//Második szál//
//Hattyak és Fattyak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Zárás jellegű minimonológ//
*Ezek után Int ne várja azt, hogy hagyja neki, hogy magához húzza. Vyl eltávolodik az ajtó felé, könnyeit visszatartva. Egyáltalán nem akar sírni, hiszen neki azt tanították, hogy az a gyengeség jele, s ő, főként most, ez előtt a mocsadék kalóz előtt nem akar sírni. Gondolta, hogy nem lesz könnyű a búcsú, de nem erre a formára számított. Vele senki nem beszélhet így, nem nézhetik le, ez volt az eredeti ok, ami miatt elhagyta apja kastélyát, s amire a Kikötőben is reménykedett választ találni, úgy néz ki, sikertelenül. Az Aranyfattyúban kezd tudatosulni, hogy a világ kegyetlen és senkiben nem bízhat meg, támaszkodni meg még annál is jobban nem támaszkodhat az emberekre, elfekre és minden egyéb fajra sem. Hanyag eleganciával fogja meg a kilincset, s nyitja ki résnyire az ajtót. Hangja hideg, eddig ismeretlen arcát mutatja a kalóznak.*
-Nem egy útszéli kurva vagyok, akivel kefélhetsz, aztán így beszélsz. Mocsadék vagy te is, Int, egy utolsó mocsok kalóz. Behálózod az ártatlant a szép dumáddal, aztán akció után eldobod. A farkadon kívül meg egy használható tulajdonságod sincsen, lelkileg épp olyan üres vagy, mint amilyen a csókod is. Kissé azért meglepődtem, hogy ilyen volt az első szeretkezésem, mert a cselédlány izgalmasabbakat mesélt a lovászról, meg bevallom, én is jóval többre számítottam tőled, de elfogadom ezt is. Viszlát, Intath, remélem soha többé nem foglak látni! *Elhatározta, hogy a saját talpára fog állni, ebben pedig senki, soha többet nem tántoríthatja meg. Ha túléli a ma estét és apja büntetését, akkor a szökésen fog gondolkozni. Vyl átformálódott, a hattyú fattyúvá vált.*