Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 172 (3421. - 3440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3440. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-31 14:58:51
Üzenet elküldve: 2021-01-31 14:58:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Mély sóhajjal igyekszik csillapítani zihálásán, s igencsak szapora szívverésén. Forró homlokára tapadt szőke tincseit bágyadtan kisimítja arcából, egy pillanatra lehunyva szemét kénytelen megállapítani, hogy a halovány, spicces szédelgés bizony még nem múlt el. Fejét oldalra fordítva pillant végig a férfin, széles mosolyra kénytelen húzni száját vonásait fürkészve. Megnyugodva tapasztalja, hogy bár a szesz és a fojtogató vágy sűrű köde oszladozni látszik, még nem érez késztetést, hogy bánva a mámoros perceket könyörtelenül kirúgdossa az ágyból. Még így, valamelyest kijózanodva is kívánatosnak találja a másikat.*
-Átejtett engem Velasco'rra.
*Gördül oldalára, kipirult orcájú fejét megtámasztva, közben a derekáig húzza takarót.*
-Mikor asztalához invitált azt mondta úriember lesz. Még a szívébe is véste ígéretét.
*Mutatóujja finoman a mellkasra vándorol, hogy a bőrt finoman cirógatva kört írjon le bal oldalán, annak a bizonyos fogadalomnak helyszínén. Persze az aljas vád elhangzásakor nem csendül sértettség vagy méreg hangjában, túl erőtlen még az efféle színjátékokhoz.
Kicsit közelebb húzódik a pihegő testhez, az útjában lévő szőkésbarna hajat gondosan a fül mögé söpri, hogy suttogva tegyen eleget a kérésnek bemutatkozását illetően, elvégre így kérte tőle férfi.*
-Egyébként Alymeidha.
*Kezével megkeresi a másikét, hogy erőtlenül, szórakozottan rázzon egyet rajta. Szája sarka virgoncan kunkorodik ahogy még a kagylóra duruzsolva hozzáteszi.*
-Örvendek a találkozásnak!
*S kivételesen nem is a megszokott udvariasság mondatja vele a szavakat, komolyan is gondolja őket, elvégre új ismeretség ily gyorsan eddig még nem okozott neki örömöt.*
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Mély sóhajjal igyekszik csillapítani zihálásán, s igencsak szapora szívverésén. Forró homlokára tapadt szőke tincseit bágyadtan kisimítja arcából, egy pillanatra lehunyva szemét kénytelen megállapítani, hogy a halovány, spicces szédelgés bizony még nem múlt el. Fejét oldalra fordítva pillant végig a férfin, széles mosolyra kénytelen húzni száját vonásait fürkészve. Megnyugodva tapasztalja, hogy bár a szesz és a fojtogató vágy sűrű köde oszladozni látszik, még nem érez késztetést, hogy bánva a mámoros perceket könyörtelenül kirúgdossa az ágyból. Még így, valamelyest kijózanodva is kívánatosnak találja a másikat.*
-Átejtett engem Velasco'rra.
*Gördül oldalára, kipirult orcájú fejét megtámasztva, közben a derekáig húzza takarót.*
-Mikor asztalához invitált azt mondta úriember lesz. Még a szívébe is véste ígéretét.
*Mutatóujja finoman a mellkasra vándorol, hogy a bőrt finoman cirógatva kört írjon le bal oldalán, annak a bizonyos fogadalomnak helyszínén. Persze az aljas vád elhangzásakor nem csendül sértettség vagy méreg hangjában, túl erőtlen még az efféle színjátékokhoz.
Kicsit közelebb húzódik a pihegő testhez, az útjában lévő szőkésbarna hajat gondosan a fül mögé söpri, hogy suttogva tegyen eleget a kérésnek bemutatkozását illetően, elvégre így kérte tőle férfi.*
-Egyébként Alymeidha.
*Kezével megkeresi a másikét, hogy erőtlenül, szórakozottan rázzon egyet rajta. Szája sarka virgoncan kunkorodik ahogy még a kagylóra duruzsolva hozzáteszi.*
-Örvendek a találkozásnak!
*S kivételesen nem is a megszokott udvariasság mondatja vele a szavakat, komolyan is gondolja őket, elvégre új ismeretség ily gyorsan eddig még nem okozott neki örömöt.*
3439. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-31 11:56:45
Üzenet elküldve: 2021-01-31 11:56:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Én csak elveszem, ami jár *villant egy egyszerre aljas és komisz mosolyt, míg feljebb húzza a lány térdét, hogy még teljesebben kiélvezhesse a fiatal test kínálta gyönyöröket. Érzi, ahogy elmélyülnek a félvér sóhajai, ahogy a hátába kapaszkodó ujjacskák körmei olykor határozottabban marnak belé.*
- Ne fogja vissza a hangját, hercegnő *súgja a szőke tincsek közé.* - Hitelesnek kell tűnnie. *Abszurd színjáték, mely önmagát viszi a publikum elé. Nolenar nem zavartatja magát a helyzet logikátlansága miatt. Sőt, meg is könnyíti a kérés teljesítését, ahogy csak tőle telik. Egészen elragadja a mámor. A végén még rákap a félvérek bájaira. Mohón csókolja a fehér keblek rózsáját, aztán csak hagyja, hadd vigye magával a lány testének édes hullámzása, melyre ráerősítve válaszol, míg az ereiben színtiszta kéj nem forr, míg az elméje egészen ki nem ürül az egymást kergető, telhetetlen gondolatoktól. A szőke fürtök közé temeti az arcát, ahogy utolsót feszül. Aztán egy utolsó utánit, és még egyet, míg végül nagy sóhajjal kortyol újra a fülledt levegőből. Hajszoltan szuszog, tenyere még mindig markolja az alabástrom comb finom vonulatát. Nagyot nyel és érzi, hogy teljesen kiszáradt a szája a nem várt élvezetekbe csapó ölelkezésben. A hátára gördül és most igazán hálás érte, hogy mindenféle felelősség nélkül jár ez a légyott. A főzetek meg a holdállás figyelése ősi praktikák, de a természet olykor ezekkel is tréfát űz. Egy félvér szerető viszont nem szolgál ilyesfajta meglepetésekkel, soha. Az elköteleződéssel még ki nem békült élvhajhászok nagy örömére.*
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Én csak elveszem, ami jár *villant egy egyszerre aljas és komisz mosolyt, míg feljebb húzza a lány térdét, hogy még teljesebben kiélvezhesse a fiatal test kínálta gyönyöröket. Érzi, ahogy elmélyülnek a félvér sóhajai, ahogy a hátába kapaszkodó ujjacskák körmei olykor határozottabban marnak belé.*
- Ne fogja vissza a hangját, hercegnő *súgja a szőke tincsek közé.* - Hitelesnek kell tűnnie. *Abszurd színjáték, mely önmagát viszi a publikum elé. Nolenar nem zavartatja magát a helyzet logikátlansága miatt. Sőt, meg is könnyíti a kérés teljesítését, ahogy csak tőle telik. Egészen elragadja a mámor. A végén még rákap a félvérek bájaira. Mohón csókolja a fehér keblek rózsáját, aztán csak hagyja, hadd vigye magával a lány testének édes hullámzása, melyre ráerősítve válaszol, míg az ereiben színtiszta kéj nem forr, míg az elméje egészen ki nem ürül az egymást kergető, telhetetlen gondolatoktól. A szőke fürtök közé temeti az arcát, ahogy utolsót feszül. Aztán egy utolsó utánit, és még egyet, míg végül nagy sóhajjal kortyol újra a fülledt levegőből. Hajszoltan szuszog, tenyere még mindig markolja az alabástrom comb finom vonulatát. Nagyot nyel és érzi, hogy teljesen kiszáradt a szája a nem várt élvezetekbe csapó ölelkezésben. A hátára gördül és most igazán hálás érte, hogy mindenféle felelősség nélkül jár ez a légyott. A főzetek meg a holdállás figyelése ősi praktikák, de a természet olykor ezekkel is tréfát űz. Egy félvér szerető viszont nem szolgál ilyesfajta meglepetésekkel, soha. Az elköteleződéssel még ki nem békült élvhajhászok nagy örömére.*
3438. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-30 17:13:53
Üzenet elküldve: 2021-01-30 17:13:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A leány szinte már-már kegyetlennek mondható lassúsággal ringatja csípőjét. Ujjai finoman becézgetik a férfi hasát és mellkasát, néha pedig gyengéden, de annál alattomosabban a combba kapaszkodva marnak. Arcán végigfut egy elégedett mosoly a szavakat hallva, de épp csak egy pillanatra, ugyanis a követelőzően markoló kezeket megérezvén szájába harapva fojt el egy fülledt nyögést. Akármi is vár még rájuk, a fattyú már most tudja, bizony egy kicsit sem bánja, hogy nem penderítette ki Nolenart. Még úgysem, hogy ezzel minden bizonnyal hirtelen az "olyan" leányok nemlétező kategóriájába sodródott.
Amint a másik felül, vágyakozva túr a szőkésbarna tincsek közé, s halk sóhajokkal fogadja a bőrét kóstolgató édes ajkakat. Mohón, de gyengéden harapva a nyakba búcsúzik a férfi közelségétől, ám magánya nem tart sokáig, hamar sóvárgó csókra vonják. A telhetetlen, szenvedélyes mozdulatok közben visszafogottan nyögdécsel a füstös szájra majd ellenkezés nélkül, de nem örvendezve túlzottan hagyja, hogy ismét felülkerekedjenek rajta.*
-Akaratos.
*Fűzne megjegyzést durcásan aljas trónfosztásához, ám mindössze kéjes suttogásként hagyja el a szó rózsaszín ajkait. Kezei a széles vállakba kapaszkodnak, arcát a másik nyakába temeti, néha megízlelve a bőrt, sóhajai közben egyre szaporábbá válnak. Izmai megfeszülnek, körmei lanyhán szántanak barázdákat a háton, ahogy átjárja a kéj, szíve vadul kalapál, mint egy kalitkába zárt kismadár. Persze lelkesen mozog még együtt a férfival, előzékenyen segítve újonnan szerzett szeretőjét a gyönyör kapujához.*
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.30 17:14:29
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A leány szinte már-már kegyetlennek mondható lassúsággal ringatja csípőjét. Ujjai finoman becézgetik a férfi hasát és mellkasát, néha pedig gyengéden, de annál alattomosabban a combba kapaszkodva marnak. Arcán végigfut egy elégedett mosoly a szavakat hallva, de épp csak egy pillanatra, ugyanis a követelőzően markoló kezeket megérezvén szájába harapva fojt el egy fülledt nyögést. Akármi is vár még rájuk, a fattyú már most tudja, bizony egy kicsit sem bánja, hogy nem penderítette ki Nolenart. Még úgysem, hogy ezzel minden bizonnyal hirtelen az "olyan" leányok nemlétező kategóriájába sodródott.
Amint a másik felül, vágyakozva túr a szőkésbarna tincsek közé, s halk sóhajokkal fogadja a bőrét kóstolgató édes ajkakat. Mohón, de gyengéden harapva a nyakba búcsúzik a férfi közelségétől, ám magánya nem tart sokáig, hamar sóvárgó csókra vonják. A telhetetlen, szenvedélyes mozdulatok közben visszafogottan nyögdécsel a füstös szájra majd ellenkezés nélkül, de nem örvendezve túlzottan hagyja, hogy ismét felülkerekedjenek rajta.*
-Akaratos.
*Fűzne megjegyzést durcásan aljas trónfosztásához, ám mindössze kéjes suttogásként hagyja el a szó rózsaszín ajkait. Kezei a széles vállakba kapaszkodnak, arcát a másik nyakába temeti, néha megízlelve a bőrt, sóhajai közben egyre szaporábbá válnak. Izmai megfeszülnek, körmei lanyhán szántanak barázdákat a háton, ahogy átjárja a kéj, szíve vadul kalapál, mint egy kalitkába zárt kismadár. Persze lelkesen mozog még együtt a férfival, előzékenyen segítve újonnan szerzett szeretőjét a gyönyör kapujához.*
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.30 17:14:29
3437. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-30 09:47:30
Üzenet elküldve: 2021-01-30 09:47:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Bár hajtja a hév, azért annyira figyel, hogy észrevegye, mikor a lány fordítani kíván a helyzeten. Hagyja magát. A hátára hengeredik, hogy a félvér kerülhessen fölülre. Igaz, eltávolodni nem engedi magától azt az édes ölet. Nem-nem, azt féltékenyen tartja birtokában. Legalább az egyik kezét mindig a kéjesen ringó csípőn hagyja felügyelőnek, míg a másikkal egyéb kellemes helyeken simít.*
- Ha előre tudom, hogy ilyen kellemes társaság... *sóhajt és emeli a csípőjét a kéjek egy hullámhegyén e kényelmes ringatózásban, de a mondat végére csupán elnyújtott, elégedett nyögés kerül, és őszintén, nem is biztos, hogy bármi mást szánt volna oda. Tenyerei ilyenkor követelőzőn markolnak a lány fenekére, s húzzák magához szeretőjét. Egy kicsit próbálja lehűteni magát, hogy teret adjon a félvérnek, de nem megy maradéktalanul. Ezért persze aligha ítélné el bárki. Felül, hogy ízlelhesse, haraphassa azokat a tejfehér keblecskéket, meg a porcelánbőrű nyakat és a puha ajkakat. Aztán visszafekszik, mielőtt elragadtatná magát. Mélyeket lélegezve igyekszik engedelmes alattvaló lenni a szőke hercegnő uradalmában. Ez eléggé gyenge lábakon álló ötlet egy tengerésztől, aki nem is olyan rég tért vissza egy hosszú hajóútról. Tartja magát, amíg tudja, de aztán ahogy csókra húzza a lányt és a csípője helyet kap, már nem tudja visszafogni magát a gyorsabb, szenvedélyesebb ütemtől. Hamarosan fordít is a kicsikén, ismét a hátára döntve őt, hogy kedve szerint hajtsa az élvezetek eme kivételes, ünnepi szekerét. Általában egészen más típust szokott ágyba vinni. Még önmagát is meglepi, milyen ingerlően hat rá az elfek éteri báját bőven megörökölt félvér.*
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Bár hajtja a hév, azért annyira figyel, hogy észrevegye, mikor a lány fordítani kíván a helyzeten. Hagyja magát. A hátára hengeredik, hogy a félvér kerülhessen fölülre. Igaz, eltávolodni nem engedi magától azt az édes ölet. Nem-nem, azt féltékenyen tartja birtokában. Legalább az egyik kezét mindig a kéjesen ringó csípőn hagyja felügyelőnek, míg a másikkal egyéb kellemes helyeken simít.*
- Ha előre tudom, hogy ilyen kellemes társaság... *sóhajt és emeli a csípőjét a kéjek egy hullámhegyén e kényelmes ringatózásban, de a mondat végére csupán elnyújtott, elégedett nyögés kerül, és őszintén, nem is biztos, hogy bármi mást szánt volna oda. Tenyerei ilyenkor követelőzőn markolnak a lány fenekére, s húzzák magához szeretőjét. Egy kicsit próbálja lehűteni magát, hogy teret adjon a félvérnek, de nem megy maradéktalanul. Ezért persze aligha ítélné el bárki. Felül, hogy ízlelhesse, haraphassa azokat a tejfehér keblecskéket, meg a porcelánbőrű nyakat és a puha ajkakat. Aztán visszafekszik, mielőtt elragadtatná magát. Mélyeket lélegezve igyekszik engedelmes alattvaló lenni a szőke hercegnő uradalmában. Ez eléggé gyenge lábakon álló ötlet egy tengerésztől, aki nem is olyan rég tért vissza egy hosszú hajóútról. Tartja magát, amíg tudja, de aztán ahogy csókra húzza a lányt és a csípője helyet kap, már nem tudja visszafogni magát a gyorsabb, szenvedélyesebb ütemtől. Hamarosan fordít is a kicsikén, ismét a hátára döntve őt, hogy kedve szerint hajtsa az élvezetek eme kivételes, ünnepi szekerét. Általában egészen más típust szokott ágyba vinni. Még önmagát is meglepi, milyen ingerlően hat rá az elfek éteri báját bőven megörökölt félvér.*
3436. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-29 11:35:08
Üzenet elküldve: 2021-01-29 11:35:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő sötétebb oldala//
*Nem lepődik meg azon, hogy az ork könnyedén olvas mozdulataiból, s hamar kitalálja, miféle szerepet is tölthet be a társadalomban a nő. Igaza van, gyilkos ő, egy éjszakai vadász, s talán valóban nem kell túl nagy erőfeszítés egy élet kioltásához, főleg, ha igyekszik elkerülni a harcot, s lesből, árnyként, gyorsan lecsapni.
De ha az ork legalább akkora emberismerettel rendelkezne, mint önbizalommal, bizonyára észrevenné a gyanúsan élettelen tekintetet, s a pajzsként felöltött hidegség mögött megbúvó kongó ürességet. Egy gyilkosnál mindez talán különösen veszélyes összhangot alkothat, hiszen az ilyen szörnyetegek képesek igazán hatékonyan ölni.
Nem igazán érzékeli, hogy a férfi őt igyekszik megbántani s kigúnyolni, vagy legalábbis nem veszi magára sem az éles szavakat, sem a bugyuta, gúnyosnak szánt vigyort. Az érzelmek kicsit olyanok számára, mint egy kisgyereknek valami vaskos, régi kódex. A képekből talán felfog valamit, de a nagy része értelmezhetetlen maszlag. S megtanulhatna olvasni, de túl sok energia, és amúgy sem érdeklik a könyvek, más pályára szánta az élet.*
- Miért kéne jobban foglalkozniuk velem?
*Ragadja meg a legkevésbé lényeges dolgot az ork hím sértegető szavaiból, mintha csak ki akarná figurázni a sértődött pattogást.
Kérdése ezúttal viszont némi érdeklődést tükröz, mintha valóban kíváncsi lenne a többség számára nevetségesen egyértelmű válaszra. Ő viszont nem egészen látja a logikai összefüggést a mondatok mögött, egyik pillanatban sértegetni próbálják, aztán úgy tűnik, mintha tanácsot akarnának adni, végül pedig a magánélete lesz a téma. Ha többet járna társaságba, valószínű megértené a gúny és értelmetlen személyeskedés mibenlétét, s nem akadna fenn egy ilyen apróságon. S lehet, hogy most az ork vagy teljesen idiótának fogja nézni, esetleg röhög egy jóízűt, vagy elkezd ráébredni, hogy akivel összehozta a szerencsétlen sors, bizonyos értelemben egy tapasztalatlan kisgyerek, legalábbis a szociális készségei megrekedtek valami nagyon kezdeti stádiumban.*
~Vajon tényleg a figyelemfelkeltés lenne ezzel a célom?~
*Maga sem tudja, mit miért csinál pontosan, s ez a gondolat okoz neki egy kis kényelmetlenséget, mert nem szeret zsákutcába szorulni, főleg, ha saját maga miatt kerül oda. Azt már megszokta, hogy nem érti a körülötte lévőket, de hogy saját magával kapcsolatban ne értsen valamit, az idegen, és egyben kellemetlen.*
~Ne pazarold rá az időd, lenne jobb dolgod is. Menj el, s felejtsd el ezt a találkozást.~
*Józan énje már menekülne a szituációból, de nem az esetleges harctól való félelem miatt.*
~Öld meg. Fesd be a vérével a Kikötőt. Megérdemli.~
*Hallja megint a sötétebb hangot, s érzi, hogy önkéntelenül megfeszülnek izmai. Igyekszik egy mélyebb levegőt venni, s öklének erős összeszorításába ölni a túlcsorduló energiákat. Kívülről úgy tűnhet, mintha ugrani készülne egy ragadozó, Pedig csak az uralmat akarja visszaszerezni saját teste felett, hogy megakadályozza az indokolatlan és súlyosabb végkimenetelű jelenet rendezését.*
- Elnézést.
*Csúszik ki végül ajkai között a jelen helyzetben meglepő és váratlan szó, amit mintha nehezen és erőtlenül tudott volna csak kipréselni torkából. Ideje távoznia, talán a választ sem érdemes megvárnia. Feje zsong, egy vékony hajszál választja csak el realitásának elvesztésétől, és az őrülettől. Magányra, sötétre, és hidegre van szüksége.*
//A kikötő sötétebb oldala//
*Nem lepődik meg azon, hogy az ork könnyedén olvas mozdulataiból, s hamar kitalálja, miféle szerepet is tölthet be a társadalomban a nő. Igaza van, gyilkos ő, egy éjszakai vadász, s talán valóban nem kell túl nagy erőfeszítés egy élet kioltásához, főleg, ha igyekszik elkerülni a harcot, s lesből, árnyként, gyorsan lecsapni.
De ha az ork legalább akkora emberismerettel rendelkezne, mint önbizalommal, bizonyára észrevenné a gyanúsan élettelen tekintetet, s a pajzsként felöltött hidegség mögött megbúvó kongó ürességet. Egy gyilkosnál mindez talán különösen veszélyes összhangot alkothat, hiszen az ilyen szörnyetegek képesek igazán hatékonyan ölni.
Nem igazán érzékeli, hogy a férfi őt igyekszik megbántani s kigúnyolni, vagy legalábbis nem veszi magára sem az éles szavakat, sem a bugyuta, gúnyosnak szánt vigyort. Az érzelmek kicsit olyanok számára, mint egy kisgyereknek valami vaskos, régi kódex. A képekből talán felfog valamit, de a nagy része értelmezhetetlen maszlag. S megtanulhatna olvasni, de túl sok energia, és amúgy sem érdeklik a könyvek, más pályára szánta az élet.*
- Miért kéne jobban foglalkozniuk velem?
*Ragadja meg a legkevésbé lényeges dolgot az ork hím sértegető szavaiból, mintha csak ki akarná figurázni a sértődött pattogást.
Kérdése ezúttal viszont némi érdeklődést tükröz, mintha valóban kíváncsi lenne a többség számára nevetségesen egyértelmű válaszra. Ő viszont nem egészen látja a logikai összefüggést a mondatok mögött, egyik pillanatban sértegetni próbálják, aztán úgy tűnik, mintha tanácsot akarnának adni, végül pedig a magánélete lesz a téma. Ha többet járna társaságba, valószínű megértené a gúny és értelmetlen személyeskedés mibenlétét, s nem akadna fenn egy ilyen apróságon. S lehet, hogy most az ork vagy teljesen idiótának fogja nézni, esetleg röhög egy jóízűt, vagy elkezd ráébredni, hogy akivel összehozta a szerencsétlen sors, bizonyos értelemben egy tapasztalatlan kisgyerek, legalábbis a szociális készségei megrekedtek valami nagyon kezdeti stádiumban.*
~Vajon tényleg a figyelemfelkeltés lenne ezzel a célom?~
*Maga sem tudja, mit miért csinál pontosan, s ez a gondolat okoz neki egy kis kényelmetlenséget, mert nem szeret zsákutcába szorulni, főleg, ha saját maga miatt kerül oda. Azt már megszokta, hogy nem érti a körülötte lévőket, de hogy saját magával kapcsolatban ne értsen valamit, az idegen, és egyben kellemetlen.*
~Ne pazarold rá az időd, lenne jobb dolgod is. Menj el, s felejtsd el ezt a találkozást.~
*Józan énje már menekülne a szituációból, de nem az esetleges harctól való félelem miatt.*
~Öld meg. Fesd be a vérével a Kikötőt. Megérdemli.~
*Hallja megint a sötétebb hangot, s érzi, hogy önkéntelenül megfeszülnek izmai. Igyekszik egy mélyebb levegőt venni, s öklének erős összeszorításába ölni a túlcsorduló energiákat. Kívülről úgy tűnhet, mintha ugrani készülne egy ragadozó, Pedig csak az uralmat akarja visszaszerezni saját teste felett, hogy megakadályozza az indokolatlan és súlyosabb végkimenetelű jelenet rendezését.*
- Elnézést.
*Csúszik ki végül ajkai között a jelen helyzetben meglepő és váratlan szó, amit mintha nehezen és erőtlenül tudott volna csak kipréselni torkából. Ideje távoznia, talán a választ sem érdemes megvárnia. Feje zsong, egy vékony hajszál választja csak el realitásának elvesztésétől, és az őrülettől. Magányra, sötétre, és hidegre van szüksége.*
3435. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-28 20:25:43
Üzenet elküldve: 2021-01-28 20:25:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gazemberségből kitűnő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Vasborda lelkesedése nem csökken a második elutasításra sem. Megvonja a vállát, és elpakolja a holmiját. *
- Olyan dolgokat árulok, amiket a piacon nem kap meg, drága uraság. De ha nem, hát nem. Öreg vagyok, nem hülye. Értem én, ha nem kell valami, keeheehee. * Leheli jellegzetes nevetését a mondat végére. Ugyan csodálkozva néz a másikra, de nem kommentálja az italra tett megjegyzését. Az öreg gnómnak mindegy, csak legyen benne alkohol, de ne túl sok. Sebfertőtlenítő nyers szeszt azért nem inna. Persze hígítva már annál inkább. *
- Nem csak feltalálok, kegyelmes úr. Gyógyítok is. * Bizonygatja az öreg, majd a kezére pillant. * Ezért a tiszta kéz. A tanítóm úgy tartotta, hogy a seb olyan, mint a torok, a test egy nyílása, amibe csak tiszta dolgot tesz az ember. Elvégre, a pinába se túrunk bele turhás kézzel, keeheehee. * Nevet fel az öreg gnóm a remek hasonlaton. *
- Azóta is tartom magam mindenhez, amit tanított. Mondjuk amúgy se turháznék pinába, keeheehee. * Nevet még hangosabban, és szomjasan megnyalja a száját. Inna még, ez látszik rajta. Érkezik is az ajánlat, csillog is a gnóm szeme. *
- Drága uraság, csókoljam a kezét, igazán nagylelkű. Azt mondják, a Rumos rumjánál nincsenek jobb. Csak ez hozza haza a tengerészeket, tartják. * Bólogat vadul, mert érzi ő, hogy szerencsés, amiért a fickóba botlott. *
- Szoktam hát. Keverek én minden félét, még a levest is, keeheehee. Bájitalok is, ha megfizetik, mert a bájital nem olcsó dolog. * Csillan éhesen a szeme. Reméli, hogy erre megy ki a játék, és lehúzhatja a másikat egy kis arannyal. *
//Gazemberségből kitűnő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Vasborda lelkesedése nem csökken a második elutasításra sem. Megvonja a vállát, és elpakolja a holmiját. *
- Olyan dolgokat árulok, amiket a piacon nem kap meg, drága uraság. De ha nem, hát nem. Öreg vagyok, nem hülye. Értem én, ha nem kell valami, keeheehee. * Leheli jellegzetes nevetését a mondat végére. Ugyan csodálkozva néz a másikra, de nem kommentálja az italra tett megjegyzését. Az öreg gnómnak mindegy, csak legyen benne alkohol, de ne túl sok. Sebfertőtlenítő nyers szeszt azért nem inna. Persze hígítva már annál inkább. *
- Nem csak feltalálok, kegyelmes úr. Gyógyítok is. * Bizonygatja az öreg, majd a kezére pillant. * Ezért a tiszta kéz. A tanítóm úgy tartotta, hogy a seb olyan, mint a torok, a test egy nyílása, amibe csak tiszta dolgot tesz az ember. Elvégre, a pinába se túrunk bele turhás kézzel, keeheehee. * Nevet fel az öreg gnóm a remek hasonlaton. *
- Azóta is tartom magam mindenhez, amit tanított. Mondjuk amúgy se turháznék pinába, keeheehee. * Nevet még hangosabban, és szomjasan megnyalja a száját. Inna még, ez látszik rajta. Érkezik is az ajánlat, csillog is a gnóm szeme. *
- Drága uraság, csókoljam a kezét, igazán nagylelkű. Azt mondják, a Rumos rumjánál nincsenek jobb. Csak ez hozza haza a tengerészeket, tartják. * Bólogat vadul, mert érzi ő, hogy szerencsés, amiért a fickóba botlott. *
- Szoktam hát. Keverek én minden félét, még a levest is, keeheehee. Bájitalok is, ha megfizetik, mert a bájital nem olcsó dolog. * Csillan éhesen a szeme. Reméli, hogy erre megy ki a játék, és lehúzhatja a másikat egy kis arannyal. *
3434. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-28 13:54:00
Üzenet elküldve: 2021-01-28 13:54:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A kikötő sötétebb oldala//
*Érdekes.
A mélységi szuka szavai (mert hogy nőstény, az innen már egész nyilvánvaló, ahogy a könnyű köpeny alól előtűnő puha, olajfekete bőrvért is elárul egy s mást rátarti viselőjéről) , legyenek bár jegesek és borzongatók, mint a legkeményebb tél dere, őt egyre kevésbé borzongatják, sőt. A hűvös kivagyiság, szinte hencegő él egyre ismerősebbé teszik számára a másikat, langyba oltva vérének imént még oly hirtelen felforrt hevét, és a lobbanó indulat helyett jól megfontolt okot szolgáltatva rá, hogy gondosan ügyeljen, ne engedje óvatlanul kartávolságon belül.*
- Ismerem a fajtád, gyilkos... *Hagyja helyben nagyzoló, felelőtlen ingerkedését, hangjában immár inkább valami lemondó, sőt, szánakozó, ám sziklaszilárd tényszerűséggel. A szifu is mindig így emlegette a fiatal, forróvérű elveszetteket, akik két-három, vagy öt vagy hat vagy tíz életet kioltva már mind a vén Kaszás hollószárnyú, mindenható ujjainak képzelték magukat, és pengeélű pávatollaikat úgy kellették lépten-nyomon, hogy az bármilyen baromfiudvarban kiérdemelte volna nekik a díszkappan címét. Pedig ölni könnyű. Gyilkolni a legegyszerűbb barom is tud, a mérges galóca és a szakácsné egyaránt - evvel kérkedni az egyszerű lelkek kicsinyes, maszturbatív öncsalása.
Mindez persze nem jelenti, hogy lebecsülné a véres kezű árnyat, vagy képességeit, ám a dacos kölyök-póz, az eltúlzott, léha nemtörődömségben tetszelgő viselkedés arról hamar meggyőzi, hogy a fiatal mélységi nem Prtianes gyűlölt mestereinek véréből való.
Csak egy egyszerű üregi.*
- ...és rühellem is, de semmi személyes.
*Szemeiben ismét kénsárga fény villan, ám már nem az indulat, mint a józan mérlegelés és szándék figyelmeztető szikrája, míg szájsarkában a mosoly megint egy árnyalattal gúnyosabbá, vagy inkább lenézőbbé görbül.
Az eddig ölében őrizgetett kis üstöt a pörkölttel szintén szép lassan emeli föl, és helyezi az asztalra, a törött kanál mellé, miközben jobbja már a derekánál övére fűzött bőrtarsoly csatjánál matat, egy apró gyújtós-szelencét és némi dohánykeveréket kaparva onnan a tenyerébe.*
- Mindenesetre talán jobb, ha megjegyzel olyan apróságokat, mint a tiszta víz és a szappan. *Sandít Reyraára még, mielőtt gondosan nekiállna megtömködni a nyakából laza bőrzsinegen mellére lógó kis tajtékpipát, somolyából ítélve teljes tudatában annak, hogy milyen visszás, mikor négynapos büdösen épp ő osztogat perszonálhigiéniai tippeket az ezüstszeműnek.*
- Akkor talán a hímek is szívesebben foglalkoznak majd veled, és nem érzed majd szükségét, hogy vadidegeneknek játszd meg magad egy lepukkant kocsmában.
A hozzászólás írója (Ördögvigyor War'gaur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.28 13:55:01
//A kikötő sötétebb oldala//
*Érdekes.
A mélységi szuka szavai (mert hogy nőstény, az innen már egész nyilvánvaló, ahogy a könnyű köpeny alól előtűnő puha, olajfekete bőrvért is elárul egy s mást rátarti viselőjéről) , legyenek bár jegesek és borzongatók, mint a legkeményebb tél dere, őt egyre kevésbé borzongatják, sőt. A hűvös kivagyiság, szinte hencegő él egyre ismerősebbé teszik számára a másikat, langyba oltva vérének imént még oly hirtelen felforrt hevét, és a lobbanó indulat helyett jól megfontolt okot szolgáltatva rá, hogy gondosan ügyeljen, ne engedje óvatlanul kartávolságon belül.*
- Ismerem a fajtád, gyilkos... *Hagyja helyben nagyzoló, felelőtlen ingerkedését, hangjában immár inkább valami lemondó, sőt, szánakozó, ám sziklaszilárd tényszerűséggel. A szifu is mindig így emlegette a fiatal, forróvérű elveszetteket, akik két-három, vagy öt vagy hat vagy tíz életet kioltva már mind a vén Kaszás hollószárnyú, mindenható ujjainak képzelték magukat, és pengeélű pávatollaikat úgy kellették lépten-nyomon, hogy az bármilyen baromfiudvarban kiérdemelte volna nekik a díszkappan címét. Pedig ölni könnyű. Gyilkolni a legegyszerűbb barom is tud, a mérges galóca és a szakácsné egyaránt - evvel kérkedni az egyszerű lelkek kicsinyes, maszturbatív öncsalása.
Mindez persze nem jelenti, hogy lebecsülné a véres kezű árnyat, vagy képességeit, ám a dacos kölyök-póz, az eltúlzott, léha nemtörődömségben tetszelgő viselkedés arról hamar meggyőzi, hogy a fiatal mélységi nem Prtianes gyűlölt mestereinek véréből való.
Csak egy egyszerű üregi.*
- ...és rühellem is, de semmi személyes.
*Szemeiben ismét kénsárga fény villan, ám már nem az indulat, mint a józan mérlegelés és szándék figyelmeztető szikrája, míg szájsarkában a mosoly megint egy árnyalattal gúnyosabbá, vagy inkább lenézőbbé görbül.
Az eddig ölében őrizgetett kis üstöt a pörkölttel szintén szép lassan emeli föl, és helyezi az asztalra, a törött kanál mellé, miközben jobbja már a derekánál övére fűzött bőrtarsoly csatjánál matat, egy apró gyújtós-szelencét és némi dohánykeveréket kaparva onnan a tenyerébe.*
- Mindenesetre talán jobb, ha megjegyzel olyan apróságokat, mint a tiszta víz és a szappan. *Sandít Reyraára még, mielőtt gondosan nekiállna megtömködni a nyakából laza bőrzsinegen mellére lógó kis tajtékpipát, somolyából ítélve teljes tudatában annak, hogy milyen visszás, mikor négynapos büdösen épp ő osztogat perszonálhigiéniai tippeket az ezüstszeműnek.*
- Akkor talán a hímek is szívesebben foglalkoznak majd veled, és nem érzed majd szükségét, hogy vadidegeneknek játszd meg magad egy lepukkant kocsmában.
A hozzászólás írója (Ördögvigyor War'gaur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.28 13:55:01
3433. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-28 07:56:37
Üzenet elküldve: 2021-01-28 07:56:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Gazemberségből kitűnő//
*Vasborda elképzelése nem helytelen, hiszen Xidros igencsak szereti ha igaza van, a helyeslés pedig megtámogatja egyébként is méretes egóját.
A kabát árát nem szívesen firtatná, különösen nem a Rumosban, azt pedig igazán senkinek sem kell tudnia, hogy valójában igen csekély árat fizetett érte és csupán szerencséje volt, mint az életében igen sokszor. Ennek is köszönheti, hogy most itt beszélgethet a gnómmal szörnyűbbnél szörnyűbb italokat kóstolva.*
- Köszönöm, most nem tartok rá igényt. Ha vásárolni akarnék, akkor a piacra mentem volna.
*Vasborda kezdi kicsit fárasztani is, de uralkodik magán, és a hozott borba kóstol. Az elején még igen gyorsan igyekszik lenyelni, hogy kevesebbet érezze az ital ízét, de egy pár korty után már nem siet annyira.*
~ Megszokhatóan rossz. ~
- Ifjú koromra emlékeztet, akkor ittam ilyet. Csoda, hogy még nem hullott ki a hajam tőle.
*És még meg sem őszült túlzottan. Az istenek igen kegyesek vele ha az öregedésről van szó, de Xidros ezt annak tudja be, hogy a ifjú és szép hölgyek megfiatalítják.*
- Feltaláló. Csakugyan? Akkor hát ezért a tiszta kéz?
*Talán tovább töprengene ezen, ha nem döbbentené meg éppen Vasborda akár már lenyűgözőnek is nevezhető teljesítménye. Annyira megdöbben, hogy egy picit tátva is marad szája.*
- Úgy látom egy fogadó is kevés ilyen szomjúsághoz. Ha annyira óhajtja, akkor rendelek magának. Mit szeretne?
*Rövid szünetet tart amíg a gnóm eldönti, hogy töményet vagy mást kérne esetleg, addig ő visszakanyarodik egy korábbi kijelentésre.*
- Mást is szokott kevergetni? Mondjuk bájitalokat?
//Gazemberségből kitűnő//
*Vasborda elképzelése nem helytelen, hiszen Xidros igencsak szereti ha igaza van, a helyeslés pedig megtámogatja egyébként is méretes egóját.
A kabát árát nem szívesen firtatná, különösen nem a Rumosban, azt pedig igazán senkinek sem kell tudnia, hogy valójában igen csekély árat fizetett érte és csupán szerencséje volt, mint az életében igen sokszor. Ennek is köszönheti, hogy most itt beszélgethet a gnómmal szörnyűbbnél szörnyűbb italokat kóstolva.*
- Köszönöm, most nem tartok rá igényt. Ha vásárolni akarnék, akkor a piacra mentem volna.
*Vasborda kezdi kicsit fárasztani is, de uralkodik magán, és a hozott borba kóstol. Az elején még igen gyorsan igyekszik lenyelni, hogy kevesebbet érezze az ital ízét, de egy pár korty után már nem siet annyira.*
~ Megszokhatóan rossz. ~
- Ifjú koromra emlékeztet, akkor ittam ilyet. Csoda, hogy még nem hullott ki a hajam tőle.
*És még meg sem őszült túlzottan. Az istenek igen kegyesek vele ha az öregedésről van szó, de Xidros ezt annak tudja be, hogy a ifjú és szép hölgyek megfiatalítják.*
- Feltaláló. Csakugyan? Akkor hát ezért a tiszta kéz?
*Talán tovább töprengene ezen, ha nem döbbentené meg éppen Vasborda akár már lenyűgözőnek is nevezhető teljesítménye. Annyira megdöbben, hogy egy picit tátva is marad szája.*
- Úgy látom egy fogadó is kevés ilyen szomjúsághoz. Ha annyira óhajtja, akkor rendelek magának. Mit szeretne?
*Rövid szünetet tart amíg a gnóm eldönti, hogy töményet vagy mást kérne esetleg, addig ő visszakanyarodik egy korábbi kijelentésre.*
- Mást is szokott kevergetni? Mondjuk bájitalokat?
3432. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-28 00:37:53
Üzenet elküldve: 2021-01-28 00:37:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A gazember pimaszsága még csal az arcára egy színlelt felháborodást. Igazán megérdemelné, hogy az odalent elhangzott sértegetések közül a félvér legalább egyet a fejéhez vágjon, de ezen gondolata szinte egy pillanat alatt szertefoszlik. Az ajkak éhesen tapadnak az övére majd vándorolnak az imént még oly galádul figyelmen kívül hagyott nyakára. Az ő kezei sem tétlenkednek, elmerülnek a dús, szőkésbarna tincsekben, szorgalmasan fedezik fel a fedetlen felsőtestet, egészen addig, míg lassan az ágyra nem fekszenek. Kínzóan hosszúnak tűnik az a pár másodperc, míg a férfi végre megszabadul nadrágjától. Vágyakozó pillantásokkal figyeli a műveletet, hogy aztán türelmetlenül fonja lábait a csípő köré, s halk, elfojtott nyögéssel üdvözölje egymásra találásukat. Ujjai a hát finom bőrére simulnak majd erőtlenül karmolnak, amint a férfi mozogni kezd. Visszafogott sóhajok, a fülében dübörgő vér és hevesen dobogó szíve szolgáltatja az aláfestést szenvedélyes táncukhoz, melyet eredetileg nem is tervezett eljárni. Egy pillanatra megfeledkezik arról, hogy a másik még a nevét sem tudja, arról is, hogy valószínűleg egyébként is elfelejtené pár nap múlva. Csuklói megfeszülnek a markoló kezek alatt, tehetetlenségében szürke tekintetét a Nolenaréba fúrja, s fülledten elsuttogja a nevét.
Ha a másik nem ellenkezik, a félvér hamarosan felé kerekedik, ráérősen ringva hajol a rumízű ajkakhoz, hogy újra beléjük kóstolhasson.*
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A gazember pimaszsága még csal az arcára egy színlelt felháborodást. Igazán megérdemelné, hogy az odalent elhangzott sértegetések közül a félvér legalább egyet a fejéhez vágjon, de ezen gondolata szinte egy pillanat alatt szertefoszlik. Az ajkak éhesen tapadnak az övére majd vándorolnak az imént még oly galádul figyelmen kívül hagyott nyakára. Az ő kezei sem tétlenkednek, elmerülnek a dús, szőkésbarna tincsekben, szorgalmasan fedezik fel a fedetlen felsőtestet, egészen addig, míg lassan az ágyra nem fekszenek. Kínzóan hosszúnak tűnik az a pár másodperc, míg a férfi végre megszabadul nadrágjától. Vágyakozó pillantásokkal figyeli a műveletet, hogy aztán türelmetlenül fonja lábait a csípő köré, s halk, elfojtott nyögéssel üdvözölje egymásra találásukat. Ujjai a hát finom bőrére simulnak majd erőtlenül karmolnak, amint a férfi mozogni kezd. Visszafogott sóhajok, a fülében dübörgő vér és hevesen dobogó szíve szolgáltatja az aláfestést szenvedélyes táncukhoz, melyet eredetileg nem is tervezett eljárni. Egy pillanatra megfeledkezik arról, hogy a másik még a nevét sem tudja, arról is, hogy valószínűleg egyébként is elfelejtené pár nap múlva. Csuklói megfeszülnek a markoló kezek alatt, tehetetlenségében szürke tekintetét a Nolenaréba fúrja, s fülledten elsuttogja a nevét.
Ha a másik nem ellenkezik, a félvér hamarosan felé kerekedik, ráérősen ringva hajol a rumízű ajkakhoz, hogy újra beléjük kóstolhasson.*
3431. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-27 20:09:43
Üzenet elküldve: 2021-01-27 20:09:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő sötétebb oldala//
*Talán minden sokkal egyszerűbb és gyorsabb lenne, ha nem szentelne több figyelmet az orknak, s csak nyugodtan tovább sétáljon, bort kortyolgatva találjon valami csendes, üres sarkot, ahol meghúzódhat. Igen, valószínűleg ez lenne a logikus és egyben elkerülő magatartás, Reyraa nem az a nyilvánosan hangos és balhékedvelő személyiség, s a sértődés is ismeretlen fogalom számára, hiszen a szavak nem valók egyébre, mint lényeges információk közlésére. Minden egyéb jelentésük mellékes, és totálisan érdektelen.
De mégsem megy tovább, s nem az motiválja a maradásban, hogy mindenképp konfrontálódjon a nyelvét bátran eleresztő orkkal. Felkelti az érdeklődését ez az alak, ki akarja deríteni, mégis kicsoda ez az idegen, s mire fel van akkora bátorsága, ami talán inkább meggondolatlanság. Talán valami friss bandatag lenne? Vannak vele mások is? De ehhez meg gyanúsan egyedül ül, akik valami nagyobb szervezethez tartoznak, ritkán mozognak egyedül, s főleg ritkán hívják fel magukra az olyan árnyék és sötétség szülte lények figyelmét, mint Reyraa.*
- Milyen előzékeny. Kár, hogy nem egészen a te súlycsoportod vagyok. De ne aggódj, csak akkor bántok másokat, ha busásan megfizetnek érte.
*A férfi mellett áll meg, s fejét enyhén oldalra fordítva ejti ki a fagyosan semleges, mindenféle érzelmektől mentes szavakat. Ez a természetellenes hidegség szinte mindenkinek megfoghatatlanul idegennek hat, általában zavarja jönnek tőle, vagy indokolatlanul idegesek lesznek, akiket az a szerencsétlenség ér, hogy szóba elegyednek a mélységivel.
Ő is pár rövid, tapasztalt és gyakorlatias pillantással felméri a másikat, s kétség sem fér hozzá, fajából adódóan nagydarab hústoronnyal van dolga. Bizonyára van benne erő, s fizikailag erősebb a nőnél, aki vékony, szálkásan izmos alkatával aligha szállhatna versenybe az orkkal, ha pusztán csak erőnlétről van szó. De nem inog meg saját képességeibe vetett bizalma, s bár fogalma sincs, milyenek az ork harctéri tapasztalatai, az már egy általános törvényszerűség, hogy pont kisebb termete, vékonyabb tagjai miatt valószínűleg gyorsabb, s ezt megfelelő tapasztalattal és tudással könnyen az előnyére tudja fordítani.*
- Jó, hogy eszembe juttattad. Hajlamos vagyok megfeledkezni ilyen apróságokról.
*Emeli maga elé kezeit, s kíváncsian mustrálja vértől koszos ujjait. Erről a nagy sietségben megfeledkezett, bár fegyvereit sikerült letisztítania, addig már nem jutott el, hogy lemossa magáról a kikötő mocskát.*
~Ne hagyd, hogy ennyire semmibe vegyenek, ennél te több vagy. Tipord el. Tüntesd el. Öld meg.~
*Hallja a fejében azt a jól ismert hangot, ami oly sokszor megszólal, s bár legtöbbször nem vesz róla tudomást, harchelyzetben sokszor átengedi az irányítást ennek a valaminek. Lehetne akár ösztönnek nevezni, de ahhoz túl hangos és intenzív. Ő csak egyszerűen Szörnynek hívja, s igyekszik együtt élni vele.*
~Nem, nem rendezek itt jelenetet. Nem biztos, hogy jó fényt vetne rám egy indokolatlan verekedés.~
//A kikötő sötétebb oldala//
*Talán minden sokkal egyszerűbb és gyorsabb lenne, ha nem szentelne több figyelmet az orknak, s csak nyugodtan tovább sétáljon, bort kortyolgatva találjon valami csendes, üres sarkot, ahol meghúzódhat. Igen, valószínűleg ez lenne a logikus és egyben elkerülő magatartás, Reyraa nem az a nyilvánosan hangos és balhékedvelő személyiség, s a sértődés is ismeretlen fogalom számára, hiszen a szavak nem valók egyébre, mint lényeges információk közlésére. Minden egyéb jelentésük mellékes, és totálisan érdektelen.
De mégsem megy tovább, s nem az motiválja a maradásban, hogy mindenképp konfrontálódjon a nyelvét bátran eleresztő orkkal. Felkelti az érdeklődését ez az alak, ki akarja deríteni, mégis kicsoda ez az idegen, s mire fel van akkora bátorsága, ami talán inkább meggondolatlanság. Talán valami friss bandatag lenne? Vannak vele mások is? De ehhez meg gyanúsan egyedül ül, akik valami nagyobb szervezethez tartoznak, ritkán mozognak egyedül, s főleg ritkán hívják fel magukra az olyan árnyék és sötétség szülte lények figyelmét, mint Reyraa.*
- Milyen előzékeny. Kár, hogy nem egészen a te súlycsoportod vagyok. De ne aggódj, csak akkor bántok másokat, ha busásan megfizetnek érte.
*A férfi mellett áll meg, s fejét enyhén oldalra fordítva ejti ki a fagyosan semleges, mindenféle érzelmektől mentes szavakat. Ez a természetellenes hidegség szinte mindenkinek megfoghatatlanul idegennek hat, általában zavarja jönnek tőle, vagy indokolatlanul idegesek lesznek, akiket az a szerencsétlenség ér, hogy szóba elegyednek a mélységivel.
Ő is pár rövid, tapasztalt és gyakorlatias pillantással felméri a másikat, s kétség sem fér hozzá, fajából adódóan nagydarab hústoronnyal van dolga. Bizonyára van benne erő, s fizikailag erősebb a nőnél, aki vékony, szálkásan izmos alkatával aligha szállhatna versenybe az orkkal, ha pusztán csak erőnlétről van szó. De nem inog meg saját képességeibe vetett bizalma, s bár fogalma sincs, milyenek az ork harctéri tapasztalatai, az már egy általános törvényszerűség, hogy pont kisebb termete, vékonyabb tagjai miatt valószínűleg gyorsabb, s ezt megfelelő tapasztalattal és tudással könnyen az előnyére tudja fordítani.*
- Jó, hogy eszembe juttattad. Hajlamos vagyok megfeledkezni ilyen apróságokról.
*Emeli maga elé kezeit, s kíváncsian mustrálja vértől koszos ujjait. Erről a nagy sietségben megfeledkezett, bár fegyvereit sikerült letisztítania, addig már nem jutott el, hogy lemossa magáról a kikötő mocskát.*
~Ne hagyd, hogy ennyire semmibe vegyenek, ennél te több vagy. Tipord el. Tüntesd el. Öld meg.~
*Hallja a fejében azt a jól ismert hangot, ami oly sokszor megszólal, s bár legtöbbször nem vesz róla tudomást, harchelyzetben sokszor átengedi az irányítást ennek a valaminek. Lehetne akár ösztönnek nevezni, de ahhoz túl hangos és intenzív. Ő csak egyszerűen Szörnynek hívja, s igyekszik együtt élni vele.*
~Nem, nem rendezek itt jelenetet. Nem biztos, hogy jó fényt vetne rám egy indokolatlan verekedés.~
3430. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-27 18:04:06
Üzenet elküldve: 2021-01-27 18:04:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- A nevét majd megsúgja nekem, ha szeretné *mondja szemtelen magabiztossággal.* - De addig is, hercegnő *nem derül ki, akart-e még valamit mondani vagy immár csak a tetteket szánja arra, hogy beszéljenek. A szőke tincsek közé túr és a lány ajkainak se kell tovább ácsingózni a csókra. Megkapják, de bizony, hogy meg. Nolen mohón falja a puha bőrt, az édes szájacskán és a hamvas nyakon is. Tenyerei birtokba veszik a pőre teremtés alakját, s máris hajol fölé. Hajol fölé, az ágyra döntve a félvért. Mire az ágynemű hűvöse éri a hátát, Nolenar már a csípője köré is igazította a fehér combokat. Ritmusra mozdul, pedig még csak kapkodva bontakozik a nadrágjából. Sosem gondolta volna, hogy egy ilyen lány így lázba tudja hozni. Őrülten kívánja, s ha nem állítja meg semmi, el is merül a tálcán kínált gyönyörökben. Az alkohol alattomosan kapaszkodó mámora szenvedélyesen ölelkezik össze a pajzán örömökkel, már ha a sors nem löki ki kegyéből.
Mintha meredek domboldalon száguldó szekéren ülne. Épp csak találkozott a pimasz teremtéssel, máris a bőrén érzi a meztelen bőrét és kéjt sóhajt az ajkára. És még a nevét se tudja. Az is lehet, hogy az a valahányadik kupica rum már rég fejbe verte és most ezt a valószínűtlen, buja álmot alussza az egyik asztalra, vagy asztal alá borulva. Ez mind felmerülhetne benne, ha nem épp az töltené el minden gondolatát, hogy egészen birtokba vegye a kívánatos testet. Marka a vékony csuklókra fog, élvezettel méri végig feslett-szende hercegnőjét, de az ütemet nem töri meg közben. A határozott taktus nem ereszt, bár van, hogy vált. Hol így, hol úgy.*
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- A nevét majd megsúgja nekem, ha szeretné *mondja szemtelen magabiztossággal.* - De addig is, hercegnő *nem derül ki, akart-e még valamit mondani vagy immár csak a tetteket szánja arra, hogy beszéljenek. A szőke tincsek közé túr és a lány ajkainak se kell tovább ácsingózni a csókra. Megkapják, de bizony, hogy meg. Nolen mohón falja a puha bőrt, az édes szájacskán és a hamvas nyakon is. Tenyerei birtokba veszik a pőre teremtés alakját, s máris hajol fölé. Hajol fölé, az ágyra döntve a félvért. Mire az ágynemű hűvöse éri a hátát, Nolenar már a csípője köré is igazította a fehér combokat. Ritmusra mozdul, pedig még csak kapkodva bontakozik a nadrágjából. Sosem gondolta volna, hogy egy ilyen lány így lázba tudja hozni. Őrülten kívánja, s ha nem állítja meg semmi, el is merül a tálcán kínált gyönyörökben. Az alkohol alattomosan kapaszkodó mámora szenvedélyesen ölelkezik össze a pajzán örömökkel, már ha a sors nem löki ki kegyéből.
Mintha meredek domboldalon száguldó szekéren ülne. Épp csak találkozott a pimasz teremtéssel, máris a bőrén érzi a meztelen bőrét és kéjt sóhajt az ajkára. És még a nevét se tudja. Az is lehet, hogy az a valahányadik kupica rum már rég fejbe verte és most ezt a valószínűtlen, buja álmot alussza az egyik asztalra, vagy asztal alá borulva. Ez mind felmerülhetne benne, ha nem épp az töltené el minden gondolatát, hogy egészen birtokba vegye a kívánatos testet. Marka a vékony csuklókra fog, élvezettel méri végig feslett-szende hercegnőjét, de az ütemet nem töri meg közben. A határozott taktus nem ereszt, bár van, hogy vált. Hol így, hol úgy.*
3429. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-27 05:00:42
Üzenet elküldve: 2021-01-27 05:00:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Kellemes borzongás fut végig hátán, megérezvén a forró lehelet fuvallatát fedetlen bőrén. Arra vár, hogy a férfi ajkaival is illesse nyakát, ha már ilyen nagylelkűen felkínálta neki, de az kihagyva a remek lehetőséget a fűzővel kezd el foglalatoskodni. Mozdulatai rutinosak, ahogy azt egy efféle gazembertől elvárná az ember, a félvér biztosra veszi, hogy számtalan nőt szabadított már meg ruháitól. Valószínűleg több tíz hölgy -bele sem mer gondolni, hogy talán annál is több- várakozott ugyanígy, s talán ugyanitt a szakavatott kezekre. Jól tudja, hogy el kellene borzadnia, vagy legalább is haloványan zavarnia kellene, elvégre a nőket valami érthetetlen okból érdekli az ilyesmi. Talán szeretik azt képzelni, hogy mások, hogy talán egy fokkal különlegesebbek, mint az előzőek, Alyt viszont ezek a dolgok mélységesen hidegen hagyják. Ahogy ruhája lehull a padlóra, immáron meztelenül találja magát szembe a férfival. Nem pironkodik, nem jön zavarba egy hangyányit sem, a szende kislányos szégyenlősség valami olyan, amit sohasem tudhatott magáénak, legfeljebb a mímelés szintjén. Az éhes pillantásokat figyelve különös késztetést érez arra, hogy közölje, egyébként ő nem "olyan" lány, de leküzdi az ingert, bizonyára nevetségesen hangzana, hisz valószínűleg számtalan hölgyemény szájából hallhatta már ezeket a szavakat. És egyébként sem biztos már benne, hogy nem "olyan", elvégre itt ácsorog ruhátlanul a másikkal szemben.
Követve a lépteket lassan hátrál, mindvégig a mandulavágású szemeket figyelve, hogy aztán az ágy előtt követlenül még megálljon egy pillanatra.*
-Ugyan, mit érdekli az magát, Nolenar? Hisz még a nevem sem tudja.
*Duruzsolja halkan, hangjában nem csendül sértettség, csupán szája sarkában bujkáló halovány mosollyal közli a száraz tényeket. Kezei a csupasz mellkasra simulnak majd a nyak felé kószálnak, hogy végre közelebb vonhassa magához a férfit, s sóvárogva keresse puha ajkait.*
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Kellemes borzongás fut végig hátán, megérezvén a forró lehelet fuvallatát fedetlen bőrén. Arra vár, hogy a férfi ajkaival is illesse nyakát, ha már ilyen nagylelkűen felkínálta neki, de az kihagyva a remek lehetőséget a fűzővel kezd el foglalatoskodni. Mozdulatai rutinosak, ahogy azt egy efféle gazembertől elvárná az ember, a félvér biztosra veszi, hogy számtalan nőt szabadított már meg ruháitól. Valószínűleg több tíz hölgy -bele sem mer gondolni, hogy talán annál is több- várakozott ugyanígy, s talán ugyanitt a szakavatott kezekre. Jól tudja, hogy el kellene borzadnia, vagy legalább is haloványan zavarnia kellene, elvégre a nőket valami érthetetlen okból érdekli az ilyesmi. Talán szeretik azt képzelni, hogy mások, hogy talán egy fokkal különlegesebbek, mint az előzőek, Alyt viszont ezek a dolgok mélységesen hidegen hagyják. Ahogy ruhája lehull a padlóra, immáron meztelenül találja magát szembe a férfival. Nem pironkodik, nem jön zavarba egy hangyányit sem, a szende kislányos szégyenlősség valami olyan, amit sohasem tudhatott magáénak, legfeljebb a mímelés szintjén. Az éhes pillantásokat figyelve különös késztetést érez arra, hogy közölje, egyébként ő nem "olyan" lány, de leküzdi az ingert, bizonyára nevetségesen hangzana, hisz valószínűleg számtalan hölgyemény szájából hallhatta már ezeket a szavakat. És egyébként sem biztos már benne, hogy nem "olyan", elvégre itt ácsorog ruhátlanul a másikkal szemben.
Követve a lépteket lassan hátrál, mindvégig a mandulavágású szemeket figyelve, hogy aztán az ágy előtt követlenül még megálljon egy pillanatra.*
-Ugyan, mit érdekli az magát, Nolenar? Hisz még a nevem sem tudja.
*Duruzsolja halkan, hangjában nem csendül sértettség, csupán szája sarkában bujkáló halovány mosollyal közli a száraz tényeket. Kezei a csupasz mellkasra simulnak majd a nyak felé kószálnak, hogy végre közelebb vonhassa magához a férfit, s sóvárogva keresse puha ajkait.*
3428. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-26 22:44:06
Üzenet elküldve: 2021-01-26 22:44:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A kikötő sötétebb oldala//
//Reyraa//
*Gyűlöli ezt az érzést; mikor körülfonja, torkon ragadja, és nem ereszti...
~Éld meg. Értsd meg. Oldd fel.~ szól a szifu szava, zöngéiben a mindenség kristály-harmóniája zsong.
~Oldozd el!~ hörög a félszemű sámán, Warg nyálhabtól vert nyögése sóhaj csak a pusztai éjszaka végtelen csillagtengere alatt.
~OLDOZD EL!~ A hang méregtől csöpögő csáprágó, nyolc bíbor szem, nyolc ezüstpelyhes ízelt láb, teste maga a sötétség.
Karmos manccsal mar a szemek közé - és ezerszín álomkígyó tekeredik rá, pikkelye fényes szitakötő-szárny, ölelése vakít, körülfonja, torkon ragadja, és nem ereszti... míg ő akkorát nem vág a homloka közepébe, hogy az ökle is belereccsen.
Nem az ökle reccsen. Csak a kanál, épp, mikor az éles nyelvű idegen ujjai végigperegnek az asztal lapján.
Ő mindaddig mozdulatlanul, csupán izzó szemeivel követi a karcsú árnyat, könnyed mozgásának minden részletére ügyelve: a kekec riposzt nyomán (Sértés? Ugyan. Előbb háborog majd a tenger, mert valaki sósnak találja nevezni...) támadást nem vár, izmai mégis pattanásig feszülnek, már csak a hanglejtés hanyag tónusaitól is.*
- Hát megbámultál. Jó.
*Morgása egész halk, torokhangú, fojtott és távoli, mint a közelítő vihar moraja egy fülledt nyári délutánon.*
- Most mehetsz, és ígérem, nem esik bajod.
*Sárga szemei most először szakadnak el az ezüstös íriszektől, egy pillantással felmérve közelről is a karcsú, izmos alakot, miközben jobbja lassan megemelkedik, hogy a markában kettőbe roppant evőeszköz maradékát két ujja közé csippentve, olyas szellőlágy óvatossággal helyezze nyugalomra a kocsmaasztal ravatalán, mint papírból hajtott, halott lepkét.*
- Az étvágyam már sikerült elvenned, de hasonló jókat kívánok... Talán evés előtt a kezed azért megmoshatnád.
*Fogai közt szűrt mondandója végét hangos, tán eltúlzott horkantás jelzi, ahogy a finom, szürke ujjak rozsdafoltjairól pillantása visszatalál a mélységi higanyfényű szemeihez, miközben hüvelyknyi agyarai tövén szájsarkába álnok, gúnyos félmosoly görbül.*
//A kikötő sötétebb oldala//
//Reyraa//
*Gyűlöli ezt az érzést; mikor körülfonja, torkon ragadja, és nem ereszti...
~Éld meg. Értsd meg. Oldd fel.~ szól a szifu szava, zöngéiben a mindenség kristály-harmóniája zsong.
~Oldozd el!~ hörög a félszemű sámán, Warg nyálhabtól vert nyögése sóhaj csak a pusztai éjszaka végtelen csillagtengere alatt.
~OLDOZD EL!~ A hang méregtől csöpögő csáprágó, nyolc bíbor szem, nyolc ezüstpelyhes ízelt láb, teste maga a sötétség.
Karmos manccsal mar a szemek közé - és ezerszín álomkígyó tekeredik rá, pikkelye fényes szitakötő-szárny, ölelése vakít, körülfonja, torkon ragadja, és nem ereszti... míg ő akkorát nem vág a homloka közepébe, hogy az ökle is belereccsen.
Nem az ökle reccsen. Csak a kanál, épp, mikor az éles nyelvű idegen ujjai végigperegnek az asztal lapján.
Ő mindaddig mozdulatlanul, csupán izzó szemeivel követi a karcsú árnyat, könnyed mozgásának minden részletére ügyelve: a kekec riposzt nyomán (Sértés? Ugyan. Előbb háborog majd a tenger, mert valaki sósnak találja nevezni...) támadást nem vár, izmai mégis pattanásig feszülnek, már csak a hanglejtés hanyag tónusaitól is.*
- Hát megbámultál. Jó.
*Morgása egész halk, torokhangú, fojtott és távoli, mint a közelítő vihar moraja egy fülledt nyári délutánon.*
- Most mehetsz, és ígérem, nem esik bajod.
*Sárga szemei most először szakadnak el az ezüstös íriszektől, egy pillantással felmérve közelről is a karcsú, izmos alakot, miközben jobbja lassan megemelkedik, hogy a markában kettőbe roppant evőeszköz maradékát két ujja közé csippentve, olyas szellőlágy óvatossággal helyezze nyugalomra a kocsmaasztal ravatalán, mint papírból hajtott, halott lepkét.*
- Az étvágyam már sikerült elvenned, de hasonló jókat kívánok... Talán evés előtt a kezed azért megmoshatnád.
*Fogai közt szűrt mondandója végét hangos, tán eltúlzott horkantás jelzi, ahogy a finom, szürke ujjak rozsdafoltjairól pillantása visszatalál a mélységi higanyfényű szemeihez, miközben hüvelyknyi agyarai tövén szájsarkába álnok, gúnyos félmosoly görbül.*
3427. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-26 20:37:10
Üzenet elküldve: 2021-01-26 20:37:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gazemberségből kitűnő//
- Mindennek megvan az oka, jó uram, mindennek megvan. Tökéletesen látja ezt. * Biztosítja Vasborda a férfit, mert olyannak, aki csak úgy meghívja, nem szokott ellent mondani. Úgy tapasztalta, hogy a helyeselések számával egyenesen arányos az ingyen korsók száma. *
- Nem csodálom, hogy szereti, drága úr, nagyon szép, páratlan kabát. Bizonyosan drága volt, he? * Csillannak éhesen a mohó szemek, de hamar eltűnik a tekintet az ábrázatáról, hiszen Xid közelebb húzza magához az említett szövetet. *
- Ugyan kérem, a szag nem probléma! * Biztosítja az öreg gnóm, és gyorsan elő kap egy másik fiolát, amiben rózsaszínes ital folydogál. Ennek már nem húzza ki a kupakját. *
- Nagyon finom rózsavirág kivonatom van, eredeti, ha gondolja olcsón az öné lehet. A hölgyek imádják, én mondom, még a vérüket is felpezsdíti. Pár csepp ebből a fürdővízbe, és egész este hálálkodni fog magának. Becsület szavamat adom rá. * Bólogat a férfi, tukmálva a másikra az állítólagos rózsavilág kivonatot. Persze vigyáz rá, hogy nehogy elvegyék tőle, amíg nem lát pénzt, és a dugaszt sem hagyja, hogy bárki megpróbálja kihúzni. De miért kételkedne akárki is a híres Rhalkumn állításaiban. *
- Szoktam hát, mindenfélét keverek én. Nem látszik rajtam, de nagy feltaláló vagyok. * Bólogat mohón a férfi, aki nem tudja levenni a tekintetét a két pohárról. Ők is ketten vannak, a poharak is, ez pedig számára csak egyet jelenthet. De nem mozdul még, mert tudja, hogy sokan nem szeretik, ha elhamarkodott döntéseket hoz. *
- Hogyne kérném! * Csodálkozik a másikra, mint a kisgyerekre, aki butaságot kérdez. Hirtelen dönti hátra a fejét, és gigája csak úgy mozog, ahogy ízlelés nélkül leküldi az italt. *
- Na és a másikat, azt ki issza meg, ha az uraságnak nem ízlik? * Teszi fel a kérdést, ahogy megtörli a száját. Bár nem kínálták hellyel, de azért kihúzza az egyik széket, egyértelműen arra készül, hogy leüljön. Ráadásul az említett pohár mellé. *
//Gazemberségből kitűnő//
- Mindennek megvan az oka, jó uram, mindennek megvan. Tökéletesen látja ezt. * Biztosítja Vasborda a férfit, mert olyannak, aki csak úgy meghívja, nem szokott ellent mondani. Úgy tapasztalta, hogy a helyeselések számával egyenesen arányos az ingyen korsók száma. *
- Nem csodálom, hogy szereti, drága úr, nagyon szép, páratlan kabát. Bizonyosan drága volt, he? * Csillannak éhesen a mohó szemek, de hamar eltűnik a tekintet az ábrázatáról, hiszen Xid közelebb húzza magához az említett szövetet. *
- Ugyan kérem, a szag nem probléma! * Biztosítja az öreg gnóm, és gyorsan elő kap egy másik fiolát, amiben rózsaszínes ital folydogál. Ennek már nem húzza ki a kupakját. *
- Nagyon finom rózsavirág kivonatom van, eredeti, ha gondolja olcsón az öné lehet. A hölgyek imádják, én mondom, még a vérüket is felpezsdíti. Pár csepp ebből a fürdővízbe, és egész este hálálkodni fog magának. Becsület szavamat adom rá. * Bólogat a férfi, tukmálva a másikra az állítólagos rózsavilág kivonatot. Persze vigyáz rá, hogy nehogy elvegyék tőle, amíg nem lát pénzt, és a dugaszt sem hagyja, hogy bárki megpróbálja kihúzni. De miért kételkedne akárki is a híres Rhalkumn állításaiban. *
- Szoktam hát, mindenfélét keverek én. Nem látszik rajtam, de nagy feltaláló vagyok. * Bólogat mohón a férfi, aki nem tudja levenni a tekintetét a két pohárról. Ők is ketten vannak, a poharak is, ez pedig számára csak egyet jelenthet. De nem mozdul még, mert tudja, hogy sokan nem szeretik, ha elhamarkodott döntéseket hoz. *
- Hogyne kérném! * Csodálkozik a másikra, mint a kisgyerekre, aki butaságot kérdez. Hirtelen dönti hátra a fejét, és gigája csak úgy mozog, ahogy ízlelés nélkül leküldi az italt. *
- Na és a másikat, azt ki issza meg, ha az uraságnak nem ízlik? * Teszi fel a kérdést, ahogy megtörli a száját. Bár nem kínálták hellyel, de azért kihúzza az egyik széket, egyértelműen arra készül, hogy leüljön. Ráadásul az említett pohár mellé. *
3426. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-26 18:19:20
Üzenet elküldve: 2021-01-26 18:19:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
*Megmosolyogja magában a megszólítást. Aki egy olyan apa árnyékában nő fel, mint az övé, az valahol mindig csak "kölyök" meg "fiú" marad. Talán majd mikorra ősz szálaktól lesz deres a halántéka és a vonásait is megkeményítik a kor barázdái, majd akkorra lekopik róla ez az érzés. A fene tudja. Ez most nem alkalmas hely sem idő arra, hogy ezen elmélkedjen. Az alkohol pökhendi úrhatnámságot csal a legszerényebb férfiba is olykor. Szó se róla, Nolenart még életében nem vádolták meg szerénységgel. Igen, most felettébb kéjes belesüppedni a Nagy Velasco'rra titulusba. Még az állát is megemeli kissé, míg a karcsú ujjak az ingét gombolják. Méltán érzi magát a fosztogatásra meghívott martalóc furcsa, de nagyon is kényelmes szerepében. Ingerő, izgalmasan védtelen ez az őt vetkőztető titokzatos hercegnő. Ha tudna másra figyelni, megfordulna a fejében, hogy ezt az egészet a cimborái szervezték meg neki. Holnap ünnepelné születése napját, ha a sok nyakába szakadt teendő közt egyáltalán eszébe jutna e jeles esemény. A naptárnál viszont most érzékibb dolgokon jár az esze. A köpenyétől idő közben megszabadult lány alakjából így már jóval többet látni, főleg, miután a hamvas vállacskáról előre söpri a szőke fürtöket.
Nolen nem szól semmit, csak mögé lép. Mélyen a tüdejébe szívja a lány nyakának bódító illatát. Minden ösztöne arra húzza, hogy ölelje magához, hogy falva csókolja a szabadon hagyott porcikákat, de a Velasco'rra hátrál egy lépést. Épp csak annyit, hogy nekilásson megoldani a fűzőt. Határozott rántásokkal lazítja meg a szalagokat, de szakszerűen. Felmerülhet a vád, hogy átkozottul sok ilyet kibonthatott már. Engedi a földre hullani a ruhát, s egyszersmind maga felé fordítja a lecsupaszított hercegnőt, de nem méri végig kéjenc vigyorral. A pillantásába fúrja a sajátját. Lassan közelítve kényszeríti az ágy felé hátrálni a félvért.*
- Cudar hideg van odakint. Még meghűlne, ha csak úgy magácskára tárnám az ablakot. Nem venném a lelkemre. Megérti, ugye?
*A kísértés, ami ellenállhatatlan farkasvigyorával az erény fölé hajolva elvárja a megbocsátást, mielőtt felemészti.*
//Alymeidha, Nolenar//
*Megmosolyogja magában a megszólítást. Aki egy olyan apa árnyékában nő fel, mint az övé, az valahol mindig csak "kölyök" meg "fiú" marad. Talán majd mikorra ősz szálaktól lesz deres a halántéka és a vonásait is megkeményítik a kor barázdái, majd akkorra lekopik róla ez az érzés. A fene tudja. Ez most nem alkalmas hely sem idő arra, hogy ezen elmélkedjen. Az alkohol pökhendi úrhatnámságot csal a legszerényebb férfiba is olykor. Szó se róla, Nolenart még életében nem vádolták meg szerénységgel. Igen, most felettébb kéjes belesüppedni a Nagy Velasco'rra titulusba. Még az állát is megemeli kissé, míg a karcsú ujjak az ingét gombolják. Méltán érzi magát a fosztogatásra meghívott martalóc furcsa, de nagyon is kényelmes szerepében. Ingerő, izgalmasan védtelen ez az őt vetkőztető titokzatos hercegnő. Ha tudna másra figyelni, megfordulna a fejében, hogy ezt az egészet a cimborái szervezték meg neki. Holnap ünnepelné születése napját, ha a sok nyakába szakadt teendő közt egyáltalán eszébe jutna e jeles esemény. A naptárnál viszont most érzékibb dolgokon jár az esze. A köpenyétől idő közben megszabadult lány alakjából így már jóval többet látni, főleg, miután a hamvas vállacskáról előre söpri a szőke fürtöket.
Nolen nem szól semmit, csak mögé lép. Mélyen a tüdejébe szívja a lány nyakának bódító illatát. Minden ösztöne arra húzza, hogy ölelje magához, hogy falva csókolja a szabadon hagyott porcikákat, de a Velasco'rra hátrál egy lépést. Épp csak annyit, hogy nekilásson megoldani a fűzőt. Határozott rántásokkal lazítja meg a szalagokat, de szakszerűen. Felmerülhet a vád, hogy átkozottul sok ilyet kibonthatott már. Engedi a földre hullani a ruhát, s egyszersmind maga felé fordítja a lecsupaszított hercegnőt, de nem méri végig kéjenc vigyorral. A pillantásába fúrja a sajátját. Lassan közelítve kényszeríti az ágy felé hátrálni a félvért.*
- Cudar hideg van odakint. Még meghűlne, ha csak úgy magácskára tárnám az ablakot. Nem venném a lelkemre. Megérti, ugye?
*A kísértés, ami ellenállhatatlan farkasvigyorával az erény fölé hajolva elvárja a megbocsátást, mielőtt felemészti.*
3425. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-26 14:45:58
Üzenet elküldve: 2021-01-26 14:45:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
*A férfi, bár szavak szintjén ügyesen, könnyedén kikerüli a válaszadást, szemei őszintén felelnek. Ahogy pillantásaik összeölelkeznek, a félvér valódi sóvárgást lát az íriszekben, felfedezése nyomán pedig hirtelen forróság önti el arcát, s mellkasát. Az ing dolgára felelni sem tud már, a közeledő ajkak érintésére lehunyja szemét, folytatásra vágyva, de már megint gyalázatos módon rászedik. Ez a hosszú türelemjáték lassan már kezdi megőrjíteni, de minden áron nyerni akar, ha pedig ehhez neki is aljas eszközökhöz kell folyamodnia, hát legyen. Bosszúsan simít végig a harapás nyomán hüvelykjével majd míg a férfi a kandallóval babrál, egy rozoga szekrényen támaszkodva várakozik. Végigpillant Nolenaron, s próbál valami taszító dolgot találni rajta, valami apró kis fogódzót, hátha még képes lesz kipenderíteni őt, de egyszerűen nem lel semmit. Szeretne hátrálni, mikor a másik végül felegyenesedik és felé lép, de már nincs hová, a férfi felé magasodva érinti meg őt gyengéden, Aly pedig alig láthatóan nyel egyet. A vágyakozó tekintetbe fúrja sajátját, kezei a sokat emlegetett ingre vándorol.*
-A nagy Velasco'rra gondolom be akarná hajtani rajtam az adósságom.
*Súgja, közben ártatlan pillantással lassan, s türelmesen gombolni kezdi a ruhadarabot.*
-Nem finomkodna, csak mohón elvenné, ami szerinte jár.
*Ujjai gyengéden cirógatva az immár fedetlen bőrt a vállak felé vándorolnak, hogy kibújtathassa a másikat a kényes anyagból, amit végül gondosan összehajtva rak le a szekrény tetejére.*
-Hogy is szólt az egyezség?
*Elmélkedik hangosan, szende pillantásokkal majd hátat fordít kísérőjének. Hosszú szőke haját előre simítja, s tálcán kínálja ruhája fűzőjét Nolenarnak.*
-Bár, ha gondolja, még mindig kimászhat az ablakon.
//Alymeidha, Nolenar//
*A férfi, bár szavak szintjén ügyesen, könnyedén kikerüli a válaszadást, szemei őszintén felelnek. Ahogy pillantásaik összeölelkeznek, a félvér valódi sóvárgást lát az íriszekben, felfedezése nyomán pedig hirtelen forróság önti el arcát, s mellkasát. Az ing dolgára felelni sem tud már, a közeledő ajkak érintésére lehunyja szemét, folytatásra vágyva, de már megint gyalázatos módon rászedik. Ez a hosszú türelemjáték lassan már kezdi megőrjíteni, de minden áron nyerni akar, ha pedig ehhez neki is aljas eszközökhöz kell folyamodnia, hát legyen. Bosszúsan simít végig a harapás nyomán hüvelykjével majd míg a férfi a kandallóval babrál, egy rozoga szekrényen támaszkodva várakozik. Végigpillant Nolenaron, s próbál valami taszító dolgot találni rajta, valami apró kis fogódzót, hátha még képes lesz kipenderíteni őt, de egyszerűen nem lel semmit. Szeretne hátrálni, mikor a másik végül felegyenesedik és felé lép, de már nincs hová, a férfi felé magasodva érinti meg őt gyengéden, Aly pedig alig láthatóan nyel egyet. A vágyakozó tekintetbe fúrja sajátját, kezei a sokat emlegetett ingre vándorol.*
-A nagy Velasco'rra gondolom be akarná hajtani rajtam az adósságom.
*Súgja, közben ártatlan pillantással lassan, s türelmesen gombolni kezdi a ruhadarabot.*
-Nem finomkodna, csak mohón elvenné, ami szerinte jár.
*Ujjai gyengéden cirógatva az immár fedetlen bőrt a vállak felé vándorolnak, hogy kibújtathassa a másikat a kényes anyagból, amit végül gondosan összehajtva rak le a szekrény tetejére.*
-Hogy is szólt az egyezség?
*Elmélkedik hangosan, szende pillantásokkal majd hátat fordít kísérőjének. Hosszú szőke haját előre simítja, s tálcán kínálja ruhája fűzőjét Nolenarnak.*
-Bár, ha gondolja, még mindig kimászhat az ablakon.
3424. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-26 09:19:23
Üzenet elküldve: 2021-01-26 09:19:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Gazemberségből kitűnő//
*Kicsit enyhül haragja az "áldott legyen a neve" kijelentés hallatán, mert ez bizony kedvesen cirógatja Xidros önbecsülését, és azt mindenki szereti, de a férfi különösen. El tudná viselni, hogy napjában többször hallja ezt, és nem azért, mert valakinek fizetett egy pohár bort, hanem azért mert felismerik mennyire páratlan jelenség.
Közelebb hajol, hogy kétkedve szemügyre vegye azt az állítólagosan tiszta kezet, és megdöbbenve tapasztalja, hogy bár a gnóm egész lénye taszító, de a kezei valóban makulátlanok. Talán még tisztábbak is mint az övéi, de azokat a kesztyű óvta, így talán egálban vannak.*
- Valóban.
*Látszik, hogy töpreng miként adjon hangot ennek a furcsa észrevételnek.*
- Meglehetősen szokatlan, de feltételezem megvan az oka.
*Szemöldökei kérdőn feljebb vándorolnak, hogy kifejezze érdeklődését azzal a bizonyos okkal szemben.*
- Nem...
~ szükséges. ~
*Mondaná éppen, de Vasborda már serénykedik is, ez pedig egy újabb pont a szokatlanság listáján. Magában megállapítja, hogy valóban mindig tud meglepetést okozni az élet, és ott lelhet kincset ahol más szemetet sejtett.*
- Szeretem azt a kabátot.
*Húzza közelebb magához az említett ruhát.*
- A keveréknek pedig a szaga is árulkodó, nagyra értékelném, ha nem öntené rá.
*Közben asztalán hangosan csattan a két pohár bor, és ahogy megfordul, úgy látja a felszolgáló sem kifejezetten értékeli a szagot.*
- Mást is szokott kevergetni?
*Kérdezi, miközben a Sellővér névre hallgató italért nyúl.
~ Ez paradicsomlé? ~
Merül fel benne a kérdés a sűrűbb folyadék láttán. Belekortyol, de mint a rumosban minden, ez is pusztulat rossz.*
- Ez fantasztikusan borzalmas.
*Meg is kell köszörülje torkát, hogy valamelyest rendezze vonásait.*
- Kéri?
*Ajánlja fel a másiknak az italt azzal, hogy elétolja. Vasborda pont olyannak tűnik, aki nem válogat, és a ház falát is szívesen megrágcsálja időnként.*
//Gazemberségből kitűnő//
*Kicsit enyhül haragja az "áldott legyen a neve" kijelentés hallatán, mert ez bizony kedvesen cirógatja Xidros önbecsülését, és azt mindenki szereti, de a férfi különösen. El tudná viselni, hogy napjában többször hallja ezt, és nem azért, mert valakinek fizetett egy pohár bort, hanem azért mert felismerik mennyire páratlan jelenség.
Közelebb hajol, hogy kétkedve szemügyre vegye azt az állítólagosan tiszta kezet, és megdöbbenve tapasztalja, hogy bár a gnóm egész lénye taszító, de a kezei valóban makulátlanok. Talán még tisztábbak is mint az övéi, de azokat a kesztyű óvta, így talán egálban vannak.*
- Valóban.
*Látszik, hogy töpreng miként adjon hangot ennek a furcsa észrevételnek.*
- Meglehetősen szokatlan, de feltételezem megvan az oka.
*Szemöldökei kérdőn feljebb vándorolnak, hogy kifejezze érdeklődését azzal a bizonyos okkal szemben.*
- Nem...
~ szükséges. ~
*Mondaná éppen, de Vasborda már serénykedik is, ez pedig egy újabb pont a szokatlanság listáján. Magában megállapítja, hogy valóban mindig tud meglepetést okozni az élet, és ott lelhet kincset ahol más szemetet sejtett.*
- Szeretem azt a kabátot.
*Húzza közelebb magához az említett ruhát.*
- A keveréknek pedig a szaga is árulkodó, nagyra értékelném, ha nem öntené rá.
*Közben asztalán hangosan csattan a két pohár bor, és ahogy megfordul, úgy látja a felszolgáló sem kifejezetten értékeli a szagot.*
- Mást is szokott kevergetni?
*Kérdezi, miközben a Sellővér névre hallgató italért nyúl.
~ Ez paradicsomlé? ~
Merül fel benne a kérdés a sűrűbb folyadék láttán. Belekortyol, de mint a rumosban minden, ez is pusztulat rossz.*
- Ez fantasztikusan borzalmas.
*Meg is kell köszörülje torkát, hogy valamelyest rendezze vonásait.*
- Kéri?
*Ajánlja fel a másiknak az italt azzal, hogy elétolja. Vasborda pont olyannak tűnik, aki nem válogat, és a ház falát is szívesen megrágcsálja időnként.*
3423. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-26 08:46:42
Üzenet elküldve: 2021-01-26 08:46:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gazemberségből kitűnő//
* Az öreg lélekben már felkészül arra, hogy mocskos módon el lesz verve, de nem hiába hívják Vasbordának a gnómot. Amennyit rugdosták már a földön fekve, még a csontjain is bőrkeményedés van. Ezt látja az indulatos tekinteten is, épp ezért tárja kerekre szemeit, a nem várt folytatást hallva. *
- Hát miért nem ezzel kezdted, jó uram. Áldott legyen a neved. * Hálálkodik egyből, mosollyal az arcán. Tudja nagyon jól, hogy a kikötői bornak nincsen párja. Olyan savas, és olyan kénes, hogy erősíti a szervezetet, kiírt minden nyavalyát a gyomorból. *
- Hát az én kezem is tiszta, nézd csak meg, fiam. * Teszi még hozzá, és ha Xid rápillant, akkor láthatja, hogy bár tetőtől talpig tiszta kosz a gnóm, a kezei olyan tiszták, mint az egy hatos csecsemő lelkiismerete. *
- De ha úgy gondolod összekoszoltam, lemosom én neked. * Teszi hozzá, és már veszi is elő a táskájából a hozzávalókat. Fura kis üvegcsék csörömpölnek benne, vannak ott bájitalok minden színben, de a gnóm nem ezeket keresi, inkább egy koszos fiolát vesz elő, amiben valami kétes állagú folyadék van. Már ha folyadéknak lehet nevezni azt az üvegcsén keresztül is láthatóan sűrű valamit, ami még folyni sem hajlandó. *
- Én kevertem ezt ki. Úgy oldja a koszt, mint semmi más. Na meg persze a téglát is, de ha vízzel van összekeverve, akkor nem olyan erős. Keeheeheee. * Nevet vidáman, és kihúzza a dugaszt, aminek hatására a három legközelebbi asztalnál fintorogni kezd a Rumosban italozók közössége. Van egy érdekes orrfacsaró bukéja annak, ami benne van, mintha az ork puki találkozna az óriás salakanyaggal, valahol félúton, amikor még egy mélységi is rávizelt egy erősen átvedelt éjszaka után. *
//Gazemberségből kitűnő//
* Az öreg lélekben már felkészül arra, hogy mocskos módon el lesz verve, de nem hiába hívják Vasbordának a gnómot. Amennyit rugdosták már a földön fekve, még a csontjain is bőrkeményedés van. Ezt látja az indulatos tekinteten is, épp ezért tárja kerekre szemeit, a nem várt folytatást hallva. *
- Hát miért nem ezzel kezdted, jó uram. Áldott legyen a neved. * Hálálkodik egyből, mosollyal az arcán. Tudja nagyon jól, hogy a kikötői bornak nincsen párja. Olyan savas, és olyan kénes, hogy erősíti a szervezetet, kiírt minden nyavalyát a gyomorból. *
- Hát az én kezem is tiszta, nézd csak meg, fiam. * Teszi még hozzá, és ha Xid rápillant, akkor láthatja, hogy bár tetőtől talpig tiszta kosz a gnóm, a kezei olyan tiszták, mint az egy hatos csecsemő lelkiismerete. *
- De ha úgy gondolod összekoszoltam, lemosom én neked. * Teszi hozzá, és már veszi is elő a táskájából a hozzávalókat. Fura kis üvegcsék csörömpölnek benne, vannak ott bájitalok minden színben, de a gnóm nem ezeket keresi, inkább egy koszos fiolát vesz elő, amiben valami kétes állagú folyadék van. Már ha folyadéknak lehet nevezni azt az üvegcsén keresztül is láthatóan sűrű valamit, ami még folyni sem hajlandó. *
- Én kevertem ezt ki. Úgy oldja a koszt, mint semmi más. Na meg persze a téglát is, de ha vízzel van összekeverve, akkor nem olyan erős. Keeheeheee. * Nevet vidáman, és kihúzza a dugaszt, aminek hatására a három legközelebbi asztalnál fintorogni kezd a Rumosban italozók közössége. Van egy érdekes orrfacsaró bukéja annak, ami benne van, mintha az ork puki találkozna az óriás salakanyaggal, valahol félúton, amikor még egy mélységi is rávizelt egy erősen átvedelt éjszaka után. *
3422. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-26 08:36:21
Üzenet elküldve: 2021-01-26 08:36:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Gazemberségből kitűnő//
*Xidrost annyira leköti a szomszéd asztalok mustrálása, hogy észre sem veszi amikor a háta mögé kerülnek, főleg egy mozgalmas fogadóban. Ellenben azt igen, hogy kabátja szokatlan erőre tett szert, és makacsul kikíván csúszni háta alól. A férfi megsejti, hogy ez semmi jót nem ígérhet, ezért rögvest székében oldalra fordul testével, és ahogy fejét is abba az irányba kapja megpillantja Vasbordát.
Mi tagadás Xidros cseppet sem boldog, amit megfeszülő állkapcsa is a másik tudtára ad. Némileg igyekszik moderálni magán egy nemesektől ellesett álszent mosollyal, de ellenérzései még így is jól kiolvashatóak pillantásaiból.*
- Nahát, milyen fukarnak hisznek.
*Kezd bele egy panaszos sóhajjal és lemondó fejrázással.*
- pedig a szívem aranyból van, és bizony ha kérnek, akkor én örömmel adok.
*Mutatóujját tanítójellegű óvaintéssel tartja Vasborda arca előtt, mintha csak egy gyermeket igyekezne a modortalanságról leszoktatni.
Idő közben meg is érkezik itala, ami éppen olyan taszítónak tűnik, mint képzelte. Ennek ellenére szívélyesen biccent háláját kifejezően, ugyanakkor szólásra nyitja ajkait.*
- Szeretnék még Bort is rendelni. Kettőt. *Sietve elő is veszi zsebéből a szükséges 12 aranyat.*
- Tessék, ez a magáé. Látja, igazán nincs szükség ezekre a módszerekre. A kabátomhoz pedig ne nyúljon többet, most még tiszta.
*Ez persze túlzás. Ha nem itt lennének, és nem most, akkor valószínűleg megpróbálta volna jól megleckéztetni az öreget, de a kikötő veszélyes vidék, nem akar ellenségeket szerezni akiknek ki tudja hány barátjuk van a közelben.*
- Pont ilyen? Jó rég lehetett.
*Életi még kicsit a nyelvét a másikon, ha már megütni úgysem meri.*
//Gazemberségből kitűnő//
*Xidrost annyira leköti a szomszéd asztalok mustrálása, hogy észre sem veszi amikor a háta mögé kerülnek, főleg egy mozgalmas fogadóban. Ellenben azt igen, hogy kabátja szokatlan erőre tett szert, és makacsul kikíván csúszni háta alól. A férfi megsejti, hogy ez semmi jót nem ígérhet, ezért rögvest székében oldalra fordul testével, és ahogy fejét is abba az irányba kapja megpillantja Vasbordát.
Mi tagadás Xidros cseppet sem boldog, amit megfeszülő állkapcsa is a másik tudtára ad. Némileg igyekszik moderálni magán egy nemesektől ellesett álszent mosollyal, de ellenérzései még így is jól kiolvashatóak pillantásaiból.*
- Nahát, milyen fukarnak hisznek.
*Kezd bele egy panaszos sóhajjal és lemondó fejrázással.*
- pedig a szívem aranyból van, és bizony ha kérnek, akkor én örömmel adok.
*Mutatóujját tanítójellegű óvaintéssel tartja Vasborda arca előtt, mintha csak egy gyermeket igyekezne a modortalanságról leszoktatni.
Idő közben meg is érkezik itala, ami éppen olyan taszítónak tűnik, mint képzelte. Ennek ellenére szívélyesen biccent háláját kifejezően, ugyanakkor szólásra nyitja ajkait.*
- Szeretnék még Bort is rendelni. Kettőt. *Sietve elő is veszi zsebéből a szükséges 12 aranyat.*
- Tessék, ez a magáé. Látja, igazán nincs szükség ezekre a módszerekre. A kabátomhoz pedig ne nyúljon többet, most még tiszta.
*Ez persze túlzás. Ha nem itt lennének, és nem most, akkor valószínűleg megpróbálta volna jól megleckéztetni az öreget, de a kikötő veszélyes vidék, nem akar ellenségeket szerezni akiknek ki tudja hány barátjuk van a közelben.*
- Pont ilyen? Jó rég lehetett.
*Életi még kicsit a nyelvét a másikon, ha már megütni úgysem meri.*
3421. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-26 06:01:48
Üzenet elküldve: 2021-01-26 06:01:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
*Nolen, mielőtt bemenne, a folyosón leveszi az ajtó melletti olajlámpást a falról. Eléggé kiismeri már magát itt, hogy ezzel elkerülje a sötétben tapogatózást, míg a szobában világot gyújt. De nem sieti el. Főleg, hogy a félvér finom alakját csak még éteribbé teszi ez a talányos félhomály. Felmerül benne, hogy talán mégsem volt minden ügyes színjáték. Biztos, hogy nem volt, ez nyilvánvaló, de az más kérdés, hogy a kisasszony meddig menne el. A félrészeg tengerész dilemmája a spicces hercegnővel. Erkölcsi aggályokról beszélni a Kikötőben általában csupán humor forrása az itteniek között. Nolenar is csak pofátlan csúsztatásokkal kerülhetne be a fényes páncélú lovagok közé, ezt bárki megmondhatja, de azért megvan a maga kódexe.*
- Pontosan tudja, mihez lenne kedvem *válaszolja, és felel a pillantása is. Mohón ölelkező vágy parázslik benne. Jobbja az állacska alá simít és megemeli. Tekintete az érzéki ajkak vonalára vándorol. A lélegzete, a vére zubogása, a bőre illata, mind, mind válaszolnak a nyilvánvalóra, de azt a parazsat mégis mintha tökéletes felügyelet alatt tartaná.* - De mi lesz az ingemmel? *A csók helyét üresen hagyja. Szinte üresen. Csupán megcirógatja ajkaival a lányét. Finoman a félvér szájába harap, aztán hátrébb is vonul. Fordul és nekilát, hogy felélessze a kandallóban a tüzet. Megpiszkálja a parazsat és tesz rá az odakészített hasábokból.*
- De ha már kitalálós *mondja ügyködés közben.* - Segíthetne nekem. Én nem vagyok túl jó a lódításban *hazudja szemrebbenés nélkül* -, de ha holnap a komák az ivóból megkérdik, hogy mi történt idefent, nem ártana hitelesen előadnom. *Megvonja a vállát és hátratekint.* - Ha a kisasszony ilyen jó a kitalálósdiban, igazán megtehetne ennyit.
*Leporolja a kezét és felegyenesedve a lány felé fordul.* - Szóval? Mit gondol? Mi történne itt ma este, ha nem lennék úriember? ~És mindketten tudjuk, hogy nem vagyok~ *súgja a tűz fényét tükröző pillantás.* - Meséljen. *Közelebb lép és végigsimít a halovány bőrű nyakon, aztán a dekoltázs finom vonalán halad tovább.*
//Alymeidha, Nolenar//
*Nolen, mielőtt bemenne, a folyosón leveszi az ajtó melletti olajlámpást a falról. Eléggé kiismeri már magát itt, hogy ezzel elkerülje a sötétben tapogatózást, míg a szobában világot gyújt. De nem sieti el. Főleg, hogy a félvér finom alakját csak még éteribbé teszi ez a talányos félhomály. Felmerül benne, hogy talán mégsem volt minden ügyes színjáték. Biztos, hogy nem volt, ez nyilvánvaló, de az más kérdés, hogy a kisasszony meddig menne el. A félrészeg tengerész dilemmája a spicces hercegnővel. Erkölcsi aggályokról beszélni a Kikötőben általában csupán humor forrása az itteniek között. Nolenar is csak pofátlan csúsztatásokkal kerülhetne be a fényes páncélú lovagok közé, ezt bárki megmondhatja, de azért megvan a maga kódexe.*
- Pontosan tudja, mihez lenne kedvem *válaszolja, és felel a pillantása is. Mohón ölelkező vágy parázslik benne. Jobbja az állacska alá simít és megemeli. Tekintete az érzéki ajkak vonalára vándorol. A lélegzete, a vére zubogása, a bőre illata, mind, mind válaszolnak a nyilvánvalóra, de azt a parazsat mégis mintha tökéletes felügyelet alatt tartaná.* - De mi lesz az ingemmel? *A csók helyét üresen hagyja. Szinte üresen. Csupán megcirógatja ajkaival a lányét. Finoman a félvér szájába harap, aztán hátrébb is vonul. Fordul és nekilát, hogy felélessze a kandallóban a tüzet. Megpiszkálja a parazsat és tesz rá az odakészített hasábokból.*
- De ha már kitalálós *mondja ügyködés közben.* - Segíthetne nekem. Én nem vagyok túl jó a lódításban *hazudja szemrebbenés nélkül* -, de ha holnap a komák az ivóból megkérdik, hogy mi történt idefent, nem ártana hitelesen előadnom. *Megvonja a vállát és hátratekint.* - Ha a kisasszony ilyen jó a kitalálósdiban, igazán megtehetne ennyit.
*Leporolja a kezét és felegyenesedve a lány felé fordul.* - Szóval? Mit gondol? Mi történne itt ma este, ha nem lennék úriember? ~És mindketten tudjuk, hogy nem vagyok~ *súgja a tűz fényét tükröző pillantás.* - Meséljen. *Közelebb lép és végigsimít a halovány bőrű nyakon, aztán a dekoltázs finom vonalán halad tovább.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3883-3902