Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-01-09 13:16:15
Üzenet elküldve: 2025-01-09 13:16:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
- Nem tudom. *-válaszolja, kissé elgondolkodó hangsúllyal-* A Méla Makréláról nem is hallottam ma estig. De lehet, hogy abban is jók.
*Kissé megvonja a vállait, ujjhegyével tört ritmust kocogtat a kupáján, míg Dayaneer arcát fürkészi. Hogy szándékos vagy véletlen-e az, hogy ködösen fogalmaz? Szándékos, ez teljesen egyértelmű. Sosem volt az a fajta aki nyersen és egyszerűen fejezi ki magát, legalábbis nem olyakor, ha a helyzet mást kíván. És az igaz ugyan, hogy egy ilyen krimóhoz talán jobban illik a nyersesség és egyszerűség, ám szórakoztatóbb az, ha az ember fia ehhez képest homlokegyenest máshogy fejezi ki magát. Egy ideig. Talán. Persze ahhoz, hogy ez ne legyen unalmas, érzékenynek kell lenni a beszélgetőpartner rezdüléseire. Ezt az érzékenységét most az italok és a verés, majd a verést követő újabb italok kissé tompították, de valahol mélyen, ösztönösen tisztában van vele, hogy lassan elsétál a deszka végéig, ahonnan vagy visszafordul, vagy a tengerbe ugrik - csak hogy azzal a képpel éljen, amit nem is olyan régen hallott az egyik matróztól.*
- De én másra gondoltam. *-válaszolja végül-* A tűzrőlpattant leányok hevességének.. nos.. kihasználására, hogy így mondjam. Bár abban nincs kihasználás, ha a dolgot mindenki tetszése szerint élvezi, nemde?
*Aprót legyint a mísz együttérzéssel szőtt szavakra, hüvelykujjával ismét megérintve a sebet, majd ujjára sandít. Azon már nem lát vércseppet, noha a hús és a bőr valóban sajog.*
- Nem fogok elvérezni. *-állapítja meg komoly arccal, de nevetésre álló szemmel-* Bár azt hiszem, nem én lennék az első aki úgy járna egy ilyen helyen. Vagy akár konkrétan itt.
*Kortyol az italából amíg Dayaneer a saját gondolatait próbálja rendezni, s a beállt csönd idejét kihasználja arra, hogy pusztán kedvtelésből újra végignézzen a lányon. Lassan elfogynak-kopnak saját szavai is -az a bizonyos deszka, ugye-, ám arról igazából elképzelése sincs, hogy majdnem-kalóz társa miként vélekedik az este folytatásáról. Még nem sikerült annyira belelátnia Dayaneer kártyáiba, hogy tudja: annak viselkedése természetéből fakadó közvetlenségből és gunyoros játékosságból fakad, vagy valami más van mögötte.*
- Ez így igaz, az utolsó szóig. *-emeli meg kissé kupáját a lány felé-* Ostoba az, aki nem tudja megkülönböztetni egy vadra leső nyugalmát a jóllakottságtól.
*Fejét kissé oldalra biccenti, és úgy keresi tekintetével a zöldesen csillogó szempárt.*
- Sajnos én nem vagyok bölcs. De azért ostoba sem. *-féloldalas, apró mosoly-* Épp ezért igyekszem elkerülni, hogy ma este még több pofont szerezzek be. Bár, az igazat megvallva...
*Aprócska, bizonytalan vállvonás szakítja félbe a mondatot.*
- ..még nem jöttem rá, hogy tőled, például, mire számíthatok.
//Kósza varjak//
- Nem tudom. *-válaszolja, kissé elgondolkodó hangsúllyal-* A Méla Makréláról nem is hallottam ma estig. De lehet, hogy abban is jók.
*Kissé megvonja a vállait, ujjhegyével tört ritmust kocogtat a kupáján, míg Dayaneer arcát fürkészi. Hogy szándékos vagy véletlen-e az, hogy ködösen fogalmaz? Szándékos, ez teljesen egyértelmű. Sosem volt az a fajta aki nyersen és egyszerűen fejezi ki magát, legalábbis nem olyakor, ha a helyzet mást kíván. És az igaz ugyan, hogy egy ilyen krimóhoz talán jobban illik a nyersesség és egyszerűség, ám szórakoztatóbb az, ha az ember fia ehhez képest homlokegyenest máshogy fejezi ki magát. Egy ideig. Talán. Persze ahhoz, hogy ez ne legyen unalmas, érzékenynek kell lenni a beszélgetőpartner rezdüléseire. Ezt az érzékenységét most az italok és a verés, majd a verést követő újabb italok kissé tompították, de valahol mélyen, ösztönösen tisztában van vele, hogy lassan elsétál a deszka végéig, ahonnan vagy visszafordul, vagy a tengerbe ugrik - csak hogy azzal a képpel éljen, amit nem is olyan régen hallott az egyik matróztól.*
- De én másra gondoltam. *-válaszolja végül-* A tűzrőlpattant leányok hevességének.. nos.. kihasználására, hogy így mondjam. Bár abban nincs kihasználás, ha a dolgot mindenki tetszése szerint élvezi, nemde?
*Aprót legyint a mísz együttérzéssel szőtt szavakra, hüvelykujjával ismét megérintve a sebet, majd ujjára sandít. Azon már nem lát vércseppet, noha a hús és a bőr valóban sajog.*
- Nem fogok elvérezni. *-állapítja meg komoly arccal, de nevetésre álló szemmel-* Bár azt hiszem, nem én lennék az első aki úgy járna egy ilyen helyen. Vagy akár konkrétan itt.
*Kortyol az italából amíg Dayaneer a saját gondolatait próbálja rendezni, s a beállt csönd idejét kihasználja arra, hogy pusztán kedvtelésből újra végignézzen a lányon. Lassan elfogynak-kopnak saját szavai is -az a bizonyos deszka, ugye-, ám arról igazából elképzelése sincs, hogy majdnem-kalóz társa miként vélekedik az este folytatásáról. Még nem sikerült annyira belelátnia Dayaneer kártyáiba, hogy tudja: annak viselkedése természetéből fakadó közvetlenségből és gunyoros játékosságból fakad, vagy valami más van mögötte.*
- Ez így igaz, az utolsó szóig. *-emeli meg kissé kupáját a lány felé-* Ostoba az, aki nem tudja megkülönböztetni egy vadra leső nyugalmát a jóllakottságtól.
*Fejét kissé oldalra biccenti, és úgy keresi tekintetével a zöldesen csillogó szempárt.*
- Sajnos én nem vagyok bölcs. De azért ostoba sem. *-féloldalas, apró mosoly-* Épp ezért igyekszem elkerülni, hogy ma este még több pofont szerezzek be. Bár, az igazat megvallva...
*Aprócska, bizonytalan vállvonás szakítja félbe a mondatot.*
- ..még nem jöttem rá, hogy tőled, például, mire számíthatok.
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-01-06 21:50:47
Üzenet elküldve: 2025-01-06 21:50:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Talán sok hölgyemény zokon venné, de Dayaneertől nem áll távol, hogy minden kocsmai etikettet félredobva urakat hívjon meg italra. Legkevésbé sem önzetlenségből szokása ezt tenni - s valószínűleg senki nem is feltételezne jólelkűséget bármely tette mögött -, inkább csak a jól betanult kereskedői élet illeme. Cressys nagyobb halak esetén néha kész lakomákat rendezett egy előnyösebb együttműködések reményében, a leányt is úgy tanította, hogy a lehetőségeihez mérten mindig tegyen gesztust bárki felé, akitől esetlegesen szívességre számít a jövőben.
Nem minden férfi önérzete engedi azonban, hogy elfogadjanak italt egy nőtől, Vicar azonban úgy tűnik nem ezen feleslegesen büszke hímek táborát erősíti. Bár nem biztos, hogy szüksége van rá, a bárd magához veszi a sört, a kreol pedig bajtársiasan koccint is vele.*
- Hát mi izgalmas még velük? *őszintén csendül hangja, de pillantásai másról árulkodnak* - A Méla Makrélázás?
*Bár jól leplezi, kissé kezdik bosszantani Vicar ködös kis megfogalmazásai. Semmi direkt bók, vagy félreérthetetlen flört, mindig csak ezek a leheletnyi utalgatások. De ez még így is jobb, mint az a fajta közönségesség, melyet az itteniektől megszokott, nem igaz?
Az elcsent távolságban orrába libben a dalnok illata, mellyel erősen vegyül a kricsmi jellegzetes bukéja. A csetepatét juttatja eszébe a tavernában, akkor csaknem ilyen közel voltak egymáshoz, mikor a férfi felsegítette. A füst és szesz elegyét leszámítva egészen más az aromája, hiányzik belőle a tenger sós illata, melyet minden itteni bőre üldözhetetlenül magába szív. Szakavatott orr már ennyiből megállapítaná, hogy nem a Kikötő szülötte.
Hogy a lebiggyesztett ajak most megjátszott csalódottság jele-e, nehezen tudja ilyen spiccesen megállapítani, mindenesetre az elnyúló mosoly láttán megjátszott együttérzéssel szisszen fel halkan a sebre sandítva.*
- Óvatosan Dalnokom, már csak az hiányzik, hogy elvérezz nekem egy ilyen lepukkant késdobálóban.
*Szemöldökét játékosan emeli, ahogy a Vicarra aggatott jelzője visszaszáll rá, megnedvesíti ajkát, ahogy készülődik már replika. Azonban már nehézkesebben forognak a kerekek, s ahelyett, hogy újabb fricskát vetne, a vélhetőleg költőinek szánt kérdésen látványosan kezd el morfondírozni.*
- Egy erdei irbisz is izgalmas... Sőt, kifejezetten okos! *ujját emeli, mintha ezt sokan nem tudnák róla* - Aki bölcs viszont tudja, hogy a legszelídebbnek tűnő is az ember húsába mar, ha óvatlan.
//Kósza varjak//
*Talán sok hölgyemény zokon venné, de Dayaneertől nem áll távol, hogy minden kocsmai etikettet félredobva urakat hívjon meg italra. Legkevésbé sem önzetlenségből szokása ezt tenni - s valószínűleg senki nem is feltételezne jólelkűséget bármely tette mögött -, inkább csak a jól betanult kereskedői élet illeme. Cressys nagyobb halak esetén néha kész lakomákat rendezett egy előnyösebb együttműködések reményében, a leányt is úgy tanította, hogy a lehetőségeihez mérten mindig tegyen gesztust bárki felé, akitől esetlegesen szívességre számít a jövőben.
Nem minden férfi önérzete engedi azonban, hogy elfogadjanak italt egy nőtől, Vicar azonban úgy tűnik nem ezen feleslegesen büszke hímek táborát erősíti. Bár nem biztos, hogy szüksége van rá, a bárd magához veszi a sört, a kreol pedig bajtársiasan koccint is vele.*
- Hát mi izgalmas még velük? *őszintén csendül hangja, de pillantásai másról árulkodnak* - A Méla Makrélázás?
*Bár jól leplezi, kissé kezdik bosszantani Vicar ködös kis megfogalmazásai. Semmi direkt bók, vagy félreérthetetlen flört, mindig csak ezek a leheletnyi utalgatások. De ez még így is jobb, mint az a fajta közönségesség, melyet az itteniektől megszokott, nem igaz?
Az elcsent távolságban orrába libben a dalnok illata, mellyel erősen vegyül a kricsmi jellegzetes bukéja. A csetepatét juttatja eszébe a tavernában, akkor csaknem ilyen közel voltak egymáshoz, mikor a férfi felsegítette. A füst és szesz elegyét leszámítva egészen más az aromája, hiányzik belőle a tenger sós illata, melyet minden itteni bőre üldözhetetlenül magába szív. Szakavatott orr már ennyiből megállapítaná, hogy nem a Kikötő szülötte.
Hogy a lebiggyesztett ajak most megjátszott csalódottság jele-e, nehezen tudja ilyen spiccesen megállapítani, mindenesetre az elnyúló mosoly láttán megjátszott együttérzéssel szisszen fel halkan a sebre sandítva.*
- Óvatosan Dalnokom, már csak az hiányzik, hogy elvérezz nekem egy ilyen lepukkant késdobálóban.
*Szemöldökét játékosan emeli, ahogy a Vicarra aggatott jelzője visszaszáll rá, megnedvesíti ajkát, ahogy készülődik már replika. Azonban már nehézkesebben forognak a kerekek, s ahelyett, hogy újabb fricskát vetne, a vélhetőleg költőinek szánt kérdésen látványosan kezd el morfondírozni.*
- Egy erdei irbisz is izgalmas... Sőt, kifejezetten okos! *ujját emeli, mintha ezt sokan nem tudnák róla* - Aki bölcs viszont tudja, hogy a legszelídebbnek tűnő is az ember húsába mar, ha óvatlan.
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-12-24 06:45:46
Üzenet elküldve: 2024-12-24 06:45:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Hát persze, hogy rábólint a sörre. Töményet talán már tényleg nem tanácsos innia ez este, na de egy kis sör, az igazán nem árthat. Kell a frissítés a toroknak. És a belül szétterülő melegség egyébként is csak segít, mindenben. A bólintása egyben köszönetnyilvánítás is, s míg Theo történetét meséli, meg is jegyzi magában, hogy lassan tartozni fog a lánynak.
Elégedetten nyugtázza magában Dayaneer reakcióját a történet csúcspontjára. Valahogy sejtette, hogy hasonlót fog látni, legalábbis erre fogadott magában arra alapozva, amit eddig megismert a majdnem-kalóz nőből.*
- Így igaz. *-bólint komolykodón Dayaneer megállapítására, és a sör mögé rejti vigyorát-* És azóta zárdákba is nyugodtabban hívják dalolni.
*Hogy mennyire illik ez a történet vagy sem Lichanech városához, arról magának is meg van a véleménye. De történetesen azt is tudja, hogy egy felbőszül apa mennyire hamar félre tudja tenni a jólneveltséget és a civilizáltságot, ha egy szem lányának apró tulipánját valaki megtiporta. Hüvelykujjával, meggondolatlanul törli meg bajszát a korty után, aminek következtében most saját maga lobbantja fel egy pillanatra a fájdalmat felrepedt ajkában. Halkan morran, majd a kreolra néz, és eltűnődik a kérdésén.*
- Hogy nekem? *-kérdez vissza, és úgy tesz, mint aki elgondolkodik a válaszon.-* Én a magam részéről jobban szeretem azokat a kisasszonyokat, akik tűzrőlpattantak. Velük nem unalmas a beszélgetés. Sem.
*Halkan hümment, ha akarná sem tudná elnyomni a féloldalas vigyorát. Inkább kortyol egy újat. Ezután óvatosabban törli le a habot, miközben csalódott mozdulattal rázza meg a fejét.*
- Nincs gnóm? No jó. Talán majd máskor. *-még színpadiasan sóhajt is mellé egyet. Leteszi az italát, és újra, ki-tudja-hanyadjára dől előrébb a szépszemű lány invitáló mozdulatát követve. Szemöldökei meglepődve rándulnak meg, ahogy Dayaneer a fennmaradó távolságot is elkoptatja. Kíváncsian biccenti meg kicsit a fejét a suttogást hallva, s közben beszívja a lányból áradó pipafüst-, rum- és valamilyen illat-szer aromát.*
- Nem tudom. *-válaszolja egyszerűen és őszintén.-* Na, mi?
*Viszonozza az ibrisztekintet szinte zavarba ejtően közeli pillantását. Ilyen közelről még szebbnek látszódnak azok a szemek, állapítja meg magában. Tekintete a megjelenő mosolyra villan, és szinte azelőtt tudja hogy mit fog hallani, hogy az ajkak megformálnák a szavakat. Ezúttal nem sikerül a vigyorát féloldalasan tartani, de most nem foglalkozik a beköszönő fájdalommal.*
- Nahát! *-szinte leheli a szót-* Valóban? Ez való a kedvedre?
*Aprót bólint, ajkait lebiggyesztve. Csak a szemei nevetnek most, pedig próbál komolynak látszódni.*
- Ez esetben mindketten jól jártunk eddig. Igazán.. szórakoztatónak találom, *-kissé kihangsúlyozza, visszadobva a lánynak a fricska-bók szót, kicsit korábbról-* hogy megosztod velem az elmésséged. De tényleg. Nem csak a külsőd izgalmas, hanem az is, amit a szem nem láthat.
*Aprót hunyorint.*
- Hát miért is ellenkeznék?!
//Kósza varjak//
*Hát persze, hogy rábólint a sörre. Töményet talán már tényleg nem tanácsos innia ez este, na de egy kis sör, az igazán nem árthat. Kell a frissítés a toroknak. És a belül szétterülő melegség egyébként is csak segít, mindenben. A bólintása egyben köszönetnyilvánítás is, s míg Theo történetét meséli, meg is jegyzi magában, hogy lassan tartozni fog a lánynak.
Elégedetten nyugtázza magában Dayaneer reakcióját a történet csúcspontjára. Valahogy sejtette, hogy hasonlót fog látni, legalábbis erre fogadott magában arra alapozva, amit eddig megismert a majdnem-kalóz nőből.*
- Így igaz. *-bólint komolykodón Dayaneer megállapítására, és a sör mögé rejti vigyorát-* És azóta zárdákba is nyugodtabban hívják dalolni.
*Hogy mennyire illik ez a történet vagy sem Lichanech városához, arról magának is meg van a véleménye. De történetesen azt is tudja, hogy egy felbőszül apa mennyire hamar félre tudja tenni a jólneveltséget és a civilizáltságot, ha egy szem lányának apró tulipánját valaki megtiporta. Hüvelykujjával, meggondolatlanul törli meg bajszát a korty után, aminek következtében most saját maga lobbantja fel egy pillanatra a fájdalmat felrepedt ajkában. Halkan morran, majd a kreolra néz, és eltűnődik a kérdésén.*
- Hogy nekem? *-kérdez vissza, és úgy tesz, mint aki elgondolkodik a válaszon.-* Én a magam részéről jobban szeretem azokat a kisasszonyokat, akik tűzrőlpattantak. Velük nem unalmas a beszélgetés. Sem.
*Halkan hümment, ha akarná sem tudná elnyomni a féloldalas vigyorát. Inkább kortyol egy újat. Ezután óvatosabban törli le a habot, miközben csalódott mozdulattal rázza meg a fejét.*
- Nincs gnóm? No jó. Talán majd máskor. *-még színpadiasan sóhajt is mellé egyet. Leteszi az italát, és újra, ki-tudja-hanyadjára dől előrébb a szépszemű lány invitáló mozdulatát követve. Szemöldökei meglepődve rándulnak meg, ahogy Dayaneer a fennmaradó távolságot is elkoptatja. Kíváncsian biccenti meg kicsit a fejét a suttogást hallva, s közben beszívja a lányból áradó pipafüst-, rum- és valamilyen illat-szer aromát.*
- Nem tudom. *-válaszolja egyszerűen és őszintén.-* Na, mi?
*Viszonozza az ibrisztekintet szinte zavarba ejtően közeli pillantását. Ilyen közelről még szebbnek látszódnak azok a szemek, állapítja meg magában. Tekintete a megjelenő mosolyra villan, és szinte azelőtt tudja hogy mit fog hallani, hogy az ajkak megformálnák a szavakat. Ezúttal nem sikerül a vigyorát féloldalasan tartani, de most nem foglalkozik a beköszönő fájdalommal.*
- Nahát! *-szinte leheli a szót-* Valóban? Ez való a kedvedre?
*Aprót bólint, ajkait lebiggyesztve. Csak a szemei nevetnek most, pedig próbál komolynak látszódni.*
- Ez esetben mindketten jól jártunk eddig. Igazán.. szórakoztatónak találom, *-kissé kihangsúlyozza, visszadobva a lánynak a fricska-bók szót, kicsit korábbról-* hogy megosztod velem az elmésséged. De tényleg. Nem csak a külsőd izgalmas, hanem az is, amit a szem nem láthat.
*Aprót hunyorint.*
- Hát miért is ellenkeznék?!
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-12-21 22:59:30
Üzenet elküldve: 2024-12-21 22:59:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Szüksége van még egy italra? Valójában eleget ivott már, okosabb volna megpihenni egy időre. De vajon hallgat ezekre a halkan sutyorgó józan hangokra, melyek bölcs mértékletességre intik? Nem igazán. Amint tehát a kocsmáros feléjük pillant, már fel is mutatja neki két ujját, hogy rendeljen 4 aranyért még Sört maguknak.
*
- Egyelőre szórakoztatsz, ezért kíméltelek meg.*veti magyarázatát a férfi elé kegyesen, s bár van valami szándékosan sértő a hangvételében, egy bárd számára bizonyára még így is bóknak hangzik. Elvégre ez lenne a célja valahol, nem igaz?
Torma Theobold nem épp boldog végű történetét már a sör kíséretében hallgatja. Nem akarja megzavarni a regélést, így a másik itókát csak egy néma biccentéssel ajánlja fel a férfinak, s ha az bólint, elég is tolja. Bár talán neki is épp akkora szüksége van a szeszre, mint a kreolnak.
A történet csattanójára azért csaknem torkán akad az ital, kevesen múlik, de még időben sikerül leküzdenie, mielőtt elkuncogná magát. A magukat oly civilizáltnak tartó lichanechiekről nem számított ilyen barbár történetre, nyugaton egy ilyen hallatán a szeme se rándulna. Nem állítaná, hogy mindennapos az udvarlók kasztrálása, de valahogy az erőszak jobban jelen van az ottaniak életében.*
- De nézzük a jó oldalát *törli le a sörhabos-bajszot ajka felől* - Azóta biztos olyan magas hangokat is ki tud énekelni, mint azelőtt soha.
*Vicar mintha folyvást szándékosan alkalmat adna arra, hogy a kreol provokálja, vagy legalább is a fejében pezsgő alkohol azt suttogja neki, hogy könyörög a pimaszkodásért. Nem is nagyon tudná most más az ellenkezőjéről meggyőzni.*
- Akkor milyen kisasszonykák valóak a kedvedre, Dalnok uram? *emeli szemöldökét, majd pipája szárát szájához emeli. Szomorúan konstatálja, hogy a dohány elfogyott, el is kezdi csizmája talpához verve kiütögetni a hamut.*
- Egy gnóm? *ahelyett, hogy a furcsa ízlés felett ítélkezve átfutna egy halvány grimasz az arcán, inkább némi látványos, plafont szemlélő morfondírozás után sajnálkozó képet vág* - Azzal nem hiszem, hogy tudunk most szolgálni. *böki ki, mint valami wegtoreni bordély madámja, akit őszintén bosszant, hogy nem tudja kielégíttetni az érkező vendége vágyait. További javaslatához azonban közelebb inti a bárdot, s ha túl bátortalannak bizonyulna, akkor maga lopja el a kis távolságot közöttük orcátlanul. Az eddig sem túl biztos lábakon álló határokat átlépve hajol a férfi füléhez, épphogy csak nem éri arca a másikét.*
- Tudod mi való a kedvemre? *halkan, zavarba ejtően bizalmaskodva suttog, mint az újabb kuncsaftját édesgető éjjeli pillangó. Leheletnyit hátrébb húzódva pillant most a barna szemekbe, ilyen közelségben semmi nem marad rejtve előle. Érzi a lélegzetét az arcán, közben egy röpke pillanat erejéig a felrepedt ajakra sandít. Még mielőtt a dalnok találgatásokba kezdene, elnyúlik egy játékos mosoly arcán, ahogy kihátrál a talán füllednek ígérkező jelenetből.*
- Az, hogy ellenkezés nélkül hagyod, hogy élezzem rajtad nyelved.
//Kósza varjak//
*Szüksége van még egy italra? Valójában eleget ivott már, okosabb volna megpihenni egy időre. De vajon hallgat ezekre a halkan sutyorgó józan hangokra, melyek bölcs mértékletességre intik? Nem igazán. Amint tehát a kocsmáros feléjük pillant, már fel is mutatja neki két ujját, hogy rendeljen 4 aranyért még Sört maguknak.
*- Egyelőre szórakoztatsz, ezért kíméltelek meg.*veti magyarázatát a férfi elé kegyesen, s bár van valami szándékosan sértő a hangvételében, egy bárd számára bizonyára még így is bóknak hangzik. Elvégre ez lenne a célja valahol, nem igaz?
Torma Theobold nem épp boldog végű történetét már a sör kíséretében hallgatja. Nem akarja megzavarni a regélést, így a másik itókát csak egy néma biccentéssel ajánlja fel a férfinak, s ha az bólint, elég is tolja. Bár talán neki is épp akkora szüksége van a szeszre, mint a kreolnak.
A történet csattanójára azért csaknem torkán akad az ital, kevesen múlik, de még időben sikerül leküzdenie, mielőtt elkuncogná magát. A magukat oly civilizáltnak tartó lichanechiekről nem számított ilyen barbár történetre, nyugaton egy ilyen hallatán a szeme se rándulna. Nem állítaná, hogy mindennapos az udvarlók kasztrálása, de valahogy az erőszak jobban jelen van az ottaniak életében.*
- De nézzük a jó oldalát *törli le a sörhabos-bajszot ajka felől* - Azóta biztos olyan magas hangokat is ki tud énekelni, mint azelőtt soha.
*Vicar mintha folyvást szándékosan alkalmat adna arra, hogy a kreol provokálja, vagy legalább is a fejében pezsgő alkohol azt suttogja neki, hogy könyörög a pimaszkodásért. Nem is nagyon tudná most más az ellenkezőjéről meggyőzni.*
- Akkor milyen kisasszonykák valóak a kedvedre, Dalnok uram? *emeli szemöldökét, majd pipája szárát szájához emeli. Szomorúan konstatálja, hogy a dohány elfogyott, el is kezdi csizmája talpához verve kiütögetni a hamut.*
- Egy gnóm? *ahelyett, hogy a furcsa ízlés felett ítélkezve átfutna egy halvány grimasz az arcán, inkább némi látványos, plafont szemlélő morfondírozás után sajnálkozó képet vág* - Azzal nem hiszem, hogy tudunk most szolgálni. *böki ki, mint valami wegtoreni bordély madámja, akit őszintén bosszant, hogy nem tudja kielégíttetni az érkező vendége vágyait. További javaslatához azonban közelebb inti a bárdot, s ha túl bátortalannak bizonyulna, akkor maga lopja el a kis távolságot közöttük orcátlanul. Az eddig sem túl biztos lábakon álló határokat átlépve hajol a férfi füléhez, épphogy csak nem éri arca a másikét.*
- Tudod mi való a kedvemre? *halkan, zavarba ejtően bizalmaskodva suttog, mint az újabb kuncsaftját édesgető éjjeli pillangó. Leheletnyit hátrébb húzódva pillant most a barna szemekbe, ilyen közelségben semmi nem marad rejtve előle. Érzi a lélegzetét az arcán, közben egy röpke pillanat erejéig a felrepedt ajakra sandít. Még mielőtt a dalnok találgatásokba kezdene, elnyúlik egy játékos mosoly arcán, ahogy kihátrál a talán füllednek ígérkező jelenetből.*
- Az, hogy ellenkezés nélkül hagyod, hogy élezzem rajtad nyelved.
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-12-06 11:24:59
Üzenet elküldve: 2024-12-06 11:24:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Egyszerűen imádja a tényt, hogy Dayaneer nem csak hogy veszi a lapot amit elé oszt, hanem a saját paklijából húz rá egy még erősebb kártyát, s mindezt úgy, hogy egyetlen ütem sem marad ki kettejük szavai között. Ritka az, nagyon ritka, amikor valakinek ennyire jól vág az esze és jól forog a nyelve is. A lányból, ha ki lenne kupálva, elég becsületes bárd is válhatna akár.*
- Nahát! *-sóhajtja, s odafigyel rá, hogy hangjában keveredjen a csodálat, a meglepettség és az alázat is. Művész. Megy neki.-* És mondd csak, akkor érezzem magam megtisztelve, amiért én csupán a hüvelykujjad begyéből kaptam, és nem a karod lendítéséből? Hiszen igencsak nézlek is téged, és emellé még beszélek is veled.
*Erőst küzd maga is a nevetés ellen, de az a torkában ül, és emiatt bele is keveredik a hangjába kissé. Fészkelődik egy picit ültében amíg a nő ismét, ki-tudja-hanyadjára végigméri. Hiába, ezeket a söntés melletti székeket valószínűleg direkt faragják kényelmetlenre.*
- Iiigen, ismerek ilyen tökfilkót én is. *-bólint komolyan a szépszemű kreol szavaira-* Ott van például Torma Theobold. Igazából nem Tormának hívják, de valahogy mindig bűzlik tőle, szóval ráragadt a név. Na, ő például tényleg az álmodozó arcú szüzek specialistája. Szerintem több Lichanech-i erkély alatt pengette már a lantját, mint ahány alatt nem. Egyszer tényleg rávett valami nemeskisasszonykát, hogy szökjön meg vele a lován. Egy darabig működött is a terve, de a lány apja megneszelte a dolgot, és a fogdmegjeivel a város szélén várták őket. Nem részletezem, de azóta.. khm.. Töketlen Theobold-nak hívják a kollégát.
*Megvonja a vállát.*
- De nekem sosem voltak az ennyire finom kisasszonkák a kedvemre valók. Olyan kis sápkórosnak néznek ki.
*Aprót hunyorint. Azt már nem részletezi, hogy akkor mi van a kedvére, ennek a kitalálását a nőre bízza. Valószínűnek tartja, hogy úgy is rájön magától is.*
- Hm, hogy kitől vágynék verésre..? *-töprengőn szippant mélyet a pipafüstből, a gomolygáson keresztül nevet tekintete a kreolra-* Hú..! Mondjuk egy gnómtól. Egy gnóm még sosem vert meg. De mekkora pont ennek az esélye? Igazán.. kicsi, nem? Úgyhogy beérném mással is, olyannal, ami elérhetőbb.
*Megint csak nem vesézi tovább a mondandóját, hagyja, hogy Dayaneer rum-áztatta gondolatai úgy csavarodjanak és tekeregjenek, ahogy csak tudnak. Szinte biztos benne, hogy ahogy eddig is, erre is valami frappáns választ kap majd.*
- Drága Dayaneer, neked nem fogok hazudni! *-felsóhajt, jobb kezének ujjai egy pillanatra megérintik a mellkasát, valahol a szíve felett-* Lebuktattál. Valóban a kedvemre van.
*És most tényleg igazat is mond. Olyan emberként, aki az eszét használja a túlélésre és nem izmait vagy reflexeit, önkéntelenül is vonzódik azokhoz, akik maguk is elég eszesek ahhoz, hogy minőségileg s jól szórakoztassák. Márpedig az évődés, ha jól csinálják, igenis szórakoztató tud lenni.
Előre dől ültében, kicsit hunyorog a füst maradékától. Tekintete társáét keresi, úgy szólal meg újra.*
- És úgy hiszem, hogy neked pedig az van kedvedre, hogy valaki méltón fogadja a szavaid. Nem igaz?
//Kósza varjak//
*Egyszerűen imádja a tényt, hogy Dayaneer nem csak hogy veszi a lapot amit elé oszt, hanem a saját paklijából húz rá egy még erősebb kártyát, s mindezt úgy, hogy egyetlen ütem sem marad ki kettejük szavai között. Ritka az, nagyon ritka, amikor valakinek ennyire jól vág az esze és jól forog a nyelve is. A lányból, ha ki lenne kupálva, elég becsületes bárd is válhatna akár.*
- Nahát! *-sóhajtja, s odafigyel rá, hogy hangjában keveredjen a csodálat, a meglepettség és az alázat is. Művész. Megy neki.-* És mondd csak, akkor érezzem magam megtisztelve, amiért én csupán a hüvelykujjad begyéből kaptam, és nem a karod lendítéséből? Hiszen igencsak nézlek is téged, és emellé még beszélek is veled.
*Erőst küzd maga is a nevetés ellen, de az a torkában ül, és emiatt bele is keveredik a hangjába kissé. Fészkelődik egy picit ültében amíg a nő ismét, ki-tudja-hanyadjára végigméri. Hiába, ezeket a söntés melletti székeket valószínűleg direkt faragják kényelmetlenre.*
- Iiigen, ismerek ilyen tökfilkót én is. *-bólint komolyan a szépszemű kreol szavaira-* Ott van például Torma Theobold. Igazából nem Tormának hívják, de valahogy mindig bűzlik tőle, szóval ráragadt a név. Na, ő például tényleg az álmodozó arcú szüzek specialistája. Szerintem több Lichanech-i erkély alatt pengette már a lantját, mint ahány alatt nem. Egyszer tényleg rávett valami nemeskisasszonykát, hogy szökjön meg vele a lován. Egy darabig működött is a terve, de a lány apja megneszelte a dolgot, és a fogdmegjeivel a város szélén várták őket. Nem részletezem, de azóta.. khm.. Töketlen Theobold-nak hívják a kollégát.
*Megvonja a vállát.*
- De nekem sosem voltak az ennyire finom kisasszonkák a kedvemre valók. Olyan kis sápkórosnak néznek ki.
*Aprót hunyorint. Azt már nem részletezi, hogy akkor mi van a kedvére, ennek a kitalálását a nőre bízza. Valószínűnek tartja, hogy úgy is rájön magától is.*
- Hm, hogy kitől vágynék verésre..? *-töprengőn szippant mélyet a pipafüstből, a gomolygáson keresztül nevet tekintete a kreolra-* Hú..! Mondjuk egy gnómtól. Egy gnóm még sosem vert meg. De mekkora pont ennek az esélye? Igazán.. kicsi, nem? Úgyhogy beérném mással is, olyannal, ami elérhetőbb.
*Megint csak nem vesézi tovább a mondandóját, hagyja, hogy Dayaneer rum-áztatta gondolatai úgy csavarodjanak és tekeregjenek, ahogy csak tudnak. Szinte biztos benne, hogy ahogy eddig is, erre is valami frappáns választ kap majd.*
- Drága Dayaneer, neked nem fogok hazudni! *-felsóhajt, jobb kezének ujjai egy pillanatra megérintik a mellkasát, valahol a szíve felett-* Lebuktattál. Valóban a kedvemre van.
*És most tényleg igazat is mond. Olyan emberként, aki az eszét használja a túlélésre és nem izmait vagy reflexeit, önkéntelenül is vonzódik azokhoz, akik maguk is elég eszesek ahhoz, hogy minőségileg s jól szórakoztassák. Márpedig az évődés, ha jól csinálják, igenis szórakoztató tud lenni.
Előre dől ültében, kicsit hunyorog a füst maradékától. Tekintete társáét keresi, úgy szólal meg újra.*
- És úgy hiszem, hogy neked pedig az van kedvedre, hogy valaki méltón fogadja a szavaid. Nem igaz?
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-12-05 22:15:06
Üzenet elküldve: 2024-12-05 22:15:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Követi a bárd tekintetét, no meg a határozott intését az emlegetett képzeletbeli pofonokat kapó fickó felé. Nyolcujjú Gyn egyébként nagyon is sok pofont kapott élete során, mind szó szerinti, mind átvitt értelemben, noha ezek egyikét sem a wegtoreni osztotta ki a számára. Ezeket egyenesen a kegyelmet nem ismerő sorstól kapta.*
- Na, ő csak csúnyán nézett rám *jegyzi meg komoly képpel, mintha bármi köze is lenne a kissé szánalmas látványhoz, aztán állával egy félszemű felé bök* - Ő már hozzám is szólt.
*Egész ügyesen bírja most, hogy ne nevesse el magát, még úgyis, hogy végül zöldjei újra a férfin állapodnak meg. Az viszont tény, hogy a szemeiben tagadhatatlanul dereng a mosolygás. Bal kezét félig a pipázó jobb alá fonja, tekintete méricskélő, sőt, találgató. Mintha egyre csak azt fejtegetné, össze tudja-e egyeztetni a dalnok szavait a képével.*
- Pedig úgy hittem a bárdok a kifinomult, törékeny, csipkesztyűs hölgyek után epekednek. Az olyan balladákba illőek után, akik mindig bajba jutnak, és sohasem a dalnokkal lovagolnak el végül a naplementében.
*Hogy miért általánosít ennyire? Inkább csak úgy hergelésből, nem feltétlenül gondolja komolyan.
A kis homályos replikára már kunkorodik a szája sarka, noha jobban szórakozott volna, ha kicsit megsértődik a férfi a felvetésen. Leheletnyit már környékezi a szesz okozta kötekedési vágy, de szerencsére nem az a komolyabb fajta, ami ökölharcban végződik -arról már szerencsére hosszú évek óta leszokott. Inkább csak valami élesebb reakciók akar látni ivótársától, eddig túlságosan kedélyesen fogadta a pimaszkodásait. A férfiak többsége itt azért ennél jóval lobbanékonyabb, főleg ittasan, egy rövidebb összepillantás is elég, hogy kihozza némelyiket a sodrából. Nem ahhoz szokott hát, hogy nyugodtan tűrjék a szúrós nyelvét, és még nem sikerült eldöntenie, hogy ez tetszik neki, vagy épp bosszantja.*
- Hát kitől vágysz verésre? *derűsen fúj maguk közé egy gomolygó kis füstfelhőt, mosolya szinte már állandó páholyt kapott képén.
A teljességgel alaptalanul koholt vádakra csak visszautasítóan legyint.*
- Akkor volna hergelés kedvesem, ha nem élveznéd... *márpedig Vicar olyan élvezettel hempergőzik a piszkálódásokban, mint egy kölyökkutya az első tavaszi pocsolyában.* - De kedvedre van, nem igaz? *hangja édesen duruzsol, ahogy faggatózik, figyelme egy pillanatra sem kalandozik el a másikról*
//Kósza varjak//
*Követi a bárd tekintetét, no meg a határozott intését az emlegetett képzeletbeli pofonokat kapó fickó felé. Nyolcujjú Gyn egyébként nagyon is sok pofont kapott élete során, mind szó szerinti, mind átvitt értelemben, noha ezek egyikét sem a wegtoreni osztotta ki a számára. Ezeket egyenesen a kegyelmet nem ismerő sorstól kapta.*
- Na, ő csak csúnyán nézett rám *jegyzi meg komoly képpel, mintha bármi köze is lenne a kissé szánalmas látványhoz, aztán állával egy félszemű felé bök* - Ő már hozzám is szólt.
*Egész ügyesen bírja most, hogy ne nevesse el magát, még úgyis, hogy végül zöldjei újra a férfin állapodnak meg. Az viszont tény, hogy a szemeiben tagadhatatlanul dereng a mosolygás. Bal kezét félig a pipázó jobb alá fonja, tekintete méricskélő, sőt, találgató. Mintha egyre csak azt fejtegetné, össze tudja-e egyeztetni a dalnok szavait a képével.*
- Pedig úgy hittem a bárdok a kifinomult, törékeny, csipkesztyűs hölgyek után epekednek. Az olyan balladákba illőek után, akik mindig bajba jutnak, és sohasem a dalnokkal lovagolnak el végül a naplementében.
*Hogy miért általánosít ennyire? Inkább csak úgy hergelésből, nem feltétlenül gondolja komolyan.
A kis homályos replikára már kunkorodik a szája sarka, noha jobban szórakozott volna, ha kicsit megsértődik a férfi a felvetésen. Leheletnyit már környékezi a szesz okozta kötekedési vágy, de szerencsére nem az a komolyabb fajta, ami ökölharcban végződik -arról már szerencsére hosszú évek óta leszokott. Inkább csak valami élesebb reakciók akar látni ivótársától, eddig túlságosan kedélyesen fogadta a pimaszkodásait. A férfiak többsége itt azért ennél jóval lobbanékonyabb, főleg ittasan, egy rövidebb összepillantás is elég, hogy kihozza némelyiket a sodrából. Nem ahhoz szokott hát, hogy nyugodtan tűrjék a szúrós nyelvét, és még nem sikerült eldöntenie, hogy ez tetszik neki, vagy épp bosszantja.*
- Hát kitől vágysz verésre? *derűsen fúj maguk közé egy gomolygó kis füstfelhőt, mosolya szinte már állandó páholyt kapott képén.
A teljességgel alaptalanul koholt vádakra csak visszautasítóan legyint.*
- Akkor volna hergelés kedvesem, ha nem élveznéd... *márpedig Vicar olyan élvezettel hempergőzik a piszkálódásokban, mint egy kölyökkutya az első tavaszi pocsolyában.* - De kedvedre van, nem igaz? *hangja édesen duruzsol, ahogy faggatózik, figyelme egy pillanatra sem kalandozik el a másikról*
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-12-02 12:41:06
Üzenet elküldve: 2024-12-02 12:41:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Még ha valóban nehezen is tudja összeegyeztetni a látványt az elhangzottakkal, a kapott információ elfogadásával nincs problémája. Mióta a szakmáját űzi -és itt most nem feltétlenül a zenélésre kell gondolni-, rengeteg ilyen és hasonló dolgot hallott már. Eleinte tényleg sokszor meglepődött egy-egy hajmeresztőbb dolog hallatán, de az évek végül ezt is elrabolták tőle - s mostanra már csak így, csöndesen veszi tudomásul, ha egy csinos, fiatal lány azt mondja neki, hogy kegyetlensége jutalmául a Bíborkezű nevet adományozták neki.
A rum felmelegíti a torkát, az ajkára futó cseppek parázsnak érződnek a seben. Aprót hunyorint a fájdalomra, de az nem annyira erős, hogy ennél többet érdemeljen. A felespoharat a pultra rakja, a csapos kérdő fejmozdulatára csak finoman megrázza a fejét.*
- Hmh. Szóval ennyire erős pofonokat osztasz? *-kérdezi, majd állával az egyik magában iszogató matróz felé int, akit szemlátomást meggyötört az élet.-* Az akkor megmagyarázza azt a fickót.
*Viccnek persze jó, de valószínűbb, hogy szerencsétlent a skorbut gyötörte inkább meg, és nem a nő pofonjai. Szerencse, hogy csak így, egymás között beszélgetnek, és hangjuk nem is juthat el a fickóhoz.
Dayaneer további szavaira halkan felkuncog, és aprót int.*
- Ugyan! Ama finom arteniori kisasszonyok messze nincsenek annyira érdekesek, és nem is annyira jó társaság, mint a kereskedő, orgazda és kalózféleség lányok. *-tekintete a zöldek felé villan egy pillanatra, és nem csak a szája mosolygós.-* Úgyhogy inkább maradnék itt, veled, ha nem bánod.
*Érdeklődve vonja fel a szemöldökét Dayaneer felismerő gesztusára. Szemöldöke fent is marad aztán egy elnyújtott pillanatig, míg a másik vigyorát és tekintetét méregeti. Végül maga is elvigyorodik, amúgy, féloldalasan.*
- Hogy volt-e benne szándékosság, vagy sem, az maradjon csak szakmai titok. *-válaszolja végül. Könyökét ismét a kupicás pohár mellé támasztja.-* De annyit elárulok, hogy ha.. hm.. verésre vágynék, akkor nem pont két matróztól szeretném azt megkapni.
*Hunyorint egyet, még mindig könyökölve előre dől egy picit, felvéve azt a bizalmas közelséget, amely már szinte kezd megszokottá válni.*
- No de abból, amit eddig megtudtam rólad, nekem egészen úgy fest, hogy a szándékos hergelés tőled sem idegen. *-egy pillanatra felvonja a jobb szemöldökét-* Legalábbis erre következtetek abból, hogy előszeretettel köszörülöd rajtam a nyelved.
*Arcán még mindig elterülő féloldalas vigyora elárulja azt is, hogy ezt különben a legkevésbé sem bánja. Mi több: jót szórakozik.*
//Kósza varjak//
*Még ha valóban nehezen is tudja összeegyeztetni a látványt az elhangzottakkal, a kapott információ elfogadásával nincs problémája. Mióta a szakmáját űzi -és itt most nem feltétlenül a zenélésre kell gondolni-, rengeteg ilyen és hasonló dolgot hallott már. Eleinte tényleg sokszor meglepődött egy-egy hajmeresztőbb dolog hallatán, de az évek végül ezt is elrabolták tőle - s mostanra már csak így, csöndesen veszi tudomásul, ha egy csinos, fiatal lány azt mondja neki, hogy kegyetlensége jutalmául a Bíborkezű nevet adományozták neki.
A rum felmelegíti a torkát, az ajkára futó cseppek parázsnak érződnek a seben. Aprót hunyorint a fájdalomra, de az nem annyira erős, hogy ennél többet érdemeljen. A felespoharat a pultra rakja, a csapos kérdő fejmozdulatára csak finoman megrázza a fejét.*
- Hmh. Szóval ennyire erős pofonokat osztasz? *-kérdezi, majd állával az egyik magában iszogató matróz felé int, akit szemlátomást meggyötört az élet.-* Az akkor megmagyarázza azt a fickót.
*Viccnek persze jó, de valószínűbb, hogy szerencsétlent a skorbut gyötörte inkább meg, és nem a nő pofonjai. Szerencse, hogy csak így, egymás között beszélgetnek, és hangjuk nem is juthat el a fickóhoz.
Dayaneer további szavaira halkan felkuncog, és aprót int.*
- Ugyan! Ama finom arteniori kisasszonyok messze nincsenek annyira érdekesek, és nem is annyira jó társaság, mint a kereskedő, orgazda és kalózféleség lányok. *-tekintete a zöldek felé villan egy pillanatra, és nem csak a szája mosolygós.-* Úgyhogy inkább maradnék itt, veled, ha nem bánod.
*Érdeklődve vonja fel a szemöldökét Dayaneer felismerő gesztusára. Szemöldöke fent is marad aztán egy elnyújtott pillanatig, míg a másik vigyorát és tekintetét méregeti. Végül maga is elvigyorodik, amúgy, féloldalasan.*
- Hogy volt-e benne szándékosság, vagy sem, az maradjon csak szakmai titok. *-válaszolja végül. Könyökét ismét a kupicás pohár mellé támasztja.-* De annyit elárulok, hogy ha.. hm.. verésre vágynék, akkor nem pont két matróztól szeretném azt megkapni.
*Hunyorint egyet, még mindig könyökölve előre dől egy picit, felvéve azt a bizalmas közelséget, amely már szinte kezd megszokottá válni.*
- No de abból, amit eddig megtudtam rólad, nekem egészen úgy fest, hogy a szándékos hergelés tőled sem idegen. *-egy pillanatra felvonja a jobb szemöldökét-* Legalábbis erre következtetek abból, hogy előszeretettel köszörülöd rajtam a nyelved.
*Arcán még mindig elterülő féloldalas vigyora elárulja azt is, hogy ezt különben a legkevésbé sem bánja. Mi több: jót szórakozik.*
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-12-01 19:08:24
Üzenet elküldve: 2024-12-01 19:08:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Vicar tűnődő, méricskélő pillantásaiból arra következtet, valószínűleg nehezen tudja összeegyeztetni a látványt a kreol szavaival. Ezért aztán nehezen tudná hibáztatni, noha őszintén szólva kissé nagyobb döbbenetre számított.
Persze Daya nem kalóz, vagy valamiféle tengeri orgyilkos, nem metélt miszlikbe kedvtelésből minden jöttmentet, sőt, vélhetőleg elég sok jelenlévő, ha nem is olyan nagyon könnyedén, de le tudná győzni egy mezei kocsmai bunyóban vagy párbajban. Az ő ereje abban a falatnyi hatalomban rejlett, melyet Cressys szinte még taknyos korában rábízott. Kevés lelketlenebb ember akad egy erősen bizonyítani vágyó, ambiciózus kölyöknél. Semmi könyörület, nincs, ami ne lenne feláldozható a cél érdekében.
Megszabadulva az irányítás és az elvárások terhétől azonban sokat puhult, mely talán bizonyos szempontból üdvözlendő, de egyúttal bizonytalanná is tette számára a jövőt. Épp az új értelmek és célok keresése miatt csatlakozott a Varjakhoz, s épp ennek okán üldögélhet most a pultnál, kissé elázva, a bárddal.
Úgy tűnik a dalnok nem sétál bele a kis csapdájába, de ez nem keseríti el, szórakoztatja, ahogy azt a másik elvicceli.*
- Ó, ez még semmi nem volt *legyint rátartin majd megragadja az alkalmat, hogy újra pipájába szívhasson* - Kérdezz csak körbe. Egynéhány olyat pofont kapott már tőlem, azóta is csálén áll az állkapcsuk.
*Nagyzol, de olyan komolysággal mondja, mintha színtiszta igazság volna, de legfeljebb, ha kettő kapott tényleges nyaklevest tőle valami disznó megjegyzés miatt. Néha el tudja engedni a füle mellett, de néha a nyugati vérmérséklet győzedelmeskedik a józan ész felett.
Kétségtelenül dölyfösre itta magát. No nem áll egyébként sem oly távol a gőg, a büszkeség, talán minden wegtoreni vérében ott pezseg, de míg józanul ezt képes valamennyire finomhangolni, addig ilyen mennyiségű szesz után már meg se próbálja.*
- Ha gyengédségre vágysz talán valami finom artheniori kisasszonyka társaságát kellene keresned *hogy ez mennyire megvalósítható itt a Kikötőben, főleg egy lepukkant lebujban, az most kevéssé érdekli.
A hanyagul odavetett kétértelmű megjegyzésre azért érdeklődve felvonja szemöldökét. Végigméri sokadjára Vicart, mintha azt latolgatná, kinézi-e belőle a durvaságot, majd elkalandozó gondolatai széles mosolyt nyújtanak arcára.*
- Tudtam! *mint akit tetten értek bök lanyhán a másik felé* - Szándékosan hergelted a matrózokat, nem igaz? *vigyora egészen szemtelenné válik*- Kicsit azt akartad, hogy megverjenek. *szemeit bizalmaskodva húzza össze, mintha csak azt sugallná, neki aztán nyugodtan megvallhatja*
//Kósza varjak//
*Vicar tűnődő, méricskélő pillantásaiból arra következtet, valószínűleg nehezen tudja összeegyeztetni a látványt a kreol szavaival. Ezért aztán nehezen tudná hibáztatni, noha őszintén szólva kissé nagyobb döbbenetre számított.
Persze Daya nem kalóz, vagy valamiféle tengeri orgyilkos, nem metélt miszlikbe kedvtelésből minden jöttmentet, sőt, vélhetőleg elég sok jelenlévő, ha nem is olyan nagyon könnyedén, de le tudná győzni egy mezei kocsmai bunyóban vagy párbajban. Az ő ereje abban a falatnyi hatalomban rejlett, melyet Cressys szinte még taknyos korában rábízott. Kevés lelketlenebb ember akad egy erősen bizonyítani vágyó, ambiciózus kölyöknél. Semmi könyörület, nincs, ami ne lenne feláldozható a cél érdekében.
Megszabadulva az irányítás és az elvárások terhétől azonban sokat puhult, mely talán bizonyos szempontból üdvözlendő, de egyúttal bizonytalanná is tette számára a jövőt. Épp az új értelmek és célok keresése miatt csatlakozott a Varjakhoz, s épp ennek okán üldögélhet most a pultnál, kissé elázva, a bárddal.
Úgy tűnik a dalnok nem sétál bele a kis csapdájába, de ez nem keseríti el, szórakoztatja, ahogy azt a másik elvicceli.*
- Ó, ez még semmi nem volt *legyint rátartin majd megragadja az alkalmat, hogy újra pipájába szívhasson* - Kérdezz csak körbe. Egynéhány olyat pofont kapott már tőlem, azóta is csálén áll az állkapcsuk.
*Nagyzol, de olyan komolysággal mondja, mintha színtiszta igazság volna, de legfeljebb, ha kettő kapott tényleges nyaklevest tőle valami disznó megjegyzés miatt. Néha el tudja engedni a füle mellett, de néha a nyugati vérmérséklet győzedelmeskedik a józan ész felett.
Kétségtelenül dölyfösre itta magát. No nem áll egyébként sem oly távol a gőg, a büszkeség, talán minden wegtoreni vérében ott pezseg, de míg józanul ezt képes valamennyire finomhangolni, addig ilyen mennyiségű szesz után már meg se próbálja.*
- Ha gyengédségre vágysz talán valami finom artheniori kisasszonyka társaságát kellene keresned *hogy ez mennyire megvalósítható itt a Kikötőben, főleg egy lepukkant lebujban, az most kevéssé érdekli.
A hanyagul odavetett kétértelmű megjegyzésre azért érdeklődve felvonja szemöldökét. Végigméri sokadjára Vicart, mintha azt latolgatná, kinézi-e belőle a durvaságot, majd elkalandozó gondolatai széles mosolyt nyújtanak arcára.*
- Tudtam! *mint akit tetten értek bök lanyhán a másik felé* - Szándékosan hergelted a matrózokat, nem igaz? *vigyora egészen szemtelenné válik*- Kicsit azt akartad, hogy megverjenek. *szemeit bizalmaskodva húzza össze, mintha csak azt sugallná, neki aztán nyugodtan megvallhatja*
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-11-30 09:52:21
Üzenet elküldve: 2024-11-30 09:52:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
- No? *-pislog biztatón Dayaneer-re, ahogy a nő további bölcsességek ígéretével kérkedik. Valóban szereti az ilyen és ehhez hasonló mondásokat, hiszen még a legbugyutább is képes célt érni, ha értő fülekre talál. És egy fogadóban vagy ivóban mindig vannak értő fülek: hol boldogságukban, hol bánatukban, hol csak fáradtságukban a poharak közé telepedő férfiak és nők vegyest, akik mindig hálásak ha pont azokat a szavakat hallhatják, amire érzésük szerint épp szükségük van. Társnője nem is váratja sokáig, megkapja a mondás első felét, s a figyelmét kereső tekintetre csak aprót bólint, "folytasd csak", üzeni a mozdulat. Ám ezúttal elmarad a lelkendező rácsodálkozás, helyette csak műértőn hümment.-* Igen, igen, ezt hallottam már.
*Fészkelődik ültében kicsit, ujjai megdörgölik szakállas állát.*
- Bár én úgy ismertem eddig, hogy az igazak útján csak a szél kísér, a gazdagság nem. *-elgondolkodva húzza össze a szemeit-* De majd kitalálom, hogy hogyan lehet belegyúrni a nem-kacagó szajhákat. Ezt eddig nem hallottam.
*Halkan felkuncog. Örül neki, hogy ilyen roppant mélyenszántó, akadémikus témákat is ilyen jól kitárgyalhat a nővel, mint holmi szólások és közmondások területileg eltérő változatai. A finom gúnyt félretéve: tényleg örül neki. Ahogy halad előre a korban, úgy kezdi egyre jobban értékelni a külcsín mögött meghúzódó valódi embert is; és most, ezen a nyomorultul alakuló estén külön jól esik neki, hogy Dayaneer-al évődhet a maguk piszkálódó, ide-oda somolygós, egyre jobban egymás tekintetébe révedő módon.
Látja a nőn, hogy az már talán egy pillanatra szinte meg is bánta a gúnynevek témáját, de a feszengésnek hamar vége lesz, és közelebb invitálják. Engedelmeskedik a mozdulatnak. A pipafüst illatán túl ismét megérzi a nő illatát is, és ezt most egészen izgalmas elegynek találja. Mikor legutóbb annyira közel került a szépszeműhöz hogy az illatát érezze, akkor -fogalmazzunk úgy- egészen másféle izgalmakat éltek épp át.*
- Áh..! *-leheli tűnődőn az elárult gúnynévre válaszul, és elkapja a hirtelen kissé talán megkeményedő pillantást. Nahát, épp erre gondolhattunk, amikor a külcsín mögött megbúvó valódi emberről volt szó. Kissé oldalra biccenti a fejét, megpróbálja teljes egészében befogadni a nő látványát és szavait, és azt, ami a szavak mögött megbújik. Nehezen tudja elképzelni róla, hogy olyasmit tesz amivel kiérdemel egy ilyen setéten hangzó gúnynevet, de hát ez épp Dayaneer malmára hajtja a vizet valószínűleg, megannyi szituációban. Nem ijed meg tőle és nem is kezdi félni; viszont a tisztelet, amivel eddig is felé fordult, kap pár új árnyalatot. Jobb azért észben tartani az ilyen dolgokat.
Még mindig így, közelebb hajolva marad ahogy a nő további szavai is elérkeznek hozzá; eddig tűnődőnek tűnő tekintetébe ismét vidám fények költöznek.*
- Nahát! Szóval indokot kerestél? *-kérdez vissza, és szájzugában ismét finoman vibrálni kezd egy meginduló mosoly írmagja-* És micsoda érintés volt..! Kezdem megérteni azt is, hogy miért kaphattad a gúnyneved.
*A finom él, amit Dayaneer hangjából kiérzett, most az övébe költözött. Bízik csak benne, hogy a nő is érezni és érteni fogja ezt.*
- Remélem, hogy legközelebb gyengédebb érintést kapok. *-a mosoly terjedni kezd a szakáll alatt, mint a szederinda-* Bár nem tagadom, néha nem a gyengéd érintést találom a legkellemesebbnek.
*Most ő bízza a nő fantáziájára, hogy hogyan értelmezi a szavait. Felemeli a már szinte feledésbe merült maradék-kupica rumot, egy pillanatra Dayaneer felé emeli, és fejét hátra hajtva egyetlen mozdulattal kiissza azt.*
//Kósza varjak//
- No? *-pislog biztatón Dayaneer-re, ahogy a nő további bölcsességek ígéretével kérkedik. Valóban szereti az ilyen és ehhez hasonló mondásokat, hiszen még a legbugyutább is képes célt érni, ha értő fülekre talál. És egy fogadóban vagy ivóban mindig vannak értő fülek: hol boldogságukban, hol bánatukban, hol csak fáradtságukban a poharak közé telepedő férfiak és nők vegyest, akik mindig hálásak ha pont azokat a szavakat hallhatják, amire érzésük szerint épp szükségük van. Társnője nem is váratja sokáig, megkapja a mondás első felét, s a figyelmét kereső tekintetre csak aprót bólint, "folytasd csak", üzeni a mozdulat. Ám ezúttal elmarad a lelkendező rácsodálkozás, helyette csak műértőn hümment.-* Igen, igen, ezt hallottam már.
*Fészkelődik ültében kicsit, ujjai megdörgölik szakállas állát.*
- Bár én úgy ismertem eddig, hogy az igazak útján csak a szél kísér, a gazdagság nem. *-elgondolkodva húzza össze a szemeit-* De majd kitalálom, hogy hogyan lehet belegyúrni a nem-kacagó szajhákat. Ezt eddig nem hallottam.
*Halkan felkuncog. Örül neki, hogy ilyen roppant mélyenszántó, akadémikus témákat is ilyen jól kitárgyalhat a nővel, mint holmi szólások és közmondások területileg eltérő változatai. A finom gúnyt félretéve: tényleg örül neki. Ahogy halad előre a korban, úgy kezdi egyre jobban értékelni a külcsín mögött meghúzódó valódi embert is; és most, ezen a nyomorultul alakuló estén külön jól esik neki, hogy Dayaneer-al évődhet a maguk piszkálódó, ide-oda somolygós, egyre jobban egymás tekintetébe révedő módon.
Látja a nőn, hogy az már talán egy pillanatra szinte meg is bánta a gúnynevek témáját, de a feszengésnek hamar vége lesz, és közelebb invitálják. Engedelmeskedik a mozdulatnak. A pipafüst illatán túl ismét megérzi a nő illatát is, és ezt most egészen izgalmas elegynek találja. Mikor legutóbb annyira közel került a szépszeműhöz hogy az illatát érezze, akkor -fogalmazzunk úgy- egészen másféle izgalmakat éltek épp át.*
- Áh..! *-leheli tűnődőn az elárult gúnynévre válaszul, és elkapja a hirtelen kissé talán megkeményedő pillantást. Nahát, épp erre gondolhattunk, amikor a külcsín mögött megbúvó valódi emberről volt szó. Kissé oldalra biccenti a fejét, megpróbálja teljes egészében befogadni a nő látványát és szavait, és azt, ami a szavak mögött megbújik. Nehezen tudja elképzelni róla, hogy olyasmit tesz amivel kiérdemel egy ilyen setéten hangzó gúnynevet, de hát ez épp Dayaneer malmára hajtja a vizet valószínűleg, megannyi szituációban. Nem ijed meg tőle és nem is kezdi félni; viszont a tisztelet, amivel eddig is felé fordult, kap pár új árnyalatot. Jobb azért észben tartani az ilyen dolgokat.
Még mindig így, közelebb hajolva marad ahogy a nő további szavai is elérkeznek hozzá; eddig tűnődőnek tűnő tekintetébe ismét vidám fények költöznek.*
- Nahát! Szóval indokot kerestél? *-kérdez vissza, és szájzugában ismét finoman vibrálni kezd egy meginduló mosoly írmagja-* És micsoda érintés volt..! Kezdem megérteni azt is, hogy miért kaphattad a gúnyneved.
*A finom él, amit Dayaneer hangjából kiérzett, most az övébe költözött. Bízik csak benne, hogy a nő is érezni és érteni fogja ezt.*
- Remélem, hogy legközelebb gyengédebb érintést kapok. *-a mosoly terjedni kezd a szakáll alatt, mint a szederinda-* Bár nem tagadom, néha nem a gyengéd érintést találom a legkellemesebbnek.
*Most ő bízza a nő fantáziájára, hogy hogyan értelmezi a szavait. Felemeli a már szinte feledésbe merült maradék-kupica rumot, egy pillanatra Dayaneer felé emeli, és fejét hátra hajtva egyetlen mozdulattal kiissza azt.*
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-11-29 22:46:52
Üzenet elküldve: 2024-11-29 22:46:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Szinte előre sejtette, hogy a férfinak tetszeni fog a mondás, a poétáknak van valamiféle furcsa vonzódásuk az ilyesmihez, talán homályos balladák ihletadása okán. Az ilyeneknek szinte kincsesbánya lehet egy sokat megélt kufár, azok kéretlenül szórják mind a bölcsességeiket. Főleg néhány combosabb konyak után.*
- Ó, van itt még ahonnan ez jött *kecsegteti mosolyogva további sokat koptatott közhellyel, bár most nagy hirtelenjében csak egy jut eszébe.
Meg is köszörüli a torkát, ujját megemelve, mint aki valódi előadásra készül.*
- Az igazak útján csak a szél zenél... *fél szemmel mókásan Vicarra sandít, hogy figyel-e*
- De az arany nem csörög. *csaknem bele is kuncog, valahogy a szesztől még röhejesebben hangzik ez a mondás* - Mondjuk ebből ahány gazember, annyi változat. Úgy is hallottam már, hogy "de a szajhák nem kacagnak".
*Több már nem is jut eszébe, pedig vagy öt-hatféleképpen bizonyosan hallotta már odahaza.
A dalnok úgy tűnik nincs annyira kibékülve a Daya által bőkezűen adományozott gúnynévvel, de hát nem is neveznék gúnynévnek, ha a gazdájának tetszene. Vagy talán van, aki szereti?
Sejthette volna, hogy a férfi visszakérdez, de azok a rumok már oly lelkesen dolgoznak benne, teljesen elővigyázatlanná tették. Látszik rajta, hogy egy hosszabb pillanat erejéig hezitál. Elgémberedett lábait egy mozdulattal kinyújtja, hogy aztán ismét egymáson kössenek ki, ujjával elgondolkodva simít végig az alsó ajkán. Végül beadva a derekát hajol bizalmas közelségbe, s kicsit közelebb is inti a másikat. A nyugati dohány és szesz aromái mögött ilyen távolságban már felsejlik egy édeskésebb, sötét, fűszeres illat az olajból, melyet reggelente itt-ott magára ken.*
- Bíborkezű *szól halkan ízlelgetve a szót, melyet maga se sokszor ejtett még ki száján, tekintete közben figyelmet követelve keresi a másikét. Mintha csak félelmet kutatna benne. Az eddig virgoncan csillanó zöldekben álnok fény villan, egészen másmilyen most, mint az a harsány wegtoreni lány a tavernából. Egy jelenetig ízelítőt ad abból a Dayaneerből, aki a gúnynevet is kapta* - Tudod kik kapják ezt a nevet, Dalnokom? *Bár nem tudja, mennyire jártas a tengeren a férfi, könnyen előfordulhat, hogy már hallott ilyen névről. Nem viseli egyedül.* - Csakis a legkegyetlenebbek.
*A végére már elmosolyodva húzódik vissza helyére. Annyit azért a másik képzeletére hagy, hogy ehhez pontosan milyen kritériumoknak is kell megfelelni, semmi olyat, amivel dicsekedni akarna az ember.*
- A bölcsesség viszonylagos *vonja meg a vállát egy dőre szippantást követően. Ennél magvasabb gondolatai is vannak, de most nehézkesebben osztja meg. A nyelve és a fogaskerekei valahogy nem képesek most együtt forogni..*
- Persze, korrepetálás *szája jobb sarkában úgy tűnik állandó helyet kapott egy félmosoly* - Vagy csak indokot kerestem, hogy hozzád érjek.
*Ingoványos terepre téved, valahogy nagyon nehéz komolyan venni a szavait. Mintha egyszerre kacérkodna és gúnyolódna, s szinte biztos, ha valaki az egyiket felróná, rögvest a másikkal takarózna.*
//Kósza varjak//
*Szinte előre sejtette, hogy a férfinak tetszeni fog a mondás, a poétáknak van valamiféle furcsa vonzódásuk az ilyesmihez, talán homályos balladák ihletadása okán. Az ilyeneknek szinte kincsesbánya lehet egy sokat megélt kufár, azok kéretlenül szórják mind a bölcsességeiket. Főleg néhány combosabb konyak után.*
- Ó, van itt még ahonnan ez jött *kecsegteti mosolyogva további sokat koptatott közhellyel, bár most nagy hirtelenjében csak egy jut eszébe.
Meg is köszörüli a torkát, ujját megemelve, mint aki valódi előadásra készül.*
- Az igazak útján csak a szél zenél... *fél szemmel mókásan Vicarra sandít, hogy figyel-e*
- De az arany nem csörög. *csaknem bele is kuncog, valahogy a szesztől még röhejesebben hangzik ez a mondás* - Mondjuk ebből ahány gazember, annyi változat. Úgy is hallottam már, hogy "de a szajhák nem kacagnak".
*Több már nem is jut eszébe, pedig vagy öt-hatféleképpen bizonyosan hallotta már odahaza.
A dalnok úgy tűnik nincs annyira kibékülve a Daya által bőkezűen adományozott gúnynévvel, de hát nem is neveznék gúnynévnek, ha a gazdájának tetszene. Vagy talán van, aki szereti?
Sejthette volna, hogy a férfi visszakérdez, de azok a rumok már oly lelkesen dolgoznak benne, teljesen elővigyázatlanná tették. Látszik rajta, hogy egy hosszabb pillanat erejéig hezitál. Elgémberedett lábait egy mozdulattal kinyújtja, hogy aztán ismét egymáson kössenek ki, ujjával elgondolkodva simít végig az alsó ajkán. Végül beadva a derekát hajol bizalmas közelségbe, s kicsit közelebb is inti a másikat. A nyugati dohány és szesz aromái mögött ilyen távolságban már felsejlik egy édeskésebb, sötét, fűszeres illat az olajból, melyet reggelente itt-ott magára ken.*
- Bíborkezű *szól halkan ízlelgetve a szót, melyet maga se sokszor ejtett még ki száján, tekintete közben figyelmet követelve keresi a másikét. Mintha csak félelmet kutatna benne. Az eddig virgoncan csillanó zöldekben álnok fény villan, egészen másmilyen most, mint az a harsány wegtoreni lány a tavernából. Egy jelenetig ízelítőt ad abból a Dayaneerből, aki a gúnynevet is kapta* - Tudod kik kapják ezt a nevet, Dalnokom? *Bár nem tudja, mennyire jártas a tengeren a férfi, könnyen előfordulhat, hogy már hallott ilyen névről. Nem viseli egyedül.* - Csakis a legkegyetlenebbek.
*A végére már elmosolyodva húzódik vissza helyére. Annyit azért a másik képzeletére hagy, hogy ehhez pontosan milyen kritériumoknak is kell megfelelni, semmi olyat, amivel dicsekedni akarna az ember.*
- A bölcsesség viszonylagos *vonja meg a vállát egy dőre szippantást követően. Ennél magvasabb gondolatai is vannak, de most nehézkesebben osztja meg. A nyelve és a fogaskerekei valahogy nem képesek most együtt forogni..*
- Persze, korrepetálás *szája jobb sarkában úgy tűnik állandó helyet kapott egy félmosoly* - Vagy csak indokot kerestem, hogy hozzád érjek.
*Ingoványos terepre téved, valahogy nagyon nehéz komolyan venni a szavait. Mintha egyszerre kacérkodna és gúnyolódna, s szinte biztos, ha valaki az egyiket felróná, rögvest a másikkal takarózna.*
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-11-29 05:45:48
Üzenet elküldve: 2024-11-29 05:45:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Kíváncsian húzza fel a szemöldökét Dayaneer szavaira, és türelmesen vár, amíg a nő végre megosztja vele a bölcsességet. Tulajdonképpen valóban kíváncsi a wegtoren-i mondásokra, mert általában többrétegűek, s egészen úgy kell megrágni őket néha, hogy az ember elérje a valódi magjuk. Azért külön hálás, hogy a szépszemű figyelmes és számára is érthetőbb formában osztja meg vele a gondolatot, noha igazából megértené azt eredetijében is. Úgy hellyel-közzel. Megszólalni nem szeret csak azon a nyelven, mert az nem áll úgy ajkára. Dalt is csak néhányat ismer amely Wegtoren határai közül származik, de játszani nem is igen játssza őket épp ezért.*
- Hmm.. *-töpreng el, amikor Dayaneer ajkait elhagyják a szavak, tűnődőn réved pár pillanatig a semmibe (bár ez a valóságban úgy fest, mint ha a nő bal vállát fixírozná - s épp ezért szerencse, hogy tekintete nem máshová vetült erre a rövidke időre), majd újra a smaragd színével tetszelgő szempárt keresi figyelmével.-* Ez egy jó mondás. A fenébe is, nagyon jó mondás!
*Tényleg tetszik neki. Többféleképpen is lehet értelmezni -miképp a mondások zömét- és épp ezért nagyon sok élethelyzetben el is lehet sütni. Dayaneer nem is tud arról talán, hogy milyen értéket adott át a bárdnak: a hamiskás bölcsesség ál-falának egy újabb tégláját.
Társának újabb gúnynév-ötletére maga is szélesen elvigyorodik amolyan féloldalas, ajakkímélő módon.*
- Virgonc Vicar? *-nyomja meg az első szót, majd apró, beleegyező szájbiggyesztéssel bólint-* Na igen, ha már a neveknél tartunk, ezt már inkább elfogadnám. És tényleg..! Mi a Te gúnyneved? Kíváncsivá tettél.
*Tényleg kíváncsi, ültében kissé előrébb is dől, és úgy figyeli a nő válaszát. Magában találgat is kicsit, hogy mi lesz ez a gúnynév; de úgy sejti, hogy az túlmegy majd a külsőségek felemlegetésén.
Az ajkában fellobbanó fájdalom nem túl erős és nem is tart sokáig, épp csak talán bosszantónak nevezhető. Szerencsére úgy fest hogy Dayaneer-nek sem szándéka kifejezetten kínozni őt ily módon, így a nő kézfejére feszülő ujjak sikerrel járnak. De azok az ujjak sem igyekeznek annyira elhagyni a melegnek és simának érzett bőrt; arra a hosszú pillanatra ottmaradnak a kézfejen, míg gazdájuk viszonozza az ibrisztekintet pillantását.*
- Tévedsz is, és nem is. *-ingatja meg jobbra majd balra a fejét picit, miközben szemöldökei talányosan rándulnak meg-* Ha tehetem, akkor a szóból tanulok. Ennyi bölcsességet már felszedtem magamra az éveim alatt. És a saját károm helyett, ha tehetem, jobb szeretek már inkább másén tanulni. Csak néha.. nem sikerül. Hm. Talán mégsem vagyok annyira bölcs?
*Derűsen hunyorint egyet.*
- De ebből a.. leckédből úgy sejtem, hogy tőled pedig nem áll távol, hogy korrepetálj valakit a frissen megtanult leckét illetőn. *-újra az a féloldalas mosoly. A fájdalom okozta bosszúság már rég oda van, és mostanra ismét csupán a kreol arcában keres és talál szépséget.*
//Kósza varjak//
*Kíváncsian húzza fel a szemöldökét Dayaneer szavaira, és türelmesen vár, amíg a nő végre megosztja vele a bölcsességet. Tulajdonképpen valóban kíváncsi a wegtoren-i mondásokra, mert általában többrétegűek, s egészen úgy kell megrágni őket néha, hogy az ember elérje a valódi magjuk. Azért külön hálás, hogy a szépszemű figyelmes és számára is érthetőbb formában osztja meg vele a gondolatot, noha igazából megértené azt eredetijében is. Úgy hellyel-közzel. Megszólalni nem szeret csak azon a nyelven, mert az nem áll úgy ajkára. Dalt is csak néhányat ismer amely Wegtoren határai közül származik, de játszani nem is igen játssza őket épp ezért.*
- Hmm.. *-töpreng el, amikor Dayaneer ajkait elhagyják a szavak, tűnődőn réved pár pillanatig a semmibe (bár ez a valóságban úgy fest, mint ha a nő bal vállát fixírozná - s épp ezért szerencse, hogy tekintete nem máshová vetült erre a rövidke időre), majd újra a smaragd színével tetszelgő szempárt keresi figyelmével.-* Ez egy jó mondás. A fenébe is, nagyon jó mondás!
*Tényleg tetszik neki. Többféleképpen is lehet értelmezni -miképp a mondások zömét- és épp ezért nagyon sok élethelyzetben el is lehet sütni. Dayaneer nem is tud arról talán, hogy milyen értéket adott át a bárdnak: a hamiskás bölcsesség ál-falának egy újabb tégláját.
Társának újabb gúnynév-ötletére maga is szélesen elvigyorodik amolyan féloldalas, ajakkímélő módon.*
- Virgonc Vicar? *-nyomja meg az első szót, majd apró, beleegyező szájbiggyesztéssel bólint-* Na igen, ha már a neveknél tartunk, ezt már inkább elfogadnám. És tényleg..! Mi a Te gúnyneved? Kíváncsivá tettél.
*Tényleg kíváncsi, ültében kissé előrébb is dől, és úgy figyeli a nő válaszát. Magában találgat is kicsit, hogy mi lesz ez a gúnynév; de úgy sejti, hogy az túlmegy majd a külsőségek felemlegetésén.
Az ajkában fellobbanó fájdalom nem túl erős és nem is tart sokáig, épp csak talán bosszantónak nevezhető. Szerencsére úgy fest hogy Dayaneer-nek sem szándéka kifejezetten kínozni őt ily módon, így a nő kézfejére feszülő ujjak sikerrel járnak. De azok az ujjak sem igyekeznek annyira elhagyni a melegnek és simának érzett bőrt; arra a hosszú pillanatra ottmaradnak a kézfejen, míg gazdájuk viszonozza az ibrisztekintet pillantását.*
- Tévedsz is, és nem is. *-ingatja meg jobbra majd balra a fejét picit, miközben szemöldökei talányosan rándulnak meg-* Ha tehetem, akkor a szóból tanulok. Ennyi bölcsességet már felszedtem magamra az éveim alatt. És a saját károm helyett, ha tehetem, jobb szeretek már inkább másén tanulni. Csak néha.. nem sikerül. Hm. Talán mégsem vagyok annyira bölcs?
*Derűsen hunyorint egyet.*
- De ebből a.. leckédből úgy sejtem, hogy tőled pedig nem áll távol, hogy korrepetálj valakit a frissen megtanult leckét illetőn. *-újra az a féloldalas mosoly. A fájdalom okozta bosszúság már rég oda van, és mostanra ismét csupán a kreol arcában keres és talál szépséget.*
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-11-28 20:12:25
Üzenet elküldve: 2024-11-28 20:12:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Ó, a kereskedés és a becsület... egy vaskos, ősi lexikonban minden bizonnyal egymás ellentéteiként vannak feltüntetve. Vagy hát, ha nem is mondanak teljesen ellent egymásnak a szavak, meg kell hagyni, az amolyan magukat tisztességesnek tartó kufárok nem élnek oly nagy lábon. Egyet-kettőt ha ismer, a többi megveszekedett gazember, ez alól pedig ő sem jelent kivételt. Ha az ember ezt a hivatást választja, bizony hamar szembesülnie kell vele, hogy a minőségi áru beszerzéséhez és a kiváló haszonhoz korrumpálódnia kell. A morál az aranyban oldódik a legkönnyebben.
Somolygással arcán fújja ki a füstöt ráérősen maga felé, nem úgy tűnik, mint akit túlzottan megbántottak a férfi szavai.*
- Van felénk egy mondás *egy röpke pillanatra elgondolkodva ugrik össze szemöldöke, míg fordítja magában* - "Tiszta kézzel nem nyílik az aranykapu". *Annak a tokás Gargnarnak a szavai visszhangoznak a fejében. Akkor még hogy undorodott ettől a felfogástól, fiatal volt és nagyon naiv, mit sem tudott ennek a világnak a működéséről. A fene se gondolta volna, hogy egyszer épp ő fogja durrogtatni ezt a szólást.
Magában szórakozva ennek az iróniáján kortyol italába, melyből a buborékok java része már pofátlanul meglógott. Pocsék így, de mindig egy jó beszélgetésnek a jele.*
- Igaz, a bárdokhoz kissé más illik. Mondjuk Virgonc Vicar *veti felé újabb ötletét egy szalonspicces kuncogással kísér*
- Ha nekem is van gúnynevem, akkor szenvedjen tőle más is. *mondjuk ő is járhatott volna sokkal rosszabbul, elég ha csak arra gondol egy-egy lánykára miképpen hivatkoztak üzleti társai, kik egytől egyig férfiak természetesen. Bögyös Bendha, Faros Faraenn... na meg még sorolhatná. Bár tény, hogy ezek egy jó része wegtoreni bordélyok örömlányai voltak, nincs meggyőződve arról, hogy ő is kaphatott ilyesmit a háta mögött.
Gyengédségében bízva Vicar nem húzza el a fejét, s bizony ez okozza a vesztét; Daya ujjai a sebhez érnek, bár demonstrációját kíméletlenül félbeszakítják a kézfejére feszülő ujjak. Érzi az érintésben, hogy a bárd bőre megkeményedett az ujjain, ahol a lant húrjait fogja. Nem rántja el kezét dacosan azonnal, egy elnyúlt pillanat erejéig a barnákba pillant, majd előzékenyen visszavonulót fúj.*
- Bevallom olyannak tűnsz, aki a szóból nem tanul. *gyárt serényen filozófiát a saját neveletlen, kissé ittas viselkedése mögé* - Csakis a saját kárán.
*Elemzően húzza össze szemét, s szinte zavarba ejtő alapossággal méri fel most a dalnok arcát. Mintha ennyiből bármit is ki tudna olvasni belőle.*
- Vagy talán tévedek?
//Kósza varjak//
*Ó, a kereskedés és a becsület... egy vaskos, ősi lexikonban minden bizonnyal egymás ellentéteiként vannak feltüntetve. Vagy hát, ha nem is mondanak teljesen ellent egymásnak a szavak, meg kell hagyni, az amolyan magukat tisztességesnek tartó kufárok nem élnek oly nagy lábon. Egyet-kettőt ha ismer, a többi megveszekedett gazember, ez alól pedig ő sem jelent kivételt. Ha az ember ezt a hivatást választja, bizony hamar szembesülnie kell vele, hogy a minőségi áru beszerzéséhez és a kiváló haszonhoz korrumpálódnia kell. A morál az aranyban oldódik a legkönnyebben.
Somolygással arcán fújja ki a füstöt ráérősen maga felé, nem úgy tűnik, mint akit túlzottan megbántottak a férfi szavai.*
- Van felénk egy mondás *egy röpke pillanatra elgondolkodva ugrik össze szemöldöke, míg fordítja magában* - "Tiszta kézzel nem nyílik az aranykapu". *Annak a tokás Gargnarnak a szavai visszhangoznak a fejében. Akkor még hogy undorodott ettől a felfogástól, fiatal volt és nagyon naiv, mit sem tudott ennek a világnak a működéséről. A fene se gondolta volna, hogy egyszer épp ő fogja durrogtatni ezt a szólást.
Magában szórakozva ennek az iróniáján kortyol italába, melyből a buborékok java része már pofátlanul meglógott. Pocsék így, de mindig egy jó beszélgetésnek a jele.*
- Igaz, a bárdokhoz kissé más illik. Mondjuk Virgonc Vicar *veti felé újabb ötletét egy szalonspicces kuncogással kísér*
- Ha nekem is van gúnynevem, akkor szenvedjen tőle más is. *mondjuk ő is járhatott volna sokkal rosszabbul, elég ha csak arra gondol egy-egy lánykára miképpen hivatkoztak üzleti társai, kik egytől egyig férfiak természetesen. Bögyös Bendha, Faros Faraenn... na meg még sorolhatná. Bár tény, hogy ezek egy jó része wegtoreni bordélyok örömlányai voltak, nincs meggyőződve arról, hogy ő is kaphatott ilyesmit a háta mögött.
Gyengédségében bízva Vicar nem húzza el a fejét, s bizony ez okozza a vesztét; Daya ujjai a sebhez érnek, bár demonstrációját kíméletlenül félbeszakítják a kézfejére feszülő ujjak. Érzi az érintésben, hogy a bárd bőre megkeményedett az ujjain, ahol a lant húrjait fogja. Nem rántja el kezét dacosan azonnal, egy elnyúlt pillanat erejéig a barnákba pillant, majd előzékenyen visszavonulót fúj.*
- Bevallom olyannak tűnsz, aki a szóból nem tanul. *gyárt serényen filozófiát a saját neveletlen, kissé ittas viselkedése mögé* - Csakis a saját kárán.
*Elemzően húzza össze szemét, s szinte zavarba ejtő alapossággal méri fel most a dalnok arcát. Mintha ennyiből bármit is ki tudna olvasni belőle.*
- Vagy talán tévedek?
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-11-26 09:42:00
Üzenet elküldve: 2024-11-26 09:42:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Egy bárd és egy örömlány között, ha a dolgok gyakorlati oldalát nagyon őszintén és kritikusan nézzük, nincs túl nagy különbség. Amit mondott, az igaz: rövidtávú előnye, hogy pont úgy szolgál, ahogy arra szükség van. Ez a szolgálat sokféle lehet. Lehet elcserélt információ, lehet egy apró, ismeretlen tartalmú csomag vagy levél, amit egyik helyről a másikra visz; lehet egy dal vagy ballada, és lehet csupán egy kellemes este is. Ennek a szolgálatnak viszont nincs mindig jól körülhatárolt ára, mint ahogy sokszor jól körülhatárolt igénye sem. Hiszen bárdként -ahogy örömlányként is- érzékenynek kell lenni arra, hogy az este közönsége mit kíván, még ha ez sokszor nem is tudatos, hanem ösztönös dolog. És ő most ösztönösen választ finom szavakat, körmönfont vagy épp ködös mondatokká szőve őket; hiszen látta már a Varjúban, hogy a közönséges közeledés milyen kifejezést csalt erre az egyébként szép arcra. Azt nem tudja persze, hogy mivé alakítják majd ezt az estét – hogy az megmarad olyannak, amit a pult mellett töltenek miközben évődnek egymással, vagy hogy ez az évődés valami egészen más formát ölt majd, mire a tenger felett rózsaszínű lesz az ég. Egyelőre annak örül, amit elért és amit kap: Dayaneer mosolyának, amelyből már legalább fél tucatnyi félét látott már csak ma este a gúnyostól a nevetősig terjedőn; és a zöld szemek neki szentelt figyelmének és csillogásának.*
- Igazad lehet. *-bólint elgondolkodón-* Ha nem sértelek meg vele, eddig nem találkoztam olyan kereskedővel, aki az utolsó aranyáig becsületes lett volna. Persze ez sokszor nem is gond. Sőt..!
*Figyeli a pipából előgomolygó finom füstöt, és a füst mögött a nő arcát. Látja rajta az elnyomott nevetés finoman vibráló nyomait, de a szemöldökrezzenés, és a meg-megránduló szájszélek is rengeteget elárulnak. Picit ismét előrébb dől ahogy Dayaneer is bizalmaskodón mozdul, szemöldökei kíváncsian és meglepetten húzódnak homlokára, majd maga is elneveti magát; halk baritonja szépen vegyül a füstös hanggal.*
- Veszedelmes?! *-kérdez vissza még mindig nevetve, majd visszakényelmesedik ültébe, míg társnője szomját oltja.-* De hát én nem vagyok sem kereskedő, sem orgazda, sem kalóz-féleség. Vagy a bárdoknak is jár gúnynév?
*Még mindig ott ül féloldalas mosolya a nevetéstől kissé kipirult arcán. Halkan hümment és alig látható módon vonja meg vállát az újabb csipkelődő szavakra válaszul, miközben gyanútlanul hagyja, hogy Dayaneer keze újra az arca felé emelkedjen. Nincs oka arra, hogy ne bízzon benne azután, hogy korábban segített rajta. Ám ez a bizalom -hogy így mondjam- megbosszulja magát, ahogy az ajkán keresztülhúzódó repedésben fellobban a fájdalom. Felszisszen, és önkéntelen mozdulattal kap Dayaneer keze után; ujjai a nő kézfejére feszülnek kissé, ahogy megszüntetni igyekszik ezt a.. durva kedveskedést.*
- Ááh..! *-nyelve hegyével megérinti a heget, és összehúzott szemmel keresi a zöld szempárt; szájzugaiba bosszús mosoly telepszik.-* Enélkül is értettem volna a célzást, Dayaneer kedves!
//Kósza varjak//
*Egy bárd és egy örömlány között, ha a dolgok gyakorlati oldalát nagyon őszintén és kritikusan nézzük, nincs túl nagy különbség. Amit mondott, az igaz: rövidtávú előnye, hogy pont úgy szolgál, ahogy arra szükség van. Ez a szolgálat sokféle lehet. Lehet elcserélt információ, lehet egy apró, ismeretlen tartalmú csomag vagy levél, amit egyik helyről a másikra visz; lehet egy dal vagy ballada, és lehet csupán egy kellemes este is. Ennek a szolgálatnak viszont nincs mindig jól körülhatárolt ára, mint ahogy sokszor jól körülhatárolt igénye sem. Hiszen bárdként -ahogy örömlányként is- érzékenynek kell lenni arra, hogy az este közönsége mit kíván, még ha ez sokszor nem is tudatos, hanem ösztönös dolog. És ő most ösztönösen választ finom szavakat, körmönfont vagy épp ködös mondatokká szőve őket; hiszen látta már a Varjúban, hogy a közönséges közeledés milyen kifejezést csalt erre az egyébként szép arcra. Azt nem tudja persze, hogy mivé alakítják majd ezt az estét – hogy az megmarad olyannak, amit a pult mellett töltenek miközben évődnek egymással, vagy hogy ez az évődés valami egészen más formát ölt majd, mire a tenger felett rózsaszínű lesz az ég. Egyelőre annak örül, amit elért és amit kap: Dayaneer mosolyának, amelyből már legalább fél tucatnyi félét látott már csak ma este a gúnyostól a nevetősig terjedőn; és a zöld szemek neki szentelt figyelmének és csillogásának.*
- Igazad lehet. *-bólint elgondolkodón-* Ha nem sértelek meg vele, eddig nem találkoztam olyan kereskedővel, aki az utolsó aranyáig becsületes lett volna. Persze ez sokszor nem is gond. Sőt..!
*Figyeli a pipából előgomolygó finom füstöt, és a füst mögött a nő arcát. Látja rajta az elnyomott nevetés finoman vibráló nyomait, de a szemöldökrezzenés, és a meg-megránduló szájszélek is rengeteget elárulnak. Picit ismét előrébb dől ahogy Dayaneer is bizalmaskodón mozdul, szemöldökei kíváncsian és meglepetten húzódnak homlokára, majd maga is elneveti magát; halk baritonja szépen vegyül a füstös hanggal.*
- Veszedelmes?! *-kérdez vissza még mindig nevetve, majd visszakényelmesedik ültébe, míg társnője szomját oltja.-* De hát én nem vagyok sem kereskedő, sem orgazda, sem kalóz-féleség. Vagy a bárdoknak is jár gúnynév?
*Még mindig ott ül féloldalas mosolya a nevetéstől kissé kipirult arcán. Halkan hümment és alig látható módon vonja meg vállát az újabb csipkelődő szavakra válaszul, miközben gyanútlanul hagyja, hogy Dayaneer keze újra az arca felé emelkedjen. Nincs oka arra, hogy ne bízzon benne azután, hogy korábban segített rajta. Ám ez a bizalom -hogy így mondjam- megbosszulja magát, ahogy az ajkán keresztülhúzódó repedésben fellobban a fájdalom. Felszisszen, és önkéntelen mozdulattal kap Dayaneer keze után; ujjai a nő kézfejére feszülnek kissé, ahogy megszüntetni igyekszik ezt a.. durva kedveskedést.*
- Ááh..! *-nyelve hegyével megérinti a heget, és összehúzott szemmel keresi a zöld szempárt; szájzugaiba bosszús mosoly telepszik.-* Enélkül is értettem volna a célzást, Dayaneer kedves!
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-11-25 20:58:24
Üzenet elküldve: 2024-11-25 20:58:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*A bárd társasága igazán üdítő a szokásos kikötői haramiáké után. Életének legnagyobb részét - noha nem önszántából - férfiak között töltötte, főleg olyan körökben, melynek tagjaitól az efféle udvariaskodás vagy talányos megfogalmazások igencsak távol esnek. Némely talán finomabban, legtöbbje általában közönségesebben, de mindig egyenesek voltak azzal kapcsolatban, mit akarnak, és mit nem, azt pedig aztán soha nem ejtették véka alá, ha tetszetősnek találták a wegtorenit. Nem kell ezeket persze mindig komolyan venni, elég csak a két lánglelkű sihederre gondolni a tavernából.
Mindezekhez képest tehát Vicar finomkodása, épp csak mosolyaiban és pillantásaiban néha-néha felcsillanó édesgetése pezsdítő, s talán csak a szesz bátorítására, de el kell ismernie, hogy kedvére való ez az igencsak kezdetleges flört.
Afelől kétsége sincs, hogy azoknak az emlegetett rövidtávú előnyöknek egy részét bizonyosan szívesen prezentálná neki a férfi, nem oly nehéz kiolvasni abból a mosolygó barna tekintetből. Foghatná a dalnok is az alkoholra, de Daya már korábban, a csetepaté alatt rajtakapta. Az ilyesmit mindig megjegyzi, mert sohasem tudhatja az ember, mikor lesz a hasznára.
A találgatásokra széles vigyor nyúlik el arcán.*
- Tudod kedvesem, az emlegetett... *leír egy kört a pipájával amíg a megfelelő szót keresi* foglalkozások között talán nem is olyan éles a határ. *szippant a dohányból, nagyon úgy tűnik, hogy ezt most ivótársa fantáziájára bízza.
Az elszakadt húrokat illető méltatlankodáson füstösen felgöcög, mosolyát próbálja leplezni, mikor meglehetősen átlátszóan próbálja vele elhitetni a másik, hogy talán mégiscsak gyakori vendége a Kikötőnek. A nagy hírnév emlegetésére azért megrezzen a szemöldöke, no meg a szája sarka, de ajkára harapva próbálja elfojtani. Inkább bizalmaskodva dönti leheletnyit előre magát, s halkabbra veszi hangját.*
- Te lennél az akiről a sikátorokban suttognak? *most rajta a sor, hogy megcsillogtassa minden színészi képességét* - Vicar, a Veszedelmes? *a végére már nagyon vissza kell tartania a nevetését... aztán csak kitör belőle a kacaj.*
- Minden valamire való kereskedő-orgazda-kalózféleségnek kell egy gúnynév. *okítja egy sörhabos korty kíséretében, a fegyvertelenségre viszont már látványosan megforgatja a szemét.*
- Igen-igen... mosoly meg éles nyelv *bal kezének ujjai szemtelenül közel nyúlnak, s ha a bárd nem hajol el, akkor hüvelykjét bizony pimasz gyerek módjára nyomja az ajkán éktelenkedő sebre. Nem túl erősen, de azért úgy, hogy megérezze* - Milyen kiválóan működött eddig ugyebár.
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.25 21:02:36
//Kósza varjak//
*A bárd társasága igazán üdítő a szokásos kikötői haramiáké után. Életének legnagyobb részét - noha nem önszántából - férfiak között töltötte, főleg olyan körökben, melynek tagjaitól az efféle udvariaskodás vagy talányos megfogalmazások igencsak távol esnek. Némely talán finomabban, legtöbbje általában közönségesebben, de mindig egyenesek voltak azzal kapcsolatban, mit akarnak, és mit nem, azt pedig aztán soha nem ejtették véka alá, ha tetszetősnek találták a wegtorenit. Nem kell ezeket persze mindig komolyan venni, elég csak a két lánglelkű sihederre gondolni a tavernából.
Mindezekhez képest tehát Vicar finomkodása, épp csak mosolyaiban és pillantásaiban néha-néha felcsillanó édesgetése pezsdítő, s talán csak a szesz bátorítására, de el kell ismernie, hogy kedvére való ez az igencsak kezdetleges flört.
Afelől kétsége sincs, hogy azoknak az emlegetett rövidtávú előnyöknek egy részét bizonyosan szívesen prezentálná neki a férfi, nem oly nehéz kiolvasni abból a mosolygó barna tekintetből. Foghatná a dalnok is az alkoholra, de Daya már korábban, a csetepaté alatt rajtakapta. Az ilyesmit mindig megjegyzi, mert sohasem tudhatja az ember, mikor lesz a hasznára.
A találgatásokra széles vigyor nyúlik el arcán.*
- Tudod kedvesem, az emlegetett... *leír egy kört a pipájával amíg a megfelelő szót keresi* foglalkozások között talán nem is olyan éles a határ. *szippant a dohányból, nagyon úgy tűnik, hogy ezt most ivótársa fantáziájára bízza.
Az elszakadt húrokat illető méltatlankodáson füstösen felgöcög, mosolyát próbálja leplezni, mikor meglehetősen átlátszóan próbálja vele elhitetni a másik, hogy talán mégiscsak gyakori vendége a Kikötőnek. A nagy hírnév emlegetésére azért megrezzen a szemöldöke, no meg a szája sarka, de ajkára harapva próbálja elfojtani. Inkább bizalmaskodva dönti leheletnyit előre magát, s halkabbra veszi hangját.*
- Te lennél az akiről a sikátorokban suttognak? *most rajta a sor, hogy megcsillogtassa minden színészi képességét* - Vicar, a Veszedelmes? *a végére már nagyon vissza kell tartania a nevetését... aztán csak kitör belőle a kacaj.*
- Minden valamire való kereskedő-orgazda-kalózféleségnek kell egy gúnynév. *okítja egy sörhabos korty kíséretében, a fegyvertelenségre viszont már látványosan megforgatja a szemét.*
- Igen-igen... mosoly meg éles nyelv *bal kezének ujjai szemtelenül közel nyúlnak, s ha a bárd nem hajol el, akkor hüvelykjét bizony pimasz gyerek módjára nyomja az ajkán éktelenkedő sebre. Nem túl erősen, de azért úgy, hogy megérezze* - Milyen kiválóan működött eddig ugyebár.
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.25 21:02:36
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-11-22 11:39:17
Üzenet elküldve: 2024-11-22 11:39:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
~Jelentsen bármit!~ *Az apró, ujjbillegetés-szerű intés üzenete egyértelmű. Megtehetné, hogy elhagyja a virágnyelvet; hogy egyenesen és nyíltan fogalmazza meg a mondanivalóját, vagy épp úgy, ahogy azt egy magát már komolyan ittas állapotba hozott matróz tenné. Ha Dayaneer kérné, az ő kedvéért talán valóban el is hagyná kis ideig a cirádás és ködös fogalmazásmódot, ami egyébként egy bárd éppannyira természetes velejárója, mint egy hangszer vagy a szalonspicc. De a nő nem kér tőle semmi ilyet, csupán karcos megjegyzést tesz; és bár ő ezt is remekül érti, nem engedelmeskedik neki. No nem azért, mert bosszantani kívánja Dayaneer-t, ó, a legkevésbé sem; csak ahogy nem venne fel puha papucsot, úgy nem kíván maga is azzá válni.
Látja ahogy a füst egy pillanatra kellemetlenné válik a szépszemű nő torkán, és látja a mozdulatot is, amivel az az italért nyúl. Nem kell hozzá gondolatolvasónak lenni, hogy sejtse azt, hogy aligha csak az ő szavai váltották ki ezt; fejében kérdések fogalmazódnak meg, talán túlzóan is kíváncsi kérdések, de erőt vesz magán, és visszanyeli őket. Inkább csak egy féloldalasságában is játékos mosollyal válaszol Dayaneer incselkedő megjegyzésére. Jól érzi magát a nő társaságában, nagyon is jól; és most, hogy szemmel láthatóan magáénak tudja Dayaneer figyelmének javarészét, feltámad benne a vágy, hogy kezdhessen ezzel valamit, és a kíváncsiság, hogy vajon sikerülne-e ez. Talán igen.*
- Hacsak.. *-hajol maga is előrébb ültében, tükrözve a nő mozdulatát-* Egy ifjú leány, aki kereskedő, és aki keresztül-kasul bejárta már a szárazföldet, és kétárbocos hajón nem-matróz Wegtoren és a Kikötő között, és kardot hord az oldalán..
*Halkan hümment, tekintete a nő zöldjeit fürkészi.*
- Ha csupán ennyiből kéne kitalálnom hogy valóban átlagos kereskedő volnál-e vagy orgazda, esetleg kalóz-féleség, nos, vad tippeket tennék. *-kissé megvonja a vállát, visszaegyenesedik.-* De mindez talán csak egy bárd ostobasága.
*Követi a nő tekintetét, most nem csak a kártyázó galerit nézi meg, hanem mindenki mást is; és nem csak megnézi, de ezúttal valóban látja is őket. Megérti, hogy miért született meg a gondolat Dayaneer elméjében.*
- Hm. *-összehúzza a szemeit egy pillanatra ahogy megjátszott bosszúsággal visszafordul az ibrisztekintet felé-* Egyszer! Csupán egyszer szakadt el a húr! És az is évekkel ezelőtt volt. Bár az igaz, hogy nagyon szerencsétlen pillanatban történt.
*Fél könyökét a méltatlanul mellőzött rumoskupica mellé támasztja a pulton, és most ő hajtja állát öklére.*
- És mi van, ha nem először járok erre? Ha úgy ismerem ezt a helyet, mint a tenyeremet? És ha pontosan tudom, hogy melyik fickót mivel és hogy lehet sakkban tartani? *-nagyon igyekszik rajta, hogy szájzugaiba ne költözzön oda egy vigyor előszele-* Ó, még jobb: mi van akkor, ha azért tartom magamnál csupán a lantomat, mert már a hírnevem is elég ahhoz, hogy elkerüljenek és ne kössenek belém?
*Nem bírja tovább, a vigyor csak megjelenik.*
- De nem, sajnos semmi ilyenről nincs szó. Eddig még tényleg nem jártam a Világnak ezen a részén. *-szavai most tényleg teljesen őszinték.-* Különben meg nem szeretem a fegyvereket. Mindig olyan otrombán álltak a kezemben. Ha úgy hozza a helyzet, akkor a mosolyomra és a nyelvemre támaszkodom. Eddig mindig bejött. Mármint.. nagyjából.
A hozzászólás írója (Vicar Teerp) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.22 11:43:03
//Kósza varjak//
~Jelentsen bármit!~ *Az apró, ujjbillegetés-szerű intés üzenete egyértelmű. Megtehetné, hogy elhagyja a virágnyelvet; hogy egyenesen és nyíltan fogalmazza meg a mondanivalóját, vagy épp úgy, ahogy azt egy magát már komolyan ittas állapotba hozott matróz tenné. Ha Dayaneer kérné, az ő kedvéért talán valóban el is hagyná kis ideig a cirádás és ködös fogalmazásmódot, ami egyébként egy bárd éppannyira természetes velejárója, mint egy hangszer vagy a szalonspicc. De a nő nem kér tőle semmi ilyet, csupán karcos megjegyzést tesz; és bár ő ezt is remekül érti, nem engedelmeskedik neki. No nem azért, mert bosszantani kívánja Dayaneer-t, ó, a legkevésbé sem; csak ahogy nem venne fel puha papucsot, úgy nem kíván maga is azzá válni.
Látja ahogy a füst egy pillanatra kellemetlenné válik a szépszemű nő torkán, és látja a mozdulatot is, amivel az az italért nyúl. Nem kell hozzá gondolatolvasónak lenni, hogy sejtse azt, hogy aligha csak az ő szavai váltották ki ezt; fejében kérdések fogalmazódnak meg, talán túlzóan is kíváncsi kérdések, de erőt vesz magán, és visszanyeli őket. Inkább csak egy féloldalasságában is játékos mosollyal válaszol Dayaneer incselkedő megjegyzésére. Jól érzi magát a nő társaságában, nagyon is jól; és most, hogy szemmel láthatóan magáénak tudja Dayaneer figyelmének javarészét, feltámad benne a vágy, hogy kezdhessen ezzel valamit, és a kíváncsiság, hogy vajon sikerülne-e ez. Talán igen.*
- Hacsak.. *-hajol maga is előrébb ültében, tükrözve a nő mozdulatát-* Egy ifjú leány, aki kereskedő, és aki keresztül-kasul bejárta már a szárazföldet, és kétárbocos hajón nem-matróz Wegtoren és a Kikötő között, és kardot hord az oldalán..
*Halkan hümment, tekintete a nő zöldjeit fürkészi.*
- Ha csupán ennyiből kéne kitalálnom hogy valóban átlagos kereskedő volnál-e vagy orgazda, esetleg kalóz-féleség, nos, vad tippeket tennék. *-kissé megvonja a vállát, visszaegyenesedik.-* De mindez talán csak egy bárd ostobasága.
*Követi a nő tekintetét, most nem csak a kártyázó galerit nézi meg, hanem mindenki mást is; és nem csak megnézi, de ezúttal valóban látja is őket. Megérti, hogy miért született meg a gondolat Dayaneer elméjében.*
- Hm. *-összehúzza a szemeit egy pillanatra ahogy megjátszott bosszúsággal visszafordul az ibrisztekintet felé-* Egyszer! Csupán egyszer szakadt el a húr! És az is évekkel ezelőtt volt. Bár az igaz, hogy nagyon szerencsétlen pillanatban történt.
*Fél könyökét a méltatlanul mellőzött rumoskupica mellé támasztja a pulton, és most ő hajtja állát öklére.*
- És mi van, ha nem először járok erre? Ha úgy ismerem ezt a helyet, mint a tenyeremet? És ha pontosan tudom, hogy melyik fickót mivel és hogy lehet sakkban tartani? *-nagyon igyekszik rajta, hogy szájzugaiba ne költözzön oda egy vigyor előszele-* Ó, még jobb: mi van akkor, ha azért tartom magamnál csupán a lantomat, mert már a hírnevem is elég ahhoz, hogy elkerüljenek és ne kössenek belém?
*Nem bírja tovább, a vigyor csak megjelenik.*
- De nem, sajnos semmi ilyenről nincs szó. Eddig még tényleg nem jártam a Világnak ezen a részén. *-szavai most tényleg teljesen őszinték.-* Különben meg nem szeretem a fegyvereket. Mindig olyan otrombán álltak a kezemben. Ha úgy hozza a helyzet, akkor a mosolyomra és a nyelvemre támaszkodom. Eddig mindig bejött. Mármint.. nagyjából.
A hozzászólás írója (Vicar Teerp) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.22 11:43:03
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-11-21 21:08:20
Üzenet elküldve: 2024-11-21 21:08:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Hogy csak tréfál-e vagy sem, nehéz lenne megállapítani, mindenesetre felrepedt szájú bárdunk úgy tűnik egy pillanatig sem tagadja a szoknyapecérség vádját, sőt. Még önkéntesen magára is aggatja a címet, pimaszul megtoldva egy teljesen összeférhetetlen jelzővel.
A wegtoreni csak rosszallóan megcsóválja a fejét, pedig őszintén szólva nem veti meg a kurafiság ősi intézményét. Egyrészről mondhatni ő sem a szent erkölcsösség felkent lovagja és vélhetőleg egy naiv leányszíveket összetörő férfiember nem a legzüllöttebb akárki, akivel összehozta a sors. Másrészről az ilyen alakok inkább a romantikus lovagregényeken nevelkedett hajadonok ősellenségei, nagy mecénásai azonban az elköteleződéssel még ki nem békült szabadosabb leányzóknak, amilyen nem mellesleg Dayaneer is.
A kérdésére adott felelet még a kricsmi levegőjénél is homályosabb, Vicar virágnyelvét nem igazán tudja most követni, ezt pedig nem is rest magában tartani.*
- Jelentsen ez ugye bármit. *jegyzi meg kissé csípősen, de tovább nem feszegeti a témát, majd kifejti a férfi, ha akarja.
Holmi csodák emlegetésére kissé torkára megy a füst, halkan meg is köszörüli, de nem szól semmit. Igazán nem rondítana bele a cseverészésbe néhány savanyú, kiábrándult hozzászólással, más pedig ennek kapcsán nem nagyon kavarog benne. Annyi bizonyos, hogy a csodák messze elkerülték őt az utóbbi években, a szerencsétlenségek azonban rendszeresen a keblükre ölelték. Felidézve néhány emlékezetesen jelenetet ezekből inkább a söréért nyúl, és jó nagy kortyokkal próbálja száműzni őket most az elméje egy távolabbi zugába.*
- Azt igazán nem volt nehéz megállapítani *a szesz már minduntalan pimaszságra ingerli nyelvét, úgy dönt, immár nem is áll ellen. Zöld pillantása azért mosolygósan csillan, egyik lábát pedig hanyagul átveti a másikon, miközben továbbra is vígan pöfékel. Testével immáron teljesen a másik felé fordul a széken, térdére könyökölve hajol egy leheletnyit közelebb, szinte hallja ahogy a bárd fogaskerekei lustán csikordulnak egymáson a fejében.*
- Hacsak? *kérdez vissza kíváncsian felvont szemöldökkel, igazán érdekli, mi lesz a fegyverhordás okfejtése, de mindhiába. Vicar nem osztja meg vele, mire is jutott, s a kreolnak fogalma sincs mire szándékozik célozni.*
- Akkor ezzel egyedül vagy, ugyanis én nem értem. *vallja meg őszintén, bízva abban, hogy még kap valami szórakoztató magyarázatot.*
- Mondjuk az jóval furcsább, Dalnokom, hogy te meg semmiféle fegyvert nem hordasz magadnál, csak egy szál csupasz, szakadt húrú lantot. *látványosa körbehordozza tekintetét a helyieken, s zöldjei erre invitálják a muzsikust is. Azért néhány ártalmatlannak tűnő részeg, krumpliorrú matrózt leszámítva meglehetősen rossz arcú alakok gyülekezőhelye ez. Jobb esetben csempészek, tolvajok, kisebb uzsorások, de akadnak köztük egykori vérmes kalózok, s egyről biztosan tudja, hogy orgyilkosként is tevékenykedett fénykorában. Mindezt persze egy külső szemlélő nem tudhatja, de azért messziről látszik, hogy nem az artheniori úri klubok törzstagjai közé csöppent azt ember. Csak egy bolond mászkál felkészületlenül errefelé.*
- Éppen ezért az a sanda gyanúm, hogy először jársz a Kikötőben. *teszi meg tippjét, s ráérősen pipázgatva várja, hogy kijavítsák, netán megerősítsék ezen elméletében.*
//Kósza varjak//
*Hogy csak tréfál-e vagy sem, nehéz lenne megállapítani, mindenesetre felrepedt szájú bárdunk úgy tűnik egy pillanatig sem tagadja a szoknyapecérség vádját, sőt. Még önkéntesen magára is aggatja a címet, pimaszul megtoldva egy teljesen összeférhetetlen jelzővel.
A wegtoreni csak rosszallóan megcsóválja a fejét, pedig őszintén szólva nem veti meg a kurafiság ősi intézményét. Egyrészről mondhatni ő sem a szent erkölcsösség felkent lovagja és vélhetőleg egy naiv leányszíveket összetörő férfiember nem a legzüllöttebb akárki, akivel összehozta a sors. Másrészről az ilyen alakok inkább a romantikus lovagregényeken nevelkedett hajadonok ősellenségei, nagy mecénásai azonban az elköteleződéssel még ki nem békült szabadosabb leányzóknak, amilyen nem mellesleg Dayaneer is.
A kérdésére adott felelet még a kricsmi levegőjénél is homályosabb, Vicar virágnyelvét nem igazán tudja most követni, ezt pedig nem is rest magában tartani.*
- Jelentsen ez ugye bármit. *jegyzi meg kissé csípősen, de tovább nem feszegeti a témát, majd kifejti a férfi, ha akarja.
Holmi csodák emlegetésére kissé torkára megy a füst, halkan meg is köszörüli, de nem szól semmit. Igazán nem rondítana bele a cseverészésbe néhány savanyú, kiábrándult hozzászólással, más pedig ennek kapcsán nem nagyon kavarog benne. Annyi bizonyos, hogy a csodák messze elkerülték őt az utóbbi években, a szerencsétlenségek azonban rendszeresen a keblükre ölelték. Felidézve néhány emlékezetesen jelenetet ezekből inkább a söréért nyúl, és jó nagy kortyokkal próbálja száműzni őket most az elméje egy távolabbi zugába.*
- Azt igazán nem volt nehéz megállapítani *a szesz már minduntalan pimaszságra ingerli nyelvét, úgy dönt, immár nem is áll ellen. Zöld pillantása azért mosolygósan csillan, egyik lábát pedig hanyagul átveti a másikon, miközben továbbra is vígan pöfékel. Testével immáron teljesen a másik felé fordul a széken, térdére könyökölve hajol egy leheletnyit közelebb, szinte hallja ahogy a bárd fogaskerekei lustán csikordulnak egymáson a fejében.*
- Hacsak? *kérdez vissza kíváncsian felvont szemöldökkel, igazán érdekli, mi lesz a fegyverhordás okfejtése, de mindhiába. Vicar nem osztja meg vele, mire is jutott, s a kreolnak fogalma sincs mire szándékozik célozni.*
- Akkor ezzel egyedül vagy, ugyanis én nem értem. *vallja meg őszintén, bízva abban, hogy még kap valami szórakoztató magyarázatot.*
- Mondjuk az jóval furcsább, Dalnokom, hogy te meg semmiféle fegyvert nem hordasz magadnál, csak egy szál csupasz, szakadt húrú lantot. *látványosa körbehordozza tekintetét a helyieken, s zöldjei erre invitálják a muzsikust is. Azért néhány ártalmatlannak tűnő részeg, krumpliorrú matrózt leszámítva meglehetősen rossz arcú alakok gyülekezőhelye ez. Jobb esetben csempészek, tolvajok, kisebb uzsorások, de akadnak köztük egykori vérmes kalózok, s egyről biztosan tudja, hogy orgyilkosként is tevékenykedett fénykorában. Mindezt persze egy külső szemlélő nem tudhatja, de azért messziről látszik, hogy nem az artheniori úri klubok törzstagjai közé csöppent azt ember. Csak egy bolond mászkál felkészületlenül errefelé.*
- Éppen ezért az a sanda gyanúm, hogy először jársz a Kikötőben. *teszi meg tippjét, s ráérősen pipázgatva várja, hogy kijavítsák, netán megerősítsék ezen elméletében.*
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-11-19 11:44:07
Üzenet elküldve: 2024-11-19 11:44:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
- Ó, kérlek..! *-kap jobbjával szívéhez színpadias mozdulattal-* Hát hogy' mondhatsz rám ilyet? Én igenis tisztességes vagyok! Mármint tisztességes szoknyapecér.
*Hogy szavai mögött mennyi a színészkedés, azt most talán nehezebb megállapítani mint egyébként. Különben tényleg van benne valamennyi tisztesség: nem kergeti úgy a nőket mint egy félbolond, felborzold tollú kiskakas a pipiket a tyúkudvarban. Persze az tény és való, hogy nem veti meg egy kellemes este örömeit. De hát melyik bárd lenne másmilyen? Ne áltassuk magunkat – még a reménytelen romantikus alkatok is ugyanúgy kihasználják a helyzetet, ha adódik olyan.*
- A rövidtávú előnyeim? Hm. *-tűnődve figyeli Dayaneer mozdulatait ahogy az pipát töm, a nő ujjainak munkálkodása egészen leköti pár pillanatig.-* Talán az, hogy pontosan azt és annyit és úgy szolgálok, ahogy arra igény mutatkozik. De az efféle dolog hosszú ideig nem szórakoztató. És én, kérlek alássan.. a szórakoztatásra tettem fel az életem.
*Féloldalas mosolyra húzódik szája. Pontosan jól tudja, hogy kimondva mennyire borzasztóan is hangozhat ez; de tulajdonképpen ha belegondol az ember, egy városról-városra szegődő zenész afféle természetes velejárója. Mint a matrózok és a kikötők. Épp úgy.
Szórakozott tekintettel követi a felrepülő füstkarikákat, apró bólintással és afféle ajakbiggyesztéssel jelezvén elismerését Dayaneer felé. Orrába kúszik a pipafüst illata, jóleső-mélyet szippant belőle.*
- Ez esetben megkövetem a szavaim. Ezek bizony tényleg komoly dolgok. *-újra a túlzottan is vidámnak tűnő matrózokra pislant, szeme sarkából figyeli kicsit őket: összenézéseiket, apró kézjeleiket amelyekkel egymás között kommunikálnak, amíg azon ügyeskednek, hogy teljesen kifosszák azt a szerencsétlent, aki akár ő is lehetne, ha a nő nem menti ki őt a karmaik közül. Nahát! Egy pillanatra szinte hálát érez szépszemű társa iránt. Rá is néz, szinte csalódott pillantással, ahogy Dayaneer szétoszlatja azt a képet a Köd-környéki szigetekről, amely eddig a fejében élt.*
- Milyen kár! *-sóhajtja-* Pedig mennyivel szebb lenne ez a világ, ha néhol azért csodák is lennének benne.
*Még hogy nem reménytelen romantikus alkat, hm? De nem tart sokáig ez a méla bú, szakálla alatt máris ismét feltűnik az a repedt-ajkú féloldalas mosoly, egészen kezdi megszokni hogy így tudja elkerülni a bosszantó fájdalmat. Tekintete szinte nyeli a Dayaneer arcáról sütő játékosságot, az apró mosolyait, szemének szűkülését-tágulását. Látja a pírt a nő bőrén, és nincsenek tévképzetei azt illetően hogy az a társaságának szól-e; valószínűbbnek gondolja hogy csupán attól az italtól van kimelegedve, ami már azelőtt legurult, hogy ő megjelent volna a színen. De ettől függetlenül tetszetős látványnak tartja, és már szinte el is felejtette, hogy mi okból s hogyan is került ő ide ma este.*
- Nahát, hiszen azt már megállapítottad, hogy én nem vagyok úriember. *-derűsen hunyorog, hüvelykujját elgondolkozva húzza végig szakállas állán.-* Kereskedő.. no igen, azt már inkább kinézem belőled, ha megengeded.
*Eddig szinte kapaszkodó ujjai eleresztik a pultot, már nem érzi úgy, hogy le akarna szédülni a székről. Persze nem mondaná hogy most azonnal folytatni akarja az ivást, ó nem, most a társaságára koncentrál. Fél könyökkel a pultra támaszkodik, még mindig Dayaneer felé fordulva. Elgondolkozva követi tekintetével a gomolygó füst útját, ismét lassú-mélyet lélegzik belőle.*
- Csupán csak azt nem értem, hogy egy leány, aki kereskedő, miért hord kardot a derekára kötve. Hacsak.. *-szemei újra azokat a szép zöld szemeket keresik, a gondolatok úgy gomolyognak át fején, mintha füstből lennének-* Hacsak. Ó..! Azt hiszem, értem. De erre már igazán nem fogadnék. Úriember olyat nem csinál.
//Kósza varjak//
- Ó, kérlek..! *-kap jobbjával szívéhez színpadias mozdulattal-* Hát hogy' mondhatsz rám ilyet? Én igenis tisztességes vagyok! Mármint tisztességes szoknyapecér.
*Hogy szavai mögött mennyi a színészkedés, azt most talán nehezebb megállapítani mint egyébként. Különben tényleg van benne valamennyi tisztesség: nem kergeti úgy a nőket mint egy félbolond, felborzold tollú kiskakas a pipiket a tyúkudvarban. Persze az tény és való, hogy nem veti meg egy kellemes este örömeit. De hát melyik bárd lenne másmilyen? Ne áltassuk magunkat – még a reménytelen romantikus alkatok is ugyanúgy kihasználják a helyzetet, ha adódik olyan.*
- A rövidtávú előnyeim? Hm. *-tűnődve figyeli Dayaneer mozdulatait ahogy az pipát töm, a nő ujjainak munkálkodása egészen leköti pár pillanatig.-* Talán az, hogy pontosan azt és annyit és úgy szolgálok, ahogy arra igény mutatkozik. De az efféle dolog hosszú ideig nem szórakoztató. És én, kérlek alássan.. a szórakoztatásra tettem fel az életem.
*Féloldalas mosolyra húzódik szája. Pontosan jól tudja, hogy kimondva mennyire borzasztóan is hangozhat ez; de tulajdonképpen ha belegondol az ember, egy városról-városra szegődő zenész afféle természetes velejárója. Mint a matrózok és a kikötők. Épp úgy.
Szórakozott tekintettel követi a felrepülő füstkarikákat, apró bólintással és afféle ajakbiggyesztéssel jelezvén elismerését Dayaneer felé. Orrába kúszik a pipafüst illata, jóleső-mélyet szippant belőle.*
- Ez esetben megkövetem a szavaim. Ezek bizony tényleg komoly dolgok. *-újra a túlzottan is vidámnak tűnő matrózokra pislant, szeme sarkából figyeli kicsit őket: összenézéseiket, apró kézjeleiket amelyekkel egymás között kommunikálnak, amíg azon ügyeskednek, hogy teljesen kifosszák azt a szerencsétlent, aki akár ő is lehetne, ha a nő nem menti ki őt a karmaik közül. Nahát! Egy pillanatra szinte hálát érez szépszemű társa iránt. Rá is néz, szinte csalódott pillantással, ahogy Dayaneer szétoszlatja azt a képet a Köd-környéki szigetekről, amely eddig a fejében élt.*
- Milyen kár! *-sóhajtja-* Pedig mennyivel szebb lenne ez a világ, ha néhol azért csodák is lennének benne.
*Még hogy nem reménytelen romantikus alkat, hm? De nem tart sokáig ez a méla bú, szakálla alatt máris ismét feltűnik az a repedt-ajkú féloldalas mosoly, egészen kezdi megszokni hogy így tudja elkerülni a bosszantó fájdalmat. Tekintete szinte nyeli a Dayaneer arcáról sütő játékosságot, az apró mosolyait, szemének szűkülését-tágulását. Látja a pírt a nő bőrén, és nincsenek tévképzetei azt illetően hogy az a társaságának szól-e; valószínűbbnek gondolja hogy csupán attól az italtól van kimelegedve, ami már azelőtt legurult, hogy ő megjelent volna a színen. De ettől függetlenül tetszetős látványnak tartja, és már szinte el is felejtette, hogy mi okból s hogyan is került ő ide ma este.*
- Nahát, hiszen azt már megállapítottad, hogy én nem vagyok úriember. *-derűsen hunyorog, hüvelykujját elgondolkozva húzza végig szakállas állán.-* Kereskedő.. no igen, azt már inkább kinézem belőled, ha megengeded.
*Eddig szinte kapaszkodó ujjai eleresztik a pultot, már nem érzi úgy, hogy le akarna szédülni a székről. Persze nem mondaná hogy most azonnal folytatni akarja az ivást, ó nem, most a társaságára koncentrál. Fél könyökkel a pultra támaszkodik, még mindig Dayaneer felé fordulva. Elgondolkozva követi tekintetével a gomolygó füst útját, ismét lassú-mélyet lélegzik belőle.*
- Csupán csak azt nem értem, hogy egy leány, aki kereskedő, miért hord kardot a derekára kötve. Hacsak.. *-szemei újra azokat a szép zöld szemeket keresik, a gondolatok úgy gomolyognak át fején, mintha füstből lennének-* Hacsak. Ó..! Azt hiszem, értem. De erre már igazán nem fogadnék. Úriember olyat nem csinál.
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-11-18 22:18:43
Üzenet elküldve: 2024-11-18 22:18:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Bizonyára nem lehetett egyszerű emberként felnőni Pirtianesben, kisebbségben egy mélységiektől és orkoktól hemzsegő városban. Szívesen kérné a másikat, hogy meséljen erről neki, őszintén furdalja a kíváncsiság, azonban nem biztos, hogy az első közös italozáshoz való téma. Illetve bár már nem józan, nehezebben méri fel a hangulatot, de van egy olyan érzése, hogy nem olyan nagy lelkesedéssel beszélne neki róla. Meghagyja ezt a csevejt egy következő alkalomra, vagy jó pár felessel későbbre.
Ó, a bárd magyarázatából már tisztán látja, egy valódi szélhámos. Milyen megtévesztő az a meleg, barna szempár! Ha előzetesen fogadnia kellett volna bizonyosan a reménytelen romantikus típusra rakja az aranyát, s most nagyobbat bukott volna, mint a Méla Makrélában. Talán az heroikus fellépés és a segítőkészsége vakította el, mindenesetre ezeket a kardinális információkat azért felteszi magában a megfelelő polcra.*
- Tehát egy szemérmetlen szoknyapecér vagy *harap mosolygós pillantásait el nem szakítva a másikról a pipája szárára, közben pedig dohányos szelencéje után nyúl kabátzsebében. Azt sem fogja gyorsabban meglelni, mint a nyavalyás zsebkendőt. Szemöldöke a gondos szelencenyitás és tömködés közepette azért finoman, játékosan megemelkedik.*
- És mik ezek a te rövidtávú előnyeid, Dalnokom? *most már csak egyszer sandít fel odafigyelést igénylő művelete közben.
Mire a férfi a tudományos értekezéseik témáját fejtegeti, már kuncogva gyújtja meg a dohányt, de határozottan összepréselve száját próbál valami komolyságfélét erőltetni arcára.*
- Ejnye, komoly gazdasági és társadalmi kérdéseket szoktunk megvitatni. *szippant bele a pipába majd jókedvűen ereget egy-két karikát.* - Ki kinek tartozik például, vagy hogy hol van a helye a mélységieknek. *ad is egy kis ízelítőt a helyi párbeszédekből, nem is bírja sokáig tartani a magára erőltetett komoly képet. Bár most kineveti, az előbbi információk kifejezetten hasznosat tudnak lenni, ha az ember épp meg akar tudni ezt azt. Odahaza, Wegtorenben pedig a papírra vetett komolyabb tartozásokat egyes bandák szándékosan fel is vásárolják. Bár Cressys nem kifejezetten ebben utazott, néha-néha azért nála is előfordult az ilyesmi.*
- Inkább amolyan ocsmány sárgás-szürkés *próbálja felidézni azokat a szigetek környéki napkeltéket, bár azokat általában végigzsugázta a legénységgel. Láthatóan semmi romantikát nem idéz fel a látványból.
Homloka közepére kúsznak egy színlelt meglepettség közepette szemöldökei. Kissé táguló orrlyukain mókásan gomolyog ki a füst*
- Nem-e?
*Bizony elkapja a figyelő pillantásokat, s ezt nem is próbálja leplezni, egy aprócska félmosollyal veszi tudomásul.*
- Egy úriember biztosra nem fogad. *csóválja meg a fejét és belekortyol az italába* - Kereskedő vagyok, bevallom nem a fedélzet pucolásával töltöttem a mindennapjaimat.
*De még talán annyival sem, mint a dalnok kinézte volna. A nagyfőnök nevelt kölykeként nem volt nehéz dolga kikerülni az ilyesmit, noha azért legtöbbször kivette a részét abból, amiből tudta. Egy kisebb vitorlást valószínűleg gond nélkül maga is el tudna vezetni, ha rá lenne kényszerítve.*
//Kósza varjak//
*Bizonyára nem lehetett egyszerű emberként felnőni Pirtianesben, kisebbségben egy mélységiektől és orkoktól hemzsegő városban. Szívesen kérné a másikat, hogy meséljen erről neki, őszintén furdalja a kíváncsiság, azonban nem biztos, hogy az első közös italozáshoz való téma. Illetve bár már nem józan, nehezebben méri fel a hangulatot, de van egy olyan érzése, hogy nem olyan nagy lelkesedéssel beszélne neki róla. Meghagyja ezt a csevejt egy következő alkalomra, vagy jó pár felessel későbbre.
Ó, a bárd magyarázatából már tisztán látja, egy valódi szélhámos. Milyen megtévesztő az a meleg, barna szempár! Ha előzetesen fogadnia kellett volna bizonyosan a reménytelen romantikus típusra rakja az aranyát, s most nagyobbat bukott volna, mint a Méla Makrélában. Talán az heroikus fellépés és a segítőkészsége vakította el, mindenesetre ezeket a kardinális információkat azért felteszi magában a megfelelő polcra.*
- Tehát egy szemérmetlen szoknyapecér vagy *harap mosolygós pillantásait el nem szakítva a másikról a pipája szárára, közben pedig dohányos szelencéje után nyúl kabátzsebében. Azt sem fogja gyorsabban meglelni, mint a nyavalyás zsebkendőt. Szemöldöke a gondos szelencenyitás és tömködés közepette azért finoman, játékosan megemelkedik.*
- És mik ezek a te rövidtávú előnyeid, Dalnokom? *most már csak egyszer sandít fel odafigyelést igénylő művelete közben.
Mire a férfi a tudományos értekezéseik témáját fejtegeti, már kuncogva gyújtja meg a dohányt, de határozottan összepréselve száját próbál valami komolyságfélét erőltetni arcára.*
- Ejnye, komoly gazdasági és társadalmi kérdéseket szoktunk megvitatni. *szippant bele a pipába majd jókedvűen ereget egy-két karikát.* - Ki kinek tartozik például, vagy hogy hol van a helye a mélységieknek. *ad is egy kis ízelítőt a helyi párbeszédekből, nem is bírja sokáig tartani a magára erőltetett komoly képet. Bár most kineveti, az előbbi információk kifejezetten hasznosat tudnak lenni, ha az ember épp meg akar tudni ezt azt. Odahaza, Wegtorenben pedig a papírra vetett komolyabb tartozásokat egyes bandák szándékosan fel is vásárolják. Bár Cressys nem kifejezetten ebben utazott, néha-néha azért nála is előfordult az ilyesmi.*
- Inkább amolyan ocsmány sárgás-szürkés *próbálja felidézni azokat a szigetek környéki napkeltéket, bár azokat általában végigzsugázta a legénységgel. Láthatóan semmi romantikát nem idéz fel a látványból.
Homloka közepére kúsznak egy színlelt meglepettség közepette szemöldökei. Kissé táguló orrlyukain mókásan gomolyog ki a füst*
- Nem-e?
*Bizony elkapja a figyelő pillantásokat, s ezt nem is próbálja leplezni, egy aprócska félmosollyal veszi tudomásul.*
- Egy úriember biztosra nem fogad. *csóválja meg a fejét és belekortyol az italába* - Kereskedő vagyok, bevallom nem a fedélzet pucolásával töltöttem a mindennapjaimat.
*De még talán annyival sem, mint a dalnok kinézte volna. A nagyfőnök nevelt kölykeként nem volt nehéz dolga kikerülni az ilyesmit, noha azért legtöbbször kivette a részét abból, amiből tudta. Egy kisebb vitorlást valószínűleg gond nélkül maga is el tudna vezetni, ha rá lenne kényszerítve.*
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-11-18 09:11:06
Üzenet elküldve: 2024-11-18 09:11:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*A meg-megcsúszó nyelv, valami rosszul kimondott szó, egy félig eltakart gondolat nem csupán egy bárd ajkát képes felrepeszteni, hanem bárkiét. Ám neki, úgy fest, ma este ehhez lett tehetsége. Mármint az olyan szavakhoz, amiket nem-, vagy nem úgy kellene kimondani. Haragszik magára ezért ott belül, lanyha de megvető haraggal; s most még kevésbé kívánja azt a maradék rumot mint eddig.
Dayaneer-re pislog lustának ható szemhéjakkal, a zöld szemeket fürkészi, de nem lát bennük különösebben semmit, talán csak kíváncsiságot. *
- Nahát, köszönöm! *-kuncog halkan, és maga elé emeli a kezét, mintha csak annak színét ellenőrizné-* Valóban jobban szeretem magamat így én is.
*Tekintete a széles vigyorra és a figyelő-játékos szempárra siklik, és a látványtól újra megjelenik saját féloldalas mosolya.*
- Megesett, hogy mondtam hasonlót én is. *-bólint beismerőn-* De nem sűrűn. Mert hát tudod, hogy van ez?! A férfiember olyan asszony előtt mentegetőzik, akivel sokáig evez egy csónakban. És legyünk őszinték..
*Finoman int egyet szabad kezével, a mozdulatba ezúttal saját magát foglalja bele.*
- ..igen kevés hosszútávú igényt tudnék kielégíteni, nemde? Hm. Az én.. mondjuk úgy: előnyeim, rövid távon kamatoztathatóak leginkább. *-hangjában nincs keserűség, már rég megbékélt ezzel. Tudja magáról, hogy nem az a fajta ember, aki egy asszony mellett ül évekig a konyhaasztalnál puha papucsot hordva a lábán, és a szomszédokról hallgatja a pletykákat. De talán igénye se igen van erre.
Kissé előrébb dől ültében, újra a matrózok felé pislant Dayaneer kénytelenkedésére, majd meglepett arckifejezést öltve fordul vissza. Erősen igyekszik, hogy ne vigyorodjon el.*
- Ó, már értem! *-hangja szinte izgatottnak tűnik-* A tudományos élet krémje, hm? Hadd találjam ki, hát tanulni jársz te ide, ennek a… népegyetemnek a falai közé! Igaz? És mesélj, miféle témákról zajlik itt a tudományos értekezés? Rágódnak-e a bagórágáson? Elemzik-e a lapjárásokat? Lemérik-e csomózott madzagjukkal, hogy melyikük milyen messzire tud köpni?
*Végül halkan csak felnevet. Halkan szisszenve kapja kezét ajkához, dünnyög valamit, legyint. Ezt még az eszébe kell vésnie a következő egy-két napra.
Visszakényelmesedik székére, észre sem veszi, de újra a kupicával játszik amíg Dayaneer beszámolóját hallgatja arról, hogy merre vitte már őt az útja. Tekintete követi a csutora mozgását a levegőben, szemöldöke elismerőn húzódik felfelé. Úgy fest, hogy valóban világlátott társasága van. Ezt izgalmasnak és érdekesnek tartja, bár ha őszinte akar lenni, nem csak ezért tartja izgalmasnak és érdekesnek a kreolbőrű lányt.*
- Úgy hallottam, *-hümment szinte ábrándosan-* hogy a Köd-környéki szigetekre a napkelte nem vörös, hanem kék színekkel köszön. Én még sosem jártam arra, szóval amennyire én tudom, ez humbug is lehet. De ha így van, biztos szép lehet.
*Felrezzen gondolataiból, vállat von.*
- Remélem nem sértelek meg vele, de te nem tűnsz amolyan matróz-alkatnak. *-most az ő tekintete fürkészi végig a nőt, szégyenkezés és óvatoskodás nélkül, noha olyan könnyed módon, hogy azt aligha lehet bántónak vagy tolakodónak érezni-* Sőt, fogadni mernék a következő söröd árára, hogy sűrűbben álltál a kormánykerék mellett, vagy a térképasztal fölött.
//Kósza varjak//
*A meg-megcsúszó nyelv, valami rosszul kimondott szó, egy félig eltakart gondolat nem csupán egy bárd ajkát képes felrepeszteni, hanem bárkiét. Ám neki, úgy fest, ma este ehhez lett tehetsége. Mármint az olyan szavakhoz, amiket nem-, vagy nem úgy kellene kimondani. Haragszik magára ezért ott belül, lanyha de megvető haraggal; s most még kevésbé kívánja azt a maradék rumot mint eddig.
Dayaneer-re pislog lustának ható szemhéjakkal, a zöld szemeket fürkészi, de nem lát bennük különösebben semmit, talán csak kíváncsiságot. *
- Nahát, köszönöm! *-kuncog halkan, és maga elé emeli a kezét, mintha csak annak színét ellenőrizné-* Valóban jobban szeretem magamat így én is.
*Tekintete a széles vigyorra és a figyelő-játékos szempárra siklik, és a látványtól újra megjelenik saját féloldalas mosolya.*
- Megesett, hogy mondtam hasonlót én is. *-bólint beismerőn-* De nem sűrűn. Mert hát tudod, hogy van ez?! A férfiember olyan asszony előtt mentegetőzik, akivel sokáig evez egy csónakban. És legyünk őszinték..
*Finoman int egyet szabad kezével, a mozdulatba ezúttal saját magát foglalja bele.*
- ..igen kevés hosszútávú igényt tudnék kielégíteni, nemde? Hm. Az én.. mondjuk úgy: előnyeim, rövid távon kamatoztathatóak leginkább. *-hangjában nincs keserűség, már rég megbékélt ezzel. Tudja magáról, hogy nem az a fajta ember, aki egy asszony mellett ül évekig a konyhaasztalnál puha papucsot hordva a lábán, és a szomszédokról hallgatja a pletykákat. De talán igénye se igen van erre.
Kissé előrébb dől ültében, újra a matrózok felé pislant Dayaneer kénytelenkedésére, majd meglepett arckifejezést öltve fordul vissza. Erősen igyekszik, hogy ne vigyorodjon el.*
- Ó, már értem! *-hangja szinte izgatottnak tűnik-* A tudományos élet krémje, hm? Hadd találjam ki, hát tanulni jársz te ide, ennek a… népegyetemnek a falai közé! Igaz? És mesélj, miféle témákról zajlik itt a tudományos értekezés? Rágódnak-e a bagórágáson? Elemzik-e a lapjárásokat? Lemérik-e csomózott madzagjukkal, hogy melyikük milyen messzire tud köpni?
*Végül halkan csak felnevet. Halkan szisszenve kapja kezét ajkához, dünnyög valamit, legyint. Ezt még az eszébe kell vésnie a következő egy-két napra.
Visszakényelmesedik székére, észre sem veszi, de újra a kupicával játszik amíg Dayaneer beszámolóját hallgatja arról, hogy merre vitte már őt az útja. Tekintete követi a csutora mozgását a levegőben, szemöldöke elismerőn húzódik felfelé. Úgy fest, hogy valóban világlátott társasága van. Ezt izgalmasnak és érdekesnek tartja, bár ha őszinte akar lenni, nem csak ezért tartja izgalmasnak és érdekesnek a kreolbőrű lányt.*
- Úgy hallottam, *-hümment szinte ábrándosan-* hogy a Köd-környéki szigetekre a napkelte nem vörös, hanem kék színekkel köszön. Én még sosem jártam arra, szóval amennyire én tudom, ez humbug is lehet. De ha így van, biztos szép lehet.
*Felrezzen gondolataiból, vállat von.*
- Remélem nem sértelek meg vele, de te nem tűnsz amolyan matróz-alkatnak. *-most az ő tekintete fürkészi végig a nőt, szégyenkezés és óvatoskodás nélkül, noha olyan könnyed módon, hogy azt aligha lehet bántónak vagy tolakodónak érezni-* Sőt, fogadni mernék a következő söröd árára, hogy sűrűbben álltál a kormánykerék mellett, vagy a térképasztal fölött.
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-11-17 21:35:46
Üzenet elküldve: 2024-11-17 21:35:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Pirtianesről finoman szólva sincsenek jó emlékei. Cressys a dolgait általában a tengereken intézte, kevésbé mozgott otthonosan a szárazföldi kereskedésben és az eszközei is szegényesek voltak hozzá, de egy-két alkalommal meglehetősen sok pénzt hozó üzlet miatt beadta a derekát. Ezen alkalmak mindegyikén wegtoreni acélt szállítottak Pirtianesbe, a második borzasztóan hosszú úton pedig Daya is vele tartott. Talán a tizenkilencedik nyarát tölthette, s azért egy ilyen meglehetősen kétes figura nevelt lányaként már sok mindent látott, mégis a föld városától folyvást a hideg rázta. Katonás rend, tisztaság, kegyetlen szigor a felszínen, amelyhez még a többi városnál is szokatlanul mocskosabb alvilág társul...
Szimpátiáját pedig azt sem növelte, mikor néhány éve haragosai pirtianesi rabszolgakereskedők kezére adták bosszúból, azok a szurtosképűek vélhetőleg egy vágásra váró marhával is nagyobb tisztelettel bántak volna, mint vele.
Nem merné valószínűleg magabiztosan kijelenteni, hogy nincsenek előítéletei tehát a pirtianesiekkel szemben, de annyi indulat persze nincs benne, hogy másképpen nézzen ezek után a bárdra. A válaszából ugyanis egyértelműen arra következtet, hogy onnan származik.*
- Meglehetősen virgonc vagy egy pirtianesihez képest *méri fel, mintha árulkodó jelet keresne, na meg a megfelelő szavakat* - Meg olyan kevésbé kormosképű.
*Kétségkívül szórakoztatja azonban ahogy a férfi belemegy a kis játékába, a szélesre nyúló vigyora is erről árulkodik.*
- Ejj, csak nem ismerősen csengenek? *támasztja meg a fejét, mint valami történetre váró figyelmes kisgyerek* - Sokat koptattad őket?
*Eddigi élete során csak kétféle bárddal találkozott. Az egyik a szerelemben szerencsétlen, dagályos balladákat szerző örök romantikus, a másik az a valódi szemérmetlen, bajkeverő élvhajhász, aki minden erejével azon van, hogy a halálba igya és bujálkodja magát. Annyit már sikerült megállapítania Vicarról, hogy a szeszt bizony nem veti meg, de még túl korai lenne végérvényesen letenni a voksát a felsorolt kategóriák valamelyikére. Ahhoz még igencsak keveset tud.*
- Kétes? *halkan csattan valami műsértődöttség a hangjában* - A kikötői tudományos élet krémjét fikázod, úgy vigyázz!
*Közben megelégelve, hogy nincs előtte semmi, rendel még magának egy amolyan jó, vizezett, 2 aranyas Sört. Megvárja míg kihozzák neki, belekortyol a hűsítő nedűbe, majd letörölve a habot felsőajkáról fordul ismét a dalnok felé.*
- Jártam én már mindenfelé. A Nagy-Nyugati-Homoksivatagtól kezdve a Ködkörnyéki szigetekig. A Lichaneci-tó melletti gyöngyhalászok falvaitól a pirtianesi bányákig. *rajzolja hanyagul pipája szárával a levegőbe az említett helyeket egy elképzelt térképen* - De az időm nagy részét kétárbocosokon töltöttem Wegtoren és a Kikötő között, ami azért már jóval kevésbé hangzik kalandosan.
*Sok helyet bejárt már, de ezek mindegyike kivétel nélkül üzleti ügyben történt. Akármennyire érdekes tájakról is van szó, az ember nem sokat lát belőle, mikor a munkával van elfoglalva.*
//Kósza varjak//
*Pirtianesről finoman szólva sincsenek jó emlékei. Cressys a dolgait általában a tengereken intézte, kevésbé mozgott otthonosan a szárazföldi kereskedésben és az eszközei is szegényesek voltak hozzá, de egy-két alkalommal meglehetősen sok pénzt hozó üzlet miatt beadta a derekát. Ezen alkalmak mindegyikén wegtoreni acélt szállítottak Pirtianesbe, a második borzasztóan hosszú úton pedig Daya is vele tartott. Talán a tizenkilencedik nyarát tölthette, s azért egy ilyen meglehetősen kétes figura nevelt lányaként már sok mindent látott, mégis a föld városától folyvást a hideg rázta. Katonás rend, tisztaság, kegyetlen szigor a felszínen, amelyhez még a többi városnál is szokatlanul mocskosabb alvilág társul...
Szimpátiáját pedig azt sem növelte, mikor néhány éve haragosai pirtianesi rabszolgakereskedők kezére adták bosszúból, azok a szurtosképűek vélhetőleg egy vágásra váró marhával is nagyobb tisztelettel bántak volna, mint vele.
Nem merné valószínűleg magabiztosan kijelenteni, hogy nincsenek előítéletei tehát a pirtianesiekkel szemben, de annyi indulat persze nincs benne, hogy másképpen nézzen ezek után a bárdra. A válaszából ugyanis egyértelműen arra következtet, hogy onnan származik.*
- Meglehetősen virgonc vagy egy pirtianesihez képest *méri fel, mintha árulkodó jelet keresne, na meg a megfelelő szavakat* - Meg olyan kevésbé kormosképű.
*Kétségkívül szórakoztatja azonban ahogy a férfi belemegy a kis játékába, a szélesre nyúló vigyora is erről árulkodik.*
- Ejj, csak nem ismerősen csengenek? *támasztja meg a fejét, mint valami történetre váró figyelmes kisgyerek* - Sokat koptattad őket?
*Eddigi élete során csak kétféle bárddal találkozott. Az egyik a szerelemben szerencsétlen, dagályos balladákat szerző örök romantikus, a másik az a valódi szemérmetlen, bajkeverő élvhajhász, aki minden erejével azon van, hogy a halálba igya és bujálkodja magát. Annyit már sikerült megállapítania Vicarról, hogy a szeszt bizony nem veti meg, de még túl korai lenne végérvényesen letenni a voksát a felsorolt kategóriák valamelyikére. Ahhoz még igencsak keveset tud.*
- Kétes? *halkan csattan valami műsértődöttség a hangjában* - A kikötői tudományos élet krémjét fikázod, úgy vigyázz!
*Közben megelégelve, hogy nincs előtte semmi, rendel még magának egy amolyan jó, vizezett, 2 aranyas Sört.
Megvárja míg kihozzák neki, belekortyol a hűsítő nedűbe, majd letörölve a habot felsőajkáról fordul ismét a dalnok felé.*- Jártam én már mindenfelé. A Nagy-Nyugati-Homoksivatagtól kezdve a Ködkörnyéki szigetekig. A Lichaneci-tó melletti gyöngyhalászok falvaitól a pirtianesi bányákig. *rajzolja hanyagul pipája szárával a levegőbe az említett helyeket egy elképzelt térképen* - De az időm nagy részét kétárbocosokon töltöttem Wegtoren és a Kikötő között, ami azért már jóval kevésbé hangzik kalandosan.
*Sok helyet bejárt már, de ezek mindegyike kivétel nélkül üzleti ügyben történt. Akármennyire érdekes tájakról is van szó, az ember nem sokat lát belőle, mikor a munkával van elfoglalva.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 891-910