Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 3 (41. - 60. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
60. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-05 15:53:04
Üzenet elküldve: 2012-10-05 15:53:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A nemtetszésre vonatkozó negatív önkritikára csupán egy kissé fáradt, lesújtó oldalpillantást pazarol. Ami azt illeti, szívesen helyrebillentené a lány kijelentését egy csípős megjegyzéssel is, de kétli, hogy túlságosan helyénvaló lenne tovább boncolgatni ezt a témát.
Alina távozásával kapcsolatos dolgokra sem reagál már különösebben. Ő úgy tudta, hogy az akkori klánjával szándékozik tartani, épp azért mert ezekben a nehéz időkben nem lett volna tanácsos egyedül maradni. Ő pedig ebben a tudatban hagyta akkor hátra, s az meg se nagyon fordul a fejében, hogy a lány netalán később meggondolhatta magát.. De ezen gondolatait most inkább megtartja magának, egyedül a Revvel kapcsolatos információra ereszt el rövid, félig meddig neheztelő, ugyanakkor némileg megkönnyebbült sóhajt. Nem meglepő, hogy az egyik ehhez hasonló forgatókönyv állt az eltűnése hátterében, de azért jó tudni, hogy előkeveredett. Még ha nem is túl friss már a hír. A meghívás elfogadásának viszont mindenképpen örül, hisz így talán lesz még lehetősége egy két apróságot kihúzni egykori párjából.*
- Még nem tudom pontosan, hogy meddig maradok. Leginkább a körülményektől függ.
*Válaszol, de közben szemeivel már valami istállószerűséget keres, ahol hátra tudnák hagyni Alina kis kedvencét. Addig is megtoldja még egy kicsit az előbbi választ.*
- Nem állok már én se olyan biztos lábakon, mint egykor, hisz a régi tudásomnak itt már nem sok hasznát veszem. Errefelé alkímiával állítják elő a különböző főzeteket, és teljesen más hozzávalókat használnak, mint amikkel egykor én dolgoztam. Így tehát vagy alkalmazkodok, vagy kitalálok valami mást.. Sok választásom nincs.
*Végül csak találnak a fogadó közelében egy helyet a hátasnak, ahol aztán türelmesen megvárja míg a másik búcsút vesz az egyetlen társaként megnevezett állattól. Sőt kicsit kihasználja, hogy ő most rövid időre a háttérbe szorul, és még egyszer alaposan végignéz a lányon, hátha szemet szúr neki valami ami eddig nem. Ezek után pedig nem marad más hátra, mint hogy közelebbről is megnézzék a fogadót..
Szerencsére még nincs este, így a tömeg sem olyan vészesen nagy. A férfi az egyik félreesőbb, nyugodtabb asztalhoz vezeti kettőjüket, s a köpenyét leakasztva a válláról, hanyagul az egyik szék háttámlájára teríti.*
- Itt jó lesz. Neked mit hozhatok?
*Kérdi a másikhoz fordulva, mielőtt visszaindul a pulthoz. Ő maga nem éhes, hisz már ebédelt a kikötőben, így csupán egy pohárka Rumot kér magának8 aranyért.
Remélhetően tényleg elég jó, ha már a fogadót is róla nevezték el. Aztán pedig Alinának is szívesen kiviszi amit kér, ha annak nem volt ellenvetése.
Végül az asztalhoz leülve a maga részéről nem húzza sokáig az időt, egy húzásra kiüríti a kis pohárka tartalmát, majd hátradőlve rövid ideig élvezi ahogy az erős szesz végigmarja a torkát. Utána viszont ismét a lányon állapodnak meg a fürkésző, szürke szemek.*
- No és mik történtek veled eddig? Azt látom, hogy a lovadnak jót tett némi kalandozás a világban, de mint arra már haloványan utaltam, rólad ezt nem nagyon lehetne elmondani, így első ránézésre. Minden rendben?
*Kérdi szokásos nyugodt hangján. Hagy egy kis időt a másiknak, de ha az nem tűnik túl készségesnek a válaszadáshoz, hozzáteszi.*
- Látom, hogy nincs, szóval örülnék ha őszinte lennél velem.
Alina távozásával kapcsolatos dolgokra sem reagál már különösebben. Ő úgy tudta, hogy az akkori klánjával szándékozik tartani, épp azért mert ezekben a nehéz időkben nem lett volna tanácsos egyedül maradni. Ő pedig ebben a tudatban hagyta akkor hátra, s az meg se nagyon fordul a fejében, hogy a lány netalán később meggondolhatta magát.. De ezen gondolatait most inkább megtartja magának, egyedül a Revvel kapcsolatos információra ereszt el rövid, félig meddig neheztelő, ugyanakkor némileg megkönnyebbült sóhajt. Nem meglepő, hogy az egyik ehhez hasonló forgatókönyv állt az eltűnése hátterében, de azért jó tudni, hogy előkeveredett. Még ha nem is túl friss már a hír. A meghívás elfogadásának viszont mindenképpen örül, hisz így talán lesz még lehetősége egy két apróságot kihúzni egykori párjából.*
- Még nem tudom pontosan, hogy meddig maradok. Leginkább a körülményektől függ.
*Válaszol, de közben szemeivel már valami istállószerűséget keres, ahol hátra tudnák hagyni Alina kis kedvencét. Addig is megtoldja még egy kicsit az előbbi választ.*
- Nem állok már én se olyan biztos lábakon, mint egykor, hisz a régi tudásomnak itt már nem sok hasznát veszem. Errefelé alkímiával állítják elő a különböző főzeteket, és teljesen más hozzávalókat használnak, mint amikkel egykor én dolgoztam. Így tehát vagy alkalmazkodok, vagy kitalálok valami mást.. Sok választásom nincs.
*Végül csak találnak a fogadó közelében egy helyet a hátasnak, ahol aztán türelmesen megvárja míg a másik búcsút vesz az egyetlen társaként megnevezett állattól. Sőt kicsit kihasználja, hogy ő most rövid időre a háttérbe szorul, és még egyszer alaposan végignéz a lányon, hátha szemet szúr neki valami ami eddig nem. Ezek után pedig nem marad más hátra, mint hogy közelebbről is megnézzék a fogadót..
Szerencsére még nincs este, így a tömeg sem olyan vészesen nagy. A férfi az egyik félreesőbb, nyugodtabb asztalhoz vezeti kettőjüket, s a köpenyét leakasztva a válláról, hanyagul az egyik szék háttámlájára teríti.*
- Itt jó lesz. Neked mit hozhatok?
*Kérdi a másikhoz fordulva, mielőtt visszaindul a pulthoz. Ő maga nem éhes, hisz már ebédelt a kikötőben, így csupán egy pohárka Rumot kér magának8 aranyért.
Remélhetően tényleg elég jó, ha már a fogadót is róla nevezték el. Aztán pedig Alinának is szívesen kiviszi amit kér, ha annak nem volt ellenvetése.Végül az asztalhoz leülve a maga részéről nem húzza sokáig az időt, egy húzásra kiüríti a kis pohárka tartalmát, majd hátradőlve rövid ideig élvezi ahogy az erős szesz végigmarja a torkát. Utána viszont ismét a lányon állapodnak meg a fürkésző, szürke szemek.*
- No és mik történtek veled eddig? Azt látom, hogy a lovadnak jót tett némi kalandozás a világban, de mint arra már haloványan utaltam, rólad ezt nem nagyon lehetne elmondani, így első ránézésre. Minden rendben?
*Kérdi szokásos nyugodt hangján. Hagy egy kis időt a másiknak, de ha az nem tűnik túl készségesnek a válaszadáshoz, hozzáteszi.*
- Látom, hogy nincs, szóval örülnék ha őszinte lennél velem.
59. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-09-29 15:58:50
Üzenet elküldve: 2012-09-29 15:58:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Monarakh Zaffair és Lagnar Phanvil figyelmébe! //
*Garon elér a Rumos Rókalyuk fogadó elé, majd belép az ajtón. Először körbenéz, hátha megpillantja a barátait, de nem látja őket. Ekkor odacsoszog a pulthoz, és rendel magának egy tál Húsleves-t majd kifizeti az érte járó 6 aranyat. Miután a leves elkészült, a fogadós kimeri egy tálba, és elővesz egy kanalat. A fogadós ekkor felrak egy kérdést.*
-Ön lenne Keldras?
-Igen, én volnék. Miért? *mondja Garon, miközben a levest fogja.*
-Egy aranysárga hajú törpe azt üzeni hogy menjen a kikötőbe, át a sziklaszirteken ahol majd találkozni fog vele, utána vegye az irányt a nagy torony felé. *mondja a fogadós.*
-Köszönöm hogy átadta az üzenetet! *mondja Garon, és a levessel egy üres asztalhoz sétál, majd lerakja az asztalra a tálat és leül. A friss, meleg levest elkezdi kanalazni, ami pár perc múlva el is fogy. A tálat visszaviszi a pulthoz és rendel magának egy pohár Vizet , majd fizet érte 2 aranyat. A vizet lassacskán iszogatja, majd elfogy, a poharat a pultra rakja. Utána felfrissülve kilép a fogadó ajtaján és a kikötő felé veszi az irányt.*
*Garon elér a Rumos Rókalyuk fogadó elé, majd belép az ajtón. Először körbenéz, hátha megpillantja a barátait, de nem látja őket. Ekkor odacsoszog a pulthoz, és rendel magának egy tál Húsleves-t majd kifizeti az érte járó 6 aranyat
. Miután a leves elkészült, a fogadós kimeri egy tálba, és elővesz egy kanalat. A fogadós ekkor felrak egy kérdést.*-Ön lenne Keldras?
-Igen, én volnék. Miért? *mondja Garon, miközben a levest fogja.*
-Egy aranysárga hajú törpe azt üzeni hogy menjen a kikötőbe, át a sziklaszirteken ahol majd találkozni fog vele, utána vegye az irányt a nagy torony felé. *mondja a fogadós.*
-Köszönöm hogy átadta az üzenetet! *mondja Garon, és a levessel egy üres asztalhoz sétál, majd lerakja az asztalra a tálat és leül. A friss, meleg levest elkezdi kanalazni, ami pár perc múlva el is fogy. A tálat visszaviszi a pulthoz és rendel magának egy pohár Vizet , majd fizet érte 2 aranyat.
A vizet lassacskán iszogatja, majd elfogy, a poharat a pultra rakja. Utána felfrissülve kilép a fogadó ajtaján és a kikötő felé veszi az irányt.*
58. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-09-29 14:44:55
Üzenet elküldve: 2012-09-29 14:44:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Monarakh Zaffair és Keldras Garon figyelmébe! //
-Elindulhatunk. Lagnarnak hagyunk egy üzenetet a fogadósnál. Majd ha ideér, átadja neki. *Mondja Lagnar, majd befalja az étke maradékát, s odasétál a pulthoz.*
-Szép napot, uram! *Szól Lagnar a Pultosnak.*
-Szép napot Önnek is! *Mondja a Pultos.*
-Ha megkérhetném át tudna adni egy üzenetet a barátomnak, ha látná a fogadóban? Könnyen felismerhető. Kis törpe, azonnal ráismer... Keldrasnak hívják. Hosszú ősz szakáll, bőrvértet hord magán, s a fabotját mindig magánál hordja, általában a hátán van. *Mondja Lagnar.*
-Persze, és az üzenete mi is lenne?
-Egyen egyet, s felfrissülve induljon a kikötőbe, át a sziklaszirteken, ahol valószínűleg találkozik majd velünk, s utána a nagy torony felé vegye az irányt! Még egyszer köszönöm! *Szól Lagnar, majd int Monarakhnak, hogy indulhatnak, s kimegy az ajtón, a Kikötő felé.*
A hozzászólás írója (Lagnar Phanvil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.29 14:51:27
-Elindulhatunk. Lagnarnak hagyunk egy üzenetet a fogadósnál. Majd ha ideér, átadja neki. *Mondja Lagnar, majd befalja az étke maradékát, s odasétál a pulthoz.*
-Szép napot, uram! *Szól Lagnar a Pultosnak.*
-Szép napot Önnek is! *Mondja a Pultos.*
-Ha megkérhetném át tudna adni egy üzenetet a barátomnak, ha látná a fogadóban? Könnyen felismerhető. Kis törpe, azonnal ráismer... Keldrasnak hívják. Hosszú ősz szakáll, bőrvértet hord magán, s a fabotját mindig magánál hordja, általában a hátán van. *Mondja Lagnar.*
-Persze, és az üzenete mi is lenne?
-Egyen egyet, s felfrissülve induljon a kikötőbe, át a sziklaszirteken, ahol valószínűleg találkozik majd velünk, s utána a nagy torony felé vegye az irányt! Még egyszer köszönöm! *Szól Lagnar, majd int Monarakhnak, hogy indulhatnak, s kimegy az ajtón, a Kikötő felé.*
A hozzászólás írója (Lagnar Phanvil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.29 14:51:27
57. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-09-29 14:31:35
Üzenet elküldve: 2012-09-29 14:31:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
// Lagnar Phanvil és Keldras Garon figyelmébe! //
-Hallottam, hogy van pár sziklaszirt ott talán edzhetnénk amíg Garon varázsolgat. Mit gondolsz Lagnar? Szerintem egy kopot csákánynak sok hasznát nem vesszük kivétel ha megint barlangászni megyünk amit szerintem egy ideig nem nagyon fogunk. *Mondja Monarakh majd megeszi a gombalevese maradékát*
-Na? Még ma indulunk a sziklaszirtekre edzeni vagy előtte pihenünk egy kicsit?
-Hallottam, hogy van pár sziklaszirt ott talán edzhetnénk amíg Garon varázsolgat. Mit gondolsz Lagnar? Szerintem egy kopot csákánynak sok hasznát nem vesszük kivétel ha megint barlangászni megyünk amit szerintem egy ideig nem nagyon fogunk. *Mondja Monarakh majd megeszi a gombalevese maradékát*
-Na? Még ma indulunk a sziklaszirtekre edzeni vagy előtte pihenünk egy kicsit?
56. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-09-29 14:15:32
Üzenet elküldve: 2012-09-29 14:15:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Monarakh Zaffair és Keldras Garon figyelmébe! //
-Hallottam egy helyről a közelben, úgy hallottam, hogy ott a mágusokat oktatnak. Talán el kéne arrafelé kutyagolnunk Keldrassal. Szerintem benézett a dokkoknál pár árushoz. Láttam ott pár varázsital árust. *Nevet fel Lagnar.*
-A csákányt pedig majd eladjuk, vagy megtartom. Hátha még jól jön valamikor az utazásaink során. *Mondja mosolyogva Lagnar.*
-Hallottam egy helyről a közelben, úgy hallottam, hogy ott a mágusokat oktatnak. Talán el kéne arrafelé kutyagolnunk Keldrassal. Szerintem benézett a dokkoknál pár árushoz. Láttam ott pár varázsital árust. *Nevet fel Lagnar.*
-A csákányt pedig majd eladjuk, vagy megtartom. Hátha még jól jön valamikor az utazásaink során. *Mondja mosolyogva Lagnar.*
55. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-09-29 13:52:42
Üzenet elküldve: 2012-09-29 13:52:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
// Lagnar Phanvil és Keldras Garon figyelmébe! //
Hadd nézzem és is azt az étlepot Lagnar. Int az egyik felszolgálónak és Rendel magának egy Gombalevesés kifizeti az érte járó 5 aranyat. . Mindig is ez volt a kedvenc ételem. Vajon hová tűnt Garon? *Kérdi az ork*
-Tessék a gombalevese. *Mondja a felszolgáló*
-Köszönöm. *Mondja Monarakh majd elkezdi enni kedvenc ételét*
-Jó lesz itt lepihenni a barlangi kaland után.*Mondja a hatalmas ork*
-De a csákánnyal mit kezdünk majd?
A hozzászólás írója (Monarakh Zaffair) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.29 13:55:06
Hadd nézzem és is azt az étlepot Lagnar. Int az egyik felszolgálónak és Rendel magának egy Gombalevesés kifizeti az érte járó 5 aranyat.
. Mindig is ez volt a kedvenc ételem. Vajon hová tűnt Garon? *Kérdi az ork*-Tessék a gombalevese. *Mondja a felszolgáló*
-Köszönöm. *Mondja Monarakh majd elkezdi enni kedvenc ételét*
-Jó lesz itt lepihenni a barlangi kaland után.*Mondja a hatalmas ork*
-De a csákánnyal mit kezdünk majd?
A hozzászólás írója (Monarakh Zaffair) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.29 13:55:06
54. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-09-29 13:37:24
Üzenet elküldve: 2012-09-29 13:37:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Monarakh Zaffair és Keldras Garon figyelmébe! //
*Lagnar belép az ajtón, majd szétnéz az épületben, a társai után kutatván. Meg is pillantja az ork barátját, majd gyorsan odasiet, s leül mellé az egyik székre.*
-Áhh, soha többet nem kelek át ezen az útvonalon. *Nevet fel Lagnar, majd int az egyik felszolgálólánynak... Nem sokkal később az egyik felszolgáló odasiet az asztalhoz, s átnyújtja Lagnarnak az étlapot. Lagnar rögtön meg is találja az étlapon az egyik kedvenc étkét, a Vaddisznópörkölttet, s meg is rendeli az étkét, majd átad 13 aranyat a felszolgálólánynak. *
-Mmm... Vaddisznópörkölt. *Mondja mosolyogva Lagnar, miközben már oda is hozza a felszolgáló Lagnar elé az étkét, s evőeszközöket... Lagnar pedig nekiáll az ízletes étel elfogyasztásának, hiszen már egy napja nem evett rendes ételt.*
*Lagnar belép az ajtón, majd szétnéz az épületben, a társai után kutatván. Meg is pillantja az ork barátját, majd gyorsan odasiet, s leül mellé az egyik székre.*
-Áhh, soha többet nem kelek át ezen az útvonalon. *Nevet fel Lagnar, majd int az egyik felszolgálólánynak... Nem sokkal később az egyik felszolgáló odasiet az asztalhoz, s átnyújtja Lagnarnak az étlapot. Lagnar rögtön meg is találja az étlapon az egyik kedvenc étkét, a Vaddisznópörkölttet, s meg is rendeli az étkét, majd átad 13 aranyat a felszolgálólánynak.
*-Mmm... Vaddisznópörkölt. *Mondja mosolyogva Lagnar, miközben már oda is hozza a felszolgáló Lagnar elé az étkét, s evőeszközöket... Lagnar pedig nekiáll az ízletes étel elfogyasztásának, hiszen már egy napja nem evett rendes ételt.*
53. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-09-25 14:49:32
Üzenet elküldve: 2012-09-25 14:49:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Ahogyan a kedves úr is magyarázta, a Rumos Rókalyuk egy háromszintes, sötétbarna épület. Érdekesen néz ki és a nőnek igazán tetszik. Belép a faajtón és egyenesen a pult felé sétál.
- Üdvözletem! Egy jó adag Fácántojás kellene.*Mondja a fogadósnak.* Az mennyibe is lenne?
- 7 arany lesz, szépségem.*Válaszol a kérdezett negédesen. A fekete hajú kifizeti az összeget, majd mikor megkapja a kért étket, leül vele az egyik szabad asztalhoz és jóízűen falatozni kezd. Azonban eszébe jut valami és ismét a pulthoz sétál.*
- Ó, el is felejtettem, egy forró Teát is szeretnék.*Mosolyog bájosan a fogadósra. Az már mondja is az árat, mire Arana letesz a pultra még 4 aranyat. Ezután visszamegy a teával az asztalához és folytatja az evést. Mikor végzett vele, kezébe fogja a még gőzölgő nedűt és egy húzásra felhajtja. Ücsörög még egy kicsit az asztalnál, majd feláll és kisétál a fogadóból."Körülnézek egy kicsit."Gondolja lehervaszthatatlan mosollyal arcán.*
A hozzászólás írója (Arana Kiara Blisk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.25 14:49:59
- Üdvözletem! Egy jó adag Fácántojás kellene.*Mondja a fogadósnak.* Az mennyibe is lenne?
- 7 arany lesz, szépségem.*Válaszol a kérdezett negédesen.
A fekete hajú kifizeti az összeget, majd mikor megkapja a kért étket, leül vele az egyik szabad asztalhoz és jóízűen falatozni kezd. Azonban eszébe jut valami és ismét a pulthoz sétál.*- Ó, el is felejtettem, egy forró Teát is szeretnék.*Mosolyog bájosan a fogadósra. Az már mondja is az árat, mire Arana letesz a pultra még 4 aranyat.
Ezután visszamegy a teával az asztalához és folytatja az evést. Mikor végzett vele, kezébe fogja a még gőzölgő nedűt és egy húzásra felhajtja. Ücsörög még egy kicsit az asztalnál, majd feláll és kisétál a fogadóból."Körülnézek egy kicsit."Gondolja lehervaszthatatlan mosollyal arcán.*
A hozzászólás írója (Arana Kiara Blisk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.25 14:49:59
52. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-09-11 22:53:06
Üzenet elküldve: 2012-09-11 22:53:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Már a saját ajtaja előtt áll, már nyúlna a kilincsért, amikor hirtelen valaki nekilöki az ajtónak. A dolog fájdalmas, főleg a hátába álló könyék, nomeg a bordáiba érkező kilincs miatt. Kell néhány pillanat, hogy összeszedje magát, csak azután indul felháborodottan a melák után. Közben szemléli meg és eszmél, hogy Mordach szobájába tart. A balsejtelem fokozódik - Pont akkor nincs nála fegyver, amikor kéne!
Nem kell észveszejtve rohannia, hogy megtudja mi folyik itt - a folyosóról, távolabbról is tökéletesen hall mindent. Kiderül, a fegyver nem ide kell... Ismerik egymást. A felismerés furcsamód elszomorítja a nőt. De az események gyorsan követik egymást, a hegyomlás kinyomul az ajtón, Quae pedig gyorsan eláll az útból, elkerülendő az előbbi kis balesetet.
Dühödten sziszegő macskaként követi pillantásával az (így visszatekintve) elmúlt boldog idők elrontóját. Azután Mordachoz fordul kérdően, de nem jut szóhoz, a férfi sietősen elhadarja magyarázatát. Karba tett kézzel, dacos ábrázattal hallgatja, bár már sejti, mire számíthat. Mikor vége szakad a búcsúzó szavaknak, szemeit lesüti, de akkor... Mintha tudatalattija parancsolná - most nem meglepődni kell. Csak élni a pillanatnak.
De az a pillanat sem tart örökké. Társa már távozik és vele megy az eddigi kedély. A nő mindezt nagyon is érzi, de nem moccan. Ő még mond valamit... Quae a lépcsőhöz siet, de már nem lát senkit. Azért nem siet rögtön utána, mert nem lenne értelme. Nem engedné, hogy vele tartson, ha kell, bevetne valami trükköt, mint a barlangban.
Furcsa, milyen gyorsan be tud ütni egy fordulat. Az imént még együtt vacsoráztak, most meg itt van... Egyedül. Hirtelen visszatér a régi életérzése. Nyugtalaná válik, nem hagyja a gondolat, hogy el kell hagynia ezt a helyet. Először is vissza kell mennie a lováért. Aztán el, el messzire. Bosszankodva eszmél, hogy jó ideje áll a lépcső tetején, lefelé meredve. Fejét megrázza és visszatér a szobájába. Az ajtó döngve csapódik be mögötte, az emeleten beleremegnek a falak, talán még egyel feljebb is.
Valóban, kutyából nem lesz szalonna. Quae fáradtan, sötét gondolatokkal és remények nélkül veti magát az ágyra.*
Nem kell észveszejtve rohannia, hogy megtudja mi folyik itt - a folyosóról, távolabbról is tökéletesen hall mindent. Kiderül, a fegyver nem ide kell... Ismerik egymást. A felismerés furcsamód elszomorítja a nőt. De az események gyorsan követik egymást, a hegyomlás kinyomul az ajtón, Quae pedig gyorsan eláll az útból, elkerülendő az előbbi kis balesetet.
Dühödten sziszegő macskaként követi pillantásával az (így visszatekintve) elmúlt boldog idők elrontóját. Azután Mordachoz fordul kérdően, de nem jut szóhoz, a férfi sietősen elhadarja magyarázatát. Karba tett kézzel, dacos ábrázattal hallgatja, bár már sejti, mire számíthat. Mikor vége szakad a búcsúzó szavaknak, szemeit lesüti, de akkor... Mintha tudatalattija parancsolná - most nem meglepődni kell. Csak élni a pillanatnak.
De az a pillanat sem tart örökké. Társa már távozik és vele megy az eddigi kedély. A nő mindezt nagyon is érzi, de nem moccan. Ő még mond valamit... Quae a lépcsőhöz siet, de már nem lát senkit. Azért nem siet rögtön utána, mert nem lenne értelme. Nem engedné, hogy vele tartson, ha kell, bevetne valami trükköt, mint a barlangban.
Furcsa, milyen gyorsan be tud ütni egy fordulat. Az imént még együtt vacsoráztak, most meg itt van... Egyedül. Hirtelen visszatér a régi életérzése. Nyugtalaná válik, nem hagyja a gondolat, hogy el kell hagynia ezt a helyet. Először is vissza kell mennie a lováért. Aztán el, el messzire. Bosszankodva eszmél, hogy jó ideje áll a lépcső tetején, lefelé meredve. Fejét megrázza és visszatér a szobájába. Az ajtó döngve csapódik be mögötte, az emeleten beleremegnek a falak, talán még egyel feljebb is.
Valóban, kutyából nem lesz szalonna. Quae fáradtan, sötét gondolatokkal és remények nélkül veti magát az ágyra.*
51. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-09-10 21:05:04
Üzenet elküldve: 2012-09-10 21:05:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Szórakozottságát végülis zavarral tetézi, ahogy a férfi a reakcióján mulat.*
- Nem... Nem.
*Motyogja, pillantását leszegezi az ágyruhára. Még jól is jött, hogy megzavarták őket. Mint ahogyan most is történik, az ilyen taktikai érzéket igénylő szituációk összezavarják - mindig bizonytalankodik, vajon mit kéne tenni. Döntésképtelensége, félelmei miatt pedig inkább visszavonulót fúj. Bár ahelyett hogy csapot-papot ott hagyva rohanna ki a szobából, csak félénken beszélget. És ez már hatalmas nagy előre lépés.
Mellesleg úgy látszik kölcsönös a dolog, hiszen az ő, saját megjegyzése is legalább elgondolkodtatta a démonszeműt, de lehetséges, hogy ugyanúgy összezavarta (mint eddig már számtalanszor). Ezt a maradék, pár pillanatnyi zavart már nem bolygatja meg, utána meg már úgyis midegy. Az idő halad, a dolgok változnak, más kerül előtérbe.
Az anyaggal a kezében visszatérve egy kedvűen megvonja a vállát.*
- Igyekszem...
*Utasítóan int, hogy a férfi helyezkedjen kötözhető helyzetbe, majd újabban valóban gondosabban igyekszik ellátni a sebeket, előre tervezve, törekedve a praktikusságra. Immár valóban takarosabb, feszes kötések születnek. Quae elégedetten mosolyogva szemléli munkáját.*
- Na, mégiscsak tudok én!
*A hangsúly félig kérdő, félig számonkérő, de tréfálkozó. Pillantása még feltéved a vérszín szemekbe, arcán mosoly, de végül ennek is vége, a nő összerezzen az újabb kopogtatásra. A szobalányokra idegenkedve tekint, hagyja Mordach hadd intézkedjen. Eközben elidőzik a gondolattal, hogy most hallja először a férfi vezetéknevét. "Harders..." Megjegyzi.
A megjegyzésre elmosolyodik, tovább fűzi.*
- Mint ahogy az alvással is fukarkodtunk.
*Az alvással is, nomeg a szavakkal is fukarkodik, közben az ágyról az asztalhoz telepedik. Borúsan merengve időzik el szeme a kissé túlzott mennyiségű ételen. Most isszák meg a hevességük levét... Ételt pedig nem jó ott hagyni. Ahogy a kelleténél több aranyat sem. Persze éhes, hiszen az utolsó étkezés a reggeli volt és a szörnyvadászat is megviselte őket, no de mégis... Végül fáradtan sóhajt el és 'elkeseredettségében' ránevet a másikra.*
- Remélem éhes vagy.
*Éhesen veti rá magát az ételre, de ahogyan várható is volt a hév gyorsan apad, a nagy evészetből nemsokára már csak a varjúszárnyak túrkálása lesz. Mikor figyelmét már nem a szárnyas köti le, gyakrabban pillog fel - így könyöklő tartásban gyakran csúsznak tincsei a szemébe, akkor azokat türelmetlenül eltűri. Vár, hátha még felmerül valami megbeszélendő, viszont e remények ellenében ő nem hoz fel semmit. Végül, ha a hallgatás már túlságosan súlyossá válik, lassan feláll, összepakolja a maradékát (mégsem hagyhatja itt!) és nekiáll ráérősen búcsúzkodni.*
- Hát akkor... Viszlát holnap reggelig.
*Talán még mondhatna valamit... De az idő túl gyorsan telik, sajnos szó nélkül ér ki az ajtón. A halvány, derűs hangulat is elröppen, amint a folyosóra kerül. Ez az egész... Olyan furcsa szájízt hagyott maga után... Na de mindegy is, hiszen holnap hazamennek!*
- Nem... Nem.
*Motyogja, pillantását leszegezi az ágyruhára. Még jól is jött, hogy megzavarták őket. Mint ahogyan most is történik, az ilyen taktikai érzéket igénylő szituációk összezavarják - mindig bizonytalankodik, vajon mit kéne tenni. Döntésképtelensége, félelmei miatt pedig inkább visszavonulót fúj. Bár ahelyett hogy csapot-papot ott hagyva rohanna ki a szobából, csak félénken beszélget. És ez már hatalmas nagy előre lépés.
Mellesleg úgy látszik kölcsönös a dolog, hiszen az ő, saját megjegyzése is legalább elgondolkodtatta a démonszeműt, de lehetséges, hogy ugyanúgy összezavarta (mint eddig már számtalanszor). Ezt a maradék, pár pillanatnyi zavart már nem bolygatja meg, utána meg már úgyis midegy. Az idő halad, a dolgok változnak, más kerül előtérbe.
Az anyaggal a kezében visszatérve egy kedvűen megvonja a vállát.*
- Igyekszem...
*Utasítóan int, hogy a férfi helyezkedjen kötözhető helyzetbe, majd újabban valóban gondosabban igyekszik ellátni a sebeket, előre tervezve, törekedve a praktikusságra. Immár valóban takarosabb, feszes kötések születnek. Quae elégedetten mosolyogva szemléli munkáját.*
- Na, mégiscsak tudok én!
*A hangsúly félig kérdő, félig számonkérő, de tréfálkozó. Pillantása még feltéved a vérszín szemekbe, arcán mosoly, de végül ennek is vége, a nő összerezzen az újabb kopogtatásra. A szobalányokra idegenkedve tekint, hagyja Mordach hadd intézkedjen. Eközben elidőzik a gondolattal, hogy most hallja először a férfi vezetéknevét. "Harders..." Megjegyzi.
A megjegyzésre elmosolyodik, tovább fűzi.*
- Mint ahogy az alvással is fukarkodtunk.
*Az alvással is, nomeg a szavakkal is fukarkodik, közben az ágyról az asztalhoz telepedik. Borúsan merengve időzik el szeme a kissé túlzott mennyiségű ételen. Most isszák meg a hevességük levét... Ételt pedig nem jó ott hagyni. Ahogy a kelleténél több aranyat sem. Persze éhes, hiszen az utolsó étkezés a reggeli volt és a szörnyvadászat is megviselte őket, no de mégis... Végül fáradtan sóhajt el és 'elkeseredettségében' ránevet a másikra.*
- Remélem éhes vagy.
*Éhesen veti rá magát az ételre, de ahogyan várható is volt a hév gyorsan apad, a nagy evészetből nemsokára már csak a varjúszárnyak túrkálása lesz. Mikor figyelmét már nem a szárnyas köti le, gyakrabban pillog fel - így könyöklő tartásban gyakran csúsznak tincsei a szemébe, akkor azokat türelmetlenül eltűri. Vár, hátha még felmerül valami megbeszélendő, viszont e remények ellenében ő nem hoz fel semmit. Végül, ha a hallgatás már túlságosan súlyossá válik, lassan feláll, összepakolja a maradékát (mégsem hagyhatja itt!) és nekiáll ráérősen búcsúzkodni.*
- Hát akkor... Viszlát holnap reggelig.
*Talán még mondhatna valamit... De az idő túl gyorsan telik, sajnos szó nélkül ér ki az ajtón. A halvány, derűs hangulat is elröppen, amint a folyosóra kerül. Ez az egész... Olyan furcsa szájízt hagyott maga után... Na de mindegy is, hiszen holnap hazamennek!*
50. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-09-09 08:19:15
Üzenet elküldve: 2012-09-09 08:19:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Mindketten érezték, hogy ezek a pillanatok lehetnek az utolsók, melyek vagy jobb irányba terelik a történetüket, vagy pontot tesznek a végére. Ezért most kivételesen Mordach nem érzett semmi kétséget, nem érezte azt, hogy amit tesz, balul sülhet el, s minden kezdődik az elejéről.
Ahogy hajol el a hölgytől, vörös íriszei egy pillanatra sem tekintenek máshova, s amíg Quae csodás szemei zavartan pislognak felé, a férfi állja a pillákat. Halovány, de annál határozottabb félmosolyt ereszt meg felé, míg végül fejét lassan lehelyezi az egyik nagyobb, puha párnára. Nem szól egy szót sem, az csak elrontaná a pillanatot, inkább azon kezd töprengeni, hogy a hölgyemény arcán viruló sejtelmes mosoly vajon milyen gondolatok hatására kerülhetett oda...*
- Á, szóval a gyötrésem számodra élvezetet jelent?! *kacag fel* Hát, akkor fel kell kötnöd a nadrágot!
*Emeli fel mutatóujját a levegőbe széles mosoly kíséretében, végül inkább maga mellé helyezi, mert ha a sebek szétválnak az erőlködésben, akkor megint minden csupa vér lesz... És most szívesebben fekszik egy hófehér lepedőn, hasonló színű paplannal melegedve, mint egy vércseppekkel bemocskolt szöveten.
A hölgy következő szavaira viszont a lágy mosoly lassan összébb húzódik, s komoly pillantásokat ereszt meg az ablak felé. Erősen gondolkodik, hogy jól értette-e, de ez a kétség pillanatokon belül oszlik szét, hiszen a szavak őszinték voltak. Hosszú percek telnek el csendben, a vörös hirtelen nem is tud válaszolni, csak hevesen keresi magában a megfelelő szavakat, melyeket ha egymás mellé rak, akkor tökéletes választ tud megfogalmazni... De talán ez most nem létezik, s a hallgatással nagyobb hatást érhet el, mint a betűk kavalkádjával.
Ő is kicsit fellélegez, mikor kopogtatnak az ajtón. Quae kinyitja, majd temérdek kötözőanyaggal tér vissza - hát, örök életére múmia marad...
A vörös lassan felül az ágyon, kezeit óvatosan a magasba emeli, s hagyja, hogy a hölgyemény segítő kezei végezzék a dolgukat.*
- Legalább nem esek szét... Mert most úgy érzem, hogy a bordáim leszakadnak, és a karom a földön landol.
*Mosolyodik el, neki is célja eltüntetni a zavart helyzetet, hiszen... a csúcson kell abbahagyni mindent, nem igaz? Természetesen a hölgy szószaporítása sem megy el a füle mellett, de legalább értékeli azt, hogy ő is ki akar mászni ebből a helyzetből.
Pár perc elteltével végül újra kopognak, mire Mordach kikiált az ajtón pár invitáló szót, s ezt követően négy cseléd be is lép a szobába.*
- Mordach Harders... Ez az Öné. *szól fel az egyik szolga, ki az ételt lehelyezi az asztalra*
- ... Quae Quarrian? Elnézést, de nem adtak meg szobaszámot, így meg tudnák mondani, hogy a hölgyet merre találom, már ha ismerik?
*Mordach rögtön elmosolyodik, és sejtelmes vigyorral az arcán biccent egyet Quae felé, mire a cselédek azonnal le is pakolják az ő ételét is, és zavart és pírral telt arccal vonulnak is ki a szobából.*
- Hmm... Mintha két napja ugyanúgy lusták lettünk volna a fogadóban étkezni... *kacag fel*
Ahogy hajol el a hölgytől, vörös íriszei egy pillanatra sem tekintenek máshova, s amíg Quae csodás szemei zavartan pislognak felé, a férfi állja a pillákat. Halovány, de annál határozottabb félmosolyt ereszt meg felé, míg végül fejét lassan lehelyezi az egyik nagyobb, puha párnára. Nem szól egy szót sem, az csak elrontaná a pillanatot, inkább azon kezd töprengeni, hogy a hölgyemény arcán viruló sejtelmes mosoly vajon milyen gondolatok hatására kerülhetett oda...*
- Á, szóval a gyötrésem számodra élvezetet jelent?! *kacag fel* Hát, akkor fel kell kötnöd a nadrágot!
*Emeli fel mutatóujját a levegőbe széles mosoly kíséretében, végül inkább maga mellé helyezi, mert ha a sebek szétválnak az erőlködésben, akkor megint minden csupa vér lesz... És most szívesebben fekszik egy hófehér lepedőn, hasonló színű paplannal melegedve, mint egy vércseppekkel bemocskolt szöveten.
A hölgy következő szavaira viszont a lágy mosoly lassan összébb húzódik, s komoly pillantásokat ereszt meg az ablak felé. Erősen gondolkodik, hogy jól értette-e, de ez a kétség pillanatokon belül oszlik szét, hiszen a szavak őszinték voltak. Hosszú percek telnek el csendben, a vörös hirtelen nem is tud válaszolni, csak hevesen keresi magában a megfelelő szavakat, melyeket ha egymás mellé rak, akkor tökéletes választ tud megfogalmazni... De talán ez most nem létezik, s a hallgatással nagyobb hatást érhet el, mint a betűk kavalkádjával.
Ő is kicsit fellélegez, mikor kopogtatnak az ajtón. Quae kinyitja, majd temérdek kötözőanyaggal tér vissza - hát, örök életére múmia marad...
A vörös lassan felül az ágyon, kezeit óvatosan a magasba emeli, s hagyja, hogy a hölgyemény segítő kezei végezzék a dolgukat.*
- Legalább nem esek szét... Mert most úgy érzem, hogy a bordáim leszakadnak, és a karom a földön landol.
*Mosolyodik el, neki is célja eltüntetni a zavart helyzetet, hiszen... a csúcson kell abbahagyni mindent, nem igaz? Természetesen a hölgy szószaporítása sem megy el a füle mellett, de legalább értékeli azt, hogy ő is ki akar mászni ebből a helyzetből.
Pár perc elteltével végül újra kopognak, mire Mordach kikiált az ajtón pár invitáló szót, s ezt követően négy cseléd be is lép a szobába.*
- Mordach Harders... Ez az Öné. *szól fel az egyik szolga, ki az ételt lehelyezi az asztalra*
- ... Quae Quarrian? Elnézést, de nem adtak meg szobaszámot, így meg tudnák mondani, hogy a hölgyet merre találom, már ha ismerik?
*Mordach rögtön elmosolyodik, és sejtelmes vigyorral az arcán biccent egyet Quae felé, mire a cselédek azonnal le is pakolják az ő ételét is, és zavart és pírral telt arccal vonulnak is ki a szobából.*
- Hmm... Mintha két napja ugyanúgy lusták lettünk volna a fogadóban étkezni... *kacag fel*
49. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-09-06 21:53:13
Üzenet elküldve: 2012-09-06 21:53:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Saját, meggondolatlannak mondható kérdése végülis kíváncsivá tette. Csak fekszik felkönyökölve, megdermedve, a helyzet megbűvölte. A kérdés és a válasz között mintha órák telnének el, bőven van ideje figyelemmel kísérni a vörös mozdulatait, végigfuttatni pillantását az arcán, a sebein... Utóbbit fájó, pillanatnyi keserűséget okozó szívdobbanással tudja le. Elhangzik az elsőre semmitmondónak érthető válasz, de értelmet csak utána nyer igazán.
A nőt mintha ménkű ütné - megrázó az élmény, meglepő is (bár ebben nem teljesen biztos), de mégis, valahogy... Jó. Mikor a csók éri a homlokát, szemeit ösztönösen lehunyja, de mikor az érzés megszűnik (égető szükséget hagyva maga után) túl sok ideig marad úgy, ami már feltűnő lehet... De zavart torokköszörülések, no meg tettetés helyett, hogy nem is történt semmi, egyszerűen csak eszmél és elmerül Mordach pillanatásában, oly módon, hogy az már majdnem illetlennek mondható. Van egy olyan érzése, hogy lehet, a vele szemben (nem is olyan messze) fekvő is hozzá hasonlóan érez... De nem, nem tesz semmit.
Inkább a szórakozottság felé billenti a gondolat, hogy az imént már közel jártak ahhoz, hogy megöljék egymást. Lehetséges, hogy mégis az elfeknek van igazuk - az emberek roppant kiismerhetetlen, kiszámíthatatlan, logikátlan lények. Erre halványan elmosolyodik és végül másfelé fordítja pillantását.
A sokadszorra elhangzó állítás, mintha mulattatná. "Férfi vagy..." gondolja, már a nyelve hegyén lenne, hogy ki is mondja hangosan, de végül nem teszi. Pedig a nő szerint a kettő együtt, kéz a kézben jár. De nem akarja elrontani a pillanatot, most olyan békés, olyan... szép. Csak titokzatosan elmosolyodik.
De Mordachnak ennyi nem elég, érkeznek a zavarba ejtő megállapítások, kérdések... A köszönetre csak gyorsan biccent. Utána hasra fordul, kényelmes tempóban, mintha már zsibbadna. Pedig csak időt akar nyerni. Állát megtámasztja a kézfejein és nem néz a férfi felé, helyette összevont szemöldökkel bámulja a szemközti falat.*
- Hogy később legyen alkalmam a szemed közé mondani, hogy nem volt túl célszerű elküldeni engem a másik irányba. Ahogy az be is bizonyosodott...
*Szeme sarkából a másik felé pillant, arcára grimasz kerül a leplezett vigyor miatt. Persze, még mindig ott a tüske, amit jó Mordach orra alá dörgölni, és ki is használhatja, hogy megválaszolja a kérdést. De nem, nem véletlenül ment vissza. De talán még a nő sem tudja megfogalmazni, hogy miért is.*
- De *hangzik fel a nem várt folytatás* Kár lett volna érted. Érdekelsz.
*Nos, ezt valóban sokféleképpen lehet érteni, nem éppen a megszokott fogalmazásmód. Annyi biztos, hogy Quaenek egyre inkább nem áll szándékában elszakadni a démonszeműtől. Ahogy ő fogalmazott, 'érdekli'. Ezután nem pillant fel, kissé félve várja Mordach most következő lépését. De úgy látszik van isten és közbe is avatkozik, méghozzá az ajtón való kopogás formájában. A nő fölpattan, ott terem az ajtónál és résnyire nyitja. Halk, tőszavakból álló rövid párbeszéd következik, végül Quae visszatér egy ölnyi, fehér ruhaanyaggal, amik már méretre vannak szabdalva. Visszatér, leteledik az ágyra iménti helyére. Pár másodpercig fürkésző tekintettel szemezik Mordachal, majd összeszedi a bátorságot, hogy feltegye a világ legegyszerűbbnek tűnő kérdését.*
- Szabad?
*Gondolván, nyílvánvaló mire gondol.*
- Ha megerőltetem magam, talán mégsem szükséges annyi kötözőanyagot felhasználni... De azt hiszem az mégsem tenne jót, ha így maradnál...
*Próbálja lazítani a még friss, feszült helyzetet némi eljátszott naivsággal.*
A nőt mintha ménkű ütné - megrázó az élmény, meglepő is (bár ebben nem teljesen biztos), de mégis, valahogy... Jó. Mikor a csók éri a homlokát, szemeit ösztönösen lehunyja, de mikor az érzés megszűnik (égető szükséget hagyva maga után) túl sok ideig marad úgy, ami már feltűnő lehet... De zavart torokköszörülések, no meg tettetés helyett, hogy nem is történt semmi, egyszerűen csak eszmél és elmerül Mordach pillanatásában, oly módon, hogy az már majdnem illetlennek mondható. Van egy olyan érzése, hogy lehet, a vele szemben (nem is olyan messze) fekvő is hozzá hasonlóan érez... De nem, nem tesz semmit.
Inkább a szórakozottság felé billenti a gondolat, hogy az imént már közel jártak ahhoz, hogy megöljék egymást. Lehetséges, hogy mégis az elfeknek van igazuk - az emberek roppant kiismerhetetlen, kiszámíthatatlan, logikátlan lények. Erre halványan elmosolyodik és végül másfelé fordítja pillantását.
A sokadszorra elhangzó állítás, mintha mulattatná. "Férfi vagy..." gondolja, már a nyelve hegyén lenne, hogy ki is mondja hangosan, de végül nem teszi. Pedig a nő szerint a kettő együtt, kéz a kézben jár. De nem akarja elrontani a pillanatot, most olyan békés, olyan... szép. Csak titokzatosan elmosolyodik.
De Mordachnak ennyi nem elég, érkeznek a zavarba ejtő megállapítások, kérdések... A köszönetre csak gyorsan biccent. Utána hasra fordul, kényelmes tempóban, mintha már zsibbadna. Pedig csak időt akar nyerni. Állát megtámasztja a kézfejein és nem néz a férfi felé, helyette összevont szemöldökkel bámulja a szemközti falat.*
- Hogy később legyen alkalmam a szemed közé mondani, hogy nem volt túl célszerű elküldeni engem a másik irányba. Ahogy az be is bizonyosodott...
*Szeme sarkából a másik felé pillant, arcára grimasz kerül a leplezett vigyor miatt. Persze, még mindig ott a tüske, amit jó Mordach orra alá dörgölni, és ki is használhatja, hogy megválaszolja a kérdést. De nem, nem véletlenül ment vissza. De talán még a nő sem tudja megfogalmazni, hogy miért is.*
- De *hangzik fel a nem várt folytatás* Kár lett volna érted. Érdekelsz.
*Nos, ezt valóban sokféleképpen lehet érteni, nem éppen a megszokott fogalmazásmód. Annyi biztos, hogy Quaenek egyre inkább nem áll szándékában elszakadni a démonszeműtől. Ahogy ő fogalmazott, 'érdekli'. Ezután nem pillant fel, kissé félve várja Mordach most következő lépését. De úgy látszik van isten és közbe is avatkozik, méghozzá az ajtón való kopogás formájában. A nő fölpattan, ott terem az ajtónál és résnyire nyitja. Halk, tőszavakból álló rövid párbeszéd következik, végül Quae visszatér egy ölnyi, fehér ruhaanyaggal, amik már méretre vannak szabdalva. Visszatér, leteledik az ágyra iménti helyére. Pár másodpercig fürkésző tekintettel szemezik Mordachal, majd összeszedi a bátorságot, hogy feltegye a világ legegyszerűbbnek tűnő kérdését.*
- Szabad?
*Gondolván, nyílvánvaló mire gondol.*
- Ha megerőltetem magam, talán mégsem szükséges annyi kötözőanyagot felhasználni... De azt hiszem az mégsem tenne jót, ha így maradnál...
*Próbálja lazítani a még friss, feszült helyzetet némi eljátszott naivsággal.*
48. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-09-03 21:48:16
Üzenet elküldve: 2012-09-03 21:48:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Szíve szerint felgyorsítaná, sürgetné az egész helyzetet, hiszen ezek a kétes hangnemek, s szavak, nem tesznek jót sem neki, sem a hölgyeménynek. Igazából, jobban belegondolva maga sem tudja, miért alakultak ki a zavargások, a feszültség, hiszen az első pillanattól kezdve teljesen megértették egymást, melyen még a kis alkoholjáték is dobott. Azonban ahogy telik az idő, úgy nőnek csak a gondok, s lám, ki is fakadnak.
Mordach figyeli minden apró mozdulatát Quaenak, s egy halovány mosoly jelenik meg arcán, mikor a hölgy az egyhelyben álldogálás helyett a férfi melletti helyet választja. Mikor lefekszik mellé, a vörös óvatosan oldalára fordul, sebesült karját elnyújtja az ágyon. Újra ez a helyzet, újra a gyengébb pillanat, melynek most nem kudarccal kell, hogy végződjön. Quae kérdésére szinte már születése pillanatában tudta a választ, ezért egy percet sem gondolkozik ezen. Ajkai ugyan nem mosolyognak, de szeme minden elárul...
Lassan felkönyököl, majd nyugodt mozdulattal a hölgy felé hajol, s mikor közel ért hozzá - persze ha nem húzódik el -, akkor halkan megszólal.*
- Legyen ez a záloga... Hogy ezt majd még visszakapom...
*Azzal egy lágy csókot hint a hölgy homlokára - nem zavaróan hosszút, de nem is bántóan rövidet. Éppen a tökéletesség mércéjét súrolja az idő, a hely, a pillanat. Ahogy elhúzza magát, azonnal egy űr keletkezik benne, melyet szívesen kitöltene, de ennek nem most, nem itt van az ideje. Visszahelyezkedik az előbbi pozícióba, majd fejét lehajtja a párnára, jelezve, hogy a hölgynek nem kell tartania semmi hátsó szándéktól, hiszen most az őszinteség az úr, nem pedig a vágyak.
Pár percig csak hallgat, fürkészi Quae vonásait reakciókat keresve, végül ha nem érkezik semmi olyan, mely valamilyen irányba is dönthetné a mérleg nyelvét, akkor a vörös halkan megszólal.*
- Nem akarok neked ártani... Elhihetnéd már ezt nekem.
*Mosolyodik el halványan, remélve, hogy a gyengédebb helyzet hatására szavai végre eljutnak a hölgy tudatáig is, s immáron nem ereszti csak úgy el a füle mellett, mint eddig tette. Ő sosem akart semmit bizonyítani, mindig is azt mondta, melyet érez, melyet lát Quaeban, de ő mindig csak ennek az ellenkezőjét hangsúlyozta - ami lehet, hogy úgyis van, de Mordach akkor is tovább lát a hűvös és rideg hölgyeményen. Lapulnak ott érzések... Még ha ezt a hölgyemény nem is hiszi el, vagy nem akarja bevallani magának.*
- A gondoskodásod pedig... köszönöm. Nem sokan kockáztatták volna az életüket egy... idegenért.
*Mondja cseppet érzelmesebb hangon, de a végén erre rájőve gyorsan meg is köszörüli torkát, s újra mély és határozott hangján szólal meg.*
- Miért jöttél vissza értem?
*Mondata közben az ablak felé pillant elgondolkozva, mintha csak egy költői kérdést fogalmazott volna meg, azonban a mély értelem ott lapul a betűk mögött, s valójában ezt Quaenek címezte, de ismeri már annyira őt, hogy egy ilyen kérdés elől kitérjen. Ezért sem akarja erőltetni a választ, pedig igazából nagyon kíváncsi rá - ez talán már túlzott érzelemkifejezést igényelne, mely ismét ahhoz vezetne, hogy megijed, s visszalép. Pedig ez az alkalom a fő arra, hogy mindent megbeszéljenek. Ezen kívül talán már nem is lesz olyan helyzet, mikor mindent tisztázhatnak... Így hát reménykedve, csillogó vérvörös szemeivel pislog a hölgyeményre, várva a reakciókat, melyektől még a férfi is kissé tart. Talán átlépte a határokat, vagy talán ezek azok a pillanatok, mikor Quae közelebb engedi magához?*
Mordach figyeli minden apró mozdulatát Quaenak, s egy halovány mosoly jelenik meg arcán, mikor a hölgy az egyhelyben álldogálás helyett a férfi melletti helyet választja. Mikor lefekszik mellé, a vörös óvatosan oldalára fordul, sebesült karját elnyújtja az ágyon. Újra ez a helyzet, újra a gyengébb pillanat, melynek most nem kudarccal kell, hogy végződjön. Quae kérdésére szinte már születése pillanatában tudta a választ, ezért egy percet sem gondolkozik ezen. Ajkai ugyan nem mosolyognak, de szeme minden elárul...
Lassan felkönyököl, majd nyugodt mozdulattal a hölgy felé hajol, s mikor közel ért hozzá - persze ha nem húzódik el -, akkor halkan megszólal.*
- Legyen ez a záloga... Hogy ezt majd még visszakapom...
*Azzal egy lágy csókot hint a hölgy homlokára - nem zavaróan hosszút, de nem is bántóan rövidet. Éppen a tökéletesség mércéjét súrolja az idő, a hely, a pillanat. Ahogy elhúzza magát, azonnal egy űr keletkezik benne, melyet szívesen kitöltene, de ennek nem most, nem itt van az ideje. Visszahelyezkedik az előbbi pozícióba, majd fejét lehajtja a párnára, jelezve, hogy a hölgynek nem kell tartania semmi hátsó szándéktól, hiszen most az őszinteség az úr, nem pedig a vágyak.
Pár percig csak hallgat, fürkészi Quae vonásait reakciókat keresve, végül ha nem érkezik semmi olyan, mely valamilyen irányba is dönthetné a mérleg nyelvét, akkor a vörös halkan megszólal.*
- Nem akarok neked ártani... Elhihetnéd már ezt nekem.
*Mosolyodik el halványan, remélve, hogy a gyengédebb helyzet hatására szavai végre eljutnak a hölgy tudatáig is, s immáron nem ereszti csak úgy el a füle mellett, mint eddig tette. Ő sosem akart semmit bizonyítani, mindig is azt mondta, melyet érez, melyet lát Quaeban, de ő mindig csak ennek az ellenkezőjét hangsúlyozta - ami lehet, hogy úgyis van, de Mordach akkor is tovább lát a hűvös és rideg hölgyeményen. Lapulnak ott érzések... Még ha ezt a hölgyemény nem is hiszi el, vagy nem akarja bevallani magának.*
- A gondoskodásod pedig... köszönöm. Nem sokan kockáztatták volna az életüket egy... idegenért.
*Mondja cseppet érzelmesebb hangon, de a végén erre rájőve gyorsan meg is köszörüli torkát, s újra mély és határozott hangján szólal meg.*
- Miért jöttél vissza értem?
*Mondata közben az ablak felé pillant elgondolkozva, mintha csak egy költői kérdést fogalmazott volna meg, azonban a mély értelem ott lapul a betűk mögött, s valójában ezt Quaenek címezte, de ismeri már annyira őt, hogy egy ilyen kérdés elől kitérjen. Ezért sem akarja erőltetni a választ, pedig igazából nagyon kíváncsi rá - ez talán már túlzott érzelemkifejezést igényelne, mely ismét ahhoz vezetne, hogy megijed, s visszalép. Pedig ez az alkalom a fő arra, hogy mindent megbeszéljenek. Ezen kívül talán már nem is lesz olyan helyzet, mikor mindent tisztázhatnak... Így hát reménykedve, csillogó vérvörös szemeivel pislog a hölgyeményre, várva a reakciókat, melyektől még a férfi is kissé tart. Talán átlépte a határokat, vagy talán ezek azok a pillanatok, mikor Quae közelebb engedi magához?*
47. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-09-03 10:25:43
Üzenet elküldve: 2012-09-03 10:25:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
*Leérve lágy mosolyt erőltet arcára, melyről csak az tudja mennyire hamiskás aki elkapja pillantását. Pont ezért igyekszik elkerülni az emberek tekintetét.
Pár szót azért vált még a fogadóssal. Enni nem kér, viszont azt megkérdezi merre találja a Kikötőt. Ha már így alakult úgy dönt emelt fővel fogja követni kis híján meghiúsult terveit, s visszatér Artheniorba, honnan szépen eltérítették. Hihetetlen, hogy vágyai mennyire messzire vezették. Csak ne gondolna ennyit Rhagoxra! Dacolva érzéseivel próbálja elméjéből kitörölni édes emlékét, s betölteni azt az űrt amit maga után hagyott. Nem tudja meddig álltathatja magát, de egyelőre úgy véli működni fog. "Nem kell nekem férfi, főleg nem egy üresfejű macsó, kinek szép szavai egytől egyig fondorlatos hazugságok..." Majd a következő percben hite már is meginog. "Ugyan Ayen, ezt te sem hiszed el. Azt ami az éjjel történt az nem lehet eljátszani." Hirtelen reszketni kezd a puszta gondolattól is, hogy butasága miatt örökre elvesztheti.
Határozott léptekkel, változó céllal lép ki a fogadó ajtaján. Teljesen összekuszálódott a világ. Már ő sem tudja igazán mit akar.*
Pár szót azért vált még a fogadóssal. Enni nem kér, viszont azt megkérdezi merre találja a Kikötőt. Ha már így alakult úgy dönt emelt fővel fogja követni kis híján meghiúsult terveit, s visszatér Artheniorba, honnan szépen eltérítették. Hihetetlen, hogy vágyai mennyire messzire vezették. Csak ne gondolna ennyit Rhagoxra! Dacolva érzéseivel próbálja elméjéből kitörölni édes emlékét, s betölteni azt az űrt amit maga után hagyott. Nem tudja meddig álltathatja magát, de egyelőre úgy véli működni fog. "Nem kell nekem férfi, főleg nem egy üresfejű macsó, kinek szép szavai egytől egyig fondorlatos hazugságok..." Majd a következő percben hite már is meginog. "Ugyan Ayen, ezt te sem hiszed el. Azt ami az éjjel történt az nem lehet eljátszani." Hirtelen reszketni kezd a puszta gondolattól is, hogy butasága miatt örökre elvesztheti.
Határozott léptekkel, változó céllal lép ki a fogadó ajtaján. Teljesen összekuszálódott a világ. Már ő sem tudja igazán mit akar.*
46. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-09-03 10:14:23
Üzenet elküldve: 2012-09-03 10:14:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
*Az ölelés kissé váratlanul éri, pont ezért a szokottnál jobban megdobogtatja szívét. Finoman simul bele Rhagox karjaiba gyengédségét lágy cirógatással viszonozva. Tettei azonban egyelőre még ellentmondásban állnak szavaival, vagy akár az este történtekkel. Bizonytalan, s ez nem száll csak úgy egyik percről a másikra el. Az ajándékot, majd az azt követő mozdulatot csupán egy huncut kis mosollyal díjazza, de most csupán halvány árnyéka annak az érzéki vadmacskának aki az éjjel volt. Csalódottságot látni a borostyánokban viszont egyenesen fáj. Nem is bírja tovább. Arcát mellkasába fúrja inkább. Kénytelen lenne állni tekintetét. Érzi, hogy a férfi mást várt, de annyira összezavarodott. Muszáj egy kis tér, hogy rendezni tudja gondolatait és újra tisztán lásson. A mélységi szavai, érintései egyszerre simogatják lelkét és marnak belé. Már azt sem tudja később szeretné-e még látni. A búcsúcsókot úgy éli át, mintha ez lenne az első és egyben utolsó. Szenvedélyesen merül el az érzelmek tengerében, kedvesén forrón ölelve, hogy végül még fájóbb legyen az elválás. Tudja, hogy hiánya sokáig marcangolni fogja, de képtelen akár egyetlen szót is kipréselni ajkain. Mély lilái bocsánatáért könyörögve néznek a férfi után, de tagjai továbbra sem mozdulnak. Engedi őt elmenni, kilépni az ajtó, pedig szíve azt súgja most követi el épp élete leghatalmasabb hibáját.
Miután Rhagox eltűnt ő sem marad soká. Összeszedi csomagját, egy pillanatra megállva az ingnél. Arcához nyomja anyagát, mélyen beszívja illatát, majd könnyeivel küszködve elteszi. Nyel egyet, s átlépi a küszöböt. Nem mer visszanézni, pedig akar, de valahogy csak megmakacsolja magát. Ha megtenné biztos eltörne a mécses, hisz ott van az ágy, mely elhagyott csatatérként emlékeztetné szerelmére. Egyedül előre szabad néznie.
Határozott léptekkel indul le, s mire a folyosó végéhez ér az iménti viharból már semmi sem látszik arcán. Azért nem vidám, szemében ott lapul a mérhetetlen szomorúság, viszont nem biggyeszti ajkát, se nem áztatja könny arcát. Az ezüstös cseppek addigra felszáradnak, azt csak remélni tudja, hogy ugyanígy elmúlik a többi is.*
Miután Rhagox eltűnt ő sem marad soká. Összeszedi csomagját, egy pillanatra megállva az ingnél. Arcához nyomja anyagát, mélyen beszívja illatát, majd könnyeivel küszködve elteszi. Nyel egyet, s átlépi a küszöböt. Nem mer visszanézni, pedig akar, de valahogy csak megmakacsolja magát. Ha megtenné biztos eltörne a mécses, hisz ott van az ágy, mely elhagyott csatatérként emlékeztetné szerelmére. Egyedül előre szabad néznie.
Határozott léptekkel indul le, s mire a folyosó végéhez ér az iménti viharból már semmi sem látszik arcán. Azért nem vidám, szemében ott lapul a mérhetetlen szomorúság, viszont nem biggyeszti ajkát, se nem áztatja könny arcát. Az ezüstös cseppek addigra felszáradnak, azt csak remélni tudja, hogy ugyanígy elmúlik a többi is.*
45. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-09-03 09:45:18
Üzenet elküldve: 2012-09-03 09:45:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
*Kicsit furcsállja a másik ténykedését, azok után amiket műveltek az este, azonban beletörődik helyzetébe. Engedelmesen teszi azt amire kéri Ayen és ráadásul még nem is morog hozzá.Mikor elkészült az öltözéssel a nő akkor odalép hozzá megölelni.*
-Kár, ha neked más terveid vannak, akkor nem állom útját azoknak a bizonyos terveidnek. Az ingem most már a tiéd te éjjeli vadmacska.*Rókavigyorával tünteti ki, hogy aztán belemarkoljon a formás hátsójába ha engedi a tünemény a mozdulatot.*
-Tudod eddig hedonista életet éltem, azonban te egy nap alatt megváltoztattál. Főleg az éjjel.*Kezei közben rátér szeretője oldalára becézni.Az íriszeiben kis csalódottság csillan meg és a testhelyzete megváltozik egészen szomorúvá. Ekkor éri el, hogy teljesen odasimul a másik testéhez és hagyja a két test beszéljen egymáshoz.*
-Elérted azt,hogy csupán érted dobogjon a szívem, a kezeim vágyakozva sírjanak, hogy megérintsék alakod. Szemeim telt gömbölyded feszes idomaid simogassák.* Hagy egy kis időt a lánynak, majd befejezi beszédét.*
-S ajkaim az ajkaid éhezzék.*Ha a magához ölelt teremtésnek nincs ellenére akkor egy finom forró hosszú csók következik be, ami tele van az érzelmeivel a szeretett szépség után.*
-Én várni foglak.Az én szívem érted dobog, de a te szíved kiért dobog? *Kicsit távolodik el Ayentől hogy ujjával rábökjön a másik dobogó szívére. Elengedi és ha a nőnek nincs kifogása a távozása ellen akkor kilép ajtón kívülre. A szíve rögtön szól, hogy ez nagyon fáj így visszatekint Ayenre.Ott gyökeret ver a lába.*
-Kár, ha neked más terveid vannak, akkor nem állom útját azoknak a bizonyos terveidnek. Az ingem most már a tiéd te éjjeli vadmacska.*Rókavigyorával tünteti ki, hogy aztán belemarkoljon a formás hátsójába ha engedi a tünemény a mozdulatot.*
-Tudod eddig hedonista életet éltem, azonban te egy nap alatt megváltoztattál. Főleg az éjjel.*Kezei közben rátér szeretője oldalára becézni.Az íriszeiben kis csalódottság csillan meg és a testhelyzete megváltozik egészen szomorúvá. Ekkor éri el, hogy teljesen odasimul a másik testéhez és hagyja a két test beszéljen egymáshoz.*
-Elérted azt,hogy csupán érted dobogjon a szívem, a kezeim vágyakozva sírjanak, hogy megérintsék alakod. Szemeim telt gömbölyded feszes idomaid simogassák.* Hagy egy kis időt a lánynak, majd befejezi beszédét.*
-S ajkaim az ajkaid éhezzék.*Ha a magához ölelt teremtésnek nincs ellenére akkor egy finom forró hosszú csók következik be, ami tele van az érzelmeivel a szeretett szépség után.*
-Én várni foglak.Az én szívem érted dobog, de a te szíved kiért dobog? *Kicsit távolodik el Ayentől hogy ujjával rábökjön a másik dobogó szívére. Elengedi és ha a nőnek nincs kifogása a távozása ellen akkor kilép ajtón kívülre. A szíve rögtön szól, hogy ez nagyon fáj így visszatekint Ayenre.Ott gyökeret ver a lába.*
44. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-09-03 09:09:01
Üzenet elküldve: 2012-09-03 09:09:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
- Már is? *Nyöszörgi még félálomban, majd még vakon dörgöli orrát a másikéhoz. Kábán pillant fel a csók után. Annyira nem akarja a reggelt, pedig a nap már jócskán delel. Kezével álmosan tapogat a férfi arca után, majd gyengéden hajába túr, s repetát követel a csókból. Vámot szed a karjáért, hisz enélkül nem engedi el. Ha megkapta lehengeredik róla, s oldalra fekve aranyosan összepöcörödve húzza arcába a takarót. Ezüstös tincsei kuszán kígyóznak ki a takaró alól. Nehéz elhinni, hogy ez a szépséges királykisasszony ugyanaz a nőstényördög, akit az éj leple alatt ölelt Rhagox.*
- Nem akarok még reggelt. *Szól halkan a takaró alól válaszul a 'jól aludtam'-ra. Ő még szeretne egy kicsit pihenni, nem akar még felkelni, hiszen olyan édes álma volt. Hirtelen hideg zuhanyként éri a felismerés, hogy nem, mindez valóban megtörtént. "Ó ne, nem tehettem, most biztosan olcsó ringyónak gondol." Óvatosan kukkant ki, s igen. A másik szavai és elégedett rókavigyora kétséget kizáróan oszlatják el iménti tévképzetét. Pedig olyan jó volt azt hinnie, hogy csupán álom volt. Egyre kevésbé szeretne kimászni az ágyból. Valamiért így világosban ismét elfogja a szégyenlősség. Halványan emlékszik, hogy az éjjel még le akart lépni, hogy mindezt elkerülje. "Most mit mondjak?!" Esik teljesen kétségbe. A sötételf ezek szerint úgy gondolja, hogy ők innentől egy pár? "Légy erős kislány!"*
- Nem is tudom, más terveim voltak. *Kászálódik ki az ágyból a takarót maga köré csavarva, s anélkül, hogy szeretőjére pillantana keresi meg tekintetével csomagját. Aztán odamegy és kiszedi belőle fellépő ruháját.*
- Megtennéd, hogy elfordulsz? *Tudja ő is, hogy egy ilyen forró éjszaka után ez most nagyon furcsán hangzik, még is furcsán érezné magát a másik előtt meztelenül. Ha a másik megteszi amit kér akkor felölti az ezüstfehér ruhát. Lélegzetelállítóan fest benne. Az egész úgy szikrázik, mintha jégvirágokból szőtték volna, s mintái is olyanok. Alja és dekoltázsa cakkos, csípőjéig szűk, s egyébként igen kurta. Ha nem viselne alatta egy apró szűk nadrágot rendkívül pikáns darab volna, hiszen leghosszabb része is mindössze combja közepéig ér le. Végül felveszi hozzá balerína cipőjét és könnycseppekre emlékeztető ékszereit, majd odamegy a falhoz és nyújtani kezd, mintha a másik itt sem volna. Ha tegnap az erdőben, vagy akár az éjszaka folyamán nem jött volna Rhagox rá, most saját szemével láthatja mennyire bámulatosan hajlékony a nő. Lábát egészen fejmagasságnál támasztja a falhoz, majd felsőtestével egészen rásimul, aztán fordítva, hogy utána oldalra emelje fel kecsesen függőleges spárgában állva.*
- Nem akarok még reggelt. *Szól halkan a takaró alól válaszul a 'jól aludtam'-ra. Ő még szeretne egy kicsit pihenni, nem akar még felkelni, hiszen olyan édes álma volt. Hirtelen hideg zuhanyként éri a felismerés, hogy nem, mindez valóban megtörtént. "Ó ne, nem tehettem, most biztosan olcsó ringyónak gondol." Óvatosan kukkant ki, s igen. A másik szavai és elégedett rókavigyora kétséget kizáróan oszlatják el iménti tévképzetét. Pedig olyan jó volt azt hinnie, hogy csupán álom volt. Egyre kevésbé szeretne kimászni az ágyból. Valamiért így világosban ismét elfogja a szégyenlősség. Halványan emlékszik, hogy az éjjel még le akart lépni, hogy mindezt elkerülje. "Most mit mondjak?!" Esik teljesen kétségbe. A sötételf ezek szerint úgy gondolja, hogy ők innentől egy pár? "Légy erős kislány!"*
- Nem is tudom, más terveim voltak. *Kászálódik ki az ágyból a takarót maga köré csavarva, s anélkül, hogy szeretőjére pillantana keresi meg tekintetével csomagját. Aztán odamegy és kiszedi belőle fellépő ruháját.*
- Megtennéd, hogy elfordulsz? *Tudja ő is, hogy egy ilyen forró éjszaka után ez most nagyon furcsán hangzik, még is furcsán érezné magát a másik előtt meztelenül. Ha a másik megteszi amit kér akkor felölti az ezüstfehér ruhát. Lélegzetelállítóan fest benne. Az egész úgy szikrázik, mintha jégvirágokból szőtték volna, s mintái is olyanok. Alja és dekoltázsa cakkos, csípőjéig szűk, s egyébként igen kurta. Ha nem viselne alatta egy apró szűk nadrágot rendkívül pikáns darab volna, hiszen leghosszabb része is mindössze combja közepéig ér le. Végül felveszi hozzá balerína cipőjét és könnycseppekre emlékeztető ékszereit, majd odamegy a falhoz és nyújtani kezd, mintha a másik itt sem volna. Ha tegnap az erdőben, vagy akár az éjszaka folyamán nem jött volna Rhagox rá, most saját szemével láthatja mennyire bámulatosan hajlékony a nő. Lábát egészen fejmagasságnál támasztja a falhoz, majd felsőtestével egészen rásimul, aztán fordítva, hogy utána oldalra emelje fel kecsesen függőleges spárgában állva.*
43. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-09-02 19:33:49
Üzenet elküldve: 2012-09-02 19:33:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Ayen 16+//
*Az estéjük másképp alakul mint valójában eltervezték.Hajnal tájban kívánnak egymásnak szép álmokat.Nem kell álomba ringatni, mert pimasz mosollyal az arcán szenderül álomra, közben párját magához öleli.Erős napfény zavarja fel legjobb álmából és finoman nyom egy csókot a női ajkakra.*
-Édesem, ébresztő!* Hangja lágy, közben kezei lágyan rázzák.Nem mer mozogni míg Ayen el nem engedi. Ásít egyet látványosan, majd ha már szabadnak érzi tagjait ki kell az ágyból.*
-De jót aludtam!* Sandán ránéz a meztelen teremtésre,hogy elraktározza emlékként.Keresni kezdi a ruháit és szépen fokozatosan találja meg őket, hogy utána könnyedén felöltözhessen.*
-Úgy vélem a legszebb női testet láthattam az éjjel.*Rókavigyora megjelenik egy kicsit és az ágy szélére ül le.*
-S nem csak láthattam, hanem minden egyes részét megjegyezhettem.* Feláll az ágyról ha engedik,azután várja szerelmét, hogy felöltözzön.*
-El kell mennem a kovácshoz.Van kedved elkísérni engem?
*Az estéjük másképp alakul mint valójában eltervezték.Hajnal tájban kívánnak egymásnak szép álmokat.Nem kell álomba ringatni, mert pimasz mosollyal az arcán szenderül álomra, közben párját magához öleli.Erős napfény zavarja fel legjobb álmából és finoman nyom egy csókot a női ajkakra.*
-Édesem, ébresztő!* Hangja lágy, közben kezei lágyan rázzák.Nem mer mozogni míg Ayen el nem engedi. Ásít egyet látványosan, majd ha már szabadnak érzi tagjait ki kell az ágyból.*
-De jót aludtam!* Sandán ránéz a meztelen teremtésre,hogy elraktározza emlékként.Keresni kezdi a ruháit és szépen fokozatosan találja meg őket, hogy utána könnyedén felöltözhessen.*
-Úgy vélem a legszebb női testet láthattam az éjjel.*Rókavigyora megjelenik egy kicsit és az ágy szélére ül le.*
-S nem csak láthattam, hanem minden egyes részét megjegyezhettem.* Feláll az ágyról ha engedik,azután várja szerelmét, hogy felöltözzön.*
-El kell mennem a kovácshoz.Van kedved elkísérni engem?
42. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-09-02 19:06:31
Üzenet elküldve: 2012-09-02 19:06:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Rhagox 16+//
*A hím hamarosan ékes jelét adja annak, hogy pimaszsága mennyire célba talált, viszont ebbe eddig nem gondolt bele igazán. Azt hitte kicsit messzebb van még az a bizonyos határ, de mikor hiába tolja el a másik kezét az visszatér tudja túl messzire szárnyalt ezúttal. Gyengéd érintésére finoman beharapja ajkát, majd szinte dorombolva helyezkedik Rhagox keze alá, hogy kedvére tegye amit akar. Csókolhassa nyakát, folytassa ujjai érzéki táncát. A férfi pedig egyből a tettek mezejére is lép és egy kérdéssel két vállra fekteti őt. Amint fölé hajol mélyen a szemébe néz. Lilája vágytól tündököl, arca kissé kipirul.*
- Talán. *Húzza magához közelebb, hogy szenvedélyes csókok közepette combjai közé zárja. Forrón szereti és amint befejezné már kezdi is újra, a folytatást szinte egyből kiprovokálva. Nem hagyja nyugodni, az egész éjszakát karjaiban akarja tölteni, s csak akkor lepihenni mikor már nincs számukra ismeretlen táj a másikon. Persze nem így tervezte, hajnalban el akart illanni mellőle, de ezek után aligha lenne képes rá. Édesen pihegve fekszik majd mellkasán élvezve ahogy az első napsugarak cirógatják arcát. Ajkai boldog mosolyra ívelnek, tagjai kimerülten ölelik át szertőjét.*
- Szép álmokat. *Szuszogja, s mire ki mondja már alszik is.*
*A hím hamarosan ékes jelét adja annak, hogy pimaszsága mennyire célba talált, viszont ebbe eddig nem gondolt bele igazán. Azt hitte kicsit messzebb van még az a bizonyos határ, de mikor hiába tolja el a másik kezét az visszatér tudja túl messzire szárnyalt ezúttal. Gyengéd érintésére finoman beharapja ajkát, majd szinte dorombolva helyezkedik Rhagox keze alá, hogy kedvére tegye amit akar. Csókolhassa nyakát, folytassa ujjai érzéki táncát. A férfi pedig egyből a tettek mezejére is lép és egy kérdéssel két vállra fekteti őt. Amint fölé hajol mélyen a szemébe néz. Lilája vágytól tündököl, arca kissé kipirul.*
- Talán. *Húzza magához közelebb, hogy szenvedélyes csókok közepette combjai közé zárja. Forrón szereti és amint befejezné már kezdi is újra, a folytatást szinte egyből kiprovokálva. Nem hagyja nyugodni, az egész éjszakát karjaiban akarja tölteni, s csak akkor lepihenni mikor már nincs számukra ismeretlen táj a másikon. Persze nem így tervezte, hajnalban el akart illanni mellőle, de ezek után aligha lenne képes rá. Édesen pihegve fekszik majd mellkasán élvezve ahogy az első napsugarak cirógatják arcát. Ajkai boldog mosolyra ívelnek, tagjai kimerülten ölelik át szertőjét.*
- Szép álmokat. *Szuszogja, s mire ki mondja már alszik is.*
41. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-09-02 15:17:03
Üzenet elküldve: 2012-09-02 15:17:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Ayen 16+//
*Ezt a választ akarta hallani kedvesétől, hogy ezeket a szavakat ejtse ki.Túl kellemes számára is a másik közelsége, túlságosan is sokat játszadoztak egymással mint egy hangszeren. Mindketten szépen tudják pengetni a lélek húrjait. Párja fokozza a köztük levő hangulatot és nyel egyet.
"Pimaszkodsz szerelmem?"Teszi a kérdést magában, közben a nő huncutsága mélyen beleivódik az emlékébe. Le sem tagadhatná, hogy átbillent egy ponton és jelenleg felébresztették benne a szunnyadó tigrist.Keze most már nem tér vissza a helyére, hanem hasonló mozdulatot tesz a másik telt idomon.Benne van a mozdulatban a feléledt vágya, hogy növelje a játékuk szintjét.*
-Édesem, pimaszságból átmentél nálam.Megmutatod egyszer a többi feled is? *Rakja fel a kérdést, ezzel egyetemben elveszi a kezeit a nőtől. Mellette hever a lány és fogja két vállára fekteti lassan, hogy utána szemből rásimuljon a testére. Szemeiben ott lobog a vágy, ami testének minden porcikájából sugárzik.Kezei maguktól indulnak meg útjukra.Másik íriszeit nézi, hogy azokból a szép lilákból kiolvassa a folytatást.*
*Ezt a választ akarta hallani kedvesétől, hogy ezeket a szavakat ejtse ki.Túl kellemes számára is a másik közelsége, túlságosan is sokat játszadoztak egymással mint egy hangszeren. Mindketten szépen tudják pengetni a lélek húrjait. Párja fokozza a köztük levő hangulatot és nyel egyet.
"Pimaszkodsz szerelmem?"Teszi a kérdést magában, közben a nő huncutsága mélyen beleivódik az emlékébe. Le sem tagadhatná, hogy átbillent egy ponton és jelenleg felébresztették benne a szunnyadó tigrist.Keze most már nem tér vissza a helyére, hanem hasonló mozdulatot tesz a másik telt idomon.Benne van a mozdulatban a feléledt vágya, hogy növelje a játékuk szintjét.*
-Édesem, pimaszságból átmentél nálam.Megmutatod egyszer a többi feled is? *Rakja fel a kérdést, ezzel egyetemben elveszi a kezeit a nőtől. Mellette hever a lány és fogja két vállára fekteti lassan, hogy utána szemből rásimuljon a testére. Szemeiben ott lobog a vágy, ami testének minden porcikájából sugárzik.Kezei maguktól indulnak meg útjukra.Másik íriszeit nézi, hogy azokból a szép lilákból kiolvassa a folytatást.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3810-3829