Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 780. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
780. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-09-27 21:56:10
Üzenet elküldve: 2025-09-27 21:56:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
*Nem könnyű megbántani, ilyennel pedig aligha lehetne, de nem teszi szóvá. Kissé félredönti a fejét, miközben hallgatja a lelkesnek tűnő fecsegést.*
- Nem főzök. *Mondja a miheztartás végett. Ha tud is, nem kedvelt foglalatossága, bár néha szükséges. Ha tűz ropog a kandallóban, vagy kemencében is csak azért van, hogy vizet forraljon a főzeteihez, netán kormot akarjon a festékéhez. * - De éhen nem fogsz halni. *Teszi még hozzá.
Minden egyszerre szakad rá, ahogy amaz beszél és ezért szükségét érzi egy újabb pohárka rumnak, amit mind a ketten gondosan fel is hajtanak. Szereti, ahogy végig áramlik a forróság az egész testén, ahogy a bódulatot is kedveli, mert jól tudja, hogy bármilyen helyzetben képes volna így is helytállni, mégis minden könnyebb.
Ahogy a bőrrajzait méltatja Samyrn, nem húzza el a kezét, pedig nem sokaknak enged meg semmiféle érintést. Most nem okoz benne frusztrációt, aminek már gyanúsnak kellene lennie. Talán már elkönyvelte, hogy egy a vérük, persze csak ideig-óráig. A kétely ott lesz addig, amíg meg nem bizonyosodik.
Ahogy az ötletét fejti ki a fiú, a táskájához nyúl. Gondosan lezárt fiolát vesz elő, amiben tinta van, aztán a még gondosabban becsomagolt tűjét.*
- Nyugi. Csak add a kezed. *Nem fog egyetlen sebet sem ejteni, erről akár biztosítja is, ha megkapja a vékonyka alkart. Csupán felrajzolni kívánja. Az étel még mindig nem gőzölög az asztalon, egy egyszerű vonalrajzot pedig néhány perc alatt képes felfesteni a hegyes eszközzel, nem bántva a felületet. Nyoma bizton nem marad, hacsak a fekete anyag nem színezi be napokra. Gyorsan, mégis fegyelmezetten dolgozik. Ilyen alkotások közben az amúgyis fiatalos vonásai tovább szelídülnek.*
- A jelképek jobban mutatnak, mint a nevek. Néhány üres levél például. *Mondja közben, majd új téma felé terelődnek. Tényleg egyáltalán nem zavarja a másik körözése.*
- Nekem? *Pillant fel a másik mosolyát tükrözi vissza, csakhogy sejtelmesebben.* - Gondom még sosem. *Már éppen elkészül a kívánt fa, amikor végre megkapják a hagymalevesüket. Megkönnyebbülten sóhajt fel, majd bele teszi a bársonyszütyőbe a bronztűt, s el is rakja a táska mélyére. Kíváncsian figyeli, tetszik-e az eredmény, mielőtt végre hozzálát az ételhez.*
//Füstös//
*Nem könnyű megbántani, ilyennel pedig aligha lehetne, de nem teszi szóvá. Kissé félredönti a fejét, miközben hallgatja a lelkesnek tűnő fecsegést.*
- Nem főzök. *Mondja a miheztartás végett. Ha tud is, nem kedvelt foglalatossága, bár néha szükséges. Ha tűz ropog a kandallóban, vagy kemencében is csak azért van, hogy vizet forraljon a főzeteihez, netán kormot akarjon a festékéhez. * - De éhen nem fogsz halni. *Teszi még hozzá.
Minden egyszerre szakad rá, ahogy amaz beszél és ezért szükségét érzi egy újabb pohárka rumnak, amit mind a ketten gondosan fel is hajtanak. Szereti, ahogy végig áramlik a forróság az egész testén, ahogy a bódulatot is kedveli, mert jól tudja, hogy bármilyen helyzetben képes volna így is helytállni, mégis minden könnyebb.
Ahogy a bőrrajzait méltatja Samyrn, nem húzza el a kezét, pedig nem sokaknak enged meg semmiféle érintést. Most nem okoz benne frusztrációt, aminek már gyanúsnak kellene lennie. Talán már elkönyvelte, hogy egy a vérük, persze csak ideig-óráig. A kétely ott lesz addig, amíg meg nem bizonyosodik.
Ahogy az ötletét fejti ki a fiú, a táskájához nyúl. Gondosan lezárt fiolát vesz elő, amiben tinta van, aztán a még gondosabban becsomagolt tűjét.*
- Nyugi. Csak add a kezed. *Nem fog egyetlen sebet sem ejteni, erről akár biztosítja is, ha megkapja a vékonyka alkart. Csupán felrajzolni kívánja. Az étel még mindig nem gőzölög az asztalon, egy egyszerű vonalrajzot pedig néhány perc alatt képes felfesteni a hegyes eszközzel, nem bántva a felületet. Nyoma bizton nem marad, hacsak a fekete anyag nem színezi be napokra. Gyorsan, mégis fegyelmezetten dolgozik. Ilyen alkotások közben az amúgyis fiatalos vonásai tovább szelídülnek.*
- A jelképek jobban mutatnak, mint a nevek. Néhány üres levél például. *Mondja közben, majd új téma felé terelődnek. Tényleg egyáltalán nem zavarja a másik körözése.*
- Nekem? *Pillant fel a másik mosolyát tükrözi vissza, csakhogy sejtelmesebben.* - Gondom még sosem. *Már éppen elkészül a kívánt fa, amikor végre megkapják a hagymalevesüket. Megkönnyebbülten sóhajt fel, majd bele teszi a bársonyszütyőbe a bronztűt, s el is rakja a táska mélyére. Kíváncsian figyeli, tetszik-e az eredmény, mielőtt végre hozzálát az ételhez.*
779. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-09-27 21:22:28
Üzenet elküldve: 2025-09-27 21:22:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
* Halkan felkuncog, mintha büszke lenne arra, hogy életművész, pedig távol áll tőle ez az érzés. Sokkal inkább szomorú miatta, de nem akarja kimutatni ezt a fajta gyengeségét. Az utcán már rég megtanulta, hogy a gyengeség olyan fogódzkodó, amit nem szabad hagyni, hogy bárki megragadhasson. Mégis, gyakran elfelejti ezt a leckét. *
- Nem akartalak megbántani. * Kér rögtön elnézést, és lesüti a szemét. Láthatóan mardossa a bűntudat, és azon gondolkodik, hogy mivel tehetné jóvá ezt a sértést. *
- Akkor... kölcsönös kapcsolat lesz. Segítjük egymást, megdolgozok a fekvőhelyemért, és a kosztért. * Jelenti ki, és közben azon gondolkodik, hogy vajon mást is szeretne tőle a nő, vagy alhat egyedül, külön szobában, saját ágyban. Na nem mintha kedve ellen lenne, hogy éjszaka is kivegye a részét a dolgokból, és megdolgozzon az ételért. Ismét egy olyan dolog, aminél tett már rosszabbat, rosszabb partnerekkel. Szinte még most is érzi a gazdag wegtoreni kereskedő ízét a szájában. Beleborzong az emlékbe, de akkoriban bármire képes lett volna egy kis kellemes zsibbadásért. Valamiért ettől megint csak feldereng előtte gyerekkorából a férfi, aki olvasni tanította. Szerencsére nem kérdezik, úgyhogy nem is kell emlékezzen. Hálás érte.
Ahogy a visszatéréskor kapott rumért is hálás. Mohón nyúl érte, és dönti le a torkán. Nem tudja, hogy mennyi idő, mire megkapják a vacsorájukat, de már fél megkérdezni. De az ital is van olyan jó, mint az étel, hiába marja üres gyomrát. *
- Köszönöm. * Bólint hálásan, és az utolsó cseppeket is kiissza a pohárból.
Ezután valamivel jobb hangulatban veszi szemügyre a tetoválásokat. Ha Caelril hagyja, akkor végigfuttatja mutatóujjának hegyét a rózsán, ahogy végig nézi. *
- Gyönyörű munka. * Jegyzi meg elismerően, a kérdésre pedig elgondolkodik. *
- Azt hiszem, hogy egy családot. * Jegyzi meg, majd gyorsan javítja magát, mert a hirtelen őszinte beismerés, ami kiszalad a száján, megrémíti. *
- Mármint, egy családot jelképező fát. Erős, nagy tölgyet. Itt a karomon. * Mutatja, hogy mire gondol, és hogy képzelte el. *
- Amire aztán felkerülhetnek azok, akik fontosak az életemben. Egyelőre üres lenne. * Jegyzi meg szomorúan, nagyot sóhajtva. *
- Látom nem zavar, hogy köröznek. * Vigyorog, de ezúttal egyértelmű, hogy nem őszinte, hanem erőltetett jókedv az, ami arcára ül. *
- Talán neked is volt már gondod a törvénnyel?
//Füstös//
* Halkan felkuncog, mintha büszke lenne arra, hogy életművész, pedig távol áll tőle ez az érzés. Sokkal inkább szomorú miatta, de nem akarja kimutatni ezt a fajta gyengeségét. Az utcán már rég megtanulta, hogy a gyengeség olyan fogódzkodó, amit nem szabad hagyni, hogy bárki megragadhasson. Mégis, gyakran elfelejti ezt a leckét. *
- Nem akartalak megbántani. * Kér rögtön elnézést, és lesüti a szemét. Láthatóan mardossa a bűntudat, és azon gondolkodik, hogy mivel tehetné jóvá ezt a sértést. *
- Akkor... kölcsönös kapcsolat lesz. Segítjük egymást, megdolgozok a fekvőhelyemért, és a kosztért. * Jelenti ki, és közben azon gondolkodik, hogy vajon mást is szeretne tőle a nő, vagy alhat egyedül, külön szobában, saját ágyban. Na nem mintha kedve ellen lenne, hogy éjszaka is kivegye a részét a dolgokból, és megdolgozzon az ételért. Ismét egy olyan dolog, aminél tett már rosszabbat, rosszabb partnerekkel. Szinte még most is érzi a gazdag wegtoreni kereskedő ízét a szájában. Beleborzong az emlékbe, de akkoriban bármire képes lett volna egy kis kellemes zsibbadásért. Valamiért ettől megint csak feldereng előtte gyerekkorából a férfi, aki olvasni tanította. Szerencsére nem kérdezik, úgyhogy nem is kell emlékezzen. Hálás érte.
Ahogy a visszatéréskor kapott rumért is hálás. Mohón nyúl érte, és dönti le a torkán. Nem tudja, hogy mennyi idő, mire megkapják a vacsorájukat, de már fél megkérdezni. De az ital is van olyan jó, mint az étel, hiába marja üres gyomrát. *
- Köszönöm. * Bólint hálásan, és az utolsó cseppeket is kiissza a pohárból.
Ezután valamivel jobb hangulatban veszi szemügyre a tetoválásokat. Ha Caelril hagyja, akkor végigfuttatja mutatóujjának hegyét a rózsán, ahogy végig nézi. *
- Gyönyörű munka. * Jegyzi meg elismerően, a kérdésre pedig elgondolkodik. *
- Azt hiszem, hogy egy családot. * Jegyzi meg, majd gyorsan javítja magát, mert a hirtelen őszinte beismerés, ami kiszalad a száján, megrémíti. *
- Mármint, egy családot jelképező fát. Erős, nagy tölgyet. Itt a karomon. * Mutatja, hogy mire gondol, és hogy képzelte el. *
- Amire aztán felkerülhetnek azok, akik fontosak az életemben. Egyelőre üres lenne. * Jegyzi meg szomorúan, nagyot sóhajtva. *
- Látom nem zavar, hogy köröznek. * Vigyorog, de ezúttal egyértelmű, hogy nem őszinte, hanem erőltetett jókedv az, ami arcára ül. *
- Talán neked is volt már gondod a törvénnyel?
778. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-09-27 21:06:33
Üzenet elküldve: 2025-09-27 21:06:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
- Azt látni. *Mondja kedélyesebben, mint az tőle várható, de nem gúnyolódva. Egykettőre felszed magára némi izmot a fiú, amennyiben úgy áll hozzá a munkához, ahogyan kell.* - Nem kell aggódni, nem mindent neked kell csinálnod.
*Teszi hozzá, nem egy szolgálót akar, hanem segítséget. Bár azt sem, de jelenleg ennek kell megfelelnie. Épp ezért dől kicsit előrébb, méregetve Samyrnt, ahogy az bemutatja magát és a tévképzeteit. *
- Nem egy kibaszott nemes vagyok Samyrn, nem kell nekem szolgáló. *A szavai végén újra feldereng a mosoly, de most nem zsigerből, hanem mert el akarja venni szigorú szavainak élét.* - Ez csak egy egyezség. *Visszahelyezkedik, majd újra a söntés felé néz. Kordul egyet a gyomra.
A szavakat hallva akkorát ver mellkasában a szíve, hogy megremeg a keze, hogy odakapjon. Nem tudja. Nem akarja tudni. Újra összecsúsznak az eddig kiszálazott képek a fejében és mintha beszúrna a halántéka. Csak lehunyja a szemét, hogy eltűnjön a katyvasz. Ha nem lenne érintett, talán rögtön megértené, hogy csak arról van szó, hogy rossz emlék, de annyira azt akarja hallani, hogy emlékezni sem tud a fiú, hogy azt is véli hallani. Először költözik melegség az óarany íriszekbe.*
- Sajnálom. Nem kérdezek.
*Mégis csak mered néhány másodpercig a vonásokra, majd ő maga is az italért nyúl. Jó volna erőseb. Fel is áll, hogy még mielőtt kihozzák az ételt, vegyen 18 aranyért még két kupica Rumot.
Muszáj kiszakadnia egyetlen percre a másik közelségéből.
Hamar visszatér, s Samy elé löki a poharat. *
- Többnyire. Volt egy mesterem, az kezdte el. *A kis kitérő talán a segítségére volt. Nem olyan zavaró hirtelenjében a közelség. Hogy jázmin illata van, túlzás volna állítani, de a Kikötői penetrához képest még az is helytálló lenne. Kissé meg is fordul, hogy jól lássa a felkarra tekeredő rózsaszárat, mely tele van tüskével, amikben szinte direkt olvashatatlan betűk formálódnak. Egyetlen tűnik ki csupán közülük, az vörös festékkel készült. Az utolsó előtti. Időközben, bár már nem tervezte, még egy tövis került utána, színe hirdeti, hogy viszonylag friss. A többi minta szórtan helyezkedik el, mégis mintha harmóniában lenne minden mindennel.* - Csinálok. Mi jutott eszedbe, mit szeretnél? *Érdekli, hiszen többet elárul, mint azt bárki hinné.*
- Köröznek? *Szélesedik a mosoly, még a fogai is kivillannak.* - Szard le, a Szántókig nem látnak el, ha pedig bemerészkedsz a városba… diófalevél. Pillanatok alatt sötét hajad lesz néhány hatig. Kutya nem ismer fel. *Mondja ezt olyan természetességgel, mintha napjában kellett volna magát álcáznia. És talán így is volt. A rum már dolgozik, enyhén kipirult arca, na meg megeredő nyelve is mutatja ezt.*
//Füstös//
- Azt látni. *Mondja kedélyesebben, mint az tőle várható, de nem gúnyolódva. Egykettőre felszed magára némi izmot a fiú, amennyiben úgy áll hozzá a munkához, ahogyan kell.* - Nem kell aggódni, nem mindent neked kell csinálnod.
*Teszi hozzá, nem egy szolgálót akar, hanem segítséget. Bár azt sem, de jelenleg ennek kell megfelelnie. Épp ezért dől kicsit előrébb, méregetve Samyrnt, ahogy az bemutatja magát és a tévképzeteit. *
- Nem egy kibaszott nemes vagyok Samyrn, nem kell nekem szolgáló. *A szavai végén újra feldereng a mosoly, de most nem zsigerből, hanem mert el akarja venni szigorú szavainak élét.* - Ez csak egy egyezség. *Visszahelyezkedik, majd újra a söntés felé néz. Kordul egyet a gyomra.
A szavakat hallva akkorát ver mellkasában a szíve, hogy megremeg a keze, hogy odakapjon. Nem tudja. Nem akarja tudni. Újra összecsúsznak az eddig kiszálazott képek a fejében és mintha beszúrna a halántéka. Csak lehunyja a szemét, hogy eltűnjön a katyvasz. Ha nem lenne érintett, talán rögtön megértené, hogy csak arról van szó, hogy rossz emlék, de annyira azt akarja hallani, hogy emlékezni sem tud a fiú, hogy azt is véli hallani. Először költözik melegség az óarany íriszekbe.*
- Sajnálom. Nem kérdezek.
*Mégis csak mered néhány másodpercig a vonásokra, majd ő maga is az italért nyúl. Jó volna erőseb. Fel is áll, hogy még mielőtt kihozzák az ételt, vegyen 18 aranyért még két kupica Rumot.
Muszáj kiszakadnia egyetlen percre a másik közelségéből.Hamar visszatér, s Samy elé löki a poharat. *
- Többnyire. Volt egy mesterem, az kezdte el. *A kis kitérő talán a segítségére volt. Nem olyan zavaró hirtelenjében a közelség. Hogy jázmin illata van, túlzás volna állítani, de a Kikötői penetrához képest még az is helytálló lenne. Kissé meg is fordul, hogy jól lássa a felkarra tekeredő rózsaszárat, mely tele van tüskével, amikben szinte direkt olvashatatlan betűk formálódnak. Egyetlen tűnik ki csupán közülük, az vörös festékkel készült. Az utolsó előtti. Időközben, bár már nem tervezte, még egy tövis került utána, színe hirdeti, hogy viszonylag friss. A többi minta szórtan helyezkedik el, mégis mintha harmóniában lenne minden mindennel.* - Csinálok. Mi jutott eszedbe, mit szeretnél? *Érdekli, hiszen többet elárul, mint azt bárki hinné.*
- Köröznek? *Szélesedik a mosoly, még a fogai is kivillannak.* - Szard le, a Szántókig nem látnak el, ha pedig bemerészkedsz a városba… diófalevél. Pillanatok alatt sötét hajad lesz néhány hatig. Kutya nem ismer fel. *Mondja ezt olyan természetességgel, mintha napjában kellett volna magát álcáznia. És talán így is volt. A rum már dolgozik, enyhén kipirult arca, na meg megeredő nyelve is mutatja ezt.*
777. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-09-27 19:42:06
Üzenet elküldve: 2025-09-27 19:42:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
- Értem. Abban azt hiszem tudok segíteni, bár az ásóhoz nem vagyok hozzászokva. * Válaszol komoran, ahogy arra gondol, hogy milyen sok munka is van egy növénykerttel. Nehezen tudja elképzelni magát, ahogy ás, ültet, locsol és kapál, de egyszer minden elkezdődik valahogy. Ha pedig mégse olyan az az élet, ahogy megálmodja, csak lelép, anélkül, hogy visszanézve. Tetszik neki ez a lehetőség, hogy van szabadulási lehetőség, nem köti ígéret vagy eskü. *
- Jó lehet ilyen gazdagnak lenni. * Nyögi önkéntelenül, hiszen neki egész életében összesen nem volt soha annyi pénze, hogy akár csak egy kertet vegyen magának, nem hogy egy házat. Nem is tudja, hogyan tud valaki úgy élni, hogy nem hat-hét ember lakik együtt, megosztozva az anyagi terheken. De tudja, hogy vannak ilyenek, nem ennyire tudatlan. Csak idegen számára a gondolat. Régen álmodott arról, hogy egyszer majd ő is így élhet, de az élet kiölte belőle az ilyen ábrándokat. *
- Viszont Samryn szolgáló szolgálatra jelentkezik. * Jelenti ki ünnepélyesen, és még tiszteleg is, úgy, ahogy a városi őröktől látta gyerekként. Eszébe jut, hogy egyszer arról is álmodott, hogy közéjük fog tartozni. Amíg nem tudta, hogy milyen romlott, korrupt, erkölcsileg megkérdőjelezhető banda. De erről nem tud sokat emlékezni, mert egy sokkal rosszabb foszlány kezd felderengeni elméje szélén, amit nem akar észrevenni, de Caelril mégis kéri, hogy idézze fel. Megcsóválja a fejét. *
- Nem tudom. * Jelenti ki, és tekintetével kéri, hogy ne kérdezze tovább. Nem akar emlékezni, nem akarja felidézni. Nem tudja, hogy mi történt, csak azt, hogy fájdalmas. *
- Nem akarom tudni. * Jelenti ki végül halkan, elismerve mindkettejüknek az érzéseit. * Ne kérj, hogy emlékezzek, kérlek. Nem akarok. * Nyögi fájdalmasan, és a kupához nyúl megint. Iszik, mert az ivás jobb, mint a gondolatok. *
- Magadnak csináltad a tetoválásaid? * Kérdezi inkább, próbálja elterelni a témát, próbál menekülni, másról beszélni. *
- Egyszer nekem is csinálhatnál. Nagyon... szépek. * Ismeri el, de szavai mögött nincs közeledés, nem vonzalomból mondja, hanem őszintén így gondolja. Megpróbál közelebb hajolni, és közelebbről is szemügyre venni. Nem zavarja a korábbi edzés miatt bizonyosan izzadt testszag, amire számít, hogy érezni fog. Szagolt már rosszabbat. *
- Én tolvaj voltam. * Ismeri el, és halkan, csalódottan nevet fel. * Abból is csapnivaló fajta. Ne félj, nem fogok ellopni semmit tőled. Nem is tudnék, béna vagyok. Ezért is köröznek.
//Füstös//
- Értem. Abban azt hiszem tudok segíteni, bár az ásóhoz nem vagyok hozzászokva. * Válaszol komoran, ahogy arra gondol, hogy milyen sok munka is van egy növénykerttel. Nehezen tudja elképzelni magát, ahogy ás, ültet, locsol és kapál, de egyszer minden elkezdődik valahogy. Ha pedig mégse olyan az az élet, ahogy megálmodja, csak lelép, anélkül, hogy visszanézve. Tetszik neki ez a lehetőség, hogy van szabadulási lehetőség, nem köti ígéret vagy eskü. *
- Jó lehet ilyen gazdagnak lenni. * Nyögi önkéntelenül, hiszen neki egész életében összesen nem volt soha annyi pénze, hogy akár csak egy kertet vegyen magának, nem hogy egy házat. Nem is tudja, hogyan tud valaki úgy élni, hogy nem hat-hét ember lakik együtt, megosztozva az anyagi terheken. De tudja, hogy vannak ilyenek, nem ennyire tudatlan. Csak idegen számára a gondolat. Régen álmodott arról, hogy egyszer majd ő is így élhet, de az élet kiölte belőle az ilyen ábrándokat. *
- Viszont Samryn szolgáló szolgálatra jelentkezik. * Jelenti ki ünnepélyesen, és még tiszteleg is, úgy, ahogy a városi őröktől látta gyerekként. Eszébe jut, hogy egyszer arról is álmodott, hogy közéjük fog tartozni. Amíg nem tudta, hogy milyen romlott, korrupt, erkölcsileg megkérdőjelezhető banda. De erről nem tud sokat emlékezni, mert egy sokkal rosszabb foszlány kezd felderengeni elméje szélén, amit nem akar észrevenni, de Caelril mégis kéri, hogy idézze fel. Megcsóválja a fejét. *
- Nem tudom. * Jelenti ki, és tekintetével kéri, hogy ne kérdezze tovább. Nem akar emlékezni, nem akarja felidézni. Nem tudja, hogy mi történt, csak azt, hogy fájdalmas. *
- Nem akarom tudni. * Jelenti ki végül halkan, elismerve mindkettejüknek az érzéseit. * Ne kérj, hogy emlékezzek, kérlek. Nem akarok. * Nyögi fájdalmasan, és a kupához nyúl megint. Iszik, mert az ivás jobb, mint a gondolatok. *
- Magadnak csináltad a tetoválásaid? * Kérdezi inkább, próbálja elterelni a témát, próbál menekülni, másról beszélni. *
- Egyszer nekem is csinálhatnál. Nagyon... szépek. * Ismeri el, de szavai mögött nincs közeledés, nem vonzalomból mondja, hanem őszintén így gondolja. Megpróbál közelebb hajolni, és közelebbről is szemügyre venni. Nem zavarja a korábbi edzés miatt bizonyosan izzadt testszag, amire számít, hogy érezni fog. Szagolt már rosszabbat. *
- Én tolvaj voltam. * Ismeri el, és halkan, csalódottan nevet fel. * Abból is csapnivaló fajta. Ne félj, nem fogok ellopni semmit tőled. Nem is tudnék, béna vagyok. Ezért is köröznek.
776. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-09-27 19:29:58
Üzenet elküldve: 2025-09-27 19:29:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
*Bár mondhatná, hogy akkora lesz az a hely, hogy össze sem találkoznak majd, de azt még ő sem engedheti meg magának. Inkább egy kortyot iszik, hogy végre olyan választ adjon, ami helytálló még számára is, de aztán ráébred, hogy ilyen szavak nincsenek. Egyszerűen csak vérszemet kapott és sokkal több kellemetlenségre is képes csak azért, hogy közelebb jusson hiányos emlékeihez.*
- Nehéz lesz egyedül fenntartani egy egész gyógynövényes ~ és hodaril ~ kertet.
*Mondja végül. Valójában meg tudná oldani, ha akarná, de akkor kevés alkalma lenne, hogy több napra elmenjen otthonról, főleg a hőség idején, amikor locsolni sem árt azt, amit termeszt. Hiszen nem minden növény él meg víz nélkül a sziklák között, vagy a repedezett földben. Hogy bízna a fiúban azt nem mondaná, de sokat nem veszíthet a személyes terén kívül. Nincs semmije, ami fontos, amit félt. Még az életét sem.*
- És kell egy ház, ami úgy néz ki, ahogyan azt én akarom.
*Ebből már tudhatja, hogy miféle munka vár rá, bár az utolsó mondat hazugság. Még a Szántókon sem tudja elképzelni, hogy kényelmet varázsol, mert akkor talán túlzottan hozzánő majd, az pedig csak árt. Viszont egy üres lakot biztosan fel kell újítani, ahhoz pedig nem ért.
A fiú rezdüléseit nézi. Talán bakot lő, de akkor is azt látja a hirtelen pohárhoz nyúlás mögött, hogy amaz is küzd egy emlékkel. Talán tőle is elvették? Vagy bántották? Egyre inkább kérdezni akar, de óvatos igyekszik lenni, ha tapintatos nem is.*
- Mi lett vele? *A legegyszerűbb kérdés. Nem hibáztathatja, neki sem árt tudnia, hogy kiféle kölyköt hív magához közel, s ha visszakérdezne, hogy miért érdekli is csak ez lenne a válasz.*
- Tetoválok.
*Ez a legkézenfekvőbb. Hoz némi aranyat, bár cseppet sem annyit, mint amikor mérgezett, netán kardjával hasította szét a másoknak útjában állókat.*
- Bérkard voltam. *A mindenki számára előadott hantát is kiböki, a biztonság kedvéért.* - Már csak tűvel böködök. Miért jöttél pont a Kikötőbe? A városban kegyesebbek az utcák.
//Füstös//
*Bár mondhatná, hogy akkora lesz az a hely, hogy össze sem találkoznak majd, de azt még ő sem engedheti meg magának. Inkább egy kortyot iszik, hogy végre olyan választ adjon, ami helytálló még számára is, de aztán ráébred, hogy ilyen szavak nincsenek. Egyszerűen csak vérszemet kapott és sokkal több kellemetlenségre is képes csak azért, hogy közelebb jusson hiányos emlékeihez.*
- Nehéz lesz egyedül fenntartani egy egész gyógynövényes ~ és hodaril ~ kertet.
*Mondja végül. Valójában meg tudná oldani, ha akarná, de akkor kevés alkalma lenne, hogy több napra elmenjen otthonról, főleg a hőség idején, amikor locsolni sem árt azt, amit termeszt. Hiszen nem minden növény él meg víz nélkül a sziklák között, vagy a repedezett földben. Hogy bízna a fiúban azt nem mondaná, de sokat nem veszíthet a személyes terén kívül. Nincs semmije, ami fontos, amit félt. Még az életét sem.*
- És kell egy ház, ami úgy néz ki, ahogyan azt én akarom.
*Ebből már tudhatja, hogy miféle munka vár rá, bár az utolsó mondat hazugság. Még a Szántókon sem tudja elképzelni, hogy kényelmet varázsol, mert akkor talán túlzottan hozzánő majd, az pedig csak árt. Viszont egy üres lakot biztosan fel kell újítani, ahhoz pedig nem ért.
A fiú rezdüléseit nézi. Talán bakot lő, de akkor is azt látja a hirtelen pohárhoz nyúlás mögött, hogy amaz is küzd egy emlékkel. Talán tőle is elvették? Vagy bántották? Egyre inkább kérdezni akar, de óvatos igyekszik lenni, ha tapintatos nem is.*
- Mi lett vele? *A legegyszerűbb kérdés. Nem hibáztathatja, neki sem árt tudnia, hogy kiféle kölyköt hív magához közel, s ha visszakérdezne, hogy miért érdekli is csak ez lenne a válasz.*
- Tetoválok.
*Ez a legkézenfekvőbb. Hoz némi aranyat, bár cseppet sem annyit, mint amikor mérgezett, netán kardjával hasította szét a másoknak útjában állókat.*
- Bérkard voltam. *A mindenki számára előadott hantát is kiböki, a biztonság kedvéért.* - Már csak tűvel böködök. Miért jöttél pont a Kikötőbe? A városban kegyesebbek az utcák.
775. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-09-27 18:37:45
Üzenet elküldve: 2025-09-27 18:37:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
* Elkerekedik a szeme azon, amit hall. El se akarja először hinni, biztos, hogy rosszul értette a szavakat. Az nem lehet, hogy valaki ilyen ajánlást tesz neki csak úgy. Biztos, hogy nem azt mondták, hogy lehet egy hely, ahol lakhat. Miért mondana ilyet bárki. *
- Örülnék neki. * Mondja ki mégis a szavakat, szinte ösztönösen. Nem tudja miért, de a lehetőség, hogy valami stabil helyen aludjon, és ne kelljen attól féljen, hogy nem ébred fel, mert álmában elvágják a torkát olyan, amiért még a hazugságot is elhiszi. *
- De miért tennél ilyet? Miért ajánlanád fel, hogy csatlakozzak hozzád ott? * Szól ki mégis belőle a kíváncsiság. Jobb előre tudni a feltételeket, amiket úgyis elfogad. Miért ne fogadna. *
- És milyen munka? * Teszi még fel a kérdést, mert reméli, hogy nem szolgának akarják alkalmazni. Bár, ha őszinte akar lenni, még azt is elfogadná. A kényelem és a biztonság olyan dolgok, amiket sose élvezett még életében, és ilyen téren nem lenne ellenére a változás. *
- Igen, volt egy fickó. * Mondja, visszaemlékezve gyerekkorára. Valamiért az egész olyan homályos, alig emlékszik a férfire. Azt se tudja, hogyan nézett ki, csak azt, hogy sok időt töltött vele együtt. Aztán egy nap többet nem látta, de tőle tanult meg írni és olvasni, ebben biztos. Maga sem tudja, hogy miért, de felgyorsul a szívverése, és gyorsan a sör felé kap, hogy beleigyon, ezzel nyugtatva meg magát. Nem akar visszagondolni azokra a napokra. Jobb, ha nem teszi, ezt ösztönösen tudja. *
- Jól hangzik. * Bólint inkább a felvetésre, hogy gyógyításból éljen. El se tudja képzelni, hogy milyen lehet, de jól hangzik. És ha ezért az kell, hogy pár évig kérdezés nélkül megtegyen mindent, amit mondanak neki, az nem lehet olyan rossz. Pár év nem egy élet. *
- Te miből élsz? * Teszi fel a kérdést, bár nem annyira a válasz érdekli, csak valami, ami feledteti vele a gyerekkorából felszínre vergődni próbáló emléket. *
//Füstös//
* Elkerekedik a szeme azon, amit hall. El se akarja először hinni, biztos, hogy rosszul értette a szavakat. Az nem lehet, hogy valaki ilyen ajánlást tesz neki csak úgy. Biztos, hogy nem azt mondták, hogy lehet egy hely, ahol lakhat. Miért mondana ilyet bárki. *
- Örülnék neki. * Mondja ki mégis a szavakat, szinte ösztönösen. Nem tudja miért, de a lehetőség, hogy valami stabil helyen aludjon, és ne kelljen attól féljen, hogy nem ébred fel, mert álmában elvágják a torkát olyan, amiért még a hazugságot is elhiszi. *
- De miért tennél ilyet? Miért ajánlanád fel, hogy csatlakozzak hozzád ott? * Szól ki mégis belőle a kíváncsiság. Jobb előre tudni a feltételeket, amiket úgyis elfogad. Miért ne fogadna. *
- És milyen munka? * Teszi még fel a kérdést, mert reméli, hogy nem szolgának akarják alkalmazni. Bár, ha őszinte akar lenni, még azt is elfogadná. A kényelem és a biztonság olyan dolgok, amiket sose élvezett még életében, és ilyen téren nem lenne ellenére a változás. *
- Igen, volt egy fickó. * Mondja, visszaemlékezve gyerekkorára. Valamiért az egész olyan homályos, alig emlékszik a férfire. Azt se tudja, hogyan nézett ki, csak azt, hogy sok időt töltött vele együtt. Aztán egy nap többet nem látta, de tőle tanult meg írni és olvasni, ebben biztos. Maga sem tudja, hogy miért, de felgyorsul a szívverése, és gyorsan a sör felé kap, hogy beleigyon, ezzel nyugtatva meg magát. Nem akar visszagondolni azokra a napokra. Jobb, ha nem teszi, ezt ösztönösen tudja. *
- Jól hangzik. * Bólint inkább a felvetésre, hogy gyógyításból éljen. El se tudja képzelni, hogy milyen lehet, de jól hangzik. És ha ezért az kell, hogy pár évig kérdezés nélkül megtegyen mindent, amit mondanak neki, az nem lehet olyan rossz. Pár év nem egy élet. *
- Te miből élsz? * Teszi fel a kérdést, bár nem annyira a válasz érdekli, csak valami, ami feledteti vele a gyerekkorából felszínre vergődni próbáló emléket. *
774. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-09-27 18:18:43
Üzenet elküldve: 2025-09-27 18:18:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
*Hogyan is tudna ő tanítani szavakkal? Merész vállalkozás volt efelé terelnie a témát. De ha a fiúnak megfelelnek az ő módszerei, akkor talán menni fog. Sosem volt még mellette hosszú ideig senki, tudja, hogy láb alatt lesz. De ha megtud valamit, ami billenti a mérlegét, legfeljebb kirakja a szűrét. Kissé összeszűkül a szeme. Momentán azt sem tudja, hol lenne célszerű mindezt kivitelezni. Gyaníthatóan egy lyuk sincs, ahol elalhat. Láthatóan elmereng. Lassan formálja a mondat elején a szavakat, kivételesen nem értek be a gondolatai, mielőtt megszólal.*
- A Szántóföldek valamelyik falujában vennék egy portát. Ott lesz munka elég, ha akarod.
*Nem úgy fest a nő, mint aki egy vidéki csinos helyen képes lenne eltengődni, de az alig mocorgó, félig megkövült szívének mégis minden vágya az a nyugalom. És az a kevés lélekszám. Már a gondolatra is könnyebben veszi a levegőt. Nem mondja ki a szót, hogy tanítaná. Egyértelműnek kell legyen ennyiből. A fiú lelkesedése, s figyelni minden részletre fárasztó, de egyben arra ösztökéli, hogy jobban forgassa a tekervényeit.*
- Valaki olvasni mégis megtanított. *Jegyzi meg. Ez nem mindenkinek adatik meg, na de ennyivel is könnyebb dolga lesz, főleg, ha elé tolja majd azt a füzetet, amit ő írt és rajzolt tele növényekkel, s információkkal.
Közelebb hajol egy leheletnyit, ahogy a heget nézi. Visszahelyezkedik, majd nagyot kortyol a söréből. Az ajka felett maradt apró habréteget letörli mutatóujjával.*
- Én is többnyire azt tudom, amit magam miatt kellett megtanuljak. *Kényszeredetten pillant a pult felé, hogy megosztott egy ilyesfajta információt magáról. Még jótékonyan elhallgatja, hogy maga miatt nem csupán sebet varrni tanult meg, hanem mást megmérgezni válogatott módszerekkel is, ami a tananyag része lehet, ha amaz arra méltó. Ha a vére.* - De az épp elég lesz neked most. Ha magabiztosan megy, már megélsz belőle, közben pedig fejlődhetsz tovább.
//Füstös//
*Hogyan is tudna ő tanítani szavakkal? Merész vállalkozás volt efelé terelnie a témát. De ha a fiúnak megfelelnek az ő módszerei, akkor talán menni fog. Sosem volt még mellette hosszú ideig senki, tudja, hogy láb alatt lesz. De ha megtud valamit, ami billenti a mérlegét, legfeljebb kirakja a szűrét. Kissé összeszűkül a szeme. Momentán azt sem tudja, hol lenne célszerű mindezt kivitelezni. Gyaníthatóan egy lyuk sincs, ahol elalhat. Láthatóan elmereng. Lassan formálja a mondat elején a szavakat, kivételesen nem értek be a gondolatai, mielőtt megszólal.*
- A Szántóföldek valamelyik falujában vennék egy portát. Ott lesz munka elég, ha akarod.
*Nem úgy fest a nő, mint aki egy vidéki csinos helyen képes lenne eltengődni, de az alig mocorgó, félig megkövült szívének mégis minden vágya az a nyugalom. És az a kevés lélekszám. Már a gondolatra is könnyebben veszi a levegőt. Nem mondja ki a szót, hogy tanítaná. Egyértelműnek kell legyen ennyiből. A fiú lelkesedése, s figyelni minden részletre fárasztó, de egyben arra ösztökéli, hogy jobban forgassa a tekervényeit.*
- Valaki olvasni mégis megtanított. *Jegyzi meg. Ez nem mindenkinek adatik meg, na de ennyivel is könnyebb dolga lesz, főleg, ha elé tolja majd azt a füzetet, amit ő írt és rajzolt tele növényekkel, s információkkal.
Közelebb hajol egy leheletnyit, ahogy a heget nézi. Visszahelyezkedik, majd nagyot kortyol a söréből. Az ajka felett maradt apró habréteget letörli mutatóujjával.*
- Én is többnyire azt tudom, amit magam miatt kellett megtanuljak. *Kényszeredetten pillant a pult felé, hogy megosztott egy ilyesfajta információt magáról. Még jótékonyan elhallgatja, hogy maga miatt nem csupán sebet varrni tanult meg, hanem mást megmérgezni válogatott módszerekkel is, ami a tananyag része lehet, ha amaz arra méltó. Ha a vére.* - De az épp elég lesz neked most. Ha magabiztosan megy, már megélsz belőle, közben pedig fejlődhetsz tovább.
773. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-09-27 16:39:01
Üzenet elküldve: 2025-09-27 16:39:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
* Miután megállapodnak a rendelésben, ő is elindul a hosszúéltűt követve, egy üres asztalt megcélozva. Kezében a sör, és reméli, hogy hamarosan egy kanál is, ahogy a szájában összefut a nyál a hagymaleves ízére gondolva. Bármilyen rosszul is készítik ezen a helyen az ételeket, biztos benne, hogy ő evett már rosszabbat. A fűszer nélkül tűzön sütött patkánynál, és kásás burgonyánál úgy gondolja bármi jobb. Tapasztalatai alapján még önmagában a megsütött patkány is. Nagyon rossz volt az a burgonya. *
- És tanítanál? * Csillan fel a szeme, majd gyorsan össze is szűkül, és ismét lefelé biggyeszti szájának végeit. *
- Na nem mintha meg tudnám fizetni a tudásod. * Jelenti ki, és gyorsan folytatja is, mielőtt Caelril megszólalhatna. * De ha gondolod, szívesen ledolgozom. Egész ügyes vagyok, és szorgos, és nem akadékoskodok. Ha azt mondod, hogy ugorjak, csak azt kérdezem, hogy milyen magasra. * Próbálja egyből eladni szolgálatait, mert mással ugyan nem tud fizetni, viszont tanulni mindig szívesen tanul. *
- Nem igazán tanítottak. * Vallja be, ami talán hiba, de nem akar hazudni. Nagyot sóhajt, és úgy dönt, hogy ha tényleg tanulni akar, akkor az első lépés, hogy őszintén elmond mindent, aztán eldöntheti a nő, hogy mennyire éri meg a figyelmét. *
- Loptam pár könyvet a városban, általában azért, hogy eladjam, de ami hasznosnak tűnt, azt előtte átolvastam. Úgy ragad rám a tudás, mint másra a kosz, a legtöbbször elég két-három alkalommal átolvasnom valamit, hogy megmaradjon bennem. Szóval, a legtöbb tudás innen jön. Bár való igaz, hogy elég kezdetleges amit tudok. Például, nem egyszer volt olyan, hogy az egyik könyvben leírtak ellent mondtak a másiknak. Egy harmadik pedig mindkettőt cáfolta. Szóval, próbáltam abból kiindulni, hogy amit a legtöbbször írnak le, az igaz. Meg volt, amin magamon tapasztaltam, hogy butaság. * Teszi hozzá, és elhúzza a nyakánál az inget, felfedve egy csúf heget a vállán. *
- Ezt ki kellett égetnem, mert úgy tűnik, hogy mégse elég borral locsolgatni a sebet, hogy ne fertőződjön el. Célszerű kötést is rakni rá, hogy tisztán tartsa. Most már tudom. Akkor nem tudtam.
//Füstös//
* Miután megállapodnak a rendelésben, ő is elindul a hosszúéltűt követve, egy üres asztalt megcélozva. Kezében a sör, és reméli, hogy hamarosan egy kanál is, ahogy a szájában összefut a nyál a hagymaleves ízére gondolva. Bármilyen rosszul is készítik ezen a helyen az ételeket, biztos benne, hogy ő evett már rosszabbat. A fűszer nélkül tűzön sütött patkánynál, és kásás burgonyánál úgy gondolja bármi jobb. Tapasztalatai alapján még önmagában a megsütött patkány is. Nagyon rossz volt az a burgonya. *
- És tanítanál? * Csillan fel a szeme, majd gyorsan össze is szűkül, és ismét lefelé biggyeszti szájának végeit. *
- Na nem mintha meg tudnám fizetni a tudásod. * Jelenti ki, és gyorsan folytatja is, mielőtt Caelril megszólalhatna. * De ha gondolod, szívesen ledolgozom. Egész ügyes vagyok, és szorgos, és nem akadékoskodok. Ha azt mondod, hogy ugorjak, csak azt kérdezem, hogy milyen magasra. * Próbálja egyből eladni szolgálatait, mert mással ugyan nem tud fizetni, viszont tanulni mindig szívesen tanul. *
- Nem igazán tanítottak. * Vallja be, ami talán hiba, de nem akar hazudni. Nagyot sóhajt, és úgy dönt, hogy ha tényleg tanulni akar, akkor az első lépés, hogy őszintén elmond mindent, aztán eldöntheti a nő, hogy mennyire éri meg a figyelmét. *
- Loptam pár könyvet a városban, általában azért, hogy eladjam, de ami hasznosnak tűnt, azt előtte átolvastam. Úgy ragad rám a tudás, mint másra a kosz, a legtöbbször elég két-három alkalommal átolvasnom valamit, hogy megmaradjon bennem. Szóval, a legtöbb tudás innen jön. Bár való igaz, hogy elég kezdetleges amit tudok. Például, nem egyszer volt olyan, hogy az egyik könyvben leírtak ellent mondtak a másiknak. Egy harmadik pedig mindkettőt cáfolta. Szóval, próbáltam abból kiindulni, hogy amit a legtöbbször írnak le, az igaz. Meg volt, amin magamon tapasztaltam, hogy butaság. * Teszi hozzá, és elhúzza a nyakánál az inget, felfedve egy csúf heget a vállán. *
- Ezt ki kellett égetnem, mert úgy tűnik, hogy mégse elég borral locsolgatni a sebet, hogy ne fertőződjön el. Célszerű kötést is rakni rá, hogy tisztán tartsa. Most már tudom. Akkor nem tudtam.
772. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-09-27 14:00:35
Üzenet elküldve: 2025-09-27 14:00:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
*Önzetlenség volna? Nem adott ő semmit, csupán lehetőséget, hogy némi füstöt szívjon le a tüdeje mélyére az ifjú. Annyiba nem is került talán, mint a két főre vásárolt sör és étel. Végigfut a hideg a gerince mentén, ahogy szálazza szét a fejében összegabalyodott gondolatokat, miközben egy dolog villog csak mindenek felett: az a rohadt sárga szem. Ebben a fényben inkább zöldesnek hat. A vakító napsugár megmásította némileg a színt, a tudatába mégis szeget vert, s már nem szabadul tőle.
Nem válogatós. Ha hal, akkor hal, bár a kikötői bűz hamar megutáltatja bárkivel a tenger adta húsfélét. Magára kellene erőltetnie némi kedvességet, azzal meg tudná köszönni, de valahogy nem képes rá. Ha értékeli is valahol, mélyen belül fortyog, hogy mibe keveredett. De muszáj a végére járni.*
- Kösz! *Veti csak oda hanyagul fordultában, ahogy az asztalok felé igyekszik. Az ottani kérdése már olyan, amivel tényleg tud haladni. Még akkor is, ha kényelmetlenséggel fog járni.*
- Mh. *Magában még forgatja a fiú válaszát, addig is a rum után belekortyol a sörbe. Ivott már jobbat, de ha ízlése képes volna kifinomult is lenni, nem zaklatja az sem, ha köze sincs a jóhoz annak, amit iszik.*
- Tudok néhány dolgot, ami hasznos lehet neked. *Nehezen bár, de belekezd a játékába, noha érdekes izgalommal tölti el, hogy valakinek segítene, ahelyett, hogy elvesz. Nem hiszi, hogy bármit is visszatörleszthet ezzel az életnek, nem is ezért mondja.*
- Szóval, honnan értesz a gyógyfüvekhez, ki tanított? És mit tudsz, amit „orvoslásnak” nevezel? *Próbál lágyítani a hangján, több kevesebb sikerrel. De a légkörnek ettől barátibbnak kell lennie, ha nem akarja elijeszteni Samyrnt.* - Csak, hogy honnan kell kezdeni. Már, ha tanulnál. Tőlem.
//Füstös//
*Önzetlenség volna? Nem adott ő semmit, csupán lehetőséget, hogy némi füstöt szívjon le a tüdeje mélyére az ifjú. Annyiba nem is került talán, mint a két főre vásárolt sör és étel. Végigfut a hideg a gerince mentén, ahogy szálazza szét a fejében összegabalyodott gondolatokat, miközben egy dolog villog csak mindenek felett: az a rohadt sárga szem. Ebben a fényben inkább zöldesnek hat. A vakító napsugár megmásította némileg a színt, a tudatába mégis szeget vert, s már nem szabadul tőle.
Nem válogatós. Ha hal, akkor hal, bár a kikötői bűz hamar megutáltatja bárkivel a tenger adta húsfélét. Magára kellene erőltetnie némi kedvességet, azzal meg tudná köszönni, de valahogy nem képes rá. Ha értékeli is valahol, mélyen belül fortyog, hogy mibe keveredett. De muszáj a végére járni.*
- Kösz! *Veti csak oda hanyagul fordultában, ahogy az asztalok felé igyekszik. Az ottani kérdése már olyan, amivel tényleg tud haladni. Még akkor is, ha kényelmetlenséggel fog járni.*
- Mh. *Magában még forgatja a fiú válaszát, addig is a rum után belekortyol a sörbe. Ivott már jobbat, de ha ízlése képes volna kifinomult is lenni, nem zaklatja az sem, ha köze sincs a jóhoz annak, amit iszik.*
- Tudok néhány dolgot, ami hasznos lehet neked. *Nehezen bár, de belekezd a játékába, noha érdekes izgalommal tölti el, hogy valakinek segítene, ahelyett, hogy elvesz. Nem hiszi, hogy bármit is visszatörleszthet ezzel az életnek, nem is ezért mondja.*
- Szóval, honnan értesz a gyógyfüvekhez, ki tanított? És mit tudsz, amit „orvoslásnak” nevezel? *Próbál lágyítani a hangján, több kevesebb sikerrel. De a légkörnek ettől barátibbnak kell lennie, ha nem akarja elijeszteni Samyrnt.* - Csak, hogy honnan kell kezdeni. Már, ha tanulnál. Tőlem.
771. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-09-27 12:14:03
Üzenet elküldve: 2025-09-27 12:14:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
* Ha jobb emberismerő lenne, akkor talán látná a dühöt, amit leendő ivópartnere érez, de egyelőre ösztöneit és figyelmét inkább az ismeretlenek felé fordítja, és kevésbé vár támadást attól, aki eddig ilyen kedves volt vele, és még a füstön is megosztozott. Az ilyesmi túlzott bizalom vezetett már számos lila folthoz, és testét csúfító heghez, de láthatóan nem tanul ezekből a félvér. Inkább elégedetten kortyol a megkapott rumba, aminek pont olyan íze van, mint amire számított - alkohol. Élvezi, ahogy testét átjárja a meleg, és szája szegletében önkéntelenül is kialakulni látszik egy finom mosoly. Nem tudja, hogy mit gondolt, hogy pont józanul fog véget vetni az életének, de be kell lássa, hogy hiba volt. Ha visszamegy a szikláról leugrani, biztos, hogy részegen teszi.
A rendelés elfogadását hallva a korábban csak alakuló mosoly teljesen megjelenik, felvidul a fiú. Nem azért, mert meghívhatja ivócimboráját, hanem azért, mert nem kell sokat fizessen. Ennek örömére kifizet 4 aranyat a két Szelet kenyérre, amihez újabb 10 arany párosul, a Hagymaleves ára. Láthatóan megcsappan az erszény, ami ismét keze ügyében van, de nem bánja. *
- Kérünk még egy rántott halat is, amin megosztozunk. * Fordul a csapos felé, és utolsó 12 aranyát is a pultra szórja, Rántott halat akar. *
- Már ha szereted a halat. * Néz Caelrilre, de már késő, mert a pultos gondolkodás nélkül söpörte le a csilingelő érméket, mielőtt valaki meglovasítaná. Ezek után kénytelenek lesznek megosztozni rajta. Na nem azért rendelte a húst, mert a hal ízét hiányolná, de ha iszogatásba kezdenek, akkor célszerű lesz valami szilárdat is fogyasztaniuk a kenyeret leszámítva, különben a fiú hamar a padlón fog jóleső érzéssel horkolni. *
- Sírni egyszerűbb. * Feleli ösztönösen, mivel mindig a könnyebb ellenállás útjába húz. * De tanulni hasznosabb. Azt hiszem, hogy szeretnék tanulni, igen. Ha meglenne rá a lehetőségem, megragadnám.
//Füstös//
* Ha jobb emberismerő lenne, akkor talán látná a dühöt, amit leendő ivópartnere érez, de egyelőre ösztöneit és figyelmét inkább az ismeretlenek felé fordítja, és kevésbé vár támadást attól, aki eddig ilyen kedves volt vele, és még a füstön is megosztozott. Az ilyesmi túlzott bizalom vezetett már számos lila folthoz, és testét csúfító heghez, de láthatóan nem tanul ezekből a félvér. Inkább elégedetten kortyol a megkapott rumba, aminek pont olyan íze van, mint amire számított - alkohol. Élvezi, ahogy testét átjárja a meleg, és szája szegletében önkéntelenül is kialakulni látszik egy finom mosoly. Nem tudja, hogy mit gondolt, hogy pont józanul fog véget vetni az életének, de be kell lássa, hogy hiba volt. Ha visszamegy a szikláról leugrani, biztos, hogy részegen teszi.
A rendelés elfogadását hallva a korábban csak alakuló mosoly teljesen megjelenik, felvidul a fiú. Nem azért, mert meghívhatja ivócimboráját, hanem azért, mert nem kell sokat fizessen. Ennek örömére kifizet 4 aranyat a két Szelet kenyérre,
amihez újabb 10 arany párosul, a Hagymaleves ára. Láthatóan megcsappan az erszény, ami ismét keze ügyében van, de nem bánja. *- Kérünk még egy rántott halat is, amin megosztozunk. * Fordul a csapos felé, és utolsó 12 aranyát is a pultra szórja, Rántott halat akar.
*- Már ha szereted a halat. * Néz Caelrilre, de már késő, mert a pultos gondolkodás nélkül söpörte le a csilingelő érméket, mielőtt valaki meglovasítaná. Ezek után kénytelenek lesznek megosztozni rajta. Na nem azért rendelte a húst, mert a hal ízét hiányolná, de ha iszogatásba kezdenek, akkor célszerű lesz valami szilárdat is fogyasztaniuk a kenyeret leszámítva, különben a fiú hamar a padlón fog jóleső érzéssel horkolni. *
- Sírni egyszerűbb. * Feleli ösztönösen, mivel mindig a könnyebb ellenállás útjába húz. * De tanulni hasznosabb. Azt hiszem, hogy szeretnék tanulni, igen. Ha meglenne rá a lehetőségem, megragadnám.
770. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-09-27 09:42:30
Üzenet elküldve: 2025-09-27 09:42:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
*Már rég belátta, hogy amennyiben nem a feladott hivatásáról van szó, nem tud érdemben mit kezdeni az érzelmekkel, vagy a depresszív kijelentésekkel. Vannak rá gondolatai, de képtelen kinyögni rá olyasmit, ami mások füleinek is megfelel. Való igaz, akikkel hajdanán foglalatoskodnia kellett, többnyire nem is voltak kedvelhető alakok, nem akarták volna ellátni a sebeit. Megremeg szája széle, ahogy inkább visszafogja a szavakat, amik bántóan csengenének a láthatóan nem jó passzban lévő fiatalnak.
A dac már jobban ínyére van, az olyasmi, amit ért. S emellé újabb apró kirakósdarab kerül a helyére, de még mindig alig mutat meg bármit a képből. De nem válaszol. Meg kell forgassa magában a hallottakat, hogy ne kelljen felesleges szavakat használnia.
A Rumos zaja, a benne ücsörgő, vagy éppen széthullott alakok képe nem rendíti meg. Ha felé repülne egy korsó, egyszerűen csak elhajolna, vagy félre lökné a fiút, ha őt céloznák. Sosem érte még itt atrocitás, ami igen nagy szerencse annak, aki megpróbálkozna vele.
A félresodort erszényből is lehet érezni, hogy abban nem cseng túl som arany. A másik ügyességét látva, viszont elismerően biggyed a szája. Észreveheti Samyrn, amennyiben ezt az elhanyagolható pillanatot meglátja. Ez sem tart tovább, mint bármilyen megjelenő érzelem az arcán. Ellenben elkezdi felismerni, hogy a fiú tényleg fizetni akar. Jelentene neki valamit. Még nagyobb tartozás leng a feje felett, amit majd le kell rónia, de megadja magát, noha kedve volna összeroppantani a kezében lévő poharat.
Tényleg éhes. A mászás, az ördögvigyor után meg tudna enni talán egy fél disznót is, de nem akarja Samyrnt kellemetlen helyzetbe hozni. *
- Jó lesz az nekem is.
*Meg is fordul, másik kezébe véve a korsót, s kimérten teszi le az egyik asztalhoz. Kissé dühös az iménti felismeréseitől, de egy mély levegővel hagyja, hogy elszálljon belőle.
Helyet foglal, a rumot emeli enyhén a levegőbe, majd le is gurítja, hogy aztán üresen koppanhasson a korsó mellett.*
- Akarsz tanulni, vagy csak sírni, hogy kibasztak egy templomból?
*Kérdi végül, majd lábát maga alá húzva, bokáit keresztezve dől az asztallapnak, s könyököl rá. Ő maga is csak azért tanult ennyit a sebek ellátásáról, na meg a gyógynövényekről, mert rettentő sokat kellett alkalmaznia magán. Talán nyers a kérdés, de valamiféle olyan választ kell hallania, ami hozzásegíti ahhoz, hogy gáláns felajánlást tegyen. Természetesen még mindig meggyőzve magát arról, hogy csak azért tenné meg, mert ki akarja deríteni, hogy van-e közük egymáshoz.*
//Füstös//
*Már rég belátta, hogy amennyiben nem a feladott hivatásáról van szó, nem tud érdemben mit kezdeni az érzelmekkel, vagy a depresszív kijelentésekkel. Vannak rá gondolatai, de képtelen kinyögni rá olyasmit, ami mások füleinek is megfelel. Való igaz, akikkel hajdanán foglalatoskodnia kellett, többnyire nem is voltak kedvelhető alakok, nem akarták volna ellátni a sebeit. Megremeg szája széle, ahogy inkább visszafogja a szavakat, amik bántóan csengenének a láthatóan nem jó passzban lévő fiatalnak.
A dac már jobban ínyére van, az olyasmi, amit ért. S emellé újabb apró kirakósdarab kerül a helyére, de még mindig alig mutat meg bármit a képből. De nem válaszol. Meg kell forgassa magában a hallottakat, hogy ne kelljen felesleges szavakat használnia.
A Rumos zaja, a benne ücsörgő, vagy éppen széthullott alakok képe nem rendíti meg. Ha felé repülne egy korsó, egyszerűen csak elhajolna, vagy félre lökné a fiút, ha őt céloznák. Sosem érte még itt atrocitás, ami igen nagy szerencse annak, aki megpróbálkozna vele.
A félresodort erszényből is lehet érezni, hogy abban nem cseng túl som arany. A másik ügyességét látva, viszont elismerően biggyed a szája. Észreveheti Samyrn, amennyiben ezt az elhanyagolható pillanatot meglátja. Ez sem tart tovább, mint bármilyen megjelenő érzelem az arcán. Ellenben elkezdi felismerni, hogy a fiú tényleg fizetni akar. Jelentene neki valamit. Még nagyobb tartozás leng a feje felett, amit majd le kell rónia, de megadja magát, noha kedve volna összeroppantani a kezében lévő poharat.
Tényleg éhes. A mászás, az ördögvigyor után meg tudna enni talán egy fél disznót is, de nem akarja Samyrnt kellemetlen helyzetbe hozni. *
- Jó lesz az nekem is.
*Meg is fordul, másik kezébe véve a korsót, s kimérten teszi le az egyik asztalhoz. Kissé dühös az iménti felismeréseitől, de egy mély levegővel hagyja, hogy elszálljon belőle.
Helyet foglal, a rumot emeli enyhén a levegőbe, majd le is gurítja, hogy aztán üresen koppanhasson a korsó mellett.*
- Akarsz tanulni, vagy csak sírni, hogy kibasztak egy templomból?
*Kérdi végül, majd lábát maga alá húzva, bokáit keresztezve dől az asztallapnak, s könyököl rá. Ő maga is csak azért tanult ennyit a sebek ellátásáról, na meg a gyógynövényekről, mert rettentő sokat kellett alkalmaznia magán. Talán nyers a kérdés, de valamiféle olyan választ kell hallania, ami hozzásegíti ahhoz, hogy gáláns felajánlást tegyen. Természetesen még mindig meggyőzve magát arról, hogy csak azért tenné meg, mert ki akarja deríteni, hogy van-e közük egymáshoz.*
769. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-09-26 18:40:17
Üzenet elküldve: 2025-09-26 18:40:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
- A célok csak arra jók, hogy fájdalmat okozzanak, amikor nem sikerül elérni őket. * Sóhajt az ifjú, s ezzel talán többet árul el magáról, mint korábban bármikor. Fájdalmas tekintettel néz maga elé séta közben, s arra gondol, hogy mennyi mindent szeretett volna fiatalabb korában, és ebből semmit nem sikerült elérjen. *
- Értenék én jobban, ha lehetne. * Védekezik, és most először talán dacossá válik az arckifejezése. * Ha engednék, hogy rendesen tanuljak, ha nem kerülne olyan sok pénzbe, ha nem tiltanának ki a templomból, akkor... akkor sokkal jobb lennék. * Mondja, és elnyeli az eredeti mondat végét. Egy koszos tolvaj, egy gyilkos olyan tanonc, akit nem szívesen tanít senki. Amit tud, azt főleg lopott könyvekből, elcsent pillanatokból szedte magára. Ahogy az italok töltögetésének titkát is így tanulta meg.
Figyelmezi az óva intést, és felkészül rá, hogy ha kell, megvédje magukat. Bár önmagát se tudná, de nem rest szembe nézni bárkivel, talán pont ezért él még. Könnyebb az olyan célpontokat bántani, akik megadják magukat.
Érdeklődve pillant körbe az ivón, ahol még sosem járt. Hallja a szomszédos épületből átszűrődő kiabálást, és a semmivel össze nem téveszthető verekedés hangját. Nem kell sok tapasztalat ahhoz, hogy tudja, mi zajlik ott. Maga is tett már fogadásokat a városban egy-két küzdelemre, amikor kapott valami tippet, hogy mivel lehet sokat nyerni. Természetesen ezek a tippek legtöbbször vagy hamisak, vagy félreértesültek voltak, Samryn nagy sajnálatára. *
- És két sört. * Feleli a fiú, ahogy az itallapot bogarássza. Bár erszénye korábban eltávolításra került keze ügyéből, valamilyen módon mégis ott van 10 pénzérme, amivel kifizeti a Sört Ha az elf eddig nem nézte ki belőle, most már láthatja, hogy a kölyök igazán ügyes, ha ilyesmiről van szó. *
- Én azt hiszem hagymalevest eszek kenyérrel, te mit szeretnél? * Teszi fel a kérdést, ahogy fejben számol. Így le tudja gyűrni étvágyát, de marad elég pénze arra, hogy meghívja bármire a kedves hosszúéltűt, aki éppen arra tanítja, hogyan éljen túl a kikötőben. Az pedig többet ér bármennyi pénznél. Legrosszabb esetben pedig, ha komolyabb az étvágya, mint gondolja, lemondja a hagymalevest, és elmajszolja a kenyeret. *
//Füstös//
- A célok csak arra jók, hogy fájdalmat okozzanak, amikor nem sikerül elérni őket. * Sóhajt az ifjú, s ezzel talán többet árul el magáról, mint korábban bármikor. Fájdalmas tekintettel néz maga elé séta közben, s arra gondol, hogy mennyi mindent szeretett volna fiatalabb korában, és ebből semmit nem sikerült elérjen. *
- Értenék én jobban, ha lehetne. * Védekezik, és most először talán dacossá válik az arckifejezése. * Ha engednék, hogy rendesen tanuljak, ha nem kerülne olyan sok pénzbe, ha nem tiltanának ki a templomból, akkor... akkor sokkal jobb lennék. * Mondja, és elnyeli az eredeti mondat végét. Egy koszos tolvaj, egy gyilkos olyan tanonc, akit nem szívesen tanít senki. Amit tud, azt főleg lopott könyvekből, elcsent pillanatokból szedte magára. Ahogy az italok töltögetésének titkát is így tanulta meg.
Figyelmezi az óva intést, és felkészül rá, hogy ha kell, megvédje magukat. Bár önmagát se tudná, de nem rest szembe nézni bárkivel, talán pont ezért él még. Könnyebb az olyan célpontokat bántani, akik megadják magukat.
Érdeklődve pillant körbe az ivón, ahol még sosem járt. Hallja a szomszédos épületből átszűrődő kiabálást, és a semmivel össze nem téveszthető verekedés hangját. Nem kell sok tapasztalat ahhoz, hogy tudja, mi zajlik ott. Maga is tett már fogadásokat a városban egy-két küzdelemre, amikor kapott valami tippet, hogy mivel lehet sokat nyerni. Természetesen ezek a tippek legtöbbször vagy hamisak, vagy félreértesültek voltak, Samryn nagy sajnálatára. *
- És két sört. * Feleli a fiú, ahogy az itallapot bogarássza. Bár erszénye korábban eltávolításra került keze ügyéből, valamilyen módon mégis ott van 10 pénzérme, amivel kifizeti a Sört
Ha az elf eddig nem nézte ki belőle, most már láthatja, hogy a kölyök igazán ügyes, ha ilyesmiről van szó. *- Én azt hiszem hagymalevest eszek kenyérrel, te mit szeretnél? * Teszi fel a kérdést, ahogy fejben számol. Így le tudja gyűrni étvágyát, de marad elég pénze arra, hogy meghívja bármire a kedves hosszúéltűt, aki éppen arra tanítja, hogyan éljen túl a kikötőben. Az pedig többet ér bármennyi pénznél. Legrosszabb esetben pedig, ha komolyabb az étvágya, mint gondolja, lemondja a hagymalevest, és elmajszolja a kenyeret. *
768. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-09-26 18:06:54
Üzenet elküldve: 2025-09-26 18:06:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
*Nem kérdez soha csak azért, hogy tovább fecseghessenek. Minden mögött tényleges okok húzódnak meg, s nem is kell sok, hogy némi képet kapjon a fiúról. Ha nem is teljes, ettől még eleget tud meg róla. Nem firtatja, nem váj mélyre, nem ő volna az, aki példaképpé kell váljon bárki szemeiben is. *
- Kellenek célok. *Mondja ezt magának is, hiszen ő is alig él nélkülük. Ha apró is, akkor is szükséges valamibe kapaszkodni, valamiért lépéseket tenni. Megszűnik létezni, amint elér egyet. Rögtön új kell, de a Kikötő nem kegyes vele ezen a téren. De most is talált egyet, még ha nem is tesz érte túl nagy lépéseket. Minél lassabban eszmél rá az igazságra, annál több ideig él. Az orvoslás szót hallva ismét megfeszülnek izmai. Nehezen nyeli le a levegőt, mintha csak ólomsúlya lenne. Még egy pont. Egy újabb strigula amellett, hogy foglalkoznia kell a másikkal.*
- Ne csak valamennyire érts hozzá. *Méri végig újfent tetőtől talpig. Szívesen hozzátenné, hogy „vesztegeted, amid van”, de végül nem fecsérli a szavakat.
A kocsmához érve ad csak további intelmeket, s csakhamar kiderül, hogy valóban nem ismeri a vidéket Samyrn.*
- Tartsd a kezedhez közel, de ne vedd elő. *Egy sejtelmes félmosolyt megereszt, de hamar eltűnik róla, mint mindig. Épphogy emeli fel felsőrészének anyagát, s ha most jobban megfigyeli a másik, láthatja annak rejtekében, az övére tűzött számos apró pengét. Nem hagy kétséget afelől, hogy ő bizony tudja használni, de szót nem emel róla.
Belöki az ajtót, azzal a magabiztossággal, mintha csak mindennapos volna ittléte, pedig korántsem. A söntésig meg sem áll, s ha a fiú a nem létező tarisznyáját keresgetné, hát elsodorja onnan. Gyűlöl tartozni. Így sem tudja megfizetni a nem kért kedvességet. Nem a növényt… a szakajtott ruhát, s hogy bekötözte volna a kezeit.*
- Mit kérsz?
*Tolja elé a szétszakadozott lapot, melyen fel vannak sorolva az étkek, na meg az italok. Még mielőtt döntésre jutna, a pultra szór markából 18 aranyat, két kupica Rumért. *
- Két rumot, amíg dönt. *Intézi kívánalmát a pultban ténykedő felé.*
//Füstös//
*Nem kérdez soha csak azért, hogy tovább fecseghessenek. Minden mögött tényleges okok húzódnak meg, s nem is kell sok, hogy némi képet kapjon a fiúról. Ha nem is teljes, ettől még eleget tud meg róla. Nem firtatja, nem váj mélyre, nem ő volna az, aki példaképpé kell váljon bárki szemeiben is. *
- Kellenek célok. *Mondja ezt magának is, hiszen ő is alig él nélkülük. Ha apró is, akkor is szükséges valamibe kapaszkodni, valamiért lépéseket tenni. Megszűnik létezni, amint elér egyet. Rögtön új kell, de a Kikötő nem kegyes vele ezen a téren. De most is talált egyet, még ha nem is tesz érte túl nagy lépéseket. Minél lassabban eszmél rá az igazságra, annál több ideig él. Az orvoslás szót hallva ismét megfeszülnek izmai. Nehezen nyeli le a levegőt, mintha csak ólomsúlya lenne. Még egy pont. Egy újabb strigula amellett, hogy foglalkoznia kell a másikkal.*
- Ne csak valamennyire érts hozzá. *Méri végig újfent tetőtől talpig. Szívesen hozzátenné, hogy „vesztegeted, amid van”, de végül nem fecsérli a szavakat.
A kocsmához érve ad csak további intelmeket, s csakhamar kiderül, hogy valóban nem ismeri a vidéket Samyrn.*
- Tartsd a kezedhez közel, de ne vedd elő. *Egy sejtelmes félmosolyt megereszt, de hamar eltűnik róla, mint mindig. Épphogy emeli fel felsőrészének anyagát, s ha most jobban megfigyeli a másik, láthatja annak rejtekében, az övére tűzött számos apró pengét. Nem hagy kétséget afelől, hogy ő bizony tudja használni, de szót nem emel róla.
Belöki az ajtót, azzal a magabiztossággal, mintha csak mindennapos volna ittléte, pedig korántsem. A söntésig meg sem áll, s ha a fiú a nem létező tarisznyáját keresgetné, hát elsodorja onnan. Gyűlöl tartozni. Így sem tudja megfizetni a nem kért kedvességet. Nem a növényt… a szakajtott ruhát, s hogy bekötözte volna a kezeit.*
- Mit kérsz?
*Tolja elé a szétszakadozott lapot, melyen fel vannak sorolva az étkek, na meg az italok. Még mielőtt döntésre jutna, a pultra szór markából 18 aranyat, két kupica Rumért.
*- Két rumot, amíg dönt. *Intézi kívánalmát a pultban ténykedő felé.*
767. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-09-19 00:21:41
Üzenet elküldve: 2025-09-19 00:21:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Arany a porban – az emeleten//
*Nael szavai nyomán halvány remény ébred Lauban a társadalom felé. Itt egy férfi, aki nem csak megmentette őt agresszív üldözőjétől, de most még ez is. Oly módon nyilatkozik a bántalmazásról, ahogy a fattyú még életében nem hallott senkit. Na igen, ez azért lehet, mert mindig is olyanokkal volt körülvéve, akik kifejezett örömüket lelték mások lelkének megcsonkításában. Értőn bólogat, miközben állát még mindig öklein támasztja, mint egy kíváncsi gyerek, aki a mezőn tanulmányozza, ahogy a bogarak virágról virágra szállnak.*
- Értem. Hát, nem lennék senki helyében, aki dühöt ébreszt benned.
*Halk szavait bóknak szánja, bár valójában nem tud semmit Lionael harcedzettségéről vagy mágikus képességeiről. Mindenesetre a férfi határozott, ellentmondást nem tűrő fellépése meggyőzte a félvért. Biztonságban érzi magát mellette. Még mindig nem tudni, hogy helyesen van-e ez így, vagy téves érzetek cikáznak a jégkék tekintet mögött.
Hirtelen gondol egyet, majd elnyúlik az ágyon, mint egy nagy, szőke macska. Oldalára fekszik, bal karját kinyújtja az ágyon, majd tenyerével megtámasztja szépséges fejét, mitől haja a paplanig omlik. Jobbjával pedig szórakozottan cirógatni kezdi a koszlott anyagot, miközben hagyja, hogy lába félig lelógjon a bútordarabról. Mikor kényelmesen elhelyezkedett, szemét ismét a sötét idegenre szegezi.*
- Na, hát ezzel sem vádoltak még meg!
*Hangzik fel ismét a már jól ismert csilingelő kacaj. Sosem volt senki elég szemfüles ahhoz, hogy észrevegye, Lau igenis használja az eszét. Így hát, ezt most kifejezetten dicséretnek veszi a másiktól, még ha az nem is feltétlenül annak szánta. Szerinte nem mond ellent kettejük okfejtése, de Lau már nem tud hozzátenni mielőtt elhangzik a következő kérdés, mire a fél-elf hirtelen összeráncolja szemöldökeit, és még fürkészőbben kezdi szemlélni beszélgetőpartnerét.*
~ Mivel is foglalkozhat…? ~
*Hirtelen nem jut eszébe egy valamirevaló életút sem, főleg nem olyan, ami illene Naelre. Ettől Lau zavarba jön, talán még egy csepp pír is megjelenik alabástrom bőrén. Lesüti pillantását, majd ismét a lehető legkönnyedebb hangnemet választja, hogy védje magát a félresikerült találat szégyenétől.*
- Nos, az alapján, hogy hol találkoztunk, és mennyire határozott vagy, leginkább azt tippelném: hajóskapitány lehetsz.
*Egyértelműen játékos hangnemben, nem teljesen komolynak szánva hagyják el száját a szavak, ám ahogy kimondja, akár még némi igazságot is felfedez a rögtönzött feleletben. Elmosolyodik, és végigméri a férfit. Kíváncsi, hogy mennyire járt közel, de ennek nem ad hangot – annál sokkal büszkébb teremtés.*
- Én lennék rossz megítélő? Vagy te nem vagy tisztában saját szépségeddel? Az én szakmámban is sikeres lehetnél…
*Az utolsó mondatot már kifejezetten a másik húzására alkotja meg, szándékosan. Kellően elengedte már magát az ébenfekete hajú férfi társaságában. Elkezdje tesztelgetni a másik tűrőképességét. Kevés lélek van Lau életében, akivel önmaga tud lenni – mindig érdemes megpróbálni, ha valakiben rejlik némi potenciál. Hátha…*
//Arany a porban – az emeleten//
*Nael szavai nyomán halvány remény ébred Lauban a társadalom felé. Itt egy férfi, aki nem csak megmentette őt agresszív üldözőjétől, de most még ez is. Oly módon nyilatkozik a bántalmazásról, ahogy a fattyú még életében nem hallott senkit. Na igen, ez azért lehet, mert mindig is olyanokkal volt körülvéve, akik kifejezett örömüket lelték mások lelkének megcsonkításában. Értőn bólogat, miközben állát még mindig öklein támasztja, mint egy kíváncsi gyerek, aki a mezőn tanulmányozza, ahogy a bogarak virágról virágra szállnak.*
- Értem. Hát, nem lennék senki helyében, aki dühöt ébreszt benned.
*Halk szavait bóknak szánja, bár valójában nem tud semmit Lionael harcedzettségéről vagy mágikus képességeiről. Mindenesetre a férfi határozott, ellentmondást nem tűrő fellépése meggyőzte a félvért. Biztonságban érzi magát mellette. Még mindig nem tudni, hogy helyesen van-e ez így, vagy téves érzetek cikáznak a jégkék tekintet mögött.
Hirtelen gondol egyet, majd elnyúlik az ágyon, mint egy nagy, szőke macska. Oldalára fekszik, bal karját kinyújtja az ágyon, majd tenyerével megtámasztja szépséges fejét, mitől haja a paplanig omlik. Jobbjával pedig szórakozottan cirógatni kezdi a koszlott anyagot, miközben hagyja, hogy lába félig lelógjon a bútordarabról. Mikor kényelmesen elhelyezkedett, szemét ismét a sötét idegenre szegezi.*
- Na, hát ezzel sem vádoltak még meg!
*Hangzik fel ismét a már jól ismert csilingelő kacaj. Sosem volt senki elég szemfüles ahhoz, hogy észrevegye, Lau igenis használja az eszét. Így hát, ezt most kifejezetten dicséretnek veszi a másiktól, még ha az nem is feltétlenül annak szánta. Szerinte nem mond ellent kettejük okfejtése, de Lau már nem tud hozzátenni mielőtt elhangzik a következő kérdés, mire a fél-elf hirtelen összeráncolja szemöldökeit, és még fürkészőbben kezdi szemlélni beszélgetőpartnerét.*
~ Mivel is foglalkozhat…? ~
*Hirtelen nem jut eszébe egy valamirevaló életút sem, főleg nem olyan, ami illene Naelre. Ettől Lau zavarba jön, talán még egy csepp pír is megjelenik alabástrom bőrén. Lesüti pillantását, majd ismét a lehető legkönnyedebb hangnemet választja, hogy védje magát a félresikerült találat szégyenétől.*
- Nos, az alapján, hogy hol találkoztunk, és mennyire határozott vagy, leginkább azt tippelném: hajóskapitány lehetsz.
*Egyértelműen játékos hangnemben, nem teljesen komolynak szánva hagyják el száját a szavak, ám ahogy kimondja, akár még némi igazságot is felfedez a rögtönzött feleletben. Elmosolyodik, és végigméri a férfit. Kíváncsi, hogy mennyire járt közel, de ennek nem ad hangot – annál sokkal büszkébb teremtés.*
- Én lennék rossz megítélő? Vagy te nem vagy tisztában saját szépségeddel? Az én szakmámban is sikeres lehetnél…
*Az utolsó mondatot már kifejezetten a másik húzására alkotja meg, szándékosan. Kellően elengedte már magát az ébenfekete hajú férfi társaságában. Elkezdje tesztelgetni a másik tűrőképességét. Kevés lélek van Lau életében, akivel önmaga tud lenni – mindig érdemes megpróbálni, ha valakiben rejlik némi potenciál. Hátha…*
766. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-09-13 16:29:45
Üzenet elküldve: 2025-09-13 16:29:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Arany a porban – az emeleten//
*Lionael még sohasem izzított efféle kíváncsiságot valakiben dühével. Verekedéseket? Persze. Dühöt szintúgy. Hogy is ne! De bármi Lau reakciójához hasonlót? Sohasem. Szinte zavarba is jön a másik lelkes, őt elemző telintetétől. A szituáció másik oldalához szokott, nem ehhez. Meg aztán, amikor állandó jellegű hazudozó vagy, nem igazán szereted, amikor az őszintére kérdeznek. Mélyről megijeszti a lelket. Most mégis válaszolnia kell, akkor is ha halálra tudná rémíteni őt az a búzakék, fürkésző tekintet, ami szinte ártatlanul lopja el a lelkét, úgy hogy nyíljon meg és ne maradjon többé fizikai váz, csak valami összetaposható maszlag, valami sebezhető. Veszélyes szemek ezek. Veszélyes kérdések. Veszélyes báj. A kurtizánok csapdája. Nem véletlenül használták annyiszor őket ellenségek szóra bírására és becsapására. Nem véletlenül félik a tengerészek a sellőket. És, hogy akkor Lionael miért is jár mégis efféle helyekre? Azt még szerencse, hogy Lau nem kérdezte. Furcsa volna bevallani, hogy ő maga nem akar megnyílni, de másoktól várja ezt. Hogy undorodik a bántalmazástól, mégis elvágná bárki nyakát, hogy néhanapján szünetet keres, hátha a mocsokban talál ilyen búzakék szemeket. Furcsa volna bevallani a teljes képet.*
- Nem azt mondom, hogy meglep. Inkább nem szeretek szembenézni a valósággal. Amikor tehetem inkább nem gondolok rá. Mert, csak hatalmas dühöt ébreszt bennem. Főleg a bántalmazók esetében érzem ezt.
*Nael arra biztosan nem áll készen, hogy arról beszélgessenek kitől és mikor milyen bánásmódot kaptak, de testével mégis elárul némi információt, ahogy kezeivel egy pár másodperc keretéig babrálni kezd, mikor biztosan arról kéne gondolkodnia vele, hogyan bántak ezelőtt. Aztán, mintha csak elhúzták volna a függönyt és hirtelen az egész világ láthatná, arcára visszaül a mosoly. Állát magasba emeli. Azt játssza, hogy okkal gondolkozott ennyit a másik szavain, de nyilvánvalóan nem gyengeségből. Még azokra a szavakra sem reagál, amik annyira érdekelték őt eddig. Kissé most visszább lépett, a heves és őszinte reakcióktól.*
- Túl sokat gondolkozol, kedvesem. A szerepek túlértékeltek. Én az vagyok, ami lenne akarok és az ami éppen jövedelmezővé tesz. Engem megbántanak, a nevemet soha többé nem hallják többet. *Vagy azért mert ő, vagy pedig azért mert a másik tűnik el. Éppen melyikhez van lehetősége. Vagy a szíve, vagy képességei, vagy helyzete alapján. Nael tényleg nem egy túl kidolgozott személy még. Sokszor kell újragondolnia terveit. Sokszor nem tudja mit csinál, vagy nem bírja azt tenni, amit kívánt. Most is kicsikét így jár. Lepcses szája nem bír teljesen távol maradni a másiktól. Főleg nem most, hogy az megnyílt neki. Így hát ragadozó módjára közelebb hajol és hozzáteszi:*
- De érdekel... Mit gondolsz? Mivel foglalkozhatok? Minden közül a leginkább. Bár ... Úgy vélem, te nem vagy jó megítélő. Hiszen nem látod az én és a te hajad közötti különbséget sem.
//Arany a porban – az emeleten//
*Lionael még sohasem izzított efféle kíváncsiságot valakiben dühével. Verekedéseket? Persze. Dühöt szintúgy. Hogy is ne! De bármi Lau reakciójához hasonlót? Sohasem. Szinte zavarba is jön a másik lelkes, őt elemző telintetétől. A szituáció másik oldalához szokott, nem ehhez. Meg aztán, amikor állandó jellegű hazudozó vagy, nem igazán szereted, amikor az őszintére kérdeznek. Mélyről megijeszti a lelket. Most mégis válaszolnia kell, akkor is ha halálra tudná rémíteni őt az a búzakék, fürkésző tekintet, ami szinte ártatlanul lopja el a lelkét, úgy hogy nyíljon meg és ne maradjon többé fizikai váz, csak valami összetaposható maszlag, valami sebezhető. Veszélyes szemek ezek. Veszélyes kérdések. Veszélyes báj. A kurtizánok csapdája. Nem véletlenül használták annyiszor őket ellenségek szóra bírására és becsapására. Nem véletlenül félik a tengerészek a sellőket. És, hogy akkor Lionael miért is jár mégis efféle helyekre? Azt még szerencse, hogy Lau nem kérdezte. Furcsa volna bevallani, hogy ő maga nem akar megnyílni, de másoktól várja ezt. Hogy undorodik a bántalmazástól, mégis elvágná bárki nyakát, hogy néhanapján szünetet keres, hátha a mocsokban talál ilyen búzakék szemeket. Furcsa volna bevallani a teljes képet.*
- Nem azt mondom, hogy meglep. Inkább nem szeretek szembenézni a valósággal. Amikor tehetem inkább nem gondolok rá. Mert, csak hatalmas dühöt ébreszt bennem. Főleg a bántalmazók esetében érzem ezt.
*Nael arra biztosan nem áll készen, hogy arról beszélgessenek kitől és mikor milyen bánásmódot kaptak, de testével mégis elárul némi információt, ahogy kezeivel egy pár másodperc keretéig babrálni kezd, mikor biztosan arról kéne gondolkodnia vele, hogyan bántak ezelőtt. Aztán, mintha csak elhúzták volna a függönyt és hirtelen az egész világ láthatná, arcára visszaül a mosoly. Állát magasba emeli. Azt játssza, hogy okkal gondolkozott ennyit a másik szavain, de nyilvánvalóan nem gyengeségből. Még azokra a szavakra sem reagál, amik annyira érdekelték őt eddig. Kissé most visszább lépett, a heves és őszinte reakcióktól.*
- Túl sokat gondolkozol, kedvesem. A szerepek túlértékeltek. Én az vagyok, ami lenne akarok és az ami éppen jövedelmezővé tesz. Engem megbántanak, a nevemet soha többé nem hallják többet. *Vagy azért mert ő, vagy pedig azért mert a másik tűnik el. Éppen melyikhez van lehetősége. Vagy a szíve, vagy képességei, vagy helyzete alapján. Nael tényleg nem egy túl kidolgozott személy még. Sokszor kell újragondolnia terveit. Sokszor nem tudja mit csinál, vagy nem bírja azt tenni, amit kívánt. Most is kicsikét így jár. Lepcses szája nem bír teljesen távol maradni a másiktól. Főleg nem most, hogy az megnyílt neki. Így hát ragadozó módjára közelebb hajol és hozzáteszi:*
- De érdekel... Mit gondolsz? Mivel foglalkozhatok? Minden közül a leginkább. Bár ... Úgy vélem, te nem vagy jó megítélő. Hiszen nem látod az én és a te hajad közötti különbséget sem.
765. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-09-07 21:50:35
Üzenet elküldve: 2025-09-07 21:50:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Arany a porban – az emeleten//
*Lau gyakorlott szemei beszélgetőtársa karjára vándorolnak. Látja annak elfehéredő ujjait, és hallja be nem fejezett mondatát. A fattyú ettől éktelen kíváncsiságra ébred. Először pozíciót vált, és felhúzza lábait az ágyra, törökülésbe rendezi azokat, majd könyökével térdeire támaszkodik. Mindeközben háta meglepően egyenes marad, állát elegánsan pihenteti öklein és kíváncsi, búzavirág tekintetét a másikéba fúrja.*
- Meglep téged?
*Ez az egyetlen kérdés ami eszébe jut, lehet, hogy fel sem kellett volna tennie, de valahogy nehezére esik elhinni, hogy Nael még nem találkozott ilyen fajzatokkal. Agresszív, és minden önkritikát és belátást nélkülöző, folyamatosan szesztől és dohánytól bűzlő, aljanépet. Mit keresett volna amúgy a Kikötőben? Pláne a Rókalyukban. Ide nem a szofisztikált, nemesi népek járnak, hanem azok ellentettje. Nagyítóval kell keresni azokat, akikkel egy normális beszélgetést lehet folytatni. Érdekes, hogy őket kettejüket pont itt fújta össze a tengerparti, poshadt hínár szagú szél.
Izgul, miközben a huzatot érezve az ébenhajú férfi az ablakhoz sétál. Szinte nem is érzi a hideg szellőt, idegszálai megfeszülnek, s így minden másról elterelődik figyelme. Várja az ítéletet, várja, hogy a másik kipenderítse a szobából, és visszakövetelje annak árát. Hozzászokott már ahhoz, hogy két légyott között kivert kutyaként meneküljön – mert mindenkinek csak addig jó, amíg használhatják. Utána egyből megundorodik tőle mindenki. Itt a kikötőben legalább egyenrangúan kezelik. Koszt a kosszal, mocskot a mocsokkal. De Lionaeltől nem azt kapja, amit vár.
A kérdésre derűsen megvonja a vállát.*
- Nem hiszem, hogy valakinek a neme nekem túl sokat számítana. Azt hiszem, nekem inkább a szív számít. Annyi mindenkivel összehozott már az élet, és rájöttem, hogy sem a külső, sem a nem nem határozza meg, hogy valaki milyen. Bántak már velem rosszul nemes asszonyok, és bántak már velem jól félszemű matrózok is.
*A haja dicséretére elneveti magát, így kimozdulva imént felvett pozíciójából. Kiegyenesedik ültében, lábai továbbra is a keresztbe tett helyzetben pihennek. Hasfalát rázza a jóízű kacagás, ettől magasztalt fürtjei hátára omlanak. Nem tudni, hogy a feloldozás tette, vagy az a vigyor, amit a férfi felé küldött – csak úgy.*
- Ez alapján érted is fizethetne bárki egy zsák aranyat is akár.
*Mosollyá szelídíti kacaját, és jégkék szemeit ismét áthatóan a másikra függeszti. Örül neki, ha átléphetnek a témán. A titok kitudódott, innentől Lau biztosan oldottabb lesz, de figyelni fogja, hogy a másik viselkedése hogyan változik meg felé. Vagy hogy sem.*
- És te mivel foglalkozol?
*Teszi fel a kérdést, miközben testtartása láthatóan kissé lazábbá válik, tekintetéből is elszáll a súlyos, komor hangulat.*
//Arany a porban – az emeleten//
*Lau gyakorlott szemei beszélgetőtársa karjára vándorolnak. Látja annak elfehéredő ujjait, és hallja be nem fejezett mondatát. A fattyú ettől éktelen kíváncsiságra ébred. Először pozíciót vált, és felhúzza lábait az ágyra, törökülésbe rendezi azokat, majd könyökével térdeire támaszkodik. Mindeközben háta meglepően egyenes marad, állát elegánsan pihenteti öklein és kíváncsi, búzavirág tekintetét a másikéba fúrja.*
- Meglep téged?
*Ez az egyetlen kérdés ami eszébe jut, lehet, hogy fel sem kellett volna tennie, de valahogy nehezére esik elhinni, hogy Nael még nem találkozott ilyen fajzatokkal. Agresszív, és minden önkritikát és belátást nélkülöző, folyamatosan szesztől és dohánytól bűzlő, aljanépet. Mit keresett volna amúgy a Kikötőben? Pláne a Rókalyukban. Ide nem a szofisztikált, nemesi népek járnak, hanem azok ellentettje. Nagyítóval kell keresni azokat, akikkel egy normális beszélgetést lehet folytatni. Érdekes, hogy őket kettejüket pont itt fújta össze a tengerparti, poshadt hínár szagú szél.
Izgul, miközben a huzatot érezve az ébenhajú férfi az ablakhoz sétál. Szinte nem is érzi a hideg szellőt, idegszálai megfeszülnek, s így minden másról elterelődik figyelme. Várja az ítéletet, várja, hogy a másik kipenderítse a szobából, és visszakövetelje annak árát. Hozzászokott már ahhoz, hogy két légyott között kivert kutyaként meneküljön – mert mindenkinek csak addig jó, amíg használhatják. Utána egyből megundorodik tőle mindenki. Itt a kikötőben legalább egyenrangúan kezelik. Koszt a kosszal, mocskot a mocsokkal. De Lionaeltől nem azt kapja, amit vár.
A kérdésre derűsen megvonja a vállát.*
- Nem hiszem, hogy valakinek a neme nekem túl sokat számítana. Azt hiszem, nekem inkább a szív számít. Annyi mindenkivel összehozott már az élet, és rájöttem, hogy sem a külső, sem a nem nem határozza meg, hogy valaki milyen. Bántak már velem rosszul nemes asszonyok, és bántak már velem jól félszemű matrózok is.
*A haja dicséretére elneveti magát, így kimozdulva imént felvett pozíciójából. Kiegyenesedik ültében, lábai továbbra is a keresztbe tett helyzetben pihennek. Hasfalát rázza a jóízű kacagás, ettől magasztalt fürtjei hátára omlanak. Nem tudni, hogy a feloldozás tette, vagy az a vigyor, amit a férfi felé küldött – csak úgy.*
- Ez alapján érted is fizethetne bárki egy zsák aranyat is akár.
*Mosollyá szelídíti kacaját, és jégkék szemeit ismét áthatóan a másikra függeszti. Örül neki, ha átléphetnek a témán. A titok kitudódott, innentől Lau biztosan oldottabb lesz, de figyelni fogja, hogy a másik viselkedése hogyan változik meg felé. Vagy hogy sem.*
- És te mivel foglalkozol?
*Teszi fel a kérdést, miközben testtartása láthatóan kissé lazábbá válik, tekintetéből is elszáll a súlyos, komor hangulat.*
764. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-09-04 23:14:53
Üzenet elküldve: 2025-09-04 23:14:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Arany a porban – az emeleten//
*Lionael földre tett kezei megfeszülnek, amikor annak a szegény, nem szegény, ártatlan, nem teljesen ártatlan, de kiszolgáltatott nőnek a bántalmazása tör fel jövőképként. Néha elfelejti, hogy még neki is van amihez nem elég szívós a gyomra, pedig sok elbaszott dolog van, amit még magával történni is sokszor, élvez*
- Ő viszi oda és még kiveri miatta az összes fogát? Az ilyen embereket... *A férfi ujjai láthatóan jobban megszorulnak saját öklében, mégis valami furcsa oknál fogva nem fejezi be mondatát, hiába mondott eddig egy kis bosszúállásnál rosszabbakat is. Nyilván rájött félúton, hogy amit mondani akart volna azt el kell rejtenie. ~Amikor hatalmat nyerek az ilyeneket elátkozom~ Ez volt a gondolata. Ám nem akarja még ő sem rögtön kiengedni a zsákból azt a furcsa állatot, ami saját maga, és hát lehet nem is igazán macska. Még... Ő sem látta teljesen, tisztán a valódi kilétét énjének. Bár most nem ezen aggódik. Inkább azon mivel is akar bemutatkozni. És nem is tudja miért, de most kivételesen nincs kedve a hatalmas mágusról beszélni, ami mindig a fejében él, mint szinte már számára valóság szintjén eleven jövőkép. Most valami megmagyarázhatatlan okból, csak az akar lenni, aki jelenleg ő. Nem pedig a még el nem ért verziója. Akitől félnie kéne mindenkinek és gyengeségei sosem lennék. Az a verzió, már nem kell, hogy majd kapcsolódjon bárkihez is. Hiszen lesz párja. Ám ennek a Naelnek még hát barátja sem nagyon van, egy sem*
*Végül valami hideg süvít végig az olcsócska szobán, miközben Nael megpróbál visszatérni a vidám álarchoz. Mosolya már nem ugyanolyan mikor arról kérdez miért is került abba a bizonyos hármas felállásba Launridan. A szoba pedig, csak hidegebb lesz, amikor arra a másik őszinte választ is ad. Nincs tovább hová menekülni. Az igazság kibukott. Persze még lehet nem késő azt mondani, csak rossz tréfa volt, de felesleges lenne, mert nehezen volna a kifogás hihető. A sötét hajú férfi, ahogy a másikat nézi az ágy oldalából, egy csúnya valóságot lát. Valamit, amire nem éppen... Büszkék. Sőt! Inkább megtörtek róla. Az Arpbil megköszörüli a torkát és szépen feláll az ágytól*
- Valaki nyitva hagyta ezt a nyomorult ablakot! Most ezt becsukjuk *míg késlelteti a válaszát, szépen lenyugszik és normális működéséhez vissza is tér. Az ablak pedig becsukódik, rögtön érezhetően már melegítve a szobát*
- Jó, így már itt maradnak a titkaink, nem hallja más *a kifogás a pillanatnyi szünetért tökéletes* És amúgy akkor nem szereted a férfiakat? Csak a beteg fantáziához használtak? *A kérdés mögött nyilvánvaló indíték van, mégis esetlegesen ártatlannak is beállítható*
*Veszélyes dolog manapság bármi egyelőre kimondhatatlant bevallani magunkról. Mégis, a feloldozást megtagadni kegyetlenség lenne*
- Egyébként... érthető a helyzet, ha ilyen ~szép~ haja volna mindenkinek, biztosan többekért akarnának fizetni. Szinte... Elkerülhetetlen. Főleg, amikor soknak érződik, amit ajánlanak. *Nem tudja mikor és hogyan került a szakmába a férfi, akiről már sejti, hogy bizony ez szakma, de tudja mekkora ritkaság az, hogy az egy szép történet legyen. Így hát szavai tényleg megértőek. Elkerülhetetlen lehetett. És bármennyire is elszomoríthatja valahol a tény, hogy egy kurvával beszélget, valahol igazából jó hír is az egész. Hiszen mindenkinek el van baszva a feje. Csak azok jobbak, akik ezt jobban tudják. Ez a gondolat még néhány perc csend után meg is mosolyogtatja. Hirtelen ismét rávigyorog szobatársára. Csak úgy*
//Arany a porban – az emeleten//
*Lionael földre tett kezei megfeszülnek, amikor annak a szegény, nem szegény, ártatlan, nem teljesen ártatlan, de kiszolgáltatott nőnek a bántalmazása tör fel jövőképként. Néha elfelejti, hogy még neki is van amihez nem elég szívós a gyomra, pedig sok elbaszott dolog van, amit még magával történni is sokszor, élvez*
- Ő viszi oda és még kiveri miatta az összes fogát? Az ilyen embereket... *A férfi ujjai láthatóan jobban megszorulnak saját öklében, mégis valami furcsa oknál fogva nem fejezi be mondatát, hiába mondott eddig egy kis bosszúállásnál rosszabbakat is. Nyilván rájött félúton, hogy amit mondani akart volna azt el kell rejtenie. ~Amikor hatalmat nyerek az ilyeneket elátkozom~ Ez volt a gondolata. Ám nem akarja még ő sem rögtön kiengedni a zsákból azt a furcsa állatot, ami saját maga, és hát lehet nem is igazán macska. Még... Ő sem látta teljesen, tisztán a valódi kilétét énjének. Bár most nem ezen aggódik. Inkább azon mivel is akar bemutatkozni. És nem is tudja miért, de most kivételesen nincs kedve a hatalmas mágusról beszélni, ami mindig a fejében él, mint szinte már számára valóság szintjén eleven jövőkép. Most valami megmagyarázhatatlan okból, csak az akar lenni, aki jelenleg ő. Nem pedig a még el nem ért verziója. Akitől félnie kéne mindenkinek és gyengeségei sosem lennék. Az a verzió, már nem kell, hogy majd kapcsolódjon bárkihez is. Hiszen lesz párja. Ám ennek a Naelnek még hát barátja sem nagyon van, egy sem*
*Végül valami hideg süvít végig az olcsócska szobán, miközben Nael megpróbál visszatérni a vidám álarchoz. Mosolya már nem ugyanolyan mikor arról kérdez miért is került abba a bizonyos hármas felállásba Launridan. A szoba pedig, csak hidegebb lesz, amikor arra a másik őszinte választ is ad. Nincs tovább hová menekülni. Az igazság kibukott. Persze még lehet nem késő azt mondani, csak rossz tréfa volt, de felesleges lenne, mert nehezen volna a kifogás hihető. A sötét hajú férfi, ahogy a másikat nézi az ágy oldalából, egy csúnya valóságot lát. Valamit, amire nem éppen... Büszkék. Sőt! Inkább megtörtek róla. Az Arpbil megköszörüli a torkát és szépen feláll az ágytól*
- Valaki nyitva hagyta ezt a nyomorult ablakot! Most ezt becsukjuk *míg késlelteti a válaszát, szépen lenyugszik és normális működéséhez vissza is tér. Az ablak pedig becsukódik, rögtön érezhetően már melegítve a szobát*
- Jó, így már itt maradnak a titkaink, nem hallja más *a kifogás a pillanatnyi szünetért tökéletes* És amúgy akkor nem szereted a férfiakat? Csak a beteg fantáziához használtak? *A kérdés mögött nyilvánvaló indíték van, mégis esetlegesen ártatlannak is beállítható*
*Veszélyes dolog manapság bármi egyelőre kimondhatatlant bevallani magunkról. Mégis, a feloldozást megtagadni kegyetlenség lenne*
- Egyébként... érthető a helyzet, ha ilyen ~szép~ haja volna mindenkinek, biztosan többekért akarnának fizetni. Szinte... Elkerülhetetlen. Főleg, amikor soknak érződik, amit ajánlanak. *Nem tudja mikor és hogyan került a szakmába a férfi, akiről már sejti, hogy bizony ez szakma, de tudja mekkora ritkaság az, hogy az egy szép történet legyen. Így hát szavai tényleg megértőek. Elkerülhetetlen lehetett. És bármennyire is elszomoríthatja valahol a tény, hogy egy kurvával beszélget, valahol igazából jó hír is az egész. Hiszen mindenkinek el van baszva a feje. Csak azok jobbak, akik ezt jobban tudják. Ez a gondolat még néhány perc csend után meg is mosolyogtatja. Hirtelen ismét rávigyorog szobatársára. Csak úgy*
763. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-09-03 19:04:11
Üzenet elküldve: 2025-09-03 19:04:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Arany a porban – az emeleten//
*Lau, sok más szegénységben és bántalmazásban felnőtt fattyúhoz hasonlóan, küzd a maga káros mintázataival – nála ez leginkább a megfelelési kényszerben mutatkozik meg. Meg abban, hogy jó szokása szerint rendre olyanokhoz sodródik, akik a színfalak mögött csak elvenni akarnak tőle, miközben az adás látszatát keltik.
A nyöghető szó hallatán halványan felvonja a szemöldökét, majd féloldalas mosollyal bólint.*
– Nos, ezt csak alátámasztani tudom. Bár, akikkel eljutok a nyögésig, többnyire nem a nevemen szólítanak. Vagy egyszerűen csak Lau-nak.
*Nem is különösebben burkolt utalás a foglalkozására. Mosolya továbbra is ott játszik arcán, mintha csak arra biztatná a másikat: nevezze ő is így. Az ágy szélén ül, lábait lelógatja, karjaival maga mögött támaszkodik a kétes tisztaságú szöveten. Nem mozdul, csak figyeli Naelt, és hagyja, hogy a másik vágyakozó energiája ott vibráljon a levegőben. Mikor a férfi reagálni kezd, fejét jobb válla felé billenti, tincsei aláhullanak, úgy hallgatja, gondosan ízlelgetve minden szót.*
– Könyörögni? Aligha. Az ura inkább kiverni fogja ma az összes fogát… *Sóhajtja kesernyésen, és pillantásában őszinte sajnálat villan. Nem az ő dolga beleavatkozni – örül, hogy elmenekült, és ma este legalább nem ő lesz az, akit vernek.
A birtoklás gondolatára azonban már felcsillan benne valami gúnyosabb fény.*
– Szerintem ez csak azt bizonyítja, hogy a nő sosem volt különleges neki. Talán csak így tudta működésre bírni a saját szerszámát…
*Visszatükrözi Nael mosolyát, és most már nem is titkolja, mennyire szórakoztatja a helyzet abszurditása.
Aztán, mintha hirtelen kifogyna belőle a játékosság, kimondja az igazat.*
– Fizettek érte.
*A két szó súlyosabban hullik közéjük, mint amekkorának szánta. Nem részletezi az aranyakat, sem a meg nem kapott részt. Ennyi elég. Szeme lesüt, köldökét bámulja, mintha onnan várna feloldozást. Lábfeje idegesen rugdossa az ágy lábát, ujjai meg-megrándulnak a lepedőn. Érzi, hogy túl sokat mondott – hogy olyat vallott be, amit máskor nem szívesen. Zavarában végül mégis felpillant: jégkék szemeiben most nincs csillogás, csak tiszta sebezhetőség. Mintha csendben könyörögne: oldozz fel!*
//Arany a porban – az emeleten//
*Lau, sok más szegénységben és bántalmazásban felnőtt fattyúhoz hasonlóan, küzd a maga káros mintázataival – nála ez leginkább a megfelelési kényszerben mutatkozik meg. Meg abban, hogy jó szokása szerint rendre olyanokhoz sodródik, akik a színfalak mögött csak elvenni akarnak tőle, miközben az adás látszatát keltik.
A nyöghető szó hallatán halványan felvonja a szemöldökét, majd féloldalas mosollyal bólint.*
– Nos, ezt csak alátámasztani tudom. Bár, akikkel eljutok a nyögésig, többnyire nem a nevemen szólítanak. Vagy egyszerűen csak Lau-nak.
*Nem is különösebben burkolt utalás a foglalkozására. Mosolya továbbra is ott játszik arcán, mintha csak arra biztatná a másikat: nevezze ő is így. Az ágy szélén ül, lábait lelógatja, karjaival maga mögött támaszkodik a kétes tisztaságú szöveten. Nem mozdul, csak figyeli Naelt, és hagyja, hogy a másik vágyakozó energiája ott vibráljon a levegőben. Mikor a férfi reagálni kezd, fejét jobb válla felé billenti, tincsei aláhullanak, úgy hallgatja, gondosan ízlelgetve minden szót.*
– Könyörögni? Aligha. Az ura inkább kiverni fogja ma az összes fogát… *Sóhajtja kesernyésen, és pillantásában őszinte sajnálat villan. Nem az ő dolga beleavatkozni – örül, hogy elmenekült, és ma este legalább nem ő lesz az, akit vernek.
A birtoklás gondolatára azonban már felcsillan benne valami gúnyosabb fény.*
– Szerintem ez csak azt bizonyítja, hogy a nő sosem volt különleges neki. Talán csak így tudta működésre bírni a saját szerszámát…
*Visszatükrözi Nael mosolyát, és most már nem is titkolja, mennyire szórakoztatja a helyzet abszurditása.
Aztán, mintha hirtelen kifogyna belőle a játékosság, kimondja az igazat.*
– Fizettek érte.
*A két szó súlyosabban hullik közéjük, mint amekkorának szánta. Nem részletezi az aranyakat, sem a meg nem kapott részt. Ennyi elég. Szeme lesüt, köldökét bámulja, mintha onnan várna feloldozást. Lábfeje idegesen rugdossa az ágy lábát, ujjai meg-megrándulnak a lepedőn. Érzi, hogy túl sokat mondott – hogy olyat vallott be, amit máskor nem szívesen. Zavarában végül mégis felpillant: jégkék szemeiben most nincs csillogás, csak tiszta sebezhetőség. Mintha csendben könyörögne: oldozz fel!*
762. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-08-29 17:32:36
Üzenet elküldve: 2025-08-29 17:32:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Arany a porban – az emeleten//
*Valahol mindenki csak élni próbál, pusztán különböző megküzdési mechanizmusokat alakítottunk ki. És végső soron mindig van, olyan, hogy a jó elől elfutunk, a rossz felé pedig megnyílunk. Az, hogy Lau éppen bármelyiket csinálja-e Lionael irányába, az már csak a jövő zenéje.*
*A férfi furcsa mosolyával előcsalogatja a másik furcsa énjét. Egyikük sem kérdőjelezi meg vajon a másik hazudik-e, egészen a legkisebb dolgoktól kezdve a legnagyobbig, semmin nem akadékoskodnak. Talán mindkettejüknek megvan a saját oka arra, hogy most vakon akarjanak hinni*
- Launridan Dorralei. Ez egy jól nyöghető név *Ha eddig a szőkeségnek nem tűnt volna fel, hamarosan biztosan fel fog, hogy Nael rendkívül kevés gondolatát tartja meg magának. Főleg azokat nem, amik igazán botrányosak. De hát úgy feslik egyikük sem annyira diszkrét. Inkább csak próbálgatják a másik mellett mennyire kell azok legyenek, de múltjuk mégiscsak ilyen szégyentelen alakokká formálta őket. Direkt kérdések, célzó válaszok. Furcsa megjegyzések. A furcsaságuk kompatibilitása tényleg kiemelendő. A sötét hajú ember szemei úgy csillannak fel,amikor az arany férfi meséje izgalmasra fordul, mintha a sötét estében egyszerre gyújtanánk két impozáns gyertyát. A történet végére már annyira jól szórakozik, hogy egyenesen levágja magát a másik elé a földre, és törökülésből élvezi az előadást, mintha csak valami kulturális eseményen volna. Így talán még érdekesebb pozícióban vannak, mintha csak elterült volna a másik mellé. Érdekes módon nem akarja kivételesen rögtön megérinteni azt a férfi társaságot, akivel van. Jobban élvezi, csak nézni és hallgatni. Barátságos közelségből, szinte már nem is barátságos, de ártatlan, de nem is ártatlan... imádattal figyelve. Imádja az izgalmat, ezt nevetve a másik tudtára is adja*
- Oh, hát ez igazán szórakoztató! Ha engem kérdez nem adok sok időt annak a párnák. Egy hét múlva könyörögni fog önnél a hölgy, hogy legyen a szeretője. Aztán feladja és összeszűtri a levet a helyi pékkel, aki igencsak jól masszíroz *fantáziája azonnal előre szalad, és teljesen leolvasható róla, miközben lelkesen fejti ki gondolatait, hogy cseppet sem zavarja a másik "bűne". Ha valamit érez, akkor inkább az tetszés. Aztán a hangja végül csak-csak kissé komolyabbra vált* Csúnya dolog? Igazából igen, úgy gondolom az. *Egy pillanatra megáll. Fejét a földről a matracra hajtja, ekkorra már arrébb ment a másik lábai közül* Undorító hiba osztozni próbálni azon, ami a tiéd és különleges neked *szemeiben a lángok sötétebben villannak meg* Annál is elfogadhatatlanabb, hogy egészen eddig szegény asszony nem volt ezek szerint kielégítve. Az a férj hülye, ahogy van. Megérdemelte. Így jár az, aki nem tudja felismerni, ha valaki a kincse része *Nael szinte úgy hangzik, mint valami kapzsi sárkány a gyerekek meséiből, miközben kincsekről és tulajdonról beszél. Mindig is irigyelte a házasokat, és nem értette hogyan is... tudják egymást annyira leértékelni, de mégis maguk mellett akarni* Talán még együtt játszani egy dolog, de átengedni? Nem. *Megrázza a fejét* Van, ami csak a szeretőé *arcára játékos mosoly kúszik* Egyetértesz? Vagy talán te a hármas felállás pártján vagy? Ezért kerültél oda? Vagy... Talán a szolgálójuk vagy és nem mertél nemet mondani?
//Arany a porban – az emeleten//
*Valahol mindenki csak élni próbál, pusztán különböző megküzdési mechanizmusokat alakítottunk ki. És végső soron mindig van, olyan, hogy a jó elől elfutunk, a rossz felé pedig megnyílunk. Az, hogy Lau éppen bármelyiket csinálja-e Lionael irányába, az már csak a jövő zenéje.*
*A férfi furcsa mosolyával előcsalogatja a másik furcsa énjét. Egyikük sem kérdőjelezi meg vajon a másik hazudik-e, egészen a legkisebb dolgoktól kezdve a legnagyobbig, semmin nem akadékoskodnak. Talán mindkettejüknek megvan a saját oka arra, hogy most vakon akarjanak hinni*
- Launridan Dorralei. Ez egy jól nyöghető név *Ha eddig a szőkeségnek nem tűnt volna fel, hamarosan biztosan fel fog, hogy Nael rendkívül kevés gondolatát tartja meg magának. Főleg azokat nem, amik igazán botrányosak. De hát úgy feslik egyikük sem annyira diszkrét. Inkább csak próbálgatják a másik mellett mennyire kell azok legyenek, de múltjuk mégiscsak ilyen szégyentelen alakokká formálta őket. Direkt kérdések, célzó válaszok. Furcsa megjegyzések. A furcsaságuk kompatibilitása tényleg kiemelendő. A sötét hajú ember szemei úgy csillannak fel,amikor az arany férfi meséje izgalmasra fordul, mintha a sötét estében egyszerre gyújtanánk két impozáns gyertyát. A történet végére már annyira jól szórakozik, hogy egyenesen levágja magát a másik elé a földre, és törökülésből élvezi az előadást, mintha csak valami kulturális eseményen volna. Így talán még érdekesebb pozícióban vannak, mintha csak elterült volna a másik mellé. Érdekes módon nem akarja kivételesen rögtön megérinteni azt a férfi társaságot, akivel van. Jobban élvezi, csak nézni és hallgatni. Barátságos közelségből, szinte már nem is barátságos, de ártatlan, de nem is ártatlan... imádattal figyelve. Imádja az izgalmat, ezt nevetve a másik tudtára is adja*
- Oh, hát ez igazán szórakoztató! Ha engem kérdez nem adok sok időt annak a párnák. Egy hét múlva könyörögni fog önnél a hölgy, hogy legyen a szeretője. Aztán feladja és összeszűtri a levet a helyi pékkel, aki igencsak jól masszíroz *fantáziája azonnal előre szalad, és teljesen leolvasható róla, miközben lelkesen fejti ki gondolatait, hogy cseppet sem zavarja a másik "bűne". Ha valamit érez, akkor inkább az tetszés. Aztán a hangja végül csak-csak kissé komolyabbra vált* Csúnya dolog? Igazából igen, úgy gondolom az. *Egy pillanatra megáll. Fejét a földről a matracra hajtja, ekkorra már arrébb ment a másik lábai közül* Undorító hiba osztozni próbálni azon, ami a tiéd és különleges neked *szemeiben a lángok sötétebben villannak meg* Annál is elfogadhatatlanabb, hogy egészen eddig szegény asszony nem volt ezek szerint kielégítve. Az a férj hülye, ahogy van. Megérdemelte. Így jár az, aki nem tudja felismerni, ha valaki a kincse része *Nael szinte úgy hangzik, mint valami kapzsi sárkány a gyerekek meséiből, miközben kincsekről és tulajdonról beszél. Mindig is irigyelte a házasokat, és nem értette hogyan is... tudják egymást annyira leértékelni, de mégis maguk mellett akarni* Talán még együtt játszani egy dolog, de átengedni? Nem. *Megrázza a fejét* Van, ami csak a szeretőé *arcára játékos mosoly kúszik* Egyetértesz? Vagy talán te a hármas felállás pártján vagy? Ezért kerültél oda? Vagy... Talán a szolgálójuk vagy és nem mertél nemet mondani?
761. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-08-26 14:42:59
Üzenet elküldve: 2025-08-26 14:42:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Arany a porban – az emeleten//
*A fél-elfben egyelőre nem is tudatosul, hogy mennyire veszélyes lehet megnyílni egy idegen előtt. Túlságosan hozzászokott már ahhoz, hogy mindenféle emberek között otthonosan mozogjon – akár ártalmatlan, akár fenyegető. Ha valaki mögé látna ennek a könnyedségnek, félelmetesen szívszorító képet kapna: annyian használták már ki, hogy teljesen érzéketlenné vált mások sötét szándékaira. Lényében ott pislákol az eredendő fény, anélkül, hogy tudja róla, de mintha már nem is ismerné a különbséget jó és rossz között. Hogy ő maga hová tartozik? Rejtély. Talán nincs is éles vonal. Való igaz, bárkit ki lehet emelni – de rengeteg munka, szeretet, megértés és támogatás kell, ahhoz, hogy a „macskának a zsákból” egyáltalán legyen esélye gyógyulni. Olykor erőn felül kell mindezt nyújtani, még akkor is, ha a fogadó fél látványosan nem hiszi, hogy megérdemli.
Ahogy nevetése lassan elhal, szóáradata is megszakad. Egy hátramaradt, halvány mosollyal reagál Nael bemutatkozására.*
- Nos, akkor köszönöm még egyszer, Lionael Arpbil! *mondja hálás mosollyal az arcán, bujkáló huncutsággal lélektükreiben, majd kezet nyújt újkeletű ismerőse felé.* Én Launridan Dorralei vagyok, és általában nincs szükségem testőrre.
*Arcán komor árnyék fut végig, mikor eléri a férfi kérdésáradata. Reflexből már emelné maga köré a hallgatás falát, de a másik közelsége, hangja és provokáló mosolya szinte kifeszíti azt. Félrebiccentett fejjel, játékosan villanó jégkék szemekkel válaszol, ám a tekintet mélyén ott rezdül a keserűség is.*
– Nem lopok. Nem csalok. *szünetet tart, majd ajkain lassan, bűnös mosoly kúszik fel.* Bár… azt hiszem, az ő szemében ez is csalásnak számított.
*Lassan hátradől az ágy szélén, karját maga mögött támasztva. Nem menekül a férfi tekintete elől, sőt, szinte szándékosan keresi azt.*
– Felkértek. Az asszony és a férje együtt. Az volt a vágyuk, hogy nézze, ahogy a felesége velem… élvez. *Az utolsó szót rekedtesen, alig hallható hangsúllyal ejti ki, mintha maga is kóstolgatná a hatást.* A gond csak az volt, hogy az asszony túlságosan élvezte. Jobban, mint illett volna. A férj… nem bírta elviselni a saját játékát.
*Lau aprót von vállán, de ujjai idegesen dobolnak combján, lebuktatva feszültségét. Egyetlen részletet hagyott csak ki a történetből: hogy ez a megélhetése is, nem csak úgy heccből kérték fel. Hirtelen felnevet, és most kifejezetten provokatívan mosolyog.*
– Ennyit tettem. Ezért rohantam úgy, mint akinek az életéért kell. Szerinted… csúnya dolog?
*A kérdés nem ártatlan: jégkék szemei belefúródnak a férfi tekintetébe, mintha azt fürkészné, vajon bíró lesz-e felette… vagy inkább élvező közönség. A szavak utórezgése ott marad a levegőben, súlyosan és édesen. Ujjai végigsimítanak combján, mintha el akarnák fedni a szívében lüktető bizonytalanságot – közben azonban úgy érzi, mintha fegyvert adott volna át a férfinak.
Egy leheletnyit előrébb hajol, kihívóan közelebb hajtva magát Naelhez. Ajkai sarkában apró mosoly játszik, szőke tincsei arcába hullanak, amelyeket lassú, szinte hívogató mozdulattal simít hátra. Tekintete azonban egy pillanatra sem rebben: ott ég benne a kérdés, kimondatlanul, mégis élesen jelen – vajon most ítélet születik… vagy a játék kezdődik el igazán?*
//Arany a porban – az emeleten//
*A fél-elfben egyelőre nem is tudatosul, hogy mennyire veszélyes lehet megnyílni egy idegen előtt. Túlságosan hozzászokott már ahhoz, hogy mindenféle emberek között otthonosan mozogjon – akár ártalmatlan, akár fenyegető. Ha valaki mögé látna ennek a könnyedségnek, félelmetesen szívszorító képet kapna: annyian használták már ki, hogy teljesen érzéketlenné vált mások sötét szándékaira. Lényében ott pislákol az eredendő fény, anélkül, hogy tudja róla, de mintha már nem is ismerné a különbséget jó és rossz között. Hogy ő maga hová tartozik? Rejtély. Talán nincs is éles vonal. Való igaz, bárkit ki lehet emelni – de rengeteg munka, szeretet, megértés és támogatás kell, ahhoz, hogy a „macskának a zsákból” egyáltalán legyen esélye gyógyulni. Olykor erőn felül kell mindezt nyújtani, még akkor is, ha a fogadó fél látványosan nem hiszi, hogy megérdemli.
Ahogy nevetése lassan elhal, szóáradata is megszakad. Egy hátramaradt, halvány mosollyal reagál Nael bemutatkozására.*
- Nos, akkor köszönöm még egyszer, Lionael Arpbil! *mondja hálás mosollyal az arcán, bujkáló huncutsággal lélektükreiben, majd kezet nyújt újkeletű ismerőse felé.* Én Launridan Dorralei vagyok, és általában nincs szükségem testőrre.
*Arcán komor árnyék fut végig, mikor eléri a férfi kérdésáradata. Reflexből már emelné maga köré a hallgatás falát, de a másik közelsége, hangja és provokáló mosolya szinte kifeszíti azt. Félrebiccentett fejjel, játékosan villanó jégkék szemekkel válaszol, ám a tekintet mélyén ott rezdül a keserűség is.*
– Nem lopok. Nem csalok. *szünetet tart, majd ajkain lassan, bűnös mosoly kúszik fel.* Bár… azt hiszem, az ő szemében ez is csalásnak számított.
*Lassan hátradől az ágy szélén, karját maga mögött támasztva. Nem menekül a férfi tekintete elől, sőt, szinte szándékosan keresi azt.*
– Felkértek. Az asszony és a férje együtt. Az volt a vágyuk, hogy nézze, ahogy a felesége velem… élvez. *Az utolsó szót rekedtesen, alig hallható hangsúllyal ejti ki, mintha maga is kóstolgatná a hatást.* A gond csak az volt, hogy az asszony túlságosan élvezte. Jobban, mint illett volna. A férj… nem bírta elviselni a saját játékát.
*Lau aprót von vállán, de ujjai idegesen dobolnak combján, lebuktatva feszültségét. Egyetlen részletet hagyott csak ki a történetből: hogy ez a megélhetése is, nem csak úgy heccből kérték fel. Hirtelen felnevet, és most kifejezetten provokatívan mosolyog.*
– Ennyit tettem. Ezért rohantam úgy, mint akinek az életéért kell. Szerinted… csúnya dolog?
*A kérdés nem ártatlan: jégkék szemei belefúródnak a férfi tekintetébe, mintha azt fürkészné, vajon bíró lesz-e felette… vagy inkább élvező közönség. A szavak utórezgése ott marad a levegőben, súlyosan és édesen. Ujjai végigsimítanak combján, mintha el akarnák fedni a szívében lüktető bizonytalanságot – közben azonban úgy érzi, mintha fegyvert adott volna át a férfinak.
Egy leheletnyit előrébb hajol, kihívóan közelebb hajtva magát Naelhez. Ajkai sarkában apró mosoly játszik, szőke tincsei arcába hullanak, amelyeket lassú, szinte hívogató mozdulattal simít hátra. Tekintete azonban egy pillanatra sem rebben: ott ég benne a kérdés, kimondatlanul, mégis élesen jelen – vajon most ítélet születik… vagy a játék kezdődik el igazán?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 891-910