//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*Nem igazán tudja, mi járhat a nő fejében, ha pedig csak sejtené, hogy az ő szavai is hasonló állapotot idéztek elő, mint amazé benne, bizonyára jót nevetnének, aztán lehuppannának egymással szemben az asztalhoz és csendben bámulnának a semmibe. Mert az se segítene semmit. Bár talán akkor már kezdhetnének tiszta lappal is, mert egy ilyen nappal a hátuk mögött, igazán senki sem okolható azért, ha elvesztette már régen a fonalat.
Aztán végre kap olyan választ is, amit a saját kis szótárából is sikerül értelmezni és csak reménykedik benne, hogy az a nőnél is csak pont ugyan annyit jelent, semmi mondat mögé bújtatott jelentése nincs. Talán ebben a helyzetben a visszakérdés lenne a legrosszabb, amit tehetne, így ezt el is hagyja. ~Biztos? ~ *
-Akkor rendben.* Nyugtázza kicsit megkönnyebbülve. Aztán érkezik egy igen érdekes megfigyelés, valahogy érezte, hogy ilyen általános következtetés lesz a dologból. Ezen csak kényszerűen felnevet.*
-Tudod kislány, lehet, hogy ez meglepő lesz, de más férfiak ismerkedési szokásait nem igazán ismerem. Őszintén bevallóm, nem is akarom. Csak a sajátomról tudok nyilatkozni. *Szabadkozik. Aztán mindjárt beugrik neki egy kép, ahogy a lealjasodott tengerészek, már kapatosan csapkodják a felszolgáló lányok fenekét, meg markolásszák. ~Ő biztos nem erre gondolt. ~ Hessegeti el azonnal a képet, még említés szintén se lenne mersze felhozni.*
-Kislány, azt mondd meg nekem, szerinted melyik kezemmel tudnám tapperolni a nőket, miközben a lanton játszom? *Lép hátrébb és állítja be magát az odaképzelt hangszerhez, összerándult szemöldökkel. Mert, hogy ez a kép a legáltalánosabb róla, ekkor épp nem lóg a keze a koszos edényekbe, vagy hordja befelé a zsák lisztet a kamrába, esetleg cipeli ki a lovaknak a jól megérdemelt napi jussukat az istállóba. Viszont ez a kölcsönös vonzalom meg a „csak arra tudunk gondolni” ismételt felbukkanása előcsalja belőle a kíváncsiságot és, ha a nő nem hajol el, akkor becsukott szemmel odatámasztja a homlokát az övéhez.*
-És te? Most mire tudsz csak gondolni? *Húzza a száját egy hiénamosolyra, bár ezt a lány nem láthatja, a közelsége miatt, de a hangjából egyértelműek kicseng.*
-Nem. A gondolatolvasás még most sem megy. *Állapítja meg szomorúan, de nem veszi el a fejét.*
-Mesélj! *Sürgeti meg, hiszen, ha ő nem lát a fejébe, akkor mindent, amit gondol, csak úgy tudhat meg, ha elmondja neki.*
-Hogy nem kölcsönös? *Érzi, hogy megint jönnek majd a nagy szavak, amiket mind a ketten máshogy értelmeznek, így ezt most csak elereszti, hagy nyomja el a csend, magában.*
-Mit meséljek? *Sóhajt, mert itt valamit most neki kéne mondania. ~Hát itt is pont ugyan ott van a lyuk a nőkön, mint odaát, de csak szerintem. Áh! Ezt mégse mondhatom. ~ Húzódik el a másiktól, hogy a szemébe nézhessen, bár a vigyor csak nem akar lelohadni az arcáról, ami az iménti perverz gondolattól rászáradt.*
-Khm… tehát, csak azt akartam mondani, hogy ne legyél már ilyen szomorú. *Fogja meg a másik kezét és úgy fordítja, hogy lássa a tenyerét.*
-Nem szeretem az ilyet, a végén még visszalöksz a lázba, aztán még két napig ápolgathatsz, így a nyakadon ragadok. Ezt akarod? *Kérdi komolytalan hangvételben. Ő nyilván örülne neki és, az előbbi maszlagból valahogy úgy vette ki, hogy a vörös is.*
-Mit szólnál, ha inkább jósolnék a tenyeredből? De előtte hozok bort lentről. Rendben? *Néz a másikra, úgy érzi, talán egy kis bor sokat segítene a mostani hangulatán. ~Túl sokat gondolkodik, mint a legtöbb nő. ~ Nem mintha valami nagy jóstehetség lenne, de ez a legtöbb esetben nem vall kudarcot, bár van egy olyan sejtése, hogy Yeza a végén még megorrol rá miatta. De őszintén örülne, ha végre ki tudná szakítani, talán fizikailag is ebből az állapotból, mert őt hot ziher, hogy nyomasztja.*