//Második szál//
//Drogg//
- Á, már értem!
*Bólint a baksis magyarázatára.*
- Szóval ajándékok, de nem szívességek.
*Újabb színnel gazdagodik a törpéről kialakuló kép, ezek szerint ért hozzá, hogyan kell megpuhítani a támogatókat. Legalábbis elméletben, mert hiszen a műhelyt elérhetetlennek érzi még.*
- Vagyis itt is pénz kell, hogy pénzed legyen.
*Vonja le a következtetést. Drogg kineveti az elméletét, de Zammiria másként látja a dolgot, a férfi válaszából pedig rájön, hogy elbeszéltek egymás mellett.*
- Kedves Drogg, azt hiszem, félreértettél.
*Felel lágyan.*
- Nem mondtam, hogy pusztán az önbizalom elég lenne, és azt sem, hogy abban légy magabiztos, hogy jó mester vagy. Persze az alapvető feltétel, de ebben nem érzek hiányt nálad.
*Somolyog cinkosan.*
- Fontos, hogy abban is higgy, hogy eléred a célod. Lehetséges, hogy félreértettelek én is, de az volt a benyomásom, hogy ez a bizalom a sikerben egy kicsit ingatag, lemondásra hajló. Mert nincs rá elég pénzed. Elhiszem, hogy így van, és bizony a műhelyhez sok pénz kell, amire még nem látod, honnan lesz fedezet. De használhatod például kereskedői képességeid, hogy meggyőzz másokat. Nem arról, hogy jó mester vagy, mert az nem fogja motiválni őket. Hanem arról, hogy érdemes befektetniük az álmodba, mert attól valamilyen módon jobb lesz nekik. Például, mert rövid időn belül kamatostul visszafizeted, és ezzel gyorsan hasznot hajtasz nekik. Vagy anyagköltségben legyártasz számukra egy nagyobb megbízást. Ezek csak futó ötletek, biztosan számtalan van a tarsolyodban.
*Tárja szét tenyereit, majd ravaszan elmosolyodik.*
- Én is szétnézhetek az ismeretségi körömben. De előbb meg kell győznöd, hogy mindent megtennél az álmodért, és nem csak kifogásokat keresel. Nem állítom, hogy így van.
*Emeli fel a tenyerét védekezőn.*
- Eszemben sincs ilyen sértő dolgot állítani, elhiszem, hogy szenvedsz a korlátoktól. Pontosan tudom, milyen érzés.
*Teszi hozzá komolyan.*
- Na de előbb igyunk!
*Oldódik fel a komolyság egy visszafogott mosolyban. Érdekesnek találja a határozott elképzelést a más fajtabéli nőkről, ez máris tiszteletet ébreszt benne.*
- Ki tudja, elég nagy a tenger, talán törpe Sellők is úsznak benne.
*Somolyog sandán, hiszen csak a fajtáról volt szó, nem arról, hogy kurtizánnal nem kezdene. Figyelmesen hallgatja a felsorolást, hogy mi mindennel foglalkozik a férfi. A sürgetésre halkan nevetve elindul.*
- Jól van, jól van! Ami a foglalkozásodat illeti, szerencsés vagy. Manapság a sok kóbor kalóz és önjelölt kalandor közt alig van olyan, aki igazán ért a mesterségekhez.
*Leereszkednek hát a magaslatról, hátuk mögött hagyva a lassanként csillagokkal pettyeződő alkonyt. A kikötő éjjeli világa lassanként beszivárog a girbe-gurba utcákra, még jó is, hogy akad alkalmi fegyveres kísérete. Kisebb eséllyel kötnek talán bele. A Rumosba érve meleg alkoholszag csapja meg az orrát.*
- Jó estét!
*Köszön visszafogott hangerővel, ahogy szokása, és körbefut a tekintete a jelenlevőkön. Sose tudni, nem lát-e ismerősöket, vagy gyanúsan méregető pillantásokat. Tulajdonképpen az is ismerős dolog.*
- Talán elfoglalhatnánk egy asztalt. Mit szólsz ahhoz?
*Int fejével az egyik falnál állóhoz, s ha Droggnak megfelel, akkor odasétál, és a csuklyát óvatosan hátrahajtja a fejéről, majd kényelmesen elhelyezkedik. Szereti figyelmét arra koncentrálni, aki a társaságában van, de óhatatlan, hogy a környezet iránti ébersége megmaradjon a felszín alatt. Ám már idefele jövet elkezdett egy gondolat motoszkálni benne.*
- Mondd csak, arra nem gondoltál, hogy egy idősebb mesterrel társulj, akinek már van műhelye? Bedolgoznál neki, vevőket szereznél, közben gyűjtögethetnél. Talán még meg is örökölhetnéd, ha szerencsés vagy. De addig is a szakmádat gyakorolnád, vevőkört építenél, támogatókat szereznél, hogy önállósodj.