Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 145 (2881. - 2900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2900. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-09-10 16:33:43
Üzenet elküldve: 2019-09-10 16:33:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Rumli a ravaszban//
*Akármennyire is meglepődik a mosogatólány, amiért Ernuss eltörli a tányérját, a férfi nem fogja a saját mocskát mással takaríttatni, még akkor sem, ha azért fizetik.
Miután végzett, elköszön az ifjú zöldfülűtől, majd elindulnak Zammiriával. Saját maga nem húz csuklyát, hacsak nem kap rá utasítást, nem is teszi. Mivel csak egy napja dolgozik a Sellőben, ha hiszi, hogy bárki össze tudná kötni az arcát Zammiriáéval. Nem tudja, hogy pontosan hova mennek, így egyelőre marad annál a feladatnál, amit tud és ért: megfigyeli a környezetüket, és veszélyt forrást keres. A Kikötőben élt hosszú ideig, pontosan tudja, milyen veszélyeket rejtegethet. Ismeri a Rumos rozoga épületét, így nem lepi meg, amit belépve lát. Sosem volt törzsvendég, egyszer-kétszer betért, hogy oltsa az éhségét és a szomját valamivel, mi nincs bódító hatással az elméjére.
Követi Zammiriát a pulthoz, és csendben kivárja, mi lesz idelátogatásuknak oka. Nm kérdez semmit, tudja jól, hogy türelemmel minden ki fog derülni. Lénye mint mindig, most is nyugodtságot áraszt.*
*Akármennyire is meglepődik a mosogatólány, amiért Ernuss eltörli a tányérját, a férfi nem fogja a saját mocskát mással takaríttatni, még akkor sem, ha azért fizetik.
Miután végzett, elköszön az ifjú zöldfülűtől, majd elindulnak Zammiriával. Saját maga nem húz csuklyát, hacsak nem kap rá utasítást, nem is teszi. Mivel csak egy napja dolgozik a Sellőben, ha hiszi, hogy bárki össze tudná kötni az arcát Zammiriáéval. Nem tudja, hogy pontosan hova mennek, így egyelőre marad annál a feladatnál, amit tud és ért: megfigyeli a környezetüket, és veszélyt forrást keres. A Kikötőben élt hosszú ideig, pontosan tudja, milyen veszélyeket rejtegethet. Ismeri a Rumos rozoga épületét, így nem lepi meg, amit belépve lát. Sosem volt törzsvendég, egyszer-kétszer betért, hogy oltsa az éhségét és a szomját valamivel, mi nincs bódító hatással az elméjére.
Követi Zammiriát a pulthoz, és csendben kivárja, mi lesz idelátogatásuknak oka. Nm kérdez semmit, tudja jól, hogy türelemmel minden ki fog derülni. Lénye mint mindig, most is nyugodtságot áraszt.*
2899. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-09-10 15:36:46
Üzenet elküldve: 2019-09-10 15:36:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Rumli a ravaszban//
*Köpönyegének csuklyáját szemeinek magasságába húzta induláskor, miután haját gondosan behajtogatta alá, így útközben nem túl valószínű, hogy felismerte bárki is, hacsak nem kísérője, a szűkszavú Ernuss jelenléte miatt. Erre leginkább saját őrjáratuk részéről látott volna esélyt, de őket elkerülték, legalábbis nem fedezte fel őket az utcán. Tarisznyája a köpönyeg alatt lapul, a bő ruhanemű takarásában. Mivel még híján vannak lovaknak, kénytelenek voltak gyalogszerrel megtenni az utat, bár ennek akadtak előnyei is. Volt alkalma saját szemével és fülével szerezni benyomásokat a kutyákat megőrjítő éjszaka lecsengő fejleményeiről, a titokzatos feliratokról, s úgy általában véve a közhangulatról. Persze a kikötő sok sötétséget él meg egy ideje, ráadásul zsiványok tanyája, akik nem rettennek meg minden árnyéktól, de talán mégiscsak számít, ha mindenki egyszerre érzi azt, hogy valami furcsa, kellemetlen dolog történik. A másik előnye a sétának, hogy kevésbé lógnak ki a sorból, hacsak nem kelt nagyobb figyelmet két mélységi jelenléte - már amennyiben Zammiriáról valaki alaposabb megfigyeléssel megállapítja faját.
Örül, hogy Ernuss elkíséri az útra, reméli, hogy számítása beválik. Elérve a Rumost még éberebbé válik, tekintete ezúttal más szemmel járja körbe a rozoga épületet, mely úgy fest, mintha az elmúlt telet se kellett volna kibírnia. Valami mégiscsak van ebben a romhalmazban, amilyen régóta eszi az idő vasfoga, hiszen ő is jó ideje így ismeri már a Rumost. A Sellőház csillogása után viszont az elhanyagoltság szembetűnőbb, mint ahogy emlékezett rá korábbról. Pompás. Nem habozik sokáig a belépéssel. Nosztalgia fogja el az ismerős környezet láttán, hová egészen sok emlék fűzi. Tekintete körbejár a jelenlévőkön, ismerőst nem vél felfedezni, hacsak a csapos nem az. Bár egy ideje nem volt igazán törzsvendég. A csuklyát feljebb tolja, hogy ne tűnjön úgy, rejteni akarná az arcát. De a feltűnést ezúttal valóban nem keresi. Ezúttal nem köszön az ajtóban, komótosan ballag a pulthoz, felöltve közben puha mosolyát. Ha talál ott valakit, akkor őt csendesen, de érthetően megszólítja.*
- Szép estét! Szeretném megkóstolni a ház legjobb borát.
*Köpönyegének csuklyáját szemeinek magasságába húzta induláskor, miután haját gondosan behajtogatta alá, így útközben nem túl valószínű, hogy felismerte bárki is, hacsak nem kísérője, a szűkszavú Ernuss jelenléte miatt. Erre leginkább saját őrjáratuk részéről látott volna esélyt, de őket elkerülték, legalábbis nem fedezte fel őket az utcán. Tarisznyája a köpönyeg alatt lapul, a bő ruhanemű takarásában. Mivel még híján vannak lovaknak, kénytelenek voltak gyalogszerrel megtenni az utat, bár ennek akadtak előnyei is. Volt alkalma saját szemével és fülével szerezni benyomásokat a kutyákat megőrjítő éjszaka lecsengő fejleményeiről, a titokzatos feliratokról, s úgy általában véve a közhangulatról. Persze a kikötő sok sötétséget él meg egy ideje, ráadásul zsiványok tanyája, akik nem rettennek meg minden árnyéktól, de talán mégiscsak számít, ha mindenki egyszerre érzi azt, hogy valami furcsa, kellemetlen dolog történik. A másik előnye a sétának, hogy kevésbé lógnak ki a sorból, hacsak nem kelt nagyobb figyelmet két mélységi jelenléte - már amennyiben Zammiriáról valaki alaposabb megfigyeléssel megállapítja faját.
Örül, hogy Ernuss elkíséri az útra, reméli, hogy számítása beválik. Elérve a Rumost még éberebbé válik, tekintete ezúttal más szemmel járja körbe a rozoga épületet, mely úgy fest, mintha az elmúlt telet se kellett volna kibírnia. Valami mégiscsak van ebben a romhalmazban, amilyen régóta eszi az idő vasfoga, hiszen ő is jó ideje így ismeri már a Rumost. A Sellőház csillogása után viszont az elhanyagoltság szembetűnőbb, mint ahogy emlékezett rá korábbról. Pompás. Nem habozik sokáig a belépéssel. Nosztalgia fogja el az ismerős környezet láttán, hová egészen sok emlék fűzi. Tekintete körbejár a jelenlévőkön, ismerőst nem vél felfedezni, hacsak a csapos nem az. Bár egy ideje nem volt igazán törzsvendég. A csuklyát feljebb tolja, hogy ne tűnjön úgy, rejteni akarná az arcát. De a feltűnést ezúttal valóban nem keresi. Ezúttal nem köszön az ajtóban, komótosan ballag a pulthoz, felöltve közben puha mosolyát. Ha talál ott valakit, akkor őt csendesen, de érthetően megszólítja.*
- Szép estét! Szeretném megkóstolni a ház legjobb borát.
2898. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-09-09 14:19:05
Üzenet elküldve: 2019-09-09 14:19:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Felfedező út //
* Rokir azt mondja elhiszi a lánynak, hogy léteznek rendes nemesek is. Eben az esetben ezt joggal teheti, ugyanis Zrinandának volt már dolga nemessel bőven. Az asztalhoz ülnek és falatozni kezdenek. Az óriás elfogad két szelet kenyeret, ha már megkínálják vele. Jó ízűen esznek mind a ketten. Gyorsan fogy az étel a tányérokról. A barbár egy nagy böfögéssel zárja az étkezést. ~ Igazi vad nyers hús. És jelenleg az enyém.~ Mosolyog közben a dolgon.*
– Ugyan nincs mit! Rendesen kell, hogy egyél, ne hogy itt nekem a végén lefogyj. Örülök neki, hogy így vélekedsz rólam. Te is az vagy nekem. Szeretem az ilyen férfiakat. Erősek és határozottak, nem csak nyafognak meg kényeskednek. Azokból volt részem bőven. Csak kevesen voltak köztük, akik képesek voltak kielégíteni az igényeimet. Te viszont már rögtön a találkozásunk után beváltottad a reményeimet és azóta is folyamatosan ezt teszed.* Lehetne mondani, hogy hízeleg és csak azt mondja, amit a másik hallani akar, de ez nem így van. Teljesen őszinte ez ügyben. Nem bánja, hogy leéget a volt a hely ahol eddig élt. Számára már megérte idejönni, még akkor is ha nem rég volt az a kellemetlen incidens, azon a sötét helyen.*
– Na mik a további terveid barbárom? * Kérdezi meg tőle, mert hát csak ő a vezető.*
* Rokir azt mondja elhiszi a lánynak, hogy léteznek rendes nemesek is. Eben az esetben ezt joggal teheti, ugyanis Zrinandának volt már dolga nemessel bőven. Az asztalhoz ülnek és falatozni kezdenek. Az óriás elfogad két szelet kenyeret, ha már megkínálják vele. Jó ízűen esznek mind a ketten. Gyorsan fogy az étel a tányérokról. A barbár egy nagy böfögéssel zárja az étkezést. ~ Igazi vad nyers hús. És jelenleg az enyém.~ Mosolyog közben a dolgon.*
– Ugyan nincs mit! Rendesen kell, hogy egyél, ne hogy itt nekem a végén lefogyj. Örülök neki, hogy így vélekedsz rólam. Te is az vagy nekem. Szeretem az ilyen férfiakat. Erősek és határozottak, nem csak nyafognak meg kényeskednek. Azokból volt részem bőven. Csak kevesen voltak köztük, akik képesek voltak kielégíteni az igényeimet. Te viszont már rögtön a találkozásunk után beváltottad a reményeimet és azóta is folyamatosan ezt teszed.* Lehetne mondani, hogy hízeleg és csak azt mondja, amit a másik hallani akar, de ez nem így van. Teljesen őszinte ez ügyben. Nem bánja, hogy leéget a volt a hely ahol eddig élt. Számára már megérte idejönni, még akkor is ha nem rég volt az a kellemetlen incidens, azon a sötét helyen.*
– Na mik a további terveid barbárom? * Kérdezi meg tőle, mert hát csak ő a vezető.*
2897. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-09-09 08:17:03
Üzenet elküldve: 2019-09-09 08:17:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Felfedező út//
*A lány szavaira csak halkan nevét.*
-Igen, biztos akad rendes is köztük. Bár sokkal nem találkoztam még. De tudod mit? Neked elhiszem.
*Annak pedig kifejezetten örül, hogy elfogadja az italt, és nem valami szirupos, málnás epres vizezett lőttyre szomjazik a jó hideg sör helyett. Az asztalhoz érve még kér öt Szelet kenyeret, és letesz 10 aranyat.
Igencsak szereti a vaddisznó húst, olyan jellegzetes, vad íze van. De kenyérrel az igazi, meg úgy lakik jól az ember. Az édesanyja gyakran mondta ezt Rorkirnak, hogy annyi kenyeret egyen, amennyi csak beléfér. Fontos sokat enni, hogy erős maradjon. Az erő pedig szintén nagyon fontos egy barbár szerzetnek, tekintve, hogy az esze nem a legélesebb. Ad belőle a másiknak is, ha kér, majd jóízűen elkezd falatozni. Nem is igen szól egy szót sem, míg eszik. Csak töri a kenyeret, és nyomja be a pörköltet. Közben egyszer megáll, majd egy fél korsó sörrel leöblíti az eddig megevetteket. Majd elégedettségét is szimbolizálandó böfög egy hatalmasat, amibe szinte beleremeg az asztal is. Vár egy pár másodpercet, majd a maradék ételt is megeszi, és hozzá issza a még meglévő sört, majd hátradől a székében.*
-Ááh. Mindjárt jobban érzem magam. Köszönöm! Tudod, igencsak kedvemre való asszony vagy te, Zrinanda.
*Szájából a név még mindig furcsán cseng, de ő megtesz minden tőle telhetőt.*
-A szerencsés találkozásunkra. Igen. Szerencsés bizony!
*A lány szavaira csak halkan nevét.*
-Igen, biztos akad rendes is köztük. Bár sokkal nem találkoztam még. De tudod mit? Neked elhiszem.
*Annak pedig kifejezetten örül, hogy elfogadja az italt, és nem valami szirupos, málnás epres vizezett lőttyre szomjazik a jó hideg sör helyett. Az asztalhoz érve még kér öt Szelet kenyeret, és letesz 10 aranyat.
Igencsak szereti a vaddisznó húst, olyan jellegzetes, vad íze van. De kenyérrel az igazi, meg úgy lakik jól az ember. Az édesanyja gyakran mondta ezt Rorkirnak, hogy annyi kenyeret egyen, amennyi csak beléfér. Fontos sokat enni, hogy erős maradjon. Az erő pedig szintén nagyon fontos egy barbár szerzetnek, tekintve, hogy az esze nem a legélesebb. Ad belőle a másiknak is, ha kér, majd jóízűen elkezd falatozni. Nem is igen szól egy szót sem, míg eszik. Csak töri a kenyeret, és nyomja be a pörköltet. Közben egyszer megáll, majd egy fél korsó sörrel leöblíti az eddig megevetteket. Majd elégedettségét is szimbolizálandó böfög egy hatalmasat, amibe szinte beleremeg az asztal is. Vár egy pár másodpercet, majd a maradék ételt is megeszi, és hozzá issza a még meglévő sört, majd hátradől a székében.*-Ááh. Mindjárt jobban érzem magam. Köszönöm! Tudod, igencsak kedvemre való asszony vagy te, Zrinanda.
*Szájából a név még mindig furcsán cseng, de ő megtesz minden tőle telhetőt.*
-A szerencsés találkozásunkra. Igen. Szerencsés bizony!
2896. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-09-08 22:17:04
Üzenet elküldve: 2019-09-08 22:17:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Felfedező út //
* Letudják a kutat és Rokir választ a két hely közül. Az olcsóbbikra esik a választása és ezt meg is indokolja. A lány jót nevet rajta.*
– Igazad lehet a dologban. Sok közülük csak semmire kellő, bár akadnak rendesek köztük is. Én meg eleget tapasztaltam a finom helyeket, szóval nekem is tökéletesen jó lesz az olcsóbbik. Biztos jóval vadabb és durvább is. Az az igazi.* Követi a helyre, amit nem olyan nehéz megtalálni. Belépve felnéz néhány ember, de hamar visszafordulnak az italuk felé. Inkább csak részegesek és egyéb semmirekellőket lehet most látni. Majd elolvad Zrinanda, ahogyan a férfi kikéri a két sört elég mogorva hangon, majd hozzászólva már teljesen kedves a hangja.*
– Hogyne innám. Rendesen ki vagyok tikkadva már. Hé te ott! Pattints még oda két Vaddisznópörköltöt is, mert éhezünk. Tessék itt van érte 26 arany. Ha már iszunk együnk is!* Helyet foglal annál az asztalnál, aminél a barbár is. Ha már itt a sör, akkor koccintásra emeli.*
– A szerencsés találkozásunkra! * Le is hajtja egy részét, majd ha kihozták az ételét, akkor nekilát azt betolni. Ki van éhezve főleg azok után, hogy azon az undorító helyen kijött belőle minden.*
* Letudják a kutat és Rokir választ a két hely közül. Az olcsóbbikra esik a választása és ezt meg is indokolja. A lány jót nevet rajta.*
– Igazad lehet a dologban. Sok közülük csak semmire kellő, bár akadnak rendesek köztük is. Én meg eleget tapasztaltam a finom helyeket, szóval nekem is tökéletesen jó lesz az olcsóbbik. Biztos jóval vadabb és durvább is. Az az igazi.* Követi a helyre, amit nem olyan nehéz megtalálni. Belépve felnéz néhány ember, de hamar visszafordulnak az italuk felé. Inkább csak részegesek és egyéb semmirekellőket lehet most látni. Majd elolvad Zrinanda, ahogyan a férfi kikéri a két sört elég mogorva hangon, majd hozzászólva már teljesen kedves a hangja.*
– Hogyne innám. Rendesen ki vagyok tikkadva már. Hé te ott! Pattints még oda két Vaddisznópörköltöt is, mert éhezünk. Tessék itt van érte 26 arany
. Ha már iszunk együnk is!* Helyet foglal annál az asztalnál, aminél a barbár is. Ha már itt a sör, akkor koccintásra emeli.*– A szerencsés találkozásunkra! * Le is hajtja egy részét, majd ha kihozták az ételét, akkor nekilát azt betolni. Ki van éhezve főleg azok után, hogy azon az undorító helyen kijött belőle minden.*
2895. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-09-08 21:47:01
Üzenet elküldve: 2019-09-08 21:47:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Felfedező út//
-Igen, ez jó ötlet.
*Mondja a kút felvetésére. Tényleg iszonyatos lehet egy bomló tetemre esni. Még jó, hogy ma még nem evett. Viszont ez nem vette el az étvágyát. A toronyban történtek pedig csak tettek rá egy lapáttal.*
-Menjünk az olcsóbb helyre. A luxus nem nekem való. Feszengve érzem magam az előkelőekkel. Valahogy késztetést érzek, hogy találkozzon az öklöm az arcukkal.
*Nevet fel, majd elindul a mint kiderül útközben a Rumos Rókalyuk nevű helyre. Egy lepukkant krimó ez, épp Rorkir ízlésének való. Egyszerű, célratörő. Ha a nő követi, be is lép, körbenéz szúrós tekintettel az esetleg bent lévőkre, majd a pulthoz lép.*
-Két Sört ide. Itt a 10 arany. Remélem te is megiszod, kedvesem.
*Egy pillanat alatt válik a szúrós, mogorva hangból lágy, és valamivel kedvesebb jellem, ahogy a másikhoz szól. ~ Ha nem, majd én iszom meg azt is. Hehe.~ Gondolja magában, majd a sört megkapva leül egy asztalhoz a bejárattal szemben, hogy lássa, ha esetleg bejönne valaki. Az állati ösztöneit ha akarná is nehéz lenne leküzdeni, de esze ágában sincs. Eddig is ez tartotta életben.*
-Igen, ez jó ötlet.
*Mondja a kút felvetésére. Tényleg iszonyatos lehet egy bomló tetemre esni. Még jó, hogy ma még nem evett. Viszont ez nem vette el az étvágyát. A toronyban történtek pedig csak tettek rá egy lapáttal.*
-Menjünk az olcsóbb helyre. A luxus nem nekem való. Feszengve érzem magam az előkelőekkel. Valahogy késztetést érzek, hogy találkozzon az öklöm az arcukkal.
*Nevet fel, majd elindul a mint kiderül útközben a Rumos Rókalyuk nevű helyre. Egy lepukkant krimó ez, épp Rorkir ízlésének való. Egyszerű, célratörő. Ha a nő követi, be is lép, körbenéz szúrós tekintettel az esetleg bent lévőkre, majd a pulthoz lép.*
-Két Sört ide. Itt a 10 arany.
Remélem te is megiszod, kedvesem.*Egy pillanat alatt válik a szúrós, mogorva hangból lágy, és valamivel kedvesebb jellem, ahogy a másikhoz szól. ~ Ha nem, majd én iszom meg azt is. Hehe.~ Gondolja magában, majd a sört megkapva leül egy asztalhoz a bejárattal szemben, hogy lássa, ha esetleg bejönne valaki. Az állati ösztöneit ha akarná is nehéz lenne leküzdeni, de esze ágában sincs. Eddig is ez tartotta életben.*
2894. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-08-24 20:16:10
Üzenet elküldve: 2019-08-24 20:16:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Ön alábecsül engem, hölgyem *jegyzi meg tettetett szívfájdalommal a hangjában. Nem baj az, hiszen ő volt az, aki túl sokat állított magáról az imént. Persze honnan tudhatná a nő, hogy hazudott? Ennyire lerí róla, hogy nincsenek varázslattörő öklei? Bezzeg ha bármelyik vérmágushoz elég közel jut, hogy behúzzon neki egyet! Az többet nem kötekedne vele közelről. Ha látna hirtelen vérmágust, be is bizonyítaná ezt, de hát szemmel nehéz az ilyet eldönteni. A fél kocsmát meg csak nem verheti meg. Még a végén akadna itt pár erősebb! Kénytelen szinte csendben tűrni a megaláztatást.*
- Talán igen. De talán én lépek előbb a lábára. Elvégre nem ismerjük Xurrát, nem tudhatjuk, milyen erőket birtokol. De alig várom, hogy megtudjam. Talán nem szereti a szerencsejátékokat? Ez ugyanaz, csak nagy tétekben.
*Kár lenne hazudni, neki már a szerencsejáték szótól is végigfut a hideg a hátán. Kellemes, jól eső borzongás ez, hiszen imád fogadni. Talán kéne találni valami ilyesmi bűnbarlangot is, jó lehetne ott információt gyűjteni, miközben még egyik kedvenc szenvedélyének is hódolhat. Még jobb lenne, ha lenne pénze, akkor ez nem egy halva született ötlet volna ez is, mint a legtöbb.*
- Senki nem ártatlan, aki a Sötét Nagyfőnököt szolgálja *jegyzi meg, majd enyhén lehalkítva a hangját hozzáteszi* Általában senki más sem ártatlan, csak ők kedvesebb istent szolgálnak.
*Persze nem saját magáról beszél. Nos, nem csak magáról. Általában mindenkinek megvan a maga bűne, ha más nem, akkor az, hogy idegesítően kedvesek. Azt is nehezen viseli. Meg a tenyérbemászó mosolyokat. De hát a legrosszabb a szakáll, azt semmivel nem lehet alulmúlni.
~ Rohadt szakállasok, ti taszítjátok romlásba ezt a kikötőt is! ~
Ekkor veszi észre, hogy a hölgy távozni készül, ami nem pusztán olyan, mintha jeges tőrt döfnének a szívébe, amit háromszor megforgatnak, de még nagyon hirtelen is.*
- De várjunk, még el se jutottunk ahhoz a részhez, amikor én leszek hasznos önnek... egész eddig arra vártam.
*Az lett volna a kedvenc része, de az így elmarad. Talán majd valamikor máskor, ha találkoznak még... ha egyikük sem hal meg... Akárhogy is, a szerzetes igen elszomorodik, és talán úgy is maradna, ha nem reagálnák le a teóriáját, miszerint a hölgy maga Xurra.*
- Nem, akkor valószínűleg most is a kikötőben lenne, és a nevét kaparná fel a falakra, ládákra... meg arra a macskára. Bocsánat, buta ötlet volt.
*Nem fog hazudni, szerette volna, hogy ő legyen Xurra. De amint meglátja a következő vonzó nőcskét, ez a probléma meg fog oldódni. Ennek kapcsán eszébe jut, mi lenne, ha Zammiria lenne Xurra. Még hümment is egyet, de a teóriák nem a szívnek kell kedvezzenek, hanem az elmének. Xurra egy veszedelmes vérmágus, és még a lakónegyednél is valószínűbb tartózkodási helye a Vérkert.*
- Hasonló szépeket! Bár nem hinném, hogy rászorul.
*Azt már hozzá sem teszi, hogy a fény áldása már neki is a fülén jön ki. Amikor pedg a hölgy tényleg távozik, akkor ugrik be neki, hogy elfelejtette a legfontosabbat.
~ A fene! Itt felejtette a rendelését. Na mindegy, legalább nem tett panaszt. Még az elbitorolt asztala miatt sem. ~
Megkönnyebbült sóhaja persze csak addig tart, míg eszébe nem jut, hogy továbbra sem dolgozik itt. Így nem marad igazán öröm az ürömben.*
- Ön alábecsül engem, hölgyem *jegyzi meg tettetett szívfájdalommal a hangjában. Nem baj az, hiszen ő volt az, aki túl sokat állított magáról az imént. Persze honnan tudhatná a nő, hogy hazudott? Ennyire lerí róla, hogy nincsenek varázslattörő öklei? Bezzeg ha bármelyik vérmágushoz elég közel jut, hogy behúzzon neki egyet! Az többet nem kötekedne vele közelről. Ha látna hirtelen vérmágust, be is bizonyítaná ezt, de hát szemmel nehéz az ilyet eldönteni. A fél kocsmát meg csak nem verheti meg. Még a végén akadna itt pár erősebb! Kénytelen szinte csendben tűrni a megaláztatást.*
- Talán igen. De talán én lépek előbb a lábára. Elvégre nem ismerjük Xurrát, nem tudhatjuk, milyen erőket birtokol. De alig várom, hogy megtudjam. Talán nem szereti a szerencsejátékokat? Ez ugyanaz, csak nagy tétekben.
*Kár lenne hazudni, neki már a szerencsejáték szótól is végigfut a hideg a hátán. Kellemes, jól eső borzongás ez, hiszen imád fogadni. Talán kéne találni valami ilyesmi bűnbarlangot is, jó lehetne ott információt gyűjteni, miközben még egyik kedvenc szenvedélyének is hódolhat. Még jobb lenne, ha lenne pénze, akkor ez nem egy halva született ötlet volna ez is, mint a legtöbb.*
- Senki nem ártatlan, aki a Sötét Nagyfőnököt szolgálja *jegyzi meg, majd enyhén lehalkítva a hangját hozzáteszi* Általában senki más sem ártatlan, csak ők kedvesebb istent szolgálnak.
*Persze nem saját magáról beszél. Nos, nem csak magáról. Általában mindenkinek megvan a maga bűne, ha más nem, akkor az, hogy idegesítően kedvesek. Azt is nehezen viseli. Meg a tenyérbemászó mosolyokat. De hát a legrosszabb a szakáll, azt semmivel nem lehet alulmúlni.
~ Rohadt szakállasok, ti taszítjátok romlásba ezt a kikötőt is! ~
Ekkor veszi észre, hogy a hölgy távozni készül, ami nem pusztán olyan, mintha jeges tőrt döfnének a szívébe, amit háromszor megforgatnak, de még nagyon hirtelen is.*
- De várjunk, még el se jutottunk ahhoz a részhez, amikor én leszek hasznos önnek... egész eddig arra vártam.
*Az lett volna a kedvenc része, de az így elmarad. Talán majd valamikor máskor, ha találkoznak még... ha egyikük sem hal meg... Akárhogy is, a szerzetes igen elszomorodik, és talán úgy is maradna, ha nem reagálnák le a teóriáját, miszerint a hölgy maga Xurra.*
- Nem, akkor valószínűleg most is a kikötőben lenne, és a nevét kaparná fel a falakra, ládákra... meg arra a macskára. Bocsánat, buta ötlet volt.
*Nem fog hazudni, szerette volna, hogy ő legyen Xurra. De amint meglátja a következő vonzó nőcskét, ez a probléma meg fog oldódni. Ennek kapcsán eszébe jut, mi lenne, ha Zammiria lenne Xurra. Még hümment is egyet, de a teóriák nem a szívnek kell kedvezzenek, hanem az elmének. Xurra egy veszedelmes vérmágus, és még a lakónegyednél is valószínűbb tartózkodási helye a Vérkert.*
- Hasonló szépeket! Bár nem hinném, hogy rászorul.
*Azt már hozzá sem teszi, hogy a fény áldása már neki is a fülén jön ki. Amikor pedg a hölgy tényleg távozik, akkor ugrik be neki, hogy elfelejtette a legfontosabbat.
~ A fene! Itt felejtette a rendelését. Na mindegy, legalább nem tett panaszt. Még az elbitorolt asztala miatt sem. ~
Megkönnyebbült sóhaja persze csak addig tart, míg eszébe nem jut, hogy továbbra sem dolgozik itt. Így nem marad igazán öröm az ürömben.*
2893. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-08-23 22:31:37
Üzenet elküldve: 2019-08-23 22:31:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Komblard//
-Legendás összecsapás...
*Jelenik meg arcán gunyoros félmosoly.*
-A sötétségnek nincs ellenfele, sem itt, sem máshol. Megtör és eltapos. Talán ez a Xurra sem fogja kímélni magát, ha tovább ólálkodik a nyomában.
*Jelenti ki fagyosan, majd hátrasimítja haját és ismét felhajtja a csuklyát.* ~Körszakállasok rendje, Xurra, nők... Miket hord itt össze?!~
-A sötét istennek számos ártatlan híve van, akinek bajt hozhat a fejére a kíváncsiskodásával... Nem beszélve a helyi erőkről, akik árgus szemekkel figyelnek mindent és mindenkit. Legyen óvatos.
*Veszi magához a botját és emelkedik fel az asztaltól.*
-Ha én lennék az embere, aki kettéhasítja az égboltot és rontást hoz a városra... Gondolja, hogy itt üldögélnék?
*Emelkedik fel a szemöldöke finoman, majd még egyszer visszafordul a válla felett.*
-Vigyázzon magára. A sötétségnek nem az életünk kell. Megpróbál, s ki gyenge, lelke rajta. A Fény áldja, Idegen a Szakállasok Rendjéből.
*Indul el az ajtó felé és tűnik el mögötte rövidesen. Bármennyire is furcsa volt e fickó, a szaglászók jelenléte a Kikötőben most a legkevésbé sem kívánatos.*
//Komblard//
-Legendás összecsapás...
*Jelenik meg arcán gunyoros félmosoly.*
-A sötétségnek nincs ellenfele, sem itt, sem máshol. Megtör és eltapos. Talán ez a Xurra sem fogja kímélni magát, ha tovább ólálkodik a nyomában.
*Jelenti ki fagyosan, majd hátrasimítja haját és ismét felhajtja a csuklyát.* ~Körszakállasok rendje, Xurra, nők... Miket hord itt össze?!~
-A sötét istennek számos ártatlan híve van, akinek bajt hozhat a fejére a kíváncsiskodásával... Nem beszélve a helyi erőkről, akik árgus szemekkel figyelnek mindent és mindenkit. Legyen óvatos.
*Veszi magához a botját és emelkedik fel az asztaltól.*
-Ha én lennék az embere, aki kettéhasítja az égboltot és rontást hoz a városra... Gondolja, hogy itt üldögélnék?
*Emelkedik fel a szemöldöke finoman, majd még egyszer visszafordul a válla felett.*
-Vigyázzon magára. A sötétségnek nem az életünk kell. Megpróbál, s ki gyenge, lelke rajta. A Fény áldja, Idegen a Szakállasok Rendjéből.
*Indul el az ajtó felé és tűnik el mögötte rövidesen. Bármennyire is furcsa volt e fickó, a szaglászók jelenléte a Kikötőben most a legkevésbé sem kívánatos.*
2892. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-08-23 06:51:17
Üzenet elküldve: 2019-08-23 06:51:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Svornt Strinton, Danakir Atrena, Xurra elmegy//
*Eltöpreng egy pillanatra a kalóz válaszán. Aztán felfigyel arra, hogy Xurra mocorogni látszik. Fel is kel, és mint aki klotyóra megy ki, kinyitja az ajtót a benne hagyott kulccsal, és kimegy rajta. És elhagyja a színt.*
Fura kislány.
*Szól, pislog kettőt, majd újra felveszi a fonalat.*
Értem. Bár még nem láttam ilyen önzetlen tengerészt. Persze az én kapitányom szinte mindent megadott... De mindig megkövetelte a jussát. A legénységről nem is beszélve.
*Néz fel Svorntra.*
- Talán több olyan ember kellene, mint te.
*Eltöpreng egy pillanatra a kalóz válaszán. Aztán felfigyel arra, hogy Xurra mocorogni látszik. Fel is kel, és mint aki klotyóra megy ki, kinyitja az ajtót a benne hagyott kulccsal, és kimegy rajta. És elhagyja a színt.*
Fura kislány.
*Szól, pislog kettőt, majd újra felveszi a fonalat.*
Értem. Bár még nem láttam ilyen önzetlen tengerészt. Persze az én kapitányom szinte mindent megadott... De mindig megkövetelte a jussát. A legénységről nem is beszélve.
*Néz fel Svorntra.*
- Talán több olyan ember kellene, mint te.
2891. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-08-22 03:05:35
Üzenet elküldve: 2019-08-22 03:05:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Legalább nézzen bolondnak...
*Jegyzi meg, mikor a történet hatására még egy arcizma sem rezzen a nőnek. Valami nagyon nem stimmel. Ha elhiszi, lepődjön meg, ha nem, nézze hülyének, de úgy néz ki...
~ Talán untatom... Gyerünk, megy ez jobban is! Nem, az lehetetlen... ez a történet nem untathat senkit. Talán már hallotta? Vagy csak igazi csuklyást találtam a sarokban? Nem lepi meg semmi, mert tud mindent? Hát ez baromi jó! Nyugalom... higgadtság! Öreg, szakállas halász! ~
A következő kérdés elég érzékeny témát érint. Ez az, amiben ő maga sem biztos. Mindenesetre nincs igazán kedve túl sokat gondolkodni valami egyértelmű hazugságon. Ami hazugság nem jön azonnal az ember szájára, az nem érdemli meg, hogy ki legyen mondva, ez az új szabály.*
- Túl sok szabadidő, túl kevés izgalom, azt hiszem... Meg hát csuháshoz méltón kéne viselkednem, nemde? De... lehetek egészen őszinte? *hajol picit közelebb.* Szerintem akit egy ilyen titok nem vonz, az bolond. Mi lehet ennél izgalmasabb? Mármint ha nem lennék a szerzetesrend tagja, csak úgy kívülállóként láttam volna ezt... hát akkor is tudni akarnám, mi lehetett. Képzelje csak el... ott állna előttem egy olyan hatalmas valaki, mint Xurra. Nevezzük most Xurrának a mágust, aki széthasította az eget, az egyszerűség kedvéért. Talán tudnánk váltani pár szót, picit megismerhetném, milyen is ő vérmágus maszk mögött. Főleg formaság, persze, eztán kezdődne a harc. Micsoda csata lenne... Talán elérné őt a kezem, de talán a sötétsége még előtte bekebelezne, nem tudom. Nem is ez lenne a lényeg. Az egy legendás összecsapás lenne! Kivéve persze, ha ez a Xurra nő, akkor már a beszélgetésnél elbuknék, és megölne *sóhajt is egyet, ahogy eszébe jut, milyen buta halála lenne, majd észbe kap.* Bocsánat, már megint elragadott a fantáziám. Nem fogok hazudni, gyakran megesik, nyugodtan szóljon rám ilyenkor. Nem szeretném untatni.
*Ez utóbbit csak illemből teszi hozzá, ő maga meg van győződve róla, hogy izgalmas történetet vázolt fel, és ezzel bizonyára nem lehetne senkit untatni. A nő arckifejezése itt-ott elbizonytalanítja, de saját mesemondó képességeibe vetett hite egyelőre töretlen. A következő kérdés annyira nem hatja meg, erre van betárazott válasza, ami eztán jön, arra viszont nincs. Többé nem tudja már azt képzelni, hogy egy öreg és szakállas halásszal beszélget.
~ Nyugalom, cimbora, ne veszítsd el magad, ennél te jobb vagy. Ez egy betanult szöveg, mindenkit ezzel próbál levenni a lábáról. Honnan tudná? Kivéve persze, ha köze van hozzá. ~*
- Élve felfal... *suttogja átszellemülten.* Kérem bocsásson meg, az elején, mikor azt mondtam, nem ismerem a nevét... Nem is vettem figyelembe a lehetőséget, hogy akár ön is lehetne Xurra. Tiszteletlenség volt.
*Persze az is lehet, hogy a nő csak a bolondját járatja vele. Az egész valami torz komédia. Komblard viszont már elvesztette a fejét, a tudat, hogy akár vele szemben ülhet annak a több tucatnyi szanaszét hagyott névnek a gazdája... És persze szégyelli magát azért, ahogy az esetleges harcról beszélt, hisz a szíve mélyén tudja, hogy esélye sem lenne egy vérmágus ellen.*
- Köszönöm *reagálja le kurtán a lakónegyedes tippet. Bele sem gondol, hogy találkozhatott valaki ilyen pletykával, ha a névvel még nem, ahogy az sem zavarja, hogy ő is járt azon a helyen az elmúlt napokban elég sokat, és nem hallotta, hogy bárki vérmágust emlegetne. Nem igazán tud még koncentrálni. A kérdés megismétlése ébreszti fel picit gondolataiból.*
- Hogy kinek dolgozom... A Körszakállúak Rendjének szolgálatában állok, és őket képviselem a kalandom során.
*Végig is simít saját szakállán, hogy bizonyítsa, nem hazudik. Már ha ez valaha bárkinek bizonyítékként szolgálhat. Belső hangja közben szüntelenül igyekszik lecsillapítani a lelkében tomboló vihart.
~ Nem Xurra. Nem vérmágus. Nem fal fel élve. ~
Tény, hogy az elhangzottak megijesztették, de talán egészen más módon, mint ahogy azt beszélgetőtársa tervezte. Ha egyáltalán meg tervezte ijeszteni...*
- Legalább nézzen bolondnak...
*Jegyzi meg, mikor a történet hatására még egy arcizma sem rezzen a nőnek. Valami nagyon nem stimmel. Ha elhiszi, lepődjön meg, ha nem, nézze hülyének, de úgy néz ki...
~ Talán untatom... Gyerünk, megy ez jobban is! Nem, az lehetetlen... ez a történet nem untathat senkit. Talán már hallotta? Vagy csak igazi csuklyást találtam a sarokban? Nem lepi meg semmi, mert tud mindent? Hát ez baromi jó! Nyugalom... higgadtság! Öreg, szakállas halász! ~
A következő kérdés elég érzékeny témát érint. Ez az, amiben ő maga sem biztos. Mindenesetre nincs igazán kedve túl sokat gondolkodni valami egyértelmű hazugságon. Ami hazugság nem jön azonnal az ember szájára, az nem érdemli meg, hogy ki legyen mondva, ez az új szabály.*
- Túl sok szabadidő, túl kevés izgalom, azt hiszem... Meg hát csuháshoz méltón kéne viselkednem, nemde? De... lehetek egészen őszinte? *hajol picit közelebb.* Szerintem akit egy ilyen titok nem vonz, az bolond. Mi lehet ennél izgalmasabb? Mármint ha nem lennék a szerzetesrend tagja, csak úgy kívülállóként láttam volna ezt... hát akkor is tudni akarnám, mi lehetett. Képzelje csak el... ott állna előttem egy olyan hatalmas valaki, mint Xurra. Nevezzük most Xurrának a mágust, aki széthasította az eget, az egyszerűség kedvéért. Talán tudnánk váltani pár szót, picit megismerhetném, milyen is ő vérmágus maszk mögött. Főleg formaság, persze, eztán kezdődne a harc. Micsoda csata lenne... Talán elérné őt a kezem, de talán a sötétsége még előtte bekebelezne, nem tudom. Nem is ez lenne a lényeg. Az egy legendás összecsapás lenne! Kivéve persze, ha ez a Xurra nő, akkor már a beszélgetésnél elbuknék, és megölne *sóhajt is egyet, ahogy eszébe jut, milyen buta halála lenne, majd észbe kap.* Bocsánat, már megint elragadott a fantáziám. Nem fogok hazudni, gyakran megesik, nyugodtan szóljon rám ilyenkor. Nem szeretném untatni.
*Ez utóbbit csak illemből teszi hozzá, ő maga meg van győződve róla, hogy izgalmas történetet vázolt fel, és ezzel bizonyára nem lehetne senkit untatni. A nő arckifejezése itt-ott elbizonytalanítja, de saját mesemondó képességeibe vetett hite egyelőre töretlen. A következő kérdés annyira nem hatja meg, erre van betárazott válasza, ami eztán jön, arra viszont nincs. Többé nem tudja már azt képzelni, hogy egy öreg és szakállas halásszal beszélget.
~ Nyugalom, cimbora, ne veszítsd el magad, ennél te jobb vagy. Ez egy betanult szöveg, mindenkit ezzel próbál levenni a lábáról. Honnan tudná? Kivéve persze, ha köze van hozzá. ~*
- Élve felfal... *suttogja átszellemülten.* Kérem bocsásson meg, az elején, mikor azt mondtam, nem ismerem a nevét... Nem is vettem figyelembe a lehetőséget, hogy akár ön is lehetne Xurra. Tiszteletlenség volt.
*Persze az is lehet, hogy a nő csak a bolondját járatja vele. Az egész valami torz komédia. Komblard viszont már elvesztette a fejét, a tudat, hogy akár vele szemben ülhet annak a több tucatnyi szanaszét hagyott névnek a gazdája... És persze szégyelli magát azért, ahogy az esetleges harcról beszélt, hisz a szíve mélyén tudja, hogy esélye sem lenne egy vérmágus ellen.*
- Köszönöm *reagálja le kurtán a lakónegyedes tippet. Bele sem gondol, hogy találkozhatott valaki ilyen pletykával, ha a névvel még nem, ahogy az sem zavarja, hogy ő is járt azon a helyen az elmúlt napokban elég sokat, és nem hallotta, hogy bárki vérmágust emlegetne. Nem igazán tud még koncentrálni. A kérdés megismétlése ébreszti fel picit gondolataiból.*
- Hogy kinek dolgozom... A Körszakállúak Rendjének szolgálatában állok, és őket képviselem a kalandom során.
*Végig is simít saját szakállán, hogy bizonyítsa, nem hazudik. Már ha ez valaha bárkinek bizonyítékként szolgálhat. Belső hangja közben szüntelenül igyekszik lecsillapítani a lelkében tomboló vihart.
~ Nem Xurra. Nem vérmágus. Nem fal fel élve. ~
Tény, hogy az elhangzottak megijesztették, de talán egészen más módon, mint ahogy azt beszélgetőtársa tervezte. Ha egyáltalán meg tervezte ijeszteni...*
2890. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-08-21 21:47:34
Üzenet elküldve: 2019-08-21 21:47:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Komblard//
*A kérést elereszti a füle mellett, csak úgy, holmi kíváncsi jöttmentekkel a világért sem osztaná meg. Helyette leveti fejéről a csuklyát, majd hátradőlve, rezzenéstelen ábrázattal hallgatja a szakállas férfi történetét.*
-Igazán?
*Kérdi színtelen hangon, ahogy a férfi a mese végére ért. Arcán nem tükröződik sem meglepetés, sem kíváncsiság. Kifejezéstelen, sőt, egyenesen rideg.*
-Ugyan miért akar a végére járni e sötét titoknak? Na meg ennek a... Xurrának?
*Előredől ültében, az asztal fölé hajolva néz farkasszemet a szakállassal. Hogy a pasas a saját szakállára dolgozik-e, vagy megbízók is állnak mögötte, nem tudhatja. Mindenesetre ezek olyan információk, melyek még akár ártatlannak is tűnhetnek... Számára még is fontosak.*
-Talán tényleg ez a Xurra a kulcs...
*Söpri hátra a haját szórakozottan, majd ismét befókuszálja újdonsült asztaltársaságát.*
-Kinek dolgozik? Ki a megbízója?
*Kérdi hidegen, majd némi székrecsegés közepette előredől.*
-Itt a Kikötőben... Nincs olyan, hogy biztonság. Maga pedig olyan dologba üti az orrát, ami élve felfalja.
*Suttogja folytott hangon, majd kezeit ismét tarkóra fonva hátradől.*
-A Lakónegyedben vérmágiát emlegetnek és egy feketemágust. Talán Xurra a neve. Én ennyit tudok.
*Vonja meg a vállát, majd halovány mosolyt ereszt meg a férfi felé.*
-Szóval, kinek dolgozik?
//Komblard//
*A kérést elereszti a füle mellett, csak úgy, holmi kíváncsi jöttmentekkel a világért sem osztaná meg. Helyette leveti fejéről a csuklyát, majd hátradőlve, rezzenéstelen ábrázattal hallgatja a szakállas férfi történetét.*
-Igazán?
*Kérdi színtelen hangon, ahogy a férfi a mese végére ért. Arcán nem tükröződik sem meglepetés, sem kíváncsiság. Kifejezéstelen, sőt, egyenesen rideg.*
-Ugyan miért akar a végére járni e sötét titoknak? Na meg ennek a... Xurrának?
*Előredől ültében, az asztal fölé hajolva néz farkasszemet a szakállassal. Hogy a pasas a saját szakállára dolgozik-e, vagy megbízók is állnak mögötte, nem tudhatja. Mindenesetre ezek olyan információk, melyek még akár ártatlannak is tűnhetnek... Számára még is fontosak.*
-Talán tényleg ez a Xurra a kulcs...
*Söpri hátra a haját szórakozottan, majd ismét befókuszálja újdonsült asztaltársaságát.*
-Kinek dolgozik? Ki a megbízója?
*Kérdi hidegen, majd némi székrecsegés közepette előredől.*
-Itt a Kikötőben... Nincs olyan, hogy biztonság. Maga pedig olyan dologba üti az orrát, ami élve felfalja.
*Suttogja folytott hangon, majd kezeit ismét tarkóra fonva hátradől.*
-A Lakónegyedben vérmágiát emlegetnek és egy feketemágust. Talán Xurra a neve. Én ennyit tudok.
*Vonja meg a vállát, majd halovány mosolyt ereszt meg a férfi felé.*
-Szóval, kinek dolgozik?
2889. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-08-20 20:52:49
Üzenet elküldve: 2019-08-20 20:52:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Svornt Strinton, Xurra Xhul, Danakir Atrena//
* Most már semmi akadálya, hogy felmenjenek a szobába. Vagyis van egy Xurra. A kalóz felkapja a kislányt és megindul vele a szoba felé. Ő is érzi az ital hatását, de annyira nem vészes. Volt része nagy vedelésekben, ennyitől éppen csak enyhe szédelgést érez. Ez még épen nem akadályozza a mozgásban. Nem úgy, mint a szőkét. Elég nehezen megy neki a mozgás. Valahogy felérnek az első emeletre. ~ Még jó, hogy az első emeleten van a szobánk.~ Aztán jön a zár kinyitása. Ez sem egyszerű ám ennyi ital után. Valahogy végül csak kinyílik az ajtó. Rövid rendezkedés után elégedett a végeredménnyel. A kislány ágyba került és a sajátjuk is megtisztult a rovaroktól. Danakir egyből végig is nyúlik rajta. Épp a kabátját veszi le, mikor odaadja neki az aranyat. A lány kijelentésére felnevet.*
– Ugyan semmi köze az érdemhez. Nézz rám! Se hajóm, se legénységem. Egy idegen helyen vagyok. Nincs okom rá, hogy játsszam a nagymenőt. Holnap megnézem keresek valami fejvadász munkát. Vagy vagy az áldozat meg fog halni. Ha megölöm úgyis lesz pénzem, ha nem akkor meg már minek. Jó helyen lesz nálad az a pénz. Ráadásul attól még, hogy kalóz vagyok, nem jelenti azt, hogy rossz ember lennék. Nekem is egy kalóz segített anno.* Talán az ital hatása miatt vált ilyen beszédesé. Tény, hogy régen volt ilyen kiszolgáltatott helyzetben. Na de nem adja fel azért könnyen a dolgot. A madara eddig a vállán pihent, de most Svornt lerakja egy székre. Az ablakot kinyitja, hogy ha akar, akkor hadd menjen szétnézni. Ha már az ablaknál van vett egy pillantást a helyre is. Nem különbözik ez az eddig látottaktól. Aztán az ágyhoz lép, hogy lefeküdjön. Nem tudja, hogy a lány mennyire akarja még a dolgot. Saját részéről ne fog erősködni. Eddig úgy néz ki, hogy Danakir az egyetlen ismerőse a helyen és nem akar vele erőszakos lenni. Ki tudja, hogy mi lesz itt a lányból. Hajóról beszélt még odalent. Jól tudja, hogy egy nő sok mindent eltud érni ha akarja. Lehet később ő szorul majd a segítségére. A nemi vágyai kielégítésére úgyis talál a környéken lányt ha akar.*
* Most már semmi akadálya, hogy felmenjenek a szobába. Vagyis van egy Xurra. A kalóz felkapja a kislányt és megindul vele a szoba felé. Ő is érzi az ital hatását, de annyira nem vészes. Volt része nagy vedelésekben, ennyitől éppen csak enyhe szédelgést érez. Ez még épen nem akadályozza a mozgásban. Nem úgy, mint a szőkét. Elég nehezen megy neki a mozgás. Valahogy felérnek az első emeletre. ~ Még jó, hogy az első emeleten van a szobánk.~ Aztán jön a zár kinyitása. Ez sem egyszerű ám ennyi ital után. Valahogy végül csak kinyílik az ajtó. Rövid rendezkedés után elégedett a végeredménnyel. A kislány ágyba került és a sajátjuk is megtisztult a rovaroktól. Danakir egyből végig is nyúlik rajta. Épp a kabátját veszi le, mikor odaadja neki az aranyat. A lány kijelentésére felnevet.*
– Ugyan semmi köze az érdemhez. Nézz rám! Se hajóm, se legénységem. Egy idegen helyen vagyok. Nincs okom rá, hogy játsszam a nagymenőt. Holnap megnézem keresek valami fejvadász munkát. Vagy vagy az áldozat meg fog halni. Ha megölöm úgyis lesz pénzem, ha nem akkor meg már minek. Jó helyen lesz nálad az a pénz. Ráadásul attól még, hogy kalóz vagyok, nem jelenti azt, hogy rossz ember lennék. Nekem is egy kalóz segített anno.* Talán az ital hatása miatt vált ilyen beszédesé. Tény, hogy régen volt ilyen kiszolgáltatott helyzetben. Na de nem adja fel azért könnyen a dolgot. A madara eddig a vállán pihent, de most Svornt lerakja egy székre. Az ablakot kinyitja, hogy ha akar, akkor hadd menjen szétnézni. Ha már az ablaknál van vett egy pillantást a helyre is. Nem különbözik ez az eddig látottaktól. Aztán az ágyhoz lép, hogy lefeküdjön. Nem tudja, hogy a lány mennyire akarja még a dolgot. Saját részéről ne fog erősködni. Eddig úgy néz ki, hogy Danakir az egyetlen ismerőse a helyen és nem akar vele erőszakos lenni. Ki tudja, hogy mi lesz itt a lányból. Hajóról beszélt még odalent. Jól tudja, hogy egy nő sok mindent eltud érni ha akarja. Lehet később ő szorul majd a segítségére. A nemi vágyai kielégítésére úgyis talál a környéken lányt ha akar.*
2888. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-08-20 18:06:29
Üzenet elküldve: 2019-08-20 18:06:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Svornt Strinton, Xurra Xhul, Danakir Atrena//
- Jól van.
*Bólint. Meglepetten nézi, ahogy a férfi nem hagyja itt magára a kislányt. Sőt, a szobát is megosztja vele. Egyáltalán nem olyan, mint a többi kalózkapitány.*
- Most sem egy plüssmacit szorongat.
*Mutat rá, válaszul a dögben hempergésre. Felállnak. És eddig tartott a könnyű része. A sör, meg a fél rum teszik amihez értenek, és félrehúzzák. Minden irányba. Kapaszkodik, mindenbe – asztal, oszlop, fal, ha kell, padló, emellett próbál minél egyenesebben, és méltóságteljesebben végigmenni a kijelölt útvonalon. Persze így is, mintha egy kötéltáncost látnánk fogselymen gyalogolni.*
- Persze, máris...
*Tesz eleget a kérésnek, a zsebből kihalászni még sikerül a kulcsot, betalálni vele a kulcslyukba, csak a negyedik próbálkozásra. forgatás, balra, nem megy, jobbra, kattan, nem nyílik, megint forgat, kattan, nyílik. Kinyitja az ajtót, bemegy. Az ajtóba kapaszkodva figyeli, mint ténykedik a férfi. Közben becsukja az ajtót, és bezárja. A már kirázott ágyra levágódik. Felül, hogy a kabátot levethesse. Ekkor találja meg a férfi az arannyal.*
- Biztos, hogy megérdemlem én ezt? *Ragyog a férfira.* Igazán köszönöm, nagyon kedves vagy. És nem hiszem, hogy most korábban tudnék kelni majd, mint te.
*Szól, miközben a kapott aranyat a lerakott kabátja zsebébe rakja.*
- Jól van.
*Bólint. Meglepetten nézi, ahogy a férfi nem hagyja itt magára a kislányt. Sőt, a szobát is megosztja vele. Egyáltalán nem olyan, mint a többi kalózkapitány.*
- Most sem egy plüssmacit szorongat.
*Mutat rá, válaszul a dögben hempergésre. Felállnak. És eddig tartott a könnyű része. A sör, meg a fél rum teszik amihez értenek, és félrehúzzák. Minden irányba. Kapaszkodik, mindenbe – asztal, oszlop, fal, ha kell, padló, emellett próbál minél egyenesebben, és méltóságteljesebben végigmenni a kijelölt útvonalon. Persze így is, mintha egy kötéltáncost látnánk fogselymen gyalogolni.*
- Persze, máris...
*Tesz eleget a kérésnek, a zsebből kihalászni még sikerül a kulcsot, betalálni vele a kulcslyukba, csak a negyedik próbálkozásra. forgatás, balra, nem megy, jobbra, kattan, nem nyílik, megint forgat, kattan, nyílik. Kinyitja az ajtót, bemegy. Az ajtóba kapaszkodva figyeli, mint ténykedik a férfi. Közben becsukja az ajtót, és bezárja. A már kirázott ágyra levágódik. Felül, hogy a kabátot levethesse. Ekkor találja meg a férfi az arannyal.*
- Biztos, hogy megérdemlem én ezt? *Ragyog a férfira.* Igazán köszönöm, nagyon kedves vagy. És nem hiszem, hogy most korábban tudnék kelni majd, mint te.
*Szól, miközben a kapott aranyat a lerakott kabátja zsebébe rakja.*
2887. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-08-20 15:58:31
Üzenet elküldve: 2019-08-20 15:58:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*No lám, úgy látszik, a nő nem azon a feltételezésen sértődik meg, hogy bizonyára nem hallott még Komblardról, sokkal inkább a fordítottja érdekli. Ez jelentheti azt, hogy neki bizonyos körökben van neve. Meg azt is, hogy furcsán közelíti meg a dolgokat, ki tudja?*
- Kiváló kérdés! Azért, mert én nem ismerek itt senkit *feleli büszkén.* Ebből gondoltam azt is, hogy nem hallott még rólam. Én viszonylag messziről érkeztem, alig jártam még itt, és sosem bajlódtam nevekkel. De amennyiben megosztaná, úgy ígérem, megjegyzem.
*Persze a valóság rideg és kegyetlen, a Xurra nevet is csak nagyjából harmadszorra tudta csak úgy előrántani emlékezetéből, hogy nem lesett a legközelebbi ládáról. Ha hallani is fog egy nevet, valószínűleg fél perc múlva már nem fog emlékezni rá, de hát ezt nem szívesen kötné beszélgetőtársa orrára. Illetlenségnek is érzi, és nem árt meghagyni neki a döntés jogát, hogy elárulja-e ilyen feltételek mellett.*
- Akkor gondolom nem járt mostanság odakint, így aligha mondhatnék bármi izgalmasat. Vagy olyat, amit elhisz... A kikötőben mostanság furcsa jelenségek ütötték fel a fejüket. Egyik éjjel... még az ég is megnyílt, sőt... meghasadt. Én magam sem hittem volna, ha nem a saját szememmel látom. Rengett a föld, háborgott a tenger, a gonosz jelenlétét szinte tapintani lehetett. Aztán reggelre mindez eltűnt. Az itteniek zöme nyűgösen, kialvatlanul ébredt, de semmi komoly, legalábbis nem tudok áldozatokról. Ami engem illet, még örültem is, hogy így beindultak a dolgok, elvégre csak az ilyen jelenségek miatt érkeztem ide. És másnap reggel mindenfelé egy szó volt a falakon: Xurra. Eredetileg azt hittem, valami fogalom, de mostanság egyre inkább azt érzem, hogy ez egy név. Talán nem egy személyé, de... Valamit jelöl, talán egy szektát. Bármi legyen is, érzem, hogy ő vagy ők a kulcs ahhoz, hogy megtudjam, mi történt aznap éjjel. Bocsánat, eléggé hosszúra nyúlt a magyarázat.
*Mégsem mondhatta csak azt, hogy valami démonfajzat, akit vagy el kell pusztítani, vagy el kell fogni. Még komolytalanabbnak hatott volna az egész, mint alapból. Persze ilyen képtelen történetet nem lehet jól előadni. Az meg a lelke mélyéig meghatja, hogy a hölgy úgy ítéli meg, hasznát lehet venni neki is, ilyen szépet rég nem mondtak neki, nem is bajlódik hát a kiábrándítással, ráér még csalódást okozni.*
*No lám, úgy látszik, a nő nem azon a feltételezésen sértődik meg, hogy bizonyára nem hallott még Komblardról, sokkal inkább a fordítottja érdekli. Ez jelentheti azt, hogy neki bizonyos körökben van neve. Meg azt is, hogy furcsán közelíti meg a dolgokat, ki tudja?*
- Kiváló kérdés! Azért, mert én nem ismerek itt senkit *feleli büszkén.* Ebből gondoltam azt is, hogy nem hallott még rólam. Én viszonylag messziről érkeztem, alig jártam még itt, és sosem bajlódtam nevekkel. De amennyiben megosztaná, úgy ígérem, megjegyzem.
*Persze a valóság rideg és kegyetlen, a Xurra nevet is csak nagyjából harmadszorra tudta csak úgy előrántani emlékezetéből, hogy nem lesett a legközelebbi ládáról. Ha hallani is fog egy nevet, valószínűleg fél perc múlva már nem fog emlékezni rá, de hát ezt nem szívesen kötné beszélgetőtársa orrára. Illetlenségnek is érzi, és nem árt meghagyni neki a döntés jogát, hogy elárulja-e ilyen feltételek mellett.*
- Akkor gondolom nem járt mostanság odakint, így aligha mondhatnék bármi izgalmasat. Vagy olyat, amit elhisz... A kikötőben mostanság furcsa jelenségek ütötték fel a fejüket. Egyik éjjel... még az ég is megnyílt, sőt... meghasadt. Én magam sem hittem volna, ha nem a saját szememmel látom. Rengett a föld, háborgott a tenger, a gonosz jelenlétét szinte tapintani lehetett. Aztán reggelre mindez eltűnt. Az itteniek zöme nyűgösen, kialvatlanul ébredt, de semmi komoly, legalábbis nem tudok áldozatokról. Ami engem illet, még örültem is, hogy így beindultak a dolgok, elvégre csak az ilyen jelenségek miatt érkeztem ide. És másnap reggel mindenfelé egy szó volt a falakon: Xurra. Eredetileg azt hittem, valami fogalom, de mostanság egyre inkább azt érzem, hogy ez egy név. Talán nem egy személyé, de... Valamit jelöl, talán egy szektát. Bármi legyen is, érzem, hogy ő vagy ők a kulcs ahhoz, hogy megtudjam, mi történt aznap éjjel. Bocsánat, eléggé hosszúra nyúlt a magyarázat.
*Mégsem mondhatta csak azt, hogy valami démonfajzat, akit vagy el kell pusztítani, vagy el kell fogni. Még komolytalanabbnak hatott volna az egész, mint alapból. Persze ilyen képtelen történetet nem lehet jól előadni. Az meg a lelke mélyéig meghatja, hogy a hölgy úgy ítéli meg, hasznát lehet venni neki is, ilyen szépet rég nem mondtak neki, nem is bajlódik hát a kiábrándítással, ráér még csalódást okozni.*
2886. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-08-19 11:40:22
Üzenet elküldve: 2019-08-19 11:40:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Komblard//
-Ha nem tudja a nevem, honnan tudja, hogy nem hallott rólam?
*Jelenik meg arcán halovány mosoly, de csak a pillanat erejéig. Arcizmai hamar visszarendeződnek s Komblard ismét egy hideg-rideg szempárba pillanthat.*
-Xurra. Sosem hallottam még ezt a nevet.
*Feleli szárazon, majd kezeit levéve tarkójáról a kopott faasztalra helyezi őket és előredől.*
-Miért keresi?
*Tekintetében némi érdeklődés csillan, miközben körbekémlel az idegen válla felett az ivóban. Attól, hogy egyedül ült le az asztalához, még lehetnek társai. Kétszer is a háta mögé pislog a vérkerti incidens óta.*
-Az majd kiderül. Mindenkinek hasznát lehet venni... Így vagy úgy.
*Villan szeme a férfira újra, miközben elvigyorodik.*
-Szóval miért keresi ezt a "Xurrát"? Vannak tán megbízói? Talán elkövetett valamit? Nem úgy fest, mint valami fogdmeg.
*Méri végig ismét szenvtelenül Komblardot. Furcsa alak, de a Kikötő tele van furcsábbnál furcsább szerzetekkel... Ez sem lóg ki túlságosan a sorból.*
//Komblard//
-Ha nem tudja a nevem, honnan tudja, hogy nem hallott rólam?
*Jelenik meg arcán halovány mosoly, de csak a pillanat erejéig. Arcizmai hamar visszarendeződnek s Komblard ismét egy hideg-rideg szempárba pillanthat.*
-Xurra. Sosem hallottam még ezt a nevet.
*Feleli szárazon, majd kezeit levéve tarkójáról a kopott faasztalra helyezi őket és előredől.*
-Miért keresi?
*Tekintetében némi érdeklődés csillan, miközben körbekémlel az idegen válla felett az ivóban. Attól, hogy egyedül ült le az asztalához, még lehetnek társai. Kétszer is a háta mögé pislog a vérkerti incidens óta.*
-Az majd kiderül. Mindenkinek hasznát lehet venni... Így vagy úgy.
*Villan szeme a férfira újra, miközben elvigyorodik.*
-Szóval miért keresi ezt a "Xurrát"? Vannak tán megbízói? Talán elkövetett valamit? Nem úgy fest, mint valami fogdmeg.
*Méri végig ismét szenvtelenül Komblardot. Furcsa alak, de a Kikötő tele van furcsábbnál furcsább szerzetekkel... Ez sem lóg ki túlságosan a sorból.*
2885. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-08-19 02:07:15
Üzenet elküldve: 2019-08-19 02:07:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Meglepő, mi több, kétségbe ejtő, ahogy a dolgok alakulnak, mivel a nő láthatóan nem veszi be a mesét a rendelésről. Persze ezt nem lehet biztosra mondani, mivel ő a hangba bújtatott gúnyra érzéketlen, nem engedheti el a szerepet.*
- Bocsánat, én... kifelejtettem valamit? *kapja a hóna alá a botot, hogy lepillantson üres kezeire.* Úgy tudtam, nem rendelt semmit.
*Mély erkölcsi mondandóval szolgálhatna ez a jelenet bárkinek, aki látja, milyen kár, hogy a kutyát sem érdekli a dolog.
~ Hát, Eeyr, most add, hogy tényleg nem rendelt, különben elveszítem a munkámat! Várjunk... nem dolgozom itt. Jól van, nyugalom, ne veszítsd el a fejed... Megzavar a csuklya, de csak mert szakálla nincs, még lehet halász. Képzeld azt, hogy halász. ~
Vesz egy nagy levegőt, és leül. Nem érti, miért akarná bárki, hogy a felszolgáló helye foglaljon az asztalánál, emiatt kezdi úgy érezni, hogy lebukott. Talán nem kellett volna elfogadnia a nagylelkű felajánlást. Próba volt, és elbukott. A szándékra első körben azt szeretné reagálni, hogy "Volt, de már elmúlt", azonban a helyzet nem ilyen egyszerű. A következő szavak ugyanis gyanút keltenek a férfi szívében.
~ Ez ismeri a gyenge pontod. Miféle halász ismeri a gyenge pontod? Csak nyugalom... Csak az fél aláírni, aki rejteget, minden okod megvan belemenni a játékba. Kölcsönös segítségről beszélt, ha ismerné a gyengédet, nem lenne ilyen nagylelkű. Ússz az árral, azt szeretik a halászok. ~
Enyhén megköszörüli a torkát, majd belevág.*
- Komblard Silkton a nevem, bár még biztosan nem hallott rólam. Én sem önről, szóval nem kérdezem meg a nevét. Ellenben érdekelne valaki, akiről mindketten hallottunk már. Xurra neve bizonyára ismerősen cseng. Miféle lény ő? Ez érdekelne, és persze az, hogy én mit tehetnék önért.
*És ez utóbbit nem is csak illemből teszi hozzá. Amióta a kölcsönös segítség került szóba, azon kattog az agya, vajon miből gondolhatja a hölgy valakiről, akit életében először látott, hogy segíthet neki bármiben. Kivéve persze, ha nincsenek túl nagy igényei. Szerzetesünk szeret olyan emberek közelében lenni, mellettük nem kell izguljon, hogy csalódást okoz.*
*Meglepő, mi több, kétségbe ejtő, ahogy a dolgok alakulnak, mivel a nő láthatóan nem veszi be a mesét a rendelésről. Persze ezt nem lehet biztosra mondani, mivel ő a hangba bújtatott gúnyra érzéketlen, nem engedheti el a szerepet.*
- Bocsánat, én... kifelejtettem valamit? *kapja a hóna alá a botot, hogy lepillantson üres kezeire.* Úgy tudtam, nem rendelt semmit.
*Mély erkölcsi mondandóval szolgálhatna ez a jelenet bárkinek, aki látja, milyen kár, hogy a kutyát sem érdekli a dolog.
~ Hát, Eeyr, most add, hogy tényleg nem rendelt, különben elveszítem a munkámat! Várjunk... nem dolgozom itt. Jól van, nyugalom, ne veszítsd el a fejed... Megzavar a csuklya, de csak mert szakálla nincs, még lehet halász. Képzeld azt, hogy halász. ~
Vesz egy nagy levegőt, és leül. Nem érti, miért akarná bárki, hogy a felszolgáló helye foglaljon az asztalánál, emiatt kezdi úgy érezni, hogy lebukott. Talán nem kellett volna elfogadnia a nagylelkű felajánlást. Próba volt, és elbukott. A szándékra első körben azt szeretné reagálni, hogy "Volt, de már elmúlt", azonban a helyzet nem ilyen egyszerű. A következő szavak ugyanis gyanút keltenek a férfi szívében.
~ Ez ismeri a gyenge pontod. Miféle halász ismeri a gyenge pontod? Csak nyugalom... Csak az fél aláírni, aki rejteget, minden okod megvan belemenni a játékba. Kölcsönös segítségről beszélt, ha ismerné a gyengédet, nem lenne ilyen nagylelkű. Ússz az árral, azt szeretik a halászok. ~
Enyhén megköszörüli a torkát, majd belevág.*
- Komblard Silkton a nevem, bár még biztosan nem hallott rólam. Én sem önről, szóval nem kérdezem meg a nevét. Ellenben érdekelne valaki, akiről mindketten hallottunk már. Xurra neve bizonyára ismerősen cseng. Miféle lény ő? Ez érdekelne, és persze az, hogy én mit tehetnék önért.
*És ez utóbbit nem is csak illemből teszi hozzá. Amióta a kölcsönös segítség került szóba, azon kattog az agya, vajon miből gondolhatja a hölgy valakiről, akit életében először látott, hogy segíthet neki bármiben. Kivéve persze, ha nincsenek túl nagy igényei. Szerzetesünk szeret olyan emberek közelében lenni, mellettük nem kell izguljon, hogy csalódást okoz.*
2884. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-08-19 00:54:40
Üzenet elküldve: 2019-08-19 00:54:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Komblard//
*Magasra kúszik a szemöldök, miközben farkasszemet néz a látszólag megzavarodott férfival.*
-Rendelést.
*Visszhangozza szemrebbenés nélkül, némi gúnyt bújtatva a hanglejtésbe. Az világosnak tűnik, hogy az idegen akar valamit, ahogy az is, hogy nem a rendelését hozta meg. Ehhez sok emberismeretre nincs szüksége, elvégre semmi sincs a jövevény kezében, ami akár csak hajazna egy rendelésre.
Szemeivel jelez csak a szakállasnak, hogy leülhet vele szemközt. Kíváncsi, vajon mit akarhat a rejtélyes figura, legyen bármennyire is furcsa.
Zöldjei végigmustrálják az idegent, majd alig észrevehetően biccent.*
-Világos, hogy van szándékod. Mondd hát, hogy mit akarsz és lássuk, tudunk-e egymásnak segíteni.
*A hasonlóan kezdődő párbeszédek alighanem mindennaposak itt a Rumos Rókalyukban, az ő kis párosuk egyáltalán nem feltűnő jelenség. A csuklya azonban a fején marad egyelőre, így a férfi csak az arcát láthatja a táncoló fáklyafényben.*
-Először a neved.
*Sziszegi ellentmondást nem tűrően, de hangja szenvtelen marad. Egyelőre csak tapogatózik, de hamarosan biztosan kiderül, kit sodort útjába a szerencse vagy éppen a balszerencse.*
//Komblard//
*Magasra kúszik a szemöldök, miközben farkasszemet néz a látszólag megzavarodott férfival.*
-Rendelést.
*Visszhangozza szemrebbenés nélkül, némi gúnyt bújtatva a hanglejtésbe. Az világosnak tűnik, hogy az idegen akar valamit, ahogy az is, hogy nem a rendelését hozta meg. Ehhez sok emberismeretre nincs szüksége, elvégre semmi sincs a jövevény kezében, ami akár csak hajazna egy rendelésre.
Szemeivel jelez csak a szakállasnak, hogy leülhet vele szemközt. Kíváncsi, vajon mit akarhat a rejtélyes figura, legyen bármennyire is furcsa.
Zöldjei végigmustrálják az idegent, majd alig észrevehetően biccent.*
-Világos, hogy van szándékod. Mondd hát, hogy mit akarsz és lássuk, tudunk-e egymásnak segíteni.
*A hasonlóan kezdődő párbeszédek alighanem mindennaposak itt a Rumos Rókalyukban, az ő kis párosuk egyáltalán nem feltűnő jelenség. A csuklya azonban a fején marad egyelőre, így a férfi csak az arcát láthatja a táncoló fáklyafényben.*
-Először a neved.
*Sziszegi ellentmondást nem tűrően, de hangja szenvtelen marad. Egyelőre csak tapogatózik, de hamarosan biztosan kiderül, kit sodort útjába a szerencse vagy éppen a balszerencse.*
2883. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-08-18 23:50:53
Üzenet elküldve: 2019-08-18 23:50:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Csak elvergődött végre ide is. Már fel van készülve arra, hogy belépve azt mondja "Átrendeztétek a helyet?", azonban ennek a kocsmának a belső része végre ismerős kicsit. Azt illetően nem maradt kétsége, hogy ez a Róka, mivel olvasni még tud. Sosem értette, miért erről az állatról nevezték el, mi köze a rókának a kikötőhöz, a tengerhez, vagy a rumhoz. Az hagyján, hogy még sosem rókázott rumot, de ezt a szófordulatot sem volt alkalma megismerni. Őt azonban nem is holmi szófordulatok érdeklik, de nem ám! Neki kérdései vannak. Mi okozza a szokatlan jelenségeket a kikötőben? Ki az a Xurra? Miért bűzlik minden kocsma belseje ennyire? Vissza fogja sírni a Sellőházat, az már egyszer biztos.
Ekkor azonban minden fintor elszáll az arcáról, hiszen megpillant egy csuklyás alakot a sarokban. Egy dolgot tud az ilyenekről, vagy van fogalmuk a környéken zajló mindenféle dolgokról, vagy rosszban sántikálnak. Ezt pont abban a könyvtárban olvasta, ahonnan a legtöbb képtelen kitalációja származik. Elég csak arra gondolni, hány izgalmas kalandortörténet kezdődik a csuklyás alakkal a fogadó sarkában! Magának még soha egyhez sem volt szerencséje, hát meg lehet lepődni azon, hogy örült a szerencséjének? Különösebb túlgondolás nélkül indul meg az asztal felé, közben abban bízik, hogy a fickó nem valami öreg, szakállas halász lesz. Utálja, ha valakinek szakálla van. Még akkor sem tűnik fel neki, hogy hibázott, amikor már egyébként olyan közelségbe ér, hogy szándékát le sem tagadhatná. Már az asztalnál áll, amikor arcán a lelkesedés átcsap bárgyú megrökönyödés és riadtság keverékébe.
~ Ez nem valami öreg halász, aki hosszasan mesélhetne arról, mit szűrt le a tenger háborgásából! Ez egy nő! Átkozott csuklyák! Jól van, most már késő meghátrálni, hazudj! Hazudj, amíg levegő van a tüdődben! ~
Főleg a néhány másodpercnyi gondolkodás, miközben végig a nőt bámulta, na az tette igazán kellemetlenné a helyzetet, és lehetetlenné az egyszerű visszavonulást.*
- Meghoztam a rendelést, hölgyem!
*Agya lázasan zakatol, mi is az a megrendelés, amit hozhatott, mert hát semmi nincs nála a fabotot leszámítva, azt meg nem adja. Az álcának is van határa!*
*Csak elvergődött végre ide is. Már fel van készülve arra, hogy belépve azt mondja "Átrendeztétek a helyet?", azonban ennek a kocsmának a belső része végre ismerős kicsit. Azt illetően nem maradt kétsége, hogy ez a Róka, mivel olvasni még tud. Sosem értette, miért erről az állatról nevezték el, mi köze a rókának a kikötőhöz, a tengerhez, vagy a rumhoz. Az hagyján, hogy még sosem rókázott rumot, de ezt a szófordulatot sem volt alkalma megismerni. Őt azonban nem is holmi szófordulatok érdeklik, de nem ám! Neki kérdései vannak. Mi okozza a szokatlan jelenségeket a kikötőben? Ki az a Xurra? Miért bűzlik minden kocsma belseje ennyire? Vissza fogja sírni a Sellőházat, az már egyszer biztos.
Ekkor azonban minden fintor elszáll az arcáról, hiszen megpillant egy csuklyás alakot a sarokban. Egy dolgot tud az ilyenekről, vagy van fogalmuk a környéken zajló mindenféle dolgokról, vagy rosszban sántikálnak. Ezt pont abban a könyvtárban olvasta, ahonnan a legtöbb képtelen kitalációja származik. Elég csak arra gondolni, hány izgalmas kalandortörténet kezdődik a csuklyás alakkal a fogadó sarkában! Magának még soha egyhez sem volt szerencséje, hát meg lehet lepődni azon, hogy örült a szerencséjének? Különösebb túlgondolás nélkül indul meg az asztal felé, közben abban bízik, hogy a fickó nem valami öreg, szakállas halász lesz. Utálja, ha valakinek szakálla van. Még akkor sem tűnik fel neki, hogy hibázott, amikor már egyébként olyan közelségbe ér, hogy szándékát le sem tagadhatná. Már az asztalnál áll, amikor arcán a lelkesedés átcsap bárgyú megrökönyödés és riadtság keverékébe.
~ Ez nem valami öreg halász, aki hosszasan mesélhetne arról, mit szűrt le a tenger háborgásából! Ez egy nő! Átkozott csuklyák! Jól van, most már késő meghátrálni, hazudj! Hazudj, amíg levegő van a tüdődben! ~
Főleg a néhány másodpercnyi gondolkodás, miközben végig a nőt bámulta, na az tette igazán kellemetlenné a helyzetet, és lehetetlenné az egyszerű visszavonulást.*
- Meghoztam a rendelést, hölgyem!
*Agya lázasan zakatol, mi is az a megrendelés, amit hozhatott, mert hát semmi nincs nála a fabotot leszámítva, azt meg nem adja. Az álcának is van határa!*
2882. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-08-18 18:29:04
Üzenet elküldve: 2019-08-18 18:29:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Svornt Strinton, Xurra Xhul, Danakir Atrena//
* Mire végére érnek a beszélgetésüknek, addigra Xurra majdnem teljesen kiüti magát. Néha még mond valamit, de inkább csak alszik. Bár nem egy szép látvány, azért a szőke megsimogatja a fejét. Felvázolja a lány további terveit a férfinak. Elég egyszerű a terve, de végül is logikusan hangzik. Ráadásul nem mondaná csúnyának se. A nála alvásra beleegyezik.*
– Persze. Mindjárt majd kiveszek egy kétágyas szobát. Annál nagyobbat úgy se találok itt szerintem.* Persze felvetődhet a kérdés, hogy fognak hárman egy kétágyas szobában aludni. Svorntnak semmi kedve a kislány mellé befeküdni, mert sejti, hogy milyen szaga lehet. Danakir újból felajánlja szolgálatait a férfinak. A kalóz jobban átgondolja a dolgot. ~ Ezzel megoldódna az ágy probléma is, meg hát kitudja, hogy holnap este életben leszek-e még. Lehet, hogy még örülne is a lány a dolognak, mert akkor úgy érezhetné, hogy törlesztett a tartozásából.~ Vélekedik magában. Ráadásul régen volt már nővel. *
– Jól van legyen. Ha már így felajánlottad megint a dolgot. Legalább egyikőnknek sem kell Xurra mellet aludnia.* Mondja Danakirnak. Aztán leinti a felszolgálót, hogy kibérelje a szobát.*
– Hé cicám! Egy kétágyas Szoba (1. emelet) akarok. Nesze itt a 10 aranyat érte. .* Ha megkapta a kulcsot, akkor azt elteszi. Megeszi még azt a kevés ételt és aztán már készen is áll, hogy felmenjenek, ha Danakir is úgy gondolja. Ha elindulna, akkor felkapja a sötételfet és felviszi magával.*
– Húh, ez a kölyök olyan büdös, mintha dögök között hemperegne. Mondjuk szerintem pont azok között hempereg.* Mondja a másiknak. Ha felértek az emeletre a szőke segítségét kéri.*
– Itt van a zsebemben a kulcs. Az ajtót nyisd már ki nekem!* Addig ő a kezében tartja a kis sós zsákot. Ha nyitva a szoba, akkor Xurrát ledobja az egyik ágyra és szemügyre veszi a másikat. Az ágyneműt jól kirázza a nyitott ablaknál, mert úgy látja van benne néhány kéretlen lakó is. A földre kerülőket széttapossa. Ha ezzel megvan akkor lerúgja a cipőjét. A holmijait egy szekrénybe rakja be. Mielőtt még elzárná őket elővesz egy kisebb erszényt.Az erszényben 50 arany van, amit átad Danakir Atrena részére. *
– Tessék! Hogy legyen ne üres kézzel keljen, majd távoznod. Ha nem is találsz munkát egyből, akkor ezzel kihúzhatod egy rövid ideig. Azért adom oda most, mert az a tapasztalatom, hogy reggelre a nők egy része megpattan. Nekem se marad sok, de én majd holnap elválok valami piszkos melót.* Mondja neki. Nem szokott ilyen jó lelkű lenni, de most úgy se lesz szüksége erre a pénzre. Ha sikerül neki vérdíjat begyűjteni akkor úgyis lesz pénze. Ha meg nem akkor meg már nem is lesz rá szüksége.*
* Mire végére érnek a beszélgetésüknek, addigra Xurra majdnem teljesen kiüti magát. Néha még mond valamit, de inkább csak alszik. Bár nem egy szép látvány, azért a szőke megsimogatja a fejét. Felvázolja a lány további terveit a férfinak. Elég egyszerű a terve, de végül is logikusan hangzik. Ráadásul nem mondaná csúnyának se. A nála alvásra beleegyezik.*
– Persze. Mindjárt majd kiveszek egy kétágyas szobát. Annál nagyobbat úgy se találok itt szerintem.* Persze felvetődhet a kérdés, hogy fognak hárman egy kétágyas szobában aludni. Svorntnak semmi kedve a kislány mellé befeküdni, mert sejti, hogy milyen szaga lehet. Danakir újból felajánlja szolgálatait a férfinak. A kalóz jobban átgondolja a dolgot. ~ Ezzel megoldódna az ágy probléma is, meg hát kitudja, hogy holnap este életben leszek-e még. Lehet, hogy még örülne is a lány a dolognak, mert akkor úgy érezhetné, hogy törlesztett a tartozásából.~ Vélekedik magában. Ráadásul régen volt már nővel. *
– Jól van legyen. Ha már így felajánlottad megint a dolgot. Legalább egyikőnknek sem kell Xurra mellet aludnia.* Mondja Danakirnak. Aztán leinti a felszolgálót, hogy kibérelje a szobát.*
– Hé cicám! Egy kétágyas Szoba (1. emelet) akarok. Nesze itt a 10 aranyat érte.
.* Ha megkapta a kulcsot, akkor azt elteszi. Megeszi még azt a kevés ételt és aztán már készen is áll, hogy felmenjenek, ha Danakir is úgy gondolja. Ha elindulna, akkor felkapja a sötételfet és felviszi magával.*– Húh, ez a kölyök olyan büdös, mintha dögök között hemperegne. Mondjuk szerintem pont azok között hempereg.* Mondja a másiknak. Ha felértek az emeletre a szőke segítségét kéri.*
– Itt van a zsebemben a kulcs. Az ajtót nyisd már ki nekem!* Addig ő a kezében tartja a kis sós zsákot. Ha nyitva a szoba, akkor Xurrát ledobja az egyik ágyra és szemügyre veszi a másikat. Az ágyneműt jól kirázza a nyitott ablaknál, mert úgy látja van benne néhány kéretlen lakó is. A földre kerülőket széttapossa. Ha ezzel megvan akkor lerúgja a cipőjét. A holmijait egy szekrénybe rakja be. Mielőtt még elzárná őket elővesz egy kisebb erszényt.Az erszényben 50 arany van, amit átad Danakir Atrena részére.
*– Tessék! Hogy legyen ne üres kézzel keljen, majd távoznod. Ha nem is találsz munkát egyből, akkor ezzel kihúzhatod egy rövid ideig. Azért adom oda most, mert az a tapasztalatom, hogy reggelre a nők egy része megpattan. Nekem se marad sok, de én majd holnap elválok valami piszkos melót.* Mondja neki. Nem szokott ilyen jó lelkű lenni, de most úgy se lesz szüksége erre a pénzre. Ha sikerül neki vérdíjat begyűjteni akkor úgyis lesz pénze. Ha meg nem akkor meg már nem is lesz rá szüksége.*
2881. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-08-18 16:46:44
Üzenet elküldve: 2019-08-18 16:46:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A köd messzire hömpölyög az erdőből, átláthatatlan, tejfehér lepel alá vonva az egész vidéket, egész a tengerig. A város utcái közé is bemerészkedik, azt a maradék fényt is elcsenve, mit a fáklyák fénye ad az éjjel.
Sok lélek húzódik be ilyenkor a Rumosba, noha őt sem az éjjel, sem a hirtelen jött köd nem rémíti. Neki csak meg kell valahol húznia magát, míg eljön az idő.
A zöld szempár megcsillan a gyér fáklyafényben, ahogy körbekémleli a nem túl tisztelt társaságot. Szemmel láthatóan nem sokan törődnek a sarokban megbúvó, a társaságtól elkülönülő, csuklyás elffel, ő pedig kifejezetten hálás ezért. Még ha Kikötőben a sötétség urának számos követője akad is, bizonyára lenne egy-két keresetlen szavuk az álmatlan éjszakákért, ha tudnák, Ki ő. Majd elfelejtik... Ő azonban nem fogja. Kudarc volt, egymás után három is. Hogy a Kikötő népe ezt hogyan élte meg, a legkevésbé sem érdekli, ő azonban ahogy mindig, most sem fog belenyugodni a vereségbe.
Nagyot nyújtózik ültében, majd kezeivel támasztja meg tarkóját, hátát a hideg, érdes kőfalnak vetve. Hosszú éjjel lesz ez is.*
*A köd messzire hömpölyög az erdőből, átláthatatlan, tejfehér lepel alá vonva az egész vidéket, egész a tengerig. A város utcái közé is bemerészkedik, azt a maradék fényt is elcsenve, mit a fáklyák fénye ad az éjjel.
Sok lélek húzódik be ilyenkor a Rumosba, noha őt sem az éjjel, sem a hirtelen jött köd nem rémíti. Neki csak meg kell valahol húznia magát, míg eljön az idő.
A zöld szempár megcsillan a gyér fáklyafényben, ahogy körbekémleli a nem túl tisztelt társaságot. Szemmel láthatóan nem sokan törődnek a sarokban megbúvó, a társaságtól elkülönülő, csuklyás elffel, ő pedig kifejezetten hálás ezért. Még ha Kikötőben a sötétség urának számos követője akad is, bizonyára lenne egy-két keresetlen szavuk az álmatlan éjszakákért, ha tudnák, Ki ő. Majd elfelejtik... Ő azonban nem fogja. Kudarc volt, egymás után három is. Hogy a Kikötő népe ezt hogyan élte meg, a legkevésbé sem érdekli, ő azonban ahogy mindig, most sem fog belenyugodni a vereségbe.
Nagyot nyújtózik ültében, majd kezeivel támasztja meg tarkóját, hátát a hideg, érdes kőfalnak vetve. Hosszú éjjel lesz ez is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3800-3819