Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 40 (781. - 800. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
800. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-22 00:07:56
Üzenet elküldve: 2025-12-22 00:07:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Wegtoreni Vitorlák//
*Nocsak, a viador nem ugrik meg a tapintatlan kérdéstől, sőt, egészen úgy tűnik élvezettel számol be arról, kisasszonya mennyire értékeli a szívélyes barátságát. Nem igazán csodálkozik ezen, elvégre Denjaar nem épp kellemetlen látvány a szemnek, s elnézve minden bizonnyal bőven ereje teljében van még. Mindezek mellett a nyugati származás és a hozzá társuló virtus kellemes ráadás.
A kis önfényezést azért megmosolyogja majd mélyet szív a fűszeres dohányból.*
- Hát igen, a wegtoreni társaságnak azt mondják nincs párja. *fűzi hozzá, s bizony a férfi is jól tudhatja, hogy ama keleten elterjedt mondásban leginkább szeretőt szoktak emlegetni, netán szajhát. Hogy most titkon melyikre gondolt, azt előzékenyen a másik fantáziájára bízza.
Sejtette, hogy érzékeny pontra fog tapintani azzal, hogy felemlegeti a Láng Fattyának hírhedt kudarcát, így ahogy a kreol értésére adja nemtetszését, el is könyveli magában, hogy nem feszegeti egyelőre tovább a kérdéskört. Egy dolog élvezettel piszkálni valaki nála jóval erősebbet, de egészen más tettlegességig hergelni - kénytelen erről letenni, bármennyire is kedvelt látványossága a férfiméreg. Gálánsan át is engedi a szennyes teregetésének lehetőségét a kreolnak, egy időhúzó sörkortyolásból pedig már valahol sejthető, hogy nála sem kevésbé kényes ez a téma, ettől függetlenül előáll valamiféle válasszal.*
- Sikerült rossz emberrel ujjat húznom *megvonja a vállát, mintha semmiség volna* - Tudod hogy megy ez, ilyenkor jobb egy időre felszívódni.
*Előadhatta volna a történet másik feléről is az egészet, elvégre nem ez volt az oka, amiért keletre hajózott. Becsvágyó tervei nem magyarázták volna meg, miért is issza még mindig itt a pocsék vizezett kikötői rumot, ahelyett, hogy a kifogástalan wegtorenit kortyolgatná odahaza valamelyik kellemes bordélyban. Ok nélkül egy földi sem marad távol túl sokáig a Tűz Városától.
Rosszallóan csóválja meg a fejét, mikor Krultos a városőri viszonyairól beszél, s legalább olyan hízelgő duruzsolással fűzi hozzá véleményét, mint az előbb.*
- Az ember azt hinné, hogy kicsit nagyobb tisztelettel bánnak a parancsnokkal, aki összekaparta a várost azután a csúnya lázadás után. *fényezi azt a férfiúi önbecsülést az utolsókat pöfékelve, s egyúttal újabb bizonyságot ad arról, meglehetősen tájékozott.
Nem hiszi, hogy túl nagy titkot árult volna el Denjaarnak azzal, hogy felfedte az elrettentésként felaggatott hullák kilétét, elvégre ez olyasmi, amit akár egy ilyen kricsmiben is könnyen kideríthet, vagy épp megkérdezhet a kisasszonytól. Ha őszinte akarna lenni, azért aggasztja kicsit ez a merengés, nem akar olyat elkotyogni természetesen, amit nem volna szabad.*
- Bevallom, Drahar, nem tudok túl sokat az ügyről. *sóhajtja, s kivételesen nem ködösít vagy füllent. Épp aznap érkezett felajánlani szolgálatait a Varjaknak, mikor az egész hercehurca történt, bánta is néhány bordája az emlékezetes első napot. Azóta pedig Relael állandóan úton van, lehetetlen elcsípni, pedig Dayaneernek is rengeteg kérdése volna hozzá*
- Úgy sejtem, nem a mi szemünket szúrták igazán. *részleteznie úgy hiszi felesleges, csak tudja a viador, hogy szeretője kikkel üzletel errefelé.
Csizmája sarkán kiütögeti a hamu maradékát a pipából, majd pihenőre kényszeríti az asztalon, végül felkönyököl, hogy állát megtámaszthassa. Baljós az az aprócska mosoly a szája sarkában.*
- De nem kell neked bemutatnom az itteni viharos viszonyokat, nem igaz? *már a szavak hangsúlyozása is sokat sejtet, de megkönnyíti a másik helyzetét némi pontosítással* - Volt alkalmad élvezni a Kikötő vendégszeretetét azelőtt is, hogy a Kisasszonyod megvetette volna itt a lábát.
*Rettentően kíváncsi mennyire ered meg a nyelve Denjaarnak az évekkel ezelőtti kis kitérőjével kapcsolatban, a kreol mindössze kósza pletykákat hallott*
//Wegtoreni Vitorlák//
*Nocsak, a viador nem ugrik meg a tapintatlan kérdéstől, sőt, egészen úgy tűnik élvezettel számol be arról, kisasszonya mennyire értékeli a szívélyes barátságát. Nem igazán csodálkozik ezen, elvégre Denjaar nem épp kellemetlen látvány a szemnek, s elnézve minden bizonnyal bőven ereje teljében van még. Mindezek mellett a nyugati származás és a hozzá társuló virtus kellemes ráadás.
A kis önfényezést azért megmosolyogja majd mélyet szív a fűszeres dohányból.*
- Hát igen, a wegtoreni társaságnak azt mondják nincs párja. *fűzi hozzá, s bizony a férfi is jól tudhatja, hogy ama keleten elterjedt mondásban leginkább szeretőt szoktak emlegetni, netán szajhát. Hogy most titkon melyikre gondolt, azt előzékenyen a másik fantáziájára bízza.
Sejtette, hogy érzékeny pontra fog tapintani azzal, hogy felemlegeti a Láng Fattyának hírhedt kudarcát, így ahogy a kreol értésére adja nemtetszését, el is könyveli magában, hogy nem feszegeti egyelőre tovább a kérdéskört. Egy dolog élvezettel piszkálni valaki nála jóval erősebbet, de egészen más tettlegességig hergelni - kénytelen erről letenni, bármennyire is kedvelt látványossága a férfiméreg. Gálánsan át is engedi a szennyes teregetésének lehetőségét a kreolnak, egy időhúzó sörkortyolásból pedig már valahol sejthető, hogy nála sem kevésbé kényes ez a téma, ettől függetlenül előáll valamiféle válasszal.*
- Sikerült rossz emberrel ujjat húznom *megvonja a vállát, mintha semmiség volna* - Tudod hogy megy ez, ilyenkor jobb egy időre felszívódni.
*Előadhatta volna a történet másik feléről is az egészet, elvégre nem ez volt az oka, amiért keletre hajózott. Becsvágyó tervei nem magyarázták volna meg, miért is issza még mindig itt a pocsék vizezett kikötői rumot, ahelyett, hogy a kifogástalan wegtorenit kortyolgatná odahaza valamelyik kellemes bordélyban. Ok nélkül egy földi sem marad távol túl sokáig a Tűz Városától.
Rosszallóan csóválja meg a fejét, mikor Krultos a városőri viszonyairól beszél, s legalább olyan hízelgő duruzsolással fűzi hozzá véleményét, mint az előbb.*
- Az ember azt hinné, hogy kicsit nagyobb tisztelettel bánnak a parancsnokkal, aki összekaparta a várost azután a csúnya lázadás után. *fényezi azt a férfiúi önbecsülést az utolsókat pöfékelve, s egyúttal újabb bizonyságot ad arról, meglehetősen tájékozott.
Nem hiszi, hogy túl nagy titkot árult volna el Denjaarnak azzal, hogy felfedte az elrettentésként felaggatott hullák kilétét, elvégre ez olyasmi, amit akár egy ilyen kricsmiben is könnyen kideríthet, vagy épp megkérdezhet a kisasszonytól. Ha őszinte akarna lenni, azért aggasztja kicsit ez a merengés, nem akar olyat elkotyogni természetesen, amit nem volna szabad.*
- Bevallom, Drahar, nem tudok túl sokat az ügyről. *sóhajtja, s kivételesen nem ködösít vagy füllent. Épp aznap érkezett felajánlani szolgálatait a Varjaknak, mikor az egész hercehurca történt, bánta is néhány bordája az emlékezetes első napot. Azóta pedig Relael állandóan úton van, lehetetlen elcsípni, pedig Dayaneernek is rengeteg kérdése volna hozzá*
- Úgy sejtem, nem a mi szemünket szúrták igazán. *részleteznie úgy hiszi felesleges, csak tudja a viador, hogy szeretője kikkel üzletel errefelé.
Csizmája sarkán kiütögeti a hamu maradékát a pipából, majd pihenőre kényszeríti az asztalon, végül felkönyököl, hogy állát megtámaszthassa. Baljós az az aprócska mosoly a szája sarkában.*
- De nem kell neked bemutatnom az itteni viharos viszonyokat, nem igaz? *már a szavak hangsúlyozása is sokat sejtet, de megkönnyíti a másik helyzetét némi pontosítással* - Volt alkalmad élvezni a Kikötő vendégszeretetét azelőtt is, hogy a Kisasszonyod megvetette volna itt a lábát.
*Rettentően kíváncsi mennyire ered meg a nyelve Denjaarnak az évekkel ezelőtti kis kitérőjével kapcsolatban, a kreol mindössze kósza pletykákat hallott*
799. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-21 18:12:15
Üzenet elküldve: 2025-12-21 18:12:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Wegtoreni Vitorlák//
-Maradjunk annyiban, hogy nem én vagyok a legjobb társalkodó. A kisasszonyod pedig jobban lekötik egyéb elfoglaltságok. Úgy sejtem, a magamfajták különösen típusai. *Elpöfékeli az utolsókat is a pipába tömött dohány erejéből. Nem feszélyezi a téma, épp ellenkezőleg. Szürke tekintetét szórakozottan függeszti Dayaneerre. Kiérzi persze a leány kérdései mögül az óvatos, de kaján élt, de nem érinti meg. Sőt, az efféle, kihívó magatartás általában határozottan felkelti érdeklődését. Nem a legjobb emberismerő, de úgy érzi, Dayaneernek nincs kifogása a társasága ellen. Ahogy látszólag az el-elkalandozó szürkék sem feszélyezik a lányt.
A Wegtoreni Nagy Aréna dolgára csak egy hümmentés a felelet részéről. Nem szívesen beszél e témáról, s úgy érzi, Dayaneer ezzel tisztában van. Elvégre nem csak dicsőségének otthona az a hely, de kudarcának is.*
-Tudod Te, miért jöttem el onnan. Érdekelne viszont, téged mi evett ide. Elvégre Wegtoren a legjobb hely egy hozzád hasonló kalmárnak.
*Hátradől, ajkai szélén sajátos mosoly bujkál szakálla alatt.*
-Kötve hiszem, hogy különösebben érdekelné a parancsnokot vagy bárki mást a kötelékből, hogy élek-e vagy halok. De nekik ebből semmi rossz nem származik. Ha behozok valakit, nekik csak könnyebbség. Ha eltűnök, az sem zavarja a gyakorlótéri kutyát se.
*Az olcsó rum és a wegtoreni dohány sajátos elegyén kívül természetesen megérzi a fűszeres illatot, mi körbelengi Dayaneert. Furcsa dolog ez, de a legtöbb fehérnépet, akit valamire tart, talán illatáról is felismerné. Biztos a jó szimat az oka.*
-Városőrök, hmm? *Most először a wegtoreni kupecnek sikerül meglepnie. Kiveszi a már csak haloványan füstölgő, sellőt formázó pipát ajkai közül, s gondolataiba merülve, ujjaival végigserceg szakállán.
Nem kell túl sok intelligencia hozzá, hogy rövid időn belül helyére illessze a kirakós darabjait. Patkányok, fogadó, városőrök. Valahol adózik Relael és a sleppje előtt, hogy sikeresen összeterelték a patkányok ellenlábasait, de nem gondolta volna, hogy ily mélyen részt vesznek a kikötői játékban.
Ha érdekelné egy név, bizonyosan Dayaneer elé tolna egy kövérebb erszényt, hogy megeredjen a a cserfes nyelve. Ugyanakkor jó eséllyel nem mondana neki semmit a név, így nem is erőlteti a dolgot. Helyette a pipaszárral a kezében legyint csak.*
-No és miért? Tán csak nem zavarták köreitek azok a városőrök? *Igyekszik elütni a kérdés élét, de ettől még kíváncsi a válaszra.*
//Wegtoreni Vitorlák//
-Maradjunk annyiban, hogy nem én vagyok a legjobb társalkodó. A kisasszonyod pedig jobban lekötik egyéb elfoglaltságok. Úgy sejtem, a magamfajták különösen típusai. *Elpöfékeli az utolsókat is a pipába tömött dohány erejéből. Nem feszélyezi a téma, épp ellenkezőleg. Szürke tekintetét szórakozottan függeszti Dayaneerre. Kiérzi persze a leány kérdései mögül az óvatos, de kaján élt, de nem érinti meg. Sőt, az efféle, kihívó magatartás általában határozottan felkelti érdeklődését. Nem a legjobb emberismerő, de úgy érzi, Dayaneernek nincs kifogása a társasága ellen. Ahogy látszólag az el-elkalandozó szürkék sem feszélyezik a lányt.
A Wegtoreni Nagy Aréna dolgára csak egy hümmentés a felelet részéről. Nem szívesen beszél e témáról, s úgy érzi, Dayaneer ezzel tisztában van. Elvégre nem csak dicsőségének otthona az a hely, de kudarcának is.*
-Tudod Te, miért jöttem el onnan. Érdekelne viszont, téged mi evett ide. Elvégre Wegtoren a legjobb hely egy hozzád hasonló kalmárnak.
*Hátradől, ajkai szélén sajátos mosoly bujkál szakálla alatt.*
-Kötve hiszem, hogy különösebben érdekelné a parancsnokot vagy bárki mást a kötelékből, hogy élek-e vagy halok. De nekik ebből semmi rossz nem származik. Ha behozok valakit, nekik csak könnyebbség. Ha eltűnök, az sem zavarja a gyakorlótéri kutyát se.
*Az olcsó rum és a wegtoreni dohány sajátos elegyén kívül természetesen megérzi a fűszeres illatot, mi körbelengi Dayaneert. Furcsa dolog ez, de a legtöbb fehérnépet, akit valamire tart, talán illatáról is felismerné. Biztos a jó szimat az oka.*
-Városőrök, hmm? *Most először a wegtoreni kupecnek sikerül meglepnie. Kiveszi a már csak haloványan füstölgő, sellőt formázó pipát ajkai közül, s gondolataiba merülve, ujjaival végigserceg szakállán.
Nem kell túl sok intelligencia hozzá, hogy rövid időn belül helyére illessze a kirakós darabjait. Patkányok, fogadó, városőrök. Valahol adózik Relael és a sleppje előtt, hogy sikeresen összeterelték a patkányok ellenlábasait, de nem gondolta volna, hogy ily mélyen részt vesznek a kikötői játékban.
Ha érdekelné egy név, bizonyosan Dayaneer elé tolna egy kövérebb erszényt, hogy megeredjen a a cserfes nyelve. Ugyanakkor jó eséllyel nem mondana neki semmit a név, így nem is erőlteti a dolgot. Helyette a pipaszárral a kezében legyint csak.*
-No és miért? Tán csak nem zavarták köreitek azok a városőrök? *Igyekszik elütni a kérdés élét, de ettől még kíváncsi a válaszra.*
798. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-20 13:39:42
Üzenet elküldve: 2025-12-20 13:39:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Wegtoreni Vitorlák//
- Hát milyen témákról cseverésztek akkor Relael kisasszonnyal? *oly ártatlan érdeklődéssel csendül a kérdés, ha az ember nem nézi meg alaposan, akár be is dőlhetne a kis alakításnak, csak azok az átkozott, aljasul csillanó zöldek árulkodóak. Persze akadnak azért bőven elképzelései minderről a wegtoreninek, a tapintatlan érdeklődés puszta szórakozás. Elvégre miért fosztaná meg magát attól a lehetőségtől, hogy a városőrök egykori parancsnokát hallja viszonyáról magyarázkodni? Már ha - legnagyobb bánatára - a kérdést ki nem kerüli.
A wegtoreni viadorok világa egyébként nem teljesen idegen a számára. Cressys mindig is nagy rajongója volt az arénaharcoknak, s nem kevés érdekeltsége akadt az ehhez köthető fogadásokban, nem egyszer fordultak meg náluk vacsoravendégként feltörekvő, s néha akár nagyobb elismerésnek örvendő harcosok. Innen tanulta meg mennyi magát büszkén gladiátornak nevező hajlandó a csillogó aranyat választani a győzelem helyett. Pedig nem kevés kockázattal jár, elvégre aki alulmarad többnyire nem csak a viadalt veszíti el, hanem az életét is. Denjaar azon kevesek egyike, aki beszámolhat legyőzöttségéről egy kikötői kricsmiben, de vajon szerencsésnek érzi magát ettől? Sok viador minden bizonnyal úgy érezné, megfosztatott a dicsőséges végtől.*
- Nem lehetett könnyű *figyeli egy rövid ideig elmélázva pipája kígyózó füstjét majd nagyot szívva a dohányból pontosítja mondandóját* - Magad mögött hagyni a Nagy Arénát.
*Kihallatszik megfogalmazásából, hogy nem ezeket a szavakat kívánta használni, s talán épp emiatt valahol sejtheti is az egykori viador, mire is kíváncsi valójában a kreol.
Fürkészi egy darabig az arcot a feleletet hallgatva, a "veszélyes gaztevők" hallatán azonban szélesen elmosolyodik, orrából kedélyesen libben fel egy füstbodor. Mulattatja annak az iróniája, hogy a bűnözők önjelölt üldözője egy ágyon osztozik a Kikötő feltörekvő alvilági cselszövőjével - igaz, ami igaz, szeretett Relael kisasszonya szépséges pofija még nem köszönt vissza ez eddig körözvényen. A legaljasabb gazemberek sohasem azok, akiknek arcát az ember viszontlátja az ilyesmin.*
- Ez igazán becsülendő, a Városi Őrség minden bizonnyal hálás, hogy besegítesz a bűnüldözésbe. *nyájasan beszél, mint akit valóban lenyűgöz a közjóért végzett áldozatos munka, végül maga is felhajtja a pocsék minőségű rumot. Átszalad egy aprócska grimasz az arcán, lenyalja a szesz maradékát ajkairól majd látva, hogy Denjaar bizalmaskodva hajol közelebb, maga is ellop némi távolságot az asztal felett. Diszkréten azért itt is végigcikáznak zöldjei az arcon, jobban látja így a tartalmas életről árulkodó ráncokat, s a barnákba vegyülő ősz szálakat. Ilyen közelségből pedig már a férfi is érezheti az ismerős nyugati pézsmaillatot, mely mostanra összeölelkezett a wegtoreni dohány aromájával.
A kérdést hallva először összeszűkíti szemét, a megvezetés árulkodó jeleit keresi a szürkékben egy darabig, végül mély levegőt vesz és úgy tűnik, megpróbál visszaemlékezni.*
- Ha minden igaz, egykori városőrök voltak, akik a lázadás után a Kikötőben vertek tanyát *Hogy ezek mind a városból érkeztek volna ténylegesen, netán akadtak közöttük bőszen az egykori kikötői őrség tagjaiból is, arról fogalma sincs.*
- Az egyiknek hallottam a nevét... *töpreng hangosan, s bár elég hamar sikerül felidéznie, egy kicsit még előadja magát*. - Al'ellayk! *sziszegi bosszúsan, de nem túl erélyesen, van a színészkedésben valami szándékos hanyagság* - Nem vagyok túl erős nevekben. *néz a szürkékbe miközben kortyol egyet a korsójából*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.20 13:48:17
//Wegtoreni Vitorlák//
- Hát milyen témákról cseverésztek akkor Relael kisasszonnyal? *oly ártatlan érdeklődéssel csendül a kérdés, ha az ember nem nézi meg alaposan, akár be is dőlhetne a kis alakításnak, csak azok az átkozott, aljasul csillanó zöldek árulkodóak. Persze akadnak azért bőven elképzelései minderről a wegtoreninek, a tapintatlan érdeklődés puszta szórakozás. Elvégre miért fosztaná meg magát attól a lehetőségtől, hogy a városőrök egykori parancsnokát hallja viszonyáról magyarázkodni? Már ha - legnagyobb bánatára - a kérdést ki nem kerüli.
A wegtoreni viadorok világa egyébként nem teljesen idegen a számára. Cressys mindig is nagy rajongója volt az arénaharcoknak, s nem kevés érdekeltsége akadt az ehhez köthető fogadásokban, nem egyszer fordultak meg náluk vacsoravendégként feltörekvő, s néha akár nagyobb elismerésnek örvendő harcosok. Innen tanulta meg mennyi magát büszkén gladiátornak nevező hajlandó a csillogó aranyat választani a győzelem helyett. Pedig nem kevés kockázattal jár, elvégre aki alulmarad többnyire nem csak a viadalt veszíti el, hanem az életét is. Denjaar azon kevesek egyike, aki beszámolhat legyőzöttségéről egy kikötői kricsmiben, de vajon szerencsésnek érzi magát ettől? Sok viador minden bizonnyal úgy érezné, megfosztatott a dicsőséges végtől.*
- Nem lehetett könnyű *figyeli egy rövid ideig elmélázva pipája kígyózó füstjét majd nagyot szívva a dohányból pontosítja mondandóját* - Magad mögött hagyni a Nagy Arénát.
*Kihallatszik megfogalmazásából, hogy nem ezeket a szavakat kívánta használni, s talán épp emiatt valahol sejtheti is az egykori viador, mire is kíváncsi valójában a kreol.
Fürkészi egy darabig az arcot a feleletet hallgatva, a "veszélyes gaztevők" hallatán azonban szélesen elmosolyodik, orrából kedélyesen libben fel egy füstbodor. Mulattatja annak az iróniája, hogy a bűnözők önjelölt üldözője egy ágyon osztozik a Kikötő feltörekvő alvilági cselszövőjével - igaz, ami igaz, szeretett Relael kisasszonya szépséges pofija még nem köszönt vissza ez eddig körözvényen. A legaljasabb gazemberek sohasem azok, akiknek arcát az ember viszontlátja az ilyesmin.*
- Ez igazán becsülendő, a Városi Őrség minden bizonnyal hálás, hogy besegítesz a bűnüldözésbe. *nyájasan beszél, mint akit valóban lenyűgöz a közjóért végzett áldozatos munka, végül maga is felhajtja a pocsék minőségű rumot. Átszalad egy aprócska grimasz az arcán, lenyalja a szesz maradékát ajkairól majd látva, hogy Denjaar bizalmaskodva hajol közelebb, maga is ellop némi távolságot az asztal felett. Diszkréten azért itt is végigcikáznak zöldjei az arcon, jobban látja így a tartalmas életről árulkodó ráncokat, s a barnákba vegyülő ősz szálakat. Ilyen közelségből pedig már a férfi is érezheti az ismerős nyugati pézsmaillatot, mely mostanra összeölelkezett a wegtoreni dohány aromájával.
A kérdést hallva először összeszűkíti szemét, a megvezetés árulkodó jeleit keresi a szürkékben egy darabig, végül mély levegőt vesz és úgy tűnik, megpróbál visszaemlékezni.*
- Ha minden igaz, egykori városőrök voltak, akik a lázadás után a Kikötőben vertek tanyát *Hogy ezek mind a városból érkeztek volna ténylegesen, netán akadtak közöttük bőszen az egykori kikötői őrség tagjaiból is, arról fogalma sincs.*
- Az egyiknek hallottam a nevét... *töpreng hangosan, s bár elég hamar sikerül felidéznie, egy kicsit még előadja magát*. - Al'ellayk! *sziszegi bosszúsan, de nem túl erélyesen, van a színészkedésben valami szándékos hanyagság* - Nem vagyok túl erős nevekben. *néz a szürkékbe miközben kortyol egyet a korsójából*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.20 13:48:17
797. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-17 20:06:36
Üzenet elküldve: 2025-12-17 20:06:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Wegtoreni Vitorlák//
*Relael említésére ismét csak felhümment. Ajkai szélén sokat sejtető mosoly bujkál.*
-A kisasszonnyal nem kerültek szóba ilyen jellegű témák. *Nem rejti véka alá kapcsolatuk mibenlétét. Sőt, ha kellő visszafogottsággal is, de kérkedik vele.
Lassan kígyózik a pipafüst, ő pedig egészen elkényelmesedik ott ültében. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem figyelne minden apró rezdülésre. Akad ellenségből épp elég a Kikötőben is. Szerencsére Dayaneert nem tartja sem ellenségnek, sem fenyegetésnek. Talán épp ezért követi szürke tekintete oly szórakozottan az ujjacskák útját, ahogy a fodros öltözéket igazgatják.*
-Jól forgatom a pengét. Ha nem véreztem volna majdnem ki akkor egyszer a Wegtoreni Nagy Aréna homokján, még azt is merném állítani, hogy halandó meg nem öl. *Ismét megenged egy mosolyt. Természetesen költői a túlzás. Inge alatt épp elég forradás emlékezteti, hogy a legkevésbé sem legyőzhetetlen.*
-Ehhez értek igazán. Felkutatni veszélyes gaztevőket a világ minden szegletén... Kár tagadni, ez testhez álló munka egy magamfajtának. Ráadásul nincs is, ki megmondja, miként és hogyan járjak el közben. *Ennyi magyarázatnak épp elégnek kell lennie. Hátradől ültében, majd egy határozott mozdulattal önti le torkán a felkínált rumot. Rég volt már szerencséje a tengerészek italához. Nem különösebb rajongója, ráadásul ez nem is a nemesebbik fajta.*
-Hallottam ezt és azt is. *Kezd bele lassan.*
-A holttestek, akik a dokkok mentén himbálóznak fellógatva. A kisasszonyodtól tudom, hogy közötök van hozzájuk, nem is kevés. *Szürke tekintetét most érdeklődve a zöldekre emeli. Némileg tompít hangján, miközben előre dől az asztal felett.*
-Hallottál... Neveket? Hogy kik ők pontosan? Puszta kíváncsiság hajt. Persze, megkérdezhetem az úrnődtől is, ha legközelebb viszontlátom. *Alaposan megnyomja a megfelelő szót, szemöldöke kihívóan kunkorodik feljebb homlokán. Valóban érdekli a dolog, s valóban nem gátolja benne semmi, hogy legközelebb Relaelt is kifaggassa. Ugyanakkor most Dayaneer ül vele szemben, nem az elf.*
//Wegtoreni Vitorlák//
*Relael említésére ismét csak felhümment. Ajkai szélén sokat sejtető mosoly bujkál.*
-A kisasszonnyal nem kerültek szóba ilyen jellegű témák. *Nem rejti véka alá kapcsolatuk mibenlétét. Sőt, ha kellő visszafogottsággal is, de kérkedik vele.
Lassan kígyózik a pipafüst, ő pedig egészen elkényelmesedik ott ültében. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem figyelne minden apró rezdülésre. Akad ellenségből épp elég a Kikötőben is. Szerencsére Dayaneert nem tartja sem ellenségnek, sem fenyegetésnek. Talán épp ezért követi szürke tekintete oly szórakozottan az ujjacskák útját, ahogy a fodros öltözéket igazgatják.*
-Jól forgatom a pengét. Ha nem véreztem volna majdnem ki akkor egyszer a Wegtoreni Nagy Aréna homokján, még azt is merném állítani, hogy halandó meg nem öl. *Ismét megenged egy mosolyt. Természetesen költői a túlzás. Inge alatt épp elég forradás emlékezteti, hogy a legkevésbé sem legyőzhetetlen.*
-Ehhez értek igazán. Felkutatni veszélyes gaztevőket a világ minden szegletén... Kár tagadni, ez testhez álló munka egy magamfajtának. Ráadásul nincs is, ki megmondja, miként és hogyan járjak el közben. *Ennyi magyarázatnak épp elégnek kell lennie. Hátradől ültében, majd egy határozott mozdulattal önti le torkán a felkínált rumot. Rég volt már szerencséje a tengerészek italához. Nem különösebb rajongója, ráadásul ez nem is a nemesebbik fajta.*
-Hallottam ezt és azt is. *Kezd bele lassan.*
-A holttestek, akik a dokkok mentén himbálóznak fellógatva. A kisasszonyodtól tudom, hogy közötök van hozzájuk, nem is kevés. *Szürke tekintetét most érdeklődve a zöldekre emeli. Némileg tompít hangján, miközben előre dől az asztal felett.*
-Hallottál... Neveket? Hogy kik ők pontosan? Puszta kíváncsiság hajt. Persze, megkérdezhetem az úrnődtől is, ha legközelebb viszontlátom. *Alaposan megnyomja a megfelelő szót, szemöldöke kihívóan kunkorodik feljebb homlokán. Valóban érdekli a dolog, s valóban nem gátolja benne semmi, hogy legközelebb Relaelt is kifaggassa. Ugyanakkor most Dayaneer ül vele szemben, nem az elf.*
796. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-14 23:49:29
Üzenet elküldve: 2025-12-14 23:49:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Wegtoreni Vitorlák//
*Nem ez az első alkalom, hogy a wegtoreni találkozik ezzel a körözvénnyel, ez lehet az oka annak, hogy végigszaladva a rajzokon kifejezéstelen tud maradni az arca. Márpedig kettő ismerős arc is akad a körözött bűnözők között. A Verses Jeremen névre hallgatót korábban a tavernában látta a leszámolás után, igaz, csak futólag, de ez a visszataszító vigyor valahogy beleitta magát az emlékeibe. A másik pedig nem más, mint a szemtelen suhanc kollegája, Haldrian, aki véleménye szerint egészen pitiáner aprósággal erősíti a sort.
Nem áll össze valami a fejében. Krultos netán elkerülte a félvért a korábbi látogatása alkalmával? Ez a rosszarcú vigyori meg egyértelműen a Patkányok csatlósa, akikkel Relael látszólag egészen jó viszonyt ápol. Nála minderre vajon rákérdezett? Nocsak-nocsak, vajon rosszul ítélte volna meg a viszonyukat?
Ráérősen fúj arca elé egy füstfelhőcskét, elfedi valamelyest az ajánlatra húzódó félmosolyát. A szigorú szürkéket figyeli, úgy tűnik mérlegel, majd hamarosan megnedvesíti ajkát és szóra nyitja száját*
- Legyen így *egyezik bele végül, elvégre nem igazán akad buktatója számára az ajánlatnak* - Nyitva tartom a kedvedért a szememet, Viador *szándékos buja felhanggal csendülő, negédes ígéret, mely nem feltétlenül szemérmetlen hazugság. Ez egy lehetőség, mellyel könnyen előfordulhat, hogy élni fog valamikor, ha épp a helyzet megkívánja.
A kíváncsiság azonban átkozottul furdalja. Még kortyol egyet söréből, mielőtt a szék támlájának dőlne, jobb lábát átveti a balon, egyik karjával kényelmesen a másikat támasztva pihenteti pillantásait az egykori parancsnokon.*
- A Kisasszonynál nem kérdezősködtél? *pöffen karika a levegőbe* - Én csupán nemrég tértem vissza a Kikötőbe, elképzelhető, hogy ő jobban értesült nálam.
*Ártatlanul csendül a kérdés, egy baráti javaslat hangsúlyával, nehéz volna azt feltételezni, hogy aljas módon a kapcsolatukról puhatolózik. Ez nem puszta kotnyeleskedés, valamennyire tudnia kell hol helyezheti el Denjaar kis figuráját a képzeletbeli játéktábláján. Elvégre még csak azt sem tudja, hogy a férfi puszta szórakozásból fejvadászkodik, netán az önjelölt igazságosztó szerepében igyekszik tetszelegni. Utóbbi ugyanis rá és akár a többi Varjúra is veszélyt jelenthet - bízik abban azonban, hogy Kisasszonya ily módon nem játszik a tűzzel.*
- Puszta kíváncsiságból *dörzsöli meg az orrában lévő aranykarikát majd pár röpke mozdulattal igazít az ingén, hogy ne mutasson olyan arcpirítóan sokat a kreol dekoltázsból. Hiába, a nyugati selyem néha rakoncátlanul csúszkál az ember bőrén.* - Miért kezd fejvadászkodásba a Városi Őrség leszerelt parancsnoka?
*Itt már finoman provokál a pillantása, s bordó ajka sarka halványan kunkorodik az újabb szívesség előkészületének ünneplésére.*
- Mire lennél kíváncsi, Drahar? *csendül a perzselő nyugat nyelvén a dicsőséget szerzett harcosok kedvelt megnevezése, mielőtt fejével az egyik rumos kupica felé bökve invitálná a másikat ivásra.*
//Wegtoreni Vitorlák//
*Nem ez az első alkalom, hogy a wegtoreni találkozik ezzel a körözvénnyel, ez lehet az oka annak, hogy végigszaladva a rajzokon kifejezéstelen tud maradni az arca. Márpedig kettő ismerős arc is akad a körözött bűnözők között. A Verses Jeremen névre hallgatót korábban a tavernában látta a leszámolás után, igaz, csak futólag, de ez a visszataszító vigyor valahogy beleitta magát az emlékeibe. A másik pedig nem más, mint a szemtelen suhanc kollegája, Haldrian, aki véleménye szerint egészen pitiáner aprósággal erősíti a sort.
Nem áll össze valami a fejében. Krultos netán elkerülte a félvért a korábbi látogatása alkalmával? Ez a rosszarcú vigyori meg egyértelműen a Patkányok csatlósa, akikkel Relael látszólag egészen jó viszonyt ápol. Nála minderre vajon rákérdezett? Nocsak-nocsak, vajon rosszul ítélte volna meg a viszonyukat?
Ráérősen fúj arca elé egy füstfelhőcskét, elfedi valamelyest az ajánlatra húzódó félmosolyát. A szigorú szürkéket figyeli, úgy tűnik mérlegel, majd hamarosan megnedvesíti ajkát és szóra nyitja száját*
- Legyen így *egyezik bele végül, elvégre nem igazán akad buktatója számára az ajánlatnak* - Nyitva tartom a kedvedért a szememet, Viador *szándékos buja felhanggal csendülő, negédes ígéret, mely nem feltétlenül szemérmetlen hazugság. Ez egy lehetőség, mellyel könnyen előfordulhat, hogy élni fog valamikor, ha épp a helyzet megkívánja.
A kíváncsiság azonban átkozottul furdalja. Még kortyol egyet söréből, mielőtt a szék támlájának dőlne, jobb lábát átveti a balon, egyik karjával kényelmesen a másikat támasztva pihenteti pillantásait az egykori parancsnokon.*
- A Kisasszonynál nem kérdezősködtél? *pöffen karika a levegőbe* - Én csupán nemrég tértem vissza a Kikötőbe, elképzelhető, hogy ő jobban értesült nálam.
*Ártatlanul csendül a kérdés, egy baráti javaslat hangsúlyával, nehéz volna azt feltételezni, hogy aljas módon a kapcsolatukról puhatolózik. Ez nem puszta kotnyeleskedés, valamennyire tudnia kell hol helyezheti el Denjaar kis figuráját a képzeletbeli játéktábláján. Elvégre még csak azt sem tudja, hogy a férfi puszta szórakozásból fejvadászkodik, netán az önjelölt igazságosztó szerepében igyekszik tetszelegni. Utóbbi ugyanis rá és akár a többi Varjúra is veszélyt jelenthet - bízik abban azonban, hogy Kisasszonya ily módon nem játszik a tűzzel.*
- Puszta kíváncsiságból *dörzsöli meg az orrában lévő aranykarikát majd pár röpke mozdulattal igazít az ingén, hogy ne mutasson olyan arcpirítóan sokat a kreol dekoltázsból. Hiába, a nyugati selyem néha rakoncátlanul csúszkál az ember bőrén.* - Miért kezd fejvadászkodásba a Városi Őrség leszerelt parancsnoka?
*Itt már finoman provokál a pillantása, s bordó ajka sarka halványan kunkorodik az újabb szívesség előkészületének ünneplésére.*
- Mire lennél kíváncsi, Drahar? *csendül a perzselő nyugat nyelvén a dicsőséget szerzett harcosok kedvelt megnevezése, mielőtt fejével az egyik rumos kupica felé bökve invitálná a másikat ivásra.*
795. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-12 13:18:10
Üzenet elküldve: 2025-12-12 13:18:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Wegtoreni Vitorlák//
*Csak hümmögve helyesel a vélhetően költői kérdésen. Kétség sem férhet hozzá, hogy Relael kellően nagy étvággyal rendelkezik. Az már más kérdés, hogy Dayaneer megnyilvánulása vajon arra utal-e, hogy tisztában van-e a kisasszonya sajátos habitusával, vagy netán az ő szeretői státuszával?*
-Dayaneer. Még nem volt szerencsénk. *Természetesen látni volt már szerencséje az egyébként is feltűnő kupecet, de szóba még nem elegyedhettek eddig.
A felé intézett kérdés megválaszolására hagy magának némi időt. Lustán löki vissza fogai szorításába a pipaszárat, miközben hátradőlve ültében ismét pöfékelni kezd.*
-A Kikötőben tevékenykedsz. Nyitva a szemed és a füled, efelől nincs kétségem. Ha információd van bármelyik gaztevőről, értem küldetsz Artheniorba. Hajlandó vagyok felezni veled a fejpénzt. *Gáláns ajánlat ez, bár nem nagylelkűségéből fakad. A wegtoreni vagyonából akad még épp elég, hogy jó ideig kényelmesen eléljen. A legkevésbé az arany mozgatja.
A pergamenre pillant, majd vissza a haloványzöld szempárra. Ábrázata kifejezéstelen. A sűrű füstfelhőn keresztül megengedi magának azt a luxust, hogy jobban is felmérje magának a kellemes küllemű kalmárt, csak úgy saját kedvtelésére. Nincs kétsége egyébként afelől, hogy az egyik körözött személyt illetően a lánynak pontos információi vannak. A kupec azonban nem sejtheti, hogy neki is. Kíváncsi, vajon feldobja-e.*
-Lenne itt más is. Érdekelne egy-két apróság a közelmúlt eseményeivel kapcsolatban. *Szólal meg nagy sokára, majd azzal a lendülettel hajtja össze a körözvényt, majd rejti mellső zsebébe. Nem akar nagyon előre szaladni, meghagyja a lehetőséget Dayaneernek, hogy magához ragadja a szót, ha úgy óhajtja.*
//Wegtoreni Vitorlák//
*Csak hümmögve helyesel a vélhetően költői kérdésen. Kétség sem férhet hozzá, hogy Relael kellően nagy étvággyal rendelkezik. Az már más kérdés, hogy Dayaneer megnyilvánulása vajon arra utal-e, hogy tisztában van-e a kisasszonya sajátos habitusával, vagy netán az ő szeretői státuszával?*
-Dayaneer. Még nem volt szerencsénk. *Természetesen látni volt már szerencséje az egyébként is feltűnő kupecet, de szóba még nem elegyedhettek eddig.
A felé intézett kérdés megválaszolására hagy magának némi időt. Lustán löki vissza fogai szorításába a pipaszárat, miközben hátradőlve ültében ismét pöfékelni kezd.*
-A Kikötőben tevékenykedsz. Nyitva a szemed és a füled, efelől nincs kétségem. Ha információd van bármelyik gaztevőről, értem küldetsz Artheniorba. Hajlandó vagyok felezni veled a fejpénzt. *Gáláns ajánlat ez, bár nem nagylelkűségéből fakad. A wegtoreni vagyonából akad még épp elég, hogy jó ideig kényelmesen eléljen. A legkevésbé az arany mozgatja.
A pergamenre pillant, majd vissza a haloványzöld szempárra. Ábrázata kifejezéstelen. A sűrű füstfelhőn keresztül megengedi magának azt a luxust, hogy jobban is felmérje magának a kellemes küllemű kalmárt, csak úgy saját kedvtelésére. Nincs kétsége egyébként afelől, hogy az egyik körözött személyt illetően a lánynak pontos információi vannak. A kupec azonban nem sejtheti, hogy neki is. Kíváncsi, vajon feldobja-e.*
-Lenne itt más is. Érdekelne egy-két apróság a közelmúlt eseményeivel kapcsolatban. *Szólal meg nagy sokára, majd azzal a lendülettel hajtja össze a körözvényt, majd rejti mellső zsebébe. Nem akar nagyon előre szaladni, meghagyja a lehetőséget Dayaneernek, hogy magához ragadja a szót, ha úgy óhajtja.*
794. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-07 20:05:41
Üzenet elküldve: 2025-12-07 20:05:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Wegtoreni Vitorlák//
*A zöld pillantások érdeklődve figyelik, ahogy a férfi egy szó nélkül elfogadja a felkínált dohányt és hamarosan pipára gyújt. Elidőzik mélázva kicsit az arcéleken, a szürke tekinteten, végül az arany kendőn állapodik meg egy rövid időre. Meg kell hagyni, a kis előkelő kiegészítő eleganciája igazán érdekes kontrasztban áll a cudar harcos kinézettel. Mielőtt azonban megszaladnának gondolatai és messzemenő következtetésekbe bocsátkozna ennek kapcsán, a félreérthetően csendülő szavak visszakövetelik tekintetét az acélos szürkékbe.*
- Akad neki, nem igaz? *az aljas ibriszpillantás egyértelmű célzással villan, mosolyát nem oly gondosan leplezve, de sörhabos korty mögé rejti. Persze puszta feltételezései akadnak csupán, de ez akár aprócska intelem is lehet a másik számára: bizony a wegtoreni nyitott szemmel és füllel jár.
Nem tudhatja előre, hogy az Aréna bajnokának hiúságába mennyire tipor bele pimaszságával, a férfiak - főleg a nyugatiak - igencsak kiszámíthatatlanok ebből a szempontból, egy kósza gondolat erejéig meg is fordul a fejében, hogy talán vigyáznia kellene a szájára. Egy egykori gladiátornak valószínűleg nem okozna túl nagy fejtörést elhallgattatni a kupecet.
Sértettségnek nyomát se látja végül, az ajkak sarkán üldögélő halvány mosoly egészen az ellenkezőjéről árulkodik.*
- Dayaneer *mutatkozik be kurtán kezét nyújtva, nem is nagyon lehetne cifrázni. Nem nemes ő hangzatos családnévvel, így legfeljebb atyja nevét árulhatná el, de minek is tenné? Fekete Jadenar csupán egy rosszhírű zsoldos volt, ki idejekorán életével fizette meg elbukott fogadásainak tartozását - nem egy olyan alak, akivel az ember szívesen felvágna. Nevelőatyja nevét emlegetni pedig már egyenesen ostobaság lenne.
Ahogy a tajtékpipa gondos megtöltésének végére ér, maga is rágyújt, s szórakozottan ereget pár karikát, hogy jobban felizzon a parázs. Halvány félmosolya úgy tűnik állandó páholyt kapott egy időre szeplős képén, ott bujkál szája sarkában, miközben az egykori parancsnok nyúlfarknyi magyarázatot ad a leszerelésére. Forog néhány komisz kérdés a fejében ennek kapcsán, de szerencsére még nem ivott annyit, hogy megállíthatatlanul kiszaladjanak a száján. Inkább elhesseget egy kósza füstbodrot arca elől, hogy jobban szemügyre vehesse az asztalra terített pergament. Az arany ígéretére felpillant a körözési plakátból, melyet csak sietve futott át, csibukja szárára rágva függeszti zöldjeit a harcosra.*
- És hogyan lehetne az egyszerű kufár a nagy Denjaar Krultos segítségére? *hangja készségesen duruzsol, noha nagyban függ a kéréstől, hogy valóban a férfi rendelkezésére áll-e. A pénz könnyen átlendíti általában a morális dilemmákon, de azért a magafajta gazembereknek is megvan a maga kódexe.*
//Wegtoreni Vitorlák//
*A zöld pillantások érdeklődve figyelik, ahogy a férfi egy szó nélkül elfogadja a felkínált dohányt és hamarosan pipára gyújt. Elidőzik mélázva kicsit az arcéleken, a szürke tekinteten, végül az arany kendőn állapodik meg egy rövid időre. Meg kell hagyni, a kis előkelő kiegészítő eleganciája igazán érdekes kontrasztban áll a cudar harcos kinézettel. Mielőtt azonban megszaladnának gondolatai és messzemenő következtetésekbe bocsátkozna ennek kapcsán, a félreérthetően csendülő szavak visszakövetelik tekintetét az acélos szürkékbe.*
- Akad neki, nem igaz? *az aljas ibriszpillantás egyértelmű célzással villan, mosolyát nem oly gondosan leplezve, de sörhabos korty mögé rejti. Persze puszta feltételezései akadnak csupán, de ez akár aprócska intelem is lehet a másik számára: bizony a wegtoreni nyitott szemmel és füllel jár.
Nem tudhatja előre, hogy az Aréna bajnokának hiúságába mennyire tipor bele pimaszságával, a férfiak - főleg a nyugatiak - igencsak kiszámíthatatlanok ebből a szempontból, egy kósza gondolat erejéig meg is fordul a fejében, hogy talán vigyáznia kellene a szájára. Egy egykori gladiátornak valószínűleg nem okozna túl nagy fejtörést elhallgattatni a kupecet.
Sértettségnek nyomát se látja végül, az ajkak sarkán üldögélő halvány mosoly egészen az ellenkezőjéről árulkodik.*
- Dayaneer *mutatkozik be kurtán kezét nyújtva, nem is nagyon lehetne cifrázni. Nem nemes ő hangzatos családnévvel, így legfeljebb atyja nevét árulhatná el, de minek is tenné? Fekete Jadenar csupán egy rosszhírű zsoldos volt, ki idejekorán életével fizette meg elbukott fogadásainak tartozását - nem egy olyan alak, akivel az ember szívesen felvágna. Nevelőatyja nevét emlegetni pedig már egyenesen ostobaság lenne.
Ahogy a tajtékpipa gondos megtöltésének végére ér, maga is rágyújt, s szórakozottan ereget pár karikát, hogy jobban felizzon a parázs. Halvány félmosolya úgy tűnik állandó páholyt kapott egy időre szeplős képén, ott bujkál szája sarkában, miközben az egykori parancsnok nyúlfarknyi magyarázatot ad a leszerelésére. Forog néhány komisz kérdés a fejében ennek kapcsán, de szerencsére még nem ivott annyit, hogy megállíthatatlanul kiszaladjanak a száján. Inkább elhesseget egy kósza füstbodrot arca elől, hogy jobban szemügyre vehesse az asztalra terített pergament. Az arany ígéretére felpillant a körözési plakátból, melyet csak sietve futott át, csibukja szárára rágva függeszti zöldjeit a harcosra.*
- És hogyan lehetne az egyszerű kufár a nagy Denjaar Krultos segítségére? *hangja készségesen duruzsol, noha nagyban függ a kéréstől, hogy valóban a férfi rendelkezésére áll-e. A pénz könnyen átlendíti általában a morális dilemmákon, de azért a magafajta gazembereknek is megvan a maga kódexe.*
793. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-06 18:31:42
Üzenet elküldve: 2025-12-06 18:31:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Wegtoreni Vitorlák//
-Szóval afféle kupec. *A levegőben lógatja a kifejezést, miközben átveszi az aprócska szelencét, s megtömi annak tartalmával pipáját. Az ablakpárkányon, már szinte csonkig érő gyertya segítségével némi pöfékelést követően már kellemes füstpamacsokat ereget. Átfut az agyán a kérdés, Dayaneer vajon kitől szerez hazai dohányt, de egyelőre vannak nagyobb kérdőjelek is benne, mik válaszra várnak.
Néhány pillanatig csak elégedetten füstöl. Kedveli az édeskés ízvilágát a wegtoreni dohánynak.*
-Saját kupece van. A kisasszonyodnak nagy étvágya van, hmm? *Szürke tekintete megcélozza a kaján zöldeket, szándékosan adva teret az az alternatív értelmezéseknek. Bizonyos benne, hogy nem egy "Közönséges kupeccel" van dolga, de ráhagyja a dolgot, legalábbis most.
Hamar kiderül, hogy a wegtoreni leány igen jól értesült. Nem csupán gúnynevét ismeri, de még rá is tesz egy lapáttal.
Hümmentve dől hátra ültében. Mikor pengéjét tulajdon atyjába mártotta az aréna homokján, nem gondolta volna, hogy "Wegtoren Lángja" holtában nem csupán a bajnoki címmel, de e névvel is megáldja majd. Persze nem ő, hanem a nép akasztotta rá.
Halovány mosolyba rándul ajkai széle. Tudja, hogy a leány csak húzogatja bajszát. Ha ennyi mindent tud, azt is pontosan tudja, ki Artheniorban a regnáló parancsnok.*
-Ha már tudod a nevem, illik tudatni a Tiéd is. Ismered a wegtoreni mondást a névtelen idegenekről.
*Fogai közé kapja a pipaszárat, majd mellső zsebébe nyúl. Egy alaposan meggyűrt, de jól olvasható pergament húz elő belőle, majd dobja az asztalra. Arthenior körözési plakátjának egy példánya.*
-A parancsnokot a tanács irányítja. Én pedig nehezen tűröm, ha utasítanak. Nem beszélve a papírmunkáról. *Baljával kiveszi a pipát ajkai közül, majd mutatóujjával a körözési listára bök.*
-Úgy hiszem, járatos vagy a Kikötőben. Ha segítesz, megfizetlek. *Szürke tekintete nem a a plakátot vizslatja, hanem az egyébként megkapó küllemmel megáldott kalmárt. Reakciót vár, bármilyet.*
//Wegtoreni Vitorlák//
-Szóval afféle kupec. *A levegőben lógatja a kifejezést, miközben átveszi az aprócska szelencét, s megtömi annak tartalmával pipáját. Az ablakpárkányon, már szinte csonkig érő gyertya segítségével némi pöfékelést követően már kellemes füstpamacsokat ereget. Átfut az agyán a kérdés, Dayaneer vajon kitől szerez hazai dohányt, de egyelőre vannak nagyobb kérdőjelek is benne, mik válaszra várnak.
Néhány pillanatig csak elégedetten füstöl. Kedveli az édeskés ízvilágát a wegtoreni dohánynak.*
-Saját kupece van. A kisasszonyodnak nagy étvágya van, hmm? *Szürke tekintete megcélozza a kaján zöldeket, szándékosan adva teret az az alternatív értelmezéseknek. Bizonyos benne, hogy nem egy "Közönséges kupeccel" van dolga, de ráhagyja a dolgot, legalábbis most.
Hamar kiderül, hogy a wegtoreni leány igen jól értesült. Nem csupán gúnynevét ismeri, de még rá is tesz egy lapáttal.
Hümmentve dől hátra ültében. Mikor pengéjét tulajdon atyjába mártotta az aréna homokján, nem gondolta volna, hogy "Wegtoren Lángja" holtában nem csupán a bajnoki címmel, de e névvel is megáldja majd. Persze nem ő, hanem a nép akasztotta rá.
Halovány mosolyba rándul ajkai széle. Tudja, hogy a leány csak húzogatja bajszát. Ha ennyi mindent tud, azt is pontosan tudja, ki Artheniorban a regnáló parancsnok.*
-Ha már tudod a nevem, illik tudatni a Tiéd is. Ismered a wegtoreni mondást a névtelen idegenekről.
*Fogai közé kapja a pipaszárat, majd mellső zsebébe nyúl. Egy alaposan meggyűrt, de jól olvasható pergament húz elő belőle, majd dobja az asztalra. Arthenior körözési plakátjának egy példánya.*
-A parancsnokot a tanács irányítja. Én pedig nehezen tűröm, ha utasítanak. Nem beszélve a papírmunkáról. *Baljával kiveszi a pipát ajkai közül, majd mutatóujjával a körözési listára bök.*
-Úgy hiszem, járatos vagy a Kikötőben. Ha segítesz, megfizetlek. *Szürke tekintete nem a a plakátot vizslatja, hanem az egyébként megkapó küllemmel megáldott kalmárt. Reakciót vár, bármilyet.*
792. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-05 19:45:42
Üzenet elküldve: 2025-12-05 19:45:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Wegtoreni Vitorlák//
*Ujjai finoman támaszkodnak a szék támláján, szinte mozdulatra készen. Ha jobban figyeli az ember, azért érezhető, ahogy bosszantó magabiztossággal számít az udvarias invitációra, elvégre tudja, a délceg vendég bizony a mai gyér felhozatalból aligha számíthat most jobb asztaltársra. A kricsmi törzsközönségét tekintve az is lehet, hogy máskor sem.
Helyet foglal hát a felkínált széken, néhány zavaró gesztenyeszín fürtöt hátraseper vállán, megigazgatja finom anyagú ingét majd ahogy elhalad asztaluk mellett a kocsmáros leányka, gyengéden a csuklójára fog és közelebb inti. Kér magának egy ócska 2 aranyas Sört,
s még két Rumot 8 aranyért majd egy bájos mosoly kíséretében el is ereszi a szőkeséget. Úgy tűnhet a leányt nem bosszantja a jelenet, ennél rosszabbakhoz szokhatott, na meg Daya általában bőkezűen jattoló vendég, ellentétben a helyi szeszkósok többségével.
Figyelme a kis jelenet után már maradéktalanul a férfié, ki hamarosan él is a származását illető, meglehetősen megalapozott feltételezés lehetőségével. Tisztában van vele, milyen messziről ordít róla, hogy wegtoreni, s ezt a tényt valahogy sohasem próbálta leplezni, bár valószínűleg nem is tudta volna. A ruhákat lecserélheti ugyan az ember, de a kreol bőr és jellegzetes vonások árulkodóak, nehezen tudná eljátszani a lichanechi királykisasszonyt.*
- Jól *feleli oly kurtán, mint az imént a másik tette, ahogy pedig a rendelt italok hamarosan az asztalra kerülnek, ő is magához veszi a sereskorsót egy korty erejéig. Meglepi kissé a személyét érintő kíváncsiskodás, leginkább úgy képzelte ő lesz az, aki jól kikérdezi a férfit - ezért is ült ide elvégre -, de meg kell hagyni, kedélyesen cirógatja hiúságát.
A kérdésre bordóra festett ajka széles mosolyra húzódik.*
- Ó, csak egy egyszerű kupec volnék, aki beszerez Relael kisasszonynak ezt-azt *vonja meg a vállát, s bár a zöld pillantások pimasz csillanása talán azt sejteti, hogy szemérmetlenül ferdít, valójában igazat beszél.* - Rum, gyógyfüvek, munkaerő... amire éppen szükség van.
*A felbukkanó mutatós pipát látva tengerészkabátja belső zsebeibe ráérősen kezd kutatni a kis dohányosszelencéje után. Épp elővenné a jobb felsőből, amikor felcsendül a név, s egy alig észlelhető pillanatra megtorpan a mozdulatban, aztán mintha mi sem történt volna, a harcos elé tolja az ezüst dobozkát. Wegtoreni dohány van benne, ha kinyitja, egyből érezheti az aromáján.*
- Nocsak-nocsak *kerül elő a kevésbé díszes csibuk, melyből még a maradék hamut kiütögeti csizmája sarkán, mielőtt egy hímzett kendővel törölgetni kezdené* - A nagy Denjaar Krultos, a Láng Fattya, az Aréna... *duruzsolja hízelgően műveleti közben, aztán a végén zöldje szemtelenül villan fel* - egykor közkedvelt bajnoka. *felpiszkálón zökken a múlt idő, de nem feltétlenül gúnyolódva. Elvégre ez csak puszta tény.*
- Korábban azt hallottam, a nagy Krultos felcsapott vörösköpenyesnek Artheniorban. *kutat emlékei között, ujjával egy pillanatra megigazítva arany karikáját orrában* - Mi több, egyenesen parancsnoknak.
*Hamarosan visszahúzza maga elé a kis szelencét, hogy nagy odafigyeléssel elkezdje megtölteni pipáját*
- Így aggódik már a város a Kikötőért, hogy egyenesen a parancsnokot küldik? *függeszti pillantásait érdeklődve a szürkékre. Persze pontosan tudja, hogy Krultos már nem tölti be ezt a pozíciót, de szívesebben hallaná a szájából. Tetszik neki, ahogyan beszél.*
//Wegtoreni Vitorlák//
*Ujjai finoman támaszkodnak a szék támláján, szinte mozdulatra készen. Ha jobban figyeli az ember, azért érezhető, ahogy bosszantó magabiztossággal számít az udvarias invitációra, elvégre tudja, a délceg vendég bizony a mai gyér felhozatalból aligha számíthat most jobb asztaltársra. A kricsmi törzsközönségét tekintve az is lehet, hogy máskor sem.
Helyet foglal hát a felkínált széken, néhány zavaró gesztenyeszín fürtöt hátraseper vállán, megigazgatja finom anyagú ingét majd ahogy elhalad asztaluk mellett a kocsmáros leányka, gyengéden a csuklójára fog és közelebb inti. Kér magának egy ócska 2 aranyas Sört,
s még két Rumot 8 aranyért majd egy bájos mosoly kíséretében el is ereszi a szőkeséget. Úgy tűnhet a leányt nem bosszantja a jelenet, ennél rosszabbakhoz szokhatott, na meg Daya általában bőkezűen jattoló vendég, ellentétben a helyi szeszkósok többségével.Figyelme a kis jelenet után már maradéktalanul a férfié, ki hamarosan él is a származását illető, meglehetősen megalapozott feltételezés lehetőségével. Tisztában van vele, milyen messziről ordít róla, hogy wegtoreni, s ezt a tényt valahogy sohasem próbálta leplezni, bár valószínűleg nem is tudta volna. A ruhákat lecserélheti ugyan az ember, de a kreol bőr és jellegzetes vonások árulkodóak, nehezen tudná eljátszani a lichanechi királykisasszonyt.*
- Jól *feleli oly kurtán, mint az imént a másik tette, ahogy pedig a rendelt italok hamarosan az asztalra kerülnek, ő is magához veszi a sereskorsót egy korty erejéig. Meglepi kissé a személyét érintő kíváncsiskodás, leginkább úgy képzelte ő lesz az, aki jól kikérdezi a férfit - ezért is ült ide elvégre -, de meg kell hagyni, kedélyesen cirógatja hiúságát.
A kérdésre bordóra festett ajka széles mosolyra húzódik.*
- Ó, csak egy egyszerű kupec volnék, aki beszerez Relael kisasszonynak ezt-azt *vonja meg a vállát, s bár a zöld pillantások pimasz csillanása talán azt sejteti, hogy szemérmetlenül ferdít, valójában igazat beszél.* - Rum, gyógyfüvek, munkaerő... amire éppen szükség van.
*A felbukkanó mutatós pipát látva tengerészkabátja belső zsebeibe ráérősen kezd kutatni a kis dohányosszelencéje után. Épp elővenné a jobb felsőből, amikor felcsendül a név, s egy alig észlelhető pillanatra megtorpan a mozdulatban, aztán mintha mi sem történt volna, a harcos elé tolja az ezüst dobozkát. Wegtoreni dohány van benne, ha kinyitja, egyből érezheti az aromáján.*
- Nocsak-nocsak *kerül elő a kevésbé díszes csibuk, melyből még a maradék hamut kiütögeti csizmája sarkán, mielőtt egy hímzett kendővel törölgetni kezdené* - A nagy Denjaar Krultos, a Láng Fattya, az Aréna... *duruzsolja hízelgően műveleti közben, aztán a végén zöldje szemtelenül villan fel* - egykor közkedvelt bajnoka. *felpiszkálón zökken a múlt idő, de nem feltétlenül gúnyolódva. Elvégre ez csak puszta tény.*
- Korábban azt hallottam, a nagy Krultos felcsapott vörösköpenyesnek Artheniorban. *kutat emlékei között, ujjával egy pillanatra megigazítva arany karikáját orrában* - Mi több, egyenesen parancsnoknak.
*Hamarosan visszahúzza maga elé a kis szelencét, hogy nagy odafigyeléssel elkezdje megtölteni pipáját*
- Így aggódik már a város a Kikötőért, hogy egyenesen a parancsnokot küldik? *függeszti pillantásait érdeklődve a szürkékre. Persze pontosan tudja, hogy Krultos már nem tölti be ezt a pozíciót, de szívesebben hallaná a szájából. Tetszik neki, ahogyan beszél.*
791. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-04 23:04:15
Üzenet elküldve: 2025-12-04 23:04:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Wegtoreni Vitorlák//
*Sokat látott ember, épp ezért kevés dolog ragadja már meg figyelmét. A ringó csípők ilyenek. Ennek okán hamar felfigyel a közeledő jelenésre. Merthogy Bíborkéz Dayaneer a Rumos Rókalyuk sajátos miliőjében határozottan annak tekinthető.*
-Az. *Feleli szűkszavúan, s még csak tekintete sem vetődik a fegyver irányába. A szürke szempár a hívatlan, de egyébiránt kellemes kompániának ígérkező wegtoreni ábrázatát, vonásait fürkészi. Merthogy lerí róla, honnan származik.
Fejével a szemközt árválkodó szék felé biccent jelentőségteljesen. Nem erőssége az emberismeret, de azt még ő is kitalálja, hogy aligha az amúgy mutatós fegyverek vonzották asztalához Relael emberét. Már ha valóban az, elvégre csak futólag látta. Akár vendég is lehet.*
-Te pedig szintúgy wegtoreni vagy, jól gondolom? Már amott a Varjúban szemet szúrt nekem. Hm. *Ő nem füllent. Ismét csak ajkához emeli a nehéz söröskorsót, hogy leguríthasson torkán annak tartalmából. Egy csekélyke sörhab úgy dönt, szakállán vendégeskedik tovább.*
-A kisasszonyod megválogatja a munkatársait. *Szavai szenvtelenek, nehéz lenne kitalálni belőlük, hogy szarkasztikus-e, avagy dicsérő.*
-Miben utazhat egy magadfajta nyugati? *Nem szokása mások dolgába ütni az orrát, de egyrészt Dayaneer származása okán egyértelműen csiklandozza kíváncsiságát, másrészt a gondterhelt gondolatokat is könnyen űzi a társaság. Belső zsebeiből egy sellőt formázó pipát bányászik elő, s forgatni kezdi ujjai között. Szórakozottan tapintja ki a faragványokat, miközben Dayaneert fixírozza.*
-Az én nevem Denjaar. Denjaar Krultos. *Természetesen munkálkodik benne annyi hiúság, hogy a zöldekre pillantson. Vajon villan-e bennük bármi felismerés? Netán az idő vasfoga által megkoptatott neve már egy wegtoreninek sem mond többet annál, ami?*
//Wegtoreni Vitorlák//
*Sokat látott ember, épp ezért kevés dolog ragadja már meg figyelmét. A ringó csípők ilyenek. Ennek okán hamar felfigyel a közeledő jelenésre. Merthogy Bíborkéz Dayaneer a Rumos Rókalyuk sajátos miliőjében határozottan annak tekinthető.*
-Az. *Feleli szűkszavúan, s még csak tekintete sem vetődik a fegyver irányába. A szürke szempár a hívatlan, de egyébiránt kellemes kompániának ígérkező wegtoreni ábrázatát, vonásait fürkészi. Merthogy lerí róla, honnan származik.
Fejével a szemközt árválkodó szék felé biccent jelentőségteljesen. Nem erőssége az emberismeret, de azt még ő is kitalálja, hogy aligha az amúgy mutatós fegyverek vonzották asztalához Relael emberét. Már ha valóban az, elvégre csak futólag látta. Akár vendég is lehet.*
-Te pedig szintúgy wegtoreni vagy, jól gondolom? Már amott a Varjúban szemet szúrt nekem. Hm. *Ő nem füllent. Ismét csak ajkához emeli a nehéz söröskorsót, hogy leguríthasson torkán annak tartalmából. Egy csekélyke sörhab úgy dönt, szakállán vendégeskedik tovább.*
-A kisasszonyod megválogatja a munkatársait. *Szavai szenvtelenek, nehéz lenne kitalálni belőlük, hogy szarkasztikus-e, avagy dicsérő.*
-Miben utazhat egy magadfajta nyugati? *Nem szokása mások dolgába ütni az orrát, de egyrészt Dayaneer származása okán egyértelműen csiklandozza kíváncsiságát, másrészt a gondterhelt gondolatokat is könnyen űzi a társaság. Belső zsebeiből egy sellőt formázó pipát bányászik elő, s forgatni kezdi ujjai között. Szórakozottan tapintja ki a faragványokat, miközben Dayaneert fixírozza.*
-Az én nevem Denjaar. Denjaar Krultos. *Természetesen munkálkodik benne annyi hiúság, hogy a zöldekre pillantson. Vajon villan-e bennük bármi felismerés? Netán az idő vasfoga által megkoptatott neve már egy wegtoreninek sem mond többet annál, ami?*
790. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-03 22:47:51
Üzenet elküldve: 2025-12-03 22:47:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Wegtoreni Vitorlák//
*A Rumos Rókalyuk szokatlanul békés. Dayaneer ma egyedül üldögél az asztalnál önkényes kimenőjén, háttal a falnak, arcával a fogadótérnek, miközben a fűszeres nyugati dohány maradékának füstje ráérősen gomolyog ajkai közül. Jobbjában lomhán köröz egy pohárkával, figyeli, ahogy a kissé vizezett rum fel-felcsap az oldalán, arra gondol, közelében sincs az otthoni ízének.
Abban reménykedett, hogy itt találja majd Dulodortét, de legalább a Deloza fiúk valamelyikét - jól esett volna némi társaság az italhoz az elmúlt hat mozgalmai után -, de úgy tűnik sikerült épp azt a napot kiválasztania, amikor kivételesen nem a Rumos megszokott bútordarabjaiként tetszelegnek. El se tudja képzelni, hogy a pipázáson, kártyázáson és iváson kívül mással is foglalatoskodnak, bár előfordul, hogy néha untatják holmi matróztörténetekkel, de ezeket Dayaneer a fejében egytől-egyig spicces koholmányként tartja számon. Elvégre, hogy történhetne ennyi minden azzal, aki éjt nappallá téve itt lebzsel? Kivéve persze ma.
Barna fürtjeibe kap a húzat, mikor az ajtó hangosan nyikordulva nyílik, s egy ideje az asztalt figyelő, unottan mélázó pillantásait ekkor kapja fel először. Figyelemmel kíséri a belépő alakját, eleinte csak a félhomályban felderengő szálfa sziluettet majd a fényre lépve a szigorú tekintetet, s az ismerős vonásokat. Érdeklődve húzza ki magát az ócska szék fenéksajdító vonzásából, végignézi, ahogy a férfi helyet keres magának, miközben minden lépése alatt felsóhajt a nyúzott padló.
Pontosan tudja, hol látta ez az alakot legutóbb, s azt is, hogy kivel. A kíváncsiság kellemes csiklandozása mintha egy szempillantás alatt rázná fel a közönyből, s egy darabig még ücsörögve szemléli az italozó harcost, mielőtt gallér mögé küldve saját italát mozdulna.
Ráérősen, de mégis látszólag magabiztosan veszi az irányt a férfi felé, széles csípője finoman ring léptei nyomán. Az asztala felett áll meg, persze nem fenyegetően közel, tudja még, hol húzódik az a határ, ami még nem kecsegtet kocsmai verekedéssel. No igaz, nincs teljes egyetértés általában a vendégek között a távolság mértékében.*
- Az ott *bök zöldjeivel a harcos fegyvere felé* - Wegtoreni penge, jól gondolom? Már amott a Varjúban is szemet szúrt nekem *teszi hozzá füllentve egy halvány félmosoly kíséretében*
//Wegtoreni Vitorlák//
*A Rumos Rókalyuk szokatlanul békés. Dayaneer ma egyedül üldögél az asztalnál önkényes kimenőjén, háttal a falnak, arcával a fogadótérnek, miközben a fűszeres nyugati dohány maradékának füstje ráérősen gomolyog ajkai közül. Jobbjában lomhán köröz egy pohárkával, figyeli, ahogy a kissé vizezett rum fel-felcsap az oldalán, arra gondol, közelében sincs az otthoni ízének.
Abban reménykedett, hogy itt találja majd Dulodortét, de legalább a Deloza fiúk valamelyikét - jól esett volna némi társaság az italhoz az elmúlt hat mozgalmai után -, de úgy tűnik sikerült épp azt a napot kiválasztania, amikor kivételesen nem a Rumos megszokott bútordarabjaiként tetszelegnek. El se tudja képzelni, hogy a pipázáson, kártyázáson és iváson kívül mással is foglalatoskodnak, bár előfordul, hogy néha untatják holmi matróztörténetekkel, de ezeket Dayaneer a fejében egytől-egyig spicces koholmányként tartja számon. Elvégre, hogy történhetne ennyi minden azzal, aki éjt nappallá téve itt lebzsel? Kivéve persze ma.
Barna fürtjeibe kap a húzat, mikor az ajtó hangosan nyikordulva nyílik, s egy ideje az asztalt figyelő, unottan mélázó pillantásait ekkor kapja fel először. Figyelemmel kíséri a belépő alakját, eleinte csak a félhomályban felderengő szálfa sziluettet majd a fényre lépve a szigorú tekintetet, s az ismerős vonásokat. Érdeklődve húzza ki magát az ócska szék fenéksajdító vonzásából, végignézi, ahogy a férfi helyet keres magának, miközben minden lépése alatt felsóhajt a nyúzott padló.
Pontosan tudja, hol látta ez az alakot legutóbb, s azt is, hogy kivel. A kíváncsiság kellemes csiklandozása mintha egy szempillantás alatt rázná fel a közönyből, s egy darabig még ücsörögve szemléli az italozó harcost, mielőtt gallér mögé küldve saját italát mozdulna.
Ráérősen, de mégis látszólag magabiztosan veszi az irányt a férfi felé, széles csípője finoman ring léptei nyomán. Az asztala felett áll meg, persze nem fenyegetően közel, tudja még, hol húzódik az a határ, ami még nem kecsegtet kocsmai verekedéssel. No igaz, nincs teljes egyetértés általában a vendégek között a távolság mértékében.*
- Az ott *bök zöldjeivel a harcos fegyvere felé* - Wegtoreni penge, jól gondolom? Már amott a Varjúban is szemet szúrt nekem *teszi hozzá füllentve egy halvány félmosoly kíséretében*
789. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-12-03 19:32:28
Üzenet elküldve: 2025-12-03 19:32:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Wegtoreni Vitorlák//
*Két éjszaka is eltelt már, mióta kilépett a Hét Varjú Taverna kapuján. Ugyan Relael, ki Artheniornak vette az irányt, meghagyta, hogy addig marad, míg jólesik, a tétlenség számára kegyetlen méreg. Így is képes hatokat eltölteni a nemes "vendégszeretét" élvezve, tudva tudván, hogy terjed szét testében a tettvágyát bénító kígyóméreg. Furcsa dolog ez.
Nyakába vette hát a Kikötőt, mielőtt ő maga is visszatérne Artheniorba. Utána kellett és utána kell járnia néhány dolognak. Példának okáért a városőrök dolgának, kik ott rothadnak a dokkok mentén csinos kis sorban. Persze, az elf beavatta, de vannak oly kérdések is, melyekre nem adhat számára választ.
Gondolataiba merülve ücsörög hát a Rumos átható, kellemetlen füstjében. Néhányan lézengenek csak itt, de szerencsére ő se nem csenevész idegen, se nem védtelen fehérnép, hogy bárki ki merné nézni magának ezek közül a fickók közül.*
-Egy Sört. Nem többet. *Azzal át is nyújta az italért járó 5 aranyat az asztalához térülő, visszafogottan attraktív küllemű fehérnépnek.*
-Legyen elöblítve az a pohár. *Morogja még utána egykedvűen, de nem néz utána. Helyette kibámul a maszatos ablakon, s szórakozottan szemléli a súlyos ládákat cipelő tengerészeket. Ruhájukat fel-feltámadó szél tépi, a napnak nyoma sincs az égbolton. Talán vihar közelít. Nemigen kedveli e klímát, nem ehhez szokott.
A minap vörös vitorlákat látott. Egy wegtoreni naszádét. Oly sokszor eljátszott már a gondolattal, hogy hazatér a Tűz Városába, mégsem tette. S hogy miért... Nos, erre legalább tudja a választ magától is.
Ajkához emeli a söröskorsót, majd nagyot kortyol annak tartalmából. Az ital keserűbb, mint bármi, amit Artheniortól Pirtianesig felszolgálnak, de legalább hideg és habos. Ez is valami.*
//Wegtoreni Vitorlák//
*Két éjszaka is eltelt már, mióta kilépett a Hét Varjú Taverna kapuján. Ugyan Relael, ki Artheniornak vette az irányt, meghagyta, hogy addig marad, míg jólesik, a tétlenség számára kegyetlen méreg. Így is képes hatokat eltölteni a nemes "vendégszeretét" élvezve, tudva tudván, hogy terjed szét testében a tettvágyát bénító kígyóméreg. Furcsa dolog ez.
Nyakába vette hát a Kikötőt, mielőtt ő maga is visszatérne Artheniorba. Utána kellett és utána kell járnia néhány dolognak. Példának okáért a városőrök dolgának, kik ott rothadnak a dokkok mentén csinos kis sorban. Persze, az elf beavatta, de vannak oly kérdések is, melyekre nem adhat számára választ.
Gondolataiba merülve ücsörög hát a Rumos átható, kellemetlen füstjében. Néhányan lézengenek csak itt, de szerencsére ő se nem csenevész idegen, se nem védtelen fehérnép, hogy bárki ki merné nézni magának ezek közül a fickók közül.*
-Egy Sört. Nem többet. *Azzal át is nyújta az italért járó 5 aranyat az asztalához térülő, visszafogottan attraktív küllemű fehérnépnek.*
-Legyen elöblítve az a pohár. *Morogja még utána egykedvűen, de nem néz utána. Helyette kibámul a maszatos ablakon, s szórakozottan szemléli a súlyos ládákat cipelő tengerészeket. Ruhájukat fel-feltámadó szél tépi, a napnak nyoma sincs az égbolton. Talán vihar közelít. Nemigen kedveli e klímát, nem ehhez szokott.
A minap vörös vitorlákat látott. Egy wegtoreni naszádét. Oly sokszor eljátszott már a gondolattal, hogy hazatér a Tűz Városába, mégsem tette. S hogy miért... Nos, erre legalább tudja a választ magától is.
Ajkához emeli a söröskorsót, majd nagyot kortyol annak tartalmából. Az ital keserűbb, mint bármi, amit Artheniortól Pirtianesig felszolgálnak, de legalább hideg és habos. Ez is valami.*
788. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-10-03 02:39:25
Üzenet elküldve: 2025-10-03 02:39:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Arany a porban – az emeleten//
*Lionaelt, mint valószínűleg mindenki mást sem, nem került el az élete során a bántalmazás. Soknak volt szemtanúja és talán még többnek is áldozata, de ez, nem is igazán számított sohasem, mivel az erőszakhoz könnyű hozzászokni, hiszen a gyermekkortól kezdve ott van. Beépül a mindennapokba. Nem az számít, hogy fáj vagy, hogy mennyire, vagy az, hogy hányszor történt, hanem a tudat, hogy amikor benne vagy , akkor nem tudsz ellene semmit sem tenni... Mintha egyenesen lekötöznének, mert te vagy a gyengébb és hiába is ütsz vissza... A másik meg sem rezdül. Mindig is csak az volt a lényeg, hogy annak ellenére, hogy hozzászoksz, gyűlölöd, hogy mégis újra és újra megtehetik veled, mert nincs ellene hatalmad. Így hát végső soron egy alkalmat sem felejtesz el. Hiába nem olyan nagy fájdalom már egy sem a legelső alkalom után.*
- Nem is ajánlom, hogy az ellenségem legyél, szépség. Egy nap az összesen bosszút állok. *Nael állkapcsa enyhén megszorul, ahogy ezeket a szavakat mondja. Fölösleges volna hazudnia, tele van dühvel, kétes morálokkal és olyan bosszúszomjas, hogy lehet még saját erkölcseit is beáldozná bármiféle megtorlás érdekében, de közben mégis... Lau valószínűleg téved, ahogy nézi őt, mert jelenleg a fiatal mágus senkinek sem tud igazán ártani. Vagy nincs biztosíték arra, hogy ha megpróbálná, sikerrel is járna*
- De tudod, egyébként sok mindent lehet rühelni úgy, hogy nem teszel ellene. Nem biztos, hogy minden elkötelezett szónak súlya van. A szavak néha, csak szavak... Máskor meg hazugságok. Igazán sohasem tudhatod. *Ezúttal a férfi arcára ismét az a játékos, előadói mosoly ül. Olyan, mintha szavaival feladványokat adna. "Vajon kitalálod, hogy igazat mondok-e? Vajon a mosolyommal azt üzenem, hogy csak vicceltem?" Nehezen értelmezhető kódokban beszél. Sőt! Talán egyenesen két dolgot mond mindig egyszerre. Egyedül az egyértelműen olvasható belőle, ahogy mimikája változik minden rezdülése alatt. Amikor Lau elnyúlik, akar csak egy szőke macska az ágyon... Nael tekintete követi a mozgását. Arcáról eltűnik a mosoly, és szemmel láthatólag nyel egy hatalmasat. Talán mindkettejük szerencsére, hogy valahogy áttérnek új témákra, mert különben... A sors titka marad mi történt volna változás*
*Nael egy gyakori szokása automatikusan megpróbálni elriasztani maga mellől az egyéneket. Természetesen mindig is azt mondja, hogy jajj, ő mindenkinek megmutatja csodálatos valóját, de ez nem igaz... Igazi önszabotőr. Szándékosan tartja tudatalatt abban a tudatban az embereket, elveket, fél-elfeket és bárkit, aki olyan szerencsétlen, hogy az útjába került, hogy ő bizony egy kétes személy minden tekintetben. Valaki, aki még ezek mellett, semmit nem vesz elég komolyan és nem is nyílik meg, látszólag. Valaki, aki annyira nehéz eset, hogy le kell dobnod magadról mihamarabb, mint egy rossz fertőző patkányt. Az, hogy hajóskapitánynak nézik a romlott pszichéje számára valódi bók, amire ismételten rájátszhat*
- Kapitány? Nem is rossz. A jövőben még fontolóra veszem. El tudom magam képzelni egy kalóznak. Csak kár, hogy arra nem engednek sellőket a fedélzetre. Magányos lennék a büdös, mocskos férfiak között, akik közül az összes túl makacs egy kicsit szórakozni a rumon kívül. *Talán nem csak a szőke érzi magát hirtelen a friss levegőtől egészen ittasan bátornak és merésznek, mert a sötét hajú férfiból is kikukkant a valódi, pejoratív romlottság*
- Bár, néha úgy hallottam, hogy vannak igencsak szűkös helyzetek és hajók... *Ahogy Lionael Arpbil felvezeti a történetet, úgy játszik baritonjával, hogy az lehet a heverésző aranyfiú teljes figyelmét képes ellopni egy rövid pillanatra. Ha pedig ez sikerül neki, akkor az az egy pillanatra éppen elég arra, hogy végrehajtsa tervét. A tervét , amit csak egy pillanat alatt talált ki, beszéd közben. Mégsem lacafacázik, megindul és beugrik a másik mellé az ágyra, míg majdnem hogy össze nem nyomódik a testük, csak 1-2 centi marad a javukra* Olyankor ilyen közel kell feküdjenek a tengerészek. És biztosan nem marad az összes ivás olyan baráti. Hiszen érzik a másik illatát, a szívverését... A teste melegét a mellettük lévőnek. Pár centi az nem is távolság. Tényleg mocskosak azok a tengerészek. Teljes közelségben. Fú, nem is megyek inkább annak! *Itt már nem bírja tovább, elneveti magát, ahogyan az ártatlant játsza. Aztán megkíméli annyival a mellette lévőt, hogy megváltoztatja feje irányát. Így a két arc már nincsen olyan közel, amikor Nael a plafon felé pillant. De a másik még mindig hallhatja a szívverését, és érezheti saját bőrén az ember forró leheletének a nyomát, kísértő emlékeztetőként arra, hogy mennyire is közel vannak*
- Valószínűleg sikeres lennék, igazad van, a tengeren is, meg a Sellőházban is. Azonban a személyiségem nem illene egyik helyre sem teljesen. Nem szeretek sokakkal együtt dolgozni. És nagyon, nagyon ritkán fogadok parancsokat... Bár nem mondom, hogy soha. *Utolsó két mondatát egy cinkos tekintettel osztja meg Launak Nael. Reméli, hogy egy szexmunkásnak leesik, hogy miféle befogadóképesség az, amire hát na, testvériesen utal, hogy szerinte azért már mindketten próbáltak. Főleg, hogy talán ez az eddigi egyik legőszintébb dolog, amit elárult magáról eddig*
//Arany a porban – az emeleten//
*Lionaelt, mint valószínűleg mindenki mást sem, nem került el az élete során a bántalmazás. Soknak volt szemtanúja és talán még többnek is áldozata, de ez, nem is igazán számított sohasem, mivel az erőszakhoz könnyű hozzászokni, hiszen a gyermekkortól kezdve ott van. Beépül a mindennapokba. Nem az számít, hogy fáj vagy, hogy mennyire, vagy az, hogy hányszor történt, hanem a tudat, hogy amikor benne vagy , akkor nem tudsz ellene semmit sem tenni... Mintha egyenesen lekötöznének, mert te vagy a gyengébb és hiába is ütsz vissza... A másik meg sem rezdül. Mindig is csak az volt a lényeg, hogy annak ellenére, hogy hozzászoksz, gyűlölöd, hogy mégis újra és újra megtehetik veled, mert nincs ellene hatalmad. Így hát végső soron egy alkalmat sem felejtesz el. Hiába nem olyan nagy fájdalom már egy sem a legelső alkalom után.*
- Nem is ajánlom, hogy az ellenségem legyél, szépség. Egy nap az összesen bosszút állok. *Nael állkapcsa enyhén megszorul, ahogy ezeket a szavakat mondja. Fölösleges volna hazudnia, tele van dühvel, kétes morálokkal és olyan bosszúszomjas, hogy lehet még saját erkölcseit is beáldozná bármiféle megtorlás érdekében, de közben mégis... Lau valószínűleg téved, ahogy nézi őt, mert jelenleg a fiatal mágus senkinek sem tud igazán ártani. Vagy nincs biztosíték arra, hogy ha megpróbálná, sikerrel is járna*
- De tudod, egyébként sok mindent lehet rühelni úgy, hogy nem teszel ellene. Nem biztos, hogy minden elkötelezett szónak súlya van. A szavak néha, csak szavak... Máskor meg hazugságok. Igazán sohasem tudhatod. *Ezúttal a férfi arcára ismét az a játékos, előadói mosoly ül. Olyan, mintha szavaival feladványokat adna. "Vajon kitalálod, hogy igazat mondok-e? Vajon a mosolyommal azt üzenem, hogy csak vicceltem?" Nehezen értelmezhető kódokban beszél. Sőt! Talán egyenesen két dolgot mond mindig egyszerre. Egyedül az egyértelműen olvasható belőle, ahogy mimikája változik minden rezdülése alatt. Amikor Lau elnyúlik, akar csak egy szőke macska az ágyon... Nael tekintete követi a mozgását. Arcáról eltűnik a mosoly, és szemmel láthatólag nyel egy hatalmasat. Talán mindkettejük szerencsére, hogy valahogy áttérnek új témákra, mert különben... A sors titka marad mi történt volna változás*
*Nael egy gyakori szokása automatikusan megpróbálni elriasztani maga mellől az egyéneket. Természetesen mindig is azt mondja, hogy jajj, ő mindenkinek megmutatja csodálatos valóját, de ez nem igaz... Igazi önszabotőr. Szándékosan tartja tudatalatt abban a tudatban az embereket, elveket, fél-elfeket és bárkit, aki olyan szerencsétlen, hogy az útjába került, hogy ő bizony egy kétes személy minden tekintetben. Valaki, aki még ezek mellett, semmit nem vesz elég komolyan és nem is nyílik meg, látszólag. Valaki, aki annyira nehéz eset, hogy le kell dobnod magadról mihamarabb, mint egy rossz fertőző patkányt. Az, hogy hajóskapitánynak nézik a romlott pszichéje számára valódi bók, amire ismételten rájátszhat*
- Kapitány? Nem is rossz. A jövőben még fontolóra veszem. El tudom magam képzelni egy kalóznak. Csak kár, hogy arra nem engednek sellőket a fedélzetre. Magányos lennék a büdös, mocskos férfiak között, akik közül az összes túl makacs egy kicsit szórakozni a rumon kívül. *Talán nem csak a szőke érzi magát hirtelen a friss levegőtől egészen ittasan bátornak és merésznek, mert a sötét hajú férfiból is kikukkant a valódi, pejoratív romlottság*
- Bár, néha úgy hallottam, hogy vannak igencsak szűkös helyzetek és hajók... *Ahogy Lionael Arpbil felvezeti a történetet, úgy játszik baritonjával, hogy az lehet a heverésző aranyfiú teljes figyelmét képes ellopni egy rövid pillanatra. Ha pedig ez sikerül neki, akkor az az egy pillanatra éppen elég arra, hogy végrehajtsa tervét. A tervét , amit csak egy pillanat alatt talált ki, beszéd közben. Mégsem lacafacázik, megindul és beugrik a másik mellé az ágyra, míg majdnem hogy össze nem nyomódik a testük, csak 1-2 centi marad a javukra* Olyankor ilyen közel kell feküdjenek a tengerészek. És biztosan nem marad az összes ivás olyan baráti. Hiszen érzik a másik illatát, a szívverését... A teste melegét a mellettük lévőnek. Pár centi az nem is távolság. Tényleg mocskosak azok a tengerészek. Teljes közelségben. Fú, nem is megyek inkább annak! *Itt már nem bírja tovább, elneveti magát, ahogyan az ártatlant játsza. Aztán megkíméli annyival a mellette lévőt, hogy megváltoztatja feje irányát. Így a két arc már nincsen olyan közel, amikor Nael a plafon felé pillant. De a másik még mindig hallhatja a szívverését, és érezheti saját bőrén az ember forró leheletének a nyomát, kísértő emlékeztetőként arra, hogy mennyire is közel vannak*
- Valószínűleg sikeres lennék, igazad van, a tengeren is, meg a Sellőházban is. Azonban a személyiségem nem illene egyik helyre sem teljesen. Nem szeretek sokakkal együtt dolgozni. És nagyon, nagyon ritkán fogadok parancsokat... Bár nem mondom, hogy soha. *Utolsó két mondatát egy cinkos tekintettel osztja meg Launak Nael. Reméli, hogy egy szexmunkásnak leesik, hogy miféle befogadóképesség az, amire hát na, testvériesen utal, hogy szerinte azért már mindketten próbáltak. Főleg, hogy talán ez az eddigi egyik legőszintébb dolog, amit elárult magáról eddig*
787. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-09-29 23:59:54
Üzenet elküldve: 2025-09-29 23:59:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
* Úgy tűnik, hogy mindketten ugyan úgy gondolkodnak a gyermekekről. Nem lepi meg az ifjút, az utcán a legtöbb barátja, és akik körülvették őt, ugyan így vélekedtek. Nem sok drogfüggő ábrándozik családról, és körülötte futkosó, két lábon járó felelősségekről. A szerhasználók csak arra gondolnak, hogy hogyan szerezhetnek újabb anyagot, vagy azon, hogy hogyan tartsák magukat vissza attól, hogy anyagot szerezzenek, nincs köztes út. És Samryn fél tőle, hogy ha bekerülne az életébe egy állandó stresszforrás, azt csak úgy tudná kezelni, hogy újra eltompítja magát. Ő viszont józan akar maradni, bár a mai nap során csúfos kudarcot vallott minden téren. Ha lenne még pénze, akkor már nem lenne, mert rumot venne belőle maguknak. Erszénye viszont üres, a zsebével ellentétben, ahova a hal landol. Nem tervezi sokáig ott tartani, egyelőre viszont nem tud neki jobb helyet, kézben viszont nem akarja tartani. A város sikátoraiban mentek ölre egymással kevesebbért is, és megtanulta, hogy ha valamilyen érték van nála, azt el kell rejteni a kíváncsi tekintetek elől. *
- Hozzád? * Lepődik meg a kérdésen. Nem idegen számára a női test, de Caelril nem olyannak tűnt, aki néhány pohár rum után felvisz a lakására egy idegent. De nem fog tiltakozni, mert a hideg éjszakában alvásnál minden jobb. És ha jól keveri a kártyákat, akkor még az is lehet, hogy csak elalszanak egymás mellett, anélkül, hogy bármilyen teljesítményt várna tőle a nő. Persze tudja jól, hogy ha választania kell a kényelem, és a távozás között, akkor hajlandó lesz szinte bármit megtenni, hogy maradhasson. *
- Messze laksz? * Kérdezi inkább, hogy elterelje a figyelmét a jövő lehetőségeiről. * Tényleg gazdag lehetsz, ha itt is van lakásod, és a szántón is tervezel venni. Lehet nem is a gyógyítást, hanem a varrást kellene kitanulnom.
//Füstös//
* Úgy tűnik, hogy mindketten ugyan úgy gondolkodnak a gyermekekről. Nem lepi meg az ifjút, az utcán a legtöbb barátja, és akik körülvették őt, ugyan így vélekedtek. Nem sok drogfüggő ábrándozik családról, és körülötte futkosó, két lábon járó felelősségekről. A szerhasználók csak arra gondolnak, hogy hogyan szerezhetnek újabb anyagot, vagy azon, hogy hogyan tartsák magukat vissza attól, hogy anyagot szerezzenek, nincs köztes út. És Samryn fél tőle, hogy ha bekerülne az életébe egy állandó stresszforrás, azt csak úgy tudná kezelni, hogy újra eltompítja magát. Ő viszont józan akar maradni, bár a mai nap során csúfos kudarcot vallott minden téren. Ha lenne még pénze, akkor már nem lenne, mert rumot venne belőle maguknak. Erszénye viszont üres, a zsebével ellentétben, ahova a hal landol. Nem tervezi sokáig ott tartani, egyelőre viszont nem tud neki jobb helyet, kézben viszont nem akarja tartani. A város sikátoraiban mentek ölre egymással kevesebbért is, és megtanulta, hogy ha valamilyen érték van nála, azt el kell rejteni a kíváncsi tekintetek elől. *
- Hozzád? * Lepődik meg a kérdésen. Nem idegen számára a női test, de Caelril nem olyannak tűnt, aki néhány pohár rum után felvisz a lakására egy idegent. De nem fog tiltakozni, mert a hideg éjszakában alvásnál minden jobb. És ha jól keveri a kártyákat, akkor még az is lehet, hogy csak elalszanak egymás mellett, anélkül, hogy bármilyen teljesítményt várna tőle a nő. Persze tudja jól, hogy ha választania kell a kényelem, és a távozás között, akkor hajlandó lesz szinte bármit megtenni, hogy maradhasson. *
- Messze laksz? * Kérdezi inkább, hogy elterelje a figyelmét a jövő lehetőségeiről. * Tényleg gazdag lehetsz, ha itt is van lakásod, és a szántón is tervezel venni. Lehet nem is a gyógyítást, hanem a varrást kellene kitanulnom.
786. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-09-29 17:54:54
Üzenet elküldve: 2025-09-29 17:54:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
*Fattyú. Nehéz megmondani egyesekről, hogy milyen vér csörgedezik az ereikben. Az elfek már-már tökéletes szépsége meglátszik a vonásokon. A füleit még nem tudta megvizsgálni, bármennyire is igyekezett nézni, de ha sikerült volna sem biztos, hogy észrevette volna az emberi vonalakat benne, hiszen nem azt akarja látni. Sok mindent megmagyaráz. Noha manapság már kevéssé nézik semmibe a félvéreket, vannak családok, kik kivetik magukból őket. Magyarázat lehetne a kevert vér a szeme színére is, hiszen ott van benne a sárga, bármily fényben is nézi, mindig azt látja erősebbnek. A piszkosszőke hajának ténye sem zavaró így, a mérleg újfent billen. Hogy rá nem költöttek annyit, hogy emlékeit töröljék, ok lehet arra, hogy csupán egy fattyú. Egyszerűen csak továbbadták, mint egy nem kívánt állatot egy családnak, akik még gondoskodni sem tudnak róla, csupán jó ötletnek tűnt fogadni. Rilt sosem érdekelte a fajok különbsége, de eleget látott ahhoz, hogy pontosan tudja, milyen sorsra is juthat egy fél-elf. Hogy az ital, s az ördögvigyor egyvelege módosít annyit tudatán, hogy kezdi elhinni azt, amire semmiféle bizonyíték nincs, netán tényleg rögeszmévé vált, hogy találjon még egyet magából, talán nem most derül ki, de egy leheletnyivel szelídebben tekint a fiúra.
Válaszával megvárja az újabb pohárka rumot. Már hírből sem mondható józannak, de így is mérgezett gondolatainak valószínűleg nem árt többet, s kezdi elengedni a kételyeit, hogy átadja helyét valami idegennek, ami a mellkasában motoz.*
- Én sem gondolkodok másként.
*Mondja még utolsó szavait a témához fűzve. Előbb vágná el saját torkát, minthogy valakinek tovább adja azt, amit ő maga sem tud levetkőzni. Ironikus, hogy épp patronáltjává tenné a kölyköt.
Nem fintorodik el, ahogy látja, amint a zsebben landol a hal, ami igen hamar válhat bűzössé, de nélkülözőktől látott már rosszabbat. Nem teszi szóvá, úgyis döntésre jutott azzal, hogy eltette.*
- Hozzám.
*Egyszerűen, színtelenül szólnak a szavak. Maga sem hinné el, hogy kimondta, s ha másnap fáj is majd miatta a feje, az az akkori problémája lesz. Ha hamar tudna józan döntést hozni még ittasan is egy harc hevében, most úgy tűnik cserbenhagyta e vélt képessége. Hogy még tovább mélyítse a végre megszilárdult tévképzetét, rögtön le is gurítja a következő pohár tartalmát. Lassan áll fel, s indul ki az ivóból.*
//Füstös//
*Fattyú. Nehéz megmondani egyesekről, hogy milyen vér csörgedezik az ereikben. Az elfek már-már tökéletes szépsége meglátszik a vonásokon. A füleit még nem tudta megvizsgálni, bármennyire is igyekezett nézni, de ha sikerült volna sem biztos, hogy észrevette volna az emberi vonalakat benne, hiszen nem azt akarja látni. Sok mindent megmagyaráz. Noha manapság már kevéssé nézik semmibe a félvéreket, vannak családok, kik kivetik magukból őket. Magyarázat lehetne a kevert vér a szeme színére is, hiszen ott van benne a sárga, bármily fényben is nézi, mindig azt látja erősebbnek. A piszkosszőke hajának ténye sem zavaró így, a mérleg újfent billen. Hogy rá nem költöttek annyit, hogy emlékeit töröljék, ok lehet arra, hogy csupán egy fattyú. Egyszerűen csak továbbadták, mint egy nem kívánt állatot egy családnak, akik még gondoskodni sem tudnak róla, csupán jó ötletnek tűnt fogadni. Rilt sosem érdekelte a fajok különbsége, de eleget látott ahhoz, hogy pontosan tudja, milyen sorsra is juthat egy fél-elf. Hogy az ital, s az ördögvigyor egyvelege módosít annyit tudatán, hogy kezdi elhinni azt, amire semmiféle bizonyíték nincs, netán tényleg rögeszmévé vált, hogy találjon még egyet magából, talán nem most derül ki, de egy leheletnyivel szelídebben tekint a fiúra.
Válaszával megvárja az újabb pohárka rumot. Már hírből sem mondható józannak, de így is mérgezett gondolatainak valószínűleg nem árt többet, s kezdi elengedni a kételyeit, hogy átadja helyét valami idegennek, ami a mellkasában motoz.*
- Én sem gondolkodok másként.
*Mondja még utolsó szavait a témához fűzve. Előbb vágná el saját torkát, minthogy valakinek tovább adja azt, amit ő maga sem tud levetkőzni. Ironikus, hogy épp patronáltjává tenné a kölyköt.
Nem fintorodik el, ahogy látja, amint a zsebben landol a hal, ami igen hamar válhat bűzössé, de nélkülözőktől látott már rosszabbat. Nem teszi szóvá, úgyis döntésre jutott azzal, hogy eltette.*
- Hozzám.
*Egyszerűen, színtelenül szólnak a szavak. Maga sem hinné el, hogy kimondta, s ha másnap fáj is majd miatta a feje, az az akkori problémája lesz. Ha hamar tudna józan döntést hozni még ittasan is egy harc hevében, most úgy tűnik cserbenhagyta e vélt képessége. Hogy még tovább mélyítse a végre megszilárdult tévképzetét, rögtön le is gurítja a következő pohár tartalmát. Lassan áll fel, s indul ki az ivóból.*
785. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-09-28 23:23:56
Üzenet elküldve: 2025-09-28 23:23:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
-Hah! * Horkan fel nevetve, és megcsóválja a fejét az abszurd gondolatra. Tenne hozzá még mást is, de nem teszi, helyette inkább sárgás zöldjeit emeli a tetoválóra. *
- Nem hiszem, hogy valaha is lenne családom. Fattyú vagyok, nem lehet gyerekem, de nem is akarnék, ha lehetne sem. Nem sok rosszabb dolgot tudok elképzelni annál, hogy valakinek elrontsam az életét úgy, ahogy az enyémet tették. * Keserű hangon beszél, szomorú nevetés vegyül a szavai közé, és nem teszi fel magának a kérdést, hogy miért gondolja, hogy a gyereknevelésben is szörnyű lenne, mint minden másban. Magától értetődő számára a tény, hogy csak tönkretenne mindent, amihez hozzákezd. Olyan téma ez, amihez jobban illik az ital, és Caelril gondoskodik is erről. Hálásan veszi el ismét a rumot, és küldi le a torkán. *
- A halat elvigyük? * Teszi fel a kérdést, és már nyúl is érte, majd rövid gondolkodás után zsebre vágja. Biztos nem fogja hátra hagyni, de valahogy most nem esne jól neki. A hagymaleves tartalmas volt, és laktató. *
- Hova megyünk? * Teszi fel a kérdést, mert megijed a lehetőségtől, hogy egyedül marad, és már terhes a társasága. Közelebb is húzódik az elfhez, bár nem ér hozzá, azért szinte meglöki a vállával. Nem tudja, hogy ha egyedül maradna, akkor mit tenne, és milyen következményekkel járna. *
//Füstös//
-Hah! * Horkan fel nevetve, és megcsóválja a fejét az abszurd gondolatra. Tenne hozzá még mást is, de nem teszi, helyette inkább sárgás zöldjeit emeli a tetoválóra. *
- Nem hiszem, hogy valaha is lenne családom. Fattyú vagyok, nem lehet gyerekem, de nem is akarnék, ha lehetne sem. Nem sok rosszabb dolgot tudok elképzelni annál, hogy valakinek elrontsam az életét úgy, ahogy az enyémet tették. * Keserű hangon beszél, szomorú nevetés vegyül a szavai közé, és nem teszi fel magának a kérdést, hogy miért gondolja, hogy a gyereknevelésben is szörnyű lenne, mint minden másban. Magától értetődő számára a tény, hogy csak tönkretenne mindent, amihez hozzákezd. Olyan téma ez, amihez jobban illik az ital, és Caelril gondoskodik is erről. Hálásan veszi el ismét a rumot, és küldi le a torkán. *
- A halat elvigyük? * Teszi fel a kérdést, és már nyúl is érte, majd rövid gondolkodás után zsebre vágja. Biztos nem fogja hátra hagyni, de valahogy most nem esne jól neki. A hagymaleves tartalmas volt, és laktató. *
- Hova megyünk? * Teszi fel a kérdést, mert megijed a lehetőségtől, hogy egyedül marad, és már terhes a társasága. Közelebb is húzódik az elfhez, bár nem ér hozzá, azért szinte meglöki a vállával. Nem tudja, hogy ha egyedül maradna, akkor mit tenne, és milyen következményekkel járna. *
784. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-09-28 20:47:09
Üzenet elküldve: 2025-09-28 20:47:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
*Megáll egy pillanatra az evésben. Tekintetére, ha nem is ül ki érzelem, mégis látványos, ahogy egyszerűen csak nem eszik tovább és elréved. A fiún gondolkodik. Nem a bánatán, hanem azon, hogy tudja, hogy ki a családja. Ismét végigfut gerince mentén a lúdbőr, de meg sem rezzen. Ha tudja, akkor el tudja árulni. Ha elárulja, akkor végre kiderülhet valami. És ha kiderül, azzal tudna egyáltalán mit kezdeni? Mégis miért pont ezen a koszos vidéken pottyantottak volna el valakit, akit ugyanúgy szélnek eresztettek, mint őt? Vannak emlékei, meghagyták neki. Semmi értelme. Újra billen a mérleg, de azúttal abba az irányba, hogy semmi, de semmi közük nincs egymáshoz. Hosszúra nyúlik a pillanat, míg nem szólal meg. Nincs mit mondania. Sosem érdekelte igazán más. Mégis, valami ott mocorog, valami, amit könnyebb meghagyni kételynek, mint hagyni, hogy bebizonyosodjon. Újra meri a kanalat a levesbe, alig van már a tálban valami. Nem éhes már, csak eszik. A fél karéj kenyerét odatolja Samyrn elé. Jó lesz neki a halhoz.*
- Ha neked ezt jelenti a család, csináld majd úgy. Hogy nekik mit jelentett, azt tapasztaltad a bőrödön.
*Nem érzi, hogy megfelelő személy arra, hogy tanácsokat adjon. Ha valakit tévútra vitt a családi hagyomány, s nem tört ki belőle időben, az épp ő. Pedig még arcot sem képes társítani a véreihez. Megeszi az utolsó falatot is a tányérból, majd újra felnéz a kölyökre.*
- Nem mindig onnan jön ez, ahonnan várnád. *Vonja meg a vállát, majd úgy dönt, hogy ismét a pulthoz sétál. Már mondania sem kell, hogy Rumot kér, ráadásul rögtön két kupicával, jelzi azt a 36 arany, amit odaszór a markából.
Hamar visszatér és teljes természetességgel tolja felé a poharakat.*
- Igyuk meg, aztán menjünk innen. *Azzal az egyik tartalmát rögvest el is tüntetni.*
//Füstös//
*Megáll egy pillanatra az evésben. Tekintetére, ha nem is ül ki érzelem, mégis látványos, ahogy egyszerűen csak nem eszik tovább és elréved. A fiún gondolkodik. Nem a bánatán, hanem azon, hogy tudja, hogy ki a családja. Ismét végigfut gerince mentén a lúdbőr, de meg sem rezzen. Ha tudja, akkor el tudja árulni. Ha elárulja, akkor végre kiderülhet valami. És ha kiderül, azzal tudna egyáltalán mit kezdeni? Mégis miért pont ezen a koszos vidéken pottyantottak volna el valakit, akit ugyanúgy szélnek eresztettek, mint őt? Vannak emlékei, meghagyták neki. Semmi értelme. Újra billen a mérleg, de azúttal abba az irányba, hogy semmi, de semmi közük nincs egymáshoz. Hosszúra nyúlik a pillanat, míg nem szólal meg. Nincs mit mondania. Sosem érdekelte igazán más. Mégis, valami ott mocorog, valami, amit könnyebb meghagyni kételynek, mint hagyni, hogy bebizonyosodjon. Újra meri a kanalat a levesbe, alig van már a tálban valami. Nem éhes már, csak eszik. A fél karéj kenyerét odatolja Samyrn elé. Jó lesz neki a halhoz.*
- Ha neked ezt jelenti a család, csináld majd úgy. Hogy nekik mit jelentett, azt tapasztaltad a bőrödön.
*Nem érzi, hogy megfelelő személy arra, hogy tanácsokat adjon. Ha valakit tévútra vitt a családi hagyomány, s nem tört ki belőle időben, az épp ő. Pedig még arcot sem képes társítani a véreihez. Megeszi az utolsó falatot is a tányérból, majd újra felnéz a kölyökre.*
- Nem mindig onnan jön ez, ahonnan várnád. *Vonja meg a vállát, majd úgy dönt, hogy ismét a pulthoz sétál. Már mondania sem kell, hogy Rumot kér, ráadásul rögtön két kupicával, jelzi azt a 36 arany, amit odaszór a markából.
Hamar visszatér és teljes természetességgel tolja felé a poharakat.*
- Igyuk meg, aztán menjünk innen. *Azzal az egyik tartalmát rögvest el is tüntetni.*
783. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-09-28 19:23:08
Üzenet elküldve: 2025-09-28 19:23:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
* Talán nem lesz hosszú életű a közös lakás, és kertgondozás, viszont a tetoválás olyan dolog, ha valóban bőrébe varratja a fát, hogy mindig emlékezni fog róla arra, aki alkotta. Ezért is tartja többek között odaillőnek, hogy ő legyen az első falevél, hiszen így Caelril lenne az első az életében, aki adott neki valamit önzetlenül, kedvességből.
Evés közben figyelmesen, és ami még fontosabb, némán várja, hogy a nő szépen lassan megtalálja a szavakat. Nem sietteti, tudja, hogy vannak olyanok, akiknek ennél kevesebbet is nehezükre esik elárulni magukról. Szívesen megkérdezné, hogy kik gondoskodtak róla, hogy miért nem emlékszik, de nem teszi. Úgy érzi, hogy ez egy olyan dolog, amit hagyni kell, hogy magától jöjjön ki, nem szabad hívogatni. Mint egy őz az erdőben, csak akkor jön közel, ha mozdulatlan, ha felé lép, azzal csak elijeszti. *
- Nem tartom őket a családomnak. * Mondja, majd elgondolkodik a kérdésen, és mélyet sóhajt, miközben a kanalat visszaejti a tálba. *
- De pont ezért nem is lesznek az igazi családom, nem? Ha igazi család lennének, akkor... odafigyeltünk volna egymásra, segítettük volna egymást, nem? Mert ezt teszi egy család, támogat, óv, és megvéd. Sose tették egyiket sem. * Ismeri el, és letör egy darabot a kenyérből, hogy a levesbe mártsa. Jóízűen nyeli le, szinte még rágni is felesleges. Olyan éhes, hogy még az emlékek se vehetik el az étvágyát. *
//Füstös//
* Talán nem lesz hosszú életű a közös lakás, és kertgondozás, viszont a tetoválás olyan dolog, ha valóban bőrébe varratja a fát, hogy mindig emlékezni fog róla arra, aki alkotta. Ezért is tartja többek között odaillőnek, hogy ő legyen az első falevél, hiszen így Caelril lenne az első az életében, aki adott neki valamit önzetlenül, kedvességből.
Evés közben figyelmesen, és ami még fontosabb, némán várja, hogy a nő szépen lassan megtalálja a szavakat. Nem sietteti, tudja, hogy vannak olyanok, akiknek ennél kevesebbet is nehezükre esik elárulni magukról. Szívesen megkérdezné, hogy kik gondoskodtak róla, hogy miért nem emlékszik, de nem teszi. Úgy érzi, hogy ez egy olyan dolog, amit hagyni kell, hogy magától jöjjön ki, nem szabad hívogatni. Mint egy őz az erdőben, csak akkor jön közel, ha mozdulatlan, ha felé lép, azzal csak elijeszti. *
- Nem tartom őket a családomnak. * Mondja, majd elgondolkodik a kérdésen, és mélyet sóhajt, miközben a kanalat visszaejti a tálba. *
- De pont ezért nem is lesznek az igazi családom, nem? Ha igazi család lennének, akkor... odafigyeltünk volna egymásra, segítettük volna egymást, nem? Mert ezt teszi egy család, támogat, óv, és megvéd. Sose tették egyiket sem. * Ismeri el, és letör egy darabot a kenyérből, hogy a levesbe mártsa. Jóízűen nyeli le, szinte még rágni is felesleges. Olyan éhes, hogy még az emlékek se vehetik el az étvágyát. *
782. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-09-28 14:12:23
Üzenet elküldve: 2025-09-28 14:12:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
*Néhány órával ezelőtt még levetni akarta magát a szikláról a fiú, most pedig tanulna. Orvoslást, főzést. Talán annyira még sem bánik szörnyen a körülötte létezőkkel Ril, de ezt aligha írná fel pozitívumnak. Elvégre valaki folyton az útjában lesz. Keserédes a tudat, de a keserűség győzedelmeskedik. Sosem kellett valakivel hosszasan osztozkodnia. Még a szótlan szürkeszeműt is képes volt majdnem elüldöznie a saját otthonából, mégis hogyan lesz majd úrrá a természetén? Kell egyáltalán? Vállára nehezedik a súly, s ha el akarja odázni a rossz érzeteit, mindig alkotásba fog. Hogy a vászon szőtt, pergamen, vagy bőr, szinte mindegy. Minden a helyére kerül, ha eszközt ragad és kiüresednek a gondolatai. Ezért is van már annyi festmény apró kikötői lakásában, hogy bárki képes lenne felbukni benne. A dicséretet nem teszi sehová: tudja, hogy ebben jó. Nem tölti el viszont ez sem örömmel, csak teszi, amit. Szerencse, hogy épp letette a bronztűt, mert a keze egy ponton biztos megremegett volna, ha akkor éri el a másik hangja, amikor épp karc nélkül használja. Hirtelenjében nem is tud megszólalni, helyette az első falatokat fogyasztja el. Ahogy befejezte rajzát, özönvízként árasztják el a gondolatok, s Samyrn szavai. Lehetne ő az első falevél. Ostoba gondolat. Hogy erre nem érdemes, még sosem zavarta. Lustán néz fel két kanalazás között. Nem tartja a kapcsolatot… talán több emlék jutott a kölyöknek, mint neki? Az övét nem orozták el büntetésül? Vagy nagyobb fenyítés, ha azzal eresztik szélnek? Egyre kevésbé tud arra gondolni, hogy semmi közük egymáshoz. Kérdések helyett, inkább maga is megoszt valamicskét magából. Talán kevésbé feltűnő, mintha vájkálna.*
- Nem te vagy a világon az egyetlen. *Bár rosszul kezdi. Nem szereti a siránkozást, de meg kell szoknia, hogy egyesek más érzelmektől csordulnak túl, mint ő. Bennük nem is okoz akkora katyvaszt, mert kinyögik. Előbb dőlne kardjába…*
- A teljes nevemet sem tudom. *Elmosolyodik, mintha valami szórakoztató történet lenne.* - Gondoskodtak róla. *Minden emléke megvan, leszámítva azt, hogy kik okították, s okozták közben a megannyi sérülést és fájdalmat. Teljes történet, hiányzó alakokkal. Rühelli a mágiát. Egyszerű fejsérülés nem okoz ilyet. Épp eleget tanult ahhoz, hogy ebben biztos lehessen.*
- Nem az igazi családod volt, vagy csak nem tartod igazi családnak? *Böki ki mégis a benne motozó kérdést. Talán még egy lépéssel közelebb viszi…*
//Füstös//
*Néhány órával ezelőtt még levetni akarta magát a szikláról a fiú, most pedig tanulna. Orvoslást, főzést. Talán annyira még sem bánik szörnyen a körülötte létezőkkel Ril, de ezt aligha írná fel pozitívumnak. Elvégre valaki folyton az útjában lesz. Keserédes a tudat, de a keserűség győzedelmeskedik. Sosem kellett valakivel hosszasan osztozkodnia. Még a szótlan szürkeszeműt is képes volt majdnem elüldöznie a saját otthonából, mégis hogyan lesz majd úrrá a természetén? Kell egyáltalán? Vállára nehezedik a súly, s ha el akarja odázni a rossz érzeteit, mindig alkotásba fog. Hogy a vászon szőtt, pergamen, vagy bőr, szinte mindegy. Minden a helyére kerül, ha eszközt ragad és kiüresednek a gondolatai. Ezért is van már annyi festmény apró kikötői lakásában, hogy bárki képes lenne felbukni benne. A dicséretet nem teszi sehová: tudja, hogy ebben jó. Nem tölti el viszont ez sem örömmel, csak teszi, amit. Szerencse, hogy épp letette a bronztűt, mert a keze egy ponton biztos megremegett volna, ha akkor éri el a másik hangja, amikor épp karc nélkül használja. Hirtelenjében nem is tud megszólalni, helyette az első falatokat fogyasztja el. Ahogy befejezte rajzát, özönvízként árasztják el a gondolatok, s Samyrn szavai. Lehetne ő az első falevél. Ostoba gondolat. Hogy erre nem érdemes, még sosem zavarta. Lustán néz fel két kanalazás között. Nem tartja a kapcsolatot… talán több emlék jutott a kölyöknek, mint neki? Az övét nem orozták el büntetésül? Vagy nagyobb fenyítés, ha azzal eresztik szélnek? Egyre kevésbé tud arra gondolni, hogy semmi közük egymáshoz. Kérdések helyett, inkább maga is megoszt valamicskét magából. Talán kevésbé feltűnő, mintha vájkálna.*
- Nem te vagy a világon az egyetlen. *Bár rosszul kezdi. Nem szereti a siránkozást, de meg kell szoknia, hogy egyesek más érzelmektől csordulnak túl, mint ő. Bennük nem is okoz akkora katyvaszt, mert kinyögik. Előbb dőlne kardjába…*
- A teljes nevemet sem tudom. *Elmosolyodik, mintha valami szórakoztató történet lenne.* - Gondoskodtak róla. *Minden emléke megvan, leszámítva azt, hogy kik okították, s okozták közben a megannyi sérülést és fájdalmat. Teljes történet, hiányzó alakokkal. Rühelli a mágiát. Egyszerű fejsérülés nem okoz ilyet. Épp eleget tanult ahhoz, hogy ebben biztos lehessen.*
- Nem az igazi családod volt, vagy csak nem tartod igazi családnak? *Böki ki mégis a benne motozó kérdést. Talán még egy lépéssel közelebb viszi…*
781. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-09-27 23:59:34
Üzenet elküldve: 2025-09-27 23:59:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
* A figyelmeztetésre bólint, és megvonja a vállát. Magától értetődőnek tűnhet a válasz, de azért kimondja hangosan is, hogy egyértelmű legyen. *
- Én pedig nem tudok, de megtanulok. Nem lehet sokkal nehezebb, mint az alkímia. * Jelenti ki, és azon gondolkodik, hogy honnan tudna szakácskönyvet lopni. Bár, ha igazán meg akarja tisztelni szállásadóját, akkor lehet jobb lenne megvenni, és nem ellopni a receptkönyvet. El is dönti magában, hogy ez lesz a legközelebbi dolog, amire gyűjteni fog.
Érdeklődve nézi, ahogy előkerül a tinta, és a felszólításnak engedelmeskedve kinyújtja karját, és hagyja, hogy dolgozni kezdjen rajta a hosszúéltű. Nem is annyira a készülő képet nézi, mert abban biztos, hogy remek lesz, számos ékes példa mutatja a nő testén, hogy érti amit művel. Inkább arcát figyeli, ami teljesen megváltozik. Ott van a nyelve hegyén, hogy megjegyezze, de nem akarja elrontani a pillanatot, és tapintatlan se szeretne lenni. Pedig ebben a pillanatban igazán gyönyörűnek látja, az este folyamán most először néz rá úgy, mint egy nőre. Gyorsan ki is veri a fejéből a gondolatokat, mert ha tényleg együtt fognak lakni, akkor az ilyesminek nem lesz helye. Nem akarja, hogy ilyen apróságon csússzon el a boldog jövője. Kényszeríti magát, hogy inkább a karjára nézzen. *
- Tetszik az üres falevél. * Bólint végül, kiszáradt torokkal. Szíve szerint a sörért nyúlna, de nem akarja megmozdítani a karját, úgyhogy marad szépen mozdulatlanul. *
- Gyönyörűen rajzolsz. * Jegyzi meg halkan, ahogy elkészül, és közel emeli a karjához a művet. Nem teljesen agyatlan, tudja, hogy ez nem a kész tetoválás, de még így is egészen elérzékenyül a látványtól. *
- Megtisztelnél, ha majd elkészítenéd ezt nekem. Lehetnél te az első üres falevél. * Mondja ki amit gondol, és gyorsan a kanálért nyúl, hogy enni kezdhessen zavarában. *
- Nem tartom a kapcsolatot a családommal. Azt hiszem, hogy sose voltak igazán a családom. Pedig szerettem volna, hogy legyen. * Suttogja maga elé két kanál leves között, de nem néz a másikra. *
//Füstös//
* A figyelmeztetésre bólint, és megvonja a vállát. Magától értetődőnek tűnhet a válasz, de azért kimondja hangosan is, hogy egyértelmű legyen. *
- Én pedig nem tudok, de megtanulok. Nem lehet sokkal nehezebb, mint az alkímia. * Jelenti ki, és azon gondolkodik, hogy honnan tudna szakácskönyvet lopni. Bár, ha igazán meg akarja tisztelni szállásadóját, akkor lehet jobb lenne megvenni, és nem ellopni a receptkönyvet. El is dönti magában, hogy ez lesz a legközelebbi dolog, amire gyűjteni fog.
Érdeklődve nézi, ahogy előkerül a tinta, és a felszólításnak engedelmeskedve kinyújtja karját, és hagyja, hogy dolgozni kezdjen rajta a hosszúéltű. Nem is annyira a készülő képet nézi, mert abban biztos, hogy remek lesz, számos ékes példa mutatja a nő testén, hogy érti amit művel. Inkább arcát figyeli, ami teljesen megváltozik. Ott van a nyelve hegyén, hogy megjegyezze, de nem akarja elrontani a pillanatot, és tapintatlan se szeretne lenni. Pedig ebben a pillanatban igazán gyönyörűnek látja, az este folyamán most először néz rá úgy, mint egy nőre. Gyorsan ki is veri a fejéből a gondolatokat, mert ha tényleg együtt fognak lakni, akkor az ilyesminek nem lesz helye. Nem akarja, hogy ilyen apróságon csússzon el a boldog jövője. Kényszeríti magát, hogy inkább a karjára nézzen. *
- Tetszik az üres falevél. * Bólint végül, kiszáradt torokkal. Szíve szerint a sörért nyúlna, de nem akarja megmozdítani a karját, úgyhogy marad szépen mozdulatlanul. *
- Gyönyörűen rajzolsz. * Jegyzi meg halkan, ahogy elkészül, és közel emeli a karjához a művet. Nem teljesen agyatlan, tudja, hogy ez nem a kész tetoválás, de még így is egészen elérzékenyül a látványtól. *
- Megtisztelnél, ha majd elkészítenéd ezt nekem. Lehetnél te az első üres falevél. * Mondja ki amit gondol, és gyorsan a kanálért nyúl, hogy enni kezdhessen zavarában. *
- Nem tartom a kapcsolatot a családommal. Azt hiszem, hogy sose voltak igazán a családom. Pedig szerettem volna, hogy legyen. * Suttogja maga elé két kanál leves között, de nem néz a másikra. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 891-910