//Vigyázz, mit kívánsz...//
//I. fejezet, Kell egy csapat!//
-Bóklásztál? Egyedül?
*Nem ezt a választ akarta hallani, sárga tekintete lesújtón tapad a gnorkra, reméli, hogy az legalább egy picikét elszégyelli magát. Hiába tudja, hogy ő maga is pontosan ezt csinálta, amikor elment, mégis teljesen másnak érzékeli. A barakk biztonságos hely, eleve senkit nem engednek éles fegyverrel belépni, ráadásul ha még rá is támadnának, a szolgálatot ellátótól mindig tud segítséget kérni. Ha mást nem is, de az őröket tudja hívni, onnantól pedig nincs oka, hogy az irháját féltse. Az erdő ezzel szemben egészen más, sehol egy lélek, csak farkasok, akik bár nem gyakran támadnak utazókra, néha mégis megteszik. Egy egész falkával szemben még Faeus sem képes helytállni, így Zhrodim teljesen jogosnak érzi felháborodását. Az csak a ráadás, hogy figyeltetik őket, így rusnya kis barátjának még óvatosabbnak kellene lennie, mint egyébként.
Asiritay káromkodására oldalra kapja a fejét, kérdőn pislog a nőstényre, még pont sikerül elkapnia a mozdulatot, ahogy az elhajít valamit.*
-Mi történt? Valami baj van?
*Halálra nem fogja aggódni magát, mivel látja, hogy amaz csak a táskájában turkál, így elkönyveli valami női dolognak. Viszont amit eldobott... Mi lehet az? Hirtelen mozdulattal fordítja meg a lovát, hogy a szobrocska mellett leugorjon a nyeregből és kézbe vegye.*
-Soha ne hagyj magad után nyomokat.
*Márpedig ez jóval súlyosabb, mint akár egy megtiport ösvény vagy letört ágak. Felületesen nézi csak meg, hogy mi akadt a kezébe, ha nem lát rajta semmi érdekeset, akkor már száll is vissza a nyeregbe, hogy beérve két társát odanyújtsa a tárgyat jogos tulajdonosának. Felőle nyugodtan megválhat bármi kacattól, de ne az erdő közepén tegye azt, főleg akkor ne, amikor Zhrodim abban reménykedik, hogy kikerülhetnek a figyelő szemek látóköréből.
Arckifejezése némileg megenyhül, amikor már a kocsma előtt Faeus biztosítja megértéséről, hálásan veregeti meg a félszerzet vállát. Még magának is tagadja, de volt benne némi félsz, hogy barátja majd lehordja, amiért nem tudta magát távol tartani a nősténytől, de a teljes megértés feloldja a gyomrába szökő görcsöt.
Belépve széles vigyorral veszi tudomásul Asiritay ténykedését, egy pillantással adózva csak a tekintetvonzó fenéknek, mielőtt mellé lépne és a részegről leszállítva finoman az asztal felé terelgetné. Reméli, az eszméletlen férfi nem a nősténynek köszönheti állapotát, különben itt sem fogják őket szívesen látni.
A rendelés megtörténik, az italokat sikerrel viszi az asztalhoz, ahol Faeus mintha máris jobb kedvre derülne. Jó ezt látni, azt szereti, ha barátja legalább olyan jó hangulatban van, mint ő.*
-Szerintem rum és bor keveréke, amennyire meg tudom mondani. Nem olyan erős, de cserébe érdekes.
*Nem mindennapi ízkombináció, pár korty után még nehéz lenne eldönteni, hogy a szokatlanon kívül mennyire pozitív vagy negatív a benyomás, amit erről szerzett. Nem érezni méreg ízét, nem mintha tudná, az milyen, de semmi szokatlan aroma nem társul, ami óvatosságra adna okot.
Az asztaluknál bóbiskoló öreg, aki eddig nem sok vizet zavart, váratlanul megmozdul, pontosabban megmozdítják. A falap takarásában jobbja reflexből kardja markolatára csúszik, bár nem tekinti potenciális ellenfélnek a láthatóan ittas vénséget, jobb az elővigyázatosság.*
-Mi? Két napja?
*A fejmosásra alaposan elképed. Hiszen csak most döntötték el nemrég, hogy ide fognak jönni, teljesen véletlenszerűen. Biztos, hogy nem volt előre lebeszélve találkája, az ilyeneket nem felejti el, különösen megragadna a fejében egy ilyen felszíni öregember.*
-Állj állj. Hova utazunk? És miért kellene nekünk veled tartani?
*Hangja élesebb a kelleténél, de érezhetően nem szereti a meglepetéseket, tekintete Faeusra tapad, néma kérdést szegezve neki. Ő tud bármit erről? Mert ha nem, akkor bizony a vénembernek jó lesz magához térnie, mert alapos magyarázatot kell előadnia. Bár azt meg kell hagyni, az ötlet, hogy más számlájára rendeljenek bármit, kecsegtető. Keze már lendül is, hogy felszolgálót intsen az asztalukhoz, ameddig átverekszi magát a részeg tömegen, van ideje kitalálni, hogy mit szeretne.*
-Nekem töltött csibe és mellé krumplipüré rendel. A társaimnak...
*Nyitva hagyja a mondatot, hogy a másik kettőnek is legyen lehetősége letudni az ételválasztást. Addig kell kihasználni, ameddig kéretlen asztaltársuk meg nem gondolja magát, utána majd rátérhetnek a faggatózásra. Lehet, hogy okosabb lenne, ha ezt a gnork végezné, köztudottan könnyebben ért szót a felszíniekkel, mint a hím.*