, míg bele nem akad a pultba, ahol fel is dönti az egyik bárszéket.*
- Umm, bocsánat! *Kapja a fejét a pultos irányába, majd azon nyomban fel is állítja a felborult széket. Nem tudja, mi jön ez után, de ha sokáig tart még ez az egész, lehet, mégis inkább a megfagyást választja.*
*Minden tőle telhetőt megpróbál megtenni, hogy segítse a doktor munkáját, de sajnos muszáj bevallani, hogy ez nem az ő szakmája, a takarítás sokkal jobban ment neki, és ő maga is nyugodtabbnak érezte magát közben. Neki az, ami most előtte történik, rettenetesen sok.*
- Dehogy halott! *Szól bele a szóváltásba hirtelen, majd megszeppenten pislog párat, és azonnal el is hallgat. Nem is érti, hogy miért csinálta, butaság volt. Áll ott, mint egy kőszobor, míg a férfit, akiért most tudat alatt aggódni kezdett, elviszik. Az öreg hangja hozza vissza őt megint csak a valóságba, de ahogy a véres asztalra pillant, úgy érzi, mintha forogni kezdene körülötte a világ. Valószínűleg nem a vér látványa, hanem az egyre régebb óta tartó éhezés, illetve a testi-lelki kimerültség az oka, Maavie mégis ennek tudja be a hirtelen rosszullétet.*
- Jó, csinálom. *Reszkető kézzel kezdi el lemosni az asztalt, de ösztönei mégis azt súgják, hogy talán jobb volna, ha menekülne. Megint. Olyan érzése támad, mintha orvosi rendelő helyett egy vesztőhelyre került volna, amelyre csak ráerősítenek a gnóm borúlátó megjegyzése is. Ide meghalni jönnek az emberek, nem meggyógyulni. Kitartása azonban emberfelettinek bizonyul, hisz még mindig itt van, akkor is, amikor Borda bácsi olyasmiről kezd magyarázni neki, amit egyáltalán nem akart tudni. Összeszorított fogakkal hallgatja, már csak azért sem fogja azt mondani, hogy ő nem akarja ezt hallani, mert borzalmas rémképeket lát miatta, nem beszélve az időközben odakészített fürészről.*
- Én ezt nem tudom, meddig bírom, bácsi… *Motyogja maga elé szégyenkezve, és igyekszik minél távolabb hátrálni az asztaltól, ami egészen addig sikerül is neki, míg bele nem akad a pultba, ahol fel is dönti az egyik bárszéket.*
- Umm, bocsánat! *Kapja a fejét a pultos irányába, majd azon nyomban fel is állítja a felborult széket. Nem tudja, mi jön ez után, de ha sokáig tart még ez az egész, lehet, mégis inkább a megfagyást választja.*
814. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-26 12:51:45
Üzenet elküldve: 2025-12-26 12:51:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
- A vasat! Gyorsan! * Rivall nem túl kedvesen a megszeppent segítőjére, na nem azért, mert türelmetlen lenne, hanem azért, mert tényleg minden pillanat számít. Szerencsére nem veszi észre a háta mögött zajló ügyetlenkedést, és mire megkapja a piszkavasat, már nincs is ideje ezen gondolkodni. Egyből a sebbe nyomja az izzó fémet, az üvöltésre viszont elégedetten hümmög. Nem leli benne örömét, és nem ezért az elismerés, viszont az jó jel, hogy a betegnek még van ereje ordítani. *
- Cukros vizet igyon sokat, kerülje a teát és az alkoholt. Nem áltatok senkit, valószínűleg már halott, csak még nem tudja. * Mondja az aggódó férfiaknak, akik behozták társukat, aki eddigre a fájdalomtól és a sokktól aléltan fekszik. *
- Tudjátok hogy néz ki a fehér quartan? Abból szedjetek, és a bogyók préselt levével kenegessétek a lábát. A lábát ne mossátok, de alkohollal locsolgathatjátok, hogy tisztítsa a sebet. Ezért most nem kérek fizetséget, mert én se tudom, hogy mennyit segítettem. * Teszi még hozzá halkan, mintha már tényleg egy halott sírja fölött beszélne. Szomorúan csóválja a fejét, ahogy a férfit lassan elviszik. Az összevérzett asztalra néz, és Maaviere. *
- Takarítsd fel a vért. Én addig jobban előkészülök a következőre. * Mondja a lánynak, és ha az nekilát, akkor ő is eltotyog. Szerez egy vasat, ami elég hegyes és vékony, alaposan eltisztítja, és utána a tűz lángjai közé dugja a végét. A söntés mögött beszélget kicsit a csapossal, és egy kis asztalkát hoznak vissza, rajta mindenféle alkohol, víz, méz, és hasonlók. Kötszer is odakerül, meg egy nem túl bizalmat gerjesztő kézi fűrész. Utóbbira remélhetőleg nem lesz szükségük. *
- A comb komisz testrész. * Szólal meg, ha segédje még mindig itt van, és ne mmenekült el. *
- Az ereink között vannak szélesek, és keskenyek. A combban fut az egyik legvastagabb. Ha azt vágod el, szinte hozzáférhetetlen helyen van, elszorítani nem lehet, pedig ők is megpróbálták. Láttad a nadrágszíjat, ami a lábán volt? Olyan szorosra húzták, amennyire csak tudták, és mégis ömlött a vér. Ha korábban hozzák be, a zöld varázsitalok még segíthettek volna. De nem tudták volna megfizetni az árát. * Magyarázkodik az öreg, és arra nem tér ki, hogy magától felhasználta volna saját italai egyikét, vagy sem, tiszta színjóságból. *
- A vasat! Gyorsan! * Rivall nem túl kedvesen a megszeppent segítőjére, na nem azért, mert türelmetlen lenne, hanem azért, mert tényleg minden pillanat számít. Szerencsére nem veszi észre a háta mögött zajló ügyetlenkedést, és mire megkapja a piszkavasat, már nincs is ideje ezen gondolkodni. Egyből a sebbe nyomja az izzó fémet, az üvöltésre viszont elégedetten hümmög. Nem leli benne örömét, és nem ezért az elismerés, viszont az jó jel, hogy a betegnek még van ereje ordítani. *
- Cukros vizet igyon sokat, kerülje a teát és az alkoholt. Nem áltatok senkit, valószínűleg már halott, csak még nem tudja. * Mondja az aggódó férfiaknak, akik behozták társukat, aki eddigre a fájdalomtól és a sokktól aléltan fekszik. *
- Tudjátok hogy néz ki a fehér quartan? Abból szedjetek, és a bogyók préselt levével kenegessétek a lábát. A lábát ne mossátok, de alkohollal locsolgathatjátok, hogy tisztítsa a sebet. Ezért most nem kérek fizetséget, mert én se tudom, hogy mennyit segítettem. * Teszi még hozzá halkan, mintha már tényleg egy halott sírja fölött beszélne. Szomorúan csóválja a fejét, ahogy a férfit lassan elviszik. Az összevérzett asztalra néz, és Maaviere. *
- Takarítsd fel a vért. Én addig jobban előkészülök a következőre. * Mondja a lánynak, és ha az nekilát, akkor ő is eltotyog. Szerez egy vasat, ami elég hegyes és vékony, alaposan eltisztítja, és utána a tűz lángjai közé dugja a végét. A söntés mögött beszélget kicsit a csapossal, és egy kis asztalkát hoznak vissza, rajta mindenféle alkohol, víz, méz, és hasonlók. Kötszer is odakerül, meg egy nem túl bizalmat gerjesztő kézi fűrész. Utóbbira remélhetőleg nem lesz szükségük. *
- A comb komisz testrész. * Szólal meg, ha segédje még mindig itt van, és ne mmenekült el. *
- Az ereink között vannak szélesek, és keskenyek. A combban fut az egyik legvastagabb. Ha azt vágod el, szinte hozzáférhetetlen helyen van, elszorítani nem lehet, pedig ők is megpróbálták. Láttad a nadrágszíjat, ami a lábán volt? Olyan szorosra húzták, amennyire csak tudták, és mégis ömlött a vér. Ha korábban hozzák be, a zöld varázsitalok még segíthettek volna. De nem tudták volna megfizetni az árát. * Magyarázkodik az öreg, és arra nem tér ki, hogy magától felhasználta volna saját italai egyikét, vagy sem, tiszta színjóságból. *
813. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-26 10:56:03
Üzenet elküldve: 2025-12-26 10:56:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
*Még nem is csinált semmit, de az öreg gnóm már most biztos lehet benne, hogy nem a kolduslány lesz a valaha volt leghasznosabb segítsége. Egyelőre csak arra képes, hogy elárulja a nevét, ami valljuk be, édeskevés lehet ahhoz képest, amit elvárna tőle az orvos. Merthogy Borda bácsi kétségkívül az, és talán ismerik is őt, mert a Tink nevű fickó intézkedését követően meg is érkezik az első pórul járt egyén.*
- A micsodát...? *Összerezzen, esetlenül pislog párat, majd pillant a kandalló felé. Nem érti, nem ért semmit. Nem tudja elhinni, hogy egy vágás miatt a halálán lehet valaki, hiába riogatja őt is már órák óta hasonlóval a vénség. Nincs ideje azonban sokáig gondolkodni, csupán nyel egyet, és engedelmeskedve teszi azt, amit kérnek tőle. Félve megy közel a tűzhöz, mintha attól rettegne, hogy a lángok hirtelen kicsapnak a kandallóból és felemésztik őt. Pont annyira megy közel, hogy elérje a piszkavasat, de azt is csak úgy hajlandó megfogni, hogy a ruhája ujját közben a tenyerére húzza.
Odalép vele a doktor mellé, és tartja a kezében az izzó végű szerszámot ön és közveszélyesen egészen addig, míg el nem kérik tőle. Ekkor meg sem nyikkan, csupán a ráncos kezekbe adja az eszköz végét, legalább ekkor ügyelve arra, hogy a másik felével ne égessen meg senkit.
Volnának kérdései, szeretné tudni, hogy mi fog történni, de megszólalni nem mer. Ahogy a sérült felüvölt, szinte ő maga is a bőrében érzi azt a borzasztó fájdalmat, amit átélhet. Már attól verejtékezni kezd a homloka, hogy csak nézi. Most kezdi megérteni, hogy a gnóm nem viccelt, ha ez így folytatódik, akkor a nap végére könnyen lehet, hogy az a két pohár tea az ivó padlóján végzi majd, amit aztán megint neki kell feltakarítania.*
*Még nem is csinált semmit, de az öreg gnóm már most biztos lehet benne, hogy nem a kolduslány lesz a valaha volt leghasznosabb segítsége. Egyelőre csak arra képes, hogy elárulja a nevét, ami valljuk be, édeskevés lehet ahhoz képest, amit elvárna tőle az orvos. Merthogy Borda bácsi kétségkívül az, és talán ismerik is őt, mert a Tink nevű fickó intézkedését követően meg is érkezik az első pórul járt egyén.*
- A micsodát...? *Összerezzen, esetlenül pislog párat, majd pillant a kandalló felé. Nem érti, nem ért semmit. Nem tudja elhinni, hogy egy vágás miatt a halálán lehet valaki, hiába riogatja őt is már órák óta hasonlóval a vénség. Nincs ideje azonban sokáig gondolkodni, csupán nyel egyet, és engedelmeskedve teszi azt, amit kérnek tőle. Félve megy közel a tűzhöz, mintha attól rettegne, hogy a lángok hirtelen kicsapnak a kandallóból és felemésztik őt. Pont annyira megy közel, hogy elérje a piszkavasat, de azt is csak úgy hajlandó megfogni, hogy a ruhája ujját közben a tenyerére húzza.
Odalép vele a doktor mellé, és tartja a kezében az izzó végű szerszámot ön és közveszélyesen egészen addig, míg el nem kérik tőle. Ekkor meg sem nyikkan, csupán a ráncos kezekbe adja az eszköz végét, legalább ekkor ügyelve arra, hogy a másik felével ne égessen meg senkit.
Volnának kérdései, szeretné tudni, hogy mi fog történni, de megszólalni nem mer. Ahogy a sérült felüvölt, szinte ő maga is a bőrében érzi azt a borzasztó fájdalmat, amit átélhet. Már attól verejtékezni kezd a homloka, hogy csak nézi. Most kezdi megérteni, hogy a gnóm nem viccelt, ha ez így folytatódik, akkor a nap végére könnyen lehet, hogy az a két pohár tea az ivó padlóján végzi majd, amit aztán megint neki kell feltakarítania.*
812. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-25 23:19:17
Üzenet elküldve: 2025-12-25 23:19:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
* Az arckifejezés nem puhítja meg a gnóm öreg szívét, úgyhogy nem visszakozik a tervtől, amit kieszelt. Ha Maavie szeretne neki segíteni, és közben egy kis pénzt keresni, akkor kénytelen lesz hasznossá tenni magát. Persze ott a lehetőség, hogy hagyja, hogy az öreg tegyen mindent, nem igazán dolgozik a keze alá, és inkább megpróbálja az egészet csak maguk mögött hagyni, komolyabb erőfeszítés nélkül. De akkor teljes egészében a másik jóindulatára bízza magát, és eddig nem úgy tűnt, mintha a bácsi az a önzetlen, jótékony lélek lenne, aki elnézné az ilyesmit, és megesne rajta a szíve az este végén. *
- Majd mondom hogyan csináld, ne félj. * Legyint csak az ellenkezésre, a kérdésre pedig bólint, majd ki is fejti, hogy pontosan mire számíthat szerencsétlen pára. *
- A legtöbben maguktól jönnek, nem hozzák őket, de lehet, hogy ilyen is akad majd. A kikötő kemény hely, ahol a gyenge elhullik, az erős viszont életben marad. Ezen próbálok változtatni azzal, hogy olyan szolgáltatást nyújtok nekik, amit amúgy nem kapnának meg máshol. Persze hálát ne várj érte, ritka az, hogy megköszönnek ezek bármit is. * Magyarázkodik, a bemutatkozásra viszont megjelenik egy enyhe félmosoly az arcán. *
- Vasborda Rhalkumn, de hívhatsz csak Borda bácsinak. * Biccent a megszeppent szökevénynek, miközben úgy tűnik, hogy az est első betege tényleg nem a saját lábán, hanem mások vállán érkezik. Az pedig sosem jó jel. Ahogy az asztalhoz hozzák, a gnóm tekintete elsötétül. A vágás komolynak néz ki, úgyhogy gyorsan Maaviera pillant. *
- A piszkavasat a tűzből. * Szól, és fejével a kandalló felé int. Gondolatban ostorozza magát, hogy ezt elfelejtette, de nem gondolta, hogy rögtön az első betévedőnél kauterezést kell majd végrehajtsanak. Még szerencse, hogy termetéhez és korához képest igazán jó erőben van, mert így, ha segédje követi az utasításait, gyorsan felszakítja a nadrágot, és szemügyre veszi a sebet. A sejtése beigazolódni látszik, nem azért sápadt az alak, mert keveset volt a napon, hanem azért, mert a fekete nadrágon ugyan nem látszott messziről, de hatalmas mennyiségű vért veszített. Rögtön látja, ahogy bugyog a vér a combjából, és hiába próbálja, hüvelykujjával képtelen elszorítani a vágást annyira, hogy ezt csillapítsa. *
- Kérem a vasat. * Nyúl hátra, a tekintetét egy pillanatra sem véve le a combról. Ha a lány a kezébe adja, akkor egy határozott mozdulattal nyomja a reményei szerint izzó fémet a sebre. Most nem érdekli, hogy tiszta kosz, és azzal sincs idő foglalkozni, hogy borral fertőtlenítsék a sebet. A férfinak csupán percei voltak hátra onnantól kezdve, hogy elvágta magát, és ki tudja, hogy az mennyi ideje volt. Ezért is nem pocsékol rá a zöld italjaiból. A halottakra kár pénzt költeni. *
* Az arckifejezés nem puhítja meg a gnóm öreg szívét, úgyhogy nem visszakozik a tervtől, amit kieszelt. Ha Maavie szeretne neki segíteni, és közben egy kis pénzt keresni, akkor kénytelen lesz hasznossá tenni magát. Persze ott a lehetőség, hogy hagyja, hogy az öreg tegyen mindent, nem igazán dolgozik a keze alá, és inkább megpróbálja az egészet csak maguk mögött hagyni, komolyabb erőfeszítés nélkül. De akkor teljes egészében a másik jóindulatára bízza magát, és eddig nem úgy tűnt, mintha a bácsi az a önzetlen, jótékony lélek lenne, aki elnézné az ilyesmit, és megesne rajta a szíve az este végén. *
- Majd mondom hogyan csináld, ne félj. * Legyint csak az ellenkezésre, a kérdésre pedig bólint, majd ki is fejti, hogy pontosan mire számíthat szerencsétlen pára. *
- A legtöbben maguktól jönnek, nem hozzák őket, de lehet, hogy ilyen is akad majd. A kikötő kemény hely, ahol a gyenge elhullik, az erős viszont életben marad. Ezen próbálok változtatni azzal, hogy olyan szolgáltatást nyújtok nekik, amit amúgy nem kapnának meg máshol. Persze hálát ne várj érte, ritka az, hogy megköszönnek ezek bármit is. * Magyarázkodik, a bemutatkozásra viszont megjelenik egy enyhe félmosoly az arcán. *
- Vasborda Rhalkumn, de hívhatsz csak Borda bácsinak. * Biccent a megszeppent szökevénynek, miközben úgy tűnik, hogy az est első betege tényleg nem a saját lábán, hanem mások vállán érkezik. Az pedig sosem jó jel. Ahogy az asztalhoz hozzák, a gnóm tekintete elsötétül. A vágás komolynak néz ki, úgyhogy gyorsan Maaviera pillant. *
- A piszkavasat a tűzből. * Szól, és fejével a kandalló felé int. Gondolatban ostorozza magát, hogy ezt elfelejtette, de nem gondolta, hogy rögtön az első betévedőnél kauterezést kell majd végrehajtsanak. Még szerencse, hogy termetéhez és korához képest igazán jó erőben van, mert így, ha segédje követi az utasításait, gyorsan felszakítja a nadrágot, és szemügyre veszi a sebet. A sejtése beigazolódni látszik, nem azért sápadt az alak, mert keveset volt a napon, hanem azért, mert a fekete nadrágon ugyan nem látszott messziről, de hatalmas mennyiségű vért veszített. Rögtön látja, ahogy bugyog a vér a combjából, és hiába próbálja, hüvelykujjával képtelen elszorítani a vágást annyira, hogy ezt csillapítsa. *
- Kérem a vasat. * Nyúl hátra, a tekintetét egy pillanatra sem véve le a combról. Ha a lány a kezébe adja, akkor egy határozott mozdulattal nyomja a reményei szerint izzó fémet a sebre. Most nem érdekli, hogy tiszta kosz, és azzal sincs idő foglalkozni, hogy borral fertőtlenítsék a sebet. A férfinak csupán percei voltak hátra onnantól kezdve, hogy elvágta magát, és ki tudja, hogy az mennyi ideje volt. Ezért is nem pocsékol rá a zöld italjaiból. A halottakra kár pénzt költeni. *
811. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-25 21:20:30
Üzenet elküldve: 2025-12-25 21:20:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Wegtoreni Vitorlák//
- A wegtoreni társaságnak azt mondják nincs párja. *Ismétli a szavakat tűnődve.*
-Vajon máshol is így mondják, vagy csak a tűz városában tartja magát a szólás? *Újfent kedvtelve pillant végig a kupecen. A sors kegyéből előszeretettel válogatja meg, kivel osztja meg a lepedőt. Már csak kíváncsisága végett is szívesen markolná a kreol combokat.
Szerencsére Dayaneer hamar tovagörgeti a szót, így könnyedén elhessegeti a hirtelen jött képzetet.*
-Meglennél lepve, mennyi mindenki mondja ezt. *Nincs szavaiban gúny. Rögtön felsejlik számára a báró, s mások is, kik hasonló okokból hagyták maguk mögött a Nyugat Városát. Persze nem csodálkozik a dolgon. Elég egy figyelmetlen gesztus, egy túl nagy haszonnal megköttetett üzlet, s már valaki tyúkszemén táncol az illető. Érzi, hogy a história ennél bizonyára kuszább, de nem kíváncsiskodik. Meghagyja Dayaneernek a történetét. Elégre a bizalom nem adatik csak úgy, bármennyire is kedélyes asztaltársaság ő.*
-Nos, ez pontosan így van. *Mutatóujját az asztallapnak szegezve ad nyomatékot az elhangzottaknak. A lány rátapintott a lényegre Artheniorral kapcsolatban.*
-Ugyan, mi végből sepreném tovább Arthenior utcáit, ha a hála ily rövid kanócon ég? *Megrázza fejét. Nincs min csodálkozni, hisz üdvrivalgáshoz, meghívásokhoz, tisztelethez szokott Wegtorenben. Oly dolgok ezek, melyekért vérét hullatta, s melyek halovány árnyát sem kapta meg a Levegő Városában.*
-Persze nem is vagyok rászorulva a hálájukra. *Fűzi még hozzá morózusan.*
-Elég nekem, ha azt tehetem, amiben jó vagyok. És így is teszek. *Természetesen a fejvadászatnál messzemenőbb tervei is vannak, de ezekbe nincs miért beavassa a szerencsevadászt. Merthogy útszéli kupecnél jóval többre méri a wegtorenit, főleg eddigi csevejük fényében.*
-Így is épp eleget mondtál. *Biccent a városőröket illető felvilágosításra. Csak egy rövid időre bámul ki a párás ablakon. Érdekelné, vajon helyi akció volt, netán a városból irányított. Meg fogja tudni.
Nem tud nem elmosolyodni Dayaneer szüntelen kíváncsiskodásán. Amaz úgy igyekszik magába szívni az információt, mint a kiszáradt föld a nyári esőt. Nem zavarja a dolog, épp ellenkezőleg. Valahol legyezi hiúságát ez a körmönfont érdeklődés.*
-Ugyan. A Viharfiak voltak olyan kedvesek, s elhozták nekem azt. *Az asztal szélének támasztott lándzsa felé bök állával.*
-Cserébe csak egy apróságot kellett elintéznem nekik. Roppant mód zavarta a tengerészek csőrét, hogy a "Patkányok Bajnokának" nem akad kihívója. Ezúttal akadt. *Egy jelentőségteljes mosollyal intézi el a történet befejezését. Ajkaihoz emeli a söröskorsót, majd legurítja a maradékát. Van egy olyan sejtése, hogy a részletekbe nem kell beavatnia a kalmárt. Volt épp elég tanúja az esetnek. Nem is lopta be magát a patkányok szívébe.
Nem bizalmatlan Dayaneerrel, nincs miért. Már csak azért sem, mert számára érdekes információval látta el. Már csak egy dolog ködös előtte.*
-Miért épp a Kikötő? *Szórakozott mozdulattal rázza ki a földre a pipában maradt dohány maradékát, s rejti az eszközt ismét mellső zsebébe.*
-Mi az, ami vonzza a magadfajtát? Arany? *Szürke tekintetét a lány vonásain nyugtatja, hátha elcsíphet rajtuk valamit. Egy nyitott fül mindig jól jön neki.*
//Wegtoreni Vitorlák//
- A wegtoreni társaságnak azt mondják nincs párja. *Ismétli a szavakat tűnődve.*
-Vajon máshol is így mondják, vagy csak a tűz városában tartja magát a szólás? *Újfent kedvtelve pillant végig a kupecen. A sors kegyéből előszeretettel válogatja meg, kivel osztja meg a lepedőt. Már csak kíváncsisága végett is szívesen markolná a kreol combokat.
Szerencsére Dayaneer hamar tovagörgeti a szót, így könnyedén elhessegeti a hirtelen jött képzetet.*
-Meglennél lepve, mennyi mindenki mondja ezt. *Nincs szavaiban gúny. Rögtön felsejlik számára a báró, s mások is, kik hasonló okokból hagyták maguk mögött a Nyugat Városát. Persze nem csodálkozik a dolgon. Elég egy figyelmetlen gesztus, egy túl nagy haszonnal megköttetett üzlet, s már valaki tyúkszemén táncol az illető. Érzi, hogy a história ennél bizonyára kuszább, de nem kíváncsiskodik. Meghagyja Dayaneernek a történetét. Elégre a bizalom nem adatik csak úgy, bármennyire is kedélyes asztaltársaság ő.*
-Nos, ez pontosan így van. *Mutatóujját az asztallapnak szegezve ad nyomatékot az elhangzottaknak. A lány rátapintott a lényegre Artheniorral kapcsolatban.*
-Ugyan, mi végből sepreném tovább Arthenior utcáit, ha a hála ily rövid kanócon ég? *Megrázza fejét. Nincs min csodálkozni, hisz üdvrivalgáshoz, meghívásokhoz, tisztelethez szokott Wegtorenben. Oly dolgok ezek, melyekért vérét hullatta, s melyek halovány árnyát sem kapta meg a Levegő Városában.*
-Persze nem is vagyok rászorulva a hálájukra. *Fűzi még hozzá morózusan.*
-Elég nekem, ha azt tehetem, amiben jó vagyok. És így is teszek. *Természetesen a fejvadászatnál messzemenőbb tervei is vannak, de ezekbe nincs miért beavassa a szerencsevadászt. Merthogy útszéli kupecnél jóval többre méri a wegtorenit, főleg eddigi csevejük fényében.*
-Így is épp eleget mondtál. *Biccent a városőröket illető felvilágosításra. Csak egy rövid időre bámul ki a párás ablakon. Érdekelné, vajon helyi akció volt, netán a városból irányított. Meg fogja tudni.
Nem tud nem elmosolyodni Dayaneer szüntelen kíváncsiskodásán. Amaz úgy igyekszik magába szívni az információt, mint a kiszáradt föld a nyári esőt. Nem zavarja a dolog, épp ellenkezőleg. Valahol legyezi hiúságát ez a körmönfont érdeklődés.*
-Ugyan. A Viharfiak voltak olyan kedvesek, s elhozták nekem azt. *Az asztal szélének támasztott lándzsa felé bök állával.*
-Cserébe csak egy apróságot kellett elintéznem nekik. Roppant mód zavarta a tengerészek csőrét, hogy a "Patkányok Bajnokának" nem akad kihívója. Ezúttal akadt. *Egy jelentőségteljes mosollyal intézi el a történet befejezését. Ajkaihoz emeli a söröskorsót, majd legurítja a maradékát. Van egy olyan sejtése, hogy a részletekbe nem kell beavatnia a kalmárt. Volt épp elég tanúja az esetnek. Nem is lopta be magát a patkányok szívébe.
Nem bizalmatlan Dayaneerrel, nincs miért. Már csak azért sem, mert számára érdekes információval látta el. Már csak egy dolog ködös előtte.*
-Miért épp a Kikötő? *Szórakozott mozdulattal rázza ki a földre a pipában maradt dohány maradékát, s rejti az eszközt ismét mellső zsebébe.*
-Mi az, ami vonzza a magadfajtát? Arany? *Szürke tekintetét a lány vonásain nyugtatja, hátha elcsíphet rajtuk valamit. Egy nyitott fül mindig jól jön neki.*
810. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-25 11:06:43
Üzenet elküldve: 2025-12-25 11:06:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
*A lány arcára kiül, mennyire rosszul érinti, hogy át kellett adnia a nagy nehezen összekuporgatott vagyonát. Szerencsétlenül és segítséget várva pillant most az apó szemeibe, hisz neki így már tényleg semmije sem maradt. Éhes és kiszolgáltatott, sorsa csak a körülötte lévők jóságán múlik.
Az öreg végül nem hozzá, hanem már sokadszor ehhez a Tinkhez szól. Nem teljesen érti, hogy már megint mi történik, így hát csak hallgat egészen addig, míg újra hozzá nem kezdenek beszélni. Félelemmel teli kékjeivel kezd pislogni, amikor lassan ugyan, de felfogja, hogy sérülteket és betegeket készül ellátni a gnóm, és ebben rá is számít.*
- Én… Nem tudom… *Hebegi megszeppenve. Felmosni sokkal könnyebb feladat volt, ott csak a mocskot kellett lesikálni a padlóról, de, hogy emberek élete múljon akár rajta, azt nem tudja elképzelni.*
- Nekem nincs erőm lefogni senkit, bácsi. *Teszi még hozzá esetlenül, ujjaival babrálva maga előtt szégyenében. Persze, mindezek ellenére nem megy sehová, itt marad, hisz nincs más választása. Vagy ez vagy megfagy a hidegben.*
- Mi lesz most? Mi történik? Ide fogják hozni a betegeket? *Kérdezi továbbra is értetlenül, miközben már felállt a kandalló mellől, és úgy toporog idegesen. Szeretne segíteni, az érte kapott „jutalmat” pedig még annál is jobban szeretné, de kételkedik magában, és az öreg megjegyzései most sem segítenek abban, hogy meg tudjon nyugodni, sőt, inkább elrettentőnek mondaná őket.*
- Amúgy hívjon Maavienak… *Nyökögi el végül a nevét. Nem tudja, hogy miért most, de talán szükség lehet majd rá az elkövetkezendő percekben, hogy szólíthassa valahogy.
Az események közben hamar felgyorsulnak, az első pórul jártat már be is hozzák az ajtón. Egy mélyebb vágás látszódik a lábán szakadt nadrágja alatt. Valószínűleg beleakadt valami élesbe vagy hegyesbe odakint, ami ezen a szemétdombon gyakran előfordul.*
*A lány arcára kiül, mennyire rosszul érinti, hogy át kellett adnia a nagy nehezen összekuporgatott vagyonát. Szerencsétlenül és segítséget várva pillant most az apó szemeibe, hisz neki így már tényleg semmije sem maradt. Éhes és kiszolgáltatott, sorsa csak a körülötte lévők jóságán múlik.
Az öreg végül nem hozzá, hanem már sokadszor ehhez a Tinkhez szól. Nem teljesen érti, hogy már megint mi történik, így hát csak hallgat egészen addig, míg újra hozzá nem kezdenek beszélni. Félelemmel teli kékjeivel kezd pislogni, amikor lassan ugyan, de felfogja, hogy sérülteket és betegeket készül ellátni a gnóm, és ebben rá is számít.*
- Én… Nem tudom… *Hebegi megszeppenve. Felmosni sokkal könnyebb feladat volt, ott csak a mocskot kellett lesikálni a padlóról, de, hogy emberek élete múljon akár rajta, azt nem tudja elképzelni.*
- Nekem nincs erőm lefogni senkit, bácsi. *Teszi még hozzá esetlenül, ujjaival babrálva maga előtt szégyenében. Persze, mindezek ellenére nem megy sehová, itt marad, hisz nincs más választása. Vagy ez vagy megfagy a hidegben.*
- Mi lesz most? Mi történik? Ide fogják hozni a betegeket? *Kérdezi továbbra is értetlenül, miközben már felállt a kandalló mellől, és úgy toporog idegesen. Szeretne segíteni, az érte kapott „jutalmat” pedig még annál is jobban szeretné, de kételkedik magában, és az öreg megjegyzései most sem segítenek abban, hogy meg tudjon nyugodni, sőt, inkább elrettentőnek mondaná őket.*
- Amúgy hívjon Maavienak… *Nyökögi el végül a nevét. Nem tudja, hogy miért most, de talán szükség lehet majd rá az elkövetkezendő percekben, hogy szólíthassa valahogy.
Az események közben hamar felgyorsulnak, az első pórul jártat már be is hozzák az ajtón. Egy mélyebb vágás látszódik a lábán szakadt nadrágja alatt. Valószínűleg beleakadt valami élesbe vagy hegyesbe odakint, ami ezen a szemétdombon gyakran előfordul.*
809. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-24 22:42:13
Üzenet elküldve: 2025-12-24 22:42:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
* Úgy tűnik, hogy szerencsétlen pára igazán magának való, és nem is igazán ért sok mindenhez. Persze erre valahol számított is az öreg, aki a számára átadott aranyakat nézi. Nem akarta elvenni a szegény lány minden vagyonát, és nem kételkedik benne, hogy valóban ez az összes pénz, ami nála van. Mégis úgy érzi, hogy valamennyire tudja használni, valamire csak jó lesz. Persze a pite próbája az evés, úgyhogy a gnóm a csapos felé pillant, anélkül, hogy bármit mondana a kandalló mellett melegedő társaságának. *
- Tink, szólhatsz az embereknek, hogy Borda bácsi kész dolgozni. Ételt, italt, és pénzt fogadunk el, de ha valaki cipőt tud hozni, meg meleg ruhát, az is jöhet. Ahogy mindig, gyógyfüvet és kötszert is elfogadok. * Mondja a csaposnak, ahogy neki áll, hogy a kis asztalkánál valamennyire rendet tegyen. Megint alkoholt hoznak neki, de most nem megissza, hanem egy tiszta rongyot áztat bele, és azzal törölgeti el az asztalkát, hogy tiszta legyen. *
- Ha enni akarsz, és ágyban aludni, akkor segíts nekem. Kötszert vágsz, ha kell, lefogod őket, ha arra kérlek, sebet tisztítasz. Ha ügyes vagy, akkor megmenthetünk, vagy legalább jobbá tehetünk néhány életet ma, és közben még azt is elérjük, hogy ne éhesen feküdjünk le este. A kikötőben mindig van valaki, akinek segítségre van szüksége. A legtöbb orvos sarlatán, és/vagy annyi pénzt kér a szolgálataiért, hogy senki nem képes megfizetni. Én nem ilyen vagyok. * Magyarázza a másiknak, hogy mihez is készül. Maavien múlik, hogy ezek után mennyire szeretne maradni, és segédkezni az öregnek. *
- Ha maradsz, jobb is, hogy üres a gyomrod. Lehet, hogy olyat fogsz látni, amitől kijön belőled még a tea is. Aki nem gyakorlott, annak nem szokott könnyű lenni ez a szakma. * Figyelmezteti még halkan a gnóm, miközben azt figyeli, hogy a Tinknek hívott figura elindítja a riadóláncot, és szép lassan híre megy annak, hogy az öreg alkoholista ismét dolgozni kezdett. *
* Úgy tűnik, hogy szerencsétlen pára igazán magának való, és nem is igazán ért sok mindenhez. Persze erre valahol számított is az öreg, aki a számára átadott aranyakat nézi. Nem akarta elvenni a szegény lány minden vagyonát, és nem kételkedik benne, hogy valóban ez az összes pénz, ami nála van. Mégis úgy érzi, hogy valamennyire tudja használni, valamire csak jó lesz. Persze a pite próbája az evés, úgyhogy a gnóm a csapos felé pillant, anélkül, hogy bármit mondana a kandalló mellett melegedő társaságának. *
- Tink, szólhatsz az embereknek, hogy Borda bácsi kész dolgozni. Ételt, italt, és pénzt fogadunk el, de ha valaki cipőt tud hozni, meg meleg ruhát, az is jöhet. Ahogy mindig, gyógyfüvet és kötszert is elfogadok. * Mondja a csaposnak, ahogy neki áll, hogy a kis asztalkánál valamennyire rendet tegyen. Megint alkoholt hoznak neki, de most nem megissza, hanem egy tiszta rongyot áztat bele, és azzal törölgeti el az asztalkát, hogy tiszta legyen. *
- Ha enni akarsz, és ágyban aludni, akkor segíts nekem. Kötszert vágsz, ha kell, lefogod őket, ha arra kérlek, sebet tisztítasz. Ha ügyes vagy, akkor megmenthetünk, vagy legalább jobbá tehetünk néhány életet ma, és közben még azt is elérjük, hogy ne éhesen feküdjünk le este. A kikötőben mindig van valaki, akinek segítségre van szüksége. A legtöbb orvos sarlatán, és/vagy annyi pénzt kér a szolgálataiért, hogy senki nem képes megfizetni. Én nem ilyen vagyok. * Magyarázza a másiknak, hogy mihez is készül. Maavien múlik, hogy ezek után mennyire szeretne maradni, és segédkezni az öregnek. *
- Ha maradsz, jobb is, hogy üres a gyomrod. Lehet, hogy olyat fogsz látni, amitől kijön belőled még a tea is. Aki nem gyakorlott, annak nem szokott könnyű lenni ez a szakma. * Figyelmezteti még halkan a gnóm, miközben azt figyeli, hogy a Tinknek hívott figura elindítja a riadóláncot, és szép lassan híre megy annak, hogy az öreg alkoholista ismét dolgozni kezdett. *
808. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-24 20:24:07
Üzenet elküldve: 2025-12-24 20:24:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
*Némán rázza meg a fejét a megállapításra, miszerint nincs pénze. Természetesen nagyon hálás a gnóm segítségéért, de mást nem tehet, minthogy megköszöni, és ezt meg is tette, amikor a teát kapta, habár a bögre a kezei között idő közben már majdnem teljesen kiürült. Már csak egy kevés tea lötyög az alján, pedig igyekezett beosztani, és kiélvezni, hogy volt neki.*
- Most sem könnyű. *Motyogja. Persze, a történet bonyolultabb annál, mintsem, hogy a szökések számával fény derüljön a teljes igazságra. Nem véletlen, hogy szegény lány össze van zavarodva, és sok mindenre nem emlékszik abból, ami vele történt. Az öreg viszont jó emberismerőnek minősül, az elhangzottakból hamar leszűri, hogy a lány nem okos. Ami az ügyességét illeti, abban talán egy fokkal jobb, de semmi kiemelkedő. Szürke kisegér ő, akit bárki eltaposhat ebben a zord világban.*
- Ahj… *Sóhajt fel végül a tényre, amire valahol számított. Hát persze, hogy fizetés nélkül nem tölthetik itt az éjszakát. Senkinek sincs akkora szíve, hogy megszánja őket, ez csak egy szép álom, ami sohasem válik valósággá.
A kérdés a pénzről másodszor is elhangzik, s ekkor már fenyegetésnek érzi a szavakat, kissé össze is húzza magát ültében, majd még az eddigieknél is csendesebbé válik.*
- Nem. *Feleli a feltett kérdésre, de az előzőekre semmit sem mond. Hosszasan gondolkozik, míg végül a sártól mocskos nadrágja zsebében kezd kutatni, amíg elő nem kotor belőle 9 darab aranyérmét, melyeket Vasborda Rhalkumn elé tesz le a pultra.*
- Ennyi az összes. *Mondja egyszerűen, elárulva ezzel, hogy korábban hazudott. Nem azért, hogy kihasználja az öreg gnómot, csupán ezt a pár aranyérmét a legrosszabb időkre akarta megtartani, és egyébként sincs tisztában azzal, hogy mennyit érhet. Szerinte annyit sem, hogy megvacsorázhasson belőle.*
*Némán rázza meg a fejét a megállapításra, miszerint nincs pénze. Természetesen nagyon hálás a gnóm segítségéért, de mást nem tehet, minthogy megköszöni, és ezt meg is tette, amikor a teát kapta, habár a bögre a kezei között idő közben már majdnem teljesen kiürült. Már csak egy kevés tea lötyög az alján, pedig igyekezett beosztani, és kiélvezni, hogy volt neki.*
- Most sem könnyű. *Motyogja. Persze, a történet bonyolultabb annál, mintsem, hogy a szökések számával fény derüljön a teljes igazságra. Nem véletlen, hogy szegény lány össze van zavarodva, és sok mindenre nem emlékszik abból, ami vele történt. Az öreg viszont jó emberismerőnek minősül, az elhangzottakból hamar leszűri, hogy a lány nem okos. Ami az ügyességét illeti, abban talán egy fokkal jobb, de semmi kiemelkedő. Szürke kisegér ő, akit bárki eltaposhat ebben a zord világban.*
- Ahj… *Sóhajt fel végül a tényre, amire valahol számított. Hát persze, hogy fizetés nélkül nem tölthetik itt az éjszakát. Senkinek sincs akkora szíve, hogy megszánja őket, ez csak egy szép álom, ami sohasem válik valósággá.
A kérdés a pénzről másodszor is elhangzik, s ekkor már fenyegetésnek érzi a szavakat, kissé össze is húzza magát ültében, majd még az eddigieknél is csendesebbé válik.*
- Nem. *Feleli a feltett kérdésre, de az előzőekre semmit sem mond. Hosszasan gondolkozik, míg végül a sártól mocskos nadrágja zsebében kezd kutatni, amíg elő nem kotor belőle 9 darab aranyérmét, melyeket Vasborda Rhalkumn elé tesz le a pultra.
*- Ennyi az összes. *Mondja egyszerűen, elárulva ezzel, hogy korábban hazudott. Nem azért, hogy kihasználja az öreg gnómot, csupán ezt a pár aranyérmét a legrosszabb időkre akarta megtartani, és egyébként sincs tisztában azzal, hogy mennyit érhet. Szerinte annyit sem, hogy megvacsorázhasson belőle.*
807. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-24 18:42:52
Üzenet elküldve: 2025-12-24 18:42:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
* Az újabb ital szintén a gyomrában végzi, és ettől már kellemes meleg kezdi el átjárni. Jól ismert érzés, ami egy csapásra jobb kedvre deríti, de mégis jobb lett volna ingyen inni. Főleg, hogy rohamosan fogynak aranytartalékai. *
- Gondolom nincs pénzed. * Jegyzi meg az őszöreg gnóm, amikor finoman tudtára hozza a lány, hogy éhes. Egyelőre viszont nem ad le újabb rendelést, se ital, se étel nem érkezik hát. Nehéz lenne ezért megfedni, hiszen önzetlenül fizette a teát is, és az italt is felajánlotta már, anélkül, hogy viszonzást várna érte. *
- Nehéz élet lehetett, ha számát se tudod, hányszor szöktél. * Csóválja inkább szomorúan a fejét, mélyet sóhajtva. Persze ha valaki filozofikus kedvében lenne, akkor elkezdhetné fejtegetni, hogy ugyan mit jelent szökni, de a vénség egyelőre nem szalad ilyen messzire gondolatban. Sokkal inkább két lábbal a földön jár most, és úgy érzi, hogy beszélgetőpartnere fogságból fogságba jár. Ami nem vall se eszességre, se túlzott ügyességre. *
- Maradhatunk, ha megfizetjük. * Bólint a vénség, és számot vet magában, hogy mennyi pénze van még. Ha ilyen mértékben issza a rumot, akkor nem sok, persze ő már megszokta, hogy az utcán éjszakázik. Főleg, hogy egy szoba annyiba kerül, mint egy pohár rum, és ha választania kell a kettő között, akkor ritkán választja utóbbit. *
- Gondolom nincs semmi pénzed. * Szól szintén halkan, tekintete fürkészve figyeli a másik arcát, ahogy a választ várja. *
- Értesz valamihez? A menekülésen kívül. * Teszi fel az újabb kérdést, ha választ kap az előzőre. Próbálja felmérni, hogy mennyi kedvesség milyen haszonnal kecsegtet. Bármennyire is szeret segíteni másokon, egyelőre melegben vannak, forró italt szerzett, és egy rögtönzött lábbelit is adott már. Jótékonyságának is vannak határai, amin túl önzetlenül nem szeret segíteni. Más a helyzet, ha remélhet cserébe valamit. *
* Az újabb ital szintén a gyomrában végzi, és ettől már kellemes meleg kezdi el átjárni. Jól ismert érzés, ami egy csapásra jobb kedvre deríti, de mégis jobb lett volna ingyen inni. Főleg, hogy rohamosan fogynak aranytartalékai. *
- Gondolom nincs pénzed. * Jegyzi meg az őszöreg gnóm, amikor finoman tudtára hozza a lány, hogy éhes. Egyelőre viszont nem ad le újabb rendelést, se ital, se étel nem érkezik hát. Nehéz lenne ezért megfedni, hiszen önzetlenül fizette a teát is, és az italt is felajánlotta már, anélkül, hogy viszonzást várna érte. *
- Nehéz élet lehetett, ha számát se tudod, hányszor szöktél. * Csóválja inkább szomorúan a fejét, mélyet sóhajtva. Persze ha valaki filozofikus kedvében lenne, akkor elkezdhetné fejtegetni, hogy ugyan mit jelent szökni, de a vénség egyelőre nem szalad ilyen messzire gondolatban. Sokkal inkább két lábbal a földön jár most, és úgy érzi, hogy beszélgetőpartnere fogságból fogságba jár. Ami nem vall se eszességre, se túlzott ügyességre. *
- Maradhatunk, ha megfizetjük. * Bólint a vénség, és számot vet magában, hogy mennyi pénze van még. Ha ilyen mértékben issza a rumot, akkor nem sok, persze ő már megszokta, hogy az utcán éjszakázik. Főleg, hogy egy szoba annyiba kerül, mint egy pohár rum, és ha választania kell a kettő között, akkor ritkán választja utóbbit. *
- Gondolom nincs semmi pénzed. * Szól szintén halkan, tekintete fürkészve figyeli a másik arcát, ahogy a választ várja. *
- Értesz valamihez? A menekülésen kívül. * Teszi fel az újabb kérdést, ha választ kap az előzőre. Próbálja felmérni, hogy mennyi kedvesség milyen haszonnal kecsegtet. Bármennyire is szeret segíteni másokon, egyelőre melegben vannak, forró italt szerzett, és egy rögtönzött lábbelit is adott már. Jótékonyságának is vannak határai, amin túl önzetlenül nem szeret segíteni. Más a helyzet, ha remélhet cserébe valamit. *
806. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-24 09:06:36
Üzenet elküldve: 2025-12-24 09:06:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
*Alsó ajkait harapdálva figyeli, ahogy az öreg gnóm már a második pohár italért teszi le a pultra az aranyat.*
- Nem kérek, köszönöm. Én csak éhes vagyok… *Nyögi ki végül szíve legnagyobb gondját-baját. Az alkoholtól egyébként is irtózik, furcsa és félelmetes dolgokat csinál az vele, egész biztos benne, hogy mágia, boszorkányság áll a kotyvalék mögött. Amiatt is tart, hogy mi lesz a bácsival, ha túl sokat iszik belőle, de a neki szegezett kérdések miatt nincs ideje ezen rágódnia.*
- Nem tudom! *Vágja rá rémülten. Sok mindenre nem emlékszik arról az éjszakáról, mikor először láthatta a holdak fényét, és a következő napokat illetően is hiányosak az emlékei. S bár a gnóm nem faggatni akarja őt, szegény lány mégis úgy érzi, hogy sarokba akarják szorítani, így ismét egyre hallgatagabbá válik, és igyekszik kerülni az öreg tekintetét.*
- Én nem mondtam ilyet. *Motyogja, amikor a gnóm azt állítja, hogy nem túl okos, a lány pedig rögtön szabadkozni is kezd. Tényleg nem mondott ilyet, bár lehet, hogy gondolt rá. Együtt nevetni sajnos nem tud az apóval, még csak mosolyogni sem képes, de hallgatja, figyel rá, még ha nem is tűnik úgy.*
- Remélem, hogy nem fog fájni. *Mond csupán ennyit a bilincseinek leszedésére kitalált tervet illetően. Sem a véső, sem a kalapács nem hangzik jól, főleg nem úgy, ahogy lelki szemei előtt megjelenik a művelet és a vas hangos csengése, miközben ütik. Pontosan ezt hallotta akkor is, amikor hosszú évekkel ezelőtt ráadták a béklyókat…*
- Mondja, maga szerint maradhatunk itt éjszakára? *Kérdezi végül. Sok reményt nem fűz hozzá, de újdonsült társaságának itteni ismeretségéből ítélve egy halvány, apró remény talán mégis van rá, hogy ha nem is puha ágyban, de legalább nem kint a fagyban kell töltenie a sötét éjszakát.*
*Alsó ajkait harapdálva figyeli, ahogy az öreg gnóm már a második pohár italért teszi le a pultra az aranyat.*
- Nem kérek, köszönöm. Én csak éhes vagyok… *Nyögi ki végül szíve legnagyobb gondját-baját. Az alkoholtól egyébként is irtózik, furcsa és félelmetes dolgokat csinál az vele, egész biztos benne, hogy mágia, boszorkányság áll a kotyvalék mögött. Amiatt is tart, hogy mi lesz a bácsival, ha túl sokat iszik belőle, de a neki szegezett kérdések miatt nincs ideje ezen rágódnia.*
- Nem tudom! *Vágja rá rémülten. Sok mindenre nem emlékszik arról az éjszakáról, mikor először láthatta a holdak fényét, és a következő napokat illetően is hiányosak az emlékei. S bár a gnóm nem faggatni akarja őt, szegény lány mégis úgy érzi, hogy sarokba akarják szorítani, így ismét egyre hallgatagabbá válik, és igyekszik kerülni az öreg tekintetét.*
- Én nem mondtam ilyet. *Motyogja, amikor a gnóm azt állítja, hogy nem túl okos, a lány pedig rögtön szabadkozni is kezd. Tényleg nem mondott ilyet, bár lehet, hogy gondolt rá. Együtt nevetni sajnos nem tud az apóval, még csak mosolyogni sem képes, de hallgatja, figyel rá, még ha nem is tűnik úgy.*
- Remélem, hogy nem fog fájni. *Mond csupán ennyit a bilincseinek leszedésére kitalált tervet illetően. Sem a véső, sem a kalapács nem hangzik jól, főleg nem úgy, ahogy lelki szemei előtt megjelenik a művelet és a vas hangos csengése, miközben ütik. Pontosan ezt hallotta akkor is, amikor hosszú évekkel ezelőtt ráadták a béklyókat…*
- Mondja, maga szerint maradhatunk itt éjszakára? *Kérdezi végül. Sok reményt nem fűz hozzá, de újdonsült társaságának itteni ismeretségéből ítélve egy halvány, apró remény talán mégis van rá, hogy ha nem is puha ágyban, de legalább nem kint a fagyban kell töltenie a sötét éjszakát.*
805. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-23 18:55:33
Üzenet elküldve: 2025-12-23 18:55:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
* Miközben Vasborda jóleső érzéssel önti a rumot a gallérja mögé, már le is teszi az újabb 10 aranyat a következő poharat kérve. Hogy biztosan egyértelmű legyen mit szeretne, meg is kopogtatja az asztal lapját az arannyal, majd lecsapja a poharat, de nem durván, nem hangosan, éppen csak hogy koccanjon a bútorhoz. *
- Na, ez jobban felmelegít, mint bármilyen tűz, keeheehee. * Nevet halkan, majd a másikra fordítja pillantását, elszakítva azt az üres pohártól. *
- Te kérsz esetleg egy kupicával? * Ajánlkozik, mit sem sejtve róla, hogy szegény lány nem csak fázott, de éhes is. Persze ha kevésbé lenne ruhákba bugyolálva, és az ivóban jobb lenne a fény, hiszen öreg szeme már egyre romlik, akkor talán látná a jeleket szegény párán, és magától ajánlaná fel, hogy fizet neki ételt is. *
- Legutóbb? Hányszor szöktél már, te lány? * Kérdezi tőle, de nem számonkérően, hanem érdeklődve. Arra nem mutat rá, mert van benne elég tapintat, hogy Artheniorban senki nem szokta a foglyokat ilyen lánccal fogva tartani, és az ottaniak tökéletesen ismerik a Krenkataur barlangot is. Inkább úgy tűnik, hogy most a fémekről van szó, és ebben a kérdéskörben Bordának már inkább ötletei, mint tényleges tudása van. *
- Meg kell majd néznem pontosan, hogy milyen logika mentén készítették. Lehet, hogy nem látszik rajtam, de van ám sütnivalóm, keeheehee! * Mondja, és a szeme is felcsillan, amikor kobakjára mutat. *
- Nem hiába ismernek messze földön. Ezért tudom, hogy akik a Varjaknál voltak, újak. Engem itt majdnem mindenki ismer. Igaz Tink?! * Kiált a csapos felé, mert még mindig nincs sehol az újabb adag rum. A férfi a söntés mögött morog néhány igen illetlen, és kéretlen kifejezést, aminek a lényege az lenne, hogy Vasborda ha olyan nagyon szeretné a rumot, akkor szopja ki egy tüzelő maihhin borjú csecséből, párzási időszakban. Természetesen ezeket a füle mellett megint elengedi a vén gnóm. *
- De nem tudok biztosat addig, amíg nem látom. A legjobb tippem egyelőre egy véső, és egy kalapács. A béklyókat nem szokták acélból készíteni, rendszerint csak vas, az pedig sokkal törékenyebb, mint az acél. Egy véső és kellő erő könnyedén elroppantja, persze úgy, hogy a karodnak ne essen bántódása. De az is lehet, hogy rájövök a zár nyitjának kulcsára. * Sorol fel néhány lehetőséget, ami hirtelen eszébe jut, de ez után elhallgat, mert végre elé kerül egy pohár, benne az itallal. Már issza is, mint újszülött az anyja tejét. *
* Miközben Vasborda jóleső érzéssel önti a rumot a gallérja mögé, már le is teszi az újabb 10 aranyat
a következő poharat kérve. Hogy biztosan egyértelmű legyen mit szeretne, meg is kopogtatja az asztal lapját az arannyal, majd lecsapja a poharat, de nem durván, nem hangosan, éppen csak hogy koccanjon a bútorhoz. *- Na, ez jobban felmelegít, mint bármilyen tűz, keeheehee. * Nevet halkan, majd a másikra fordítja pillantását, elszakítva azt az üres pohártól. *
- Te kérsz esetleg egy kupicával? * Ajánlkozik, mit sem sejtve róla, hogy szegény lány nem csak fázott, de éhes is. Persze ha kevésbé lenne ruhákba bugyolálva, és az ivóban jobb lenne a fény, hiszen öreg szeme már egyre romlik, akkor talán látná a jeleket szegény párán, és magától ajánlaná fel, hogy fizet neki ételt is. *
- Legutóbb? Hányszor szöktél már, te lány? * Kérdezi tőle, de nem számonkérően, hanem érdeklődve. Arra nem mutat rá, mert van benne elég tapintat, hogy Artheniorban senki nem szokta a foglyokat ilyen lánccal fogva tartani, és az ottaniak tökéletesen ismerik a Krenkataur barlangot is. Inkább úgy tűnik, hogy most a fémekről van szó, és ebben a kérdéskörben Bordának már inkább ötletei, mint tényleges tudása van. *
- Meg kell majd néznem pontosan, hogy milyen logika mentén készítették. Lehet, hogy nem látszik rajtam, de van ám sütnivalóm, keeheehee! * Mondja, és a szeme is felcsillan, amikor kobakjára mutat. *
- Nem hiába ismernek messze földön. Ezért tudom, hogy akik a Varjaknál voltak, újak. Engem itt majdnem mindenki ismer. Igaz Tink?! * Kiált a csapos felé, mert még mindig nincs sehol az újabb adag rum. A férfi a söntés mögött morog néhány igen illetlen, és kéretlen kifejezést, aminek a lényege az lenne, hogy Vasborda ha olyan nagyon szeretné a rumot, akkor szopja ki egy tüzelő maihhin borjú csecséből, párzási időszakban. Természetesen ezeket a füle mellett megint elengedi a vén gnóm. *
- De nem tudok biztosat addig, amíg nem látom. A legjobb tippem egyelőre egy véső, és egy kalapács. A béklyókat nem szokták acélból készíteni, rendszerint csak vas, az pedig sokkal törékenyebb, mint az acél. Egy véső és kellő erő könnyedén elroppantja, persze úgy, hogy a karodnak ne essen bántódása. De az is lehet, hogy rájövök a zár nyitjának kulcsára. * Sorol fel néhány lehetőséget, ami hirtelen eszébe jut, de ez után elhallgat, mert végre elé kerül egy pohár, benne az itallal. Már issza is, mint újszülött az anyja tejét. *
804. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-23 18:33:24
Üzenet elküldve: 2025-12-23 18:33:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
*Szegény lány hirtelen megszeppen, mert úgy fogja fel, mintha a felettébb nyers leteremtés neki szólt volna. Végül rájön, hogy nem, de akkor már mindegy, hisz érzi, hogy a fejébe szállt a vér, a szíve pedig úgy lüktet, hogy majd kiugrik a helyéről, miközben a gyomrában egy egész pillangósereget érez.
Amíg az öreg a maga különös módján intézi a rendelést, addig ő egy szót sem szól, kezeivel azonban rögtön átöleli a kellemesen meleg bögrét most is, amikor megkapja.*
- Igen, és ittam is, ha emlékszik rá, de köszönöm. *Mondja kissé mosolyogva, mert úgy gondolja, hogy a vén gnóm már van annyira szenilis, hogy elfelejtette, hogy még meg is kínálta őt a teából, amit a szőke pultos lánytól kapott a felmosásért. Egy kis ételnek sokkal jobban örült volna, de így sem lesz hálátlan, hisz két pohár teától kevésbé fogja éhesnek érezni magát, mint egytől. Kortyolgatni is kezdi, miközben neki teljesen megfelel az ismét beálló csend, ami egészen addig tart, míg a gnóm ismét faggatni nem kezdi.*
- Artheniorból. Mármint legutóbb onnan. *Mondja röviden, s szavai talán nem adnak igazi választ a feltett kérdésre, de nem is hazudik. Tény, hogy mielőtt a kikötőbe került volna, ebből a városból menekült le, de, hogy azelőtt hol volt, és legfőképp hol van az a hely, ahol évekig tartották fogva, azt ha akarná sem tudná elmondani, mert ő sem tudja.*
- Tényleg tudna benne segíteni? *Bár tett eleget az öreg azért, hogy ne legyen szimpatikus neki, mégis, bizonyos pillanatokban egészen önzetlennek és segítőkésznek tűnik, így a szemei is reménykedve csillannak fel, mikor meghallja, hogy talán abban is tud neki segíteni ez a furcsa szerzet, hogy megszabaduljon a bilincseitől.*
- Hogyan? *Hangzik el végül mégis a kérdés halkan, bizonytalanul.*
*Szegény lány hirtelen megszeppen, mert úgy fogja fel, mintha a felettébb nyers leteremtés neki szólt volna. Végül rájön, hogy nem, de akkor már mindegy, hisz érzi, hogy a fejébe szállt a vér, a szíve pedig úgy lüktet, hogy majd kiugrik a helyéről, miközben a gyomrában egy egész pillangósereget érez.
Amíg az öreg a maga különös módján intézi a rendelést, addig ő egy szót sem szól, kezeivel azonban rögtön átöleli a kellemesen meleg bögrét most is, amikor megkapja.*
- Igen, és ittam is, ha emlékszik rá, de köszönöm. *Mondja kissé mosolyogva, mert úgy gondolja, hogy a vén gnóm már van annyira szenilis, hogy elfelejtette, hogy még meg is kínálta őt a teából, amit a szőke pultos lánytól kapott a felmosásért. Egy kis ételnek sokkal jobban örült volna, de így sem lesz hálátlan, hisz két pohár teától kevésbé fogja éhesnek érezni magát, mint egytől. Kortyolgatni is kezdi, miközben neki teljesen megfelel az ismét beálló csend, ami egészen addig tart, míg a gnóm ismét faggatni nem kezdi.*
- Artheniorból. Mármint legutóbb onnan. *Mondja röviden, s szavai talán nem adnak igazi választ a feltett kérdésre, de nem is hazudik. Tény, hogy mielőtt a kikötőbe került volna, ebből a városból menekült le, de, hogy azelőtt hol volt, és legfőképp hol van az a hely, ahol évekig tartották fogva, azt ha akarná sem tudná elmondani, mert ő sem tudja.*
- Tényleg tudna benne segíteni? *Bár tett eleget az öreg azért, hogy ne legyen szimpatikus neki, mégis, bizonyos pillanatokban egészen önzetlennek és segítőkésznek tűnik, így a szemei is reménykedve csillannak fel, mikor meghallja, hogy talán abban is tud neki segíteni ez a furcsa szerzet, hogy megszabaduljon a bilincseitől.*
- Hogyan? *Hangzik el végül mégis a kérdés halkan, bizonytalanul.*
803. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-23 18:07:58
Üzenet elküldve: 2025-12-23 18:07:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
* A fogadós szokásos mérgelődése és kéretlen szavai mint a huzat a Rumos Rókalyukban, egyik oldalt be, másik oldalt ki. Egyáltalán nem érdekli a vén gnómot, viszont úgy tűnik, hogy a lányka ismét aggódni kezd. Ez már jobban bosszantja a bácsit, mert láthatóan volt elég baja, nem kell neki még több. Zsörtölődve fordul a pultoshoz. *
- Fogd már be a szádat, Tink. Hozz inkább egy rumot, és egy teát. * Mondja az öreg, amire semmi nem történik, csak egy cinikus mosoly kúszik fel a Tinknek nevezett alak arcára. A bácsi a ruhája alatt matat egy darabig, majd elővesz 4 aranyat kifizetni a Teát, és még 10 aranyat a Rumra. Ezután a férfi is elhallgat, és hozzá lát, hogy kiszolgálja őket, miközben Maavie is megnyugodhat kissé. *
- Úgy emlékszem, teát akartál inni a Varjaknál is. * Közli joviális mosollyal, majd ő is helyet foglal, hangos sóhaj mellett. A tartása ültében sem egyenes, és láthatóan egész testében merev, a kor már eléggé kikezdte a szervezetét. Ettől függetlenül a kedve olyan, mintha az előző nézeteltérés sosem történt volna meg. *
- Na és honnan jöttél? * Teszi fel a kérdést halkan, hiszen nem kell mindenkinek tudnia, hogy szökevény a másik. Direkt nem azt kérdezi, hogy honnan szökött, pedig az pontosabb kérdés lenne. Nem akar régi sebeket feltépni, de nem árt, ha tudja, hogy kinek a tyúkszemére lép rá azzal, hogy meghívja a lányt egy teára. Egyébként is, megígérte Relaelnek még évekkel ezelőtt, hogy információt gyűjt neki a kikötőben, és ez a feladata azóta is adott. *
- Egyébként majd megnézem jól azokat a fémeket. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Egész biztosan le tudjuk szedni rólad. ~ Ha másképp nem, hát levágjuk a kezed, és lehúzzuk a csonkról, aztán visszanövesztjük a csonkot zöld itallal. Fájdalmas lesz, de vannak dolgok, amiket csak fájdalmasan lehet elérni. ~
* A fogadós szokásos mérgelődése és kéretlen szavai mint a huzat a Rumos Rókalyukban, egyik oldalt be, másik oldalt ki. Egyáltalán nem érdekli a vén gnómot, viszont úgy tűnik, hogy a lányka ismét aggódni kezd. Ez már jobban bosszantja a bácsit, mert láthatóan volt elég baja, nem kell neki még több. Zsörtölődve fordul a pultoshoz. *
- Fogd már be a szádat, Tink. Hozz inkább egy rumot, és egy teát. * Mondja az öreg, amire semmi nem történik, csak egy cinikus mosoly kúszik fel a Tinknek nevezett alak arcára. A bácsi a ruhája alatt matat egy darabig, majd elővesz 4 aranyat kifizetni a Teát,
és még 10 aranyat a Rumra. Ezután a férfi is elhallgat, és hozzá lát, hogy kiszolgálja őket, miközben Maavie is megnyugodhat kissé. *- Úgy emlékszem, teát akartál inni a Varjaknál is. * Közli joviális mosollyal, majd ő is helyet foglal, hangos sóhaj mellett. A tartása ültében sem egyenes, és láthatóan egész testében merev, a kor már eléggé kikezdte a szervezetét. Ettől függetlenül a kedve olyan, mintha az előző nézeteltérés sosem történt volna meg. *
- Na és honnan jöttél? * Teszi fel a kérdést halkan, hiszen nem kell mindenkinek tudnia, hogy szökevény a másik. Direkt nem azt kérdezi, hogy honnan szökött, pedig az pontosabb kérdés lenne. Nem akar régi sebeket feltépni, de nem árt, ha tudja, hogy kinek a tyúkszemére lép rá azzal, hogy meghívja a lányt egy teára. Egyébként is, megígérte Relaelnek még évekkel ezelőtt, hogy információt gyűjt neki a kikötőben, és ez a feladata azóta is adott. *
- Egyébként majd megnézem jól azokat a fémeket. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Egész biztosan le tudjuk szedni rólad. ~ Ha másképp nem, hát levágjuk a kezed, és lehúzzuk a csonkról, aztán visszanövesztjük a csonkot zöld itallal. Fájdalmas lesz, de vannak dolgok, amiket csak fájdalmasan lehet elérni. ~
802. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-23 16:22:33
Üzenet elküldve: 2025-12-23 16:22:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
*Az ő helyzetében nincs olyan segítség, amivel kapcsolatban akárcsak felmerülhetne, hogy ne fogadja el, főleg, ha az enyhíteni tud a szenvedésén, legyen szó a hidegről, vagy a talpát állandóan felsértő, apró, éles kavicsokról. Az egyetlen ellenérv a rajta lévő, szégyenteljes bilincsek felfedése lett volna, de ezen hamar felül tudott kerekedni.*
- Nem lehet levenni, bácsi. *Rázza meg a fejét szomorúan. Egészen sokáig lógott velük a falhoz láncolva, hogy tudja, lehetetlen szabadulni belőlük, legalábbis az ő eszközeivel biztosan, és persze a szökése után sem egyszer próbálta már őket levenni, sikertelenül. Még csak nem is lakattal, hanem valamiféle csavaros megoldással vannak rázárva a karikák, egyértelműen nem arra tervezték őket, hogy egyszer majd lekerüljenek a lányról.*
- Megtenné kérem, hogy nem riogat tovább azzal, hogy le kell vágni a lábaimat? *Fakad ki aztán, mikor már rövid időn belül másodszor hallja ezt a szörnyűséget. Van elég baja enélkül is, nem akarja még az ördögöt is a falra festeni.*
- Hüm? *Pillant gyaloglás közben újra az öregre, mikor kérdezi őt. Hála a lábára kötött fásliknak, gyorsabban és kényelmesebben tud most már sétálni.*
- Nem tudom, mi az. *Pislog butácskán, ahogy a Krenkataur név elhangzik, de a gnóm nem faggatja tovább, így ő sem próbálja megfejteni a talányt. Az a jellegzetes nevetés a mai nap után egészen biztosan az emlékezetébe vésődik majd, de most egyelőre úgy spurizik be a fogadóba a hideg elől, mintha a holnap már soha el sem jönne.*
- Ó! *Röviden örül meg annak, hogy a kandalló mellé ülhetnek. Fél füllel hallgatja közben a csapost, melyre félre is húzza a száját, és közben reménykedik, hogy itt nem fog ugyanaz történni, mint a másik fogadóban.*
- Itt ne csináljon felfordulást, kérem. Csak… maradjunk csendben, és ne zavarjunk senkit! *Kérleli kísérőjét, miközben le is ül a kandalló közelében, melynek melege számára egy csodálatos ajándék.*
*Az ő helyzetében nincs olyan segítség, amivel kapcsolatban akárcsak felmerülhetne, hogy ne fogadja el, főleg, ha az enyhíteni tud a szenvedésén, legyen szó a hidegről, vagy a talpát állandóan felsértő, apró, éles kavicsokról. Az egyetlen ellenérv a rajta lévő, szégyenteljes bilincsek felfedése lett volna, de ezen hamar felül tudott kerekedni.*
- Nem lehet levenni, bácsi. *Rázza meg a fejét szomorúan. Egészen sokáig lógott velük a falhoz láncolva, hogy tudja, lehetetlen szabadulni belőlük, legalábbis az ő eszközeivel biztosan, és persze a szökése után sem egyszer próbálta már őket levenni, sikertelenül. Még csak nem is lakattal, hanem valamiféle csavaros megoldással vannak rázárva a karikák, egyértelműen nem arra tervezték őket, hogy egyszer majd lekerüljenek a lányról.*
- Megtenné kérem, hogy nem riogat tovább azzal, hogy le kell vágni a lábaimat? *Fakad ki aztán, mikor már rövid időn belül másodszor hallja ezt a szörnyűséget. Van elég baja enélkül is, nem akarja még az ördögöt is a falra festeni.*
- Hüm? *Pillant gyaloglás közben újra az öregre, mikor kérdezi őt. Hála a lábára kötött fásliknak, gyorsabban és kényelmesebben tud most már sétálni.*
- Nem tudom, mi az. *Pislog butácskán, ahogy a Krenkataur név elhangzik, de a gnóm nem faggatja tovább, így ő sem próbálja megfejteni a talányt. Az a jellegzetes nevetés a mai nap után egészen biztosan az emlékezetébe vésődik majd, de most egyelőre úgy spurizik be a fogadóba a hideg elől, mintha a holnap már soha el sem jönne.*
- Ó! *Röviden örül meg annak, hogy a kandalló mellé ülhetnek. Fél füllel hallgatja közben a csapost, melyre félre is húzza a száját, és közben reménykedik, hogy itt nem fog ugyanaz történni, mint a másik fogadóban.*
- Itt ne csináljon felfordulást, kérem. Csak… maradjunk csendben, és ne zavarjunk senkit! *Kérleli kísérőjét, miközben le is ül a kandalló közelében, melynek melege számára egy csodálatos ajándék.*
801. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-23 11:14:10
Üzenet elküldve: 2025-12-23 11:14:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
* Vasborda igazán örül neki, hogy elfogadják a segítségét, a rabláncok nyomaira pedig, ha észre is veszi őket, nem mond semmit. Nem tisztje más múltjában áskálódni, és egyébként se ért mindig egyet az igazságszolgáltatással, úgyhogy nem is feltételez semmi rosszat az eddig igen nyugodt, és visszahúzódó lányról. Bekötözés közben semmi illetlent nem csinál, rutinos és gyors mozdulatokkal dolgozik, láthatóan nem voltak alantas, deviáns céljai azzal, hogy a másik lábfejének közelébe került. Pedig vannak ilyen alakok, ő is ismert néhányat, ha nem is teljesen érti meg a gondolkodásukat. Viszont amikor végez, és felkel, akkor nem állja meg, hogy ne tegyen egy megjegyzést, miközben tovább indul. Szerencsére egész közel van már a Rókalyuk, szinte érzi a csontjaiban a melegét. *
- Az acél és a vas nagyon gyorsan átfagy a hidegben, és nem hatja meg a testhő, szinte égeti azt. Vagy le kellene venni rólad, vagy azt is bekötözni, hogy ne okozzon komolyabb problémákat. Ha túl sok ideig vagy vele a hidegben, ilyen állapotok között, akkor a lábfejed is elveszítheted. * Mondja, ahogy megérkeznek, de nem kioktató, hanem tárgyilagos hangon. Megcsóválja a fejét, arra gondolva, hogy a lány milyen körülmények között került a kikötőbe. Bár rajta nem látszik a sírás nyoma, azért arcára kiül a szomorúság. *
- Krenkataur? * Teszi fel a tárgyilagos kérdést, utalva rá, hogy vajon honnan szökött a nő. Nem mindegy, hogy a tengeren és a hegyen túlról, Wegtorenből, vagy a közeli város börtöntáborából szabadult. Előbbi esetben ugyanis senki nem fogja valószínűleg keresni, de Arthenior népe van olyan pofátlan, hogy ledugja néha a pofáját a kikötőbe. Közben kinyitja az ajtót, és, bár nem látszik rajta, hogy ismerné, de az illemnek megfelelően elsőként lép be a kocsmába. *
- Mindegy is, majd elmeséled, ha akarod. De menjünk, mert megfagyunk, keeheehee. * Nevet halkan, elnyújtva, ahogy az ajtóból még visszafordul. Szerencsére nem kapott semmilyen pofont, ahogy bement, tömegverekedésnek nyoma sincs, úgyhogy akár a szerencsétlen lányka is mehetett volna elöl, de ezt nem tudhatták előre. *
- Gyere, úgy látom van egy hely a kandallónál. * Int a férfi, nem törődve a csapos kellemetlen megjegyzéseivel, amik azt firtatják, hogy ezúttal kifizeti-e a számláját végre. Érezhető, hogy az ivóban tartózkodó, alig maréknyi népség nem igazán örvend a jelenlétüknek, de a gnómon nem látszik, hogy mindez zavarná. *
* Vasborda igazán örül neki, hogy elfogadják a segítségét, a rabláncok nyomaira pedig, ha észre is veszi őket, nem mond semmit. Nem tisztje más múltjában áskálódni, és egyébként se ért mindig egyet az igazságszolgáltatással, úgyhogy nem is feltételez semmi rosszat az eddig igen nyugodt, és visszahúzódó lányról. Bekötözés közben semmi illetlent nem csinál, rutinos és gyors mozdulatokkal dolgozik, láthatóan nem voltak alantas, deviáns céljai azzal, hogy a másik lábfejének közelébe került. Pedig vannak ilyen alakok, ő is ismert néhányat, ha nem is teljesen érti meg a gondolkodásukat. Viszont amikor végez, és felkel, akkor nem állja meg, hogy ne tegyen egy megjegyzést, miközben tovább indul. Szerencsére egész közel van már a Rókalyuk, szinte érzi a csontjaiban a melegét. *
- Az acél és a vas nagyon gyorsan átfagy a hidegben, és nem hatja meg a testhő, szinte égeti azt. Vagy le kellene venni rólad, vagy azt is bekötözni, hogy ne okozzon komolyabb problémákat. Ha túl sok ideig vagy vele a hidegben, ilyen állapotok között, akkor a lábfejed is elveszítheted. * Mondja, ahogy megérkeznek, de nem kioktató, hanem tárgyilagos hangon. Megcsóválja a fejét, arra gondolva, hogy a lány milyen körülmények között került a kikötőbe. Bár rajta nem látszik a sírás nyoma, azért arcára kiül a szomorúság. *
- Krenkataur? * Teszi fel a tárgyilagos kérdést, utalva rá, hogy vajon honnan szökött a nő. Nem mindegy, hogy a tengeren és a hegyen túlról, Wegtorenből, vagy a közeli város börtöntáborából szabadult. Előbbi esetben ugyanis senki nem fogja valószínűleg keresni, de Arthenior népe van olyan pofátlan, hogy ledugja néha a pofáját a kikötőbe. Közben kinyitja az ajtót, és, bár nem látszik rajta, hogy ismerné, de az illemnek megfelelően elsőként lép be a kocsmába. *
- Mindegy is, majd elmeséled, ha akarod. De menjünk, mert megfagyunk, keeheehee. * Nevet halkan, elnyújtva, ahogy az ajtóból még visszafordul. Szerencsére nem kapott semmilyen pofont, ahogy bement, tömegverekedésnek nyoma sincs, úgyhogy akár a szerencsétlen lányka is mehetett volna elöl, de ezt nem tudhatták előre. *
- Gyere, úgy látom van egy hely a kandallónál. * Int a férfi, nem törődve a csapos kellemetlen megjegyzéseivel, amik azt firtatják, hogy ezúttal kifizeti-e a számláját végre. Érezhető, hogy az ivóban tartózkodó, alig maréknyi népség nem igazán örvend a jelenlétüknek, de a gnómon nem látszik, hogy mindez zavarná. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 891-910