Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 171 (3401. - 3420. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3420. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-25 22:06:35
Üzenet elküldve: 2021-01-25 22:06:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő sötétebb oldala//
*Észreveszi az ökölbe szoruló kezeket, s egyértelműen látja a szemekben gyúló őszinte és lángoló ellenszenvet. Nem lepődik meg, nem csodálkozik, nem értetlenkedik. Tisztában van vele, hogy mennyien kezelik színtiszta utálattal fajtáját, nem újdonság neki a jelenség. Találkozott már nem egyszer előítéletekkel csordultig feltöltött, indulatos és önuralomnak jócskán híján lévő lelkekkel, s tudta kezelni a helyzetet. Néha elég volt csak egy kellőképpen határozott, szilárd pillantás, máskor talán kicsit eljárt az ökle, de valamilyen úton-módon mindig lerendezte az ilyen nagyobb pofájú, de kisebb bátorságú alakokat.*
- Nekem ugyan nem kell semmi. Csak megbámultalak, mert még nem láttalak errefelé. És az új arcok, legyenek akármilyen ocsmányak, mindig felkeltik érdeklődésemet.
*Szokatlanul, már-már természetellenesen nyugodtnak cseng hangja, s hideg, mintha a fagyos tél süvítene szavaiban. Sérteget, de nem indulatosan, vagy haraggal eltelve. Semlegesen és érzéketlenül, de talán így még élesebb a penge, amit képletesen elhajított az ork felé. De nem ő kezdte, legalábbis kicsit sem érzi magát bűnösnek, csupán az ork saját stílust használta fegyveréül.
Nem ő kezdett indokolatlan sértéseket dobálni, de ha már így alakult, különösebb gyomorgörcs nélkül visszahajít pár kevésbé kedves megjegyzést.
Lassan, ráérősen lépked közelebb, meg nem szakítva a kihívó szemkontaktust, s mikor a másik asztala mellé ér, hosszú ujjaival halk, ráérős dobolásba kezd.*
- Jó étvágyat.
*Formálja meg gondosan a kimért szavakat, mintha csak azt kívánná, akadna meg a torkán az étel, s fulladna meg itt helyben, keserves kínok közt. Még egy gúnyos mosolyt is odabiggyeszt szavai mögé, ezüst szemeiben fenyegető fénnyel.
Vele itt aztán ne merjenek szórakozni, ez az ő felségterülete, jobban ismeri ezt a mocskos és bűzös környéket, mint a saját tenyerét. Legyen bármilyen hatalmas vagy félelmetes ez a jöttment ork, ő bizony nem adja meg azt az örömet neki, hogy megijed. Ölt már nem egy példányt a fajtájából, nem érzi, hogy bármi oka lenne tartani ettől a lénytől. Valószínű megvan az oka utálni a mélységieket, biztosan sokat bántották, vagy nincs túl sok jó tapasztalata velük. De ez az ok nélküli gyűlölködés és feszültség keltés érzékenységre, gyerekességre vall, ami még kevesebb okot ad a félelemre és óvatosságra. Talán Reynek is lenne oka rá, hogy gyűlölje ezt a kevésbé attraktív fajt, okoztak neki néhány maradandó sebhelyet. Ahogy mindenki, még tulajdon népe is kegyetlen és kíméletlen volt, pedig azt hinné az ember, hogy fajtársaikkal elnézőbbek. De a bennfentes, kiképzési kegyben részesült mélységieken kívül mások aligha tudhatják, miből is áll pontosan a több évnyi kemény gyakorlatozás. Nem csak a rabszolgák részesülnek a korbács magasztos jutalmából.*
~Még egy szerencsétlen, aki azt hiszi, többet szenvedett bárkinél...~
//A kikötő sötétebb oldala//
*Észreveszi az ökölbe szoruló kezeket, s egyértelműen látja a szemekben gyúló őszinte és lángoló ellenszenvet. Nem lepődik meg, nem csodálkozik, nem értetlenkedik. Tisztában van vele, hogy mennyien kezelik színtiszta utálattal fajtáját, nem újdonság neki a jelenség. Találkozott már nem egyszer előítéletekkel csordultig feltöltött, indulatos és önuralomnak jócskán híján lévő lelkekkel, s tudta kezelni a helyzetet. Néha elég volt csak egy kellőképpen határozott, szilárd pillantás, máskor talán kicsit eljárt az ökle, de valamilyen úton-módon mindig lerendezte az ilyen nagyobb pofájú, de kisebb bátorságú alakokat.*
- Nekem ugyan nem kell semmi. Csak megbámultalak, mert még nem láttalak errefelé. És az új arcok, legyenek akármilyen ocsmányak, mindig felkeltik érdeklődésemet.
*Szokatlanul, már-már természetellenesen nyugodtnak cseng hangja, s hideg, mintha a fagyos tél süvítene szavaiban. Sérteget, de nem indulatosan, vagy haraggal eltelve. Semlegesen és érzéketlenül, de talán így még élesebb a penge, amit képletesen elhajított az ork felé. De nem ő kezdte, legalábbis kicsit sem érzi magát bűnösnek, csupán az ork saját stílust használta fegyveréül.
Nem ő kezdett indokolatlan sértéseket dobálni, de ha már így alakult, különösebb gyomorgörcs nélkül visszahajít pár kevésbé kedves megjegyzést.
Lassan, ráérősen lépked közelebb, meg nem szakítva a kihívó szemkontaktust, s mikor a másik asztala mellé ér, hosszú ujjaival halk, ráérős dobolásba kezd.*
- Jó étvágyat.
*Formálja meg gondosan a kimért szavakat, mintha csak azt kívánná, akadna meg a torkán az étel, s fulladna meg itt helyben, keserves kínok közt. Még egy gúnyos mosolyt is odabiggyeszt szavai mögé, ezüst szemeiben fenyegető fénnyel.
Vele itt aztán ne merjenek szórakozni, ez az ő felségterülete, jobban ismeri ezt a mocskos és bűzös környéket, mint a saját tenyerét. Legyen bármilyen hatalmas vagy félelmetes ez a jöttment ork, ő bizony nem adja meg azt az örömet neki, hogy megijed. Ölt már nem egy példányt a fajtájából, nem érzi, hogy bármi oka lenne tartani ettől a lénytől. Valószínű megvan az oka utálni a mélységieket, biztosan sokat bántották, vagy nincs túl sok jó tapasztalata velük. De ez az ok nélküli gyűlölködés és feszültség keltés érzékenységre, gyerekességre vall, ami még kevesebb okot ad a félelemre és óvatosságra. Talán Reynek is lenne oka rá, hogy gyűlölje ezt a kevésbé attraktív fajt, okoztak neki néhány maradandó sebhelyet. Ahogy mindenki, még tulajdon népe is kegyetlen és kíméletlen volt, pedig azt hinné az ember, hogy fajtársaikkal elnézőbbek. De a bennfentes, kiképzési kegyben részesült mélységieken kívül mások aligha tudhatják, miből is áll pontosan a több évnyi kemény gyakorlatozás. Nem csak a rabszolgák részesülnek a korbács magasztos jutalmából.*
~Még egy szerencsétlen, aki azt hiszi, többet szenvedett bárkinél...~
3419. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-25 21:15:15
Üzenet elküldve: 2021-01-25 21:15:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A kikötő sötétebb oldala//
//Reyraa//
*A korcsmáros igen jó ember, vagy csak megfontolt és előrelátó: tudja jól, hogy korgó gyomorral a legszolidabb ork sem ideális vendég, ám egy mégoly apró engedménnyel lekenyerezett hústoronyból szükség szerint akár alkalmi házőrző is válhat... Nem sajnálja hát Wargtól a pörkölt sűrűjét, aki őszintén hálás főhajtással fogadja, mikor a kopasz harmadszor is megmeríti kanalát a forró üstben, szinte színültig töltve a számára kiutalt, kisebb bográcsnyi fémtálat.
Zsákmányával aztán meg is indul az asztalhoz, melytől épp az imént rebbent tova a gerlepár az emelet irányába, hogy ott majd nyúlbőrre cseréljék tollaikat (~legalább valakinek jól alakul az este~), kis szerencsével talán még egy-két kortyocskát is hátrahagyva poharaikban, ami jól csúszik majd a fűszeres malacra. A kondérkát itt aztán kényelmesen ölébe veszi, és a mancsában egész aprónak tetsző fakanalat mélyen megmerítve benne, nekilát betömni a gyomrát negyednapja kínzó farkaséhség torkát, mit sem törődve holmi surranó árnyakkal.
A pörkölt felét tisztességgel be is termeli, mire először felpillant, olyasformán mozdítva busa fejét, mint akit bögöly csípett épp nyakon - azon nyomban rátalálva a kámzsa árnya alól őt stírölő hideg, ezüstszín szempárra, mely jó hogy lyukat nem égetett eddig a halántékába. Elsőre el is engedi a dolgot, hisz rég nem lepi meg, ha megbámulják, mikor nagyritkán a városban jár; magát kicsit sem zavartatva lapátol tovább, majd egyszerre megdermed, és lassan, immár egész fejét a sötét, szikár alak felé fordítva méri végig az ismeretlent, miközben önkéntelenül is ökölbe szoruló jobbjában halkan feljajdul a puha fenyőkanál.
Mélységi.
Abban bízott, eleget jött Délnek. Eleget, hogy oly messze kerüljön Pirtianes hírétől is, a bányák és láncok és szöges korbácsok és kegyetlen-szép, rideg, hamuszín mosolyok gondolatától is, hogy itt, a tenger mellett már semmi nem tiporhat igazán a lelkébe... A Licanechi tó hűs vizére gondol, miközben érzi, ahogy mellkasából eleven lángfolyam terjed szét tagjaiban, a Szántóföldek búzatábláit simító könnyű szélre, ahogy felső ajka feszülten megremeg, agyarait kihívóan a lány felé villantva; a Sárkánygerinc roppant, háborítatlan, jeges csúcsaira gondol, ahogy orrlikai kitágulnak, hosszú, mély lélegzettel telítve tüdejét, kitisztítva vérködbe boruló elméjét, hogy ne hagyja, ne érezze, ne szenvedje...
A végtelen fenyvesek havára gondol, és anyjára, akinek soha nem láthatta az arcát.*
- Kell valami, üregi?!
*Hangja érdesen, mélyen reccsen, egy fikarcnyit sem rejtve a benne fortyogó ellenszenvből, mely amúgy az ezüstfényeket kíméletlenül ostromló kénsárga ragadozó-szempár villanásából is egészen nyilvánvaló lesz.*
A hozzászólás írója (Ördögvigyor War'gaur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.25 21:19:30
//A kikötő sötétebb oldala//
//Reyraa//
*A korcsmáros igen jó ember, vagy csak megfontolt és előrelátó: tudja jól, hogy korgó gyomorral a legszolidabb ork sem ideális vendég, ám egy mégoly apró engedménnyel lekenyerezett hústoronyból szükség szerint akár alkalmi házőrző is válhat... Nem sajnálja hát Wargtól a pörkölt sűrűjét, aki őszintén hálás főhajtással fogadja, mikor a kopasz harmadszor is megmeríti kanalát a forró üstben, szinte színültig töltve a számára kiutalt, kisebb bográcsnyi fémtálat.
Zsákmányával aztán meg is indul az asztalhoz, melytől épp az imént rebbent tova a gerlepár az emelet irányába, hogy ott majd nyúlbőrre cseréljék tollaikat (~legalább valakinek jól alakul az este~), kis szerencsével talán még egy-két kortyocskát is hátrahagyva poharaikban, ami jól csúszik majd a fűszeres malacra. A kondérkát itt aztán kényelmesen ölébe veszi, és a mancsában egész aprónak tetsző fakanalat mélyen megmerítve benne, nekilát betömni a gyomrát negyednapja kínzó farkaséhség torkát, mit sem törődve holmi surranó árnyakkal.
A pörkölt felét tisztességgel be is termeli, mire először felpillant, olyasformán mozdítva busa fejét, mint akit bögöly csípett épp nyakon - azon nyomban rátalálva a kámzsa árnya alól őt stírölő hideg, ezüstszín szempárra, mely jó hogy lyukat nem égetett eddig a halántékába. Elsőre el is engedi a dolgot, hisz rég nem lepi meg, ha megbámulják, mikor nagyritkán a városban jár; magát kicsit sem zavartatva lapátol tovább, majd egyszerre megdermed, és lassan, immár egész fejét a sötét, szikár alak felé fordítva méri végig az ismeretlent, miközben önkéntelenül is ökölbe szoruló jobbjában halkan feljajdul a puha fenyőkanál.
Mélységi.
Abban bízott, eleget jött Délnek. Eleget, hogy oly messze kerüljön Pirtianes hírétől is, a bányák és láncok és szöges korbácsok és kegyetlen-szép, rideg, hamuszín mosolyok gondolatától is, hogy itt, a tenger mellett már semmi nem tiporhat igazán a lelkébe... A Licanechi tó hűs vizére gondol, miközben érzi, ahogy mellkasából eleven lángfolyam terjed szét tagjaiban, a Szántóföldek búzatábláit simító könnyű szélre, ahogy felső ajka feszülten megremeg, agyarait kihívóan a lány felé villantva; a Sárkánygerinc roppant, háborítatlan, jeges csúcsaira gondol, ahogy orrlikai kitágulnak, hosszú, mély lélegzettel telítve tüdejét, kitisztítva vérködbe boruló elméjét, hogy ne hagyja, ne érezze, ne szenvedje...
A végtelen fenyvesek havára gondol, és anyjára, akinek soha nem láthatta az arcát.*
- Kell valami, üregi?!
*Hangja érdesen, mélyen reccsen, egy fikarcnyit sem rejtve a benne fortyogó ellenszenvből, mely amúgy az ezüstfényeket kíméletlenül ostromló kénsárga ragadozó-szempár villanásából is egészen nyilvánvaló lesz.*
A hozzászólás írója (Ördögvigyor War'gaur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.25 21:19:30
3418. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-25 16:54:44
Üzenet elküldve: 2021-01-25 16:54:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nolenar//
*Valamiféle megfejthető kifejezésre várva mustrálja a szakállas arcot. Egy pillantásra, egy mosolyra, egy grimaszra, bármire, amibe kapaszkodhat ebben a pillanatban, mert a másik először nem szól semmit, csak a korsójáért nyúl. Arra gondol ez bizonyosan nem jó jel, hisz nem egyezett bele egyből, jól láthatóan mérlegel. Aly pillantásai szomorkássá, csalódottá válnak hallva a sóhajt, lélekben fel is készíti magát az elutasításra. Ám úgy tűnik, pimasz játszadozása mégiscsak sikeresen zárulhat, mert bár nem csempészik fel, a férfi úgy dönt, felkíséri. Elrebeg egy halk köszönömöt még, maga is megissza maradék borát majd felegyenesedik az asztaltól. Bizony úgy lett, ahogy gondolta. Amint feláll és pár lépést tesz máris érzi, hogy járása bizonytalan, haloványan hullámzik a padló, s ez az egyszerre kellemetlen és szórakoztató érzés mosolyt csal az arcára. Tekintete egészen elkalandozik a bent lévőkön, miközben volt asztaltársa a szoba dolgát intézi, a félvér a részeg arcokat figyelve azon elmélkedik, vajon, ha egyedül maradt volna, melyik kötött volna belé először. Persze így ittasan mind ártalmatlan gazfickónak tűnik, olyan állapotban vannak már, egy jól irányzott lökéssel bizonyára felborulnának, mint egy üres hordó. Kapatos magabiztossággal állapítja meg, hogy itt a férfi nélkül sem lett volna semmi gond, egészen addig, míg szemeivel nem lel egy sebhelyes arcú, félszemű alakra, mert akkor bizony rögvest ijedten elkapja el fejét. Nem ágál a hirtelen derekára simuló kéz ellen, sőt, örül, hogy legalább így talán majd nem fog spiccesen dülöngélni. A lépcsőhöz érve óvatosan szedi a fokokat, közben persze rendületlenül kapaszkodik jótevőjébe, de épp a második emeletre lépve még így is sikerül megbotlania. Ügyetlensége borgőzös kuncogást csal elő belőle, a feltörni készülő felhőtlen kacagást azonban hamar kíméletlenül belefojtja kísérője. Váratlanul a falnak nyomják, s megérezvén a markoló kezet megilletődve nyög halkan a csókba. Tenne valami epés megjegyzést, de képtelen rá, csak lehunyt szemmel várja a folytatást, ami viszont nem érkezik. Halovány, sértett hümmentéssel veszi tudomásul a dolgot, s inkább indul is tovább a szobához, addig sem kell a másikra pillantania. Ahogy csörren a kulcs és kattan a zár, magában már készül is a kellemetlen búcsúra, pedig valójában egyáltalán nem szeretné elküldeni a férfit. Arra akarja kérni, hogy maradjon, legalább még egy kicsit, de tudja jól, hogy úgy helyes, ha most itt véget is vetnek az estének. Már nyitja is a száját, hogy unalmas udvariaskodásokkal fárassza a másikat, de az nála hamarabb szól.*
-Hát akkor nincs mit tenni...
*Sóhajt szendén a szavakra, de szemei pajkosan csillannak a félhomályban. Beereszti a szobába a fickót, az ajtó nyikorogva zárul be utána, Aly pedig egyszer ráfordítja a kulcsot, -nehogy valaki hívatlanul berongyoljon- ám a biztonság kedvéért a zárban hagyja.*
-A pár óra viszont nem kevés.
*Állapítja meg hangosan elmélkedve*
-Mivel üssük hát el ezt a rengeteg időt, Nolenar?
*Óvatosan tesz egy lépést előre, füle mögé simítva egy kósza szőke tincset*
-Talán cseverésszünk? Vagy játsszunk kitalálósdit? Figyelmeztetem, hogy az utóbbiban nem könnyű legyőzni engem.
*Lopja el a maradék távolságot, s áll meg közvetlenül a férfi előtt, tekintetét kacéran fúrja a másikéba, hogy aztán duruzsolva folytassa.*
-Mihez lenne kedve?
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.25 17:07:03
//Nolenar//
*Valamiféle megfejthető kifejezésre várva mustrálja a szakállas arcot. Egy pillantásra, egy mosolyra, egy grimaszra, bármire, amibe kapaszkodhat ebben a pillanatban, mert a másik először nem szól semmit, csak a korsójáért nyúl. Arra gondol ez bizonyosan nem jó jel, hisz nem egyezett bele egyből, jól láthatóan mérlegel. Aly pillantásai szomorkássá, csalódottá válnak hallva a sóhajt, lélekben fel is készíti magát az elutasításra. Ám úgy tűnik, pimasz játszadozása mégiscsak sikeresen zárulhat, mert bár nem csempészik fel, a férfi úgy dönt, felkíséri. Elrebeg egy halk köszönömöt még, maga is megissza maradék borát majd felegyenesedik az asztaltól. Bizony úgy lett, ahogy gondolta. Amint feláll és pár lépést tesz máris érzi, hogy járása bizonytalan, haloványan hullámzik a padló, s ez az egyszerre kellemetlen és szórakoztató érzés mosolyt csal az arcára. Tekintete egészen elkalandozik a bent lévőkön, miközben volt asztaltársa a szoba dolgát intézi, a félvér a részeg arcokat figyelve azon elmélkedik, vajon, ha egyedül maradt volna, melyik kötött volna belé először. Persze így ittasan mind ártalmatlan gazfickónak tűnik, olyan állapotban vannak már, egy jól irányzott lökéssel bizonyára felborulnának, mint egy üres hordó. Kapatos magabiztossággal állapítja meg, hogy itt a férfi nélkül sem lett volna semmi gond, egészen addig, míg szemeivel nem lel egy sebhelyes arcú, félszemű alakra, mert akkor bizony rögvest ijedten elkapja el fejét. Nem ágál a hirtelen derekára simuló kéz ellen, sőt, örül, hogy legalább így talán majd nem fog spiccesen dülöngélni. A lépcsőhöz érve óvatosan szedi a fokokat, közben persze rendületlenül kapaszkodik jótevőjébe, de épp a második emeletre lépve még így is sikerül megbotlania. Ügyetlensége borgőzös kuncogást csal elő belőle, a feltörni készülő felhőtlen kacagást azonban hamar kíméletlenül belefojtja kísérője. Váratlanul a falnak nyomják, s megérezvén a markoló kezet megilletődve nyög halkan a csókba. Tenne valami epés megjegyzést, de képtelen rá, csak lehunyt szemmel várja a folytatást, ami viszont nem érkezik. Halovány, sértett hümmentéssel veszi tudomásul a dolgot, s inkább indul is tovább a szobához, addig sem kell a másikra pillantania. Ahogy csörren a kulcs és kattan a zár, magában már készül is a kellemetlen búcsúra, pedig valójában egyáltalán nem szeretné elküldeni a férfit. Arra akarja kérni, hogy maradjon, legalább még egy kicsit, de tudja jól, hogy úgy helyes, ha most itt véget is vetnek az estének. Már nyitja is a száját, hogy unalmas udvariaskodásokkal fárassza a másikat, de az nála hamarabb szól.*
-Hát akkor nincs mit tenni...
*Sóhajt szendén a szavakra, de szemei pajkosan csillannak a félhomályban. Beereszti a szobába a fickót, az ajtó nyikorogva zárul be utána, Aly pedig egyszer ráfordítja a kulcsot, -nehogy valaki hívatlanul berongyoljon- ám a biztonság kedvéért a zárban hagyja.*
-A pár óra viszont nem kevés.
*Állapítja meg hangosan elmélkedve*
-Mivel üssük hát el ezt a rengeteg időt, Nolenar?
*Óvatosan tesz egy lépést előre, füle mögé simítva egy kósza szőke tincset*
-Talán cseverésszünk? Vagy játsszunk kitalálósdit? Figyelmeztetem, hogy az utóbbiban nem könnyű legyőzni engem.
*Lopja el a maradék távolságot, s áll meg közvetlenül a férfi előtt, tekintetét kacéran fúrja a másikéba, hogy aztán duruzsolva folytassa.*
-Mihez lenne kedve?
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.25 17:07:03
3417. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-25 16:03:15
Üzenet elküldve: 2021-01-25 16:03:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gazemberségből kitűnő//
* Vasborda derékfájástól görnyedten sétál a székek között, éhes tekintettel fürkészve a betérőket. Szeme hamar megakad valakin, akit még nem látott erre felé, tehát nem is ismerheti az öreget. Tökéletes célpontnak gondolja, izgatottan nyel is egyet, és lassan félkörrel megközelíti a másikat, a háta mögé kerülve így. Feltűnés mentesen ér oda, de sajnos, mint mindig, most is elügyetlenkedi a dolgot izgalmában. Ebből Xid annyit vehet észre, hogy a kabátja nagyon szabadulni akar a székről, mivel egy öreg, aszottas gnóm könyékig a zsebében turkál, de sajnos nem talál benne aranyat. Ha a férfi hátra fordul, és össze akad a tekintetük, akkor az öreg nagyra tátja szemeit, szájával egy o betűt formál, és meglepve kapja a szívére a kezét. *
- Az istenekre, barátom, hát ez nem az én kabátom? Biztos összekevertem. * Hadarja gyorsan, nem törődve a ténnyel, hogy bizony kabátban van, már ha annak lehet nevezni a szakadt, rongyos valamit, amit a többi ruhán visel. *
- Ne haragudjál, ecsém. * Teszi még hozzá, na persze ujjai azért tesznek még egy félkört a zsebben, hátha megtalál valamit, ami eddig nem volt ott. Csalódottan húzza ki végül a karját. *
- Bizony mondom, pont ilyen kabátom volt nekem is. * Bólogat serényen. *
//Gazemberségből kitűnő//
* Vasborda derékfájástól görnyedten sétál a székek között, éhes tekintettel fürkészve a betérőket. Szeme hamar megakad valakin, akit még nem látott erre felé, tehát nem is ismerheti az öreget. Tökéletes célpontnak gondolja, izgatottan nyel is egyet, és lassan félkörrel megközelíti a másikat, a háta mögé kerülve így. Feltűnés mentesen ér oda, de sajnos, mint mindig, most is elügyetlenkedi a dolgot izgalmában. Ebből Xid annyit vehet észre, hogy a kabátja nagyon szabadulni akar a székről, mivel egy öreg, aszottas gnóm könyékig a zsebében turkál, de sajnos nem talál benne aranyat. Ha a férfi hátra fordul, és össze akad a tekintetük, akkor az öreg nagyra tátja szemeit, szájával egy o betűt formál, és meglepve kapja a szívére a kezét. *
- Az istenekre, barátom, hát ez nem az én kabátom? Biztos összekevertem. * Hadarja gyorsan, nem törődve a ténnyel, hogy bizony kabátban van, már ha annak lehet nevezni a szakadt, rongyos valamit, amit a többi ruhán visel. *
- Ne haragudjál, ecsém. * Teszi még hozzá, na persze ujjai azért tesznek még egy félkört a zsebben, hátha megtalál valamit, ami eddig nem volt ott. Csalódottan húzza ki végül a karját. *
- Bizony mondom, pont ilyen kabátom volt nekem is. * Bólogat serényen. *
3416. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-25 15:53:16
Üzenet elküldve: 2021-01-25 15:53:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Gazemberségből kitűnő//
*Xidros egészen el van ragadtatva a Kikötő mocskától, akkor is, ha még nem tudta megszokni ezt a közeget és a benne teljes magabiztossággal való mozgást. Nem is szeretne túlzottan kilógni a tömegből, ezért ékszereit ezúttal teljesen mellőzve érkezik meg, csak az egyszerű, de finom anyagú inge, bársonykabátja, és kesztyűje jelzi, hogy feltehetően tehetősebb, mint a fogadóban bárki.
Leül egy asztalhoz, és azon töpreng, hogy a hely láttán mi az az ital, amitől gyomra nem kezd el elégedetlenkedni, mert igazán nem szeretné a mosogatórongyból kifacsart levet inni. Tekintetét végig futtatja a fogadó népén, akik nagyon emlékeztetik fiatalkori kompániájára, na meg persze önmagára is. Kabátját a melegben leveszi magáról, és a székére hajtja, hátával pedig nekidőlve igyekszik biztosítani, hogy ne lopják el tőle. Kesztyűjét leveszi, ekkor láthatóvá válik, hogy kézfeje még mindig kérges az egykori kemény munka után, ingének ujját felhajtva pedig bronzos alkarján felsejlik pár világos seb, melyek feltehetően kardok okozta vágások voltak egykoron.
Figyelme megakad a szomszédos asztal csevegésén, amelyben egy Sellővér névre hallgató kínálatról esik szó, ezért rögvest magához is int valakit, hogy 12 arany ellenében megrendelje magának.
Amíg türelmesen vár, addig a többi asztalnál látható ételeket szemléli meg, de nem viszi rá a lélek, hogy bármelyiket is kipróbálja. Már nem annyira vakmerő, és nem annyira szívós sem, mint húszas éveiben, így nem mer megkockáztatni egy hetes gyomorrontást. Egyébként is sajnálná összepiszkítani a nadrágját.*
//Gazemberségből kitűnő//
*Xidros egészen el van ragadtatva a Kikötő mocskától, akkor is, ha még nem tudta megszokni ezt a közeget és a benne teljes magabiztossággal való mozgást. Nem is szeretne túlzottan kilógni a tömegből, ezért ékszereit ezúttal teljesen mellőzve érkezik meg, csak az egyszerű, de finom anyagú inge, bársonykabátja, és kesztyűje jelzi, hogy feltehetően tehetősebb, mint a fogadóban bárki.
Leül egy asztalhoz, és azon töpreng, hogy a hely láttán mi az az ital, amitől gyomra nem kezd el elégedetlenkedni, mert igazán nem szeretné a mosogatórongyból kifacsart levet inni. Tekintetét végig futtatja a fogadó népén, akik nagyon emlékeztetik fiatalkori kompániájára, na meg persze önmagára is. Kabátját a melegben leveszi magáról, és a székére hajtja, hátával pedig nekidőlve igyekszik biztosítani, hogy ne lopják el tőle. Kesztyűjét leveszi, ekkor láthatóvá válik, hogy kézfeje még mindig kérges az egykori kemény munka után, ingének ujját felhajtva pedig bronzos alkarján felsejlik pár világos seb, melyek feltehetően kardok okozta vágások voltak egykoron.
Figyelme megakad a szomszédos asztal csevegésén, amelyben egy Sellővér névre hallgató kínálatról esik szó, ezért rögvest magához is int valakit, hogy 12 arany ellenében megrendelje magának.
Amíg türelmesen vár, addig a többi asztalnál látható ételeket szemléli meg, de nem viszi rá a lélek, hogy bármelyiket is kipróbálja. Már nem annyira vakmerő, és nem annyira szívós sem, mint húszas éveiben, így nem mer megkockáztatni egy hetes gyomorrontást. Egyébként is sajnálná összepiszkítani a nadrágját.*
3415. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-25 10:01:28
Üzenet elküldve: 2021-01-25 10:01:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő sötétebb oldala//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A nap utolsó sugarai már egy ideje eltűntek a nyugati horizonton, amikor nyílik a rumos ajtaja, s a gyér utcai fényben kirajzolódik valami fekete alak. Köszönés, vagy egyéb szavak nélkül, néma léptekkel sétál végig a rozoga padlón, s van valami különösen fenyegető és sötét az aurájában, aminek hatására a legtöbb részeges, nagyszájú és hangos alak pár pillanatra elcsendesül, s elkapják tekintetüket. Bár alakjából tisztán leszűrhető, hogy az illető nő, mégsem kap rámenős, perverz megjegyzéseket, ami azért egy ilyen helyen általános jelenség lenne.
Arcát sötét csuklya takarja, s hideg tekintete csak néha villan egyet hamuszürke bárének árnyékában. Ábrázatából így nem sok látszik, a faján és nemén kívül nem igazán lehet eldönteni, miféle szerzet. Az, hogy szép, vagy attraktív-e, már teljes mértékben a fantáziára van bízva.
A pulthoz sétál, s ráérősen nekitámaszkodik a fának. Egyik kezét a söntésen pihenteti, s a szemfülesebbek észrevehetik, hogy csupasz ujjai végén mintha valami alvadt vérszerű, rozsdabarna mocsok éktelenkedne. Ki tudja, talán csak megsérült, s még nem jutott vízhez, hogy ledörgölje. De valahogy a kisugárzása azt sugallja, hogy nem idegen tőle más vérének a viselése.
Mielőtt helyet foglalna, s azon kezdene gondolkodni, mit egyen, kikér magának egy pohár Bort, s lecsörgeti az érte járó 6 aranyat. Kézhez kapva az italt, elegánsan három ujja közé fogja, s kellő odafigyeléssel belekortyol a vörös nedűbe.
Nem rossz, de azért nem éri el a nívósabb, artheniori fogadók kínálatának minőségét. De be kell ezzel érnie, itt úgysem kap jobbat.
Az első korty után elégedetten lenyalva sötét ajkait, körbehordozza ezüst szemeit a helyiségen. Akár tűnhet úgy, mintha csak asztalt keresne, de valójában felméri a terepet. Fel is kelti a figyelmét egy idegen, aki valahogy nem illik a rumos megszokott, lecsúszott képébe. Nem látta még a környéken, pedig sűrűn megfordul errefelé. A szokásosnál talán több ideig elidőzik tekintete az orkon, aki egyelőre meglehetősen békésnek mutatkozik, meghazudtolva az oly nagyon elterjedt sztereotípiákat. Ha az ork netán észreveszi, hogy figyelik, nem kapja el szemeit, pár hosszú másodpercig állja a másik pillantását, kifejezve, hogy egyáltalán nem fél tőle, vagy tartja fenyegetőnek.*
//A kikötő sötétebb oldala//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A nap utolsó sugarai már egy ideje eltűntek a nyugati horizonton, amikor nyílik a rumos ajtaja, s a gyér utcai fényben kirajzolódik valami fekete alak. Köszönés, vagy egyéb szavak nélkül, néma léptekkel sétál végig a rozoga padlón, s van valami különösen fenyegető és sötét az aurájában, aminek hatására a legtöbb részeges, nagyszájú és hangos alak pár pillanatra elcsendesül, s elkapják tekintetüket. Bár alakjából tisztán leszűrhető, hogy az illető nő, mégsem kap rámenős, perverz megjegyzéseket, ami azért egy ilyen helyen általános jelenség lenne.
Arcát sötét csuklya takarja, s hideg tekintete csak néha villan egyet hamuszürke bárének árnyékában. Ábrázatából így nem sok látszik, a faján és nemén kívül nem igazán lehet eldönteni, miféle szerzet. Az, hogy szép, vagy attraktív-e, már teljes mértékben a fantáziára van bízva.
A pulthoz sétál, s ráérősen nekitámaszkodik a fának. Egyik kezét a söntésen pihenteti, s a szemfülesebbek észrevehetik, hogy csupasz ujjai végén mintha valami alvadt vérszerű, rozsdabarna mocsok éktelenkedne. Ki tudja, talán csak megsérült, s még nem jutott vízhez, hogy ledörgölje. De valahogy a kisugárzása azt sugallja, hogy nem idegen tőle más vérének a viselése.
Mielőtt helyet foglalna, s azon kezdene gondolkodni, mit egyen, kikér magának egy pohár Bort, s lecsörgeti az érte járó 6 aranyat.
Kézhez kapva az italt, elegánsan három ujja közé fogja, s kellő odafigyeléssel belekortyol a vörös nedűbe.Nem rossz, de azért nem éri el a nívósabb, artheniori fogadók kínálatának minőségét. De be kell ezzel érnie, itt úgysem kap jobbat.
Az első korty után elégedetten lenyalva sötét ajkait, körbehordozza ezüst szemeit a helyiségen. Akár tűnhet úgy, mintha csak asztalt keresne, de valójában felméri a terepet. Fel is kelti a figyelmét egy idegen, aki valahogy nem illik a rumos megszokott, lecsúszott képébe. Nem látta még a környéken, pedig sűrűn megfordul errefelé. A szokásosnál talán több ideig elidőzik tekintete az orkon, aki egyelőre meglehetősen békésnek mutatkozik, meghazudtolva az oly nagyon elterjedt sztereotípiákat. Ha az ork netán észreveszi, hogy figyelik, nem kapja el szemeit, pár hosszú másodpercig állja a másik pillantását, kifejezve, hogy egyáltalán nem fél tőle, vagy tartja fenyegetőnek.*
3414. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-25 08:22:34
Üzenet elküldve: 2021-01-25 08:22:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Az élet olykor kockázatos *válaszolja szemtelenül a kihívások arcába mosolyogva. Nem úgy, mint aki ész nélkül hazardírozik, hanem mint aki pont elég kiskaput ismer hozzá, hogy ellavírozzon a bajok között.
Az a szégyellős szemlesütés, mielőtt a szőkeség előhozakodna a kéréssel, már önmagában elég hozzá, hogy Nolen tudja, ebből aligha jöhet ki nyertesen. Végül elhangzik a kérés, amire a Velasco'rra csak hallgat egy darabon. Nem kopik le a képéről a mosolygás, csak a csibészség vált benne méltósággal viselt vereség önironikus derűjévé. Pár csókon megvette a kis boszorkány. Próbálja tisztes távolban tartani a felpiszkált vágyakat, de a lány közelsége továbbra is ébren tartja benne ezt a bizsergést.
A korsóért nyúl és felhajtja a maradék sört. Kiissza az egészet, ahogy egy született kikötői legénytől el is várható.*
- Ha más lenne a pultban, fel tudnám csempészni, de rossz napot választott, hercegnő *sóhajt.* - Az a fickó rosszabb, mint a halas kofák piacnapon *biccent a kocsmáros felé.* - Márpedig kulcsot tőle kell kérni. Viszont *lötyköli meg a maradék sörhabból megereszkedett tizedkortynyi italt, hogy egy hajtással azt is eltüntesse* - ha azt látják, hogy velem jön fel, nem fogják zargatni. *Szinte már látja is maga előtt, ahogy a kisasszony a lovagias tett után egy édes csókkal megköszöni a szolgálatot, aztán az orrára csukja az ajtót. De ez van. Nolen szépen lépre ment. Az ilyesmit méltósággal illik megemészteni, ami persze nem azt jelenti, hogy ne adná vissza a kölcsönt, ha valamikor majd módja nyílik rá. Most viszont ideje intézkedni. Felkel a székről és máris megindul a pult felé. Egy pillanatra meg is torpan, mert kissé bokán harapja az egyensúlyát az este folyamán elfogyasztott szesz komisz természete, de megrázza a fejét és rutinos versenyzőként szedi össze magát alig egy lépésnyi szünetet tartva csupán a söntés felé menet.
Kér egy kulcsot a felső sorból és mindjárt ki is fizeti a Szobát (2. emelet). 12arany végeredményben nem is olyan vészes tanulópénznek. Nem mulasztja el, hogy hozzáfűzzön néhány pikáns megjegyzést a kocsmárosnak a dologról. Nyilvánvalóan árnyaltan és egy kacsintással kísérve, ahogy tőle megszokhatták. Int a lánynak, felölti a helyzet által megkívánt széles vigyort, aztán ha a szőkeség se ellenkezik, átfogja a karcsú derekat és nyakába csókolva indul meg vele felfelé.*
- Higgye el, kisasszony, reggelre eszébe se fog jutni már az a Micah. Van egy jól bevált medicina az ilyen semmirekellő lovászfiúk ellen. Jöjjön csak, drága, megmutatom.
*Ölelve andalog a lánnyal a Rumos második emeletéig, ami már jóval csendesebb, mint az alsóbb szintek, amikor kis meglepetésére a korábban emlegetett Dulodorte kapitány támolyog ki az egyik szobából. Nolen megtorpan.*
- Hogyaza! *A falnak dönti a félvért és a biztonság kedvéért szenvedélyes csókkal erősít rá látszatra. Ezúttal már a formás kis hátsóra is rámarkol, hogy elég hitelesnek tűnjön a légyottra szállingózó párosuk. Mikor a megtermett, rőt szakállú alak eltűnik a lépcsőfordulóban, Nolen elválasztja ajkait a lányétól, bár a tekintetében ott dereng, hogy szíve szerint kicsalna még némi ráadást is.*
- Ez lesz az, a folyosó végén *biccent oldalra, aztán teret enged a kisasszonynak, hogy tovább indulhassanak. Előzékenyen nyitja az ajtót. A kulcsot mindjárt utána a lány kezébe adja, aztán beletörődve várja, hogy hoppon hagyják. De mielőtt ez megtörténne, azért csak megállítja az elkerülhetetlent.*
- Belegondolva... *mondja.* - Mindenképp kénytelen leszek bemenni magácskával. Ha távozni látnak, nem lesz sok haszna az egésznek. Ahhoz pedig már túl sokat ittam, hogy az ablakon kimászva oldjak kereket. Vagy túl keveset *igazítja ki a megállapítást. Nem ez lenne az első alkalom, de tény, hogy a korábbiak, már amennyire emlékszik, vállalhatatlanul görbe esték voltak.* - Még pár óra és elég részegek lesznek, hogy észrevétlenül kisurranjak.
- Az élet olykor kockázatos *válaszolja szemtelenül a kihívások arcába mosolyogva. Nem úgy, mint aki ész nélkül hazardírozik, hanem mint aki pont elég kiskaput ismer hozzá, hogy ellavírozzon a bajok között.
Az a szégyellős szemlesütés, mielőtt a szőkeség előhozakodna a kéréssel, már önmagában elég hozzá, hogy Nolen tudja, ebből aligha jöhet ki nyertesen. Végül elhangzik a kérés, amire a Velasco'rra csak hallgat egy darabon. Nem kopik le a képéről a mosolygás, csak a csibészség vált benne méltósággal viselt vereség önironikus derűjévé. Pár csókon megvette a kis boszorkány. Próbálja tisztes távolban tartani a felpiszkált vágyakat, de a lány közelsége továbbra is ébren tartja benne ezt a bizsergést.
A korsóért nyúl és felhajtja a maradék sört. Kiissza az egészet, ahogy egy született kikötői legénytől el is várható.*
- Ha más lenne a pultban, fel tudnám csempészni, de rossz napot választott, hercegnő *sóhajt.* - Az a fickó rosszabb, mint a halas kofák piacnapon *biccent a kocsmáros felé.* - Márpedig kulcsot tőle kell kérni. Viszont *lötyköli meg a maradék sörhabból megereszkedett tizedkortynyi italt, hogy egy hajtással azt is eltüntesse* - ha azt látják, hogy velem jön fel, nem fogják zargatni. *Szinte már látja is maga előtt, ahogy a kisasszony a lovagias tett után egy édes csókkal megköszöni a szolgálatot, aztán az orrára csukja az ajtót. De ez van. Nolen szépen lépre ment. Az ilyesmit méltósággal illik megemészteni, ami persze nem azt jelenti, hogy ne adná vissza a kölcsönt, ha valamikor majd módja nyílik rá. Most viszont ideje intézkedni. Felkel a székről és máris megindul a pult felé. Egy pillanatra meg is torpan, mert kissé bokán harapja az egyensúlyát az este folyamán elfogyasztott szesz komisz természete, de megrázza a fejét és rutinos versenyzőként szedi össze magát alig egy lépésnyi szünetet tartva csupán a söntés felé menet.
Kér egy kulcsot a felső sorból és mindjárt ki is fizeti a Szobát (2. emelet). 12arany
végeredményben nem is olyan vészes tanulópénznek. Nem mulasztja el, hogy hozzáfűzzön néhány pikáns megjegyzést a kocsmárosnak a dologról. Nyilvánvalóan árnyaltan és egy kacsintással kísérve, ahogy tőle megszokhatták. Int a lánynak, felölti a helyzet által megkívánt széles vigyort, aztán ha a szőkeség se ellenkezik, átfogja a karcsú derekat és nyakába csókolva indul meg vele felfelé.*- Higgye el, kisasszony, reggelre eszébe se fog jutni már az a Micah. Van egy jól bevált medicina az ilyen semmirekellő lovászfiúk ellen. Jöjjön csak, drága, megmutatom.
*Ölelve andalog a lánnyal a Rumos második emeletéig, ami már jóval csendesebb, mint az alsóbb szintek, amikor kis meglepetésére a korábban emlegetett Dulodorte kapitány támolyog ki az egyik szobából. Nolen megtorpan.*
- Hogyaza! *A falnak dönti a félvért és a biztonság kedvéért szenvedélyes csókkal erősít rá látszatra. Ezúttal már a formás kis hátsóra is rámarkol, hogy elég hitelesnek tűnjön a légyottra szállingózó párosuk. Mikor a megtermett, rőt szakállú alak eltűnik a lépcsőfordulóban, Nolen elválasztja ajkait a lányétól, bár a tekintetében ott dereng, hogy szíve szerint kicsalna még némi ráadást is.*
- Ez lesz az, a folyosó végén *biccent oldalra, aztán teret enged a kisasszonynak, hogy tovább indulhassanak. Előzékenyen nyitja az ajtót. A kulcsot mindjárt utána a lány kezébe adja, aztán beletörődve várja, hogy hoppon hagyják. De mielőtt ez megtörténne, azért csak megállítja az elkerülhetetlent.*
- Belegondolva... *mondja.* - Mindenképp kénytelen leszek bemenni magácskával. Ha távozni látnak, nem lesz sok haszna az egésznek. Ahhoz pedig már túl sokat ittam, hogy az ablakon kimászva oldjak kereket. Vagy túl keveset *igazítja ki a megállapítást. Nem ez lenne az első alkalom, de tény, hogy a korábbiak, már amennyire emlékszik, vállalhatatlanul görbe esték voltak.* - Még pár óra és elég részegek lesznek, hogy észrevétlenül kisurranjak.
3413. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-24 23:27:18
Üzenet elküldve: 2021-01-24 23:27:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Gyűlöli ezt a helyet.
Na persze nem konkrétan EZT a helyet, hisz még sosem járt itt, csak a környékét. A kikötői dokksorok örökké nyüzsgő, rohanó, kaotikus forgatagát, a részegen gajdoló matrózokat és karótnyelt vámtiszteket, a raktárak sarkán leső sunyikat és portékájukkal nyüstölő ócskásokat, a sikátorok és italmérések harsogó, fojtogató szagát, amit csak a sós tengeri szél egy-egy jótékony fuvallata enyhít néha... Nem is konkrétan EZT a kikötőt, csak úgy általában, a tömeget. A zajt. A várost.
Mióta napszámba állt a szederjes orrú, vágott mosolyú férfi raktárában, napjában vagy hússzor idézi fel magában a Licanechi tópart háborítatlan, fenséges csöndjét, festői látképét, mikor a nyári alkonyatban a nap vörös korongja lassan eltűnt a nyugati bércek mögött, aranyló szikrákkal borítva a rózsásan fodrozó víztükröt... Na persze ott a tóparton a kutya nem fizetett volna neki napi öt aranypénzt, hogy éjjel-nappal megpakolt kordékat rángasson föl és alá a macskaköves parton, emelők kötelét derekára és vaskos karjaira csavarva izzassza magát a déli napon, vagy széles vállára súlyos ládák hegyeit halmozva egyensúlyozzon a kereskedőbárkák végtelen jövő-menő sorának ingatag pallóin. Az ajánlat nem is tűnt rossznak, hisz koszt és kvártély is járt vele: ám a bűzös szalmazsákokkal tömött, nyolcadmagával megosztandó hordárszállás, meg a vizes krumplileves, amivel a fityingbaszó kurafi a többi szolgáját táplálta, negyednapra kis híján már őt is kihozta a sodrából. Elvégre vagy kétszer annyit bír, és kétszer annyit is gürizik, mint az innen-onnan összecsődített, hozzá képest igencsak vékonydongájú emberei, amit ha a fizetésben nem is, legalább az ellátmányban méltányolhatna... Az a sunyi rohadék persze hallani nem akart ilyesmiről, és nyerítve vágta hozzá, hogy ha nem fér a többiektől, kerítsen magának másik szállást.
Hát itt van.
Az ajtón belépve már csak megszokásból is félrehajtja fejét, hisz az ilyen magasztos műintézményekben ritkán építik két méternél magasabbra a szemöldökfát, amivel így épp beverhetné már amúgy is épp elégszer bevert orrnyergét, majd még mielőtt beljebb lépne, nehéz batyuját válláról a padlóra ejti, és úgy fordítja körbe pillantását a helyen, mélyen a levegőbe szimatolva párszor. Az arrább cicázó párocska évődése pont hidegen hagyja, a sarokasztalnál hortyogó részeg savanyú lőre- és diszkrét húgyszaga szintén. A söntésen túli, hátsó traktusokból kiszűrődő, fűszeres húsétel izgató zamata a majd' egy heti nélkülözés után viszont azon nyomban beindítja nyálelválasztását.*
- Vacsoráznék.
*Böki ki kertelés nélkül, komótos léptekkel közelítve meg a pultot, na meg a mögötte időző harcsabajszú kopaszt. A bocskora alatt nyöszörgő deszkák fájdalmas dalára ügyet sem vet, lapátmancsait azonban ügyel rá, hogy szép lassan, a lehető legbékésebben emelje föl, és fektesse jól láthatóan a söntésre, jobbjában a szoknyája derekából előkotort, fémesen csördülő bőrerszénnyel. Megszokta már azt is, hogy reagál egyik-másik ijedősebb kocsmáros a jöttére, és pillanatnyilag a háta közepére nem kíván bárminemű bonyodalmat. A Vaddisznópörkölt ajánlatának nem tud ellenállni, le is szurkolja érte nyomban a 15 aranypénzt.*
- És ha van szabad szobája, majd meg is aludnék az éjszakára.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Gyűlöli ezt a helyet.
Na persze nem konkrétan EZT a helyet, hisz még sosem járt itt, csak a környékét. A kikötői dokksorok örökké nyüzsgő, rohanó, kaotikus forgatagát, a részegen gajdoló matrózokat és karótnyelt vámtiszteket, a raktárak sarkán leső sunyikat és portékájukkal nyüstölő ócskásokat, a sikátorok és italmérések harsogó, fojtogató szagát, amit csak a sós tengeri szél egy-egy jótékony fuvallata enyhít néha... Nem is konkrétan EZT a kikötőt, csak úgy általában, a tömeget. A zajt. A várost.
Mióta napszámba állt a szederjes orrú, vágott mosolyú férfi raktárában, napjában vagy hússzor idézi fel magában a Licanechi tópart háborítatlan, fenséges csöndjét, festői látképét, mikor a nyári alkonyatban a nap vörös korongja lassan eltűnt a nyugati bércek mögött, aranyló szikrákkal borítva a rózsásan fodrozó víztükröt... Na persze ott a tóparton a kutya nem fizetett volna neki napi öt aranypénzt, hogy éjjel-nappal megpakolt kordékat rángasson föl és alá a macskaköves parton, emelők kötelét derekára és vaskos karjaira csavarva izzassza magát a déli napon, vagy széles vállára súlyos ládák hegyeit halmozva egyensúlyozzon a kereskedőbárkák végtelen jövő-menő sorának ingatag pallóin. Az ajánlat nem is tűnt rossznak, hisz koszt és kvártély is járt vele: ám a bűzös szalmazsákokkal tömött, nyolcadmagával megosztandó hordárszállás, meg a vizes krumplileves, amivel a fityingbaszó kurafi a többi szolgáját táplálta, negyednapra kis híján már őt is kihozta a sodrából. Elvégre vagy kétszer annyit bír, és kétszer annyit is gürizik, mint az innen-onnan összecsődített, hozzá képest igencsak vékonydongájú emberei, amit ha a fizetésben nem is, legalább az ellátmányban méltányolhatna... Az a sunyi rohadék persze hallani nem akart ilyesmiről, és nyerítve vágta hozzá, hogy ha nem fér a többiektől, kerítsen magának másik szállást.
Hát itt van.
Az ajtón belépve már csak megszokásból is félrehajtja fejét, hisz az ilyen magasztos műintézményekben ritkán építik két méternél magasabbra a szemöldökfát, amivel így épp beverhetné már amúgy is épp elégszer bevert orrnyergét, majd még mielőtt beljebb lépne, nehéz batyuját válláról a padlóra ejti, és úgy fordítja körbe pillantását a helyen, mélyen a levegőbe szimatolva párszor. Az arrább cicázó párocska évődése pont hidegen hagyja, a sarokasztalnál hortyogó részeg savanyú lőre- és diszkrét húgyszaga szintén. A söntésen túli, hátsó traktusokból kiszűrődő, fűszeres húsétel izgató zamata a majd' egy heti nélkülözés után viszont azon nyomban beindítja nyálelválasztását.*
- Vacsoráznék.
*Böki ki kertelés nélkül, komótos léptekkel közelítve meg a pultot, na meg a mögötte időző harcsabajszú kopaszt. A bocskora alatt nyöszörgő deszkák fájdalmas dalára ügyet sem vet, lapátmancsait azonban ügyel rá, hogy szép lassan, a lehető legbékésebben emelje föl, és fektesse jól láthatóan a söntésre, jobbjában a szoknyája derekából előkotort, fémesen csördülő bőrerszénnyel. Megszokta már azt is, hogy reagál egyik-másik ijedősebb kocsmáros a jöttére, és pillanatnyilag a háta közepére nem kíván bárminemű bonyodalmat. A Vaddisznópörkölt ajánlatának nem tud ellenállni, le is szurkolja érte nyomban a 15 aranypénzt.
*- És ha van szabad szobája, majd meg is aludnék az éjszakára.
3412. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-24 16:36:45
Üzenet elküldve: 2021-01-24 16:36:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Alymeidha a legkevésbé sem így tervezte az estéjét. Ettől függetlenül természetesen számára kedvezően alakulnak a dolgok, mégis valahol bosszantja, hogy kicsúszott kezei közül az irányítás. Azt szereti, ha ő rángathatja azokat a láthatatlan kis szálakat, ha szavait finoman, türelmesen csepegtetve végül rávehet valakit arra, hogy kedve szerint cselekedjen. Most pedig még csak szüksége sem volt efféle alattomos praktikákat alkalmazni, nem kellett a gyámoltalan leányzó szerepében tetszelegnie, a férfi magától ajánlott segítséget. Az is megfordult fejében, talán ő sétált bele valami csapdába, melyet az önzetlenség köntösébe csomagolva fondorlatosan állítottak neki, s talán a gazember a kezdetektől aljas módon játszadozott vele. Ez a gondolat mérhetetlenül bosszússá tenné, ha a halk, vágyakozó sóhajok, s az elsuttogott ajánlatféle nem árulná el, hogy bizony mégiscsak a félvér az, aki kezei között forgatja a kormánykereket.
Ezen felbátorodva álnok módon húzódik el a csók elől, persze csak egy leheletnyi távolságba. Maga is újra ízlelni vágyja az ajkakat, de előbb meg kell bizonyosodnia arról, hogy szívességét teljesítik.*
-Talán megkockáztatná a balszerencsét egy leány kedvéért?
*Kunkorodik mosolyra szája sarka majd kérése előtt egy pillanatra szégyellősen lesüti tekintetét, hogy aztán ártatlan ábrázatot öltve pillantson a mandulavágású szemekbe.*
-A szobába kellene felcsempészni. Tartok tőle, ha egyedül mennék fel talán valamelyik jó barátja úgy döntene, meglátogat.
*Hangja halk, sejtelmes, s bár gyanítja, a másik nem igazán fog ágálni a szívesség ellen, várakozva fürkészi arcát. Elsősorban valóban csak azt szeretné, ha biztonságos, váratlan látogatóktól mentes lenne éjszakája, ám azt sem bánja, ha ezt Nolenar meghívásként szeretné értelmezni. Ha a kíséret után maradni szándékozik, a félvér valószínűleg nem fog tiltakozni.*
*Alymeidha a legkevésbé sem így tervezte az estéjét. Ettől függetlenül természetesen számára kedvezően alakulnak a dolgok, mégis valahol bosszantja, hogy kicsúszott kezei közül az irányítás. Azt szereti, ha ő rángathatja azokat a láthatatlan kis szálakat, ha szavait finoman, türelmesen csepegtetve végül rávehet valakit arra, hogy kedve szerint cselekedjen. Most pedig még csak szüksége sem volt efféle alattomos praktikákat alkalmazni, nem kellett a gyámoltalan leányzó szerepében tetszelegnie, a férfi magától ajánlott segítséget. Az is megfordult fejében, talán ő sétált bele valami csapdába, melyet az önzetlenség köntösébe csomagolva fondorlatosan állítottak neki, s talán a gazember a kezdetektől aljas módon játszadozott vele. Ez a gondolat mérhetetlenül bosszússá tenné, ha a halk, vágyakozó sóhajok, s az elsuttogott ajánlatféle nem árulná el, hogy bizony mégiscsak a félvér az, aki kezei között forgatja a kormánykereket.
Ezen felbátorodva álnok módon húzódik el a csók elől, persze csak egy leheletnyi távolságba. Maga is újra ízlelni vágyja az ajkakat, de előbb meg kell bizonyosodnia arról, hogy szívességét teljesítik.*
-Talán megkockáztatná a balszerencsét egy leány kedvéért?
*Kunkorodik mosolyra szája sarka majd kérése előtt egy pillanatra szégyellősen lesüti tekintetét, hogy aztán ártatlan ábrázatot öltve pillantson a mandulavágású szemekbe.*
-A szobába kellene felcsempészni. Tartok tőle, ha egyedül mennék fel talán valamelyik jó barátja úgy döntene, meglátogat.
*Hangja halk, sejtelmes, s bár gyanítja, a másik nem igazán fog ágálni a szívesség ellen, várakozva fürkészi arcát. Elsősorban valóban csak azt szeretné, ha biztonságos, váratlan látogatóktól mentes lenne éjszakája, ám azt sem bánja, ha ezt Nolenar meghívásként szeretné értelmezni. Ha a kíséret után maradni szándékozik, a félvér valószínűleg nem fog tiltakozni.*
3411. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-24 08:10:46
Üzenet elküldve: 2021-01-24 08:10:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Kedvére van, ahogy a lány szörnyű és nagyon-nagyon hiteltelen színpadiassággal adja elő a védtelen bűnös szerepét. Nem tudja megállni, hogy ne mosolyogjon rajta.
A kínált alku kapcsán emelt kifogásra Nolen viszont csak felemeli a kezét, mit a hivatalnok, akinek a felháborodás ellen egyetlen kikezdhetetlen pajzsa van: kérem, nem én hozom a szabályokat. Megértő, de sajnos, saaajnos az ügyben teljesen tehetetlen kifejezés ül ki az arcára. Az ember szinte hajlamos lenne el is hinni, hogy mikor a feltételt szabta, fogalma se volt ama bizonyos felsőruha folytonossági tényeiről.
A Velasco'rra meg merne rá esküdni, hogy a combját simító, kecsegtető folytatás egyezkedésnek készíti elő a terepet, de a kitétel egyértelmű elégedettséget húz a férfi ajkára. Pecsét, aláírás. Öröm Önnel üzletelni! A kiszabott feltétellel gáncsoskodás nélkül lábjegyzetelt megegyezés kölcsönösen kielégítő ügyletet helyez kilátásba az est további részét illetően. Semmi kétség.
Talán egy pillanaton múlik, hogy beleszédüljön a csapdába és kibukjon a száján az a részegült ~Bármit!~, de Nolen az utolsó pillanatban megkapaszkodik a józanság utolsó szálaiban és visszanyeli a meggondolatlan szócskát. Még így is kapaszkodik forró sóhajoktól záraz nyelvén az ebadta. Úgy kell leküzdenie, mint a patikárius piruláit. Jó lenne most lehűtenie a fejét pár korty sörrel, de a gyönyörű bestia karmai a bőrén, édes mérget csepegő fogai pedig máris ösztönig mélyedve a nyakában. Ha a combján támaszkodó kacsó egy kicsit feljebb kúszna, a bajba jutott hölgy bőrébe bújt boszorkány érezhetné is, hogy a csapdája bizony remekül működik. Ám a vágyak hívó szavától ostromolt Velasco'rrát már rég kizsigerelte volna az élet, ha ilyen könnyű préda lenne. Észrevétlen, apró mozdulattal ellenőrzi az erszényét, miközben válaszol.*
- Talán csempésszem fel magácskát egy hajóra, szépségem? *súgja és ha a lány el nem húzódik, már szedi is az előleget a kívánatos ajkaktól egy folytatásra éhes csókkal. Nem kétséges, hogy a legszívesebben már rég az ölébe húzta volna a félvért, és gyűrné felfelé a szoknyáját, hogy még egy lépéssel tovább engedje a vágyakat. Itt nem botránkoztatna meg senkit az ilyesmi. Bőven járnak ide ledérek is. Pontosabban csak azok, akiknek a gazdái leszurkolták az illetékesnél a helypénzt. A szajháknál az ember tudja, mire megy ki a játék, most viszont a fülledt hangulatba csúsztatott kérdés talányosan csüng a levegőben.*
*Kedvére van, ahogy a lány szörnyű és nagyon-nagyon hiteltelen színpadiassággal adja elő a védtelen bűnös szerepét. Nem tudja megállni, hogy ne mosolyogjon rajta.
A kínált alku kapcsán emelt kifogásra Nolen viszont csak felemeli a kezét, mit a hivatalnok, akinek a felháborodás ellen egyetlen kikezdhetetlen pajzsa van: kérem, nem én hozom a szabályokat. Megértő, de sajnos, saaajnos az ügyben teljesen tehetetlen kifejezés ül ki az arcára. Az ember szinte hajlamos lenne el is hinni, hogy mikor a feltételt szabta, fogalma se volt ama bizonyos felsőruha folytonossági tényeiről.
A Velasco'rra meg merne rá esküdni, hogy a combját simító, kecsegtető folytatás egyezkedésnek készíti elő a terepet, de a kitétel egyértelmű elégedettséget húz a férfi ajkára. Pecsét, aláírás. Öröm Önnel üzletelni! A kiszabott feltétellel gáncsoskodás nélkül lábjegyzetelt megegyezés kölcsönösen kielégítő ügyletet helyez kilátásba az est további részét illetően. Semmi kétség.
Talán egy pillanaton múlik, hogy beleszédüljön a csapdába és kibukjon a száján az a részegült ~Bármit!~, de Nolen az utolsó pillanatban megkapaszkodik a józanság utolsó szálaiban és visszanyeli a meggondolatlan szócskát. Még így is kapaszkodik forró sóhajoktól záraz nyelvén az ebadta. Úgy kell leküzdenie, mint a patikárius piruláit. Jó lenne most lehűtenie a fejét pár korty sörrel, de a gyönyörű bestia karmai a bőrén, édes mérget csepegő fogai pedig máris ösztönig mélyedve a nyakában. Ha a combján támaszkodó kacsó egy kicsit feljebb kúszna, a bajba jutott hölgy bőrébe bújt boszorkány érezhetné is, hogy a csapdája bizony remekül működik. Ám a vágyak hívó szavától ostromolt Velasco'rrát már rég kizsigerelte volna az élet, ha ilyen könnyű préda lenne. Észrevétlen, apró mozdulattal ellenőrzi az erszényét, miközben válaszol.*
- Talán csempésszem fel magácskát egy hajóra, szépségem? *súgja és ha a lány el nem húzódik, már szedi is az előleget a kívánatos ajkaktól egy folytatásra éhes csókkal. Nem kétséges, hogy a legszívesebben már rég az ölébe húzta volna a félvért, és gyűrné felfelé a szoknyáját, hogy még egy lépéssel tovább engedje a vágyakat. Itt nem botránkoztatna meg senkit az ilyesmi. Bőven járnak ide ledérek is. Pontosabban csak azok, akiknek a gazdái leszurkolták az illetékesnél a helypénzt. A szajháknál az ember tudja, mire megy ki a játék, most viszont a fülledt hangulatba csúsztatott kérdés talányosan csüng a levegőben.*
3410. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-22 14:14:10
Üzenet elküldve: 2021-01-22 14:14:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Biztos akadna, akinek tetszene.
*Pillant körbe ő is a jelenlévőkön, akik többségének még csak a szemébe sem mer nézni, nemhogy szóba elegyedjen velük. Elhanyagolt borát emelve kortyol ismét majd a pohárba lévő maradékot lögyböli lebiggyesztett ajakkal, hiszen nemsokára elfogy. Megfordul egy pillanatra a fejében, hogy talán rendelni kellene még, de valahogyan sikerül lebeszélnie magát róla. Az hiányzik a legkevésbé, hogy rosszul legyen.*
-Leleplezett Nolenar, most mit tegyek?
*Sóhajt fel plafonra emelt szürke tekintettel, mint aki a régi vagy új istenek segítségét kéri eme nehéz percben.*
-Már érkezésem előtt sejtettem, hogy nem engednek fel egy hajóra sem, hát úgy döntöttem magam készítek vitorlát. Férfiingekből.
*Sokáig nem tud komoly ábrázatot ölteni, el is kuncogja hát magát az utolsó szó után, ujjait szája elé csúsztatva igyekszik némi higgadtságot erőltetni magára. Már az ajánlatot hallva is nehezebben megy a sértett orrfelhúzás, bár állát még könnyen emeli, szemében árulkodóan csillog a spicces derű.*
-Mit képzel? Ez egy ruha, ha lehámoznám magamról majdhogynem meztelen lennék.
*Mutat is végig az emlegetett darabon, de aztán jól láthatóan elgondolkodik. Persze ez csak a látszat, az elmélkedés már nehezen megy, talán épp ez lehet az oka annak, hogy arra jut, amire. Kezei az időközben hátrébb húzódó férfi combjaira támaszkodnak, ahogy igyekszik lopni a távolságot. Lágy csókot lehel szája sarkába, s alig egy leheletnyit hátrálva súgja bizalmasan a folytatást az ajkakra.*
-Mindenki előtt nem vetem le.
*Néz a szemekbe sóvárgó tekintettel még, aztán ismét a nyak ívét illeti finom csókjaival. Egyik keze óvatosan simul a mellkasra, ha nem akadályozza semmi hűvös ujjai az ing alá settenkednek, egy pillanatra megcirógatva a bőrt a széles vállon.*
-Megtenne a kedvemért valamit?
*Immáron az arcot fürkészi, s egy szőkésbarna tincset gyengéden a férfi füle mögé simít. Elvégre ennél a fülledt pillanatnál nemigen fog jobb alkalma kínálkozni a szívességkérésre.*
-Biztos akadna, akinek tetszene.
*Pillant körbe ő is a jelenlévőkön, akik többségének még csak a szemébe sem mer nézni, nemhogy szóba elegyedjen velük. Elhanyagolt borát emelve kortyol ismét majd a pohárba lévő maradékot lögyböli lebiggyesztett ajakkal, hiszen nemsokára elfogy. Megfordul egy pillanatra a fejében, hogy talán rendelni kellene még, de valahogyan sikerül lebeszélnie magát róla. Az hiányzik a legkevésbé, hogy rosszul legyen.*
-Leleplezett Nolenar, most mit tegyek?
*Sóhajt fel plafonra emelt szürke tekintettel, mint aki a régi vagy új istenek segítségét kéri eme nehéz percben.*
-Már érkezésem előtt sejtettem, hogy nem engednek fel egy hajóra sem, hát úgy döntöttem magam készítek vitorlát. Férfiingekből.
*Sokáig nem tud komoly ábrázatot ölteni, el is kuncogja hát magát az utolsó szó után, ujjait szája elé csúsztatva igyekszik némi higgadtságot erőltetni magára. Már az ajánlatot hallva is nehezebben megy a sértett orrfelhúzás, bár állát még könnyen emeli, szemében árulkodóan csillog a spicces derű.*
-Mit képzel? Ez egy ruha, ha lehámoznám magamról majdhogynem meztelen lennék.
*Mutat is végig az emlegetett darabon, de aztán jól láthatóan elgondolkodik. Persze ez csak a látszat, az elmélkedés már nehezen megy, talán épp ez lehet az oka annak, hogy arra jut, amire. Kezei az időközben hátrébb húzódó férfi combjaira támaszkodnak, ahogy igyekszik lopni a távolságot. Lágy csókot lehel szája sarkába, s alig egy leheletnyit hátrálva súgja bizalmasan a folytatást az ajkakra.*
-Mindenki előtt nem vetem le.
*Néz a szemekbe sóvárgó tekintettel még, aztán ismét a nyak ívét illeti finom csókjaival. Egyik keze óvatosan simul a mellkasra, ha nem akadályozza semmi hűvös ujjai az ing alá settenkednek, egy pillanatra megcirógatva a bőrt a széles vállon.*
-Megtenne a kedvemért valamit?
*Immáron az arcot fürkészi, s egy szőkésbarna tincset gyengéden a férfi füle mögé simít. Elvégre ennél a fülledt pillanatnál nemigen fog jobb alkalma kínálkozni a szívességkérésre.*
3409. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-22 06:24:31
Üzenet elküldve: 2021-01-22 06:24:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- És akkor kin élezné a nyelvét, hercegnő? *Körbepillant az ivóban és valami olyasmi kifejezés ül ki az arcára, mintha kötelességének érezné megóvni kollégáit ettől a fenyegető veszélytől.
A kényesség vádjára csak megvonja a vállát, de azt is csak amolyan nemtörődöm flegmasággal.*
- Jó hogy! A kedvenc ingem.
*A fülébe súgott szavakra visszafogott sóhaj forró párája kúszik át Nolen ajkain. A közelség érintésre húzza, újabb csókra ácsingózik, de a lány ezúttal csak incselkedik. Méghozzá egészen aljas módon játszva az érzékiség húrjain. Nolennek figyelembe kellene vennie, hogy a szőkeség már bizony spicces a bortól, hogy ő maga is épp elég alkohollal ágyazott már meg a mai estén, de ingerli ez a játék. Nagyon is.*
- Errefelé nem dőlünk ám be ilyesminek olyan könnyen *csóválja a fejét, mint aki most fülelt le egy körmönfont kis simlit.* - Alig ismerem még magácskát. Mi van, ha csak az ingemre pályázik? Talán eleve ezért jött ide. Van aki különleges érméket gyűjt, van, aki szép kavicsokat, kegyed talán férfiinget. *Nolenar komoly képpel bontja ki az aggályai alapjául összegereblyézett baromságokat.* - Manapság már nem lehet tudni. Annyi mindent hall az ember.
*A komoly ellenérvek ellenére megoldásokat latolgatva húzza végig ujjait az állán. Hezitál és hümmög egy keveset, aztán hátradőlve a széken egy nyelvcsettintéssel lezárva, úgy tűnik, döntésre jut.*
- Leveszem, ha maga is a *legyez a félvér felsőruhája felé, frappánsan a levegőben hagyva a mondat végét, ahogy a legtöbb férfi tenné, ha egy női ruhadarab nevét várnák tőle. Ez némileg ellentmond annak, hogy a legtöbb férfival ellentétben Nolenar töprengés nélkül nevezte meg saját inge anyagát az imént.* - Túsz nélkül felelőtlenség lenne ilyesmibe belemenni *vonja le az ésszerű komolysággal előadott konklúziót. Karjait összefonja maga előtt és, mint aki ebből az alkupozícióból már nem enged, válaszra várva fúrja keskeny, mandula vágású tekintetét a lányéba.*
- És akkor kin élezné a nyelvét, hercegnő? *Körbepillant az ivóban és valami olyasmi kifejezés ül ki az arcára, mintha kötelességének érezné megóvni kollégáit ettől a fenyegető veszélytől.
A kényesség vádjára csak megvonja a vállát, de azt is csak amolyan nemtörődöm flegmasággal.*
- Jó hogy! A kedvenc ingem.
*A fülébe súgott szavakra visszafogott sóhaj forró párája kúszik át Nolen ajkain. A közelség érintésre húzza, újabb csókra ácsingózik, de a lány ezúttal csak incselkedik. Méghozzá egészen aljas módon játszva az érzékiség húrjain. Nolennek figyelembe kellene vennie, hogy a szőkeség már bizony spicces a bortól, hogy ő maga is épp elég alkohollal ágyazott már meg a mai estén, de ingerli ez a játék. Nagyon is.*
- Errefelé nem dőlünk ám be ilyesminek olyan könnyen *csóválja a fejét, mint aki most fülelt le egy körmönfont kis simlit.* - Alig ismerem még magácskát. Mi van, ha csak az ingemre pályázik? Talán eleve ezért jött ide. Van aki különleges érméket gyűjt, van, aki szép kavicsokat, kegyed talán férfiinget. *Nolenar komoly képpel bontja ki az aggályai alapjául összegereblyézett baromságokat.* - Manapság már nem lehet tudni. Annyi mindent hall az ember.
*A komoly ellenérvek ellenére megoldásokat latolgatva húzza végig ujjait az állán. Hezitál és hümmög egy keveset, aztán hátradőlve a széken egy nyelvcsettintéssel lezárva, úgy tűnik, döntésre jut.*
- Leveszem, ha maga is a *legyez a félvér felsőruhája felé, frappánsan a levegőben hagyva a mondat végét, ahogy a legtöbb férfi tenné, ha egy női ruhadarab nevét várnák tőle. Ez némileg ellentmond annak, hogy a legtöbb férfival ellentétben Nolenar töprengés nélkül nevezte meg saját inge anyagát az imént.* - Túsz nélkül felelőtlenség lenne ilyesmibe belemenni *vonja le az ésszerű komolysággal előadott konklúziót. Karjait összefonja maga előtt és, mint aki ebből az alkupozícióból már nem enged, válaszra várva fúrja keskeny, mandula vágású tekintetét a lányéba.*
3408. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-21 22:48:35
Üzenet elküldve: 2021-01-21 22:48:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Talán a fattyúnak nem ártana elgondolkodnia azon, mennyire felelősségteljes dolog jóképű idegeneket felbujtania egy kiszámíthatatlan bűnözőktől zsúfolt helyen. Minden bizonnyal ez át is futna ködössé váló elméjén, ha épp nem lenne spicces, netán valamivel idősebb és tapasztaltabb lenne vagy, ha nem vágyna olyan bosszantóan nagyon a férfi közelségére. Ahelyett azonban, hogy higgadtan próbálná értékelni a helyzetet, -melyre jelenleg jól érezhetően képtelen- inkább elengedi a gyeplőt, s egyszerűen sodródik az árral, remélve, hogy a végeredmény kellemes lesz és nem követi majd gyötrő megbánás.
Nolenar felelete hallatán szélesen elmosolyodik. Kedvére valóak a szellemes visszavágások, szívesebben hallgatja őket, mint az üres, közhelyes bókokat, melyekkel egykor kamasz udvarlók untatták.*
-Ha ennyire félti ajkait, hát keresse fel akkor a Nagy Dulodortét!
*Hűvös keze végigsimít a szakállas arcon, hüvelykujjával finoman megcirógatja a harci sebet szenvedett ajkat.*
-Talán ő majd gyengédebben bánik magával.
*Teszi hozzá halkan, miközben pajkosan csillogó szemeivel a vonásokat fürkészi, melyeket jóval kellemesebbnek talál most, mint érkezésekor.*
-Hogy maga milyen kényes!
*Szemöldöke némileg megemelkedik, de persze egy pillanatig sem veszi komolyan a másik aggodalmát. Közelebb hajol, s bár egészen kedve lenne csókot lopni, inkább az aranyékszerrel díszített fülhöz hajol, hogy javaslatát belesúghassa.*
-Látja, ha levetné nem kellene aggódnia miatta.
*Bortól pirosló ajkait gyengéden érinti a nyak puha bőréhez, hogy aztán ártatlanul hátrálhasson, mint aki nem szólt semmit.*
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.21 22:51:35
*Talán a fattyúnak nem ártana elgondolkodnia azon, mennyire felelősségteljes dolog jóképű idegeneket felbujtania egy kiszámíthatatlan bűnözőktől zsúfolt helyen. Minden bizonnyal ez át is futna ködössé váló elméjén, ha épp nem lenne spicces, netán valamivel idősebb és tapasztaltabb lenne vagy, ha nem vágyna olyan bosszantóan nagyon a férfi közelségére. Ahelyett azonban, hogy higgadtan próbálná értékelni a helyzetet, -melyre jelenleg jól érezhetően képtelen- inkább elengedi a gyeplőt, s egyszerűen sodródik az árral, remélve, hogy a végeredmény kellemes lesz és nem követi majd gyötrő megbánás.
Nolenar felelete hallatán szélesen elmosolyodik. Kedvére valóak a szellemes visszavágások, szívesebben hallgatja őket, mint az üres, közhelyes bókokat, melyekkel egykor kamasz udvarlók untatták.*
-Ha ennyire félti ajkait, hát keresse fel akkor a Nagy Dulodortét!
*Hűvös keze végigsimít a szakállas arcon, hüvelykujjával finoman megcirógatja a harci sebet szenvedett ajkat.*
-Talán ő majd gyengédebben bánik magával.
*Teszi hozzá halkan, miközben pajkosan csillogó szemeivel a vonásokat fürkészi, melyeket jóval kellemesebbnek talál most, mint érkezésekor.*
-Hogy maga milyen kényes!
*Szemöldöke némileg megemelkedik, de persze egy pillanatig sem veszi komolyan a másik aggodalmát. Közelebb hajol, s bár egészen kedve lenne csókot lopni, inkább az aranyékszerrel díszített fülhöz hajol, hogy javaslatát belesúghassa.*
-Látja, ha levetné nem kellene aggódnia miatta.
*Bortól pirosló ajkait gyengéden érinti a nyak puha bőréhez, hogy aztán ártatlanul hátrálhasson, mint aki nem szólt semmit.*
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.21 22:51:35
3407. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-21 15:20:21
Üzenet elküldve: 2021-01-21 15:20:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Ha nem tudná, hogy puha kis tenyerek csupán dacból ágálnak, nem tartana ki a csók mellett. Most viszont érzi, hogy a vágy pár pillanat múlva leveri ezt a kis lázadást, és azok a harmatos barackot idéző ajkak ismét odaadó táncra adják magukat. Nem téved. Ilyesmiben nem szokott, bár most egyáltalán nem sejtette, hogy ilyen irányba kanyarodik az estéje.
Mikor elválnak ajkaik, elragadtatástól ködös tekintet pillant fel rá. Suttogó ráadás érkezik a nem épp fényes jelzők korábbi regimentjébe, amin Nolenar kénytelen elmosolyodni.*
- Ha a kisasszony ujjacskáin múlik, akkor biztosan nem *duruzsolja, de a lány már húzza is magához egy újabb fordulóra, ami ellen eszében sincs kifogást emelni. Kiélvezi minden pillanatát. Ha egy szoba zárt ajtaja mögött lennének, biztos ő sem hagyná tapintatlanul a kisasszony finom dekoltázsát, de egyelőre az ő keze legfeljebb a derék és a tarkó vonalán mozog.*
- Mindig *száll be a félvér által kezdett játékba.* - A rőtszakállú, Nagy Dulodorte kapitány jobban ellenkezett, mint magácska *mondja, aztán egy kicsit hátrébb vonul, mikor homlokráncolva megérinti alsó ajkát.* - Mondjuk ő legalább nem harapott meg.
*Letekintve elkezdi aggodalmasan vizsgálni a ruháit.*
- És ha összevérzem az ingem? A wegtoreni zsorzsett rendkívül kényes anyag. Szörnyű lenne, ha tönkremenne. *Természetesen jóval kevésbé aggódik a holmi miatt, mint amiről a szavak árulkodnak, és nem is viszi túlzásba a színészkedést. Mindazonáltal az a harapás ha serkentett is vért egyáltalán, annyit biztos nem, hogy akár csak egyetlen cseppé is hízzon az apró seben.*
*Ha nem tudná, hogy puha kis tenyerek csupán dacból ágálnak, nem tartana ki a csók mellett. Most viszont érzi, hogy a vágy pár pillanat múlva leveri ezt a kis lázadást, és azok a harmatos barackot idéző ajkak ismét odaadó táncra adják magukat. Nem téved. Ilyesmiben nem szokott, bár most egyáltalán nem sejtette, hogy ilyen irányba kanyarodik az estéje.
Mikor elválnak ajkaik, elragadtatástól ködös tekintet pillant fel rá. Suttogó ráadás érkezik a nem épp fényes jelzők korábbi regimentjébe, amin Nolenar kénytelen elmosolyodni.*
- Ha a kisasszony ujjacskáin múlik, akkor biztosan nem *duruzsolja, de a lány már húzza is magához egy újabb fordulóra, ami ellen eszében sincs kifogást emelni. Kiélvezi minden pillanatát. Ha egy szoba zárt ajtaja mögött lennének, biztos ő sem hagyná tapintatlanul a kisasszony finom dekoltázsát, de egyelőre az ő keze legfeljebb a derék és a tarkó vonalán mozog.*
- Mindig *száll be a félvér által kezdett játékba.* - A rőtszakállú, Nagy Dulodorte kapitány jobban ellenkezett, mint magácska *mondja, aztán egy kicsit hátrébb vonul, mikor homlokráncolva megérinti alsó ajkát.* - Mondjuk ő legalább nem harapott meg.
*Letekintve elkezdi aggodalmasan vizsgálni a ruháit.*
- És ha összevérzem az ingem? A wegtoreni zsorzsett rendkívül kényes anyag. Szörnyű lenne, ha tönkremenne. *Természetesen jóval kevésbé aggódik a holmi miatt, mint amiről a szavak árulkodnak, és nem is viszi túlzásba a színészkedést. Mindazonáltal az a harapás ha serkentett is vért egyáltalán, annyit biztos nem, hogy akár csak egyetlen cseppé is hízzon az apró seben.*
3406. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-20 21:48:54
Üzenet elküldve: 2021-01-20 21:48:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az illem természetesen úgy kívánná, hogy Aly is bemutatkozzon most, de a férfi nem kérdezi a nevét, így hát nem is kapja meg. Szeretné azt hinni, hogy valahol ezzel bünteti a másikat, de több mint valószínű, hogy ez őt kicsit sem érdekli. A fattyút persze ez végtelenül bosszantja, ahogy az is, amilyen könnyedséggel, levakarhatatlan mosoly kíséretében hagyja figyelmen kívül a lány durva szavait. Pedig komoly munkája van benne, nem egyszerű ám ennyi sértést összeszedni, főleg ennyi bor után.*
-Nem.
*Húzza össze morcosan szemöldökét, s bizony még folytatná, ha aljas módon nem fojtanák belé a szót. Először nem hagyja magát, megajándékozza pár erősnek nem nevezhető tenyeressel Nolenar mellkasát, s ha éri, alsó ajka is gazdagabb lesz egy apró harapással. Tiltakozása éle azonban hamar elhalványul, a gyenge ütések lágy érintésekké válnak, szemeit lehunyva megadóan merül el a csókban. Pár pillanatra elszakadva a puha ajkaktól a férfi tekintetébe fúrja szürke szemeit.*
-Tapintatlan gazember.
*Suttogja, kezei pedig türelmetlenül markolnak a valóban kifogástalan minőségű ingre, hogy határozottan közelebb húzza másikat, s hamar újra ízlelhesse a dohányfüstös ajkakat -elvégre amíg a csókkal van elfoglalva, addig sem incselkedik vele piszok módon a gazember.*
-Mindig így ismerkedik, Nolenar?
*Kérdez gúnyosan, ha egyszer sikerül szóhoz jutnia, de immáron ellenkezés nélkül várja az édes folytatást.*
*Az illem természetesen úgy kívánná, hogy Aly is bemutatkozzon most, de a férfi nem kérdezi a nevét, így hát nem is kapja meg. Szeretné azt hinni, hogy valahol ezzel bünteti a másikat, de több mint valószínű, hogy ez őt kicsit sem érdekli. A fattyút persze ez végtelenül bosszantja, ahogy az is, amilyen könnyedséggel, levakarhatatlan mosoly kíséretében hagyja figyelmen kívül a lány durva szavait. Pedig komoly munkája van benne, nem egyszerű ám ennyi sértést összeszedni, főleg ennyi bor után.*
-Nem.
*Húzza össze morcosan szemöldökét, s bizony még folytatná, ha aljas módon nem fojtanák belé a szót. Először nem hagyja magát, megajándékozza pár erősnek nem nevezhető tenyeressel Nolenar mellkasát, s ha éri, alsó ajka is gazdagabb lesz egy apró harapással. Tiltakozása éle azonban hamar elhalványul, a gyenge ütések lágy érintésekké válnak, szemeit lehunyva megadóan merül el a csókban. Pár pillanatra elszakadva a puha ajkaktól a férfi tekintetébe fúrja szürke szemeit.*
-Tapintatlan gazember.
*Suttogja, kezei pedig türelmetlenül markolnak a valóban kifogástalan minőségű ingre, hogy határozottan közelebb húzza másikat, s hamar újra ízlelhesse a dohányfüstös ajkakat -elvégre amíg a csókkal van elfoglalva, addig sem incselkedik vele piszok módon a gazember.*
-Mindig így ismerkedik, Nolenar?
*Kérdez gúnyosan, ha egyszer sikerül szóhoz jutnia, de immáron ellenkezés nélkül várja az édes folytatást.*
3405. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-20 19:33:22
Üzenet elküldve: 2021-01-20 19:33:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Ó, kérem! *fut néhány kis ránc a homlokára, aztán egy tenyérbemászó mosollyal ki is simul.* - Nolenar *ajánlja fel a közvetlenebb megszólítást, miközben a mondat többi részén irritáló higgadtsággal siklik át.
Figyeli az egyre önérzetesebben villogó tekintetet, ahogy a lány belelovalja magát a korholó jelzők bő lére eresztett sorába. Mi tagadás, van a dolognak valami rendhagyó bája. Róla pedig csak pattognak le a dühödt kis nyilacskák. Azt a szája sarkában ülő mosolygást meg sem rezzentik.*
- Befejezte? *kérdi a köztük lévő kicsiny kis távolságot még tovább lopva, aztán ha ki nem húzza valahogy magát a félvér, csókkal vet véget, de legalábbis szúr hosszabb szünetet a felsorolásba.*
- Szóval faragatlan tuskó, semmirekellő, undok... *súgja az ajkakra, leheletnyit újra ízlelve őket a teljesség igénye nélkül visszaidézett jelzők között* - Valami még esetleg?
- Ó, kérem! *fut néhány kis ránc a homlokára, aztán egy tenyérbemászó mosollyal ki is simul.* - Nolenar *ajánlja fel a közvetlenebb megszólítást, miközben a mondat többi részén irritáló higgadtsággal siklik át.
Figyeli az egyre önérzetesebben villogó tekintetet, ahogy a lány belelovalja magát a korholó jelzők bő lére eresztett sorába. Mi tagadás, van a dolognak valami rendhagyó bája. Róla pedig csak pattognak le a dühödt kis nyilacskák. Azt a szája sarkában ülő mosolygást meg sem rezzentik.*
- Befejezte? *kérdi a köztük lévő kicsiny kis távolságot még tovább lopva, aztán ha ki nem húzza valahogy magát a félvér, csókkal vet véget, de legalábbis szúr hosszabb szünetet a felsorolásba.*
- Szóval faragatlan tuskó, semmirekellő, undok... *súgja az ajkakra, leheletnyit újra ízlelve őket a teljesség igénye nélkül visszaidézett jelzők között* - Valami még esetleg?
3404. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-20 12:48:38
Üzenet elküldve: 2021-01-20 12:48:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Természetesen látva, hogy kedves asztaltársának annyira nincs ínyére a bordélyos fantáziálgatás, Aly csak jóval lelkesebben magyaráz. Persze reménykedik benne, hogy hangot is ad majd nemtetszésének, érezne némi elégtételt bosszankodását hallgatva, de aljas módon még ettől is megfosztja a félvért. Nyilvánvalóan csak a neki tetsző részt emeli ki a fickó szavaiból, tekintetét követve pillant végig magán a lány majd mint akinek fogalma sincsen, mire is célozgat a másik, ártatlan hangon visszakérdez.*
-Nem divat?
*Az inget a tapogatás után még szemléli egy darabig, mint aki csak a szabását, mintáját figyeli, gondolatai persze valahol már az anyag alatt cikáznak, azt találgatva milyen formákat rejt. Arckifejezése természetesen nem árulja el, mindössze elismerően bólint.*
-Kiváló választás.
*Jobb szemöldöke finoman rándul a visszakérdezést hallva, ezt a pimaszkodást még könnyen veszi, kevés ez még ahhoz, hogy felbosszantsa.*
-Valóban.
*Ismétli el feleletképp lágyan, mosolyát újabb kortyolásba fojtva.
Kevés bosszantóbb dolog létezik annál, mint mikor semmibe veszik az ember mérgét. Talán még a heves veszekedés, a csattanó pofon is jobb -legalább is a fattyú szerint biztosan- hisz ez az őrlő feszültség, még ha nem is túl szépen, de végül távozna. A közeledést először még dacosan állja. Szürke szemei rendületlenül szórnak szikrákat egészen addig, míg ismét szóba jön az az átkozott ing, a lány makacs tekintete pedig jól láthatóan bizonytalanná válik. Egyből gyáva módon menekülőre is fogja, már amennyire az a szék csapdájába esve lehetséges. Háta a nyikorgó támlának préselődik, épp csak lopva pillant a közeledő ajkakra. Már épp feladni készül csökönyös ellenállását, mikor egy ismeretlen hangja felcsendül, s a kar átnyúl válla felett. Aly mély levegőt véve erőltet higgadtságot magára, alig észrevehetően megkönnyebbülten sóhajt fel, jóhiszeműen azt hiszi immáron megmenekült. A rövidre zárt párbeszéd után azonban a férfi nem húzódik el, semmiképp sem akarja megkönnyíteni a fattyú dolgát, aki nyerve némi bátorságot, tesz azért egy megjegyzést.*
-Nem modortalanabb, mint maga.
*Ereszt el fölényeskedő mosolyt aztán természetesen hasonló merészséggel válaszol a kérdésre.*
-Ott, hogy maga épp egy tapintatlan bunkó volt Velasco'rra.
*Ízlelgeti az imént hallott nevet*
-Egy faragatlan tuskó, egy tapló, egy semmirekellő...
*Sorolja, s mérge egyre nagyobb lesz, bár hangját nem emeli fel, halkan beszél, ám egyre feszültebben ejti a szavakat. Szemeit persze egy pillanatra sem veszi le a ködös tekintetről.*
-Undok.
*Fejezi be a szavak szórását, jóval határozatlanabbul, mint ahogy elkezdte.*
*Természetesen látva, hogy kedves asztaltársának annyira nincs ínyére a bordélyos fantáziálgatás, Aly csak jóval lelkesebben magyaráz. Persze reménykedik benne, hogy hangot is ad majd nemtetszésének, érezne némi elégtételt bosszankodását hallgatva, de aljas módon még ettől is megfosztja a félvért. Nyilvánvalóan csak a neki tetsző részt emeli ki a fickó szavaiból, tekintetét követve pillant végig magán a lány majd mint akinek fogalma sincsen, mire is célozgat a másik, ártatlan hangon visszakérdez.*
-Nem divat?
*Az inget a tapogatás után még szemléli egy darabig, mint aki csak a szabását, mintáját figyeli, gondolatai persze valahol már az anyag alatt cikáznak, azt találgatva milyen formákat rejt. Arckifejezése természetesen nem árulja el, mindössze elismerően bólint.*
-Kiváló választás.
*Jobb szemöldöke finoman rándul a visszakérdezést hallva, ezt a pimaszkodást még könnyen veszi, kevés ez még ahhoz, hogy felbosszantsa.*
-Valóban.
*Ismétli el feleletképp lágyan, mosolyát újabb kortyolásba fojtva.
Kevés bosszantóbb dolog létezik annál, mint mikor semmibe veszik az ember mérgét. Talán még a heves veszekedés, a csattanó pofon is jobb -legalább is a fattyú szerint biztosan- hisz ez az őrlő feszültség, még ha nem is túl szépen, de végül távozna. A közeledést először még dacosan állja. Szürke szemei rendületlenül szórnak szikrákat egészen addig, míg ismét szóba jön az az átkozott ing, a lány makacs tekintete pedig jól láthatóan bizonytalanná válik. Egyből gyáva módon menekülőre is fogja, már amennyire az a szék csapdájába esve lehetséges. Háta a nyikorgó támlának préselődik, épp csak lopva pillant a közeledő ajkakra. Már épp feladni készül csökönyös ellenállását, mikor egy ismeretlen hangja felcsendül, s a kar átnyúl válla felett. Aly mély levegőt véve erőltet higgadtságot magára, alig észrevehetően megkönnyebbülten sóhajt fel, jóhiszeműen azt hiszi immáron megmenekült. A rövidre zárt párbeszéd után azonban a férfi nem húzódik el, semmiképp sem akarja megkönnyíteni a fattyú dolgát, aki nyerve némi bátorságot, tesz azért egy megjegyzést.*
-Nem modortalanabb, mint maga.
*Ereszt el fölényeskedő mosolyt aztán természetesen hasonló merészséggel válaszol a kérdésre.*
-Ott, hogy maga épp egy tapintatlan bunkó volt Velasco'rra.
*Ízlelgeti az imént hallott nevet*
-Egy faragatlan tuskó, egy tapló, egy semmirekellő...
*Sorolja, s mérge egyre nagyobb lesz, bár hangját nem emeli fel, halkan beszél, ám egyre feszültebben ejti a szavakat. Szemeit persze egy pillanatra sem veszi le a ködös tekintetről.*
-Undok.
*Fejezi be a szavak szórását, jóval határozatlanabbul, mint ahogy elkezdte.*
3403. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-20 08:58:27
Üzenet elküldve: 2021-01-20 08:58:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Nolenar laposakat pislantva fanyalog, láthatóan kelletlenül, miközben a lány olyan élvezettel hempergőzik a bordélyos képzelgésben, mint egy kölyökkutya a nyári zivatarok után maradt ellenállhatatlan dagonyában. Húzza a száját, de nem szól közbe. Az csak olaj lenne a tűzre. A harminc aranyra azért kicsit sértetten rándul a szeme, de visszanyeli a kommentárt. A szőkeség még cseresznyét is tesz az élcelődése habos tetejére, de Nolenar a három Velasco'rra fivér közül nem az, akit ilyesmivel könnyen ki lehet kezdeni.*
- Higgye el, hercegnő *az asztalra könyökölve hajol előrébb* -, a kikötői bordélyokban nem divat a *pimaszul hűvös érdeklődéssel kúszik a pillantása lassan lefelé, s csupán az öl magasságában megállva* - prémes.
*Sokatmondó mosolygását végül hátradőlve elrejti egy kellemes nyelet sör mögé. A zsigereiben érzi, hogy hiába pimasz ez a kisasszonyka, ő fog rajta fogást találni előbb.
Az ing kapcsán újra olvad köztük a távolság, de Nolen higgadt derűvel tűri a mustrát. Közben azért annyira elcsábul, hogy diszkréten, mélyebbet szippantson a szőke tincsek illatából. Mi tagadás, egészen üdítő a Rumos szokásos, nehéz bukéi mellett.*
- Majdnem. Wegtoreni zsorzsett *válaszolja az anyaggal kapcsolatban, de végig a lány szemébe néz. Arra, hogy a csók ellen ő sem ágált épp, csupán egy sztoikusan merengő* - Valóban? *a válasz.
Az, ha egy nőnek meglebbenti az ember, hogy valamiben segítségre szorul, gyakorlatilag biztos recept arra, hogy a hangulata rövid úton felpaprikázódjon. Most sincs ez másképp, ami kifejezetten szórakoztatja Nolenart.*
- Persze *hajol egészen közel. Baljával még a lány székének támláján is megtámaszkodik. A hangja egészen halkan duruzsol. Nem vág benne hitetlenkedő él. Sokkal inkább olyan ez a persze, mint amikor visszanyúlunk egy lényegi információért, amin egy fontos helyen balgán átsiklottunk.* - Kegyedet csak az ingem érdekli. *Nolenar pillantása az élénk szikrákra lobban tekintetről lekúszik a kellemes vonalú ajkakra, melyekhez lassan, de határozottan közelítenek az övéi.*
- Nem felejted el, ugye, Velasco'rra?
- Dehogy! Vedd úgy, hogy el van intézve *feleli Nolenar, miközben átnyúl a lány válla felett és kezet ráz az épp távozó, szurokfekete borostás alakkal a rövid és kedélyes szóváltás után. Valószínűleg a szeme sarkából rég látta már és számított is rá, hogy odalép majd hozzá elköszönni.*
- Az egyik legjobb kormányos, de modortalan fráter *pillant vissza a félvérre, továbbra is zavarba ejtő közelségből.* - Azért illő lett volna a kisasszonynak is idebiccentenie legalább. Hol is tartottunk?
*Nolenar laposakat pislantva fanyalog, láthatóan kelletlenül, miközben a lány olyan élvezettel hempergőzik a bordélyos képzelgésben, mint egy kölyökkutya a nyári zivatarok után maradt ellenállhatatlan dagonyában. Húzza a száját, de nem szól közbe. Az csak olaj lenne a tűzre. A harminc aranyra azért kicsit sértetten rándul a szeme, de visszanyeli a kommentárt. A szőkeség még cseresznyét is tesz az élcelődése habos tetejére, de Nolenar a három Velasco'rra fivér közül nem az, akit ilyesmivel könnyen ki lehet kezdeni.*
- Higgye el, hercegnő *az asztalra könyökölve hajol előrébb* -, a kikötői bordélyokban nem divat a *pimaszul hűvös érdeklődéssel kúszik a pillantása lassan lefelé, s csupán az öl magasságában megállva* - prémes.
*Sokatmondó mosolygását végül hátradőlve elrejti egy kellemes nyelet sör mögé. A zsigereiben érzi, hogy hiába pimasz ez a kisasszonyka, ő fog rajta fogást találni előbb.
Az ing kapcsán újra olvad köztük a távolság, de Nolen higgadt derűvel tűri a mustrát. Közben azért annyira elcsábul, hogy diszkréten, mélyebbet szippantson a szőke tincsek illatából. Mi tagadás, egészen üdítő a Rumos szokásos, nehéz bukéi mellett.*
- Majdnem. Wegtoreni zsorzsett *válaszolja az anyaggal kapcsolatban, de végig a lány szemébe néz. Arra, hogy a csók ellen ő sem ágált épp, csupán egy sztoikusan merengő* - Valóban? *a válasz.
Az, ha egy nőnek meglebbenti az ember, hogy valamiben segítségre szorul, gyakorlatilag biztos recept arra, hogy a hangulata rövid úton felpaprikázódjon. Most sincs ez másképp, ami kifejezetten szórakoztatja Nolenart.*
- Persze *hajol egészen közel. Baljával még a lány székének támláján is megtámaszkodik. A hangja egészen halkan duruzsol. Nem vág benne hitetlenkedő él. Sokkal inkább olyan ez a persze, mint amikor visszanyúlunk egy lényegi információért, amin egy fontos helyen balgán átsiklottunk.* - Kegyedet csak az ingem érdekli. *Nolenar pillantása az élénk szikrákra lobban tekintetről lekúszik a kellemes vonalú ajkakra, melyekhez lassan, de határozottan közelítenek az övéi.*
- Nem felejted el, ugye, Velasco'rra?
- Dehogy! Vedd úgy, hogy el van intézve *feleli Nolenar, miközben átnyúl a lány válla felett és kezet ráz az épp távozó, szurokfekete borostás alakkal a rövid és kedélyes szóváltás után. Valószínűleg a szeme sarkából rég látta már és számított is rá, hogy odalép majd hozzá elköszönni.*
- Az egyik legjobb kormányos, de modortalan fráter *pillant vissza a félvérre, továbbra is zavarba ejtő közelségből.* - Azért illő lett volna a kisasszonynak is idebiccentenie legalább. Hol is tartottunk?
3402. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-19 11:38:10
Üzenet elküldve: 2021-01-19 11:38:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A bordéllyal kapcsolatos kérdésére érkező reakción Aly elkuncogja magát. Mivel a félvérnek igencsak kedvére való a fickó, nem fosztja meg őt a szórakoztató gondolataitól, melyben asztaltársa egy éjjeli pillangó szerepében tetszeleg.*
-Biztos van művészneve is. Olen az oroszlán vagy... Ivhon az Irbisz.
*Emelgeti meg szemöldökét, mikor rátalál a neki tetsző párosításra*
-És rengeteg kétségbeesett nő jár magához. Maga pedig egy órányi boldogságot és figyelmet ad nekik, mindössze harminc csillogó aranyért.
*Osztja meg képzeletének szüleményét levakarhatatlan pimasz mosollyal arcán. Persze életében nem volt még kuplerájban, minden bizonnyal ez hallatszik is a belőtt áron, vagy azon, ahogy szerinte működik ez az ősi intézmény.*
-Ó és mindezt persze prémes alsóban.
*Teszi még hozzá ujját emelve majd kortyol egyet borából.
Figyelmesen hallgatja a meglepően elemzőre sikeredett feleletet, közben persze igencsak komoly képet vág, elvégre a férfi is épp úgy tesz, mint aki távolról sem ismeri a viccet.*
-Csak az inge anyagát szemléltem.
*Szól, miközben előrébb hajolva az emlegetett ruhadarab után nyúl nem is zavartatva magát, ujjai között megdörzsölve a szövetét.*
-Talán selyem?
*Pillant fel a másikra, közben egy könnyed simítással megigazítja az inget, nehogy gyűrődést hagyjon maga után.*
-Egyébként meg, javítson ki, ha rosszul emlékszem, de nem igazán ellenkezett.
*Rebegteti meg ártatlanul pilláit, ám higgadtsága bizony hamar semmivé lesz, mikor a férfi aljas módon, szándékosan bosszantani kezdi. Arca ugyan nem torzul el a méregtől, szürke szemeiről leolvashatja, hogy azért sikerült elérnie célját.*
-Ne féljen majd kiveszek itt egy szobát, hogy még véletlenül se kelljen szívességet kérnem.
*Bár próbálja leplezni, hangjában csendül némi sértettség, igazán azonban csak a következő szavakon kapja fel a vizet. Persze nem fog felcsattanni, nem az a fajta, csak valamelyest közelebb hajol, hogy a férfi le tudja olvasni a szájáról, ha épp alkalmi süket lenne.*
-Nincs szükségem az ostoba pénzére.
*Halkan beszél, szépen lassan tagolja a szavakat, hogy biztosan jól értse a másik, közben mélyen a szemeibe néz. A közelségtől persze akaratlanul is eszébe jut a csók, s ettől csak mérgesebb lesz. Szívesen meg is pofozná a fickót, de az bizony egyáltalán nem vallana rá.*
*A bordéllyal kapcsolatos kérdésére érkező reakción Aly elkuncogja magát. Mivel a félvérnek igencsak kedvére való a fickó, nem fosztja meg őt a szórakoztató gondolataitól, melyben asztaltársa egy éjjeli pillangó szerepében tetszeleg.*
-Biztos van művészneve is. Olen az oroszlán vagy... Ivhon az Irbisz.
*Emelgeti meg szemöldökét, mikor rátalál a neki tetsző párosításra*
-És rengeteg kétségbeesett nő jár magához. Maga pedig egy órányi boldogságot és figyelmet ad nekik, mindössze harminc csillogó aranyért.
*Osztja meg képzeletének szüleményét levakarhatatlan pimasz mosollyal arcán. Persze életében nem volt még kuplerájban, minden bizonnyal ez hallatszik is a belőtt áron, vagy azon, ahogy szerinte működik ez az ősi intézmény.*
-Ó és mindezt persze prémes alsóban.
*Teszi még hozzá ujját emelve majd kortyol egyet borából.
Figyelmesen hallgatja a meglepően elemzőre sikeredett feleletet, közben persze igencsak komoly képet vág, elvégre a férfi is épp úgy tesz, mint aki távolról sem ismeri a viccet.*
-Csak az inge anyagát szemléltem.
*Szól, miközben előrébb hajolva az emlegetett ruhadarab után nyúl nem is zavartatva magát, ujjai között megdörzsölve a szövetét.*
-Talán selyem?
*Pillant fel a másikra, közben egy könnyed simítással megigazítja az inget, nehogy gyűrődést hagyjon maga után.*
-Egyébként meg, javítson ki, ha rosszul emlékszem, de nem igazán ellenkezett.
*Rebegteti meg ártatlanul pilláit, ám higgadtsága bizony hamar semmivé lesz, mikor a férfi aljas módon, szándékosan bosszantani kezdi. Arca ugyan nem torzul el a méregtől, szürke szemeiről leolvashatja, hogy azért sikerült elérnie célját.*
-Ne féljen majd kiveszek itt egy szobát, hogy még véletlenül se kelljen szívességet kérnem.
*Bár próbálja leplezni, hangjában csendül némi sértettség, igazán azonban csak a következő szavakon kapja fel a vizet. Persze nem fog felcsattanni, nem az a fajta, csak valamelyest közelebb hajol, hogy a férfi le tudja olvasni a szájáról, ha épp alkalmi süket lenne.*
-Nincs szükségem az ostoba pénzére.
*Halkan beszél, szépen lassan tagolja a szavakat, hogy biztosan jól értse a másik, közben mélyen a szemeibe néz. A közelségtől persze akaratlanul is eszébe jut a csók, s ettől csak mérgesebb lesz. Szívesen meg is pofozná a fickót, de az bizony egyáltalán nem vallana rá.*
3401. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-19 08:06:38
Üzenet elküldve: 2021-01-19 08:06:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Mikor a lány féltékenységet vél a szavai mögé látni, és nem rest ennek pimaszul hangot is adni, Nolen elmosolyodik egy sörhabos korty mögött, aztán mikor leteszi a korsót egy pofátlan, talán-t sejtető szemöldökrándítással bele is áll a dologba.
Azon nem is lepődik meg, amikor a kisasszony kapva kap a kicsit sem ajánlott eshetőségen. A logikai vargabetű viszont kétségtelenül váratlanul éri. Prüszkölve bugyborékol bele a sörébe amikor a kérdés előpattan.*
- Az ég szerelmére, csak ki ne fejtse, mire gondol. *Ezen a környéken még mindig a tisztességes munkák közé tartozik egy bordélyban dolgozni. Ajtónállóként vagy díjbehajtóként. Viszont van egy olyan érzése, ha ennek a témának elengedi a grabancát, terítékre kerül, hogy a lány feltételezése nem pont ezen a vonalon mozgott.
Az alkalmasabb szállások kiajánlásával igyekszik ennek elébe menni. Az asztalon letámasztott pipáért nyúl közben, de beleszívva kénytelen konstatálni, hogy valószínűleg már rég elaludt benne a parázs. Egy kicsit csalódott, mert annak a jó kis dohánynak egy része magában égett le, pedig lett volna még benne pár szippantásnyi élet. Mindegy most már. Újratömni nincs kedve, így jobb híján kikocogtatja a csizmája sarkán a hamut, egy kicsit megtisztogatja a pipát és elteszi.*
- A csókról szólva *kanyarodik vissza a témához.* - Volt egy rész, igen, amikor határozottan az volt az érzésem, hogy őszinte *mondja tűnődő hangon, mint aki száraz tényeket idéz épp fel magában. Pillantása a történtek távlatába hunyorog, ahogy az ilyesfajta okfejtés megkívánja.* - Például amikor az ingemet markolta és mohó kis ráadást mart magának. *Úgy beszél, mint egy szakmai finomságokat értékelő színi igazgató. Talán ettől is olyan arcátlan a vád, amit így ki is mond meg nem is.*
- Oh, egy újabb sértés *sóhajt flegma és végtelennek tűnő türelemmel.* - Mondja csak, sok ilyet tervez még belém szurkálni, mielőtt megkér, hogy kísérjem el? Vagy hogy segítsem ki néhány arannyal egy felső emeleti szobához? *teszi hozzá a lehetőséget egy legyintéssel, mint akinek igazából egy kutya mindkét eshetőség.* - Pár korty bor, és könnyebben összeszedi hozzá a bátorságát *mondja, de itt már meg kell sercintenie a bajuszát, hogy a mozdulat mögé elrejtse a kikívánkozó somolygást. Utána hamar visszarendezi vonásai komolyságát és türelmes pillantását a lányra függeszti.*
*Mikor a lány féltékenységet vél a szavai mögé látni, és nem rest ennek pimaszul hangot is adni, Nolen elmosolyodik egy sörhabos korty mögött, aztán mikor leteszi a korsót egy pofátlan, talán-t sejtető szemöldökrándítással bele is áll a dologba.
Azon nem is lepődik meg, amikor a kisasszony kapva kap a kicsit sem ajánlott eshetőségen. A logikai vargabetű viszont kétségtelenül váratlanul éri. Prüszkölve bugyborékol bele a sörébe amikor a kérdés előpattan.*
- Az ég szerelmére, csak ki ne fejtse, mire gondol. *Ezen a környéken még mindig a tisztességes munkák közé tartozik egy bordélyban dolgozni. Ajtónállóként vagy díjbehajtóként. Viszont van egy olyan érzése, ha ennek a témának elengedi a grabancát, terítékre kerül, hogy a lány feltételezése nem pont ezen a vonalon mozgott.
Az alkalmasabb szállások kiajánlásával igyekszik ennek elébe menni. Az asztalon letámasztott pipáért nyúl közben, de beleszívva kénytelen konstatálni, hogy valószínűleg már rég elaludt benne a parázs. Egy kicsit csalódott, mert annak a jó kis dohánynak egy része magában égett le, pedig lett volna még benne pár szippantásnyi élet. Mindegy most már. Újratömni nincs kedve, így jobb híján kikocogtatja a csizmája sarkán a hamut, egy kicsit megtisztogatja a pipát és elteszi.*
- A csókról szólva *kanyarodik vissza a témához.* - Volt egy rész, igen, amikor határozottan az volt az érzésem, hogy őszinte *mondja tűnődő hangon, mint aki száraz tényeket idéz épp fel magában. Pillantása a történtek távlatába hunyorog, ahogy az ilyesfajta okfejtés megkívánja.* - Például amikor az ingemet markolta és mohó kis ráadást mart magának. *Úgy beszél, mint egy szakmai finomságokat értékelő színi igazgató. Talán ettől is olyan arcátlan a vád, amit így ki is mond meg nem is.*
- Oh, egy újabb sértés *sóhajt flegma és végtelennek tűnő türelemmel.* - Mondja csak, sok ilyet tervez még belém szurkálni, mielőtt megkér, hogy kísérjem el? Vagy hogy segítsem ki néhány arannyal egy felső emeleti szobához? *teszi hozzá a lehetőséget egy legyintéssel, mint akinek igazából egy kutya mindkét eshetőség.* - Pár korty bor, és könnyebben összeszedi hozzá a bátorságát *mondja, de itt már meg kell sercintenie a bajuszát, hogy a mozdulat mögé elrejtse a kikívánkozó somolygást. Utána hamar visszarendezi vonásai komolyságát és türelmes pillantását a lányra függeszti.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3883-3902