//Avelynn//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Meglódulni látszanak az események, és az eddigiek fényében Cralan egyre nehezebben tudja eldönteni, hogy Ave egy bájos angyal, vagy a csábítás démona. A férfi egyszer csak azon kapja magát, hogy a másik teljesen kezébe vette a dolgokat. Érzi, hogy lépnie kellene, visszavenni a gyeplőt, ám a lány eközben az ágy mellé lép, s megszabadul fűzőjéből. A szerzetes szíve nagyot dobban a látványtól. A lány több, mint gyönyörű, és szinte ragyog az ártatlansága. Cralan már akkor kibújt könnyű lábbelijéből, mikor felfeküdtek az ágyra, így csupán a lánynak kell megválnia tölük. Vére forrni látszik, tekintetében pedig fellobbannak a lánynak már ismerős, rőt lángok. Amikor Ave meglöki, hogy döljön el, elkapja a kezét, és magával húzza. Megborzong az érzéstől, ahogy a másik puha bőre az ővéhez simul. Már tudja mit akar. Nem csupán megosztani vele az elsö gyönyör érzését, hanem mindent megtenni azért, hogy érezze, mennyit jelent a férfinak. Immár az ösztönei vezetik, amikor, ha Ave nem ellenkezik, gyengéden maga alá fordítja a lányt, s annak fülébe suttog.*
-Most én irányítok.-
*Lassan, apró csókokkal halad, egészen a telt ajkakig, majd egy hosszú csók után óvatosan megindul a nyak irányába. Kezei is mozgásban vannak, míg az egyik az ezüst hajúét keresi, hogy összefonódjanak, a másik gyengéd simogatásba kezd, követve a csókok útját. Cralan még elég bátortalan, így felfedező útja a nyak után végighalad a kulcscsonton, majd át a két vágyat okozó domb között, egészen le a feszes hasig. Keze sem érinti még a kebleket, inkább mellette, alatta becézgeti az érzékeny testet, remélhetőleg jól eső érzést keltve. Ám mikor a sötét ajkak elérnek a köldökig, Cralan megáll, s tétován felnéz, egyenesen a másik szemébe, mintegy bátorítást várva.*