Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 53 (1041. - 1060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1060. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-11 22:15:15
Üzenet elküldve: 2015-01-11 22:15:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// A Báró //
*Mortar igazán türelmes jellem, ami még szerencse, hiszen jelen helyzetben ha dühtől fortyogó elmével rendelkezne, akkor teljesen biztosan kifakadt volna már magából, s ez nem biztos, hogy szerencsés lenne. Hiába mondd többet az idegen férfi, ő még mindig nem igazán érti, hogy miről is van szó. Az ébenhajú hívta őt... Mikor? Hiszen utálja a körülötte levő világot, s az lenne az utolsó, hogy valaki más segítsége után sóvárogjon. Alig merészkedett ki a mocsár komor világából, de ezen rövid idő alatt is csupán pár emberrel beszélt a klánból, az sem volt jelentős. Egy pillanatra még kutat elméjében azután, hogy esetleg a lápban gyengébb pillanatában felülkerekedett rajta a gyűlölet, s előhívott valamit a túlvilágról... Ám nem, s ennek jeleként haloványan meg is rázza a fejét. Ha valamit e világra hívott volna, azt minden bizonnyal már tudná. Ezután átlép magán, s méregzöld, szúrós íriszei az idegent kezdik fürkészni. Tán ő lenne a bolond? Összekeveri valakivel? Vagy egyszerűen tényleg csak a bolondját akarja vele járatni?*
- Tehát így állunk.
*Lép egyet közelebb az ismeretlenhez, maga mögött hagyva a szőke hölgyet, kit nemrég ismert meg, s innentől nem is nagyon szentel neki több figyelmet, hiszen láthatóan nincs semmi köze ehhez a férfihez, s Mortart már egyre inkább foglalkoztatja a dolog, hiszen úgy tűnik, hogy az illető tudhat valamit.*
- A vér? Vagy a...
*Mutat végig lassan fején, jelezve, hogy egy koponyára gondol, hiszen a kendő, melyet a tengerbe hintett, nemrég egy levágott fejet rejtett, mely megtisztítva ott pihen a barlangi szobájában. Ekkor megfordul a fejében, hogy lebukott a kikötői őrök előtt, s ez is éppen egy közülük. Hiszen egy a gyilkosság - ami önvédelem volt nem mellesleg -, ám az már más kérdés, hogy ritka az olyan beteg alak, ki begyűjti a trófeát is. Gondolhatnák ezt... Ám a mocsárlakó egyáltalán nem trófeákat gyűjt, csupán valami szokatlan kapcsolatban áll a túlvilággal. Talán az a rengeteg magány okozhatta ezt, talán csak ferdült kicsit elméje, nem tudni, de sokkal kellemesebb érzése van attól, hogy egy egykoron élő s mozgó ember kihűlt s élettelen koponyája lehet a közelében. Emlékezteti arra, hogy mindenki egyszer elmúlik, semmi sem állandó... No, meg dísznek sem utolsó!
Mikor épp gondolatban belekezdene egy kis elmélkedésbe, váratlanul fortyogni kezd alant a víz. Mintha csak a mocsarat látná haragos pillanatában, mikor dühét ilyen formában ontja a fertőzött világra... Mortar el is ámul a látványon, s közelebb lép a jelenséghez, mely szinte túlvilági lángnyelv képében tükröződik vissza nagyra nyílt szemeiben. Nem tudja hova rakni a képet egyszerűen, ám abban már biztos, hogy ez az idegen többet tud annál, mint azt a férfi először gondolta volna. Egy pillanatra felé is fordítja a fejét, ám mikor visszapillant a háborgó mélységre, hirtelen ugrik egyet hátra, mikor megpillantja a kezeket, melyek egy testet emelnek ki a vízből. Először tényleg azt hiszi, hogy valahogy ismét testet öltött az illető, kinek levágta a fejét, ám mikor látja, hogy a kiemelkedőnek hosszú haja van, s női alakja, akkor egyik szemöldökét felvonja, s enyhe grimasszal pillant az ázott hölgyre, miközben értetlenül rázni kezdi fejét.*
- Az enyém? És mégis mit kezdjek vele? Nem ő - vagy a testrésze - volt a kendőben. Abban egy fej volt eredetileg, egy férfié, aztán csak a megszáradt vér. *ekkor kissé gúnyos pillantást vet az idegenre* Bár, szerintem ezt Ön is jól tudja.
*Azzal visszafordul a hölgy felé, aki esetlenül próbál felkelni a földről, s megáll előtte anélkül, hogy segítene. Jobban szemügyre veszi először haját, arcát, ruháit, azon töprengve, hogy most mégis mi a fenét csináljon. Az már biztos, hogy nyakig benne van a dologban, ám most ellenkezzen tovább, vagy sodródjon az árral... A jelenség ugyan tetszett neki, ahogy az illető idevarázsolta a hölgyeményt, szóval úgy dönt, hogy inkább hagyja magát. Ha sokáig ellenkezne, még talán rosszul is sülne el az egész, úgyhogy végül leguggol a hölgy mellé, s mélyen a szemébe néz.*
- Nem ismerős. *ráncolni kezdi homlokát* Vagy...
*Ekkor előhúzza zsebéből azt a papírt, amit Nadae adott neki. Az egyik oldalán egy jobban kidolgozott arc pihen, mely első pillantásra ugyanolyan, mint az előtte rejtélyes módon feltűnt hölgy. A másik oldalán egy név van. Elvileg őt kellene keresnie, hogy rávegye, hogy csatlakozzon a Kárhozottakhoz jó tolvajlási képességei miatt.*
- Talán emiatt? *lengeti meg az idegen férfi felé a papírt, majd visszafordul a hölgyemény felé* Khyr?
*Ejti ki keresztnevét, ami ismerős lehet neki, ha róla van szó. Elővigyázatosságból a vezetéknevét nem mondja, hiszen ha az ül előtte, akit kell keresnie, akkor majd ő kiegészíti.*
- Most már tényleg örülnék neki, ha tisztán beszélne. *szól oda az idegennek* Ki ez a nő? S mi volt ez a műsor, ahogy kijött? Mágia, vagy a Túlvilág keze? No meg minek kellett a vér a kendőről?
*Mortar igazán türelmes jellem, ami még szerencse, hiszen jelen helyzetben ha dühtől fortyogó elmével rendelkezne, akkor teljesen biztosan kifakadt volna már magából, s ez nem biztos, hogy szerencsés lenne. Hiába mondd többet az idegen férfi, ő még mindig nem igazán érti, hogy miről is van szó. Az ébenhajú hívta őt... Mikor? Hiszen utálja a körülötte levő világot, s az lenne az utolsó, hogy valaki más segítsége után sóvárogjon. Alig merészkedett ki a mocsár komor világából, de ezen rövid idő alatt is csupán pár emberrel beszélt a klánból, az sem volt jelentős. Egy pillanatra még kutat elméjében azután, hogy esetleg a lápban gyengébb pillanatában felülkerekedett rajta a gyűlölet, s előhívott valamit a túlvilágról... Ám nem, s ennek jeleként haloványan meg is rázza a fejét. Ha valamit e világra hívott volna, azt minden bizonnyal már tudná. Ezután átlép magán, s méregzöld, szúrós íriszei az idegent kezdik fürkészni. Tán ő lenne a bolond? Összekeveri valakivel? Vagy egyszerűen tényleg csak a bolondját akarja vele járatni?*
- Tehát így állunk.
*Lép egyet közelebb az ismeretlenhez, maga mögött hagyva a szőke hölgyet, kit nemrég ismert meg, s innentől nem is nagyon szentel neki több figyelmet, hiszen láthatóan nincs semmi köze ehhez a férfihez, s Mortart már egyre inkább foglalkoztatja a dolog, hiszen úgy tűnik, hogy az illető tudhat valamit.*
- A vér? Vagy a...
*Mutat végig lassan fején, jelezve, hogy egy koponyára gondol, hiszen a kendő, melyet a tengerbe hintett, nemrég egy levágott fejet rejtett, mely megtisztítva ott pihen a barlangi szobájában. Ekkor megfordul a fejében, hogy lebukott a kikötői őrök előtt, s ez is éppen egy közülük. Hiszen egy a gyilkosság - ami önvédelem volt nem mellesleg -, ám az már más kérdés, hogy ritka az olyan beteg alak, ki begyűjti a trófeát is. Gondolhatnák ezt... Ám a mocsárlakó egyáltalán nem trófeákat gyűjt, csupán valami szokatlan kapcsolatban áll a túlvilággal. Talán az a rengeteg magány okozhatta ezt, talán csak ferdült kicsit elméje, nem tudni, de sokkal kellemesebb érzése van attól, hogy egy egykoron élő s mozgó ember kihűlt s élettelen koponyája lehet a közelében. Emlékezteti arra, hogy mindenki egyszer elmúlik, semmi sem állandó... No, meg dísznek sem utolsó!
Mikor épp gondolatban belekezdene egy kis elmélkedésbe, váratlanul fortyogni kezd alant a víz. Mintha csak a mocsarat látná haragos pillanatában, mikor dühét ilyen formában ontja a fertőzött világra... Mortar el is ámul a látványon, s közelebb lép a jelenséghez, mely szinte túlvilági lángnyelv képében tükröződik vissza nagyra nyílt szemeiben. Nem tudja hova rakni a képet egyszerűen, ám abban már biztos, hogy ez az idegen többet tud annál, mint azt a férfi először gondolta volna. Egy pillanatra felé is fordítja a fejét, ám mikor visszapillant a háborgó mélységre, hirtelen ugrik egyet hátra, mikor megpillantja a kezeket, melyek egy testet emelnek ki a vízből. Először tényleg azt hiszi, hogy valahogy ismét testet öltött az illető, kinek levágta a fejét, ám mikor látja, hogy a kiemelkedőnek hosszú haja van, s női alakja, akkor egyik szemöldökét felvonja, s enyhe grimasszal pillant az ázott hölgyre, miközben értetlenül rázni kezdi fejét.*
- Az enyém? És mégis mit kezdjek vele? Nem ő - vagy a testrésze - volt a kendőben. Abban egy fej volt eredetileg, egy férfié, aztán csak a megszáradt vér. *ekkor kissé gúnyos pillantást vet az idegenre* Bár, szerintem ezt Ön is jól tudja.
*Azzal visszafordul a hölgy felé, aki esetlenül próbál felkelni a földről, s megáll előtte anélkül, hogy segítene. Jobban szemügyre veszi először haját, arcát, ruháit, azon töprengve, hogy most mégis mi a fenét csináljon. Az már biztos, hogy nyakig benne van a dologban, ám most ellenkezzen tovább, vagy sodródjon az árral... A jelenség ugyan tetszett neki, ahogy az illető idevarázsolta a hölgyeményt, szóval úgy dönt, hogy inkább hagyja magát. Ha sokáig ellenkezne, még talán rosszul is sülne el az egész, úgyhogy végül leguggol a hölgy mellé, s mélyen a szemébe néz.*
- Nem ismerős. *ráncolni kezdi homlokát* Vagy...
*Ekkor előhúzza zsebéből azt a papírt, amit Nadae adott neki. Az egyik oldalán egy jobban kidolgozott arc pihen, mely első pillantásra ugyanolyan, mint az előtte rejtélyes módon feltűnt hölgy. A másik oldalán egy név van. Elvileg őt kellene keresnie, hogy rávegye, hogy csatlakozzon a Kárhozottakhoz jó tolvajlási képességei miatt.*
- Talán emiatt? *lengeti meg az idegen férfi felé a papírt, majd visszafordul a hölgyemény felé* Khyr?
*Ejti ki keresztnevét, ami ismerős lehet neki, ha róla van szó. Elővigyázatosságból a vezetéknevét nem mondja, hiszen ha az ül előtte, akit kell keresnie, akkor majd ő kiegészíti.*
- Most már tényleg örülnék neki, ha tisztán beszélne. *szól oda az idegennek* Ki ez a nő? S mi volt ez a műsor, ahogy kijött? Mágia, vagy a Túlvilág keze? No meg minek kellett a vér a kendőről?
1059. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-11 13:57:06
Üzenet elküldve: 2015-01-11 13:57:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// A Báró //
*A sötétség kezd felszakadozni az elméjéről. A fény, még ha gyér is, utat tör magának. Az első, amit a lány meglát az a fogadó nyílt teraszának fapadlója. Pislog, még nincs tisztában azzal mi történt. Talán nem is lesz pontos fogalma az elmúlt időről.
Érez valami különöset a bőrén. Hideg… Kipattannak a szemei és hirtelen a karjára támaszkodik. Lélegzik, lélegzik. Hangja hörög, kellemetlenül nedves. Valamit érez a belsejében, bár nem biztos, hogy ott van valójában, de az ő fejében határozottan ott van. Köhögni próbál, s úgy látja, fekete víz patakzik a szájából, mintha sűrűbb lenne, mint amit már megszokott. Vajon tényleg átjárta a belsejét a víz? Vajon tényleg odalent volt ennyi időn át? S ha igen, hogy lehetséges, hogy még él?
Erőlteti az agyát, de nem tudja összeszedni a gondolatait. Feltérdel, de nem tud felállni. Lábai közé ejti a fenekét és úgy próbál asszimilálódni. Megtörli a homlokát, kisöpri haját az arcából, s körülnéz.
Gyér fény pislákol, fáklyák vagy gyertyák adnak ilyen fényt. Az ég fekete, a padló barna, fából van. Talán szellemfa? Nem… az sötétebb, talán vasfa… Hümmög egyet, s úgy gondolja szemügyre kéne vennie a társaságot. Két férfi és egy nő. A nő úgy néz ki, mint egy utazó, talán nem öli meg a tolvajt, de ki tudja, látott már szelíd utazókat, akik társaik fejét is karóra tűzik, ha úgy hozza a sors. Az egyik férfi, a fiatalabb, különös benyomást kelt a lányban, fehér a bőre, fekete a haja, s milyen hosszú. Nem sokszor látott férfit ilyen sörénnyel megáldva. Erről eszébe jut a sajátja, összekaparja a hátán, vállán, karján, mellkasán nyugvó hajnalpír haját, s egy helyre gyűjti azt.
Aztán ott van a harmadik férfi. Különös szerzet, félelmet kelt a lányban. Egy pár pillanatig nem tudja hová tenni, de aztán a botjára siklik a szeme.
~Talán szellemfa…~
Ültében kezd hátrálni a tenger felé. Lábai kihajlanak alóla, akár le is ugrana, ha képes lenne rá. Kinéz a morajló hullámokra. Az jár a fejében, hogy egy kicsit más, mint mikor legutóbb látta. Halvány rémképek szikráznak a szeme előtt, folyamatosan a saját anyja véres kezére tud gondolni annál az átkozott holdvilágnál. Mennyi idő telhetett el… az az ember azt mondta minden évben láthatja, ahogy az anyja könyörög érte. Nem tudja hányszor látta, épp úgy lehetett egyszer, mint ezerszer.
Zavart és fél. Vajon képes lesz valaha felállni erről a padlóról?*
*A sötétség kezd felszakadozni az elméjéről. A fény, még ha gyér is, utat tör magának. Az első, amit a lány meglát az a fogadó nyílt teraszának fapadlója. Pislog, még nincs tisztában azzal mi történt. Talán nem is lesz pontos fogalma az elmúlt időről.
Érez valami különöset a bőrén. Hideg… Kipattannak a szemei és hirtelen a karjára támaszkodik. Lélegzik, lélegzik. Hangja hörög, kellemetlenül nedves. Valamit érez a belsejében, bár nem biztos, hogy ott van valójában, de az ő fejében határozottan ott van. Köhögni próbál, s úgy látja, fekete víz patakzik a szájából, mintha sűrűbb lenne, mint amit már megszokott. Vajon tényleg átjárta a belsejét a víz? Vajon tényleg odalent volt ennyi időn át? S ha igen, hogy lehetséges, hogy még él?
Erőlteti az agyát, de nem tudja összeszedni a gondolatait. Feltérdel, de nem tud felállni. Lábai közé ejti a fenekét és úgy próbál asszimilálódni. Megtörli a homlokát, kisöpri haját az arcából, s körülnéz.
Gyér fény pislákol, fáklyák vagy gyertyák adnak ilyen fényt. Az ég fekete, a padló barna, fából van. Talán szellemfa? Nem… az sötétebb, talán vasfa… Hümmög egyet, s úgy gondolja szemügyre kéne vennie a társaságot. Két férfi és egy nő. A nő úgy néz ki, mint egy utazó, talán nem öli meg a tolvajt, de ki tudja, látott már szelíd utazókat, akik társaik fejét is karóra tűzik, ha úgy hozza a sors. Az egyik férfi, a fiatalabb, különös benyomást kelt a lányban, fehér a bőre, fekete a haja, s milyen hosszú. Nem sokszor látott férfit ilyen sörénnyel megáldva. Erről eszébe jut a sajátja, összekaparja a hátán, vállán, karján, mellkasán nyugvó hajnalpír haját, s egy helyre gyűjti azt.
Aztán ott van a harmadik férfi. Különös szerzet, félelmet kelt a lányban. Egy pár pillanatig nem tudja hová tenni, de aztán a botjára siklik a szeme.
~Talán szellemfa…~
Ültében kezd hátrálni a tenger felé. Lábai kihajlanak alóla, akár le is ugrana, ha képes lenne rá. Kinéz a morajló hullámokra. Az jár a fejében, hogy egy kicsit más, mint mikor legutóbb látta. Halvány rémképek szikráznak a szeme előtt, folyamatosan a saját anyja véres kezére tud gondolni annál az átkozott holdvilágnál. Mennyi idő telhetett el… az az ember azt mondta minden évben láthatja, ahogy az anyja könyörög érte. Nem tudja hányszor látta, épp úgy lehetett egyszer, mint ezerszer.
Zavart és fél. Vajon képes lesz valaha felállni erről a padlóról?*
1058. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-10 22:35:06
Üzenet elküldve: 2015-01-10 22:35:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
// A Báró //
*A Báró megjelenése meglepi a párost, olyannyira, hogy a szőke szó hoz sem jut, csupán bambán bámul maga elé. Egyedül a zöldszemű, aki képes szóhoz jutni, de ő is csak értetlenül néz a Báróra, s valami viccnek gondolja. A kérdésre, hogy mégis ki hívta ide, csupán elvigyorodik, mint aki valamilyen viccet akarna elmesélni, s ő előre nevet a vicc csattanóján.*
-Maga hívott. *jelenti ki határozottan.*
*Az ismeretlen férfi laza terpeszben áll a páros előtt, s a kezeit a sétapálcáján pihenteti, úgy figyel rájuk, pontosabban csak Mortart figyeli, hiszen ő dobta a kendőt neki. Mortar hiába figyeli az alakot, nem látszik rajta, hogy hallucinogén gombákat evett volna, de a mocsárgőznek sincs nyoma. A Báró úgy néz ki, hogy teljesen magánál van, bár nincs kizárva, hogy az elméje már réges-régen megbomlott.*
-Miért hoztam vissza? *kérdez vissza, hiszen számára egyértelmű a válasz, de sokszor elfelejti, hogy mások nem ismerik fel őt.*
-Nincs szükségem egy kendőre, csupán az érdekelt, ami benne volt. *mondja mintha csak ruhákról, és színekről beszélnének. Egy rövid ideig még nézi Mortar-t, majd egy félmosolyt megereszt.*
-Ez így nem fog menni. *jelenti ki. Lehunyja a szemét, s szinte azonnal forrni kezd a víz mögötte, de a bugyborékolás, és a gőz, amely keletkezik méregzöld színű. A bugyborékolás egyszer csak örvényleni kezd, s egy alak emelkedik ki vízszintesen az örvény közepéből. Khyr nem csak úgy lebeg a víz felett, hanem kezek tucatja emelik ki a vízből, s lökik Mortar és a Báró közé. Amikor becsapódik a padlóra, csak akkor kezd ismét magához térni a lány. Ki tudja, hogy mennyi ideig volt a víz fogságában, s most végre ismét biztos talaj van a talpa alatt. Talán tizenkétszer, vagy tizenötször nézte végig, ahogyan az édesanyja könyörög a Bárónak.*
-Tiéd. *mondja Mortarnak a Báró, biccentve a lány felé.*
*A Báró megjelenése meglepi a párost, olyannyira, hogy a szőke szó hoz sem jut, csupán bambán bámul maga elé. Egyedül a zöldszemű, aki képes szóhoz jutni, de ő is csak értetlenül néz a Báróra, s valami viccnek gondolja. A kérdésre, hogy mégis ki hívta ide, csupán elvigyorodik, mint aki valamilyen viccet akarna elmesélni, s ő előre nevet a vicc csattanóján.*
-Maga hívott. *jelenti ki határozottan.*
*Az ismeretlen férfi laza terpeszben áll a páros előtt, s a kezeit a sétapálcáján pihenteti, úgy figyel rájuk, pontosabban csak Mortart figyeli, hiszen ő dobta a kendőt neki. Mortar hiába figyeli az alakot, nem látszik rajta, hogy hallucinogén gombákat evett volna, de a mocsárgőznek sincs nyoma. A Báró úgy néz ki, hogy teljesen magánál van, bár nincs kizárva, hogy az elméje már réges-régen megbomlott.*
-Miért hoztam vissza? *kérdez vissza, hiszen számára egyértelmű a válasz, de sokszor elfelejti, hogy mások nem ismerik fel őt.*
-Nincs szükségem egy kendőre, csupán az érdekelt, ami benne volt. *mondja mintha csak ruhákról, és színekről beszélnének. Egy rövid ideig még nézi Mortar-t, majd egy félmosolyt megereszt.*
-Ez így nem fog menni. *jelenti ki. Lehunyja a szemét, s szinte azonnal forrni kezd a víz mögötte, de a bugyborékolás, és a gőz, amely keletkezik méregzöld színű. A bugyborékolás egyszer csak örvényleni kezd, s egy alak emelkedik ki vízszintesen az örvény közepéből. Khyr nem csak úgy lebeg a víz felett, hanem kezek tucatja emelik ki a vízből, s lökik Mortar és a Báró közé. Amikor becsapódik a padlóra, csak akkor kezd ismét magához térni a lány. Ki tudja, hogy mennyi ideig volt a víz fogságában, s most végre ismét biztos talaj van a talpa alatt. Talán tizenkétszer, vagy tizenötször nézte végig, ahogyan az édesanyja könyörög a Bárónak.*
-Tiéd. *mondja Mortarnak a Báró, biccentve a lány felé.*
1057. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-10 21:43:36
Üzenet elküldve: 2015-01-10 21:43:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Kalózok //
Hát intézkedj *von vállat, abban a reményben, hogy Zaranir intézkedései nagyban előmozdítják majd a tervet.* És finoman ti is elkezdhetnétek puhítani a legénységet *fordul két régebbi ismerőséhez.*
Mi még elvben a hajón szolgálunk *vigyorodik el az öreg. Alighanem a jövőbeli dolgoknak örül, a jelenlegi helyzetnek aligha.* Úgyhogy ott a helyünk éjszakára. Jobb is lesz, ha megyünk *csap a fiatalabbik vállára, miközben felkel.* A mihamarabbi viszontlátásra.
*Ezzel ők is elhagyják az asztalt, majd a fogadót. Amíg Zaranir nyugalomba helyezi Rikát, Asmä szép lassan befejezi megkezdett enni- és innivalóját, mire végez, a férfi is visszaér.*
Nem megyek sehova, szólj, ha intézkedtél és indulsz, hogy tudjunk időzíteni. Jó szelet *kacsint, majd ha leendő csalikereskedőjük távozott, felmegy, hogy ő is pihenjen egyet szobáik egyikében.*
Hát intézkedj *von vállat, abban a reményben, hogy Zaranir intézkedései nagyban előmozdítják majd a tervet.* És finoman ti is elkezdhetnétek puhítani a legénységet *fordul két régebbi ismerőséhez.*
Mi még elvben a hajón szolgálunk *vigyorodik el az öreg. Alighanem a jövőbeli dolgoknak örül, a jelenlegi helyzetnek aligha.* Úgyhogy ott a helyünk éjszakára. Jobb is lesz, ha megyünk *csap a fiatalabbik vállára, miközben felkel.* A mihamarabbi viszontlátásra.
*Ezzel ők is elhagyják az asztalt, majd a fogadót. Amíg Zaranir nyugalomba helyezi Rikát, Asmä szép lassan befejezi megkezdett enni- és innivalóját, mire végez, a férfi is visszaér.*
Nem megyek sehova, szólj, ha intézkedtél és indulsz, hogy tudjunk időzíteni. Jó szelet *kacsint, majd ha leendő csalikereskedőjük távozott, felmegy, hogy ő is pihenjen egyet szobáik egyikében.*
1056. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-07 23:40:22
Üzenet elküldve: 2015-01-07 23:40:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
// Kalózok //
*Zaranir újabb Rumoskancsóért fizeti meg a 35 aranyat,
csak úgy kapkodják, mintha nem lenne holnap. Bár a kapitányasszony nem is bizakodik benne nagyon, ő azért optimistább. Inkább, minthogy a városba térjen vissza.*
-Viszont nagyban sajnálom, de még pár dolgot, akkor a mostani események figyelembe vételével még intézkedni szeretnék és...
*Tekint a vállán nyugvó, erőteljes nyáladzásában is még azért szeretnivaló Rikára.*
-Valakit még nyugovóra kell téríteni, a jobb értelemben véve. Van szállásotok az estére a hajón vagy intézkedjek egy keveset? Igazán ne sajnáljátok tőlem, nem tisztes úton van úgy sem.
* Ezzel újabb 2 Szobát (2. emelet) bérel az emeletre 30 arany értékben. Bár Rika megnehezíti a kérelmezést és az egyik rumosüvegbe is belekapaszkodott, kénytelen lesz együtt felvinni őket a Szálláshelyre. Ebből a szemszögből mégsem volt olyan jó ötlet a második emeletre kérni. Ha semmi nem jön közbe, akkor ágyba tette, majd a kulcsot az éjjeliszekrényen hagyva ment vissza a fogadóba, elköszönni.*
*Zaranir újabb Rumoskancsóért fizeti meg a 35 aranyat,
csak úgy kapkodják, mintha nem lenne holnap. Bár a kapitányasszony nem is bizakodik benne nagyon, ő azért optimistább. Inkább, minthogy a városba térjen vissza.* -Viszont nagyban sajnálom, de még pár dolgot, akkor a mostani események figyelembe vételével még intézkedni szeretnék és...
*Tekint a vállán nyugvó, erőteljes nyáladzásában is még azért szeretnivaló Rikára.*
-Valakit még nyugovóra kell téríteni, a jobb értelemben véve. Van szállásotok az estére a hajón vagy intézkedjek egy keveset? Igazán ne sajnáljátok tőlem, nem tisztes úton van úgy sem.
* Ezzel újabb 2 Szobát (2. emelet) bérel az emeletre 30 arany értékben.
Bár Rika megnehezíti a kérelmezést és az egyik rumosüvegbe is belekapaszkodott, kénytelen lesz együtt felvinni őket a Szálláshelyre. Ebből a szemszögből mégsem volt olyan jó ötlet a második emeletre kérni. Ha semmi nem jön közbe, akkor ágyba tette, majd a kulcsot az éjjeliszekrényen hagyva ment vissza a fogadóba, elköszönni.*
1055. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-07 22:25:55
Üzenet elküldve: 2015-01-07 22:25:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Kalózok //
*Úgy tűnik, Rika egyelőre nem óhajt részt venni a tervezgetésben, vagy ha mégis, egyéb elfoglaltsága nem engedi.*
Kár, hogy az ő jó ötletét már nem ismerjük meg *jegyzi meg Asmä.
A két bennfentes nem tud pontos számokat mondani, de bizakodóak, úgy vélik, sokaknak van a bögyében a kapitány és sleppje.*
Akkor ezzel alighanem kezdhetünk valamit *bólint rá Asmä Zaranir ötletére, ami valójában nem is különbözik olyan sokkal az övétől, így aztán nem kell nagyon megerőltetnie magát, hogy beleegyezzen. Egyébként is, bármikor hangnemet válthatnak, ha úgy hozza a helyzet.*
De most aligha vagyunk olyan állapotban, hogy máris hozzáfogjunk *hagyja el a maradék komolyságot is, miközben a legközelebbi rumforrás után nyúl.* Legyen meg minden napnak a maga baja, ma még érezzük jól magunkat, elvégre lehet, hogy holnap már nem éri a lábunk a földet.
*Úgy tűnik, Rika egyelőre nem óhajt részt venni a tervezgetésben, vagy ha mégis, egyéb elfoglaltsága nem engedi.*
Kár, hogy az ő jó ötletét már nem ismerjük meg *jegyzi meg Asmä.
A két bennfentes nem tud pontos számokat mondani, de bizakodóak, úgy vélik, sokaknak van a bögyében a kapitány és sleppje.*
Akkor ezzel alighanem kezdhetünk valamit *bólint rá Asmä Zaranir ötletére, ami valójában nem is különbözik olyan sokkal az övétől, így aztán nem kell nagyon megerőltetnie magát, hogy beleegyezzen. Egyébként is, bármikor hangnemet válthatnak, ha úgy hozza a helyzet.*
De most aligha vagyunk olyan állapotban, hogy máris hozzáfogjunk *hagyja el a maradék komolyságot is, miközben a legközelebbi rumforrás után nyúl.* Legyen meg minden napnak a maga baja, ma még érezzük jól magunkat, elvégre lehet, hogy holnap már nem éri a lábunk a földet.
1054. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-05 18:51:15
Üzenet elküldve: 2015-01-05 18:51:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// A Báró //
- Ügyetlen lettem volna, ha Kegyed elé álltam volna, s nem Önre célozva mégis magára dobtam volna bárminemű külső hatás nélkül. Ám így már azért más a helyzet, nagyon ügyetlennek kellett lennem, ha onnan *mutat a korlát felé, ahol az előbb állt* az arcába dobom!
*Mondja kicsit kacifántosan, utalva a szél kegyes munkájára. Önmagát ismerve egyáltalán nem ismerkedő típus - hiszen hogy is lenne, ha évek óta egyedül él a mocsárban, s az utóbbi napokban került csak bele a Kárhozottak életébe? A véres rongy dobálás meg gyenge próbálkozás lenne, hiszen ezzel maximum azokat tudná megfogni, akik hasonló beteg elmével rendelkeznek.*
- Elwyrien? *simítja meg állát* Nem, nem ismerős a név egyáltalán. Tudja, én nagyon messziről jövök, s annak a messzi vidéknek is egy magányos és sötét bugyrából. Esélyem se lett volna ismerni e nevet. *legyint rejtélyesen* Mester? Tán kardforgató lenne, vagy kovács?
*Úgy tűnhet, hogy erőlteti a tudatlanságot, ám most nagyon is őszintén beszél, hiszen bár a hölgy igen jól reagált Mortar véres ajándékára, mégsem az jutott először az ébenhajú eszébe, hogy orgyilkossal állna szemben. Eleve nem paranoiás, nem képzeli azt, hogy minden sarkon egy gyilkos leselkedik rá, így jelenleg sem merül fel ez benne konkrétan. Persze valahol mélyen ott motoszkál a tény, hogy a hölgy reagálása mennyire nyugodt volt, de egyelőre ezt nem akarja túlkombinálni.
Más esetben lehet már akkor odébb állt volna, mikor megpillantotta a szőkeséget, ám most a kellemesen hűvös, mely elárasztja egész tüdejét, s a lágyan ringó sötét tenger igazán remek hangulatot kölcsönöz, így hát miért ne maradna? Legalább többet meg tud a világról, mert ahogy hallja, kissé le van maradva.
Ellép végül újdonsült ismerőse mellől, s szemét a végtelen vizekre szegezi, miközben nagyokat szippant a sós levegőből. Látja, hogy a rongy irányt váltott, de ennek nem tulajdonít különösebb jelentőséget, így tekintetét hamar lekapja róla. Csupán akkor fordul vissza végül, mikor meghallja a koppintást. Mintha a semmiből tűnt volna fel mellettük az a furcsa alak, kitől felvont szemöldökkel veszi át a nemrég elhajított rongyot az ébenhajú. Méregzöld íriszei hamar a szőkeségre irányulnak, amolyan "most lebuktál"-féle nézéssel, majd vissza a sötét alakra.*
- Ez valami vicc? *veszi szemügyre a kendőt* Mégis ki hívta volna?
*Pillant rá értetlenül, ahogy a hölgyeményre is. Megfordulhatna a fejében, hogy annak a férfinek a szelleme tért vissza, akit megölt, majd levágta a fejét és bebugyolálta ebbe a kendőbe, ám az egyáltalán nem így nézett ki, s ez az alak nagyon is valósnak tűnik. Alapja ugyan lenne, hiszen a gondosan megtisztított koponya ott lapul a barlangi szobájában, amihez éppen kötődhetne egy kísértet, de ebben a romlott világban ilyenekre nem gondol. A mocsár az más volt... Oda nem ért el az emberi kéz, mely bemocskolhatta volna. Ott minden tiszta volt... Az ottani suttogások, enyhe jelenségek bár magyarázhatóak lettek volna azzal, hogy Mortar túl sok gázt s gőzt szívott be, ezért támadtak neki ilyen képzetei, ám tudja jól, hogy ez nem így van. A mélységes csönd s magány megnyit egy bizonyos kaput az elmében, mely befogadja a túlvilág zörejeit. Most nem hinné, hogy ez történt volna, hiszen a sok romlott ember közt bűn lenne visszatérni a túloldalról.*
- Tehát... *fordul vissza a férfihez* Minek köszönhetem, hogy ezt visszahozta?
*Bök a kendő felé. Az is megfordul a fejében, hogy talán valami inas lehet, aki ilyen gyenge próbálkozásokkal akar gazdát keresni magának, ami olyannyira szánalmas lenne, hogy még kiröhögni sem lenne érdemes. Így hát karba tett kezekkel várja a magyarázatot, s figyeli közben a hölgyemény reakcióját, mert az első gondolata az volt, hogy ehhez az értetlen helyzethez neki is köze van - már csak a nyugodt reagálása miatt.*
- Ügyetlen lettem volna, ha Kegyed elé álltam volna, s nem Önre célozva mégis magára dobtam volna bárminemű külső hatás nélkül. Ám így már azért más a helyzet, nagyon ügyetlennek kellett lennem, ha onnan *mutat a korlát felé, ahol az előbb állt* az arcába dobom!
*Mondja kicsit kacifántosan, utalva a szél kegyes munkájára. Önmagát ismerve egyáltalán nem ismerkedő típus - hiszen hogy is lenne, ha évek óta egyedül él a mocsárban, s az utóbbi napokban került csak bele a Kárhozottak életébe? A véres rongy dobálás meg gyenge próbálkozás lenne, hiszen ezzel maximum azokat tudná megfogni, akik hasonló beteg elmével rendelkeznek.*
- Elwyrien? *simítja meg állát* Nem, nem ismerős a név egyáltalán. Tudja, én nagyon messziről jövök, s annak a messzi vidéknek is egy magányos és sötét bugyrából. Esélyem se lett volna ismerni e nevet. *legyint rejtélyesen* Mester? Tán kardforgató lenne, vagy kovács?
*Úgy tűnhet, hogy erőlteti a tudatlanságot, ám most nagyon is őszintén beszél, hiszen bár a hölgy igen jól reagált Mortar véres ajándékára, mégsem az jutott először az ébenhajú eszébe, hogy orgyilkossal állna szemben. Eleve nem paranoiás, nem képzeli azt, hogy minden sarkon egy gyilkos leselkedik rá, így jelenleg sem merül fel ez benne konkrétan. Persze valahol mélyen ott motoszkál a tény, hogy a hölgy reagálása mennyire nyugodt volt, de egyelőre ezt nem akarja túlkombinálni.
Más esetben lehet már akkor odébb állt volna, mikor megpillantotta a szőkeséget, ám most a kellemesen hűvös, mely elárasztja egész tüdejét, s a lágyan ringó sötét tenger igazán remek hangulatot kölcsönöz, így hát miért ne maradna? Legalább többet meg tud a világról, mert ahogy hallja, kissé le van maradva.
Ellép végül újdonsült ismerőse mellől, s szemét a végtelen vizekre szegezi, miközben nagyokat szippant a sós levegőből. Látja, hogy a rongy irányt váltott, de ennek nem tulajdonít különösebb jelentőséget, így tekintetét hamar lekapja róla. Csupán akkor fordul vissza végül, mikor meghallja a koppintást. Mintha a semmiből tűnt volna fel mellettük az a furcsa alak, kitől felvont szemöldökkel veszi át a nemrég elhajított rongyot az ébenhajú. Méregzöld íriszei hamar a szőkeségre irányulnak, amolyan "most lebuktál"-féle nézéssel, majd vissza a sötét alakra.*
- Ez valami vicc? *veszi szemügyre a kendőt* Mégis ki hívta volna?
*Pillant rá értetlenül, ahogy a hölgyeményre is. Megfordulhatna a fejében, hogy annak a férfinek a szelleme tért vissza, akit megölt, majd levágta a fejét és bebugyolálta ebbe a kendőbe, ám az egyáltalán nem így nézett ki, s ez az alak nagyon is valósnak tűnik. Alapja ugyan lenne, hiszen a gondosan megtisztított koponya ott lapul a barlangi szobájában, amihez éppen kötődhetne egy kísértet, de ebben a romlott világban ilyenekre nem gondol. A mocsár az más volt... Oda nem ért el az emberi kéz, mely bemocskolhatta volna. Ott minden tiszta volt... Az ottani suttogások, enyhe jelenségek bár magyarázhatóak lettek volna azzal, hogy Mortar túl sok gázt s gőzt szívott be, ezért támadtak neki ilyen képzetei, ám tudja jól, hogy ez nem így van. A mélységes csönd s magány megnyit egy bizonyos kaput az elmében, mely befogadja a túlvilág zörejeit. Most nem hinné, hogy ez történt volna, hiszen a sok romlott ember közt bűn lenne visszatérni a túloldalról.*
- Tehát... *fordul vissza a férfihez* Minek köszönhetem, hogy ezt visszahozta?
*Bök a kendő felé. Az is megfordul a fejében, hogy talán valami inas lehet, aki ilyen gyenge próbálkozásokkal akar gazdát keresni magának, ami olyannyira szánalmas lenne, hogy még kiröhögni sem lenne érdemes. Így hát karba tett kezekkel várja a magyarázatot, s figyeli közben a hölgyemény reakcióját, mert az első gondolata az volt, hogy ehhez az értetlen helyzethez neki is köze van - már csak a nyugodt reagálása miatt.*
1053. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-04 22:54:08
Üzenet elküldve: 2015-01-04 22:54:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kalózok//
*Látja a szeme sarkából, ahogy Rika elpilled és nem zavartatja magát, egy kicsit megsimogatja a buksiját, de akadályát nem látja a pihenőjének. A rummal való viszonyát sem zavarja meg, a megcsalás ezen módjára nem féltékenykedik nagyon.*
-Hmm... nem szeretnék nagyon a törvény színeiben tündökölni, mert nem az én ízlésemnek való árnyalat, meg erősen kételkedem azt a részt, hogy a fenyegetés beválna. Ha akkora aljadék, mint ahogy mesélted, inkább egy kiegyezéspárti. Az ilyenek imádják a pénzt, meg persze magukat, így egy kis behízelgő üzletajánlat a kapitányi szobában, amíg ti elfoglaljátok a fedélzetet? Csak figyeljetek, engem ne nyársaltassatok fel.
*Ezzel néz a kapitány szemébe, annyira komolyan, amennyire jelen meghitt állapotában vehető. Nagyjából csak a hangja az.*
*Látja a szeme sarkából, ahogy Rika elpilled és nem zavartatja magát, egy kicsit megsimogatja a buksiját, de akadályát nem látja a pihenőjének. A rummal való viszonyát sem zavarja meg, a megcsalás ezen módjára nem féltékenykedik nagyon.*
-Hmm... nem szeretnék nagyon a törvény színeiben tündökölni, mert nem az én ízlésemnek való árnyalat, meg erősen kételkedem azt a részt, hogy a fenyegetés beválna. Ha akkora aljadék, mint ahogy mesélted, inkább egy kiegyezéspárti. Az ilyenek imádják a pénzt, meg persze magukat, így egy kis behízelgő üzletajánlat a kapitányi szobában, amíg ti elfoglaljátok a fedélzetet? Csak figyeljetek, engem ne nyársaltassatok fel.
*Ezzel néz a kapitány szemébe, annyira komolyan, amennyire jelen meghitt állapotában vehető. Nagyjából csak a hangja az.*
1052. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-04 22:18:36
Üzenet elküldve: 2015-01-04 22:18:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kalózok//
*Zaranir kissé össze-vissza beszél, persze az is lehet, hogy csak a két ismeretlen jelenlététől ódzkodott, de hol a munka, hol a szórakozás, hol meg megint a munka érdekli. A fene se tud már kiigazodni rajta, Rika meg végképp nem kísérli meg, mert ugyan mit számít? Kezdi amúgy is homályosan látni a dolgokat, az is lehet, hogy másnapra el is felejti, amit ma még megbeszélnek. Hagyja hát, hogy a másik kettő belemenjen a tervezgetésbe, ő maga pedig egyetlen igaz szerelmére, a rumra koncentrál. Merthogy amint kihozzák a folytatást, még Zaranir előtt megkaparintja és el is fogyasztja egy jó részét.*
- Szóval már nem is lopunk... hanem foglalunk? Egyre jobb, egyre jobb...
*Közben mintha közelebb kerülne még a széke is a szőkéhez, de biztos csak valami véletlen vezérli, mindenesetre hasznos, mert kezd álmosodni, és a férfi remek pihenőhelyet nyújt.*
- Nekem van ennél jobb ötletem is...
*Hogy az mi, azt már nem osztja meg, ha csak rá nem kérdez valamelyikük, mert akkor kapnak egy meglehetősen értelmetlen nyamnyogást, miközben a lány szépen lassan rányáladzik Zaranirra. Talán mégsem mindig olyan kellemes a társasága, de hát mindenkivel megesik az ilyesmi.*
*Zaranir kissé össze-vissza beszél, persze az is lehet, hogy csak a két ismeretlen jelenlététől ódzkodott, de hol a munka, hol a szórakozás, hol meg megint a munka érdekli. A fene se tud már kiigazodni rajta, Rika meg végképp nem kísérli meg, mert ugyan mit számít? Kezdi amúgy is homályosan látni a dolgokat, az is lehet, hogy másnapra el is felejti, amit ma még megbeszélnek. Hagyja hát, hogy a másik kettő belemenjen a tervezgetésbe, ő maga pedig egyetlen igaz szerelmére, a rumra koncentrál. Merthogy amint kihozzák a folytatást, még Zaranir előtt megkaparintja és el is fogyasztja egy jó részét.*
- Szóval már nem is lopunk... hanem foglalunk? Egyre jobb, egyre jobb...
*Közben mintha közelebb kerülne még a széke is a szőkéhez, de biztos csak valami véletlen vezérli, mindenesetre hasznos, mert kezd álmosodni, és a férfi remek pihenőhelyet nyújt.*
- Nekem van ennél jobb ötletem is...
*Hogy az mi, azt már nem osztja meg, ha csak rá nem kérdez valamelyikük, mert akkor kapnak egy meglehetősen értelmetlen nyamnyogást, miközben a lány szépen lassan rányáladzik Zaranirra. Talán mégsem mindig olyan kellemes a társasága, de hát mindenkivel megesik az ilyesmi.*
1051. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-03 21:30:52
Üzenet elküldve: 2015-01-03 21:30:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Kalózok //
*A szőkék meghitt kis jelenetét látva Relen, a hajóról magával hozott fiatalabb lázongó kérdő pillantást vet Asmäre, és egy szórakozott vállvonást kap válaszul. Ha még sokáig menne tovább a dolog, Asmä nosztalgiázni és vágyakozni kezdene holmi ölelések és hasonló gyarlóságok után, de szerencsére még időben szóba kerül a terv, hogy viszonylag könnyen megszabaduljon lelki gyengeségeitől.*
A terv az *feleli Zaranirnak*, hogy felöltöd a legbizalomgerjesztőbb kereskedőarcodat, és meglátogatod a hajót. Azt mondod, azért jöttél, hogy ellenőrizd a hajót, esetleg valami írást is alkotunk, megbízólevelet vagy ilyesmit. Különösen a hordókra figyelj, abban van valami, amit a kapitány a saját szakállára szállítgat ide-oda, reméljük, tiltott áru, ha nem, akkor sincs rá megbízása, vagyis simán lefoglalhatod a hajót. A legjobb az lenne, ha a kapitányt meg a legfőbb főkolomposokat el tudnád zárni házi őrizet címén. De ami azt illeti, hogy zavarjuk le gyorsan... elegen vagyunk egy hajófoglaláshoz? És *fordul a két hajóróljött felé* nagyjából hányan állnak majd mellénk a legénységből?
*A szőkék meghitt kis jelenetét látva Relen, a hajóról magával hozott fiatalabb lázongó kérdő pillantást vet Asmäre, és egy szórakozott vállvonást kap válaszul. Ha még sokáig menne tovább a dolog, Asmä nosztalgiázni és vágyakozni kezdene holmi ölelések és hasonló gyarlóságok után, de szerencsére még időben szóba kerül a terv, hogy viszonylag könnyen megszabaduljon lelki gyengeségeitől.*
A terv az *feleli Zaranirnak*, hogy felöltöd a legbizalomgerjesztőbb kereskedőarcodat, és meglátogatod a hajót. Azt mondod, azért jöttél, hogy ellenőrizd a hajót, esetleg valami írást is alkotunk, megbízólevelet vagy ilyesmit. Különösen a hordókra figyelj, abban van valami, amit a kapitány a saját szakállára szállítgat ide-oda, reméljük, tiltott áru, ha nem, akkor sincs rá megbízása, vagyis simán lefoglalhatod a hajót. A legjobb az lenne, ha a kapitányt meg a legfőbb főkolomposokat el tudnád zárni házi őrizet címén. De ami azt illeti, hogy zavarjuk le gyorsan... elegen vagyunk egy hajófoglaláshoz? És *fordul a két hajóróljött felé* nagyjából hányan állnak majd mellénk a legénységből?
1050. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-02 23:10:03
Üzenet elküldve: 2015-01-02 23:10:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kalózok//
*Kicsit megfájdult a keze, de hát hadd döntse el ő, hogy ki hova piszkálhat rajta. Persze kompromisszumkész, már akivel, így Rikát közelebb is húzza magához, úgy székestől. Be kell vallania, hogy hiányzott neki a társaságuk. Persze a kapitánynak is válaszol.*
-Nem nagyon néztem meg, de illően alkottam hozzá, tehát szép összeg. Persze egy hajót nem ér... *Szórakozva jegyzi meg.*
-Egyébként megtudhatnám, hogy mi is pontosabban a terv és mi a dolgom benne? Illik megdolgozni a helyért a bitón és szeretném rendesen kiérdemelni. De mehetünk szobára is, ha nincs senkinek ellenére. Már nem kell rosszra gondolni...
*Az arcán látszik, hogy valamennyire kell azért.*
Meg egyébként lehet minél előbb letudnám ezt, úgy esik csak igazán jól a szórakozás.
*Persze látja ő, hogy a rum került a középpontba, de azért ő is kikért mondandójával egy szeletnyi helyet.*
*Kicsit megfájdult a keze, de hát hadd döntse el ő, hogy ki hova piszkálhat rajta. Persze kompromisszumkész, már akivel, így Rikát közelebb is húzza magához, úgy székestől. Be kell vallania, hogy hiányzott neki a társaságuk. Persze a kapitánynak is válaszol.*
-Nem nagyon néztem meg, de illően alkottam hozzá, tehát szép összeg. Persze egy hajót nem ér... *Szórakozva jegyzi meg.*
-Egyébként megtudhatnám, hogy mi is pontosabban a terv és mi a dolgom benne? Illik megdolgozni a helyért a bitón és szeretném rendesen kiérdemelni. De mehetünk szobára is, ha nincs senkinek ellenére. Már nem kell rosszra gondolni...
*Az arcán látszik, hogy valamennyire kell azért.*
Meg egyébként lehet minél előbb letudnám ezt, úgy esik csak igazán jól a szórakozás.
*Persze látja ő, hogy a rum került a középpontba, de azért ő is kikért mondandójával egy szeletnyi helyet.*
1049. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-02 22:37:08
Üzenet elküldve: 2015-01-02 22:37:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kalózok//
*Az események most is gyorsabban történnek, mint szoktak, avagy csak a rum ütött be kifejezetten hirtelen, mindenesetre két pillantás, és Zaranir nem csak rendbe teszi a helyzetet, de még a két mafla is elhagyja a kocsmát. Rika meglepetten pislog a férfira, és azon ritka pillanatok egyikét éli meg, amikor pár másodperce nem jut eszébe semmiféle kellemetlen megjegyzés.*
- Tudsz te, ha akarsz. *Vigyorog a szőkére, majd kissé közelebb hajolva szélesedik ajkain a mosoly. Integet a fiúknak, aztán jöhetnek a fontosabb dolgok... Természetesen talán még Zaranir sem veszi komolyan magát, ha azt hiszi, hogy távol tarthatja őt a rumtól, úgyhogy figyelme inkább ajándékára terelődik, érdeklődve bontja ki és forgatja meg kezében az apró tőrt.*
- Imádlak.
*Hirtelen felindulásból öleli át a férfi karját, miközben oldalára erősíti a fegyvert, tekintete már a közelgő rumot keresi, és amennyiben megtalálja, véletlenül mégjobban hozzádörgölödzik Zaranirhoz. Bár, kérdéses, hogy a férfi támasza nélkül lefordulna-e a székről... de ugyan, gyakorlotabb már ő annál, a kereskedő pedig amúgy sem fogja eltolni, ahogy eddig ismeri. Nem mintha olyan kellemetlen társaság volna.*
A hozzászólás írója (Rika Jh'tael) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.02 22:38:34
*Az események most is gyorsabban történnek, mint szoktak, avagy csak a rum ütött be kifejezetten hirtelen, mindenesetre két pillantás, és Zaranir nem csak rendbe teszi a helyzetet, de még a két mafla is elhagyja a kocsmát. Rika meglepetten pislog a férfira, és azon ritka pillanatok egyikét éli meg, amikor pár másodperce nem jut eszébe semmiféle kellemetlen megjegyzés.*
- Tudsz te, ha akarsz. *Vigyorog a szőkére, majd kissé közelebb hajolva szélesedik ajkain a mosoly. Integet a fiúknak, aztán jöhetnek a fontosabb dolgok... Természetesen talán még Zaranir sem veszi komolyan magát, ha azt hiszi, hogy távol tarthatja őt a rumtól, úgyhogy figyelme inkább ajándékára terelődik, érdeklődve bontja ki és forgatja meg kezében az apró tőrt.*
- Imádlak.
*Hirtelen felindulásból öleli át a férfi karját, miközben oldalára erősíti a fegyvert, tekintete már a közelgő rumot keresi, és amennyiben megtalálja, véletlenül mégjobban hozzádörgölödzik Zaranirhoz. Bár, kérdéses, hogy a férfi támasza nélkül lefordulna-e a székről... de ugyan, gyakorlotabb már ő annál, a kereskedő pedig amúgy sem fogja eltolni, ahogy eddig ismeri. Nem mintha olyan kellemetlen társaság volna.*
A hozzászólás írója (Rika Jh'tael) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.02 22:38:34
1048. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-12-27 15:14:59
Üzenet elküldve: 2014-12-27 15:14:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//A Báró//
//Mortar Gríjachor; Asira Qatil //
*A kendő szinte észrevétlenül úszik arra, amelyre az áramlat viszi. Alig úszik húsz lábnyit, amikor a kendőből a vér vékony patakként elkezd kikúszni a kendőből, s az áramlattatra merőleges irányba kezd kúszni, akár egy vöröses fekete tengeri kígyó. A vékony kígyó egészen a partig kúszik, ahol már a páros nem láthatja.
Egy kéz nyúl le a vízbe, a hosszú vékony ujjai, mint egy pók karjai, amint a zsákmány köré fonódnak. A vércsíkot úgy emeli ki a vízből, mintha csak egy vörös fonál lenne, és avval húzza ki a vízből a kendőt. Amint a kendő elég közel ér a parthoz a vörös fonál ismét azzá válik, ami eredetileg. A kéz egy gyors mozdulattal kiveszi a kendőt a vízből, megrázza, s az összes nedvesség zöldes füst kíséretében elpárolog belőle. Az alak az orrához emeli a kendőt, s mélyet szippant belőle, akár egy vadászkopó.*
-Vér. Friss vér. *mondja halkan valakinek lágy hangon.*
-Érzem a halál szagát. *válaszol egy reszelős hang a sötétben.* Valaki a Sorsot hívja! Hallom! *ujjong a hang.* Báró induljunk! Már várnak ránk! Ne késlekedjünk. *vihog a hang, mint aki valami gonosz tréfán agyalna.*
*A páros éppen a sorsról beszélget, amikor egy magas fekete férfi lép hangtalanul eléjük. Magas vékony férfi a fekete térdnadrágjában, és vörös mellényében elég furcsán fest az időjáráshoz képest. A fekete sétapálcájával koppint egyet a padon.*
-Úgy hallottam engem keresnek. *vigyorog a három szem fogával a párosra, miközben a vértelen kendőt vissza hajítja Mortar-nak.*
//Mortar Gríjachor; Asira Qatil //
*A kendő szinte észrevétlenül úszik arra, amelyre az áramlat viszi. Alig úszik húsz lábnyit, amikor a kendőből a vér vékony patakként elkezd kikúszni a kendőből, s az áramlattatra merőleges irányba kezd kúszni, akár egy vöröses fekete tengeri kígyó. A vékony kígyó egészen a partig kúszik, ahol már a páros nem láthatja.
Egy kéz nyúl le a vízbe, a hosszú vékony ujjai, mint egy pók karjai, amint a zsákmány köré fonódnak. A vércsíkot úgy emeli ki a vízből, mintha csak egy vörös fonál lenne, és avval húzza ki a vízből a kendőt. Amint a kendő elég közel ér a parthoz a vörös fonál ismét azzá válik, ami eredetileg. A kéz egy gyors mozdulattal kiveszi a kendőt a vízből, megrázza, s az összes nedvesség zöldes füst kíséretében elpárolog belőle. Az alak az orrához emeli a kendőt, s mélyet szippant belőle, akár egy vadászkopó.*
-Vér. Friss vér. *mondja halkan valakinek lágy hangon.*
-Érzem a halál szagát. *válaszol egy reszelős hang a sötétben.* Valaki a Sorsot hívja! Hallom! *ujjong a hang.* Báró induljunk! Már várnak ránk! Ne késlekedjünk. *vihog a hang, mint aki valami gonosz tréfán agyalna.*
*A páros éppen a sorsról beszélget, amikor egy magas fekete férfi lép hangtalanul eléjük. Magas vékony férfi a fekete térdnadrágjában, és vörös mellényében elég furcsán fest az időjáráshoz képest. A fekete sétapálcájával koppint egyet a padon.*
-Úgy hallottam engem keresnek. *vigyorog a három szem fogával a párosra, miközben a vértelen kendőt vissza hajítja Mortar-nak.*
1047. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-12-27 00:16:45
Üzenet elküldve: 2014-12-27 00:16:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Éjjeli vadak //
*Ahogy a karok újabb ölelésbe vonják, halk sóhajjal moccan aprót, de ébredezését nem akarja elsietni. Fél attól, hogy az éjszaka csupán csak álom volt, s ha szemeit kinyitja akkor az üres szoba bús kongása várja csak. Így pilláit zárva tartva tapogat óvatosan maga mellé. Fülében cseng a kissé zaklatott szívdobogás. Ez most nem az övé. Ujjai alatt kiérzi a másik bőrének melegségét.*
~Hát nem álom volt.~
*Semmi sem volt az. Ugyan úgy valóság volt az együtt töltött éjszaka, mint a gondok, amivel megismerkedésük alatt kellett szembenézniük. Hát már el is jött a pillanat, hogy a kétségek férge ismét beléjük rágja magát? Nem. Képtelen lenne elengedni. Képtelen lenne már egy olyan utat választani, amiben a férfi nincs benne. Talán igaza volt. Ha vele tartana hiába lenne benne a félelem, hogy mikor tér vissza hozzá, sokkal boldogabb érzés, ha arra gondol, hogy van kit visszavárni.*
~Van olyan út, van olyan élet, amiért megéri áldozatokat hozni.~
*Szemeit végül apránként nyitja ki, vörös íriszeit a férfira emeli. Amint pedig a zöldekbe pillant haloványan, de boldogan mosolyodik el. Kócos tincseit füle mögé tűri, majd ahogy a gondterheltebb arcot alaposabban szemügyre veszi a mosoly lassan le is apad arcáról.- Lassan helyezkedik ülésbe, nem szól semmit, csak rendületlenül az arcot fürkészve igazgatja el csapzott tincseit.
Tudja jól mi jár a fejében. Khan ismét közös démonjaikkal harcol, ebben a nő biztos. Úgy elmondaná, hogy lenne az a nő, aki hazavárja, akár minden áldott percben, de még nem tudja mikor jön el az alkalmas időpont erre. Ahogyan azt sem, nem e esik bele abba a csapdába, hogy a közös dilemmázásuk miatt már nem e a férfi akarná lebeszélni arról, hogy vele tartson.*
~Nem tudlak elengedni.~
*Oly egyszerű lenne azt az egy szót kimondani, amivel talán bebiztosíthatná a jövőjét. Hiába olyan jövőt ami félelmet és kétséget tartogat a számára, ha egyszer ott van az esélye a boldogságra is, és hogy boldoggá tehessen valakit.*
*Ahogy a karok újabb ölelésbe vonják, halk sóhajjal moccan aprót, de ébredezését nem akarja elsietni. Fél attól, hogy az éjszaka csupán csak álom volt, s ha szemeit kinyitja akkor az üres szoba bús kongása várja csak. Így pilláit zárva tartva tapogat óvatosan maga mellé. Fülében cseng a kissé zaklatott szívdobogás. Ez most nem az övé. Ujjai alatt kiérzi a másik bőrének melegségét.*
~Hát nem álom volt.~
*Semmi sem volt az. Ugyan úgy valóság volt az együtt töltött éjszaka, mint a gondok, amivel megismerkedésük alatt kellett szembenézniük. Hát már el is jött a pillanat, hogy a kétségek férge ismét beléjük rágja magát? Nem. Képtelen lenne elengedni. Képtelen lenne már egy olyan utat választani, amiben a férfi nincs benne. Talán igaza volt. Ha vele tartana hiába lenne benne a félelem, hogy mikor tér vissza hozzá, sokkal boldogabb érzés, ha arra gondol, hogy van kit visszavárni.*
~Van olyan út, van olyan élet, amiért megéri áldozatokat hozni.~
*Szemeit végül apránként nyitja ki, vörös íriszeit a férfira emeli. Amint pedig a zöldekbe pillant haloványan, de boldogan mosolyodik el. Kócos tincseit füle mögé tűri, majd ahogy a gondterheltebb arcot alaposabban szemügyre veszi a mosoly lassan le is apad arcáról.- Lassan helyezkedik ülésbe, nem szól semmit, csak rendületlenül az arcot fürkészve igazgatja el csapzott tincseit.
Tudja jól mi jár a fejében. Khan ismét közös démonjaikkal harcol, ebben a nő biztos. Úgy elmondaná, hogy lenne az a nő, aki hazavárja, akár minden áldott percben, de még nem tudja mikor jön el az alkalmas időpont erre. Ahogyan azt sem, nem e esik bele abba a csapdába, hogy a közös dilemmázásuk miatt már nem e a férfi akarná lebeszélni arról, hogy vele tartson.*
~Nem tudlak elengedni.~
*Oly egyszerű lenne azt az egy szót kimondani, amivel talán bebiztosíthatná a jövőjét. Hiába olyan jövőt ami félelmet és kétséget tartogat a számára, ha egyszer ott van az esélye a boldogságra is, és hogy boldoggá tehessen valakit.*
1046. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-12-26 23:48:35
Üzenet elküldve: 2014-12-26 23:48:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Éjjeli vadak //
*Páncélja fényesebb bármely kardnál ami harcra hívását követően előröppent hüvelyéből. Ezer torok üvölti ugyanazt, mert testvérekként harcolnak, ugyanazon álom által vezérelve. Végigtekint a harcostársak sorain. Akadnak közöttük marcona, sokat megélt veteránok és pelyhedző állú sihederek is, akik ma első ízben esnek át a tűzkeresztségen. Neki nem csak az a feladata, hogy megnyerjék az előttük álló ütközetet, de mindezt úgy, hogy a csillogó szempárok közül minél kevesebb aludjon ki örökre. Temérdek hullán gázolt már mát idáig, nem akarja azt a halmot tovább növelni annak ellenére sem, hogy a hajlott hátú vénasszony gyermekként is már ezt jósolta: "álmod eléréséhez fel kell áldoznod azt, amit a legjobban szeretsz. Akkor húsodat adod és majd istenként születsz újjá, aki saját szárnyain felülemelkedik mindenkin". Azok a szavak egész életében kísérték-kísértették és ma valamiért újra visszaköszöntek, éppen egy sorsfordító ütközet előtt. A kardtársak sorában megpillantja azt a férfit is, aki miatt szilárd elveiből már sokat elhagyott, és amikor tekinteteik találkoznak...
Khan szemei felnyílnak. Nincsen semmilyen domb, nem állnak körülötte a Sólyom harcosai.*
~ Álom, csak álom. ~
*De a látomásszerű képekben Ő maga volt Tyrith, aki fogságából kiszabadította és maga mellé emelte a zsoldosok közé. Mellette vált olyan férfivá, aki képes olyasfajta gyengédségre is, amit Sumia iránt mutatott.
Az elf lány mellette fekszik, fejét mellkasán nyugtatva. Khant a másik hajának érintése, Sumiát valószínűleg a csontketrecben verő szív hangja ringatta álomba. Minden, ami történt, túl tökéletesnek tetszik.*
~ Nem akarom elrontani, de hogyan követhetne késes gyilkosok és erőszakolók közé? Nem kérhetem tőle. ~
*De magától sem akarja megtagadni egy közös jövő reményét. Az ablakok mögött még sötétség búvik meg, de valamiért úgy érzi, hogy a hajnalpír hamarosan bekacsint az elhúzott függönyökön át.*
~ Miért ezt és miért én láttam ezt az álmot? ~
*Eszébe jut az a beszélgetés, amit Gabriennel folytatott sorsról és elrendeltetésről. Az övé ez lenne tehát? Beteljesítése egy másik ember életművének?*
~ Akarlak Sumia, de vajon te tudod-e, hogy milyen szörnyetegnek adtad az ártatlanságod? ~
*Átöleli és finom csókot nyom a másik hajába. El akarja űzni a démonokat ebből a szobából, erre a néhány órára még. Napkeltekor úgyis újra szembe kell nézniük velük. Mindkettejüknek.*
*Páncélja fényesebb bármely kardnál ami harcra hívását követően előröppent hüvelyéből. Ezer torok üvölti ugyanazt, mert testvérekként harcolnak, ugyanazon álom által vezérelve. Végigtekint a harcostársak sorain. Akadnak közöttük marcona, sokat megélt veteránok és pelyhedző állú sihederek is, akik ma első ízben esnek át a tűzkeresztségen. Neki nem csak az a feladata, hogy megnyerjék az előttük álló ütközetet, de mindezt úgy, hogy a csillogó szempárok közül minél kevesebb aludjon ki örökre. Temérdek hullán gázolt már mát idáig, nem akarja azt a halmot tovább növelni annak ellenére sem, hogy a hajlott hátú vénasszony gyermekként is már ezt jósolta: "álmod eléréséhez fel kell áldoznod azt, amit a legjobban szeretsz. Akkor húsodat adod és majd istenként születsz újjá, aki saját szárnyain felülemelkedik mindenkin". Azok a szavak egész életében kísérték-kísértették és ma valamiért újra visszaköszöntek, éppen egy sorsfordító ütközet előtt. A kardtársak sorában megpillantja azt a férfit is, aki miatt szilárd elveiből már sokat elhagyott, és amikor tekinteteik találkoznak...
Khan szemei felnyílnak. Nincsen semmilyen domb, nem állnak körülötte a Sólyom harcosai.*
~ Álom, csak álom. ~
*De a látomásszerű képekben Ő maga volt Tyrith, aki fogságából kiszabadította és maga mellé emelte a zsoldosok közé. Mellette vált olyan férfivá, aki képes olyasfajta gyengédségre is, amit Sumia iránt mutatott.
Az elf lány mellette fekszik, fejét mellkasán nyugtatva. Khant a másik hajának érintése, Sumiát valószínűleg a csontketrecben verő szív hangja ringatta álomba. Minden, ami történt, túl tökéletesnek tetszik.*
~ Nem akarom elrontani, de hogyan követhetne késes gyilkosok és erőszakolók közé? Nem kérhetem tőle. ~
*De magától sem akarja megtagadni egy közös jövő reményét. Az ablakok mögött még sötétség búvik meg, de valamiért úgy érzi, hogy a hajnalpír hamarosan bekacsint az elhúzott függönyökön át.*
~ Miért ezt és miért én láttam ezt az álmot? ~
*Eszébe jut az a beszélgetés, amit Gabriennel folytatott sorsról és elrendeltetésről. Az övé ez lenne tehát? Beteljesítése egy másik ember életművének?*
~ Akarlak Sumia, de vajon te tudod-e, hogy milyen szörnyetegnek adtad az ártatlanságod? ~
*Átöleli és finom csókot nyom a másik hajába. El akarja űzni a démonokat ebből a szobából, erre a néhány órára még. Napkeltekor úgyis újra szembe kell nézniük velük. Mindkettejüknek.*
1045. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-12-26 23:14:02
Üzenet elküldve: 2014-12-26 23:14:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Éjjeli vadak //
*Soha nem érzett még ilyet. Hogy bárki fél pillanat alatt ennyire fel tudta volna forgatni az életét. S az a kettősség, hogy a felfordulás ugyan úgy jár jóval is, mint rosszal csak nehezít a helyzetén.
Az akarat, melyet szíve diktál még mindig felülbírálja a józan ész, pedig elméjét lassan elhomályosítja az a mámor, amibe lassan, de biztosan belezuhan. Az a kábulat, melyet a férfi okoz, s nagyobb melegséggel tölti el, mint a bor, vagy a fogadó.
Ahogy a férfi magához vonja készségesen indul el vele oda, ahol illetéktelen fülek már nem hallhatják kettejük tanácskozását. Amint a szoba ajtaja becsukódik mögöttük úgy bújik az ölelő karok közé, mintha már ideérkezésük óta erre az ölelésre vágyott volna. S ez nincs is olyan messze az igazságtól.*
- Tudom, hogy hazudsz.
*Mosolyodik el haloványan, ahogy az ujjai felfutnak a mellkason, hogy ismét a borostás arcra cirógathasson velük. Lassan emeli vissza rá tekintetét. Most, hogy kikerültek a fogadó borgőzös hangzavarából tisztább fejjel tud gondolkodni.*
- Látom a szemedben és érzem is. Ezalatt a röpke idő alatt megértettem, hogy mit jelent neked az az életmód, az a vágyálom, amit követsz.
*Halk sóhajjal csavarja egy tincsét ujja köré, majd már kissé komolyabban hangon folytatja.*
- De viszont érzem, hogy abban igazat szóltál, hogy megvédenél bármi áron, hogy... valami van kettőnk között. Valami egészen új és különleges.
*Süti le a szemeit, ahogy szabad kezével finoman markol a felsőjére. Hogyan mondhatná már most ki, hogy ész nélkül képes lenne követni, csak, hogy biztosan vele lehessen. Merjen ígéretet tenni arra, hogy várni fog rá? És, ha végül a sors messzebbre sodorja tőle és hiába várakozik?
Akár hogy is alakul kettejük sorsa, mára elege van a dilemmákból és a félszből, hogy el kell engednie a férfit. Akár hogy is hívják a ma este ünnepét, ha barátok és szerettek körében, békében telik el, akkor ezt ő is így fogja eltölteni.
Akármit hoz a holnap, a jövő, a ma estét akkor sem hagyja veszni. Széppé akarja tenni mindkettejük számára, de ha folyton csak egymás kétségei és saját dilemmái között őrlődnek, abból nem lesz szép ünnep.*
- Boldog... akármit Khan.
*Engedi el végül halovány mosollyal.*
~Ma boldoggá teszlek és egy kicsit hagylak felejteni. A holnap pedig, reméljük megadja a válaszokat.~
*Soha nem érzett még ilyet. Hogy bárki fél pillanat alatt ennyire fel tudta volna forgatni az életét. S az a kettősség, hogy a felfordulás ugyan úgy jár jóval is, mint rosszal csak nehezít a helyzetén.
Az akarat, melyet szíve diktál még mindig felülbírálja a józan ész, pedig elméjét lassan elhomályosítja az a mámor, amibe lassan, de biztosan belezuhan. Az a kábulat, melyet a férfi okoz, s nagyobb melegséggel tölti el, mint a bor, vagy a fogadó.
Ahogy a férfi magához vonja készségesen indul el vele oda, ahol illetéktelen fülek már nem hallhatják kettejük tanácskozását. Amint a szoba ajtaja becsukódik mögöttük úgy bújik az ölelő karok közé, mintha már ideérkezésük óta erre az ölelésre vágyott volna. S ez nincs is olyan messze az igazságtól.*
- Tudom, hogy hazudsz.
*Mosolyodik el haloványan, ahogy az ujjai felfutnak a mellkason, hogy ismét a borostás arcra cirógathasson velük. Lassan emeli vissza rá tekintetét. Most, hogy kikerültek a fogadó borgőzös hangzavarából tisztább fejjel tud gondolkodni.*
- Látom a szemedben és érzem is. Ezalatt a röpke idő alatt megértettem, hogy mit jelent neked az az életmód, az a vágyálom, amit követsz.
*Halk sóhajjal csavarja egy tincsét ujja köré, majd már kissé komolyabban hangon folytatja.*
- De viszont érzem, hogy abban igazat szóltál, hogy megvédenél bármi áron, hogy... valami van kettőnk között. Valami egészen új és különleges.
*Süti le a szemeit, ahogy szabad kezével finoman markol a felsőjére. Hogyan mondhatná már most ki, hogy ész nélkül képes lenne követni, csak, hogy biztosan vele lehessen. Merjen ígéretet tenni arra, hogy várni fog rá? És, ha végül a sors messzebbre sodorja tőle és hiába várakozik?
Akár hogy is alakul kettejük sorsa, mára elege van a dilemmákból és a félszből, hogy el kell engednie a férfit. Akár hogy is hívják a ma este ünnepét, ha barátok és szerettek körében, békében telik el, akkor ezt ő is így fogja eltölteni.
Akármit hoz a holnap, a jövő, a ma estét akkor sem hagyja veszni. Széppé akarja tenni mindkettejük számára, de ha folyton csak egymás kétségei és saját dilemmái között őrlődnek, abból nem lesz szép ünnep.*
- Boldog... akármit Khan.
*Engedi el végül halovány mosollyal.*
~Ma boldoggá teszlek és egy kicsit hagylak felejteni. A holnap pedig, reméljük megadja a válaszokat.~
1044. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-12-26 23:05:21
Üzenet elküldve: 2014-12-26 23:05:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Éjjeli vadak //
*Sumia kezeit legalább annyira a remény mint a kétségbeesés vezeti: őrlő pillanat ez is, amikor bizonyságot vár a szív mert úgy érzi, hogy menten megőrül ha nem kapja meg.*
~ Az enyém is. ~
*Nincsen bólintás, nincsen szóbeli felelet, csak pillantásának nyíltsága és a tény, hogy még mindig a Pegazusban van, a nő társaságában, dacára annak, hogy már most olyan nehézségekkel néznek szembe mintha legalábbis egy emberöltő óta összetartoznának.*
~ Ennél már csak egyszerűbb lehet, nem? ~
*Sumia előtt nem voltak problémái hasonló téren. Ha akart valamit egy nőtől, azért fizetett vagy erővel vette el. Vajon hogyan érezne akkor az elf, ha ismerné ezt az oldalát? Ő az első, akit óvni akar a világ mocskától nem pedig belerántani és megfürdetni benne.*
- De a keserűséget elkergetheti a viszontlátás boldogsága és a tudat, hogy van kinek visszajönnie. A többire nem ismerem a válaszokat. Anélkül nem, hogy ki nem járnám őket magamnak. - *A nőn úrrá lévő izgatottság őt is megkörnyékezte, éhező vadként kerülgeti már azóta, hogy beléptek a Pegazusba. De tudja, ha most megadja magát végleg elveszik benne és a kialakult helyzet még kaotikusabbá válik.*
- Te élcelődsz velem. - *Határozott fejrázással mond ellent annak, hogy felforgatná Sumia életét.* - Új alapokon húznám fel. - *Italukat a lány kifizette már, a kettejüket érintő témát pedig már épp elegen hallhatták illetéktelenül: a közelebb húzódást kihasználva magával vonja Sumiát a szobák felé, ahol saját bérleménye is van. Ami elhangzik Sumis és Khan között csak e két névre tartozik. És egyébként is azt mondta korábban, hogy a ma este ünnepét barátok és szeretettek közt szokás tartani. Ez persze csak akkor történhet meg, ha a lány másként nem akarja. Bérel maguknak szobát, majd kifizeti az érte járó 19Ezután a Szoba (2. emelet) irányába mennek.
Ott, és csakis ott emeli új szintre mindazt, ami eddig történt: mielőtt bármit mondana vagy mondhatna Sumia... magához vonva átöleli.*
~ Nem akarsz elengedni? ~
- Ma este nem is kell... És pontosan látom, hogy ki vagy. Hátralévő életem része, amit éppen ma este kellett a kikötőben megtalálnom. Gondolkozz, nem várok tőled választ azonnal. Maradj Artheniorban, ha időre van szükséged. Eljövök hozzád amilyen gyakran lehetőségem lesz rá. - *Annak ellenére is ezt mondja, hogy az ellenkezőjét szeretné. De az áldozat túl nagy volna, amit ezért Sumiától kér és amíg nem látta saját szemeivel az Amon Ruadhot ő sem lehet biztos, hogy ott a lánynak milyen élete lenne.*
~ Haramiák és pénzért háborúzók között... ~
- Ígéretet teszek erre, Sumia.
*Sumia kezeit legalább annyira a remény mint a kétségbeesés vezeti: őrlő pillanat ez is, amikor bizonyságot vár a szív mert úgy érzi, hogy menten megőrül ha nem kapja meg.*
~ Az enyém is. ~
*Nincsen bólintás, nincsen szóbeli felelet, csak pillantásának nyíltsága és a tény, hogy még mindig a Pegazusban van, a nő társaságában, dacára annak, hogy már most olyan nehézségekkel néznek szembe mintha legalábbis egy emberöltő óta összetartoznának.*
~ Ennél már csak egyszerűbb lehet, nem? ~
*Sumia előtt nem voltak problémái hasonló téren. Ha akart valamit egy nőtől, azért fizetett vagy erővel vette el. Vajon hogyan érezne akkor az elf, ha ismerné ezt az oldalát? Ő az első, akit óvni akar a világ mocskától nem pedig belerántani és megfürdetni benne.*
- De a keserűséget elkergetheti a viszontlátás boldogsága és a tudat, hogy van kinek visszajönnie. A többire nem ismerem a válaszokat. Anélkül nem, hogy ki nem járnám őket magamnak. - *A nőn úrrá lévő izgatottság őt is megkörnyékezte, éhező vadként kerülgeti már azóta, hogy beléptek a Pegazusba. De tudja, ha most megadja magát végleg elveszik benne és a kialakult helyzet még kaotikusabbá válik.*
- Te élcelődsz velem. - *Határozott fejrázással mond ellent annak, hogy felforgatná Sumia életét.* - Új alapokon húznám fel. - *Italukat a lány kifizette már, a kettejüket érintő témát pedig már épp elegen hallhatták illetéktelenül: a közelebb húzódást kihasználva magával vonja Sumiát a szobák felé, ahol saját bérleménye is van. Ami elhangzik Sumis és Khan között csak e két névre tartozik. És egyébként is azt mondta korábban, hogy a ma este ünnepét barátok és szeretettek közt szokás tartani. Ez persze csak akkor történhet meg, ha a lány másként nem akarja. Bérel maguknak szobát, majd kifizeti az érte járó 19Ezután a Szoba (2. emelet) irányába mennek.
Ott, és csakis ott emeli új szintre mindazt, ami eddig történt: mielőtt bármit mondana vagy mondhatna Sumia... magához vonva átöleli.*
~ Nem akarsz elengedni? ~
- Ma este nem is kell... És pontosan látom, hogy ki vagy. Hátralévő életem része, amit éppen ma este kellett a kikötőben megtalálnom. Gondolkozz, nem várok tőled választ azonnal. Maradj Artheniorban, ha időre van szükséged. Eljövök hozzád amilyen gyakran lehetőségem lesz rá. - *Annak ellenére is ezt mondja, hogy az ellenkezőjét szeretné. De az áldozat túl nagy volna, amit ezért Sumiától kér és amíg nem látta saját szemeivel az Amon Ruadhot ő sem lehet biztos, hogy ott a lánynak milyen élete lenne.*
~ Haramiák és pénzért háborúzók között... ~
- Ígéretet teszek erre, Sumia.
1043. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-12-26 22:32:24
Üzenet elküldve: 2014-12-26 22:32:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Éjjeli vadak //
*Ahogy ismét kezén érzi a férfiét enged az érintésnek. Puha ujjait mélyebben a tenyérbe bújtatja, finoman fonva köré apró kezét. Még mindig bizonytalan, még mindig gyötrik kétségek. Valóban szép kilátás lenne, ha a férfi oldalán maradhatna, de ha a későbbiekben mégis a terhévé válik... Azon már bizonyára nem fogja tudni magát ily könnyen túltenni.
Nem olyan rég még szemérmes kislányként vetette bele magát a magány szülte életmódba, a vándorlásba, amely most egy ígéretesebb jövővel kecsegteti. De mi van akkor, ha ez a jövő csak egy csalárd démon, aki újból arra készül, hogy hitegesse, utána cserben hagyja a lányt.*
- Nem kérhetem azt, hogy állandóan mellettem legyél. Amikor pedig nem vagy ott, honnan tudod, hogy nem történik olyan, ami fájdalmat okoz? És, ha pont az a keserűségem kiváltója, hogy nem vagy ott mellettem?
*Szorítja gyengéden a kezet, tekintetével egy pillanatra sem eresztve a zöld íriszeket. Mellette lenni. Végre törődni valakivel, aki viszonozza azt. Erre vágyott hosszú ideje, de most mégis a háttérben megbújik az a kis ördög, aki nem tudja még engedni, hogy azon nyomban igent mondjon. Pedig érzi szívében, hogy azonnal képes lenne felpattanni, hogy a férfi oldalán haladjon tovább, s mégis benne van a félsz, hogy nem ez a leghelyesebb gondolat. Részben az is, hogy tart az újtól, de emellett attól fél leginkább, hogy idő közben Khan meggondolja magát, s megszegi az imént tett ígéretét.*
- Én a békét jelenteném, miközben te fenekestől felforgatod az én világomat?
*Mosolyodik végül el, ahogy székével együtt húzódik közelebb társához. Hogyan építhetnének fel egy külön, közös világot, ha azt az aggódás leple fedi?*
- Te beszélsz önzőségről, mikor az én túlbonyolításom miatt nem jutunk egyről a kettőre? Nem... nem akarlak elengedni úgy, hogy nem vagyok melletted...
*Pillant végül el, miközben az utolsó szavakat a pohár felé leheli. A távolság kicsi közte és a zöldszemű között, így valószínűleg jól hallhatóan ejtette ki a szavait. Nyíltan nehezen mondja ki ezeket a gondolatokat, de pillanatnyilag képtelen magában tartani. Nem véletlenül hagyta el a magázást sem. Közelebb akar kerülni hozzá, a magázásuk pedig már túl formálissá vált kettejüknél.*
- Te tudod ki vagyok én?
*Emeli végül rá vöröses íriszeit. Nem is arra kíváncsi igazából, hogy a nevét megjegyezte e, és ehhez hasonlók. Azt akarja tudni, hogy a férfi tisztában van e azzal, hogy ha Sumia tart vele akkor nem egy harcos amazont fog kapni, aki beleillik abba a világba, mely oly idilli a férfi számára, hanem csupán csak egy törékeny, de törődő nőt, aki valóban inkább szorul segítségre, mint ő számítana segítségnek.*
~Annyira szeretném.~
*Szabad kezével most már elereszti a poharat, lassan nyúlva fel az arca felé. Hiába az előző heccelés a borostát illetően, az most számára épp elég tetszetős annyira, hogy puha tenyerével bátran simítson az arcára. Tekintetét képtelen levenni a zöld szemekről, a mélybarna tincsekkel keretezett markáns arcról, arról, amit nap mint nap látni akarna még hosszú ideig.*
~Melletted akarok maradni.~
*Ahogy ismét kezén érzi a férfiét enged az érintésnek. Puha ujjait mélyebben a tenyérbe bújtatja, finoman fonva köré apró kezét. Még mindig bizonytalan, még mindig gyötrik kétségek. Valóban szép kilátás lenne, ha a férfi oldalán maradhatna, de ha a későbbiekben mégis a terhévé válik... Azon már bizonyára nem fogja tudni magát ily könnyen túltenni.
Nem olyan rég még szemérmes kislányként vetette bele magát a magány szülte életmódba, a vándorlásba, amely most egy ígéretesebb jövővel kecsegteti. De mi van akkor, ha ez a jövő csak egy csalárd démon, aki újból arra készül, hogy hitegesse, utána cserben hagyja a lányt.*
- Nem kérhetem azt, hogy állandóan mellettem legyél. Amikor pedig nem vagy ott, honnan tudod, hogy nem történik olyan, ami fájdalmat okoz? És, ha pont az a keserűségem kiváltója, hogy nem vagy ott mellettem?
*Szorítja gyengéden a kezet, tekintetével egy pillanatra sem eresztve a zöld íriszeket. Mellette lenni. Végre törődni valakivel, aki viszonozza azt. Erre vágyott hosszú ideje, de most mégis a háttérben megbújik az a kis ördög, aki nem tudja még engedni, hogy azon nyomban igent mondjon. Pedig érzi szívében, hogy azonnal képes lenne felpattanni, hogy a férfi oldalán haladjon tovább, s mégis benne van a félsz, hogy nem ez a leghelyesebb gondolat. Részben az is, hogy tart az újtól, de emellett attól fél leginkább, hogy idő közben Khan meggondolja magát, s megszegi az imént tett ígéretét.*
- Én a békét jelenteném, miközben te fenekestől felforgatod az én világomat?
*Mosolyodik végül el, ahogy székével együtt húzódik közelebb társához. Hogyan építhetnének fel egy külön, közös világot, ha azt az aggódás leple fedi?*
- Te beszélsz önzőségről, mikor az én túlbonyolításom miatt nem jutunk egyről a kettőre? Nem... nem akarlak elengedni úgy, hogy nem vagyok melletted...
*Pillant végül el, miközben az utolsó szavakat a pohár felé leheli. A távolság kicsi közte és a zöldszemű között, így valószínűleg jól hallhatóan ejtette ki a szavait. Nyíltan nehezen mondja ki ezeket a gondolatokat, de pillanatnyilag képtelen magában tartani. Nem véletlenül hagyta el a magázást sem. Közelebb akar kerülni hozzá, a magázásuk pedig már túl formálissá vált kettejüknél.*
- Te tudod ki vagyok én?
*Emeli végül rá vöröses íriszeit. Nem is arra kíváncsi igazából, hogy a nevét megjegyezte e, és ehhez hasonlók. Azt akarja tudni, hogy a férfi tisztában van e azzal, hogy ha Sumia tart vele akkor nem egy harcos amazont fog kapni, aki beleillik abba a világba, mely oly idilli a férfi számára, hanem csupán csak egy törékeny, de törődő nőt, aki valóban inkább szorul segítségre, mint ő számítana segítségnek.*
~Annyira szeretném.~
*Szabad kezével most már elereszti a poharat, lassan nyúlva fel az arca felé. Hiába az előző heccelés a borostát illetően, az most számára épp elég tetszetős annyira, hogy puha tenyerével bátran simítson az arcára. Tekintetét képtelen levenni a zöld szemekről, a mélybarna tincsekkel keretezett markáns arcról, arról, amit nap mint nap látni akarna még hosszú ideig.*
~Melletted akarok maradni.~
1042. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-12-26 21:55:03
Üzenet elküldve: 2014-12-26 21:55:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Éjjeli vadak //
*Ahogy a hivatását hallgatja eltűnődve bámul a poharába. Ahogy a gőzölgő, vörös finomságot lötyköli a kupában halk sóhajjal ingatja meg a fejét. Ő sosem volt az, aki valamilyen szinten is a harcosok világához kötődjön. Nem is igazán az, hogy idegenedne a hideg pengétől vagy a vérontástól, egész egyszerűen egy olyan világban, ahol a pengék szikráznak, ahol az erőfitogtatás az úr ott nem igazán tudja milyen feladata lehetne neki. Talán az, aki mindig bajba keveri magát, utána pedig nem győznék megmenteni az életét. Olyan személy nem akar lenni, aki esetleg hátráltatná a harcosokat, útjukban lenne. Az pedig, hogy egy szobában ücsörögjön... Hiába tudta volna elképzelni ezt alig egy órája, hogy a négy fal közé bújik, ahol nem lesz gondja, nem éri baj, a férfinak hála elmosódott emlékké vált. Ezen felül a folytonos aggódás, hogy viszont látja e még azt, kinek oldalán ebbe a világba szegődött, bizonyosan hamar felőrölné. Tudja jól magáról, hogy gyenge, s ilyen formában, ebben a helyzetben bizonyosan haszontalan teremtés.*
~Harcolni fogok veled, érted, az oldaladon. Legyőzök mindent, meglátod, leküzdök minden nehézséget, és nem adlak senkinek és semminek!~
*nagy szavak ezek, de félő, hogy nem tudná megtartani. Nem akarna kolonc lenni senkinek sem a nyakán, főleg nem a férfién. S vajon nem túlzás még, hogy elméjében már arról próbál terveket szőni, hogy hosszabb ideig marad az oldalán?
Talán elhamarkodott ábrándokat kerget, amitől kissé újból megriad. A pohárra szorítva pillant elmerengve a férfi kezére, érte nyúlna, gyengéden szorítaná meg, mintha ismét abból akarna erőt meríteni, hogy továbbindulásának tervét kedvezően szője meg.
És ekkor érkezik a kérdés, amire még nem tudja a választ. Ily hirtelen hogyan is adhatna rá bármi feleletet? Eddig is sejtette, hogy a férfi nem egyszerű munkának él, de remélte, hogy nem a harcmező hívja őt vissza újból és újból. Pedig, bármennyire is nehéz ebbe belegondolnia, az a jövő, amelyet a férfi próbál meg utolérni nem biztos, hogy Sumia számára is elérhető álom.*
- Hogy... elmenni Önnel?
*Ismétli a szavakat, s pillantását lassan levéve a férfi kezéről újfent szemei felkutatására fordítja. Magával hívta. Ez azt jelenti, hogy még szeretne együtt maradni vele. De, ha a férfi valóban már régóta nyüvi mesterségét, akkor felismeri, hogy a nő nem egészen az az alkat, aki ilyen körökbe való.*
- De mégis, nekem mi hasznom lehetne ott?
*Dünnyögi el halkan a kérdést, de igazából nem is ez fogalmazódott meg benne, azt csupán csak nehezére esik feltenni. Fél attól, hogy a férfi arra udvariasan, nem pedig őszintén felelne. De végül nem bírja visszafogni az ajkán égő szavakat.*
- Az az út, az a jövő... Úgy érzed abban a jövőben, a jövődben van hely nekem is?
*A szemeit lesütve szorít erősebben a pohárra. Most, hogy feltette a kérdést ostobaságnak érzi. Mégis miféle jövővel szolgálhatna ő a férfi számára, aki életéből a harcmezőt hiányolja. Sumia nem a győzedelmes világ, hanem egy csendes tenger viharok nélkül. Ezek a habok nem vadulnak meg, még vihar idején is nyugodtan ül a víz a medrében. Most, hogy képes volt feladni az egyedüllétet ismét megriad. Megrémíti egy teljesen más világ tudata, mint megannyiszor, mikor végül vissza is bújt a megszokott semmiségébe, hagyva hogy a talán sokkal ígéretesebb jövő messzire suhanjon tőle.*
~Miattad vajon megéri végre kockáztatni?~
*Ahogy a hivatását hallgatja eltűnődve bámul a poharába. Ahogy a gőzölgő, vörös finomságot lötyköli a kupában halk sóhajjal ingatja meg a fejét. Ő sosem volt az, aki valamilyen szinten is a harcosok világához kötődjön. Nem is igazán az, hogy idegenedne a hideg pengétől vagy a vérontástól, egész egyszerűen egy olyan világban, ahol a pengék szikráznak, ahol az erőfitogtatás az úr ott nem igazán tudja milyen feladata lehetne neki. Talán az, aki mindig bajba keveri magát, utána pedig nem győznék megmenteni az életét. Olyan személy nem akar lenni, aki esetleg hátráltatná a harcosokat, útjukban lenne. Az pedig, hogy egy szobában ücsörögjön... Hiába tudta volna elképzelni ezt alig egy órája, hogy a négy fal közé bújik, ahol nem lesz gondja, nem éri baj, a férfinak hála elmosódott emlékké vált. Ezen felül a folytonos aggódás, hogy viszont látja e még azt, kinek oldalán ebbe a világba szegődött, bizonyosan hamar felőrölné. Tudja jól magáról, hogy gyenge, s ilyen formában, ebben a helyzetben bizonyosan haszontalan teremtés.*
~Harcolni fogok veled, érted, az oldaladon. Legyőzök mindent, meglátod, leküzdök minden nehézséget, és nem adlak senkinek és semminek!~
*nagy szavak ezek, de félő, hogy nem tudná megtartani. Nem akarna kolonc lenni senkinek sem a nyakán, főleg nem a férfién. S vajon nem túlzás még, hogy elméjében már arról próbál terveket szőni, hogy hosszabb ideig marad az oldalán?
Talán elhamarkodott ábrándokat kerget, amitől kissé újból megriad. A pohárra szorítva pillant elmerengve a férfi kezére, érte nyúlna, gyengéden szorítaná meg, mintha ismét abból akarna erőt meríteni, hogy továbbindulásának tervét kedvezően szője meg.
És ekkor érkezik a kérdés, amire még nem tudja a választ. Ily hirtelen hogyan is adhatna rá bármi feleletet? Eddig is sejtette, hogy a férfi nem egyszerű munkának él, de remélte, hogy nem a harcmező hívja őt vissza újból és újból. Pedig, bármennyire is nehéz ebbe belegondolnia, az a jövő, amelyet a férfi próbál meg utolérni nem biztos, hogy Sumia számára is elérhető álom.*
- Hogy... elmenni Önnel?
*Ismétli a szavakat, s pillantását lassan levéve a férfi kezéről újfent szemei felkutatására fordítja. Magával hívta. Ez azt jelenti, hogy még szeretne együtt maradni vele. De, ha a férfi valóban már régóta nyüvi mesterségét, akkor felismeri, hogy a nő nem egészen az az alkat, aki ilyen körökbe való.*
- De mégis, nekem mi hasznom lehetne ott?
*Dünnyögi el halkan a kérdést, de igazából nem is ez fogalmazódott meg benne, azt csupán csak nehezére esik feltenni. Fél attól, hogy a férfi arra udvariasan, nem pedig őszintén felelne. De végül nem bírja visszafogni az ajkán égő szavakat.*
- Az az út, az a jövő... Úgy érzed abban a jövőben, a jövődben van hely nekem is?
*A szemeit lesütve szorít erősebben a pohárra. Most, hogy feltette a kérdést ostobaságnak érzi. Mégis miféle jövővel szolgálhatna ő a férfi számára, aki életéből a harcmezőt hiányolja. Sumia nem a győzedelmes világ, hanem egy csendes tenger viharok nélkül. Ezek a habok nem vadulnak meg, még vihar idején is nyugodtan ül a víz a medrében. Most, hogy képes volt feladni az egyedüllétet ismét megriad. Megrémíti egy teljesen más világ tudata, mint megannyiszor, mikor végül vissza is bújt a megszokott semmiségébe, hagyva hogy a talán sokkal ígéretesebb jövő messzire suhanjon tőle.*
~Miattad vajon megéri végre kockáztatni?~
1041. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-12-26 21:18:00
Üzenet elküldve: 2014-12-26 21:18:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Éjjeli vadak //
*Örömmel és megnyugvással konstatálja, hogy nem csak a saját kedve az, ami oldódni látszik - nem utolsósorban köszönhetően a Pegazus melegének és a forralt bor áldomásos hatásának.
Megdörzsöli az állát mindkettőt, majd mint aki hosszas diskurzust folytat saját magával arról, hogy Sumia igazat szólt-e vagy csak lódít, révedő ábrát próbál felvenni. Ebből mindössze valami elnagyolt fintor kerekedik ki, külső szemlélő számára inkább nevettető látványt keltve.*
- Na látja, ez is olyasmi, ami a magunkfajta... kiváltságjoga. Tudja, azok a babaarcú selyemifjak másfelé tanyáznak. - *Nincsen különösebb rigolyája az arcszőrzetét tekintve, egészen profán oka van a néhány napos borostának az arcán: nem volt kedve eltávolítani.
Sumia kezének elengedése fura ürességet hagy maga után, amely szinte rögtön azért kiált, hogy töltsék be, szüntessék meg. Az ésszerű következtetése továbbra is az, hogy megveszett az elméje. Vagy boszorkányság áll a háttérben.*
- Most nyugalmasak a napok, de nem sokáig maradnak már így. Tudja, én olyasfajta alak vagyok aki mindig szolgál valamilyen urat. Gonosz vagy jó, arról nem szokásom vitákat folytatni se magammal, se mással. Én választom meg kinek ajánlom a kardom, de ha megtettem, tartom magam néhány írott-íratlan szabályhoz. - *Utolérve saját gondolatait rájön, hogy talán túl messziről indította a történetet és hogy amit Sumiának elmondani akar, annak találhatott volna rövidebb és velősebb módot is. Mégis, amiért e megoldás mellett döntött azt sugallja, hogy szeretné, ha a lány jobban megértené őt: hogy mit-miért tesz.
Pohara után nyúl, jót tesz most torkának is az ital.*
- Egy ideje úr nélkül vagyok, és ez az üzletnek nem tesz jót. - *Sem saját ambícióinak, de ezt még maga sem ismerte fel.* - Mindenki jó valamiben, én a kardforgatásban akarok jobbá válni és nem bánom, ha közben valami más célt is szolgálok a harcmezőn. Karddal a kezemben nőttem fel, így fogok meghalni is. - *Bocsánatkérően emeli fel kezeit, fejét kissé le is szegi. Látszik, hogy elszaladtak a szavak és most összeszedetlenül arra várnak, hogy értelmes egésszé gyúrják össze őket.*
- Ahová én tartok, az délre van innét, Amon Ruadhnak hívják, akiket pedig keresek a Thargarodot uralják. - *Látszik, hogy hezitál, ezúttal tudatosan. A kérdést már tudja, csak feltenni nem olyan egyszerű.*
- Eljönne velem úgy is, hogy most már tudja mi vagyok? - *Ezáltal Sumiának is lehet elképzelése arról, hogy a Thargarod lakói miféle szerzetek. Nem olyan hely, ahol az érintetlen szépséget sokáig meghagyják olyan állapotában.
Különösen most gondolja ezt így Khan, hogy látta vastagabb téli öltözete nélkül Sumiát.*
- Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de tudom, hogy onnan vezet tovább út a jövőm felé.
~ Csak eddig nem voltál benne kérdőjelként. ~
*Örömmel és megnyugvással konstatálja, hogy nem csak a saját kedve az, ami oldódni látszik - nem utolsósorban köszönhetően a Pegazus melegének és a forralt bor áldomásos hatásának.
Megdörzsöli az állát mindkettőt, majd mint aki hosszas diskurzust folytat saját magával arról, hogy Sumia igazat szólt-e vagy csak lódít, révedő ábrát próbál felvenni. Ebből mindössze valami elnagyolt fintor kerekedik ki, külső szemlélő számára inkább nevettető látványt keltve.*
- Na látja, ez is olyasmi, ami a magunkfajta... kiváltságjoga. Tudja, azok a babaarcú selyemifjak másfelé tanyáznak. - *Nincsen különösebb rigolyája az arcszőrzetét tekintve, egészen profán oka van a néhány napos borostának az arcán: nem volt kedve eltávolítani.
Sumia kezének elengedése fura ürességet hagy maga után, amely szinte rögtön azért kiált, hogy töltsék be, szüntessék meg. Az ésszerű következtetése továbbra is az, hogy megveszett az elméje. Vagy boszorkányság áll a háttérben.*
- Most nyugalmasak a napok, de nem sokáig maradnak már így. Tudja, én olyasfajta alak vagyok aki mindig szolgál valamilyen urat. Gonosz vagy jó, arról nem szokásom vitákat folytatni se magammal, se mással. Én választom meg kinek ajánlom a kardom, de ha megtettem, tartom magam néhány írott-íratlan szabályhoz. - *Utolérve saját gondolatait rájön, hogy talán túl messziről indította a történetet és hogy amit Sumiának elmondani akar, annak találhatott volna rövidebb és velősebb módot is. Mégis, amiért e megoldás mellett döntött azt sugallja, hogy szeretné, ha a lány jobban megértené őt: hogy mit-miért tesz.
Pohara után nyúl, jót tesz most torkának is az ital.*
- Egy ideje úr nélkül vagyok, és ez az üzletnek nem tesz jót. - *Sem saját ambícióinak, de ezt még maga sem ismerte fel.* - Mindenki jó valamiben, én a kardforgatásban akarok jobbá válni és nem bánom, ha közben valami más célt is szolgálok a harcmezőn. Karddal a kezemben nőttem fel, így fogok meghalni is. - *Bocsánatkérően emeli fel kezeit, fejét kissé le is szegi. Látszik, hogy elszaladtak a szavak és most összeszedetlenül arra várnak, hogy értelmes egésszé gyúrják össze őket.*
- Ahová én tartok, az délre van innét, Amon Ruadhnak hívják, akiket pedig keresek a Thargarodot uralják. - *Látszik, hogy hezitál, ezúttal tudatosan. A kérdést már tudja, csak feltenni nem olyan egyszerű.*
- Eljönne velem úgy is, hogy most már tudja mi vagyok? - *Ezáltal Sumiának is lehet elképzelése arról, hogy a Thargarod lakói miféle szerzetek. Nem olyan hely, ahol az érintetlen szépséget sokáig meghagyják olyan állapotában.
Különösen most gondolja ezt így Khan, hogy látta vastagabb téli öltözete nélkül Sumiát.*
- Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de tudom, hogy onnan vezet tovább út a jövőm felé.
~ Csak eddig nem voltál benne kérdőjelként. ~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3809-3828