Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 193 (3841. - 3860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3860. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-11-18 22:18:43
Üzenet elküldve: 2024-11-18 22:18:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Bizonyára nem lehetett egyszerű emberként felnőni Pirtianesben, kisebbségben egy mélységiektől és orkoktól hemzsegő városban. Szívesen kérné a másikat, hogy meséljen erről neki, őszintén furdalja a kíváncsiság, azonban nem biztos, hogy az első közös italozáshoz való téma. Illetve bár már nem józan, nehezebben méri fel a hangulatot, de van egy olyan érzése, hogy nem olyan nagy lelkesedéssel beszélne neki róla. Meghagyja ezt a csevejt egy következő alkalomra, vagy jó pár felessel későbbre.
Ó, a bárd magyarázatából már tisztán látja, egy valódi szélhámos. Milyen megtévesztő az a meleg, barna szempár! Ha előzetesen fogadnia kellett volna bizonyosan a reménytelen romantikus típusra rakja az aranyát, s most nagyobbat bukott volna, mint a Méla Makrélában. Talán az heroikus fellépés és a segítőkészsége vakította el, mindenesetre ezeket a kardinális információkat azért felteszi magában a megfelelő polcra.*
- Tehát egy szemérmetlen szoknyapecér vagy *harap mosolygós pillantásait el nem szakítva a másikról a pipája szárára, közben pedig dohányos szelencéje után nyúl kabátzsebében. Azt sem fogja gyorsabban meglelni, mint a nyavalyás zsebkendőt. Szemöldöke a gondos szelencenyitás és tömködés közepette azért finoman, játékosan megemelkedik.*
- És mik ezek a te rövidtávú előnyeid, Dalnokom? *most már csak egyszer sandít fel odafigyelést igénylő művelete közben.
Mire a férfi a tudományos értekezéseik témáját fejtegeti, már kuncogva gyújtja meg a dohányt, de határozottan összepréselve száját próbál valami komolyságfélét erőltetni arcára.*
- Ejnye, komoly gazdasági és társadalmi kérdéseket szoktunk megvitatni. *szippant bele a pipába majd jókedvűen ereget egy-két karikát.* - Ki kinek tartozik például, vagy hogy hol van a helye a mélységieknek. *ad is egy kis ízelítőt a helyi párbeszédekből, nem is bírja sokáig tartani a magára erőltetett komoly képet. Bár most kineveti, az előbbi információk kifejezetten hasznosat tudnak lenni, ha az ember épp meg akar tudni ezt azt. Odahaza, Wegtorenben pedig a papírra vetett komolyabb tartozásokat egyes bandák szándékosan fel is vásárolják. Bár Cressys nem kifejezetten ebben utazott, néha-néha azért nála is előfordult az ilyesmi.*
- Inkább amolyan ocsmány sárgás-szürkés *próbálja felidézni azokat a szigetek környéki napkeltéket, bár azokat általában végigzsugázta a legénységgel. Láthatóan semmi romantikát nem idéz fel a látványból.
Homloka közepére kúsznak egy színlelt meglepettség közepette szemöldökei. Kissé táguló orrlyukain mókásan gomolyog ki a füst*
- Nem-e?
*Bizony elkapja a figyelő pillantásokat, s ezt nem is próbálja leplezni, egy aprócska félmosollyal veszi tudomásul.*
- Egy úriember biztosra nem fogad. *csóválja meg a fejét és belekortyol az italába* - Kereskedő vagyok, bevallom nem a fedélzet pucolásával töltöttem a mindennapjaimat.
*De még talán annyival sem, mint a dalnok kinézte volna. A nagyfőnök nevelt kölykeként nem volt nehéz dolga kikerülni az ilyesmit, noha azért legtöbbször kivette a részét abból, amiből tudta. Egy kisebb vitorlást valószínűleg gond nélkül maga is el tudna vezetni, ha rá lenne kényszerítve.*
//Kósza varjak//
*Bizonyára nem lehetett egyszerű emberként felnőni Pirtianesben, kisebbségben egy mélységiektől és orkoktól hemzsegő városban. Szívesen kérné a másikat, hogy meséljen erről neki, őszintén furdalja a kíváncsiság, azonban nem biztos, hogy az első közös italozáshoz való téma. Illetve bár már nem józan, nehezebben méri fel a hangulatot, de van egy olyan érzése, hogy nem olyan nagy lelkesedéssel beszélne neki róla. Meghagyja ezt a csevejt egy következő alkalomra, vagy jó pár felessel későbbre.
Ó, a bárd magyarázatából már tisztán látja, egy valódi szélhámos. Milyen megtévesztő az a meleg, barna szempár! Ha előzetesen fogadnia kellett volna bizonyosan a reménytelen romantikus típusra rakja az aranyát, s most nagyobbat bukott volna, mint a Méla Makrélában. Talán az heroikus fellépés és a segítőkészsége vakította el, mindenesetre ezeket a kardinális információkat azért felteszi magában a megfelelő polcra.*
- Tehát egy szemérmetlen szoknyapecér vagy *harap mosolygós pillantásait el nem szakítva a másikról a pipája szárára, közben pedig dohányos szelencéje után nyúl kabátzsebében. Azt sem fogja gyorsabban meglelni, mint a nyavalyás zsebkendőt. Szemöldöke a gondos szelencenyitás és tömködés közepette azért finoman, játékosan megemelkedik.*
- És mik ezek a te rövidtávú előnyeid, Dalnokom? *most már csak egyszer sandít fel odafigyelést igénylő művelete közben.
Mire a férfi a tudományos értekezéseik témáját fejtegeti, már kuncogva gyújtja meg a dohányt, de határozottan összepréselve száját próbál valami komolyságfélét erőltetni arcára.*
- Ejnye, komoly gazdasági és társadalmi kérdéseket szoktunk megvitatni. *szippant bele a pipába majd jókedvűen ereget egy-két karikát.* - Ki kinek tartozik például, vagy hogy hol van a helye a mélységieknek. *ad is egy kis ízelítőt a helyi párbeszédekből, nem is bírja sokáig tartani a magára erőltetett komoly képet. Bár most kineveti, az előbbi információk kifejezetten hasznosat tudnak lenni, ha az ember épp meg akar tudni ezt azt. Odahaza, Wegtorenben pedig a papírra vetett komolyabb tartozásokat egyes bandák szándékosan fel is vásárolják. Bár Cressys nem kifejezetten ebben utazott, néha-néha azért nála is előfordult az ilyesmi.*
- Inkább amolyan ocsmány sárgás-szürkés *próbálja felidézni azokat a szigetek környéki napkeltéket, bár azokat általában végigzsugázta a legénységgel. Láthatóan semmi romantikát nem idéz fel a látványból.
Homloka közepére kúsznak egy színlelt meglepettség közepette szemöldökei. Kissé táguló orrlyukain mókásan gomolyog ki a füst*
- Nem-e?
*Bizony elkapja a figyelő pillantásokat, s ezt nem is próbálja leplezni, egy aprócska félmosollyal veszi tudomásul.*
- Egy úriember biztosra nem fogad. *csóválja meg a fejét és belekortyol az italába* - Kereskedő vagyok, bevallom nem a fedélzet pucolásával töltöttem a mindennapjaimat.
*De még talán annyival sem, mint a dalnok kinézte volna. A nagyfőnök nevelt kölykeként nem volt nehéz dolga kikerülni az ilyesmit, noha azért legtöbbször kivette a részét abból, amiből tudta. Egy kisebb vitorlást valószínűleg gond nélkül maga is el tudna vezetni, ha rá lenne kényszerítve.*
3859. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-11-18 09:11:06
Üzenet elküldve: 2024-11-18 09:11:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*A meg-megcsúszó nyelv, valami rosszul kimondott szó, egy félig eltakart gondolat nem csupán egy bárd ajkát képes felrepeszteni, hanem bárkiét. Ám neki, úgy fest, ma este ehhez lett tehetsége. Mármint az olyan szavakhoz, amiket nem-, vagy nem úgy kellene kimondani. Haragszik magára ezért ott belül, lanyha de megvető haraggal; s most még kevésbé kívánja azt a maradék rumot mint eddig.
Dayaneer-re pislog lustának ható szemhéjakkal, a zöld szemeket fürkészi, de nem lát bennük különösebben semmit, talán csak kíváncsiságot. *
- Nahát, köszönöm! *-kuncog halkan, és maga elé emeli a kezét, mintha csak annak színét ellenőrizné-* Valóban jobban szeretem magamat így én is.
*Tekintete a széles vigyorra és a figyelő-játékos szempárra siklik, és a látványtól újra megjelenik saját féloldalas mosolya.*
- Megesett, hogy mondtam hasonlót én is. *-bólint beismerőn-* De nem sűrűn. Mert hát tudod, hogy van ez?! A férfiember olyan asszony előtt mentegetőzik, akivel sokáig evez egy csónakban. És legyünk őszinték..
*Finoman int egyet szabad kezével, a mozdulatba ezúttal saját magát foglalja bele.*
- ..igen kevés hosszútávú igényt tudnék kielégíteni, nemde? Hm. Az én.. mondjuk úgy: előnyeim, rövid távon kamatoztathatóak leginkább. *-hangjában nincs keserűség, már rég megbékélt ezzel. Tudja magáról, hogy nem az a fajta ember, aki egy asszony mellett ül évekig a konyhaasztalnál puha papucsot hordva a lábán, és a szomszédokról hallgatja a pletykákat. De talán igénye se igen van erre.
Kissé előrébb dől ültében, újra a matrózok felé pislant Dayaneer kénytelenkedésére, majd meglepett arckifejezést öltve fordul vissza. Erősen igyekszik, hogy ne vigyorodjon el.*
- Ó, már értem! *-hangja szinte izgatottnak tűnik-* A tudományos élet krémje, hm? Hadd találjam ki, hát tanulni jársz te ide, ennek a… népegyetemnek a falai közé! Igaz? És mesélj, miféle témákról zajlik itt a tudományos értekezés? Rágódnak-e a bagórágáson? Elemzik-e a lapjárásokat? Lemérik-e csomózott madzagjukkal, hogy melyikük milyen messzire tud köpni?
*Végül halkan csak felnevet. Halkan szisszenve kapja kezét ajkához, dünnyög valamit, legyint. Ezt még az eszébe kell vésnie a következő egy-két napra.
Visszakényelmesedik székére, észre sem veszi, de újra a kupicával játszik amíg Dayaneer beszámolóját hallgatja arról, hogy merre vitte már őt az útja. Tekintete követi a csutora mozgását a levegőben, szemöldöke elismerőn húzódik felfelé. Úgy fest, hogy valóban világlátott társasága van. Ezt izgalmasnak és érdekesnek tartja, bár ha őszinte akar lenni, nem csak ezért tartja izgalmasnak és érdekesnek a kreolbőrű lányt.*
- Úgy hallottam, *-hümment szinte ábrándosan-* hogy a Köd-környéki szigetekre a napkelte nem vörös, hanem kék színekkel köszön. Én még sosem jártam arra, szóval amennyire én tudom, ez humbug is lehet. De ha így van, biztos szép lehet.
*Felrezzen gondolataiból, vállat von.*
- Remélem nem sértelek meg vele, de te nem tűnsz amolyan matróz-alkatnak. *-most az ő tekintete fürkészi végig a nőt, szégyenkezés és óvatoskodás nélkül, noha olyan könnyed módon, hogy azt aligha lehet bántónak vagy tolakodónak érezni-* Sőt, fogadni mernék a következő söröd árára, hogy sűrűbben álltál a kormánykerék mellett, vagy a térképasztal fölött.
//Kósza varjak//
*A meg-megcsúszó nyelv, valami rosszul kimondott szó, egy félig eltakart gondolat nem csupán egy bárd ajkát képes felrepeszteni, hanem bárkiét. Ám neki, úgy fest, ma este ehhez lett tehetsége. Mármint az olyan szavakhoz, amiket nem-, vagy nem úgy kellene kimondani. Haragszik magára ezért ott belül, lanyha de megvető haraggal; s most még kevésbé kívánja azt a maradék rumot mint eddig.
Dayaneer-re pislog lustának ható szemhéjakkal, a zöld szemeket fürkészi, de nem lát bennük különösebben semmit, talán csak kíváncsiságot. *
- Nahát, köszönöm! *-kuncog halkan, és maga elé emeli a kezét, mintha csak annak színét ellenőrizné-* Valóban jobban szeretem magamat így én is.
*Tekintete a széles vigyorra és a figyelő-játékos szempárra siklik, és a látványtól újra megjelenik saját féloldalas mosolya.*
- Megesett, hogy mondtam hasonlót én is. *-bólint beismerőn-* De nem sűrűn. Mert hát tudod, hogy van ez?! A férfiember olyan asszony előtt mentegetőzik, akivel sokáig evez egy csónakban. És legyünk őszinték..
*Finoman int egyet szabad kezével, a mozdulatba ezúttal saját magát foglalja bele.*
- ..igen kevés hosszútávú igényt tudnék kielégíteni, nemde? Hm. Az én.. mondjuk úgy: előnyeim, rövid távon kamatoztathatóak leginkább. *-hangjában nincs keserűség, már rég megbékélt ezzel. Tudja magáról, hogy nem az a fajta ember, aki egy asszony mellett ül évekig a konyhaasztalnál puha papucsot hordva a lábán, és a szomszédokról hallgatja a pletykákat. De talán igénye se igen van erre.
Kissé előrébb dől ültében, újra a matrózok felé pislant Dayaneer kénytelenkedésére, majd meglepett arckifejezést öltve fordul vissza. Erősen igyekszik, hogy ne vigyorodjon el.*
- Ó, már értem! *-hangja szinte izgatottnak tűnik-* A tudományos élet krémje, hm? Hadd találjam ki, hát tanulni jársz te ide, ennek a… népegyetemnek a falai közé! Igaz? És mesélj, miféle témákról zajlik itt a tudományos értekezés? Rágódnak-e a bagórágáson? Elemzik-e a lapjárásokat? Lemérik-e csomózott madzagjukkal, hogy melyikük milyen messzire tud köpni?
*Végül halkan csak felnevet. Halkan szisszenve kapja kezét ajkához, dünnyög valamit, legyint. Ezt még az eszébe kell vésnie a következő egy-két napra.
Visszakényelmesedik székére, észre sem veszi, de újra a kupicával játszik amíg Dayaneer beszámolóját hallgatja arról, hogy merre vitte már őt az útja. Tekintete követi a csutora mozgását a levegőben, szemöldöke elismerőn húzódik felfelé. Úgy fest, hogy valóban világlátott társasága van. Ezt izgalmasnak és érdekesnek tartja, bár ha őszinte akar lenni, nem csak ezért tartja izgalmasnak és érdekesnek a kreolbőrű lányt.*
- Úgy hallottam, *-hümment szinte ábrándosan-* hogy a Köd-környéki szigetekre a napkelte nem vörös, hanem kék színekkel köszön. Én még sosem jártam arra, szóval amennyire én tudom, ez humbug is lehet. De ha így van, biztos szép lehet.
*Felrezzen gondolataiból, vállat von.*
- Remélem nem sértelek meg vele, de te nem tűnsz amolyan matróz-alkatnak. *-most az ő tekintete fürkészi végig a nőt, szégyenkezés és óvatoskodás nélkül, noha olyan könnyed módon, hogy azt aligha lehet bántónak vagy tolakodónak érezni-* Sőt, fogadni mernék a következő söröd árára, hogy sűrűbben álltál a kormánykerék mellett, vagy a térképasztal fölött.
3858. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-11-17 21:35:46
Üzenet elküldve: 2024-11-17 21:35:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Pirtianesről finoman szólva sincsenek jó emlékei. Cressys a dolgait általában a tengereken intézte, kevésbé mozgott otthonosan a szárazföldi kereskedésben és az eszközei is szegényesek voltak hozzá, de egy-két alkalommal meglehetősen sok pénzt hozó üzlet miatt beadta a derekát. Ezen alkalmak mindegyikén wegtoreni acélt szállítottak Pirtianesbe, a második borzasztóan hosszú úton pedig Daya is vele tartott. Talán a tizenkilencedik nyarát tölthette, s azért egy ilyen meglehetősen kétes figura nevelt lányaként már sok mindent látott, mégis a föld városától folyvást a hideg rázta. Katonás rend, tisztaság, kegyetlen szigor a felszínen, amelyhez még a többi városnál is szokatlanul mocskosabb alvilág társul...
Szimpátiáját pedig azt sem növelte, mikor néhány éve haragosai pirtianesi rabszolgakereskedők kezére adták bosszúból, azok a szurtosképűek vélhetőleg egy vágásra váró marhával is nagyobb tisztelettel bántak volna, mint vele.
Nem merné valószínűleg magabiztosan kijelenteni, hogy nincsenek előítéletei tehát a pirtianesiekkel szemben, de annyi indulat persze nincs benne, hogy másképpen nézzen ezek után a bárdra. A válaszából ugyanis egyértelműen arra következtet, hogy onnan származik.*
- Meglehetősen virgonc vagy egy pirtianesihez képest *méri fel, mintha árulkodó jelet keresne, na meg a megfelelő szavakat* - Meg olyan kevésbé kormosképű.
*Kétségkívül szórakoztatja azonban ahogy a férfi belemegy a kis játékába, a szélesre nyúló vigyora is erről árulkodik.*
- Ejj, csak nem ismerősen csengenek? *támasztja meg a fejét, mint valami történetre váró figyelmes kisgyerek* - Sokat koptattad őket?
*Eddigi élete során csak kétféle bárddal találkozott. Az egyik a szerelemben szerencsétlen, dagályos balladákat szerző örök romantikus, a másik az a valódi szemérmetlen, bajkeverő élvhajhász, aki minden erejével azon van, hogy a halálba igya és bujálkodja magát. Annyit már sikerült megállapítania Vicarról, hogy a szeszt bizony nem veti meg, de még túl korai lenne végérvényesen letenni a voksát a felsorolt kategóriák valamelyikére. Ahhoz még igencsak keveset tud.*
- Kétes? *halkan csattan valami műsértődöttség a hangjában* - A kikötői tudományos élet krémjét fikázod, úgy vigyázz!
*Közben megelégelve, hogy nincs előtte semmi, rendel még magának egy amolyan jó, vizezett, 2 aranyas Sört.
Megvárja míg kihozzák neki, belekortyol a hűsítő nedűbe, majd letörölve a habot felsőajkáról fordul ismét a dalnok felé.*
- Jártam én már mindenfelé. A Nagy-Nyugati-Homoksivatagtól kezdve a Ködkörnyéki szigetekig. A Lichaneci-tó melletti gyöngyhalászok falvaitól a pirtianesi bányákig. *rajzolja hanyagul pipája szárával a levegőbe az említett helyeket egy elképzelt térképen* - De az időm nagy részét kétárbocosokon töltöttem Wegtoren és a Kikötő között, ami azért már jóval kevésbé hangzik kalandosan.
*Sok helyet bejárt már, de ezek mindegyike kivétel nélkül üzleti ügyben történt. Akármennyire érdekes tájakról is van szó, az ember nem sokat lát belőle, mikor a munkával van elfoglalva.*
//Kósza varjak//
*Pirtianesről finoman szólva sincsenek jó emlékei. Cressys a dolgait általában a tengereken intézte, kevésbé mozgott otthonosan a szárazföldi kereskedésben és az eszközei is szegényesek voltak hozzá, de egy-két alkalommal meglehetősen sok pénzt hozó üzlet miatt beadta a derekát. Ezen alkalmak mindegyikén wegtoreni acélt szállítottak Pirtianesbe, a második borzasztóan hosszú úton pedig Daya is vele tartott. Talán a tizenkilencedik nyarát tölthette, s azért egy ilyen meglehetősen kétes figura nevelt lányaként már sok mindent látott, mégis a föld városától folyvást a hideg rázta. Katonás rend, tisztaság, kegyetlen szigor a felszínen, amelyhez még a többi városnál is szokatlanul mocskosabb alvilág társul...
Szimpátiáját pedig azt sem növelte, mikor néhány éve haragosai pirtianesi rabszolgakereskedők kezére adták bosszúból, azok a szurtosképűek vélhetőleg egy vágásra váró marhával is nagyobb tisztelettel bántak volna, mint vele.
Nem merné valószínűleg magabiztosan kijelenteni, hogy nincsenek előítéletei tehát a pirtianesiekkel szemben, de annyi indulat persze nincs benne, hogy másképpen nézzen ezek után a bárdra. A válaszából ugyanis egyértelműen arra következtet, hogy onnan származik.*
- Meglehetősen virgonc vagy egy pirtianesihez képest *méri fel, mintha árulkodó jelet keresne, na meg a megfelelő szavakat* - Meg olyan kevésbé kormosképű.
*Kétségkívül szórakoztatja azonban ahogy a férfi belemegy a kis játékába, a szélesre nyúló vigyora is erről árulkodik.*
- Ejj, csak nem ismerősen csengenek? *támasztja meg a fejét, mint valami történetre váró figyelmes kisgyerek* - Sokat koptattad őket?
*Eddigi élete során csak kétféle bárddal találkozott. Az egyik a szerelemben szerencsétlen, dagályos balladákat szerző örök romantikus, a másik az a valódi szemérmetlen, bajkeverő élvhajhász, aki minden erejével azon van, hogy a halálba igya és bujálkodja magát. Annyit már sikerült megállapítania Vicarról, hogy a szeszt bizony nem veti meg, de még túl korai lenne végérvényesen letenni a voksát a felsorolt kategóriák valamelyikére. Ahhoz még igencsak keveset tud.*
- Kétes? *halkan csattan valami műsértődöttség a hangjában* - A kikötői tudományos élet krémjét fikázod, úgy vigyázz!
*Közben megelégelve, hogy nincs előtte semmi, rendel még magának egy amolyan jó, vizezett, 2 aranyas Sört.
Megvárja míg kihozzák neki, belekortyol a hűsítő nedűbe, majd letörölve a habot felsőajkáról fordul ismét a dalnok felé.*- Jártam én már mindenfelé. A Nagy-Nyugati-Homoksivatagtól kezdve a Ködkörnyéki szigetekig. A Lichaneci-tó melletti gyöngyhalászok falvaitól a pirtianesi bányákig. *rajzolja hanyagul pipája szárával a levegőbe az említett helyeket egy elképzelt térképen* - De az időm nagy részét kétárbocosokon töltöttem Wegtoren és a Kikötő között, ami azért már jóval kevésbé hangzik kalandosan.
*Sok helyet bejárt már, de ezek mindegyike kivétel nélkül üzleti ügyben történt. Akármennyire érdekes tájakról is van szó, az ember nem sokat lát belőle, mikor a munkával van elfoglalva.*
3857. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-11-17 07:57:13
Üzenet elküldve: 2024-11-17 07:57:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Egy dalnok valóban sokat lát és sokat hall, s mindezek felett: sokat tapasztal. Jót is, rosszat is; vidámat, szomorkásat, lát kibontakozó és összeomló szerelmet, hall pletykákat és híreket. Kap apró ajándékokat, kap ételt és italt, sőt, olykor kap csókot, és igen: pofonokat is. Egy dalnok élete és munkája, bár a köz talán azt hihetné, koránt sem annyira egyszerű. Ha jó vagy, előtted hever a Világ, s te vagy annak Császára. Ha rossz vagy: felkopik az állad. Így hát a legtöbb dolog, amit egy bárd lát és tapasztal, később visszaköszön majd egy dal vagy ballada formájában, hiszen az emberek, bár talán nem is tudnak erről, szomjazzák az ilyesmit. Így tehát az egymással táncoló matrózok, akik szeretnek pofonokat is osztani, biztos előkerülnek majd egyszer, valamilyen formában.
De most ez még messze van, most még az ereiben tekergőző Kikötői szeszek tompítják agyát és fájdalmát is -valamennyire-, és most azokba a szép, zöld szemekbe néz, amik úgy vizslatják őt is, mintha egyenesen a velejéig akarnának lelátni.*
- Nem, tényleg nem ott tanultam én sem. *-legyint lanyhán szabad kezével-* Ezt Pirtianes-ben szedtem össze.. hmmh.
*Túl későn veszi észre magát, bár talán nem mondott túl sokat. Zenész. Vándorol. Miért is ne járhatott volna abban a városban is? Megvonja vállát, és viszonozza az ibrisz-tekintet pillantásait. Szép szemek. Biztos sok férfiút késztettek már bolondságra.
Mikor Dayaneer elengedi, egy pillanatra feltámad benne a késztetés, hogy kézháttal megdörgölje állát ott, ahol a nő ujjai kérlelhetetlenül megszorították. De végül nem mozdul meg, bőrén hagyja az érintés emlékét, mintha csak valami kincs lenne, amit valaki véletlenül elszórt. Tekintete lanyhán követi a nő mozdulatát amivel az a zsugázók felé int, majd visszasiklik az arcára, és végignézi a mosoly és a sokatmondó szem-fények megjelenését. Ő maga is elmosolyodik, amúgy féloldalasan, hogy abajgatott ajkát kímélje. Tetszik neki a nő játékossága, és tetszik neki, hogy ez most épp neki szól.*
- Csupán egy kaland volt. Igazán nem számít. *-bólint komolykodón, de a tekintete, noha még nem a legtisztább, mégis nevetős.-* És egyébként is.. csak egy félreértés? Értem én, megértem, Dayaneer.
*Színészkedőn felsóhajt, majd újra a matrózok felé néz, ezúttal megpróbálja valóban látni is őket, nem csak nézni. Az elviselt fájdalmaktól feje már elkezdett tisztulni, de azért még a szesz ködén át tudja csak értelmezni a világot. Bár egy bárdnak tulajdonképpen néha ez az alap-állapota.*
- A nívós társaság.. *-forgatja meg nyelvén a szavakat elgondolkodva-* Még ha kétes is.
*Megint a nőre pislant. Pulton támaszkodó ujjai rátalálnak a korábban melléjük tolt kupicára, de nem veszi fel, csupán játszik vele. Kívánja is, meg nem is. Úgy érzi, hogy most a társaság érdekesebb annál, minthogy ismét alásüllyedjen a delírium puha paplanjába.*
- ..ha a Kikötőben jársz? *-ismétli meg a nő szavait, és feljebb fészkelődik ültében. Mozdulata egyértelmű, de önkéntelen kíváncsiságról árulkodik.-* Hát merre szoktál még járni?
//Kósza varjak//
*Egy dalnok valóban sokat lát és sokat hall, s mindezek felett: sokat tapasztal. Jót is, rosszat is; vidámat, szomorkásat, lát kibontakozó és összeomló szerelmet, hall pletykákat és híreket. Kap apró ajándékokat, kap ételt és italt, sőt, olykor kap csókot, és igen: pofonokat is. Egy dalnok élete és munkája, bár a köz talán azt hihetné, koránt sem annyira egyszerű. Ha jó vagy, előtted hever a Világ, s te vagy annak Császára. Ha rossz vagy: felkopik az állad. Így hát a legtöbb dolog, amit egy bárd lát és tapasztal, később visszaköszön majd egy dal vagy ballada formájában, hiszen az emberek, bár talán nem is tudnak erről, szomjazzák az ilyesmit. Így tehát az egymással táncoló matrózok, akik szeretnek pofonokat is osztani, biztos előkerülnek majd egyszer, valamilyen formában.
De most ez még messze van, most még az ereiben tekergőző Kikötői szeszek tompítják agyát és fájdalmát is -valamennyire-, és most azokba a szép, zöld szemekbe néz, amik úgy vizslatják őt is, mintha egyenesen a velejéig akarnának lelátni.*
- Nem, tényleg nem ott tanultam én sem. *-legyint lanyhán szabad kezével-* Ezt Pirtianes-ben szedtem össze.. hmmh.
*Túl későn veszi észre magát, bár talán nem mondott túl sokat. Zenész. Vándorol. Miért is ne járhatott volna abban a városban is? Megvonja vállát, és viszonozza az ibrisz-tekintet pillantásait. Szép szemek. Biztos sok férfiút késztettek már bolondságra.
Mikor Dayaneer elengedi, egy pillanatra feltámad benne a késztetés, hogy kézháttal megdörgölje állát ott, ahol a nő ujjai kérlelhetetlenül megszorították. De végül nem mozdul meg, bőrén hagyja az érintés emlékét, mintha csak valami kincs lenne, amit valaki véletlenül elszórt. Tekintete lanyhán követi a nő mozdulatát amivel az a zsugázók felé int, majd visszasiklik az arcára, és végignézi a mosoly és a sokatmondó szem-fények megjelenését. Ő maga is elmosolyodik, amúgy féloldalasan, hogy abajgatott ajkát kímélje. Tetszik neki a nő játékossága, és tetszik neki, hogy ez most épp neki szól.*
- Csupán egy kaland volt. Igazán nem számít. *-bólint komolykodón, de a tekintete, noha még nem a legtisztább, mégis nevetős.-* És egyébként is.. csak egy félreértés? Értem én, megértem, Dayaneer.
*Színészkedőn felsóhajt, majd újra a matrózok felé néz, ezúttal megpróbálja valóban látni is őket, nem csak nézni. Az elviselt fájdalmaktól feje már elkezdett tisztulni, de azért még a szesz ködén át tudja csak értelmezni a világot. Bár egy bárdnak tulajdonképpen néha ez az alap-állapota.*
- A nívós társaság.. *-forgatja meg nyelvén a szavakat elgondolkodva-* Még ha kétes is.
*Megint a nőre pislant. Pulton támaszkodó ujjai rátalálnak a korábban melléjük tolt kupicára, de nem veszi fel, csupán játszik vele. Kívánja is, meg nem is. Úgy érzi, hogy most a társaság érdekesebb annál, minthogy ismét alásüllyedjen a delírium puha paplanjába.*
- ..ha a Kikötőben jársz? *-ismétli meg a nő szavait, és feljebb fészkelődik ültében. Mozdulata egyértelmű, de önkéntelen kíváncsiságról árulkodik.-* Hát merre szoktál még járni?
3856. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-11-15 22:50:07
Üzenet elküldve: 2024-11-15 22:50:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*A maga részéről meg sem fordul a fejében, mennyire sérülhetett épp ezen férfi büszkesége, ennek pedig a kifejezetten a wegtoreniben élő bársztereotípiák lehetnek az okai. Úgy sejti, megannyi ehhez a mulattató kis történethez hasonló történik nap, mint nap az ilyen csepűrágókkal, így előbb-utóbb hozzászoknak a pfujolásokhoz, nemtetszést nyilvánító füttyögésekhez és az olykor előkerülő pofonokhoz. Bár a művészek büszkesége tán a hímpéldányok legérzékenyebbike, az ilyen vándormuzsikusokat elképzelései szerint azért jobban megedzették már a tapasztalások.
Ezen vélelmei csak megerősödni látszanak, mikor Vicar holmi csalierszényeket emleget. A leleményességre kénytelen elismerősen biccenteni.*
- Csalierszény *ízlelgeti. Nehéz volna most külső szemlélőnek megállapítani, hogy csak tetszik neki a szó, vagy először hallott róla életében. Utóbbit, tekintve milyen rutinosan mozog a környéken, azért nehezen nézné ki belőle az ember.* - Ez nem olyan dolog, amit Lichanechben tanul az ember.
*Gondos seb utáni kutatása közben zöld pillantásai most érdeklődve időznek el a barna tekinteten. Fogalma sincs, honnan származik Vicar, de ez volt az egyetlen városnév, amit hallott a szájából. Egyértelműen arra kíváncsi, merről is fújta ide a szél a másikat, elvégre túl sok mindent eddig nem tud róla. Már azon kívül, hogy wegtoreni bordalokat nem szívesen előadó bárd, hogy egészen bátor - vagy ostoba, a kettő között vékony ugye az a határ - és hogy most ilyen közelről megszemlélve, egészen helyes fiatalember. Utóbbit persze könnyedén lehet, hogy a szorgalmasan ereiben dolgozó rum mondatja vele.
Megállapítva, hogy a vérzés bizony alábbhagyott, elereszti végül a dalnok arcát, zsebkendőjét pedig ismét úgy elrejti kabátja egyik zugában, hogy valószínűleg legközelebb sem fogja egykönnyen megtalálni. De az már legyen a jövőbeli Daya problémája.*
- Ó, én általában itt múlatom az időt, ha a Kikötőben járok. Mindig idevonz ez a nívós társaság. *bök is a jelenlévők felé lustán, a kérdést hallva pedig egyből széles, sejtelmes mosoly terül el arcán. Ravaszan villannak hozzá szemei, s hanyagul, ráérősen könyököl fel a pultra, egy pillanatra sem eresztve a barna tekintetet. Úgy néz a másikra, mintha csak rajtakapta volna valamin, duruzsoló hangja is hasonlóról árulkodik.*
- Ugyan Dalnokom, igazán felesleges féltékenykedni *zöldjei most látványosan a korábbi asztaltársait keresik a fogadótérben. Úgy tűnik azóta sikerült becsalniuk maguk közé valami meglehetősen ittas matrózt. Szegény pára.* - Hidd el, nem jelentettek semmit.
*Szája sarka továbbra is pimaszul kunkorodik, ahogy előadja a rajtakapott férjurak sokat koptatott mondatát.*
//Kósza varjak//
*A maga részéről meg sem fordul a fejében, mennyire sérülhetett épp ezen férfi büszkesége, ennek pedig a kifejezetten a wegtoreniben élő bársztereotípiák lehetnek az okai. Úgy sejti, megannyi ehhez a mulattató kis történethez hasonló történik nap, mint nap az ilyen csepűrágókkal, így előbb-utóbb hozzászoknak a pfujolásokhoz, nemtetszést nyilvánító füttyögésekhez és az olykor előkerülő pofonokhoz. Bár a művészek büszkesége tán a hímpéldányok legérzékenyebbike, az ilyen vándormuzsikusokat elképzelései szerint azért jobban megedzették már a tapasztalások.
Ezen vélelmei csak megerősödni látszanak, mikor Vicar holmi csalierszényeket emleget. A leleményességre kénytelen elismerősen biccenteni.*
- Csalierszény *ízlelgeti. Nehéz volna most külső szemlélőnek megállapítani, hogy csak tetszik neki a szó, vagy először hallott róla életében. Utóbbit, tekintve milyen rutinosan mozog a környéken, azért nehezen nézné ki belőle az ember.* - Ez nem olyan dolog, amit Lichanechben tanul az ember.
*Gondos seb utáni kutatása közben zöld pillantásai most érdeklődve időznek el a barna tekinteten. Fogalma sincs, honnan származik Vicar, de ez volt az egyetlen városnév, amit hallott a szájából. Egyértelműen arra kíváncsi, merről is fújta ide a szél a másikat, elvégre túl sok mindent eddig nem tud róla. Már azon kívül, hogy wegtoreni bordalokat nem szívesen előadó bárd, hogy egészen bátor - vagy ostoba, a kettő között vékony ugye az a határ - és hogy most ilyen közelről megszemlélve, egészen helyes fiatalember. Utóbbit persze könnyedén lehet, hogy a szorgalmasan ereiben dolgozó rum mondatja vele.
Megállapítva, hogy a vérzés bizony alábbhagyott, elereszti végül a dalnok arcát, zsebkendőjét pedig ismét úgy elrejti kabátja egyik zugában, hogy valószínűleg legközelebb sem fogja egykönnyen megtalálni. De az már legyen a jövőbeli Daya problémája.*
- Ó, én általában itt múlatom az időt, ha a Kikötőben járok. Mindig idevonz ez a nívós társaság. *bök is a jelenlévők felé lustán, a kérdést hallva pedig egyből széles, sejtelmes mosoly terül el arcán. Ravaszan villannak hozzá szemei, s hanyagul, ráérősen könyököl fel a pultra, egy pillanatra sem eresztve a barna tekintetet. Úgy néz a másikra, mintha csak rajtakapta volna valamin, duruzsoló hangja is hasonlóról árulkodik.*
- Ugyan Dalnokom, igazán felesleges féltékenykedni *zöldjei most látványosan a korábbi asztaltársait keresik a fogadótérben. Úgy tűnik azóta sikerült becsalniuk maguk közé valami meglehetősen ittas matrózt. Szegény pára.* - Hidd el, nem jelentettek semmit.
*Szája sarka továbbra is pimaszul kunkorodik, ahogy előadja a rajtakapott férjurak sokat koptatott mondatát.*
3855. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-11-11 09:59:02
Üzenet elküldve: 2024-11-11 09:59:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Ó, a férfi önérzet!
A homokvár, amelyet erős falúnak, csipkézett ormúnak, gyilokjárókkal ékesnek épít meg minden kisfiú, hogy aztán felnőve is tovább babusgassa, szépítgesse, hizlalja azt. A homokvár, amely mögé elbújva vagy ami legmagasabb tornyában állva tekint ki a világra, s mindarra, ami ott várhat rá. A tünemény, amely olyannyira jellemző rengeteg férfiúra; a tünemény, ami mégiscsak: homokvár. És mint olyat, egy-egy hullám képes teljesen fövenyig rombolni, hogy híre-hamva se maradjon. Kiváltképp, ha a hullám nevetés formájában érkezik, pláne: nőtől.
Dayaneer apró szurkálódása, majd jóízű nevetése a történeten, amelyet elmesél most neki, épp ilyen hullámok. Habot vetnek homokvárának lábánál, lemosnak-políroznak a várfalakból valamennyit, de túl nagy kárt talán nem okoznak. Nem, mert azt mostani nyomorult-tompa állapotában is érzi, hogy ez a nevetés nem teljesen rajta élcelődő – ez a történetnek magának szól talán inkább. Legalábbis szeretné ezt hinni. Márpedig ő bárd: dalnok és történetmesélő, a szórakoztatás a célja. És ha sikerül elérnie, hogy közönsége jól érezze magát, akkor lám, máris elérte a célját.
Persze ez nem akadályozza meg abban, hogy Dayaneer nevetését -amely egyébként egyáltalán nem sértő a fülének, mint azt megállapítja magában- pár szomorkásnak ható pislantással kísérje. Tekintete kicsit rajtamarad a kipirult arcon és a szélesre húzódó ajkakon, de csak addig, amíg saját ajkai nem kapnak még egy kis alkoholos kezelést. Halkan szisszen.*
- Nem, sajnos nem. *-dünnyögi az orra alá, miközben még mindig engedelmesen a nő ujjai között hagyva állát tűri, hogy az kedvére vizslassa.-* A művészi szabadság is mehet a levesbe, a szakadt lanthúrok mellé.
*A kérdésre megrándulnak a szemöldökei. Ohó! Igaz is. Hiszen ezt nem is ellenőrizte még eddig. Lanyha mozdulattal tapogatja végig kabátját fél kezével, míg a másikkal még mindig a pult szélébe kapaszkodik kissé. Nem a legegyszerűbb jelen állapotában úgy áttúrnia zsebeit, hogy közben még mindig az álla alá nyúlnak. De legalább közben Dayaneer szemeit, és fülbevalóit tudja nézni.*
- Elvitték. *-sóhajtja, majd elvigyorodik, ezúttal már jóval óvatosabban, tanulva korábbi hibájából.-* Legalábbis amit megtaláltak. Az urak nem hallottak még a csali erszényről.
*Kissé megvonja a vállát, újra a nő arcára pislog.*
- És te, Dayaneer? *-amennyire tudja, kíváncsiságában kissé oldalra dönti a fejét-* Te hogyhogy itt múlatod az időd? Ó…! Vagy társaságod van..?
//Kósza varjak//
*Ó, a férfi önérzet!
A homokvár, amelyet erős falúnak, csipkézett ormúnak, gyilokjárókkal ékesnek épít meg minden kisfiú, hogy aztán felnőve is tovább babusgassa, szépítgesse, hizlalja azt. A homokvár, amely mögé elbújva vagy ami legmagasabb tornyában állva tekint ki a világra, s mindarra, ami ott várhat rá. A tünemény, amely olyannyira jellemző rengeteg férfiúra; a tünemény, ami mégiscsak: homokvár. És mint olyat, egy-egy hullám képes teljesen fövenyig rombolni, hogy híre-hamva se maradjon. Kiváltképp, ha a hullám nevetés formájában érkezik, pláne: nőtől.
Dayaneer apró szurkálódása, majd jóízű nevetése a történeten, amelyet elmesél most neki, épp ilyen hullámok. Habot vetnek homokvárának lábánál, lemosnak-políroznak a várfalakból valamennyit, de túl nagy kárt talán nem okoznak. Nem, mert azt mostani nyomorult-tompa állapotában is érzi, hogy ez a nevetés nem teljesen rajta élcelődő – ez a történetnek magának szól talán inkább. Legalábbis szeretné ezt hinni. Márpedig ő bárd: dalnok és történetmesélő, a szórakoztatás a célja. És ha sikerül elérnie, hogy közönsége jól érezze magát, akkor lám, máris elérte a célját.
Persze ez nem akadályozza meg abban, hogy Dayaneer nevetését -amely egyébként egyáltalán nem sértő a fülének, mint azt megállapítja magában- pár szomorkásnak ható pislantással kísérje. Tekintete kicsit rajtamarad a kipirult arcon és a szélesre húzódó ajkakon, de csak addig, amíg saját ajkai nem kapnak még egy kis alkoholos kezelést. Halkan szisszen.*
- Nem, sajnos nem. *-dünnyögi az orra alá, miközben még mindig engedelmesen a nő ujjai között hagyva állát tűri, hogy az kedvére vizslassa.-* A művészi szabadság is mehet a levesbe, a szakadt lanthúrok mellé.
*A kérdésre megrándulnak a szemöldökei. Ohó! Igaz is. Hiszen ezt nem is ellenőrizte még eddig. Lanyha mozdulattal tapogatja végig kabátját fél kezével, míg a másikkal még mindig a pult szélébe kapaszkodik kissé. Nem a legegyszerűbb jelen állapotában úgy áttúrnia zsebeit, hogy közben még mindig az álla alá nyúlnak. De legalább közben Dayaneer szemeit, és fülbevalóit tudja nézni.*
- Elvitték. *-sóhajtja, majd elvigyorodik, ezúttal már jóval óvatosabban, tanulva korábbi hibájából.-* Legalábbis amit megtaláltak. Az urak nem hallottak még a csali erszényről.
*Kissé megvonja a vállát, újra a nő arcára pislog.*
- És te, Dayaneer? *-amennyire tudja, kíváncsiságában kissé oldalra dönti a fejét-* Te hogyhogy itt múlatod az időd? Ó…! Vagy társaságod van..?
3854. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-11-10 17:50:55
Üzenet elküldve: 2024-11-10 17:50:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Vicar felrepedt ajkát figyelve, nyelvével elgondolkodva lopva végigsimít a sajátján. Aprócska heget keres, melyről meg is feledkezett, pedig amolyan félreértések bizony serdülőkorában vele is megestek. De talán még néhány éve is, jobban sikerült, hosszúra nyúló éjszakákon. Elmosolyodik nosztalgiázva néhány ilyen felderengő emléken, vagy hát inkább csak egy-egy megmaradt jeleneten, a derű pedig csak tovább fénylik kissé pirult arcán, ahogy a férfi magyarázkodik.*
- Édesem, ide kevés a Lichanechi Lantverseny második helyezése.
*Szúrja oda, de aztán már figyelmesen hallgatja a magyarázkodást, miközben finoman rá-rányomja néha még a sebre a zsebkendőt. Hagyja, hadd járassa a száját, addig sem nyavalyog, hogy marja a szesz az ajkát.
A Vérmes Oroszlánfóka meglepő módon nem mond neki semmi, pedig mondhatni elég jártas a helyi tengeri erőkben, sok-sok hajót, kapitányt és legénységet ismer. No persze egyáltalán nem kizárt, hogy Vicar emlékeit kissé megcsalta a töménytelen alkohol és a búbolás.
Mikor fény derül a kis sebesülés közvetlen okára, először a szájába harapva próbálja visszafojtani nevetését, de végül csak kibukik belőle, még a pultra is rácsap. Kacagása igencsak jóízűre sikeredik, a sok évnyi pipázás némi halvány füstös rekedtséget is belecsempész, mely beszéd közben általában azért annyira nem hallatszik ki hangjából. Végül, mikor már csak apróbb göcögésekké csillapodik a kedély, megköszörüli a torkát, aztán mintha nem most mulatott volna drága kollégája sanyarú sorsán, még egyszer-kétszer áttörli a repedést a férfi ajkán.*
- Nos... *még egy elharapott mosoly* - Szimpatikus lehettél nekik, mert még olcsón meg is úsztad.
*Részeg tengerészek ennél még sokkal kevesebbért is hajlamosak félholtra verni valakit. A férfi önérzetnél kevesebb sérülékeny dolog van a világon, de úgy hiszi erről nem szükséges papolnia e jeles nem egyik példányának.*
- A művészi szabadság úgy tűnik ma nem volt hasznodra. *jegyzi meg, s közben továbbra is határozottan fogva a bárd állát forgatja meg jobbra és balra a fejét, hogy egyéb ellátásra váró sebesülések után kutasson.*
- A pénzed meghagyták?
//Kósza varjak//
*Vicar felrepedt ajkát figyelve, nyelvével elgondolkodva lopva végigsimít a sajátján. Aprócska heget keres, melyről meg is feledkezett, pedig amolyan félreértések bizony serdülőkorában vele is megestek. De talán még néhány éve is, jobban sikerült, hosszúra nyúló éjszakákon. Elmosolyodik nosztalgiázva néhány ilyen felderengő emléken, vagy hát inkább csak egy-egy megmaradt jeleneten, a derű pedig csak tovább fénylik kissé pirult arcán, ahogy a férfi magyarázkodik.*
- Édesem, ide kevés a Lichanechi Lantverseny második helyezése.
*Szúrja oda, de aztán már figyelmesen hallgatja a magyarázkodást, miközben finoman rá-rányomja néha még a sebre a zsebkendőt. Hagyja, hadd járassa a száját, addig sem nyavalyog, hogy marja a szesz az ajkát.
A Vérmes Oroszlánfóka meglepő módon nem mond neki semmi, pedig mondhatni elég jártas a helyi tengeri erőkben, sok-sok hajót, kapitányt és legénységet ismer. No persze egyáltalán nem kizárt, hogy Vicar emlékeit kissé megcsalta a töménytelen alkohol és a búbolás.
Mikor fény derül a kis sebesülés közvetlen okára, először a szájába harapva próbálja visszafojtani nevetését, de végül csak kibukik belőle, még a pultra is rácsap. Kacagása igencsak jóízűre sikeredik, a sok évnyi pipázás némi halvány füstös rekedtséget is belecsempész, mely beszéd közben általában azért annyira nem hallatszik ki hangjából. Végül, mikor már csak apróbb göcögésekké csillapodik a kedély, megköszörüli a torkát, aztán mintha nem most mulatott volna drága kollégája sanyarú sorsán, még egyszer-kétszer áttörli a repedést a férfi ajkán.*
- Nos... *még egy elharapott mosoly* - Szimpatikus lehettél nekik, mert még olcsón meg is úsztad.
*Részeg tengerészek ennél még sokkal kevesebbért is hajlamosak félholtra verni valakit. A férfi önérzetnél kevesebb sérülékeny dolog van a világon, de úgy hiszi erről nem szükséges papolnia e jeles nem egyik példányának.*
- A művészi szabadság úgy tűnik ma nem volt hasznodra. *jegyzi meg, s közben továbbra is határozottan fogva a bárd állát forgatja meg jobbra és balra a fejét, hogy egyéb ellátásra váró sebesülések után kutasson.*
- A pénzed meghagyták?
3853. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-11-10 08:29:15
Üzenet elküldve: 2024-11-10 08:29:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 392
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 392
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kikötői kalamajka//
*Még mélyen beül ő is rácsodálkozik arra, hogy nem kapott valami megjegyzést az övére. Megingatja a fejét, de szemeiben azért látszódik, hogy keresse, ha annyira akarja azt a képet. Ha pedig nem, úgy is jó.
Egyre több olyan momentuma van a beszélgetésnek, amikor kiderül számára, hogy nem árt ápolni ezt a kapcsolatot a cserfes félvérrel. Amúgy sincs annyira ellenére, mint a legtöbben akik megállás nélkül beszélnek. Valahogy nem bántja a füleit. Talán csak mert hasznos. Azt pedig kifejezetten kedveli és ő sem rest azzá válni, ha úgy hozza az élet.
A kép nem tiszta, amit annak munkaadójáról hall, de épp elegendő ahhoz, hogy eshetőség legyen. Nem dönt hirtelen, mert nincs értelme. Majd ellátogat a Hét Varjúba, mint egyszerű vendég, ha döntésre jutott. Nincs szüksége arra, hogy bármit elvállaljon. Nem lenne szüksége arra sem, hogy egyáltalán gondolkodjon rajta, de valamivel le kell foglalnia a felesleges energiáit. Amaz már áll is fel, mert az ablakon kitekintve meglátja az üldözőjét. Rosszalló halvány vigyor jelenik meg az elf ajkán.*
- A gyümölcseid, Haldrian.
*Mondja halkan, majd ha annyira fontos az a néhány finomság, ami miatt úgyis menekül éppen a félvér, akkor visszaszolgáltatja, igyekezve fürkésző szemekkel mentesen.
Még néhány percet hátradőlve gondolkodik, aztán egykedvűen áll fel és indul tovább.*
//Kikötői kalamajka//
*Még mélyen beül ő is rácsodálkozik arra, hogy nem kapott valami megjegyzést az övére. Megingatja a fejét, de szemeiben azért látszódik, hogy keresse, ha annyira akarja azt a képet. Ha pedig nem, úgy is jó.
Egyre több olyan momentuma van a beszélgetésnek, amikor kiderül számára, hogy nem árt ápolni ezt a kapcsolatot a cserfes félvérrel. Amúgy sincs annyira ellenére, mint a legtöbben akik megállás nélkül beszélnek. Valahogy nem bántja a füleit. Talán csak mert hasznos. Azt pedig kifejezetten kedveli és ő sem rest azzá válni, ha úgy hozza az élet.
A kép nem tiszta, amit annak munkaadójáról hall, de épp elegendő ahhoz, hogy eshetőség legyen. Nem dönt hirtelen, mert nincs értelme. Majd ellátogat a Hét Varjúba, mint egyszerű vendég, ha döntésre jutott. Nincs szüksége arra, hogy bármit elvállaljon. Nem lenne szüksége arra sem, hogy egyáltalán gondolkodjon rajta, de valamivel le kell foglalnia a felesleges energiáit. Amaz már áll is fel, mert az ablakon kitekintve meglátja az üldözőjét. Rosszalló halvány vigyor jelenik meg az elf ajkán.*
- A gyümölcseid, Haldrian.
*Mondja halkan, majd ha annyira fontos az a néhány finomság, ami miatt úgyis menekül éppen a félvér, akkor visszaszolgáltatja, igyekezve fürkésző szemekkel mentesen.
Még néhány percet hátradőlve gondolkodik, aztán egykedvűen áll fel és indul tovább.*
3852. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-11-09 15:36:54
Üzenet elküldve: 2024-11-09 15:36:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kikötői kalamajka//
*Általában mindig tartogat valami éles elméjű replikát a tarsolyában, de most cserben hagyja e készsége. Elüti a dolgot egy vigyorral, miközben hátradől székében.*
-Igaz lehet. Még végiggondolom a festmény dolgot.
*Elgondolkodik. Kedveli a lányt, ezért hajlandó egy keveset fecsegni.*
-Van ez a kereskedő, néha megjelenik a fogadóban... Ha valamire szükséged van Artheniorból, talán elkaphatom. *A nevét ő sem tudja. Pedig az ilyesmihez jó a memóriája.*
-Na nézd. *Fontoskodva dől előre az asztal felett, s még körbe is pillant, mintha mindenki az ő bájcsevejükre lenne kíváncsi. Tompít hangján, biztos ami biztos.*
-Talán szólhatok az érdekedben... És összehozhatok egy találkát a kisasszonnyal, hátha akad valami. De nem vállalok garanciát. *Elhúzza száját.*
-Ő szereti, ha... A keze alá dolgoznak. *Keresi a szavakat, de jobban nem tudná megfogalmazni.*
-De ha beállítasz egy festménnyel, azt biztos értékelné. *Vigyorodik el újfent. Úgy képzeli, a nemes biztos kedveli a művészetet, vagy mit.
Mivel nem akarja folyton szürkéit járatni az elfen, jobb híján kitekint az ablakon, hogy csakhamar lekushadjon az asztalra.*
-No nézd... Még mindig itt járkál. *Dohogja.*
-Jobb, ha megyek. Szólok majd, hogy mire jutottam... De ha beállítasz pár nap múlva, talán úgy is jó. *Vállat von, majd óvatosan a kijárat felé veszi az irányt. Még visszamosolyog válla felett a lányra, mielőtt eltűnne az ajtó mögött.*
//Kikötői kalamajka//
*Általában mindig tartogat valami éles elméjű replikát a tarsolyában, de most cserben hagyja e készsége. Elüti a dolgot egy vigyorral, miközben hátradől székében.*
-Igaz lehet. Még végiggondolom a festmény dolgot.
*Elgondolkodik. Kedveli a lányt, ezért hajlandó egy keveset fecsegni.*
-Van ez a kereskedő, néha megjelenik a fogadóban... Ha valamire szükséged van Artheniorból, talán elkaphatom. *A nevét ő sem tudja. Pedig az ilyesmihez jó a memóriája.*
-Na nézd. *Fontoskodva dől előre az asztal felett, s még körbe is pillant, mintha mindenki az ő bájcsevejükre lenne kíváncsi. Tompít hangján, biztos ami biztos.*
-Talán szólhatok az érdekedben... És összehozhatok egy találkát a kisasszonnyal, hátha akad valami. De nem vállalok garanciát. *Elhúzza száját.*
-Ő szereti, ha... A keze alá dolgoznak. *Keresi a szavakat, de jobban nem tudná megfogalmazni.*
-De ha beállítasz egy festménnyel, azt biztos értékelné. *Vigyorodik el újfent. Úgy képzeli, a nemes biztos kedveli a művészetet, vagy mit.
Mivel nem akarja folyton szürkéit járatni az elfen, jobb híján kitekint az ablakon, hogy csakhamar lekushadjon az asztalra.*
-No nézd... Még mindig itt járkál. *Dohogja.*
-Jobb, ha megyek. Szólok majd, hogy mire jutottam... De ha beállítasz pár nap múlva, talán úgy is jó. *Vállat von, majd óvatosan a kijárat felé veszi az irányt. Még visszamosolyog válla felett a lányra, mielőtt eltűnne az ajtó mögött.*
3851. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-11-09 14:09:13
Üzenet elküldve: 2024-11-09 14:09:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 392
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 392
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kikötői kalamajka//
*Mesélt neki a fiú a hajóról, de nem erre gondol először. Most csak a festmény részletein gondolkodik, még ha csak komolytalanul is. De amaz, még ha rosszak is az emlékei, nem tudja lemosni a képéről a vigyort. Nem bánja, így rá is ragad belőle, még ha az ö mosolya cseppet sem olyan széles.*
- Mezítelenül? Fázni fogsz, az pedig ront az összképen.
*Simít végig a fonatán, csak szemeibe engedve egy kis játékosságot. Nem érdekli a másik meztelenül. De ha az lenne a megrendelés, akkor felőle akár ácsoroghat is úgy, talán ilyesmit amúgy sem készített még. Megéri az információkért, ami neki jelen helyzetben épp elég. *
- Tényleg csak a tengerentúlról lehet beszerezni mindent? *Sóhajt fel, enyhe lemondást keverve a kifújt levegőbe. Nincsen egy csepp esélye sem arra, hogy elkerülje a várost. Pedig jó ideig nem akar arra menni. Néhány hatot azért megúszhat, a legfontosabbat már beszerezte. Élelem pedig azért akad itt is.
Valahogy az a sejtelme, hogy a másik inkább csak nem szeretne vele mindent megosztani, de nem is hibáztatja érte. Ahogy tudja, ő oda van elkötelezve, így is többet jár a szája, mint azt sokan szeretik, de addig használja ki a helyzetét, ameddig csak tudja. Saját bőrön is megtapasztalhatna mindent, de egyszerűbb, ha van segítsége. Nem élne ezzel vissza, értelme sem volna.
A nagylelkű ajánlaton muszáj felnevetnie. Halk, mégis szívből jövő. Még mindig nem tudná megmondani miért is szórakoztató neki a másik, de nem is kell hasonlón gondolkodni.*
- Olyan nagylelkű vagy. *Méri végig a másikat.* - Rosszul érezném magam, ha kihasználnám a jóságod. *Dől végül hátra, s megingatja a fejét.* - De a Varjúba talán betérek a napokban. Biztos akad nekem való feladat. Sejtelmeid vannak, hogy mire volna szükség? Bérkardra, védelemre... egyes növények megfelelő tulajdonságaira... *Nem mondja ki az egyértelműt, így is eleget terít ki a másik elé.* - Vagy a falait díszítő néhány festményre?
//Kikötői kalamajka//
*Mesélt neki a fiú a hajóról, de nem erre gondol először. Most csak a festmény részletein gondolkodik, még ha csak komolytalanul is. De amaz, még ha rosszak is az emlékei, nem tudja lemosni a képéről a vigyort. Nem bánja, így rá is ragad belőle, még ha az ö mosolya cseppet sem olyan széles.*
- Mezítelenül? Fázni fogsz, az pedig ront az összképen.
*Simít végig a fonatán, csak szemeibe engedve egy kis játékosságot. Nem érdekli a másik meztelenül. De ha az lenne a megrendelés, akkor felőle akár ácsoroghat is úgy, talán ilyesmit amúgy sem készített még. Megéri az információkért, ami neki jelen helyzetben épp elég. *
- Tényleg csak a tengerentúlról lehet beszerezni mindent? *Sóhajt fel, enyhe lemondást keverve a kifújt levegőbe. Nincsen egy csepp esélye sem arra, hogy elkerülje a várost. Pedig jó ideig nem akar arra menni. Néhány hatot azért megúszhat, a legfontosabbat már beszerezte. Élelem pedig azért akad itt is.
Valahogy az a sejtelme, hogy a másik inkább csak nem szeretne vele mindent megosztani, de nem is hibáztatja érte. Ahogy tudja, ő oda van elkötelezve, így is többet jár a szája, mint azt sokan szeretik, de addig használja ki a helyzetét, ameddig csak tudja. Saját bőrön is megtapasztalhatna mindent, de egyszerűbb, ha van segítsége. Nem élne ezzel vissza, értelme sem volna.
A nagylelkű ajánlaton muszáj felnevetnie. Halk, mégis szívből jövő. Még mindig nem tudná megmondani miért is szórakoztató neki a másik, de nem is kell hasonlón gondolkodni.*
- Olyan nagylelkű vagy. *Méri végig a másikat.* - Rosszul érezném magam, ha kihasználnám a jóságod. *Dől végül hátra, s megingatja a fejét.* - De a Varjúba talán betérek a napokban. Biztos akad nekem való feladat. Sejtelmeid vannak, hogy mire volna szükség? Bérkardra, védelemre... egyes növények megfelelő tulajdonságaira... *Nem mondja ki az egyértelműt, így is eleget terít ki a másik elé.* - Vagy a falait díszítő néhány festményre?
3850. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-11-07 11:23:27
Üzenet elküldve: 2024-11-07 11:23:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Hogy megbánta-e valaha azt, hogy lantot fogott a kezébe és bárdnak állt? Nem, tulajdonképpen nem. Pályafutása alatt ért már el sikereket; énekelt rengeteg dalt, elcsavart néhány fejet, és előfordult, hogy hatással volt pár igen befolyásos emberre is. Hogy ma este élvezi-e azt, hogy bárd lehet? Nem, tulajdonképpen nem.
Halkan dörmög valamit Dayaneer szavaira, és csak egy hunyorgással honorálja azt a kétkedő mosolyt. Most tényleg nem lódított vagy finomított a történteken. Továbbra is a pultnak támaszkodva ül, arccal a nő felé fordulva; lassúakat pislogva figyeli ahogy az rumot rendel. Magában egy pillanatra megörül, hiszen az imént épp valami töményet kívánt meg – lám, a nő szinte olvas a gondolataiban. Hálásan felé is villantja a vigyorát, ami egyben a fogsor-ellenőrzés lehetősége is. A nő szavaira megkönnyebbülten felsóhajt.*
- Hála az égieknek..! *-még szinte a válla is lejjebb ereszkedik. Engedelmesen közelebb húzódik és oda is fordul Dayaneer felé, és újabb lusta pillantásokkal követi a szépszemű mozdulatait ahogy az a zsebeiben kezd keresni. Úgy tippeli, hogy pipadohány után kotorászik. Nem bánja, legfeljebb szippant párat a füstből maga is. Amikor viszont nem a dohányos zacskó, hanem egy kendő kerül elő, először kissé csalódottnak érzi magát. A felismerés csak ezután jön, hogy mi fog valójában történni; és ekkor újra, jobban megnézi azt a kendőt. Úgy látja, hogy nem ez lesz az első alkalom, hogy a szebb napokat is látott darab hasonlóra lesz használva. Már épp emelné a kezét az elé tolt rumért, amikor Dayaneer megragadja az állát, mint valami lónak. Halkan felszisszen a kendő érintésére, hiába a nő óvatossága: a seb az seb, az alkohol az alkohol, és a kettő együtt sosem voltak jó barátok.*
- De tényleg félreértés volt..! *-pislog a szép zöld szemekbe, és újra felszisszen ahogy a beszédtől elmozduló sebszélek újabb adag rumhoz jutnak.-* És nem is kell több, mint a lant. Ha az ember ügyes, az is elég.
*Ráhunyorog a nőre, elég egyértelmű, hogy most mennyire volt ügyes.*
- Délután kötött ki egy hajó, *-folytatja a szövegelést kissé nehézkesen forgó nyelvvel, addig is eltereli a figyelmét az ajkáról. Hogy mennyire zavarja ezzel Dayaneer-t..? Az most nem nagyon jut eszébe. Egy bárd akkor is hajlamos jártatni a száját, amikor nem kéne.-* valami Vérmes Oroszlánfóka, vagy mi volt a neve. Auh..! Tudod, milyen ez..?! A vízről beszabadult, fizetéshez jutott, szórakozni akaró fickók. Könnyű pénz. Úgyhogy hogy-hogy nem, úgy alakult, persze egészen véletlenül, hogy hozzájuk csapódtam az estére. Minden jól is ment.. ááh..! Legalábbis az elején. Volt ott két fickó, akik.. hm.. láthatóan jól érezték magukat együtt.
*Aprót int, nem részletezi.*
- Úgyhogy úgy gondoltam, hogy a kedvükben járok. Az egyik dalban kicsit átköltöttem a szöveget, hogy ne egy szerelmesen táncoló nő és férfi legyen benne, hanem két szerelmesen táncoló férfi. No, hát.. itt volt a félreértés. *-halkan, kissé keserűen kuncog egyet-* Nekik ez nem nagyon tetszett. A végét láthattad te is.
//Kósza varjak//
*Hogy megbánta-e valaha azt, hogy lantot fogott a kezébe és bárdnak állt? Nem, tulajdonképpen nem. Pályafutása alatt ért már el sikereket; énekelt rengeteg dalt, elcsavart néhány fejet, és előfordult, hogy hatással volt pár igen befolyásos emberre is. Hogy ma este élvezi-e azt, hogy bárd lehet? Nem, tulajdonképpen nem.
Halkan dörmög valamit Dayaneer szavaira, és csak egy hunyorgással honorálja azt a kétkedő mosolyt. Most tényleg nem lódított vagy finomított a történteken. Továbbra is a pultnak támaszkodva ül, arccal a nő felé fordulva; lassúakat pislogva figyeli ahogy az rumot rendel. Magában egy pillanatra megörül, hiszen az imént épp valami töményet kívánt meg – lám, a nő szinte olvas a gondolataiban. Hálásan felé is villantja a vigyorát, ami egyben a fogsor-ellenőrzés lehetősége is. A nő szavaira megkönnyebbülten felsóhajt.*
- Hála az égieknek..! *-még szinte a válla is lejjebb ereszkedik. Engedelmesen közelebb húzódik és oda is fordul Dayaneer felé, és újabb lusta pillantásokkal követi a szépszemű mozdulatait ahogy az a zsebeiben kezd keresni. Úgy tippeli, hogy pipadohány után kotorászik. Nem bánja, legfeljebb szippant párat a füstből maga is. Amikor viszont nem a dohányos zacskó, hanem egy kendő kerül elő, először kissé csalódottnak érzi magát. A felismerés csak ezután jön, hogy mi fog valójában történni; és ekkor újra, jobban megnézi azt a kendőt. Úgy látja, hogy nem ez lesz az első alkalom, hogy a szebb napokat is látott darab hasonlóra lesz használva. Már épp emelné a kezét az elé tolt rumért, amikor Dayaneer megragadja az állát, mint valami lónak. Halkan felszisszen a kendő érintésére, hiába a nő óvatossága: a seb az seb, az alkohol az alkohol, és a kettő együtt sosem voltak jó barátok.*
- De tényleg félreértés volt..! *-pislog a szép zöld szemekbe, és újra felszisszen ahogy a beszédtől elmozduló sebszélek újabb adag rumhoz jutnak.-* És nem is kell több, mint a lant. Ha az ember ügyes, az is elég.
*Ráhunyorog a nőre, elég egyértelmű, hogy most mennyire volt ügyes.*
- Délután kötött ki egy hajó, *-folytatja a szövegelést kissé nehézkesen forgó nyelvvel, addig is eltereli a figyelmét az ajkáról. Hogy mennyire zavarja ezzel Dayaneer-t..? Az most nem nagyon jut eszébe. Egy bárd akkor is hajlamos jártatni a száját, amikor nem kéne.-* valami Vérmes Oroszlánfóka, vagy mi volt a neve. Auh..! Tudod, milyen ez..?! A vízről beszabadult, fizetéshez jutott, szórakozni akaró fickók. Könnyű pénz. Úgyhogy hogy-hogy nem, úgy alakult, persze egészen véletlenül, hogy hozzájuk csapódtam az estére. Minden jól is ment.. ááh..! Legalábbis az elején. Volt ott két fickó, akik.. hm.. láthatóan jól érezték magukat együtt.
*Aprót int, nem részletezi.*
- Úgyhogy úgy gondoltam, hogy a kedvükben járok. Az egyik dalban kicsit átköltöttem a szöveget, hogy ne egy szerelmesen táncoló nő és férfi legyen benne, hanem két szerelmesen táncoló férfi. No, hát.. itt volt a félreértés. *-halkan, kissé keserűen kuncog egyet-* Nekik ez nem nagyon tetszett. A végét láthattad te is.
3849. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-11-06 21:48:50
Üzenet elküldve: 2024-11-06 21:48:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kikötői kalamajka//
*Ő egy hajón... Hideg érzés fut végig hátán. Megfogadta, hogy többet nem lép fedélzetre. A Fekete Gályán átéltek alapos nyomot hagytak benne.*
-Vagy engem, vagy a hajót. Mindkettőt ne! *Derűje töretlennek bizonyul.*
-És mezítelenül kell. Mármint nem a hajót. *Szórakozottan játszik ujjai között a pohárral, ahogy a lányt hallgatja.*
-A városból? Úgy érted Artheniorból? Á. *Határozottan megcsóválja fejét.*
-A patkányok nincsenek túl jóba a városiakkal. Ami kereskedelem történik, az is fű alatt megy... Tudod. *Való igaz. Mióta a patkányok megkaparintották a Kikötőt Artheniortól, azóta igen erőteljes szembenállás van a két fél között.*
-A Hét Varjú? Azt nem tudom. *Megrázza fejét. Valóban kishal ő, hogy a fogadó politikai ügyeibe beavassák. Ráadásul őt nem is igazán érdekli a dolog. Elvan foglalva azzal, hogy alsóneműket gyűjtsön be különböző szobákból, meg hogy borsot törjön némelyek orra alá.
Tekintete elkalandozik a piszkos ablakokon beszűrődő fény felé. Elmorfondírozik ezen a dolgon egy darabig.*
~A patkányokkal biztosan jóban van a kisasszony. És a Vihar Fiaival vajon? Lehet olyat, hogy mindenkivel jóban van itt valaki?~ *Arra ocsúdik, hogy Ril közelebb hajol az asztal felett. Kell néhány pillanat, mire felfogja a hallottakat, s széles vigyorban részesíti asztaltársaságát.*
-A harmincból? Na lássuk csak... *Erős fejtörést mímel.*
-Megtarthatod a tizedét. *Feleli végül nagylelkűen.*
-Talán többet is, ha jó szolgálatot nyújtasz. *Alaposan megnyomja a megfelelő szavakat.*
-Egyébként pedig már negyven arany. *Komolykodva húzza el száját hátradőlvén, miközben ismét kipillant az ablakon. Persze csak azért, hogy ne kelljen szembetalálkoznia az aranysárga tekintettel és megtarthassa komoly miliőjét.*
-Bizonyos kuncsaftoknak jár az akció. Ha nekem dolgozol, talán veled is kivételt teszek.
//Kikötői kalamajka//
*Ő egy hajón... Hideg érzés fut végig hátán. Megfogadta, hogy többet nem lép fedélzetre. A Fekete Gályán átéltek alapos nyomot hagytak benne.*
-Vagy engem, vagy a hajót. Mindkettőt ne! *Derűje töretlennek bizonyul.*
-És mezítelenül kell. Mármint nem a hajót. *Szórakozottan játszik ujjai között a pohárral, ahogy a lányt hallgatja.*
-A városból? Úgy érted Artheniorból? Á. *Határozottan megcsóválja fejét.*
-A patkányok nincsenek túl jóba a városiakkal. Ami kereskedelem történik, az is fű alatt megy... Tudod. *Való igaz. Mióta a patkányok megkaparintották a Kikötőt Artheniortól, azóta igen erőteljes szembenállás van a két fél között.*
-A Hét Varjú? Azt nem tudom. *Megrázza fejét. Valóban kishal ő, hogy a fogadó politikai ügyeibe beavassák. Ráadásul őt nem is igazán érdekli a dolog. Elvan foglalva azzal, hogy alsóneműket gyűjtsön be különböző szobákból, meg hogy borsot törjön némelyek orra alá.
Tekintete elkalandozik a piszkos ablakokon beszűrődő fény felé. Elmorfondírozik ezen a dolgon egy darabig.*
~A patkányokkal biztosan jóban van a kisasszony. És a Vihar Fiaival vajon? Lehet olyat, hogy mindenkivel jóban van itt valaki?~ *Arra ocsúdik, hogy Ril közelebb hajol az asztal felett. Kell néhány pillanat, mire felfogja a hallottakat, s széles vigyorban részesíti asztaltársaságát.*
-A harmincból? Na lássuk csak... *Erős fejtörést mímel.*
-Megtarthatod a tizedét. *Feleli végül nagylelkűen.*
-Talán többet is, ha jó szolgálatot nyújtasz. *Alaposan megnyomja a megfelelő szavakat.*
-Egyébként pedig már negyven arany. *Komolykodva húzza el száját hátradőlvén, miközben ismét kipillant az ablakon. Persze csak azért, hogy ne kelljen szembetalálkoznia az aranysárga tekintettel és megtarthassa komoly miliőjét.*
-Bizonyos kuncsaftoknak jár az akció. Ha nekem dolgozol, talán veled is kivételt teszek.
3848. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-11-06 21:15:37
Üzenet elküldve: 2024-11-06 21:15:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*A részeg, látszólag valamiféle verekedésbe keveredett férfiemberek látványa mondhatni nem túl ritka azért errefelé. Úgy is fogalmazhatnánk, elidegeníthetetlen a kikötői csehók dohányfüstős világától, akárcsak a csetepatékban csipkézett bútorok, a haltól bűzlő, szerencsejátékozó matrózok vagy foghíjas, nem épp nemesi ágyakra célzó pillangók.
Nem különösebben lepi meg, hogy Vicart ilyen állapotban találja. Nem ismeri ugyan még jól a férfit, de a bárdokat annál jobban, s bizony felvágott nyelvük és többnyire élvhajhász életmódjuk eddigi tapasztalatai alapján gyakorta keveri bajba őket.
A bíbor hálókkal szőtt melegbarna pillantások kialvatlanságról vagy meglehetősen erős alkoholos befolyásoltságról árulkodnak, s ha nagyobb összegeket kellene feltennie, inkább arra voksolna, az utóbbi az oka homálynak.
Kérdésére a történteket illetően nem érkezik túlságosan bő lére eresztett válasz, amit kap, azon is csak elmosolyodik.*
- Hát persze, félreértés! *ismétli el bazsalyogva, de egy kósza pillanatig sem tűnik úgy, mintha elhinné* - Mindig az! *fejét csóválja együttérzőn a pultra könyökölve, közben pedig már a pultosnak int is, hogy szükség volna a szolgálataira. Zöldjeit nem szakítja el a nyúzott arcról, inkább alaposan felméri a kárt. Csúnyán felrepedt az alsó ajka, felidézi hát minden emlékét a fedélzeti orvoslásról, és már szól is a csaposnak.*
- Egy kupica Rumra lenne szükségünk, Kedvesem *szól majd a pultra csap 4 aranyat.* - A legerősebből!
*Vicar kérését a fogsor ellenőrzését illetően igencsak komolyan veszi. Szemöldökei vizsgálón futnak össze, ha amaz veszi a fáradtságot egy vigyorra. Mintha még magában számolna is.*
- Hiánytalan *érkezik is a megállapítás, méghozzá csaknem egyszerre a rendeléssel, a bárd pedig szinte már sejtheti is, milyen sanyarú sors vár rá. Vagy inkább fájdalmas?*
- Na gyere ide! *inti közelebb, s már kezdi is a kutatást tengerészkabátja megannyi belső zsebében. Beletelik egy kis időbe, de végül egy kendőt húz, melybe mint valami nemesi kisasszonyka keszkenőjébe, cirádás aranybetűt hímeztek. Az első blikkre is drágának tűnő anyagon egy "D" díszeleg, de néhány kíméletlen mosások ellenére beleragadt halovány vérfolt árulkodik hányattatott sorsáról. Átitatja egy nyelet rummal, de marad bőven a pohárka alján, azt Vicar elé csúsztatja. Nem biztos, hogy szüksége van rá, de valamelyest csillapítja majd fájdalmat. Mert abból most hirtelenjében akad bőven.*
- Ne mocorogj! *figyelmezteti előzetesen mielőtt ellentmondást nem tűrően az állára fogna. A szesszel átitatott kendővel finoman tapogat végig a felnyílt ajkon.*
- Az ilyen "félreértéseket" *mosolyogva ízlelgeti a szót* - Errefelé okosabb kerülni. Főleg, ha mindössze egy csupasz lanttal jár az ember.
//Kósza varjak//
*A részeg, látszólag valamiféle verekedésbe keveredett férfiemberek látványa mondhatni nem túl ritka azért errefelé. Úgy is fogalmazhatnánk, elidegeníthetetlen a kikötői csehók dohányfüstős világától, akárcsak a csetepatékban csipkézett bútorok, a haltól bűzlő, szerencsejátékozó matrózok vagy foghíjas, nem épp nemesi ágyakra célzó pillangók.
Nem különösebben lepi meg, hogy Vicart ilyen állapotban találja. Nem ismeri ugyan még jól a férfit, de a bárdokat annál jobban, s bizony felvágott nyelvük és többnyire élvhajhász életmódjuk eddigi tapasztalatai alapján gyakorta keveri bajba őket.
A bíbor hálókkal szőtt melegbarna pillantások kialvatlanságról vagy meglehetősen erős alkoholos befolyásoltságról árulkodnak, s ha nagyobb összegeket kellene feltennie, inkább arra voksolna, az utóbbi az oka homálynak.
Kérdésére a történteket illetően nem érkezik túlságosan bő lére eresztett válasz, amit kap, azon is csak elmosolyodik.*
- Hát persze, félreértés! *ismétli el bazsalyogva, de egy kósza pillanatig sem tűnik úgy, mintha elhinné* - Mindig az! *fejét csóválja együttérzőn a pultra könyökölve, közben pedig már a pultosnak int is, hogy szükség volna a szolgálataira. Zöldjeit nem szakítja el a nyúzott arcról, inkább alaposan felméri a kárt. Csúnyán felrepedt az alsó ajka, felidézi hát minden emlékét a fedélzeti orvoslásról, és már szól is a csaposnak.*
- Egy kupica Rumra lenne szükségünk, Kedvesem *szól majd a pultra csap 4 aranyat.*
- A legerősebből!*Vicar kérését a fogsor ellenőrzését illetően igencsak komolyan veszi. Szemöldökei vizsgálón futnak össze, ha amaz veszi a fáradtságot egy vigyorra. Mintha még magában számolna is.*
- Hiánytalan *érkezik is a megállapítás, méghozzá csaknem egyszerre a rendeléssel, a bárd pedig szinte már sejtheti is, milyen sanyarú sors vár rá. Vagy inkább fájdalmas?*
- Na gyere ide! *inti közelebb, s már kezdi is a kutatást tengerészkabátja megannyi belső zsebében. Beletelik egy kis időbe, de végül egy kendőt húz, melybe mint valami nemesi kisasszonyka keszkenőjébe, cirádás aranybetűt hímeztek. Az első blikkre is drágának tűnő anyagon egy "D" díszeleg, de néhány kíméletlen mosások ellenére beleragadt halovány vérfolt árulkodik hányattatott sorsáról. Átitatja egy nyelet rummal, de marad bőven a pohárka alján, azt Vicar elé csúsztatja. Nem biztos, hogy szüksége van rá, de valamelyest csillapítja majd fájdalmat. Mert abból most hirtelenjében akad bőven.*
- Ne mocorogj! *figyelmezteti előzetesen mielőtt ellentmondást nem tűrően az állára fogna. A szesszel átitatott kendővel finoman tapogat végig a felnyílt ajkon.*
- Az ilyen "félreértéseket" *mosolyogva ízlelgeti a szót* - Errefelé okosabb kerülni. Főleg, ha mindössze egy csupasz lanttal jár az ember.
3847. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-11-05 16:38:40
Üzenet elküldve: 2024-11-05 16:38:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 392
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 392
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kikötői kalamajka//
*A képei a mentsvára. A vászonra kitehet mindent, olyat is, amit nem is tud, hogy érez. Nem kell megmagyaráznia, még magának sem. Mások műveit is szívesen nézi, még ha csak felszínes gondolatokat is enged beszökni a látottakból. A másik szaporodó kérdéseire elmosolyodik végül. Olyat érintenek, ami megengedi neki, hogy megolvassza a jeges vonásokat.*
- Téged is letudnálak egy hajón.
*Kortyol bele az italba, állva a tekintetet. Ha kérné, még meg is tenné. Ugyan nem munka, de legalább jót mulatna, alkotni pedig szeret, még akkor is, ha nem hasonlít ahhoz, amit egymaga szokott festeni. Azért a sok információért cserébe még csak nem is kérne érte semmit.* - Magamtól nem szoktam olyat, ami színes. *Ezzel szerinte el is árulta azok milyenségeit. Bár nem nyomasztóan sötétek az alkotásai, mégsem illik bárki falára. De ez nem jelenti azt, hogy ne tudna létrehozni olyat, ami kellemesebb a szemeknek. Színeket is szerzett be végül, még ha nem is a Kikötőben lelt rájuk.
Hogy kik uralják a vizet, jó tudni. Így tudja azt is, hogy őt ki hozta ide. Mélyen hallgatni arról, hogy ki hová tartozik nem volna meglepő. A hajós szájából sosem hallotta kimondva a nevet. Nem volt rá szükség. Ahogy az ő miértjeire sem. A jókor behunyt szemek sokszor fontosak. Pedig sokak szeretnek kérkedni.*
- Ők figyelik, ami a tengerentúlról érkezik. De a városból van, aki hoz ide dolgokat? Vagy messzebbről?
*Egy halvány reménysugár, hogy nem kell újra visszatérnie oda. Ha van más, aki erre kufárkodik, akkor nem keresné kifejezetten a Vihar Fiainak társaságát. Tudja, hogy nincs olyan messze, hogy ne tehesse meg a távot bárki, de ki tudja még kiket ismer a félvér. És nem csak a tenger létezik, biztos benne, hogy Arthenior-on túl is van élet.
Még nem mondana semmit a Hét Varjú lehetőségeire, de elraktározza egy rövid időre. Viszont amikor már megtudja, hogy vannak oldalak, amik nem osztozkodnak, de az a hely mégis, mintha egy ezektől mentes övezet lenne, akkor érdeklődően villannak a szemei. Csakhogy nehezen hiszi el, hogy egy olyan fogadó lehet mentesült az ilyen kezek alól. Viszont nem ismeri annak mélyét sem.*
- És a Hét Varjú szíve mi felé húz? *Enged meg egy újabb félmosolyt. Nem akar ő ezzel semmit, mindössze tudni, hogy érdemes-e gondolkodni azon, hogy kipróbálja ott magát, még ha ködös is az egész. Ahogyan nem tudja Haldrian azt, hogy ő mihez ért, úgy ő sem tudja, hogy mit tudnak kínálni. De talán jutnak valamire.
A másik humorosnak szánt felvetésén viszont már fel is nevet, még ha halkan is. Újabb korty a pohárból, majd az asztalra könyököl és közelebb hajol kissé.*
- És a harminc aranyamból mennyit kérnél el, ha neked dolgoznék?
*Utal vissza arra, hogy emlékszik még, hogy mennyiért árulta magát a másik. Nem áll tőle olyan távol a viccelés, mint látszik.*
//Kikötői kalamajka//
*A képei a mentsvára. A vászonra kitehet mindent, olyat is, amit nem is tud, hogy érez. Nem kell megmagyaráznia, még magának sem. Mások műveit is szívesen nézi, még ha csak felszínes gondolatokat is enged beszökni a látottakból. A másik szaporodó kérdéseire elmosolyodik végül. Olyat érintenek, ami megengedi neki, hogy megolvassza a jeges vonásokat.*
- Téged is letudnálak egy hajón.
*Kortyol bele az italba, állva a tekintetet. Ha kérné, még meg is tenné. Ugyan nem munka, de legalább jót mulatna, alkotni pedig szeret, még akkor is, ha nem hasonlít ahhoz, amit egymaga szokott festeni. Azért a sok információért cserébe még csak nem is kérne érte semmit.* - Magamtól nem szoktam olyat, ami színes. *Ezzel szerinte el is árulta azok milyenségeit. Bár nem nyomasztóan sötétek az alkotásai, mégsem illik bárki falára. De ez nem jelenti azt, hogy ne tudna létrehozni olyat, ami kellemesebb a szemeknek. Színeket is szerzett be végül, még ha nem is a Kikötőben lelt rájuk.
Hogy kik uralják a vizet, jó tudni. Így tudja azt is, hogy őt ki hozta ide. Mélyen hallgatni arról, hogy ki hová tartozik nem volna meglepő. A hajós szájából sosem hallotta kimondva a nevet. Nem volt rá szükség. Ahogy az ő miértjeire sem. A jókor behunyt szemek sokszor fontosak. Pedig sokak szeretnek kérkedni.*
- Ők figyelik, ami a tengerentúlról érkezik. De a városból van, aki hoz ide dolgokat? Vagy messzebbről?
*Egy halvány reménysugár, hogy nem kell újra visszatérnie oda. Ha van más, aki erre kufárkodik, akkor nem keresné kifejezetten a Vihar Fiainak társaságát. Tudja, hogy nincs olyan messze, hogy ne tehesse meg a távot bárki, de ki tudja még kiket ismer a félvér. És nem csak a tenger létezik, biztos benne, hogy Arthenior-on túl is van élet.
Még nem mondana semmit a Hét Varjú lehetőségeire, de elraktározza egy rövid időre. Viszont amikor már megtudja, hogy vannak oldalak, amik nem osztozkodnak, de az a hely mégis, mintha egy ezektől mentes övezet lenne, akkor érdeklődően villannak a szemei. Csakhogy nehezen hiszi el, hogy egy olyan fogadó lehet mentesült az ilyen kezek alól. Viszont nem ismeri annak mélyét sem.*
- És a Hét Varjú szíve mi felé húz? *Enged meg egy újabb félmosolyt. Nem akar ő ezzel semmit, mindössze tudni, hogy érdemes-e gondolkodni azon, hogy kipróbálja ott magát, még ha ködös is az egész. Ahogyan nem tudja Haldrian azt, hogy ő mihez ért, úgy ő sem tudja, hogy mit tudnak kínálni. De talán jutnak valamire.
A másik humorosnak szánt felvetésén viszont már fel is nevet, még ha halkan is. Újabb korty a pohárból, majd az asztalra könyököl és közelebb hajol kissé.*
- És a harminc aranyamból mennyit kérnél el, ha neked dolgoznék?
*Utal vissza arra, hogy emlékszik még, hogy mennyiért árulta magát a másik. Nem áll tőle olyan távol a viccelés, mint látszik.*
3846. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-11-03 17:47:34
Üzenet elküldve: 2024-11-03 17:47:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kikötői kalamajka//
*Képeket fest. Rögtön felsejlik előtte a Sellőház falait díszítő, megannyi kép. Persze a legtöbb különböző testeket és idomokat ábrázol, az ő kedvence furcsamód nem ezek közül való. Van ott egy kép egy viharban hánykolódó két árbócos hajóról... Még most is könnyen felidézi. A vitorlákat tépi a vihar, a hullámok pedig a fedélzetet nyaldossák. Ugyanakkor a vízfelszínt narancsra festi a lemenő nap fénye, s a háttérben már látszik a vihar vége.*
-Képeket. Miről? Bármiről? *Kíváncsian pillant bele az aranytekintetbe.*
-Hajót tudsz festeni? Vagy... Inkább embereket? Engem letudnál festeni? *Kajánul elvigyorodik, majd előrébb dől az asztal felett, hogy a lány kérdésére is választ adhasson.*
-Ó... Ők uralják a vizeket. Akadnak közöttük kereskedők, de kalózok is felcsapnak a kötelékükbe. Az engedélyük nélkül semmi sem jöhet ide a vízen. Vagy mehet ki innen. *Felhörpinti a maradék sellővért, majd egy jóleső sóhaj kíséretében elégedetten méregeti egy darabig a kiürült pohárka alját.*
-Keményen alkusznak. Én kerülöm őket, ha lehet. *Bár ez igaz gyakorlatilag bármelyik "felekezetre" itt a Kikötőben.*
-Azt gondolom. Bármennyire is szabad itt a levegő, a jóféle munkát szűkmarkúan mérik erre. *Jól értesültségének egy biccentéssel ad nyomatékot.*
-De a Hét Varjúban azt csinálhatsz, amit akarsz. Mármint ha kérnek tőlem valamit, azt megteszem, a többi a legkevésbé sem érdekli őket. Az sem igazán, hogy mivel keresem a kenyerem. Nem vagyok odaláncolva. És megvannak a... Kapcsolataik. *Nem fecseg többet, mert a múltkor is bajba került emiatt. Ugyanakkor való igaz, hogy roppant mód elégedett jelenlegi helyzetével, s nem csak azért, mert tető van a feje felett. A továbbiakat a lányra bízza, már ami a Hét Varjút illeti.*
-Beljebb ásnád magad... *Félrebillenti a fejét, közben szórakozottan bámul el valahova a lány válla felett.*
-Ott vannak a patkányok és a viharfiak is. Náluk mindig akad munka. Csak tudni kell, hogy ha híre megy, hogy az egyiknek segítesz, a másik nemigen fog szívlelni. *Savanyú mosol kúszik arcára. Még mindig nem tudja, Ril valójában mihez ért. Hátradől ültében, tekintete ismét elkalandozik.*
-De dolgozhatsz nekem is. Tudnék mit ajánlani. *Elmorzsolja a vigyort. Fogalma sincs, hogy mennyire kapós a lány az ilyen fajta humorra, neki viszont sosem kellett messzire mennie pimaszságért.*
-Szóval akad bőven lehetőség. *Üti végül el a tréfa élét, miközben a pohárral játszik kezében.*
//Kikötői kalamajka//
*Képeket fest. Rögtön felsejlik előtte a Sellőház falait díszítő, megannyi kép. Persze a legtöbb különböző testeket és idomokat ábrázol, az ő kedvence furcsamód nem ezek közül való. Van ott egy kép egy viharban hánykolódó két árbócos hajóról... Még most is könnyen felidézi. A vitorlákat tépi a vihar, a hullámok pedig a fedélzetet nyaldossák. Ugyanakkor a vízfelszínt narancsra festi a lemenő nap fénye, s a háttérben már látszik a vihar vége.*
-Képeket. Miről? Bármiről? *Kíváncsian pillant bele az aranytekintetbe.*
-Hajót tudsz festeni? Vagy... Inkább embereket? Engem letudnál festeni? *Kajánul elvigyorodik, majd előrébb dől az asztal felett, hogy a lány kérdésére is választ adhasson.*
-Ó... Ők uralják a vizeket. Akadnak közöttük kereskedők, de kalózok is felcsapnak a kötelékükbe. Az engedélyük nélkül semmi sem jöhet ide a vízen. Vagy mehet ki innen. *Felhörpinti a maradék sellővért, majd egy jóleső sóhaj kíséretében elégedetten méregeti egy darabig a kiürült pohárka alját.*
-Keményen alkusznak. Én kerülöm őket, ha lehet. *Bár ez igaz gyakorlatilag bármelyik "felekezetre" itt a Kikötőben.*
-Azt gondolom. Bármennyire is szabad itt a levegő, a jóféle munkát szűkmarkúan mérik erre. *Jól értesültségének egy biccentéssel ad nyomatékot.*
-De a Hét Varjúban azt csinálhatsz, amit akarsz. Mármint ha kérnek tőlem valamit, azt megteszem, a többi a legkevésbé sem érdekli őket. Az sem igazán, hogy mivel keresem a kenyerem. Nem vagyok odaláncolva. És megvannak a... Kapcsolataik. *Nem fecseg többet, mert a múltkor is bajba került emiatt. Ugyanakkor való igaz, hogy roppant mód elégedett jelenlegi helyzetével, s nem csak azért, mert tető van a feje felett. A továbbiakat a lányra bízza, már ami a Hét Varjút illeti.*
-Beljebb ásnád magad... *Félrebillenti a fejét, közben szórakozottan bámul el valahova a lány válla felett.*
-Ott vannak a patkányok és a viharfiak is. Náluk mindig akad munka. Csak tudni kell, hogy ha híre megy, hogy az egyiknek segítesz, a másik nemigen fog szívlelni. *Savanyú mosol kúszik arcára. Még mindig nem tudja, Ril valójában mihez ért. Hátradől ültében, tekintete ismét elkalandozik.*
-De dolgozhatsz nekem is. Tudnék mit ajánlani. *Elmorzsolja a vigyort. Fogalma sincs, hogy mennyire kapós a lány az ilyen fajta humorra, neki viszont sosem kellett messzire mennie pimaszságért.*
-Szóval akad bőven lehetőség. *Üti végül el a tréfa élét, miközben a pohárral játszik kezében.*
3845. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-11-01 08:31:45
Üzenet elküldve: 2024-11-01 08:31:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 392
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 392
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kikötői kalamajka//
*Apró félmosolyra húzódik ajka. Hogy szereti az efféle helyeket? Dehogy szereti. Talán a kijelentése arra enged következtetni, hogy itt jobb, de nem az. Más. De nem jobb. Még mindig tudja utálni a mocskos sikátorokat, amik mintha össze akarnák nyomni, s már húzna a szíve természetközelibb terekre, de mégsem mozdul. Ma is csak a világítótorony alatti sziklákat járta meg és botlott kétes alakba a dokkoknál. Nem veszélyes rá, ahogy Ril sem a félvérre. Nincs miért és valahogy könnyedebb a tartása is, vele szemben ülve, ahogy az aranyakkal nézi annak széken hintázó alakját.*
- Festeni. *Szélesedik a mosoly. Mi másra kellene. Hogy bőrt, arcot, vásznat, az más kérdés. Viszont azt pontosan tudja, hogy a másik régóta él itt, jobban ismeri a Kikötőt, annak talán minden rejtett zugát, vele ellentétben. Talán, ha őt kérdezte, kérte volna először... de nem szeret kérni.*
- Képeket festek. *Jelenti ki végül, ha már azonnal érkezett az újabb kérdés. Nem a tetoválásokba keres a szénnél is feketébb anyagot, s nem is a legpuhább ajkakat varázsoló vérvörös rúzst. *
- Talán megkereslek legközelebb vele. *Játszik még a pohár szélén ujjaival, majd a szájához emeli ő is. Bár arcán nem látszik, de az íze tetszik neki, eddig talán a legjobb, amit a Kikötőben fogyasztott, még ha a fantázianévre nincs is szüksége.* - Nem ismerem őket. Mit kell róluk tudni?
*Keresi végül a szürkéket. Amikor először találkoztak is hamar szóra bírta, s ugyan nem titkokat osztott meg, de a helyi viszonyokat tudni szeretné ahhoz, hogy lépéseket tervezhessen. Olyasmiket, amiket a másik a maga finom módján elkezd kérdezni.*
- A munka lefoglal. Jól jönne.
*Mondja, mikor látja, hogy a másik kissé rajta felejtette a tekintetét. Nem zavarja, még ha sokszor a rászegeződő tekintetekért szemeket is vájna ki. Nem bízik meg a félelfben, de nem is kíván róla rosszat feltételezni a maga irányába. A távolságtartása vele együtt él, de a másik hatására egy leheletnyit azért oldódik, még ha ez szabad szemmel nehezen is kivehető. Pedig első perctől kijelenthető, hogy az ő maga módján kedveli. Még akkor is, ha képes és azt gondolja, hogy az első, ami a munkáról jut eszébe az a kurtizán szerep.*
- Boldogulok, de még keveset tudok az ittlétről. Beljebb ásnám magam.
*Komolyan gondolja, de mindenre nem mondana igent. S az sem biztos, hogy örök érvényűen letenné a voksát ezen hely mellett. De a hosszú életbe belefér, hogy ne iramodjon meg a nem tetsző halszagtól. Úgysem érzi még a helyét ettől kellemesebb világban.*
//Kikötői kalamajka//
*Apró félmosolyra húzódik ajka. Hogy szereti az efféle helyeket? Dehogy szereti. Talán a kijelentése arra enged következtetni, hogy itt jobb, de nem az. Más. De nem jobb. Még mindig tudja utálni a mocskos sikátorokat, amik mintha össze akarnák nyomni, s már húzna a szíve természetközelibb terekre, de mégsem mozdul. Ma is csak a világítótorony alatti sziklákat járta meg és botlott kétes alakba a dokkoknál. Nem veszélyes rá, ahogy Ril sem a félvérre. Nincs miért és valahogy könnyedebb a tartása is, vele szemben ülve, ahogy az aranyakkal nézi annak széken hintázó alakját.*
- Festeni. *Szélesedik a mosoly. Mi másra kellene. Hogy bőrt, arcot, vásznat, az más kérdés. Viszont azt pontosan tudja, hogy a másik régóta él itt, jobban ismeri a Kikötőt, annak talán minden rejtett zugát, vele ellentétben. Talán, ha őt kérdezte, kérte volna először... de nem szeret kérni.*
- Képeket festek. *Jelenti ki végül, ha már azonnal érkezett az újabb kérdés. Nem a tetoválásokba keres a szénnél is feketébb anyagot, s nem is a legpuhább ajkakat varázsoló vérvörös rúzst. *
- Talán megkereslek legközelebb vele. *Játszik még a pohár szélén ujjaival, majd a szájához emeli ő is. Bár arcán nem látszik, de az íze tetszik neki, eddig talán a legjobb, amit a Kikötőben fogyasztott, még ha a fantázianévre nincs is szüksége.* - Nem ismerem őket. Mit kell róluk tudni?
*Keresi végül a szürkéket. Amikor először találkoztak is hamar szóra bírta, s ugyan nem titkokat osztott meg, de a helyi viszonyokat tudni szeretné ahhoz, hogy lépéseket tervezhessen. Olyasmiket, amiket a másik a maga finom módján elkezd kérdezni.*
- A munka lefoglal. Jól jönne.
*Mondja, mikor látja, hogy a másik kissé rajta felejtette a tekintetét. Nem zavarja, még ha sokszor a rászegeződő tekintetekért szemeket is vájna ki. Nem bízik meg a félelfben, de nem is kíván róla rosszat feltételezni a maga irányába. A távolságtartása vele együtt él, de a másik hatására egy leheletnyit azért oldódik, még ha ez szabad szemmel nehezen is kivehető. Pedig első perctől kijelenthető, hogy az ő maga módján kedveli. Még akkor is, ha képes és azt gondolja, hogy az első, ami a munkáról jut eszébe az a kurtizán szerep.*
- Boldogulok, de még keveset tudok az ittlétről. Beljebb ásnám magam.
*Komolyan gondolja, de mindenre nem mondana igent. S az sem biztos, hogy örök érvényűen letenné a voksát ezen hely mellett. De a hosszú életbe belefér, hogy ne iramodjon meg a nem tetsző halszagtól. Úgysem érzi még a helyét ettől kellemesebb világban.*
3844. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-10-31 22:04:20
Üzenet elküldve: 2024-10-31 22:04:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Vannak jó esték azért. Jó esték, amikor több tucat ember előtt játszik, néha valami tényleg szép helyen. Megtapsolják, jó pénzt keres; finom sültek között, finom hölgyek között, finom borok között válogathat.
És vannak olyanok, mint a mai. Olyan, amikor nyomorultul érzi magát, a feje egynél több ok miatt hasogat, és átgondolja azokat a döntéseit az életben, amik következtében végül pont itt és pont igy kötött ki.
Hogy mikor és milyen rossz döntéseket hozott, abba nem nagyon akar, és jelenleg nem is nagyon tud belegondolni. Azt viszont most is csalhatatlan módon tudja, hogy az utóbbi időben valahogy több volt a rossz este, mint a jó. Hogy ez csak egy hullámvölgy, vagy egy innentől véget nem érő szakadék - ezt megint nem tudja. Sok dolgot nem tud.
Nem tudja például azt, hogy hol van. Nem látta még ezt a helyet. Nem tudja azt sem, hogy kik veszik körbe. Nem tudja, hogy mi a franc az a Méla Makréla. Nem tudja, hogy megvan-e minden foga. Nem tudja, hogy ki az, aki ráripakodik erre a két fokhagymaszagú gyökérre. De akárki is legyen, legalább elzavarja őket. Persze nem marad egyedül, a helyi erő mellé telepszik. Máskor talán még örülne is ennek, de most nem. Most valami pálinkának örülne.
Véreres szemmel néz oldalra, koncentrál arra, hogy élesen lássa, és leginkább: hogy csak egyet lásson az alakból. Kissé elmélázik azon a kérdésen hogy jól van-e. Tulajdonképpen ez egy nagyon jó kérdés, megérné lamentálni rajta. De a második kérdés kizökkenti, szemei egy pillanatra elkerekednek a lassú felismerés hatására, majd felsóhajt.*
- Dayaneer..! *-önkéntelenül is elmosolyodik, az alsó ajkán áthúzódó seb hirtelen és éles fájdalommal jutalmazza ezért. Odakap ujjaival, felszisszen.-* Óbsszmg..
*Talán nem is baj, hogy szavai motyogásba fúlnak.*
- Félreértés. *-ejti ki a szót úgy mikor a fájdalom csillapodik, mintha nyelvén kavicsokat próbálna egyensúlyozni.-* Egy szerencsétlen félreértés.
*Kissé feljebb tornázza magát ültében, újra a nőre pislant. Most már tényleg látja is őt, nem csak nézi.*
- Van egy nagyon fontos kérdésem. Mondd meg, kérlek.. megvannak elől a fogaim?
//Kósza varjak//
*Vannak jó esték azért. Jó esték, amikor több tucat ember előtt játszik, néha valami tényleg szép helyen. Megtapsolják, jó pénzt keres; finom sültek között, finom hölgyek között, finom borok között válogathat.
És vannak olyanok, mint a mai. Olyan, amikor nyomorultul érzi magát, a feje egynél több ok miatt hasogat, és átgondolja azokat a döntéseit az életben, amik következtében végül pont itt és pont igy kötött ki.
Hogy mikor és milyen rossz döntéseket hozott, abba nem nagyon akar, és jelenleg nem is nagyon tud belegondolni. Azt viszont most is csalhatatlan módon tudja, hogy az utóbbi időben valahogy több volt a rossz este, mint a jó. Hogy ez csak egy hullámvölgy, vagy egy innentől véget nem érő szakadék - ezt megint nem tudja. Sok dolgot nem tud.
Nem tudja például azt, hogy hol van. Nem látta még ezt a helyet. Nem tudja azt sem, hogy kik veszik körbe. Nem tudja, hogy mi a franc az a Méla Makréla. Nem tudja, hogy megvan-e minden foga. Nem tudja, hogy ki az, aki ráripakodik erre a két fokhagymaszagú gyökérre. De akárki is legyen, legalább elzavarja őket. Persze nem marad egyedül, a helyi erő mellé telepszik. Máskor talán még örülne is ennek, de most nem. Most valami pálinkának örülne.
Véreres szemmel néz oldalra, koncentrál arra, hogy élesen lássa, és leginkább: hogy csak egyet lásson az alakból. Kissé elmélázik azon a kérdésen hogy jól van-e. Tulajdonképpen ez egy nagyon jó kérdés, megérné lamentálni rajta. De a második kérdés kizökkenti, szemei egy pillanatra elkerekednek a lassú felismerés hatására, majd felsóhajt.*
- Dayaneer..! *-önkéntelenül is elmosolyodik, az alsó ajkán áthúzódó seb hirtelen és éles fájdalommal jutalmazza ezért. Odakap ujjaival, felszisszen.-* Óbsszmg..
*Talán nem is baj, hogy szavai motyogásba fúlnak.*
- Félreértés. *-ejti ki a szót úgy mikor a fájdalom csillapodik, mintha nyelvén kavicsokat próbálna egyensúlyozni.-* Egy szerencsétlen félreértés.
*Kissé feljebb tornázza magát ültében, újra a nőre pislant. Most már tényleg látja is őt, nem csak nézi.*
- Van egy nagyon fontos kérdésem. Mondd meg, kérlek.. megvannak elől a fogaim?
3843. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-10-31 20:21:05
Üzenet elküldve: 2024-10-31 20:21:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Patinásabb helyen is ehetné a fene, jól tudja. A Sellőház, bár funkcióját tekintve nem biztos, hogy az az intézmény, amire most feltétlenül szüksége van, de italt - méghozzá sokkal minőségibbet - ott is lehet kapni, s mindehhez alaposan szűrik a kikötői söpredéket, akármilyen rosszarcú matróz nem teheti be oda a lábát. Jóval biztonságosabb hely ennél a pöcegödörnél, nem kell attól tartania az embernek minden hangosan felcsendülő "mi van?"-nál, hogy hamarosan lyukas és aranyfogak fognak repkedni szanaszéjjel a kricsmi halszagú, borgőzös levegőjébe.
A Rumos Rókalyuk minden erőteljes szépséghibája ellenére egy meglehetősen szórakoztató hely, s ami még ennél is fontosabb, roppant hasznos. A kikötő "krémje" rendszeresen megfordul itt, s a megannyi gazdát cserélő haszontalan információ között néhanapján felüti fejét egy-két értékesebb. És már ennyiért megéri, hogy az embert megszégyenítsék ostoba, vélhetőleg egy napja részegen kitalált szabályzattal rendelkező kártyajátékokkal.
Az eddig kedélyesen elfogyasztott szesz azért már keményen dolgozik a vérében, orcájára a fülledt, testszaggal vegyült dohányfüstös melegben már kiült némi pír. Pillantásai némi merengő pipaszár-rágcsálás közepette a ragyás képű Hangyás Hyrent vizslatják, aki a lebuj másik sarkában már rendesen kiütötte magát, legalább egy órája alszik az asztallapra hajolva. Vajon él még az öreg? Igazán nem ártana, ha valaki megnézné...
Gondolatai egy rövid időre elterelődnek, ahogy az ivó ajtaja nyílik, s három számára elsőre teljesen ismeretlen alak lépdel be. Különösebb figyelmet eleinte nem szentel a jelenetnek, nem egy ritka fenomén azért errefelé, hogy ittas-hadirokkant fickókat cipelgetnek jobbra-balra. Ez az aprócska félresandítás épp elég idő azonban ahhoz, hogy valaki Hyrent felrázza álmából - ha jól hallja valami tartozás miatt-, a wegtoreni pedig megnyugodva a ténytől, hogy az öreg nem fingott ki, mélyet szippant elégedetten a pipájából. Mondjuk, ha nem is ma, de szinte biztos benne, hogy itt fogja érni őt a vég, a Rumosban. Annyit járt ide az a semmirekellő, szinte már a bútorzat része, el se tudja képzelni, hogy ne lelje itt, mikor néhanapján betér.
Hanem az elcsendesült, nyugodalmas pöfékeléséből rögvest kizökkenti kettő jelentéktelennek tűnő szócska. A harag gyorsabban kap lángra benne, mint egy szeszbe áztatott szövegdarabon, olyannyira, menten rá is ver ököllel az asztalra. Időzítése oly szerencsés, épp abban a pillanatban sikerül, mikor épp elcsendesül minden, így csapására néhányan felkapják fejüket, mielőtt visszasimulnának a kricsmi megszokott zsivajába. Idegből gallér mögé küldi a rumot, halvány grimasszal tűri, hogy végigégesse a torkát, aztán rögvest felpattan.*
- Ha még egyszer... *kezd bele a komoly hangvételű figyelmeztetésbe, kicsit beleimbolyogva a hirtelen fordulatba a pult felé* - Ha még egyszer meghallom ezt az átkozott játékot, kimetszem a nyelved Dulodorte *emeli a vörhenyesre fenyegetően villanó zöldjeit, melyek hamarost a másik, Deloza legényre siklanak. Keze szablyája markolatára csúsztatja* - És azzal fojtom meg a kis pajtásodat. Na hess!
*És nem kell kétszer mondani a két fickónak, már néhány komolyanvehetetlen megjegyzés közepette arrébb is reppennek. Tudja, hogy nem tőle tartanak, de azzal most nem foglalkozik, a lényeg, hogy fenyegetése elérte célját. Megpihenve a pultnak dőlve a valamivel a másik kettőnél rendezettebb - de semmiképpen sem józanabb - férfira sandít.*
- Jól vagy...? *hajol közelebb óvatosan, s jobban szemügyre véve az amolyan zenészformának tűnőt, nem egyből, de lassacskán kikristályosodik benne a felismerés* - Nahát, Dalnok uram! Hát mi a búbánat lelt?
//Kósza varjak//
*Patinásabb helyen is ehetné a fene, jól tudja. A Sellőház, bár funkcióját tekintve nem biztos, hogy az az intézmény, amire most feltétlenül szüksége van, de italt - méghozzá sokkal minőségibbet - ott is lehet kapni, s mindehhez alaposan szűrik a kikötői söpredéket, akármilyen rosszarcú matróz nem teheti be oda a lábát. Jóval biztonságosabb hely ennél a pöcegödörnél, nem kell attól tartania az embernek minden hangosan felcsendülő "mi van?"-nál, hogy hamarosan lyukas és aranyfogak fognak repkedni szanaszéjjel a kricsmi halszagú, borgőzös levegőjébe.
A Rumos Rókalyuk minden erőteljes szépséghibája ellenére egy meglehetősen szórakoztató hely, s ami még ennél is fontosabb, roppant hasznos. A kikötő "krémje" rendszeresen megfordul itt, s a megannyi gazdát cserélő haszontalan információ között néhanapján felüti fejét egy-két értékesebb. És már ennyiért megéri, hogy az embert megszégyenítsék ostoba, vélhetőleg egy napja részegen kitalált szabályzattal rendelkező kártyajátékokkal.
Az eddig kedélyesen elfogyasztott szesz azért már keményen dolgozik a vérében, orcájára a fülledt, testszaggal vegyült dohányfüstös melegben már kiült némi pír. Pillantásai némi merengő pipaszár-rágcsálás közepette a ragyás képű Hangyás Hyrent vizslatják, aki a lebuj másik sarkában már rendesen kiütötte magát, legalább egy órája alszik az asztallapra hajolva. Vajon él még az öreg? Igazán nem ártana, ha valaki megnézné...
Gondolatai egy rövid időre elterelődnek, ahogy az ivó ajtaja nyílik, s három számára elsőre teljesen ismeretlen alak lépdel be. Különösebb figyelmet eleinte nem szentel a jelenetnek, nem egy ritka fenomén azért errefelé, hogy ittas-hadirokkant fickókat cipelgetnek jobbra-balra. Ez az aprócska félresandítás épp elég idő azonban ahhoz, hogy valaki Hyrent felrázza álmából - ha jól hallja valami tartozás miatt-, a wegtoreni pedig megnyugodva a ténytől, hogy az öreg nem fingott ki, mélyet szippant elégedetten a pipájából. Mondjuk, ha nem is ma, de szinte biztos benne, hogy itt fogja érni őt a vég, a Rumosban. Annyit járt ide az a semmirekellő, szinte már a bútorzat része, el se tudja képzelni, hogy ne lelje itt, mikor néhanapján betér.
Hanem az elcsendesült, nyugodalmas pöfékeléséből rögvest kizökkenti kettő jelentéktelennek tűnő szócska. A harag gyorsabban kap lángra benne, mint egy szeszbe áztatott szövegdarabon, olyannyira, menten rá is ver ököllel az asztalra. Időzítése oly szerencsés, épp abban a pillanatban sikerül, mikor épp elcsendesül minden, így csapására néhányan felkapják fejüket, mielőtt visszasimulnának a kricsmi megszokott zsivajába. Idegből gallér mögé küldi a rumot, halvány grimasszal tűri, hogy végigégesse a torkát, aztán rögvest felpattan.*
- Ha még egyszer... *kezd bele a komoly hangvételű figyelmeztetésbe, kicsit beleimbolyogva a hirtelen fordulatba a pult felé* - Ha még egyszer meghallom ezt az átkozott játékot, kimetszem a nyelved Dulodorte *emeli a vörhenyesre fenyegetően villanó zöldjeit, melyek hamarost a másik, Deloza legényre siklanak. Keze szablyája markolatára csúsztatja* - És azzal fojtom meg a kis pajtásodat. Na hess!
*És nem kell kétszer mondani a két fickónak, már néhány komolyanvehetetlen megjegyzés közepette arrébb is reppennek. Tudja, hogy nem tőle tartanak, de azzal most nem foglalkozik, a lényeg, hogy fenyegetése elérte célját. Megpihenve a pultnak dőlve a valamivel a másik kettőnél rendezettebb - de semmiképpen sem józanabb - férfira sandít.*
- Jól vagy...? *hajol közelebb óvatosan, s jobban szemügyre véve az amolyan zenészformának tűnőt, nem egyből, de lassacskán kikristályosodik benne a felismerés* - Nahát, Dalnok uram! Hát mi a búbánat lelt?
3842. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-10-31 09:03:54
Üzenet elküldve: 2024-10-31 09:03:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Szokásos Kikötői este. A nyíló ajtón át hal- és sószag keveredik a benti odőrrel, frissebbé nem, legfeljebb változatosabbá téve azt. Az ajtón három matróz lép be, láthatóan nemrég köthettek ki: szélesen vigyorogva, egymásba kapaszkodva jönnek, hogy a tengeri láb okozta imbolygásuk kiegyenlítődhessen így.
Legalábbis a felületes szemlélő ezt láthatja.
Ha valaki jobban megnézi, akkor már másabb a kép. A három fickóból csupán kettő néz ki valóban matróznak. A közöttük haladó, szinte általuk cipelt harmadik csupán nyűtt tengerészkabátot hord, de egyébként még csak nem is hasonlít valakire, aki a tengeren keresné a kenyerét. Vigyor sem igen van az arcukon; a két szélső matróz száját inkább dühös grimasz, már-már vicsor torzítja. A középső fickóét pedig egy igen frissnek tűnő seb az alsó ajkán.
A két matrózforma cseppet sem gyengéden lódítja a harmadikat oda a pulthoz, nem foglalkoznak vele hogy az megkapaszkodik vagy elesik-e – épp csak utána nem köpnek. Ó, de, az egyikük végül csak utána köp egyet rút módon. A másik lekanyarítja a válláról egy hangszer tokját, és már majdnem az ajtóban állva lendíti oda a pultnál ferdén kapaszkodó harmadiknak, aki épp csak el tudja azt kapni, mielőtt nekiverődne a földnek.*
- Rohaggyá' meg, te tetű! *-búcsúzik a két matrózforma szívhezszóló jókívánsággal, mielőtt bevágnák maguk mögött a krimó ajtaját.
A mögöttük ottmaradó harmadik fickó csapott vállal, fél kézzel szorítja a pult peremét. Talán azon tűnődik, hogy összeessen ott helyben, vagy hogy végighányja a söntést? Nehezen kitalálható. Baljában még mindig a hangszertok szíját szorongatja, jobbjával elengedi a pult szélét, és bizonytalan, tapogatózó mozdulatokkal ül le a pult mellett álló székek közül arra, amelyik hozzá legközelebb van. Lábai közé, a földre engedi a tokot, majd mindkét könyökével a pultra támaszkodva szinte eltakarja tenyereivel az arcát. Hálás a pillanatnyi nyugalomért.
Ám minden pillanat elmúlik, így a nyugalomé is. Még fel sem emelte a fejét, hogy megkeresse a pultost, máris jobbról-balról a vállának ütődni érez két testet. Egy pillanatra megrezzen: azt hiszi, hogy a két matrózorma jött vissza megint. De nem azok fogták közre. Balról egy idiótán vigyorgó, jobbról egy vöröshajú-vörösarcú figurát lát. Megnyugodni azért nem tud egyelőre.*
- Eeej, koma! *-szólal meg a vörös fickó-* Úgy látom, kijutott neked a ma estéből!
*Meglehetősen ocsmány módon szív egyet az orrán, és a pulton gubbasztó fölött gyors pillantást vált az idióta vigyorú társával.*
- Mondjad csak koma, nincs kedved leülni közénk? Éppen kártyázunk. Meglásd, egy csapásra jobban érzed majd magad! Na? Méla Makréla.. Ismered? Nem? Nem baj, he, megtanítunk..!
//Kósza varjak//
*Szokásos Kikötői este. A nyíló ajtón át hal- és sószag keveredik a benti odőrrel, frissebbé nem, legfeljebb változatosabbá téve azt. Az ajtón három matróz lép be, láthatóan nemrég köthettek ki: szélesen vigyorogva, egymásba kapaszkodva jönnek, hogy a tengeri láb okozta imbolygásuk kiegyenlítődhessen így.
Legalábbis a felületes szemlélő ezt láthatja.
Ha valaki jobban megnézi, akkor már másabb a kép. A három fickóból csupán kettő néz ki valóban matróznak. A közöttük haladó, szinte általuk cipelt harmadik csupán nyűtt tengerészkabátot hord, de egyébként még csak nem is hasonlít valakire, aki a tengeren keresné a kenyerét. Vigyor sem igen van az arcukon; a két szélső matróz száját inkább dühös grimasz, már-már vicsor torzítja. A középső fickóét pedig egy igen frissnek tűnő seb az alsó ajkán.
A két matrózforma cseppet sem gyengéden lódítja a harmadikat oda a pulthoz, nem foglalkoznak vele hogy az megkapaszkodik vagy elesik-e – épp csak utána nem köpnek. Ó, de, az egyikük végül csak utána köp egyet rút módon. A másik lekanyarítja a válláról egy hangszer tokját, és már majdnem az ajtóban állva lendíti oda a pultnál ferdén kapaszkodó harmadiknak, aki épp csak el tudja azt kapni, mielőtt nekiverődne a földnek.*
- Rohaggyá' meg, te tetű! *-búcsúzik a két matrózforma szívhezszóló jókívánsággal, mielőtt bevágnák maguk mögött a krimó ajtaját.
A mögöttük ottmaradó harmadik fickó csapott vállal, fél kézzel szorítja a pult peremét. Talán azon tűnődik, hogy összeessen ott helyben, vagy hogy végighányja a söntést? Nehezen kitalálható. Baljában még mindig a hangszertok szíját szorongatja, jobbjával elengedi a pult szélét, és bizonytalan, tapogatózó mozdulatokkal ül le a pult mellett álló székek közül arra, amelyik hozzá legközelebb van. Lábai közé, a földre engedi a tokot, majd mindkét könyökével a pultra támaszkodva szinte eltakarja tenyereivel az arcát. Hálás a pillanatnyi nyugalomért.
Ám minden pillanat elmúlik, így a nyugalomé is. Még fel sem emelte a fejét, hogy megkeresse a pultost, máris jobbról-balról a vállának ütődni érez két testet. Egy pillanatra megrezzen: azt hiszi, hogy a két matrózorma jött vissza megint. De nem azok fogták közre. Balról egy idiótán vigyorgó, jobbról egy vöröshajú-vörösarcú figurát lát. Megnyugodni azért nem tud egyelőre.*
- Eeej, koma! *-szólal meg a vörös fickó-* Úgy látom, kijutott neked a ma estéből!
*Meglehetősen ocsmány módon szív egyet az orrán, és a pulton gubbasztó fölött gyors pillantást vált az idióta vigyorú társával.*
- Mondjad csak koma, nincs kedved leülni közénk? Éppen kártyázunk. Meglásd, egy csapásra jobban érzed majd magad! Na? Méla Makréla.. Ismered? Nem? Nem baj, he, megtanítunk..!
3841. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-10-31 07:06:33
Üzenet elküldve: 2024-10-31 07:06:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kikötői kalamajka//
-Messze? *Érdeklődve pillant a lányra. Nehezen tudja elképzelni, hogy egy Rilhez hasonlatos elfnek ugyan mi tetszik a Kikötőben. Neki, aki itt nőtt fel, természetes közeg, de egy hosszúfülűnek... Bár hallott már olyanokat, hogy az elfek mindenben megtalálják a szépséget.*
-Szereted az efféle helyeket? Nocsak. *Elmorzsol egy mosolyt, miközben szórakozottan hintázik székén, fürkészve a lányt. A rejtélyesség mindig vonzó, habár Ril esetében talán kissé ijesztő is. Ő pedig épp az a fajta, akinek hamar inába száll a bátorsága. Ugyanakkor nem érzi magát különösebben veszélyben az elf közelében. Ráadásul pontosan tudja, mikor kell megfutni egy-egy szituációból. Van benne tapasztalata épp elég.*
-Festékért? Ugyan minek az? *Első hallásra azt gondolná, az elf házat épít. De aztán hamar konstatálnia kell, hogy amaz bizonyosan magát festi.*
-Hmm. Talán tudnék szerezni itt is... Csak fifikásabb. A Vihar Fiaival nem szerencsés üzletelni. *Vállat von. Szeret tetszelegni a mindentudó szerepében itt, a Kikötőben, habár Ril nemigen látszik igénybe venni szolgáltatásait.
Belekóstol a sellővér fantázianévvel megáldott italba, s meg kell hagynia, hogy egész kellemes. Már a Rumos Rókalyuk kínálatához viszonyítva. Egyszer ivott talán ilyesmit, s akkor sem ő fizetett érte. Most azonban megteheti; az Intathól elcsent erszény még kitart, habár erősen megfogyatkozott már. Ezért ő is tett sokat; úgy szórja, mintha nem lenne holnap.*
-És boldogulsz is itt? Mármint... *Sebtiben füle mögé tűri a kósza, sötét tincseket.*
-Én tudnék munkát... Talán. *Vállat von. Valóban szívesen látna egy olyan jelenést a Hét Varjú Tavernában, mint Ril, de fogalma sincs, a kisasszonynak mennyire tetszene a rejtélyes elf. Az a tapasztalata, hogy csínján bánik a bizalommal.
Még egyszer végigméri újdonsült asztaltársaságát, kissé bele is bambul.*
-Nem olyan munkát. *Szögezi le gyorsan.*
-Itt bármit megtalálhatsz, amihez értesz!
//Kikötői kalamajka//
-Messze? *Érdeklődve pillant a lányra. Nehezen tudja elképzelni, hogy egy Rilhez hasonlatos elfnek ugyan mi tetszik a Kikötőben. Neki, aki itt nőtt fel, természetes közeg, de egy hosszúfülűnek... Bár hallott már olyanokat, hogy az elfek mindenben megtalálják a szépséget.*
-Szereted az efféle helyeket? Nocsak. *Elmorzsol egy mosolyt, miközben szórakozottan hintázik székén, fürkészve a lányt. A rejtélyesség mindig vonzó, habár Ril esetében talán kissé ijesztő is. Ő pedig épp az a fajta, akinek hamar inába száll a bátorsága. Ugyanakkor nem érzi magát különösebben veszélyben az elf közelében. Ráadásul pontosan tudja, mikor kell megfutni egy-egy szituációból. Van benne tapasztalata épp elég.*
-Festékért? Ugyan minek az? *Első hallásra azt gondolná, az elf házat épít. De aztán hamar konstatálnia kell, hogy amaz bizonyosan magát festi.*
-Hmm. Talán tudnék szerezni itt is... Csak fifikásabb. A Vihar Fiaival nem szerencsés üzletelni. *Vállat von. Szeret tetszelegni a mindentudó szerepében itt, a Kikötőben, habár Ril nemigen látszik igénybe venni szolgáltatásait.
Belekóstol a sellővér fantázianévvel megáldott italba, s meg kell hagynia, hogy egész kellemes. Már a Rumos Rókalyuk kínálatához viszonyítva. Egyszer ivott talán ilyesmit, s akkor sem ő fizetett érte. Most azonban megteheti; az Intathól elcsent erszény még kitart, habár erősen megfogyatkozott már. Ezért ő is tett sokat; úgy szórja, mintha nem lenne holnap.*
-És boldogulsz is itt? Mármint... *Sebtiben füle mögé tűri a kósza, sötét tincseket.*
-Én tudnék munkát... Talán. *Vállat von. Valóban szívesen látna egy olyan jelenést a Hét Varjú Tavernában, mint Ril, de fogalma sincs, a kisasszonynak mennyire tetszene a rejtélyes elf. Az a tapasztalata, hogy csínján bánik a bizalommal.
Még egyszer végigméri újdonsült asztaltársaságát, kissé bele is bambul.*
-Nem olyan munkát. *Szögezi le gyorsan.*
-Itt bármit megtalálhatsz, amihez értesz!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3883-3902