// Fejvadászok //
// Ketten a Rókalyukban //
*Fogait ritmikusan egymásnak dörzsölve dolgozza fel az információt, miközben félig megerősítésként, esetleg tagadást várva fordul vissza az öreghez. Ha Lilyenn fején találta a szöget, akkor gyakorlatilag meg is van a nap célhelye. Akár itt is ülhetnének estéig, ha nem vontak volna előbb túl sok tekintetet magukra. Eszerint valóban valami verekedésnek veszi ki ezt a nem túl legálisnak hangzó összegyűlést.*
- Csodás. *Morogja nagy elégedettséggel, hallva hogy a pultos végül csak kikotyogja a részleteket. Társának megkeresi kékes szempárjait és egy bólintással indikálja, hogy kétségtelenül büszke lehet magára. Meg is vannak! A fél-elf lány információgyűjtésért lett a tervként beküldve ebbe a koszfészekbe, és egy kis bicsaklás után sikerrel is jár! Tehát annak a svábbogárnak valóban nem csak az alkohol folyhatott a szájából, és annak a matróz csoportnak lehetett is okuk elkerülni őket. Akkor még ezen nap alkonyán vissza fognak jönni. A részleteket Darkh-kal és Syndrával meg kell beszélniük, így most Ukrom nem próbál saját szerepébe alaposabban belegondolni. Minden bizonnyal sok szemnek kell rajta lennie, ami azt jelenti, hogy jó műsort fog kelleni alkotnia, ha egyáltalán biztos hogy részt vesz. Dolga végezteként eltávolítja ülepét a háromlábú székről, és szótlanul végig nézi, ahogy hozzá hasonlóan Lilyenn is megad ötven aranyat a vén apósnak. Ebben most több professzionizmus mutatkozott, és az ork nem is talál okot hogy megállítsa, talán csak a pénzdobás miatt. De ki ő, hogy örökké fukar kalmárként viselkedjen mások döntéseiből kifolyólag. Valamint szinte biztos, hogy viszontlátják a pacákot, így bölcs lenne a jó oldalán maradni, ha egyáltalán van olyan.
Mindketten láthatják rajta, hogy a társalgást és kis pénzcserét befejezettnek tekinti és szokásos, rosszkedvűbe-nyúlóan szobros arckifejezését fölvéve biccent egyet a pultosnak elköszönésként, utána még egyszer körülnéz ebben a késdobálóban; jó lenne, ha elfelejtenék a létezésüket, mire visszatérnek. Talán a két orvgyilkosnak nem kéne velük együtt mutatkozni már bent...
Gyors ötletelését félbeszakítja társa kiakadása, és egyet-kettőt pislogva ki kell ráznia a fejéből, mi is hangzott el az előbb. De mivel a lányt már rögtön dühösnek látta, több mint hozzá hasonló szinten, azonnal kitalálja, hogy nem lehetett valami jó.*
~ Hogy az a jó édes... ~ *A jószívű tűzgombóc meg akarja védeni őt, ami nagyon is melengetné a hidegvérű ork szívét, ha az nem járna még több figyelemmel és rosszindulatú szempárokkal. Ezt bizony az orvgyilkos társaik is hallhatták. Karjait keresztbe téve, de egy mosolyt elnyomva megvárja, míg lenyugszik a fél-elf hölgy, semmi figyelmet nem adva a sértő félnek; ha ő minden rávágott, legapróbb méltánytalanságra is választ adott volna, Artheniorig sosem jutott volna ez. Vagy nem ép végtagokkal. És most munkában vannak, nem pattanhat meg. De a cselekedet méltányossága nem kerüli el a figyelmét, amit felcsillanó szeméből is ki lehet olvasni. Ez egy első volt számára.*
- Hm. *Hangoztatja Lilyennek, miután feléje irányulnak a szavak. Az irányt kifelé véve követi társát, a közeli jövőre gondolva hagyja el a helyiséget, és egy csöppnyi izzadtságcseppet letöröl homlokáról.*