Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 57 (1121. - 1140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1140. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-03-01 21:27:40
Üzenet elküldve: 2015-03-01 21:27:40
ÚJ
![>Asira Qatil [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1737_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Fürkésző szemek//
*Kicsit őrült szerinte a férfi, ha egy kagyló miatt ennyire ki tud kelni magából. Legalábbis majd szétrobban látszólag, a szavaival némileg igazolja is ezt. Vajon értékes lehet az a dolog, vagy személyesebb kapcsolat fűzi hozzá. gyorsan kiderül, hogy az utóbbi, bár akkor sem érti, hogy minek kell emberkedni egy kagyló miatt, ha valójában nem élet-halál kérdése az egész. Egy talizmán olyan, mint a másik, lehet találni újat, ha elveszik. Viszont mi lett volna, ha a szorgos fehérnép, mondjuk felseperi a padlót – nyilván csoda, mert napközben nem nagyon látta még itt takarítani a cselédséget -, és később zsebre teszi a keresett tárgyat. Megüti a vöröst? Lehet, hogy hamarabb bánták volna a tekegolyók, ha Kreantis úgy reagál, ahogy kell, és a korsóval megvédi magát. Na, meg itt volt ő is, aki tőrével finom motívumokat festhetett volna vérrel a férfire, de az is lehet, hogy mindkét lány idő előtt elhalálozott volna. Utána pedig ugye még sincs meg semmi, ami fontos. Ki érti a férfiakat?
Az is igaz, hogy Kgyr felvette a kesztyűt, és halványan provokálta a férfit, amit szintén nem tartott túl bölcs dolognak, de azt tudja, hogy a vörös hajú nem épp egy szerzetes lelkivilágával van megáldva. Mielőtt bármi lehetne emiatt, muszáj volt neki is beleszólnia, és a legkézenfekvőbb dolgot kérdezte meg: ismeri-e azt az idi… idegent, aki varjúval a vállán kóricál. Női választ kapott, egy visszakérdezést. Hirtelen nem tudja, hogy felnevessen vagy torkon szúrja a fickót. Végül inkább a humánusabb megoldást választja, ironizál.*
- Nem azt mondta ork, csak ezen a nyelven varjúnak hangzott. *Tárja szét a kezét, rekedtes hangjának még jól is áll az irónia, de azért kíváncsi a válaszra is. Kezd abban reménykedni, hogy ez a férfi nem a "másik, aki vele van”, mert akkor igen szuper napoknak néznek elébe. A megfigyeléshez hideg fej kell, türelem, és a mellette levőkben eddig nem vette észre ezt a készséget. Talán ha éles helyzet lesz, akkor jön elő a profizmusuk. Ebben tud reménykedni. A férfi hátranéz, Asira pillantása is arra vándorol, de nem lát senkit madárral a vállán. Pech.*
- Mivel nem hiszem, hogy tucat számra járkálnának varjúval az emberek a vállukon, elég sanszos, jó uram. *Megforgatja a szemeit, majd sóhajt egyet. Sajnos a kagylós sem találja a férfit, viszont talán közelednek az álláspontjaik.*
- Maga vele van és két embert keresnek?
*Kicsit őrült szerinte a férfi, ha egy kagyló miatt ennyire ki tud kelni magából. Legalábbis majd szétrobban látszólag, a szavaival némileg igazolja is ezt. Vajon értékes lehet az a dolog, vagy személyesebb kapcsolat fűzi hozzá. gyorsan kiderül, hogy az utóbbi, bár akkor sem érti, hogy minek kell emberkedni egy kagyló miatt, ha valójában nem élet-halál kérdése az egész. Egy talizmán olyan, mint a másik, lehet találni újat, ha elveszik. Viszont mi lett volna, ha a szorgos fehérnép, mondjuk felseperi a padlót – nyilván csoda, mert napközben nem nagyon látta még itt takarítani a cselédséget -, és később zsebre teszi a keresett tárgyat. Megüti a vöröst? Lehet, hogy hamarabb bánták volna a tekegolyók, ha Kreantis úgy reagál, ahogy kell, és a korsóval megvédi magát. Na, meg itt volt ő is, aki tőrével finom motívumokat festhetett volna vérrel a férfire, de az is lehet, hogy mindkét lány idő előtt elhalálozott volna. Utána pedig ugye még sincs meg semmi, ami fontos. Ki érti a férfiakat?
Az is igaz, hogy Kgyr felvette a kesztyűt, és halványan provokálta a férfit, amit szintén nem tartott túl bölcs dolognak, de azt tudja, hogy a vörös hajú nem épp egy szerzetes lelkivilágával van megáldva. Mielőtt bármi lehetne emiatt, muszáj volt neki is beleszólnia, és a legkézenfekvőbb dolgot kérdezte meg: ismeri-e azt az idi… idegent, aki varjúval a vállán kóricál. Női választ kapott, egy visszakérdezést. Hirtelen nem tudja, hogy felnevessen vagy torkon szúrja a fickót. Végül inkább a humánusabb megoldást választja, ironizál.*
- Nem azt mondta ork, csak ezen a nyelven varjúnak hangzott. *Tárja szét a kezét, rekedtes hangjának még jól is áll az irónia, de azért kíváncsi a válaszra is. Kezd abban reménykedni, hogy ez a férfi nem a "másik, aki vele van”, mert akkor igen szuper napoknak néznek elébe. A megfigyeléshez hideg fej kell, türelem, és a mellette levőkben eddig nem vette észre ezt a készséget. Talán ha éles helyzet lesz, akkor jön elő a profizmusuk. Ebben tud reménykedni. A férfi hátranéz, Asira pillantása is arra vándorol, de nem lát senkit madárral a vállán. Pech.*
- Mivel nem hiszem, hogy tucat számra járkálnának varjúval az emberek a vállukon, elég sanszos, jó uram. *Megforgatja a szemeit, majd sóhajt egyet. Sajnos a kagylós sem találja a férfit, viszont talán közelednek az álláspontjaik.*
- Maga vele van és két embert keresnek?
1139. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-03-01 19:08:57
Üzenet elküldve: 2015-03-01 19:08:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Fürkésző szemek//
*A férfi viselkedése visszataszító. Ez a már idegeket felőrlő visszafogottság zavarja a vöröst. Mennyivel jobb lenne, ha tenne is valamit nem csak a szemeit villogtatná, mint egy… veszett róka. Asira az első körben nem reagál, vérbeli gyilkos magatartásra vall, hideg, mint egy jégkocka. Khyr biztosra veszi, ha kell, akkor könnyedén kicsinálná a nagyot az előtt, hogy az elfinghatná magát. Végül valamelyik szavával mégis olyan helyen bökdöste meg a másikat, hogy az nyaka ropogtatása után fenyegetően magasodik a lány felé. A vörös egyenesen a szemébe szegezi sötét tekintetét. Mosolya nem lankad, éppen csak kedves mosolygásból, fog kivillantó vicsorgást görbít. Egyik keze üresen van, másik a korsó fülét szorítja, hogy majd elroppan az ujjai alatt.
Aztán a szőke felszólal. Khyr szíve újra dobogni kezd, bár nem tudja, hogy megállt e, vagy oly gyors volt, hogy nem vette észre a mozgását. A nagydarab a nő felé fordul, egyelőre úgy tűnik elállt a verekedés szándékától. Hátát a széknek veti, nem szól. Kínos érzés egy kicsit, hogy pont ez a kellemetlen alak lesz az, akivel fel kell deríteniük a kikötőt. Még el sem hiszi teljesen, de muszáj lesz, ha ez a varjússal szaladgáló ipse, tényleg az a varjússal szaladgáló ipse.*
- Hajaj… *Sóhajt fel nagy keservesen, s megdörzsöli a halántékát. Túl keveset (semmit) fizet ez a meló ahhoz, hogy egész éjszaka elviselje ezt a fickót, ha az egyfolytában így fog viselkedni.*
*A férfi viselkedése visszataszító. Ez a már idegeket felőrlő visszafogottság zavarja a vöröst. Mennyivel jobb lenne, ha tenne is valamit nem csak a szemeit villogtatná, mint egy… veszett róka. Asira az első körben nem reagál, vérbeli gyilkos magatartásra vall, hideg, mint egy jégkocka. Khyr biztosra veszi, ha kell, akkor könnyedén kicsinálná a nagyot az előtt, hogy az elfinghatná magát. Végül valamelyik szavával mégis olyan helyen bökdöste meg a másikat, hogy az nyaka ropogtatása után fenyegetően magasodik a lány felé. A vörös egyenesen a szemébe szegezi sötét tekintetét. Mosolya nem lankad, éppen csak kedves mosolygásból, fog kivillantó vicsorgást görbít. Egyik keze üresen van, másik a korsó fülét szorítja, hogy majd elroppan az ujjai alatt.
Aztán a szőke felszólal. Khyr szíve újra dobogni kezd, bár nem tudja, hogy megállt e, vagy oly gyors volt, hogy nem vette észre a mozgását. A nagydarab a nő felé fordul, egyelőre úgy tűnik elállt a verekedés szándékától. Hátát a széknek veti, nem szól. Kínos érzés egy kicsit, hogy pont ez a kellemetlen alak lesz az, akivel fel kell deríteniük a kikötőt. Még el sem hiszi teljesen, de muszáj lesz, ha ez a varjússal szaladgáló ipse, tényleg az a varjússal szaladgáló ipse.*
- Hajaj… *Sóhajt fel nagy keservesen, s megdörzsöli a halántékát. Túl keveset (semmit) fizet ez a meló ahhoz, hogy egész éjszaka elviselje ezt a fickót, ha az egyfolytában így fog viselkedni.*
1138. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-03-01 19:00:37
Üzenet elküldve: 2015-03-01 19:00:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Benyit az ajtón és körbenéz. Egy nem túl szép helyiséget pillant meg, ahol rengetegen vannak. Remélte, hogy itt valamivel kevesebben lesznek, de ez hiú ábránd csupán. Itt ugyanúgy megtalálhatóak a népek minden formája és fajtája. Nem is igazán szeretne körbenézni, hiszen nem tudhatja, kinek lenne ez sértő. Egyszerűen oda lép a pulthoz és rendel. Rendel jó adag Vizet ennek egy részét most fogyasztja el, másik észét pedig a kulacsba tölti. 10 aranyat kifizeti érte. 
Rendel még Töltött csibét miért a 8 aranyat kifizeti. Leül egy asztalhoz és megvárja hogy kiszolgálják. Elkezd jó ízűen falatozni. Éppen ideje volt, majdnem éhen halt. Gondol rá, hogy rendel magának még, hogy tudjon az útra vinni, de nem akarja szórni a pénzt. Így is rengetegbe fog kerülni a tanulás. Ideje lenne valami munkát találnia, de majd idővel biztos talál valamit. Befejezi az evészetet és előveszi jegyeztet füzetét. Felírja, hogy itt most mit mennyiért vehet meg. Persze nem csak ez van le írva neki, hanem varászigék is, elvarázsolni nem tudja ugyan, de gyakorlásra jó lesz. Mikor kipihente magát, összeszedi cuccait és tovább áll, egyenesen a Mágustoronyba megy.*
Rendel még Töltött csibét miért a 8 aranyat kifizeti. Leül egy asztalhoz és megvárja hogy kiszolgálják. Elkezd jó ízűen falatozni. Éppen ideje volt, majdnem éhen halt. Gondol rá, hogy rendel magának még, hogy tudjon az útra vinni, de nem akarja szórni a pénzt. Így is rengetegbe fog kerülni a tanulás. Ideje lenne valami munkát találnia, de majd idővel biztos talál valamit. Befejezi az evészetet és előveszi jegyeztet füzetét. Felírja, hogy itt most mit mennyiért vehet meg. Persze nem csak ez van le írva neki, hanem varászigék is, elvarázsolni nem tudja ugyan, de gyakorlásra jó lesz. Mikor kipihente magát, összeszedi cuccait és tovább áll, egyenesen a Mágustoronyba megy.*
1137. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-03-01 15:43:11
Üzenet elküldve: 2015-03-01 15:43:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fürkésző szemek//
*A kagyló megkerült. Szerencsére. Így Múgen elméjéről is felgördül a vörös függöny. Az asztalnál ülő duóból a vöröske bizonyul a hevesebb vérmérsékletűnek. Legalábbis elsőre ez jön le a reakcióiból. Társa viszonylagos mozdulatlanságban várta ki az események alakulását, tehát ő a megfontoltabb, villan át Múgen agyán a megállapís. Lehet elhamarkodottan következtet, de ha szerencséje lesz, nem is kell soha megtudnia, csak hátat fordít és kisétál, mintha mi sem történt volna. Ám az élet, az az oly sokszor átkozott-áldott élet, most is meghazudtolja a férfit. A vöröske cserfeskedik, csicsereg egy sort.*
~_Húzz_ _bőrt_ _a fogadra_!~
*Visszhangzanak elméjében a szavak, melyeket a leánynak szán, de ideje gyakorolni az dühkezelést, és inkább magára vonatkoztatja a ki nem mondott intelmet. Helyette inkább kihúzza magát, fejét a plafon felé fordítva, hogy a másik kettő ne lássa arcán a gyilkos grimaszt, hangosan megköszörüli torkát. Ennyivel le is tudná ő a dolgot, de megint közbeszól az a pofátlan fruska és megzavarja Múgent az önmegtartóztatásban...*
~Kifilézem, kizsigerelem, esküszöm a szellemekre, hogy _megnyúúúzom_!~
*A két asztalnál ülő alak fölé magasodó férfi kiropogtatja a nyakát; a csigolyák panaszos ropogása töri meg a beálló szünetet, mielőtt Múgen előrehajolva, mindkét kezét az asztalra téve a vörös fölé hajol és fogai között préseli kis a mondatot, miszerint:*
- Jó móka biza... benne vagyok.
*Tekintete a krigli habos italra vetődik. Talán ez az a pillanat, amikor tényleg verekedésbe, vagy késelésbe fulladhat az egész kis társalgás. Múgen számára egy végtelenségnek tűnő pillanat veszi kezdetét...*
~Na ki lesz az? Ki nyúl először késért?~
*Visszatartja lélegzetét, úgy figyel, vár, idegei kezdenek felizzani... amikor a másik lány megszólal és feltesz egy kérdést.*
~A legjobb időzítés.~
*Múgen újra felegyenesedik, és fura, kérdő tekintettel néz a másikra.*
- Azt mondtad, egy varjú?
*Hangjában ha nem is megrökönyödés, de elképedés hallatszik. A férfi válla felett hátra tekint, az ajtó egyelőre még úgy van, ahogy hagyta: nyitva. Nem ért még be társa.*
- Itt volt mögöttem az előbb még... ugyanarra az emberre gondolunk?
*Fordul vissza és arcán most már meglepettség és kíváncsiság tükröződik. Nagyot koppan a felismerés a férfi koponyájának hátulsó felében.*
~Ezekkel kellene találkoznunk?~
A hozzászólás írója (Veszettróka Múgen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.01 15:46:58
*A kagyló megkerült. Szerencsére. Így Múgen elméjéről is felgördül a vörös függöny. Az asztalnál ülő duóból a vöröske bizonyul a hevesebb vérmérsékletűnek. Legalábbis elsőre ez jön le a reakcióiból. Társa viszonylagos mozdulatlanságban várta ki az események alakulását, tehát ő a megfontoltabb, villan át Múgen agyán a megállapís. Lehet elhamarkodottan következtet, de ha szerencséje lesz, nem is kell soha megtudnia, csak hátat fordít és kisétál, mintha mi sem történt volna. Ám az élet, az az oly sokszor átkozott-áldott élet, most is meghazudtolja a férfit. A vöröske cserfeskedik, csicsereg egy sort.*
~_Húzz_ _bőrt_ _a fogadra_!~
*Visszhangzanak elméjében a szavak, melyeket a leánynak szán, de ideje gyakorolni az dühkezelést, és inkább magára vonatkoztatja a ki nem mondott intelmet. Helyette inkább kihúzza magát, fejét a plafon felé fordítva, hogy a másik kettő ne lássa arcán a gyilkos grimaszt, hangosan megköszörüli torkát. Ennyivel le is tudná ő a dolgot, de megint közbeszól az a pofátlan fruska és megzavarja Múgent az önmegtartóztatásban...*
~Kifilézem, kizsigerelem, esküszöm a szellemekre, hogy _megnyúúúzom_!~
*A két asztalnál ülő alak fölé magasodó férfi kiropogtatja a nyakát; a csigolyák panaszos ropogása töri meg a beálló szünetet, mielőtt Múgen előrehajolva, mindkét kezét az asztalra téve a vörös fölé hajol és fogai között préseli kis a mondatot, miszerint:*
- Jó móka biza... benne vagyok.
*Tekintete a krigli habos italra vetődik. Talán ez az a pillanat, amikor tényleg verekedésbe, vagy késelésbe fulladhat az egész kis társalgás. Múgen számára egy végtelenségnek tűnő pillanat veszi kezdetét...*
~Na ki lesz az? Ki nyúl először késért?~
*Visszatartja lélegzetét, úgy figyel, vár, idegei kezdenek felizzani... amikor a másik lány megszólal és feltesz egy kérdést.*
~A legjobb időzítés.~
*Múgen újra felegyenesedik, és fura, kérdő tekintettel néz a másikra.*
- Azt mondtad, egy varjú?
*Hangjában ha nem is megrökönyödés, de elképedés hallatszik. A férfi válla felett hátra tekint, az ajtó egyelőre még úgy van, ahogy hagyta: nyitva. Nem ért még be társa.*
- Itt volt mögöttem az előbb még... ugyanarra az emberre gondolunk?
*Fordul vissza és arcán most már meglepettség és kíváncsiság tükröződik. Nagyot koppan a felismerés a férfi koponyájának hátulsó felében.*
~Ezekkel kellene találkoznunk?~
A hozzászólás írója (Veszettróka Múgen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.01 15:46:58
1136. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-28 17:38:20
Üzenet elküldve: 2015-02-28 17:38:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Fürkésző szemek//
*Nem sok öröme volt a mesélésben, hiszen az utóbbi időben nem alakultak túl jól a dolgai. A végére azért bevonta a terveibe Khyrt, aki szintén elmosolyodott, értik egymást az már biztos. Utána a vörös hajú van soron, de az ő története sem sokkal vidámabb, mint Asiráé volt. A rum égette a torkát, de egyben élénkítette is kissé. Történetesen észrevette, hogy feléjük tart egy nagydarab, félszemű ember. Furcsának találta, hogy máris van valaki, aki érdekesnek tartja őket, viszont senki olyat nem látott, akinek varjú ült a vállán. Pár másodperc múlva már a két nő – jelentőségteljes egymásra pillantás után – a férfi szemeit kutatta kíváncsian. Asira nem volt szívbajos nem mozdult, láthatólag nem ijedt meg a nagydarab kardos figurától. Egyébként sem érezte magát egyelőre veszélyben, másrészt nincs olyan gyors senki, hogy bármit tehessen az első lépése előtt, legalábbis ő nagyon így gondolta.
Biccentett a kurta üdvözlésre, majd figyelmesen nézte a mozdulatait a férfinek és félig meddig hallgatta a mondanivalóját is.
Nem válaszol, Khyr viszont igen, ő viszont nem mosolyog az egészen, csak figyeli a reakciót. Bár a társnője egészen vicces dolgot mondott, nem biztos, hogy lehűti vele a kagylókeresőt. Amúgy is minek valakinek kagyló?
A férfi keze a kardmarkolatára csúszott, miközben hátralép, Asira pedig készenlétbe helyezi magát, hogy bármikor el tudja dobni a tőreit, amik az alkarvédőjébe vannak építve. De mégsem lesz semmi, mert a kis kagyló előkerül, vélhetően a férfi maga hagyta itt, ezt a „becses” tárgyát.
Asira unottan iszik még egy kortyot a rumból, ezzel ki is ürítette fémpoharát, és hallgatja a magyarázatot. Nem fogja kinevetni a férfit, pedig megtehetné, de magában csak vállat von. Mindenkinek kell egy kis hülyeség, amiért képes meghalni.*
- Bocsi. *Mondja maga elé, és csak megingatja a fejét, hangosan kifújja a levegőt, ami éppen benne van. Viszont ha már itt van, Asira véletlenszerűen rákérdez, hátha. Végül is nemrég mehetett el ez a fickó, hátha látott valamit.*
- Ha már ilyen kedvesen felkereste a társaságunkat, válaszolhatna egy kérdésre. Nem látott véletlenül erre egy férfit, akinek varjú ül a vállán? *Szemei kíváncsian vizslatják a férfit, és magában hozzá teszi még. ~…meg azt, aki vele van.~ Ennél többre nem futja a leírásból, de a varjú azért feltűnő lehet. Ha pedig megvan, akár láthatta is, hogy merre ment.*
*Nem sok öröme volt a mesélésben, hiszen az utóbbi időben nem alakultak túl jól a dolgai. A végére azért bevonta a terveibe Khyrt, aki szintén elmosolyodott, értik egymást az már biztos. Utána a vörös hajú van soron, de az ő története sem sokkal vidámabb, mint Asiráé volt. A rum égette a torkát, de egyben élénkítette is kissé. Történetesen észrevette, hogy feléjük tart egy nagydarab, félszemű ember. Furcsának találta, hogy máris van valaki, aki érdekesnek tartja őket, viszont senki olyat nem látott, akinek varjú ült a vállán. Pár másodperc múlva már a két nő – jelentőségteljes egymásra pillantás után – a férfi szemeit kutatta kíváncsian. Asira nem volt szívbajos nem mozdult, láthatólag nem ijedt meg a nagydarab kardos figurától. Egyébként sem érezte magát egyelőre veszélyben, másrészt nincs olyan gyors senki, hogy bármit tehessen az első lépése előtt, legalábbis ő nagyon így gondolta.
Biccentett a kurta üdvözlésre, majd figyelmesen nézte a mozdulatait a férfinek és félig meddig hallgatta a mondanivalóját is.
Nem válaszol, Khyr viszont igen, ő viszont nem mosolyog az egészen, csak figyeli a reakciót. Bár a társnője egészen vicces dolgot mondott, nem biztos, hogy lehűti vele a kagylókeresőt. Amúgy is minek valakinek kagyló?
A férfi keze a kardmarkolatára csúszott, miközben hátralép, Asira pedig készenlétbe helyezi magát, hogy bármikor el tudja dobni a tőreit, amik az alkarvédőjébe vannak építve. De mégsem lesz semmi, mert a kis kagyló előkerül, vélhetően a férfi maga hagyta itt, ezt a „becses” tárgyát.
Asira unottan iszik még egy kortyot a rumból, ezzel ki is ürítette fémpoharát, és hallgatja a magyarázatot. Nem fogja kinevetni a férfit, pedig megtehetné, de magában csak vállat von. Mindenkinek kell egy kis hülyeség, amiért képes meghalni.*
- Bocsi. *Mondja maga elé, és csak megingatja a fejét, hangosan kifújja a levegőt, ami éppen benne van. Viszont ha már itt van, Asira véletlenszerűen rákérdez, hátha. Végül is nemrég mehetett el ez a fickó, hátha látott valamit.*
- Ha már ilyen kedvesen felkereste a társaságunkat, válaszolhatna egy kérdésre. Nem látott véletlenül erre egy férfit, akinek varjú ül a vállán? *Szemei kíváncsian vizslatják a férfit, és magában hozzá teszi még. ~…meg azt, aki vele van.~ Ennél többre nem futja a leírásból, de a varjú azért feltűnő lehet. Ha pedig megvan, akár láthatta is, hogy merre ment.*
1135. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-28 15:22:23
Üzenet elküldve: 2015-02-28 15:22:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Fürkésző szemek//
*Örvendve vigyorodik el ő is Asira mondatán. Nem tehet róla, a jókedv ragadós, még ha egy percre is, aztán ahogy a lány átveszi ezelőtti szürke arcát, úgy olvad le a mosoly a vörösről is. Csak még pár pillanatig görbül felfelé a szája, majd az is eltűnik. A rendelt italát nézegeti ezután. A buborékok kicsiny sorai, fel-feltörnek s csatlakoznak a borostyán testet koronaként körberagyogó vakító fehér habhoz. Ha már megunta a költői képek felsorakoztatását arról az egyetlen korsó söröcskéről, akkor harap is egyet a folyékony kenyérből. A leírás szebb róla, mint maga az ital íze. Lenyalja a szája szélére ragadt habot (erotikusan), annyira érzékien, mintha egy róka nyalná meg a fogait a varjú vacsora után. Ezek után szólni kíván.*
- Én, a munka után városokról városokra jártam, leugrottam vidékre is egy kicsit, megbízások után. Rohantam a pénz után. Az élet után. *Vállat von.* Most pedig itt vagyok. Volt egy nagyobb értékű kalandom egy régi ismerősömmel, de aztán ő is elment, de megígérte, hogy nem szívódik fel örökre.
*Ekkor ront be egy nagydarab állat az ajtón. Kérdés, kérés nélkül és az ő asztalukhoz trappol. A vörös csak a szemét vonja fel, kezdetben, majd mikor a nagy félszemű láthatólag feldúlt állapotában, a kardjához kapkod, akkor enyhén ő is megremeg és a tőrének markolatára helyezi a kezét. Készen áll arra, ha amaz vagdosni kezdene, ő is elvagdalja a helyes kis torkát és nincs kétsége, hogy a szőke nő is így van ezzel. Egy és egy fél gyilkos egy hosszú kardal hadonászó őrült ellen, jó műsor lenne a népeknek.*
- Üdv. *Mindenesetre köszönti a nagyot, ha már az is köszöntötte. Lássa, kivel van dolga, milyen jól nevelt az, aki darabokban fogja odaszórni a cápáknak. Khyr egója ezt komolyan gondolja, még ha a másik nagyobb és valószínűleg képzettebb harcos, mint a vörös lányka.*
- Ember hűtsd le magad, nem láttam a kicsiny kagylócskádat, de jó pár van még a parton. Válogass odalenn.
*Teljesen nyugodtan beszél, bár kicsit áttetszik hangján a harc előtti remegés. Egyik keze a korsójára szorul, a másik a tőr markolaton van. Arra az esetre, ha el kéne, terelni a nagy figyelmét pofán öntheti a sörrel és talán a korsó is nagy púpot hagyhat a másik helyes kis buksóján. Aztán végül nem kerül sor a harcra, a nagy megtalálja a kagylóját és egész kis rituálét ad elő vele. A magyarázata éppen hogy elég a vörösnek, hogy levegye a kezét a markolatról, a mosoly pedig az ő ajkát és felfelé görbíti.*
- Kedves bemutatkozás, uracskám. Ha legközelebb azzal a szánt szándékkal rontasz be, hogy felhasítsál, próbáld is meg és bunyózhatunk. Jó móka lenne.
*Szélesedik ki a mosolya, majd egy újabbat kortyol a sörikéből. Alkarjaira támaszkodva tekint a habos italba, amiben szokás szerint több a hab, mint az ital.*
*Örvendve vigyorodik el ő is Asira mondatán. Nem tehet róla, a jókedv ragadós, még ha egy percre is, aztán ahogy a lány átveszi ezelőtti szürke arcát, úgy olvad le a mosoly a vörösről is. Csak még pár pillanatig görbül felfelé a szája, majd az is eltűnik. A rendelt italát nézegeti ezután. A buborékok kicsiny sorai, fel-feltörnek s csatlakoznak a borostyán testet koronaként körberagyogó vakító fehér habhoz. Ha már megunta a költői képek felsorakoztatását arról az egyetlen korsó söröcskéről, akkor harap is egyet a folyékony kenyérből. A leírás szebb róla, mint maga az ital íze. Lenyalja a szája szélére ragadt habot (erotikusan), annyira érzékien, mintha egy róka nyalná meg a fogait a varjú vacsora után. Ezek után szólni kíván.*
- Én, a munka után városokról városokra jártam, leugrottam vidékre is egy kicsit, megbízások után. Rohantam a pénz után. Az élet után. *Vállat von.* Most pedig itt vagyok. Volt egy nagyobb értékű kalandom egy régi ismerősömmel, de aztán ő is elment, de megígérte, hogy nem szívódik fel örökre.
*Ekkor ront be egy nagydarab állat az ajtón. Kérdés, kérés nélkül és az ő asztalukhoz trappol. A vörös csak a szemét vonja fel, kezdetben, majd mikor a nagy félszemű láthatólag feldúlt állapotában, a kardjához kapkod, akkor enyhén ő is megremeg és a tőrének markolatára helyezi a kezét. Készen áll arra, ha amaz vagdosni kezdene, ő is elvagdalja a helyes kis torkát és nincs kétsége, hogy a szőke nő is így van ezzel. Egy és egy fél gyilkos egy hosszú kardal hadonászó őrült ellen, jó műsor lenne a népeknek.*
- Üdv. *Mindenesetre köszönti a nagyot, ha már az is köszöntötte. Lássa, kivel van dolga, milyen jól nevelt az, aki darabokban fogja odaszórni a cápáknak. Khyr egója ezt komolyan gondolja, még ha a másik nagyobb és valószínűleg képzettebb harcos, mint a vörös lányka.*
- Ember hűtsd le magad, nem láttam a kicsiny kagylócskádat, de jó pár van még a parton. Válogass odalenn.
*Teljesen nyugodtan beszél, bár kicsit áttetszik hangján a harc előtti remegés. Egyik keze a korsójára szorul, a másik a tőr markolaton van. Arra az esetre, ha el kéne, terelni a nagy figyelmét pofán öntheti a sörrel és talán a korsó is nagy púpot hagyhat a másik helyes kis buksóján. Aztán végül nem kerül sor a harcra, a nagy megtalálja a kagylóját és egész kis rituálét ad elő vele. A magyarázata éppen hogy elég a vörösnek, hogy levegye a kezét a markolatról, a mosoly pedig az ő ajkát és felfelé görbíti.*
- Kedves bemutatkozás, uracskám. Ha legközelebb azzal a szánt szándékkal rontasz be, hogy felhasítsál, próbáld is meg és bunyózhatunk. Jó móka lenne.
*Szélesedik ki a mosolya, majd egy újabbat kortyol a sörikéből. Alkarjaira támaszkodva tekint a habos italba, amiben szokás szerint több a hab, mint az ital.*
1134. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-28 11:38:38
Üzenet elküldve: 2015-02-28 11:38:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fürkésző szemek//
*Múgen szinte "berobban" az ivóba. Zaklatottnak tűnik és idegesnek. Fejét jobbra-balra kapja, mint aki valamit keres. Be sem zárja maga mögött az ajtót, hisz úgy van vele, hogy az a másik fickó biztos jön utána. Pár lépést tesz előre, majd kiszúrja az asztalt, ahol korábban ültek.*
~Vesszetek meg!~
*Két nő ül most annál az asztalnál. De az biztos, hogy ott kell lennie annak a dolognak, amiért visszajött. Múgen megtorpan egy pillanatra, hogy kicsit rendbe szedje magát.*
~Nem kell rögtön a torkuknak esni. Lehet nem is tették zsebre, de ha igen, biztos visszaadják szép szóra... vagy felhasítom őket tokától bokáig.~
*Mély levegőt vesz, mielőtt odalépne az asztalhoz és próbál nem eszelősnek tűnni.*
- Üdv. *köszön a lehető legkurtábban, ahogy megáll az asztaluk mellett* Nem szeretnék zavarni, de attól tartok történt egy kis baleset.
*Legszívesebben felborítaná az asztalt, belül annyira feszült. Mégis, muszáj nyugalmat erőltetnie magára.*
- Az imént azzal a fickóval ennél az asztalnál ittunk és én szerencsétlen itt hagytam valamit.
*Na igen, most jön a legfontosabb része...*
-Egy kicsike kagyló. Tiszta fehér az egész. Nem láttátok egészen véletlenül?
*Ép szeme az asztal lapját pásztázza, ám nem látja a kicsi kagylót.*
~Eltették, nem hiszem el, ezek lenyúlták! Megölöm... mindkettőt, ha kell.~
*Egy lépés tesz hátra, egy egészen kicsit és jobb keze önkéntelenül is megindul az egyik kard markolata felé. Múgen észre sem veszi milyen jeleket küld a másik kettő felé. Agyát elborítja a vörös köd, hiába próbál nyugalmat erőltetni magára; ám ahogy hátra lépett, szeme sarkából kiszúr valamit a padlón. Az az egy meglévő szeme elkerekedik és szája tátva marad. Villámgyorsan hajol le és markolja fel a padlóról a picike tárgyat. Biztosan markába szorítja és a szája elé emeli öklét. Apró csókot lehel a kagylóra, mert szerencséjére (mindenki szerencséjére) azt lelte újra meg. Leírhatatlan az a megkönnyebbülés, amit most Múgen átél. Biztos az arcára van írva, milyen kínon ment keresztül az imént. Egy végtelennek tűnő pillanat volt az egész, magában egy hosszú imát, hálát mormol el, mielőtt újra a két ismeretlenre tekintene.*
- Bocsi. Egy talizmán. Fontos nekem.
~Mégis kis híján elhagytam.~
*Arcán mosoly jelenik meg. Így talán már nem is annyira mogorva és bizalmatlanságot ébresztő Múgen.*
*Múgen szinte "berobban" az ivóba. Zaklatottnak tűnik és idegesnek. Fejét jobbra-balra kapja, mint aki valamit keres. Be sem zárja maga mögött az ajtót, hisz úgy van vele, hogy az a másik fickó biztos jön utána. Pár lépést tesz előre, majd kiszúrja az asztalt, ahol korábban ültek.*
~Vesszetek meg!~
*Két nő ül most annál az asztalnál. De az biztos, hogy ott kell lennie annak a dolognak, amiért visszajött. Múgen megtorpan egy pillanatra, hogy kicsit rendbe szedje magát.*
~Nem kell rögtön a torkuknak esni. Lehet nem is tették zsebre, de ha igen, biztos visszaadják szép szóra... vagy felhasítom őket tokától bokáig.~
*Mély levegőt vesz, mielőtt odalépne az asztalhoz és próbál nem eszelősnek tűnni.*
- Üdv. *köszön a lehető legkurtábban, ahogy megáll az asztaluk mellett* Nem szeretnék zavarni, de attól tartok történt egy kis baleset.
*Legszívesebben felborítaná az asztalt, belül annyira feszült. Mégis, muszáj nyugalmat erőltetnie magára.*
- Az imént azzal a fickóval ennél az asztalnál ittunk és én szerencsétlen itt hagytam valamit.
*Na igen, most jön a legfontosabb része...*
-Egy kicsike kagyló. Tiszta fehér az egész. Nem láttátok egészen véletlenül?
*Ép szeme az asztal lapját pásztázza, ám nem látja a kicsi kagylót.*
~Eltették, nem hiszem el, ezek lenyúlták! Megölöm... mindkettőt, ha kell.~
*Egy lépés tesz hátra, egy egészen kicsit és jobb keze önkéntelenül is megindul az egyik kard markolata felé. Múgen észre sem veszi milyen jeleket küld a másik kettő felé. Agyát elborítja a vörös köd, hiába próbál nyugalmat erőltetni magára; ám ahogy hátra lépett, szeme sarkából kiszúr valamit a padlón. Az az egy meglévő szeme elkerekedik és szája tátva marad. Villámgyorsan hajol le és markolja fel a padlóról a picike tárgyat. Biztosan markába szorítja és a szája elé emeli öklét. Apró csókot lehel a kagylóra, mert szerencséjére (mindenki szerencséjére) azt lelte újra meg. Leírhatatlan az a megkönnyebbülés, amit most Múgen átél. Biztos az arcára van írva, milyen kínon ment keresztül az imént. Egy végtelennek tűnő pillanat volt az egész, magában egy hosszú imát, hálát mormol el, mielőtt újra a két ismeretlenre tekintene.*
- Bocsi. Egy talizmán. Fontos nekem.
~Mégis kis híján elhagytam.~
*Arcán mosoly jelenik meg. Így talán már nem is annyira mogorva és bizalmatlanságot ébresztő Múgen.*
1133. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-26 20:33:36
Üzenet elküldve: 2015-02-26 20:33:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Fürkésző szemek – Khyr Kreantis//
*Ismerősen köszön rá a kissé füstös helyiség, ahogy belép Kreantis után. A kocsmáros felpillant, és egy rövid időre kérdőn néz rá, de ő csak int egyet, semmi baj, nem kell izgulni. Igaz, azt mondta, hogy pár napot nem biztos, hogy itt lesz, általában így változnak a tervei, ehhez viszont már eléggé hozzászokott. Ezért is nem tervez túl sokszor előre, csak nagyvonalakban dolgozza ki a tervet. Ha pedig pontos részletekre is szükség van, az akár több hétig, akár hónapig is eltarthat. Akkor viszont tökéletes munkát szokott végezni.
Most csak követi a vörös hajút, és ha már itt van, rendel magának Rumból, és nyomban ki is fizeti a 9 arannyi ellenértéket. Gyorsan körbenéz, és szerencsére van egy olyan asztal, ahonnan jól beláthatják a kocsma nagy részét. Khyr pont azt pécézi ki, mielőtt kérdez tőle.*
- Idebent, nem kell a feltűnés, ha nem muszáj. Itt el tudunk vegyülni. *Körbemutat pár asztaltársasághoz, akikben szinte magukra ismer. Bár többségében férfiak, de vannak nők is, és nem csak a szórakoztató egység fajtából. Szerencséjükre őket még nem pécézte ki senki, így nem kell móresre tanítaniuk a próbálkozókat. Persze az ártatlannak tűnő gyermekarca a küldetésekkor sokat segít, ilyen helyzetekben viszont kifejezetten előnytelen. Túl sok próbálkozót vonz, amíg meg nem szólal, vagy éppen nem túl udvariasan elküldi őket a pirtianesi trollok kifőzdéjébe, ahol mindenki tudja, hogy csak gerincteleneket esznek. Ez még ugyan nem bizonyított, de a hatás sosem marad el. Aztán a reakciótól függően alakulnak a továbbiak. Ha értenek a szóból elmennek, ha nem… Asira megvédi magát. Helyet foglalnak, ő belekortyol a rumba, és mondd egy imát magában az elkárhozottakra, és azokra, akiknek nem kellett volna meghalniuk. Megtoldja még magukkal és a jó szerencsével, abból úgysem elég a sok sem.*
- Visszatértem a mestereimhez. Aztán nem sokkal később elárultak, és most üldöznek. Ezért kerestem fel azt, aki az egyik legjobb a szakmában, de a döcögősen induló közös jövőnk… kárba veszett, mert eltűnt. De mindegy, talán az új társaságom majd jövedelmező lesz. *Elmosolyodik, szemei felragyognak, ahogy ránéz Khyrre, és megemeli a poharát. Aztán iszik egy kortyot és a hátát a szék támlájának veti. Most egészen angyalian néz ki, de ez csak pár pillanatig tart, és arcvonásai újra szürkék lesznek, semmitmondóak.*
- Veled történt valami érdekes azóta?
*Ismerősen köszön rá a kissé füstös helyiség, ahogy belép Kreantis után. A kocsmáros felpillant, és egy rövid időre kérdőn néz rá, de ő csak int egyet, semmi baj, nem kell izgulni. Igaz, azt mondta, hogy pár napot nem biztos, hogy itt lesz, általában így változnak a tervei, ehhez viszont már eléggé hozzászokott. Ezért is nem tervez túl sokszor előre, csak nagyvonalakban dolgozza ki a tervet. Ha pedig pontos részletekre is szükség van, az akár több hétig, akár hónapig is eltarthat. Akkor viszont tökéletes munkát szokott végezni.
Most csak követi a vörös hajút, és ha már itt van, rendel magának Rumból, és nyomban ki is fizeti a 9 arannyi ellenértéket.
Gyorsan körbenéz, és szerencsére van egy olyan asztal, ahonnan jól beláthatják a kocsma nagy részét. Khyr pont azt pécézi ki, mielőtt kérdez tőle.*- Idebent, nem kell a feltűnés, ha nem muszáj. Itt el tudunk vegyülni. *Körbemutat pár asztaltársasághoz, akikben szinte magukra ismer. Bár többségében férfiak, de vannak nők is, és nem csak a szórakoztató egység fajtából. Szerencséjükre őket még nem pécézte ki senki, így nem kell móresre tanítaniuk a próbálkozókat. Persze az ártatlannak tűnő gyermekarca a küldetésekkor sokat segít, ilyen helyzetekben viszont kifejezetten előnytelen. Túl sok próbálkozót vonz, amíg meg nem szólal, vagy éppen nem túl udvariasan elküldi őket a pirtianesi trollok kifőzdéjébe, ahol mindenki tudja, hogy csak gerincteleneket esznek. Ez még ugyan nem bizonyított, de a hatás sosem marad el. Aztán a reakciótól függően alakulnak a továbbiak. Ha értenek a szóból elmennek, ha nem… Asira megvédi magát. Helyet foglalnak, ő belekortyol a rumba, és mondd egy imát magában az elkárhozottakra, és azokra, akiknek nem kellett volna meghalniuk. Megtoldja még magukkal és a jó szerencsével, abból úgysem elég a sok sem.*
- Visszatértem a mestereimhez. Aztán nem sokkal később elárultak, és most üldöznek. Ezért kerestem fel azt, aki az egyik legjobb a szakmában, de a döcögősen induló közös jövőnk… kárba veszett, mert eltűnt. De mindegy, talán az új társaságom majd jövedelmező lesz. *Elmosolyodik, szemei felragyognak, ahogy ránéz Khyrre, és megemeli a poharát. Aztán iszik egy kortyot és a hátát a szék támlájának veti. Most egészen angyalian néz ki, de ez csak pár pillanatig tart, és arcvonásai újra szürkék lesznek, semmitmondóak.*
- Veled történt valami érdekes azóta?
1132. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-26 16:02:34
Üzenet elküldve: 2015-02-26 16:02:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// Fürkésző szemek – Asira Qatil //
*A fogadóba lépve körülnéz, részint a srácok miatt és azért is, mert erről az oldaláról még nem látta. Nem lát varjat, ha leszámítjuk a sült varjúszárnyat, amit elemózsiaként szolgálnak fel a helyen. A berendezés a szokásos kocsmai hangulatot hivatott tükrözni. Kandalló nincs, se kályha. A hőmérséklettel mondjuk nincs gond. Festmények, néhány fáklya, külső-belső asztalok. Nem egy puccos hely, hála égnek. Biccent a lánynak, hogy megköszönje az ajtónyitást, aztán a pulthoz illegeti magát, egyenesen előre. Sört vesz magának, hogy ne tűnjön ki a tömegből. Elvégre nem azért jönnek ide a népek, hogy lődörögjenek. Leteszi az érte járó 5 aranyat. Pontosabban de igen, azért jönnek, hogy lődörögjenek, de nem üres kézzel. Nem hívja meg a nőt, nem tudja, akar e valamit egyáltalán és a fizetés is nehezére esik. Úgy érzi minden alkalommal, amikor pénzt ad ki, mintha lenyúznának egy réteget a bőréről. Elenben, amikor pénzt vesz el…
Ki is választ egy helyet a fenn maradó üres asztalok közül, de még nem indul meg. A lányra néz és kérdez.*
- Itt, vagy inkább kint akarsz várni rájuk?
*Mert a következő percek, ne adj isten órák, várakozással fognak telni. A varjas férfi lehet az, akit a barlangban a kis gyerek varjúlátónak nevezett. Ha minden igaz. Nem csoda, ha folyton varjakat lát, amikor a szemétől pár centire csücsül egy. A kis varjacska csak nem fogja zokon venni, hogy egy olyan helyen tanácskoznak majd, ahol a fajtársai szárnyát sütögetik nagy kedvvel.
Ha a szőke kiválasztja a helyet, kint vagy bent, Khyr le is telepedik a székre. Hátradobja pokrócát a szék támlájára, majd maga is hátradől. Korsó söre habzik az asztalon, borostyán szín fénysugarakat bocsátva ki magából, ahogy megcsillan a fáklyák fényében.*
- Asira, addig tanácskozunk mi ketten. Milyen volt az életed a balhé után, hogyan kerültél pont ide?
*Néhány kérdéssel üti el az időt. Ha a nő akarja, válaszol, ha nem akar elmondani mindent, akkor, hallgat, vagy hazudik. Ha visszakérdez Khyr nem is tudja, mit mondjon. Azután nem telt túl fényesen az idő, néhány megbízás, nap-nap után mindkevesebb. Végül itt találta magát és most lehet, hogy fordul a szerencséje.*
*A fogadóba lépve körülnéz, részint a srácok miatt és azért is, mert erről az oldaláról még nem látta. Nem lát varjat, ha leszámítjuk a sült varjúszárnyat, amit elemózsiaként szolgálnak fel a helyen. A berendezés a szokásos kocsmai hangulatot hivatott tükrözni. Kandalló nincs, se kályha. A hőmérséklettel mondjuk nincs gond. Festmények, néhány fáklya, külső-belső asztalok. Nem egy puccos hely, hála égnek. Biccent a lánynak, hogy megköszönje az ajtónyitást, aztán a pulthoz illegeti magát, egyenesen előre. Sört vesz magának, hogy ne tűnjön ki a tömegből. Elvégre nem azért jönnek ide a népek, hogy lődörögjenek. Leteszi az érte járó 5 aranyat.
Pontosabban de igen, azért jönnek, hogy lődörögjenek, de nem üres kézzel. Nem hívja meg a nőt, nem tudja, akar e valamit egyáltalán és a fizetés is nehezére esik. Úgy érzi minden alkalommal, amikor pénzt ad ki, mintha lenyúznának egy réteget a bőréről. Elenben, amikor pénzt vesz el…Ki is választ egy helyet a fenn maradó üres asztalok közül, de még nem indul meg. A lányra néz és kérdez.*
- Itt, vagy inkább kint akarsz várni rájuk?
*Mert a következő percek, ne adj isten órák, várakozással fognak telni. A varjas férfi lehet az, akit a barlangban a kis gyerek varjúlátónak nevezett. Ha minden igaz. Nem csoda, ha folyton varjakat lát, amikor a szemétől pár centire csücsül egy. A kis varjacska csak nem fogja zokon venni, hogy egy olyan helyen tanácskoznak majd, ahol a fajtársai szárnyát sütögetik nagy kedvvel.
Ha a szőke kiválasztja a helyet, kint vagy bent, Khyr le is telepedik a székre. Hátradobja pokrócát a szék támlájára, majd maga is hátradől. Korsó söre habzik az asztalon, borostyán szín fénysugarakat bocsátva ki magából, ahogy megcsillan a fáklyák fényében.*
- Asira, addig tanácskozunk mi ketten. Milyen volt az életed a balhé után, hogyan kerültél pont ide?
*Néhány kérdéssel üti el az időt. Ha a nő akarja, válaszol, ha nem akar elmondani mindent, akkor, hallgat, vagy hazudik. Ha visszakérdez Khyr nem is tudja, mit mondjon. Azután nem telt túl fényesen az idő, néhány megbízás, nap-nap után mindkevesebb. Végül itt találta magát és most lehet, hogy fordul a szerencséje.*
1131. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-25 07:30:54
Üzenet elküldve: 2015-02-25 07:30:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Ziona Thoundray//
*A pihe-puha törékeny kézfej találkozik a bárd kezével. Micsoda óvatlan pillanat lenne ez nem nyilvános helyen. Könnyű szerrel ránthatná magához, és foszthatná meg minden vagyonától, ha kell erőszakot alkalmazva. Bár itt a Rumosban sem valószínű, hogy sokan állnának Bress útjába, de mindig betéved egy-két szőke herceg fehér lovon, akikkel nem szívesen szállna harcba.*
-Még nem mondták soha, de azért köszönöm! *tér vissza gondolataiból a valóságba, mikor a nő a nevéről alkot véleményt.*
-Akkor még jó bort nem ittál. A környéken kétségtelenül a Pegazus fogadóban van a legjobb. A vörös, és a fehér is elsőrangú. *mondja Bress, és eszébe jut, milyen régen is volt már szeretett törzshelyén.*
~Van mit bepótolnom.~
-Egyre több kalandor érkezik errefelé, akiket mind erre veti a sors. És miféle helyszínek szerepelnek még azon a listán kedves Nerilina? *érdeklődik kedvesen Bress.* -Áh vagy úgy. Gondolom kint vár a kancád. Ha esetleg aggódnál szerintem nem szükséges, nem fogják ellopni. Legalábbis én csak nagyon ritkán hallok ilyen esetekről. *mosolyodik el, persze most is elferdíti a valóságot.*
-Igen, ettől az élménytől nem foszthatod meg magad. Ha pedig új vagy itt, és ha nincs ellenvetésed, szívesen végigkalauzollak a városon, vagy ahová szeretnél menni. Ismerem mint a tenyeremet. Persze, csak egy kiadós alvás után. Biztosan hosszú és fárasztó úton vagy túl. *ejt meg egy ravasz félmosolyt, olyat, amit a legtöbbször lehet felfedezni Bress arcán.*
-Életművész vagyok, nincsenek terveim. *rántja meg vállát.* -Pár éve már itt élek. Arthenior szép város, és tele van lehetőségekkel. Szállást pedig mindig akad valahol, vagy valakinél. *pillant a lány szemeibe, majd az üresedő borospohár felé biccent.*
-Mit szólnál még egyhez abból? Vagy esetleg egy rumot? Hidd el nem bánod meg. *mosolyodik el a bárd, és kérdően néz Nerilina szemeibe.*
*A pihe-puha törékeny kézfej találkozik a bárd kezével. Micsoda óvatlan pillanat lenne ez nem nyilvános helyen. Könnyű szerrel ránthatná magához, és foszthatná meg minden vagyonától, ha kell erőszakot alkalmazva. Bár itt a Rumosban sem valószínű, hogy sokan állnának Bress útjába, de mindig betéved egy-két szőke herceg fehér lovon, akikkel nem szívesen szállna harcba.*
-Még nem mondták soha, de azért köszönöm! *tér vissza gondolataiból a valóságba, mikor a nő a nevéről alkot véleményt.*
-Akkor még jó bort nem ittál. A környéken kétségtelenül a Pegazus fogadóban van a legjobb. A vörös, és a fehér is elsőrangú. *mondja Bress, és eszébe jut, milyen régen is volt már szeretett törzshelyén.*
~Van mit bepótolnom.~
-Egyre több kalandor érkezik errefelé, akiket mind erre veti a sors. És miféle helyszínek szerepelnek még azon a listán kedves Nerilina? *érdeklődik kedvesen Bress.* -Áh vagy úgy. Gondolom kint vár a kancád. Ha esetleg aggódnál szerintem nem szükséges, nem fogják ellopni. Legalábbis én csak nagyon ritkán hallok ilyen esetekről. *mosolyodik el, persze most is elferdíti a valóságot.*
-Igen, ettől az élménytől nem foszthatod meg magad. Ha pedig új vagy itt, és ha nincs ellenvetésed, szívesen végigkalauzollak a városon, vagy ahová szeretnél menni. Ismerem mint a tenyeremet. Persze, csak egy kiadós alvás után. Biztosan hosszú és fárasztó úton vagy túl. *ejt meg egy ravasz félmosolyt, olyat, amit a legtöbbször lehet felfedezni Bress arcán.*
-Életművész vagyok, nincsenek terveim. *rántja meg vállát.* -Pár éve már itt élek. Arthenior szép város, és tele van lehetőségekkel. Szállást pedig mindig akad valahol, vagy valakinél. *pillant a lány szemeibe, majd az üresedő borospohár felé biccent.*
-Mit szólnál még egyhez abból? Vagy esetleg egy rumot? Hidd el nem bánod meg. *mosolyodik el a bárd, és kérdően néz Nerilina szemeibe.*
1130. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-19 12:55:47
Üzenet elküldve: 2015-02-19 12:55:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bressauavre Eisso//
*A bók hatására orcáját enyhe pír borítja el.*
- Köszönöm. *Válaszolja egy mosollyal.* Persze, tegeződjünk. *Biccent egy aprót. Egy pillanatra felötlik elméjében a gondolat, hogy talán óvatosabbnak kellene lennie, főleg a kalózok és ittas matrózok körében, de egyelőre nem lát okot túlzott elővigyázatosságra. Megpihenni érkezett, és különben is, a bárddal folytatott ártatlan beszélgetésből még nem lehet akkora probléma. Minden valószínűség szerint a férfi nem szándékszik megtámadni őt, legalábbis eddig semmi jelét nem adta.
Elfogadja a felé nyújtott jobbot, bal kezét finom mozdulattal simítja a férfi tenyerébe.*
- Lars… *Ismétli tűnődőn.* Erőt, és határozottságot sugároz a neved. *Kérdőn néz a férfire, az érdekli, vajon eltalálta-e, és valóban illenek-e rá a jellemzők.*
- Rumot itt még nem kóstoltam, de a boruk egészen kitűnő. *Emeli ajkaihoz a poharat egy újabb korty erejéig, mintegy alátámasztva állítását.* Egyszerű helyhez egyhangú vendégsereg illik. *Véli, tekintetét végighordozva a némileg valóban lapos társaságon. Ő maga nem bánja, hogy nem csaptak nagy mulatozást, kedvére van a nyugalom.*
- Egyszerűen erre vetett a Sors. Most már a kikötőt is kipipálhatom a listámon. Ha csak egy szelíd kanca nem számít útitársnak, valóban egyedül érkeztem. *Állja a másik pillantását, miközben egy virgonc mosoly jelenik meg ajkain.*
- Mindenképpen megfontolom. Elvégre nem maradhatok le arról a mesés kilátásról. *Vigyorog a férfire felcsillanó szemekkel. Érteni vélte a célzást, de még nem döntötte el teljesen, mihez is kezdjen vele. Egyelőre hagyja, hogy az irányítás kicsússzon kezei közül, amúgy sem ura már teljesen az eseményeknek.*
- S te hosszabb távra tervezel maradni, vagy máshol van a szállásod? *Tudakolja, talán egy kissé túllépve az illem határait.*
*A bók hatására orcáját enyhe pír borítja el.*
- Köszönöm. *Válaszolja egy mosollyal.* Persze, tegeződjünk. *Biccent egy aprót. Egy pillanatra felötlik elméjében a gondolat, hogy talán óvatosabbnak kellene lennie, főleg a kalózok és ittas matrózok körében, de egyelőre nem lát okot túlzott elővigyázatosságra. Megpihenni érkezett, és különben is, a bárddal folytatott ártatlan beszélgetésből még nem lehet akkora probléma. Minden valószínűség szerint a férfi nem szándékszik megtámadni őt, legalábbis eddig semmi jelét nem adta.
Elfogadja a felé nyújtott jobbot, bal kezét finom mozdulattal simítja a férfi tenyerébe.*
- Lars… *Ismétli tűnődőn.* Erőt, és határozottságot sugároz a neved. *Kérdőn néz a férfire, az érdekli, vajon eltalálta-e, és valóban illenek-e rá a jellemzők.*
- Rumot itt még nem kóstoltam, de a boruk egészen kitűnő. *Emeli ajkaihoz a poharat egy újabb korty erejéig, mintegy alátámasztva állítását.* Egyszerű helyhez egyhangú vendégsereg illik. *Véli, tekintetét végighordozva a némileg valóban lapos társaságon. Ő maga nem bánja, hogy nem csaptak nagy mulatozást, kedvére van a nyugalom.*
- Egyszerűen erre vetett a Sors. Most már a kikötőt is kipipálhatom a listámon. Ha csak egy szelíd kanca nem számít útitársnak, valóban egyedül érkeztem. *Állja a másik pillantását, miközben egy virgonc mosoly jelenik meg ajkain.*
- Mindenképpen megfontolom. Elvégre nem maradhatok le arról a mesés kilátásról. *Vigyorog a férfire felcsillanó szemekkel. Érteni vélte a célzást, de még nem döntötte el teljesen, mihez is kezdjen vele. Egyelőre hagyja, hogy az irányítás kicsússzon kezei közül, amúgy sem ura már teljesen az eseményeknek.*
- S te hosszabb távra tervezel maradni, vagy máshol van a szállásod? *Tudakolja, talán egy kissé túllépve az illem határait.*
1129. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-15 22:36:01
Üzenet elküldve: 2015-02-15 22:36:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Ziona Thoundray//
*Egy hosszasabb bólintással köszöni meg a nő elismerését, majd figyeli, ahogyan kacérkodni kezd vele. Bress állja a pillantásokat, sőt, igazán ínyére van a dolog, bár ha bárki végignéz a vele szemben helyet foglaló nőn, akkor ezen nem is lehet csodálkozni.*
-Nerilina. Igazán szép neved van. Gondolom tegeződhetünk. *mosolyodik el a bárd. Nem morfondírozik most azon, hogy igazat mond e a nevét illetően, és nem keresi az apró jeleket, arcizmok rándulását, lábak mozgatását, vagy bármit is. Most nem ezzel foglalkozik, hanem egészen más célja van. A hazugságokra pedig úgyis mindig fény derül, főleg az olyan kiváló emberismerettel rendelkezők számára, mint Bress.*
-Lars Eisso vagyok. *mutatkozik be a bárd, és jobb kezét a nő felé nyújtja, kicsit még meg is emelkedik ülő helyzetéből. Ha a nőnél nem vehető észre semmi a hazugságból, akkor biztos lehet benne, hogy Bress arca sem árulja el a csalafintaságot. Túl régóta űzi már ezt a "szakmát" ahhoz, hogy már az elején elbukjon. Bár most annyi mentsége lehet, hogy félig igazat mondott.*
-Csak beugrottam egy kis rumra. A környéken itt kapható a legjobb ebből a nedűből. *mosolyodik el, bár a fogadó nevéből is lehet valamit gyanítani.* -Meg aztán tetszik a hely egyszerű, mégis takaros komfortja. Bár a társaság olykor elég egyhangú. *tárja szét karjait, rámutatva a matrózokra és kalózokra, akik a java részét, a kemény magot alkotják.*
-És még a kikötőhöz is közel vagyunk. *mondja, bár inkább a dokkok az, ami a bárdot jobban érdekli, mintsem a kikötő, de hát mindent nem kell tudnia az ifjú hölgyeménynek.*
-És te mi járatban errefelé? Átutazóban? Egyedül érkeztél? *érdeklődik Bress, majd kicsit mélyebben fúrja tekintetét a nő íriszeibe.*
-Ha pihenésre vágynál, javaslom, hogy ne menjél máshová, ugyanis jó kis szobákat lehet itt kivenni. Akár még emeletit is, ahonnan mesés a kilátás. *vigyorodik el kicsit sunyin Bress, apró célzásként szánja utolsó mondatát, természetesen rengeteg hátsó szándékkal.*
*Egy hosszasabb bólintással köszöni meg a nő elismerését, majd figyeli, ahogyan kacérkodni kezd vele. Bress állja a pillantásokat, sőt, igazán ínyére van a dolog, bár ha bárki végignéz a vele szemben helyet foglaló nőn, akkor ezen nem is lehet csodálkozni.*
-Nerilina. Igazán szép neved van. Gondolom tegeződhetünk. *mosolyodik el a bárd. Nem morfondírozik most azon, hogy igazat mond e a nevét illetően, és nem keresi az apró jeleket, arcizmok rándulását, lábak mozgatását, vagy bármit is. Most nem ezzel foglalkozik, hanem egészen más célja van. A hazugságokra pedig úgyis mindig fény derül, főleg az olyan kiváló emberismerettel rendelkezők számára, mint Bress.*
-Lars Eisso vagyok. *mutatkozik be a bárd, és jobb kezét a nő felé nyújtja, kicsit még meg is emelkedik ülő helyzetéből. Ha a nőnél nem vehető észre semmi a hazugságból, akkor biztos lehet benne, hogy Bress arca sem árulja el a csalafintaságot. Túl régóta űzi már ezt a "szakmát" ahhoz, hogy már az elején elbukjon. Bár most annyi mentsége lehet, hogy félig igazat mondott.*
-Csak beugrottam egy kis rumra. A környéken itt kapható a legjobb ebből a nedűből. *mosolyodik el, bár a fogadó nevéből is lehet valamit gyanítani.* -Meg aztán tetszik a hely egyszerű, mégis takaros komfortja. Bár a társaság olykor elég egyhangú. *tárja szét karjait, rámutatva a matrózokra és kalózokra, akik a java részét, a kemény magot alkotják.*
-És még a kikötőhöz is közel vagyunk. *mondja, bár inkább a dokkok az, ami a bárdot jobban érdekli, mintsem a kikötő, de hát mindent nem kell tudnia az ifjú hölgyeménynek.*
-És te mi járatban errefelé? Átutazóban? Egyedül érkeztél? *érdeklődik Bress, majd kicsit mélyebben fúrja tekintetét a nő íriszeibe.*
-Ha pihenésre vágynál, javaslom, hogy ne menjél máshová, ugyanis jó kis szobákat lehet itt kivenni. Akár még emeletit is, ahonnan mesés a kilátás. *vigyorodik el kicsit sunyin Bress, apró célzásként szánja utolsó mondatát, természetesen rengeteg hátsó szándékkal.*
1128. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-15 17:13:09
Üzenet elküldve: 2015-02-15 17:13:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
* Nem időzik sokat az öltözéssel, vagy egyéb dolgokkal, de persze mégis megteszi azt. *
- Reggelt! * Biccet a fogadósak, majd már megy is az útjára.
Kinyitja az ajtót, s távozik is a kikötőbe, hogy újabb napot töltsön el a semittevéssel. Vagy mégsem? Ki tudja, talá tervezget is valami értelmeset a mai napra a sziklaszirteken ugrándozást, esetleg a tüdérkert nevezetű hely újbóli meglátogatását leszámítva. *
- Reggelt! * Biccet a fogadósak, majd már megy is az útjára.
Kinyitja az ajtót, s távozik is a kikötőbe, hogy újabb napot töltsön el a semittevéssel. Vagy mégsem? Ki tudja, talá tervezget is valami értelmeset a mai napra a sziklaszirteken ugrándozást, esetleg a tüdérkert nevezetű hely újbóli meglátogatását leszámítva. *
1127. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-15 16:45:16
Üzenet elküldve: 2015-02-15 16:45:16
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Bressauavre Eisso//
*Egy ismételt mosoly kíséretében helyet foglal az üres széken, jobb lábát átveti a bal fölött. Nem tagadható, hogy legyezgeti hiúságát a férfi kedvessége, ám sokat látott nő lévén már nem dől be a szép szavaknak. Helyette viszont belemegy a játékba, kedvére van eme szórakozás.*
- Bámulatos. Jómagam még sosem próbálkoztam zenéléssel, valószínűleg nem is érnék el sikereket benne. De Önnek tehetsége van hozzá. *Úgy ejti ki a tehetség szót, mintha valami varázsige lenne. Kissé előrehajol, bal kezének ujjai szórakozottan tekeregnek a borospohár körül, mielőtt a nő a szájához emelné a kupát. Ajkait néhány röpke pillanatig a pohár szélén tartja, majd a serleget enyhén megdöntve belekortyol a nedűbe. Az ital selymesen simogatja a torkát. Elégedetten nyalja meg ajkait utána, majd a nevét firtató kérdés hatására tekintetét a férfiébe mélyeszti.*
- Nerilina. Nerilina Dryadson. *A hazugság könnyedén csúszik ajkai közül. Akikkel eddig útjai során találkozott, mind más néven ismerték, s olyan is előfordult már, hogy valódi jellemével ellenkező szerepet játszott. Nem áll távol tőle a színészkedés, volt ideje alaposan begyakorolni, ezért ezúttal sem látszik meg rajta a lódítás bármely nyoma. Szenvtelenül tekint a másik szemébe, arcán nyugodt mosollyal.* S Önt hogyan szólíthatom?
*Míg a választ várja, újabb kortyot iszik borából, viszont a pohár pereme felett játékosan rebegteti szempilláit a férfi felé.*
- Mi járatban van errefelé? *Kíváncsiskodik, immár egy bátrabb vigyorral.*
*Egy ismételt mosoly kíséretében helyet foglal az üres széken, jobb lábát átveti a bal fölött. Nem tagadható, hogy legyezgeti hiúságát a férfi kedvessége, ám sokat látott nő lévén már nem dől be a szép szavaknak. Helyette viszont belemegy a játékba, kedvére van eme szórakozás.*
- Bámulatos. Jómagam még sosem próbálkoztam zenéléssel, valószínűleg nem is érnék el sikereket benne. De Önnek tehetsége van hozzá. *Úgy ejti ki a tehetség szót, mintha valami varázsige lenne. Kissé előrehajol, bal kezének ujjai szórakozottan tekeregnek a borospohár körül, mielőtt a nő a szájához emelné a kupát. Ajkait néhány röpke pillanatig a pohár szélén tartja, majd a serleget enyhén megdöntve belekortyol a nedűbe. Az ital selymesen simogatja a torkát. Elégedetten nyalja meg ajkait utána, majd a nevét firtató kérdés hatására tekintetét a férfiébe mélyeszti.*
- Nerilina. Nerilina Dryadson. *A hazugság könnyedén csúszik ajkai közül. Akikkel eddig útjai során találkozott, mind más néven ismerték, s olyan is előfordult már, hogy valódi jellemével ellenkező szerepet játszott. Nem áll távol tőle a színészkedés, volt ideje alaposan begyakorolni, ezért ezúttal sem látszik meg rajta a lódítás bármely nyoma. Szenvtelenül tekint a másik szemébe, arcán nyugodt mosollyal.* S Önt hogyan szólíthatom?
*Míg a választ várja, újabb kortyot iszik borából, viszont a pohár pereme felett játékosan rebegteti szempilláit a férfi felé.*
- Mi járatban van errefelé? *Kíváncsiskodik, immár egy bátrabb vigyorral.*
1126. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-14 21:25:48
Üzenet elküldve: 2015-02-14 21:25:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Ziona Thoundray//
*Ujjai lágyan, könnyedén cikáznak a lant húrjain, előcsalogatva a legritkább hangokat is, amit eme hangszer képes megszólaltatni. A baglama mind közül a legjobb. Egy páratlan, mesés hangszer, valami fura mágikus beütéssel, és szinte bizonyos, hogy még Arthenior szerte sem büszkélkedhet senki hasonlóan. Miközben játszik, eszébe jut a tündérkertes kis kiruccanás, ahol a hangszert találta, és ez mosolyt csal a zenész arcára. Egy pillanatra megáll, pontosabban csak egy húrt penget meg hosszan, közben ujjai körülfonják a feles poharat, és a rumot egy az egyben lecsapja.*
~Már úgy hiányzott.~ *majd újra játszani kezd, szemeit pedig behunyja. Ékes hangját ezúttal nem ereszti ki, csak nagyon halkan, maga előtt dúdolgatja az éneket, ami egyébként saját szerzeménye. Mikor kinyitja szemeit észreveszi, hogy egy nő lépked az ő irányába. Nem is akármilyen! A bárdnak még zenélés közben is kiterjed a figyelme arra, hogy végigfuttassa szemeit a nő vonalain, és domborulatain.*
-Természetesen hölgyem. *int kezével az üres szék felé.* -Megtisztel. *hajtja meg kicsit a fejét, a kedvesség szinte árad belőle.* -Saját szerzemény. *ütögeti meg a lant testét.* -Bár kicsit lehangolónak tűnhet, én pedig nem vagyok az, most már legalábbis nem. *vigyorodik el, majd lantját felteszi az asztal szélére, így a lantjáték megszűnni látszik a Rumos Rókalyukban. Kicsit megköszörüli a torkát, majd tekintetével a nő szemeit keresi.* -Szabadna tudnom a nevét? *érdeklődik kérdően Bress.*
*Ujjai lágyan, könnyedén cikáznak a lant húrjain, előcsalogatva a legritkább hangokat is, amit eme hangszer képes megszólaltatni. A baglama mind közül a legjobb. Egy páratlan, mesés hangszer, valami fura mágikus beütéssel, és szinte bizonyos, hogy még Arthenior szerte sem büszkélkedhet senki hasonlóan. Miközben játszik, eszébe jut a tündérkertes kis kiruccanás, ahol a hangszert találta, és ez mosolyt csal a zenész arcára. Egy pillanatra megáll, pontosabban csak egy húrt penget meg hosszan, közben ujjai körülfonják a feles poharat, és a rumot egy az egyben lecsapja.*
~Már úgy hiányzott.~ *majd újra játszani kezd, szemeit pedig behunyja. Ékes hangját ezúttal nem ereszti ki, csak nagyon halkan, maga előtt dúdolgatja az éneket, ami egyébként saját szerzeménye. Mikor kinyitja szemeit észreveszi, hogy egy nő lépked az ő irányába. Nem is akármilyen! A bárdnak még zenélés közben is kiterjed a figyelme arra, hogy végigfuttassa szemeit a nő vonalain, és domborulatain.*
-Természetesen hölgyem. *int kezével az üres szék felé.* -Megtisztel. *hajtja meg kicsit a fejét, a kedvesség szinte árad belőle.* -Saját szerzemény. *ütögeti meg a lant testét.* -Bár kicsit lehangolónak tűnhet, én pedig nem vagyok az, most már legalábbis nem. *vigyorodik el, majd lantját felteszi az asztal szélére, így a lantjáték megszűnni látszik a Rumos Rókalyukban. Kicsit megköszörüli a torkát, majd tekintetével a nő szemeit keresi.* -Szabadna tudnom a nevét? *érdeklődik kérdően Bress.*
1125. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-14 18:27:42
Üzenet elküldve: 2015-02-14 18:27:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bressauavre Eisso//
*Mélyet szippant a hűs levegőből, ujjait hajtincsei közé csúsztatja, hogy valamiképp óvja frizuráját a pajkos szélfuvallattól, mely összeborzolná fürtjeit. Úti célja már nincs olyan messze, mégsem siet felé. Lassan lépked, tekintetét lustán hordozza végig a kikötőben veszteglő hajókon. Idejét sem tudja, mikor hajókázott utoljára, talán a törzzsel, mikor még kislány volt. Az emlékek hatására arcára lassú mosoly kúszik, lélektükreiben tovatűnő ábránd csillan. Mellette sétáló lova az, ki a valóságba visszatéríti. A kanca türelmetlenül horkant egyet, mire a lány megpaskolja az állat hátát.*
- Türelem, kislány. Mindjárt ott vagyunk. *Mosolyog rá, ám hamar elhallgat. Számára természetes, hogy Yadához beszéljen, azonban nem tudja, errefelé nem néznek-e rá ferde szemmel érte.
Tempóján továbbra sem változtatva, végül megérkezik a Rumos Rókalyukhoz. Felnéz a sötétbarnás épületre, ráérősen szemlélve az építményt.*
- Itt várj meg. Hamarosan jövök. *Utasítja az állatot, s habár tudja, hogy Yada engedelmeskedne, mégis keres egy helyet, ahová a kantárszárnál fogva kikötheti az állatot. Búcsúzóul végigsimít mogyorószín sörényén, majd a bejárat felé veszi az irányt. Nehéz lenne eltéveszteni, ugyanis az ajtón ott díszeleg a hely neve. Belöki a vékony faajtót, s egy kecses mozdulattal lépi át a küszöböt. Ahogy kívülről, úgy belülről sem roskadozik a sok dísztől a helyiség, ám a lányt nem zavarja az egyszerűség. Könnyedén a pulthoz libben, hogy rendeljen magának valamit. Mivel nem éhes, ezért egy ital mellett dönt. Soha nem volt nagy pálinkás, és a rumot sem veti meg, ezúttal mégis a bor mellett dönt. Amint a fogadós Ziona felé fordul, rögtön mondja is a rendelését.*
- Egy kupa Bort kérnék, 6 aranyért. *Mosoly a férfire, még ha az egy kicsit mogorván zsörtölődni is kezd. Amikor kezébe kapja a rendelését, kis ideig még a pult mellől nézelődik. A legtávolabbi asztalnál egy bárd kezd zenélésbe, ezért felé kapja tekintetét. Kellemes a dallam, melyet a férfi a lantján megszólaltat. A lány ellöki magát a pulttól, és a melódia ütemére lágyan ringatózó csípővel felé veszi az irányt.*
- Szabad ez a hely? *Villant rá finom mosolyt, ahogy mellé ér.*
*Mélyet szippant a hűs levegőből, ujjait hajtincsei közé csúsztatja, hogy valamiképp óvja frizuráját a pajkos szélfuvallattól, mely összeborzolná fürtjeit. Úti célja már nincs olyan messze, mégsem siet felé. Lassan lépked, tekintetét lustán hordozza végig a kikötőben veszteglő hajókon. Idejét sem tudja, mikor hajókázott utoljára, talán a törzzsel, mikor még kislány volt. Az emlékek hatására arcára lassú mosoly kúszik, lélektükreiben tovatűnő ábránd csillan. Mellette sétáló lova az, ki a valóságba visszatéríti. A kanca türelmetlenül horkant egyet, mire a lány megpaskolja az állat hátát.*
- Türelem, kislány. Mindjárt ott vagyunk. *Mosolyog rá, ám hamar elhallgat. Számára természetes, hogy Yadához beszéljen, azonban nem tudja, errefelé nem néznek-e rá ferde szemmel érte.
Tempóján továbbra sem változtatva, végül megérkezik a Rumos Rókalyukhoz. Felnéz a sötétbarnás épületre, ráérősen szemlélve az építményt.*
- Itt várj meg. Hamarosan jövök. *Utasítja az állatot, s habár tudja, hogy Yada engedelmeskedne, mégis keres egy helyet, ahová a kantárszárnál fogva kikötheti az állatot. Búcsúzóul végigsimít mogyorószín sörényén, majd a bejárat felé veszi az irányt. Nehéz lenne eltéveszteni, ugyanis az ajtón ott díszeleg a hely neve. Belöki a vékony faajtót, s egy kecses mozdulattal lépi át a küszöböt. Ahogy kívülről, úgy belülről sem roskadozik a sok dísztől a helyiség, ám a lányt nem zavarja az egyszerűség. Könnyedén a pulthoz libben, hogy rendeljen magának valamit. Mivel nem éhes, ezért egy ital mellett dönt. Soha nem volt nagy pálinkás, és a rumot sem veti meg, ezúttal mégis a bor mellett dönt. Amint a fogadós Ziona felé fordul, rögtön mondja is a rendelését.*
- Egy kupa Bort kérnék, 6 aranyért.
*Mosoly a férfire, még ha az egy kicsit mogorván zsörtölődni is kezd. Amikor kezébe kapja a rendelését, kis ideig még a pult mellől nézelődik. A legtávolabbi asztalnál egy bárd kezd zenélésbe, ezért felé kapja tekintetét. Kellemes a dallam, melyet a férfi a lantján megszólaltat. A lány ellöki magát a pulttól, és a melódia ütemére lágyan ringatózó csípővel felé veszi az irányt.*- Szabad ez a hely? *Villant rá finom mosolyt, ahogy mellé ér.*
1124. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-14 17:50:12
Üzenet elküldve: 2015-02-14 17:50:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A Visszatérés - Másnap//
*A Rumosba érkező bárdot ugyanaz az összkép fogadja, mint az esetek java részében azzal a kis különbséggel, hogy néhányan különösen megbámulják, ugyanis nem csicsás puccos ruhákban, és göndör hajkoronájával érkezik. Visszatérése óta némileg megváltozott, és páran nehezen ismerik fel különös ismertető jelei nélkül. De hát a világ változik, úgy ahogy Bress is, és hát egy bárdnak olykor megváltoztatni a külsejét egyáltalán nem hátrányos dolog. A pulthoz lép, közben egy-két matróz vagy kalóz felé int, akiket látásból ismer, majd a legbájosabb pincérnő felé fordul.*
-Egy kupica Rum lenne nekem kisasszony 7 aranyért.
*Rendelését követően rögtön sarkon fordul, és leül a legtávolabbi két személyes asztalkánál. Mikor elhelyezkedik, a kért italát már tálcán hozzák.*
-Parancsoljon. Egészségére!
-Köszönöm kedvesem! *néz széles mosollyal a pincérnőre, és rá is kacsint egyet, aki örömmel fogadja a bókolást, de már el is viharzik, hogy újabb rendeléseket vegyen fel. Bress közben ölébe veszi a lantját, végigsimítja a körte formájú testet, és a hosszú nyakat, majd hátradől, lábait hanyagul keresztbe rakja, és párszor megpengeti a húrt. Mikor érzi, hogy a többi vendégnek nincs kifogása ellene, játszani kezd egy melankolikus dallamú nótát.*
*A Rumosba érkező bárdot ugyanaz az összkép fogadja, mint az esetek java részében azzal a kis különbséggel, hogy néhányan különösen megbámulják, ugyanis nem csicsás puccos ruhákban, és göndör hajkoronájával érkezik. Visszatérése óta némileg megváltozott, és páran nehezen ismerik fel különös ismertető jelei nélkül. De hát a világ változik, úgy ahogy Bress is, és hát egy bárdnak olykor megváltoztatni a külsejét egyáltalán nem hátrányos dolog. A pulthoz lép, közben egy-két matróz vagy kalóz felé int, akiket látásból ismer, majd a legbájosabb pincérnő felé fordul.*
-Egy kupica Rum lenne nekem kisasszony 7 aranyért.
*Rendelését követően rögtön sarkon fordul, és leül a legtávolabbi két személyes asztalkánál. Mikor elhelyezkedik, a kért italát már tálcán hozzák.*
-Parancsoljon. Egészségére!
-Köszönöm kedvesem! *néz széles mosollyal a pincérnőre, és rá is kacsint egyet, aki örömmel fogadja a bókolást, de már el is viharzik, hogy újabb rendeléseket vegyen fel. Bress közben ölébe veszi a lantját, végigsimítja a körte formájú testet, és a hosszú nyakat, majd hátradől, lábait hanyagul keresztbe rakja, és párszor megpengeti a húrt. Mikor érzi, hogy a többi vendégnek nincs kifogása ellene, játszani kezd egy melankolikus dallamú nótát.*
1123. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-14 15:39:52
Üzenet elküldve: 2015-02-14 15:39:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
* Trappol párat, mire felér az első emeletre. Megnézi a kulcson álló számot, majd megkeresi a hozzá tartozó ajtót is. Igaz, nem ismeri ezeket az emberi számokat sem - nem csak a betűkkel nincs tisztában - de mivel a kulcson és az ajtón felfedezi a hasonlóságot, így kinyitja azt. És tényleg üres a szoba. Látszik rajta, hogy nem viszik túlzásba a takarítást, de azért aludt már ennél sokkal rosszabb helyeken is, így nem lehet egy szava sem. Az ablakon keresztül nézi a napot, míg az el nem tűnik a horizont alatt. A kikötő is egyre inkább élettelen, a hajók továbbra is hánykódnak a vizen, viszont az emberek tömegesen kezdenek menni a saját helyükre. A legtöbben a fogadó(k)ba, de vannak akik a hajójukra mennek csak. Lassan Ran is elálmosodik, így leveti először csizmáját, majd a többi ruháját is, bezárja az ajtaját, aztán hamarosan már alszik is... *
1122. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-14 15:00:03
Üzenet elküldve: 2015-02-14 15:00:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
* Nyílik az ajtó, s Ran lép be rajta. Először körbenéz, aztán szimatol egyet végül becsapja maga mögött az ajtót.
~ Fogadó, bizony! ~ Gondolja, s elindul a pult felé, majd megszólal. *
- Fogadós! Két üveg Bor lesz! * Leszámolja a 12 aranyat. *
* A Fogadós átadja az üvegeket. Ran az egyiket ki is nyitja, a másikat elrakja biztos helyre - a kis táskájába. Leül egy üres asztalhoz a pult közelében. A fele már elfogy az italnak, mikor újra a fogadósra pillant. *
- Valamint egy Szobát (1. emelet) kivennék egy napra. * Ismét leszámol pár aranyat, történetesen 10-et. *
- Tehát az első emeleten van... Azt merre is találom? * Kérdi tőle, mire a fogadós ujjával a lépcsők felé mutat. *
- Arra az első emelet. * Mondja, majd folytatja a poharak törölgetését. Ran iszik még egy kortyot, majd elindul felfelé. *
~ Fogadó, bizony! ~ Gondolja, s elindul a pult felé, majd megszólal. *
- Fogadós! Két üveg Bor lesz! * Leszámolja a 12 aranyat. *
* A Fogadós átadja az üvegeket. Ran az egyiket ki is nyitja, a másikat elrakja biztos helyre - a kis táskájába. Leül egy üres asztalhoz a pult közelében. A fele már elfogy az italnak, mikor újra a fogadósra pillant. *
- Valamint egy Szobát (1. emelet) kivennék egy napra. * Ismét leszámol pár aranyat, történetesen 10-et. *
- Tehát az első emeleten van... Azt merre is találom? * Kérdi tőle, mire a fogadós ujjával a lépcsők felé mutat. *
- Arra az első emelet. * Mondja, majd folytatja a poharak törölgetését. Ran iszik még egy kortyot, majd elindul felfelé. *
1121. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-09 22:44:13
Üzenet elküldve: 2015-02-09 22:44:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozékat találva//
*Érzékeli Nad megváltozott viselkedését és imponál neki. Egy ideig. Viszont a nő viselkedése már megint a magándolgokat helyezi előbbre az üzletnél, még a kérdésekre sem ad választ, amik miatta vetődtek fel. Érzi, hogy most ő ment el messzebbre, pedig ha egyszer Nad ráébredne magára. De most a küzdelmek helyett inkább ideiglenesen visszavesz az agyaraiból, kicsit sokat marták egymást és rossz lenne mindkettejüknek, ha ez maradandóra sikeredne. Az, hogy első körben exkludálták a további szórakozásból, nem érinti túl mélyen, bár tőle ilyen könnyen nem szabadulnak. Nad szeretné, ha lenne olyan tekintélye, amivel ilyen könnyen távol tarthatná, de nem igazán dolgozott meg érte.*
-Hát, szomorú, hogy így kizárják az embert, de hallottuk a kapitányasszony parancsát, Dynti, te maradsz.
*Nyújtva ki a nyelvén a vöröshajúra, remélhetően értette a humort. És ezzel célzatosan meg is lett fogalmazva az a kör, hogy ő jön-e avagy sem. Nem véletlenül választotta persze a barátságosabb megnevezését sem Nadae-nak, de azért sajnos ennyivel nem lekenyerezhető a nő.*
*Megnyugtatja, hogy Dynti azért még barátságos feléje, még ha protektív jelleme sajnálatosan csak Nad felé irányul, bár megérti, csak sajnálja. És újra tanúja lesz, ahogy ezek kifecsegik a fontos mozaikjait a történetnek, bár erről még keveset tud. Az biztos, hogy az Őrült címszóval nem őt illetik, de azért persze még tör egy kis borsót Nad orra alá.*
-Na jó, ha ennyire akarjátok, akkor veletek megyek...
*Győzi meg magát, persze azért nem túl sokáig, mert itt maradhat elég könnyedén. Felkészül, hogy Nad cikázó szemeivel kell megküzdenie egész út közben, de nem zavartatja magát túlságosan. Reméli, hogy a kettejük közti néma háború szele elüldözi a többieket és így kettesben is maradhatnak. Ha nem... az isten óvjon mindenkit, aki kar és fegyvertávolságon belül tartózkodik Nadtól.*
*Érzékeli Nad megváltozott viselkedését és imponál neki. Egy ideig. Viszont a nő viselkedése már megint a magándolgokat helyezi előbbre az üzletnél, még a kérdésekre sem ad választ, amik miatta vetődtek fel. Érzi, hogy most ő ment el messzebbre, pedig ha egyszer Nad ráébredne magára. De most a küzdelmek helyett inkább ideiglenesen visszavesz az agyaraiból, kicsit sokat marták egymást és rossz lenne mindkettejüknek, ha ez maradandóra sikeredne. Az, hogy első körben exkludálták a további szórakozásból, nem érinti túl mélyen, bár tőle ilyen könnyen nem szabadulnak. Nad szeretné, ha lenne olyan tekintélye, amivel ilyen könnyen távol tarthatná, de nem igazán dolgozott meg érte.*
-Hát, szomorú, hogy így kizárják az embert, de hallottuk a kapitányasszony parancsát, Dynti, te maradsz.
*Nyújtva ki a nyelvén a vöröshajúra, remélhetően értette a humort. És ezzel célzatosan meg is lett fogalmazva az a kör, hogy ő jön-e avagy sem. Nem véletlenül választotta persze a barátságosabb megnevezését sem Nadae-nak, de azért sajnos ennyivel nem lekenyerezhető a nő.*
*Megnyugtatja, hogy Dynti azért még barátságos feléje, még ha protektív jelleme sajnálatosan csak Nad felé irányul, bár megérti, csak sajnálja. És újra tanúja lesz, ahogy ezek kifecsegik a fontos mozaikjait a történetnek, bár erről még keveset tud. Az biztos, hogy az Őrült címszóval nem őt illetik, de azért persze még tör egy kis borsót Nad orra alá.*
-Na jó, ha ennyire akarjátok, akkor veletek megyek...
*Győzi meg magát, persze azért nem túl sokáig, mert itt maradhat elég könnyedén. Felkészül, hogy Nad cikázó szemeivel kell megküzdenie egész út közben, de nem zavartatja magát túlságosan. Reméli, hogy a kettejük közti néma háború szele elüldözi a többieket és így kettesben is maradhatnak. Ha nem... az isten óvjon mindenkit, aki kar és fegyvertávolságon belül tartózkodik Nadtól.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3810-3829