Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 70 (1381. - 1400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1400. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 22:43:14
Üzenet elküldve: 2015-07-14 22:43:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vasfogú Hrún//
~Ha meg akarom szokni az ittlétet, sürgősen rá kell kapnom valami dohányfélére~ *Hessegeti szét a tömény füstöt Ipics. A csehó pont olyan, amilyenre egy hajóról levánszorgott utazónak szüksége van. Ha kedve tartja, magába tud zárkózni, kizárva mindenkit, de ugyanakkor társaságot is könnyen tud szerezni éppúgy, mint ivócimborát.
A kocsmáros egykedvűen szemléli a körülette folyó eseményeket – nem egy legenda születésének volt már szemtanúja -, Ipics pedig, ki torkát akarja megtisztítani, így szól vidámkodva:*
- Csak egy kis kenyeret kérnék! De aztán a folyékony fajtájából hozzon egyet!
*Bután vigyorogva várja a vicces választ, amelyet az ő szellemes rendelése megérdemel. De a kocsmáros ezt is hallotta már százszor, ha nem ezerszer, rezzenéstelen arccal teszi ki elé a kért italt, majd közli az árat. Ez az a pillanat, ahol Ipicsnek lehervad az arcáról a mosoly, és leszámolja a Sörért járó 5 aranyat.
.*
~Hát itt bizony nem fogom így sokáig húzni Sürgősen valami munkát kell találnom. De jó volt is a gazdaságban: sajt, hús, kenyér, amennyi beléd fér, a nap minden étkezésénél. De most már a magad ura vagy, Ipics. Viseld a következményeit! Habár tetszik a hangulata a kikötőnek, nem bírnám ki ép ésszel sokáig. Irány Arthenior, ahogy az eredetileg is tervbe volt véve! Egy olyan nagyvárosban biztos találok valamit. De szolga nem leszek *szögezi le magában, a mutatóujján lévő vasgyűrűt forgatva* Szolga nem…~
*Egyedül nem juthat keresztül az erdőn, ezzel tisztában van. Az úton mindenféle rémség, bandita és megannyi veszély leselkedhet rá és habár nem volt az a fajta nádszál legény, egyedül sosem biztonságos az egynapi út sem. Barátjának, Stepnek, ki hajóval hozta el – vagy inkább szöktette meg – családja volt és neki tetsző élete. Ipics ezt még gyermekkori barátságukra való tekintettel se várhatta el tőle. Itt kell keresnie valakit. ~Ingyen~ sóhajt fel magában és körülnéz a fogadóban.
Most jött rá igazán, hogy senkiben nem bízhat. Mégis, az egyedül ülő ork megragadja tekintetét. Egyrészt, életében egyszer beszélgetett orkkal, amennyiben a másik részéről kapott morgást és lenéző tekintetet annak lehet nevezni. Másrészt, ha ez a lény azt váltja ki Ipicsből, hogy maradjon tőle távol, talán másokat is erre sarkall majd.
Összeszedi minden bátorságát ~Éljen a tapasztalat~ és felidézve magában mindent, amit az orkokról tud, odalép az asztalához*
- Azt mondják, egy sör akkor fejti ki igazán hatását, ha koccintanak vele *A begyakorolt mondat simán megy, de ezután elszáll magabiztossága, elkezd dadogni* de... de ez jó sör! Akarom mondani… neked ízlik? Izé… Karod legyen erős és kérlelhetetlen! *Eszébe jut hirtelen az orkok közötti köszöntés, amit egy könyvben olvasott, reméli ez megmenti félresikerült nyitányát*
A hozzászólás írója (Ipics, az Egyszeregy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.14 22:44:38
~Ha meg akarom szokni az ittlétet, sürgősen rá kell kapnom valami dohányfélére~ *Hessegeti szét a tömény füstöt Ipics. A csehó pont olyan, amilyenre egy hajóról levánszorgott utazónak szüksége van. Ha kedve tartja, magába tud zárkózni, kizárva mindenkit, de ugyanakkor társaságot is könnyen tud szerezni éppúgy, mint ivócimborát.
A kocsmáros egykedvűen szemléli a körülette folyó eseményeket – nem egy legenda születésének volt már szemtanúja -, Ipics pedig, ki torkát akarja megtisztítani, így szól vidámkodva:*
- Csak egy kis kenyeret kérnék! De aztán a folyékony fajtájából hozzon egyet!
*Bután vigyorogva várja a vicces választ, amelyet az ő szellemes rendelése megérdemel. De a kocsmáros ezt is hallotta már százszor, ha nem ezerszer, rezzenéstelen arccal teszi ki elé a kért italt, majd közli az árat. Ez az a pillanat, ahol Ipicsnek lehervad az arcáról a mosoly, és leszámolja a Sörért járó 5 aranyat.
.*~Hát itt bizony nem fogom így sokáig húzni Sürgősen valami munkát kell találnom. De jó volt is a gazdaságban: sajt, hús, kenyér, amennyi beléd fér, a nap minden étkezésénél. De most már a magad ura vagy, Ipics. Viseld a következményeit! Habár tetszik a hangulata a kikötőnek, nem bírnám ki ép ésszel sokáig. Irány Arthenior, ahogy az eredetileg is tervbe volt véve! Egy olyan nagyvárosban biztos találok valamit. De szolga nem leszek *szögezi le magában, a mutatóujján lévő vasgyűrűt forgatva* Szolga nem…~
*Egyedül nem juthat keresztül az erdőn, ezzel tisztában van. Az úton mindenféle rémség, bandita és megannyi veszély leselkedhet rá és habár nem volt az a fajta nádszál legény, egyedül sosem biztonságos az egynapi út sem. Barátjának, Stepnek, ki hajóval hozta el – vagy inkább szöktette meg – családja volt és neki tetsző élete. Ipics ezt még gyermekkori barátságukra való tekintettel se várhatta el tőle. Itt kell keresnie valakit. ~Ingyen~ sóhajt fel magában és körülnéz a fogadóban.
Most jött rá igazán, hogy senkiben nem bízhat. Mégis, az egyedül ülő ork megragadja tekintetét. Egyrészt, életében egyszer beszélgetett orkkal, amennyiben a másik részéről kapott morgást és lenéző tekintetet annak lehet nevezni. Másrészt, ha ez a lény azt váltja ki Ipicsből, hogy maradjon tőle távol, talán másokat is erre sarkall majd.
Összeszedi minden bátorságát ~Éljen a tapasztalat~ és felidézve magában mindent, amit az orkokról tud, odalép az asztalához*
- Azt mondják, egy sör akkor fejti ki igazán hatását, ha koccintanak vele *A begyakorolt mondat simán megy, de ezután elszáll magabiztossága, elkezd dadogni* de... de ez jó sör! Akarom mondani… neked ízlik? Izé… Karod legyen erős és kérlelhetetlen! *Eszébe jut hirtelen az orkok közötti köszöntés, amit egy könyvben olvasott, reméli ez megmenti félresikerült nyitányát*
A hozzászólás írója (Ipics, az Egyszeregy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.14 22:44:38
1399. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 22:29:03
Üzenet elküldve: 2015-07-14 22:29:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Aldren//
*Belép s mi az első, amit lát? No, mi? Hogy ez a tökkelütött, fejetlen, ostoba férfi játszik. A maga által kreaált habokkal!
Hamar felfedezi miket is formál kezébe a lélelkbeni ember, s ez szinte még jobban feldühíti. Nem veszik komolyan. Olyannyira nem, hogy komolyságra sem méltatják. Idegesen járkál fel alá a szobába, s legszívesebben minden tárgyat a férfihoz vágna, melyet keze ügyében talál. Dühe úgy tűnik csillapíthatatlan, s most csak a jövés menéssel tudja magát lefárasztani, annyira, hogy ne ölje meg a másikat. Holott kedve lenne rá. A mai napja túl jól indult. Itt már tudnia kellett volna, hogy nem fog sokáig tartani.*
- Az évek megeszesíthettek volna. Főleg Realoth mellett. *Fintorodik el. Tudja, hogy mellette maradt utána, de azt nem, hogy mennyi idieg. De az, hogy két éve találkoztak, feltételezi számára, hogy addig is vele volt. Az a gaz nem volt ostoba.* - Mellette felszedhettél volna némi eszet.
*Sziszegi.
A szék nem éri el azt a hatást, amit szerett volna. Nem törik darabokra, csak simán koppan a padlón. S ez csak tovább dühíti. Ahogy a másik komolytalansága is. A fal mellett haladva, ökölbe zárt kézzel, csap bele. A fal nem horpad be, lévén, hogy talán téglával épült. legfeljebb kezének éle fáj.*
- Te most szórakozol? Azt hiszed, hogy ez vicces?
*Üvölti, majd hirtelen áll meg egyhelyben. Nagy levegtő vesz. Szemeit behunyja, s nagy levegőt vesz. Le kell nyugodnia. S ahogy érzi, hogy ez megtörténik, úgy szédül meg, s dől el az ágy felé. Annak támlája az, mely megtartja, s amibe kapaszkodik. Alig csak pár pillanat, máris visszanyeri egyensúlyát. Most már komolynak tűnik, de szemei még mindig villámokat hánynak.
Ha ölni lehetne a tekintettel.
Valószínű, hogy a fél világ halott lenne, csak az ő szemei által. S ott van még a többi alávaló, aljas, senkiházi is, kiknek hasonló érzései lehetnek.*
- A te állításod nem szép! *Vág vissza felvágott nyelvével.* - Hagyjál már azzal a maszlaggal, hogy kalózbecsület. A Kapitány üzletember volt. A rosszabbik fajtából, ki nem riadt vissza a kegyetlenebb eszközötől! *Ripakodik rá. Kár, hogy eme vonását nem örökölte meg tőle. Most nagy hasznát venni a nyugodtságának, kimért modorának, s a fenyegető stílusának.
Vonakodik a másikhoz lépni. Nem is teszi. De valami mégis hajtja előre. Pár lépés csak, ami megállítja. Nem csak Aldren durcás. Ő is.
Felhúzott orral adná oda kezét. De ahogy megnézi, mindkettő véres. Egyikbe a poharat törte el, a másikkal a falba csapott, s vére bizony ott is kiserkent. Nem csak testsúlya csökkent, bőrének vékonysága is. Végül mégis csak a szilánkokkal telinek vélt kezét nyújtja de nem ejti a másik kezébe. Ha akarja vegye, ha csak játszik, akkor úgyis kiderül.*
- Mire céloztál lent?
*Kérdez keményen vissza. Ezért jött fel. Az igazságért.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.14 22:35:56
*Belép s mi az első, amit lát? No, mi? Hogy ez a tökkelütött, fejetlen, ostoba férfi játszik. A maga által kreaált habokkal!
Hamar felfedezi miket is formál kezébe a lélelkbeni ember, s ez szinte még jobban feldühíti. Nem veszik komolyan. Olyannyira nem, hogy komolyságra sem méltatják. Idegesen járkál fel alá a szobába, s legszívesebben minden tárgyat a férfihoz vágna, melyet keze ügyében talál. Dühe úgy tűnik csillapíthatatlan, s most csak a jövés menéssel tudja magát lefárasztani, annyira, hogy ne ölje meg a másikat. Holott kedve lenne rá. A mai napja túl jól indult. Itt már tudnia kellett volna, hogy nem fog sokáig tartani.*
- Az évek megeszesíthettek volna. Főleg Realoth mellett. *Fintorodik el. Tudja, hogy mellette maradt utána, de azt nem, hogy mennyi idieg. De az, hogy két éve találkoztak, feltételezi számára, hogy addig is vele volt. Az a gaz nem volt ostoba.* - Mellette felszedhettél volna némi eszet.
*Sziszegi.
A szék nem éri el azt a hatást, amit szerett volna. Nem törik darabokra, csak simán koppan a padlón. S ez csak tovább dühíti. Ahogy a másik komolytalansága is. A fal mellett haladva, ökölbe zárt kézzel, csap bele. A fal nem horpad be, lévén, hogy talán téglával épült. legfeljebb kezének éle fáj.*
- Te most szórakozol? Azt hiszed, hogy ez vicces?
*Üvölti, majd hirtelen áll meg egyhelyben. Nagy levegtő vesz. Szemeit behunyja, s nagy levegőt vesz. Le kell nyugodnia. S ahogy érzi, hogy ez megtörténik, úgy szédül meg, s dől el az ágy felé. Annak támlája az, mely megtartja, s amibe kapaszkodik. Alig csak pár pillanat, máris visszanyeri egyensúlyát. Most már komolynak tűnik, de szemei még mindig villámokat hánynak.
Ha ölni lehetne a tekintettel.
Valószínű, hogy a fél világ halott lenne, csak az ő szemei által. S ott van még a többi alávaló, aljas, senkiházi is, kiknek hasonló érzései lehetnek.*
- A te állításod nem szép! *Vág vissza felvágott nyelvével.* - Hagyjál már azzal a maszlaggal, hogy kalózbecsület. A Kapitány üzletember volt. A rosszabbik fajtából, ki nem riadt vissza a kegyetlenebb eszközötől! *Ripakodik rá. Kár, hogy eme vonását nem örökölte meg tőle. Most nagy hasznát venni a nyugodtságának, kimért modorának, s a fenyegető stílusának.
Vonakodik a másikhoz lépni. Nem is teszi. De valami mégis hajtja előre. Pár lépés csak, ami megállítja. Nem csak Aldren durcás. Ő is.
Felhúzott orral adná oda kezét. De ahogy megnézi, mindkettő véres. Egyikbe a poharat törte el, a másikkal a falba csapott, s vére bizony ott is kiserkent. Nem csak testsúlya csökkent, bőrének vékonysága is. Végül mégis csak a szilánkokkal telinek vélt kezét nyújtja de nem ejti a másik kezébe. Ha akarja vegye, ha csak játszik, akkor úgyis kiderül.*
- Mire céloztál lent?
*Kérdez keményen vissza. Ezért jött fel. Az igazságért.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.14 22:35:56
1398. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 22:27:57
Üzenet elküldve: 2015-07-14 22:27:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Reydis//
*Ez elég fogós kérdés végül is, mert maga sem tudja, hogy mikor kell menniük, hiszen Nadon és a férfin múlik, hogy mikor távoznak. De eszébe jut valami, ami végül is még belefér a keretbe, és talán a lány is jobb kedvű lesz tőle.*
-Tudod, mi tetszik rajtad? *Ezzel feláll a székéből és a lány mögé lépdel, ahol is megpuszilja az arcát, majd finoman megfogja a karját, jelzi neki, hogy szeretné, hogy jöjjön.*
-Minden! *Hát, ez elég semmilyen, és tényleg keveset mondó szó, de nem tudja mit is mondjon. Miért is húzná a szavakat, ha már itt vannak egymásnak. Közben kézen fogja. Na nem a fájós mancsát, hanem a másikat. Semmiképp nem szeretne fájdalmat okozni a lánynak.*
-Talán, mégiscsak jobb lenne, ha lemosakodnál, mielőtt elmegyünk innen! *Mondja miközben a bájos arcocskát bámulja. Közben a pulthoz lépked, hogy tervét meg is valósítsa. Nem valami nagyon tiszta ez a fogadó sem, de talán akad egy dézsa víz, amivel lecsutakolhatja a lányt egy szobában. Kivesz egy Szobát (2. emelet) 17aranyért. Ezután felveszi Reydist a karjaiba.*
-Most pedig megyünk Kedvesem a szobába! *Nem nagyon szereti a kutakodó szemeket, ezért is döntött úgy, hogy elviszi a szobába. Ha beérnek, ott leteszi a lányt. És kedves mosollyal az arcán figyeli.*
-Szeretnéd, hogy megmosdassalak, vagy megy egyedül is? *A mosoly átvált vigyorba, Leon szeme pedig a lány arcáról átvándorol a kebleire, amit immáron az ing takar, reményei szerint nem túl sokáig. A férfi kétségekbe van, nem tudja, hogy szabad-e azt tennie a lánnyal, amit kigondolt.*
*Ez elég fogós kérdés végül is, mert maga sem tudja, hogy mikor kell menniük, hiszen Nadon és a férfin múlik, hogy mikor távoznak. De eszébe jut valami, ami végül is még belefér a keretbe, és talán a lány is jobb kedvű lesz tőle.*
-Tudod, mi tetszik rajtad? *Ezzel feláll a székéből és a lány mögé lépdel, ahol is megpuszilja az arcát, majd finoman megfogja a karját, jelzi neki, hogy szeretné, hogy jöjjön.*
-Minden! *Hát, ez elég semmilyen, és tényleg keveset mondó szó, de nem tudja mit is mondjon. Miért is húzná a szavakat, ha már itt vannak egymásnak. Közben kézen fogja. Na nem a fájós mancsát, hanem a másikat. Semmiképp nem szeretne fájdalmat okozni a lánynak.*
-Talán, mégiscsak jobb lenne, ha lemosakodnál, mielőtt elmegyünk innen! *Mondja miközben a bájos arcocskát bámulja. Közben a pulthoz lépked, hogy tervét meg is valósítsa. Nem valami nagyon tiszta ez a fogadó sem, de talán akad egy dézsa víz, amivel lecsutakolhatja a lányt egy szobában. Kivesz egy Szobát (2. emelet) 17aranyért.
Ezután felveszi Reydist a karjaiba.*-Most pedig megyünk Kedvesem a szobába! *Nem nagyon szereti a kutakodó szemeket, ezért is döntött úgy, hogy elviszi a szobába. Ha beérnek, ott leteszi a lányt. És kedves mosollyal az arcán figyeli.*
-Szeretnéd, hogy megmosdassalak, vagy megy egyedül is? *A mosoly átvált vigyorba, Leon szeme pedig a lány arcáról átvándorol a kebleire, amit immáron az ing takar, reményei szerint nem túl sokáig. A férfi kétségekbe van, nem tudja, hogy szabad-e azt tennie a lánnyal, amit kigondolt.*
1397. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 22:13:10
Üzenet elküldve: 2015-07-14 22:13:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nadae//
*Fürdőjében ücsörögve várja, melynek hamarosan be kell következnie. Addig azonban kedves játékba fog, melynek célja, hogy rengeteg szappanhabot gyártson, melyekből kis figurákat formál tenyerével. Afféle habembereket, ha úgy tetszik. Teljesen elveszik komolytalanságában, s csak akkor eszmél fel erre, mikor a nő végre betoppan. Az ajtó nagy hanggal kerül vissza helyére. A félvér pislog néhányat, mintha csak nem értené annak okát, majd oldalra döntött fejjel hallgatja a nőszemély kirohanását. Nem érti mire a temérdek düh, mikor ő olyannyira nyugodt már. Az egyik habemberkét, mely erősen oszladozik már, tenyerébe veszi, egy kisebb adag vízzel, majd kinyújtja a másik felé.*
- Hisz tudod jól, hogy sose volt *- gondol itt az észre, mert bizony úgy véli, hogy a némber elméjében ő teljesen a nélkül létezik.
Ha pedig így van, akkor feleslegesek efféle elvárások irányába. Az emberke hamar eltűnik, akárcsak minden más, mit a szappan javának elhasználásával kreálni tudott. Gyermeteg lénykertje pillanatok alatt vált semmivé, ő viszont továbbra sem bosszankodik. Most inkább élvezi fürdőjét, elterülve a meleg vízben, egészen addig, míg egy szék nem kezd repülni feje felé. Akkor kénytelen karjait oda kapni, meggátolva az akár komoly sérüléssel is járható gaztettet, hová a repülő székkel való támadást sorolná. Valamiért sokkal nyugodtabb most, hogy csak ketten vannak. Zúzott karjait visszasüllyeszti a vízbe, majd felemeli maga elé, majd újra elrejti.*
- Ez nem volt szép. És egyébként sem állt szándékomban a Kapitány becsületébe taposni. Még akkor sem, ha nem sok volt neki. Vagyis volt, csak azt sokan nem neveznék becsületnek. Azt hiszem, erre találták ki a kalózbecsület fogalmát *- mutatja fel mutatóujját, majd erőt vesz magán és megkomolyodik.
Karját nyújtja a másik felé, némi helyezkedés után, hogy immár felsőteste java kikerüljön a vízből, s kényelmesebb legyen a dézsán túl való matatás.*
- Na add már! A kezed! Meddig akarod, hogy így várjak? *- kérdi, akár valami hisztis kölyök, mégis, látszik tekintetén, hogy teljesen komoly.
Csakis a vágáson vannak pillantásai. Sárga íriszei nyomon követik a vércseppek útját, miként azok elhagyják a vörösre festett bőr rejtekét. Kifelé még mindig nyugodtságot áraszt. Bensőjében azonban egyre nő a viaskodás. Gonosznak kellene lennie. Bántania kellene a másikat, sértegetnie, mégis… Valahol ugyanazon cipőben járnak. Egy cipőben, melyet egyazon ember vett nekik. Vagy inkább lopott, ha foglalkozását veszik figyelembe.*
- Miért jöttél utánam?
*Fürdőjében ücsörögve várja, melynek hamarosan be kell következnie. Addig azonban kedves játékba fog, melynek célja, hogy rengeteg szappanhabot gyártson, melyekből kis figurákat formál tenyerével. Afféle habembereket, ha úgy tetszik. Teljesen elveszik komolytalanságában, s csak akkor eszmél fel erre, mikor a nő végre betoppan. Az ajtó nagy hanggal kerül vissza helyére. A félvér pislog néhányat, mintha csak nem értené annak okát, majd oldalra döntött fejjel hallgatja a nőszemély kirohanását. Nem érti mire a temérdek düh, mikor ő olyannyira nyugodt már. Az egyik habemberkét, mely erősen oszladozik már, tenyerébe veszi, egy kisebb adag vízzel, majd kinyújtja a másik felé.*
- Hisz tudod jól, hogy sose volt *- gondol itt az észre, mert bizony úgy véli, hogy a némber elméjében ő teljesen a nélkül létezik.
Ha pedig így van, akkor feleslegesek efféle elvárások irányába. Az emberke hamar eltűnik, akárcsak minden más, mit a szappan javának elhasználásával kreálni tudott. Gyermeteg lénykertje pillanatok alatt vált semmivé, ő viszont továbbra sem bosszankodik. Most inkább élvezi fürdőjét, elterülve a meleg vízben, egészen addig, míg egy szék nem kezd repülni feje felé. Akkor kénytelen karjait oda kapni, meggátolva az akár komoly sérüléssel is járható gaztettet, hová a repülő székkel való támadást sorolná. Valamiért sokkal nyugodtabb most, hogy csak ketten vannak. Zúzott karjait visszasüllyeszti a vízbe, majd felemeli maga elé, majd újra elrejti.*
- Ez nem volt szép. És egyébként sem állt szándékomban a Kapitány becsületébe taposni. Még akkor sem, ha nem sok volt neki. Vagyis volt, csak azt sokan nem neveznék becsületnek. Azt hiszem, erre találták ki a kalózbecsület fogalmát *- mutatja fel mutatóujját, majd erőt vesz magán és megkomolyodik.
Karját nyújtja a másik felé, némi helyezkedés után, hogy immár felsőteste java kikerüljön a vízből, s kényelmesebb legyen a dézsán túl való matatás.*
- Na add már! A kezed! Meddig akarod, hogy így várjak? *- kérdi, akár valami hisztis kölyök, mégis, látszik tekintetén, hogy teljesen komoly.
Csakis a vágáson vannak pillantásai. Sárga íriszei nyomon követik a vércseppek útját, miként azok elhagyják a vörösre festett bőr rejtekét. Kifelé még mindig nyugodtságot áraszt. Bensőjében azonban egyre nő a viaskodás. Gonosznak kellene lennie. Bántania kellene a másikat, sértegetnie, mégis… Valahol ugyanazon cipőben járnak. Egy cipőben, melyet egyazon ember vett nekik. Vagy inkább lopott, ha foglalkozását veszik figyelembe.*
- Miért jöttél utánam?
1396. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 21:49:08
Üzenet elküldve: 2015-07-14 21:49:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Aldren//
*Vöröslő nedve pettyekben gyűlik körülötte a padlón, ahogy hallgatja a Démont. Kezei újra ökölbe szorulnak, körbe belevájnak a frissen elvágott húsba. Nem zavarja, nem fáj neki. Még nem, majd ha leül a dühe, meg fogja érezni, ahogy egyre jobban vájkál vérében. De még nem. Lehajtott fejjel hallgatja, szemöldökei meg megrángnak.*
- Mit tudhatsz te?
*Alig pár évig volt talán velük a férfi? Vagy hónapig? Ki tudja. Igaza van, hogy nem volt akadály előttük semmi. Akkor nem. Mégsem eredhetett a férfi nyomába, bármennyire is szerette. De elfogadta a Kapitány akarát, mégha az nem is ízlett neki. Fogai megcsikordulnak. A következő szónoklatnál úgy érzi, mintha a Kapitány, vagy Oden előtt állna. Kioktatják, s oly módon teszik mindezt, hogy elesett lánynak érezze magát. Egy csöppnyi, semmit sem érő személynek. Fogai újra megcsikordulnak, ahogy összeszorítja azokat. Dühösen emeli fel fejét, s néz újra a Démonra.*
- Mit érthetsz te?
*Ismétli meg kérdését, mintha nem tudna mást mondani. A düh ellepte az agyát, s jelenleg féken kell tartsa magát, nehogy tőrjével véletlenül megtalálja a férfit. Nem, itt nem rendzhet jelenetet tudja. Nem akarja saját, önző dolgai miatt, a többieket belevonni. Nem. Ezt neki kell elintéznie. De nem itt.
Követi a férfit, fel a lépcsőn. Véreinek cseppe mutatja az útját, merre is megy. Lemarad mögötte, de dühös léptekkel halad. Ahogy befordul a folyosón, látja, hogy Aldren megáll. Ő is megteszi, tisztes távolságban, de még nem szólal meg. Túl sok itt az ember, túl sokan látják.
Még pár pillanatig áll és vár, miután a Démon bemegy a szobába. Visszaidéződik emlékeibe Oden szavai, miket mesélt neki, gyerekként. Kik voltak ők, s miket tettek. Akkor még hihetetlennek tűntek számára azok a dolgok.
~Mások voltunk előtted. Megváltoztattál minket.~
Ezt hajtogatták folyton neki. Vár pár pillanatot, majd dühös léptekkel érkezik meg ama bizonyos ajtó elé. Nem rúgja be, pedig szívesen tenné. A kilincset lenyomva nagy lendülettel nyit be, s hasonló módon megy is be. Ahogy beért, kezével megfogva az ajtó szélét bevágja maga mögött, hogy az nagyot zengjen a folyosón. A Démon már a kádban van, de nem zavartatja magát. Tőre már nincs a kezébe, csizmája rejtekébe rejtette.*
- Elment az a csöppnyi eszed is ami volt? *Kiabálja el magát.* - Talán annyira ostobának hiszel, hogy nem tudom, hogy miféle ember volt a Kapitány? Ennyire naiv még én sem vagyok. *Áll meg, de legszívesebben toporzékolna. Inkább az asztalhoz megy, s az ott lévő széket kapja fel, s vágja a férfihoz.*
- De nem a Rumos kellő közepén kéne kioktatnod erről! Nem olyanok füle hallatára, kiknek fontosabb volt, még nálam is! Nem kell a becsületébe taposnod!
*Tudja, hogy milyen ember volt, de fogalma sincs, hogy most, s ott lent miről beszélt a férfi. Még nem lát tisztán a dühtől, mely agyát elborította.*
*Vöröslő nedve pettyekben gyűlik körülötte a padlón, ahogy hallgatja a Démont. Kezei újra ökölbe szorulnak, körbe belevájnak a frissen elvágott húsba. Nem zavarja, nem fáj neki. Még nem, majd ha leül a dühe, meg fogja érezni, ahogy egyre jobban vájkál vérében. De még nem. Lehajtott fejjel hallgatja, szemöldökei meg megrángnak.*
- Mit tudhatsz te?
*Alig pár évig volt talán velük a férfi? Vagy hónapig? Ki tudja. Igaza van, hogy nem volt akadály előttük semmi. Akkor nem. Mégsem eredhetett a férfi nyomába, bármennyire is szerette. De elfogadta a Kapitány akarát, mégha az nem is ízlett neki. Fogai megcsikordulnak. A következő szónoklatnál úgy érzi, mintha a Kapitány, vagy Oden előtt állna. Kioktatják, s oly módon teszik mindezt, hogy elesett lánynak érezze magát. Egy csöppnyi, semmit sem érő személynek. Fogai újra megcsikordulnak, ahogy összeszorítja azokat. Dühösen emeli fel fejét, s néz újra a Démonra.*
- Mit érthetsz te?
*Ismétli meg kérdését, mintha nem tudna mást mondani. A düh ellepte az agyát, s jelenleg féken kell tartsa magát, nehogy tőrjével véletlenül megtalálja a férfit. Nem, itt nem rendzhet jelenetet tudja. Nem akarja saját, önző dolgai miatt, a többieket belevonni. Nem. Ezt neki kell elintéznie. De nem itt.
Követi a férfit, fel a lépcsőn. Véreinek cseppe mutatja az útját, merre is megy. Lemarad mögötte, de dühös léptekkel halad. Ahogy befordul a folyosón, látja, hogy Aldren megáll. Ő is megteszi, tisztes távolságban, de még nem szólal meg. Túl sok itt az ember, túl sokan látják.
Még pár pillanatig áll és vár, miután a Démon bemegy a szobába. Visszaidéződik emlékeibe Oden szavai, miket mesélt neki, gyerekként. Kik voltak ők, s miket tettek. Akkor még hihetetlennek tűntek számára azok a dolgok.
~Mások voltunk előtted. Megváltoztattál minket.~
Ezt hajtogatták folyton neki. Vár pár pillanatot, majd dühös léptekkel érkezik meg ama bizonyos ajtó elé. Nem rúgja be, pedig szívesen tenné. A kilincset lenyomva nagy lendülettel nyit be, s hasonló módon megy is be. Ahogy beért, kezével megfogva az ajtó szélét bevágja maga mögött, hogy az nagyot zengjen a folyosón. A Démon már a kádban van, de nem zavartatja magát. Tőre már nincs a kezébe, csizmája rejtekébe rejtette.*
- Elment az a csöppnyi eszed is ami volt? *Kiabálja el magát.* - Talán annyira ostobának hiszel, hogy nem tudom, hogy miféle ember volt a Kapitány? Ennyire naiv még én sem vagyok. *Áll meg, de legszívesebben toporzékolna. Inkább az asztalhoz megy, s az ott lévő széket kapja fel, s vágja a férfihoz.*
- De nem a Rumos kellő közepén kéne kioktatnod erről! Nem olyanok füle hallatára, kiknek fontosabb volt, még nálam is! Nem kell a becsületébe taposnod!
*Tudja, hogy milyen ember volt, de fogalma sincs, hogy most, s ott lent miről beszélt a férfi. Még nem lát tisztán a dühtől, mely agyát elborította.*
1395. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 21:19:53
Üzenet elküldve: 2015-07-14 21:19:53
ÚJ
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Leon//
-Hol van az a haza? Mennyit kell várnom addig? *Kicsit reménykedett benne, hogy itt is meg lehet mosdani valahol, mert már elég büdös és hajában még érzi a hal szagát is amit nyersen evett meg, majd távozott belőle a hajón, ki tudja miért a tengeri betegség vagy a nyers hús miatt.*
-Mi ennyire érdekes rajtam? *Kérdezi kicsit durcásan, nincs baja vele, hogy ha nézik, mert szeret a figyelem központjában lenni, de mos kíváncsi, hogy ilyen koszosan és kócosan mi tetszhet másnak benne. Közben Leon keze el kezdi simogatni arcát és haját, amihez csukott szemmel bújik hozzá, jól esik a törődés és szeretet ezen formája neki, tényleg olyan, mint egy kiskutya.*
-Szerintem nem tudnék most elaludni... ~bár kicsit fáradt vagyok.~ Miről szeretnéd ha mesélnék Neked?
*Néz kérdőn szürkéivel és szája halvány mosolyra húzódnak.*
-Hol van az a haza? Mennyit kell várnom addig? *Kicsit reménykedett benne, hogy itt is meg lehet mosdani valahol, mert már elég büdös és hajában még érzi a hal szagát is amit nyersen evett meg, majd távozott belőle a hajón, ki tudja miért a tengeri betegség vagy a nyers hús miatt.*
-Mi ennyire érdekes rajtam? *Kérdezi kicsit durcásan, nincs baja vele, hogy ha nézik, mert szeret a figyelem központjában lenni, de mos kíváncsi, hogy ilyen koszosan és kócosan mi tetszhet másnak benne. Közben Leon keze el kezdi simogatni arcát és haját, amihez csukott szemmel bújik hozzá, jól esik a törődés és szeretet ezen formája neki, tényleg olyan, mint egy kiskutya.*
-Szerintem nem tudnék most elaludni... ~bár kicsit fáradt vagyok.~ Miről szeretnéd ha mesélnék Neked?
*Néz kérdőn szürkéivel és szája halvány mosolyra húzódnak.*
1394. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 21:06:17
Üzenet elküldve: 2015-07-14 21:06:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Reydis//
*Úgy tűnik Leon jól választott azzal, hogy nem alkoholt vett. Ő is gondolta, hogy jobb, ha tiszta marad a lány feje, főleg most, hogy ilyen szörnyűségek történtek meg vele a vélhetően közelmúltban. Ezután köti át a sebet, amiben Reydis készségesen segít. Leon örömmel nézi, ahogy a lány elkezdi enni. Nem szól rá, hogy lassabban, mert olyan jó nézni, ahogy végre jól lakik. A mosakodás dolgára bólogat.*
-Persze, ha hazaérünk, majd jól megmosdatlak mindenütt! *Mondja vigyorogva. Úgyis meg kéne néznie, hogy az a vadállat Aldren okozott-e rajta más sebet, márpedig ezt úgy könnyebb, ha a lányt nem fedi mindenféle ruha. Mikor végeznek, Leon elkezdi a teát kortyolgatni, közben végig Reydis arcát bámulja. Ő ugyan eddig is jól szemügyre vette a szép lányt, de egyszerűen nem tud betelni a látvánnyal. Hiába piszkos, hiába fáradt és gyenge, mégis valaki, akihez ragaszkodik a kalóz, és nem mellesleg, valaki aki hozzá is ragaszkodik. Leon elkezdi simogatni a lány arcocskáját és haját, közben azon gondolkodik, hogy Reydis csupán azért van mellette, mert megmentette, vagy tán érez is valamit Leon iránt. Azonban erre nem kérdez rá. Vérebbel sokkal könnyebb dolga lenne, az egyszerűbb és könnyen ki lehet találni mit is akar, de ez a lány más tészta. Rá figyelnie kell, hogy megtudja milyen is valójában. És figyelni is fog ezután. El sem ereszti majd maga mellől. Időközben Nadae-ra is tekint, mert nem szeretne nélküle elindulni a Rumosból, így hát megvárja barátnőjét. Végül is neki köszönheti Reydist, ennyit megtehet, hogy végig nézi mi sül ki a dolgaikból.*
-Álmos vagy? Ha gondolod, nyugodtan pihenhetsz, de akár mesélhetsz is nekem valamit! *Még nem mondja ki, hogy mit szeretne, megvárja inkább a lány válaszát.*
*Úgy tűnik Leon jól választott azzal, hogy nem alkoholt vett. Ő is gondolta, hogy jobb, ha tiszta marad a lány feje, főleg most, hogy ilyen szörnyűségek történtek meg vele a vélhetően közelmúltban. Ezután köti át a sebet, amiben Reydis készségesen segít. Leon örömmel nézi, ahogy a lány elkezdi enni. Nem szól rá, hogy lassabban, mert olyan jó nézni, ahogy végre jól lakik. A mosakodás dolgára bólogat.*
-Persze, ha hazaérünk, majd jól megmosdatlak mindenütt! *Mondja vigyorogva. Úgyis meg kéne néznie, hogy az a vadállat Aldren okozott-e rajta más sebet, márpedig ezt úgy könnyebb, ha a lányt nem fedi mindenféle ruha. Mikor végeznek, Leon elkezdi a teát kortyolgatni, közben végig Reydis arcát bámulja. Ő ugyan eddig is jól szemügyre vette a szép lányt, de egyszerűen nem tud betelni a látvánnyal. Hiába piszkos, hiába fáradt és gyenge, mégis valaki, akihez ragaszkodik a kalóz, és nem mellesleg, valaki aki hozzá is ragaszkodik. Leon elkezdi simogatni a lány arcocskáját és haját, közben azon gondolkodik, hogy Reydis csupán azért van mellette, mert megmentette, vagy tán érez is valamit Leon iránt. Azonban erre nem kérdez rá. Vérebbel sokkal könnyebb dolga lenne, az egyszerűbb és könnyen ki lehet találni mit is akar, de ez a lány más tészta. Rá figyelnie kell, hogy megtudja milyen is valójában. És figyelni is fog ezután. El sem ereszti majd maga mellől. Időközben Nadae-ra is tekint, mert nem szeretne nélküle elindulni a Rumosból, így hát megvárja barátnőjét. Végül is neki köszönheti Reydist, ennyit megtehet, hogy végig nézi mi sül ki a dolgaikból.*
-Álmos vagy? Ha gondolod, nyugodtan pihenhetsz, de akár mesélhetsz is nekem valamit! *Még nem mondja ki, hogy mit szeretne, megvárja inkább a lány válaszát.*
1393. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 20:43:29
Üzenet elküldve: 2015-07-14 20:43:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Leon//
*A finom húsleves illatát behunysz szemmel hosszan szimatolja a lány, szép emlékek köti ahhoz és a húsleves mindig is erőt adott neki, alig várja, hogy bekanalazza, most már asztalnál ehet és használhat evő eszközt is, bár jobbjával nehezen fog enni, mert fáj mint a rosszseb...*
-Én nem kérek alkoholt köszönöm. *Mosolyodik el zavartan, ahányszor bálban volt és elkezdett inni mindig érdekes dolgok történtek vele és csak arra emlékszik, hogy hol és miként ébred fel, de arra nem mit tehetett azelőtt, így inkább kerüli az ilyen italokat, főleg hogy itt van Véreb is már, akit nem tud irányítani, ha el veszti a fejét.*
-Itt van, de lemostuk már kétszer is... *a seb tényleg tisztának tűnik, de azért ahol nem takarta a kendő ott koszos még a mancsa, hisz a földön járt rajta, most már tiszta és szép fehér kötés ékeskedik rajta.*
-Lehet nem ártana egy mosakodás majd. *Szólal meg félénken, de ahogy elé kerül a leves már követi is Leon példáját és se perc alatt bekanalazza, olyan jól esik neki, bár lehet később megbánja majd mikor a hasa fájni fog a hirtelen elfogyasztott meleg ételtől, de az legyen a legkevesebb, most végre újból jóllakott és még teát is ihatott, ami felpezsdíti, hiszen vizet ihatott eddig csak és az édes nedű így még jobban esik neki.
Mikor befejezi legszívesebben hátradőlne a széken, de nem akar megmozdulni, így az asztalnak dőlve marad és a tányérját eltolja maga elől, hogy letehesse oda fejét, míg új gazdija végez az evéssel és ő közben szemével tanulmányozhatja arcát hosszabban, szíve gyorsabban is ver kicsit, mert megtetszett neki a kalóz.*
*A finom húsleves illatát behunysz szemmel hosszan szimatolja a lány, szép emlékek köti ahhoz és a húsleves mindig is erőt adott neki, alig várja, hogy bekanalazza, most már asztalnál ehet és használhat evő eszközt is, bár jobbjával nehezen fog enni, mert fáj mint a rosszseb...*
-Én nem kérek alkoholt köszönöm. *Mosolyodik el zavartan, ahányszor bálban volt és elkezdett inni mindig érdekes dolgok történtek vele és csak arra emlékszik, hogy hol és miként ébred fel, de arra nem mit tehetett azelőtt, így inkább kerüli az ilyen italokat, főleg hogy itt van Véreb is már, akit nem tud irányítani, ha el veszti a fejét.*
-Itt van, de lemostuk már kétszer is... *a seb tényleg tisztának tűnik, de azért ahol nem takarta a kendő ott koszos még a mancsa, hisz a földön járt rajta, most már tiszta és szép fehér kötés ékeskedik rajta.*
-Lehet nem ártana egy mosakodás majd. *Szólal meg félénken, de ahogy elé kerül a leves már követi is Leon példáját és se perc alatt bekanalazza, olyan jól esik neki, bár lehet később megbánja majd mikor a hasa fájni fog a hirtelen elfogyasztott meleg ételtől, de az legyen a legkevesebb, most végre újból jóllakott és még teát is ihatott, ami felpezsdíti, hiszen vizet ihatott eddig csak és az édes nedű így még jobban esik neki.
Mikor befejezi legszívesebben hátradőlne a széken, de nem akar megmozdulni, így az asztalnak dőlve marad és a tányérját eltolja maga elől, hogy letehesse oda fejét, míg új gazdija végez az evéssel és ő közben szemével tanulmányozhatja arcát hosszabban, szíve gyorsabban is ver kicsit, mert megtetszett neki a kalóz.*
1392. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 20:20:51
Üzenet elküldve: 2015-07-14 20:20:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Reydis//
*Ha nem éppen pár perce lenne annak, hogy megmentette a lányt, és ha más helyzet lenne, mondjuk egy bordélyban, azonnal belemenne ő is a játékba, miután a lány lenyalja ujjait. Ennek normális férfi nem állna ellent, de most Leonról van szó, és Reydisről... Alig tudja megállni, de végül megállja, hogy ne vigye fel a szobába Vérebet, ahogyan az korábban javasolta neki.* ~Hogy Aldrus és a Reydis? de miért?~ *De erre már nem kap választ, hiszen kérését teljesíti a Kutyuska, és a gyengébbik énje kerül elő. Leonnak pedig gondolkodni sincs ideje a szavakon, miszerint a Hercegnőnek kínzás ez az egész... Így Leon miután leülteti, el is megy rendelni. Elnézve a lány elgyötört arcát Húsleves-t vesz, magának és Reydisnek is 10 aranyért. úgy mondták neki régebben, hogy a húsleves új erőt ad az embernek, hát most kiderül, valóban így van-e. Ezek mellé pedig Teát vesz 8 aranyért. Közben persze figyeli, hogy a Hercegnő, hogyan viselkedik, és nagyon nem tetszik neki amit lát. Több helyen is kék, zöld foltos, valamint egy csúnya seb is van a kezén, amit mindenképpen ki kell tisztítani, nehogy elfertőződjön, ennyit még Leon is tud, habár nem sokat ért az orvosláshoz. Mikor az asztalhoz ér, leteszi az ételt és italt a lány és maga elé.*
-Nem szerettem volna alkoholt rendelni, de, ha gondolod, még vehetek! *Mosolyodik rá. Közben finoman megfogja a lány kezét, vigyázva, nehogy fájdalmat okozzon az az amúgy is meggyötört testnek.*
-Add szépen a kezed, lemossuk a sebedet! *Ha megkapta, akkor kiöblíti vízzel, majd egy tiszta, fehér anyagot bányászik elő erszényéből, de mielőtt még rátenné, megpuszilja a lány kezét. No nem a sebet, hanem mellette, hiszen nem szeretne fájdalmat okozni. Ezután bekötözi.*
-No, ha máshol is van rajtad valami seb, akkor szólj és megoldjuk! *Mosolyog, majd pedig egy kicsit közelebb tolja a lányhoz a tányérját.*
-Most pedig együnk, amíg még meleg! *Jó példával elől járva, elkezd falatozni, hogy éhségét csillapítsa. Időközben persze megértette, hogy miért kínzás ez Reydisnek, de nem tudja mit kezdjen vele, hiszen neki nem Véreb kell jelenleg, hanem ő. Hiába kínzás. *
*Ha nem éppen pár perce lenne annak, hogy megmentette a lányt, és ha más helyzet lenne, mondjuk egy bordélyban, azonnal belemenne ő is a játékba, miután a lány lenyalja ujjait. Ennek normális férfi nem állna ellent, de most Leonról van szó, és Reydisről... Alig tudja megállni, de végül megállja, hogy ne vigye fel a szobába Vérebet, ahogyan az korábban javasolta neki.* ~Hogy Aldrus és a Reydis? de miért?~ *De erre már nem kap választ, hiszen kérését teljesíti a Kutyuska, és a gyengébbik énje kerül elő. Leonnak pedig gondolkodni sincs ideje a szavakon, miszerint a Hercegnőnek kínzás ez az egész... Így Leon miután leülteti, el is megy rendelni. Elnézve a lány elgyötört arcát Húsleves-t vesz, magának és Reydisnek is 10 aranyért.
úgy mondták neki régebben, hogy a húsleves új erőt ad az embernek, hát most kiderül, valóban így van-e. Ezek mellé pedig Teát vesz 8 aranyért. Közben persze figyeli, hogy a Hercegnő, hogyan viselkedik, és nagyon nem tetszik neki amit lát. Több helyen is kék, zöld foltos, valamint egy csúnya seb is van a kezén, amit mindenképpen ki kell tisztítani, nehogy elfertőződjön, ennyit még Leon is tud, habár nem sokat ért az orvosláshoz. Mikor az asztalhoz ér, leteszi az ételt és italt a lány és maga elé.*-Nem szerettem volna alkoholt rendelni, de, ha gondolod, még vehetek! *Mosolyodik rá. Közben finoman megfogja a lány kezét, vigyázva, nehogy fájdalmat okozzon az az amúgy is meggyötört testnek.*
-Add szépen a kezed, lemossuk a sebedet! *Ha megkapta, akkor kiöblíti vízzel, majd egy tiszta, fehér anyagot bányászik elő erszényéből, de mielőtt még rátenné, megpuszilja a lány kezét. No nem a sebet, hanem mellette, hiszen nem szeretne fájdalmat okozni. Ezután bekötözi.*
-No, ha máshol is van rajtad valami seb, akkor szólj és megoldjuk! *Mosolyog, majd pedig egy kicsit közelebb tolja a lányhoz a tányérját.*
-Most pedig együnk, amíg még meleg! *Jó példával elől járva, elkezd falatozni, hogy éhségét csillapítsa. Időközben persze megértette, hogy miért kínzás ez Reydisnek, de nem tudja mit kezdjen vele, hiszen neki nem Véreb kell jelenleg, hanem ő. Hiába kínzás. *
1391. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 20:14:52
Üzenet elküldve: 2015-07-14 20:14:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Rumosban//
*Úgy látszik, hogy a csapdaállítással elnyerte a másik kettő szimpátiáját. A vöröske konkrétan rá is kérdez, hogy Murgrind mutatna-e pár fogást a későbbiekben, de a barátnéja is tesz egy érdekes megjegyzést.*
- Hát... amilyen buta alakokkal találkoztam, könnyen meglehet, hogy egy napon minden fajtából begyűjtök egy trófeát, hehhe.
*Göcög fel szórakozottan, majd a Szarka nevűhöz fordul.*
- A mutatványosok sem fedik fel a titkaikat, nemde?
*Kérdez vissza, de valami mintha nem lenne rendben a lánnyal, legalábbis Murgrind-nak van egy ilyen fura érzése, ahogy rátekint, de figyelmét, másik asztaltársa tereli el.*
- Hogy mondod? *kérdez vissza szórakozottan és beleszippant a bagóba* Nem mondhatok helytálló véleményt, amíg ilyen sok ruha takar egy leányzót, hehe.
*Ez nem is rossz alkalom, hogy kicsit ő is incselkedjen, és mint egy szőrszálhasogató kofa, úgymond felmérje a kínált árut. A törpe végigjáratja tekintetét a Vércse nevűn és még imitálja is azt a pökhendi szájtartást, amit a kofáknál látott: alsó ajkát kissé lebiggyeszti és hümmög párat, mintha latolgatna valamit.*
- Mit ne mondjakö, kedvemre való a látványö... hehehhe.
*Esik ki a szerepből pár pillanat múltán, majd belekortyol az italba. Az kellemes íz szétterül szájában. Párszor még megpörgeti az italt szájüregében, mielőtt lenyelné azt. Majd egy sanda oldalpillantást vet a kocsma további vendégeire.*
- Ismeritek ezeket a ripacsokat?
*Úgy látszik, hogy a csapdaállítással elnyerte a másik kettő szimpátiáját. A vöröske konkrétan rá is kérdez, hogy Murgrind mutatna-e pár fogást a későbbiekben, de a barátnéja is tesz egy érdekes megjegyzést.*
- Hát... amilyen buta alakokkal találkoztam, könnyen meglehet, hogy egy napon minden fajtából begyűjtök egy trófeát, hehhe.
*Göcög fel szórakozottan, majd a Szarka nevűhöz fordul.*
- A mutatványosok sem fedik fel a titkaikat, nemde?
*Kérdez vissza, de valami mintha nem lenne rendben a lánnyal, legalábbis Murgrind-nak van egy ilyen fura érzése, ahogy rátekint, de figyelmét, másik asztaltársa tereli el.*
- Hogy mondod? *kérdez vissza szórakozottan és beleszippant a bagóba* Nem mondhatok helytálló véleményt, amíg ilyen sok ruha takar egy leányzót, hehe.
*Ez nem is rossz alkalom, hogy kicsit ő is incselkedjen, és mint egy szőrszálhasogató kofa, úgymond felmérje a kínált árut. A törpe végigjáratja tekintetét a Vércse nevűn és még imitálja is azt a pökhendi szájtartást, amit a kofáknál látott: alsó ajkát kissé lebiggyeszti és hümmög párat, mintha latolgatna valamit.*
- Mit ne mondjakö, kedvemre való a látványö... hehehhe.
*Esik ki a szerepből pár pillanat múltán, majd belekortyol az italba. Az kellemes íz szétterül szájában. Párszor még megpörgeti az italt szájüregében, mielőtt lenyelné azt. Majd egy sanda oldalpillantást vet a kocsma további vendégeire.*
- Ismeritek ezeket a ripacsokat?
1390. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 19:30:47
Üzenet elküldve: 2015-07-14 19:30:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Leon//
*Mikor a homlokára bök Véreb harap egyet a levegőbe fogait összecsattintva az új után játékosan.*
-Hidd el Hercegnő is élvezné azt, már régóta vágyakozott Aldrus után hiába *megvonja a vállait* de ha nem, akkor nem... *kiölti nyelvét és még mielőtt visszahúzná megnyalja arcát új gazdájának.*
-Ha ilyen jutalmat kapok, akkor nagyon jó kutyusnak kell lennem azt hiszem *kacérkodik a kalózzal, már hogy ne engedné, hogy annak keze oda tévedjen ahová szeretne, majd nézi ahogy a dicséret után még le is nyalja azokat a szájába harap és ő is megnyalja az ujjait, miközben szemével annak barnáiba mered.*
-Hercegnőt szeretnéd? Hát rendben, ha kínozni szeretnéd *gonosz sejtelmes mosollyal köszön el Véreb és szelíd mosollyal és egy szemlehunyás után szelíd tekintettel már előző énje néz vissza szürke szemeivel.*
-Egy kicsit igen. *Mikor felkapja az ölébe a lány erősen a nyakba kapaszkodik és mikor leteszi akkor lassan engedi el, nem szeretne egyedül maradni és annyira fáj oldala meg combja is, reméli nem kell felkelnie innen egyhamar, mikor elmegy rendelni a pulthoz Reydis szemöldöke összehúzódik és oldalához kap, majd a combját simogatja,a hol az elszíneződések is vannak, ha fél szemmel figyeli csak akkor látja ezt Leon, mert mikor visszafordul a lány mosolyog egyből és az asztalra teszi kezeit, jobbját el kezdi nézni, azon még ott van az Aldrustól kapott kendő, ami elkezdi idegesíteni ezért leszedi róla és ledobja a földre és nézi a tenyerében lévő mély sebet, amit mikor elesett először szerzett és a temetőben sikerült mélyebbre vágnia... leszedve a kötést kicsit felszakadt és újra gyöngyöződik rajta a vörös vére.* ~A fenébe, mér megint problémát okozok csak!~ *Kezét gyorsan ölébe teszi a szoknyának titulált anyagra, hogy majd az felfogja a vérzést és kíváncsian csillogó szemekkel nézi milyen ételt hoztak elébe és csak reméli, hogy kap mellé valami normális innivalót is.*
*Mikor a homlokára bök Véreb harap egyet a levegőbe fogait összecsattintva az új után játékosan.*
-Hidd el Hercegnő is élvezné azt, már régóta vágyakozott Aldrus után hiába *megvonja a vállait* de ha nem, akkor nem... *kiölti nyelvét és még mielőtt visszahúzná megnyalja arcát új gazdájának.*
-Ha ilyen jutalmat kapok, akkor nagyon jó kutyusnak kell lennem azt hiszem *kacérkodik a kalózzal, már hogy ne engedné, hogy annak keze oda tévedjen ahová szeretne, majd nézi ahogy a dicséret után még le is nyalja azokat a szájába harap és ő is megnyalja az ujjait, miközben szemével annak barnáiba mered.*
-Hercegnőt szeretnéd? Hát rendben, ha kínozni szeretnéd *gonosz sejtelmes mosollyal köszön el Véreb és szelíd mosollyal és egy szemlehunyás után szelíd tekintettel már előző énje néz vissza szürke szemeivel.*
-Egy kicsit igen. *Mikor felkapja az ölébe a lány erősen a nyakba kapaszkodik és mikor leteszi akkor lassan engedi el, nem szeretne egyedül maradni és annyira fáj oldala meg combja is, reméli nem kell felkelnie innen egyhamar, mikor elmegy rendelni a pulthoz Reydis szemöldöke összehúzódik és oldalához kap, majd a combját simogatja,a hol az elszíneződések is vannak, ha fél szemmel figyeli csak akkor látja ezt Leon, mert mikor visszafordul a lány mosolyog egyből és az asztalra teszi kezeit, jobbját el kezdi nézni, azon még ott van az Aldrustól kapott kendő, ami elkezdi idegesíteni ezért leszedi róla és ledobja a földre és nézi a tenyerében lévő mély sebet, amit mikor elesett először szerzett és a temetőben sikerült mélyebbre vágnia... leszedve a kötést kicsit felszakadt és újra gyöngyöződik rajta a vörös vére.* ~A fenébe, mér megint problémát okozok csak!~ *Kezét gyorsan ölébe teszi a szoknyának titulált anyagra, hogy majd az felfogja a vérzést és kíváncsian csillogó szemekkel nézi milyen ételt hoztak elébe és csak reméli, hogy kap mellé valami normális innivalót is.*
1389. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 18:39:07
Üzenet elküldve: 2015-07-14 18:39:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Véreb//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy tűnik Vérebnek teljesen más tervei vannak, mint a másik énnek. Ez Leont igen elgondolkodtatja. Való igaz, hogy szeretné, ha úgy történne, ahogy a lány mondja, de azt is tudja, hogy ennek nem itt és most van a helye. Majd, talán egy kicsit később, és akkor sem büntetésből tenne vele olyanokat, amit szeretne. Ezt megpróbálja elmagyarázni neki, habár biztos benne, hogy a Véreb nem fogja annyiban hagyni a dolgot.*
-Ez... Ez nem jó így! Nem foglak büntetni ilyenért! *Mutatóujjával a lány homlokára bök.*
-Ketten vagytok, és nem biztos, hogy jó, ha engedek neked! *Utal a csábító, kéjes mozdulatokra, amik felpezsdítették a vérét.*
-Viszont, jutalmat érdemelsz, amiért elfogadsz gazdádnak! *Leon szépen lassan végigsimít a lány combján, majd keze a lábak közé is beférkőzik, ha a Kutyus engedi neki, és ott pár pillanatig simogatja a lányt, de semmi több.*
-Jó kislány voltál! *Mosolyog rá, miközben lenyalja ujjait.*
-Most, azonban a másik éneddel szeretnék beszélgetni! *Hangja nem parancsoló, inkább kérő. Ha már nem Véreb van a színen, akkor Leon karjaiba veszi, és úgy emeli fel őt, majd pörög vele egyet.*
-Nem vagy éhes Kedvesem? Mert nekem korog a gyomrom! *Ha a válasz igen, akkor leülteti egy asztalhoz közel a pulthoz, hogy szem előtt legyen, amíg rendel majd valamit. Ha Véreb nem adta át a helyet, akkor persze mindez nem így történik.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.15 22:15:26, a következő indokkal:
Korhatárjelzés pótlása.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy tűnik Vérebnek teljesen más tervei vannak, mint a másik énnek. Ez Leont igen elgondolkodtatja. Való igaz, hogy szeretné, ha úgy történne, ahogy a lány mondja, de azt is tudja, hogy ennek nem itt és most van a helye. Majd, talán egy kicsit később, és akkor sem büntetésből tenne vele olyanokat, amit szeretne. Ezt megpróbálja elmagyarázni neki, habár biztos benne, hogy a Véreb nem fogja annyiban hagyni a dolgot.*
-Ez... Ez nem jó így! Nem foglak büntetni ilyenért! *Mutatóujjával a lány homlokára bök.*
-Ketten vagytok, és nem biztos, hogy jó, ha engedek neked! *Utal a csábító, kéjes mozdulatokra, amik felpezsdítették a vérét.*
-Viszont, jutalmat érdemelsz, amiért elfogadsz gazdádnak! *Leon szépen lassan végigsimít a lány combján, majd keze a lábak közé is beférkőzik, ha a Kutyus engedi neki, és ott pár pillanatig simogatja a lányt, de semmi több.*
-Jó kislány voltál! *Mosolyog rá, miközben lenyalja ujjait.*
-Most, azonban a másik éneddel szeretnék beszélgetni! *Hangja nem parancsoló, inkább kérő. Ha már nem Véreb van a színen, akkor Leon karjaiba veszi, és úgy emeli fel őt, majd pörög vele egyet.*
-Nem vagy éhes Kedvesem? Mert nekem korog a gyomrom! *Ha a válasz igen, akkor leülteti egy asztalhoz közel a pulthoz, hogy szem előtt legyen, amíg rendel majd valamit. Ha Véreb nem adta át a helyet, akkor persze mindez nem így történik.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.15 22:15:26, a következő indokkal:
Korhatárjelzés pótlása.
1388. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 18:19:19
Üzenet elküldve: 2015-07-14 18:19:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Leon//
*Véreb kéjesen felmordul amikor a nyakát megnyalja a férfi és viszonzásképp bal lábát a féri csípőjére helyezve közben kezével tarkóját fogva felhúzza magát egy magasságba és megnyalja bal oldalt nyakától az arcán át a szájáig kéjes mosollyal. Mikor ezt befejezi vissza ereszkedik a földre, szinte lehuppan és csak szemével ördögien fel nézve kacsint vissza, miközben keze gúnyos mosollyal a gatyáján simít végig.*
-Én csak azt szeretném, amit te is szeretnél *súgja csábítón Leon arcába, majd ha engedi akkor megpuszilja a száját is.*
-Most hogy van pénzünk kivehetnénk egy szobát is, hogy megbüntess, amiért olyan ügyesen elmenekültem a rúgásod elől, ne tagadd tudom, hogy bosszantotz a dolog! *pimaszkodik, teszteli a másikat mire számítson tőle ilyen esetben.*
A hozzászólás írója (Reydis Syna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.14 18:25:19
*Véreb kéjesen felmordul amikor a nyakát megnyalja a férfi és viszonzásképp bal lábát a féri csípőjére helyezve közben kezével tarkóját fogva felhúzza magát egy magasságba és megnyalja bal oldalt nyakától az arcán át a szájáig kéjes mosollyal. Mikor ezt befejezi vissza ereszkedik a földre, szinte lehuppan és csak szemével ördögien fel nézve kacsint vissza, miközben keze gúnyos mosollyal a gatyáján simít végig.*
-Én csak azt szeretném, amit te is szeretnél *súgja csábítón Leon arcába, majd ha engedi akkor megpuszilja a száját is.*
-Most hogy van pénzünk kivehetnénk egy szobát is, hogy megbüntess, amiért olyan ügyesen elmenekültem a rúgásod elől, ne tagadd tudom, hogy bosszantotz a dolog! *pimaszkodik, teszteli a másikat mire számítson tőle ilyen esetben.*
A hozzászólás írója (Reydis Syna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.14 18:25:19
1387. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 17:40:20
Üzenet elküldve: 2015-07-14 17:40:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Véreb//
*Megkapja azt a kevéske aranyat, ami a lánynak van. Ez igen furcsa, mert nem kérte, azt akarta, hogy maradjon az övé, de nem tud mit tenni, nem akarja őt megsérteni ezzel. Gondolkodik, mire is költse el a pénzt. Mert el akarja, de mindenképpen Reydisre, nem magára. Ruhát nem akar venni, hiszen elég nagy tudománya van a férfinek a varrás és ruhakészítés tudományában, még régebben egy nemesasszonytól tanulta, úgyhogy amellett dönt, hogy ételt fog neki venni. De erre nem kerül sor, hiszen a lány őt kezdi el kóstolgatni. Erre Leon azonnal ledermed. Az a jóleső melegség és bizsergés az egész testéből átvándorol egyetlen pontra, méghozzá a nadrágjába. Ezzel ki is derült, hogy ki van éppen soron a kis test használatában.* ~Véreb! Nos, Leon, most legyél férfi!~ *Ezzel egy hirtelen mozdulattal Leon végignyalja a lány nyakát.* ~Ha már kutyázunk, akkor legyünk mindketten azok!~
-Hát, én is üdvözöllek Véreb! *Mondja, majd rá is kacsint a lányra.*
-Nos, Kutyuskám, tőled is megkérdezem, mit szeretnél csinálni? *Ha már két személyiség, akkor biztosan neki is vannak vágyai, amit Leon teljesíteni szeretne. Furcsa, hogy két személyiség osztozik a csöppnyi testen, de igyekszik hozzászoktatni magát a férfi. Az egészre egy "majd csak lesz valahogy!" hozzá állassal tekint. Ha meg kiharapja a torkát Véreb? Hát, akkor már úgysem fog számítani, mit hoz a jövő! Leon tekintete még mindig ugyanolyan, ő nem tud jelenleg különbséget tenni Reydis és Véreb közt. Azonban a lány szemén észreveszi a változást.*
*Megkapja azt a kevéske aranyat, ami a lánynak van. Ez igen furcsa, mert nem kérte, azt akarta, hogy maradjon az övé, de nem tud mit tenni, nem akarja őt megsérteni ezzel. Gondolkodik, mire is költse el a pénzt. Mert el akarja, de mindenképpen Reydisre, nem magára. Ruhát nem akar venni, hiszen elég nagy tudománya van a férfinek a varrás és ruhakészítés tudományában, még régebben egy nemesasszonytól tanulta, úgyhogy amellett dönt, hogy ételt fog neki venni. De erre nem kerül sor, hiszen a lány őt kezdi el kóstolgatni. Erre Leon azonnal ledermed. Az a jóleső melegség és bizsergés az egész testéből átvándorol egyetlen pontra, méghozzá a nadrágjába. Ezzel ki is derült, hogy ki van éppen soron a kis test használatában.* ~Véreb! Nos, Leon, most legyél férfi!~ *Ezzel egy hirtelen mozdulattal Leon végignyalja a lány nyakát.* ~Ha már kutyázunk, akkor legyünk mindketten azok!~
-Hát, én is üdvözöllek Véreb! *Mondja, majd rá is kacsint a lányra.*
-Nos, Kutyuskám, tőled is megkérdezem, mit szeretnél csinálni? *Ha már két személyiség, akkor biztosan neki is vannak vágyai, amit Leon teljesíteni szeretne. Furcsa, hogy két személyiség osztozik a csöppnyi testen, de igyekszik hozzászoktatni magát a férfi. Az egészre egy "majd csak lesz valahogy!" hozzá állassal tekint. Ha meg kiharapja a torkát Véreb? Hát, akkor már úgysem fog számítani, mit hoz a jövő! Leon tekintete még mindig ugyanolyan, ő nem tud jelenleg különbséget tenni Reydis és Véreb közt. Azonban a lány szemén észreveszi a változást.*
1386. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 17:24:25
Üzenet elküldve: 2015-07-14 17:24:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Leon//
*Reydis örül, hogy a férfi törődik vele és nem is bánja, hogy odaadta Leon Descobratnak az 50 aranyát, amit még Aldrustól kapott, mert megharapta a kalózlányt.*
-Ha így van akkor nem félek és melletted maradok mindig. *Mosolyog vidáman, ami át vált hirtelen kajánra és szeme is megcsillan és csábosan tekint, egyik szemöldökét megemelve, hangja határozottabb lesz.*
-Akkor üdvözöllek én is új Gazdám, remélem elég jó leszel hozzám. *Ajkaiba harap, majd lassan megnyalja és mellkasát hozzányomja a férfi testéhez. Egyértelmű, hogy Véreb visszatért, de hogy mitől ez a gyors váltás, főleg hogy mennyit küzdött ellene a Hercegnő éne a kívülállóknak homályos lehet.*
~Szívesen kis Hercegnőm, nem kell tovább szenvedned, bízd csak rám.~
*Reydis örül, hogy a férfi törődik vele és nem is bánja, hogy odaadta Leon Descobratnak az 50 aranyát
, amit még Aldrustól kapott, mert megharapta a kalózlányt.*-Ha így van akkor nem félek és melletted maradok mindig. *Mosolyog vidáman, ami át vált hirtelen kajánra és szeme is megcsillan és csábosan tekint, egyik szemöldökét megemelve, hangja határozottabb lesz.*
-Akkor üdvözöllek én is új Gazdám, remélem elég jó leszel hozzám. *Ajkaiba harap, majd lassan megnyalja és mellkasát hozzányomja a férfi testéhez. Egyértelmű, hogy Véreb visszatért, de hogy mitől ez a gyors váltás, főleg hogy mennyit küzdött ellene a Hercegnő éne a kívülállóknak homályos lehet.*
~Szívesen kis Hercegnőm, nem kell tovább szenvedned, bízd csak rám.~
1385. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 17:10:18
Üzenet elküldve: 2015-07-14 17:10:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nadae//
*Úgy tűnik, hiába is jártatja száját. A nő már eldöntötte saját igazságát, mit sem törődve a valóval, mesevilágba csomagolva emlékeit. Csakhogy ez nem mese, s ha e mesékben él, könnyedén megütheti bokáját. Ahogyan Aldren is, úgy ő is beleesett felmenője csapdájába. A gyermeteg hit emlékeinek mardosásába, mikor szembesülnek a valós megtestesülésekkel. Az egész pedig már felér egy szörnyen pocsék viccel, mi fintorgási kényszert kelt a félvérben. Ki is telepszik képére az a bizonyos deformálódás, melyet könnyedén megszüntethet, s meg is teszi, amint észreveszi, mi telepedett ábrázatára. Hogy ő kellett volna nekik? Meglehet. Mégiscsak ő sebesítette meg a gyerektestű némbert. Mégis, az egésznek oka volt, mely ellen a kifogás gyatrább, mint akármi más.*
- Mégis hány kutyát tettetek, vagy tetetett el apád láb alól? Egy kalóz számára nincs akadály, főleg nem egy olyannak, ki állítólag oly hűn védte családját.
*Nem látja értelmét további szájtépésnek. Láthatóan nem akarnak hinni neki, mindezzel pedig csak azt kockáztatja, hogy tőrt kap bőre alá, teljesen feleslegesen. Már pedig feleslegesen ennek nincs értelme, csak akkor, ha haszna is van. Még néhány próbát hajlandó tenni, de nem ma. Ma hagynia kell telepedni ezt az egészet, hagynia kell gondolkozni a másikat, fontolgatni az eshetőségeket, miközben elássa magát a múltban és annak képeiben.*
- Mindketten változtunk. Ennek ellenére… Tisztelem és szeretem az öreget. Hidd el! Mégis, tudom, hogy nem lehetek vak! Látnom kell őt teljes egészében, ahogyan neked is kellene. És akkor majd véleményezheted. De addig nem *- jegyzi meg, mielőtt valóban megindulna.
Hallja a lépteket maga után. Szobája felé menet egy szolgálóba kapaszkodik, fürdőt követelve magának, a másik kárára azonban addig nem lép be bérelt helyére, míg meg nem érkezik a jókora dézsa és a temérdek forró víz. Akkor udvariasan kitárja az ajtót a szolgák előtt, hagyva, hadd tegyék dolgukat. Míg végeznek, csak áll, csendben, egy szót sem szólva a kalózhoz, még akkor sem, ha az megszólítaná. Némasággal hagyja elmélkedni és emészteni, hogy aztán egyszer csak szó nélkül eltűnve a folyosóról, vetkőzés közepette bemenjen szobájába. Az ajtót becsukja maga mögött. Kulcsra nem zárja, hogy bejöhessenek rajta nagyobb gond nélkül, várni azonban nem vár senkire. Helyette inkább a dézsába mászik, elmerülve a kellemesen meleg vízben, várva, hogy lesz-e valami. Ha a nő még oda is képes bemenni, hát válaszol kérdéseire, amennyiben bent marad. Ha nem, akkor egyszerűen nem méltó arra, hogy bármire is feleletet kapjon, mert túl csekély elhatározása.*
*Úgy tűnik, hiába is jártatja száját. A nő már eldöntötte saját igazságát, mit sem törődve a valóval, mesevilágba csomagolva emlékeit. Csakhogy ez nem mese, s ha e mesékben él, könnyedén megütheti bokáját. Ahogyan Aldren is, úgy ő is beleesett felmenője csapdájába. A gyermeteg hit emlékeinek mardosásába, mikor szembesülnek a valós megtestesülésekkel. Az egész pedig már felér egy szörnyen pocsék viccel, mi fintorgási kényszert kelt a félvérben. Ki is telepszik képére az a bizonyos deformálódás, melyet könnyedén megszüntethet, s meg is teszi, amint észreveszi, mi telepedett ábrázatára. Hogy ő kellett volna nekik? Meglehet. Mégiscsak ő sebesítette meg a gyerektestű némbert. Mégis, az egésznek oka volt, mely ellen a kifogás gyatrább, mint akármi más.*
- Mégis hány kutyát tettetek, vagy tetetett el apád láb alól? Egy kalóz számára nincs akadály, főleg nem egy olyannak, ki állítólag oly hűn védte családját.
*Nem látja értelmét további szájtépésnek. Láthatóan nem akarnak hinni neki, mindezzel pedig csak azt kockáztatja, hogy tőrt kap bőre alá, teljesen feleslegesen. Már pedig feleslegesen ennek nincs értelme, csak akkor, ha haszna is van. Még néhány próbát hajlandó tenni, de nem ma. Ma hagynia kell telepedni ezt az egészet, hagynia kell gondolkozni a másikat, fontolgatni az eshetőségeket, miközben elássa magát a múltban és annak képeiben.*
- Mindketten változtunk. Ennek ellenére… Tisztelem és szeretem az öreget. Hidd el! Mégis, tudom, hogy nem lehetek vak! Látnom kell őt teljes egészében, ahogyan neked is kellene. És akkor majd véleményezheted. De addig nem *- jegyzi meg, mielőtt valóban megindulna.
Hallja a lépteket maga után. Szobája felé menet egy szolgálóba kapaszkodik, fürdőt követelve magának, a másik kárára azonban addig nem lép be bérelt helyére, míg meg nem érkezik a jókora dézsa és a temérdek forró víz. Akkor udvariasan kitárja az ajtót a szolgák előtt, hagyva, hadd tegyék dolgukat. Míg végeznek, csak áll, csendben, egy szót sem szólva a kalózhoz, még akkor sem, ha az megszólítaná. Némasággal hagyja elmélkedni és emészteni, hogy aztán egyszer csak szó nélkül eltűnve a folyosóról, vetkőzés közepette bemenjen szobájába. Az ajtót becsukja maga mögött. Kulcsra nem zárja, hogy bejöhessenek rajta nagyobb gond nélkül, várni azonban nem vár senkire. Helyette inkább a dézsába mászik, elmerülve a kellemesen meleg vízben, várva, hogy lesz-e valami. Ha a nő még oda is képes bemenni, hát válaszol kérdéseire, amennyiben bent marad. Ha nem, akkor egyszerűen nem méltó arra, hogy bármire is feleletet kapjon, mert túl csekély elhatározása.*
1384. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 17:00:52
Üzenet elküldve: 2015-07-14 17:00:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Reydis//
*Még mindig nem tudja mit is tegyen. A legjobb lenne lerészegedni és hagyni, hogy a sors vigye úgy, ahogyan akarja, mint, ahogy Leon látja, Nadae is tesz, de végül mégsem teszi. Hogy miért nem? Nos, egész egyszerűen azért nem, mert még arra sincs pénze, hogy a földig igya magát.* ~Kutya egy élet!~ *Azonban, erre el is húzza a száját, hiszen a kutya, mint láthatta az imént, nem ez. Gondolatiból Reydis rázza fel, mikor válaszol kérdésére.* ~Nos, mit is vártál Leon, mit szeretne? Táncolni vagy galambokat kergetni a Kikötőben?~ *Erre vigyor ül ki arcára. Közben a lány még közelebb furakszik hozzá, ami Leont kellemes melegséggel tölti el. Nos, kétféle érzés is kavarog benne, de azt, hogy mint nő tetszik neki a Kiskutyus gyorsan kirázza a fejéből, hiszen most mondta pár pillanattal ezelőtt, hogy nem így van, nem a farka után megy, úgyhogy ezt inkább elfelejti. A másik érzés, hogy ez a kis teremtés, olyan, mintha a lánya lenne. Ez egy sokkal emberibb gondolat, bár, lehet Reydis nem így gondolja, de ez is ki fog derülni nemsoká. Ezután teszi fel neki a kérdéseket és kéréseket a lány.*
-Persze, nem fog veled semmi rosszat csinálni, ettől ne félj! *Habár, Leon sem biztos benne, hogy nem fogja megpróbálni, de majdcsak lesz valahogy.*
-Ha mindig mellettem maradsz, akkor nem hagyom neki! *Mosolyog rá biztatóan és ezt most komolyan is gondolja. A következőn egészen jót nevet.* ~Persze Kutyuskám, az a részed viszont biztos, hogy a farkamnak tetszik!~ *Nos, ezzel nem tudna vitába szállni, hiszen nem tagadhatja le magának, hogy amikor nem is sokkal ezelőtt játszott vele a lány, akkor eléggé feltüzelte őt már csak egy egy morranásával is. Azonban erről nem is tesz említést, még a végén megijesztené a lányt, ha letámadja ilyen dolgokkal. Úgyhogy kényesen ügyelve, hogy jó választ adjon, fordítja maga felé a lány arcát úgy, hogy a kis állát fogja kezébe.*
-Ami szeretnél lenne, az leszel! Neked kell eldöntened, hogy érzed jobban magad! Véreb, vagy Reydis. Én semmit nem fogok rád erőszakolni! *Ezzel nem is tud többet mondani. Most nem figyel Nadékra sem, hiszen azok biztos jól elvannak, figyelme teljes mértékben Kiskedvencére irányul.*
*Még mindig nem tudja mit is tegyen. A legjobb lenne lerészegedni és hagyni, hogy a sors vigye úgy, ahogyan akarja, mint, ahogy Leon látja, Nadae is tesz, de végül mégsem teszi. Hogy miért nem? Nos, egész egyszerűen azért nem, mert még arra sincs pénze, hogy a földig igya magát.* ~Kutya egy élet!~ *Azonban, erre el is húzza a száját, hiszen a kutya, mint láthatta az imént, nem ez. Gondolatiból Reydis rázza fel, mikor válaszol kérdésére.* ~Nos, mit is vártál Leon, mit szeretne? Táncolni vagy galambokat kergetni a Kikötőben?~ *Erre vigyor ül ki arcára. Közben a lány még közelebb furakszik hozzá, ami Leont kellemes melegséggel tölti el. Nos, kétféle érzés is kavarog benne, de azt, hogy mint nő tetszik neki a Kiskutyus gyorsan kirázza a fejéből, hiszen most mondta pár pillanattal ezelőtt, hogy nem így van, nem a farka után megy, úgyhogy ezt inkább elfelejti. A másik érzés, hogy ez a kis teremtés, olyan, mintha a lánya lenne. Ez egy sokkal emberibb gondolat, bár, lehet Reydis nem így gondolja, de ez is ki fog derülni nemsoká. Ezután teszi fel neki a kérdéseket és kéréseket a lány.*
-Persze, nem fog veled semmi rosszat csinálni, ettől ne félj! *Habár, Leon sem biztos benne, hogy nem fogja megpróbálni, de majdcsak lesz valahogy.*
-Ha mindig mellettem maradsz, akkor nem hagyom neki! *Mosolyog rá biztatóan és ezt most komolyan is gondolja. A következőn egészen jót nevet.* ~Persze Kutyuskám, az a részed viszont biztos, hogy a farkamnak tetszik!~ *Nos, ezzel nem tudna vitába szállni, hiszen nem tagadhatja le magának, hogy amikor nem is sokkal ezelőtt játszott vele a lány, akkor eléggé feltüzelte őt már csak egy egy morranásával is. Azonban erről nem is tesz említést, még a végén megijesztené a lányt, ha letámadja ilyen dolgokkal. Úgyhogy kényesen ügyelve, hogy jó választ adjon, fordítja maga felé a lány arcát úgy, hogy a kis állát fogja kezébe.*
-Ami szeretnél lenne, az leszel! Neked kell eldöntened, hogy érzed jobban magad! Véreb, vagy Reydis. Én semmit nem fogok rád erőszakolni! *Ezzel nem is tud többet mondani. Most nem figyel Nadékra sem, hiszen azok biztos jól elvannak, figyelme teljes mértékben Kiskedvencére irányul.*
1383. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 16:48:47
Üzenet elküldve: 2015-07-14 16:48:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Aldren//
*Ujjai elfehérednek, ahogy szorongatja a tőrt. Minden vér kifut, de nem csak onnan. Lábaiból is, s arcából is, ahogy az újabb keresztkérdést felteszik neki. Megrázza a fejét, s nem fogadja el, hogy mire akar célozni.*
- Mégis mit gondolsz, mi mindenkit mindig meggyilkoltunk? *Köpi szavait, mérgesen, dühösen, s vigyáz hangja ne csukoljon el. Szeretett Kapitánya lelkébe akarnak belegázolni. Ez több mint bosszút kíván, még akkor is, ha az előbbiért megérdemli.*
- Nem őt szemezték ki maguknak. *Néz fel gyűlölködve, miközben szeme sarkába egy könny csillan meg, de nem gördül re. Rideg tekintet, jelentéktelen könnyel már.*
- Rád jobban fenték a fogukat.
*Sose hazudott a „családjának”, hogy mi történt aznap. Minek tette volna? Tudja, hogy rögtön lebukott volna. A Kapitány ismerte őt, tudja, hogy milyen jellemű lányt neveltek. Milyen önzőt, ki bárkit ott hagy, ki nem számít neki. Csalódott volt, s nem is szólt hozzá napokig, sőt hetekig. Mérges volt miatta, de legfőképpen a Démonra, hogy így közéjük furakodott.*
- Meg akartam ölni. *Mondja ki végül, halkan a szavakat.* - De nem lehetett. A kormány kutyája lett, nem lehetett hozzáférni. Ennyire még mi sem vagyunk balgák!
*Kiabálja a másikra. Bármit is mondd érvnek, talál egy másikat, amivel elhitetheti, hogy nincs igaza. Karjain megfeszül az izom, ahogy a további rágalmazásokat hallja. Igaza van a Démonnak, ő nem az, akit itt lát. Vagyis nem annak ismerte meg annak idején.*
- Nem csak te változtál.
*Sziszegi. Nem tudja, hogy a másik tudja-e a Kapitány, vagy Felmar elvesztését. Megváltozott az elmúlt egy évben. Szabad kezei is immár ökölbe szorul. Érzi, ahogy körmeivel a bőrébe váj, s óvatosan serceg ki vére, végigmosva amúgy sem tiszta körmét. De csak áll, s nézi a távolodót. De csak addig, amíg el nem indul. Nem balga ő, nem itt fog jelenetet rendezni. Dühös léptekkel indul meg utána, fel a lépcsőn, egészen az ajtóig. Nem halkan teszi, a másik éles füleivel felfigyelhet rá. Mégsem tesz semmit, amíg a Démon be nem ér szobájába.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.14 16:51:43
*Ujjai elfehérednek, ahogy szorongatja a tőrt. Minden vér kifut, de nem csak onnan. Lábaiból is, s arcából is, ahogy az újabb keresztkérdést felteszik neki. Megrázza a fejét, s nem fogadja el, hogy mire akar célozni.*
- Mégis mit gondolsz, mi mindenkit mindig meggyilkoltunk? *Köpi szavait, mérgesen, dühösen, s vigyáz hangja ne csukoljon el. Szeretett Kapitánya lelkébe akarnak belegázolni. Ez több mint bosszút kíván, még akkor is, ha az előbbiért megérdemli.*
- Nem őt szemezték ki maguknak. *Néz fel gyűlölködve, miközben szeme sarkába egy könny csillan meg, de nem gördül re. Rideg tekintet, jelentéktelen könnyel már.*
- Rád jobban fenték a fogukat.
*Sose hazudott a „családjának”, hogy mi történt aznap. Minek tette volna? Tudja, hogy rögtön lebukott volna. A Kapitány ismerte őt, tudja, hogy milyen jellemű lányt neveltek. Milyen önzőt, ki bárkit ott hagy, ki nem számít neki. Csalódott volt, s nem is szólt hozzá napokig, sőt hetekig. Mérges volt miatta, de legfőképpen a Démonra, hogy így közéjük furakodott.*
- Meg akartam ölni. *Mondja ki végül, halkan a szavakat.* - De nem lehetett. A kormány kutyája lett, nem lehetett hozzáférni. Ennyire még mi sem vagyunk balgák!
*Kiabálja a másikra. Bármit is mondd érvnek, talál egy másikat, amivel elhitetheti, hogy nincs igaza. Karjain megfeszül az izom, ahogy a további rágalmazásokat hallja. Igaza van a Démonnak, ő nem az, akit itt lát. Vagyis nem annak ismerte meg annak idején.*
- Nem csak te változtál.
*Sziszegi. Nem tudja, hogy a másik tudja-e a Kapitány, vagy Felmar elvesztését. Megváltozott az elmúlt egy évben. Szabad kezei is immár ökölbe szorul. Érzi, ahogy körmeivel a bőrébe váj, s óvatosan serceg ki vére, végigmosva amúgy sem tiszta körmét. De csak áll, s nézi a távolodót. De csak addig, amíg el nem indul. Nem balga ő, nem itt fog jelenetet rendezni. Dühös léptekkel indul meg utána, fel a lépcsőn, egészen az ajtóig. Nem halkan teszi, a másik éles füleivel felfigyelhet rá. Mégsem tesz semmit, amíg a Démon be nem ér szobájába.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.14 16:51:43
1382. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 16:38:16
Üzenet elküldve: 2015-07-14 16:38:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nadae//
*Inkább nem válaszol a kérdésre, mi nem is tűnt kérdésnek. Hol töltené egy iszákos részeg némber a mindennapjait, ha nem a kocsmában? Ha viszont így van, akkor nem is érti, hogy mire fel ez az ultimátum. Csak itt kellene várnia egy keveset és újra találkozhatna kedves ismerősével. Nem hinné, hogy oly sokáig képes lenne távol maradni a Rumostól a nő, főleg akkor, ha alkohol is van bőséggel, vagy esetleg híre kelne egy kiváló minőségű rumszállítmánynak, mi itt lel nyugovóra. Ha másért nem is, hát annak ellopásáért minden bizonnyal útra kelne és eltolná idáig hátsófelét.
Pénzére pedig vigyázni fog, nem is kicsit. Miért is ne tenné? Amint lesz rá ideje és ötlete, hogy mégis merre, keresni fog egy biztonságos helyet, ahol lepakolhatja. Az is lehet, hogy visszaviszi majd Artheniorba. Úgyis van ott egy új háza, melynek kulcsait esze ágában sem volt átadni szolgájával együtt. Ennyi jár neki, ha már ily kedvesen befogadta és gondját viselte, sebeinek ellátásáról és a sok ölben cipelésről nem is beszélve. A beszédtémát ezúttal viszont a félvér fordítja komolyabbra. Szavait nem vonja vissza. Kérdése áll, a válasz viszont rossz. Tény, hogy Realoth volt az, ki elfogta őket. Emberei és ő voltak azok, kik kötélre verték karjaik, oly szorosan tekerve azt bőrükre, hogy véresre dörzsölte csuklóikat.*
- Ki volt az, kinek parancsára Realoth cselekedett? Ha ő lett volna a bűnös, halnia kellett volna. Akkor miért maradt életben? Miért találkoztam vele két éve? *- tesz fel újabb kérdéseket, mit sem törődve a felé lendülő karral.
Kapott már egyet, hát még egy elfér mellette. Az azonban nem ér célt, csupán megáll a levegőben. Látja, hogy most ő tapintott kényes témára. Ezt azonban tisztázniuk kell, s ha mára másik felnyithatta a férfi lelki sebeit, hát ugyanez vissza is jár. Még akkor is, ha még mindig nem szívesen látja így az aranyos Nadaet. Végül egy sóhaj hagyja el ajkait. Szemeit lesüti egy pillanatra, majd hátat fordít a nőszemélynek.*
- Ne fogom visszavonni. És ha akarsz valamit, hát tedd meg. Régen… Mindig küzdtél azért, hogy eltűnjön az, amit nem kedvelsz. Fogadd el az igazságot, vagy tüntesd el és hozz létre egy újat. Mindig is így működött a világ, Nadae. Tégy, amit akarsz! Én elmondtam, amit el akartam *- vonja meg vállát, és ha hagyják, akkor végre megkeresi szobáját, azzal sem törődve, ha esetleg követik odáig.*
*Inkább nem válaszol a kérdésre, mi nem is tűnt kérdésnek. Hol töltené egy iszákos részeg némber a mindennapjait, ha nem a kocsmában? Ha viszont így van, akkor nem is érti, hogy mire fel ez az ultimátum. Csak itt kellene várnia egy keveset és újra találkozhatna kedves ismerősével. Nem hinné, hogy oly sokáig képes lenne távol maradni a Rumostól a nő, főleg akkor, ha alkohol is van bőséggel, vagy esetleg híre kelne egy kiváló minőségű rumszállítmánynak, mi itt lel nyugovóra. Ha másért nem is, hát annak ellopásáért minden bizonnyal útra kelne és eltolná idáig hátsófelét.
Pénzére pedig vigyázni fog, nem is kicsit. Miért is ne tenné? Amint lesz rá ideje és ötlete, hogy mégis merre, keresni fog egy biztonságos helyet, ahol lepakolhatja. Az is lehet, hogy visszaviszi majd Artheniorba. Úgyis van ott egy új háza, melynek kulcsait esze ágában sem volt átadni szolgájával együtt. Ennyi jár neki, ha már ily kedvesen befogadta és gondját viselte, sebeinek ellátásáról és a sok ölben cipelésről nem is beszélve. A beszédtémát ezúttal viszont a félvér fordítja komolyabbra. Szavait nem vonja vissza. Kérdése áll, a válasz viszont rossz. Tény, hogy Realoth volt az, ki elfogta őket. Emberei és ő voltak azok, kik kötélre verték karjaik, oly szorosan tekerve azt bőrükre, hogy véresre dörzsölte csuklóikat.*
- Ki volt az, kinek parancsára Realoth cselekedett? Ha ő lett volna a bűnös, halnia kellett volna. Akkor miért maradt életben? Miért találkoztam vele két éve? *- tesz fel újabb kérdéseket, mit sem törődve a felé lendülő karral.
Kapott már egyet, hát még egy elfér mellette. Az azonban nem ér célt, csupán megáll a levegőben. Látja, hogy most ő tapintott kényes témára. Ezt azonban tisztázniuk kell, s ha mára másik felnyithatta a férfi lelki sebeit, hát ugyanez vissza is jár. Még akkor is, ha még mindig nem szívesen látja így az aranyos Nadaet. Végül egy sóhaj hagyja el ajkait. Szemeit lesüti egy pillanatra, majd hátat fordít a nőszemélynek.*
- Ne fogom visszavonni. És ha akarsz valamit, hát tedd meg. Régen… Mindig küzdtél azért, hogy eltűnjön az, amit nem kedvelsz. Fogadd el az igazságot, vagy tüntesd el és hozz létre egy újat. Mindig is így működött a világ, Nadae. Tégy, amit akarsz! Én elmondtam, amit el akartam *- vonja meg vállát, és ha hagyják, akkor végre megkeresi szobáját, azzal sem törődve, ha esetleg követik odáig.*
1381. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 16:29:32
Üzenet elküldve: 2015-07-14 16:29:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Leon//
*A lány készségesen engedi, hogy felöltöztesse Leon és mikor a leplet lentebb tolja, hogy inkább csak szoknya legyen elmosolyodik és a sarkába kötött érméket oda nyújtja a férfinak.*
-Köszönöm, hogy magadhoz vettél. *Mondja halkan és megszeppenve.*
-Csak veled maradni így. *öleli meg szorosabban és bújik mellkasához a férfinak a fejecskéjével* A kalózlánytól és megvédesz majd? Nem akarok kísérleti állat lenni... persze szívesen leszek a kutyusod és Véreb is elfogadott téged. *Hangja nyugodt és kellemes és szívesen maradna kutya is jobb körülmények között.*
*A lány készségesen engedi, hogy felöltöztesse Leon és mikor a leplet lentebb tolja, hogy inkább csak szoknya legyen elmosolyodik és a sarkába kötött érméket oda nyújtja a férfinak.*
-Köszönöm, hogy magadhoz vettél. *Mondja halkan és megszeppenve.*
-Csak veled maradni így. *öleli meg szorosabban és bújik mellkasához a férfinak a fejecskéjével* A kalózlánytól és megvédesz majd? Nem akarok kísérleti állat lenni... persze szívesen leszek a kutyusod és Véreb is elfogadott téged. *Hangja nyugodt és kellemes és szívesen maradna kutya is jobb körülmények között.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3810-3829