Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 151 (3001. - 3020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3020. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-16 20:21:23
Üzenet elküldve: 2019-10-16 20:21:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
*Meglepi a válasz, bár jelét nem mutatja. Talán belátta a fiú, hogy sem a karja, sem az ügyük nem jut előrébb, ha nem teszik meg a szükséges kitérőt.* ~Vagy talán csak az asszonykája hiányzik neki.~
-Tehát Amon Ruadh. Kellene egy ló... Ha nem kettő.
*Látja a borostyánsárga tekintetet lecsúszni az övéről,s hagyja, hadd legeltesse a férfi a szemét, ha akarja. Ajkai széle még egy apró, talán kissé gunyoros mosolyba is rándul, de egy árva szót sem szól. Helyette az utolsó korty bort is eltűnteti a pohárból, majd feláll az asztaltól, hogy a lépcső felé vehesse az irányt.*
-Meglájuk, mekkora hatalommal bír egy Thargodrym a Vashegyen. Vajon meddig jutottál?
*Hunyorog hátra a válla felett, majd megindul felfelé az ósdi falépcsőn. Ujjai között játszik a szoba kulcsával, majd az ajtó előtt megáll és a férfire pillant.*
-Aludj. Pihenned kell.
*Kitárja az ajtót, majd óvatosan behajtja maga mögött. A szoba pont olyan, mint amilyet az ember elképzel a Rumosban. Ő azonban nem sokat teketóriázik, hamar beveti magát a szalmával kitömött, hevenyészett ágyba.*
*Meglepi a válasz, bár jelét nem mutatja. Talán belátta a fiú, hogy sem a karja, sem az ügyük nem jut előrébb, ha nem teszik meg a szükséges kitérőt.* ~Vagy talán csak az asszonykája hiányzik neki.~
-Tehát Amon Ruadh. Kellene egy ló... Ha nem kettő.
*Látja a borostyánsárga tekintetet lecsúszni az övéről,s hagyja, hadd legeltesse a férfi a szemét, ha akarja. Ajkai széle még egy apró, talán kissé gunyoros mosolyba is rándul, de egy árva szót sem szól. Helyette az utolsó korty bort is eltűnteti a pohárból, majd feláll az asztaltól, hogy a lépcső felé vehesse az irányt.*
-Meglájuk, mekkora hatalommal bír egy Thargodrym a Vashegyen. Vajon meddig jutottál?
*Hunyorog hátra a válla felett, majd megindul felfelé az ósdi falépcsőn. Ujjai között játszik a szoba kulcsával, majd az ajtó előtt megáll és a férfire pillant.*
-Aludj. Pihenned kell.
*Kitárja az ajtót, majd óvatosan behajtja maga mögött. A szoba pont olyan, mint amilyet az ember elképzel a Rumosban. Ő azonban nem sokat teketóriázik, hamar beveti magát a szalmával kitömött, hevenyészett ágyba.*
3019. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-16 19:04:55
Üzenet elküldve: 2019-10-16 19:04:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
-Hát, a szándékot most már kár lenne tagadni. *Húzódik szélesre a szája, miközben újabb finom bőrdarabot vesz ajkai közé.*
- Ugyan. *Súgja bele mély, duruzsoló hangon a nő fülébe a feltételezések hallatán.*
-Én a helyedben így még az utcára se mennék ki, vagy kinéznek. *Jegyzi meg egy huncut félmosoly kíséretében.*
-Nem érted. *Bukik ki, miközben a nő szemeit kutatja, kiszakítva ajkait a vörös finom bőrének bűvköréből.*
-Azt… szeretném… *Bár ajkaival lassan lépked lefelé, de minden csókközi szünetben egy újabb szó fordul ki a száján, egy pillanatot sem pihenve.*
-Ha… velem maradnál… míg… el nem… múlik. *Persze ő is nagyon jól tudja, amilyen étvágya van, minden éjszaka megújítaná az éktelenkedő lila marásokat a nő nyakán, így eme furmányos logika lapján, örökre mellette maradna. A keblek szomjúságát és a csalódást, amelyet elhagyásuk okoz, sajnos elkerüli a figyelmét, de a két összeszorított comb látványa foglalja le és gyengéd szétválasztásuk, amely megdobbantja a szívét is. A kezdeti lelkesedés nem is hagy alább még egy darabig, bár érintései puhábbak és egyre elnyújtottabbak lesznek, de ujjai finom rezdüléseiből, amelyeket a combokon jár, érezni, ő is egyre türelmetlenebb. Közben a nő levegőbe szórt, kéjes tónusú szavai is elérik és igazat is ad nekik, így hirtelen szakad vége a hasonlóan hirtelen jött hévnek. Feltérdel és kigombolja az ingét, mert érzi, hogy a vágy már beizzította odabent a kemencét, így pedig, hogy még a kandalló tüze is hevíti, túl fog melegedni hamarosan. Ezután csak szépen visszaül a helyére, egyik térdét felhúzva és önt magának bort, majd belekóstol.*
-Érdekes íze van. *Nézegeti egy kicsit a pohárban lötykölődő italt.*
-Ha mesélsz magadról, akkor folytathatjuk. *Pillant oldalra a nőre, sokatmondó, de kimért tekintettel, bár kétségtelen, a nadrágja már nem épp nyugodt állapotot tükröz, mégis sikerül visszafognia, a kérdés az, meddig.*
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
-Hát, a szándékot most már kár lenne tagadni. *Húzódik szélesre a szája, miközben újabb finom bőrdarabot vesz ajkai közé.*
- Ugyan. *Súgja bele mély, duruzsoló hangon a nő fülébe a feltételezések hallatán.*
-Én a helyedben így még az utcára se mennék ki, vagy kinéznek. *Jegyzi meg egy huncut félmosoly kíséretében.*
-Nem érted. *Bukik ki, miközben a nő szemeit kutatja, kiszakítva ajkait a vörös finom bőrének bűvköréből.*
-Azt… szeretném… *Bár ajkaival lassan lépked lefelé, de minden csókközi szünetben egy újabb szó fordul ki a száján, egy pillanatot sem pihenve.*
-Ha… velem maradnál… míg… el nem… múlik. *Persze ő is nagyon jól tudja, amilyen étvágya van, minden éjszaka megújítaná az éktelenkedő lila marásokat a nő nyakán, így eme furmányos logika lapján, örökre mellette maradna. A keblek szomjúságát és a csalódást, amelyet elhagyásuk okoz, sajnos elkerüli a figyelmét, de a két összeszorított comb látványa foglalja le és gyengéd szétválasztásuk, amely megdobbantja a szívét is. A kezdeti lelkesedés nem is hagy alább még egy darabig, bár érintései puhábbak és egyre elnyújtottabbak lesznek, de ujjai finom rezdüléseiből, amelyeket a combokon jár, érezni, ő is egyre türelmetlenebb. Közben a nő levegőbe szórt, kéjes tónusú szavai is elérik és igazat is ad nekik, így hirtelen szakad vége a hasonlóan hirtelen jött hévnek. Feltérdel és kigombolja az ingét, mert érzi, hogy a vágy már beizzította odabent a kemencét, így pedig, hogy még a kandalló tüze is hevíti, túl fog melegedni hamarosan. Ezután csak szépen visszaül a helyére, egyik térdét felhúzva és önt magának bort, majd belekóstol.*
-Érdekes íze van. *Nézegeti egy kicsit a pohárban lötykölődő italt.*
-Ha mesélsz magadról, akkor folytathatjuk. *Pillant oldalra a nőre, sokatmondó, de kimért tekintettel, bár kétségtelen, a nadrágja már nem épp nyugodt állapotot tükröz, mégis sikerül visszafognia, a kérdés az, meddig.*
3018. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-16 11:09:42
Üzenet elküldve: 2019-10-16 11:09:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Rumli a ravaszban//
//Zárás//
*Hogy makacsság vagy érdekellentétek állnak a sikertelen üzletkötés vagy közös munka hátterében, nehéz volna kitalálni. A csapod, mint közvetítő, már az elején kimondta, mire számíthat a mélységi lány, aki nem eresztette könnyedén saját elképzeléseit, hosszúra nyújtva a beszélgetést.
Ernuss elfojtott mosolya mosolyt csal a csapos arcára. Senki sem érzi fojtogatónak a hurkot, míg az nem tekeredik a nyakára. A primitívitás pedig nézőpont kérdése. Meglehet, hogy a csapos számára a két mélységi a primitív, akik nem értenek a szép szóból, akkor sem, ha többféleképpen fogalmazódik meg. A gondolat az gondolat marad, nem szül szót, nem sarkall tettre.
De minden bizonnyal képes lesz leszűrni belőle a megfelelő következtetéseket a jövőre nézve. A tervek nem mindig érnek célt, ami nem jelenti azt, hogy minden eleve elrendeltetett. Talán csak idő kell, hogy a változások meghozzák a várt avagy nem várt eredményt.*
- Maguknak is minden jót. *Mosolyodik el foghíjasan a csapos, majd a két mélységi minden akadály nélkül hagyhatja el a Rumos rozoga épületét. Az asztalnál ülők végigkísérik ugyan tekintetükkel őket, de senki sem szól feléjük vagy mozdul utánuk, békében távozhatnak.*
//Zárás//
*Hogy makacsság vagy érdekellentétek állnak a sikertelen üzletkötés vagy közös munka hátterében, nehéz volna kitalálni. A csapod, mint közvetítő, már az elején kimondta, mire számíthat a mélységi lány, aki nem eresztette könnyedén saját elképzeléseit, hosszúra nyújtva a beszélgetést.
Ernuss elfojtott mosolya mosolyt csal a csapos arcára. Senki sem érzi fojtogatónak a hurkot, míg az nem tekeredik a nyakára. A primitívitás pedig nézőpont kérdése. Meglehet, hogy a csapos számára a két mélységi a primitív, akik nem értenek a szép szóból, akkor sem, ha többféleképpen fogalmazódik meg. A gondolat az gondolat marad, nem szül szót, nem sarkall tettre.
De minden bizonnyal képes lesz leszűrni belőle a megfelelő következtetéseket a jövőre nézve. A tervek nem mindig érnek célt, ami nem jelenti azt, hogy minden eleve elrendeltetett. Talán csak idő kell, hogy a változások meghozzák a várt avagy nem várt eredményt.*
- Maguknak is minden jót. *Mosolyodik el foghíjasan a csapos, majd a két mélységi minden akadály nélkül hagyhatja el a Rumos rozoga épületét. Az asztalnál ülők végigkísérik ugyan tekintetükkel őket, de senki sem szól feléjük vagy mozdul utánuk, békében távozhatnak.*
3017. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-15 19:48:46
Üzenet elküldve: 2019-10-15 19:48:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
*Hiába volt az imént ingerült amit egyfajta odadobott kesztyűként is lehetett volna értelmezni. Talán arra is számított, hogy Hanloren is felpaprikázva válaszol, de ez elmarad. Furcsa módon nem nem szítja tovább dühét, ellenkezőleg. És most nem is gondolkozik azon, hogy miért van ez így, csak egy kis mosollyal figyeli ahogy az elf legyűri a csirke utolsó falatjait.*
- Szerintem lovat nem készítenek. De meg lehet kérdezni.
*Hanloren ötlete logikus, Nirs fejében is megfordult és igyekezett is elkerülni ezt a lehetőséget. A Vashegyen biztos találnak orvosságot a bajára, azt a tündér alkimistát megtalálhatják valahol. De ha Hanlorennek elmagyarázná, hogy miért kéne egyedül odamennie, biztosan kiprovokálna néhány gúnyos mosolyt az elfből, hogy a csipkelődő megjegyzésekre nem is gondoljon. Valamiért zavarná. De ezzel az elffel mégsem állíthatna be. Hogyan magyarázná meg Aenae-nek? Még akkor is, ha semmi bűnös dolog nem történt. Talán tovább ül csendben, mint illendő lenne, de idő kell míg átgondolhatja a dolgot. Végül arra jut, hogy az aktuális problémával kell foglalkozniuk, a jövőbeliekkel ráérnek később is.*
- De igen. A Vashegyre kell mennünk. *dünnyögi félig magának, félig Hanlorennek azután felpillant* Nagyon kedves, hogy így aggódsz az épségemért. Szinte meghat.
*Elmosolyodik, mert pontosan tudja, hogy Hanlorenből nem a féltés szólt. De ez jó arra, hogy kicsit leplezni próbálja tépelődését, zavarát.*
- Ha viszont így áll a helyzet, akkor le kéne pihennünk. Hogy mindennel végezhessünk mielőtt este visszatérünk a Vérkertbe.
*A józan ész is ezt diktálja, meg fáradt is. De annyira valahogy mégsem, hogy tekintete egy kicsit el ne kalandozzon. Lejjebb, az elf elég merésznek mondható felsőruházatára. Hirtelen arra gondol, hogy hiba volt a két szoba, egy is elég lenne és miért ne érdemelhetne meg ennyit? De gondolatban gyorsan szájon is kapja magát és el is kapja szemét a kellemes domborulatokról.*
- Ha végeztél, fel is mehetünk.
*Arra pedig nem is gondol, hogy ez elég kétértelműre sikeredhetett.*
*Hiába volt az imént ingerült amit egyfajta odadobott kesztyűként is lehetett volna értelmezni. Talán arra is számított, hogy Hanloren is felpaprikázva válaszol, de ez elmarad. Furcsa módon nem nem szítja tovább dühét, ellenkezőleg. És most nem is gondolkozik azon, hogy miért van ez így, csak egy kis mosollyal figyeli ahogy az elf legyűri a csirke utolsó falatjait.*
- Szerintem lovat nem készítenek. De meg lehet kérdezni.
*Hanloren ötlete logikus, Nirs fejében is megfordult és igyekezett is elkerülni ezt a lehetőséget. A Vashegyen biztos találnak orvosságot a bajára, azt a tündér alkimistát megtalálhatják valahol. De ha Hanlorennek elmagyarázná, hogy miért kéne egyedül odamennie, biztosan kiprovokálna néhány gúnyos mosolyt az elfből, hogy a csipkelődő megjegyzésekre nem is gondoljon. Valamiért zavarná. De ezzel az elffel mégsem állíthatna be. Hogyan magyarázná meg Aenae-nek? Még akkor is, ha semmi bűnös dolog nem történt. Talán tovább ül csendben, mint illendő lenne, de idő kell míg átgondolhatja a dolgot. Végül arra jut, hogy az aktuális problémával kell foglalkozniuk, a jövőbeliekkel ráérnek később is.*
- De igen. A Vashegyre kell mennünk. *dünnyögi félig magának, félig Hanlorennek azután felpillant* Nagyon kedves, hogy így aggódsz az épségemért. Szinte meghat.
*Elmosolyodik, mert pontosan tudja, hogy Hanlorenből nem a féltés szólt. De ez jó arra, hogy kicsit leplezni próbálja tépelődését, zavarát.*
- Ha viszont így áll a helyzet, akkor le kéne pihennünk. Hogy mindennel végezhessünk mielőtt este visszatérünk a Vérkertbe.
*A józan ész is ezt diktálja, meg fáradt is. De annyira valahogy mégsem, hogy tekintete egy kicsit el ne kalandozzon. Lejjebb, az elf elég merésznek mondható felsőruházatára. Hirtelen arra gondol, hogy hiba volt a két szoba, egy is elég lenne és miért ne érdemelhetne meg ennyit? De gondolatban gyorsan szájon is kapja magát és el is kapja szemét a kellemes domborulatokról.*
- Ha végeztél, fel is mehetünk.
*Arra pedig nem is gondol, hogy ez elég kétértelműre sikeredhetett.*
3016. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-15 18:19:56
Üzenet elküldve: 2019-10-15 18:19:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*Különös kettősséget érez a félvérben. Ahogy az ajkait megrabolja, ahogy a nyakáról marja csókjait. Nagyon-nagyon mohó és szinte elemi a vadsága. De mindemellett mégis az a benyomása, ha valami váratlan történne, az igric úgy ugrana le róla, mint akibe villám csapott és csak úgy dőlne belőle a bocsánatkérés. De lehet, hogy téved és csak a korábbiak miatt ragadt meg benne ez a képzet.*
- Te direkt jelölted meg a nyakamat? *kérdi félig hunyt szemekkel élvezetet pihegve, levegőt kapkodva a heves csókok szünetében.* - És ha férjem van? Vagy szigorú atyám? Hogy kerülnék így a szemük elé?
*Lassan egészen kibontják a pokrócból, de a libabőr már csak részben szól a kicsit még mindig hűvös levegőnek. A férfi egyre lejjebb csúszik, de Yeza hiába képzeli el mindjárt pajzán látomásként, azok a mohó ajkak a keblét meg sem környékezik. Elhaladnak köztük, hiába áhítoznak az éhes, vad birtokpecsétre.
Egy kicsit azért szorítja a térdeit, mielőtt engedne a hódítónak, apró sóhajjal rebbenti csípőjét kicsit hátrébb. Szemérmes erények pirulnak ily félszegen, mikor először kóstol férfi a combjuk közé. Yeza kéjes kis hangocskái viszont, melyek akarva-akaratlan kicsusszannak az ajkai közül, elárulják, hogy ő már jól ismeri a gyönyörnek ezt a válfaját. Szégyenlőssége csak csapda, ami arra hajtja a férfit, hogy megragadva közelebb húzza.*
- De... *zihálja.* - Kínvallatás nélkül a vallomástétel Pirtianesben sem szabályos. *Eooghan nyelve olyan forró, olyan édesen ingerlő. Pont emiatt nem állhatja ezt a fajta kényeztetést soká: mert máris többet akar miatta. Heves, vad tűzzel égő teremtés. Jobban viseli, ha ostorral űzik, mint ha nyájasan édesgetik valami felé. Türelmetlen, telhetetlen, aki a szakadék széléig rohan, hogy pezsegjen a vére. Most viszont még nem tartanak ott. Illegeti magát azoknak az éhes farkasoknak, míg az ösztön elragadja őket, hiszen akkor kezdődik csak az élvezet, ami lavinaként temet maga alá mindent, amit az ész gondosan eltervezett. Talán. Kiderül.*
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*Különös kettősséget érez a félvérben. Ahogy az ajkait megrabolja, ahogy a nyakáról marja csókjait. Nagyon-nagyon mohó és szinte elemi a vadsága. De mindemellett mégis az a benyomása, ha valami váratlan történne, az igric úgy ugrana le róla, mint akibe villám csapott és csak úgy dőlne belőle a bocsánatkérés. De lehet, hogy téved és csak a korábbiak miatt ragadt meg benne ez a képzet.*
- Te direkt jelölted meg a nyakamat? *kérdi félig hunyt szemekkel élvezetet pihegve, levegőt kapkodva a heves csókok szünetében.* - És ha férjem van? Vagy szigorú atyám? Hogy kerülnék így a szemük elé?
*Lassan egészen kibontják a pokrócból, de a libabőr már csak részben szól a kicsit még mindig hűvös levegőnek. A férfi egyre lejjebb csúszik, de Yeza hiába képzeli el mindjárt pajzán látomásként, azok a mohó ajkak a keblét meg sem környékezik. Elhaladnak köztük, hiába áhítoznak az éhes, vad birtokpecsétre.
Egy kicsit azért szorítja a térdeit, mielőtt engedne a hódítónak, apró sóhajjal rebbenti csípőjét kicsit hátrébb. Szemérmes erények pirulnak ily félszegen, mikor először kóstol férfi a combjuk közé. Yeza kéjes kis hangocskái viszont, melyek akarva-akaratlan kicsusszannak az ajkai közül, elárulják, hogy ő már jól ismeri a gyönyörnek ezt a válfaját. Szégyenlőssége csak csapda, ami arra hajtja a férfit, hogy megragadva közelebb húzza.*
- De... *zihálja.* - Kínvallatás nélkül a vallomástétel Pirtianesben sem szabályos. *Eooghan nyelve olyan forró, olyan édesen ingerlő. Pont emiatt nem állhatja ezt a fajta kényeztetést soká: mert máris többet akar miatta. Heves, vad tűzzel égő teremtés. Jobban viseli, ha ostorral űzik, mint ha nyájasan édesgetik valami felé. Türelmetlen, telhetetlen, aki a szakadék széléig rohan, hogy pezsegjen a vére. Most viszont még nem tartanak ott. Illegeti magát azoknak az éhes farkasoknak, míg az ösztön elragadja őket, hiszen akkor kezdődik csak az élvezet, ami lavinaként temet maga alá mindent, amit az ész gondosan eltervezett. Talán. Kiderül.*
3015. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-14 23:29:09
Üzenet elküldve: 2019-10-14 23:29:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
-Mwheg bírh...
*Kisebb nehézségek árán lenyeli a falatot, majd haloványan elmosolyodik.*
-Meg bírtam volna enni egy lovat.
*A borért nyúl, hogy leöblíthesse az ételt, Nirs kérdésére pedig csak tenyerét emeli fel hárítólag.*
-Meg tudjuk csinálni. Nem kell hozzá segítség.
*Jelenti ki határozottan, de tekintete lassan Nirse kalandozik.*
-Bár te vashegyi vagy... Onnan nem tudsz szerezni?
*Hisz pofonegyszerű. A Vashegy gazdag, ezt mindenki tudja Lihanechtől Pirtianesig... Pont nekik ne lenne bájitaluk?*
-Megpróbáljuk.
*Visszhangozza, miközben szórakozottan körbepillant a fogadóban. A férfi szavaira azonban felkuncog és ismét a szemben ülőre figyel.*
-Nem aggódom. De minden erődre szükség van, hogy szolgálhasd az urunkat. És a karodra is. Így még egy gyermek is agyon ver majd, a Kikötőben pedig sosem tudhatod... Újabb indok, hogy a Vashegyre menjünk.
*Hunyorog a férfire, arcán pedig apró gödröcskék jelzik a bujkáló mosolyt. Sosem járt még Amon Ruadhon. Talán akad valami, amit hasznát vehet... Ha pedig másért nem is, a bájitalért mindenképp érdemes látogatást eszközölniük.*
-Mwheg bírh...
*Kisebb nehézségek árán lenyeli a falatot, majd haloványan elmosolyodik.*
-Meg bírtam volna enni egy lovat.
*A borért nyúl, hogy leöblíthesse az ételt, Nirs kérdésére pedig csak tenyerét emeli fel hárítólag.*
-Meg tudjuk csinálni. Nem kell hozzá segítség.
*Jelenti ki határozottan, de tekintete lassan Nirse kalandozik.*
-Bár te vashegyi vagy... Onnan nem tudsz szerezni?
*Hisz pofonegyszerű. A Vashegy gazdag, ezt mindenki tudja Lihanechtől Pirtianesig... Pont nekik ne lenne bájitaluk?*
-Megpróbáljuk.
*Visszhangozza, miközben szórakozottan körbepillant a fogadóban. A férfi szavaira azonban felkuncog és ismét a szemben ülőre figyel.*
-Nem aggódom. De minden erődre szükség van, hogy szolgálhasd az urunkat. És a karodra is. Így még egy gyermek is agyon ver majd, a Kikötőben pedig sosem tudhatod... Újabb indok, hogy a Vashegyre menjünk.
*Hunyorog a férfire, arcán pedig apró gödröcskék jelzik a bujkáló mosolyt. Sosem járt még Amon Ruadhon. Talán akad valami, amit hasznát vehet... Ha pedig másért nem is, a bájitalért mindenképp érdemes látogatást eszközölniük.*
3014. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-14 21:24:29
Üzenet elküldve: 2019-10-14 21:24:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Mikor cseppen a sötét. //
// A hozzászólás 16 + jeleneteket tartalmazz! //
* Már alszik egy kis ideje, mikor egy nagy dörrenésre felriad.*
– Mi a faszom ez már megint?* Idegesen az ablakhoz sétál. Pestis is nyugtalankodni kezd és vad repkedésbe fog a szobában. A kalóz kitárja az ablakot és a madár kirepül rajta. Aggódva néz utána, de nyugtatja az a gondolat, hogy tegnap is visszajött. Az égből egy fénypászma jelenik meg.*
– Hát ez meg mi a szar?* Nem egy félős típus, de az égzengés és a morgás megteszi a hatását. Kiveri a víz, majd jeges iszonyat fut végig a testén. Olyan érzése van, mintha valami ki akarna törni a börtönéből. Valami szörnyűséges hatalom. Majdnem olyan félelmetes jelenség ez, mint egy szörnyű tengeri vihar vagy vízi szörny jelenléte. Csak ez jóval idegesítőbb. A tenger hangja mellett legalább jól tud aludni. De itt ilyen hangzavarban nem egyszerű dolog. Ráadásnak a környező vidéken lévő állatok is neki kezdenek énekelni. Az ivó eddig zsibogó zaja viszont megszűnt. ~ Be vannak szarva azok is. ~ Akár mi is ez a jelenség roppantul dühíti Svorntott, mivel neki holnap fontos dolga lenne. Már indulna is vissza az ágába mikor a fény megszűnik és éktelen bűz kezd el terjengeni. Aztán egy suttogást vél hallani, ami beivódik mindenhova. ~ Nem soká? Sa'tereth készül valamire? Mindegy leszarom az egészet. ~ Bevágja az ablakot majd vissza evickél az ágyába. Az állatok hangja ellen a fülébe dug két kisebb rongydarabot és így máris elviselhetőbbé válik a zaj. Megpróbál vissza aludni, de ez csak részben sikerül neki. Ha a nyugtalan forgolódások közepette el is alszik valami rémálom folyamán hamar felébred. ~ És most még csaj sincs mellettem. Talán el kellett volna hoznom azt a kurvát. ~ Zsörtölődik magában. A megváltást a hajnal hozza el és végre el tud aludni.*
A hozzászólás írója (Svornt Strinton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.14 23:27:59
// A hozzászólás 16 + jeleneteket tartalmazz! //
* Már alszik egy kis ideje, mikor egy nagy dörrenésre felriad.*
– Mi a faszom ez már megint?* Idegesen az ablakhoz sétál. Pestis is nyugtalankodni kezd és vad repkedésbe fog a szobában. A kalóz kitárja az ablakot és a madár kirepül rajta. Aggódva néz utána, de nyugtatja az a gondolat, hogy tegnap is visszajött. Az égből egy fénypászma jelenik meg.*
– Hát ez meg mi a szar?* Nem egy félős típus, de az égzengés és a morgás megteszi a hatását. Kiveri a víz, majd jeges iszonyat fut végig a testén. Olyan érzése van, mintha valami ki akarna törni a börtönéből. Valami szörnyűséges hatalom. Majdnem olyan félelmetes jelenség ez, mint egy szörnyű tengeri vihar vagy vízi szörny jelenléte. Csak ez jóval idegesítőbb. A tenger hangja mellett legalább jól tud aludni. De itt ilyen hangzavarban nem egyszerű dolog. Ráadásnak a környező vidéken lévő állatok is neki kezdenek énekelni. Az ivó eddig zsibogó zaja viszont megszűnt. ~ Be vannak szarva azok is. ~ Akár mi is ez a jelenség roppantul dühíti Svorntott, mivel neki holnap fontos dolga lenne. Már indulna is vissza az ágába mikor a fény megszűnik és éktelen bűz kezd el terjengeni. Aztán egy suttogást vél hallani, ami beivódik mindenhova. ~ Nem soká? Sa'tereth készül valamire? Mindegy leszarom az egészet. ~ Bevágja az ablakot majd vissza evickél az ágyába. Az állatok hangja ellen a fülébe dug két kisebb rongydarabot és így máris elviselhetőbbé válik a zaj. Megpróbál vissza aludni, de ez csak részben sikerül neki. Ha a nyugtalan forgolódások közepette el is alszik valami rémálom folyamán hamar felébred. ~ És most még csaj sincs mellettem. Talán el kellett volna hoznom azt a kurvát. ~ Zsörtölődik magában. A megváltást a hajnal hozza el és végre el tud aludni.*
A hozzászólás írója (Svornt Strinton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.14 23:27:59
3013. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-14 20:00:21
Üzenet elküldve: 2019-10-14 20:00:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*A műveletet siker koronázza, miért is ne tenné, hiszen minden erejét és ügyességét bevetette, hogy a nő, ne vágódjon teljes erővel a padlóra. Erős zihálás közepette nyugtázza a diadalt, amint visszanéznek rá a hatalmas barna szembogarak. Úgy is érzi magát, mint, aki most csapott oda egy ereje teljében lévő óriást a koszos kocsmapadlóra. Egy fél pillanatra letekint, mikor a nő megrángatja a takaró csücskét, majd visszarántja a szemeit, pont olyan hév tükröződik bennük, mint, mikor két kiéhezett farkas egyszerre pillant meg egy elkóborolt bárányt és nyomban indulnak érte, csak az a kérdés melyik ér oda hamarabb. ~Nem, ha elvonja a figyelmem, akkor veszítek! ~ Csukódnak le a szemei még néhány utolsó fújtatás erejéig, majd határozott hangon ismét megszólítja az alatta elterülőt.*
-Mivel is tudnálak kínozni? Ha csókollak, azt élvezed, ha megvonom… *Hajol le és mar bele a nő nyakába egy állatias morranás kíséretében, majd erősen beleszív, hogy még napok múlva is ott díszelegjen.*
- Az meg nekem is kínzás lenne. *Fejezi be a vörös fülébe édesgetve az utolsó szavakat.*
-Szeretném, ha magadtól mondanád el. *Viszont arra már nem viszi a lélek, hogy a választ is megvárja türelmesen. Emeli vissza a fejét, hogy lágy tekintetét a másikéba tudja fúrni, csak ezután rabol rá a szabadon heverő gyanútlan ajkakra és tépi, marcangolja, míg levegővel csak bírja. Élvezi, hogy a nő fölé magasodva, az kiszolgáltatva az ő kedvének vonaglik mámoros pillanataiban. Persze, ha egyetlen szót is kiejtene, ami fájdalmat sejtet maga mögött, bizonyára fülét farkát behúzva sétálna az asztalhoz inkább enni.*
-Igen… éhes vagyok… de… még… bírom. *Buknak ki a száján a szavak lihegés közben, majd egy sokatmondó pillantást vált a vörössel és indul lefelé, az orrát húzva a bársonyos bőrön keresztül, a két kebelnél, majdnem feltartóztatják a vágyai, de nyel egy nagyot és lejjebb csúszik. Ha a vörös hagyja, egészen a kapukig merészkedik, hogy gyengéd erőszakkal széthajtsa a puha combocskákat, és egészen elmerüljön vágyai kapujában. A lelkesedés érezhető, vad táncba kezd a nyelvével, felkérve keringőre a bársonyos szirmokat.*
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*A műveletet siker koronázza, miért is ne tenné, hiszen minden erejét és ügyességét bevetette, hogy a nő, ne vágódjon teljes erővel a padlóra. Erős zihálás közepette nyugtázza a diadalt, amint visszanéznek rá a hatalmas barna szembogarak. Úgy is érzi magát, mint, aki most csapott oda egy ereje teljében lévő óriást a koszos kocsmapadlóra. Egy fél pillanatra letekint, mikor a nő megrángatja a takaró csücskét, majd visszarántja a szemeit, pont olyan hév tükröződik bennük, mint, mikor két kiéhezett farkas egyszerre pillant meg egy elkóborolt bárányt és nyomban indulnak érte, csak az a kérdés melyik ér oda hamarabb. ~Nem, ha elvonja a figyelmem, akkor veszítek! ~ Csukódnak le a szemei még néhány utolsó fújtatás erejéig, majd határozott hangon ismét megszólítja az alatta elterülőt.*
-Mivel is tudnálak kínozni? Ha csókollak, azt élvezed, ha megvonom… *Hajol le és mar bele a nő nyakába egy állatias morranás kíséretében, majd erősen beleszív, hogy még napok múlva is ott díszelegjen.*
- Az meg nekem is kínzás lenne. *Fejezi be a vörös fülébe édesgetve az utolsó szavakat.*
-Szeretném, ha magadtól mondanád el. *Viszont arra már nem viszi a lélek, hogy a választ is megvárja türelmesen. Emeli vissza a fejét, hogy lágy tekintetét a másikéba tudja fúrni, csak ezután rabol rá a szabadon heverő gyanútlan ajkakra és tépi, marcangolja, míg levegővel csak bírja. Élvezi, hogy a nő fölé magasodva, az kiszolgáltatva az ő kedvének vonaglik mámoros pillanataiban. Persze, ha egyetlen szót is kiejtene, ami fájdalmat sejtet maga mögött, bizonyára fülét farkát behúzva sétálna az asztalhoz inkább enni.*
-Igen… éhes vagyok… de… még… bírom. *Buknak ki a száján a szavak lihegés közben, majd egy sokatmondó pillantást vált a vörössel és indul lefelé, az orrát húzva a bársonyos bőrön keresztül, a két kebelnél, majdnem feltartóztatják a vágyai, de nyel egy nagyot és lejjebb csúszik. Ha a vörös hagyja, egészen a kapukig merészkedik, hogy gyengéd erőszakkal széthajtsa a puha combocskákat, és egészen elmerüljön vágyai kapujában. A lelkesedés érezhető, vad táncba kezd a nyelvével, felkérve keringőre a bársonyos szirmokat.*
3012. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-14 19:22:10
Üzenet elküldve: 2019-10-14 19:22:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Rumli a ravaszban//
*Mikor a csapos megszólja, hogy akkor mást mondd majd, mikor nem lesz pénze, alig bírja ki, hogy ne nevesse el magát. Nem teremtene kellemes helyzetet, ha hangosan kiröhögné a csapost, ám a visszafojtás jelei erősen megmutatkoznak rajta. A csapos minden egyes szava megmutatja számára, hogy mennyire primitív. Láthatóan nem érti, hogy Zammiria mit mondd, és hiába magyarázzák neki másképpen, csak fújja a saját igazát, és láthatóan mindenkit kinevet vagy megvet, esetleg bolondnak néz, aki más véleményen van.
Mikor Zammiria megkérdezi, hogy távozhatnak-e, csak határozottan bólint. Elindul kifelé, majd ahogyan illik ő lép ki elsőként. Körbenéz, és mikor úgy látja, hogy nincs az utcán semmi fenyegető, nyitva tartja az ajtót, hogy a nő is kilépjen, majd becsukja maguk mögött.*
//Zammiria//
*A tüdeje szinte extázist él át, mikor a tiszta, alkohol és egyéb szagoktól mentes levegő áramlik bele. Követi Zammiriát visszafelé, ám egyik szemét mindvégig az úton, és a mellettük elhaladókon tartja.*
- Nem kellett megőröznöm a hidegvéremet, természetesen reagáltam *mondja egy halvány mosoly kíséretében.* Ha te is annyi időt töltöttél volna a lelki egyensúly elérésének tanulásával, te is hasonlóan reagáltál volna.
*Ez nem másnak, mint mesterének, és az ő kitartó munkájának köszönhető, amiért Ernuss élete végig nem lehet eléggé hálás.*
- Valószínűnek tartom, hogy maga a csapos volt a tulaj. Ha nem, akkor egy olyan ott dolgozó, aki valamit nagyon rejtegetni akar. Az a hely bűzlik a mocsoktól és a törvénytelenségtől.
*Mikor a csapos megszólja, hogy akkor mást mondd majd, mikor nem lesz pénze, alig bírja ki, hogy ne nevesse el magát. Nem teremtene kellemes helyzetet, ha hangosan kiröhögné a csapost, ám a visszafojtás jelei erősen megmutatkoznak rajta. A csapos minden egyes szava megmutatja számára, hogy mennyire primitív. Láthatóan nem érti, hogy Zammiria mit mondd, és hiába magyarázzák neki másképpen, csak fújja a saját igazát, és láthatóan mindenkit kinevet vagy megvet, esetleg bolondnak néz, aki más véleményen van.
Mikor Zammiria megkérdezi, hogy távozhatnak-e, csak határozottan bólint. Elindul kifelé, majd ahogyan illik ő lép ki elsőként. Körbenéz, és mikor úgy látja, hogy nincs az utcán semmi fenyegető, nyitva tartja az ajtót, hogy a nő is kilépjen, majd becsukja maguk mögött.*
//Zammiria//
*A tüdeje szinte extázist él át, mikor a tiszta, alkohol és egyéb szagoktól mentes levegő áramlik bele. Követi Zammiriát visszafelé, ám egyik szemét mindvégig az úton, és a mellettük elhaladókon tartja.*
- Nem kellett megőröznöm a hidegvéremet, természetesen reagáltam *mondja egy halvány mosoly kíséretében.* Ha te is annyi időt töltöttél volna a lelki egyensúly elérésének tanulásával, te is hasonlóan reagáltál volna.
*Ez nem másnak, mint mesterének, és az ő kitartó munkájának köszönhető, amiért Ernuss élete végig nem lehet eléggé hálás.*
- Valószínűnek tartom, hogy maga a csapos volt a tulaj. Ha nem, akkor egy olyan ott dolgozó, aki valamit nagyon rejtegetni akar. Az a hely bűzlik a mocsoktól és a törvénytelenségtől.
3011. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-13 21:29:18
Üzenet elküldve: 2019-10-13 21:29:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
* Mire eléri a Rumost már elég sötét van. A lámpások fénye hívogatja azokat, akik betérni készülnek a helyre. A kalóz belépve azt tapasztalja, hogy jócskán pezseg az élet. Vidám muzsika szól és az emberek ordítva biztatnak két verekedőt. Fogadásokat is kötnek a győztesre. A kalóz orrát izzadság és sör szaga csapja meg, de ő ezt már megszokta. Félre vonul egy csendesebb asztaltársasághoz. Az ott lévők csak azért vannak csendben, mert már merev részegek. Így aztán nem ellenkeznek az ellen, hogy a kalóz odaült. Hozz egy sört meg valami jó kis kaját nekem édeske! Szól oda az éppen sörös korsókat cipelő hölgyeménynek. Már előre kezdi kiszámolni a pénzt.*
– Egy szoba is lesz az elsőn. Lehetőleg a tegnapit akarnám. Aztán mozogj édes, mert száraz a torkom és üres a belem.* Veti oda.Nem kell sokat várnia a Sörre. Át is adja az 5 aranyat
. A Szoba (1. emelet) kulcsát is megkapja. Át is adja érte a 10 aranyat .*
– A kajára még vársz, majd hozom.* Morogja és tovább áll a felszolgáló. Svornt nagyot húz az italából és közben a bunyó végét nézi. A győztes diadalittas üvöltést hallat és vedelni kezdi vérző fejjel a piát. Na persze akik elvesztették a pénzüket azok hőbörögnek és kilátásba helyeződik ezzel egy újabb bunyó is. A türelmes várakozás végül meghozza a gyümölcsét, mivel megérkezik lassan a rendelt étel is. Egy Fűszeres zöldségtál amit ígéretesnek tűnik 11 aranyért és egy pár Rántott varjúszárny mellé 10 aranyért . Éhesen ráveti magát és gyűri befelé szorgalmasan.*
– Ne aggódj én téged nem foglak megenni, mint a rokonodat.* Röhög miközben a Pestisnek is dob némi húst meg zöldséget. A madár is nekilát bekapkodni a potya kaját. Az étkezés végeztével hangos böfögéssel adja tudtára mindenkinek, hogy milyen jól is lakot ő. Közben a verekedés elmaradt és folytatódik az ivászat. De ha jól fülel az ember, akkor halhatja a dobókockák hangját is. A kalóz meg is pillant egy pár alakot akik éppen kockáznak. Egy másik csapat pedig kártyán próbál plusz pénzt nyerni. Svornt is játszott néha ilyesmit, de most nem akar beszállni a játékba. Inkább felsétál a szobájába, hogy aludjon egy keveset. Amit becsukja a szoba ajtaját máris csöndesebbé válik minden. Tompán hangzik csak fel a lenti zsivaj. Szerencsére a tegnapi szobája szabad volt, így az ágyi rovarok nem fognak gondot okozni neki. Tegnap jó munkát végzett, mikor leölte őket. Lerúgja a csizmáját és megszabadul a felesleges ruháitól is. Jóval üresebb a szoba most, hogy egyedül van benne. ~ Ma éjjel már nem melegíti az ágyamat Danakir. ~ Egy darabig még elmélkedik az ágyon, de aztán elnyomja az álom.*
– Egy szoba is lesz az elsőn. Lehetőleg a tegnapit akarnám. Aztán mozogj édes, mert száraz a torkom és üres a belem.* Veti oda.Nem kell sokat várnia a Sörre. Át is adja az 5 aranyat
. A Szoba (1. emelet) kulcsát is megkapja. Át is adja érte a 10 aranyat .*– A kajára még vársz, majd hozom.* Morogja és tovább áll a felszolgáló. Svornt nagyot húz az italából és közben a bunyó végét nézi. A győztes diadalittas üvöltést hallat és vedelni kezdi vérző fejjel a piát. Na persze akik elvesztették a pénzüket azok hőbörögnek és kilátásba helyeződik ezzel egy újabb bunyó is. A türelmes várakozás végül meghozza a gyümölcsét, mivel megérkezik lassan a rendelt étel is. Egy Fűszeres zöldségtál amit ígéretesnek tűnik 11 aranyért
és egy pár Rántott varjúszárny mellé 10 aranyért . Éhesen ráveti magát és gyűri befelé szorgalmasan.*– Ne aggódj én téged nem foglak megenni, mint a rokonodat.* Röhög miközben a Pestisnek is dob némi húst meg zöldséget. A madár is nekilát bekapkodni a potya kaját. Az étkezés végeztével hangos böfögéssel adja tudtára mindenkinek, hogy milyen jól is lakot ő. Közben a verekedés elmaradt és folytatódik az ivászat. De ha jól fülel az ember, akkor halhatja a dobókockák hangját is. A kalóz meg is pillant egy pár alakot akik éppen kockáznak. Egy másik csapat pedig kártyán próbál plusz pénzt nyerni. Svornt is játszott néha ilyesmit, de most nem akar beszállni a játékba. Inkább felsétál a szobájába, hogy aludjon egy keveset. Amit becsukja a szoba ajtaját máris csöndesebbé válik minden. Tompán hangzik csak fel a lenti zsivaj. Szerencsére a tegnapi szobája szabad volt, így az ágyi rovarok nem fognak gondot okozni neki. Tegnap jó munkát végzett, mikor leölte őket. Lerúgja a csizmáját és megszabadul a felesleges ruháitól is. Jóval üresebb a szoba most, hogy egyedül van benne. ~ Ma éjjel már nem melegíti az ágyamat Danakir. ~ Egy darabig még elmélkedik az ágyon, de aztán elnyomja az álom.*
3010. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-13 21:07:12
Üzenet elküldve: 2019-10-13 21:07:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
*Morfondírozik rajta, hogy mit is kéne mondania, ha bárd kíváncsisága tovább puhatolózik. Nem sokáig jut vele, mert a keze olyan hirtelen kerül csapdába, hogy meglepetésében a poharat is felborítja. Tágra nyílt szemekkel néz a férfira, akit mintha kicseréltek volna. A nyelve melegét érzi az ujján és a mély hangon elduruzsolt szavak azt sejtetik, most már nem feltétlenül a süteményre értendők. Ezt hamarosan meg is erősítik a meglehetősen felgyorsuló események. Yeza kis nyikkenéssel kerül a hátára. Önkéntelenül is megkapaszkodott a férfiban, így a takaró hellyel-közzel elvesztette takaró funkcióját. Azért baljával igyekszik az egyik csücsköt a keblei elé vonni, de minthogy Eooghan a pokrócon térdel, nem nagyon enged az anyag.*
- Akkor most ki fogsz vallatni? *kérdi. Harapnia kell az ajkát, hogy ne kússzon rá az a huncut mosolygás, ami ilyenkor természetesen odakéretőzne.* - Azt hittem, éhes vagy. *Mélyeket szuszogva pillog Eooghanra. A kérdés ártalmatlannak tűnik, de Yeza nagyon is jól ismeri az éhség fátyolos csillogását a szemekben. Ezét a fajta éhségét mindenképp. De igyekszik veszteg maradni, ahogy ezt az itteni játékszabályok diktálják. Már megjegyezte, de még nem megy könnyen. Főleg ilyen helyzetben. Nem próbálja se eltolni a férfit se szabadulni alóla, de rendes esetben a keze már azt a nadrágot gombolná, hogy egészen közeli simításra furakodjon. Ezt most biztos nem kockáztatná meg. Ki tudja, mi lenne belőle? Ha a férfi ilyen határozott marad, a végén még tényleg mesélnie kell.*
//2. emeleti szoba//
*Morfondírozik rajta, hogy mit is kéne mondania, ha bárd kíváncsisága tovább puhatolózik. Nem sokáig jut vele, mert a keze olyan hirtelen kerül csapdába, hogy meglepetésében a poharat is felborítja. Tágra nyílt szemekkel néz a férfira, akit mintha kicseréltek volna. A nyelve melegét érzi az ujján és a mély hangon elduruzsolt szavak azt sejtetik, most már nem feltétlenül a süteményre értendők. Ezt hamarosan meg is erősítik a meglehetősen felgyorsuló események. Yeza kis nyikkenéssel kerül a hátára. Önkéntelenül is megkapaszkodott a férfiban, így a takaró hellyel-közzel elvesztette takaró funkcióját. Azért baljával igyekszik az egyik csücsköt a keblei elé vonni, de minthogy Eooghan a pokrócon térdel, nem nagyon enged az anyag.*
- Akkor most ki fogsz vallatni? *kérdi. Harapnia kell az ajkát, hogy ne kússzon rá az a huncut mosolygás, ami ilyenkor természetesen odakéretőzne.* - Azt hittem, éhes vagy. *Mélyeket szuszogva pillog Eooghanra. A kérdés ártalmatlannak tűnik, de Yeza nagyon is jól ismeri az éhség fátyolos csillogását a szemekben. Ezét a fajta éhségét mindenképp. De igyekszik veszteg maradni, ahogy ezt az itteni játékszabályok diktálják. Már megjegyezte, de még nem megy könnyen. Főleg ilyen helyzetben. Nem próbálja se eltolni a férfit se szabadulni alóla, de rendes esetben a keze már azt a nadrágot gombolná, hogy egészen közeli simításra furakodjon. Ezt most biztos nem kockáztatná meg. Ki tudja, mi lenne belőle? Ha a férfi ilyen határozott marad, a végén még tényleg mesélnie kell.*
3009. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-13 19:55:35
Üzenet elküldve: 2019-10-13 19:55:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
*Nem kerüli el a figyelmét a heves reakció, ami, mint nála a pohár teljes vesztét okozza. Csak figyeli, ahogy a lány arca borúsabb ábrázatot ölt. Aztán ismét szóba kerül a bohókás jóslat, amire csak egy felhorkanó félmosoly a válasz, hiszen pontosan tudja mennyit ér, ahogy sejtései szerint a vörös is. Majd elorozza a sütit és nézi, ahogy a finom ujjacskák visszabújnak az erődbe, ahol a nő eddig is előszeretettel rejtegette őket.
~Oh… ~ Bánatos szemekkel néz utána, igazából, csak akkor kap észbe, mikor a nő kijelenti, hogy finom. De mi finom? Hiszen épp sütit ettek, igen, visszatért végre a földre és ismét magánál van, de az is feltűnik neki, hogy a vörös nem igazán kezdett bele semmiféle történetbe, egyetlen huncut szót sem szólt magáról, csak zavartan emelgeti az üres poharát. ~Ez nem lesz így jó! Milyen takargatnivalója lehet? Talán gyilkos, vagy tolvaj? ~
Váratlanul mozdul, még magát is meglepi vele és a nő csuklójáért nyúl, ami a poharat piszkálja, hogy lehajolva lenyalja az egyik ujját, közben szemei végig a vörös szembogarait figyelik.*
-Igen… finom… *Hagyja el a duruzsoló mély hang a száját két szó formájában, majd mielőtt reagálhatna rá bármit is a vörös, megpróbálja kezével az üres poharat távolabb lökni, minthogy útban érzi, maga alá gyűrni a takaróval bebugyolált nőt. A pohár koppan ugyan és gurul, de nem török el szerencsére, és ha sikerül, akkor a mozdulattól lihegő férfi egyenest Yeza fölé tornyosulva pislog le, haja oldalt lelóg egészen a padlóig és ajkai között követelőző hangon ugranak ki a szavak.*
-Ki vele! Gyerünk! *Bár a szemeiből semmiféle erőszakosság nem sugárzik, de a hangja igenis parancsoló.*
//2. emeleti szoba//
*Nem kerüli el a figyelmét a heves reakció, ami, mint nála a pohár teljes vesztét okozza. Csak figyeli, ahogy a lány arca borúsabb ábrázatot ölt. Aztán ismét szóba kerül a bohókás jóslat, amire csak egy felhorkanó félmosoly a válasz, hiszen pontosan tudja mennyit ér, ahogy sejtései szerint a vörös is. Majd elorozza a sütit és nézi, ahogy a finom ujjacskák visszabújnak az erődbe, ahol a nő eddig is előszeretettel rejtegette őket.
~Oh… ~ Bánatos szemekkel néz utána, igazából, csak akkor kap észbe, mikor a nő kijelenti, hogy finom. De mi finom? Hiszen épp sütit ettek, igen, visszatért végre a földre és ismét magánál van, de az is feltűnik neki, hogy a vörös nem igazán kezdett bele semmiféle történetbe, egyetlen huncut szót sem szólt magáról, csak zavartan emelgeti az üres poharát. ~Ez nem lesz így jó! Milyen takargatnivalója lehet? Talán gyilkos, vagy tolvaj? ~
Váratlanul mozdul, még magát is meglepi vele és a nő csuklójáért nyúl, ami a poharat piszkálja, hogy lehajolva lenyalja az egyik ujját, közben szemei végig a vörös szembogarait figyelik.*
-Igen… finom… *Hagyja el a duruzsoló mély hang a száját két szó formájában, majd mielőtt reagálhatna rá bármit is a vörös, megpróbálja kezével az üres poharat távolabb lökni, minthogy útban érzi, maga alá gyűrni a takaróval bebugyolált nőt. A pohár koppan ugyan és gurul, de nem török el szerencsére, és ha sikerül, akkor a mozdulattól lihegő férfi egyenest Yeza fölé tornyosulva pislog le, haja oldalt lelóg egészen a padlóig és ajkai között követelőző hangon ugranak ki a szavak.*
-Ki vele! Gyerünk! *Bár a szemeiből semmiféle erőszakosság nem sugárzik, de a hangja igenis parancsoló.*
3008. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-13 18:54:33
Üzenet elküldve: 2019-10-13 18:54:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
- Ó, azt tudom, milyen bosszantó *sóhajt. Wäorein volt ilyen. A hidegvére szörnyen irritáló tudott lenni. Utálta, hogy nem lehet vele veszekedni, de ha hírt kapna felőle, hogy él, még ezt is megbocsátaná neki.
Azt azért megmosolyogja, hogy Eooghan apja igazából azt kellet, hogy megigya, amit magának főzött, mert a hallottak alapján az igric pontosan úgy viselkedett, mint bármelyik elkényeztetett úri kölyök: önfejűen, felelőtlenül, dölyfösen. Ha egy fizetett nevelőnőre bízza, aki feddést kap, ha az úrficskának haja szála is görbül, nem számíthat nagyon másra. Nekik nem volt ilyesmiben részük. A szeretem-nem szeretem sosem volt vendég náluk. Parancs volt és értettem volt. És még így is előfordult engedetlenség, ebben Yeza élen járt. Ő mindig a saját hibáján tanult. Meg azokon az eseteken, amikor az engedetlenség sikert hozott, de mégis járt érte a büntetés. Mert ez volt a rend.
Amikor elhangzik a céhmester szó, Yeza csaknem félrenyeli a falatot, de gyorsan ráöblíti az egész pohár frissen újratöltött bort. Váratlanul érte a dolog, pedig csak véletlen az egész. De rosszkor jött és még rosszabbkor, hogy hogy épp most kezd el kérdezősködni a férfi róla.*
- Igen *mondja szomorkásan.* - Lehet. Meg a jóslat szerint nekem úgyis hamarosan, tudod *vonja meg a vállát egy fanyar mosollyal* - "kampeca".
*Most nagyon hálás ezért a süteményrablásért, hiszen egy kis időre megmenekül a kérdésektől. Nem tudja még mit felelhetne. Nagyon sokáig rejtőzködött ahhoz, hogy az igazság ne kapaszkodjon tíz karommal a torkában, ellentartva bármi érvnek.
Engedi elorozni a kezét, az édességet az ujjai közül. Figyeli a bárd mozdulását, s az ajka szegletébe mosolygás szökik tőle. Igaz, hogy amikor a pillantása találkozik a férfiéval, gyorsan beharapja az ajkát inkább és leszegi elrebbenti a tekintetét róla, de az a kis mosoly vissza-visszaszökik a szájzugába. Amikor Eooghan elengedi a kezét, ösztönösen visszahúzza és lenyalja az ujjait. Csak később jön rá, hogy ez talán szintén rossz néven vehető, úgyhogy egy kis bizonytalankodás után, hogy most mégis mit kezdjen vele, végül szemérmesen visszahúzza a pokróc alá a kezét.*
- Finom. Szerintem *mondja kacskán, csak hogy mondjon valamit. Nem tudja, hogy nézzen-e a bárdra vagy jobb, ha nem, úgyhogy pótcselekvésként a poharáért nyúl, hogy igyon egy kortyot, de rá kell jönnie, hogy az meg ugyebár üres.*
//2. emeleti szoba//
- Ó, azt tudom, milyen bosszantó *sóhajt. Wäorein volt ilyen. A hidegvére szörnyen irritáló tudott lenni. Utálta, hogy nem lehet vele veszekedni, de ha hírt kapna felőle, hogy él, még ezt is megbocsátaná neki.
Azt azért megmosolyogja, hogy Eooghan apja igazából azt kellet, hogy megigya, amit magának főzött, mert a hallottak alapján az igric pontosan úgy viselkedett, mint bármelyik elkényeztetett úri kölyök: önfejűen, felelőtlenül, dölyfösen. Ha egy fizetett nevelőnőre bízza, aki feddést kap, ha az úrficskának haja szála is görbül, nem számíthat nagyon másra. Nekik nem volt ilyesmiben részük. A szeretem-nem szeretem sosem volt vendég náluk. Parancs volt és értettem volt. És még így is előfordult engedetlenség, ebben Yeza élen járt. Ő mindig a saját hibáján tanult. Meg azokon az eseteken, amikor az engedetlenség sikert hozott, de mégis járt érte a büntetés. Mert ez volt a rend.
Amikor elhangzik a céhmester szó, Yeza csaknem félrenyeli a falatot, de gyorsan ráöblíti az egész pohár frissen újratöltött bort. Váratlanul érte a dolog, pedig csak véletlen az egész. De rosszkor jött és még rosszabbkor, hogy hogy épp most kezd el kérdezősködni a férfi róla.*
- Igen *mondja szomorkásan.* - Lehet. Meg a jóslat szerint nekem úgyis hamarosan, tudod *vonja meg a vállát egy fanyar mosollyal* - "kampeca".
*Most nagyon hálás ezért a süteményrablásért, hiszen egy kis időre megmenekül a kérdésektől. Nem tudja még mit felelhetne. Nagyon sokáig rejtőzködött ahhoz, hogy az igazság ne kapaszkodjon tíz karommal a torkában, ellentartva bármi érvnek.
Engedi elorozni a kezét, az édességet az ujjai közül. Figyeli a bárd mozdulását, s az ajka szegletébe mosolygás szökik tőle. Igaz, hogy amikor a pillantása találkozik a férfiéval, gyorsan beharapja az ajkát inkább és leszegi elrebbenti a tekintetét róla, de az a kis mosoly vissza-visszaszökik a szájzugába. Amikor Eooghan elengedi a kezét, ösztönösen visszahúzza és lenyalja az ujjait. Csak később jön rá, hogy ez talán szintén rossz néven vehető, úgyhogy egy kis bizonytalankodás után, hogy most mégis mit kezdjen vele, végül szemérmesen visszahúzza a pokróc alá a kezét.*
- Finom. Szerintem *mondja kacskán, csak hogy mondjon valamit. Nem tudja, hogy nézzen-e a bárdra vagy jobb, ha nem, úgyhogy pótcselekvésként a poharáért nyúl, hogy igyon egy kortyot, de rá kell jönnie, hogy az meg ugyebár üres.*
3007. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-13 16:45:01
Üzenet elküldve: 2019-10-13 16:45:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*Még akkor mekkorát nevetne a nő, ha tudná, hogy nem is járt a feltételezéssel olyan messze az igazságtól, csupán annyi változtatással, hogy a mondat a következőképpen hangzott el: -Úrfi, Szentséges Eeyr! Az egy antik csillár, ha leszakítja, a nagyságúr élve megnyúz! Valamiért mindig is szerette húzni az idegeit a nevelőnőnek, talán mert az apja sohasem volt mellette, inkább csak gondozásba adta, egy igen költséges magánintézménybe, ami véletlenül a saját kúriája volt. Valószínűleg az öreg most is épp valami puccos bársonyszéken ül, egy igen flancos helyen, drága bort iszogatva markolássza egy előkelő kurva hátsóját, tárgyalás címén.
Nem igen zavarja az, amit a vörös a süteményével művel, hiszen neki hozta, mind a kettőt, csak szelíden mosolyog a jeleneten. Aztán tölt magának is a borból és koccintanak, a következő kérdés után viszont már nem tudja megállni, hogy le ne húzza a pohár tartalmát. Miután letette a vörös is a poharát, neki újratölt, a sajátját félretolja üresen.*
-Veszekedtünk, mármint, én azt hittem. Ő mindig csak közölte a tényeket, sohase ment bele vitába. Aztán eljöttem. *Közli hidegen, persze a szolgák próbálták marasztalni, nyilván mert megszerették és úgy vélték, megfelelő lenne az apja helyére, de hajthatatlan volt.*
-Megmondtam neki, hogy a zenét jobban szeretem, mint megjátszani magam mások előtt, egy előnyösebb üzlet reményében nyalni naphosszat és dicsérni a céhmester új feleségének a hátsóját. *Sarkít, de valahogy így gondolta akkor és most is.*
-Veled mi a helyzet? Nagyon szófukar vagy. *Bár megérti a bizalmatlanságot irányában.*
-Lehet, holnap elválnak az útjaink és többet nem is látjuk egymást. *Közli a tényeket, ezzel erősítve azon, hogy igazán nincs miért magában tartania tényeket, múlttal és jelennel kapcsolatban. Közben egyik kezével megfogja a lány csuklóját, eltérítve egy leszakított süteménydarabot és óvatosan kieszi az ujjacskák közül. Szemeit közben lesüti, de a mozdulat határozott, akarja azt az édességet és meg is szerzi. Talán ebben az egy dologban nagyon is hasonlít a vén faszhoz.*
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*Még akkor mekkorát nevetne a nő, ha tudná, hogy nem is járt a feltételezéssel olyan messze az igazságtól, csupán annyi változtatással, hogy a mondat a következőképpen hangzott el: -Úrfi, Szentséges Eeyr! Az egy antik csillár, ha leszakítja, a nagyságúr élve megnyúz! Valamiért mindig is szerette húzni az idegeit a nevelőnőnek, talán mert az apja sohasem volt mellette, inkább csak gondozásba adta, egy igen költséges magánintézménybe, ami véletlenül a saját kúriája volt. Valószínűleg az öreg most is épp valami puccos bársonyszéken ül, egy igen flancos helyen, drága bort iszogatva markolássza egy előkelő kurva hátsóját, tárgyalás címén.
Nem igen zavarja az, amit a vörös a süteményével művel, hiszen neki hozta, mind a kettőt, csak szelíden mosolyog a jeleneten. Aztán tölt magának is a borból és koccintanak, a következő kérdés után viszont már nem tudja megállni, hogy le ne húzza a pohár tartalmát. Miután letette a vörös is a poharát, neki újratölt, a sajátját félretolja üresen.*
-Veszekedtünk, mármint, én azt hittem. Ő mindig csak közölte a tényeket, sohase ment bele vitába. Aztán eljöttem. *Közli hidegen, persze a szolgák próbálták marasztalni, nyilván mert megszerették és úgy vélték, megfelelő lenne az apja helyére, de hajthatatlan volt.*
-Megmondtam neki, hogy a zenét jobban szeretem, mint megjátszani magam mások előtt, egy előnyösebb üzlet reményében nyalni naphosszat és dicsérni a céhmester új feleségének a hátsóját. *Sarkít, de valahogy így gondolta akkor és most is.*
-Veled mi a helyzet? Nagyon szófukar vagy. *Bár megérti a bizalmatlanságot irányában.*
-Lehet, holnap elválnak az útjaink és többet nem is látjuk egymást. *Közli a tényeket, ezzel erősítve azon, hogy igazán nincs miért magában tartania tényeket, múlttal és jelennel kapcsolatban. Közben egyik kezével megfogja a lány csuklóját, eltérítve egy leszakított süteménydarabot és óvatosan kieszi az ujjacskák közül. Szemeit közben lesüti, de a mozdulat határozott, akarja azt az édességet és meg is szerzi. Talán ebben az egy dologban nagyon is hasonlít a vén faszhoz.*
3006. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-13 15:47:15
Üzenet elküldve: 2019-10-13 15:47:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
*Yeza szemöldöke csöppet feljebb szalad. ~Nevelőnő?~ Nagyon arisztokratikusan hangzik. Szinte látja maga előtt a kis Eooghant, ahogy talpig bársonyban meg csipkében szaladgál a drága szőnyegek és aranyozott bútorok között. A főkötős háznép meg lohol a nyomában: Úrfi, úrfi, csak óvatosan! Ki is bukna belőle a kuncogás, ha egyszersmind nem lenne az egész végtelenül szomorú is. Kihallatszik a szomorú sóvárgás a hangjából még így, ennyi idős fejjel is, hiába igyekszik leplezni flegma közönnyel. Megfordul a fejében, hogy meglátogatja Weery'tas urat a rezidenciáján, hátha megtudja, amit a Eooghannak nem sikerült. Kérdés, hogy egyáltalán otthon találná-e. És persze az is elég furcsán venné ki magát, ha ott találná szembe magát az igriccel, szóval egyáltalán nem biztos, hogy ez olyan jó ötlet.
Az viszont remek hír, hogy nem kell átköltözködni az evéshez. Mi több, elé hozzák az ételt anélkül, hogy mozdulnia kéne. És az a kis harapás a fülcimpáján... Úgy érzi magát, mint egy fruska az első udvarlójával. Fogalma sincs, mit kellene csinálnia vagy mire hogy reagáljon, de a passzív, bájos közreműködés eddig jó taktikának tűnik.
A sütemény remekül néz ki, úgyhogy Yeza már dugja is bele az ujjacskáját egy a tetején lévő, puhára sült cseresznyéért, a kérdés pedig ama ujjacskán a nyelvére vett előkóstolás közben éri. Úgy kapja Eooghanra a pillantását, mint egy konyhában nyalakodáson kapott kölyök, aki ártatlan pislogásba foglalja a bűn feletti védőbeszédet.*
- Ühümm *bólint, s gyorsan eltünteti az ujjáról a torkoskodás minden nyomát, aztán elveszi a poharat. Ha a bárd szándékot mutat rá, akkor koccint vele, ha nem, akkor csak megvárja, míg a másik is megemeli a poharát, aztán belekortyol a borba. Meg kell hogy állapítsa, bár biztos nem a legnevesebb pincészet remeke, de azért kiváló itóka lesz a cseresznyés édesség mellé.*
- És mikor hagytad magad mögött az atyai házat? *érdeklődik tovább.* - Volt ajtócsapkodás? Repkedtek a drága vázák? Vagy csak összepakoltál és leléptél, míg nem volt otthon? *Közben a poharat letéve nekilát a süteménynek is, de nem harapja, hanem csak falatkákat tör le belőle, úgy majszolja apránként.* - Mi volt az utolsó csepp, hogy idáig fajult a dolog?
//2. emeleti szoba//
*Yeza szemöldöke csöppet feljebb szalad. ~Nevelőnő?~ Nagyon arisztokratikusan hangzik. Szinte látja maga előtt a kis Eooghant, ahogy talpig bársonyban meg csipkében szaladgál a drága szőnyegek és aranyozott bútorok között. A főkötős háznép meg lohol a nyomában: Úrfi, úrfi, csak óvatosan! Ki is bukna belőle a kuncogás, ha egyszersmind nem lenne az egész végtelenül szomorú is. Kihallatszik a szomorú sóvárgás a hangjából még így, ennyi idős fejjel is, hiába igyekszik leplezni flegma közönnyel. Megfordul a fejében, hogy meglátogatja Weery'tas urat a rezidenciáján, hátha megtudja, amit a Eooghannak nem sikerült. Kérdés, hogy egyáltalán otthon találná-e. És persze az is elég furcsán venné ki magát, ha ott találná szembe magát az igriccel, szóval egyáltalán nem biztos, hogy ez olyan jó ötlet.
Az viszont remek hír, hogy nem kell átköltözködni az evéshez. Mi több, elé hozzák az ételt anélkül, hogy mozdulnia kéne. És az a kis harapás a fülcimpáján... Úgy érzi magát, mint egy fruska az első udvarlójával. Fogalma sincs, mit kellene csinálnia vagy mire hogy reagáljon, de a passzív, bájos közreműködés eddig jó taktikának tűnik.
A sütemény remekül néz ki, úgyhogy Yeza már dugja is bele az ujjacskáját egy a tetején lévő, puhára sült cseresznyéért, a kérdés pedig ama ujjacskán a nyelvére vett előkóstolás közben éri. Úgy kapja Eooghanra a pillantását, mint egy konyhában nyalakodáson kapott kölyök, aki ártatlan pislogásba foglalja a bűn feletti védőbeszédet.*
- Ühümm *bólint, s gyorsan eltünteti az ujjáról a torkoskodás minden nyomát, aztán elveszi a poharat. Ha a bárd szándékot mutat rá, akkor koccint vele, ha nem, akkor csak megvárja, míg a másik is megemeli a poharát, aztán belekortyol a borba. Meg kell hogy állapítsa, bár biztos nem a legnevesebb pincészet remeke, de azért kiváló itóka lesz a cseresznyés édesség mellé.*
- És mikor hagytad magad mögött az atyai házat? *érdeklődik tovább.* - Volt ajtócsapkodás? Repkedtek a drága vázák? Vagy csak összepakoltál és leléptél, míg nem volt otthon? *Közben a poharat letéve nekilát a süteménynek is, de nem harapja, hanem csak falatkákat tör le belőle, úgy majszolja apránként.* - Mi volt az utolsó csepp, hogy idáig fajult a dolog?
3005. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-13 14:53:34
Üzenet elküldve: 2019-10-13 14:53:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
-Sok idő, igen, de ők sem örök életűek. *Válaszolja a nőnek, miközben hátrafordítja a fejét pedig az arca hozzá is ér a bárd orrához. Kétségtelen, hogy most jobban izgatja a fantáziáját, mit takar el az a hatalmas pokróc, még ha néhány órája volt is szerencséje látni. *
-Szerintem, már dolgozik az ügyön. Nem, persze már nem fiatal, ahogy hallottam, csak megragadta a kínálkozó alkalmat. A nevelőnő azt mondta, hogy nagylelkűen felajánlott anyámnak értem egy kis kárpótlást. Aztán fene tudja, mi az igaz belőle, mert soha nem láttam őt. *Nem is igazán izgatja már a dolog, persze mikor fiatalabb volt, körömszakadtáig nyúzta a dajkát, meg, ha volt alkalom, akkor rákérdezett az öregnél is, de választ persze egyiktől se kapott normálisat. Mintha egyfolytában egy láthatatlan falba ütközött volna, ami szörnyű valóságot rejt maga mögött. Időközben olyan sejtései is támadtak, hogy esetleg nem akarta az apja, hogy ember anyja befolyásolja bármiben is, így eladta rabszolgának egy másik kereskedő révén. Miközben így elgondolkodik, váratlanul éri a női kezek finom simítása, be is akad a levegő, a szavakkal körítve pedig úgy érzi, ettől most egy cseppet boldogabb ez a pillanat. Ajkaival játékosan belecsíp a nő fülcimpájába.*
-Rendben, együnk itt. *Feláll, és a tálcához megy, majd elveszi a két cseresznyéssüteményt tartó tányért és a bor, meg két pohár kíséretében visszahuppan, most már a vörös mellé és leteszi a tányért a padlóra, bort tölt a nőnek és nyújtja.*
-Bort a süti előtt? *Úgy gondolja az egyik keze pont elég lesz a nőnek, hogy tartsa a takarót magán, a másik kezébe meg most odanyomná az italt, így a süteményt majd ő fogja szervírozni, reményei szerint.*
//2. emeleti szoba//
-Sok idő, igen, de ők sem örök életűek. *Válaszolja a nőnek, miközben hátrafordítja a fejét pedig az arca hozzá is ér a bárd orrához. Kétségtelen, hogy most jobban izgatja a fantáziáját, mit takar el az a hatalmas pokróc, még ha néhány órája volt is szerencséje látni. *
-Szerintem, már dolgozik az ügyön. Nem, persze már nem fiatal, ahogy hallottam, csak megragadta a kínálkozó alkalmat. A nevelőnő azt mondta, hogy nagylelkűen felajánlott anyámnak értem egy kis kárpótlást. Aztán fene tudja, mi az igaz belőle, mert soha nem láttam őt. *Nem is igazán izgatja már a dolog, persze mikor fiatalabb volt, körömszakadtáig nyúzta a dajkát, meg, ha volt alkalom, akkor rákérdezett az öregnél is, de választ persze egyiktől se kapott normálisat. Mintha egyfolytában egy láthatatlan falba ütközött volna, ami szörnyű valóságot rejt maga mögött. Időközben olyan sejtései is támadtak, hogy esetleg nem akarta az apja, hogy ember anyja befolyásolja bármiben is, így eladta rabszolgának egy másik kereskedő révén. Miközben így elgondolkodik, váratlanul éri a női kezek finom simítása, be is akad a levegő, a szavakkal körítve pedig úgy érzi, ettől most egy cseppet boldogabb ez a pillanat. Ajkaival játékosan belecsíp a nő fülcimpájába.*
-Rendben, együnk itt. *Feláll, és a tálcához megy, majd elveszi a két cseresznyéssüteményt tartó tányért és a bor, meg két pohár kíséretében visszahuppan, most már a vörös mellé és leteszi a tányért a padlóra, bort tölt a nőnek és nyújtja.*
-Bort a süti előtt? *Úgy gondolja az egyik keze pont elég lesz a nőnek, hogy tartsa a takarót magán, a másik kezébe meg most odanyomná az italt, így a süteményt majd ő fogja szervírozni, reményei szerint.*
3004. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-13 08:26:21
Üzenet elküldve: 2019-10-13 08:26:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
*Eooghan tehát egyke trónörökös, ráadásul ígéretes készségekkel, de az apja nyilván nem számolt azzal, hogy a fiatalokat ilyenkor még más hajtja és jobban szeretnek a saját fejük után menni. Főleg akkor, ha elég nagy a nyomás, hogy kötelezettségeket vegyenek a hátukra.
Amikor a bárd egyszer csak mögé csusszan és átkarolja, Yezának még a gondolatai is megbotlanak a meglepetéstől. Bár tudná, hogy mi a nyavalyát csinált, amitől most meg működni látszanak a megszokott folyamatok. Ami biztos, hogy nem mer nagyon reagálni rá, mert a végén még úgy jár mint a Szegénynegyedben vagy mint az erdőben vagy már nem is tudja hol mindenhol. Szóval nem húzódik el, de nem is igazán bújik bele az ölelésbe. Csak együtt érző mosollyal pillant hátra a válasznál, de nem tudja, hogy ilyen közel ér az arcuk, az nem lesz-e máris túl sok.*
- Pedig az elfeknek kifejezetten sok idő adatott, hogy gondoskodjanak az utódlásról *morfondírozik, ahogy tovább rágja a történetet.* - A te apád ilyen későn kapott észbe, hogy te lettél az egyetlen reménye?
*Amikor az étel kerül terítékre a szavak terén is, ráadásul a kívánsága is teljesült a sütemény kapcsán, véletlenül ösztönösen megsimítja a kezére sikló kezet.* - Édes vagy *súgja, aztán gyorsan elkapja a kezét, mintha sürgős kikandikálás vészhelyzetét kellene orvosolnia a lábikói tájékán. Betűrögeti a pokróc széleit alibiből, úgy válaszol.*
- Ehetünk itt? Vagy az asztalnál szeretnél? *Jó itt a tűz mellett. Szívesebben maradna itt. Meghittebb is a kandalló előtt falatozni. De ha Eooghan ragaszkodik hozzá, azért ezúttal enged, ha már volt olyan nagylelkű, hogy megvendégelje. viszont se a takaróról se a párnáról nem mond le. Azok mennek vele, ha esetleg el is kéne távolodni a tűz melegétől.*
- És az édesanyád? Él még? *kérdi, amint megoldódott a helyrajzi kérdés az étkezést illetően. Érdekli a történet, hiszen Eooghan apja tehetős hosszúéletű. Az anyja viszont ember. Az ilyen párosításnak a leggyakrabban két okból lesz gyümölcse: szerelemből, vagy puszta kéjvágyból. Nem zárja ki az elsőt sem attól függetlenül, hogy a bárd fattyúnak címkézi magát. Amíg Yeza ezt bogozgatja, legalább nem kell a saját helyzetére gondolnia vagy az ügyetlenkedő káoszra az itteniekkel kapcsolatban.*
//2. emeleti szoba//
*Eooghan tehát egyke trónörökös, ráadásul ígéretes készségekkel, de az apja nyilván nem számolt azzal, hogy a fiatalokat ilyenkor még más hajtja és jobban szeretnek a saját fejük után menni. Főleg akkor, ha elég nagy a nyomás, hogy kötelezettségeket vegyenek a hátukra.
Amikor a bárd egyszer csak mögé csusszan és átkarolja, Yezának még a gondolatai is megbotlanak a meglepetéstől. Bár tudná, hogy mi a nyavalyát csinált, amitől most meg működni látszanak a megszokott folyamatok. Ami biztos, hogy nem mer nagyon reagálni rá, mert a végén még úgy jár mint a Szegénynegyedben vagy mint az erdőben vagy már nem is tudja hol mindenhol. Szóval nem húzódik el, de nem is igazán bújik bele az ölelésbe. Csak együtt érző mosollyal pillant hátra a válasznál, de nem tudja, hogy ilyen közel ér az arcuk, az nem lesz-e máris túl sok.*
- Pedig az elfeknek kifejezetten sok idő adatott, hogy gondoskodjanak az utódlásról *morfondírozik, ahogy tovább rágja a történetet.* - A te apád ilyen későn kapott észbe, hogy te lettél az egyetlen reménye?
*Amikor az étel kerül terítékre a szavak terén is, ráadásul a kívánsága is teljesült a sütemény kapcsán, véletlenül ösztönösen megsimítja a kezére sikló kezet.* - Édes vagy *súgja, aztán gyorsan elkapja a kezét, mintha sürgős kikandikálás vészhelyzetét kellene orvosolnia a lábikói tájékán. Betűrögeti a pokróc széleit alibiből, úgy válaszol.*
- Ehetünk itt? Vagy az asztalnál szeretnél? *Jó itt a tűz mellett. Szívesebben maradna itt. Meghittebb is a kandalló előtt falatozni. De ha Eooghan ragaszkodik hozzá, azért ezúttal enged, ha már volt olyan nagylelkű, hogy megvendégelje. viszont se a takaróról se a párnáról nem mond le. Azok mennek vele, ha esetleg el is kéne távolodni a tűz melegétől.*
- És az édesanyád? Él még? *kérdi, amint megoldódott a helyrajzi kérdés az étkezést illetően. Érdekli a történet, hiszen Eooghan apja tehetős hosszúéletű. Az anyja viszont ember. Az ilyen párosításnak a leggyakrabban két okból lesz gyümölcse: szerelemből, vagy puszta kéjvágyból. Nem zárja ki az elsőt sem attól függetlenül, hogy a bárd fattyúnak címkézi magát. Amíg Yeza ezt bogozgatja, legalább nem kell a saját helyzetére gondolnia vagy az ügyetlenkedő káoszra az itteniekkel kapcsolatban.*
3003. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-12 20:46:25
Üzenet elküldve: 2019-10-12 20:46:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
- Ez igaz. *bólint rá habozás nélkül az elf észrevételére. Valóban így van. Az északiak rendesen kiemelkedettnek tartják magukat és jó esetben is csendes leereszkedéssel viseltetnek azokhoz akiknek nem adatott meg az a kiváltáság, hogy odafent születhessenek. Nirs egy ideje már a Délvidéken él, sok újat tanult, számos új szokást vehetett fel és legalább ennyi régit el is hagyhatott. De az a büszke gőg ami az északiakban és kiváltképp a Thargodrymekben megvan, az nem veszett ki belőle. Ennek megfelelően volt benne nem kevés lenézés, amikor Hanlorennel találkozott. Ugyan mit tudhat egy elf Sa'Tereth-ről, hogyan is állhatna közel hozzá? Így az sem lepte meg, hogy kudarcot vallott az oltárnál. Az már sokkal inkább, hogy ő maga is. Való igaz, hogy sohasem próbálkozott még ezzel és ez a mágiaforma a legnagyobb mágusokat is próbára teheti, de hitt benne, hogy ura pártfogásába veszi. Ki tudja, talán jól is jött ez a koppintás az orrára. Bár ami azt illeti, elég nagyra sikerült. A jobb karja bánja. Odáig még nem jutottak, hogy ezt megtárgyalják, mert egyelőre Nirs kezében megáll a villa. Döbbenten pislogva nézi ahogy Hanloren a szó szoros értelmében ráugrik a csirkére. Lassan elmosolyodik és különös módon most először érzi azt, hogy Hanloren él. Az elf lányt eddig rendkívül hidegnek és távolinak érezte. Még akkor is, amikor elég egyértelműen incselkedett vele, s aminek emlékére Nirs majdnem elvörösödik ismét. Inkább ő is enni kezd, de persze nem tudja tartani az iramot az elffel. Főként azért, mert időként belefeledkezik a habzsoló lány látványába.*
- Mondd csak, mióta nem ettél? *hajol előre egy kicsit, egy pillantást vetve a szerencsétlen csirke egyre inkább lerágcsált maradványaira* Készíthetik a következőt?
*Fejével a pult felé int, ami mögött a kocsmáros, mögötte pedig a konyhában tüsténkedők valószínűleg el sem tudják képzelni, hogy főztjüknek mekkora sikere is van.*
- Én sem. *húzza el a száját, majd leteszi a villát, kézfejével megtörli a száját és a bor után nyúl* Keresnünk kéne egy alkimistát. Azok foglalkoznak ilyesmivel, ha jól tudom. Persze ha találunk is, biztosan jól meg fogja kérni az árát. Hiába, ha bajban vagy, megpróbálnak még mélyebbre nyomni benne.
*Megrántja a vállát.*
- De ez így is van rendjén. Ebből is tanulnom kell. Vagy mindkettőnknek. Hiszen nemcsak te buktál el, én is.
*Folytatja az evést, igyekszik behozni a lemaradását, így néha ő is teli szájjal beszél.*
- Bízom benne, hogy nem tévedek, de arra jutottam, hogy nem akkora a baj, mint hisszük.
*Ez persze magyarázatot igényel, hiszen Hanlorent láthatóan megviselte a kudarc és könnyen lehet, hogy nem érti, mi nagyobb baj lehetne.*
- Hihetnénk azt, hogy Ő nem állt mellénk, de szerintem nem erről van szó. Ha így lenne, akkor aligha ülnénk itt. Az a szajha és két kutyája büszkén parádézna levágott fejünkkel. De az urunk nem ezt akarta. Lehet, hogy ezt egy újabb próbának kell felfognunk, ami most a kitartás próbája.
*Korábban úgy gondolta, hogy dőreség lenne újfent próbálkozni, hiszen az jelent valamit ha egyesült erővel sem jártak sikerrel. De természetéből fakadóan nehezen viseli a kudarcot és most ebbe a gondoltba kapaszkodik.*
- Ha feladjuk máris elbuktunk, és méltatlanná váltunk a kegyére. Este ismét megpróbáljuk.
*Furcsa, hogy elmosolyodik, de eszébe jutott egy gnóm, egy furcsán zöldes bőrű gnóm akivel talán egy hatig együtt utazott amikor elindul Északról. Ő mondogatott mindig valami olyasmit, hogy "Ne próbáld! Tedd!"*
- Megtesszük. Sikerülni fog.
*Mostanra ő is végez a pörkölttel, félretolja maga elől a tálat, és baljával az asztalra könyököl, kezében forgatva poharát.*
- Nem fáj. Csak... *megrántaná a vállait, de csak a bal mozdul* Zsibbad. És nem mozog.
*Felnéz a lányra és furcsa módon akkor érzi magát igazán elesettnek amikor észreveszi, hogy mennyire érdekesen halványzöldek azok a szemek. Ez persze dühíti.*
- Ne aggódj! *löki magát kicsit hátrébb a székkel és van valami ingerültség a hangjában* Segítek ahogy ígértem, és utána nem leszek a terhedre.
- Ez igaz. *bólint rá habozás nélkül az elf észrevételére. Valóban így van. Az északiak rendesen kiemelkedettnek tartják magukat és jó esetben is csendes leereszkedéssel viseltetnek azokhoz akiknek nem adatott meg az a kiváltáság, hogy odafent születhessenek. Nirs egy ideje már a Délvidéken él, sok újat tanult, számos új szokást vehetett fel és legalább ennyi régit el is hagyhatott. De az a büszke gőg ami az északiakban és kiváltképp a Thargodrymekben megvan, az nem veszett ki belőle. Ennek megfelelően volt benne nem kevés lenézés, amikor Hanlorennel találkozott. Ugyan mit tudhat egy elf Sa'Tereth-ről, hogyan is állhatna közel hozzá? Így az sem lepte meg, hogy kudarcot vallott az oltárnál. Az már sokkal inkább, hogy ő maga is. Való igaz, hogy sohasem próbálkozott még ezzel és ez a mágiaforma a legnagyobb mágusokat is próbára teheti, de hitt benne, hogy ura pártfogásába veszi. Ki tudja, talán jól is jött ez a koppintás az orrára. Bár ami azt illeti, elég nagyra sikerült. A jobb karja bánja. Odáig még nem jutottak, hogy ezt megtárgyalják, mert egyelőre Nirs kezében megáll a villa. Döbbenten pislogva nézi ahogy Hanloren a szó szoros értelmében ráugrik a csirkére. Lassan elmosolyodik és különös módon most először érzi azt, hogy Hanloren él. Az elf lányt eddig rendkívül hidegnek és távolinak érezte. Még akkor is, amikor elég egyértelműen incselkedett vele, s aminek emlékére Nirs majdnem elvörösödik ismét. Inkább ő is enni kezd, de persze nem tudja tartani az iramot az elffel. Főként azért, mert időként belefeledkezik a habzsoló lány látványába.*
- Mondd csak, mióta nem ettél? *hajol előre egy kicsit, egy pillantást vetve a szerencsétlen csirke egyre inkább lerágcsált maradványaira* Készíthetik a következőt?
*Fejével a pult felé int, ami mögött a kocsmáros, mögötte pedig a konyhában tüsténkedők valószínűleg el sem tudják képzelni, hogy főztjüknek mekkora sikere is van.*
- Én sem. *húzza el a száját, majd leteszi a villát, kézfejével megtörli a száját és a bor után nyúl* Keresnünk kéne egy alkimistát. Azok foglalkoznak ilyesmivel, ha jól tudom. Persze ha találunk is, biztosan jól meg fogja kérni az árát. Hiába, ha bajban vagy, megpróbálnak még mélyebbre nyomni benne.
*Megrántja a vállát.*
- De ez így is van rendjén. Ebből is tanulnom kell. Vagy mindkettőnknek. Hiszen nemcsak te buktál el, én is.
*Folytatja az evést, igyekszik behozni a lemaradását, így néha ő is teli szájjal beszél.*
- Bízom benne, hogy nem tévedek, de arra jutottam, hogy nem akkora a baj, mint hisszük.
*Ez persze magyarázatot igényel, hiszen Hanlorent láthatóan megviselte a kudarc és könnyen lehet, hogy nem érti, mi nagyobb baj lehetne.*
- Hihetnénk azt, hogy Ő nem állt mellénk, de szerintem nem erről van szó. Ha így lenne, akkor aligha ülnénk itt. Az a szajha és két kutyája büszkén parádézna levágott fejünkkel. De az urunk nem ezt akarta. Lehet, hogy ezt egy újabb próbának kell felfognunk, ami most a kitartás próbája.
*Korábban úgy gondolta, hogy dőreség lenne újfent próbálkozni, hiszen az jelent valamit ha egyesült erővel sem jártak sikerrel. De természetéből fakadóan nehezen viseli a kudarcot és most ebbe a gondoltba kapaszkodik.*
- Ha feladjuk máris elbuktunk, és méltatlanná váltunk a kegyére. Este ismét megpróbáljuk.
*Furcsa, hogy elmosolyodik, de eszébe jutott egy gnóm, egy furcsán zöldes bőrű gnóm akivel talán egy hatig együtt utazott amikor elindul Északról. Ő mondogatott mindig valami olyasmit, hogy "Ne próbáld! Tedd!"*
- Megtesszük. Sikerülni fog.
*Mostanra ő is végez a pörkölttel, félretolja maga elől a tálat, és baljával az asztalra könyököl, kezében forgatva poharát.*
- Nem fáj. Csak... *megrántaná a vállait, de csak a bal mozdul* Zsibbad. És nem mozog.
*Felnéz a lányra és furcsa módon akkor érzi magát igazán elesettnek amikor észreveszi, hogy mennyire érdekesen halványzöldek azok a szemek. Ez persze dühíti.*
- Ne aggódj! *löki magát kicsit hátrébb a székkel és van valami ingerültség a hangjában* Segítek ahogy ígértem, és utána nem leszek a terhedre.
3002. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-12 20:36:50
Üzenet elküldve: 2019-10-12 20:36:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Rumli a ravaszban//
*Érdekesnek találja Ernuss nézetét az aranyról, ezt gondosan megjegyzi magának. Nem árt tudni, kit mivel és milyen mértékben lehet motiválni. Étel, ital, nők, arany, ezek közül még nem látta egyikről sem, hogy komolyabban megérintette volna a mélységit. Talán a megfelelésvágy? Hírnév? Profizmus? A zárkózott férfinál ez nem olyan nyilvánvaló, Zam igazi kihívásnak érzi kideríteni, a jövőben biztosan több időt szentel neki.
Idejövetelük célját tekintve a dolgok eldőltek. Már azelőtt, hogy a lábukat betették volna. Az első akadálynál nem állhatott meg, hiába fogadták olyan ellenségesen és hiába hangzott el, hogy a Rumos nem eladó. Nem fordulhatott vissza jó kislány módjára, készpénznek és megváltoztathatatlannak elfogadva az első reakciót, igazából még most sem adta fel véglegesen. Az viszont teljesen világos, hogy olyan makacssággal áll szemben, amivel jelen helyzetben nem tud mit kezdeni. A Rumos fontos annak a szervezetnek, mely mögötte áll, immár nem gondolja, hogy pusztán ellenszenvből küldik el, mint ahogy az elején még érezni vélte. Az igenekhez sokszor nemeken keresztül vezet az út, ám itt már nincs mit tenni, ezt a sziklát másképpen kell megkerülniük. Talán később, ha a változások kezdenek beérni, másképp számolnak velük is. Nem sürgős elköteleződniük senki oldalán.*
- Hát jó.
*Mosolyodik el hidegen, és kényelmesen a fejére igazítja a csuklyát, behajtva alá fehér haját.*
- A békés egymás mellett élés jegyében távozom, köszönöm a rám szánt értékes időt. Vendégeket pedig mindig szívesen látunk.
*A komolytalan ajánlatot ezzel válaszolja meg, felőle a pénzt nyugodtan költheti náluk.*
- Minden jót!
*Biccent, aztán Ernusshoz fordul.*
- Mehetünk?
*Ha akadályba nem ütközik, vagy olyasmi nem történik, ami miatt érdemes maradni, távozik.*
//Ernuss//
*Ha rendben kiérnek a kocsmából, tüdeje üdvözölve fogadja a friss, hűvös levegőt. Kissé bosszús, hogy olyan sok időt vesztegetett olyasmire, amiben esélye sem volt elérni bármit, de ezen előbb-utóbb úgyis túl kellett esniük, és nem mondaná teljesen haszontalannak sem. Nyugodt lelkiismerettel áll Ralas elé beszámolni sikertelenségéről, már nem gondolja, hogy csak azért nem sikerült, mert társa helyett ezt ő próbálta elintézni, és mélységiként ítélték volna kudarcra, vagy hogy nem próbálkozott, míg látta értelmét. Megvannak a Rumos nélkül, megmaradhat a lecsúszott alakok és a csótányok gyűjtőhelyének. Még az is lehet, hogy egy nap magától összedől az egész. A patak, melyet társával megosztott ötleteik duzzasztanak, könnyen vesz más irányt, majd alkalmazkodnak a terepviszonyokhoz, ezért nem emészti magát sokáig. Inkább Ernusshoz fordul egy puha mosollyal az utcán, amennyiben elindulnak visszafelé, s közben megragadja az alkalmat, hogy megnézze, nem követi-e őket valaki.*
- Köszönöm, hogy elkísértél. Támogattál és mindvégig megőrizted a hidegvéred, jó döntés volt, hogy téged hoztalak magammal. Neked mi a véleményed a történtekről? Láttál valami érdekeset?
*Szeretné hallani a férfi meglátásait, ő olyan szemszögből tudta figyelni az eseményeket és a harcosokat, ahogyan ő nem, mivel leginkább a csaposra kellett koncentrálnia. Talán olyasmit vett észre, aminek hasznát veheti, és nem utolsó sorban egy kicsit talán róla is megtud többet.*
*Érdekesnek találja Ernuss nézetét az aranyról, ezt gondosan megjegyzi magának. Nem árt tudni, kit mivel és milyen mértékben lehet motiválni. Étel, ital, nők, arany, ezek közül még nem látta egyikről sem, hogy komolyabban megérintette volna a mélységit. Talán a megfelelésvágy? Hírnév? Profizmus? A zárkózott férfinál ez nem olyan nyilvánvaló, Zam igazi kihívásnak érzi kideríteni, a jövőben biztosan több időt szentel neki.
Idejövetelük célját tekintve a dolgok eldőltek. Már azelőtt, hogy a lábukat betették volna. Az első akadálynál nem állhatott meg, hiába fogadták olyan ellenségesen és hiába hangzott el, hogy a Rumos nem eladó. Nem fordulhatott vissza jó kislány módjára, készpénznek és megváltoztathatatlannak elfogadva az első reakciót, igazából még most sem adta fel véglegesen. Az viszont teljesen világos, hogy olyan makacssággal áll szemben, amivel jelen helyzetben nem tud mit kezdeni. A Rumos fontos annak a szervezetnek, mely mögötte áll, immár nem gondolja, hogy pusztán ellenszenvből küldik el, mint ahogy az elején még érezni vélte. Az igenekhez sokszor nemeken keresztül vezet az út, ám itt már nincs mit tenni, ezt a sziklát másképpen kell megkerülniük. Talán később, ha a változások kezdenek beérni, másképp számolnak velük is. Nem sürgős elköteleződniük senki oldalán.*
- Hát jó.
*Mosolyodik el hidegen, és kényelmesen a fejére igazítja a csuklyát, behajtva alá fehér haját.*
- A békés egymás mellett élés jegyében távozom, köszönöm a rám szánt értékes időt. Vendégeket pedig mindig szívesen látunk.
*A komolytalan ajánlatot ezzel válaszolja meg, felőle a pénzt nyugodtan költheti náluk.*
- Minden jót!
*Biccent, aztán Ernusshoz fordul.*
- Mehetünk?
*Ha akadályba nem ütközik, vagy olyasmi nem történik, ami miatt érdemes maradni, távozik.*
//Ernuss//
*Ha rendben kiérnek a kocsmából, tüdeje üdvözölve fogadja a friss, hűvös levegőt. Kissé bosszús, hogy olyan sok időt vesztegetett olyasmire, amiben esélye sem volt elérni bármit, de ezen előbb-utóbb úgyis túl kellett esniük, és nem mondaná teljesen haszontalannak sem. Nyugodt lelkiismerettel áll Ralas elé beszámolni sikertelenségéről, már nem gondolja, hogy csak azért nem sikerült, mert társa helyett ezt ő próbálta elintézni, és mélységiként ítélték volna kudarcra, vagy hogy nem próbálkozott, míg látta értelmét. Megvannak a Rumos nélkül, megmaradhat a lecsúszott alakok és a csótányok gyűjtőhelyének. Még az is lehet, hogy egy nap magától összedől az egész. A patak, melyet társával megosztott ötleteik duzzasztanak, könnyen vesz más irányt, majd alkalmazkodnak a terepviszonyokhoz, ezért nem emészti magát sokáig. Inkább Ernusshoz fordul egy puha mosollyal az utcán, amennyiben elindulnak visszafelé, s közben megragadja az alkalmat, hogy megnézze, nem követi-e őket valaki.*
- Köszönöm, hogy elkísértél. Támogattál és mindvégig megőrizted a hidegvéred, jó döntés volt, hogy téged hoztalak magammal. Neked mi a véleményed a történtekről? Láttál valami érdekeset?
*Szeretné hallani a férfi meglátásait, ő olyan szemszögből tudta figyelni az eseményeket és a harcosokat, ahogyan ő nem, mivel leginkább a csaposra kellett koncentrálnia. Talán olyasmit vett észre, aminek hasznát veheti, és nem utolsó sorban egy kicsit talán róla is megtud többet.*
3001. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-12 13:12:45
Üzenet elküldve: 2019-10-12 13:12:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
*Nem igazán lepi meg, hogy a nő nem ugrik azonnal a kérésére, mert már tudja milyen kis fázós, de reménykedik benne, hogy még mindig érdeklődik irányában, így csak mozgásra tudja bírni magát a hűvös padlón. Önkéntelen mosolyra húzódik a szája, mikor látja, mennyire felkészülten érkezik hozzá a másik, párnával és pokróccal felszerelkezve, valamint szinte nyakig bebugyolálva.*
-Nem titok. Egy önelégült elf csak akkor fogad maga mellé egy fattyú kölköt, ha nincs más gyereke, aki át tudná venni az üzletet. Voltak elképzelései a jövőmet illetően, és egészen ígéretesnek bizonyultam. *Meséli, közben pedig a fejét oldalra fordítja, hogy lássa a nőt, miközben kezei kibontakoznak a gubóból, hogy felfogják a felé számolatlanul áradó hőt, ezzel kiolvasztva eddig fagyoskodó porcikáit. Közben észreveszi a lopott pillantást, amit a vörös az asztal irányába ereszt meg, persze, hiszen ott hagyta a tálcát, rajta minden jóval. Azonban úgy véli, míg a lány ennyire didereg, addig nem tudnának rendesen enni, viszont a gyomra már a folyosón is jelzett, nem fogja magát már sokáig türtőztetni, ezért arra gondol, hogy talán meggyorsíthatná a dolgokat. Odacsusszan Yeza mögé, egy ügyes mozdulattal és átkarolja úgy, ahogy van, pokrócostul. A viccelődésre csak felnevet, nem zavaróan hangosan, csak éppen hogy hangot ad a meglepettségének.*
- Nem vertem el, csak nem hagytam, hogy rendelkezzem a jövőm felől. Azt hiszem a szívére vette. *Mosolyodik el zavartan, bár a hangulaton úgy érzi, ez a téma dobott egy kicsit. Aztán témát vált, hátha tudja fokozni a dolgot.*
-Akár ehetnénk is, ha egy kicsit átmelegedtél. Hoztam süteményt neked. *Nyúl előre a kezeivel hogy végig simítson a vörös előkandikáló kacsóin, amik, mint a növények, a fény felé törnek előre.*
//2. emeleti szoba//
*Nem igazán lepi meg, hogy a nő nem ugrik azonnal a kérésére, mert már tudja milyen kis fázós, de reménykedik benne, hogy még mindig érdeklődik irányában, így csak mozgásra tudja bírni magát a hűvös padlón. Önkéntelen mosolyra húzódik a szája, mikor látja, mennyire felkészülten érkezik hozzá a másik, párnával és pokróccal felszerelkezve, valamint szinte nyakig bebugyolálva.*
-Nem titok. Egy önelégült elf csak akkor fogad maga mellé egy fattyú kölköt, ha nincs más gyereke, aki át tudná venni az üzletet. Voltak elképzelései a jövőmet illetően, és egészen ígéretesnek bizonyultam. *Meséli, közben pedig a fejét oldalra fordítja, hogy lássa a nőt, miközben kezei kibontakoznak a gubóból, hogy felfogják a felé számolatlanul áradó hőt, ezzel kiolvasztva eddig fagyoskodó porcikáit. Közben észreveszi a lopott pillantást, amit a vörös az asztal irányába ereszt meg, persze, hiszen ott hagyta a tálcát, rajta minden jóval. Azonban úgy véli, míg a lány ennyire didereg, addig nem tudnának rendesen enni, viszont a gyomra már a folyosón is jelzett, nem fogja magát már sokáig türtőztetni, ezért arra gondol, hogy talán meggyorsíthatná a dolgokat. Odacsusszan Yeza mögé, egy ügyes mozdulattal és átkarolja úgy, ahogy van, pokrócostul. A viccelődésre csak felnevet, nem zavaróan hangosan, csak éppen hogy hangot ad a meglepettségének.*
- Nem vertem el, csak nem hagytam, hogy rendelkezzem a jövőm felől. Azt hiszem a szívére vette. *Mosolyodik el zavartan, bár a hangulaton úgy érzi, ez a téma dobott egy kicsit. Aztán témát vált, hátha tudja fokozni a dolgot.*
-Akár ehetnénk is, ha egy kicsit átmelegedtél. Hoztam süteményt neked. *Nyúl előre a kezeivel hogy végig simítson a vörös előkandikáló kacsóin, amik, mint a növények, a fény felé törnek előre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3802-3821