Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 97 (1921. - 1940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1940. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-06 17:50:39
Üzenet elküldve: 2016-05-06 17:50:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az álommal együtt látszólagos nyugalom is ereszkedik Isuriira és ahogy a szelíden szusszanó nőt elnézi, Khan szeretné hinni: legalább egy kis részben szerepet játszott abban, hogy így történt.*
- Majd el. *Hagyja rá mosolyogva most már a dolgot, elkapkodni nem érdemes a Thargodarral szemben semmit, hiszen kerek egy hatába került, hogy egyáltalán érdemi szót váltsanak. Az ugrás természetesen hirtelen nőtt nagyot azzal, hogy a hetediken (ha a szónak nem is a klasszikus értelmében véve) ágyába fogadta a szemkötős zsoldost.
Az ébren maradottat is utoléri aztán a fáradtság és Isuriit követően ő is visszahajtja fejét a párnára, a nőé mellé. S habár álma pihentető, nem tart túl hosszan: a másnap reggele már korai órán ébren találja a rókaábrázatút, az asztalnál ülve. Nem húzott magára egyebet csak a nadrágját, combján keresztbe fektetve a mesterkardot tartja. Ébredése után a nő rájöhet, hogy annál sokkal többet is tett Khan, minthogy kikelt mellőle a dunnákból: holmiját is áthozta ebbe a helyiségbe, máshonnét aligha szerezhetett eszközöket ahhoz, hogy lekezelje a kardját. Az olajos kendővel ugyanolyan kitartóan simít végig a penge felületén, mint tegnap Isurii testén, karján és arcán.
Tett azonban mást is ezen kívül: a hegek színes mintáját felvonultató zsoldostest előtt, az asztalon reggeli várakozik, komoly ellenérzéseket keltve és kérdéseket hozva a felszínre annak kapcsán, hogy ha minderre (meggyőződése szerint) képes észrevétlenül, minek volt köszönhető a minapi balfékség?
Független azonban a tény bármely fentebb tárgyaltaktól, hogy a napot akkor is reggelivel érdemes indítani, ha az ember aznap éppen nem megváltani, csak túlélni akarja a világot.*
*Az álommal együtt látszólagos nyugalom is ereszkedik Isuriira és ahogy a szelíden szusszanó nőt elnézi, Khan szeretné hinni: legalább egy kis részben szerepet játszott abban, hogy így történt.*
- Majd el. *Hagyja rá mosolyogva most már a dolgot, elkapkodni nem érdemes a Thargodarral szemben semmit, hiszen kerek egy hatába került, hogy egyáltalán érdemi szót váltsanak. Az ugrás természetesen hirtelen nőtt nagyot azzal, hogy a hetediken (ha a szónak nem is a klasszikus értelmében véve) ágyába fogadta a szemkötős zsoldost.
Az ébren maradottat is utoléri aztán a fáradtság és Isuriit követően ő is visszahajtja fejét a párnára, a nőé mellé. S habár álma pihentető, nem tart túl hosszan: a másnap reggele már korai órán ébren találja a rókaábrázatút, az asztalnál ülve. Nem húzott magára egyebet csak a nadrágját, combján keresztbe fektetve a mesterkardot tartja. Ébredése után a nő rájöhet, hogy annál sokkal többet is tett Khan, minthogy kikelt mellőle a dunnákból: holmiját is áthozta ebbe a helyiségbe, máshonnét aligha szerezhetett eszközöket ahhoz, hogy lekezelje a kardját. Az olajos kendővel ugyanolyan kitartóan simít végig a penge felületén, mint tegnap Isurii testén, karján és arcán.
Tett azonban mást is ezen kívül: a hegek színes mintáját felvonultató zsoldostest előtt, az asztalon reggeli várakozik, komoly ellenérzéseket keltve és kérdéseket hozva a felszínre annak kapcsán, hogy ha minderre (meggyőződése szerint) képes észrevétlenül, minek volt köszönhető a minapi balfékség?
Független azonban a tény bármely fentebb tárgyaltaktól, hogy a napot akkor is reggelivel érdemes indítani, ha az ember aznap éppen nem megváltani, csak túlélni akarja a világot.*
1939. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-06 17:37:28
Üzenet elküldve: 2016-05-06 17:37:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Berontanak hát a fogadó, elfoglalnak egy asztalt és enni kezdenek. Legalábbis Norgen ezt teszi, Lorew meg nézheti őt. Ez is épp elég kiváltságos dolog, ugyanis elég keveseknek engedi meg ezt. De ő nem is csak néz, hanem még beszél is. Sőt, mi több: még hozzá is szól néhanapján az eredar. Már lassan olyan jó dolgokat kap, mint egy király. *
- Höhö. Szóval, aki nem az a nyamvadt kölyök, az nem is lehet soha nekroizé? * Háborodik fel. Ez így nem tetszik neki. Most akkor vagy kell szülnie egy gyereket, miközben megöl egy nekromantát, vagy szereznie egy gyereket. Az utóbbi mindenféleképpen gyorsabb és egyszerűbb megoldásnak tűnik, így nem is filozofál sokat a dolgokon. Kell egy gyerek. És pont. Ja igen, valamint egy csapda, amit egy nekromantának állít fel. Bár, ahogy tovább hallgatja Lorewet, újabb lehetőség jut eszébe, amihez meg sem kell ölni a nekromantát, egyszerűen átvenni felette az irányítást.
A csirke időközben meg is érkezik, és bár még forró, de ez most nem zavarja Norgent, egyből falatozni kezd. Közben pedig tovább hallgatja a szerzetest, hátha mond valami jót, valami értelmeset, valami... Felhasználhatót. Persze minden szava felhasználható volna, csak éppen nem feltétlenül olyan könnyen, hogy azt megérje megtenni. Vagy éppen nem is olyanról beszél, ami bármire jó lenne, csak tippelget, találgat. Mint, amikor a seregek nyomulásáról szól. Elgondolkodtató ötletek, az tény. De, ha valaki létrehoz egy élőholt sereget, az nem biztos, hogy egy felrobbant karavánpihenővel megelégszik, szóval vannak kételyei afelől, hogy így volna. Sokkal valószínűbb, hogy tényleg a városra hajt az a fura alak. *
- Én a helyükben azzal kezdeném, hogy körülveszem a várost... * Kezd bele a maga taktikájába, de aztán eszébe jut, hogy se nincsen egy seregnyi élőhalottja, se nincsen módszere körülvenni a várost. De még a fogadós is túl sokat hall. Ugyanis ő - mint azt Lorew megmondta korábban - tényleg nem alszik; még most, éjszaka is a pultnál sürög-forog, ez pedig rendkívül tragikusan hat a fogadó összképére. Ennek oka, hogy hárman vannak talán csak éberen és józanan már, közülük pedig egyedül a fogadós nem Norgen, vagy Lorew. De nem ölheti meg, mert akkor nem szolgálnák ki többé ebben a fogadóban, holott ez a csirke nem mondható rossznak.
Kicsit még gondolkodik magában a város lerohanásának módján, de aztán gondol egyet és visszatér, egy még korábbi témához. Nem felejtette el a gyerekrablós dolgot sem, de előbb érdemes volna számba venni a lehetséges variációkat, ugyanis nem akar felesleges munkát termelni saját maga részére. *
- Sajnos nem tudok olyan egyszerűen testet váltani. Az ennél bonyolultabb. Először is itt kéne hagynom ezt a testemet, aztán valami tapasztalt és megbízható mágusra bíznom a további létezésem... Megidézésem, vagy ahogy tetszik. * Legalábbis valahogy így képzeli ő el, hogy pontosan mi is a helyzet, azzal nincs egészen tisztában. *
- Szóval maradt az, hogy szerzünk egy olyan mágust, vagy pedig egy gyereket. De olyat, ami nekromágus, vagy mi. * Egyszóval kell nekik egy nekromanta, hogy sereget toborozzanak a halottakból. Meg, ha itt járunk, akkor már egy pár halott is jól jönne. *
- Mit gondolsz, hol lehet olyat találni? A te nekromágusoddal hol találkoztál? * Gyerekből lényegesen több akad, mint nekromantából, azonban pont ezért nehezebb a megfelelő gyereket megtalálni. Nekromanta-gyerekből ugyanis még annál is kevesebb van, mint amennyi nekromanta. Már, ha Norgen logikája megfelelően működik, és mindent jól értett. *
* Berontanak hát a fogadó, elfoglalnak egy asztalt és enni kezdenek. Legalábbis Norgen ezt teszi, Lorew meg nézheti őt. Ez is épp elég kiváltságos dolog, ugyanis elég keveseknek engedi meg ezt. De ő nem is csak néz, hanem még beszél is. Sőt, mi több: még hozzá is szól néhanapján az eredar. Már lassan olyan jó dolgokat kap, mint egy király. *
- Höhö. Szóval, aki nem az a nyamvadt kölyök, az nem is lehet soha nekroizé? * Háborodik fel. Ez így nem tetszik neki. Most akkor vagy kell szülnie egy gyereket, miközben megöl egy nekromantát, vagy szereznie egy gyereket. Az utóbbi mindenféleképpen gyorsabb és egyszerűbb megoldásnak tűnik, így nem is filozofál sokat a dolgokon. Kell egy gyerek. És pont. Ja igen, valamint egy csapda, amit egy nekromantának állít fel. Bár, ahogy tovább hallgatja Lorewet, újabb lehetőség jut eszébe, amihez meg sem kell ölni a nekromantát, egyszerűen átvenni felette az irányítást.
A csirke időközben meg is érkezik, és bár még forró, de ez most nem zavarja Norgent, egyből falatozni kezd. Közben pedig tovább hallgatja a szerzetest, hátha mond valami jót, valami értelmeset, valami... Felhasználhatót. Persze minden szava felhasználható volna, csak éppen nem feltétlenül olyan könnyen, hogy azt megérje megtenni. Vagy éppen nem is olyanról beszél, ami bármire jó lenne, csak tippelget, találgat. Mint, amikor a seregek nyomulásáról szól. Elgondolkodtató ötletek, az tény. De, ha valaki létrehoz egy élőholt sereget, az nem biztos, hogy egy felrobbant karavánpihenővel megelégszik, szóval vannak kételyei afelől, hogy így volna. Sokkal valószínűbb, hogy tényleg a városra hajt az a fura alak. *
- Én a helyükben azzal kezdeném, hogy körülveszem a várost... * Kezd bele a maga taktikájába, de aztán eszébe jut, hogy se nincsen egy seregnyi élőhalottja, se nincsen módszere körülvenni a várost. De még a fogadós is túl sokat hall. Ugyanis ő - mint azt Lorew megmondta korábban - tényleg nem alszik; még most, éjszaka is a pultnál sürög-forog, ez pedig rendkívül tragikusan hat a fogadó összképére. Ennek oka, hogy hárman vannak talán csak éberen és józanan már, közülük pedig egyedül a fogadós nem Norgen, vagy Lorew. De nem ölheti meg, mert akkor nem szolgálnák ki többé ebben a fogadóban, holott ez a csirke nem mondható rossznak.
Kicsit még gondolkodik magában a város lerohanásának módján, de aztán gondol egyet és visszatér, egy még korábbi témához. Nem felejtette el a gyerekrablós dolgot sem, de előbb érdemes volna számba venni a lehetséges variációkat, ugyanis nem akar felesleges munkát termelni saját maga részére. *
- Sajnos nem tudok olyan egyszerűen testet váltani. Az ennél bonyolultabb. Először is itt kéne hagynom ezt a testemet, aztán valami tapasztalt és megbízható mágusra bíznom a további létezésem... Megidézésem, vagy ahogy tetszik. * Legalábbis valahogy így képzeli ő el, hogy pontosan mi is a helyzet, azzal nincs egészen tisztában. *
- Szóval maradt az, hogy szerzünk egy olyan mágust, vagy pedig egy gyereket. De olyat, ami nekromágus, vagy mi. * Egyszóval kell nekik egy nekromanta, hogy sereget toborozzanak a halottakból. Meg, ha itt járunk, akkor már egy pár halott is jól jönne. *
- Mit gondolsz, hol lehet olyat találni? A te nekromágusoddal hol találkoztál? * Gyerekből lényegesen több akad, mint nekromantából, azonban pont ezért nehezebb a megfelelő gyereket megtalálni. Nekromanta-gyerekből ugyanis még annál is kevesebb van, mint amennyi nekromanta. Már, ha Norgen logikája megfelelően működik, és mindent jól értett. *
1938. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-06 16:43:47
Üzenet elküldve: 2016-05-06 16:43:47
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bólint egyet a visszamenetelre, majd követi Norgent, viszont az utolsó szavakra enyhén elbizonytalanodik.*
- Talán... talán az nagyon feltűnő lenne *jegyzi meg óvatosan, de többet már tényleg nem mond, csak hallgatja a további kérdéseket. Viszonylag nehezek, így kihasználja az időt, amíg a nő magához veszi az élelmet meg a bort, és választ egy szimpatikus asztalt, remélhetőleg eléggé félreeső lesz. Nem mintha itt bárki figyelne. A társaság fele részeg, a másik meg alszik vagy meghalt. Miután leültek, belevág a (sorban logikusan következő második) kérdés megválaszolásába.*
- Nos ez nem olyan egyszerű. Ezt nem lehet tanulni. Erre születni kell. Egészen pontosan van adott mennyiségű nekromanta a világon. Mikor az egyik meghal, akkor az ereje átszáll egy éppen születő gyermekbe, vagy valami ilyesmit mondott az a fura alak. Szóval az egyetlen lehetőség... na jó, valójában sok lehetőség van. De mindegyiknek az a lényege, hogy egy már létező nekromantát használsz fel. Például elfogod, és kényszeríted, hogy feltámasszon neked holtakat. Vagy átveszed az irányítást a teste felett, nem tudom, tudsz-e olyat. Mármint hogy akarsz-e olyat *nyilván tud. Egy démon miért ne tudna ilyet? Pláne azért is, mivel így a tény, hogy Lorew még mindig önálló akarattal rendelkezik, azt jelenti, hogy a nő megbízik benne. Hát van ennél vidámabb dolog? Aztán az eszébe villan még egy apróság... A fura alak utalt rá, mi több, nyíltan kimondta, hogy ezt szívesen megtenné kísérleti jelleggel, de Lorew elutasította az ajánlatot. Mert hát minek. Meg mágiát akart tőle, ő meg utál tanítani. De az új fejlemények tükrében talán hajlandó lesz még egyszer elgondolkodni a dolgon.*
- Nos... a nekromanta, akivel beszéltem, azt mondta, szívesen megfelezné velem az erejét, ha ez lehetséges. Akkor képes lennék holtak feltámasztására. Olyan... kutya-szintű lényeket alkotni. Illetve egészen pontosan egyet. És ha ez sikerülne, akkor cserébe én aranyat adnék neki, meg mágiát tanítanék neki. Holdmágiát. Fogalmam sincs róla, hogy vajon működhet-e, vagy lehetséges-e ilyesmi, de ha nekromanciáról van szó, ott nincs igazán lehetetlen. Ha még találkozom vele, akkor elbeszélgetünk erről. Mert amikor felajánlotta, akkor nem láttam értelmét a dolognak.
*Akkor másra cserélte volna el a tudását, de hát nem kell ezt elkapkodni, sokat tud ő, juthat erre is, arra is. Csak meg kell találni a módját, hogy a káposzta is jól lakjon, de a kecske is megmaradjon. A másik, első kérdés pedig...*
- Nem tudom *jegyzi meg teljes őszinteséggel* A karavánpihenő már az övék. A kikötői ostromot úgy tudom visszaverték. Már mindenki érzi, hogy a következő célpont Arthenior lesz. Legalábbis én biztos vagyok benne. De hogy sikerül-e elpusztítaniuk, vagy itt is visszaverik az ostromot, azt nem tudom. Ellenben érdeklődve várom a káoszt, ami majd a városra szabadul ezekben az órákban, napokban, vagy örökkévalóságban. Olyan szórakoztató lesz. Nos, kicsit eltértem a tárgytól, hol is tartottunk? Ja igen, a háború nincs még eldöntve, lehet kicsit vissza is vesznek a holtak, mivel a karavánpihenő már az övék. Majd meglátjuk.
*Elvégre ki tudja, hogy az egész világot akarják-e uralni? Lehetséges, hogy csak területet akartak, ahol békésen élhetnek... izé halhatnak. Akkor most még kicsit rángatják Arthenior bajuszát, aztán kiegyeznek egy döntetlenben, és boldogan élnek, amíg meg nem... izé boldogan halnak, amíg... sokáig. Egy örökkévalóságig.*
*Bólint egyet a visszamenetelre, majd követi Norgent, viszont az utolsó szavakra enyhén elbizonytalanodik.*
- Talán... talán az nagyon feltűnő lenne *jegyzi meg óvatosan, de többet már tényleg nem mond, csak hallgatja a további kérdéseket. Viszonylag nehezek, így kihasználja az időt, amíg a nő magához veszi az élelmet meg a bort, és választ egy szimpatikus asztalt, remélhetőleg eléggé félreeső lesz. Nem mintha itt bárki figyelne. A társaság fele részeg, a másik meg alszik vagy meghalt. Miután leültek, belevág a (sorban logikusan következő második) kérdés megválaszolásába.*
- Nos ez nem olyan egyszerű. Ezt nem lehet tanulni. Erre születni kell. Egészen pontosan van adott mennyiségű nekromanta a világon. Mikor az egyik meghal, akkor az ereje átszáll egy éppen születő gyermekbe, vagy valami ilyesmit mondott az a fura alak. Szóval az egyetlen lehetőség... na jó, valójában sok lehetőség van. De mindegyiknek az a lényege, hogy egy már létező nekromantát használsz fel. Például elfogod, és kényszeríted, hogy feltámasszon neked holtakat. Vagy átveszed az irányítást a teste felett, nem tudom, tudsz-e olyat. Mármint hogy akarsz-e olyat *nyilván tud. Egy démon miért ne tudna ilyet? Pláne azért is, mivel így a tény, hogy Lorew még mindig önálló akarattal rendelkezik, azt jelenti, hogy a nő megbízik benne. Hát van ennél vidámabb dolog? Aztán az eszébe villan még egy apróság... A fura alak utalt rá, mi több, nyíltan kimondta, hogy ezt szívesen megtenné kísérleti jelleggel, de Lorew elutasította az ajánlatot. Mert hát minek. Meg mágiát akart tőle, ő meg utál tanítani. De az új fejlemények tükrében talán hajlandó lesz még egyszer elgondolkodni a dolgon.*
- Nos... a nekromanta, akivel beszéltem, azt mondta, szívesen megfelezné velem az erejét, ha ez lehetséges. Akkor képes lennék holtak feltámasztására. Olyan... kutya-szintű lényeket alkotni. Illetve egészen pontosan egyet. És ha ez sikerülne, akkor cserébe én aranyat adnék neki, meg mágiát tanítanék neki. Holdmágiát. Fogalmam sincs róla, hogy vajon működhet-e, vagy lehetséges-e ilyesmi, de ha nekromanciáról van szó, ott nincs igazán lehetetlen. Ha még találkozom vele, akkor elbeszélgetünk erről. Mert amikor felajánlotta, akkor nem láttam értelmét a dolognak.
*Akkor másra cserélte volna el a tudását, de hát nem kell ezt elkapkodni, sokat tud ő, juthat erre is, arra is. Csak meg kell találni a módját, hogy a káposzta is jól lakjon, de a kecske is megmaradjon. A másik, első kérdés pedig...*
- Nem tudom *jegyzi meg teljes őszinteséggel* A karavánpihenő már az övék. A kikötői ostromot úgy tudom visszaverték. Már mindenki érzi, hogy a következő célpont Arthenior lesz. Legalábbis én biztos vagyok benne. De hogy sikerül-e elpusztítaniuk, vagy itt is visszaverik az ostromot, azt nem tudom. Ellenben érdeklődve várom a káoszt, ami majd a városra szabadul ezekben az órákban, napokban, vagy örökkévalóságban. Olyan szórakoztató lesz. Nos, kicsit eltértem a tárgytól, hol is tartottunk? Ja igen, a háború nincs még eldöntve, lehet kicsit vissza is vesznek a holtak, mivel a karavánpihenő már az övék. Majd meglátjuk.
*Elvégre ki tudja, hogy az egész világot akarják-e uralni? Lehetséges, hogy csak területet akartak, ahol békésen élhetnek... izé halhatnak. Akkor most még kicsit rángatják Arthenior bajuszát, aztán kiegyeznek egy döntetlenben, és boldogan élnek, amíg meg nem... izé boldogan halnak, amíg... sokáig. Egy örökkévalóságig.*
1937. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-06 16:18:05
Üzenet elküldve: 2016-05-06 16:18:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Ámulva hallgatja végig Lorew igen bő információáradatát. Egy kicsit talán túl bő is, de mivel ő kérdezett, így most nem látja értelmét elvenni egy életnek, a sok beszéd miatt. Meg azért sem, mert ugyebár túl sok mindenhez fog még kelleni ez a férfi... Milyen kár is, hogy ő nem tud holtakat feltámasztani. Pedig akkor bármennyiszer megölhetné Lorewet, hogy aztán feltámassza. Természetesen úgy, mint a mostani nekromanták, nem pedig úgy, mint a tudós, sem mint Lorew ismerőse (akivel amúgy Norgen is szeretne majd előbb-utóbb megismerkedni). Ugyanis egy eszetlen, parancsteljesítő testtel nem ér annyit, mint egy gondolkodó fajtával, noha az is jó lenne bizonyos szempontokból... De, ha kitalál valami kellő függeléket az értelmes halott és maga között, ami miatt annak eszébe sem jut elszökni, vagy parancsot megtagadni. Mivel megint kezd bonyolódni a helyzet, ezért egyelőre inkább félretolja a gondolatot. Ha szervez is valaha élőholt-sereget, biztos nem ő fog mindent csinálni. Szerez majd parancsnokokat, akik a csapatokat irányíthatják, és csapatokat, akiknek a parancsnokok parancsolhatnak. Ő meg majd végignézi, ahogy leigázzák a városokat az ő drága, értelmes-halottai. *
- Aham... * Elvigyorodik, mivel egyszerűen nem tud mást csinálni a sok információval.
~ Ez aztán nem semmi. Többet tud az élőhalottakról, mint az gondoltam. ~ De ezt csak nem mondhatja meg a szerzetesnek, mert még elbízza magát. Szóval valami alternatív reakció kéne, amivel se nem biztatja túlontúl a férfit, se nem lombozza le, hogy elmenjen a kedve az élettől. *
- Na jó. Menjünk vissza, bent még beszélgetünk erről. Ha valaki túl gyanakvóan figyel, azt meg megöljük. * Kacsint egyet, azzal visszaindul az épületbe, ahol remélhetőleg már várja őt a töltött csirke és az ital, amit rendelt, de már arra sem emlékszik, hogy mi volt a neve. ~ Ja tényleg, bor. ~ Jut végül eszébe. Majd megszólal, még mielőtt beérnének az ajtón. *
- Mit gondolsz, mennyi idő alatt igázzák le a városokat a mostani erők? És... öhm, mennyi idő alatt tudnék megtanulni én is olyan dolgokat, amik neked nem mentek... Hogy mondtad...? Nek... Izé. * Ez jutott még eszébe, amit azért érdemes lenne a fogadóba lépés előtt megtárgyalni. *
* Ámulva hallgatja végig Lorew igen bő információáradatát. Egy kicsit talán túl bő is, de mivel ő kérdezett, így most nem látja értelmét elvenni egy életnek, a sok beszéd miatt. Meg azért sem, mert ugyebár túl sok mindenhez fog még kelleni ez a férfi... Milyen kár is, hogy ő nem tud holtakat feltámasztani. Pedig akkor bármennyiszer megölhetné Lorewet, hogy aztán feltámassza. Természetesen úgy, mint a mostani nekromanták, nem pedig úgy, mint a tudós, sem mint Lorew ismerőse (akivel amúgy Norgen is szeretne majd előbb-utóbb megismerkedni). Ugyanis egy eszetlen, parancsteljesítő testtel nem ér annyit, mint egy gondolkodó fajtával, noha az is jó lenne bizonyos szempontokból... De, ha kitalál valami kellő függeléket az értelmes halott és maga között, ami miatt annak eszébe sem jut elszökni, vagy parancsot megtagadni. Mivel megint kezd bonyolódni a helyzet, ezért egyelőre inkább félretolja a gondolatot. Ha szervez is valaha élőholt-sereget, biztos nem ő fog mindent csinálni. Szerez majd parancsnokokat, akik a csapatokat irányíthatják, és csapatokat, akiknek a parancsnokok parancsolhatnak. Ő meg majd végignézi, ahogy leigázzák a városokat az ő drága, értelmes-halottai. *
- Aham... * Elvigyorodik, mivel egyszerűen nem tud mást csinálni a sok információval.
~ Ez aztán nem semmi. Többet tud az élőhalottakról, mint az gondoltam. ~ De ezt csak nem mondhatja meg a szerzetesnek, mert még elbízza magát. Szóval valami alternatív reakció kéne, amivel se nem biztatja túlontúl a férfit, se nem lombozza le, hogy elmenjen a kedve az élettől. *
- Na jó. Menjünk vissza, bent még beszélgetünk erről. Ha valaki túl gyanakvóan figyel, azt meg megöljük. * Kacsint egyet, azzal visszaindul az épületbe, ahol remélhetőleg már várja őt a töltött csirke és az ital, amit rendelt, de már arra sem emlékszik, hogy mi volt a neve. ~ Ja tényleg, bor. ~ Jut végül eszébe. Majd megszólal, még mielőtt beérnének az ajtón. *
- Mit gondolsz, mennyi idő alatt igázzák le a városokat a mostani erők? És... öhm, mennyi idő alatt tudnék megtanulni én is olyan dolgokat, amik neked nem mentek... Hogy mondtad...? Nek... Izé. * Ez jutott még eszébe, amit azért érdemes lenne a fogadóba lépés előtt megtárgyalni. *
1936. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-06 15:52:58
Üzenet elküldve: 2016-05-06 15:52:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hála az égnek úgy látszik, hogy az egész művelet sikeres volt, remek elterelés arról, hogy nem áll az anyagiak magaslatán. Norgen úgyis a zombikról kérdezte, és most végre megtérül az a sok erre fordított energia, amit nem is olyan régen az agyatlan városőr hagyott volna elveszni.*
- Lehet az elején kéne kezdenem. Van a világon egy rendkívül elfogadott, de még annál is jobban gyűlölt ága a mágiának, a nekromancia. Ismerek egy nekromantát, rendes alak, csak kicsit halott. De ahhoz képest jól tartja magát. Ő mesélt ezekről a dolgokról, és amilyen lendülettel, abból azt szűröm le, hogy nem valami titkosak, de mégis... Az átlagos és unalmas halandók nem fogékonyak az ilyen témákra. Ez úgy működik, hogy halottakat támasztasz fel. Olyanok lesznek neked, mint valami aranyos házikedvenc, nem beszélnek, csak engedelmeskednek. Akart is nekem mutatni egy ilyen hölgyet, de aztán nem úgy alakult. Sebaj, majd legközelebb... Ellenben ez a mostani erő, ami az élőholtak mögött áll, no ez sokkal hatalmasabb. Míg egy átlagos nekromanta képességeinek csúcsán néhány tucat élőholtat képes egyszerre uralni, addig ez a felsőbbrendű lény egész hadseregeket irányít. Valami furcsa oknál fogva a nekromanták rendje még nem hódolt be neki, vagy nem tudok róla, de hát két dudvás nem fér meg egy kocsmában, nincs is ebben semmi különös. Mármint számomra különös, de nekik biztos túl sok a büszkeségük ehhez, vagy ilyenek. Az ő bajuk. És itt érkezünk el a szakma igazi kontárjához, ahhoz a fura őrült tudóshoz, aki valahogyan életet lehelt a hullákba. De ez megint csak más volt, mint amit a mostani erő csinál. Nem hozta vissza a halottakat, csak a testüket képessé tette arra, hogy áldozatokat vadásszanak le, és tépjenek szét, vagy ilyenek. Talán csak az erő, amely a mostaniakat irányítja, megsértődött, vagy ilyenek, és azt mondta, ezek nem igazi élőholtak. És igaza volt. Mert azok valóban csak ócska másai voltak a valódiaknak. Viszont akiket ő hoz vissza, nos... Ők valóban feltámadnak. Ismerem az egyiküket, rendes alak, csak nagyon halott. Mármost ő is emlékszik a korábbi életére, arra, hogy ki volt, hogyan halt meg, és még sok apróságra. Szóval az ő halott teste nem pusztán megelevenedett, hanem visszatért beléje a lélek... vagy szellem, vagy nevezzük akárhogyan. De biztos érted a különbséget a két módszer között. Mondjuk ha csak egy nagy hadsereget akar felállítani az ember, akkor felesleges az emlékeket visszaadni, elég néhány ezer csontváz, akiket egyedül a pusztítás ösztöne vezet. De ha valami belső vagy hátsó szervezkedésre van szükség, akkor fontos, hogy az illetőnek legyen némi... agya. Esze. Szóval egy értelmes alak legyen, ehhez pedig gyakran hozzátartoznak az emlékek. Elvégre ha valaki feltámaszt, annak már muszáj engedelmeskedned, teljesen mindegy, hogy vannak-e emlékeid, vagy nincsenek. Nos, eléggé belemelegedtem a beszédbe, de azt hiszem nagyjából sikerült mindenre kitérnem. Ezt leszámítva persze van még sok apróság, de a lényeget azt hiszem elmondtam. Van esetleg még kérdésed?
*Mert ha van, akkor arra nyilván válaszolni fog, de még egyszer ennyi információt talán már nehezére esne felköhögni a témában.*
*Hála az égnek úgy látszik, hogy az egész művelet sikeres volt, remek elterelés arról, hogy nem áll az anyagiak magaslatán. Norgen úgyis a zombikról kérdezte, és most végre megtérül az a sok erre fordított energia, amit nem is olyan régen az agyatlan városőr hagyott volna elveszni.*
- Lehet az elején kéne kezdenem. Van a világon egy rendkívül elfogadott, de még annál is jobban gyűlölt ága a mágiának, a nekromancia. Ismerek egy nekromantát, rendes alak, csak kicsit halott. De ahhoz képest jól tartja magát. Ő mesélt ezekről a dolgokról, és amilyen lendülettel, abból azt szűröm le, hogy nem valami titkosak, de mégis... Az átlagos és unalmas halandók nem fogékonyak az ilyen témákra. Ez úgy működik, hogy halottakat támasztasz fel. Olyanok lesznek neked, mint valami aranyos házikedvenc, nem beszélnek, csak engedelmeskednek. Akart is nekem mutatni egy ilyen hölgyet, de aztán nem úgy alakult. Sebaj, majd legközelebb... Ellenben ez a mostani erő, ami az élőholtak mögött áll, no ez sokkal hatalmasabb. Míg egy átlagos nekromanta képességeinek csúcsán néhány tucat élőholtat képes egyszerre uralni, addig ez a felsőbbrendű lény egész hadseregeket irányít. Valami furcsa oknál fogva a nekromanták rendje még nem hódolt be neki, vagy nem tudok róla, de hát két dudvás nem fér meg egy kocsmában, nincs is ebben semmi különös. Mármint számomra különös, de nekik biztos túl sok a büszkeségük ehhez, vagy ilyenek. Az ő bajuk. És itt érkezünk el a szakma igazi kontárjához, ahhoz a fura őrült tudóshoz, aki valahogyan életet lehelt a hullákba. De ez megint csak más volt, mint amit a mostani erő csinál. Nem hozta vissza a halottakat, csak a testüket képessé tette arra, hogy áldozatokat vadásszanak le, és tépjenek szét, vagy ilyenek. Talán csak az erő, amely a mostaniakat irányítja, megsértődött, vagy ilyenek, és azt mondta, ezek nem igazi élőholtak. És igaza volt. Mert azok valóban csak ócska másai voltak a valódiaknak. Viszont akiket ő hoz vissza, nos... Ők valóban feltámadnak. Ismerem az egyiküket, rendes alak, csak nagyon halott. Mármost ő is emlékszik a korábbi életére, arra, hogy ki volt, hogyan halt meg, és még sok apróságra. Szóval az ő halott teste nem pusztán megelevenedett, hanem visszatért beléje a lélek... vagy szellem, vagy nevezzük akárhogyan. De biztos érted a különbséget a két módszer között. Mondjuk ha csak egy nagy hadsereget akar felállítani az ember, akkor felesleges az emlékeket visszaadni, elég néhány ezer csontváz, akiket egyedül a pusztítás ösztöne vezet. De ha valami belső vagy hátsó szervezkedésre van szükség, akkor fontos, hogy az illetőnek legyen némi... agya. Esze. Szóval egy értelmes alak legyen, ehhez pedig gyakran hozzátartoznak az emlékek. Elvégre ha valaki feltámaszt, annak már muszáj engedelmeskedned, teljesen mindegy, hogy vannak-e emlékeid, vagy nincsenek. Nos, eléggé belemelegedtem a beszédbe, de azt hiszem nagyjából sikerült mindenre kitérnem. Ezt leszámítva persze van még sok apróság, de a lényeget azt hiszem elmondtam. Van esetleg még kérdésed?
*Mert ha van, akkor arra nyilván válaszolni fog, de még egyszer ennyi információt talán már nehezére esne felköhögni a témában.*
1935. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-06 15:27:27
Üzenet elküldve: 2016-05-06 15:27:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* A szerzetes mégiscsak összekotor annyi pénzt, hogy meg tudja hívni Norgent egy csirkére. Az úgy pont jó lesz. Kimennek hát a fogadóból. A levegő meglepően kellemes ahhoz képest, hogy a nap már jócskán távozott a horizont felől.
Érdeklődve figyeli, ahogy Lorew - mint általában - lassan kezd beszélni, majd szépen felgyorsul, a végére már egészen összefüggően fogalmazva meg a mondanivalóját. Bár az eredar eleinte nem érti, mire akar kilyukadni a férfi, de aztán eszébe jut néhány lehetőség, így nem egyből visszaindul, hanem a kérdezősködés mellett marad. Az a csirke úgysem fél perc alatt készül el, ha minden igaz.*
- Szóval azt mondod, hogy... * Pár másodperces csend, amíg összegzi a maga fejében gondolatait, de aztán viszonylag összefüggően folytatja. *
- Hogy a szigeti vészes élőholtakat egy őrült tudós hozta létre. De a mostaniakat ki? És... Várj, ennek mi köze van akármihez is? Vagy várj. Azok a szigeti zombik idehajóztak? Vagy mi a... * Nem, ez mégsem fog összejönni. Túl keveset tud az élőhalottakról ahhoz, hogy valami értelmeset rakjon össze a hallottakból. Azért még nem adja fel, tovább töri a fejét, noha egyelőre úgy tűnik, sikertelenül. A legegyszerűbb az lesz, ha tovább kérdezősködik. *
- Mesélj még ezekről! Mindent tudni akarok.
* Tehát egyelőre nem mennek vissza a Rókalyukba. Vagy legalábbis Norgen nem. Végre sikerült valami olyat találnia Lorewnek, ami rendkívül érdekli az eredart, és amiért képes lenne ölni is (mert miért nem, ugyebár?). *
* A szerzetes mégiscsak összekotor annyi pénzt, hogy meg tudja hívni Norgent egy csirkére. Az úgy pont jó lesz. Kimennek hát a fogadóból. A levegő meglepően kellemes ahhoz képest, hogy a nap már jócskán távozott a horizont felől.
Érdeklődve figyeli, ahogy Lorew - mint általában - lassan kezd beszélni, majd szépen felgyorsul, a végére már egészen összefüggően fogalmazva meg a mondanivalóját. Bár az eredar eleinte nem érti, mire akar kilyukadni a férfi, de aztán eszébe jut néhány lehetőség, így nem egyből visszaindul, hanem a kérdezősködés mellett marad. Az a csirke úgysem fél perc alatt készül el, ha minden igaz.*
- Szóval azt mondod, hogy... * Pár másodperces csend, amíg összegzi a maga fejében gondolatait, de aztán viszonylag összefüggően folytatja. *
- Hogy a szigeti vészes élőholtakat egy őrült tudós hozta létre. De a mostaniakat ki? És... Várj, ennek mi köze van akármihez is? Vagy várj. Azok a szigeti zombik idehajóztak? Vagy mi a... * Nem, ez mégsem fog összejönni. Túl keveset tud az élőhalottakról ahhoz, hogy valami értelmeset rakjon össze a hallottakból. Azért még nem adja fel, tovább töri a fejét, noha egyelőre úgy tűnik, sikertelenül. A legegyszerűbb az lesz, ha tovább kérdezősködik. *
- Mesélj még ezekről! Mindent tudni akarok.
* Tehát egyelőre nem mennek vissza a Rókalyukba. Vagy legalábbis Norgen nem. Végre sikerült valami olyat találnia Lorewnek, ami rendkívül érdekli az eredart, és amiért képes lenne ölni is (mert miért nem, ugyebár?). *
1934. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-06 11:18:02
Üzenet elküldve: 2016-05-06 11:18:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az ég óvja meg a világot attól, hogy intelmeiket papírra vessék. A fogaskerekek egyre lassabban pörögnek odabent, ahogy Isurii is elcsendesedik.
A vadregényen hegyvidéki fürdő ígérete elég romantikus ahhoz, hogy egy pillanatra elgondolkozzon rajta, ám akad közelebb is forró víz szerencsére.*
-Majd elmúlik.
*Válaszolja vissza végül pimaszul, elengedve a korábbi eszmefuttatás komoly hangvételét, s hacsak inverz megmentője -aki akkor jön ha nem hívják- nem tartja tovább szóval, akkor csöndesen álomba szenderül mellette.*
*Az ég óvja meg a világot attól, hogy intelmeiket papírra vessék. A fogaskerekek egyre lassabban pörögnek odabent, ahogy Isurii is elcsendesedik.
A vadregényen hegyvidéki fürdő ígérete elég romantikus ahhoz, hogy egy pillanatra elgondolkozzon rajta, ám akad közelebb is forró víz szerencsére.*
-Majd elmúlik.
*Válaszolja vissza végül pimaszul, elengedve a korábbi eszmefuttatás komoly hangvételét, s hacsak inverz megmentője -aki akkor jön ha nem hívják- nem tartja tovább szóval, akkor csöndesen álomba szenderül mellette.*
1933. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-06 02:11:22
Üzenet elküldve: 2016-05-06 02:11:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Még néhány hasonló ívben megfogalmazott (és ki is mondott) gondolat, aztán a mostani és soron következő éjszakák jó néhányát azzal tölthetnék, hogy írásos formában is megörökítik az utókor számára, úgy, mint: Az Ezüstboszorkány és Rókalovag intelmei minden nem, faj és korosztály számára.
Arról egyébiránt, hogy Isurii komolyan is gondolja minden szavát az ad a Félszeműnek bizonyságot, hogy a nő nemrégiben az egész mágusakadémia vezetését ráruházta Worenthre, pedig joggal tekinthetne Synmirára úgy, mint a gyermekére. Még úgy is, hogy a Vérszövetségből való kiválásukat követően akadtak segítői, élő és működő szervezetté általa emeltetett, legalábbis a széltoló zsoldos így látja és látta mindig is, csak a néhány sornál többre rúgó párbeszédek idáig nem tartoztak legkedveltebb hagyományaik közé. Az utolsó, mindmáig emlékezetes alkalom jó néhány holdfordulóval ezelőtti napra datálódik, s akkoriban (ha nem is szöges ellentétében a mostanival) a Félszeműt másfajta ambíciók hajtották.*
- Most hogy így mondod, talán emiatt tettem le arról is, hogy saját nevemen birtokot jegyezzek idelenn délen. *Pedig ez hajtotta őt és Gabrien is Amon Ruadhra a városból. Ki akartak hasítani egy szeletet a világból és azt a magukénak tudni. És amikor visszakanyarodik a jelenhez, megint azt találja, hogy úton van, egy olyan nő mellett, aki egyszer már hívta volna, de ő nemet mondott. Az arcát eluraló mosoly annak szól, hogy most, amikor Isurii nem vágyta volna a társáságát, bezzeg a sarkában liheg, engedelmes és hűséges ebként. Ki ne érezné összezavarva magát a boszorkány helyében?
Tervei között ezúttal nem szerepel, hogy ébren akarná tartani a nőt, sőt, éppen ellenkezőleg: szinte semmiben nem változott eredeti szándéka azóta, hogy az ereszbe kapaszkodva levágódott a tetőről. Nem akadályt akar a másik álma elé gördíteni, hanem elősegíteni azzal, hogy kitartó munkával újra és újra átsimít kezével a testén. Hangjának erejét is ennek fényében fogja szelídebbre.
Nincsenek a helyzettel vagy a nővel szemben támasztott olyan elvárásai, amelyek közvetlen visszajelzésen alapulnának, önmagában annak puszta ténye is megteszi számára, hogy a hetedik éjjelen nem egy másik fa gyökerének dőlve vagy egy másik fogadó szobájának ágyában fekve pihenhet, hanem Isurii karjai által ölelve.*
- Van egy fürdőm, fent északon, ahol a szőlő már nem terem meg, mert túl sziklássá válik a vidék. Forró vizű források rekedtek meg a felszín alatt, de én kiástam egyet és mélyítettem neki egy medencét. A thargok nem létező szellemeire, rád férne, hogy kiáztasd magadból. *Már a feszültséget, ami Isu majd minden porcikájában ott szunnyad. Ha igaz, amit erről az útról feltételez Khan, akkor ennek sem a vége fog számítani, hanem amin keresztül eljutnak oda.
Mert nem fogja elhagyni a nő oldalát, amíg így nem lesz. Csókot nyom az ezüsttel keretezett homlokra, mielőtt halk dúdolásba kezdene. Az hamar egyértelmű lesz, hogy pocsék énekhangja lehet, de azzal nem is kívánná elrontani a szándékot: a maga mély zengő tónusán a dúdolása egész kellemesnek is felfogható akár.*
*Még néhány hasonló ívben megfogalmazott (és ki is mondott) gondolat, aztán a mostani és soron következő éjszakák jó néhányát azzal tölthetnék, hogy írásos formában is megörökítik az utókor számára, úgy, mint: Az Ezüstboszorkány és Rókalovag intelmei minden nem, faj és korosztály számára.
Arról egyébiránt, hogy Isurii komolyan is gondolja minden szavát az ad a Félszeműnek bizonyságot, hogy a nő nemrégiben az egész mágusakadémia vezetését ráruházta Worenthre, pedig joggal tekinthetne Synmirára úgy, mint a gyermekére. Még úgy is, hogy a Vérszövetségből való kiválásukat követően akadtak segítői, élő és működő szervezetté általa emeltetett, legalábbis a széltoló zsoldos így látja és látta mindig is, csak a néhány sornál többre rúgó párbeszédek idáig nem tartoztak legkedveltebb hagyományaik közé. Az utolsó, mindmáig emlékezetes alkalom jó néhány holdfordulóval ezelőtti napra datálódik, s akkoriban (ha nem is szöges ellentétében a mostanival) a Félszeműt másfajta ambíciók hajtották.*
- Most hogy így mondod, talán emiatt tettem le arról is, hogy saját nevemen birtokot jegyezzek idelenn délen. *Pedig ez hajtotta őt és Gabrien is Amon Ruadhra a városból. Ki akartak hasítani egy szeletet a világból és azt a magukénak tudni. És amikor visszakanyarodik a jelenhez, megint azt találja, hogy úton van, egy olyan nő mellett, aki egyszer már hívta volna, de ő nemet mondott. Az arcát eluraló mosoly annak szól, hogy most, amikor Isurii nem vágyta volna a társáságát, bezzeg a sarkában liheg, engedelmes és hűséges ebként. Ki ne érezné összezavarva magát a boszorkány helyében?
Tervei között ezúttal nem szerepel, hogy ébren akarná tartani a nőt, sőt, éppen ellenkezőleg: szinte semmiben nem változott eredeti szándéka azóta, hogy az ereszbe kapaszkodva levágódott a tetőről. Nem akadályt akar a másik álma elé gördíteni, hanem elősegíteni azzal, hogy kitartó munkával újra és újra átsimít kezével a testén. Hangjának erejét is ennek fényében fogja szelídebbre.
Nincsenek a helyzettel vagy a nővel szemben támasztott olyan elvárásai, amelyek közvetlen visszajelzésen alapulnának, önmagában annak puszta ténye is megteszi számára, hogy a hetedik éjjelen nem egy másik fa gyökerének dőlve vagy egy másik fogadó szobájának ágyában fekve pihenhet, hanem Isurii karjai által ölelve.*
- Van egy fürdőm, fent északon, ahol a szőlő már nem terem meg, mert túl sziklássá válik a vidék. Forró vizű források rekedtek meg a felszín alatt, de én kiástam egyet és mélyítettem neki egy medencét. A thargok nem létező szellemeire, rád férne, hogy kiáztasd magadból. *Már a feszültséget, ami Isu majd minden porcikájában ott szunnyad. Ha igaz, amit erről az útról feltételez Khan, akkor ennek sem a vége fog számítani, hanem amin keresztül eljutnak oda.
Mert nem fogja elhagyni a nő oldalát, amíg így nem lesz. Csókot nyom az ezüsttel keretezett homlokra, mielőtt halk dúdolásba kezdene. Az hamar egyértelmű lesz, hogy pocsék énekhangja lehet, de azzal nem is kívánná elrontani a szándékot: a maga mély zengő tónusán a dúdolása egész kellemesnek is felfogható akár.*
1932. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-06 00:03:30
Üzenet elküldve: 2016-05-06 00:03:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hunyorogva sejteti a fickóval, hogy ő sem egészen erre gondolt, bár ha szeretne a halálos mérgekből kivont gyógyírhez hasonlatos lenni akár tekinthet is magára ekként.
Értelmetlen lenne azt fejtegetni mi változott akár a Pegazus óta, hiszen mindketten tudják: rengeteg minden megváltozott, de talán leginkább ők maguk.*
-Görcsösen semmit ne akarj a jelenben tartani.
*Formálja válaszát a kérdés tükrében. Úgy fest ez egy ilyen elmélkedős nap -illetve éjszaka- lesz, de hát néha ilyen is kell.
Úgy sejti Khan csak addig szeretne a nyomában járni, amíg nem tudja hová megy, legalábbis nem lenne túl vad efféle következtetéseket levonni a akár a most zajló beszélgetésből. Függőben hagyott válaszok, több módon érthető kérdések és feleletek, melyek elvesznek a meghatározhatatlanság ködében, de pont azért látszik elhalványodni a fő szál, mert a számtalan lehetőség fényében hajszálvékony erekké szakad. Előttük is annyi út állhatna, mégsem tudja talán egyikük sem hová tartanak.*
-Persze.
*Felel az újabb kérdésre röviden és tömören, nem emelve szót Khan ujjainak játék ellen. Mint minden nő, vagy egyszerű érző lény, úgy ő is igényli a gyengéd törődést. Még akkor is, ha ennek jelét nem, vagy csak nagyon ritkán adja.*
*Hunyorogva sejteti a fickóval, hogy ő sem egészen erre gondolt, bár ha szeretne a halálos mérgekből kivont gyógyírhez hasonlatos lenni akár tekinthet is magára ekként.
Értelmetlen lenne azt fejtegetni mi változott akár a Pegazus óta, hiszen mindketten tudják: rengeteg minden megváltozott, de talán leginkább ők maguk.*
-Görcsösen semmit ne akarj a jelenben tartani.
*Formálja válaszát a kérdés tükrében. Úgy fest ez egy ilyen elmélkedős nap -illetve éjszaka- lesz, de hát néha ilyen is kell.
Úgy sejti Khan csak addig szeretne a nyomában járni, amíg nem tudja hová megy, legalábbis nem lenne túl vad efféle következtetéseket levonni a akár a most zajló beszélgetésből. Függőben hagyott válaszok, több módon érthető kérdések és feleletek, melyek elvesznek a meghatározhatatlanság ködében, de pont azért látszik elhalványodni a fő szál, mert a számtalan lehetőség fényében hajszálvékony erekké szakad. Előttük is annyi út állhatna, mégsem tudja talán egyikük sem hová tartanak.*
-Persze.
*Felel az újabb kérdésre röviden és tömören, nem emelve szót Khan ujjainak játék ellen. Mint minden nő, vagy egyszerű érző lény, úgy ő is igényli a gyengéd törődést. Még akkor is, ha ennek jelét nem, vagy csak nagyon ritkán adja.*
1931. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-05 23:42:05
Üzenet elküldve: 2016-05-05 23:42:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Hát orvosságnak sem nevezett még senki. *Sanda-gonoszan, hunyt szemmel elvigyorodik, amitől néhány ránc gyűrődik az arcára. Megjelenésén is látható módon nyomot hagyott a Kikötőben vívott csata: Argath egyik szolgája halandó években mérhető mennyiségű energiától lopta meg, amitől a Félszemű élettartama megrövidült. Legszembetűnőbb maradványa ennek az a kétujjnyi széles ősz csík, ami a halántéka felett húzódik a hajában.
Tudja, hogy aligha így értelmezendő magyarázatnak szánta a dolgot, de viszkető érzést hagyott volna maga után, ha csak úgy elmegy a lehetőség mellett érintetlenül.*
- Sok minden előbb, mint szeretnénk. *Sőt, ez még így sem teljesen helyes. Kerek úgy volna, ha azt mondja: csak azok a dolgok, amik fontosak és törődést mutatnak feléjük.
Olyan csapdát nem állít magának/maguknak, hogy felteszi a "miért éppen most" vagy "mi változott a Pegazus óta" kérdéseket, ennél dörzsöltebb róka már.*
- Azt tanácsolod hát, hogy ne ragaszkodjak túlságosan e pillanathoz se, mert az a sorsa, hogy elmúljon? *Továbbvezetetlenül szóban a dolgot is látná benne a rációt, gondolt már maga is azzal, hogy az emléket éppenséggel az is teheti széppé, hogy a pillanat amiben megszületett, elmúlt, így megőriztethetett eredeti voltában.
Fogalma sincs, hogy hová és milyen úton akar eljutni Isurii (már ha van egyáltalán célja, amerre tart jelenleg), de abban igen, hogy vele akar menni.
Nem hagy fel ujjainak le-fel járatásával a nő hajában, kedvére való játéknak találja és még a hozzábújt sem emelt ellen tiltakozóan szót vagy tettet.*
- Emlékszel még arra a télre, amikor bátyád és egy regimentnyi tharg szeme láttára "elraboltalak"? *Előrehúzza kezét, hogy a nő arcélén végigfuttassa mutatóujjának hegyét.*
- Hát orvosságnak sem nevezett még senki. *Sanda-gonoszan, hunyt szemmel elvigyorodik, amitől néhány ránc gyűrődik az arcára. Megjelenésén is látható módon nyomot hagyott a Kikötőben vívott csata: Argath egyik szolgája halandó években mérhető mennyiségű energiától lopta meg, amitől a Félszemű élettartama megrövidült. Legszembetűnőbb maradványa ennek az a kétujjnyi széles ősz csík, ami a halántéka felett húzódik a hajában.
Tudja, hogy aligha így értelmezendő magyarázatnak szánta a dolgot, de viszkető érzést hagyott volna maga után, ha csak úgy elmegy a lehetőség mellett érintetlenül.*
- Sok minden előbb, mint szeretnénk. *Sőt, ez még így sem teljesen helyes. Kerek úgy volna, ha azt mondja: csak azok a dolgok, amik fontosak és törődést mutatnak feléjük.
Olyan csapdát nem állít magának/maguknak, hogy felteszi a "miért éppen most" vagy "mi változott a Pegazus óta" kérdéseket, ennél dörzsöltebb róka már.*
- Azt tanácsolod hát, hogy ne ragaszkodjak túlságosan e pillanathoz se, mert az a sorsa, hogy elmúljon? *Továbbvezetetlenül szóban a dolgot is látná benne a rációt, gondolt már maga is azzal, hogy az emléket éppenséggel az is teheti széppé, hogy a pillanat amiben megszületett, elmúlt, így megőriztethetett eredeti voltában.
Fogalma sincs, hogy hová és milyen úton akar eljutni Isurii (már ha van egyáltalán célja, amerre tart jelenleg), de abban igen, hogy vele akar menni.
Nem hagy fel ujjainak le-fel járatásával a nő hajában, kedvére való játéknak találja és még a hozzábújt sem emelt ellen tiltakozóan szót vagy tettet.*
- Emlékszel még arra a télre, amikor bátyád és egy regimentnyi tharg szeme láttára "elraboltalak"? *Előrehúzza kezét, hogy a nő arcélén végigfuttassa mutatóujjának hegyét.*
1930. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-05 22:32:51
Üzenet elküldve: 2016-05-05 22:32:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bizonyára erősen égne az arca, ha kiviláglana kettejük közül ki mondhatná magát inkább értelmiséginek adott pillanatban, de szerencsére e titokra csak elenyészően kevés számú mágusnak van elvi eséllyel rálátása, így nem is kifejezetten aggódik a reputációja miatt.
Közelebb moccan Khanhoz és arcán mellkasához fúrja. Türelmesen kivárja a választ, jobb dolga sincs. Na meg valahol, mélyen legbelül, már letett arról hogy nyugalmasan fog eltelni ez az éjszaka. Így vagy úgy, de teljesen biztosra veszi hogy még jó ideig elszórakoztatja őt az ügyetlen eresztornász. Nem is panaszkodhatna miatta és nem is fog. Sokkal rosszabb lenne egyedül, bár talán e tény puszta valóssága a lehető legszörnyűbb.
Nem lehet egyértelműen eldönteni hogy a fáradtság, vagy az érdektelenség készteti a Khan által elhallgatott égbekiáltó közhelyek felhozását, mindenesetre megtörténik.*
-Egyszer minden elmúlik.
*Számtalan módon lehet ezt magyarázni, vagy tovább gondolni, s minthogy Khan is Isura bízta ezt korábban, a nő viszonozza a kedves gesztust neki ennyivel.*
~...mint ha lágy szellő cirógat...~
*E sort juttatja eszébe az érzés, melyet a hajába simuló ujjak keltenek. Meg sem tudná mondani már hol olvasta, de talán nem is köthető egyetlen híres, vagy kevésbé híres lanawini költő nevéhez hanem saját szerzeményeinek szerény listáját hivatott bővíteni.
Nem láthatja a sötét és a pozíció miatt sem a lovag, de a hóhajú ajkai szegletében halovány mosoly pihen.*
-Tudod... *Kezd bele a korábbiakhoz képest nagyon is komolyan mondandójába. Még fejét is elhúzza a férfi mellkasától, hogy ránézhessen.*
-Ha soha semmi nem múlna el, belerokkannánk. Olykor csak törvényszerűen bekövetkező, szükséges rossznak érződik, de gyakorta orvosság is. Csak épp az ember ezt hajlamos észre sem venni.
*Bizonyára erősen égne az arca, ha kiviláglana kettejük közül ki mondhatná magát inkább értelmiséginek adott pillanatban, de szerencsére e titokra csak elenyészően kevés számú mágusnak van elvi eséllyel rálátása, így nem is kifejezetten aggódik a reputációja miatt.
Közelebb moccan Khanhoz és arcán mellkasához fúrja. Türelmesen kivárja a választ, jobb dolga sincs. Na meg valahol, mélyen legbelül, már letett arról hogy nyugalmasan fog eltelni ez az éjszaka. Így vagy úgy, de teljesen biztosra veszi hogy még jó ideig elszórakoztatja őt az ügyetlen eresztornász. Nem is panaszkodhatna miatta és nem is fog. Sokkal rosszabb lenne egyedül, bár talán e tény puszta valóssága a lehető legszörnyűbb.
Nem lehet egyértelműen eldönteni hogy a fáradtság, vagy az érdektelenség készteti a Khan által elhallgatott égbekiáltó közhelyek felhozását, mindenesetre megtörténik.*
-Egyszer minden elmúlik.
*Számtalan módon lehet ezt magyarázni, vagy tovább gondolni, s minthogy Khan is Isura bízta ezt korábban, a nő viszonozza a kedves gesztust neki ennyivel.*
~...mint ha lágy szellő cirógat...~
*E sort juttatja eszébe az érzés, melyet a hajába simuló ujjak keltenek. Meg sem tudná mondani már hol olvasta, de talán nem is köthető egyetlen híres, vagy kevésbé híres lanawini költő nevéhez hanem saját szerzeményeinek szerény listáját hivatott bővíteni.
Nem láthatja a sötét és a pozíció miatt sem a lovag, de a hóhajú ajkai szegletében halovány mosoly pihen.*
-Tudod... *Kezd bele a korábbiakhoz képest nagyon is komolyan mondandójába. Még fejét is elhúzza a férfi mellkasától, hogy ránézhessen.*
-Ha soha semmi nem múlna el, belerokkannánk. Olykor csak törvényszerűen bekövetkező, szükséges rossznak érződik, de gyakorta orvosság is. Csak épp az ember ezt hajlamos észre sem venni.
1929. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-05 20:54:13
Üzenet elküldve: 2016-05-05 20:54:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Messze elkerülné az Isuriihoz hasonló nőket, ha jottányit is adna az olyan predikciókra, amelyek eleve elrendelésről szólnak. A csillagállások figyelői amellett törnek általában pálcát, hogy a Nagy Játszmát ugyanolyan törvényszerűségek határozzák meg, amely a halandók életét is, s hogy az egyetlen különbséget a kettő közé az a nagyságrend állítja, amit a halandó elme se befogadni, sem értelmezni nem képes, amikor az eget bámulva, annak kérdéseit akarná megválaszolni.
Khan nem ilyen. Többnyire hiányzik belőle az alázattal vegyes félelem, ami minden jóérzésű ember sajátja akkor, ha a számára ismeretlennel találkozik. Ő vagy gúnyt űz a dologból, vagy (s ez történt a Grombar után is) sürgősen nekilát módszert találni arra, hogy miképp válhat erősebbé. A mérlegelésben nem játszik szerepet, hogy Argath egy olyan létsíkról érkezett, ahol talán az anyag törvényei nem is térnek el olyan nagyon azoktól, amik az ő életüket is meghatározzák itt Lanawinen, s tán a Fekete Lovas sem volt különb, mint bárki más ezen a halandók lakta planétán, de azzal, hogy átlépett a portálon, a rá vonatkozó korlátok megszűntek létezni.
Felsóhajt, mert ugyanabba a zsákutcába jut el minden alkalommal, ahol megpróbált már különféle eszközökkel átjutni a falon. Mostanra megfáradtan, inkább a holnap problémájának, a holnap Khanjának hagyja a dolgot. Engedékenyebbnek bizonyul a nő akaratával szemben, lábaikat is összekulcsolják, bár a Félszemű habitusától talán a tűzhöz társítható jegyek állnak a legtávolabb. Ezért is kerülné a mágusnőt, ha egy csillagjós tanácsát kérné ki, hiszen a Thargodar lányt maga is mindig olyannak látta, mint a déli partokat mosó tengervizet, míg ő maga az a zefír, ami felette táncol, s hol hajómagas, haragvó hullámokká dagasztja a hangulatát, megint máskor hírét sem hallhatja, olyan csendessé válik.
A hát után egy mellkassal szolgálhat, amihez fejét hajthatja a nő, mert Khan választalan marad egy darabon a kérdést illetően, hogy mit szeretne? Ezernyi válasz adható lenne erre, némelyek olyan zsigeri egyszerűséggel és közhelyben születnének, hogy ha eddig nem, azután nagy eséllyel egy füstfelhőben tűnne el mellőle Isurii. Vagy bonyolult lánccá is fűzhetné, hogy mi minden játszik szerepet abban, hogy itt és így vannak most.*
- Hogy ne múljon el. *Belekap a kérdés előtt érintett témába, onnét oroz választ. Nem szavak formájában akarja elmondani, hogy itt van a nő számára, olyan minőségében, amiben megnyugvását lelheti. Annak ténye, hogy emellett kívánja őt úgy, ahogy férfi kívánhat nőt, sokadik rangú tényező csak. Hiába hagyta másra Synmirát, szokásokat, emlékeket és érzéseket nem lehet úgy levetni, mint egy köntöst.
Ujjait belefésüli a hóezüst hajszálak közé, magához húzza Isut. Víz és Szél nem mindig képesek ilyen nyugalmasan megmaradni egymás mellett. Így lesznek, amíg ebben biztonságot talál a helyzetben.
Benne.*
*Messze elkerülné az Isuriihoz hasonló nőket, ha jottányit is adna az olyan predikciókra, amelyek eleve elrendelésről szólnak. A csillagállások figyelői amellett törnek általában pálcát, hogy a Nagy Játszmát ugyanolyan törvényszerűségek határozzák meg, amely a halandók életét is, s hogy az egyetlen különbséget a kettő közé az a nagyságrend állítja, amit a halandó elme se befogadni, sem értelmezni nem képes, amikor az eget bámulva, annak kérdéseit akarná megválaszolni.
Khan nem ilyen. Többnyire hiányzik belőle az alázattal vegyes félelem, ami minden jóérzésű ember sajátja akkor, ha a számára ismeretlennel találkozik. Ő vagy gúnyt űz a dologból, vagy (s ez történt a Grombar után is) sürgősen nekilát módszert találni arra, hogy miképp válhat erősebbé. A mérlegelésben nem játszik szerepet, hogy Argath egy olyan létsíkról érkezett, ahol talán az anyag törvényei nem is térnek el olyan nagyon azoktól, amik az ő életüket is meghatározzák itt Lanawinen, s tán a Fekete Lovas sem volt különb, mint bárki más ezen a halandók lakta planétán, de azzal, hogy átlépett a portálon, a rá vonatkozó korlátok megszűntek létezni.
Felsóhajt, mert ugyanabba a zsákutcába jut el minden alkalommal, ahol megpróbált már különféle eszközökkel átjutni a falon. Mostanra megfáradtan, inkább a holnap problémájának, a holnap Khanjának hagyja a dolgot. Engedékenyebbnek bizonyul a nő akaratával szemben, lábaikat is összekulcsolják, bár a Félszemű habitusától talán a tűzhöz társítható jegyek állnak a legtávolabb. Ezért is kerülné a mágusnőt, ha egy csillagjós tanácsát kérné ki, hiszen a Thargodar lányt maga is mindig olyannak látta, mint a déli partokat mosó tengervizet, míg ő maga az a zefír, ami felette táncol, s hol hajómagas, haragvó hullámokká dagasztja a hangulatát, megint máskor hírét sem hallhatja, olyan csendessé válik.
A hát után egy mellkassal szolgálhat, amihez fejét hajthatja a nő, mert Khan választalan marad egy darabon a kérdést illetően, hogy mit szeretne? Ezernyi válasz adható lenne erre, némelyek olyan zsigeri egyszerűséggel és közhelyben születnének, hogy ha eddig nem, azután nagy eséllyel egy füstfelhőben tűnne el mellőle Isurii. Vagy bonyolult lánccá is fűzhetné, hogy mi minden játszik szerepet abban, hogy itt és így vannak most.*
- Hogy ne múljon el. *Belekap a kérdés előtt érintett témába, onnét oroz választ. Nem szavak formájában akarja elmondani, hogy itt van a nő számára, olyan minőségében, amiben megnyugvását lelheti. Annak ténye, hogy emellett kívánja őt úgy, ahogy férfi kívánhat nőt, sokadik rangú tényező csak. Hiába hagyta másra Synmirát, szokásokat, emlékeket és érzéseket nem lehet úgy levetni, mint egy köntöst.
Ujjait belefésüli a hóezüst hajszálak közé, magához húzza Isut. Víz és Szél nem mindig képesek ilyen nyugalmasan megmaradni egymás mellett. Így lesznek, amíg ebben biztonságot talál a helyzetben.
Benne.*
1928. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-05 14:43:37
Üzenet elküldve: 2016-05-05 14:43:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Egyáltalán nem jelent semmi gondot, hogy Albun agyáig nem jutnak el a vörös szavai, mivel a lányéból is csak úgy tudatlan repdesnek ki, el is felejti őket gyorsan valószínűleg.
A dolgoknál már csak az élet a keményebb, amit a cseléd mégis túl rövidnek talál valami okból kifolyólag. A férfi után toporog oda a pulthoz, és fáradtan motyogja oda a kocsmárosnak.*
- Ugyanazt rendelem. *Szerencsére az ért a szóból, és Rhebosse rendelkezésére bocsát egy kulcsot amellyel egy 16 aranyas Szobát (2. emelet) vehet birtokba a vörös.
Ha magánál lenne biztosan az olcsóbbikat venné ki, de jelen állapotában könnyebb csak azt kérnie, amit a férfi is. Bakot nem lőhet vele.*
- Remélem. *Somolyog ahogyan ő is éjszakai szállása felé indul lassacskán. Reméli, hogy találkoznak még és reméli azt is, hogy választ kaphat a macskakaparásra, amellyel úgymond megbízta szomszédját.
Ő is int majd fölvánszorog az emeletre s anélkül, hogy maga után bezárná az ajtót eldől az ágyon. A szomszéd szobák lakói remélhetőleg nem ébrednek fel a hajnalban felhangzó egy-két horkantásra, amelyet álmában produkál.*
*Egyáltalán nem jelent semmi gondot, hogy Albun agyáig nem jutnak el a vörös szavai, mivel a lányéból is csak úgy tudatlan repdesnek ki, el is felejti őket gyorsan valószínűleg.
A dolgoknál már csak az élet a keményebb, amit a cseléd mégis túl rövidnek talál valami okból kifolyólag. A férfi után toporog oda a pulthoz, és fáradtan motyogja oda a kocsmárosnak.*
- Ugyanazt rendelem. *Szerencsére az ért a szóból, és Rhebosse rendelkezésére bocsát egy kulcsot amellyel egy 16 aranyas Szobát (2. emelet) vehet birtokba a vörös.
Ha magánál lenne biztosan az olcsóbbikat venné ki, de jelen állapotában könnyebb csak azt kérnie, amit a férfi is. Bakot nem lőhet vele.*
- Remélem. *Somolyog ahogyan ő is éjszakai szállása felé indul lassacskán. Reméli, hogy találkoznak még és reméli azt is, hogy választ kaphat a macskakaparásra, amellyel úgymond megbízta szomszédját.
Ő is int majd fölvánszorog az emeletre s anélkül, hogy maga után bezárná az ajtót eldől az ágyon. A szomszéd szobák lakói remélhetőleg nem ébrednek fel a hajnalban felhangzó egy-két horkantásra, amelyet álmában produkál.*
1927. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-05 14:24:21
Üzenet elküldve: 2016-05-05 14:24:21
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Igyekszik felfogni, hogy mit mond a lány, de tény, hogy ez az időpont és helyzet nem alkalmas a mély társalgásokra. A rum és az álmosság lassan kezd győzedelmeskedni felette, ami egyre gyakoribb ásításokban nyilvánul meg.*
- Hát, igen, a dolgok. Azok bizony kemény *keresi a szót, mit is rakhatna ide, de nem igazán találja.*
- Dolgok. *Végül megtalálja. Nem éppen a legjobbat, de ez pontosan jelzi jelenlegi állapotát.*
- Tegyük el magunkat holnapra *feszíti meg utolsó erejét, amivel ébren próbál maradni. Ha elvánszorog a pultig, rendel egy Szobát (2. emelet), ahol álomra hajthatja fejét, és ki is pengeti érte a 16 aranyat.
Egy intés Rhebossénak.*
- Még találkozunk. Hozok neked hírt.
*A feladatot nem feledte el. Még. A levél pedig jó biztosíték arra, hogy ez később is így legyen.*
*Igyekszik felfogni, hogy mit mond a lány, de tény, hogy ez az időpont és helyzet nem alkalmas a mély társalgásokra. A rum és az álmosság lassan kezd győzedelmeskedni felette, ami egyre gyakoribb ásításokban nyilvánul meg.*
- Hát, igen, a dolgok. Azok bizony kemény *keresi a szót, mit is rakhatna ide, de nem igazán találja.*
- Dolgok. *Végül megtalálja. Nem éppen a legjobbat, de ez pontosan jelzi jelenlegi állapotát.*
- Tegyük el magunkat holnapra *feszíti meg utolsó erejét, amivel ébren próbál maradni. Ha elvánszorog a pultig, rendel egy Szobát (2. emelet), ahol álomra hajthatja fejét, és ki is pengeti érte a 16 aranyat.
Egy intés Rhebossénak.*
- Még találkozunk. Hozok neked hírt.
*A feladatot nem feledte el. Még. A levél pedig jó biztosíték arra, hogy ez később is így legyen.*
1926. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-05 14:04:41
Üzenet elküldve: 2016-05-05 14:04:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- De nem igazság, hogy az elfeknek például annyival több van. Nekik sem lehet több dolguk ezen a világon mint nekünk, mégsem látod őket panaszkodni.
*Ennek a legnagyobb oka valószínűleg az lehet, hogy a lány nem is büszkélkedhet elf ismerősökkel. Látatlanban könnyű irigykedni.*
- Én örülnék ha lenne még. Időm. De nem öregen, amikor már nem tudod megrágni az almát.
*Pislog nagyokat a második válaszon és rájön magától is a dolog buktatójára. Valószínűleg kezd józanodni.*
- Elveszett. *Mosolyog bágyadtan. Ami egyszer elveszett, azt talán tényleg jobb elengedni, hogy helyt adjunk az újaknak.*
- Dolgokat. Amik megtörténtek. *Micsoda hülye kérdés! Annyira azért nem józan még a lány, hogy értelmes választ adjon és már érzi, hogy menten itt fog elaludni ha nem tesz valamit. Akkor meg valaki megkaparintja a széndarabot és bajszot rajzol rá, neki meg szégyenszemre bajszosan kell visszamennie a városba.*
- Remélem, van még szabad ágy ebben a. Kuplerájban.
- De nem igazság, hogy az elfeknek például annyival több van. Nekik sem lehet több dolguk ezen a világon mint nekünk, mégsem látod őket panaszkodni.
*Ennek a legnagyobb oka valószínűleg az lehet, hogy a lány nem is büszkélkedhet elf ismerősökkel. Látatlanban könnyű irigykedni.*
- Én örülnék ha lenne még. Időm. De nem öregen, amikor már nem tudod megrágni az almát.
*Pislog nagyokat a második válaszon és rájön magától is a dolog buktatójára. Valószínűleg kezd józanodni.*
- Elveszett. *Mosolyog bágyadtan. Ami egyszer elveszett, azt talán tényleg jobb elengedni, hogy helyt adjunk az újaknak.*
- Dolgokat. Amik megtörténtek. *Micsoda hülye kérdés! Annyira azért nem józan még a lány, hogy értelmes választ adjon és már érzi, hogy menten itt fog elaludni ha nem tesz valamit. Akkor meg valaki megkaparintja a széndarabot és bajszot rajzol rá, neki meg szégyenszemre bajszosan kell visszamennie a városba.*
- Remélem, van még szabad ágy ebben a. Kuplerájban.
1925. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-05 00:56:42
Üzenet elküldve: 2016-05-05 00:56:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nos igen, úgy fest, Norgen sokkal inkább áll az anyagi javak magaslatán, mint a szerzetes, ezen okból kifolyólag már rendelt is némi italt. A szerzetes ennek örömére gyorsan átnézi a teljes szütyőjét, mert hát olyan mégsem lehetséges, hogy mindössze néhány arany legyen nála. Az erszényének tartalma nagyjából-egészéből annyi, ezt elfogadta, és azóta is együtt él a tudattal, ezzel szemben amint hozzákurkássza az érthetetlen okból ide-odakeveredett kósza érméket, örvendetes dologra lesz figyelmes. Így még az utolsó pillanatok egyikét felhasználja, hogy a csirkét, amiben korábban megegyeztek (esküdne rá, hogy megegyeztek benne) a rendeléshez csapja.*
- És még egy 8 aranyas Töltött csibét is, ha lehet *ennél csirkébbet nem talált, és a célnak talán tökéletesen meg is felel, közben pedig nagyvonalúan a pultra helyezi a fizetséget. Számít az, hogy ez volt minden pénze? Ugyan dehogy. Ennek nem kell kiderülnie. Most szépen kimennek, Lorew bevallja, hogy nincs pénze, aztán visszajönnek, Norgen elfogyaszthatja az ételt, és soha nem derül ki, hogy Lorewnek nincs pénze. Valamiért furcsának érzi a dolgot... Az a kellemetlen érzés, mintha valahol hibázott volna az emberfia, de az isteneknek se tudja megmondani, hogy hol. Mindegy, rossz érzés csupán, egyszerűen nem kell vele foglalkozni. Egészen addig el is hessegeti a kételyeket, amíg ki nem érnek, és a démon fel nem szólítja rá, hogy öntse ki szíve nyűgjeit.*
- Nos, arról lenne szó... *azért még körbepillant, hogy nincsenek-e fültanúk, közben pedig erőteljesen dolgoztatja az agyát, hogy vajon mi a franccal is kéne kitölteni a kínos vallomás pillanatait. Valami nagy titkot kell tálalni, és ugyebár a zombikról. Vagy a csirkékről, de ez utóbbinak kisebb esélyét látja. Esetleg kombinálni a kettőt, és zombicsirkékről beszélni? Nem, az már túlzottan nagy információértékkel bírna.*
- Történt a közelmúltban néhány dolog, ami talán nem annyira nyilvános, hogy az átlagember fülének legyen való. Csak a magamfajták tudnak róla, akik a templomban élik le a fél életüket. Az egészet *ez persze nem igaz, de Lorew szentül hiszi, hogy ő különleges, mert tud róla. Valójában a többség simán elfelejtette már régen* Az persze merőben más volt, mint a mostani jelenség, így talán nincs is köze hozzá, de mégis... nem árt, ha mindenről tudsz. Ugyebár nem is olyan régen, néhány éve fordult elő valami szigeten, hogy a hullák megelevenedtek. Az persze nem nekromancia volt, sokkal inkább valami ügyetlen tudós rosszul elsült kísérlete, de a végeredmény ugyanaz. A holtak feléledtek, és rátámadtak azokra, akik a szigetre tévedtek. Elvileg az egész szigetet letörölték a térképről, ezzel pedig biztosították, hogy bármi történt is, az ott maradjon, illetve eltűnjön örökre. Viszont lehetséges, hogy az egésznek ez volt az első darabkája, hogy ezek az események késztették mozgásra az erőt, ami a mostani események mögött áll. Hát nagyjából ennyi. Ha különösebben ehhez a témához kapcsolódó kérdésed nincs, akkor a többit már odabent is megtárgyalhatjuk, amíg elfogyasztod az ételedet. Mert hát a csibe egyértelműen a tiéd.
*A szerzetes a maga részéről már korábban említette, hogy úgysem eszik, az más kérdés, hogy bizonyos kézzel fogható gátjai is vannak most a tevékenységnek, úgy, mint az arany. Jobban mondva annak hiánya, ami bár kevésbé megfogható, de attól még kőkemény tény.*
*Nos igen, úgy fest, Norgen sokkal inkább áll az anyagi javak magaslatán, mint a szerzetes, ezen okból kifolyólag már rendelt is némi italt. A szerzetes ennek örömére gyorsan átnézi a teljes szütyőjét, mert hát olyan mégsem lehetséges, hogy mindössze néhány arany legyen nála. Az erszényének tartalma nagyjából-egészéből annyi, ezt elfogadta, és azóta is együtt él a tudattal, ezzel szemben amint hozzákurkássza az érthetetlen okból ide-odakeveredett kósza érméket, örvendetes dologra lesz figyelmes. Így még az utolsó pillanatok egyikét felhasználja, hogy a csirkét, amiben korábban megegyeztek (esküdne rá, hogy megegyeztek benne) a rendeléshez csapja.*
- És még egy 8 aranyas Töltött csibét is,
ha lehet *ennél csirkébbet nem talált, és a célnak talán tökéletesen meg is felel, közben pedig nagyvonalúan a pultra helyezi a fizetséget. Számít az, hogy ez volt minden pénze? Ugyan dehogy. Ennek nem kell kiderülnie. Most szépen kimennek, Lorew bevallja, hogy nincs pénze, aztán visszajönnek, Norgen elfogyaszthatja az ételt, és soha nem derül ki, hogy Lorewnek nincs pénze. Valamiért furcsának érzi a dolgot... Az a kellemetlen érzés, mintha valahol hibázott volna az emberfia, de az isteneknek se tudja megmondani, hogy hol. Mindegy, rossz érzés csupán, egyszerűen nem kell vele foglalkozni. Egészen addig el is hessegeti a kételyeket, amíg ki nem érnek, és a démon fel nem szólítja rá, hogy öntse ki szíve nyűgjeit.*- Nos, arról lenne szó... *azért még körbepillant, hogy nincsenek-e fültanúk, közben pedig erőteljesen dolgoztatja az agyát, hogy vajon mi a franccal is kéne kitölteni a kínos vallomás pillanatait. Valami nagy titkot kell tálalni, és ugyebár a zombikról. Vagy a csirkékről, de ez utóbbinak kisebb esélyét látja. Esetleg kombinálni a kettőt, és zombicsirkékről beszélni? Nem, az már túlzottan nagy információértékkel bírna.*
- Történt a közelmúltban néhány dolog, ami talán nem annyira nyilvános, hogy az átlagember fülének legyen való. Csak a magamfajták tudnak róla, akik a templomban élik le a fél életüket. Az egészet *ez persze nem igaz, de Lorew szentül hiszi, hogy ő különleges, mert tud róla. Valójában a többség simán elfelejtette már régen* Az persze merőben más volt, mint a mostani jelenség, így talán nincs is köze hozzá, de mégis... nem árt, ha mindenről tudsz. Ugyebár nem is olyan régen, néhány éve fordult elő valami szigeten, hogy a hullák megelevenedtek. Az persze nem nekromancia volt, sokkal inkább valami ügyetlen tudós rosszul elsült kísérlete, de a végeredmény ugyanaz. A holtak feléledtek, és rátámadtak azokra, akik a szigetre tévedtek. Elvileg az egész szigetet letörölték a térképről, ezzel pedig biztosították, hogy bármi történt is, az ott maradjon, illetve eltűnjön örökre. Viszont lehetséges, hogy az egésznek ez volt az első darabkája, hogy ezek az események késztették mozgásra az erőt, ami a mostani események mögött áll. Hát nagyjából ennyi. Ha különösebben ehhez a témához kapcsolódó kérdésed nincs, akkor a többit már odabent is megtárgyalhatjuk, amíg elfogyasztod az ételedet. Mert hát a csibe egyértelműen a tiéd.
*A szerzetes a maga részéről már korábban említette, hogy úgysem eszik, az más kérdés, hogy bizonyos kézzel fogható gátjai is vannak most a tevékenységnek, úgy, mint az arany. Jobban mondva annak hiánya, ami bár kevésbé megfogható, de attól még kőkemény tény.*
1924. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-04 22:34:16
Üzenet elküldve: 2016-05-04 22:34:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Gond nélkül Rhebosséra hagyományozná az el nem fogyasztott sütiadagjait. Ez esetben jó sokat nem enne meg, úgy még nagyobb lenne az öröm.*
- Időnk éppenséggel így is van. És csak egészen ritkán tudjuk kihasználni.
*Kissé morózusnak tűnhet, de tökéletesen elégedett azzal, hogy várhatóan mennyi adatik meg neki.*
- Viszont egyedül az számít, te hogyan érzel. Amíg érdekel a világ, és jól tudod benne eltölteni az időd, nem lehet gond.
*Hogy kire gondol? Jelenleg még senkire, de minden bizonnyal eljön majd az az idő is.*
- Régvolt rokonokra? Elvesztett szerelemre?
*Értük talán igen.*
- Mit akadályoznál meg? *húzza fel a szemöldökét. Egy ilyen alkalmat sokféle dologra fel lehet használni. Jóra, rosszra egyaránt. Ő maga is lassan a fülén át veszi a levegőt.*
*Gond nélkül Rhebosséra hagyományozná az el nem fogyasztott sütiadagjait. Ez esetben jó sokat nem enne meg, úgy még nagyobb lenne az öröm.*
- Időnk éppenséggel így is van. És csak egészen ritkán tudjuk kihasználni.
*Kissé morózusnak tűnhet, de tökéletesen elégedett azzal, hogy várhatóan mennyi adatik meg neki.*
- Viszont egyedül az számít, te hogyan érzel. Amíg érdekel a világ, és jól tudod benne eltölteni az időd, nem lehet gond.
*Hogy kire gondol? Jelenleg még senkire, de minden bizonnyal eljön majd az az idő is.*
- Régvolt rokonokra? Elvesztett szerelemre?
*Értük talán igen.*
- Mit akadályoznál meg? *húzza fel a szemöldökét. Egy ilyen alkalmat sokféle dologra fel lehet használni. Jóra, rosszra egyaránt. Ő maga is lassan a fülén át veszi a levegőt.*
1923. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-04 21:51:35
Üzenet elküldve: 2016-05-04 21:51:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Keze fürgén csusszan Khan oldalára, hogy magához ölelje őt miután megtalálta saját helyét mellette az ágyban. Ha tudja ujjait bele is fűzi a kézfejét megcirógató mancsba.
Képesnek kell lennie arra, hogy megbarátkozzon a szokott helyről való kitúrással és az ágyban alvás idegen koncepciójával ha ilyen előnyös kompromisszumot kínál fel a sors cserébe.*
-Melegítsd meg.
*Dörmögi vissza a lovagnak anélkül, hogy önérzeti kérdést csinálna a puszta ténymegállapításból. Lábfeje valóban olyan hideg, hogy szinte már süt, de mit lehet tenni ha az ember lányát kiugrasztják az ágyból és épp nincs a hálóruhájába rejtve az otthoni prémes papucs?
Kicsit összébb húzza magát, hogy jobban odabújhasson alkalmi ágy- és lábmelegítőjéhez, fejét lehajtva homlokát a harcos erős hátához érinti, szabad kezét pedig maga elé gyűri. Így pihen békésen.
Illetve pihenne, de nyugalma csak addig tart, míg a túlontúl éber és élénk férfi újra meg nem mozdul. Pedig felőle aztán a végtelenségig járathatta volna az agyát, szinte bármin. Nem szólt hozzá, sőt egyéb aljas módon sem provokálta, érthetetlen hát ez a nagy buzgalom.*
-Majd elmúlik.
*Felel sztoikus nyugalommal, szemét fel sem nyitva. Kis gubójából nem mozdul ki, de különösebb akadálya nincs annak hogy csókot lopjon tőle a másik. Puha ajkai finoman tapadnak a tolvajhoz, ugyanakkor nem nagyon mutatja jelét annak hogy vágyna többre, vagy másra. Kicsit ficereg, hogy alkalmazkodni tudjon az új helyzethez, keze Khan kezét keresi.*
-Mit szeretnél?
*Teszi fel végül a végtelenül egyszerű kérdést egy halk sóhaj kíséretében. Visszadobhatta volna a korábbi "Miért?"-et, de nem volt miért. Jobb szereti a konkrét válaszokat, ellenkező esetben hamar türelmét veszti.*
*Keze fürgén csusszan Khan oldalára, hogy magához ölelje őt miután megtalálta saját helyét mellette az ágyban. Ha tudja ujjait bele is fűzi a kézfejét megcirógató mancsba.
Képesnek kell lennie arra, hogy megbarátkozzon a szokott helyről való kitúrással és az ágyban alvás idegen koncepciójával ha ilyen előnyös kompromisszumot kínál fel a sors cserébe.*
-Melegítsd meg.
*Dörmögi vissza a lovagnak anélkül, hogy önérzeti kérdést csinálna a puszta ténymegállapításból. Lábfeje valóban olyan hideg, hogy szinte már süt, de mit lehet tenni ha az ember lányát kiugrasztják az ágyból és épp nincs a hálóruhájába rejtve az otthoni prémes papucs?
Kicsit összébb húzza magát, hogy jobban odabújhasson alkalmi ágy- és lábmelegítőjéhez, fejét lehajtva homlokát a harcos erős hátához érinti, szabad kezét pedig maga elé gyűri. Így pihen békésen.
Illetve pihenne, de nyugalma csak addig tart, míg a túlontúl éber és élénk férfi újra meg nem mozdul. Pedig felőle aztán a végtelenségig járathatta volna az agyát, szinte bármin. Nem szólt hozzá, sőt egyéb aljas módon sem provokálta, érthetetlen hát ez a nagy buzgalom.*
-Majd elmúlik.
*Felel sztoikus nyugalommal, szemét fel sem nyitva. Kis gubójából nem mozdul ki, de különösebb akadálya nincs annak hogy csókot lopjon tőle a másik. Puha ajkai finoman tapadnak a tolvajhoz, ugyanakkor nem nagyon mutatja jelét annak hogy vágyna többre, vagy másra. Kicsit ficereg, hogy alkalmazkodni tudjon az új helyzethez, keze Khan kezét keresi.*
-Mit szeretnél?
*Teszi fel végül a végtelenül egyszerű kérdést egy halk sóhaj kíséretében. Visszadobhatta volna a korábbi "Miért?"-et, de nem volt miért. Jobb szereti a konkrét válaszokat, ellenkező esetben hamar türelmét veszti.*
1922. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-04 21:16:56
Üzenet elküldve: 2016-05-04 21:16:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Előbb valószínűleg szerényen megpróbálná elutasítani, zavarban és huzakodva, de aztán kénytelen volna elfogadni Albun abbeli ajánlatát, hogy élete hátralevő részében Rhebossera hagyja süteményadagját. Ennyire önfeláldozó a cselédlány, kár, hogy valóban nem történik ilyen ajánlat.
Aközött tulajdonképpen, hogy valóban mély vagy ostoba dolgokról folyik a beszélgetés oly nagy különbség pedig úgysincs, hisz az igazán nagy igazságokra a sorok közt derül fény.*
- De hát annyi mindenre lenne időnk. *Álmodozik a lány.* Bejárhatnánk az egész világot, aztán mikor a végére érnénk. Már meg is változott és lehetne előröl kezdeni.
*Találkozni valakivel, akit elvesztettünk… Rhebosse fáradtan pillog ahogyan félig-meddig fekvő helyzetben támasztja állát az asztalon.*
- Kire gondolsz? *Elnyom egy ásítást, már nem az érdektelenség ütközik ki rajta, hanem a nyomottságtól tátog nagyokat.*
- Én szívesen visszamennék. Újraélni dolgokat. Vagy megakadályozni. *Nyomja föl magát anélkül, hogy a férfi szemébe nézne.*
*Előbb valószínűleg szerényen megpróbálná elutasítani, zavarban és huzakodva, de aztán kénytelen volna elfogadni Albun abbeli ajánlatát, hogy élete hátralevő részében Rhebossera hagyja süteményadagját. Ennyire önfeláldozó a cselédlány, kár, hogy valóban nem történik ilyen ajánlat.
Aközött tulajdonképpen, hogy valóban mély vagy ostoba dolgokról folyik a beszélgetés oly nagy különbség pedig úgysincs, hisz az igazán nagy igazságokra a sorok közt derül fény.*
- De hát annyi mindenre lenne időnk. *Álmodozik a lány.* Bejárhatnánk az egész világot, aztán mikor a végére érnénk. Már meg is változott és lehetne előröl kezdeni.
*Találkozni valakivel, akit elvesztettünk… Rhebosse fáradtan pillog ahogyan félig-meddig fekvő helyzetben támasztja állát az asztalon.*
- Kire gondolsz? *Elnyom egy ásítást, már nem az érdektelenség ütközik ki rajta, hanem a nyomottságtól tátog nagyokat.*
- Én szívesen visszamennék. Újraélni dolgokat. Vagy megakadályozni. *Nyomja föl magát anélkül, hogy a férfi szemébe nézne.*
1921. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-03 22:17:09
Üzenet elküldve: 2016-05-03 22:17:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A sütemény sosem tartozott a kedvencei közé. Finomnak finom, ha éppen van kéznél, akkor szívesen meg is eszi, de ennyi. Vígan megvolna akkor is, ha huzamosabb ideig nem kapna belőle. Rhebossenak persze ideális társa lehetne e téren, mert nem jelentene rá fenyegetést.
Valóban, kezdenek átmenni - vagy visszajózanodni? - élet értelméről beszélgetős részegbe. Olyan, rövid időszakok ezek, amikor rendkívül mély, vagy éppen rendkívül ostoba dolgokról lehet szót váltani. Persze megvan az az áldás az egészen, hogy utóbbi esetben is azt hiszik a felek, hogy az első esetről van szó. Másnap meg már úgyis alig emlékeznek valamire.*
- Az örökkévalóság borzasztó unalmas lehet. És legfőképp nagyon sokáig tart *vonja meg a vállát. Egyedül a szerelemmel kapcsolatban tudna engedékeny lenni e téren.*
~ Időt visszaforgatni? Nofene ~.
- Nem is tudom. Visszamenni oda, ahová már jártam? Amit már megéltem egyszer? Nem tudom, volna-e hozzá kedvem. Hacsak azért nem, hogy találkozzam valakivel, akit elvesztettem.
*Velük sem huzamosabb ideig, hiszen az az élet rendje, hogy egyszer elmúljék. Viszont az a fajta nyugodt bölcsesség, ami onnan volna nyerhető, igencsak hiányzik.*
- Miért kérded?
*A sütemény sosem tartozott a kedvencei közé. Finomnak finom, ha éppen van kéznél, akkor szívesen meg is eszi, de ennyi. Vígan megvolna akkor is, ha huzamosabb ideig nem kapna belőle. Rhebossenak persze ideális társa lehetne e téren, mert nem jelentene rá fenyegetést.
Valóban, kezdenek átmenni - vagy visszajózanodni? - élet értelméről beszélgetős részegbe. Olyan, rövid időszakok ezek, amikor rendkívül mély, vagy éppen rendkívül ostoba dolgokról lehet szót váltani. Persze megvan az az áldás az egészen, hogy utóbbi esetben is azt hiszik a felek, hogy az első esetről van szó. Másnap meg már úgyis alig emlékeznek valamire.*
- Az örökkévalóság borzasztó unalmas lehet. És legfőképp nagyon sokáig tart *vonja meg a vállát. Egyedül a szerelemmel kapcsolatban tudna engedékeny lenni e téren.*
~ Időt visszaforgatni? Nofene ~.
- Nem is tudom. Visszamenni oda, ahová már jártam? Amit már megéltem egyszer? Nem tudom, volna-e hozzá kedvem. Hacsak azért nem, hogy találkozzam valakivel, akit elvesztettem.
*Velük sem huzamosabb ideig, hiszen az az élet rendje, hogy egyszer elmúljék. Viszont az a fajta nyugodt bölcsesség, ami onnan volna nyerhető, igencsak hiányzik.*
- Miért kérded?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3800-3819