Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 163 (3241. - 3260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3260. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-03-24 19:06:05
Üzenet elküldve: 2020-03-24 19:06:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A Rumos Rókába reggeli //
*Bizony, meglepődik, és mégis jól esik neki, hogy ilyent mondott neki a fiú. Nem tudja elképzelni, milyen lehet egy városban egyedül utcán felnőni. És persze van itt is bőven olyan, amit nem ért. Lisé fejében a város az olyan, mint a törzse. Egy nagy csapat ember és egyéb fajú közösen élnek.*
- De hogy érted, hogy csak az utca maradt? Ezt nem értem. A városokban is sokan élnek, mint egy törzsben. Miért nem segítettek neked. Hogy hagyhattak el a tieid? Engem sosem hagytak el… *itt elcsuklik a hangja, mert de elhagyták, vagy Lisé maradt el a törzstől. Mindegy a végeredmény, egyedül maradt, bár már nagyobb volt és talpra esettebb. Szóval így túlélte ezt a hánykolódást, ám a magány keserű űrje és a keserű érzés a lelkébe fészkelte magát.*
- Anya igazán a születésemkor meghalt, rá nem emlékszem. Apa azonban hiányzik, ő nevelt fel.*magyarázza. Nazron egy fura nevet mond, ami Lisének lehet városnév, vagy egy növény is.*
- Mi az a Tesius? *kérdezi, meglehet, nem jól ejti ki, de nyilván érteni fogja Naz, hogy mire gondol.*
- Ah, jó hiszek neked.* biccent rá Naz határozott szavaira. Ezután érkezik a sütemény, ami őszinte meglepődést, bizalmatlanságot és fura gondolatokat ébreszt benne. De úgy van vele, hogy ha Nazron azt mondja, hogy jó, hát lehet igaza lesz. Egy próbát megér, és eddig semmi rossz nem történt vele, mióta a fiúval találkozott. ~Leszámítva az esti rémálmot.~ Arról viszont nem tehet. Míg Lisé ismerkedik a süteménnyel, addig Nazron mesélni kezd. Egy villával egy kis darab sütikét levág, és a szájába veszi, hogy aztán meglepetten kikerekedő szemmel hallgassa a mesében rejlő szavakat.
~Síny micsodált? Biztos a kínra gondol. Nemes, mint az acél? Pol mi? Patkányok?~
Ez az utolsó, amire már teljesen elveszettnek érzi magát. Nazron azonban csak tovább fokozza ezt. Valami hívásról is beszél, ami szintén teljesen érthetetlen a lánynak. A sütemény darabját lenyeli, és egy hm hangot hallat. Úgy dönt, egyszerűen fogja fel ezt. Süteményt eszik, és nem tud ilyen íz orgia mellett figyelni a fiúra. Újabb falatot vesz a szájába.*
- Ne haragudj.* mondja teli szájjal. Lassan ízlelgeti, majd lenyeli a sütit, és úgy szólal meg ismét.*
- Nem tudok rád figyelni, amíg ezt meg nem eszem. Mintha eltompítaná a hallásom, amikor lenyelem, olyan jó érzés. *sorolja el és újabb falat sütit vesz a szájába, ezt is olyan módon eszi meg, mint az előbb. Kiül az arcára mennyire új ez számára, mennyire élvezi minden morzsáját.
~Most mégis mi a frászról beszélt. Az egészből az ölést, a kifosztotta és lerombolta szavakat értettem. ~ Közben azonban jár az esze, hogy mégis mit mondhatott el Nazron neki?*
*Bizony, meglepődik, és mégis jól esik neki, hogy ilyent mondott neki a fiú. Nem tudja elképzelni, milyen lehet egy városban egyedül utcán felnőni. És persze van itt is bőven olyan, amit nem ért. Lisé fejében a város az olyan, mint a törzse. Egy nagy csapat ember és egyéb fajú közösen élnek.*
- De hogy érted, hogy csak az utca maradt? Ezt nem értem. A városokban is sokan élnek, mint egy törzsben. Miért nem segítettek neked. Hogy hagyhattak el a tieid? Engem sosem hagytak el… *itt elcsuklik a hangja, mert de elhagyták, vagy Lisé maradt el a törzstől. Mindegy a végeredmény, egyedül maradt, bár már nagyobb volt és talpra esettebb. Szóval így túlélte ezt a hánykolódást, ám a magány keserű űrje és a keserű érzés a lelkébe fészkelte magát.*
- Anya igazán a születésemkor meghalt, rá nem emlékszem. Apa azonban hiányzik, ő nevelt fel.*magyarázza. Nazron egy fura nevet mond, ami Lisének lehet városnév, vagy egy növény is.*
- Mi az a Tesius? *kérdezi, meglehet, nem jól ejti ki, de nyilván érteni fogja Naz, hogy mire gondol.*
- Ah, jó hiszek neked.* biccent rá Naz határozott szavaira. Ezután érkezik a sütemény, ami őszinte meglepődést, bizalmatlanságot és fura gondolatokat ébreszt benne. De úgy van vele, hogy ha Nazron azt mondja, hogy jó, hát lehet igaza lesz. Egy próbát megér, és eddig semmi rossz nem történt vele, mióta a fiúval találkozott. ~Leszámítva az esti rémálmot.~ Arról viszont nem tehet. Míg Lisé ismerkedik a süteménnyel, addig Nazron mesélni kezd. Egy villával egy kis darab sütikét levág, és a szájába veszi, hogy aztán meglepetten kikerekedő szemmel hallgassa a mesében rejlő szavakat.
~Síny micsodált? Biztos a kínra gondol. Nemes, mint az acél? Pol mi? Patkányok?~
Ez az utolsó, amire már teljesen elveszettnek érzi magát. Nazron azonban csak tovább fokozza ezt. Valami hívásról is beszél, ami szintén teljesen érthetetlen a lánynak. A sütemény darabját lenyeli, és egy hm hangot hallat. Úgy dönt, egyszerűen fogja fel ezt. Süteményt eszik, és nem tud ilyen íz orgia mellett figyelni a fiúra. Újabb falatot vesz a szájába.*
- Ne haragudj.* mondja teli szájjal. Lassan ízlelgeti, majd lenyeli a sütit, és úgy szólal meg ismét.*
- Nem tudok rád figyelni, amíg ezt meg nem eszem. Mintha eltompítaná a hallásom, amikor lenyelem, olyan jó érzés. *sorolja el és újabb falat sütit vesz a szájába, ezt is olyan módon eszi meg, mint az előbb. Kiül az arcára mennyire új ez számára, mennyire élvezi minden morzsáját.
~Most mégis mi a frászról beszélt. Az egészből az ölést, a kifosztotta és lerombolta szavakat értettem. ~ Közben azonban jár az esze, hogy mégis mit mondhatott el Nazron neki?*
3259. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-03-24 15:54:25
Üzenet elküldve: 2020-03-24 15:54:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// A Rumos Rókába reggeli //
* Úgy tűnik, hogy bókja célba ért. Ennek kifejezetten örül a fiú, de igyekszik nem kimutatni. Ezután a család téma jön a sorban.*
- Úgy tűnik szerencsés voltál, akkor. Nekem csak az utca maradt. Sokat nélkülöztem, ezért is van az, hogy nem sajnálom a pénzt az ételre. Addig kell enni, amíg tud az ember.* Bizony nem egyszer volt, hogy kimaradt aznapról az étkezés. Talán ezért is van, hogy nem ennyi idősen is fiatalabbnak néz ki, mint amennyi.*
- Köszönöm! Én is sajnálom a te a szüleidet.* Mondja együtt érzően. Mondjuk nem kezd bele abba, hogy az igazi apja neki is korán halt meg. A nevelőjét meg nem igazán csípte. Feleslegesen terhelné vele a lányt. A vizes kérdésnél egy pillanatra habozik Lisé és aztán egy inkább arra hivatkozik, hogy nem emlékszik pontosan erre az esetre. Nincs mit tenni, Naz kénytelen beérni ennyivel. Sajnos azért van egy olyan sanda megérzése, hogy nem álom volt.*
- Értem.* A szerencse kapcsán érdekes nézetei vannak a lánynak.*
- Talán igazad van. Lehet Teysus vezetett hozzám téged, hogy segíts nekem.* Vezeti tovább a fonalat, bár annyira nem mondható fanatikus hívőnek, de azért a tanokat megfogadja. Az is igaz, hogy Sa'Tereth tanai is közel állnak hozzá, de egyelőre még nem került szorosabb kapcsolatba vele.*
- Még szép, hogy igazam van.* Helyes ő is. Lisének nem kell ám visszafognia magát az étkezésnél, hiszen két tál ételt rendel a fiú. Úgy tűnik, hogy süteménnyel még nem volt dolga a lányak, ami kicsit meg is lepi a bárdot. Gyermeki zavarán, csak mosolyog. Örül neki, hogy sikerül egy pozitív élményhez juttatnia, mert így majd mindig eszébe fog jutni, ha édesget eszik. És hát melyik férfi nem örülne annak, ha egy nő jó véleménnyel van róla.*
- Finom, de ennél többet nem árulok el. Kóstold meg és meglátod!* Nem akarja lelőni a poént. Hadd fedezze fel saját maga a lány a krémes gyönyöreit. Amíg az étellel ismerkedik kérdést intéz felé. Most Nazon a sor, hogy válaszolgasson neki.*
- Hát tudod az úgy volt, hogy az alja nép sínylődőt. Nélkülöztek, amíg a nemesek dőzsöltek. Ezt unták meg a helyi jó népek és a hatalmasságok ellen fordultak. Sajnos az én családom a keresztűben ragadt, mivel mi kisiparos polgárok voltunk. Mi viszonylag jól éltünk. Szóval az eredmény az lett, hogy a lázongó tömeg kifosztotta és aztán lerombolta a gazdagok lakhelyét. Sokat meg is öltek közülük. Ezután a lázadás után kitört a pestis járvány, ami szintén megtizedelte a lakosságot. Rájárt a rúd erre a városra. Valaha eza környék is más volt. Csak miután kivonult a városi őrség a helyi bandák vették át az irányítást. A Patkányok bizonyultak a legerősebbeknek, így most az ő kezükben van minden. Bár annyira nem rossz a helyzet. Vasmarokkal irányítanak. Jó néhány hivatalnok is dolgozik nekik, akik a régi rendszerből maradtak itt. Röviden ennyit tudnék most nagy hirtelen összeszedni itt.* Fejezi be a mesélést. Közben azért várja a reakciót a találkozást a krémessel.*
* Úgy tűnik, hogy bókja célba ért. Ennek kifejezetten örül a fiú, de igyekszik nem kimutatni. Ezután a család téma jön a sorban.*
- Úgy tűnik szerencsés voltál, akkor. Nekem csak az utca maradt. Sokat nélkülöztem, ezért is van az, hogy nem sajnálom a pénzt az ételre. Addig kell enni, amíg tud az ember.* Bizony nem egyszer volt, hogy kimaradt aznapról az étkezés. Talán ezért is van, hogy nem ennyi idősen is fiatalabbnak néz ki, mint amennyi.*
- Köszönöm! Én is sajnálom a te a szüleidet.* Mondja együtt érzően. Mondjuk nem kezd bele abba, hogy az igazi apja neki is korán halt meg. A nevelőjét meg nem igazán csípte. Feleslegesen terhelné vele a lányt. A vizes kérdésnél egy pillanatra habozik Lisé és aztán egy inkább arra hivatkozik, hogy nem emlékszik pontosan erre az esetre. Nincs mit tenni, Naz kénytelen beérni ennyivel. Sajnos azért van egy olyan sanda megérzése, hogy nem álom volt.*
- Értem.* A szerencse kapcsán érdekes nézetei vannak a lánynak.*
- Talán igazad van. Lehet Teysus vezetett hozzám téged, hogy segíts nekem.* Vezeti tovább a fonalat, bár annyira nem mondható fanatikus hívőnek, de azért a tanokat megfogadja. Az is igaz, hogy Sa'Tereth tanai is közel állnak hozzá, de egyelőre még nem került szorosabb kapcsolatba vele.*
- Még szép, hogy igazam van.* Helyes ő is. Lisének nem kell ám visszafognia magát az étkezésnél, hiszen két tál ételt rendel a fiú. Úgy tűnik, hogy süteménnyel még nem volt dolga a lányak, ami kicsit meg is lepi a bárdot. Gyermeki zavarán, csak mosolyog. Örül neki, hogy sikerül egy pozitív élményhez juttatnia, mert így majd mindig eszébe fog jutni, ha édesget eszik. És hát melyik férfi nem örülne annak, ha egy nő jó véleménnyel van róla.*
- Finom, de ennél többet nem árulok el. Kóstold meg és meglátod!* Nem akarja lelőni a poént. Hadd fedezze fel saját maga a lány a krémes gyönyöreit. Amíg az étellel ismerkedik kérdést intéz felé. Most Nazon a sor, hogy válaszolgasson neki.*
- Hát tudod az úgy volt, hogy az alja nép sínylődőt. Nélkülöztek, amíg a nemesek dőzsöltek. Ezt unták meg a helyi jó népek és a hatalmasságok ellen fordultak. Sajnos az én családom a keresztűben ragadt, mivel mi kisiparos polgárok voltunk. Mi viszonylag jól éltünk. Szóval az eredmény az lett, hogy a lázongó tömeg kifosztotta és aztán lerombolta a gazdagok lakhelyét. Sokat meg is öltek közülük. Ezután a lázadás után kitört a pestis járvány, ami szintén megtizedelte a lakosságot. Rájárt a rúd erre a városra. Valaha eza környék is más volt. Csak miután kivonult a városi őrség a helyi bandák vették át az irányítást. A Patkányok bizonyultak a legerősebbeknek, így most az ő kezükben van minden. Bár annyira nem rossz a helyzet. Vasmarokkal irányítanak. Jó néhány hivatalnok is dolgozik nekik, akik a régi rendszerből maradtak itt. Röviden ennyit tudnék most nagy hirtelen összeszedni itt.* Fejezi be a mesélést. Közben azért várja a reakciót a találkozást a krémessel.*
3258. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-03-23 16:34:30
Üzenet elküldve: 2020-03-23 16:34:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A Rumos Rókába reggeli //
*Több esze van, mint amit általában kinéznek belőle. Muszáj eszesnek lennie, ha már képtelen harcolni és úgy megvédeni magát. Nem büszke ugyan rá, de még írni és olvasni is tud, ha bár ezt a törzsében haszontalan képességnek tartják.
Nazron azonban meglepi a nevének megdicsérésével. Még soha senki nem mondott rá ilyet.*
- Óh. * egy ilyen sóhaj szakad fel belőle. Kissé tán zavarba jön, de nem nagyon. *
- Köszönöm. *mond sután csak ennyit rá. Arra azonban hogy sorstársak lennének határozottan nemet kell, mondjon.*
- Nekem csak a szüleim haltak meg, a törzs, akik neveltek, ők még élnek. Csak azt nem tudom, hogy ők hagytak el engem vagy én őket. *ezen el kell ismét gondolkodnia. Valahogy nem tud dűlőre jutni ezzel kapcsolatban.*
- Sajnálom a szüleidet. *mondja, együtt érez Nazronnal, hiszen még emlékszik milyen volt elveszítenie az apját, habár az már tényleg régen volt. A kérdés zökkenti ki, és még a maga kíváncsiskodó kérdését sem tudta feltenni. Tűnődőn rágcsálja az ajkát, hogy erre most mit mondjon.*
- Volt valami vizes rész, de nem emlékszem rá pontosan. Tudod én nagyon fáradt voltam. *magyarázza. Ami igaz is, bár a memóriája kikezdhetetlen sajnos. Egész pici koráig vissza tud emlékezni élete főbb szakaszaira.*
- Kicsit nekem is ködös a tegnap este. Igaz engem nem az alkohol ködösített el. *ad szintén egy kitérő választ erre. Így nem kínos egyiküknek sem.*
- Én nem hiszek a szerencsében. Minden okkal történik. *mondja el a véleményét. Mert az is kiderült, hogy régebben annak is oka volt, hogy leszúrták, amibe majdnem belehalt, amiatt van most itt. Ezért találkozhatott Nazronnal. Ha nem szúrják le, akkor ez az egész meg sem történik. Erre egy tisztán elkülönülő szúró érzés hasít a lapockájába, nem olyan erős, hogy hangtani reakciót csaljon ki belőle. Ezúttal így nem vesz tudomást róla. De sejti egy helyeslés akart ez lenni. Ezután érkezik az étel, és a pénzbeli ajánlatot Nazron elutasítja. Pénzt könnyen lehet szerezni, ezt is jó tudni.*
- Azt hiszem, igazad van. *mondja, és egészen belelendül a táplálkozásba. Csendben is van addig. Az ételnek szigorúan csak egy kisebb részét eszi meg. Elvégre nem akarja a fiú elől elenni. Ezután jön a meglepetés, aminek annyira nem tud örülni.*
- Aaa. *kezdi zavartan. *
- Én még soha nem ettem ilyesmit. *magyarázza, hogy mi a baja ezzel. Ismeretlen dolgokkal pedig bizonytalan.*
- Amúgy aranyos tőled. Milyen íze van te már ettél ilyent? *kérdezgeti, és közben megpiszkálja a sütit, hogy milyen az állaga. Megszagolja és mivel az illata kellemes, így pici ismerkedés után lehet egy kis falatot megkóstol. Addig is kérdez valamit, ami még az elején felkeltette az érdeklődését.*
- Egyébként milyen lázadás volt? * érdekli ez is nagyon.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.23 16:37:32
*Több esze van, mint amit általában kinéznek belőle. Muszáj eszesnek lennie, ha már képtelen harcolni és úgy megvédeni magát. Nem büszke ugyan rá, de még írni és olvasni is tud, ha bár ezt a törzsében haszontalan képességnek tartják.
Nazron azonban meglepi a nevének megdicsérésével. Még soha senki nem mondott rá ilyet.*
- Óh. * egy ilyen sóhaj szakad fel belőle. Kissé tán zavarba jön, de nem nagyon. *
- Köszönöm. *mond sután csak ennyit rá. Arra azonban hogy sorstársak lennének határozottan nemet kell, mondjon.*
- Nekem csak a szüleim haltak meg, a törzs, akik neveltek, ők még élnek. Csak azt nem tudom, hogy ők hagytak el engem vagy én őket. *ezen el kell ismét gondolkodnia. Valahogy nem tud dűlőre jutni ezzel kapcsolatban.*
- Sajnálom a szüleidet. *mondja, együtt érez Nazronnal, hiszen még emlékszik milyen volt elveszítenie az apját, habár az már tényleg régen volt. A kérdés zökkenti ki, és még a maga kíváncsiskodó kérdését sem tudta feltenni. Tűnődőn rágcsálja az ajkát, hogy erre most mit mondjon.*
- Volt valami vizes rész, de nem emlékszem rá pontosan. Tudod én nagyon fáradt voltam. *magyarázza. Ami igaz is, bár a memóriája kikezdhetetlen sajnos. Egész pici koráig vissza tud emlékezni élete főbb szakaszaira.*
- Kicsit nekem is ködös a tegnap este. Igaz engem nem az alkohol ködösített el. *ad szintén egy kitérő választ erre. Így nem kínos egyiküknek sem.*
- Én nem hiszek a szerencsében. Minden okkal történik. *mondja el a véleményét. Mert az is kiderült, hogy régebben annak is oka volt, hogy leszúrták, amibe majdnem belehalt, amiatt van most itt. Ezért találkozhatott Nazronnal. Ha nem szúrják le, akkor ez az egész meg sem történik. Erre egy tisztán elkülönülő szúró érzés hasít a lapockájába, nem olyan erős, hogy hangtani reakciót csaljon ki belőle. Ezúttal így nem vesz tudomást róla. De sejti egy helyeslés akart ez lenni. Ezután érkezik az étel, és a pénzbeli ajánlatot Nazron elutasítja. Pénzt könnyen lehet szerezni, ezt is jó tudni.*
- Azt hiszem, igazad van. *mondja, és egészen belelendül a táplálkozásba. Csendben is van addig. Az ételnek szigorúan csak egy kisebb részét eszi meg. Elvégre nem akarja a fiú elől elenni. Ezután jön a meglepetés, aminek annyira nem tud örülni.*
- Aaa. *kezdi zavartan. *
- Én még soha nem ettem ilyesmit. *magyarázza, hogy mi a baja ezzel. Ismeretlen dolgokkal pedig bizonytalan.*
- Amúgy aranyos tőled. Milyen íze van te már ettél ilyent? *kérdezgeti, és közben megpiszkálja a sütit, hogy milyen az állaga. Megszagolja és mivel az illata kellemes, így pici ismerkedés után lehet egy kis falatot megkóstol. Addig is kérdez valamit, ami még az elején felkeltette az érdeklődését.*
- Egyébként milyen lázadás volt? * érdekli ez is nagyon.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.23 16:37:32
3257. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-03-23 13:14:57
Üzenet elküldve: 2020-03-23 13:14:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// A Rumos Rókába reggeli //
* a nő jól kikerülte a férfi testére vonatkozó kérdést. Naz egy kicsit csalódott is, mert már készült volna valami érces válasszal. ~ Eszes a kis drága azt meg kell hagyni. ~ A szobában már nem váltanak több szót. Korán van még a beszélgetéshez. A további csevejre az asztalnál kerül sor.*
- Szép neved van. *Hízeleg egy keveset, mert az sosem árthat.*
- Akkor sorstársak vagyunk. Én is elvesztettem a családomat pár éve a lázadáskor. Én viszont nem vagyok túl jártas a növények terén, viszont egész elboldogulok a városokban.* Úgy tűnik a fiú beszédesebbnek bizonyul. Végül is ez a megélhetésének a kulcsa. Kapcsolat teremtés az emberekkel. Nos Lisé beszámolója alapján eszébe jut még néhány dolog. Azzal tisztában van, hogy eltaknyolt, mert egyes részei még most is fájdogálnak. Az is feldereng neki, hogy a lány húzta fel. Aztán a következő különös és furcsa emléke az, hogy a felé tartott kulacsból iszik.*
- Van egy olyan emléken, ahol kulacs végén cuppogok, mint egy újszülött. Mondd, hogy nem történt ilyesmi. Remélem, csak álmodtam.* Égne a képéről a bőr, ha ez megtörtént volna. Ha viszont meg erősítés kap, róla, akkor vörössé fog változni a képe a szégyen miatt. A következő emléke a leves. Aztán meg, hogy szenved a ruhája levételével.*
- Mondd csak milyen voltam az ágyban?* Szúr be egy újabb pajzán megjegyzést.*
- Azt hiszem szó szerint részemről a szerencse.* Sajnos ez tényleg igaz, mert kitudja, most hol lenne Nazron, ha Lisé nem veszi pártfogásába.*
- Dehogy is nem. Ha nem táplálkozik az ember megfelelően, akkor megette a fene. Egyél csak! A pénzzel meg ne foglalkozz! Könnyedén pénzhez lehet itt jutni kis erőfeszítéssel is.* Azt már nem teszi hozzá, hogy nem éppen legális úton, de erről egyelőre ne mis kell a másiknak tudnia.*
- Nem főznek itt olyan rosszul, csak az a titka, hogy jókor kell érkezni.* Már járt itt párszor szóval nem teljesen ismeretlen számára a terep. Mondjuk, ha teheti a Sellőház kényelmét élvezi. Mikor már túl vannak az a reggelei javán, akkor érkezik meg a Rumos-krémes sütemény.*
- Ez a tiéd, mert a gondomat viselted tegnap este. Fogyaszd egességgel! Ez a ház specialitása. Nem is gondolná a vándor, hogy egy ilyen helyen ilyen remek süteményhez lehet jutni.* Naz ha megette a kajáját, akkor hátradöl a székben és figyeli, hogy bánik el Hawless kisasszony a krémessel. *
* a nő jól kikerülte a férfi testére vonatkozó kérdést. Naz egy kicsit csalódott is, mert már készült volna valami érces válasszal. ~ Eszes a kis drága azt meg kell hagyni. ~ A szobában már nem váltanak több szót. Korán van még a beszélgetéshez. A további csevejre az asztalnál kerül sor.*
- Szép neved van. *Hízeleg egy keveset, mert az sosem árthat.*
- Akkor sorstársak vagyunk. Én is elvesztettem a családomat pár éve a lázadáskor. Én viszont nem vagyok túl jártas a növények terén, viszont egész elboldogulok a városokban.* Úgy tűnik a fiú beszédesebbnek bizonyul. Végül is ez a megélhetésének a kulcsa. Kapcsolat teremtés az emberekkel. Nos Lisé beszámolója alapján eszébe jut még néhány dolog. Azzal tisztában van, hogy eltaknyolt, mert egyes részei még most is fájdogálnak. Az is feldereng neki, hogy a lány húzta fel. Aztán a következő különös és furcsa emléke az, hogy a felé tartott kulacsból iszik.*
- Van egy olyan emléken, ahol kulacs végén cuppogok, mint egy újszülött. Mondd, hogy nem történt ilyesmi. Remélem, csak álmodtam.* Égne a képéről a bőr, ha ez megtörtént volna. Ha viszont meg erősítés kap, róla, akkor vörössé fog változni a képe a szégyen miatt. A következő emléke a leves. Aztán meg, hogy szenved a ruhája levételével.*
- Mondd csak milyen voltam az ágyban?* Szúr be egy újabb pajzán megjegyzést.*
- Azt hiszem szó szerint részemről a szerencse.* Sajnos ez tényleg igaz, mert kitudja, most hol lenne Nazron, ha Lisé nem veszi pártfogásába.*
- Dehogy is nem. Ha nem táplálkozik az ember megfelelően, akkor megette a fene. Egyél csak! A pénzzel meg ne foglalkozz! Könnyedén pénzhez lehet itt jutni kis erőfeszítéssel is.* Azt már nem teszi hozzá, hogy nem éppen legális úton, de erről egyelőre ne mis kell a másiknak tudnia.*
- Nem főznek itt olyan rosszul, csak az a titka, hogy jókor kell érkezni.* Már járt itt párszor szóval nem teljesen ismeretlen számára a terep. Mondjuk, ha teheti a Sellőház kényelmét élvezi. Mikor már túl vannak az a reggelei javán, akkor érkezik meg a Rumos-krémes sütemény.*
- Ez a tiéd, mert a gondomat viselted tegnap este. Fogyaszd egességgel! Ez a ház specialitása. Nem is gondolná a vándor, hogy egy ilyen helyen ilyen remek süteményhez lehet jutni.* Naz ha megette a kajáját, akkor hátradöl a székben és figyeli, hogy bánik el Hawless kisasszony a krémessel. *
3256. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-03-23 10:49:54
Üzenet elküldve: 2020-03-23 10:49:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A Rumos Rókába reggeli //
*A választ nem kimértnek szánta, így nem is érti hogyan sikerült ilyenre. Vállat von, ezen nem tud már változtatni. Zavartalanul nézi a fiú testét, mert miért ne. Sosem volt szégyenlős, ha véletlen rajtakapták, akkor abból nem csinált problémát. Azonban a törzs egy nomád életmódot folytató jó részt emberekből álló volt, na, az ottani férfiak kicsit sem voltak szégyenlősek. Onnan ered hát, hogy hozzá van szokva a pucér test látványához. De nem nagyon tud mit felelni rá. Ha azt mondja, hogy nem rossz, akkor Nazron még a végén túlzott önbizalmat kap, ha nemleges felel, akkor megsértődik. Ezért kitérő választ ad.*
- Pajzán viccek helyett inkább öltözz fel, mert ha megfázol, azon nem tudok segíteni. *pedig ismer pár gyógynövényt, ami jó náthára, csak hogy egy darabja sincsen.
Ezután egészen sokáig csendben vannak, míg leérnek a fogadótérbe. Lisé leül, és várja, hogy megérkezzen Naz. Sejtelme sincsen mennyi mindent rendelt, így egyelőre nem mond erre semmit. A fiú vele szemben leül. A kijelentésre bólint. A bemutatkozásra ajkába harapva nyomja el a mosolyát. Egész meglepi Naz ezzel az udvarias formával.*
- Lisé Henna Hawless vagyok. *ezután bajban van mi is? Nem igazán volt tehetsége bármiben is.*
- Egy nomád törzs árvája, és gyógyítója. *mond ennyit, mert végül is a törzsében leginkább ebben segédkezett. A harcra sose találták alkalmasnak, így a fegyverektől állandóan távol tartották. A kérdésre bólint, hogy persze hogy elmeséli. *
- Persze, de nem volt egészen érdekes. A Vérkertben szedtelek össze. Ha hagyom, hogy menj a fejed után lehet, az erdőben elveszel. Aztán nem volt semmi érdekes. Bejöttük ide kivettem szobát, és ettünk egy levest. Vagyis inkább te. Ezután aludtunk. *fejezi be végül, nem igazán történt semmi. Hacsak nem az hogy dobott egy hátast Nazron a kertben. *
- Amúgy örülök, hogy találkoztunk. *elmosolyodik, mert igen csak rendhagyóra sikeredett ez a megismerkedés. Ezután meghozzák az ételeket. Lisé gyanúsan forgatja a szemét.*
- Nem volt szükség ennyi mindenre. * hajol közelebb és suttogja a szavait. Azon aggódik, hogy a fiú tegnap este még aranyat is adott, most meg ennyit költ maradt egyáltalán pénze.*
- Kifizetem a felét jó? *kérdezi, de mivel éhes nem igazán tudja tartani magát. Enni fog az biztos.*
- Neked is jó étvágyat. *mondja, majd egy hal rudat vesz a kezébe és enni kezdi. Bizalmatlan, mert tart attól, hogy rossz lesz.*
- Nem is rossz. *mondja meglepetten, de örömmel.*
*A választ nem kimértnek szánta, így nem is érti hogyan sikerült ilyenre. Vállat von, ezen nem tud már változtatni. Zavartalanul nézi a fiú testét, mert miért ne. Sosem volt szégyenlős, ha véletlen rajtakapták, akkor abból nem csinált problémát. Azonban a törzs egy nomád életmódot folytató jó részt emberekből álló volt, na, az ottani férfiak kicsit sem voltak szégyenlősek. Onnan ered hát, hogy hozzá van szokva a pucér test látványához. De nem nagyon tud mit felelni rá. Ha azt mondja, hogy nem rossz, akkor Nazron még a végén túlzott önbizalmat kap, ha nemleges felel, akkor megsértődik. Ezért kitérő választ ad.*
- Pajzán viccek helyett inkább öltözz fel, mert ha megfázol, azon nem tudok segíteni. *pedig ismer pár gyógynövényt, ami jó náthára, csak hogy egy darabja sincsen.
Ezután egészen sokáig csendben vannak, míg leérnek a fogadótérbe. Lisé leül, és várja, hogy megérkezzen Naz. Sejtelme sincsen mennyi mindent rendelt, így egyelőre nem mond erre semmit. A fiú vele szemben leül. A kijelentésre bólint. A bemutatkozásra ajkába harapva nyomja el a mosolyát. Egész meglepi Naz ezzel az udvarias formával.*
- Lisé Henna Hawless vagyok. *ezután bajban van mi is? Nem igazán volt tehetsége bármiben is.*
- Egy nomád törzs árvája, és gyógyítója. *mond ennyit, mert végül is a törzsében leginkább ebben segédkezett. A harcra sose találták alkalmasnak, így a fegyverektől állandóan távol tartották. A kérdésre bólint, hogy persze hogy elmeséli. *
- Persze, de nem volt egészen érdekes. A Vérkertben szedtelek össze. Ha hagyom, hogy menj a fejed után lehet, az erdőben elveszel. Aztán nem volt semmi érdekes. Bejöttük ide kivettem szobát, és ettünk egy levest. Vagyis inkább te. Ezután aludtunk. *fejezi be végül, nem igazán történt semmi. Hacsak nem az hogy dobott egy hátast Nazron a kertben. *
- Amúgy örülök, hogy találkoztunk. *elmosolyodik, mert igen csak rendhagyóra sikeredett ez a megismerkedés. Ezután meghozzák az ételeket. Lisé gyanúsan forgatja a szemét.*
- Nem volt szükség ennyi mindenre. * hajol közelebb és suttogja a szavait. Azon aggódik, hogy a fiú tegnap este még aranyat is adott, most meg ennyit költ maradt egyáltalán pénze.*
- Kifizetem a felét jó? *kérdezi, de mivel éhes nem igazán tudja tartani magát. Enni fog az biztos.*
- Neked is jó étvágyat. *mondja, majd egy hal rudat vesz a kezébe és enni kezdi. Bizalmatlan, mert tart attól, hogy rossz lesz.*
- Nem is rossz. *mondja meglepetten, de örömmel.*
3255. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-03-23 09:20:49
Üzenet elküldve: 2020-03-23 09:20:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// A Rumos Rókába reggeli //
* Kérdésére, csak egy kimért választ kap, de igazából már nincs is rá szüksége, mert addigra már dereng neki ez-az. Az kifejezetten tetszik neki, hogy a nő zavartalanul nézi a meztelen testét.*
- Remélem tetszik, amit látsz.* Szúrja oda kaján vigyorral az arcán. Aztán folytatja az öltözködést. A reggelire való felkérést elfogadja a lány, így már semmi akadálya annak, hogy lemenjek az étkezőbe. Az ajtót kinyitja, majd mikor már mind a ketten kint vannak gondosan bekulcsolja. A kulcsot átnyújtja Liének. Lent most nem nagyon akad vendég, mert vagy mindenki dolgozik vagy még józanodnak kifelé. Naz a pult felé veszi az irányt, hogy rendeljen valamit reggelire. Kezdetnek Halrudakat választ 18 aranyért
körítésnek két Fűszeres zöldségtálra gondolt 24 aranyért és végül inni Teát kér 8 aranyért, mert még korán van. Lisének szeretne köszönetet mondani ezért rendel nekiRumos-krémes süteményt ajándékba 10 aranyért . A reggelire rámegy az összes pénze, de nem bánja, mert enni azt kell. Ezek után csatlakozik a lányhoz az asztalnál.*
- Hamarosan érkezik a reggeli. Addig bemutatkoznék, mivel nem emlékszem rá, hogy megtettem volna korábban. Nazron Trimlend csavargó bárd volnék. Önben kit tisztelhetek?* Megejti a tisztességes bemutatkozást. Viszont ugyan erre kéri a lányt is, mert a neve nem rémlik. Egyszer hallotta a a kertben, de az már régen volt.*
- Ha szépen megkérlek, akkor elmesélnéd nekem, hogy mi történt az éjjel? Nem vagyok teljesen képben.* Kéri meg Lisét. Ha belekezd a mesélésbe, akkor hamarosan tapasztalhatják, hogy megérkezik az ételük. Minden kivéve a sütemény. Az meghagyta a fiú, hogy csak reggeli után hozzák ki. Jó maga neki is lát az étkezésnek.*
- Jó étvágyat!* Aztán már nyúl is a forró teájáért. Talán reggel a kevesebb vendére való tekintettel minőségibb ételt kapnak, mint az este. Majd kiderül, hogy is van ez.*
* Kérdésére, csak egy kimért választ kap, de igazából már nincs is rá szüksége, mert addigra már dereng neki ez-az. Az kifejezetten tetszik neki, hogy a nő zavartalanul nézi a meztelen testét.*
- Remélem tetszik, amit látsz.* Szúrja oda kaján vigyorral az arcán. Aztán folytatja az öltözködést. A reggelire való felkérést elfogadja a lány, így már semmi akadálya annak, hogy lemenjek az étkezőbe. Az ajtót kinyitja, majd mikor már mind a ketten kint vannak gondosan bekulcsolja. A kulcsot átnyújtja Liének. Lent most nem nagyon akad vendég, mert vagy mindenki dolgozik vagy még józanodnak kifelé. Naz a pult felé veszi az irányt, hogy rendeljen valamit reggelire. Kezdetnek Halrudakat választ 18 aranyért
körítésnek két Fűszeres zöldségtálra gondolt 24 aranyért és végül inni Teát kér 8 aranyért, mert még korán van. Lisének szeretne köszönetet mondani ezért rendel nekiRumos-krémes süteményt ajándékba 10 aranyért . A reggelire rámegy az összes pénze, de nem bánja, mert enni azt kell. Ezek után csatlakozik a lányhoz az asztalnál.*- Hamarosan érkezik a reggeli. Addig bemutatkoznék, mivel nem emlékszem rá, hogy megtettem volna korábban. Nazron Trimlend csavargó bárd volnék. Önben kit tisztelhetek?* Megejti a tisztességes bemutatkozást. Viszont ugyan erre kéri a lányt is, mert a neve nem rémlik. Egyszer hallotta a a kertben, de az már régen volt.*
- Ha szépen megkérlek, akkor elmesélnéd nekem, hogy mi történt az éjjel? Nem vagyok teljesen képben.* Kéri meg Lisét. Ha belekezd a mesélésbe, akkor hamarosan tapasztalhatják, hogy megérkezik az ételük. Minden kivéve a sütemény. Az meghagyta a fiú, hogy csak reggeli után hozzák ki. Jó maga neki is lát az étkezésnek.*
- Jó étvágyat!* Aztán már nyúl is a forró teájáért. Talán reggel a kevesebb vendére való tekintettel minőségibb ételt kapnak, mint az este. Majd kiderül, hogy is van ez.*
3254. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-03-23 00:07:59
Üzenet elküldve: 2020-03-23 00:07:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A Rumos Rókába reggeli //
*Szándékosan áll úgy, hogy ne tudjon leskelődni, még ha ébren is van. Lisé egy törzsben nőtt fel, és eléggé jól megtanulta az ilyen trükköket. Hajszínével ellentétben szótlan és türelmes is tud lenni. Sokan nem nézik ki belőle, de hát néha jó meglepni másokat így. Egészen elpilled, mire Nazron felülve ébred, és kérdést tesz fel.*
- A Rumos Róka egyik szobájában. *felel rá, egykedvűen. Jön az öltözködés, amit szeretne nem figyelni, mégis zavartalanul nézi a fiú pucér hátsóját. Van némi kérdés benne, de ezúttal visszatartja. A fiú átkutatja a cuccait, semmit nem vitt el tőle. Nem tolvaj, tulajdonképpen ez a mesterség mindig is idegen volt számára. Ahogy Nazron felöltözött rögtön le akar indulni.
~Előtte beszélhetnénk.~
Gondolja, de a fiú lent akar beszélni. Hát így akkor Lisé biztos csendesebb lesz. Az kell még, hogy valaki hallja miket kérdez, milyen bajai vannak.*
- Rendben menjünk. *bólint rá. Feláll, igazán egész könnyedén. Közben várja a hege felől a szúrást, de most az csendben van. Legalább van egy kis nyugalma. Az ajtó zárjában a kulcs, szóval a kár Nazron is nyithatja az ajtót. Lisé mindenesetre mögötte lesz, és követi le a fiút.*
- Levest semmi esetre sem kérek. *mondja halkan. Szinte suttog, nehogy meghallja valaki. Még a végén hálátlannak tartja majd. Az egy fájó szúrása megérkezik a lapockájába.
~Na nem tudtam mi hiányzik a mai napból.~
Bosszankodik magában. Közben lehet, elérik már az ívót. Az most meglepően csendes. Lisé ezúttal hagyja Nazt rendelni, és egy asztalnál leül, hogy ott várja meg a fiút.*
*Szándékosan áll úgy, hogy ne tudjon leskelődni, még ha ébren is van. Lisé egy törzsben nőtt fel, és eléggé jól megtanulta az ilyen trükköket. Hajszínével ellentétben szótlan és türelmes is tud lenni. Sokan nem nézik ki belőle, de hát néha jó meglepni másokat így. Egészen elpilled, mire Nazron felülve ébred, és kérdést tesz fel.*
- A Rumos Róka egyik szobájában. *felel rá, egykedvűen. Jön az öltözködés, amit szeretne nem figyelni, mégis zavartalanul nézi a fiú pucér hátsóját. Van némi kérdés benne, de ezúttal visszatartja. A fiú átkutatja a cuccait, semmit nem vitt el tőle. Nem tolvaj, tulajdonképpen ez a mesterség mindig is idegen volt számára. Ahogy Nazron felöltözött rögtön le akar indulni.
~Előtte beszélhetnénk.~
Gondolja, de a fiú lent akar beszélni. Hát így akkor Lisé biztos csendesebb lesz. Az kell még, hogy valaki hallja miket kérdez, milyen bajai vannak.*
- Rendben menjünk. *bólint rá. Feláll, igazán egész könnyedén. Közben várja a hege felől a szúrást, de most az csendben van. Legalább van egy kis nyugalma. Az ajtó zárjában a kulcs, szóval a kár Nazron is nyithatja az ajtót. Lisé mindenesetre mögötte lesz, és követi le a fiút.*
- Levest semmi esetre sem kérek. *mondja halkan. Szinte suttog, nehogy meghallja valaki. Még a végén hálátlannak tartja majd. Az egy fájó szúrása megérkezik a lapockájába.
~Na nem tudtam mi hiányzik a mai napból.~
Bosszankodik magában. Közben lehet, elérik már az ívót. Az most meglepően csendes. Lisé ezúttal hagyja Nazt rendelni, és egy asztalnál leül, hogy ott várja meg a fiút.*
3253. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-03-22 22:38:05
Üzenet elküldve: 2020-03-22 22:38:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// A Rumos Rókába megszállva //
* Ha ébren lenne a fiú, akkor biztosan megpróbálna kukucskálni. Sajnos alszik, így lemaradt a műsorról. Biztosan jó ideig elücsörög a lány, mire felébred a fiú. Na, de azért annak is elérkezik az ideje, hogy végre felébredjen. Eleinte csak mocorgást lehet hallani, de aztán egy nagy ásítás után felül az ágyon.*
- Hol vagyok? * Teszi fel a kérdést, mikor körbenéz, de aztán hirtelen az elméjébe hasít egy nagy csomó emlék a tegnapi napról. Nem mindre emlékszik, de azért már össze tudja rakni a képet. Lassan kimászik az ágyból és a ruhája után kezd el kajtatni.*
- Áh itt is vannak a cuccaim. Jól aludtál?* Kérdez rá a lánynál, hogy megtörje a csendet. Közben igyekszik leporolni a nadrágjára száradt véres sarat. Javarészt lejön a nagyja. A kabátjával könnyebb dolga van, mert a bőrről simán letudja seperni az egészet. Természetesen nem zavarja, hogy közben meztelen. Ha végre sikeresen letisztította őket, akkor felöltözik végre. Hát igen neki nem futotta alsónadrágra, amíg az utcán élt, de azután se vette a fáradságot rá, hogy vegyen egyet, miután lett volna rá pénze. Egyszerűen felesleges pénzkidobásnak tartotta a dolgot. Különösebb haszna amúgy sincsen. Arra emlékszik, hogy megfújták a cuccait, szóval gyorsan leellenőrzi, hogy mennyi mennyi pénze maradt a rejtett zsebecskében. Két kis erszényt tapint ki, ami összesen hatvan arany. Hát nem sok, de egyelőre elég lesz.*
- Azt hiszem beszélnünk kéne! Egy reggeli mellet ez megejthetnénk. Én állom. Na mit szólsz?* Invitálja a nőt le étkezni. Lenne kérdése felé azzal kapcsolatban, hogy mi történt a múlt este.*
* Ha ébren lenne a fiú, akkor biztosan megpróbálna kukucskálni. Sajnos alszik, így lemaradt a műsorról. Biztosan jó ideig elücsörög a lány, mire felébred a fiú. Na, de azért annak is elérkezik az ideje, hogy végre felébredjen. Eleinte csak mocorgást lehet hallani, de aztán egy nagy ásítás után felül az ágyon.*
- Hol vagyok? * Teszi fel a kérdést, mikor körbenéz, de aztán hirtelen az elméjébe hasít egy nagy csomó emlék a tegnapi napról. Nem mindre emlékszik, de azért már össze tudja rakni a képet. Lassan kimászik az ágyból és a ruhája után kezd el kajtatni.*
- Áh itt is vannak a cuccaim. Jól aludtál?* Kérdez rá a lánynál, hogy megtörje a csendet. Közben igyekszik leporolni a nadrágjára száradt véres sarat. Javarészt lejön a nagyja. A kabátjával könnyebb dolga van, mert a bőrről simán letudja seperni az egészet. Természetesen nem zavarja, hogy közben meztelen. Ha végre sikeresen letisztította őket, akkor felöltözik végre. Hát igen neki nem futotta alsónadrágra, amíg az utcán élt, de azután se vette a fáradságot rá, hogy vegyen egyet, miután lett volna rá pénze. Egyszerűen felesleges pénzkidobásnak tartotta a dolgot. Különösebb haszna amúgy sincsen. Arra emlékszik, hogy megfújták a cuccait, szóval gyorsan leellenőrzi, hogy mennyi mennyi pénze maradt a rejtett zsebecskében. Két kis erszényt tapint ki, ami összesen hatvan arany. Hát nem sok, de egyelőre elég lesz.*
- Azt hiszem beszélnünk kéne! Egy reggeli mellet ez megejthetnénk. Én állom. Na mit szólsz?* Invitálja a nőt le étkezni. Lenne kérdése felé azzal kapcsolatban, hogy mi történt a múlt este.*
3252. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-03-22 17:19:57
Üzenet elküldve: 2020-03-22 17:19:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A Rumos Rókába megszállva //
// Napváltás //
*Éjszaka többször is felriadt. Az ittas állapotú Naz azonban aludt. Nem tudja, hogy képes aludni így, mint akit fejbe vertek.
~Lehet fejbe vertem, és azért alszik ennyire?~
Jut eszébe. Persze az ő vékony kis karjai azért annyira erősen nem tudnak ütni, hogy kiüsse a fiút. Legalábbis nagyon reméli. Így a zavaros álomból kelve, az egyik után úgy dönt, nem alszik vissza. Felkel az ágyból, és visszahúzza a csizmáját. Ekkor tudatosul benne, hogy a fiú pucéran alszik.
~Na, még ez is.~ Hogy ne lássa lépten, nyomon Naz pucérságát, a takarót rádobja, így szemei megnyugszanak. Viszont úgy dönt, a véres mocsaras ruháját leveszi és átveszi a nadrágját a blúzzal. Ezt úgy oldja meg, hogy véletlen se leskelődjön Nazron, hogy a köpenyt magán hagyja, ami bokájáig leér. Hátát fordítva a részeg szobatársa felé. Kibújik lefelé a ruhából, leveszi a csizmáját és harisnyát. Alsónemű gyanánt egy bőrtop és egy kis szürkés pamut bugyi van rajta. Ezeket is lecseréli, és jól esne egy fürdés, de kötve hiszi, hogy Rókában lenne gusztusa megfürdeni. Szóval átveszi a tiszta váltás ruháját. Egy barna bőrnadrágot, egy zöld blúzzal, melyre rá egy szürke prémes mellényt vesz fel. A hideg ellen védeni fogja a köpennyel együtt. Azután a haját egy hosszú laza fonatba rendezi, mindig is így szokta hordani. Kivéve, mikor nem ehhez van kedve. Kicsit éhes, de ételt nem hoztak fel, így inkább iszik a kulacsából. Ezután a táskájából előszedi a tarsolyát, melyben az aranyai vannak. Nem sok, de vésztartaléknak elég. Leül az ablak alá a földre törökülésbe és közben a tegnapi napon és az éjszakai álmán gondolkozik. Két dolog lehet a magyarázat. Vagy megőrült, vagy a hegén keresztül a Vérkertben tanyázó isten beszélni akar vele. Közben attól retteg, ha megint valahogy bekapcsolódna ez a mágia, és ártana vele másoknak. Mint ahogy már megtörtént, igaz csak egyszer. De akkor is ijesztő volt.*
- Igazán felébredhetnél már. *suttogja magának, hiszen Nazron igazán tájékozottnak tűnt részegen a Vérkertről. ~Milyen lehet józanul?~ Míg ezeken gondolkodik, addig várakozik. Nem siet sehova, a kertbe biztosan nem, így kivárja, míg a fiú felébred.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.22 17:23:10
// Napváltás //
*Éjszaka többször is felriadt. Az ittas állapotú Naz azonban aludt. Nem tudja, hogy képes aludni így, mint akit fejbe vertek.
~Lehet fejbe vertem, és azért alszik ennyire?~
Jut eszébe. Persze az ő vékony kis karjai azért annyira erősen nem tudnak ütni, hogy kiüsse a fiút. Legalábbis nagyon reméli. Így a zavaros álomból kelve, az egyik után úgy dönt, nem alszik vissza. Felkel az ágyból, és visszahúzza a csizmáját. Ekkor tudatosul benne, hogy a fiú pucéran alszik.
~Na, még ez is.~ Hogy ne lássa lépten, nyomon Naz pucérságát, a takarót rádobja, így szemei megnyugszanak. Viszont úgy dönt, a véres mocsaras ruháját leveszi és átveszi a nadrágját a blúzzal. Ezt úgy oldja meg, hogy véletlen se leskelődjön Nazron, hogy a köpenyt magán hagyja, ami bokájáig leér. Hátát fordítva a részeg szobatársa felé. Kibújik lefelé a ruhából, leveszi a csizmáját és harisnyát. Alsónemű gyanánt egy bőrtop és egy kis szürkés pamut bugyi van rajta. Ezeket is lecseréli, és jól esne egy fürdés, de kötve hiszi, hogy Rókában lenne gusztusa megfürdeni. Szóval átveszi a tiszta váltás ruháját. Egy barna bőrnadrágot, egy zöld blúzzal, melyre rá egy szürke prémes mellényt vesz fel. A hideg ellen védeni fogja a köpennyel együtt. Azután a haját egy hosszú laza fonatba rendezi, mindig is így szokta hordani. Kivéve, mikor nem ehhez van kedve. Kicsit éhes, de ételt nem hoztak fel, így inkább iszik a kulacsából. Ezután a táskájából előszedi a tarsolyát, melyben az aranyai vannak. Nem sok, de vésztartaléknak elég. Leül az ablak alá a földre törökülésbe és közben a tegnapi napon és az éjszakai álmán gondolkozik. Két dolog lehet a magyarázat. Vagy megőrült, vagy a hegén keresztül a Vérkertben tanyázó isten beszélni akar vele. Közben attól retteg, ha megint valahogy bekapcsolódna ez a mágia, és ártana vele másoknak. Mint ahogy már megtörtént, igaz csak egyszer. De akkor is ijesztő volt.*
- Igazán felébredhetnél már. *suttogja magának, hiszen Nazron igazán tájékozottnak tűnt részegen a Vérkertről. ~Milyen lehet józanul?~ Míg ezeken gondolkodik, addig várakozik. Nem siet sehova, a kertbe biztosan nem, így kivárja, míg a fiú felébred.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.22 17:23:10
3251. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-03-22 15:17:01
Üzenet elküldve: 2020-03-22 15:17:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// A Rumos Rókába megszállva - este //
// Napváltás //
* Lassan, de biztosan minden elrendeződik. Feljutnak a szobába és az ágyat is rendbe szedik valamennyire. Lisé aztán bájul az ágyba. Nazi még egy ideig szenved a ruhájával, de már nagyon meg akart tőle szabadulni, mert a véres sár igen kellemetlen érzést váltott ki a bőrén. Talán reggelre megszárad és akkor letudja seperni róla a nagyját. Az öltözéssel végezve bebújik a takaró alá és rögvest el is alszik. Az alkohol megtette a hatását, mert úgy alszik, mint akit agyon vertek. Felőle a lány táncolhatna is mellette azt sem venné észre. Álmodni meg lehet, hogy álmodik, de ez csak ilyen semmitmondó álom amire még emlékezni sem fog, ha felébred reggel. Mikor rikoltozva felébred a másik, akkor is csak horkant egyet és alszik tovább. Nem fog korán felébredni az bizonyos. Kivéve persze ha felébresztik. Ébredés után amúgy kell majd, neki egy kis idő, amíg beindul majd az agya. Bár bizonyosan meglepődik, majd, ha egy nőt talál az ágyában.*
// Napváltás //
* Lassan, de biztosan minden elrendeződik. Feljutnak a szobába és az ágyat is rendbe szedik valamennyire. Lisé aztán bájul az ágyba. Nazi még egy ideig szenved a ruhájával, de már nagyon meg akart tőle szabadulni, mert a véres sár igen kellemetlen érzést váltott ki a bőrén. Talán reggelre megszárad és akkor letudja seperni róla a nagyját. Az öltözéssel végezve bebújik a takaró alá és rögvest el is alszik. Az alkohol megtette a hatását, mert úgy alszik, mint akit agyon vertek. Felőle a lány táncolhatna is mellette azt sem venné észre. Álmodni meg lehet, hogy álmodik, de ez csak ilyen semmitmondó álom amire még emlékezni sem fog, ha felébred reggel. Mikor rikoltozva felébred a másik, akkor is csak horkant egyet és alszik tovább. Nem fog korán felébredni az bizonyos. Kivéve persze ha felébresztik. Ébredés után amúgy kell majd, neki egy kis idő, amíg beindul majd az agya. Bár bizonyosan meglepődik, majd, ha egy nőt talál az ágyában.*
3250. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-03-22 12:52:31
Üzenet elküldve: 2020-03-22 12:52:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A Rumos Rókába megszállva - este //
*Nem is baj, hogy nem reagál a fiú erre. Meggondolatlanul mondta, de visszaszívni az olyan fura lenne. Így csak a pultig mennek el, ahol megrendeli a szükségeseket. Megkapja a szobakulcsot, elgondolkodik, hogy lehet, minden szobához két kulcs van egy a vendégnek, egy a kocsmárosnak? A hideg is kirázza, így amikor már asztalnál ül és bökdösni kezdi Nazt. Röviddel rendelése után megérkezik a levesük. Naz szavaira elképed.*
- Ezt magadban tarthattad volna. *dünnyögi halkan. Aztán vakarózás, szisszenés és inkább eszik mégis. Persze az egész nem fogy el, így ha minden igaz azt is Nazron falja be. Kicsit furcsállva figyeli a fiút. Elgondolkozik milyen rég ehetett igazán finomat. Lehet az ő főztjétől meg fejre állna. A szobára való megjegyzésére semmi kétértelműt nem kap, csak okfejtést. Bólint rá, és közben azon gondolkodik mikor jutottak el az egyes számból a többesbe. A kertbe a fiú még minél távolabb akart tőle kerülni most együtt mehetnek munkát keresni.
~Ez így érdekes lesz.~
Egyetlen tiszta szúrás megint a hegébe. Ezt már kezdi unni, mert nem érti. De nem tűnik, úgy mintha csak viszketne.*
- Szerinted egy heg akarhat szólni a viselőjéhez? *kérdezi, és rájött ezt most teljesen felesleges volt megkérdeznie a fiútól. Részeg és fáradt, aludni kell inkább. Ennek értelmében elindulnak felfelé a lépcsőn. Ezúttal Nazron egymaga halad felfelé. És kevésbé támaszkodik a megfáradt Lisére. A kulcson rajta van, melyik szoba lehet az, azt elérve kinyitja. Egyből sikert arat, magát is meglepi vele, mert nem gyakran nyitott kulccsal zárakat és ajtókat ki. Nagy levegőt vesz, amolyan megfáradt az ajtón szinte bevánszorog, beengedi Nazront, és utána becsukja és be is zárja. A kulcsot a zárban hagyja, biztos, ami biztos. Az ágyat nézi ki magának Lisé is, a bogarak lesöprésében segít, majd beleájul az ágyba ruhástul mindenestül. A csizmáját lábaival próbálja lehúzni, és fekve kezd el megszabadulni a táskájától és a tőrjétől. A csonttőr jellegzetes hanggal esik az ágy mellett a padlóra. Aztán hiányzik neki valami még eggyel több volt, mikor. ~Mikor is? A kert. ~ Egy szúrást kap a hegébe. Akkor biztos azt lehet elhagyta a vérkertben. Nem jut eszébe mit. Még három szúrás a hegébe. ~A botom.~ erre egy darab viszkető szúró érzés érkezik a bal lapockájába.*
- Biztos nem lopja el onnan senki. *motyogja magának már félig álomban. Az hogy innentől Naz mit tesz hova fekszik és hogyan Lisét nem érdekli. Végre vízszintesben van és alszik.*
*A nyugodt alvás úgy nagyjából két-három fertályórát hagyja pihenni a lányt, utána elkezdődik, ami minden este. Álmodik. Álmában meg megint az az alak beszél hozzá. Elsőre nem érti, miket magyaráz, csak azt veszi észre, a heg a lapockáján úgy lüktet fájdalmasan, ahogy az a sötét ködszerű valami szónokol neki. Kinyitja a szemét és körbe néz. Nem is lepi meg, hogy a Vérkertben van.*
- Régen Tündérkert volt. *Susogja a hang. A heg a hátán ritmikusan viszkető érzéssel kísér minden szótagot.*
- Óh, *szakad fel belőle egy meglepő sóhaj. Sosem gondolta volna, hogy ez a véresen hátborzongató kert régen tündérek játszó tere lehetett. Meglepetten pislog körbe. Azonosítja a testhelyzetét, hogy éppen az oltáron ül. A kertben mikor ott volt, még a közelébe se mert menni.*
- Nem ártott volna. *ezt a sercegő hangú kijelentést nem érti. Most oda kellett volna mennie, vagy inkább. Erre egy tiszta viszkető szúró érzéssel felel a lapockáján.*
- Még mindig nem érteni mit akarsz. Ez ilyen kopogós játék akar lenni, csak ez viszket? Az egy szúrás az igen a kettő a nem? *kérdezi, és erre kap egy szúrást. Erre tökéletesen kiábrándult fejet vág.*
- Csodás, valami érthetőbbet is kitalálhattál volna. Mi lenne, ha nem kínoznál? Küldhetnél például levelet. * zsörtölődik egy sort, mire a lapockájába olyan erős szúrás hasít, hogy az erre felelő kiáltása tán nem csak álmában hangzik fel. Ez viszont rövid ideig tart, és alaposan kedvét szegi a vörösnek.*
- Na, hát akkor én megyek, keress mást az ostoba játékaidra. *mondja, aztán leugrik az oltárról, hogy elhagyja a kertet. Most összemosódik a valóság és az álom, mert az egyik kő tövében megpillantja a botját. Lefekvésnél meg az mintha nem lett volna nála. ~Fura.~ Odalép, és ahogy a bot felé nyúl a véres mocsaras massza elkapja a csuklóját és nem engedi el. Próbálja lerázni, de ahogy lesöpri úgy vissza tapad a fehér bőrére. Ugyan így esik fogságba mindkét lába, amitől rendesen megijed. Elnyomja kényszert, miszerint felsikítson, de hadonászni kezd a karjával. Szabadulni akar. *
- Segítek neked. *mondja a sötétlő folt, ami most az oltárnál lebeg. *
- Nem kell. * vágja az oltár felé a szavakat, és egyre erősebben próbál szabadulni, de a mocsár úgy kezdi elnyelni.*
- Megvédtelek. *Lisé már annyira kapálózik, és a félelem olyan erősen kezdte el nyomni az elméjét, hogy a könnyei is kibuggyannak. Sírni kezd.*
- Ne… Engedj! *csak ennyi tud sikkantani, mert már a fejét is bekebelezte a kert mocsaras véres iszapja.*
*Sikoltozva, sírva és hadonászva riad fel. Hanyatt fekszik, és kezeivel megpróbálja megtapogatni saját magát, hogy nem ragad rajta a mocsár vörös iszamós masszája. De nem semmi ilyen nincsen, csak a könnyei és a ruhái. Aztán tudatosul benne, hogy ágyon fekszik és valaki van mellette. Letörli a könnyeit, és reméli a hadonászással nem ütötte meg a másikat. ~Egyáltalán ki ez? ~ Robban be elméjébe a jogos kérdés. Az újabb hármas szúrássorozat a lapockáján juttatja eszébe a tegnap estét. *
- Jaj, ne. *szakad fel belőle a szópáros, mely tükrözi hogyan is érzi magát. Rémesen.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.22 12:59:09
*Nem is baj, hogy nem reagál a fiú erre. Meggondolatlanul mondta, de visszaszívni az olyan fura lenne. Így csak a pultig mennek el, ahol megrendeli a szükségeseket. Megkapja a szobakulcsot, elgondolkodik, hogy lehet, minden szobához két kulcs van egy a vendégnek, egy a kocsmárosnak? A hideg is kirázza, így amikor már asztalnál ül és bökdösni kezdi Nazt. Röviddel rendelése után megérkezik a levesük. Naz szavaira elképed.*
- Ezt magadban tarthattad volna. *dünnyögi halkan. Aztán vakarózás, szisszenés és inkább eszik mégis. Persze az egész nem fogy el, így ha minden igaz azt is Nazron falja be. Kicsit furcsállva figyeli a fiút. Elgondolkozik milyen rég ehetett igazán finomat. Lehet az ő főztjétől meg fejre állna. A szobára való megjegyzésére semmi kétértelműt nem kap, csak okfejtést. Bólint rá, és közben azon gondolkodik mikor jutottak el az egyes számból a többesbe. A kertbe a fiú még minél távolabb akart tőle kerülni most együtt mehetnek munkát keresni.
~Ez így érdekes lesz.~
Egyetlen tiszta szúrás megint a hegébe. Ezt már kezdi unni, mert nem érti. De nem tűnik, úgy mintha csak viszketne.*
- Szerinted egy heg akarhat szólni a viselőjéhez? *kérdezi, és rájött ezt most teljesen felesleges volt megkérdeznie a fiútól. Részeg és fáradt, aludni kell inkább. Ennek értelmében elindulnak felfelé a lépcsőn. Ezúttal Nazron egymaga halad felfelé. És kevésbé támaszkodik a megfáradt Lisére. A kulcson rajta van, melyik szoba lehet az, azt elérve kinyitja. Egyből sikert arat, magát is meglepi vele, mert nem gyakran nyitott kulccsal zárakat és ajtókat ki. Nagy levegőt vesz, amolyan megfáradt az ajtón szinte bevánszorog, beengedi Nazront, és utána becsukja és be is zárja. A kulcsot a zárban hagyja, biztos, ami biztos. Az ágyat nézi ki magának Lisé is, a bogarak lesöprésében segít, majd beleájul az ágyba ruhástul mindenestül. A csizmáját lábaival próbálja lehúzni, és fekve kezd el megszabadulni a táskájától és a tőrjétől. A csonttőr jellegzetes hanggal esik az ágy mellett a padlóra. Aztán hiányzik neki valami még eggyel több volt, mikor. ~Mikor is? A kert. ~ Egy szúrást kap a hegébe. Akkor biztos azt lehet elhagyta a vérkertben. Nem jut eszébe mit. Még három szúrás a hegébe. ~A botom.~ erre egy darab viszkető szúró érzés érkezik a bal lapockájába.*
- Biztos nem lopja el onnan senki. *motyogja magának már félig álomban. Az hogy innentől Naz mit tesz hova fekszik és hogyan Lisét nem érdekli. Végre vízszintesben van és alszik.*
*A nyugodt alvás úgy nagyjából két-három fertályórát hagyja pihenni a lányt, utána elkezdődik, ami minden este. Álmodik. Álmában meg megint az az alak beszél hozzá. Elsőre nem érti, miket magyaráz, csak azt veszi észre, a heg a lapockáján úgy lüktet fájdalmasan, ahogy az a sötét ködszerű valami szónokol neki. Kinyitja a szemét és körbe néz. Nem is lepi meg, hogy a Vérkertben van.*
- Régen Tündérkert volt. *Susogja a hang. A heg a hátán ritmikusan viszkető érzéssel kísér minden szótagot.*
- Óh, *szakad fel belőle egy meglepő sóhaj. Sosem gondolta volna, hogy ez a véresen hátborzongató kert régen tündérek játszó tere lehetett. Meglepetten pislog körbe. Azonosítja a testhelyzetét, hogy éppen az oltáron ül. A kertben mikor ott volt, még a közelébe se mert menni.*
- Nem ártott volna. *ezt a sercegő hangú kijelentést nem érti. Most oda kellett volna mennie, vagy inkább. Erre egy tiszta viszkető szúró érzéssel felel a lapockáján.*
- Még mindig nem érteni mit akarsz. Ez ilyen kopogós játék akar lenni, csak ez viszket? Az egy szúrás az igen a kettő a nem? *kérdezi, és erre kap egy szúrást. Erre tökéletesen kiábrándult fejet vág.*
- Csodás, valami érthetőbbet is kitalálhattál volna. Mi lenne, ha nem kínoznál? Küldhetnél például levelet. * zsörtölődik egy sort, mire a lapockájába olyan erős szúrás hasít, hogy az erre felelő kiáltása tán nem csak álmában hangzik fel. Ez viszont rövid ideig tart, és alaposan kedvét szegi a vörösnek.*
- Na, hát akkor én megyek, keress mást az ostoba játékaidra. *mondja, aztán leugrik az oltárról, hogy elhagyja a kertet. Most összemosódik a valóság és az álom, mert az egyik kő tövében megpillantja a botját. Lefekvésnél meg az mintha nem lett volna nála. ~Fura.~ Odalép, és ahogy a bot felé nyúl a véres mocsaras massza elkapja a csuklóját és nem engedi el. Próbálja lerázni, de ahogy lesöpri úgy vissza tapad a fehér bőrére. Ugyan így esik fogságba mindkét lába, amitől rendesen megijed. Elnyomja kényszert, miszerint felsikítson, de hadonászni kezd a karjával. Szabadulni akar. *
- Segítek neked. *mondja a sötétlő folt, ami most az oltárnál lebeg. *
- Nem kell. * vágja az oltár felé a szavakat, és egyre erősebben próbál szabadulni, de a mocsár úgy kezdi elnyelni.*
- Megvédtelek. *Lisé már annyira kapálózik, és a félelem olyan erősen kezdte el nyomni az elméjét, hogy a könnyei is kibuggyannak. Sírni kezd.*
- Ne… Engedj! *csak ennyi tud sikkantani, mert már a fejét is bekebelezte a kert mocsaras véres iszapja.*
*Sikoltozva, sírva és hadonászva riad fel. Hanyatt fekszik, és kezeivel megpróbálja megtapogatni saját magát, hogy nem ragad rajta a mocsár vörös iszamós masszája. De nem semmi ilyen nincsen, csak a könnyei és a ruhái. Aztán tudatosul benne, hogy ágyon fekszik és valaki van mellette. Letörli a könnyeit, és reméli a hadonászással nem ütötte meg a másikat. ~Egyáltalán ki ez? ~ Robban be elméjébe a jogos kérdés. Az újabb hármas szúrássorozat a lapockáján juttatja eszébe a tegnap estét. *
- Jaj, ne. *szakad fel belőle a szópáros, mely tükrözi hogyan is érzi magát. Rémesen.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.22 12:59:09
3249. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-03-22 10:57:58
Üzenet elküldve: 2020-03-22 10:57:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// A Rumos Rókába megszállva //
* A lebecsmérlő szavakat el is engedi rögtön a füle mellet. Fáradt már ahhoz, hogy vitába szálljon. Hát Naz pótolja azt, amit Lisé kihagy. Ő mindent jól megbámul. A verekedést meg pláne. Mondjuk az erős szorításra a lányra néz és megérinti a kezét. Szerencsére a pultnál már nem szorongatják tovább. Miután úgy tűnik, hogy minden rendben eltámolyog az asztalhoz. Talán egy pillanatig el is bóbiskol, de a bökdösésre felriad. Ekkor történik meg a lány alaposabb megnézése is. Aztán megérkezik a leves, de a felszolgáló nőnek a mustrálása jobban lefoglalja, int az étel. Viszont a nő hamar elmegy és Nazi elkezd enni. Társaságnak úgy tűnik, hogy nem nyerte el a tetszését az étel.*
- Én még ha lóhúgy lenne akkor is megenném. Ha nem kell add nekem!* Válaszolja neki és nyomja befelé azt a valamit. Ha Lisé esetleg nem eszi meg a sajátját, hát akkor azt is benyomja majd. A fiú a levesének szenteli a figyelmét, ezért a vakarászást észre se veszi. Egyedül a felszisszenésre pillant fel egy pillanatra. A szoba dologra egyetértően bólint és még hozzá is fűz valamit.*
- Meg olcsóbb is. Kevés a pénz. Holnap szerezni kell!* Mostanra ő maga is olyan fáradt, hogy semmi pajzán megjegyzést nem fűz hozzá a dologhoz. A kérdésre, hogy készen van-e már nincs szükség válaszra. Felemeli a tányért és beszürcsöli a maradék levest. A menés könnyebben megy, mert akadnak itt falak, amin meg tud támaszkodni. Egyedül a felállás nehézkes, de azt is megoldja valahogy. Felcaplat a lépcsőn a szobáig, ahol megvárja, amíg a lány kinyitja az ajtót. Ott elbotorkál az ágyig, de mikor meglátja a takaró alatt hemzsegő rovarok hadát elfintorodik.*
- Ez a hely sajátossága.* Morogja és elkezdi leseperni őket a földre, ahol aztán agyon tapossa őket. Nem óhajt reggel arra ébredni, hogy testén tengernyi piros viszkető folt van. Ha végre megtisztul az ágy elkezd levetkőzni. Lerúgja a csizmáit aztán a felsőjét és végül a nadrágjától is megszabadul. Alsóneműt meg ugye nem hord. Ez a folyamat talán kissé hosszadalmas, de utána szó nélkül bújik be az ágya, hogy végre aludjon egy jót.*
- Jó éjt!* Mondja mielőtt lehunyja szemeit.*
* A lebecsmérlő szavakat el is engedi rögtön a füle mellet. Fáradt már ahhoz, hogy vitába szálljon. Hát Naz pótolja azt, amit Lisé kihagy. Ő mindent jól megbámul. A verekedést meg pláne. Mondjuk az erős szorításra a lányra néz és megérinti a kezét. Szerencsére a pultnál már nem szorongatják tovább. Miután úgy tűnik, hogy minden rendben eltámolyog az asztalhoz. Talán egy pillanatig el is bóbiskol, de a bökdösésre felriad. Ekkor történik meg a lány alaposabb megnézése is. Aztán megérkezik a leves, de a felszolgáló nőnek a mustrálása jobban lefoglalja, int az étel. Viszont a nő hamar elmegy és Nazi elkezd enni. Társaságnak úgy tűnik, hogy nem nyerte el a tetszését az étel.*
- Én még ha lóhúgy lenne akkor is megenném. Ha nem kell add nekem!* Válaszolja neki és nyomja befelé azt a valamit. Ha Lisé esetleg nem eszi meg a sajátját, hát akkor azt is benyomja majd. A fiú a levesének szenteli a figyelmét, ezért a vakarászást észre se veszi. Egyedül a felszisszenésre pillant fel egy pillanatra. A szoba dologra egyetértően bólint és még hozzá is fűz valamit.*
- Meg olcsóbb is. Kevés a pénz. Holnap szerezni kell!* Mostanra ő maga is olyan fáradt, hogy semmi pajzán megjegyzést nem fűz hozzá a dologhoz. A kérdésre, hogy készen van-e már nincs szükség válaszra. Felemeli a tányért és beszürcsöli a maradék levest. A menés könnyebben megy, mert akadnak itt falak, amin meg tud támaszkodni. Egyedül a felállás nehézkes, de azt is megoldja valahogy. Felcaplat a lépcsőn a szobáig, ahol megvárja, amíg a lány kinyitja az ajtót. Ott elbotorkál az ágyig, de mikor meglátja a takaró alatt hemzsegő rovarok hadát elfintorodik.*
- Ez a hely sajátossága.* Morogja és elkezdi leseperni őket a földre, ahol aztán agyon tapossa őket. Nem óhajt reggel arra ébredni, hogy testén tengernyi piros viszkető folt van. Ha végre megtisztul az ágy elkezd levetkőzni. Lerúgja a csizmáit aztán a felsőjét és végül a nadrágjától is megszabadul. Alsóneműt meg ugye nem hord. Ez a folyamat talán kissé hosszadalmas, de utána szó nélkül bújik be az ágya, hogy végre aludjon egy jót.*
- Jó éjt!* Mondja mielőtt lehunyja szemeit.*
3248. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-03-21 21:40:08
Üzenet elküldve: 2020-03-21 21:40:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A Rumos Rókába megszállva //
* Tiszta szerencséje van a fiúnak, hogy nem tud gondolatokat kiolvasni mások fejéből. Lehet, kapna egy pofont. Nem Lisének ennél sokkal borzasztóbb képességei vannak. Naz nyugtató szavai, nem érik el a megfelelő hatásukat.*
- Még állni se tudsz, ha nem foglak. *suttogja halkan más ne hallja csak a fiú. Itt utal a verekedés részére. Meg aztán nem attól fél, hogy megtámadják, hanem hogy mit tesz majd a támadóival. Egyelőre ezt nem fejti ki Nazronnak. Majd talán reggel. Elérik a pultot, szándékosan nem néz körbe Lisé, nem akar tudni itt semmiről sem és senkiről se. Persze akaratlanul is pillant egy két zugra. A verekedés kifejezetten megrémíti, ennél a pontnál már lehet fájón szorítja Nazt. A pultnál azonban elengedi, és elkezdi a rendelését leadni. A szobával kezdi, majd kisebb vívódás után a húsleves mellett. Nazron egy kicsit áll mellette aztán ott hagyja egyedül a fogadóssal, vagyis azzal a bizarr külsejű férfivel. ~Lehet, ő akar majd bántani. ~Szökkennek szárba a félelem magvai az elméjében. Szinte kivirágoznak, ahogy figyeli a férfit. Lassan hátrálni kezd, és szemével Nazt keresi. Mikor megleli, mutat az asztal felé, hogy ott várják a levest. A férfi valami nagyon csúnyát morog, majd elmegy a konyha felé. Lisé meg mindenkit szemmel tartva Nazron felé igyekszik. Vele szemben ül le. Hunyorogva figyeli a fiút.*
- Azért jól vagy? *kérdezi, közben elkezdi bökdösni az arcát. Ez a mozdulat leginkább kislányosnak tűnhet. A felnőttes határozott makacs vörös most valahogy helyet cserélt a kislányos félős láng hajúval. Nagy levegőt vesz, mire megérkezik a leves. Gyanakodva méregeti a felszolgálót, aki van olyan lelakott és ijesztő, mint a Rókalyuk. Lisé úgy véli a leves túl gyorsan jött ki, ennyi idő alatt még meg melegíteni sem lehet tisztességesen. A felszolgáló szerű nő elmegy, és a kanállal megpiszkálja a levest, megszagolja. Aztán arca fintorba torzul.*
- Fúj ennél én jobbat főzök, a fele összetevőből. *ugyanis eddig magára főzött. Azért belekóstol, mert azért kicsit éhes. Hát igazán el kell játszania, hogy ne lássák rajta, az utálkozást, vagy az öklendezést. Ha Nazron csak úgy lapátolja be az ételnek nem nevezhető lét, akkor nagyon meglepetten fogja nézni a fiút.*
- Hogy bírod megenni? *kérdezi. A hátán a hege meg ismét disszonáns szaggatott fájdalommal kezd bele az őrületbe kergetésébe. Bal kezébe temeti a homlokát, míg a jobbjával a bal lapockája felé nyúl, és vakarászni kezdi. Elsőre jól esik ez még arcára is kiül, majd fájni kezd, ekkor felszisszen, és abbahagyja. A leves ezután valahogy jobban tetszik, és eszik belőle pár kanállal.*
- Egy szobát vettem ki, mert… *na, most mit mondjon. A fiú lehet észrevette, hogy fél, így nem mond mást.*
- Mert szerintem biztonságosabb lesz. Ígérem, hagylak aludni. *Ez szinte biztos így lesz, mert Lisé már olyan fáradt, hogy itt ültében képes lenne elaludni.*
- Ha kész vagy akkor mehetünk? *kérdezi, és reméli Nazronnak semmi ellenvetése nincsen. Ha a fiú most se tud jobban állni a lábán, akkor felkarolja, mint eddig. Viszont Lisén ezúttal nagyon kiüt a fáradság, szinte alig tud fel vánszorogni a lépcsőn. Főleg hogy még a fiút is tartania kell.*
* Tiszta szerencséje van a fiúnak, hogy nem tud gondolatokat kiolvasni mások fejéből. Lehet, kapna egy pofont. Nem Lisének ennél sokkal borzasztóbb képességei vannak. Naz nyugtató szavai, nem érik el a megfelelő hatásukat.*
- Még állni se tudsz, ha nem foglak. *suttogja halkan más ne hallja csak a fiú. Itt utal a verekedés részére. Meg aztán nem attól fél, hogy megtámadják, hanem hogy mit tesz majd a támadóival. Egyelőre ezt nem fejti ki Nazronnak. Majd talán reggel. Elérik a pultot, szándékosan nem néz körbe Lisé, nem akar tudni itt semmiről sem és senkiről se. Persze akaratlanul is pillant egy két zugra. A verekedés kifejezetten megrémíti, ennél a pontnál már lehet fájón szorítja Nazt. A pultnál azonban elengedi, és elkezdi a rendelését leadni. A szobával kezdi, majd kisebb vívódás után a húsleves mellett. Nazron egy kicsit áll mellette aztán ott hagyja egyedül a fogadóssal, vagyis azzal a bizarr külsejű férfivel. ~Lehet, ő akar majd bántani. ~Szökkennek szárba a félelem magvai az elméjében. Szinte kivirágoznak, ahogy figyeli a férfit. Lassan hátrálni kezd, és szemével Nazt keresi. Mikor megleli, mutat az asztal felé, hogy ott várják a levest. A férfi valami nagyon csúnyát morog, majd elmegy a konyha felé. Lisé meg mindenkit szemmel tartva Nazron felé igyekszik. Vele szemben ül le. Hunyorogva figyeli a fiút.*
- Azért jól vagy? *kérdezi, közben elkezdi bökdösni az arcát. Ez a mozdulat leginkább kislányosnak tűnhet. A felnőttes határozott makacs vörös most valahogy helyet cserélt a kislányos félős láng hajúval. Nagy levegőt vesz, mire megérkezik a leves. Gyanakodva méregeti a felszolgálót, aki van olyan lelakott és ijesztő, mint a Rókalyuk. Lisé úgy véli a leves túl gyorsan jött ki, ennyi idő alatt még meg melegíteni sem lehet tisztességesen. A felszolgáló szerű nő elmegy, és a kanállal megpiszkálja a levest, megszagolja. Aztán arca fintorba torzul.*
- Fúj ennél én jobbat főzök, a fele összetevőből. *ugyanis eddig magára főzött. Azért belekóstol, mert azért kicsit éhes. Hát igazán el kell játszania, hogy ne lássák rajta, az utálkozást, vagy az öklendezést. Ha Nazron csak úgy lapátolja be az ételnek nem nevezhető lét, akkor nagyon meglepetten fogja nézni a fiút.*
- Hogy bírod megenni? *kérdezi. A hátán a hege meg ismét disszonáns szaggatott fájdalommal kezd bele az őrületbe kergetésébe. Bal kezébe temeti a homlokát, míg a jobbjával a bal lapockája felé nyúl, és vakarászni kezdi. Elsőre jól esik ez még arcára is kiül, majd fájni kezd, ekkor felszisszen, és abbahagyja. A leves ezután valahogy jobban tetszik, és eszik belőle pár kanállal.*
- Egy szobát vettem ki, mert… *na, most mit mondjon. A fiú lehet észrevette, hogy fél, így nem mond mást.*
- Mert szerintem biztonságosabb lesz. Ígérem, hagylak aludni. *Ez szinte biztos így lesz, mert Lisé már olyan fáradt, hogy itt ültében képes lenne elaludni.*
- Ha kész vagy akkor mehetünk? *kérdezi, és reméli Nazronnak semmi ellenvetése nincsen. Ha a fiú most se tud jobban állni a lábán, akkor felkarolja, mint eddig. Viszont Lisén ezúttal nagyon kiüt a fáradság, szinte alig tud fel vánszorogni a lépcsőn. Főleg hogy még a fiút is tartania kell.*
3247. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-03-21 20:41:26
Üzenet elküldve: 2020-03-21 20:41:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// A Rumos Rókába betérve //
* Az enyelgésnek is betudható szomjoltáson túl vannak. A pénzátadás is zökkenőmentesen megy végbe, így már semmi akadálya a tovább haladásnak. Szerencsére nem kell túl messzire cipelnie Lisének a fiút, mert Rumos itt van a közelben. Az ajtóban kétségek kezdik gyötörni a lányt, vagyis Naz így gondolja.*
- Nem kell félni ettől a helytől. Mostanra már nem olyan vészes. Kellőképpen későre jár.* Biztatja mielőtt belépnek. Lisé valamiért felszisszen és a férfira néz. Mikor a pillantásuk találkozik, akkor válik teljesen bizonyossá Nazron számára, hogy partnere fél. Mondjuk ez az erősödő szorításból is kezd érződni.*
- Ne aggódj! Nem látszik rajtam, de jól tudok verekedni, ha arról van szó.* Biztatgatja újból a leányzót. Igaza lehet Naznak a hellyel kapcsolatban, mert sok helyen a vendégek csatak részegen fekszenek az asztalon ezzel túl szárnyalva Nazront. A sarok tájt kisebb verekedés alakult, amire lelkesen kötnek fogadásokat a józanabb vendégek. Valószínűleg akik majd elvesztik a pénzüket, újabb verekedést szítanak. A két betérő alak nem valószínű, hogy túlzottan feltűnést fog kelteni. Ha egy átlagos személőt kérdeznének meg, akkor biztosan azt mondaná, hogy a részeg csávó valami olcsó fruskát szedett össze, hogy itt hetyeghessen vele. A várt pihenő az egyik asztal mellet várat magára, mert Lisé nem engedi el maga mellől. Egészen a pultig cipeli a fiút. Ott meg inkább nem ülne le, mert akkor biztosan nem tudna felállni egy jó darabig. Egy szobában fognak aludni az már egyszer biztos. Erre nem tud mit mondani, csak kajánul vigyorog. Pedig sejti, hogy ebből valószínűleg csak alvás lesz. Amúgy is adta magát az ötlet, hogy spóroljanak és egy szobát vegyenek ki. Mondjuk a két éjszaka az meglepi egy kicsit, de egyáltalán nincs ellenére a dolog. A lány valószínűleg olvas a fejébe, mert húslevest rendel. Semmire sem vágyik jobban most részeg hősünk, mint egy jó tányér gőzölgő húslevesre. Most már nincs oka itt ácsorognia, ezért egy félreeső asztalt igyekezne megcélozni. Ha valahogy végre odaér, akkor fáradtan rogy le a székre és várja az ételt. Amíg várakozik van ideje megszemlélnie megmentőjét, mert itt már megfelelőek a fényviszonyok. A vörös hajzuhatagból egy valószínűleg fáradt, de bájos kis pofika néz vissza rá. A ruházata sem túlzottan kirívó. Naz talán csak a tollakat találja furcsának egy cseppet. Egy darabig nézi a lány, de aztán fejét leteszi az asztalra a leves érkezéséig. Ha végre elé kerül a tányér, akkor lassan elkezdi belapátolni az étket.*
* Az enyelgésnek is betudható szomjoltáson túl vannak. A pénzátadás is zökkenőmentesen megy végbe, így már semmi akadálya a tovább haladásnak. Szerencsére nem kell túl messzire cipelnie Lisének a fiút, mert Rumos itt van a közelben. Az ajtóban kétségek kezdik gyötörni a lányt, vagyis Naz így gondolja.*
- Nem kell félni ettől a helytől. Mostanra már nem olyan vészes. Kellőképpen későre jár.* Biztatja mielőtt belépnek. Lisé valamiért felszisszen és a férfira néz. Mikor a pillantásuk találkozik, akkor válik teljesen bizonyossá Nazron számára, hogy partnere fél. Mondjuk ez az erősödő szorításból is kezd érződni.*
- Ne aggódj! Nem látszik rajtam, de jól tudok verekedni, ha arról van szó.* Biztatgatja újból a leányzót. Igaza lehet Naznak a hellyel kapcsolatban, mert sok helyen a vendégek csatak részegen fekszenek az asztalon ezzel túl szárnyalva Nazront. A sarok tájt kisebb verekedés alakult, amire lelkesen kötnek fogadásokat a józanabb vendégek. Valószínűleg akik majd elvesztik a pénzüket, újabb verekedést szítanak. A két betérő alak nem valószínű, hogy túlzottan feltűnést fog kelteni. Ha egy átlagos személőt kérdeznének meg, akkor biztosan azt mondaná, hogy a részeg csávó valami olcsó fruskát szedett össze, hogy itt hetyeghessen vele. A várt pihenő az egyik asztal mellet várat magára, mert Lisé nem engedi el maga mellől. Egészen a pultig cipeli a fiút. Ott meg inkább nem ülne le, mert akkor biztosan nem tudna felállni egy jó darabig. Egy szobában fognak aludni az már egyszer biztos. Erre nem tud mit mondani, csak kajánul vigyorog. Pedig sejti, hogy ebből valószínűleg csak alvás lesz. Amúgy is adta magát az ötlet, hogy spóroljanak és egy szobát vegyenek ki. Mondjuk a két éjszaka az meglepi egy kicsit, de egyáltalán nincs ellenére a dolog. A lány valószínűleg olvas a fejébe, mert húslevest rendel. Semmire sem vágyik jobban most részeg hősünk, mint egy jó tányér gőzölgő húslevesre. Most már nincs oka itt ácsorognia, ezért egy félreeső asztalt igyekezne megcélozni. Ha valahogy végre odaér, akkor fáradtan rogy le a székre és várja az ételt. Amíg várakozik van ideje megszemlélnie megmentőjét, mert itt már megfelelőek a fényviszonyok. A vörös hajzuhatagból egy valószínűleg fáradt, de bájos kis pofika néz vissza rá. A ruházata sem túlzottan kirívó. Naz talán csak a tollakat találja furcsának egy cseppet. Egy darabig nézi a lány, de aztán fejét leteszi az asztalra a leves érkezéséig. Ha végre elé kerül a tányér, akkor lassan elkezdi belapátolni az étket.*
3246. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-03-21 19:14:49
Üzenet elküldve: 2020-03-21 19:14:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A Rumos Rókába betérve //
*Pontosan olyan, aki eddigi életét erdőben és a hegyekben töltötte, távol a városok zajától. Lisé Artheniorban sem járt, most először jár városban. Ide akart elsőre eljönni és nem a levegő túl tiszta városába. Naz igyekszik, reméli Lisé, hogy így lesz, mert el fog fáradni a karja. Edzettsége pedig a nomád életben rejlik. Hiszen távol a várostól nőtt fel az erdőben. Eleinte volt egy törzse az övéi, aztán egymaga maradt és boldogult.*
- Jó igyekezz is. *mondja, és kezd meghallatszani a hangján hogy bizony, kezd kifáradni. Igen későn esik le neki, hogy amikor jobban magához szorítja a fiút, nem csak megtartja a talpán, de jobban is simul hozzá a testéhez. Naz arcára néz, és hát igen látszik a fején, hogy kedvére van ez az egész. Nem is érti miért pont egy részeg fiúba kellett akadnia a kertben. Bár nem talán a részeg fiú jobb, mint ami mással összefuthatott volna. A hideg is kirázza, és hogy ne legyen minden tökéletes egy alattomos szúrás a lapockájába hasít ismét. ~Megint csak egy, mi a frászért változott meg, hogy nem össze vissza szurkál, hanem csak egyet.~ Zakatol a gondolatai között. Közben ébred a vizet szóra. Megint közelebb kerül a fiúhoz, mint ahogy szeretné. A kulacsból Naz úgy iszik, hogy meg se fogja, csak hagyja, hogy ittasa. ~Remélem, nem hiszi, hogy elalvás előtt mesét mondok és betakargatom.~ Gondolja kicsit bosszúsan. A fiú végül is megtámaszkodik a falnál, így Lisé fellélegezhet egy picit. Megnyújtja elzsibbadt karját. A fiú közelebb hívja, van némi fenntartása hogy miért. Résen van hát, hogy nehogy meglepetéssel szolgáljon Nazron itt neki. Nagyot sóhajt, hogy utána a szemei kikerekedjenek. Tiltakozni akarna nagyon hevesen, de aztán ajkába harapva megállja. Nyilván a fiú maga szállását fogja fizetni, csak mivel beszámíthatatlan ezért rábízza a fizetést.*
- Jójó, na, gyere, már nincsen messze. * Ezzel a másik karjával nyalábolja fel Nazt. Jó pár métert megtesznek még, mire elérik a Rumos Rókalyukat.*
- Úh hát a név az találó. Nekem helyből a kert is jobb állapotúnak tűnik. *mondja, homlokát ráncolja, fintorog és fogalma sincs hogyan fog itt elaludni.*
- Lehet mégis inkább a Sellőt kellett volna választani. *Nem tetszik neki a hely. A lány nagyot nyel, és megtorpan az ajtó előtt.*
- Itt lehet meg akarnak majd ölni. *jelenti ki, nem mondja magára vagy a fiúra nézve. Viszont úgy találja biztonságosabbnak, ha egy szobát vesz ki, és oda vonulnak be ketten. Nagy levegőt vesz, és kicsit fél, mert mi lesz, ha megtámadják, és megint megátkozz valakit véletlen, és görcsökben fog fetrengeni a támadója. Ismét egy szúrás a lapockáján a hegében. Felszisszen, és Nazronra néz, és ha találkozik a pillantásuk, akkor látható lehet Lisé most éppen nem határozott és nem bátor. Ennek ellenére benyit, és beljebb mennek. Valami rejtett erőt szedhet elő, mert erősebben szorítja Nazt magához, nem hagyja a leülni alkalmi társát, egészen pultig mennek. Lehet, a fiút viszi, de biztos egy lépést nem tesz meg egyedül. Megint nagyot nyel, és nagy levegőt vesz. A pult előtt áll meg, és ha akar itt Nazron leülhet. Elsőre a szobát kéri.*
- Szeretnék egy Szoba (1. emelet) it. Kettő éjszakára. Itt az érte járó 24 arany. Tessék. * ha ezzel megvan, akkor valami ételt kéne rendelni még. Körbe néz az étlapon, ha van olyan. Igazán nehéz választania. Nazron nyilván valami tartalmasabbat is enne, mint gyümölcsök. Végén a leves mellett dönt. Azt csak nem lehet annyira elrontani.*
- Illetve még szeretnék két tál Húsleves t. Igen tessék az érte járó 12 arany. *a kíváncsiskodó kérdésekre pedig a fejét rázza, hogy más nem kérnek. Valószínű, hogy csak egy éjszakát tölt itt el, és inkább alszik egy szobában Nazronnal, mint hogy egyedül. A fiú meg túl részeg, hogy ez ellen tiltakozzon most. Majd holnap kifejti az ellen véleményét, ha nagyon akarja. Lisé viszont bizalmatlanul kapja hol jobbra, hol a háta mögé a fejét.
~Tuti itt fogok meghalni.~ Erőtlen gondolatára azonban a hege két tisztán elkülöníthető szúrást ejt meg. ~Na, még ez is, mit változik meg állandóan.~ Fáradt, fél és nagyjából emiatt a sírás kerülgeti. Ajkába harapva tartja magát, és nem bőgi el magát.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.21 19:29:10
*Pontosan olyan, aki eddigi életét erdőben és a hegyekben töltötte, távol a városok zajától. Lisé Artheniorban sem járt, most először jár városban. Ide akart elsőre eljönni és nem a levegő túl tiszta városába. Naz igyekszik, reméli Lisé, hogy így lesz, mert el fog fáradni a karja. Edzettsége pedig a nomád életben rejlik. Hiszen távol a várostól nőtt fel az erdőben. Eleinte volt egy törzse az övéi, aztán egymaga maradt és boldogult.*
- Jó igyekezz is. *mondja, és kezd meghallatszani a hangján hogy bizony, kezd kifáradni. Igen későn esik le neki, hogy amikor jobban magához szorítja a fiút, nem csak megtartja a talpán, de jobban is simul hozzá a testéhez. Naz arcára néz, és hát igen látszik a fején, hogy kedvére van ez az egész. Nem is érti miért pont egy részeg fiúba kellett akadnia a kertben. Bár nem talán a részeg fiú jobb, mint ami mással összefuthatott volna. A hideg is kirázza, és hogy ne legyen minden tökéletes egy alattomos szúrás a lapockájába hasít ismét. ~Megint csak egy, mi a frászért változott meg, hogy nem össze vissza szurkál, hanem csak egyet.~ Zakatol a gondolatai között. Közben ébred a vizet szóra. Megint közelebb kerül a fiúhoz, mint ahogy szeretné. A kulacsból Naz úgy iszik, hogy meg se fogja, csak hagyja, hogy ittasa. ~Remélem, nem hiszi, hogy elalvás előtt mesét mondok és betakargatom.~ Gondolja kicsit bosszúsan. A fiú végül is megtámaszkodik a falnál, így Lisé fellélegezhet egy picit. Megnyújtja elzsibbadt karját. A fiú közelebb hívja, van némi fenntartása hogy miért. Résen van hát, hogy nehogy meglepetéssel szolgáljon Nazron itt neki. Nagyot sóhajt, hogy utána a szemei kikerekedjenek. Tiltakozni akarna nagyon hevesen, de aztán ajkába harapva megállja. Nyilván a fiú maga szállását fogja fizetni, csak mivel beszámíthatatlan ezért rábízza a fizetést.*
- Jójó, na, gyere, már nincsen messze. * Ezzel a másik karjával nyalábolja fel Nazt. Jó pár métert megtesznek még, mire elérik a Rumos Rókalyukat.*
- Úh hát a név az találó. Nekem helyből a kert is jobb állapotúnak tűnik. *mondja, homlokát ráncolja, fintorog és fogalma sincs hogyan fog itt elaludni.*
- Lehet mégis inkább a Sellőt kellett volna választani. *Nem tetszik neki a hely. A lány nagyot nyel, és megtorpan az ajtó előtt.*
- Itt lehet meg akarnak majd ölni. *jelenti ki, nem mondja magára vagy a fiúra nézve. Viszont úgy találja biztonságosabbnak, ha egy szobát vesz ki, és oda vonulnak be ketten. Nagy levegőt vesz, és kicsit fél, mert mi lesz, ha megtámadják, és megint megátkozz valakit véletlen, és görcsökben fog fetrengeni a támadója. Ismét egy szúrás a lapockáján a hegében. Felszisszen, és Nazronra néz, és ha találkozik a pillantásuk, akkor látható lehet Lisé most éppen nem határozott és nem bátor. Ennek ellenére benyit, és beljebb mennek. Valami rejtett erőt szedhet elő, mert erősebben szorítja Nazt magához, nem hagyja a leülni alkalmi társát, egészen pultig mennek. Lehet, a fiút viszi, de biztos egy lépést nem tesz meg egyedül. Megint nagyot nyel, és nagy levegőt vesz. A pult előtt áll meg, és ha akar itt Nazron leülhet. Elsőre a szobát kéri.*
- Szeretnék egy Szoba (1. emelet) it. Kettő éjszakára. Itt az érte járó 24 arany. Tessék.
* ha ezzel megvan, akkor valami ételt kéne rendelni még. Körbe néz az étlapon, ha van olyan. Igazán nehéz választania. Nazron nyilván valami tartalmasabbat is enne, mint gyümölcsök. Végén a leves mellett dönt. Azt csak nem lehet annyira elrontani.*- Illetve még szeretnék két tál Húsleves t. Igen tessék az érte járó 12 arany.
*a kíváncsiskodó kérdésekre pedig a fejét rázza, hogy más nem kérnek. Valószínű, hogy csak egy éjszakát tölt itt el, és inkább alszik egy szobában Nazronnal, mint hogy egyedül. A fiú meg túl részeg, hogy ez ellen tiltakozzon most. Majd holnap kifejti az ellen véleményét, ha nagyon akarja. Lisé viszont bizalmatlanul kapja hol jobbra, hol a háta mögé a fejét. ~Tuti itt fogok meghalni.~ Erőtlen gondolatára azonban a hege két tisztán elkülöníthető szúrást ejt meg. ~Na, még ez is, mit változik meg állandóan.~ Fáradt, fél és nagyjából emiatt a sírás kerülgeti. Ajkába harapva tartja magát, és nem bőgi el magát.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.21 19:29:10
3245. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-03-14 14:03:18
Üzenet elküldve: 2020-03-14 14:03:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
~ Most tényleg azt gondolja, hogy ennyire tudatlan lennék, hogy nem tudom megkülönböztetni Artheniort a kikötőtől? Jó, hogy most jöttem, de ennyit azért már tudok. Mondjuk nekem úgy tűnik, hogy ő ezt nem nézi ki belőlem. ~
* Mivel Myr sértődékeny alkat, most is oka lenne a durcáskodásra, de úgy dönt, hogy pillanatnyilag félreteszi ezt az érzését, mert egyre érdekesebben hangzik az ügy. *
~ Senki nem tud semmit. Még ez az alak sem. És így akar megküzdeni vele? Kezd egyre zavarosabb lenni az ügy. Meg akar vele küzdeni... Hmm... Valami konfliktusnak kell lennie kettejük között. Csak minden ok nélkül nem akar megküzdeni valaki egy másik alakkal úgy, hogy semmit sem tud róla. De vajon mi történhetett? Mit ártott ez a Xurra neki? Feltűnt egy felirat, ráadásul mindenhol. Hm, érdekes megjelenési formát választott ez a démon. Bizonyára nagy mágus lehet, ha ilyet tud. De nem az egyenességéről híres, az egyszer biztos. Csak az nem fér a fejembe, hogy miért akar ez az alak megküzdeni vele. Egy felirattal még nem lehet senkinek sem ártani. Feltéve, ha nem úgy jelenítette meg, hogy az élőlényeknek bosszúságot okozzon. De önmagában ez sem elég ahhoz, hogy bárki is olyasmire vetemedjen, amilyenre ez a férfi. Valami titoknak kell még itt lennie. ~
* Amint gondolataiban idáig jut, elhatározza, hogy végére jár a dolognak, ha már belecsöppent. Emiatt meg is kérdezi: *
- Ne haragudjon, mi oka van arra, hogy megküzdjön vele? Mit ártott magának az a démon?
~ Most tényleg azt gondolja, hogy ennyire tudatlan lennék, hogy nem tudom megkülönböztetni Artheniort a kikötőtől? Jó, hogy most jöttem, de ennyit azért már tudok. Mondjuk nekem úgy tűnik, hogy ő ezt nem nézi ki belőlem. ~
* Mivel Myr sértődékeny alkat, most is oka lenne a durcáskodásra, de úgy dönt, hogy pillanatnyilag félreteszi ezt az érzését, mert egyre érdekesebben hangzik az ügy. *
~ Senki nem tud semmit. Még ez az alak sem. És így akar megküzdeni vele? Kezd egyre zavarosabb lenni az ügy. Meg akar vele küzdeni... Hmm... Valami konfliktusnak kell lennie kettejük között. Csak minden ok nélkül nem akar megküzdeni valaki egy másik alakkal úgy, hogy semmit sem tud róla. De vajon mi történhetett? Mit ártott ez a Xurra neki? Feltűnt egy felirat, ráadásul mindenhol. Hm, érdekes megjelenési formát választott ez a démon. Bizonyára nagy mágus lehet, ha ilyet tud. De nem az egyenességéről híres, az egyszer biztos. Csak az nem fér a fejembe, hogy miért akar ez az alak megküzdeni vele. Egy felirattal még nem lehet senkinek sem ártani. Feltéve, ha nem úgy jelenítette meg, hogy az élőlényeknek bosszúságot okozzon. De önmagában ez sem elég ahhoz, hogy bárki is olyasmire vetemedjen, amilyenre ez a férfi. Valami titoknak kell még itt lennie. ~
* Amint gondolataiban idáig jut, elhatározza, hogy végére jár a dolognak, ha már belecsöppent. Emiatt meg is kérdezi: *
- Ne haragudjon, mi oka van arra, hogy megküzdjön vele? Mit ártott magának az a démon?
3244. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-03-14 13:09:17
Üzenet elküldve: 2020-03-14 13:09:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Úgy...
*Szerzetesünk hamar ráeszmél, hogy lesz itt még dolga bőven. Nem úgy néz ki, hogy a jövevény kiismerné magát a környéken.*
- Egy dolgot szögezzünk le, nem vagy Artheniorban. Legalábbis most nem. Ezt ne is sűrűn hangoztasd itt, mert hát ez a rész régebben Arthenioré volt, csak aztán függetlenítette magát. Néhány éve? Valahogy úgy. Úgy tudod könnyen megkülönböztetni ezt a helyet Artheniortól, hogy itt bármelyik sarkon megölhetnek, és a világ megy tovább. Eléggé... szabadelvű közösség vagyunk. Míg Artheniorban meg lenne kis dorga-dorga, ha valaki megölne valakit, ugye... Szóval ha valamikor meg is érkeztél Artheniorba, most már nem ott vagy, ez a tanulság a nap végén.
*Azt nem igazán érti, hogy lehet véletlenül átvitorlázni Arthenioron, be a kikötőbe, miközben az ember büszkén hiszi, hogy még mindig ugyanott van. Elég más környék... Az ott a jó levegő városa, ez meg, hát... büdös. Nem csak olyan enyhén, hanem mint a rothadó menyétek teteme. Minthogy a kiselőadása végére ér, visszakanyarodhatnak a fontosabb kérdéshez, de tekintetbe véve társa rossz informáltságát, ez valószínűleg nem fog sehová vezetni.*
- Hát ilyen segítségre van csak szükségem, meg kéne találnom azt a huncut démont. Megküzdeni egyedül küzdenék vele, de megtalálni... na az az igazi feladat! Mert hát senki nem tud semmit. Leszámítva persze azt, amit mindenki tud, hogy egyik éjjel, amikor a sötétség végigsöpört a kikötőn, hirtelen mindenhol feltűnt egy felirat. A falakon, a dobozokon, néhány kóbor állaton... Nem volt tökéletes, még nyilván tanulta a nyelvünket, de sikeresen megfejtettem, és Xurrát jelent. Aztán semmi, nem adott több jelet.
*Úgy véli, ezzel minden szükséges részét letudta a szomszéd informálásának. Nem mintha titkolnivalói lennének, vagy ilyenek, többet ő sem tud. Ezt viszont bárkivel szívesen megosztja, hiszen... mi értelme volna titkolni? Itt a kikötőben mindenki látta a feliratokat, és noha megvan már néhány hónapja is, de azért még a legiszákosabbak is emlékeznek rá. Legalábbis Komblard így látja a helyzetet. A valóságban az ilyen dolgok lecsengési ideje néhány hat, addigra a többség elfelejti a dolgot. A helyzet az, hogy senkit nem érdekel. Igyekeznek elfordítani a tekintetüket az ilyen dolgokról, és a saját álomvilágukban maradni.
~ Álmok... mikor is álmodtam utoljára? ~*
- Úgy...
*Szerzetesünk hamar ráeszmél, hogy lesz itt még dolga bőven. Nem úgy néz ki, hogy a jövevény kiismerné magát a környéken.*
- Egy dolgot szögezzünk le, nem vagy Artheniorban. Legalábbis most nem. Ezt ne is sűrűn hangoztasd itt, mert hát ez a rész régebben Arthenioré volt, csak aztán függetlenítette magát. Néhány éve? Valahogy úgy. Úgy tudod könnyen megkülönböztetni ezt a helyet Artheniortól, hogy itt bármelyik sarkon megölhetnek, és a világ megy tovább. Eléggé... szabadelvű közösség vagyunk. Míg Artheniorban meg lenne kis dorga-dorga, ha valaki megölne valakit, ugye... Szóval ha valamikor meg is érkeztél Artheniorba, most már nem ott vagy, ez a tanulság a nap végén.
*Azt nem igazán érti, hogy lehet véletlenül átvitorlázni Arthenioron, be a kikötőbe, miközben az ember büszkén hiszi, hogy még mindig ugyanott van. Elég más környék... Az ott a jó levegő városa, ez meg, hát... büdös. Nem csak olyan enyhén, hanem mint a rothadó menyétek teteme. Minthogy a kiselőadása végére ér, visszakanyarodhatnak a fontosabb kérdéshez, de tekintetbe véve társa rossz informáltságát, ez valószínűleg nem fog sehová vezetni.*
- Hát ilyen segítségre van csak szükségem, meg kéne találnom azt a huncut démont. Megküzdeni egyedül küzdenék vele, de megtalálni... na az az igazi feladat! Mert hát senki nem tud semmit. Leszámítva persze azt, amit mindenki tud, hogy egyik éjjel, amikor a sötétség végigsöpört a kikötőn, hirtelen mindenhol feltűnt egy felirat. A falakon, a dobozokon, néhány kóbor állaton... Nem volt tökéletes, még nyilván tanulta a nyelvünket, de sikeresen megfejtettem, és Xurrát jelent. Aztán semmi, nem adott több jelet.
*Úgy véli, ezzel minden szükséges részét letudta a szomszéd informálásának. Nem mintha titkolnivalói lennének, vagy ilyenek, többet ő sem tud. Ezt viszont bárkivel szívesen megosztja, hiszen... mi értelme volna titkolni? Itt a kikötőben mindenki látta a feliratokat, és noha megvan már néhány hónapja is, de azért még a legiszákosabbak is emlékeznek rá. Legalábbis Komblard így látja a helyzetet. A valóságban az ilyen dolgok lecsengési ideje néhány hat, addigra a többség elfelejti a dolgot. A helyzet az, hogy senkit nem érdekel. Igyekeznek elfordítani a tekintetüket az ilyen dolgokról, és a saját álomvilágukban maradni.
~ Álmok... mikor is álmodtam utoljára? ~*
3243. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-03-14 08:15:57
Üzenet elküldve: 2020-03-14 08:15:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
* Myrnek már az elején feltűnik, hogy egy igencsak ábrándos személlyel van dolga. Helyet is foglal az asztalnál, miután a férfi ráeszmél, hogy kérdezett. Xurra neve ismeretlenül cseng a fülében. *
- Sajnálom, nem ismerek semmiféle Xurrát. Én Fületlen Myr'Jinnar vagyok. Csak most érkeztem Artheniorba.
* Nem kerüli el a figyelmét, hogy Komblardnak valamiféle segítségre van szüksége. Így hát mielőtt a férfi folytatná, hozzáteszi: *
- Azt mondta, segítségre van szüksége. Nos, forduljon hozzám bizalommal. Ha tudok, segítek.
* Xurra neve felkelti érdeklődését. Szeretné megkérdezni, hogy ki is az a személy, akinek ez a neve, de úgy érzi, tolakodás volna. *
~ Fura egy név, mit ne mondjak. De ugyan miért keresi ez a férfi? Meg egyáltalán ki az a Xurra? ~
* A kérdés annyira nem hagyja nyugodni őt, hogy végül nem állhatja meg, hogy ne kérdezzen rá. *
- Nézze, tudom, hogy tolakodás, de ugyan ki ez a Xurra és miért keresi őt?
* Ugyan nem tud semmit, de mégis az a gondolat motoszkál benne, hogy valami rejtélyes ügy lappang a háttérben. Ezért hát kíváncsian várja a férfi válaszát, habár ezt igyekszik nem mutatni. Így is elég nagy tolakodásnak érzi, hogy idegenként helyet kér egy asztalnál, és még az idegen életében is vájkál. Reméli azért, hogy nem bántotta meg vagy nem érzi tolakodásnak az idegen a kérdését. *
~ Különben meg azt mondta, hogy egy kérdésben szeretne segítséget kérni. Ez esetben nem hiszem, hogy tolakodás lenne az érdeklődés. ~
* Ez a gondolat némileg megnyugtatja. Kényelembe helyezi hát magát, és türelmesen vár az ismeretlen férfi válaszára. *
* Myrnek már az elején feltűnik, hogy egy igencsak ábrándos személlyel van dolga. Helyet is foglal az asztalnál, miután a férfi ráeszmél, hogy kérdezett. Xurra neve ismeretlenül cseng a fülében. *
- Sajnálom, nem ismerek semmiféle Xurrát. Én Fületlen Myr'Jinnar vagyok. Csak most érkeztem Artheniorba.
* Nem kerüli el a figyelmét, hogy Komblardnak valamiféle segítségre van szüksége. Így hát mielőtt a férfi folytatná, hozzáteszi: *
- Azt mondta, segítségre van szüksége. Nos, forduljon hozzám bizalommal. Ha tudok, segítek.
* Xurra neve felkelti érdeklődését. Szeretné megkérdezni, hogy ki is az a személy, akinek ez a neve, de úgy érzi, tolakodás volna. *
~ Fura egy név, mit ne mondjak. De ugyan miért keresi ez a férfi? Meg egyáltalán ki az a Xurra? ~
* A kérdés annyira nem hagyja nyugodni őt, hogy végül nem állhatja meg, hogy ne kérdezzen rá. *
- Nézze, tudom, hogy tolakodás, de ugyan ki ez a Xurra és miért keresi őt?
* Ugyan nem tud semmit, de mégis az a gondolat motoszkál benne, hogy valami rejtélyes ügy lappang a háttérben. Ezért hát kíváncsian várja a férfi válaszát, habár ezt igyekszik nem mutatni. Így is elég nagy tolakodásnak érzi, hogy idegenként helyet kér egy asztalnál, és még az idegen életében is vájkál. Reméli azért, hogy nem bántotta meg vagy nem érzi tolakodásnak az idegen a kérdését. *
~ Különben meg azt mondta, hogy egy kérdésben szeretne segítséget kérni. Ez esetben nem hiszem, hogy tolakodás lenne az érdeklődés. ~
* Ez a gondolat némileg megnyugtatja. Kényelembe helyezi hát magát, és türelmesen vár az ismeretlen férfi válaszára. *
3242. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-03-14 02:25:02
Üzenet elküldve: 2020-03-14 02:25:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A maga részéről mindig hitt abban, hogy aki a sötétség erőivel küzd, az nem élhet az árnyak között. Elvégre neki mindig a fényt kell keresnie, az teszi erősebbé, az juttatja eszébe, miért is küzd! Tényleg, vajon miért is... ?
~ Furcsa ez a sör. Olyan bizsergetős. Mint általában. Csak kicsit mégis másmilyen. Érdekes. Nem mindig egyforma. De hát nincs két egyforma ember sem, akkor hogy lehetne két egyforma pohár sör? Igen, ez logikusnak tűnik. Elvégre a sörök is emberek! Hát, olyasmik... ~
Egy darabig csak céltalanul bámul az enyhén fodrozódó sörfelületre, aztán hirtelen felriad. Nem magától, sokkal inkább egy új jövevény hatására, aki még meg is szólítja.
~ Nem jó ez így... Manapság már bárki megszólíthat bárkit. Huh... egy törpe? Gnóm? Ember? Ebben sose voltam jó. Hol vannak a hegyes fülek? Azok nincsenek. Akkor az elfet kizárnám. Egy pici ember? Nem, annak igazán nem lenne semmi értelme, ha ember lennék, én biztos nagyobbra nőnék. De hol vannak a tömzsi virsliujjak? Azok a leggnómosabb részei a gnómnak. Talán törpe. Törpe, és olyan ápolt, hogy még a szakállát is borotválja? Ugyan már, azt még én sem borotválom. Ellenben legalább nem szakállas. Utálom a szakállas népeket.~
Majd eszébe jut, hogy talán nem illendő a válaszadás előtt bámészkodni, így gyorsan pótolja hiányosságát.*
- Höh? *Majd picit magabiztosabban is megismétli.* Höh.
*~ Valamit mondott. Eeyr a tanúm rá, hogy valamit mondott. Biztos ezért nem nőtt nagyobbra, mert folyton beszélt növés helyett! Habár akkor én is igen apró lennék... ~
Agya megfeszül, mutatóujját pedig lassan felemeli, jelezvén, hogy még ne segítsen neki a jövevény, magától is eszébe fog jutni. Majd csettint, mert valóban eszébe jut, mi hangzott el alig fél perce.*
- Igen, hogyne. Úgyis pont egy fontos kérdésen tűnődtem, és jól jönne a segítség. A kérdés pedig ez: Te vagy Xurra? És amennyiben nem, úgy ismersz valakit, akit Xurrának hívnak?
*Ha gnóm az illető, nem fogja tudni megállni, hogy ne fitogtassa tudását, még akkor is, ha azzal lebuktatja kedvenc vérmágus cimboráját. Ha törpe, akkor bizonyára valamit mondani fog a bányászatról. Igazából szerzetesünknek eddig túl kevés törpéhez volt szerencséje, nem igazán tudja, azoktól mire kell számítani. Ha pedig ember...
~ Utálom az embereket. Meg a szakállasokat. Keresni kéne egy szakállast, és szétrúgni a... ~
Majd tekintetét visszafordítja újdonsült beszélgetőtársa felé, aki addigra remélhetőleg kényelembe helyezte már magát.*
*A maga részéről mindig hitt abban, hogy aki a sötétség erőivel küzd, az nem élhet az árnyak között. Elvégre neki mindig a fényt kell keresnie, az teszi erősebbé, az juttatja eszébe, miért is küzd! Tényleg, vajon miért is... ?
~ Furcsa ez a sör. Olyan bizsergetős. Mint általában. Csak kicsit mégis másmilyen. Érdekes. Nem mindig egyforma. De hát nincs két egyforma ember sem, akkor hogy lehetne két egyforma pohár sör? Igen, ez logikusnak tűnik. Elvégre a sörök is emberek! Hát, olyasmik... ~
Egy darabig csak céltalanul bámul az enyhén fodrozódó sörfelületre, aztán hirtelen felriad. Nem magától, sokkal inkább egy új jövevény hatására, aki még meg is szólítja.
~ Nem jó ez így... Manapság már bárki megszólíthat bárkit. Huh... egy törpe? Gnóm? Ember? Ebben sose voltam jó. Hol vannak a hegyes fülek? Azok nincsenek. Akkor az elfet kizárnám. Egy pici ember? Nem, annak igazán nem lenne semmi értelme, ha ember lennék, én biztos nagyobbra nőnék. De hol vannak a tömzsi virsliujjak? Azok a leggnómosabb részei a gnómnak. Talán törpe. Törpe, és olyan ápolt, hogy még a szakállát is borotválja? Ugyan már, azt még én sem borotválom. Ellenben legalább nem szakállas. Utálom a szakállas népeket.~
Majd eszébe jut, hogy talán nem illendő a válaszadás előtt bámészkodni, így gyorsan pótolja hiányosságát.*
- Höh? *Majd picit magabiztosabban is megismétli.* Höh.
*~ Valamit mondott. Eeyr a tanúm rá, hogy valamit mondott. Biztos ezért nem nőtt nagyobbra, mert folyton beszélt növés helyett! Habár akkor én is igen apró lennék... ~
Agya megfeszül, mutatóujját pedig lassan felemeli, jelezvén, hogy még ne segítsen neki a jövevény, magától is eszébe fog jutni. Majd csettint, mert valóban eszébe jut, mi hangzott el alig fél perce.*
- Igen, hogyne. Úgyis pont egy fontos kérdésen tűnődtem, és jól jönne a segítség. A kérdés pedig ez: Te vagy Xurra? És amennyiben nem, úgy ismersz valakit, akit Xurrának hívnak?
*Ha gnóm az illető, nem fogja tudni megállni, hogy ne fitogtassa tudását, még akkor is, ha azzal lebuktatja kedvenc vérmágus cimboráját. Ha törpe, akkor bizonyára valamit mondani fog a bányászatról. Igazából szerzetesünknek eddig túl kevés törpéhez volt szerencséje, nem igazán tudja, azoktól mire kell számítani. Ha pedig ember...
~ Utálom az embereket. Meg a szakállasokat. Keresni kéne egy szakállast, és szétrúgni a... ~
Majd tekintetét visszafordítja újdonsült beszélgetőtársa felé, aki addigra remélhetőleg kényelembe helyezte már magát.*
3241. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-03-13 23:00:39
Üzenet elküldve: 2020-03-13 23:00:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
* Myr csak nem régen került Artheniorba. Nem ismer még itt senkit és ebből kifolyólag semmit sem. Így tehát most céltalanul sétál a kikötőben. Megpillantja a fogadót, ami első pillantásra nem tűnik valami igényes helynek. Kíváncsiságtól hajtva azonban mégiscsak odamegy, és belép a helyre. Körbenéz, majd megállapítja, hogy ez a hely valóban nem a legigényesebb fogadók közé tartozik. Ahogy így szemügyre veszi a helyet, megpillant egy átlagos testalkatú, magas férfit az egyik asztalnál, aki éppen sörét iszogatja.
~ Kikérdezem, hátha ő többet tud nálam a városról, meg úgy mindenről. ~
Ezzel oda is lép az asztalhoz, ahol a férfi ül, és udvariasan megkérdezi: *
- Elnézést, uram, leülhetek?
* Miközben nemes egyszerűséggel felteszi a kérdést, hideg kék szemeivel végignéz a csuklyás öltözéket viselő alakon. Félelem nincs benne a férfival szemben, elvégre nem egy izmos alakról van szó. *
A hozzászólás írója (Fületlen Myr'Jinnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.13 23:16:54
* Myr csak nem régen került Artheniorba. Nem ismer még itt senkit és ebből kifolyólag semmit sem. Így tehát most céltalanul sétál a kikötőben. Megpillantja a fogadót, ami első pillantásra nem tűnik valami igényes helynek. Kíváncsiságtól hajtva azonban mégiscsak odamegy, és belép a helyre. Körbenéz, majd megállapítja, hogy ez a hely valóban nem a legigényesebb fogadók közé tartozik. Ahogy így szemügyre veszi a helyet, megpillant egy átlagos testalkatú, magas férfit az egyik asztalnál, aki éppen sörét iszogatja.
~ Kikérdezem, hátha ő többet tud nálam a városról, meg úgy mindenről. ~
Ezzel oda is lép az asztalhoz, ahol a férfi ül, és udvariasan megkérdezi: *
- Elnézést, uram, leülhetek?
* Miközben nemes egyszerűséggel felteszi a kérdést, hideg kék szemeivel végignéz a csuklyás öltözéket viselő alakon. Félelem nincs benne a férfival szemben, elvégre nem egy izmos alakról van szó. *
A hozzászólás írója (Fületlen Myr'Jinnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.13 23:16:54
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3808-3827