Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 44 (861. - 880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
880. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-09 15:28:42
Üzenet elküldve: 2026-02-09 15:28:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*Maga is elvigyorodik, ahogy a térdét csapkodó férfit szemléli. Nem azért, mert az elhangzó mondatok csiklandoznák humorát. Épp ellenkezőleg. Az szórakoztatja, hogy amaz milyen jót derül kétes értékű tréfáján.
Vet egy futó pillantást Niallra. Nem tudja eldönteni, hogy a tengerész az előadó előtt adózik vigyorával, netalán az idegen sajátos habitusa hasonlókat penget őbenne is. Nem, mintha különösebben taszítaná a Doras Nache néven bemutatkozó férfi. Ha nem mondta volna, honnét érkezett, biztosan matróznak vélné. Megvan hozzá mindene. Ő pedig efféle népek között nőtt fel. Még csak arcizma sem rezzen a froclizásra, vagy a határozottan őt vizslató szempárra. Megtanulta helyén kezelni az efféle játékokat. Természetesen egy kósza, érdes tenyér a vállán vagy a combján, vagy egy áporodott, rumszagú lehelet bőrén már más tészta.*
-Csak vigyázom rád. Meghasadna a szívem, ha a szép hosszúkardoddal a seggedben kellene távoznod a Rumosból. *Duruzsolja negédes mosoly kíséretében. Nem tart a patkányok részéről retorziótól, de mit tudhat e helyről a szárazföldi?
A felajánlott tét visszautasításra kerül. Szemével kíséri, ahogy Doras visszacsúsztatja a kardot az asztalon. Vet még egy pillantást a szemközt helyet foglaló matrózra. Hálás lett volna érte a Niallnak, ha megkíméli tőle, hogy a vendége előtt fordítsa ki üres zsebeit. Ez a hajó azonban már elúszott.
Mihelyst a megtermett férfi végzett mondandójával, sóhajtva felegyenesedik, majd feltápászkodik a székről. Na nem azért, hogy teret engedjen az ajánlatnak és a pimasz bajkeverő ölébe huppanjon. Markolatánál fogva felkapja a kardot, majd nemes egyszerűséggel visszacsúsztatja azt a hüvelybe, mielőtt ismét helyet foglalna székében.*
-Csusszan a rosseb. Ahhoz elkél még egy csekélyke adósság. *Noha szavai nem csengenek komolyan, a matrózzal ellentétben egyelőre nem tudta még elhelyezni a marcona idegent. Ha tartozásba is veri magát a játékkal...Jó esetben előbb engedi útjára öklét, minthogy térdre ereszkedjen. Nem véletlenül akad épp elég haragosa. Persze kutyaszorítóban a sorrend olykor felcserélhető. Még ha hajlamos fallal menni is a falnak, a túlélés záloga a Kikötőben a jó helyzetértékelés.
Szórakozottan fűzöget egy kósza, skarlát tincset mutatóujjára, míg Niall a szabályokat magyarázza. Közben nem rest egy hanyag mozdulattal megszabadítani csuklóját az egyik karperectől, és hajítani azt az asztalra. Nem szívesen válik meg az ékszertől, de nem óhajt kimaradni a játékból.*
-Játszunk is, vagy csak süketeltek?
A hozzászólás írója (Skarlát Thiraya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.09 16:40:30
*Maga is elvigyorodik, ahogy a térdét csapkodó férfit szemléli. Nem azért, mert az elhangzó mondatok csiklandoznák humorát. Épp ellenkezőleg. Az szórakoztatja, hogy amaz milyen jót derül kétes értékű tréfáján.
Vet egy futó pillantást Niallra. Nem tudja eldönteni, hogy a tengerész az előadó előtt adózik vigyorával, netalán az idegen sajátos habitusa hasonlókat penget őbenne is. Nem, mintha különösebben taszítaná a Doras Nache néven bemutatkozó férfi. Ha nem mondta volna, honnét érkezett, biztosan matróznak vélné. Megvan hozzá mindene. Ő pedig efféle népek között nőtt fel. Még csak arcizma sem rezzen a froclizásra, vagy a határozottan őt vizslató szempárra. Megtanulta helyén kezelni az efféle játékokat. Természetesen egy kósza, érdes tenyér a vállán vagy a combján, vagy egy áporodott, rumszagú lehelet bőrén már más tészta.*
-Csak vigyázom rád. Meghasadna a szívem, ha a szép hosszúkardoddal a seggedben kellene távoznod a Rumosból. *Duruzsolja negédes mosoly kíséretében. Nem tart a patkányok részéről retorziótól, de mit tudhat e helyről a szárazföldi?
A felajánlott tét visszautasításra kerül. Szemével kíséri, ahogy Doras visszacsúsztatja a kardot az asztalon. Vet még egy pillantást a szemközt helyet foglaló matrózra. Hálás lett volna érte a Niallnak, ha megkíméli tőle, hogy a vendége előtt fordítsa ki üres zsebeit. Ez a hajó azonban már elúszott.
Mihelyst a megtermett férfi végzett mondandójával, sóhajtva felegyenesedik, majd feltápászkodik a székről. Na nem azért, hogy teret engedjen az ajánlatnak és a pimasz bajkeverő ölébe huppanjon. Markolatánál fogva felkapja a kardot, majd nemes egyszerűséggel visszacsúsztatja azt a hüvelybe, mielőtt ismét helyet foglalna székében.*
-Csusszan a rosseb. Ahhoz elkél még egy csekélyke adósság. *Noha szavai nem csengenek komolyan, a matrózzal ellentétben egyelőre nem tudta még elhelyezni a marcona idegent. Ha tartozásba is veri magát a játékkal...Jó esetben előbb engedi útjára öklét, minthogy térdre ereszkedjen. Nem véletlenül akad épp elég haragosa. Persze kutyaszorítóban a sorrend olykor felcserélhető. Még ha hajlamos fallal menni is a falnak, a túlélés záloga a Kikötőben a jó helyzetértékelés.
Szórakozottan fűzöget egy kósza, skarlát tincset mutatóujjára, míg Niall a szabályokat magyarázza. Közben nem rest egy hanyag mozdulattal megszabadítani csuklóját az egyik karperectől, és hajítani azt az asztalra. Nem szívesen válik meg az ékszertől, de nem óhajt kimaradni a játékból.*
-Játszunk is, vagy csak süketeltek?
A hozzászólás írója (Skarlát Thiraya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.09 16:40:30
879. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-09 09:46:11
Üzenet elküldve: 2026-02-09 09:46:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*Néha tudni kell, hogy egy társaságban mikor kell csöndben maradni kissé. Még akkor is -vagy talán: pláne akkor-, ha a társaság maga egyelőre csupán képlékeny massza, olyasmi, mint ami a pék szakajtójában forrni és duzzadni tűnik, és még nem tiszta, hogy mi is fog kisülni belőle a végén. Nem szól hozzá a bódító szereket firtató kérdéshez, mivel maga nem él ilyesmivel. Maga úgy van vele, hogy az ital olcsóbb is, és bár ugyancsak tud pocsékságokat művelni az ember ha felönt a garatra, de azért még mindig nem olyasmi, mint amit a pipájába tömköd és elfüstöl. Látott már félreeső raktárépületben egymás hegyén-hátán nyáladzva fekvő, bepöfékelt figurákat, mikor még régebben, a Csuka előtti hajón szolgálva az egyik, pár napja eltűnt emberüket keresték. Doras szövegén viszont muszáj elvigyorodnia. Úgy fest, hogy a férfit igen sajátságos és bőkezű módon áldották meg humorral.
Mikor Thira végül csak bedobja a kardot, nem lesz tőle különösebben boldog. A pucérrá váló acéltól egyébként a környékükön is kissé halkabbak lesznek a vendégek. Az ilyesmitől mindenki valahogy egyből óvatosabbá válik egy krimóban. Neki magának Dorashoz hasonló okokból nem fűlik a foga a fegyverhez. Hát mi a fenét kezdene vele? Jó, persze, megpróbálja majd elsózni és pénzre váltani mikor elnyeri, de.. eh. Csak a nyűg van vele. Egyetértőn rábólint Doras ötletére a karkötőt illetőn -na, azzal már könnyebb mit kezdeni!-, az ezután következő táncba hívást viszont már félig-meddig vigyorogva hallgatja. Eszébe jut, hogy a lány azt állította, hogy nincs szüksége pátyolgatásra; és most felettébb kíváncsivá is válik, hogy hová fog kilyukadni a dolog.*
- Milyen kár! *-csettint csalódott arckifejezéssel, legalábbis megpróbál csalódottnak látszani, mikor Doras kihangsúlyozza, hogy a törleszkedésért járó húsz arany őt nem illetné. Persze csakhamar ismét vigyorog.
Belekortyol az első sörbe, és ha már ott van, akkor kortyol még kettőt, és ezzel ki is végzi az italt. A kupát visszarakja az asztalra, megtörli száját, majd könyökeire támaszkodik a mindenféle foltokkal tarkított deszkákon.*
- Pedig a Három Korona talán a legegyszerűbb játék azok közül, amelyiket felsoroltad. *-szólal meg, majd halk torokköszörüléssel próbál elnyomni egy apró sörízű böffentést.-* Könnyű és gyors játék. Éppen ezért nem is nagy téteket tesznek körönként. Néha ezzel döntik el a matrózok, hogy ki vállalja az őrséget az éjszaka leghosszabb óráján. Na,
*Állával a pohár, és a pohárban kucorgó kockák felé int.*
- három kockával dob mindenki, aki játszik. Az nyer, akinek a kockái egyenként közelebb vannak a hatoshoz, vagy összeszámolva a kockákat a tizennyolchoz. Ha ketten egyforma össz-értéket dobnak, akkor közülük az nyer, akinek a kockái magukban nagyobbat mutatnak. Ha valaki kidobja a három hatost, azaz a három koronát, akkor az visz mindent az asztalról. Aki megnyeri a kört, az zsebre teheti a nyereményét, és a következő körben elég az alap téttel játszania. De bent is hagyhatja az addigi nyereményét, így már súlya is van annak, hogy épp ki nyer. Na? Tiszta, vagy van kérdésed?
*Néha tudni kell, hogy egy társaságban mikor kell csöndben maradni kissé. Még akkor is -vagy talán: pláne akkor-, ha a társaság maga egyelőre csupán képlékeny massza, olyasmi, mint ami a pék szakajtójában forrni és duzzadni tűnik, és még nem tiszta, hogy mi is fog kisülni belőle a végén. Nem szól hozzá a bódító szereket firtató kérdéshez, mivel maga nem él ilyesmivel. Maga úgy van vele, hogy az ital olcsóbb is, és bár ugyancsak tud pocsékságokat művelni az ember ha felönt a garatra, de azért még mindig nem olyasmi, mint amit a pipájába tömköd és elfüstöl. Látott már félreeső raktárépületben egymás hegyén-hátán nyáladzva fekvő, bepöfékelt figurákat, mikor még régebben, a Csuka előtti hajón szolgálva az egyik, pár napja eltűnt emberüket keresték. Doras szövegén viszont muszáj elvigyorodnia. Úgy fest, hogy a férfit igen sajátságos és bőkezű módon áldották meg humorral.
Mikor Thira végül csak bedobja a kardot, nem lesz tőle különösebben boldog. A pucérrá váló acéltól egyébként a környékükön is kissé halkabbak lesznek a vendégek. Az ilyesmitől mindenki valahogy egyből óvatosabbá válik egy krimóban. Neki magának Dorashoz hasonló okokból nem fűlik a foga a fegyverhez. Hát mi a fenét kezdene vele? Jó, persze, megpróbálja majd elsózni és pénzre váltani mikor elnyeri, de.. eh. Csak a nyűg van vele. Egyetértőn rábólint Doras ötletére a karkötőt illetőn -na, azzal már könnyebb mit kezdeni!-, az ezután következő táncba hívást viszont már félig-meddig vigyorogva hallgatja. Eszébe jut, hogy a lány azt állította, hogy nincs szüksége pátyolgatásra; és most felettébb kíváncsivá is válik, hogy hová fog kilyukadni a dolog.*
- Milyen kár! *-csettint csalódott arckifejezéssel, legalábbis megpróbál csalódottnak látszani, mikor Doras kihangsúlyozza, hogy a törleszkedésért járó húsz arany őt nem illetné. Persze csakhamar ismét vigyorog.
Belekortyol az első sörbe, és ha már ott van, akkor kortyol még kettőt, és ezzel ki is végzi az italt. A kupát visszarakja az asztalra, megtörli száját, majd könyökeire támaszkodik a mindenféle foltokkal tarkított deszkákon.*
- Pedig a Három Korona talán a legegyszerűbb játék azok közül, amelyiket felsoroltad. *-szólal meg, majd halk torokköszörüléssel próbál elnyomni egy apró sörízű böffentést.-* Könnyű és gyors játék. Éppen ezért nem is nagy téteket tesznek körönként. Néha ezzel döntik el a matrózok, hogy ki vállalja az őrséget az éjszaka leghosszabb óráján. Na,
*Állával a pohár, és a pohárban kucorgó kockák felé int.*
- három kockával dob mindenki, aki játszik. Az nyer, akinek a kockái egyenként közelebb vannak a hatoshoz, vagy összeszámolva a kockákat a tizennyolchoz. Ha ketten egyforma össz-értéket dobnak, akkor közülük az nyer, akinek a kockái magukban nagyobbat mutatnak. Ha valaki kidobja a három hatost, azaz a három koronát, akkor az visz mindent az asztalról. Aki megnyeri a kört, az zsebre teheti a nyereményét, és a következő körben elég az alap téttel játszania. De bent is hagyhatja az addigi nyereményét, így már súlya is van annak, hogy épp ki nyer. Na? Tiszta, vagy van kérdésed?
878. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-07 14:32:02
Üzenet elküldve: 2026-02-07 14:32:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
- Érdekes? Hát persze, hogy akad, aranyom *vigyorodik.* - Ha végeztünk a játékkal, szívesen meg is mutatom odafönt *biccent a szobák irányába.* - Viszont, ami a bódító szereket illeti, a lábszagomnál erősebbet nem hoztam, kiscicám. De szippantanál belőle, egy körből biztos kimaradsz. *Doras kedélyes, öblös röhögése egy pillanatra túlharsogja a Rumos alapzaját.* - Ha csak nem akad össze a szemed végleg, mint a tarkón vert buzboának *csapkodja meg a térdét. Még a könnye is kibuggyan.
Ami azt illeti, Doras a bódulat és az önpusztítás terén is konzervatív nézeteket vall. Szesz, dohány, rossz társaság, kétes nőcskék, nehéz ételek. Az ilyen... szerekhez nagyon ritkán nyúl. Általában már csatak részegen.
Az akasztott díszpintyek tekintetében nem lett okosabb, viszont, úgy tűnik, a kis vörös egy kicsit túlreagálja a szófordulatát.*
- Miért suttogsz, bogaram? *kérdi a fejét csóválva.* - Téged se ilyen formás csecsekkel pottyantott ki anyád. Oszt' akkó' mi van? Le kén' halkítanom a hangom, hogy kimondjam? Én is voltam porbafingó kis csikasz kölyök, mint itt mindenki. A Patkányok is csak kezdték valahol. Mit kell ezen susmorogni? Ha nem csinálnák jól, amit csinálnak, a vörösköpenyek már rég visszakergették vón' őket a csatornába. De ezek a kurafiak úgy megtépték a városiak tökét, hogy azóta is csak vinnyogva markolásszák magukat a nagy, fingszagú polllgári tanácspöcsömöccse üléseiken.
*Horkant. Doras egyenes ember. Mondhatjuk, hogy megvan hozzá a termete, hogy az legyen. Meg így is szocializálódott. A lány viszont, ahogy kinéz, inkább az az ügyeskedős fajta. Doras nem bánta volna a kis svindlit. Megért volna ennyit, hogy legelteti rajta a szemét, míg játszanak. De a kolléga az asztal túlfelén egy kicsit szőrszálhasogatóbb a szabályok tekintetében. Szóval jön az egyezkedés a szablya fejében.*
- Szép, bizony *mondja a zsoldos a képére írt őszinteséggel, de ő történetesen nem a kardot nézi, hanem az öklein támaszkodva előre dőlő vöröske dekoltázsát.* - De még mennyire *sercint a fogán, aztán kissé ő is előre dől, és visszatolja a kardot Thiraya elé.* - De ennél a görbe vasnál jobb fogpiszkát is kerítek magamnak, ha a szükség úgy hozza. Dobd be inkább azt a kis csecsebecsét *bök állával a lány karkötőjére. Azt zsebre tudja vágni, odalökheti egy jó numeráért, vagy bármi másért. Egy kard más tészta. Semmi kedve bajlódni vele.* - Vagy az ingedet. *Megsödörinti a bajuszát, és a vörösre rebbenti bozontos szemöldökét.* - De Doras Nache úri kedvében van. Ha idecsusszansz az ölembe egy csókocskára, megszámítok neked még húsz aranyat, hogy tétet is tudjál rakni. *Mert hogy az ő olvasatában a beugró az a kassza. A nyeremény, amit a végén a győztes visz. Hogy errefelé hogy értelmezik, arról majd felvilágosítják, ha úgy van.*
- Ne spekulálj, koma *bök ujjával Niall felé* - Ez az ajánlat feléd sosem fog állni! *Féloldalas vidorságra húzódik a szakállas pofázmány. Ez csak a szokásos évődés, ami valószínűleg a dokkmunkások meg a matrózok körében is dívik.*
- Három Koronát mondtál? *Tűnődve túr a szakállába.* - Három Triplást ismerek. Meg a Félszemű Kutyát, a Karavánt, a Kifordított Sünt meg Pintyőkeitatóst. De regéld el öcsém, hogy gurítják, és tőlem lehet a Három Korona, ha ahhoz ültetek le.
*Ha esetleg a vörös hajlana az ajánlatára, úgy kifordul a lába közé vett székről. Természetesen van már tapasztalata ilyen kikapós nőcskékkel, szóval figyel rá, nehogy a családi ékszer ellen pattanjon ki merénylet. Egy tökön térdelést most inkább kihagyna.*
- Érdekes? Hát persze, hogy akad, aranyom *vigyorodik.* - Ha végeztünk a játékkal, szívesen meg is mutatom odafönt *biccent a szobák irányába.* - Viszont, ami a bódító szereket illeti, a lábszagomnál erősebbet nem hoztam, kiscicám. De szippantanál belőle, egy körből biztos kimaradsz. *Doras kedélyes, öblös röhögése egy pillanatra túlharsogja a Rumos alapzaját.* - Ha csak nem akad össze a szemed végleg, mint a tarkón vert buzboának *csapkodja meg a térdét. Még a könnye is kibuggyan.
Ami azt illeti, Doras a bódulat és az önpusztítás terén is konzervatív nézeteket vall. Szesz, dohány, rossz társaság, kétes nőcskék, nehéz ételek. Az ilyen... szerekhez nagyon ritkán nyúl. Általában már csatak részegen.
Az akasztott díszpintyek tekintetében nem lett okosabb, viszont, úgy tűnik, a kis vörös egy kicsit túlreagálja a szófordulatát.*
- Miért suttogsz, bogaram? *kérdi a fejét csóválva.* - Téged se ilyen formás csecsekkel pottyantott ki anyád. Oszt' akkó' mi van? Le kén' halkítanom a hangom, hogy kimondjam? Én is voltam porbafingó kis csikasz kölyök, mint itt mindenki. A Patkányok is csak kezdték valahol. Mit kell ezen susmorogni? Ha nem csinálnák jól, amit csinálnak, a vörösköpenyek már rég visszakergették vón' őket a csatornába. De ezek a kurafiak úgy megtépték a városiak tökét, hogy azóta is csak vinnyogva markolásszák magukat a nagy, fingszagú polllgári tanácspöcsömöccse üléseiken.
*Horkant. Doras egyenes ember. Mondhatjuk, hogy megvan hozzá a termete, hogy az legyen. Meg így is szocializálódott. A lány viszont, ahogy kinéz, inkább az az ügyeskedős fajta. Doras nem bánta volna a kis svindlit. Megért volna ennyit, hogy legelteti rajta a szemét, míg játszanak. De a kolléga az asztal túlfelén egy kicsit szőrszálhasogatóbb a szabályok tekintetében. Szóval jön az egyezkedés a szablya fejében.*
- Szép, bizony *mondja a zsoldos a képére írt őszinteséggel, de ő történetesen nem a kardot nézi, hanem az öklein támaszkodva előre dőlő vöröske dekoltázsát.* - De még mennyire *sercint a fogán, aztán kissé ő is előre dől, és visszatolja a kardot Thiraya elé.* - De ennél a görbe vasnál jobb fogpiszkát is kerítek magamnak, ha a szükség úgy hozza. Dobd be inkább azt a kis csecsebecsét *bök állával a lány karkötőjére. Azt zsebre tudja vágni, odalökheti egy jó numeráért, vagy bármi másért. Egy kard más tészta. Semmi kedve bajlódni vele.* - Vagy az ingedet. *Megsödörinti a bajuszát, és a vörösre rebbenti bozontos szemöldökét.* - De Doras Nache úri kedvében van. Ha idecsusszansz az ölembe egy csókocskára, megszámítok neked még húsz aranyat, hogy tétet is tudjál rakni. *Mert hogy az ő olvasatában a beugró az a kassza. A nyeremény, amit a végén a győztes visz. Hogy errefelé hogy értelmezik, arról majd felvilágosítják, ha úgy van.*
- Ne spekulálj, koma *bök ujjával Niall felé* - Ez az ajánlat feléd sosem fog állni! *Féloldalas vidorságra húzódik a szakállas pofázmány. Ez csak a szokásos évődés, ami valószínűleg a dokkmunkások meg a matrózok körében is dívik.*
- Három Koronát mondtál? *Tűnődve túr a szakállába.* - Három Triplást ismerek. Meg a Félszemű Kutyát, a Karavánt, a Kifordított Sünt meg Pintyőkeitatóst. De regéld el öcsém, hogy gurítják, és tőlem lehet a Három Korona, ha ahhoz ültetek le.
*Ha esetleg a vörös hajlana az ajánlatára, úgy kifordul a lába közé vett székről. Természetesen van már tapasztalata ilyen kikapós nőcskékkel, szóval figyel rá, nehogy a családi ékszer ellen pattanjon ki merénylet. Egy tökön térdelést most inkább kihagyna.*
877. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-06 21:05:22
Üzenet elküldve: 2026-02-06 21:05:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*Ahogy a két férfi sokatmondó pillantást vált, vörös üstökét megrázva ismét csak szemét forgatja. Jobbnak látja válasz helyett a már megkezdett söröskorsó után nyúlni és fenékig húzni annak megmaradt tartalmát. Már csak azért is kihagyja a lehetőségét, hogy válogatott sértésekkel illesse a párost, mert épp igyekszik szemet hunyatni az abbéli tényállás felett, hogy lyukas zsebekkel feszül neki a kockajátéknak. Kis szerencsével fel sem majd tűnik nekik, ha elfelejti bedobni a tétet. Onnantól pedig a terv egyszerű... Nyernie kell.
A legkevésbé sem kedélyeskedő vigyorra újdonsült kompániájuk részéről egy sajátos rókamosoly a válasz. Biztos akad olyan fehérnép, aki már a gesztus rejtett üzenetébe belepirulna. Ő nem adja meg az efféle örömöt. Elvégre tengerészek között edződött.*
-Szárazról jössz? *Ez meglepi. A fürkésző, barna szempár Dorasra esik, majd követi a bedobott aranyak útját. A többi sületlenség, amit összehord a férfi, valójában bántja fülét, de más most jobban foglalkoztatja annál, minthogy hangot adjon nemtetszésének.*
-Hmm. Akad nálad valami érdekes északról? Kétarcú Dellion, Hodaril... *Továbbra is az asztalon heverő pénzérméket fixírozza. Nem óhajt úgy látszani, mint aki megveszekedne hasonló bódító szerekért... Pedig így van. Az idegen pont úgy fest, mint aki utazhat hasonlóban. Idejét sem tudja már, mikor volt szerencséje bármiféle szerhez is. A zsoldos azonban hamar tovább fűzi a szót, az arcizmai pedig megfeszülnek egy pillanatra, ahogy felkapja fejét.*
-Helyben vagyunk, igen. Ez a hely is az övék. *Sziszegi halkan. Jobbnak látja figyelmeztetni a vélhetően ismeretlen vizeken hajózó Dorast. Nem óhajt ugyanis a többi, rothadó férfiember között lógni, csak mert asztaltársasága valami meggondolatlanságot harsogott. Nem, mintha különösebben félne tőlük a patkányoktól. De ha az ember farkasodúba téved, nem kezdi el még egy bottal is böködni az alvó ordast.
Niall kérdése oly könnyedén szánkázik át felé az asztal felett, hogy a megannyi gondolat örvényében egy pillanatra még úgy is tűnhet, hogy nem hallotta meg.*
-Hah? *Fordul a matróz felé, majd összeszűkült szemekkel adja a férfi tudtára, mi a véleménye a spiclikről.*
-Jobbat. A kardom teszem fel. *Feleli határozottan. Meg sem próbál kétfelé is az adósság intézményével érvelni. Eredeti elképzelése, hogy majd a kellemes cseverészés felett esetleg "elfelejt" tétet dobni, Niall jóvoltából hamar összedől. Nem próbálja magát abba a hitbe ringatni, hogy hirtelen támadt ötlete majd elfedi az új jövevény elől a valóságát. Mindentől függetlenül, inkább harapna csizmatalpra, minthogy kimaradjon bármiféle szerencsejátékból.*
-Már ha Doras Nache úr is elfogadja tétként. *Igyekszik megfelelő hangsúllyal illetni szavait. Mintha gyávaság lenne visszautasítani a felkínálást. Egykedvű komótossággal húzza ki kardhüvelyéből a pengét, és fekteti az asztal szélére. A széles penge élesen csillan, láthatóan sehol sincs kicsorbulva. Furcsán mezítelennek érzi magát a kard súlya nélkül. Igyekszik elhessegetni a gondolatot és megnyugtatni magát azzal, hogy jó eséllyel hamarosan ismét visszacsúsztathatja a pengét hüvelyébe.*
-Szép darab, hmm? Nem is illik a magatokfajta fickókhoz. *Elharap egy vigyort, majd előredől az asztal felett, öklén megtámasztva arcát szemléli hol az egyik, hol a másik férfit. Kivárja sorát a dobásban.*
A hozzászólás írója (Skarlát Thiraya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.06 21:44:29
*Ahogy a két férfi sokatmondó pillantást vált, vörös üstökét megrázva ismét csak szemét forgatja. Jobbnak látja válasz helyett a már megkezdett söröskorsó után nyúlni és fenékig húzni annak megmaradt tartalmát. Már csak azért is kihagyja a lehetőségét, hogy válogatott sértésekkel illesse a párost, mert épp igyekszik szemet hunyatni az abbéli tényállás felett, hogy lyukas zsebekkel feszül neki a kockajátéknak. Kis szerencsével fel sem majd tűnik nekik, ha elfelejti bedobni a tétet. Onnantól pedig a terv egyszerű... Nyernie kell.
A legkevésbé sem kedélyeskedő vigyorra újdonsült kompániájuk részéről egy sajátos rókamosoly a válasz. Biztos akad olyan fehérnép, aki már a gesztus rejtett üzenetébe belepirulna. Ő nem adja meg az efféle örömöt. Elvégre tengerészek között edződött.*
-Szárazról jössz? *Ez meglepi. A fürkésző, barna szempár Dorasra esik, majd követi a bedobott aranyak útját. A többi sületlenség, amit összehord a férfi, valójában bántja fülét, de más most jobban foglalkoztatja annál, minthogy hangot adjon nemtetszésének.*
-Hmm. Akad nálad valami érdekes északról? Kétarcú Dellion, Hodaril... *Továbbra is az asztalon heverő pénzérméket fixírozza. Nem óhajt úgy látszani, mint aki megveszekedne hasonló bódító szerekért... Pedig így van. Az idegen pont úgy fest, mint aki utazhat hasonlóban. Idejét sem tudja már, mikor volt szerencséje bármiféle szerhez is. A zsoldos azonban hamar tovább fűzi a szót, az arcizmai pedig megfeszülnek egy pillanatra, ahogy felkapja fejét.*
-Helyben vagyunk, igen. Ez a hely is az övék. *Sziszegi halkan. Jobbnak látja figyelmeztetni a vélhetően ismeretlen vizeken hajózó Dorast. Nem óhajt ugyanis a többi, rothadó férfiember között lógni, csak mert asztaltársasága valami meggondolatlanságot harsogott. Nem, mintha különösebben félne tőlük a patkányoktól. De ha az ember farkasodúba téved, nem kezdi el még egy bottal is böködni az alvó ordast.
Niall kérdése oly könnyedén szánkázik át felé az asztal felett, hogy a megannyi gondolat örvényében egy pillanatra még úgy is tűnhet, hogy nem hallotta meg.*
-Hah? *Fordul a matróz felé, majd összeszűkült szemekkel adja a férfi tudtára, mi a véleménye a spiclikről.*
-Jobbat. A kardom teszem fel. *Feleli határozottan. Meg sem próbál kétfelé is az adósság intézményével érvelni. Eredeti elképzelése, hogy majd a kellemes cseverészés felett esetleg "elfelejt" tétet dobni, Niall jóvoltából hamar összedől. Nem próbálja magát abba a hitbe ringatni, hogy hirtelen támadt ötlete majd elfedi az új jövevény elől a valóságát. Mindentől függetlenül, inkább harapna csizmatalpra, minthogy kimaradjon bármiféle szerencsejátékból.*
-Már ha Doras Nache úr is elfogadja tétként. *Igyekszik megfelelő hangsúllyal illetni szavait. Mintha gyávaság lenne visszautasítani a felkínálást. Egykedvű komótossággal húzza ki kardhüvelyéből a pengét, és fekteti az asztal szélére. A széles penge élesen csillan, láthatóan sehol sincs kicsorbulva. Furcsán mezítelennek érzi magát a kard súlya nélkül. Igyekszik elhessegetni a gondolatot és megnyugtatni magát azzal, hogy jó eséllyel hamarosan ismét visszacsúsztathatja a pengét hüvelyébe.*
-Szép darab, hmm? Nem is illik a magatokfajta fickókhoz. *Elharap egy vigyort, majd előredől az asztal felett, öklén megtámasztva arcát szemléli hol az egyik, hol a másik férfit. Kivárja sorát a dobásban.*
A hozzászólás írója (Skarlát Thiraya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.06 21:44:29
876. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-06 11:49:05
Üzenet elküldve: 2026-02-06 11:49:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*Thira vállrándítása kimondott szónál is jobban árulkodik számára arról, hogy tényleg nem nagyon figyel a részletekre, annak ellenére, hogy szemlátomást a fitos kis orrát előszeretettel nyomkodja bele mindenbe, ami elé kerül. Ez a lánnyal kapcsolatos apró részlet nem különösebben zavarja, mi több, igazán hasznosnak találja. Aki figyelmetlen, azt könnyebben lehet megkopasztani. Bár úgy fest, hogy nem a kard lesz az, amit tétnek feltenne a vörös (pedig tényleg többet érhet, mint húsz arany – ami legalább fél tucat környi tétet jelentene a számára, ha nem többet), de a végén még talán pont saját gatyájával tenne így. Mondjuk az tényleg izgalmas játék lenne. Vetkőzős kockázás! Hatokig erről beszélnének utána a Rumosban. Arra már nincs ideje válaszolni az idegen érkezése előtt, hogy mit félt vagy miben kételkedik, s ezek a kérdések -egyelőre- a háttérbe is szorulnak.
Férfipillantás. Talán így hívják azt, amikor két fickó néz össze, és szavak nélkül is éppúgy megértik egymást, mintha fennhangon mondanák ki a gondolataikat. Na, talán ez a férfipillantás az, ami szemvillanásnyi idő alatt lezajlik az idegen és maga között. Saját tekintetéből sok minden kiolvasható, például enyhe bosszankodás, talán bocsánatkérés-féle, meg az, hogy „a franc se tudja, öregem”, és az értetlenség a lány folyamatos vizes-kismacska-puffogása fölött. Persze ebből már semmi sem látszik, mire egy szívdobbanással később Thirára pislant.*
- Na, és te is bedobod azt a huszast? *-kérdezi könnyed, szinte ártatlan hangon, azok magabiztosságával, akiknél tényleg van is pénz. Mert hát ezzel csak visszakanyarodtak oda, hogy ki kiben meg miben bízik meg.
Fél szemmel figyeli ahogy Doras lezuttyan a székre, és már csak ebből a mozdulatból biztosra veszi, hogy a fickó nem tengerész. Legalábbis a maga részéről kevés matrózt látott így, ló módjára megülni a székét. És lám, a férfi szavai rögtön meg is erősítik érzését. Míg derűsen somolyog a tengerjárókat illető megjegyzéseken -végtére is ketten is ülnek ennél az asztalnál belőlük, de egy legalábbis egészen biztosan-, magában azt próbálja megtippelni, hogy miféle forma lehet ez a Doras. Amilyen tagbaszakadt, talán fogdmeg, vagy bérököl lehet. Belekortyol saját sörébe -még az első korsóba-, az egyre halványló habot ismét csak úgy, ujjháttal letörölve. Ha már újdonsült társaságuk bedobta az aranyait, hát maga sem késlekedik ezzel; saját erszényéből a Thira által megnevezett összeg koppan-csörren át a Doras által lerakott aranyakra. Mindezt megtoldja egy apró, derűs pillantással, amit a vörös felé céloz.*
- A fene tudja. *-fordul a férfi felé-* Hallottam már mindenfélét. Hogy Városőrök voltak, vagy Viharfiak. Esetleg maguk a Patkányok. Mondtak olyat, hogy az egyik halfüstölőből húzták őket ki a bokájukra kötött köteleken. Megint másvalaki szerint egy kocsmai bunyó fajult el. Félkarú Röeb meg esküdözött, hogy Sa'Tereth hívei voltak, de szerintem ez baromság.
*A kockákat a volt-vizespohárba szórja, majd a poharat Doras elé tolja az asztalon.*
- Három Korona. Ismered?
*Thira vállrándítása kimondott szónál is jobban árulkodik számára arról, hogy tényleg nem nagyon figyel a részletekre, annak ellenére, hogy szemlátomást a fitos kis orrát előszeretettel nyomkodja bele mindenbe, ami elé kerül. Ez a lánnyal kapcsolatos apró részlet nem különösebben zavarja, mi több, igazán hasznosnak találja. Aki figyelmetlen, azt könnyebben lehet megkopasztani. Bár úgy fest, hogy nem a kard lesz az, amit tétnek feltenne a vörös (pedig tényleg többet érhet, mint húsz arany – ami legalább fél tucat környi tétet jelentene a számára, ha nem többet), de a végén még talán pont saját gatyájával tenne így. Mondjuk az tényleg izgalmas játék lenne. Vetkőzős kockázás! Hatokig erről beszélnének utána a Rumosban. Arra már nincs ideje válaszolni az idegen érkezése előtt, hogy mit félt vagy miben kételkedik, s ezek a kérdések -egyelőre- a háttérbe is szorulnak.
Férfipillantás. Talán így hívják azt, amikor két fickó néz össze, és szavak nélkül is éppúgy megértik egymást, mintha fennhangon mondanák ki a gondolataikat. Na, talán ez a férfipillantás az, ami szemvillanásnyi idő alatt lezajlik az idegen és maga között. Saját tekintetéből sok minden kiolvasható, például enyhe bosszankodás, talán bocsánatkérés-féle, meg az, hogy „a franc se tudja, öregem”, és az értetlenség a lány folyamatos vizes-kismacska-puffogása fölött. Persze ebből már semmi sem látszik, mire egy szívdobbanással később Thirára pislant.*
- Na, és te is bedobod azt a huszast? *-kérdezi könnyed, szinte ártatlan hangon, azok magabiztosságával, akiknél tényleg van is pénz. Mert hát ezzel csak visszakanyarodtak oda, hogy ki kiben meg miben bízik meg.
Fél szemmel figyeli ahogy Doras lezuttyan a székre, és már csak ebből a mozdulatból biztosra veszi, hogy a fickó nem tengerész. Legalábbis a maga részéről kevés matrózt látott így, ló módjára megülni a székét. És lám, a férfi szavai rögtön meg is erősítik érzését. Míg derűsen somolyog a tengerjárókat illető megjegyzéseken -végtére is ketten is ülnek ennél az asztalnál belőlük, de egy legalábbis egészen biztosan-, magában azt próbálja megtippelni, hogy miféle forma lehet ez a Doras. Amilyen tagbaszakadt, talán fogdmeg, vagy bérököl lehet. Belekortyol saját sörébe -még az első korsóba-, az egyre halványló habot ismét csak úgy, ujjháttal letörölve. Ha már újdonsült társaságuk bedobta az aranyait, hát maga sem késlekedik ezzel; saját erszényéből a Thira által megnevezett összeg koppan-csörren át a Doras által lerakott aranyakra. Mindezt megtoldja egy apró, derűs pillantással, amit a vörös felé céloz.*
- A fene tudja. *-fordul a férfi felé-* Hallottam már mindenfélét. Hogy Városőrök voltak, vagy Viharfiak. Esetleg maguk a Patkányok. Mondtak olyat, hogy az egyik halfüstölőből húzták őket ki a bokájukra kötött köteleken. Megint másvalaki szerint egy kocsmai bunyó fajult el. Félkarú Röeb meg esküdözött, hogy Sa'Tereth hívei voltak, de szerintem ez baromság.
*A kockákat a volt-vizespohárba szórja, majd a poharat Doras elé tolja az asztalon.*
- Három Korona. Ismered?
875. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-06 05:02:51
Üzenet elküldve: 2026-02-06 05:02:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*A fickó a kedvére való. Érti a dörgést, értékeli a sört, és már tolja is ki a zsoldosnak a felé eső széket. Tiszta sor. Doras már csapna is a fickó tenyerébe a nagy komaságban, amikor vörös úgy förmed, mint akinek megtekerték az ágaskodó kis bimbóját.*
- Belém ne marj, husom! *emeli fel a tenyereit Doras egy széles, féloldalas vigyorral.
Valami folyhat itt a háttérben, amiről lemaradt, mert az önérzetes, rőt csibécske is kitol neki egy széket a lábával, és míg Niall egyértelműen kipipálta a hozott sört beugróként, addig a némber már húsz aranyban szabja meg. Doras a fickóra sandít azzal a pillantással, ami férfiak közt cserélődik ügyekben, ahol zűrös fehérnép körül formálódik a vihar szeme. De nyilván Doras sem az az elveszett fajta, mi több, most, hogy már a Rumoson belül van, a kocsmahangulat egészen derűsre szárította a kedélyét.*
- Doras Nache *biccent a kis fúria felé a legmegnyerőbb vigyorával, amiben így is több a kajánság, mint... más.* - Húsz arany *bólint, aztán szétnyitja a kabátját, és lerázza a vállairól a csurom vizes ruhadarabot. Rádobja a Niall által kitolt székre, ami rendesen nyekken a holmi bitang súlya alatt, aztán megkerüli az asztalt és megfordítja magának a Thiria kitolta széket. Úgy zökken le rá lovaglóülésben.*
- A tengerről? Pfrrrpfff... *berzenkedik.* - Hát mi vagyok én, hal? Nem-nem-nem-nem! A csizmám talpa alá Lanawin anyaföldje kell. Fateknőben hánykolódni a vízen... az én fajtámnak az nem való. Mi lesz a következő? Kitalálják, hogy repüljünk nagy bőrszárnyakon, mint a denevérek? *Megrázza a fejét, míg leakasztja az erszényét az övéről és bedobja az asztalra a húsz aranyat.
Nem mondhatni, hogy Dorast bármikor meglegyintette volna a haladó gondolkodás szele. Amúgy se vádolható vele, hogy a legélesebb kés a fiókban, de azért megvan a magához való esze.*
- A dokksori raktáraknál mondjuk dolgoztam egy ideig. De az már régen volt. Mikor a Patkányok még piti kis szarháziak voltak errefelé. *Nem halkítja le a hangját. Nyíltan beszél, ahogy szokott. Belehörpöl a sörébe. A bajuszán dúsan megül a sörhab, amit csak lenyammog egy darabig, csak aztán törli le az ingujjában, hogy hab jellegét vesztve cseppekké áll össze.
Felkönyököl a széktámlára.*
- De ha már helyben vagyunk. Kinek a munkája az a gyászos hullasor odalent? *biccent fejével a dokkok irányába.* - Volt valami balhé?
*Balhé mondjuk mindig van. Ez a Kikötő. Pont olyan, mint a Karavánpihenők. (Most már csak az egyik.) Nyersebb világ. Otthonosabb közeg Doras számára, mint a városok karót nyelt világa.*
- Mit játszunk? *Három kockával vagy féltucat játékot ismer, de tulajdonképpen neki bármelyik jó.*
*A fickó a kedvére való. Érti a dörgést, értékeli a sört, és már tolja is ki a zsoldosnak a felé eső széket. Tiszta sor. Doras már csapna is a fickó tenyerébe a nagy komaságban, amikor vörös úgy förmed, mint akinek megtekerték az ágaskodó kis bimbóját.*
- Belém ne marj, husom! *emeli fel a tenyereit Doras egy széles, féloldalas vigyorral.
Valami folyhat itt a háttérben, amiről lemaradt, mert az önérzetes, rőt csibécske is kitol neki egy széket a lábával, és míg Niall egyértelműen kipipálta a hozott sört beugróként, addig a némber már húsz aranyban szabja meg. Doras a fickóra sandít azzal a pillantással, ami férfiak közt cserélődik ügyekben, ahol zűrös fehérnép körül formálódik a vihar szeme. De nyilván Doras sem az az elveszett fajta, mi több, most, hogy már a Rumoson belül van, a kocsmahangulat egészen derűsre szárította a kedélyét.*
- Doras Nache *biccent a kis fúria felé a legmegnyerőbb vigyorával, amiben így is több a kajánság, mint... más.* - Húsz arany *bólint, aztán szétnyitja a kabátját, és lerázza a vállairól a csurom vizes ruhadarabot. Rádobja a Niall által kitolt székre, ami rendesen nyekken a holmi bitang súlya alatt, aztán megkerüli az asztalt és megfordítja magának a Thiria kitolta széket. Úgy zökken le rá lovaglóülésben.*
- A tengerről? Pfrrrpfff... *berzenkedik.* - Hát mi vagyok én, hal? Nem-nem-nem-nem! A csizmám talpa alá Lanawin anyaföldje kell. Fateknőben hánykolódni a vízen... az én fajtámnak az nem való. Mi lesz a következő? Kitalálják, hogy repüljünk nagy bőrszárnyakon, mint a denevérek? *Megrázza a fejét, míg leakasztja az erszényét az övéről és bedobja az asztalra a húsz aranyat.
Nem mondhatni, hogy Dorast bármikor meglegyintette volna a haladó gondolkodás szele. Amúgy se vádolható vele, hogy a legélesebb kés a fiókban, de azért megvan a magához való esze.*
- A dokksori raktáraknál mondjuk dolgoztam egy ideig. De az már régen volt. Mikor a Patkányok még piti kis szarháziak voltak errefelé. *Nem halkítja le a hangját. Nyíltan beszél, ahogy szokott. Belehörpöl a sörébe. A bajuszán dúsan megül a sörhab, amit csak lenyammog egy darabig, csak aztán törli le az ingujjában, hogy hab jellegét vesztve cseppekké áll össze.
Felkönyököl a széktámlára.*
- De ha már helyben vagyunk. Kinek a munkája az a gyászos hullasor odalent? *biccent fejével a dokkok irányába.* - Volt valami balhé?
*Balhé mondjuk mindig van. Ez a Kikötő. Pont olyan, mint a Karavánpihenők. (Most már csak az egyik.) Nyersebb világ. Otthonosabb közeg Doras számára, mint a városok karót nyelt világa.*
- Mit játszunk? *Három kockával vagy féltucat játékot ismer, de tulajdonképpen neki bármelyik jó.*
874. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-05 14:19:14
Üzenet elküldve: 2026-02-05 14:19:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*A válaszon eltöpreng, de csak egy pillanat erejéig. Igyekszik összekötni elméjében, vajon mi köze van Niall szerencsétlen kimenetelű akciójának jelenlegi munkaadóihoz. Mivel a megfejtésre nem jön rá, de egyúttal ostobának sem akar tűnni, inkább nem forszírozza tovább, elintézi egy vállrándítással. Mire az est végére érnek, valószínűleg úgy is kideríti. Már csak azért is birizgálja, mert szeret képben lenni a Kikötő történéseivel. Akasztott emberek, Hét Varjú Taverna... Lesz, minek a végére járjon.*
-A kardom? *Magasra szökik szemöldöke. Persze, emlékszik felelőtlen nagyzolására odakinn, de azt nem gondolta egy pillanatig sem komolyan, hogy majd felajánlja fegyverét. Önmagában az megnyugtatja, hogy hallja az oldalán csörrenni az acélt. Nehéz lenne elképzelnie magát nélküle.*
-Hát nem húsz aranyra! *Megrázza fejét.*
-Tán félted tőlem a vagyonkádat? Vagy a szavamban kételkedsz? *Arcizmait lendületes játékba hozva komorítja el ábrázatát, de barna tekintete csakhamar elkalandozik a férfi válla felett, hogy a határozottan az asztaluk felé igyekvő alak nehéz lépteit kövesse.
Nem ismerős számára az idegen. Termetén kívül nem is emeli igazán ki semmi a Rókalyuk miliőjéből. A csapzott megjelenés, az elszabadult lobonc... Első ránézésre pont úgy néz ki, mint egy markosabb legény, aki épp befutott a tengerről.
Nagyot koppan a székláb, ahogy ismét mind a négy földet ér alatta. Csizmája talpát lehúzza az asztalvégről, hogy fejét némileg félrebiccentve, teljes "nagyságában" mérje meg a frissen érkezőt.
Egy lapos pillantással viszonozza szeme sarkából a jelzésértékű hunyorítást. Tisztában van vele, hogy egy újabb érkezővel a tét is megnő, Niall pedig örömmel erősíti meg eme tényállást.*
-Bemutatkozom én, ha akarok. *Feleli meg csípősen asztaltársasága lovagiasságát. Tán pont az előzők fényében kerül túlzó dac hanglejtésébe, de nem bánja. Elvégre a Kikötőben jobb, ha mindenki csak a saját nevével sáfárkodik. Sosem lehet tudni.*
-De igaz. Illik bemutatkozni, ha az asztalhoz óhajtasz csatlakozni. *Halovány, de annál kajánabb félmosoly csak, ami az arcára kúszik. Lábával jelzésértékűen kilök egy széket az új jövevény számára. Vendégük ruházata úgy átázott, mintha viselőjüket a tengerből húzták volna ki. Halszag viszont nem társul mellé. Aligha halászbárkáról tért meg.*
-Húsz arany a beugró. *Magához ragadja a szót, mielőtt Niall tenné. Ha nyer... Úgy nem csak csekélyke tartozását tudja törleszteni, de még harminc arany is markát üti. Sima ügy. Közben nem rest maga elé húzni az asztalra helyezett söröskorsók egyikét, ám egyelőre nem emeli ajkához. Helyette jobbját székének támláján átvetve fordul a megtermett idegen felé.*
-A tengerről jössz? *Ártatlan kérdés, mégis igyekszik annyit az esetleges válasz mögé látni, amennyit csak tud.*
A hozzászólás írója (Skarlát Thiraya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.05 14:47:06
*A válaszon eltöpreng, de csak egy pillanat erejéig. Igyekszik összekötni elméjében, vajon mi köze van Niall szerencsétlen kimenetelű akciójának jelenlegi munkaadóihoz. Mivel a megfejtésre nem jön rá, de egyúttal ostobának sem akar tűnni, inkább nem forszírozza tovább, elintézi egy vállrándítással. Mire az est végére érnek, valószínűleg úgy is kideríti. Már csak azért is birizgálja, mert szeret képben lenni a Kikötő történéseivel. Akasztott emberek, Hét Varjú Taverna... Lesz, minek a végére járjon.*
-A kardom? *Magasra szökik szemöldöke. Persze, emlékszik felelőtlen nagyzolására odakinn, de azt nem gondolta egy pillanatig sem komolyan, hogy majd felajánlja fegyverét. Önmagában az megnyugtatja, hogy hallja az oldalán csörrenni az acélt. Nehéz lenne elképzelnie magát nélküle.*
-Hát nem húsz aranyra! *Megrázza fejét.*
-Tán félted tőlem a vagyonkádat? Vagy a szavamban kételkedsz? *Arcizmait lendületes játékba hozva komorítja el ábrázatát, de barna tekintete csakhamar elkalandozik a férfi válla felett, hogy a határozottan az asztaluk felé igyekvő alak nehéz lépteit kövesse.
Nem ismerős számára az idegen. Termetén kívül nem is emeli igazán ki semmi a Rókalyuk miliőjéből. A csapzott megjelenés, az elszabadult lobonc... Első ránézésre pont úgy néz ki, mint egy markosabb legény, aki épp befutott a tengerről.
Nagyot koppan a székláb, ahogy ismét mind a négy földet ér alatta. Csizmája talpát lehúzza az asztalvégről, hogy fejét némileg félrebiccentve, teljes "nagyságában" mérje meg a frissen érkezőt.
Egy lapos pillantással viszonozza szeme sarkából a jelzésértékű hunyorítást. Tisztában van vele, hogy egy újabb érkezővel a tét is megnő, Niall pedig örömmel erősíti meg eme tényállást.*
-Bemutatkozom én, ha akarok. *Feleli meg csípősen asztaltársasága lovagiasságát. Tán pont az előzők fényében kerül túlzó dac hanglejtésébe, de nem bánja. Elvégre a Kikötőben jobb, ha mindenki csak a saját nevével sáfárkodik. Sosem lehet tudni.*
-De igaz. Illik bemutatkozni, ha az asztalhoz óhajtasz csatlakozni. *Halovány, de annál kajánabb félmosoly csak, ami az arcára kúszik. Lábával jelzésértékűen kilök egy széket az új jövevény számára. Vendégük ruházata úgy átázott, mintha viselőjüket a tengerből húzták volna ki. Halszag viszont nem társul mellé. Aligha halászbárkáról tért meg.*
-Húsz arany a beugró. *Magához ragadja a szót, mielőtt Niall tenné. Ha nyer... Úgy nem csak csekélyke tartozását tudja törleszteni, de még harminc arany is markát üti. Sima ügy. Közben nem rest maga elé húzni az asztalra helyezett söröskorsók egyikét, ám egyelőre nem emeli ajkához. Helyette jobbját székének támláján átvetve fordul a megtermett idegen felé.*
-A tengerről jössz? *Ártatlan kérdés, mégis igyekszik annyit az esetleges válasz mögé látni, amennyit csak tud.*
A hozzászólás írója (Skarlát Thiraya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.05 14:47:06
873. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-05 12:40:06
Üzenet elküldve: 2026-02-05 12:40:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
- Áh! Értelek ám! *-vigyorodik el, miközben bal mutatóujjával megérinti orrhegyét.-* Viszont úgy tűnik, hogy nem vagy túl figyelmes lány, hm? Emlékszel még, hogy mit mondtam odakint? Hogy miért rúgtuk össze a port Jorennnel?
*Vigyora kissé elhalványul, de továbbra is megmarad, miközben Thirára hunyorint.
A hitelre játszás ötletén még tépelődik kissé, mikor a kockák már az asztalon kopognak. Úgy fest, hogy a vörösnek tényleg szüksége lesz a keretre, amit a játékuk nyújthat – két hármas és egy egyes lesz dobása végeredménye. Hirtelen sajnálni kezdi, hogy a lánynál -állítása szerint- nincs egy érme sem. Ha megmaradna a szerencséje, akkor igen gyorsan megfoszthatná azoktól.*
- Dupla vagy semmi? *-vonja fel a szemöldökét az újabb ajánlatot hallva.-* Na és mit akarsz megduplázni? A semmit?
*Kissé megrázza a fejét, és tenyerére veszi a kockákat. Ujjai ketrecében finoman megrázza őket, azok halkan kocognak. Tűnődőn néz végig a székén billegő lányon. Rosszabb körökben nagyon hamar olyan ellenajánlatot kapna, ami aligha tetszene neki. Minthogy háttal ül az ajtónak, így csupán hallja, hogy valaki átkozódva beesik azon, de nem különösebben foglalkozik vele. Ez a Rumos. Az lenne meglepő, ha valaki illedelmes „jó napot kívánok!” fennszóval lépne be.*
- Mennyire is tartod azt a kardot? *-kérdezi végül. Nincs szüksége ilyen fegyverre, de történetesen ismer valakit, aki kupecként tevékenykedik. Ő talán túl tudna adni rajta úgy, hogy szép summa maradjon belőle azután is, hogy a kereskedői díj levonásra kerül.
Ha az ajtón jövés-menéssel nem is foglalkozik, azzal már igen, ha valaki nyílegyenesen feléjük tart. Ez a Rumos. Nem lenne meglepő, ha valaki kötekedési szándékkal érkezne az asztalukhoz. Tekintete a jócska darab férfi felé fordul, majd a söröskorsókra, és végül vissza a fickóra. Sosem tartotta magát nyeszlett, nádszál legénynek, de ez az alak úgy néz ki, mint egy két lábon járó hegyomlás. Egy hegyomlás, ami tudja, hogy mit akar.*
- És teljesen jókor érkeztél. *-biccent. Az asztal alatt lábával kitolja kissé az újonnan érkezett felé az üresen álló széket.-* És még a beugrót is magaddal hoztad. Ülj csak le!
*Tekintete Thirára villan egy pillanatig, apró hunyorításába sűrített üzenete egy egész levelet is kitenne, ha valaki leírná. Leginkább arról beszél ez a hunyorítás, hogy lám, újabb valakivel szemben nyílik lehetősége a vörösnek bepróbálkozni a „dupla vagy semmit” ajánlatával.*
- Thira, *-int fejével a lány felé-* magam pedig Niall. No és te?
- Áh! Értelek ám! *-vigyorodik el, miközben bal mutatóujjával megérinti orrhegyét.-* Viszont úgy tűnik, hogy nem vagy túl figyelmes lány, hm? Emlékszel még, hogy mit mondtam odakint? Hogy miért rúgtuk össze a port Jorennnel?
*Vigyora kissé elhalványul, de továbbra is megmarad, miközben Thirára hunyorint.
A hitelre játszás ötletén még tépelődik kissé, mikor a kockák már az asztalon kopognak. Úgy fest, hogy a vörösnek tényleg szüksége lesz a keretre, amit a játékuk nyújthat – két hármas és egy egyes lesz dobása végeredménye. Hirtelen sajnálni kezdi, hogy a lánynál -állítása szerint- nincs egy érme sem. Ha megmaradna a szerencséje, akkor igen gyorsan megfoszthatná azoktól.*
- Dupla vagy semmi? *-vonja fel a szemöldökét az újabb ajánlatot hallva.-* Na és mit akarsz megduplázni? A semmit?
*Kissé megrázza a fejét, és tenyerére veszi a kockákat. Ujjai ketrecében finoman megrázza őket, azok halkan kocognak. Tűnődőn néz végig a székén billegő lányon. Rosszabb körökben nagyon hamar olyan ellenajánlatot kapna, ami aligha tetszene neki. Minthogy háttal ül az ajtónak, így csupán hallja, hogy valaki átkozódva beesik azon, de nem különösebben foglalkozik vele. Ez a Rumos. Az lenne meglepő, ha valaki illedelmes „jó napot kívánok!” fennszóval lépne be.*
- Mennyire is tartod azt a kardot? *-kérdezi végül. Nincs szüksége ilyen fegyverre, de történetesen ismer valakit, aki kupecként tevékenykedik. Ő talán túl tudna adni rajta úgy, hogy szép summa maradjon belőle azután is, hogy a kereskedői díj levonásra kerül.
Ha az ajtón jövés-menéssel nem is foglalkozik, azzal már igen, ha valaki nyílegyenesen feléjük tart. Ez a Rumos. Nem lenne meglepő, ha valaki kötekedési szándékkal érkezne az asztalukhoz. Tekintete a jócska darab férfi felé fordul, majd a söröskorsókra, és végül vissza a fickóra. Sosem tartotta magát nyeszlett, nádszál legénynek, de ez az alak úgy néz ki, mint egy két lábon járó hegyomlás. Egy hegyomlás, ami tudja, hogy mit akar.*
- És teljesen jókor érkeztél. *-biccent. Az asztal alatt lábával kitolja kissé az újonnan érkezett felé az üresen álló széket.-* És még a beugrót is magaddal hoztad. Ülj csak le!
*Tekintete Thirára villan egy pillanatig, apró hunyorításába sűrített üzenete egy egész levelet is kitenne, ha valaki leírná. Leginkább arról beszél ez a hunyorítás, hogy lám, újabb valakivel szemben nyílik lehetősége a vörösnek bepróbálkozni a „dupla vagy semmit” ajánlatával.*
- Thira, *-int fejével a lány felé-* magam pedig Niall. No és te?
872. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-05 05:52:02
Üzenet elküldve: 2026-02-05 05:52:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
- Hogy a bánatos rosseb rohassza rá az eget! *ezzel a kiművelt passzussal tépi fel az ajtót a zsoldos, aki olyan lendülettel lépte telibe a bejárat előtti sáros pocsolyát, hogy hadmérnöki precizitással se lehetett volna pontosabban becélozni.*
- Na, félre, halszaros kutyafattyak *türemkedik befelé egy újabb irodalmi gyöngyszemmel, ami tökéletesen belesimul a helyi folklór zajos káoszába, ami tolongósra tölti a Rumos bendőjét ezen a taknyos, retkes, szürke napon. Valahogy az emlékeiben az összes nap ilyennek rémlik a Kikötőből, de a szesz hívogató közelsége most nem hagyja ezen lamentálni.*
- Rumot! *dobban kettőt a pulton a lapát tenyér. Olyan gyorsan hajtja fel az első kupicával, hogy a csapos még el se emeli fölüle az üveget, de már csapja is vissza az üres pohárkát.* - Tölcsed csak, koma, tán sajnálod? *mordul karcosat, s hamarosan a következő adag szesz is végigszántja Doras torkát. A 18 aranyat pedig úgy hajítja oda érte, mint akit az se verne földhöz, ha dupla ennyiért mérnék.
Hátratolja a fejéről a csuklyát és megrázza magát, mint egy nagy, loncsos kutya. Hátraveti a loboncát és rutinos mozdulatokkal kókányolja össze egy hevenyészett mugliba. Sercint egy testes köpetet oldalra, aztán lesimítja a pofaszőrzetéről a műveletből visszamaradt kis nyálhabot.
Végignéz a díszes gyülekezvényen, és hamar ki is szúrja a kockázó kettőst. A markolni való kis vörös eleve megragadja a fantáziáját. Azt se bánná igazán, ha a fickóval ölre kéne menni érte. Keménytökű kis rohadéknak néz ki, aki amúgy nem keresi a bajt, de Doras kérés nélkül is házhoz viszi, ha úgy van. Egy jó kis bunyó meg csak felpezsdíti a vért egy kiadós kufirc előtt. A kocka meg... A magafajták általában elég egészségtelen élettársi kapcsolatban vannak a szerencse ilyetén, magát kellető kacérságaival. Ha van pénze azért, ha meg nincs, hát azért. Ördögi kör.* - Eressz három ibrikkel az erősebb Sörből, csapos! *fordul vissza a söntés felé, aztán kifizeti a 15 pénzt érte, és a fülénél egy kézre fogva a három korsót, meg is indul öles lépteivel a kettős felé.*
- Úgy látom, pont van még egy szabad hely nálatok *mondja, és ezt megerősítendő le is teszi az asztalra a söröket.* - Nálam meg van némi arany, amivel beszállnék. *A kabátjáról még csöpög a víz. Szépen gyarapítja a lassan padlódeszkák közé szivárgó tócsát, ami nem is olyan régen még két arannyi beltartalom volt egy pohárban.*
- Hogy a bánatos rosseb rohassza rá az eget! *ezzel a kiművelt passzussal tépi fel az ajtót a zsoldos, aki olyan lendülettel lépte telibe a bejárat előtti sáros pocsolyát, hogy hadmérnöki precizitással se lehetett volna pontosabban becélozni.*
- Na, félre, halszaros kutyafattyak *türemkedik befelé egy újabb irodalmi gyöngyszemmel, ami tökéletesen belesimul a helyi folklór zajos káoszába, ami tolongósra tölti a Rumos bendőjét ezen a taknyos, retkes, szürke napon. Valahogy az emlékeiben az összes nap ilyennek rémlik a Kikötőből, de a szesz hívogató közelsége most nem hagyja ezen lamentálni.*
- Rumot! *dobban kettőt a pulton a lapát tenyér. Olyan gyorsan hajtja fel az első kupicával, hogy a csapos még el se emeli fölüle az üveget, de már csapja is vissza az üres pohárkát.* - Tölcsed csak, koma, tán sajnálod? *mordul karcosat, s hamarosan a következő adag szesz is végigszántja Doras torkát. A 18 aranyat pedig úgy hajítja oda érte, mint akit az se verne földhöz, ha dupla ennyiért mérnék.
Hátratolja a fejéről a csuklyát és megrázza magát, mint egy nagy, loncsos kutya. Hátraveti a loboncát és rutinos mozdulatokkal kókányolja össze egy hevenyészett mugliba. Sercint egy testes köpetet oldalra, aztán lesimítja a pofaszőrzetéről a műveletből visszamaradt kis nyálhabot.
Végignéz a díszes gyülekezvényen, és hamar ki is szúrja a kockázó kettőst. A markolni való kis vörös eleve megragadja a fantáziáját. Azt se bánná igazán, ha a fickóval ölre kéne menni érte. Keménytökű kis rohadéknak néz ki, aki amúgy nem keresi a bajt, de Doras kérés nélkül is házhoz viszi, ha úgy van. Egy jó kis bunyó meg csak felpezsdíti a vért egy kiadós kufirc előtt. A kocka meg... A magafajták általában elég egészségtelen élettársi kapcsolatban vannak a szerencse ilyetén, magát kellető kacérságaival. Ha van pénze azért, ha meg nincs, hát azért. Ördögi kör.* - Eressz három ibrikkel az erősebb Sörből, csapos! *fordul vissza a söntés felé, aztán kifizeti a 15 pénzt érte, és a fülénél egy kézre fogva a három korsót, meg is indul öles lépteivel a kettős felé.*
- Úgy látom, pont van még egy szabad hely nálatok *mondja, és ezt megerősítendő le is teszi az asztalra a söröket.* - Nálam meg van némi arany, amivel beszállnék. *A kabátjáról még csöpög a víz. Szépen gyarapítja a lassan padlódeszkák közé szivárgó tócsát, ami nem is olyan régen még két arannyi beltartalom volt egy pohárban.*
871. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-04 18:28:23
Üzenet elküldve: 2026-02-04 18:28:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók//
*Vállat von az egyébként költői kérdésre. Egyelőre fogalma sincs, mit nézzen, vagy ne nézzen ki kompániájából. Nem tűnik úgy, mintha különösebb hátsó szándékokat vagy terveket rejtegetne előle. Persze aki a Kikötőben, vagy a tengeren nőtt fel, abban a gyanú sosem huny ki. A joviális habitus pedig akár álarc is lehet. Mindenesetre úgy fest eddig, hogy csupán egy dologtalan matrózzal akadt össze. A tervéről, miszerint majd furfangosságát kihasználva jól legombolja, részben már letett. Már csak azért is, mert úgy tűnik, Niall sincs sokkal jobban eleresztve nála.
A dohány dolgára csalódottan elhúzza száját. Talán megkísérelné szép szóval megkaparintani a maradékot, de a kocka dolga, na meg a kapott információ eltereli figyelmét.*
-Hét Varjú, hmm? Nem hallottam még róla. *Egy rövid ideig tenyerén megtámaszkodva vizslatja a tengerészt, majd egy rókamosoly kíséretében hajol közelebb az asztal felett.*
-Csakhogy nem azt kérdeztem, hol dolgozol. Hanem azt, hogy kiknek. *Susogja, miközben visszahuppan székébe. A Kikötőben talán ez a legbeszédesebb, amit valaki megtudhat a másikról.
Niall kockái hamar ismét az asztalon gurulnak, a férfi pedig előáll tétjével. Az elégedett tengerészt látva megforgatja szemeit, majd begyűjti az asztalról a kockákat.*
-Tudod, bizonyos körökben gyanús lenne, hogy kockavetés után állsz elő a téttel. De tudod mit? Állom a tíz aranyat. Jól jön egy olyan adós erre, mint én. *E zárszóval pedig maga is elveti a kockát. Természetesen esze ágában sem lenne hasonló ajánlattal előhozakodni, ha tartana asztaltársaságától. Egy efféle játékban nem mindenki veszi jó néven, ha üres zsebbel ülnek asztalhoz. Kénytelen lenne kitalálni valamit. Így azonban az eredményt látva szeme ugyan megrebben, de arckifejezése nem árulkodik csalódottságról vagy dühről. Épp elég gazfickónak tartozik már a Kikötőben, a kedélyes matrózt nyugodt szívvel írja fel listájára. *
-Dupla vagy semmi. Így igazságos. *Egy bólintással toldja meg szavait, és már tolja is vissza a kockákat Niall elé. Csizmája talpát hanyagul tolja az asztallap szélének, hogy ültében könnyed hintázásba fogjon. Kíváncsi, vajon ágál-e majd társasága az eljárásával szemben, vagy ráhagyja a dolgot. *
*Vállat von az egyébként költői kérdésre. Egyelőre fogalma sincs, mit nézzen, vagy ne nézzen ki kompániájából. Nem tűnik úgy, mintha különösebb hátsó szándékokat vagy terveket rejtegetne előle. Persze aki a Kikötőben, vagy a tengeren nőtt fel, abban a gyanú sosem huny ki. A joviális habitus pedig akár álarc is lehet. Mindenesetre úgy fest eddig, hogy csupán egy dologtalan matrózzal akadt össze. A tervéről, miszerint majd furfangosságát kihasználva jól legombolja, részben már letett. Már csak azért is, mert úgy tűnik, Niall sincs sokkal jobban eleresztve nála.
A dohány dolgára csalódottan elhúzza száját. Talán megkísérelné szép szóval megkaparintani a maradékot, de a kocka dolga, na meg a kapott információ eltereli figyelmét.*
-Hét Varjú, hmm? Nem hallottam még róla. *Egy rövid ideig tenyerén megtámaszkodva vizslatja a tengerészt, majd egy rókamosoly kíséretében hajol közelebb az asztal felett.*
-Csakhogy nem azt kérdeztem, hol dolgozol. Hanem azt, hogy kiknek. *Susogja, miközben visszahuppan székébe. A Kikötőben talán ez a legbeszédesebb, amit valaki megtudhat a másikról.
Niall kockái hamar ismét az asztalon gurulnak, a férfi pedig előáll tétjével. Az elégedett tengerészt látva megforgatja szemeit, majd begyűjti az asztalról a kockákat.*
-Tudod, bizonyos körökben gyanús lenne, hogy kockavetés után állsz elő a téttel. De tudod mit? Állom a tíz aranyat. Jól jön egy olyan adós erre, mint én. *E zárszóval pedig maga is elveti a kockát. Természetesen esze ágában sem lenne hasonló ajánlattal előhozakodni, ha tartana asztaltársaságától. Egy efféle játékban nem mindenki veszi jó néven, ha üres zsebbel ülnek asztalhoz. Kénytelen lenne kitalálni valamit. Így azonban az eredményt látva szeme ugyan megrebben, de arckifejezése nem árulkodik csalódottságról vagy dühről. Épp elég gazfickónak tartozik már a Kikötőben, a kedélyes matrózt nyugodt szívvel írja fel listájára. *
-Dupla vagy semmi. Így igazságos. *Egy bólintással toldja meg szavait, és már tolja is vissza a kockákat Niall elé. Csizmája talpát hanyagul tolja az asztallap szélének, hogy ültében könnyed hintázásba fogjon. Kíváncsi, vajon ágál-e majd társasága az eljárásával szemben, vagy ráhagyja a dolgot. *
870. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-04 14:17:56
Üzenet elküldve: 2026-02-04 14:17:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók//
*Minden valamire való tengerész -vagy kalóz, ha úgy tetszik- fejében megfordul élete során legalább egyszer a gondolat, hogy szeretne egy saját hajót. Ez az álom ugyanarról a tőről fakad, mint az, hogy valaki odakint szolgáljon, a nyílt vízen: a szabadság utáni vágyból. Hiszen mikor lehetne az ember igazán szabad, ha egy olyan hajó ring alatta, ami az övé, és csak oda megy, amerre akar?! És ne legyünk álszentek vagy hazugok – bizony maga is gondolt már erre. Azóta, hogy maga mögött hagyta a Sárga Csukát és az ott betöltött elsőtiszti pozícióját, pedig még többször. Pedig az szinte még épp csak az imént történt.
Thira szájalása tulajdonképpen szórakoztatja, ez leolvasható az arcáról. Még nem tudja hová tenni a lányt, és talán igazából nincs is erre szükség, hiszen könnyen lehet, hogy a mai este után többet látni sem fogja. Egyelőre viszont mindettől függetlenül jót vigyorog a vörös szavain.*
- Eh, legyen. *-legyint aprót az első kör megnevezett tétjére. Viszont mégiscsak megrázza a fejét.-* Nincs ott semmilyen lyukas hordó, anyukám. Na meg, nézzél már ki többet belőlem tíz aranynál?!
*Felháborodása csak azért nehezen hihető, mert közben a vigyor még mindig ott ül az arcán. Hirtelen eszébe jut az Intéző – a fickó biztos tényleg többet fizetne neki tíz aranynál, ha úgy hozná a helyzet. Persze az Istenek adják, hogy sose hozza úgy..!*
- Egy tömésnyi van, *-válaszolja a dohányt firtató kérdésre-* és éppen ezért meghívni sem tudlak rá.
*Megvonja a vállát, és kíváncsian előre hajol, ahogy Thira ennyi szájtépés után végre szabadajára engedi a kockákat. Mikor azok megállnak az asztal lapján, halk-bosszús módon szusszant. Ismét egy egyes és egy kettes, mellettük pedig egy négyes.*
- Nem is rémlik, hogy megbabráltam volna őket. *-mormogja az orra alatt, majd felemeli a két kisebb értékű kockát, és tenyerén tartva szeméhez elemi őket. Halkan hümmög, majd a kockákat nadrágszárához kezdi dörgölni. Míg a rendszeres tervszerű karbantartást végzi a kockákon, szemöldöke alól pislant a vörös felé.*
- A Hét Varjú. Oda fogadtak fel. *-mondja kissé közönyösen-* Kicsinyt jobb hely mint a Rumos, szóval ahogy mondtam, nincs lyukas hordó!
*Elvigyorodik.*
- Valószínűleg árut kell majd pakolnom, vagy beállni a pultba ha más nem vállalja, vagy.. *-halkan sóhajt, mintha valami olyat készülne kimondani, amit amúgy borzasztó dolognak tart-* ..krumplit pucolni. Majd kiderül.
*A megtisztogatott kockákat ismét beleszórja a pohárba, majd kis rázást követőn az asztalra borítja azokat.*
- Erről van szó! *-csap az asztalra derűsen. Egy kettes, egy négyes és egy hatos! Felkapja a söröskorsót, és meghúzza; a sörhabot ismét ujjháttal törli le szájáról.-* Na és te mit raknál fel az aranyaimmal szemben, hm? Mondjuk tíz aranyra?
*Minden valamire való tengerész -vagy kalóz, ha úgy tetszik- fejében megfordul élete során legalább egyszer a gondolat, hogy szeretne egy saját hajót. Ez az álom ugyanarról a tőről fakad, mint az, hogy valaki odakint szolgáljon, a nyílt vízen: a szabadság utáni vágyból. Hiszen mikor lehetne az ember igazán szabad, ha egy olyan hajó ring alatta, ami az övé, és csak oda megy, amerre akar?! És ne legyünk álszentek vagy hazugok – bizony maga is gondolt már erre. Azóta, hogy maga mögött hagyta a Sárga Csukát és az ott betöltött elsőtiszti pozícióját, pedig még többször. Pedig az szinte még épp csak az imént történt.
Thira szájalása tulajdonképpen szórakoztatja, ez leolvasható az arcáról. Még nem tudja hová tenni a lányt, és talán igazából nincs is erre szükség, hiszen könnyen lehet, hogy a mai este után többet látni sem fogja. Egyelőre viszont mindettől függetlenül jót vigyorog a vörös szavain.*
- Eh, legyen. *-legyint aprót az első kör megnevezett tétjére. Viszont mégiscsak megrázza a fejét.-* Nincs ott semmilyen lyukas hordó, anyukám. Na meg, nézzél már ki többet belőlem tíz aranynál?!
*Felháborodása csak azért nehezen hihető, mert közben a vigyor még mindig ott ül az arcán. Hirtelen eszébe jut az Intéző – a fickó biztos tényleg többet fizetne neki tíz aranynál, ha úgy hozná a helyzet. Persze az Istenek adják, hogy sose hozza úgy..!*
- Egy tömésnyi van, *-válaszolja a dohányt firtató kérdésre-* és éppen ezért meghívni sem tudlak rá.
*Megvonja a vállát, és kíváncsian előre hajol, ahogy Thira ennyi szájtépés után végre szabadajára engedi a kockákat. Mikor azok megállnak az asztal lapján, halk-bosszús módon szusszant. Ismét egy egyes és egy kettes, mellettük pedig egy négyes.*
- Nem is rémlik, hogy megbabráltam volna őket. *-mormogja az orra alatt, majd felemeli a két kisebb értékű kockát, és tenyerén tartva szeméhez elemi őket. Halkan hümmög, majd a kockákat nadrágszárához kezdi dörgölni. Míg a rendszeres tervszerű karbantartást végzi a kockákon, szemöldöke alól pislant a vörös felé.*
- A Hét Varjú. Oda fogadtak fel. *-mondja kissé közönyösen-* Kicsinyt jobb hely mint a Rumos, szóval ahogy mondtam, nincs lyukas hordó!
*Elvigyorodik.*
- Valószínűleg árut kell majd pakolnom, vagy beállni a pultba ha más nem vállalja, vagy.. *-halkan sóhajt, mintha valami olyat készülne kimondani, amit amúgy borzasztó dolognak tart-* ..krumplit pucolni. Majd kiderül.
*A megtisztogatott kockákat ismét beleszórja a pohárba, majd kis rázást követőn az asztalra borítja azokat.*
- Erről van szó! *-csap az asztalra derűsen. Egy kettes, egy négyes és egy hatos! Felkapja a söröskorsót, és meghúzza; a sörhabot ismét ujjháttal törli le szájáról.-* Na és te mit raknál fel az aranyaimmal szemben, hm? Mondjuk tíz aranyra?
869. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-03 23:56:26
Üzenet elküldve: 2026-02-03 23:56:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók//
*Elmélázva szemez az előtte árválkodó söröskorsóval, miközben bujkáló mosollyal hallgatja a kérdést. Láthatóan ínyére van az elképzelés, hogy saját hajóval bír. Tisztában van vele, hogy ez vágyálom csupán. Vannak kölykök, akik koronáról álmodnak, vagy sárkánygyíkról, kit levághatnak. Ő hajóról.*
-Még nem neveztem el. De majd kigondolom. *Füle mögé tűr egy kósza tincset, majd tekintetével kíséri, ahogy Niall a pohár segítségét kéri. Úri hóbortnak gondolja, hogy abban rázza a kockákat, de ezúttal nem froclizza asztaltársaságát. Mégis csak állta az italt.*
-Majd odaadom a gatyádat annak, akinél a kabátod hagytad. *Vigyorodik el.*
-Szállás is, koszt is... És azt sem tudod, mit kell érte tenned? Ejha! *Az ilyesmi azért megér előre egy-két kérdést, még akkor is, ha egyébként díjazza a vakmerőséget. Persze érzékeli, hogy Niall titkolódzni kíván, így gyorsan le is csap a kínálkozó alkalomra.*
-Nehogy egy lyukas hordóban ébredj, egy tízaranyas bordély udvarán. Hanem ha én nyerem a kört... Akkor elárulod, ki a Te újdonsült munkaadód. Vagy a társaid. Hmm? *A barna szempár kajánul csillan, látva a tengerész dobásának eredményét.*
-Az. Szánalmas. *Hagyja helyben az eredményt.*
-Nincs véletlen dohányod? *Kérdi, csak úgy mellékesen elejtve. Nem reméli már, hogy ennél erősebb holmi rejlik a matróznál, pedig igen csak vevő lenne rá. Egy ideje már kopog a szeme a hathatósabb szerek után. Olvas azonban annyira a jelekben, hogy tudja, Niall nincs eleresztve értékekkel. Ellenkező esetben nem vette volna ily könnyedén elbaltázott próbálkozását a dokkoknál.
Megrázza a poharat, s vele együtt a benne rejtőző kockákat. Közben nem rest a matrózt fixírozni kihívóan.*
-Megtudod, ha nyersz. Bár... *Lesajnálóan ráncolja homlokát.*
-Kötve hiszem. *Útjára engedi a kockákat az asztalon, majd a poharat is utánuk löki. Elégedetten elmosolyodik az eredményt látva, majd hátradől ültében.*
-Feldobhatnál a következőre egy csekélyke aranyat is. *Megenged egy színpadias sóhajt.*
-Nem tudom állni máskülönben a második kört.
A hozzászólás írója (Skarlát Thiraya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.03 23:56:44
*Elmélázva szemez az előtte árválkodó söröskorsóval, miközben bujkáló mosollyal hallgatja a kérdést. Láthatóan ínyére van az elképzelés, hogy saját hajóval bír. Tisztában van vele, hogy ez vágyálom csupán. Vannak kölykök, akik koronáról álmodnak, vagy sárkánygyíkról, kit levághatnak. Ő hajóról.*
-Még nem neveztem el. De majd kigondolom. *Füle mögé tűr egy kósza tincset, majd tekintetével kíséri, ahogy Niall a pohár segítségét kéri. Úri hóbortnak gondolja, hogy abban rázza a kockákat, de ezúttal nem froclizza asztaltársaságát. Mégis csak állta az italt.*
-Majd odaadom a gatyádat annak, akinél a kabátod hagytad. *Vigyorodik el.*
-Szállás is, koszt is... És azt sem tudod, mit kell érte tenned? Ejha! *Az ilyesmi azért megér előre egy-két kérdést, még akkor is, ha egyébként díjazza a vakmerőséget. Persze érzékeli, hogy Niall titkolódzni kíván, így gyorsan le is csap a kínálkozó alkalomra.*
-Nehogy egy lyukas hordóban ébredj, egy tízaranyas bordély udvarán. Hanem ha én nyerem a kört... Akkor elárulod, ki a Te újdonsült munkaadód. Vagy a társaid. Hmm? *A barna szempár kajánul csillan, látva a tengerész dobásának eredményét.*
-Az. Szánalmas. *Hagyja helyben az eredményt.*
-Nincs véletlen dohányod? *Kérdi, csak úgy mellékesen elejtve. Nem reméli már, hogy ennél erősebb holmi rejlik a matróznál, pedig igen csak vevő lenne rá. Egy ideje már kopog a szeme a hathatósabb szerek után. Olvas azonban annyira a jelekben, hogy tudja, Niall nincs eleresztve értékekkel. Ellenkező esetben nem vette volna ily könnyedén elbaltázott próbálkozását a dokkoknál.
Megrázza a poharat, s vele együtt a benne rejtőző kockákat. Közben nem rest a matrózt fixírozni kihívóan.*
-Megtudod, ha nyersz. Bár... *Lesajnálóan ráncolja homlokát.*
-Kötve hiszem. *Útjára engedi a kockákat az asztalon, majd a poharat is utánuk löki. Elégedetten elmosolyodik az eredményt látva, majd hátradől ültében.*
-Feldobhatnál a következőre egy csekélyke aranyat is. *Megenged egy színpadias sóhajt.*
-Nem tudom állni máskülönben a második kört.
A hozzászólás írója (Skarlát Thiraya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.03 23:56:44
868. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-03 12:51:33
Üzenet elküldve: 2026-02-03 12:51:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók//
*Halk hangot hallat a vizet érintő kritikára, ami valahogy úgy hangzik, hogy „pft”. Ennél okosabbnak tartotta első ránézésre a vöröshajút. Rábólintással fogadja köszöntése viszonzását, majd szemöldökei felszaladnak a homlokára a további szavakat hallva.*
- A te hajódra? *-finoman kihangsúlyozza a szavakat-* Úgy? Hát te lennél majd Thira, a Búsongó NŸpsos kapitánya?
*Vigyorát korsója mögé rejti, és maga is kortyol az italból. Nem különösebben akarja leinni magát ma (is), így számára a Rumos által kínált, pancsolt sör több, mint tökéletes.*
- Nahát, azt hittem azt mondtad, hogy nem kell pátyolgatni. *-koppintja le korsóját, majd ujjháttal megtörli száját. Nem áll szándékában a vöröshajút sem leitatni, legalábbis nem a saját pénzéből. Ami pedig más pénzét illeti.. újra körbenéz, majd kissé elhúzza száját. Nem látja azt, akit keresett.*
- Kockázni. *-bólint kissé megélénkülve-* De a kabátom valami kutya alatt lehet, mert itt ugyan nincs. Ahogy az sem, aki elnyerte. Ó, hogy a Nyolckarú ölelgesse a víz alatt..!
*Felveszi a vizespoharat, majd hanyag mozdulattal a sarok felé löttyinti annak tartalmát. Ha szerencséje van, senki sem áll a kiloccsanó folyadék útjában. Nem különösebben mérlegelte előre, hogy milyen irányba szabaduljon meg a víztől.*
- Mit akarsz te a gatyámmal? Nem hiszem, hogy jól állna rajtad. *-halkan felnevet, és belenyúl zsebébe. Apró, marokba illő méretű vászonszütyőt húz elő belőle; a száját lezáró zsinórt megoldva három dobókockát ráz tenyerébe.-* Egyelőre itt húzom meg magam, a Kikötőben. Úgy oldottam meg, hogy ne kelljen fizetnem a szállásért és az ételért.. persze cserébe majd dolgoznom kell. Valamit.. még nem tiszta, hogy mit.
*Talán nem a legegyenesebb válasz, de nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy nem a legbölcsebb mindent Thira orrára kötni. Annyira még nem ismeri a lányt. Talán a sör majd megoldja kissé a vörös nyelvét, és ez változik, de addig is.. A kiürített vizespohárba szórja a kockákat, majd tenyerével lezárva annak száját megrázza a poharat. A kockák szinte vidáman kopognak odabent, legalábbis amíg egy határozott mozdulattal az asztalra nem borítja a poharat. Kíváncsian fedi fel a dobás eredményét, majd bosszúsan csettint a nyelvével. Két kockával is egyest dobott, a harmadikkal pedig csupán kettest.*
- Hát ez szánalmas lett. *-állapítja meg szakértőn, majd a pohárba söpri a kockákat, és áttolja az egészet Thira elé.-* A végén még tényleg a gatyám is itt marad a kabátom után.
*Elvigyorodik, az asztalra könyököl, szinte éhes tekintettel figyeli, hogy a lány mire megy a kockákkal.*
- Na és te? Abban a lekoszlott bordélyban húzod meg magad?
*Hátsó szándék nélkül kérdez vissza. Hiszen a lány úgy tehénkedett annak az oszlopnak mikor először meglátta, mintha épp munka-közi szünetet tartana.*
*Halk hangot hallat a vizet érintő kritikára, ami valahogy úgy hangzik, hogy „pft”. Ennél okosabbnak tartotta első ránézésre a vöröshajút. Rábólintással fogadja köszöntése viszonzását, majd szemöldökei felszaladnak a homlokára a további szavakat hallva.*
- A te hajódra? *-finoman kihangsúlyozza a szavakat-* Úgy? Hát te lennél majd Thira, a Búsongó NŸpsos kapitánya?
*Vigyorát korsója mögé rejti, és maga is kortyol az italból. Nem különösebben akarja leinni magát ma (is), így számára a Rumos által kínált, pancsolt sör több, mint tökéletes.*
- Nahát, azt hittem azt mondtad, hogy nem kell pátyolgatni. *-koppintja le korsóját, majd ujjháttal megtörli száját. Nem áll szándékában a vöröshajút sem leitatni, legalábbis nem a saját pénzéből. Ami pedig más pénzét illeti.. újra körbenéz, majd kissé elhúzza száját. Nem látja azt, akit keresett.*
- Kockázni. *-bólint kissé megélénkülve-* De a kabátom valami kutya alatt lehet, mert itt ugyan nincs. Ahogy az sem, aki elnyerte. Ó, hogy a Nyolckarú ölelgesse a víz alatt..!
*Felveszi a vizespoharat, majd hanyag mozdulattal a sarok felé löttyinti annak tartalmát. Ha szerencséje van, senki sem áll a kiloccsanó folyadék útjában. Nem különösebben mérlegelte előre, hogy milyen irányba szabaduljon meg a víztől.*
- Mit akarsz te a gatyámmal? Nem hiszem, hogy jól állna rajtad. *-halkan felnevet, és belenyúl zsebébe. Apró, marokba illő méretű vászonszütyőt húz elő belőle; a száját lezáró zsinórt megoldva három dobókockát ráz tenyerébe.-* Egyelőre itt húzom meg magam, a Kikötőben. Úgy oldottam meg, hogy ne kelljen fizetnem a szállásért és az ételért.. persze cserébe majd dolgoznom kell. Valamit.. még nem tiszta, hogy mit.
*Talán nem a legegyenesebb válasz, de nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy nem a legbölcsebb mindent Thira orrára kötni. Annyira még nem ismeri a lányt. Talán a sör majd megoldja kissé a vörös nyelvét, és ez változik, de addig is.. A kiürített vizespohárba szórja a kockákat, majd tenyerével lezárva annak száját megrázza a poharat. A kockák szinte vidáman kopognak odabent, legalábbis amíg egy határozott mozdulattal az asztalra nem borítja a poharat. Kíváncsian fedi fel a dobás eredményét, majd bosszúsan csettint a nyelvével. Két kockával is egyest dobott, a harmadikkal pedig csupán kettest.*
- Hát ez szánalmas lett. *-állapítja meg szakértőn, majd a pohárba söpri a kockákat, és áttolja az egészet Thira elé.-* A végén még tényleg a gatyám is itt marad a kabátom után.
*Elvigyorodik, az asztalra könyököl, szinte éhes tekintettel figyeli, hogy a lány mire megy a kockákkal.*
- Na és te? Abban a lekoszlott bordélyban húzod meg magad?
*Hátsó szándék nélkül kérdez vissza. Hiszen a lány úgy tehénkedett annak az oszlopnak mikor először meglátta, mintha épp munka-közi szünetet tartana.*
867. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-02 21:09:34
Üzenet elküldve: 2026-02-02 21:09:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók//
-Minden kormányos idióta. *Fejti ki prózai véleményét, miközben elválnak útjaik, Niall pedig a söntést célozza. Valóban így gondolja.
Ahogy ledobja magát az asztal mellé, van lehetősége felmérni a fogadótérben lébecoló társaságot. Kezd megtelni a hely a hazatérő halászokkal és a mulatni vágyó tengerészekkel. Egyiknek sincs annyi a zsebében, hogy ennél nívósabb helyen üsse az idejét. A szerencsésebbek talán kikötnek egy dokkokmenti, silány bordélyban, a nehezebb sorsok pedig valamelyik árokban vagy sikátorban töltik majd az éjt alkoholmámortól szédelegve.
Nem az a fajta, aki meghúzza magát. A barna szempár már-már kihívóan jár körbe, és azt sem veszi zokon, ha sok jót nem ígérő tekintete összeakaszkodik valakivel. Igyekszik kivívni helyét. Ebben a világban csak így maradhat felszínen. Tisztában van vele, hogy nem a vörös üstöke az, ami itt feltűnővé teszi. Ahogy azzal is, hogy a legtöbb itt jóval csekélyebb fogással is beérné ma este. Eszébe ötlik a korábban látott, szokatlan wegtoreni és az is, hogy bizony valamit visszadörmögött még neki azon az ocsmány sakálnyelven. Ha meglátja...*
-Á! *Elégedett mosollyal fogadja a söröskorsók társaságában visszatérő Niallt, ám az először nem a megfelelő itallal kínálja. Még mielőtt azonban derekasan arcon loccsinthatná a vizespohár tartalmával, megkapja jól megérdemelt jussát.*
-Csak ezért kértél vizet? Hogy bosszants? *Finoman megrázza fejét, miközben hunyorogva méri meg asztaltársaságát.*
-Nagyot kockáztattál vele. Kevesebbért is repült már itt szék, minthogy valaki egy pohár vizet kért a pultnál. Szél a Te vitorládba! *Erőteljesen koccintja neki fakorsóját a másikénak.*
-Arra, hogy hamarost az Aranyzátonyon ülünk ugyanígy. Ha szerencséd van, felengedlek a hajómra és elviszlek oda. *Megkuncogja a képtelen fantáziát, majd egy derekasat húz a sör tartalmából. A kesernyés, de alaposan felvizezett, hűvös ital határozottan jólesik torkának. A korsó hamarost az asztallapon koppan, ő pedig elégedetten nyalja le felsőajkáról a sörhabot.*
-Csak az első kört? Nem túl gáláns. *Az asztalra könyököl, és miközben az igen sűrűn nyíló és csukódó bejárati ajtó felé pillant, szórakozottan játszani kezd a kopott aranykarkötőjével csuklóján.*
-Azt mondtad, kockázni jöttünk. Kezdhetjük? *Felegyenesedik ültében, finoman felvont szemöldökkel, kihívóan meredve a másikra.*
-Elnyerem a gatyádat, mire beindul a játék. Hanem mondd csak... Hol éjszakázol, ha nincs kapitányod?
-Minden kormányos idióta. *Fejti ki prózai véleményét, miközben elválnak útjaik, Niall pedig a söntést célozza. Valóban így gondolja.
Ahogy ledobja magát az asztal mellé, van lehetősége felmérni a fogadótérben lébecoló társaságot. Kezd megtelni a hely a hazatérő halászokkal és a mulatni vágyó tengerészekkel. Egyiknek sincs annyi a zsebében, hogy ennél nívósabb helyen üsse az idejét. A szerencsésebbek talán kikötnek egy dokkokmenti, silány bordélyban, a nehezebb sorsok pedig valamelyik árokban vagy sikátorban töltik majd az éjt alkoholmámortól szédelegve.
Nem az a fajta, aki meghúzza magát. A barna szempár már-már kihívóan jár körbe, és azt sem veszi zokon, ha sok jót nem ígérő tekintete összeakaszkodik valakivel. Igyekszik kivívni helyét. Ebben a világban csak így maradhat felszínen. Tisztában van vele, hogy nem a vörös üstöke az, ami itt feltűnővé teszi. Ahogy azzal is, hogy a legtöbb itt jóval csekélyebb fogással is beérné ma este. Eszébe ötlik a korábban látott, szokatlan wegtoreni és az is, hogy bizony valamit visszadörmögött még neki azon az ocsmány sakálnyelven. Ha meglátja...*
-Á! *Elégedett mosollyal fogadja a söröskorsók társaságában visszatérő Niallt, ám az először nem a megfelelő itallal kínálja. Még mielőtt azonban derekasan arcon loccsinthatná a vizespohár tartalmával, megkapja jól megérdemelt jussát.*
-Csak ezért kértél vizet? Hogy bosszants? *Finoman megrázza fejét, miközben hunyorogva méri meg asztaltársaságát.*
-Nagyot kockáztattál vele. Kevesebbért is repült már itt szék, minthogy valaki egy pohár vizet kért a pultnál. Szél a Te vitorládba! *Erőteljesen koccintja neki fakorsóját a másikénak.*
-Arra, hogy hamarost az Aranyzátonyon ülünk ugyanígy. Ha szerencséd van, felengedlek a hajómra és elviszlek oda. *Megkuncogja a képtelen fantáziát, majd egy derekasat húz a sör tartalmából. A kesernyés, de alaposan felvizezett, hűvös ital határozottan jólesik torkának. A korsó hamarost az asztallapon koppan, ő pedig elégedetten nyalja le felsőajkáról a sörhabot.*
-Csak az első kört? Nem túl gáláns. *Az asztalra könyököl, és miközben az igen sűrűn nyíló és csukódó bejárati ajtó felé pillant, szórakozottan játszani kezd a kopott aranykarkötőjével csuklóján.*
-Azt mondtad, kockázni jöttünk. Kezdhetjük? *Felegyenesedik ültében, finoman felvont szemöldökkel, kihívóan meredve a másikra.*
-Elnyerem a gatyádat, mire beindul a játék. Hanem mondd csak... Hol éjszakázol, ha nincs kapitányod?
866. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-02 13:04:58
Üzenet elküldve: 2026-02-02 13:04:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók//
- Dehogy Röeb..! *-szinte úgy hallatszik, mintha meg akarna fulladni, talán a bosszúságtól, talán egy majdnem-feltörő nevetéstől.-* A fickó egy becsületeset sem tud gurítani, nem még hogy elnyerni bármit..
*De az tény, hogy ha az ember keres valakit, akkor nála érdemes kopogtatni. Elsősorban kupicákkal, az asztala lapján. A Kikötőben mindenki boldogulni próbál valahogy, a Félkarúnak meg így sikerül.
A sellő említésére csak egy lapos oldalpillantást vet, majd talányosan megvonja a vállát.*
- Ki tudja? De egy sellő épp hogy levenné a kabátot, nem pedig fel, nem igaz? *-kérdez vissza somolyogva.
Nem kerüli el a figyelmét az apró kihagyás, ahogy a lány a hajójára -volt hajójára?- vonatkozó kérdésen töpreng. Maga a másik oldalról kerüli ki a bejárat előtti dzsuvát, és magától értetődő természetességgel lépne be elsőnek a Rumosba. Nem játssza az urat, mint ahogy nem is feltételezi azt Thiráról, hogy valójában pátyolgatni kéne őt. És tényleg nem kell, a lány fél lépéssel gyorsabb, így neki csak a vörös tincsek látványa jut, közvetlenül az orra előtt.*
- Amelyiket megosztanád. *-válaszolja vissza a kérdésre, látszólag oda sem figyelve. Már a belépő Thira felett elnézve fürkészi a bent lévőket.-* Clementine? Clementine.. Nem az volt az, amelyik majdnem végleg felakadt valami homokpadon, mert a kormányosa egy idióta? Vagy az a Clamédia volt..?
*Annyi hajó van, és némelyiknek annyira hasonlít a neve egy másikéra. Egy idő után összemosódnak. Hagyja hogy a lány kinézzen egy asztalt, addig maga továbbra is a vendégeket vizslatja. Persze mindezt egy Kikötői krimóhoz illő módon, a szemöldöke alól és a szeme sarkából. A nyílt méregetést általában három rövid kérdés követi (Mi van? Mi van? Mi van?!), majd többnyire egy jobb egyenes vagy bal horog. Neki most egyiket sincs kedve begyűjteni. Tenyere egészen másra, más miatt viszket. Elkanyarodik a pulthoz, a mögötte állót biccentéssel köszönti.*
- Üdv! Kérek egy korsó sört! *-adja is le teketóriázás nélkül a rendelését, majd válla fölött az asztalt kisajátító vörösre pislant. Nem létező bajsza alatt kissé elhúzza a száját, majd visszafordul a pulthoz.-* Legyen inkább kettő. Meg egy pohár víz.
*Ez utóbbi kérése meglepett, gyanakodó és értetlen pillantásokat vált ki a körülötte állókból, de ez vajmi kevéssé érdekli. Leszurkol 10 aranyat a két Sörért, majd mellé koppint még 2 érmét, a kérdőjeles tisztaságú pohárban elé tolt, kérdőjeles tisztaságú Vízért. Ügyes ujjakkal veszi fel a kimért italokat, majd ezekkel megtér újdonsült ismerőséhez. A két korsó és a pohár az asztalra kerülnek, ez utóbbit a lány elé tolja.*
- Ez a tiéd. *-mondja, majd lezuttyan a székére.-* Ó, nem, várj..
*A poharat visszahúzza, helyére az egyik korsót tolja.*
- ..így. *-megemeli saját korsóját, és ha Thira úgy akarja, oda is koppantja az övéhez.-* Az első kört állom. A szél a vitorládba!
- Dehogy Röeb..! *-szinte úgy hallatszik, mintha meg akarna fulladni, talán a bosszúságtól, talán egy majdnem-feltörő nevetéstől.-* A fickó egy becsületeset sem tud gurítani, nem még hogy elnyerni bármit..
*De az tény, hogy ha az ember keres valakit, akkor nála érdemes kopogtatni. Elsősorban kupicákkal, az asztala lapján. A Kikötőben mindenki boldogulni próbál valahogy, a Félkarúnak meg így sikerül.
A sellő említésére csak egy lapos oldalpillantást vet, majd talányosan megvonja a vállát.*
- Ki tudja? De egy sellő épp hogy levenné a kabátot, nem pedig fel, nem igaz? *-kérdez vissza somolyogva.
Nem kerüli el a figyelmét az apró kihagyás, ahogy a lány a hajójára -volt hajójára?- vonatkozó kérdésen töpreng. Maga a másik oldalról kerüli ki a bejárat előtti dzsuvát, és magától értetődő természetességgel lépne be elsőnek a Rumosba. Nem játssza az urat, mint ahogy nem is feltételezi azt Thiráról, hogy valójában pátyolgatni kéne őt. És tényleg nem kell, a lány fél lépéssel gyorsabb, így neki csak a vörös tincsek látványa jut, közvetlenül az orra előtt.*
- Amelyiket megosztanád. *-válaszolja vissza a kérdésre, látszólag oda sem figyelve. Már a belépő Thira felett elnézve fürkészi a bent lévőket.-* Clementine? Clementine.. Nem az volt az, amelyik majdnem végleg felakadt valami homokpadon, mert a kormányosa egy idióta? Vagy az a Clamédia volt..?
*Annyi hajó van, és némelyiknek annyira hasonlít a neve egy másikéra. Egy idő után összemosódnak. Hagyja hogy a lány kinézzen egy asztalt, addig maga továbbra is a vendégeket vizslatja. Persze mindezt egy Kikötői krimóhoz illő módon, a szemöldöke alól és a szeme sarkából. A nyílt méregetést általában három rövid kérdés követi (Mi van? Mi van? Mi van?!), majd többnyire egy jobb egyenes vagy bal horog. Neki most egyiket sincs kedve begyűjteni. Tenyere egészen másra, más miatt viszket. Elkanyarodik a pulthoz, a mögötte állót biccentéssel köszönti.*
- Üdv! Kérek egy korsó sört! *-adja is le teketóriázás nélkül a rendelését, majd válla fölött az asztalt kisajátító vörösre pislant. Nem létező bajsza alatt kissé elhúzza a száját, majd visszafordul a pulthoz.-* Legyen inkább kettő. Meg egy pohár víz.
*Ez utóbbi kérése meglepett, gyanakodó és értetlen pillantásokat vált ki a körülötte állókból, de ez vajmi kevéssé érdekli. Leszurkol 10 aranyat a két Sörért,
majd mellé koppint még 2 érmét, a kérdőjeles tisztaságú pohárban elé tolt, kérdőjeles tisztaságú Vízért. Ügyes ujjakkal veszi fel a kimért italokat, majd ezekkel megtér újdonsült ismerőséhez. A két korsó és a pohár az asztalra kerülnek, ez utóbbit a lány elé tolja.*- Ez a tiéd. *-mondja, majd lezuttyan a székére.-* Ó, nem, várj..
*A poharat visszahúzza, helyére az egyik korsót tolja.*
- ..így. *-megemeli saját korsóját, és ha Thira úgy akarja, oda is koppantja az övéhez.-* Az első kört állom. A szél a vitorládba!
865. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-01-31 00:17:33
Üzenet elküldve: 2026-01-31 00:17:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók//
*Kezdi kapiskálni, hogy Niall nem közönséges szerencsevadász, és nem kell szavai mögött rejtett igazságok vagy csapdák után kutatni. Természetesen ez számára vajmi keveset jelent. Olyat még nem látott a nap alatt, ki ne rejtegetett volna szándékot vagy önös érdeket puttonyában. Egyelőre azonban ennyi is elég hozzá, hogy ne tartson a férfitől.*
-Félkarú Röeb... Ő nyerte el a kabátod? *Homlokráncolva ad nyomatékot hitetlenkedésének, miközben széles vigyorral arcán ismét hátrasandít válla felett. Félkarú Röeb, a sötét kocsmasarkok királya. Nem egy kimondott lángész, de ismer mindenkit, s őt is ismeri mindenki. Nem nehéz felismerni, hisz terjedelmes pocakja révén széltében is majdnem akkora, mint két lábán állva. Pedig nem kis ember.
Bevárja a tengerészt, de a gúnyos vigyor töretlen játszik ábrázatán.*
-Vagy valaki más? Egy sellő csalta ki belőled? *Ujjait szórakozottan pihenteti kardjának markolatán, miközben a Rumos felé veszik az irányt. A kapitányokat érintő kérdéskörre egyet nem értésének jeleként nemes egyszerűséggel csak vállat von. A kapitánynak mindig igaza van. Ezt hallgatta kölyök kora óta, ezt ütötték bele.
Immáron másodszorra érkezik meg aznap a Rumos Rókalyuk elé. Az ajtón kidőlt tintás már nincs helyén, így a bejárat előtt feltorlódott sarat kénytelen kelletlen, de megkerüli.*
-Hogy melyik hajóról? *Kérdez vissza, miközben merengve tűri hátra rozsdaszín sörényét. Azt mérlegeli, van-e miért hazudnia.*
-A hosszú, vagy a rövid válasz érdekel? *A kérdés ugyanakkor költőinek bizonyul, mert nem várja meg, hogy Niall valóban válaszoljon.*
-Legutoljára a Clementine fedélzetén szolgáltam. Unalmas egy társaság, nem ajánlom. *A háromárbócos naszád még csak nem is kimondottan rossz hírű. Az, hogy feljutott rá, csupán saját leleményességének köszönheti. Nem fejti azonban, miként távozott róla. Miért tenné?
Kitárja az ajtót, s belép a Rókalyuk csípős, dohányszagú füstjébe. Nem habozik sokat, gondosan kerülgetve az egybegyűlteket keres maguknak egy asztalt. Közben igyekszik nem magán tudni a csapos tekintetét. Elvégre legyen bármennyire is lepukkadt kricsmi, mégsem melegedő. Neki viszont egy vasa sincs már jóformán. Meri remélni, hogy ez rövidesen változni fog.*
-Na? *Dobja le magát egy asztalhoz lezser terpeszben, miközben barnáit Niallra emeli.*
-Látod az emberedet? Vagy a kabátod valakin?
*Kezdi kapiskálni, hogy Niall nem közönséges szerencsevadász, és nem kell szavai mögött rejtett igazságok vagy csapdák után kutatni. Természetesen ez számára vajmi keveset jelent. Olyat még nem látott a nap alatt, ki ne rejtegetett volna szándékot vagy önös érdeket puttonyában. Egyelőre azonban ennyi is elég hozzá, hogy ne tartson a férfitől.*
-Félkarú Röeb... Ő nyerte el a kabátod? *Homlokráncolva ad nyomatékot hitetlenkedésének, miközben széles vigyorral arcán ismét hátrasandít válla felett. Félkarú Röeb, a sötét kocsmasarkok királya. Nem egy kimondott lángész, de ismer mindenkit, s őt is ismeri mindenki. Nem nehéz felismerni, hisz terjedelmes pocakja révén széltében is majdnem akkora, mint két lábán állva. Pedig nem kis ember.
Bevárja a tengerészt, de a gúnyos vigyor töretlen játszik ábrázatán.*
-Vagy valaki más? Egy sellő csalta ki belőled? *Ujjait szórakozottan pihenteti kardjának markolatán, miközben a Rumos felé veszik az irányt. A kapitányokat érintő kérdéskörre egyet nem értésének jeleként nemes egyszerűséggel csak vállat von. A kapitánynak mindig igaza van. Ezt hallgatta kölyök kora óta, ezt ütötték bele.
Immáron másodszorra érkezik meg aznap a Rumos Rókalyuk elé. Az ajtón kidőlt tintás már nincs helyén, így a bejárat előtt feltorlódott sarat kénytelen kelletlen, de megkerüli.*
-Hogy melyik hajóról? *Kérdez vissza, miközben merengve tűri hátra rozsdaszín sörényét. Azt mérlegeli, van-e miért hazudnia.*
-A hosszú, vagy a rövid válasz érdekel? *A kérdés ugyanakkor költőinek bizonyul, mert nem várja meg, hogy Niall valóban válaszoljon.*
-Legutoljára a Clementine fedélzetén szolgáltam. Unalmas egy társaság, nem ajánlom. *A háromárbócos naszád még csak nem is kimondottan rossz hírű. Az, hogy feljutott rá, csupán saját leleményességének köszönheti. Nem fejti azonban, miként távozott róla. Miért tenné?
Kitárja az ajtót, s belép a Rókalyuk csípős, dohányszagú füstjébe. Nem habozik sokat, gondosan kerülgetve az egybegyűlteket keres maguknak egy asztalt. Közben igyekszik nem magán tudni a csapos tekintetét. Elvégre legyen bármennyire is lepukkadt kricsmi, mégsem melegedő. Neki viszont egy vasa sincs már jóformán. Meri remélni, hogy ez rövidesen változni fog.*
-Na? *Dobja le magát egy asztalhoz lezser terpeszben, miközben barnáit Niallra emeli.*
-Látod az emberedet? Vagy a kabátod valakin?
864. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-01-25 15:42:41
Üzenet elküldve: 2026-01-25 15:42:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Járt utak//
*A padlón csattanó nyálcsóvára Dayaneer szeplős arca meg sem rezdül. Undorító egy szokás, de hozzászokik az ember leánya, ha ennyit mulat ilyen nívós helyeken, mint ez a lepukkant kricsmi. Aligha ez a legrosszabb dolog, amit ez a kopott padlózat látott.
Sejthette volna, hogy az az emlegetett térkép nincs a kopasz matróznál. Ha úgy lett volna, bizonyosan hitetlenkedő barátainak már ittas buzgalommal mutogatta volna rajta azokat a titokzatos jelöléseket. Abból a szempontból sokkalta szerencsésebb volna, hogy látná a két szép zöld szemével, megéri-e egyáltalán foglalkozni vele, így pedig, nos, nagyon úgy tűnik, hogy kénytelen kockáztatni. A tapasztalat pedig azt mondatja, matrózok szavára bölcs ember nem ad, pillanatnyilag viszont nincs jobb ötlete, milyen irányba is indulhatna el, hogy az Intéző óhaját teljesíthette.
Italába kortyol, a sört elgondolkodva forgatja nyelvén, miközben az asztaltársát szemléli, végül úgy tűnik dűlőre jut.*
- Ötven arany most * számolja is le az 50 csillogó érmét az asztalra * - A másik felét pedig megkapod, ha megbizonyosodtam arról, hogy nem versz ét Szépfiú *a kitétel élét mintha a megnevezés duruzsolása kacéran simítaná el.
Nem is nagyon tétlenkedik. Bár italából alig hiányzik, egy gyakorlott mozdulattal emeli a korsót és lendületesen gallér mögé küldi, hogy aztán üresen csattanjon az asztallapot. Egy kósza grimasz átfut az arcán, de azért látható, hogy csinált már egynéhányszor ilyet az életében.*
- Na mit szólsz? Indulhatunk? *s ha úgy ítéli, hogy a férfi is mozdul, már emelkedik is a székéről*
*A padlón csattanó nyálcsóvára Dayaneer szeplős arca meg sem rezdül. Undorító egy szokás, de hozzászokik az ember leánya, ha ennyit mulat ilyen nívós helyeken, mint ez a lepukkant kricsmi. Aligha ez a legrosszabb dolog, amit ez a kopott padlózat látott.
Sejthette volna, hogy az az emlegetett térkép nincs a kopasz matróznál. Ha úgy lett volna, bizonyosan hitetlenkedő barátainak már ittas buzgalommal mutogatta volna rajta azokat a titokzatos jelöléseket. Abból a szempontból sokkalta szerencsésebb volna, hogy látná a két szép zöld szemével, megéri-e egyáltalán foglalkozni vele, így pedig, nos, nagyon úgy tűnik, hogy kénytelen kockáztatni. A tapasztalat pedig azt mondatja, matrózok szavára bölcs ember nem ad, pillanatnyilag viszont nincs jobb ötlete, milyen irányba is indulhatna el, hogy az Intéző óhaját teljesíthette.
Italába kortyol, a sört elgondolkodva forgatja nyelvén, miközben az asztaltársát szemléli, végül úgy tűnik dűlőre jut.*
- Ötven arany most * számolja is le az 50 csillogó érmét az asztalra
* - A másik felét pedig megkapod, ha megbizonyosodtam arról, hogy nem versz ét Szépfiú *a kitétel élét mintha a megnevezés duruzsolása kacéran simítaná el.Nem is nagyon tétlenkedik. Bár italából alig hiányzik, egy gyakorlott mozdulattal emeli a korsót és lendületesen gallér mögé küldi, hogy aztán üresen csattanjon az asztallapot. Egy kósza grimasz átfut az arcán, de azért látható, hogy csinált már egynéhányszor ilyet az életében.*
- Na mit szólsz? Indulhatunk? *s ha úgy ítéli, hogy a férfi is mozdul, már emelkedik is a székéről*
863. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-01-24 23:50:42
Üzenet elküldve: 2026-01-24 23:50:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Járt utak//
*A matróz egyértelműen élvezi a társaságot, rég volt tisztes dolga a szebbik nemmel, ezért aztán jól ki is használja a helyzetet. Már annak is örül, ha az önbecsülése kicsit helyreáll. Ám a kérdésre mi felé érkezik csak keserűen elhúzza a száját.*
-Nem. Épp akkor jött oda az az orrát mindenbe beleütő elsőtiszt.
*Köp is egyet a padlóra, a Rumos hírnevén aligha fog csorbát ejteni vele. Persze Zhaivren nem egy eszes figura, de a saját jódolgára egészen odafigyel.*
-Megmondhatom melyik az a hajó, amit keresned kell.
*Egy darabig el is gondolkozik a lehetőségein, hogy mivel járna jobban? Ha nekidöntené az istálló falának, vagy inkább aranyat kérne tőle? Végül is az arannyal tovább jól tudja érezni magát, nőcskét meg legfeljebb fog egyet az utcán. Még ha egy sellőt is akarna venni, úgy is maradna aranya egy-két üveg piára.*
-100 aranyért megmondom, és meg is mutatom.
*Hiányzó fogsorát villantja meg, ahogy előre dől, most úgy igazán nyeregben érzi magát, elvégre van valamilye amire a másiknak szüksége van. Információ. Az pedig bizony értékes. Ugyan egy ilyen térkép bizonyára értékesebb volna, de ezzel sajnos nem tud szolgálni.*
-Aztán ott alkudozhatsz a kapitánnyal, ha nem akarod megfújni. De én vigyáznék a helyedben, ravasz egy fickó az, a cápával is elhitetné, hogy nem finom a húsa.
*Ezen aztán igencsak jót derül. Dayaneeren a döntés, hogy hogyan kívánja megszerezni az információt Zhaivrentől.*
*A matróz egyértelműen élvezi a társaságot, rég volt tisztes dolga a szebbik nemmel, ezért aztán jól ki is használja a helyzetet. Már annak is örül, ha az önbecsülése kicsit helyreáll. Ám a kérdésre mi felé érkezik csak keserűen elhúzza a száját.*
-Nem. Épp akkor jött oda az az orrát mindenbe beleütő elsőtiszt.
*Köp is egyet a padlóra, a Rumos hírnevén aligha fog csorbát ejteni vele. Persze Zhaivren nem egy eszes figura, de a saját jódolgára egészen odafigyel.*
-Megmondhatom melyik az a hajó, amit keresned kell.
*Egy darabig el is gondolkozik a lehetőségein, hogy mivel járna jobban? Ha nekidöntené az istálló falának, vagy inkább aranyat kérne tőle? Végül is az arannyal tovább jól tudja érezni magát, nőcskét meg legfeljebb fog egyet az utcán. Még ha egy sellőt is akarna venni, úgy is maradna aranya egy-két üveg piára.*
-100 aranyért megmondom, és meg is mutatom.
*Hiányzó fogsorát villantja meg, ahogy előre dől, most úgy igazán nyeregben érzi magát, elvégre van valamilye amire a másiknak szüksége van. Információ. Az pedig bizony értékes. Ugyan egy ilyen térkép bizonyára értékesebb volna, de ezzel sajnos nem tud szolgálni.*
-Aztán ott alkudozhatsz a kapitánnyal, ha nem akarod megfújni. De én vigyáznék a helyedben, ravasz egy fickó az, a cápával is elhitetné, hogy nem finom a húsa.
*Ezen aztán igencsak jót derül. Dayaneeren a döntés, hogy hogyan kívánja megszerezni az információt Zhaivrentől.*
862. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-01-22 12:45:53
Üzenet elküldve: 2026-01-22 12:45:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Járt utak//
*Ha tudná, miféle feltételezések forognak a matróz kis kopasz fejében, valószínűleg nem ütközne meg rajta különösebben, nem marna alattomosan a hiúságába. Sokszor fellelhető ugyan errefelé, de azért tény, ami tény, ha meg is fordul itt néhány fehérnép, azok nem igazán olyanok, mint a wegtoreni. Ha önmagában a nyugati származás egyértelmű jeleivel nem is rí ki túlzottan, a hivalkodó öltözetével és túlzó ékszereivel egyértelműen nem simul bele a Rumos Rókalyuk dohányfüstös miliőjébe. Minden oka megvan a másiknak arra tehát, hogy hátsószándékot feltételezzen a közeledés mögé s valójában egyáltalán nem is téved. Igaz, nem épp úgy, ahogy azt az egyszerű férfiagy képzelni kívánná.
A kis kitörésre alig láthatóan rándul meg egy mosoly ívére a szája sarka, de hamar rendezve vonásait fürkészi mélységes megértéssel a kopaszt. Hiába, a hímegyedek hiúsági kérdésekben meglehetősen kiszámíthatóak, ez az egyszerűség pedig igencsak jól jön a Dayaneer-félék számára.
A cicuson máskülönben biztosan felvonná szemöldökét, de most csupán elmosolyodik, mint akire nem is oly hatástalan ez a hízelgés. Nem kérdez ugyan rá, de veszi a bátorságot arra, hogy érdeklődve helyet foglaljon az asztalnál a férfival szemben. Nincsenek persze illúziói, hogy az a bizonyos kíváncsiság a kapitány holmiját illetően honnan fakad, az ő kabinjában is keresgélt már mély érdeklődéssel matróz, igaz, ő túl sokáig nem tudott matatni. Hamar nem volt neki mivel.*
-És ez a nagy Zhaivren *ízlelgeti a nevet kacéran, zöld pillantásai vidoran keresik a másikét* - El is emelte ezt az igencsak érdekes térképet? *Mielőtt a kopaszka gyanakodva visszakérdezne az élénk érdeklődésre, Daya magára öltve rutinos kupeci stílusát hajol közelebb az asztal felett*
-Tudod épp térképeket keresek a környékről, jó árat fizetnék egy ilyenért.
*Ha tudná, miféle feltételezések forognak a matróz kis kopasz fejében, valószínűleg nem ütközne meg rajta különösebben, nem marna alattomosan a hiúságába. Sokszor fellelhető ugyan errefelé, de azért tény, ami tény, ha meg is fordul itt néhány fehérnép, azok nem igazán olyanok, mint a wegtoreni. Ha önmagában a nyugati származás egyértelmű jeleivel nem is rí ki túlzottan, a hivalkodó öltözetével és túlzó ékszereivel egyértelműen nem simul bele a Rumos Rókalyuk dohányfüstös miliőjébe. Minden oka megvan a másiknak arra tehát, hogy hátsószándékot feltételezzen a közeledés mögé s valójában egyáltalán nem is téved. Igaz, nem épp úgy, ahogy azt az egyszerű férfiagy képzelni kívánná.
A kis kitörésre alig láthatóan rándul meg egy mosoly ívére a szája sarka, de hamar rendezve vonásait fürkészi mélységes megértéssel a kopaszt. Hiába, a hímegyedek hiúsági kérdésekben meglehetősen kiszámíthatóak, ez az egyszerűség pedig igencsak jól jön a Dayaneer-félék számára.
A cicuson máskülönben biztosan felvonná szemöldökét, de most csupán elmosolyodik, mint akire nem is oly hatástalan ez a hízelgés. Nem kérdez ugyan rá, de veszi a bátorságot arra, hogy érdeklődve helyet foglaljon az asztalnál a férfival szemben. Nincsenek persze illúziói, hogy az a bizonyos kíváncsiság a kapitány holmiját illetően honnan fakad, az ő kabinjában is keresgélt már mély érdeklődéssel matróz, igaz, ő túl sokáig nem tudott matatni. Hamar nem volt neki mivel.*
-És ez a nagy Zhaivren *ízlelgeti a nevet kacéran, zöld pillantásai vidoran keresik a másikét* - El is emelte ezt az igencsak érdekes térképet? *Mielőtt a kopaszka gyanakodva visszakérdezne az élénk érdeklődésre, Daya magára öltve rutinos kupeci stílusát hajol közelebb az asztal felett*
-Tudod épp térképeket keresek a környékről, jó árat fizetnék egy ilyenért.
861. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-01-20 22:06:53
Üzenet elküldve: 2026-01-20 22:06:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Járt utak//
*A kopaszodó matróz forma fickó búslakodva könyököl a pultra, hogy a maradék sörét nagy duzzogva magába töltse, mikor olyasmi történik ami vagy 30 esztendeje nem esett meg. Megszólította egy csinos nő! Természetesen rögtön arra gondol, hogy valami rossz sorsra jutott messze földről érkezett hölgyecske, aki most könnyű arany reményében zaklatja őt, így a nyájas megszólításra rögtön azt szeretné a fejéhez vágni, hogy nincs aranya kurvákra, főleg nem az ilyen drágákra mint amilyen ő lehet. De valahogy mégsem ezek a szavak jönnek elő a szájából. Különös.*
-N...Nem én. Én nem.
*Megrázza a fejét, kihúzza magát, mintha számítana bármit is. A férfiúi büszkeségnek nem lehet csak úgy megálljt parancsolni.*
-Ostoba férgek mind!
*Vágja rá rögtön haragosan, majd észreveszi magát és rögtön javít.*
-Mármint nem értik hogy miről is van szó.
*Megköszörüli a torkát ahogy jó alaposan megnézi a számára igencsak különlegesnek tetsző kreolbőrű nőt.*
-Tudod cicus láttam valami meglehetősen érdekeset.
*Igyekszik bevetni minden sármját.*
-Az egyik hajón ahová a nemrég néhány ládát kellett felrakodnunk. Mikor nem figyeltek belestem a kapitányhoz, tudod csak úgy kíváncsiságból, hogy miféle holmikat tarthat ott.
*Természetesen nem azért, hogy bármit is ellopjon és később arannyá tegye amit elihat vagy elkurvázhat. Hisz az nem volna szép dolog.*
-És akkor láttam. Egy jó nagy papirost vagy tekercset vagy mit, mindenféle írás meg rajz volt rajta, és be voltak rajta jelölve helyek! De nem tűntek ismerősnek, pedig Zhaivren már bejárt minden vidéket.
*Büszkén megpöcköli a saját orrát, és ismét jó alaposan megbámulja az idegent.*
*A kopaszodó matróz forma fickó búslakodva könyököl a pultra, hogy a maradék sörét nagy duzzogva magába töltse, mikor olyasmi történik ami vagy 30 esztendeje nem esett meg. Megszólította egy csinos nő! Természetesen rögtön arra gondol, hogy valami rossz sorsra jutott messze földről érkezett hölgyecske, aki most könnyű arany reményében zaklatja őt, így a nyájas megszólításra rögtön azt szeretné a fejéhez vágni, hogy nincs aranya kurvákra, főleg nem az ilyen drágákra mint amilyen ő lehet. De valahogy mégsem ezek a szavak jönnek elő a szájából. Különös.*
-N...Nem én. Én nem.
*Megrázza a fejét, kihúzza magát, mintha számítana bármit is. A férfiúi büszkeségnek nem lehet csak úgy megálljt parancsolni.*
-Ostoba férgek mind!
*Vágja rá rögtön haragosan, majd észreveszi magát és rögtön javít.*
-Mármint nem értik hogy miről is van szó.
*Megköszörüli a torkát ahogy jó alaposan megnézi a számára igencsak különlegesnek tetsző kreolbőrű nőt.*
-Tudod cicus láttam valami meglehetősen érdekeset.
*Igyekszik bevetni minden sármját.*
-Az egyik hajón ahová a nemrég néhány ládát kellett felrakodnunk. Mikor nem figyeltek belestem a kapitányhoz, tudod csak úgy kíváncsiságból, hogy miféle holmikat tarthat ott.
*Természetesen nem azért, hogy bármit is ellopjon és később arannyá tegye amit elihat vagy elkurvázhat. Hisz az nem volna szép dolog.*
-És akkor láttam. Egy jó nagy papirost vagy tekercset vagy mit, mindenféle írás meg rajz volt rajta, és be voltak rajta jelölve helyek! De nem tűntek ismerősnek, pedig Zhaivren már bejárt minden vidéket.
*Büszkén megpöcköli a saját orrát, és ismét jó alaposan megbámulja az idegent.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 891-910