Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-02 19:05:07
Üzenet elküldve: 2014-05-02 19:05:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Bress//
*Na persze, hogy Bress csak elbízza magát, ezt még az egyébként gyakran naiv leányzó is hamar feltudja mérni, de csak szórakozottan mosolyog rajta egyet.
Szemét a teremben meresztgetvén egyszer csak azon kapja magát, hogy a férfi megfogta a kezét és nem is ijedt meg tőle, meglepte és egyben jó érzéssel töltötte el, inkább ez az amitől megijedt.
Eszébe jutott viszont, az amikor lekerült a szeméről a kötés és, hogy a másik milyen gyengéd módon próbálta lenyugtatni. Ahogy lenéz a kezére elmosolyodik, majd felnéz Bressre és bólint egyet. Tényleg szokatlanul nyugodtnak érezte magát és biztonságban is, bár minden bizonnyal nehéz lesz leszoknia a hazudozásról és a paranoiáról, de talán ez még nem árt majd neki.
Közben megérkeznek a várva várt italok. Rég érezte magát már ennyire szomjasnak. A rumot kezében tartva ő is megemeli kissé. * - Az életre! *Mondja helyesbítve. Persze a szabadság sem elhanyagolható, de amikor valaki már a halál kapujában látja magát, majd hirtelen megmenekül, annak minden mindegy, csak annak örül, hogy él.* - Amit száz százalékosan ki fogok élvezni. *Mondja és jól meghúzza a felest. Az ital persze végigmarja a torkát, nyelőcsövét egészen addig míg a gyomrába ér, és persze ez a folyamat Dyn arcán is látszik. Eltorzul a feje, de másodperceken belül elmosolyodik. A rum tökéletes szívmelegítő volt számára, bár még hatását nem érezteti, de most nem is az a célja, hogy négykézláb, vagy esetleg zombiként menjen aludni.*
- Hát, ha van ötleted, engem ki ne hagyj. *Teszi hozzá, a hordócsempészésre és kacsint egyet. Míg Bress beszél, lassan kicsit kortyolgatva belekezd a borba és közben a pohár felől figyeli a fél-elfet.*
- Nos, egykor mi is nomádok voltunk a család történetírója állításai alapján. *Teszi hozzá és összeszorul a szíve, ahogy megint Legadon jön szóba. Mielőtt válaszolna fúj egyet, látszik rajta, hogy nem igazán tudja, hol kezdje el.* - Míg kicsi voltam mindig olyan nagynak és erősnek láttam. Gyakran járt hozzánk, igazából velem mindig rendes volt, meg a húgommal is, és emlékszem, hogy rajongtak érte a nők. Mifelénk ő mindig afféle ünnepelt hős volt, hiszen kevés csatát vesztet. Sokszor persze évekig nem is láttuk. Olyan 12 éves lehettem, amikor elment egy hadjáratra. *Kezdi a mesélést, bár néha rá-rápillant a férfire, hogy lássa, egyáltalán érdekli-e. Közben persze elönti egy különös érzés, amire nem igazán emlékezett. Idejét sem tudja, mikor beszélt ezekről a dolgokról és most mégis őszintén elmondhatja, nem kell gondolkodnia, hogy mit hazudjon.* - Mielőtt elment eljött apámhoz, gondolom ekkor állapodtak meg az üzleti dolgokban. Teltek az évek és hallottuk, hogy megnyerte a csatát. Amikor visszajött már lényegében nő lettem, de még inkább fizikai értelemben. És akkor eljött megint. Az arca mintha évtizedeket öregedett volna, haja kihullott, megőszült, de a szemei ugyanazt a kemény szigort sugározták, mint előtte. Nos akkor beszéltek velem a szüleim, hogy Legadon engem választott és hozzá kell mennem. Mondanom sem kell, hogy nem akartam, főleg, hogy addigra már sokkal több mindent hallottam róla. Megalázta a nőket, amerre járt a katonái sorban erőszakolták végig őket, nem nézve, hogy fiatal-e vagy idős. *Itt egy kicsit elhallgat.* - Na mindegy. *Sóhajt, látszik, hogy tudná még folytatni, de ennyi is elég, a férfi tetteiről.* - Az édesanyám azzal nyugtatott, hogy, ha egyszer lesznek gyerekeim, ha Legadon lesz az apjuk, mind sokra viszi majd és velük foglalkozzak, ne magammal, mert ő sem ezt tette, amikor apámhoz hozzá ment. Furcsálhatjuk, de tudod, szerintem ők ebben nőttek fel. Az egy más világ, messze is van innen és nem is ilyen szabad, mint itt. *Néz körbe, de nyilvánvalóan nem magára a kocsmára gondol, sokkal inkább a városra.* - Ott az önálló akarat csak akkor számít, ha van egy nagy sereg mögötted, és nem vagy nő. A húgom ezt elfogadta, én nem tudtam. Szerintem a szüleim még hírből sem tudják, hogy létezik-e szerelem, vagy hogy egy nő is hordhat fegyvert. Úgyhogy nem hiszem, hogy büszkék lennének rám. *A legvégén megint sóhajt egyet és Bress kérdésén csak elmosolyodik.* - Neenta Darantis. *Mondja és kezét nyújtja, mintha először mutatkozna be. Persze már kissé viccelődösre veszi a dolgot, így talán Bress is megnyugodhat, hogy nem okoztak a lányban maradandó sebeket, bár az biztos, hogy nem fogja elfelejteni ezt a napot.*
- Persze ez nem tudom mennyire válasz a kérdésedre, de egy szadista, önző és hatalommániás emberrel állunk szemben. *Mondja még Legadonra. Iszik egy kicsit, majd ismét megszólal.*
- Hogyha már ilyen őszintére alakult a társalgásunk. *Kezdi felvezetésként, leteszi a poharat, majd a másik szemébe néz.* - Hova is készülsz menni? *Céloz a szálláson elkapott beszélgetés foszlányra.*
*Na persze, hogy Bress csak elbízza magát, ezt még az egyébként gyakran naiv leányzó is hamar feltudja mérni, de csak szórakozottan mosolyog rajta egyet.
Szemét a teremben meresztgetvén egyszer csak azon kapja magát, hogy a férfi megfogta a kezét és nem is ijedt meg tőle, meglepte és egyben jó érzéssel töltötte el, inkább ez az amitől megijedt.
Eszébe jutott viszont, az amikor lekerült a szeméről a kötés és, hogy a másik milyen gyengéd módon próbálta lenyugtatni. Ahogy lenéz a kezére elmosolyodik, majd felnéz Bressre és bólint egyet. Tényleg szokatlanul nyugodtnak érezte magát és biztonságban is, bár minden bizonnyal nehéz lesz leszoknia a hazudozásról és a paranoiáról, de talán ez még nem árt majd neki.
Közben megérkeznek a várva várt italok. Rég érezte magát már ennyire szomjasnak. A rumot kezében tartva ő is megemeli kissé. * - Az életre! *Mondja helyesbítve. Persze a szabadság sem elhanyagolható, de amikor valaki már a halál kapujában látja magát, majd hirtelen megmenekül, annak minden mindegy, csak annak örül, hogy él.* - Amit száz százalékosan ki fogok élvezni. *Mondja és jól meghúzza a felest. Az ital persze végigmarja a torkát, nyelőcsövét egészen addig míg a gyomrába ér, és persze ez a folyamat Dyn arcán is látszik. Eltorzul a feje, de másodperceken belül elmosolyodik. A rum tökéletes szívmelegítő volt számára, bár még hatását nem érezteti, de most nem is az a célja, hogy négykézláb, vagy esetleg zombiként menjen aludni.*
- Hát, ha van ötleted, engem ki ne hagyj. *Teszi hozzá, a hordócsempészésre és kacsint egyet. Míg Bress beszél, lassan kicsit kortyolgatva belekezd a borba és közben a pohár felől figyeli a fél-elfet.*
- Nos, egykor mi is nomádok voltunk a család történetírója állításai alapján. *Teszi hozzá és összeszorul a szíve, ahogy megint Legadon jön szóba. Mielőtt válaszolna fúj egyet, látszik rajta, hogy nem igazán tudja, hol kezdje el.* - Míg kicsi voltam mindig olyan nagynak és erősnek láttam. Gyakran járt hozzánk, igazából velem mindig rendes volt, meg a húgommal is, és emlékszem, hogy rajongtak érte a nők. Mifelénk ő mindig afféle ünnepelt hős volt, hiszen kevés csatát vesztet. Sokszor persze évekig nem is láttuk. Olyan 12 éves lehettem, amikor elment egy hadjáratra. *Kezdi a mesélést, bár néha rá-rápillant a férfire, hogy lássa, egyáltalán érdekli-e. Közben persze elönti egy különös érzés, amire nem igazán emlékezett. Idejét sem tudja, mikor beszélt ezekről a dolgokról és most mégis őszintén elmondhatja, nem kell gondolkodnia, hogy mit hazudjon.* - Mielőtt elment eljött apámhoz, gondolom ekkor állapodtak meg az üzleti dolgokban. Teltek az évek és hallottuk, hogy megnyerte a csatát. Amikor visszajött már lényegében nő lettem, de még inkább fizikai értelemben. És akkor eljött megint. Az arca mintha évtizedeket öregedett volna, haja kihullott, megőszült, de a szemei ugyanazt a kemény szigort sugározták, mint előtte. Nos akkor beszéltek velem a szüleim, hogy Legadon engem választott és hozzá kell mennem. Mondanom sem kell, hogy nem akartam, főleg, hogy addigra már sokkal több mindent hallottam róla. Megalázta a nőket, amerre járt a katonái sorban erőszakolták végig őket, nem nézve, hogy fiatal-e vagy idős. *Itt egy kicsit elhallgat.* - Na mindegy. *Sóhajt, látszik, hogy tudná még folytatni, de ennyi is elég, a férfi tetteiről.* - Az édesanyám azzal nyugtatott, hogy, ha egyszer lesznek gyerekeim, ha Legadon lesz az apjuk, mind sokra viszi majd és velük foglalkozzak, ne magammal, mert ő sem ezt tette, amikor apámhoz hozzá ment. Furcsálhatjuk, de tudod, szerintem ők ebben nőttek fel. Az egy más világ, messze is van innen és nem is ilyen szabad, mint itt. *Néz körbe, de nyilvánvalóan nem magára a kocsmára gondol, sokkal inkább a városra.* - Ott az önálló akarat csak akkor számít, ha van egy nagy sereg mögötted, és nem vagy nő. A húgom ezt elfogadta, én nem tudtam. Szerintem a szüleim még hírből sem tudják, hogy létezik-e szerelem, vagy hogy egy nő is hordhat fegyvert. Úgyhogy nem hiszem, hogy büszkék lennének rám. *A legvégén megint sóhajt egyet és Bress kérdésén csak elmosolyodik.* - Neenta Darantis. *Mondja és kezét nyújtja, mintha először mutatkozna be. Persze már kissé viccelődösre veszi a dolgot, így talán Bress is megnyugodhat, hogy nem okoztak a lányban maradandó sebeket, bár az biztos, hogy nem fogja elfelejteni ezt a napot.*
- Persze ez nem tudom mennyire válasz a kérdésedre, de egy szadista, önző és hatalommániás emberrel állunk szemben. *Mondja még Legadonra. Iszik egy kicsit, majd ismét megszólal.*
- Hogyha már ilyen őszintére alakult a társalgásunk. *Kezdi felvezetésként, leteszi a poharat, majd a másik szemébe néz.* - Hova is készülsz menni? *Céloz a szálláson elkapott beszélgetés foszlányra.*
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-02 18:14:31
Üzenet elküldve: 2014-05-02 18:14:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn//
*Mosoly villan arcán, méghozzá az a fajta, mikor az ember teljesen meg van győződve valamiről. Mondhatni, mint mikor elbízza magát. Végignéz a három férfin, és a hangszereiken, és azzal is tisztában van, hogy ha megvillantaná előttük a baglamát biztosan nagy sikert aratna. Igazából most jön rá, hogy milyen értéket is cipel hátán újabban, hála Jeremiasz elsőre marhaságnak tűnő tervének. Ki is nézi magának a helyet, és már látja is magát a színpadon, de nem akarja kedvüket szegni a lelkes amatőröknek.*
-Rendben szerintem is. *rázza meg fejét visszazökkenvén a valóságba, és már csettint is ujjaival, amit törzshelyén a Pegazusban szokott meg, itt nem biztos, hogy díjazzák.*
-Akkor lesz két nagy pohár Bor a legjobbik vörösből. *mondja közben leteszi a pultra a 10 aranyat.*
-És továbbá lesz még két feles Rum is. Itt van még 14 arany. *csengeti le szépen az összeget, bár jól megtömött erszényének ez aligha lesz veszteség. A fiúcska bólint egyet, majd látszik rajta az izgalom, ahogyan az italokat töltögeti. Bress maga is kifordul a székén, és körbejártatja fejét, közben karba teszi kezeit. Rápillant a mellette ülő Dyn-re, akin látszik a megkönnyebbülés, de lehet magában azért még mindig nem gondolja lefutottnak az ügyet. Mert bár Bress Shiff barátja segítségével kinyomoztatta, hogy a néhai Jack volt Legadon jobb keze, és a legfőbb megbízó a lány előkerítésében. Ezért biztosan a fülébe jut majd egyszer, hogy valaki a szálláson elvágta az embere torkát fültől fülig, de erre a gondolatára a bárd csak elmosolyodik. Egyrészről mert élvezte a dolgot, másrészről pedig egyáltalán nem tart senkitől és semmitől, legfeljebb saját magától.*
-Megnyugodhatsz, nem lihegnek már a nyakadon. *mondja oda Dyn-nek, majd megfogja puha kezét, és kicsit megszorítja, éreztetvén, hogy van aki megvédi.*
-Itt vannak az italok. *jön a fiúcska, kezében egy tálcával, és a kért italok csábítóan lötyögnek a pohárban.* -Köszönjük. *bólint Bress, majd elveszi az egyik rumot, és az egyik bort. Mikor Dyn is ezt megteszi, megemeli feléje a rövidet.* -A szabadságra. Egészség. *mosolyodik el, majd egy szuszra lecsapja az italt, ami után se egy köhintés, se egy grimasz nem látszódik ábrázatán, ebből is látszik, hogy a fél-elf nem ma kezdte.* -Igazán jó választás. *csapja le a poharát megdicsérvén Dyn ötletét.*
-Csempészni kellene valahonnan ebből pár hordóval. *mondja halkabban ördögi vigyorral. Aztán megkóstolja a bort, amitől ivott már jobbat is, sőt véleménye szerint a szálláson lévő is jobb volt, de nem lehet minden tökéletes. Ezért csak félig issza ki a pohár tartalmát, aztán szüneteltet kicsit.*
-Hallottam már ilyenről, de csak a hegyi barbár és nomád népeknél, de, hogy nemeseknél. *rázza meg fejét, szemei nagyra nyílnak a döbbenettől.* -De végül is az anyagi részek miatt érthető. Mesélj Legadon-ról. Milyen ő ? *kérdezi érdeklődve.* -És neked mi lett volna ebből a hasznod ? *kérdez tovább, bár sejti a választ, hogy neki semmi, és valószínűleg ez a kutyát sem érdekelte.* -És az is igaz, hogy a valódi neved nem ez ? *kérdezi, persze szolidan, hogy lehetőleg kettejük között maradjon.* -És nem gondolod, hogy a szüleid kényszerből tették ezt csak, mert szerintem könnyen benne lehet a pakliba ? *kérdezgeti, közben nagyon picikét kortyol a borából, és kifordulva könyököl a pultra, szemeit végig a vöröskén tartva.*
*Mosoly villan arcán, méghozzá az a fajta, mikor az ember teljesen meg van győződve valamiről. Mondhatni, mint mikor elbízza magát. Végignéz a három férfin, és a hangszereiken, és azzal is tisztában van, hogy ha megvillantaná előttük a baglamát biztosan nagy sikert aratna. Igazából most jön rá, hogy milyen értéket is cipel hátán újabban, hála Jeremiasz elsőre marhaságnak tűnő tervének. Ki is nézi magának a helyet, és már látja is magát a színpadon, de nem akarja kedvüket szegni a lelkes amatőröknek.*
-Rendben szerintem is. *rázza meg fejét visszazökkenvén a valóságba, és már csettint is ujjaival, amit törzshelyén a Pegazusban szokott meg, itt nem biztos, hogy díjazzák.*
-Akkor lesz két nagy pohár Bor a legjobbik vörösből. *mondja közben leteszi a pultra a 10 aranyat.*
-És továbbá lesz még két feles Rum is. Itt van még 14 arany.
*csengeti le szépen az összeget, bár jól megtömött erszényének ez aligha lesz veszteség. A fiúcska bólint egyet, majd látszik rajta az izgalom, ahogyan az italokat töltögeti. Bress maga is kifordul a székén, és körbejártatja fejét, közben karba teszi kezeit. Rápillant a mellette ülő Dyn-re, akin látszik a megkönnyebbülés, de lehet magában azért még mindig nem gondolja lefutottnak az ügyet. Mert bár Bress Shiff barátja segítségével kinyomoztatta, hogy a néhai Jack volt Legadon jobb keze, és a legfőbb megbízó a lány előkerítésében. Ezért biztosan a fülébe jut majd egyszer, hogy valaki a szálláson elvágta az embere torkát fültől fülig, de erre a gondolatára a bárd csak elmosolyodik. Egyrészről mert élvezte a dolgot, másrészről pedig egyáltalán nem tart senkitől és semmitől, legfeljebb saját magától.*-Megnyugodhatsz, nem lihegnek már a nyakadon. *mondja oda Dyn-nek, majd megfogja puha kezét, és kicsit megszorítja, éreztetvén, hogy van aki megvédi.*
-Itt vannak az italok. *jön a fiúcska, kezében egy tálcával, és a kért italok csábítóan lötyögnek a pohárban.* -Köszönjük. *bólint Bress, majd elveszi az egyik rumot, és az egyik bort. Mikor Dyn is ezt megteszi, megemeli feléje a rövidet.* -A szabadságra. Egészség. *mosolyodik el, majd egy szuszra lecsapja az italt, ami után se egy köhintés, se egy grimasz nem látszódik ábrázatán, ebből is látszik, hogy a fél-elf nem ma kezdte.* -Igazán jó választás. *csapja le a poharát megdicsérvén Dyn ötletét.*
-Csempészni kellene valahonnan ebből pár hordóval. *mondja halkabban ördögi vigyorral. Aztán megkóstolja a bort, amitől ivott már jobbat is, sőt véleménye szerint a szálláson lévő is jobb volt, de nem lehet minden tökéletes. Ezért csak félig issza ki a pohár tartalmát, aztán szüneteltet kicsit.*
-Hallottam már ilyenről, de csak a hegyi barbár és nomád népeknél, de, hogy nemeseknél. *rázza meg fejét, szemei nagyra nyílnak a döbbenettől.* -De végül is az anyagi részek miatt érthető. Mesélj Legadon-ról. Milyen ő ? *kérdezi érdeklődve.* -És neked mi lett volna ebből a hasznod ? *kérdez tovább, bár sejti a választ, hogy neki semmi, és valószínűleg ez a kutyát sem érdekelte.* -És az is igaz, hogy a valódi neved nem ez ? *kérdezi, persze szolidan, hogy lehetőleg kettejük között maradjon.* -És nem gondolod, hogy a szüleid kényszerből tették ezt csak, mert szerintem könnyen benne lehet a pakliba ? *kérdezgeti, közben nagyon picikét kortyol a borából, és kifordulva könyököl a pultra, szemeit végig a vöröskén tartva.*
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-02 10:04:14
Üzenet elküldve: 2014-05-02 10:04:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Avelynn//
*Vidám párnacsata veszi kezdetét, aminek következtében hamarosan szállingozó tollpelyhek hullanak az égből. Cralan maga sem érti, hogy tud ilyen felszabadultan szórakozni, ráadásul ilyen gyermeteg módon. A gróffal kapcsolatos kérdés azonban látszólag lelombozza Avet. A lány a tükör elé lép, hogy rendbe szedje magát. Cralan is leporolja magát, majd a lány háta mögé lép, és bíztatóan megfogja a vállait.*
-Nyugalom. Nem lesz semmi baj. Hamar túl leszel rajta, és jöhetsz vissza takarítani.-
*Mondja a szerzetes, miközben egy tollat húz ki a lány hajából, majd gyengéden végíghúzza az arcán.*
-Egyébként is elkisérlek, ott leszek a közeledben. Nem melletted. Nem kell, hogy magyarázkodj, mit keres melletted egy mélységi.-
*Rázza meg a fejét a férfi és egy puszit nyom a lány fejére.*
-Ha idő van, akkor menj. Kicsivel utánad én is lemegyek, aztán ha elment a gróf, megvacsorázunk.-
*Magyarázza, odalép az ajtóhoz, hogy kinyissa a lánynak.*
*Vidám párnacsata veszi kezdetét, aminek következtében hamarosan szállingozó tollpelyhek hullanak az égből. Cralan maga sem érti, hogy tud ilyen felszabadultan szórakozni, ráadásul ilyen gyermeteg módon. A gróffal kapcsolatos kérdés azonban látszólag lelombozza Avet. A lány a tükör elé lép, hogy rendbe szedje magát. Cralan is leporolja magát, majd a lány háta mögé lép, és bíztatóan megfogja a vállait.*
-Nyugalom. Nem lesz semmi baj. Hamar túl leszel rajta, és jöhetsz vissza takarítani.-
*Mondja a szerzetes, miközben egy tollat húz ki a lány hajából, majd gyengéden végíghúzza az arcán.*
-Egyébként is elkisérlek, ott leszek a közeledben. Nem melletted. Nem kell, hogy magyarázkodj, mit keres melletted egy mélységi.-
*Rázza meg a fejét a férfi és egy puszit nyom a lány fejére.*
-Ha idő van, akkor menj. Kicsivel utánad én is lemegyek, aztán ha elment a gróf, megvacsorázunk.-
*Magyarázza, odalép az ajtóhoz, hogy kinyissa a lánynak.*
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-01 18:33:54
Üzenet elküldve: 2014-05-01 18:33:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Bress//
*A Jackre tett mókás válaszon még valamiért nem tud nevetni. Az a kis rohadék megfogdosta, megütötte és jókat röhögött rajta és bár meglehet, hogy végül csak megkapta amit érdemelt, de még kicsit közeli az élmény, és valójában még fel sem tudja dolgozni, hogy jelenleg nyugodtan sétálgathat, bár ki tudja meddig. Nyilvánvaló számára, bár ezt Bressnek most nem akarja mondani, hogy nem Jack lehet az egyetlen, aki a nyomába eredt, ugyanakkor, ha a fél-elf tényleg eltudja intézni, hogy azt higgyék, hogy meghalt az is kettős érzésekkel járna számára. Egyrészt tényleg új életet kezdhetne, elmúlhatna a paranoia és az állandó rettegés, másrészt viszont, ha a családja fülébe jut a hír, azt el sem akarja képzelni. És pont Bress is a családja körül tapogatózik. Míg úton vannak nem hozza reagál semmit arra, amit a fél-elf mond, majd ha beérnek a kocsmába.
Miután Bress nem lökte el magától, hanem viszonozta az ölelést, sokkal jobb kedve lesz, és szépen lassan vissza is fog térni az életbe, ezt talán a férfi is észreveheti. Na persze Dyn azt nem akarja, hogy a bárd azt higgye, hogy mindez miatta van, pedig nem áll messze a dolog az igazságtól.
A kocsmába belépvén gyér mosoly jelenik meg az arcán. Bár a hely tele van furcsa és nem különösen bizalomgerjesztő alakokkal, azt is tudja, hogy jelenleg ő az, aki a legriasztóbban néz ki. A ruhája már órák óta át van áztatva hárpia vérrel, az szája enyhén bedagadva, bár hozzá kell tenni, hogy ez nem rontja el különösen az arcát. A szeme kissé kisírva, az arca pedig könnyen elárulja, hogy mekkora életkedve van, legalábbis ahhoz képest, hogy pár órája milyen volt.
Leül a pulthoz és megörül, amikor észreveszi, hogy végre nem üres a színpad. Egyéb esetben ilyenkor úgy megörülne, hogy rögtön tapsolna is egyet, ám most az is nagy szám, hogy szélesebben mosolyog, még ha belülről feszül is a szája.*
- Ne bízd el magad *kezdi, miközben visszafordul a férfi felé* - De simán ott állhatnál te is. *Mondja egy biztató mosolyka keretében. Ekkor megérkezik a felszolgáló fiú, aki szerencsére ma már nem a tegnapi nő. Előző nap még igen sokáig törte a fejét, hogy mit kérjen, ma ilyenekkel nem foglalkozik, a bárd igenis jön neki ennyivel és ezt ki is fogja használva, persze az ésszerűség keretein belül (már amennyiben nála van ilyen). Hosszasan bámulván az itallapot végül megszólal, de ezt inkább a fél-elf felé címzi.*
- Bort kérek. Ne változtassunk. *Teszi le az asztalra a lapot.* - Bár, ha te benne vagy én innék egy kis rumot is, szerintem ránk fér. *Mondja, majd amíg Bress leadja kérését, addig körbenéz a teremben. Igen jó hangulatban levő matrózok, kellemesen bort szürcsölgető párocskák, magányos sörivók, van itt mindenféle, de ami a legfontosabb, Jack nincs.
Most először vesz egy nagyon mély lélegzetet és sóhajt egyet, ám ez nem az a fajta gondterhelt sóhaj volt, sokkal inkább az a megnyugvásos fajta. Ha Bress leadta a kéréseket visszafordul és válaszol a korábban feltett kérdésre.*
- A szüleim száz százalékig hibásak. *Mondja hirtelen.* - Tudod, Legadon családjának és az enyémnek sok-sok évre visszamenő szerződésük van az ilyen helyzetekre. Mivel az én szüleim nem értenek a hadvezetéshez, ezért abban állapodtak meg, hogy amikor a hadvezérek területet szereznek, abból, természetesen anyagi támogatásért cserébe mi is földet kapunk. Ez az az egyezség, amit olykor házassággal pecsételnek meg. Így kerültem én a képbe, csak nem tudtam elviselni a helyzetet és megszöktem. *Mondja végül. Ami nem csak válasz a kérdésre, hanem egyfajta magyarázat is, ha esetleg a fél-elf nem értette volna eddig.*
*A Jackre tett mókás válaszon még valamiért nem tud nevetni. Az a kis rohadék megfogdosta, megütötte és jókat röhögött rajta és bár meglehet, hogy végül csak megkapta amit érdemelt, de még kicsit közeli az élmény, és valójában még fel sem tudja dolgozni, hogy jelenleg nyugodtan sétálgathat, bár ki tudja meddig. Nyilvánvaló számára, bár ezt Bressnek most nem akarja mondani, hogy nem Jack lehet az egyetlen, aki a nyomába eredt, ugyanakkor, ha a fél-elf tényleg eltudja intézni, hogy azt higgyék, hogy meghalt az is kettős érzésekkel járna számára. Egyrészt tényleg új életet kezdhetne, elmúlhatna a paranoia és az állandó rettegés, másrészt viszont, ha a családja fülébe jut a hír, azt el sem akarja képzelni. És pont Bress is a családja körül tapogatózik. Míg úton vannak nem hozza reagál semmit arra, amit a fél-elf mond, majd ha beérnek a kocsmába.
Miután Bress nem lökte el magától, hanem viszonozta az ölelést, sokkal jobb kedve lesz, és szépen lassan vissza is fog térni az életbe, ezt talán a férfi is észreveheti. Na persze Dyn azt nem akarja, hogy a bárd azt higgye, hogy mindez miatta van, pedig nem áll messze a dolog az igazságtól.
A kocsmába belépvén gyér mosoly jelenik meg az arcán. Bár a hely tele van furcsa és nem különösen bizalomgerjesztő alakokkal, azt is tudja, hogy jelenleg ő az, aki a legriasztóbban néz ki. A ruhája már órák óta át van áztatva hárpia vérrel, az szája enyhén bedagadva, bár hozzá kell tenni, hogy ez nem rontja el különösen az arcát. A szeme kissé kisírva, az arca pedig könnyen elárulja, hogy mekkora életkedve van, legalábbis ahhoz képest, hogy pár órája milyen volt.
Leül a pulthoz és megörül, amikor észreveszi, hogy végre nem üres a színpad. Egyéb esetben ilyenkor úgy megörülne, hogy rögtön tapsolna is egyet, ám most az is nagy szám, hogy szélesebben mosolyog, még ha belülről feszül is a szája.*
- Ne bízd el magad *kezdi, miközben visszafordul a férfi felé* - De simán ott állhatnál te is. *Mondja egy biztató mosolyka keretében. Ekkor megérkezik a felszolgáló fiú, aki szerencsére ma már nem a tegnapi nő. Előző nap még igen sokáig törte a fejét, hogy mit kérjen, ma ilyenekkel nem foglalkozik, a bárd igenis jön neki ennyivel és ezt ki is fogja használva, persze az ésszerűség keretein belül (már amennyiben nála van ilyen). Hosszasan bámulván az itallapot végül megszólal, de ezt inkább a fél-elf felé címzi.*
- Bort kérek. Ne változtassunk. *Teszi le az asztalra a lapot.* - Bár, ha te benne vagy én innék egy kis rumot is, szerintem ránk fér. *Mondja, majd amíg Bress leadja kérését, addig körbenéz a teremben. Igen jó hangulatban levő matrózok, kellemesen bort szürcsölgető párocskák, magányos sörivók, van itt mindenféle, de ami a legfontosabb, Jack nincs.
Most először vesz egy nagyon mély lélegzetet és sóhajt egyet, ám ez nem az a fajta gondterhelt sóhaj volt, sokkal inkább az a megnyugvásos fajta. Ha Bress leadta a kéréseket visszafordul és válaszol a korábban feltett kérdésre.*
- A szüleim száz százalékig hibásak. *Mondja hirtelen.* - Tudod, Legadon családjának és az enyémnek sok-sok évre visszamenő szerződésük van az ilyen helyzetekre. Mivel az én szüleim nem értenek a hadvezetéshez, ezért abban állapodtak meg, hogy amikor a hadvezérek területet szereznek, abból, természetesen anyagi támogatásért cserébe mi is földet kapunk. Ez az az egyezség, amit olykor házassággal pecsételnek meg. Így kerültem én a képbe, csak nem tudtam elviselni a helyzetet és megszöktem. *Mondja végül. Ami nem csak válasz a kérdésre, hanem egyfajta magyarázat is, ha esetleg a fél-elf nem értette volna eddig.*
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-01 13:43:05
Üzenet elküldve: 2014-05-01 13:43:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Cralan //
* Naná, hogy elevenébe talált. Ave mindig is vevő volt az ilyen kis játékokra. Ő maga is, mint egy bohókás kisgyerek, úgy viselkedik, úgyhogy hamar kapcsol és már a bosszún járnak furmányos gondolatai. Keze hamar megtalálja az egyik párna csücskét és már lendíti is a galád szerzetes felé. Tettetett kétkedéssel pillant fel Cralan szavaira, ám a kis figyelmeztetés ellenére tovább folytatja amibe belekezdett s szorgalmasan püfölgetni kezdi a puha párnával a férfit. Ez megteszi a hatását, a vékony huzat szétszakad és tollak szállingóznak a levegőben mindenfelé: Ave hajába, Cralan arcába, esetleg szájába, amitől a lánynak muszáj nevetnie.
Mikor sikerül arcon találnia a férfit az dob még egy lendületet a már amúgy is jókedvén, s kuncogva az oldalára gurul, s hagyja, hogy Cralan elvegye tőle a tollaktól megfosztott huzatot.
Miután végre sikerül visszafojtani a kacarászást felül, s új fegyver után nézelődik, közben Cralan feltesz neki egy kérdést, ami valamelyest ront az iménti kedélyességén, arca pedig eltorzul a gondolatra, hogy pár perc múlva találkozója van a gróffal a vendéglőben.*
- Ó ne! Teljesen megfeledkeztem a találkáról.. * Pattan fel, s a tükörhöz siet. Ujjaival fésüli ki kócossá vált tincseit, majd a férfi felé fordul.*
- Azért ne igyál előre a medve bőrére! Ha vissza jöttem, majd visszakapod. Bár.. kellene egy új párna ahogy elnézem. * Mutat a szétfoszlott darabra. Tollak százai díszítik a fogadó parkettáját, ám Ave azzal most nem tud foglalkozni. Majd ha végeztek lent, akkor eltakarítja. Már csak azért sem, tud több figyelmet fordítani erre, mert a félvér újabb csapást indít felé, s finoman el is találja vele a lány oldalát.*
- Játszol a szerencséddel ha?! * Ölti ki a nyelvét a tükörben, mit a férfi is láthat.*
- Azt hiszem idő van. Indulnom kell. Velem jössz, vagy megvársz itt? Bizonyára nem fog sokáig tartani. * Kérdi, miközben még mindig a tükör előtt készülődik.*
* Naná, hogy elevenébe talált. Ave mindig is vevő volt az ilyen kis játékokra. Ő maga is, mint egy bohókás kisgyerek, úgy viselkedik, úgyhogy hamar kapcsol és már a bosszún járnak furmányos gondolatai. Keze hamar megtalálja az egyik párna csücskét és már lendíti is a galád szerzetes felé. Tettetett kétkedéssel pillant fel Cralan szavaira, ám a kis figyelmeztetés ellenére tovább folytatja amibe belekezdett s szorgalmasan püfölgetni kezdi a puha párnával a férfit. Ez megteszi a hatását, a vékony huzat szétszakad és tollak szállingóznak a levegőben mindenfelé: Ave hajába, Cralan arcába, esetleg szájába, amitől a lánynak muszáj nevetnie.
Mikor sikerül arcon találnia a férfit az dob még egy lendületet a már amúgy is jókedvén, s kuncogva az oldalára gurul, s hagyja, hogy Cralan elvegye tőle a tollaktól megfosztott huzatot.
Miután végre sikerül visszafojtani a kacarászást felül, s új fegyver után nézelődik, közben Cralan feltesz neki egy kérdést, ami valamelyest ront az iménti kedélyességén, arca pedig eltorzul a gondolatra, hogy pár perc múlva találkozója van a gróffal a vendéglőben.*
- Ó ne! Teljesen megfeledkeztem a találkáról.. * Pattan fel, s a tükörhöz siet. Ujjaival fésüli ki kócossá vált tincseit, majd a férfi felé fordul.*
- Azért ne igyál előre a medve bőrére! Ha vissza jöttem, majd visszakapod. Bár.. kellene egy új párna ahogy elnézem. * Mutat a szétfoszlott darabra. Tollak százai díszítik a fogadó parkettáját, ám Ave azzal most nem tud foglalkozni. Majd ha végeztek lent, akkor eltakarítja. Már csak azért sem, tud több figyelmet fordítani erre, mert a félvér újabb csapást indít felé, s finoman el is találja vele a lány oldalát.*
- Játszol a szerencséddel ha?! * Ölti ki a nyelvét a tükörben, mit a férfi is láthat.*
- Azt hiszem idő van. Indulnom kell. Velem jössz, vagy megvársz itt? Bizonyára nem fog sokáig tartani. * Kérdi, miközben még mindig a tükör előtt készülődik.*
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-05-01 10:21:16
Üzenet elküldve: 2014-05-01 10:21:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn//
//Útközben//
-Jó ötlet, hátha összefutunk Jack barátunkkal. *neveti el magát kissé hangosabban a kelleténél, és mielőtt a vöröske bevágna valami értetlen fejet, vállát enyhén meglöki. Igazából neki is jólesne egy ital, vagy talán kettő is, a nagy közjátékban és az öldöklésben megszomjazott. Magában mosolyogva hallgatja Dyn szövegelését, ami már nagyon is hasonlít az eddig megismert énjére.* -Hát én nem tudom. *vonja meg értetlenül vállát.* -De azért hozzáadni egy fiatal, életerős, csinos nőt egy vén kecskéhez, hát nem is tudom. *vakarja meg fejét, igazából nem is akarja megsérteni a nőt, de az biztos, hogy a családjában sem lehet teljesen rendben minden.* -Nem gondolod, hogy a szüleid ebben a legnagyobb hibásak ? *kérdezi kicsit halkabban, nem tudja milyen hatást vált ki belőle, vagy egyáltalán mennyire tiszteli szüleit, bár egy ilyen eset után nagyjából el lehet képzelni.* -Egy vezér haragjához látod ennél is több kell. *legyint egyet mosolyogva, majd ekkor jön a hirtelen visszafordulás az ajtóból, amire akarata ellenére megtorpan. Sok ideje nincs, mert Dyn letámadja az ölelésével, amire először csak elkerekednek szemei, sőt le is dermed, de egy pillanat múlva mosoly húzódik szája szélére, és viszonozza az ölelést, mivel ő is vágyott erre. Szemeit is behunyja, ahogy Dyn vállára fekteti fejét, kezével pedig a nő hátát simogatja gyengéden. Ez még furcsább helyzet a bárd életében, mert máskor ilyen helyzetben már az áldozat pénztárcája bánja a testi kontaktust.*
-Semmiség. *mondja Dyn-nek, és még ennél is jobban tetszik a kacsintása, bár még mindig sajnálja, hogy olyan helyzetnek tette ki.*
//Rókában//
*Be is surran Dyn előtt, és felméri a terepet, ahol ezúttal szinte telt ház van, és még a kis színpadon is tartózkodik három dalnok, akik láthatóan az előkészületi tevékenységeken dolgoznak. Kettőnél lant, egynél furulya van, és elég megnyerő férfiaknak tűnnek.*
-Na oda nézz. *bök fejével a színpad felé, ha legutóbb hiányolta a nő a dalolást, akkor most biztosan kárpótolni fogják.* -Menjünk a pulthoz. *mondja miután látja, hogy nincs szabad asztal, viszont gyorsan helyet foglalhatnak a két bárszéken a pultnál. Bress le is veti magát az egyikre, és az italkínálatot fürkészi, persze már rutinos, és fejből is tisztában van a kínálattal, és az árakkal is. Egy kissé félénknek látszó, nagyon fiatal fiú lép eléjük.*
-Mit parancsolnak ? *kérdezi, Bress pedig Dyn-re mutat, hogy tessék csak őt előbb kérdezni.*
-Természetesen a vendégem vagy. *mondja oda Dyn-nek, ha nem lenne elég egyértelmű a helyzet.*
//Útközben//
-Jó ötlet, hátha összefutunk Jack barátunkkal. *neveti el magát kissé hangosabban a kelleténél, és mielőtt a vöröske bevágna valami értetlen fejet, vállát enyhén meglöki. Igazából neki is jólesne egy ital, vagy talán kettő is, a nagy közjátékban és az öldöklésben megszomjazott. Magában mosolyogva hallgatja Dyn szövegelését, ami már nagyon is hasonlít az eddig megismert énjére.* -Hát én nem tudom. *vonja meg értetlenül vállát.* -De azért hozzáadni egy fiatal, életerős, csinos nőt egy vén kecskéhez, hát nem is tudom. *vakarja meg fejét, igazából nem is akarja megsérteni a nőt, de az biztos, hogy a családjában sem lehet teljesen rendben minden.* -Nem gondolod, hogy a szüleid ebben a legnagyobb hibásak ? *kérdezi kicsit halkabban, nem tudja milyen hatást vált ki belőle, vagy egyáltalán mennyire tiszteli szüleit, bár egy ilyen eset után nagyjából el lehet képzelni.* -Egy vezér haragjához látod ennél is több kell. *legyint egyet mosolyogva, majd ekkor jön a hirtelen visszafordulás az ajtóból, amire akarata ellenére megtorpan. Sok ideje nincs, mert Dyn letámadja az ölelésével, amire először csak elkerekednek szemei, sőt le is dermed, de egy pillanat múlva mosoly húzódik szája szélére, és viszonozza az ölelést, mivel ő is vágyott erre. Szemeit is behunyja, ahogy Dyn vállára fekteti fejét, kezével pedig a nő hátát simogatja gyengéden. Ez még furcsább helyzet a bárd életében, mert máskor ilyen helyzetben már az áldozat pénztárcája bánja a testi kontaktust.*
-Semmiség. *mondja Dyn-nek, és még ennél is jobban tetszik a kacsintása, bár még mindig sajnálja, hogy olyan helyzetnek tette ki.*
//Rókában//
*Be is surran Dyn előtt, és felméri a terepet, ahol ezúttal szinte telt ház van, és még a kis színpadon is tartózkodik három dalnok, akik láthatóan az előkészületi tevékenységeken dolgoznak. Kettőnél lant, egynél furulya van, és elég megnyerő férfiaknak tűnnek.*
-Na oda nézz. *bök fejével a színpad felé, ha legutóbb hiányolta a nő a dalolást, akkor most biztosan kárpótolni fogják.* -Menjünk a pulthoz. *mondja miután látja, hogy nincs szabad asztal, viszont gyorsan helyet foglalhatnak a két bárszéken a pultnál. Bress le is veti magát az egyikre, és az italkínálatot fürkészi, persze már rutinos, és fejből is tisztában van a kínálattal, és az árakkal is. Egy kissé félénknek látszó, nagyon fiatal fiú lép eléjük.*
-Mit parancsolnak ? *kérdezi, Bress pedig Dyn-re mutat, hogy tessék csak őt előbb kérdezni.*
-Természetesen a vendégem vagy. *mondja oda Dyn-nek, ha nem lenne elég egyértelmű a helyzet.*
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-30 20:35:39
Üzenet elküldve: 2014-04-30 20:35:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Bress//
//Szálláson//
*Még mindig képtelen felállni abból az átkozott székből, pedig ha valamivel ki van a nemlétező töke, akkor az ez a bútor. Bár teste nagyobb részeit nem érte bántódás, de mégis úgy érzi, mintha semmi erő nem lenne a lábaiban. A kezdeti sokkon persze túl van, de azzal ő is tisztában van, hogy időbe telik, mire túlteszi magát ezen. Na meg persze, ha most egyedül lenne, valószínű, hogy kibőgné a szemeit, de mivel nem így van és nem örül neki, hogy Bress ilyen kiszolgáltatott és nyomorult helyzetben látja, megpróbál erőt venni magán és a szomorú kiskutya fej helyett valami komolyabbra váltani, kérdéses persze, hogy ez mennyire volt sikeres.
Fejét még mindig kissé lefelé tartja, szemeivel figyeli a másikat. Nem igazán lepik meg a válaszok és persze ez a szűkszavúság sem, bár tényleg kezdi kiborítani a lányt és szívesen kijátszaná most a "legalább annyival tartozol, hogy elmondod" kártyát, de még nincs olyan humoros kedvében, majd talán később visszatér rá. Sőt, biztos, hogy vissza fog.
Amikor érkezik a vörösborral teli pohár, gyorsan értekap és ha kell erővel kiveszi a másik kezéből, csak biztonságképp, majd gyengén odatartja, hogy Bress koccinthasson vele és nem csak, hogy belekortyol, mondhatjuk, hogy majdnem egy húzásra lenyomja az egészet. Minden lélekerősítőre szüksége van most, persze lehet nem az alkohol a legjobb megoldás erre.
Amint kopognak összeszorul a gyomra és idegesen Bress felé fordul, amolyan: "Ha ez most megint valami átverés volt én szétverem a lantodat" fejjel néz rá. Gyomra ismét felveszi a már ismerős összeszűkült helyzetét és figyel. Az pedig, hogy valaki nem csak, hogy bekopog, hanem szabályosan valami jelet ad le, ténylegesen lefagyasztja a lányt. Egyből arra gondol, hogy Legadon lép be az ajtón, Bress rámutat a lányra, elveszi érte a jutalmat, majd kisétál, de nem ez történt. Kissé szimpatikusabb, de ugyanúgy ismeretlen egyed lép a szobába. Dyn csak szemével követi a férfit és annak köpését, majd amikor őt is észreveszi, megpróbál egy vézna mosolyt magára erőltetni és biccent egyet köszönésképp. Shiff viselkedése sokkal megnyerőbb volt, mint amire számított, ám amikor Bress csak egy "túléli" felszólalással lerendezi a dolgot, akkor legszívesebben felpattanna a székből odamenne hozzá és addig verné, amíg lehet.* ~Lehet nem volt elég egy pofon~ *Gondolja, miközben felhúzza a szemöldökét. Ingerülten az arcához kap. Persze nem beszél róla, de lüktet az egész, arról nem is szólva, hogy fogai beleépültek a szája belsejébe teljesen, ami nem csak fáj, de csíp is neki, főleg a bor miatt, lehet elhamarkodott döntés volt így bevágni azzal a pohárral. Mit sem foglalkozva most a két férfival, két kezére támaszkodva feláll és odasétál a vérben úszó hullához. Megáll felette és kezeit a melle előtt keresztbe téve nézi. Csak nézi és elgondolkodik. Talán nem is akarja, hogy Legadon azt higgye meghalt. Talán az lenne a legjobb megoldás, ha levágnák Jack fejét és elküldené neki, jelzésértékűen. Persze rögtön jönnek fejébe az ellenérvek is. Mint az, hogy nem akarja Bresst nagyobb bajba sodorni, pedig így is megvan a lehetősége, ha Jack beszélt valakinek arról, hogy mire készült, bár ez nem valószínű. Másrészről pedig ki tudja, hogy hirtelen haragjában a vén csóka kin állna bosszút. Persze fél füllel továbbra is hallja a háta mögötti beszélgetést.* ~Elindulni? Hova?~ *Ekkor már meg is fordul. Jack hullájával végül nem kezd semmit, nem köpi le, nem rúg bele, nem vágja le a fülét, semmit. Inkább nem is akar rá emlékezni.*
- Olyan helyre tüntesd, ahol még a patkányok sem találják meg, még azt sem érdemli. *Mondja Shiffnek búcsúzóul, majd kilép az ajtón és amint azt becsukták maguk mögött elindul csendben kifelé az épületből.*
//Útközben//
- Menjünk a Rókába. *Mondja és, mint eddig megindul úgy, hogy azt sem tudja, hova kell menni. Még mindig nem nagyon tudja mit mondjon, talán ital kell még neki, vagy némi bátorítás, de nehezen talál vissza önmagához, pedig volt már része hasonlóban. Igazából egyetlen mondat csúszik ki a száján, ami a sok közül nem hagyja nyugodni.*
- Elég neki a fejem? *Kel ki magából.* - Annyit sem érdemlek, hogy nyilvánosan kivégezzen? *Horkan fel, kezével erősen csapkodva.* - Hát mit kellett volna tennem, hogy elérjem ezt a szintet? Kihúzni álmában azt a pár szál haját is? *Rázza a fejét és ahogy a Rumos elé érnek, az ajtónál megáll és Bress felé fordul, elállván az utat. Talán meglepő, de most nem behúzni akar neki, hanem hirtelen gondol egyet és megöleli a másikat, egész szorosan átkarolva, persze ha csak a fél-elf nem küldi el a francba. Sőt, ha nem küldi el, akkor még egy kicsit a vállán is pihenteti a fejét. És pontosan ez az amire szüksége volt most. Végül felemeli a fejét és csak Bress fülébe suttog.* - Köszönöm. *Mondja, majd kacsint egyet és elindul a kocsmába.*
//Szálláson//
*Még mindig képtelen felállni abból az átkozott székből, pedig ha valamivel ki van a nemlétező töke, akkor az ez a bútor. Bár teste nagyobb részeit nem érte bántódás, de mégis úgy érzi, mintha semmi erő nem lenne a lábaiban. A kezdeti sokkon persze túl van, de azzal ő is tisztában van, hogy időbe telik, mire túlteszi magát ezen. Na meg persze, ha most egyedül lenne, valószínű, hogy kibőgné a szemeit, de mivel nem így van és nem örül neki, hogy Bress ilyen kiszolgáltatott és nyomorult helyzetben látja, megpróbál erőt venni magán és a szomorú kiskutya fej helyett valami komolyabbra váltani, kérdéses persze, hogy ez mennyire volt sikeres.
Fejét még mindig kissé lefelé tartja, szemeivel figyeli a másikat. Nem igazán lepik meg a válaszok és persze ez a szűkszavúság sem, bár tényleg kezdi kiborítani a lányt és szívesen kijátszaná most a "legalább annyival tartozol, hogy elmondod" kártyát, de még nincs olyan humoros kedvében, majd talán később visszatér rá. Sőt, biztos, hogy vissza fog.
Amikor érkezik a vörösborral teli pohár, gyorsan értekap és ha kell erővel kiveszi a másik kezéből, csak biztonságképp, majd gyengén odatartja, hogy Bress koccinthasson vele és nem csak, hogy belekortyol, mondhatjuk, hogy majdnem egy húzásra lenyomja az egészet. Minden lélekerősítőre szüksége van most, persze lehet nem az alkohol a legjobb megoldás erre.
Amint kopognak összeszorul a gyomra és idegesen Bress felé fordul, amolyan: "Ha ez most megint valami átverés volt én szétverem a lantodat" fejjel néz rá. Gyomra ismét felveszi a már ismerős összeszűkült helyzetét és figyel. Az pedig, hogy valaki nem csak, hogy bekopog, hanem szabályosan valami jelet ad le, ténylegesen lefagyasztja a lányt. Egyből arra gondol, hogy Legadon lép be az ajtón, Bress rámutat a lányra, elveszi érte a jutalmat, majd kisétál, de nem ez történt. Kissé szimpatikusabb, de ugyanúgy ismeretlen egyed lép a szobába. Dyn csak szemével követi a férfit és annak köpését, majd amikor őt is észreveszi, megpróbál egy vézna mosolyt magára erőltetni és biccent egyet köszönésképp. Shiff viselkedése sokkal megnyerőbb volt, mint amire számított, ám amikor Bress csak egy "túléli" felszólalással lerendezi a dolgot, akkor legszívesebben felpattanna a székből odamenne hozzá és addig verné, amíg lehet.* ~Lehet nem volt elég egy pofon~ *Gondolja, miközben felhúzza a szemöldökét. Ingerülten az arcához kap. Persze nem beszél róla, de lüktet az egész, arról nem is szólva, hogy fogai beleépültek a szája belsejébe teljesen, ami nem csak fáj, de csíp is neki, főleg a bor miatt, lehet elhamarkodott döntés volt így bevágni azzal a pohárral. Mit sem foglalkozva most a két férfival, két kezére támaszkodva feláll és odasétál a vérben úszó hullához. Megáll felette és kezeit a melle előtt keresztbe téve nézi. Csak nézi és elgondolkodik. Talán nem is akarja, hogy Legadon azt higgye meghalt. Talán az lenne a legjobb megoldás, ha levágnák Jack fejét és elküldené neki, jelzésértékűen. Persze rögtön jönnek fejébe az ellenérvek is. Mint az, hogy nem akarja Bresst nagyobb bajba sodorni, pedig így is megvan a lehetősége, ha Jack beszélt valakinek arról, hogy mire készült, bár ez nem valószínű. Másrészről pedig ki tudja, hogy hirtelen haragjában a vén csóka kin állna bosszút. Persze fél füllel továbbra is hallja a háta mögötti beszélgetést.* ~Elindulni? Hova?~ *Ekkor már meg is fordul. Jack hullájával végül nem kezd semmit, nem köpi le, nem rúg bele, nem vágja le a fülét, semmit. Inkább nem is akar rá emlékezni.*
- Olyan helyre tüntesd, ahol még a patkányok sem találják meg, még azt sem érdemli. *Mondja Shiffnek búcsúzóul, majd kilép az ajtón és amint azt becsukták maguk mögött elindul csendben kifelé az épületből.*
//Útközben//
- Menjünk a Rókába. *Mondja és, mint eddig megindul úgy, hogy azt sem tudja, hova kell menni. Még mindig nem nagyon tudja mit mondjon, talán ital kell még neki, vagy némi bátorítás, de nehezen talál vissza önmagához, pedig volt már része hasonlóban. Igazából egyetlen mondat csúszik ki a száján, ami a sok közül nem hagyja nyugodni.*
- Elég neki a fejem? *Kel ki magából.* - Annyit sem érdemlek, hogy nyilvánosan kivégezzen? *Horkan fel, kezével erősen csapkodva.* - Hát mit kellett volna tennem, hogy elérjem ezt a szintet? Kihúzni álmában azt a pár szál haját is? *Rázza a fejét és ahogy a Rumos elé érnek, az ajtónál megáll és Bress felé fordul, elállván az utat. Talán meglepő, de most nem behúzni akar neki, hanem hirtelen gondol egyet és megöleli a másikat, egész szorosan átkarolva, persze ha csak a fél-elf nem küldi el a francba. Sőt, ha nem küldi el, akkor még egy kicsit a vállán is pihenteti a fejét. És pontosan ez az amire szüksége volt most. Végül felemeli a fejét és csak Bress fülébe suttog.* - Köszönöm. *Mondja, majd kacsint egyet és elindul a kocsmába.*
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-30 18:06:20
Üzenet elküldve: 2014-04-30 18:06:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn//
*Szavai megértő fülekre találnak, pedig számított arra is, hogy Dyn elküldi a jó fenébe, és soha az életbe nem fogja igényelni a társaságát.*
-Hozzátartozik a munkámhoz, főleg mikor be kell lopnom magam az áldozat szívébe. *mondja nagyon költőiesen a bárd.* -De valld be őrült jól csinálom nemde ? *kacsint egyet, és előveszi jó öreg mosolyát, amit már annyiszor megvillantott a vöröskének, bár lehet nem ez a legmegfelelőbb pillanat rá.*
-Miért érdekel ez ? Örülj, hogy segítek. De, hogy választ adjak a kérdésedre. Csak. *von vállat, és előveszi azt a "bőbeszédű" énét is, amivel valószínűleg már a nemlétező töke is kivan Dyn-nek. Persze nem így van ez, de hacsak ki nem szedi belőle, nem fogja a fél-elf elárulni, hogy valójában nagyon is kedveli a nőt.* -Ó naná ! *emelkedik meg helyéről, és gyorsan meg is tölti a két poharat.* -Egyébként is magunknak hoztam, hogy mi koccinthassunk. *szól közben hátra, majd odaviszi és átadja a jó minőségű vörösborral teli poharat.* -Akkor hát igyunk a...mindegy. Egészség. *emeli meg poharát, és össze is koccintja a Dyn kezébe lévővel.* -Hát nem valami romantikus. *bök fejével a pár lépésre heverő hulla felé. Mihelyt ezeket a szavakat kimondja, abban a pillanatban kopogás hallatszik.* -Csitt. *mondja halkan a vöröskének, akiben lehet még az ütő is megállt, közben ő az ajtó mellé oson, és a falnak támassza hátát. Mire odaér újabb kopogás következik. Egy rövid kopogás, két hosszabb, egy rövid, két hosszabb, és végül két hosszabb. Bress előveszi a kulcsot zsebéből, és csendesen nyitja ki az ajtót. Shiff jelenik meg, mestertolvaj barátja, becsukja maga mögött az ajtót, lepacsizik Bress-el majd megöleli.*
-Kinyírtad a mocskot szuper, úgy kell neki. *hördül fel Shiff, majd egy szép adag nyállal fűszerezi meg a kifehéredett hulla arcát.*
-Pardon. *mondja kezét megemelve, mikor meglátja a vörös hajú nőt a székben ülni.* -Üdv a nevem Shiff. *lép oda, és kezet nyújt Dyn-nek.* -Csak nem bántotta az a barom. *horkan fel végignézve a nő arcán.*
-Túléli. *fogja meg a tolvaj vállát Bress, majd a hulla felé biccent.*
-El tudod tüntetni ?
-Viccelsz cimbora. Pff, mi sem egyszerűbb. *legyint egyet mosolyogva Shiff.* -Ja és utánanéztem annak a dolognak amire kértél. Annyi, hogy Jeremiasz a lelkemre kötötte, hogy búcsúzás nélkül el ne próbálj indulni. *mondja Shiff, amit Dyn is tisztán érthetően hallhat, és ami majd újabb kérdést vethet fel.*
-Rendben Shiff köszönöm. Mi most lelépünk. Később. *emeli meg jobb kezét, majd Dyn-re mosolyog, és mutat kifelé a kijárat felé.*
-Csak utánad.
*Szavai megértő fülekre találnak, pedig számított arra is, hogy Dyn elküldi a jó fenébe, és soha az életbe nem fogja igényelni a társaságát.*
-Hozzátartozik a munkámhoz, főleg mikor be kell lopnom magam az áldozat szívébe. *mondja nagyon költőiesen a bárd.* -De valld be őrült jól csinálom nemde ? *kacsint egyet, és előveszi jó öreg mosolyát, amit már annyiszor megvillantott a vöröskének, bár lehet nem ez a legmegfelelőbb pillanat rá.*
-Miért érdekel ez ? Örülj, hogy segítek. De, hogy választ adjak a kérdésedre. Csak. *von vállat, és előveszi azt a "bőbeszédű" énét is, amivel valószínűleg már a nemlétező töke is kivan Dyn-nek. Persze nem így van ez, de hacsak ki nem szedi belőle, nem fogja a fél-elf elárulni, hogy valójában nagyon is kedveli a nőt.* -Ó naná ! *emelkedik meg helyéről, és gyorsan meg is tölti a két poharat.* -Egyébként is magunknak hoztam, hogy mi koccinthassunk. *szól közben hátra, majd odaviszi és átadja a jó minőségű vörösborral teli poharat.* -Akkor hát igyunk a...mindegy. Egészség. *emeli meg poharát, és össze is koccintja a Dyn kezébe lévővel.* -Hát nem valami romantikus. *bök fejével a pár lépésre heverő hulla felé. Mihelyt ezeket a szavakat kimondja, abban a pillanatban kopogás hallatszik.* -Csitt. *mondja halkan a vöröskének, akiben lehet még az ütő is megállt, közben ő az ajtó mellé oson, és a falnak támassza hátát. Mire odaér újabb kopogás következik. Egy rövid kopogás, két hosszabb, egy rövid, két hosszabb, és végül két hosszabb. Bress előveszi a kulcsot zsebéből, és csendesen nyitja ki az ajtót. Shiff jelenik meg, mestertolvaj barátja, becsukja maga mögött az ajtót, lepacsizik Bress-el majd megöleli.*
-Kinyírtad a mocskot szuper, úgy kell neki. *hördül fel Shiff, majd egy szép adag nyállal fűszerezi meg a kifehéredett hulla arcát.*
-Pardon. *mondja kezét megemelve, mikor meglátja a vörös hajú nőt a székben ülni.* -Üdv a nevem Shiff. *lép oda, és kezet nyújt Dyn-nek.* -Csak nem bántotta az a barom. *horkan fel végignézve a nő arcán.*
-Túléli. *fogja meg a tolvaj vállát Bress, majd a hulla felé biccent.*
-El tudod tüntetni ?
-Viccelsz cimbora. Pff, mi sem egyszerűbb. *legyint egyet mosolyogva Shiff.* -Ja és utánanéztem annak a dolognak amire kértél. Annyi, hogy Jeremiasz a lelkemre kötötte, hogy búcsúzás nélkül el ne próbálj indulni. *mondja Shiff, amit Dyn is tisztán érthetően hallhat, és ami majd újabb kérdést vethet fel.*
-Rendben Shiff köszönöm. Mi most lelépünk. Később. *emeli meg jobb kezét, majd Dyn-re mosolyog, és mutat kifelé a kijárat felé.*
-Csak utánad.
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-30 16:15:07
Üzenet elküldve: 2014-04-30 16:15:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Bress//
*Lassan kezd lemenni a vörös köd a szeme elől és érzi, ahogy pulzusa is valamelyest kezdi megközelíteni a normális szintet. Mélyet és nagyokat sóhajt, ám amikor Bress ujjaival az állához nyúl, egy pillanatra megrántja a fejét, de végül mégis csak engedi, hogy a fél-elf hozzányúljon. Valamiért tényleg el akarja hinni, hogy ez nem csak egy újabb színjáték része és tudatalattija már kész is erre.
Csendben hallgatja a másikat és tűri, hogy az letörölje a vért az arcáról. Amikor megfogja a kezét, azt is engedi, csak lenéz egy pillanatra, majd vissza. Na arra viszont már felkapja a fejét, hogy nem kell menekülnie, mert Jack holtan fekszik a szobában, ő meg van arról győződve, hogy ez még nem a játék vége, mindenesetre egy igen hosszú küzdelem zárult le egy időre.
Vonakodva, de elfogadja a vizet és iszik belőle egy keveset. Nem igazán tudja, hogy mit érezzen. Örüljön, vagy szomorkodjon, nyugodjon-e meg, vagy dühöngjön, bízzon-e meg a másikban vagy nem. Ugyanakkor a történet amivel a bárd előjött valóban hihető volt. Ráadásul, ha Bress továbbra is csak rosszat akarna, akkor valószínűleg Jack után megölte volna és nem állna neki ilyen történeteket kitalálni, mert felesleges lenne. El kell ismernie, hogy hiteles és azt, hogy végül is Bress fizikailag nem bántalmazta, legalábbis nem ütötte meg.*
- Olyan... *szólal meg egy kicsit másabb hangnemben, már sokkal nyugodtabban, kevésbé ideges, erőteljes hanggal.* - Olyan rohadt ijesztő voltál. *Mondja és vissza emlékszik.* - Bár... *Mondja de végül nem fejezi be a mondatot, hanem inkább belekezd egy másikba.*
- De miért? *Értetlenkedik egy kicsit.* - Miért jó az neked, ha nekem segítesz? Ha ez mégis kiderül, azzal saját magadra is bajt hozol. Nem hiszem, hogy tudod, hogy mire képesek.*Kicsit más arcát mutatja, mondjuk ez nem is meglepő tekintve az előzményeket. Sóhajt egy mélyet és úgy néz vissza a másik szemébe. Most talán Bress egy még újabb arcát látja. Igazából ilyet még nem is tették érte és még az a nyálas Nathalon is csak annyit mondott neki búcsúzóul, hogy mennyire sajnálja, meg majd kimenti, de semmit nem tett érte.
Nem igazán örült a módszernek, amit Bress választott, mert az elmúlt percek élete legrosszabb percei voltak és talán óráknak tűntek, főleg amikor már a szeme is be volt kötve. A gondolatra megint csak összerezzen. Kicsit megrázza a fejét és a bor felé biccent fejével, amivel talán egy kisebb mosolyt is csalhat Bress arcára, gondolván hogy a lány még ebben a helyzetben is az alkohol után sóvárog.*
- És most kérhetem a kezembe? *Kérdezi ártatlanul, ha a fél-elf vette a célzást és még egyszer utoljára megtörölte a szemét, ahogy próbálja összeszedni magát, majd Bresst figyeli.*
*Lassan kezd lemenni a vörös köd a szeme elől és érzi, ahogy pulzusa is valamelyest kezdi megközelíteni a normális szintet. Mélyet és nagyokat sóhajt, ám amikor Bress ujjaival az állához nyúl, egy pillanatra megrántja a fejét, de végül mégis csak engedi, hogy a fél-elf hozzányúljon. Valamiért tényleg el akarja hinni, hogy ez nem csak egy újabb színjáték része és tudatalattija már kész is erre.
Csendben hallgatja a másikat és tűri, hogy az letörölje a vért az arcáról. Amikor megfogja a kezét, azt is engedi, csak lenéz egy pillanatra, majd vissza. Na arra viszont már felkapja a fejét, hogy nem kell menekülnie, mert Jack holtan fekszik a szobában, ő meg van arról győződve, hogy ez még nem a játék vége, mindenesetre egy igen hosszú küzdelem zárult le egy időre.
Vonakodva, de elfogadja a vizet és iszik belőle egy keveset. Nem igazán tudja, hogy mit érezzen. Örüljön, vagy szomorkodjon, nyugodjon-e meg, vagy dühöngjön, bízzon-e meg a másikban vagy nem. Ugyanakkor a történet amivel a bárd előjött valóban hihető volt. Ráadásul, ha Bress továbbra is csak rosszat akarna, akkor valószínűleg Jack után megölte volna és nem állna neki ilyen történeteket kitalálni, mert felesleges lenne. El kell ismernie, hogy hiteles és azt, hogy végül is Bress fizikailag nem bántalmazta, legalábbis nem ütötte meg.*
- Olyan... *szólal meg egy kicsit másabb hangnemben, már sokkal nyugodtabban, kevésbé ideges, erőteljes hanggal.* - Olyan rohadt ijesztő voltál. *Mondja és vissza emlékszik.* - Bár... *Mondja de végül nem fejezi be a mondatot, hanem inkább belekezd egy másikba.*
- De miért? *Értetlenkedik egy kicsit.* - Miért jó az neked, ha nekem segítesz? Ha ez mégis kiderül, azzal saját magadra is bajt hozol. Nem hiszem, hogy tudod, hogy mire képesek.*Kicsit más arcát mutatja, mondjuk ez nem is meglepő tekintve az előzményeket. Sóhajt egy mélyet és úgy néz vissza a másik szemébe. Most talán Bress egy még újabb arcát látja. Igazából ilyet még nem is tették érte és még az a nyálas Nathalon is csak annyit mondott neki búcsúzóul, hogy mennyire sajnálja, meg majd kimenti, de semmit nem tett érte.
Nem igazán örült a módszernek, amit Bress választott, mert az elmúlt percek élete legrosszabb percei voltak és talán óráknak tűntek, főleg amikor már a szeme is be volt kötve. A gondolatra megint csak összerezzen. Kicsit megrázza a fejét és a bor felé biccent fejével, amivel talán egy kisebb mosolyt is csalhat Bress arcára, gondolván hogy a lány még ebben a helyzetben is az alkohol után sóvárog.*
- És most kérhetem a kezembe? *Kérdezi ártatlanul, ha a fél-elf vette a célzást és még egyszer utoljára megtörölte a szemét, ahogy próbálja összeszedni magát, majd Bresst figyeli.*
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-30 14:58:46
Üzenet elküldve: 2014-04-30 14:58:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn//
*Életében talán még sohasem sajnált úgy senkit, mint a könnyes szemmel, vérző szájjal előtte ülő Dyn-t, és még az ő sötét szívébe is belemardos a fájdalom. Csak abban reménykedik, hogy ha megmagyarázza a dolgot, Dyn megbocsát neki, és ugyan azt a flörtölős mosolyt látja arcán mint ezelőtt. A pofonra valahogyan számít, sőt inkább arra, hogy Dyn leszúrja, ezért egyik szemét végig a szablyáján tartja. Így mondhatni, még meg is ússza, azonban a pofonra meg sem nyikkan. Ugyan úgy lehajtja fejét, és mélyeket sóhajt magában. Aztán megemeli fejét, és ujjait Dyn álla alá helyezi, és kicsit megemeli fejét.*
-Kérlek hallgass meg. *néz mélyen a könnyes szemekbe, és számára eddig ismeretlen helyzet áll elő. Ismeretlen az érzés, már csak a megmagyarázás is, hogy mit miért csinál. Látható is a fél-elf szemében egy eddig ismeretlen megbánás, ami nagyon ritkán mutatkozik meg, és Dyn számára is eddig teljesen ismeretlen lehet.*
-Vadászott rád. Amikor elváltunk a dokkoknál, még aznap utánajártam az ügynek, mert láttam benned a félelmet. Ki is derült a dolog, csak annyira be volt már töltve a rumosban, hogy nem ismert meg. *magyarázza a vöröskének a szemébe nézve, közben egy puha anyagú ruhazsebkendőt vesz elő, és szép lassan kezdi törölgetni Dyn szájáról a vért.* -Mikor elmentem hozzá, ki akart nyírni, viszont megfenyegettem, hogy ha engem megöl, téged sosem talál meg, mivel olyan kapcsolataim vannak, hogy simán eltüntetlek. Ekkor jött az ötlet, hogy nyomra vezetem valamennyi pénzért cserébe. Kinéztem ezt a szobát, kicsit berendeztem a látszat kedvéért, hogy idecsaljam a mocskot, és egy életre megszabadítsalak tőle. Igazából neked akartam ezzel segíteni, hogy ne menekülj tovább. *mondja, majd megfogja Dyn mindkét kezét.* -De nem csak miattad, hanem egyik cimborám miatt is, akit szintén meg akart ölni. Mindent tudok Legadon-ról. Azt fogja hinni, hogy meghaltál, így nem kerestet tovább, erről gondoskodom. Ne haragudj rám, de szerepet kellett játszanom, hogy elintézzem Jack-et. *mondja, és talán így meg is érti, miért nem lehetett volna csak úgy nyilvánosan leszúrni vagy leíjazni mindenki szeme láttára. Persze lehetett volna más megoldás is, de a bárdnak ez volt a legkézenfekvőbb. A beépülés, és a szemfényvesztés. Ez áll közel hozzá, ettől forr a vére, és ehhez ért igazán.* -Tessék igyál egy kicsit. *adja át vizes kulacsát a nőnek, és megvárja, még az ha elfogadja iszik.* -Sosem ártanék neked Dyn, és kérlek bízz bennem. *bár tudja nehéz kérés, de látszódik rajta, hogy ezen szavai mögött nincsen semmiféle trükk, csak a szín tiszta igazság. Most ő hajtja le fejét, és várja mit mond Dyn, bár legszívesebben átölelné, és magához szorítaná, de egyelőre még kénytelen lesz ezt megállni.*
*Életében talán még sohasem sajnált úgy senkit, mint a könnyes szemmel, vérző szájjal előtte ülő Dyn-t, és még az ő sötét szívébe is belemardos a fájdalom. Csak abban reménykedik, hogy ha megmagyarázza a dolgot, Dyn megbocsát neki, és ugyan azt a flörtölős mosolyt látja arcán mint ezelőtt. A pofonra valahogyan számít, sőt inkább arra, hogy Dyn leszúrja, ezért egyik szemét végig a szablyáján tartja. Így mondhatni, még meg is ússza, azonban a pofonra meg sem nyikkan. Ugyan úgy lehajtja fejét, és mélyeket sóhajt magában. Aztán megemeli fejét, és ujjait Dyn álla alá helyezi, és kicsit megemeli fejét.*
-Kérlek hallgass meg. *néz mélyen a könnyes szemekbe, és számára eddig ismeretlen helyzet áll elő. Ismeretlen az érzés, már csak a megmagyarázás is, hogy mit miért csinál. Látható is a fél-elf szemében egy eddig ismeretlen megbánás, ami nagyon ritkán mutatkozik meg, és Dyn számára is eddig teljesen ismeretlen lehet.*
-Vadászott rád. Amikor elváltunk a dokkoknál, még aznap utánajártam az ügynek, mert láttam benned a félelmet. Ki is derült a dolog, csak annyira be volt már töltve a rumosban, hogy nem ismert meg. *magyarázza a vöröskének a szemébe nézve, közben egy puha anyagú ruhazsebkendőt vesz elő, és szép lassan kezdi törölgetni Dyn szájáról a vért.* -Mikor elmentem hozzá, ki akart nyírni, viszont megfenyegettem, hogy ha engem megöl, téged sosem talál meg, mivel olyan kapcsolataim vannak, hogy simán eltüntetlek. Ekkor jött az ötlet, hogy nyomra vezetem valamennyi pénzért cserébe. Kinéztem ezt a szobát, kicsit berendeztem a látszat kedvéért, hogy idecsaljam a mocskot, és egy életre megszabadítsalak tőle. Igazából neked akartam ezzel segíteni, hogy ne menekülj tovább. *mondja, majd megfogja Dyn mindkét kezét.* -De nem csak miattad, hanem egyik cimborám miatt is, akit szintén meg akart ölni. Mindent tudok Legadon-ról. Azt fogja hinni, hogy meghaltál, így nem kerestet tovább, erről gondoskodom. Ne haragudj rám, de szerepet kellett játszanom, hogy elintézzem Jack-et. *mondja, és talán így meg is érti, miért nem lehetett volna csak úgy nyilvánosan leszúrni vagy leíjazni mindenki szeme láttára. Persze lehetett volna más megoldás is, de a bárdnak ez volt a legkézenfekvőbb. A beépülés, és a szemfényvesztés. Ez áll közel hozzá, ettől forr a vére, és ehhez ért igazán.* -Tessék igyál egy kicsit. *adja át vizes kulacsát a nőnek, és megvárja, még az ha elfogadja iszik.* -Sosem ártanék neked Dyn, és kérlek bízz bennem. *bár tudja nehéz kérés, de látszódik rajta, hogy ezen szavai mögött nincsen semmiféle trükk, csak a szín tiszta igazság. Most ő hajtja le fejét, és várja mit mond Dyn, bár legszívesebben átölelné, és magához szorítaná, de egyelőre még kénytelen lesz ezt megállni.*
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-30 14:06:59
Üzenet elküldve: 2014-04-30 14:06:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Bress//
*Persze nem tud mit reagálni a dolgokra, felesleges is lenne bármit mondania, úgy tűnik semmi sem hatja meg őket. Ő a maga részéről mégis egyfajta sikerként könyveli el, hogy egy férfi önmagában nem volt ahhoz elég, hogy elbánjon vele. Legalábbis ezt próbálja beleverni a fejébe, mint valami végső pozitív gondolatot, ha már úgy tűnik a lehető legcsúnyábban fogja végezni. Azonban, hogy mi keseríti el a legjobban: az, hogy megfog halni, az, hogy szégyenteljesen fog meghalni, vagy az, hogy ilyen könnyen átjártak az eszén? Na ezt ő sem tudja pontosan, körülbelül egyenlő súlyban terhelik a lelkét, de leginkább most önmagát utálja. Miért is bízott meg Bressben? Miért nem futott el a kastélytól és hagyta, hogy a egyedül keljen megbirkóznia a hárpiákkal, vagy miért nem szúrta le, amikor lett volna rá lehetősége, és legfőképpen, hogy miért érezte magát olyan jól vele, amikor nem érdemelte meg.
Nagyokat nyel és amikor Bress lekötözi, kicsit még a keze is remegni kezd, amikor pedig még erősen rá is szorít akkor felszisszen, bár tudja, hogy ez a másikat cseppet sem érdekli.
Az természetes, hogy egy könnyen nem engedi a szemét, száját befogni, így még fájdalmasabb pillanatok következnek, de úgy dönt, hogy vállalja és nem fogja önként és dalolva megásni a saját sírját, ha az utolsó tette a világon az, hogy kicsit ellenkezik, hát akkor megteszi. Mikor azonban ennek ellenére is bekötik a szemét és sötétbe borul a világ még kilátástalanabbnak érzi a helyzetét, csak fülére tud hagyatkozni, de még az sem tudta felmérni pontosan mi is következik. Az első pofon váratlanul és fájdalmasan éri, ám a következő még inkább. Összehúzza magát és bár le van kötözve a szeme, de érzi ahogy gyűlik a könnye, amire évek óta nem volt példa. Ő magát mindig erősnek tartotta, de most csak arra tudott gondolni, hogy miért éppen vele történik ez?
Azonban amikor a férfi, akiről kiderül, hogy nem Bress, hanem Jack a melléhez nyúl, erőteljes mocorgásba kezd és tehetetlenül, de próbál ellen állni, valamint nyöszörögni ezzel is kifejezvén nem tetszését, amire persze kap még egy erőteljes pofont. Érzi, ahogy szájában gyűlik a vér, az odagyűrt rongy ellenére, de ez már mindegy is, mert ismét pengét fogtak a nyakához. Itt jött rá, hogy butaság azt mondani, hogy mennyi minden lefolyik az ember szeme előtt az utolsó pillanatban. Ő nem tudott a családjára gondolni, nem tudott a tengerre, semmire, csak arra, hogy mérhetetlenül dühös és sajnálta magát, amiért ilyen halált érdemelt. Azonban az elkövetkezőkre nem számított. Nem jött a penge a nyakához, nem érezte az éles fájdalmat, semmit, csak a Jackból kijövő furcsa hangokat hallotta. Nem is tudta hova tenni és annak ellenére, hogy nem látott semmit, jobbra balra kapkodta a fejét, próbálta feldolgozni mi történhet a szobában. A legelső gondolata az volt, hogy valami beteges perverz dologra készült a férfi és amiatt jönnek ezek a hangok, de nem ez a tippje vált be, hanem a második.
Érzi, ahogy lazul kötés a kezén, kikerül a szájából a rongy és most már tényleg elönti a száját a vér. Majd legvégül a kötés a szeméről is lekerül, és ekkor látja meg Bresst maga előtt.
Dyn a sokktól és az elmúlt percek, órák megrázkódtatásaitól könnyes szemekkel néz vissza a másikra. Hallja, hogy mond valamit, érzi a finom érintéseit az arcán, látja, hogy ismét visszaváltozott a tekintete, de Dyn valamiért ugyanolyan bizalmatlanul, tanácstalanul és gyanakodva rá. Ennek oka persze egyszerű, nem érti a helyzetet. Szemét körbejártatja a szobában és meglátja a padlón, vértócsában heverő Jacket, majd visszanéz Bressre. Próbál olvasni az arcából, de mivel teljesen össze van zavarodva, nem tud rájönni mi van az egész mögött. Megfogja csuklóját és kissé átmasszírozza, hogy visszanyerje erejét, miután kiszabadult a kötésből. Miután ez sikerült, első dolga volt, hogy minden haragját a jobb kezébe összepontosítva odasózzon egyet Bressnek és még ez a kevésbé erőszakos tervei egyike volt, a sokktól a székbe ragadt lány jelenleg nem igazán tudta volna most előkapni a kardját.*
- Mi ez, valami újabb terv? Most, hogy Jacknek annyi nem kell osztozkodni a jutalmon? *Kérdezi bizalmatlanul, egyedül annyi nem állt össze még a fejében, hogy miért oldozta ki őt. Valahol mélyen sejti, hogy mi a helyzet és ha tisztább fejjel tud gondolkodni, talán össze is áll benne a kép, de jelenleg irtózatosan mérges, csalódott és zavarodott. A pofon után lehajtja fejét és várja, hogy mi történik. Ha Bress viszonozza a pofont az bizonyítja, hogy tényleg nem az akinek látta egészen a mai napig.*
*Persze nem tud mit reagálni a dolgokra, felesleges is lenne bármit mondania, úgy tűnik semmi sem hatja meg őket. Ő a maga részéről mégis egyfajta sikerként könyveli el, hogy egy férfi önmagában nem volt ahhoz elég, hogy elbánjon vele. Legalábbis ezt próbálja beleverni a fejébe, mint valami végső pozitív gondolatot, ha már úgy tűnik a lehető legcsúnyábban fogja végezni. Azonban, hogy mi keseríti el a legjobban: az, hogy megfog halni, az, hogy szégyenteljesen fog meghalni, vagy az, hogy ilyen könnyen átjártak az eszén? Na ezt ő sem tudja pontosan, körülbelül egyenlő súlyban terhelik a lelkét, de leginkább most önmagát utálja. Miért is bízott meg Bressben? Miért nem futott el a kastélytól és hagyta, hogy a egyedül keljen megbirkóznia a hárpiákkal, vagy miért nem szúrta le, amikor lett volna rá lehetősége, és legfőképpen, hogy miért érezte magát olyan jól vele, amikor nem érdemelte meg.
Nagyokat nyel és amikor Bress lekötözi, kicsit még a keze is remegni kezd, amikor pedig még erősen rá is szorít akkor felszisszen, bár tudja, hogy ez a másikat cseppet sem érdekli.
Az természetes, hogy egy könnyen nem engedi a szemét, száját befogni, így még fájdalmasabb pillanatok következnek, de úgy dönt, hogy vállalja és nem fogja önként és dalolva megásni a saját sírját, ha az utolsó tette a világon az, hogy kicsit ellenkezik, hát akkor megteszi. Mikor azonban ennek ellenére is bekötik a szemét és sötétbe borul a világ még kilátástalanabbnak érzi a helyzetét, csak fülére tud hagyatkozni, de még az sem tudta felmérni pontosan mi is következik. Az első pofon váratlanul és fájdalmasan éri, ám a következő még inkább. Összehúzza magát és bár le van kötözve a szeme, de érzi ahogy gyűlik a könnye, amire évek óta nem volt példa. Ő magát mindig erősnek tartotta, de most csak arra tudott gondolni, hogy miért éppen vele történik ez?
Azonban amikor a férfi, akiről kiderül, hogy nem Bress, hanem Jack a melléhez nyúl, erőteljes mocorgásba kezd és tehetetlenül, de próbál ellen állni, valamint nyöszörögni ezzel is kifejezvén nem tetszését, amire persze kap még egy erőteljes pofont. Érzi, ahogy szájában gyűlik a vér, az odagyűrt rongy ellenére, de ez már mindegy is, mert ismét pengét fogtak a nyakához. Itt jött rá, hogy butaság azt mondani, hogy mennyi minden lefolyik az ember szeme előtt az utolsó pillanatban. Ő nem tudott a családjára gondolni, nem tudott a tengerre, semmire, csak arra, hogy mérhetetlenül dühös és sajnálta magát, amiért ilyen halált érdemelt. Azonban az elkövetkezőkre nem számított. Nem jött a penge a nyakához, nem érezte az éles fájdalmat, semmit, csak a Jackból kijövő furcsa hangokat hallotta. Nem is tudta hova tenni és annak ellenére, hogy nem látott semmit, jobbra balra kapkodta a fejét, próbálta feldolgozni mi történhet a szobában. A legelső gondolata az volt, hogy valami beteges perverz dologra készült a férfi és amiatt jönnek ezek a hangok, de nem ez a tippje vált be, hanem a második.
Érzi, ahogy lazul kötés a kezén, kikerül a szájából a rongy és most már tényleg elönti a száját a vér. Majd legvégül a kötés a szeméről is lekerül, és ekkor látja meg Bresst maga előtt.
Dyn a sokktól és az elmúlt percek, órák megrázkódtatásaitól könnyes szemekkel néz vissza a másikra. Hallja, hogy mond valamit, érzi a finom érintéseit az arcán, látja, hogy ismét visszaváltozott a tekintete, de Dyn valamiért ugyanolyan bizalmatlanul, tanácstalanul és gyanakodva rá. Ennek oka persze egyszerű, nem érti a helyzetet. Szemét körbejártatja a szobában és meglátja a padlón, vértócsában heverő Jacket, majd visszanéz Bressre. Próbál olvasni az arcából, de mivel teljesen össze van zavarodva, nem tud rájönni mi van az egész mögött. Megfogja csuklóját és kissé átmasszírozza, hogy visszanyerje erejét, miután kiszabadult a kötésből. Miután ez sikerült, első dolga volt, hogy minden haragját a jobb kezébe összepontosítva odasózzon egyet Bressnek és még ez a kevésbé erőszakos tervei egyike volt, a sokktól a székbe ragadt lány jelenleg nem igazán tudta volna most előkapni a kardját.*
- Mi ez, valami újabb terv? Most, hogy Jacknek annyi nem kell osztozkodni a jutalmon? *Kérdezi bizalmatlanul, egyedül annyi nem állt össze még a fejében, hogy miért oldozta ki őt. Valahol mélyen sejti, hogy mi a helyzet és ha tisztább fejjel tud gondolkodni, talán össze is áll benne a kép, de jelenleg irtózatosan mérges, csalódott és zavarodott. A pofon után lehajtja fejét és várja, hogy mi történik. Ha Bress viszonozza a pofont az bizonyítja, hogy tényleg nem az akinek látta egészen a mai napig.*
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-30 12:39:49
Üzenet elküldve: 2014-04-30 12:39:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn//
*Kicsit elbíbelődik az asztalkánál, a pohár fölött, még a köhögés is rájön, pedig még csak nem is pipázik.*
-Hol marad az az ital ? *kérdezi Bress-től Jack.*
-Itt van már tessék. Egészségedre cimbora. *veszi fel a fél-elf is a saját poharát, majd koccintanak egyet. Persze Dyn ettől biztosan undorodni fog, de talán az arcán csordogáló ital jobb kedvre deríti, ez volt a minimum egyelőre amit a kiadós nyáláért cserébe kapott.*
-Szégyen ? Van itt olyan aki előtt szégyenkezni kellene, aki látja, és meg kellene neki magyarázni ? *kérdezi tőle széttárt karokkal Bress, majd mielőtt a vöröske megszólalna, ő maga válaszolja meg saját kérdését.* -Nincs, na látod. *vigyorodik el.*
-Nem is vagy te olyan buta csini. *nyalja végig szája szélét Jack, közben kiissza a poharában lévő bort.* -Bizony ő küldött, de annyira megharagudott rád, hogy azt mondta elég lesz a csinos kis fejed is. *vigyorodik el, majd rácsap saját combjára, és felpattan a fotelból.* -Na eleget szórakoztunk, itt az ideje begyűjteni a jutalmat. Rajta Alan kötözd meg. *inti cselekedésre a fél-elfet, aki habozás nélkül veszi el az asztalról a kötelet és a rongydarabot. Odalép a székhez, és nemes egyszerűséggel jó szorosan lekötözi a nő kezeit a szék karfájára.* -Jobban jársz ha nem ellenkezel. *mondja neki Bress, persze Jack kezében célra tartva pihen a számszeríj. Aztán ha ez megvan, onnantól kezdve végképp nem tanúsíthat ellenállást, így szépen kettészakítja a rongydarabot, és egyiket betömi a szájába, másikkal beköti a szemét. Ha a szájába tételnél ellenáll, szépen megfogja a hosszú vörös haját, és rendesen belekapaszkodik, ami bizonyára fájdalmas lesz ha úgy adódik.* -Szép álmokat. *súgja vigyorogva Dyn füleibe a szavakat, aki már csak a nagy sötétséget, és talán valamennyi fényt láthat a szeme elé kötött rongy miatt. Bress ellép, helyette viszont Jack lép oda, aki megkapja a nő száját, összenyomja, majd tenyerével lezavar neki egy nagy pofont, majd visszakézből a másikat.* -Ezt neked lotyó. Hmm vajon mit csináljak veled mi ? *kérdezi vigyorogva, és kezeivel Dyn kebleit kezdi masszírozgatni, persze nem finoman, hanem igencsak durván. Aztán jön egy újabb pofon, ami Dyn csinos pofikáján csattan, és hallhatja, amint egy kard rándul elő, és a torkának szegeződik. Itt aztán már végleg feladhatja a reményt, és talán készül is a halálra, amikor váratlanul Jack felhorkan egyet, köhögni, hörögni kezd. Azt persze Dyn nem látja, hogy a fickó a torkát szorongatja, csak annyit hall, hogy valami csattan egy nagyot a földön, majd a hörgő hangok, és a köhögések egy nagy felhorkanás után elhallgatnak. Pár másodpercre síri csend honol a szobában, majd Dyn hallhatja, hogy megint elé lép valaki, aki csak Bress lehet. Érezheti a lazuló köteleket, amik a karfához erősítették kezeit, majd a rongy is kikerül szájából, és a másik rongy is lekerül szeméről. Bress mikor kikötözi, és eltávolítja a rongyokat, a szoba másik végébe dobja, letérdel a szék elé, és kezével finoman simítja végig az arcát.*
-Jól vagy Dyn ? *kérdezi, és hangja és tekintete ahogy a vöröskére néz, újra a régit idézi, ráadásul Jack holtan fekszik a földön.* -Nyugodj meg, mindent megmagyarázok. *nyugtatgatja a vöröskét, főleg ha kissé sokkos állapotba kerül.*
*Kicsit elbíbelődik az asztalkánál, a pohár fölött, még a köhögés is rájön, pedig még csak nem is pipázik.*
-Hol marad az az ital ? *kérdezi Bress-től Jack.*
-Itt van már tessék. Egészségedre cimbora. *veszi fel a fél-elf is a saját poharát, majd koccintanak egyet. Persze Dyn ettől biztosan undorodni fog, de talán az arcán csordogáló ital jobb kedvre deríti, ez volt a minimum egyelőre amit a kiadós nyáláért cserébe kapott.*
-Szégyen ? Van itt olyan aki előtt szégyenkezni kellene, aki látja, és meg kellene neki magyarázni ? *kérdezi tőle széttárt karokkal Bress, majd mielőtt a vöröske megszólalna, ő maga válaszolja meg saját kérdését.* -Nincs, na látod. *vigyorodik el.*
-Nem is vagy te olyan buta csini. *nyalja végig szája szélét Jack, közben kiissza a poharában lévő bort.* -Bizony ő küldött, de annyira megharagudott rád, hogy azt mondta elég lesz a csinos kis fejed is. *vigyorodik el, majd rácsap saját combjára, és felpattan a fotelból.* -Na eleget szórakoztunk, itt az ideje begyűjteni a jutalmat. Rajta Alan kötözd meg. *inti cselekedésre a fél-elfet, aki habozás nélkül veszi el az asztalról a kötelet és a rongydarabot. Odalép a székhez, és nemes egyszerűséggel jó szorosan lekötözi a nő kezeit a szék karfájára.* -Jobban jársz ha nem ellenkezel. *mondja neki Bress, persze Jack kezében célra tartva pihen a számszeríj. Aztán ha ez megvan, onnantól kezdve végképp nem tanúsíthat ellenállást, így szépen kettészakítja a rongydarabot, és egyiket betömi a szájába, másikkal beköti a szemét. Ha a szájába tételnél ellenáll, szépen megfogja a hosszú vörös haját, és rendesen belekapaszkodik, ami bizonyára fájdalmas lesz ha úgy adódik.* -Szép álmokat. *súgja vigyorogva Dyn füleibe a szavakat, aki már csak a nagy sötétséget, és talán valamennyi fényt láthat a szeme elé kötött rongy miatt. Bress ellép, helyette viszont Jack lép oda, aki megkapja a nő száját, összenyomja, majd tenyerével lezavar neki egy nagy pofont, majd visszakézből a másikat.* -Ezt neked lotyó. Hmm vajon mit csináljak veled mi ? *kérdezi vigyorogva, és kezeivel Dyn kebleit kezdi masszírozgatni, persze nem finoman, hanem igencsak durván. Aztán jön egy újabb pofon, ami Dyn csinos pofikáján csattan, és hallhatja, amint egy kard rándul elő, és a torkának szegeződik. Itt aztán már végleg feladhatja a reményt, és talán készül is a halálra, amikor váratlanul Jack felhorkan egyet, köhögni, hörögni kezd. Azt persze Dyn nem látja, hogy a fickó a torkát szorongatja, csak annyit hall, hogy valami csattan egy nagyot a földön, majd a hörgő hangok, és a köhögések egy nagy felhorkanás után elhallgatnak. Pár másodpercre síri csend honol a szobában, majd Dyn hallhatja, hogy megint elé lép valaki, aki csak Bress lehet. Érezheti a lazuló köteleket, amik a karfához erősítették kezeit, majd a rongy is kikerül szájából, és a másik rongy is lekerül szeméről. Bress mikor kikötözi, és eltávolítja a rongyokat, a szoba másik végébe dobja, letérdel a szék elé, és kezével finoman simítja végig az arcát.*
-Jól vagy Dyn ? *kérdezi, és hangja és tekintete ahogy a vöröskére néz, újra a régit idézi, ráadásul Jack holtan fekszik a földön.* -Nyugodj meg, mindent megmagyarázok. *nyugtatgatja a vöröskét, főleg ha kissé sokkos állapotba kerül.*
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-30 07:43:21
Üzenet elküldve: 2014-04-30 07:43:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Bress//
*Na amikor kiderül, hogy csak a feje kell, akkor éktelen haragra gerjed.* ~Annak a vén csótánynak még arra sem vagyok jó, hogy nyilvánosan kivégezzen?~ *Nem mintha, most ez lenne a probléma, de ismervén Legadont, már pedig egész kiskora óta ismerte, és nem olyan embernek tűnt, aki elvetné a köz előtt való koncolást, vagy fejvesztést.
Az utolsó reménysugarai is tovább illannak, bizony rég érezte magát ennyire gyengének és tehetetlennek, pedig igazából eddig csoda volt, hogy mindent megúszott. Valamiért persze Bressről mégsem gondolta volna, hogy idáig képes lenne elmenni, hiába az a sok utalás a sötét énjére.
Az út közben nem szólal meg, nem is figyel igazából semmire. Egyik lábát emeli a másik után, de valahogy olyan esetlenül jár kel el. Eltűnt belőle az energia, a rugalmasság és még az a kecses csípőmozgás is, inkább tényleg arra hasonlít, mint az a rab, aki az utolsó lépteit teszi a kivégzése előtt. Az azonban jobban aggasztja, hogy mi lesz még előtte.
A szobába belépvén nyel egy nagyot, de a gombóc a torkában nemhogy nem lesz kisebb, de talán még nagyobb közben, ahogy meglátja a kést a szekrényen. Felvillannak előtte az elmúlt két nap képei és lassan de biztosan halad az önmarcangolás felé, ha belegondol, hogy ő volt az, aki a fél-elf társaságát felkereste a hajókabinban. Leül a karfára és az utasításoknak megfelelően leteszi két kezét, bár ekkor kezdi el furcsálni, hogy Bress tisztában van vele, hogy a dereka körül miféle fegyverek lógnak, sőt még talán Jack is, mégsem veszik el tőle. Nem mintha lenne esélye, hiszen ahogy felpattanna, egy szép célzással lyukat lőnének a fejébe, de akkor legalább nem kellene sokáig húzni ezt a megalázó helyzetet. Amikor a két férfi beül elé, próbálja állni a tekintetüket, de ahogy Jack feltesz pár kérdést, még ebben a helyzetben is nevetni támad kedve, hiszen bár csak sejti, hogy a hadvezér küldte rá ezt az ocsmányt embert, mégis felbukkan előtte megannyi arc és név, akiknél rendesen kihúzta a gyufát. Azonban Merellt kizárja. A kalózkapitány biztos, hogy nem adna olyan utasítást, hogy a feje kell, ő élve akarná átadni Legadonnak. Azok akiket meglopott már nagyobb valószínűséggel kérnének ilyet, de mégsem gondolja, hogy ők lehetnek. Magasabbra emeli a fejét, vesz egy nagy levegőt, majd megszólal.*
- Gondolom az a vén Legadon nem bírja elviselni, hogy valaki nem akar vele aludni minden áldott este és túljárt az eszén. *Mondja határozottan és igyekszik arra, hogy semmiképp se érzékeltesse, hogy valójában mennyire fél.
Közben Bress is feláll és elindul a bor felé. A lánynak persze feltűnik, hogy már nem húzza a lábát, de nem sokat gondolkodik rajta. Ha eddig megjátszotta magát, ez már nem eshet nehezére. Szívesen vérig sértené, tenne rá pár megjegyzést, vagy csak próbálna rá hatni, de nem olyan buta ő, mint amilyennek előadja magát. Végigfigyeli, ahogy kitölti a bort és, ahogy elé lép. Amikor pedig képen borítja borral, összeszorítja a szemét, majd idegesen megrázza a fejét. Valószínű, hogy a másiknak nem tetszett, hogy valaki leköpte, mint ahogy az sem, hogy előző nap egy jól célzott rúgással illette legkedvesebb szervét. Nem tud mást csinálni, cinikusan felkacag, amitől biztos, hogy hibbantnak tűnik.*
- Két ember már nem is elég, hogy elkapjatok. Na, de fiúk, nem szégyen ez rátok nézve? *Kérdezi, irdatlan nagyképűen, holott tudja, hogy nem kellene továbbfeszítenie a húrt, de ha már úgyis mindegy, legalább méltósággal viselje. Ragad a feje a bortól, aminek ráadásul a szaga sem a legjobb. Annyi lélekjelenléte akad, hogy ne törölje le, ki tudja mi történne,ha egy hirtelen mozdulattal felemelné a kezét. Valószínű, hogy nem lőnék le, csak képen törölnék.
A kérdésre persze felesleges válaszolni, mégis megszólal.*
- Hát az biztos, hogy többet, mint a kettőtöké együtt véve. *Megejt egy mosolyt. Mindez persze csak a külső látszat, belülről reszket, a gyomra kisebbé már nem is tudna összezsugorodni, az agya pedig jobban kattogni. Csak azt tudja, hogy valahogy túl kell élnie és azt is tudja, hogy amint lehetősége lesz rá, előrántja a tőrét és tesz valamit, hogy a bőrét menthesse.*
*Na amikor kiderül, hogy csak a feje kell, akkor éktelen haragra gerjed.* ~Annak a vén csótánynak még arra sem vagyok jó, hogy nyilvánosan kivégezzen?~ *Nem mintha, most ez lenne a probléma, de ismervén Legadont, már pedig egész kiskora óta ismerte, és nem olyan embernek tűnt, aki elvetné a köz előtt való koncolást, vagy fejvesztést.
Az utolsó reménysugarai is tovább illannak, bizony rég érezte magát ennyire gyengének és tehetetlennek, pedig igazából eddig csoda volt, hogy mindent megúszott. Valamiért persze Bressről mégsem gondolta volna, hogy idáig képes lenne elmenni, hiába az a sok utalás a sötét énjére.
Az út közben nem szólal meg, nem is figyel igazából semmire. Egyik lábát emeli a másik után, de valahogy olyan esetlenül jár kel el. Eltűnt belőle az energia, a rugalmasság és még az a kecses csípőmozgás is, inkább tényleg arra hasonlít, mint az a rab, aki az utolsó lépteit teszi a kivégzése előtt. Az azonban jobban aggasztja, hogy mi lesz még előtte.
A szobába belépvén nyel egy nagyot, de a gombóc a torkában nemhogy nem lesz kisebb, de talán még nagyobb közben, ahogy meglátja a kést a szekrényen. Felvillannak előtte az elmúlt két nap képei és lassan de biztosan halad az önmarcangolás felé, ha belegondol, hogy ő volt az, aki a fél-elf társaságát felkereste a hajókabinban. Leül a karfára és az utasításoknak megfelelően leteszi két kezét, bár ekkor kezdi el furcsálni, hogy Bress tisztában van vele, hogy a dereka körül miféle fegyverek lógnak, sőt még talán Jack is, mégsem veszik el tőle. Nem mintha lenne esélye, hiszen ahogy felpattanna, egy szép célzással lyukat lőnének a fejébe, de akkor legalább nem kellene sokáig húzni ezt a megalázó helyzetet. Amikor a két férfi beül elé, próbálja állni a tekintetüket, de ahogy Jack feltesz pár kérdést, még ebben a helyzetben is nevetni támad kedve, hiszen bár csak sejti, hogy a hadvezér küldte rá ezt az ocsmányt embert, mégis felbukkan előtte megannyi arc és név, akiknél rendesen kihúzta a gyufát. Azonban Merellt kizárja. A kalózkapitány biztos, hogy nem adna olyan utasítást, hogy a feje kell, ő élve akarná átadni Legadonnak. Azok akiket meglopott már nagyobb valószínűséggel kérnének ilyet, de mégsem gondolja, hogy ők lehetnek. Magasabbra emeli a fejét, vesz egy nagy levegőt, majd megszólal.*
- Gondolom az a vén Legadon nem bírja elviselni, hogy valaki nem akar vele aludni minden áldott este és túljárt az eszén. *Mondja határozottan és igyekszik arra, hogy semmiképp se érzékeltesse, hogy valójában mennyire fél.
Közben Bress is feláll és elindul a bor felé. A lánynak persze feltűnik, hogy már nem húzza a lábát, de nem sokat gondolkodik rajta. Ha eddig megjátszotta magát, ez már nem eshet nehezére. Szívesen vérig sértené, tenne rá pár megjegyzést, vagy csak próbálna rá hatni, de nem olyan buta ő, mint amilyennek előadja magát. Végigfigyeli, ahogy kitölti a bort és, ahogy elé lép. Amikor pedig képen borítja borral, összeszorítja a szemét, majd idegesen megrázza a fejét. Valószínű, hogy a másiknak nem tetszett, hogy valaki leköpte, mint ahogy az sem, hogy előző nap egy jól célzott rúgással illette legkedvesebb szervét. Nem tud mást csinálni, cinikusan felkacag, amitől biztos, hogy hibbantnak tűnik.*
- Két ember már nem is elég, hogy elkapjatok. Na, de fiúk, nem szégyen ez rátok nézve? *Kérdezi, irdatlan nagyképűen, holott tudja, hogy nem kellene továbbfeszítenie a húrt, de ha már úgyis mindegy, legalább méltósággal viselje. Ragad a feje a bortól, aminek ráadásul a szaga sem a legjobb. Annyi lélekjelenléte akad, hogy ne törölje le, ki tudja mi történne,ha egy hirtelen mozdulattal felemelné a kezét. Valószínű, hogy nem lőnék le, csak képen törölnék.
A kérdésre persze felesleges válaszolni, mégis megszólal.*
- Hát az biztos, hogy többet, mint a kettőtöké együtt véve. *Megejt egy mosolyt. Mindez persze csak a külső látszat, belülről reszket, a gyomra kisebbé már nem is tudna összezsugorodni, az agya pedig jobban kattogni. Csak azt tudja, hogy valahogy túl kell élnie és azt is tudja, hogy amint lehetősége lesz rá, előrántja a tőrét és tesz valamit, hogy a bőrét menthesse.*
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-29 22:51:50
Üzenet elküldve: 2014-04-29 22:51:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn//
//Tündérkerttől séta//
*Dyn erőtlen próbálkozására, felnevet. A jó ég tudja miből gondolja azt a vöröske, hogy élve kell őt átadni a megbízónak.*
-A megbízom azt az információt adta, hogy elég lesz, ha a fejedet viszem el. *mondja továbbra is nevetve Jack, amire Bress is elmosolyodik.*
-Hát csak hajrá, tégy ellene bármit is. *vigyorodik el a bárd, majd egyre inkább kezdik maguk mögött hagyni a tündérkertet, ami könnyedén lehetett volna véreskert is, ha Dyn nem engedelmeskedik.*
//Szállás-második emelet-utolsó szoba//
*Dyn szerencsétlenségére nem kell sok idő, hogy elérkezzenek a szálláshoz, ami a megbeszélt hely volt. A vöröske próbálkozhat sikoltozni, vagy segítséget kérni, de akkor biztosan halott, ráadásul az is könnyen elképzelhető, hogy egytől egyig Jack emberei tartózkodnak ott. Út közben Bress szokásához híven zsebre vágott kézzel, magában dudorászva, fütyörészve ballagott mintha minden rendben lenne, Jack szótlanul, néha kuncogva magában, és néha füttyentve, mikor hátulról végigfuttatta szemeit a vöröske csinos kis hátsóján. Tehát ha Dyn nem kezdeményez bármi beszédet is, mindaddig csend van, míg a szálláson a második emeleten lévő utolsó ajtónál megállnak.*
-Nyomás befelé ! *itt szólal meg Bress utasítva a nőt, hogy legyen kedves fáradjon beljebb. Ha ez megtörténik, Jack is bemegy, majd Bress kiveszi a kulcsot, még szétnéz a folyosón, ahol tiszta a terep, így belülről zárja magukra az ajtót, a kulcsot pedig nadrágzsebébe mélyeszti.*
-Foglalj helyet. *int a sarokba lévő kis szék irányába mosolyogva Jack. Kissé átrendezett a szoba, látszik, hogy tényleg elő lett itten készülve. Az ablak elé ugyanis oda van húzva a szekrény, így még csak ki ugrani sem lehet. A szekrény a szoba másik végébe lett tolva, a kétágyas ágy helyett pedig két fotel lett betéve, pár méterre a széktől, ahová Dyn-nek ülni kell. Ezen felül a két fotel mellett van egy kis éjjeliszekrény, amin látható kötél, kés, rongydarab, és egy üveg bor is három talpas pohárral. Dyn széke pedig annyiban lehet fura ha helyet foglal rajta, hogy nem imbolyog, mivel a négy lába a padlóhoz van rögzítve.*
-Ja és mindkét kezedet fektesd a karfára, amennyiben csak egy pillanatra is felemeled, csúnya világ lesz. *inti még óva Jack, akiről lerí, hogy nem áll távol tőle az erőszak, és az erőszakoskodás. Leveti magát a kényelmes foteljába, Bress úgyszintén, így egymás mellett ülnek pár méter kihagyással.*
-Ej hát eljött ez a nap is. *mondja Jack, persze méretes számszeríja ott pihen a kezében, és a bárdnál is ott van a kardja.* -Mond csak szépségem. Tudod, hogy valójában miért vadászom rád ? Vagy tisztában vagy vele, ki akarja a halálodat. ? *érdeklődik Jack, Bress közben feláll, és mind a három poharat megtölti borral. Érdekes a bárd mozgása, aki tökéletesen járkál, és itt üthet be a borzalmas felismerés, hogy lehet ez is csak egy előre megalapozott trükk és szemfényvesztés volt, és valójában semmi baja sincs a lábának. Miközben Jack kérdezget, Bress megfogja az egyik poharat, és Dyn elé lép vele.*
-Remélem megfelel utolsó kívánságnak. *majd fogja, és az egész pohár bort Dyn arcába csapja, amin Jack jó nagyot nyerít.* -Nyalogasd le, úgyis szereted a piát. *mondja vigyorogva, majd visszaballag a kis asztalkához, hogy Jack számára is adjon egy pohárka vöröset, persze neki egészen más módon.* -Mennyit ér az életed csini ? *kérdezi Jack Dyn-től, afféle jó üzletember módjára, pedig tudja, hogy nincs az az ajánlat amiért meggondolja magát, ráadásul kíméletlen gyilkológép, aki Dyn pechére különösen élvezi a nőkkel való erőszakoskodást.*
//Tündérkerttől séta//
*Dyn erőtlen próbálkozására, felnevet. A jó ég tudja miből gondolja azt a vöröske, hogy élve kell őt átadni a megbízónak.*
-A megbízom azt az információt adta, hogy elég lesz, ha a fejedet viszem el. *mondja továbbra is nevetve Jack, amire Bress is elmosolyodik.*
-Hát csak hajrá, tégy ellene bármit is. *vigyorodik el a bárd, majd egyre inkább kezdik maguk mögött hagyni a tündérkertet, ami könnyedén lehetett volna véreskert is, ha Dyn nem engedelmeskedik.*
//Szállás-második emelet-utolsó szoba//
*Dyn szerencsétlenségére nem kell sok idő, hogy elérkezzenek a szálláshoz, ami a megbeszélt hely volt. A vöröske próbálkozhat sikoltozni, vagy segítséget kérni, de akkor biztosan halott, ráadásul az is könnyen elképzelhető, hogy egytől egyig Jack emberei tartózkodnak ott. Út közben Bress szokásához híven zsebre vágott kézzel, magában dudorászva, fütyörészve ballagott mintha minden rendben lenne, Jack szótlanul, néha kuncogva magában, és néha füttyentve, mikor hátulról végigfuttatta szemeit a vöröske csinos kis hátsóján. Tehát ha Dyn nem kezdeményez bármi beszédet is, mindaddig csend van, míg a szálláson a második emeleten lévő utolsó ajtónál megállnak.*
-Nyomás befelé ! *itt szólal meg Bress utasítva a nőt, hogy legyen kedves fáradjon beljebb. Ha ez megtörténik, Jack is bemegy, majd Bress kiveszi a kulcsot, még szétnéz a folyosón, ahol tiszta a terep, így belülről zárja magukra az ajtót, a kulcsot pedig nadrágzsebébe mélyeszti.*
-Foglalj helyet. *int a sarokba lévő kis szék irányába mosolyogva Jack. Kissé átrendezett a szoba, látszik, hogy tényleg elő lett itten készülve. Az ablak elé ugyanis oda van húzva a szekrény, így még csak ki ugrani sem lehet. A szekrény a szoba másik végébe lett tolva, a kétágyas ágy helyett pedig két fotel lett betéve, pár méterre a széktől, ahová Dyn-nek ülni kell. Ezen felül a két fotel mellett van egy kis éjjeliszekrény, amin látható kötél, kés, rongydarab, és egy üveg bor is három talpas pohárral. Dyn széke pedig annyiban lehet fura ha helyet foglal rajta, hogy nem imbolyog, mivel a négy lába a padlóhoz van rögzítve.*
-Ja és mindkét kezedet fektesd a karfára, amennyiben csak egy pillanatra is felemeled, csúnya világ lesz. *inti még óva Jack, akiről lerí, hogy nem áll távol tőle az erőszak, és az erőszakoskodás. Leveti magát a kényelmes foteljába, Bress úgyszintén, így egymás mellett ülnek pár méter kihagyással.*
-Ej hát eljött ez a nap is. *mondja Jack, persze méretes számszeríja ott pihen a kezében, és a bárdnál is ott van a kardja.* -Mond csak szépségem. Tudod, hogy valójában miért vadászom rád ? Vagy tisztában vagy vele, ki akarja a halálodat. ? *érdeklődik Jack, Bress közben feláll, és mind a három poharat megtölti borral. Érdekes a bárd mozgása, aki tökéletesen járkál, és itt üthet be a borzalmas felismerés, hogy lehet ez is csak egy előre megalapozott trükk és szemfényvesztés volt, és valójában semmi baja sincs a lábának. Miközben Jack kérdezget, Bress megfogja az egyik poharat, és Dyn elé lép vele.*
-Remélem megfelel utolsó kívánságnak. *majd fogja, és az egész pohár bort Dyn arcába csapja, amin Jack jó nagyot nyerít.* -Nyalogasd le, úgyis szereted a piát. *mondja vigyorogva, majd visszaballag a kis asztalkához, hogy Jack számára is adjon egy pohárka vöröset, persze neki egészen más módon.* -Mennyit ér az életed csini ? *kérdezi Jack Dyn-től, afféle jó üzletember módjára, pedig tudja, hogy nincs az az ajánlat amiért meggondolja magát, ráadásul kíméletlen gyilkológép, aki Dyn pechére különösen élvezi a nőkkel való erőszakoskodást.*
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-29 01:46:49
Üzenet elküldve: 2014-04-29 01:46:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Az idősödő varázstudó egy pillanatig úgy néz Zhrodimra, mint aki hülye. Mármint nem ő, hanem Zhrodim.*
-Már hogy terjednének ki, hiszen épp ezt magyarázom, ezen a helyen évszázadok óta nem járt senki, mégis honnan kéne tudnom, milyen ellenségre lehet számítani?*kéri ki magának némileg felháborodva.*
-A mélységiek meg a kemény fejük...*morogja a bajsza alatt, miközben újabbakat pippant a dohánytermék aromájából.*
-Nos igen, amint félvér barátunk is felhívta rá a figyelmünket, három napot mondtam, de ez csak durva becslés. Széljárástól, áramlatoktól is függ a dolog.*szól elgondolkozva, majd megvakarja a szakállát. Hogy ennek van-e értelme, abba inkább most bele se gondoljunk.*
-A legénység pontos létszámát illetően nincs információm, talán egy tucat, talán másfél, ha a kapitányt nem számítjuk, aki személyes régi jó barátom, nem először utazok már vele.*ad a saját szerénytelen véleménye szerint kielégítőnek ható választ a kérdésre.*
-S hogy mennyire megbízhatóak? Hát... kalózok, azok meg leginkább annyira, amennyire épp kedvük tartja. Ugyanakkor természetesen az esetleges zsákmányból részesülniük kell, így elejét vehetjük mindennemű konfliktusnak. Persze azt már ők maguk fogják maguknak megszerezni, így erre aligha lesz gondunk.*mondja füstkarikákat eregetve.*
-S nos igen, a bizonyos ötödik tagunk, ő jelen pillanatban már a hajón van, ha minden igaz, s amennyire tájékoztattak, jártas a harci tudományokban, no meg halk léptű is. Igazi kis betörő alkat.*dől hátra az öreg a székén, egy megnyerőnek szánt mosoly mellett.*
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Az idősödő varázstudó egy pillanatig úgy néz Zhrodimra, mint aki hülye. Mármint nem ő, hanem Zhrodim.*
-Már hogy terjednének ki, hiszen épp ezt magyarázom, ezen a helyen évszázadok óta nem járt senki, mégis honnan kéne tudnom, milyen ellenségre lehet számítani?*kéri ki magának némileg felháborodva.*
-A mélységiek meg a kemény fejük...*morogja a bajsza alatt, miközben újabbakat pippant a dohánytermék aromájából.*
-Nos igen, amint félvér barátunk is felhívta rá a figyelmünket, három napot mondtam, de ez csak durva becslés. Széljárástól, áramlatoktól is függ a dolog.*szól elgondolkozva, majd megvakarja a szakállát. Hogy ennek van-e értelme, abba inkább most bele se gondoljunk.*
-A legénység pontos létszámát illetően nincs információm, talán egy tucat, talán másfél, ha a kapitányt nem számítjuk, aki személyes régi jó barátom, nem először utazok már vele.*ad a saját szerénytelen véleménye szerint kielégítőnek ható választ a kérdésre.*
-S hogy mennyire megbízhatóak? Hát... kalózok, azok meg leginkább annyira, amennyire épp kedvük tartja. Ugyanakkor természetesen az esetleges zsákmányból részesülniük kell, így elejét vehetjük mindennemű konfliktusnak. Persze azt már ők maguk fogják maguknak megszerezni, így erre aligha lesz gondunk.*mondja füstkarikákat eregetve.*
-S nos igen, a bizonyos ötödik tagunk, ő jelen pillanatban már a hajón van, ha minden igaz, s amennyire tájékoztattak, jártas a harci tudományokban, no meg halk léptű is. Igazi kis betörő alkat.*dől hátra az öreg a székén, egy megnyerőnek szánt mosoly mellett.*
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-28 20:59:07
Üzenet elküldve: 2014-04-28 20:59:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Faeus személy szerint a hátsóján ül inkább, nem siet sehová. Főleg, hogy a rendelt gombaleves végre ehető hőmérsékletűre hűlt. Azon kívül a pálinka is előtte van még. De vajon meddig? Hát, az első kettő étvágygerjesztőnek elég volt, ezzel majd a végén végez. Aztán talán egy üveggel is elvisz az útra, szíverősítőnek. Ám előbb a levest szeretné bekanalazni, minél hamarabb.*
- Remek.
*Elégedett az alapvető felszereléssel. A maga részéről pedig minden egyébbel rendelkezik. Azt meg nagyon reméli, hogy Teonnak is lesz hely azon a bárkán. Hiszen kis csacsija nagyon hűséges állat, nem szívesen válna meg tőle, s a romok közt is hasznát vehetik, ha másként nem, mint málhás állat. Nem is véletlen, hogy örvendne, ha majd helye lenne a Szutykos Szirénen.*
- Három napot mondott.
*Fordul Zhrodim felé, hogy biztosítsa az információról. Ugyan elhangzott már, de talán éppen nem figyelt. Hiszen Faeus figyelme is nehezen marad töretlen, amikor ilyen finomság van előtte a tányérban. Ínycsiklandó ez a gombaleves.
Ám most úgy tűnik, elég pár pillanatig fülelnie, amíg Zhrodim helyén való kérdése merül fel, majd Asi elmés kiegészítése. Hiába, muszáj elismernie, hogy igaza van ebben. Ám nem szól közben, Imbachastor válaszát várja és közben lassan elfogyasztja étkét. *
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Faeus személy szerint a hátsóján ül inkább, nem siet sehová. Főleg, hogy a rendelt gombaleves végre ehető hőmérsékletűre hűlt. Azon kívül a pálinka is előtte van még. De vajon meddig? Hát, az első kettő étvágygerjesztőnek elég volt, ezzel majd a végén végez. Aztán talán egy üveggel is elvisz az útra, szíverősítőnek. Ám előbb a levest szeretné bekanalazni, minél hamarabb.*
- Remek.
*Elégedett az alapvető felszereléssel. A maga részéről pedig minden egyébbel rendelkezik. Azt meg nagyon reméli, hogy Teonnak is lesz hely azon a bárkán. Hiszen kis csacsija nagyon hűséges állat, nem szívesen válna meg tőle, s a romok közt is hasznát vehetik, ha másként nem, mint málhás állat. Nem is véletlen, hogy örvendne, ha majd helye lenne a Szutykos Szirénen.*
- Három napot mondott.
*Fordul Zhrodim felé, hogy biztosítsa az információról. Ugyan elhangzott már, de talán éppen nem figyelt. Hiszen Faeus figyelme is nehezen marad töretlen, amikor ilyen finomság van előtte a tányérban. Ínycsiklandó ez a gombaleves.
Ám most úgy tűnik, elég pár pillanatig fülelnie, amíg Zhrodim helyén való kérdése merül fel, majd Asi elmés kiegészítése. Hiába, muszáj elismernie, hogy igaza van ebben. Ám nem szól közben, Imbachastor válaszát várja és közben lassan elfogyasztja étkét. *
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-28 16:06:34
Üzenet elküldve: 2014-04-28 16:06:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Értetlen grimasszal mered az öregre, hisz az előbb sürgette őket, hogy ha nincs több kérdés akkor indulhatnak-e. Erre felállnak, hogy ők készen vannak és most inkább még ücsörögne kicsit? Jó igaz, hogy a nőstényke is még éhes, az ételből is csak néhány falatot evett, de a mágusnak ebben a két mondatában nem kevés ellentmondás található. Kissé talán megkönnyebbült sóhajjal ül ő is vissza az asztalhoz, és evés közben figyeli milyen eszközökről van szó. Biztos benne, hogy az alap cuccokat ezek szerint nagyjából meg fogják majd találni a hajón.
Mosolyogva hümment mind az öreg válaszán az ellenségekkel kapcsolatban, mind a hím kérdésén. Beigazolódott az állítása, az öreg vagy semmit sem tud hála annak a varázslatnak, vagy csak nem tervezi velük megosztani. Viszont ő úgy emlékszik mintha három napról lett volna szó mikor Faeus az ellátmányról érdeklődött, de ebben nem teljesen biztos. Azokban a percekben némiképp el volt foglalva a szék és az asztal általi fogsággal. Bár felőle tolódhat akár kicsit hosszabb időre is, már ha persze elég élelem és víz van a hajón, de azért tényleg jó lenne egy konkrétumhoz tartaniuk magukat.
Végül a legénységre terelődik a szó amivel kapcsolatban őt is érdekli valami, így élénken figyelve csak iszik pár kortyot szép egyenesen ülve. Magában kalkulál közben, ha hall egy számot, hogy mekkora a veszélyességi faktor.*
- Azt már inkább meg sem kérdezem, hogy mennyire megbízhatóak, azt viszont esetleg nem tudja, hogy mennyire harcedzettek? *Megvárja amíg Zhrodim választ kap a kérdésére, csak ezután fűzi hozzá a sajátját. Nem tartja valószínűnek, hogy az öreg bizalmi kérdésekben tájékozott lenne egy ilyen legénységnél, tapasztalatból tudja, hogy bájologni akárkivel lehet ha búsás jutalomban részesül miután kiiktatta az illetőt.* Csak mert tegyük fel ez az egész igaz, és van akkora szerencsénk, hogy semmiféle gonosz varázslóval nem akadunk össze, és tényleg kincsekkel térünk vissza a hajóra. Én személy szerint nem kívánok kést a hátamba, vagy hogy otthagyjanak a szigeten miután bepakolták a hajóba a kincseket.* Nem volt még dolga tengerészekkel, fogalma sincs milyen bagázst kerített elő a mágus, így az az elképzelt látvány kicsit aggasztja, hogy amint visszatérnek a hajóhoz, az egész legénység kivont kardokkal várja majd őket. Ebből valahogy köszöni de inkább nem kérne. Viszont ha kicsi a szám, könnyedén le lehet ütni őket ha ugrálni támadna kedvük.*
A hozzászólás írója (Asiritay C'nila) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.28 16:10:36
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Értetlen grimasszal mered az öregre, hisz az előbb sürgette őket, hogy ha nincs több kérdés akkor indulhatnak-e. Erre felállnak, hogy ők készen vannak és most inkább még ücsörögne kicsit? Jó igaz, hogy a nőstényke is még éhes, az ételből is csak néhány falatot evett, de a mágusnak ebben a két mondatában nem kevés ellentmondás található. Kissé talán megkönnyebbült sóhajjal ül ő is vissza az asztalhoz, és evés közben figyeli milyen eszközökről van szó. Biztos benne, hogy az alap cuccokat ezek szerint nagyjából meg fogják majd találni a hajón.
Mosolyogva hümment mind az öreg válaszán az ellenségekkel kapcsolatban, mind a hím kérdésén. Beigazolódott az állítása, az öreg vagy semmit sem tud hála annak a varázslatnak, vagy csak nem tervezi velük megosztani. Viszont ő úgy emlékszik mintha három napról lett volna szó mikor Faeus az ellátmányról érdeklődött, de ebben nem teljesen biztos. Azokban a percekben némiképp el volt foglalva a szék és az asztal általi fogsággal. Bár felőle tolódhat akár kicsit hosszabb időre is, már ha persze elég élelem és víz van a hajón, de azért tényleg jó lenne egy konkrétumhoz tartaniuk magukat.
Végül a legénységre terelődik a szó amivel kapcsolatban őt is érdekli valami, így élénken figyelve csak iszik pár kortyot szép egyenesen ülve. Magában kalkulál közben, ha hall egy számot, hogy mekkora a veszélyességi faktor.*
- Azt már inkább meg sem kérdezem, hogy mennyire megbízhatóak, azt viszont esetleg nem tudja, hogy mennyire harcedzettek? *Megvárja amíg Zhrodim választ kap a kérdésére, csak ezután fűzi hozzá a sajátját. Nem tartja valószínűnek, hogy az öreg bizalmi kérdésekben tájékozott lenne egy ilyen legénységnél, tapasztalatból tudja, hogy bájologni akárkivel lehet ha búsás jutalomban részesül miután kiiktatta az illetőt.* Csak mert tegyük fel ez az egész igaz, és van akkora szerencsénk, hogy semmiféle gonosz varázslóval nem akadunk össze, és tényleg kincsekkel térünk vissza a hajóra. Én személy szerint nem kívánok kést a hátamba, vagy hogy otthagyjanak a szigeten miután bepakolták a hajóba a kincseket.* Nem volt még dolga tengerészekkel, fogalma sincs milyen bagázst kerített elő a mágus, így az az elképzelt látvány kicsit aggasztja, hogy amint visszatérnek a hajóhoz, az egész legénység kivont kardokkal várja majd őket. Ebből valahogy köszöni de inkább nem kérne. Viszont ha kicsi a szám, könnyedén le lehet ütni őket ha ugrálni támadna kedvük.*
A hozzászólás írója (Asiritay C'nila) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.28 16:10:36
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-28 15:09:41
Üzenet elküldve: 2014-04-28 15:09:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Kelletlenül húzza el a száját, láthatóan nem díjazza, ha úgy érzi, szórakoznak vele. Az előbb az öreg mintha az indulást sürgette volna, most meg, amikor tettekkel is kifejezi, hogy készen áll, már nyugtatja őket, szinte dorgálva, amiért így rohannának. Leforrázva ereszkedik vissza a székre, szóvá persze nem teszi, inkább némán húzza újra maga elé a tányért, hogy a finom falatokhoz lásson.*
-Szóval erre már nem terjednek ki a kutatásai?
*Azért ez némileg mulatságos, már ha rendelkezik valaki olyan elborult humorérzékkel, mint a hím. Elmenni egy teljesen ismeretlen helyre, amit állítólag mágia oltalmaz, úgy, hogy az ottani veszélyforrásokról nem tájékozódnak, már nevetségesen nagy ostobaság. Persze az a lehetőség nagyon is ott motoszkál a fejében, hogy Imba nem mondja el a teljes igazságot, így ahogy a mágus is említette, a legrosszabbra kell számítani.*
-Hány napi hajóútra van ez a sziget innen?
*Lehet, hogy csak rosszul emlékszik, de neki nem rémlik, hogy erről már érdeklődtek volna, így jogos a kérdés, miközben a sültbe harap. Éhgyomorral elindulni a legnagyobb ostobaság.*
-Arról sem esett még szó, ha jól emlékszem, hogy a legénység hány fős, illetve hogy a bizonyos ötödik csapattag mikor és hol fog hozzánk csatlakozni.
*Nagyon reméli, hogy használható társat kapnak, mert ha nem csillogtatja meg harci tudását, könnyedén élő pajzsként végezheti. Mindenki jó valamire, ha másra nem, hát arra mindenképpen, hogy ő haljon meg helyettük.*
// I. fejezet, Kell egy csapat! //
*Kelletlenül húzza el a száját, láthatóan nem díjazza, ha úgy érzi, szórakoznak vele. Az előbb az öreg mintha az indulást sürgette volna, most meg, amikor tettekkel is kifejezi, hogy készen áll, már nyugtatja őket, szinte dorgálva, amiért így rohannának. Leforrázva ereszkedik vissza a székre, szóvá persze nem teszi, inkább némán húzza újra maga elé a tányért, hogy a finom falatokhoz lásson.*
-Szóval erre már nem terjednek ki a kutatásai?
*Azért ez némileg mulatságos, már ha rendelkezik valaki olyan elborult humorérzékkel, mint a hím. Elmenni egy teljesen ismeretlen helyre, amit állítólag mágia oltalmaz, úgy, hogy az ottani veszélyforrásokról nem tájékozódnak, már nevetségesen nagy ostobaság. Persze az a lehetőség nagyon is ott motoszkál a fejében, hogy Imba nem mondja el a teljes igazságot, így ahogy a mágus is említette, a legrosszabbra kell számítani.*
-Hány napi hajóútra van ez a sziget innen?
*Lehet, hogy csak rosszul emlékszik, de neki nem rémlik, hogy erről már érdeklődtek volna, így jogos a kérdés, miközben a sültbe harap. Éhgyomorral elindulni a legnagyobb ostobaság.*
-Arról sem esett még szó, ha jól emlékszem, hogy a legénység hány fős, illetve hogy a bizonyos ötödik csapattag mikor és hol fog hozzánk csatlakozni.
*Nagyon reméli, hogy használható társat kapnak, mert ha nem csillogtatja meg harci tudását, könnyedén élő pajzsként végezheti. Mindenki jó valamire, ha másra nem, hát arra mindenképpen, hogy ő haljon meg helyettük.*
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-27 18:22:49
Üzenet elküldve: 2014-04-27 18:22:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Avelynn//
*Cralan örömmel látja, hogy a lány elevenébe talált. Ave azonban nem marad adósa, és csakis kiváló reflexeinek köszönheti, hogy el tud hajolni a lendülő párna elől.*
-Vigyázz Ave, nagyon vigyázz! A párnacsaták mesterét akarod kihívni magad ellen!-
*Feleli pajkosan, és kissé elemelkedik a lánytól, ám arra nem számít, hogy a lány nem áll le, így a harmadik csapás alaposan orcán kapja. Bár a lendület nem indokolja, a szerzetes legurul a lányról, ám közben magával viszi annak párnáját is. Mosolyogva kezdi megkerülni az ágyat, időt adva Avenek, hogy új fegyvert szerezzen.*
-Mennyi időnk is van, mielőtt jön a levél gazdája? Csak mert akkor úgy szervezem a vacsorát, a győzelmem tiszteletére.-
*Vigyorog a félvér, és elnagyolt csapást indít a lány oldala felé.*
*Cralan örömmel látja, hogy a lány elevenébe talált. Ave azonban nem marad adósa, és csakis kiváló reflexeinek köszönheti, hogy el tud hajolni a lendülő párna elől.*
-Vigyázz Ave, nagyon vigyázz! A párnacsaták mesterét akarod kihívni magad ellen!-
*Feleli pajkosan, és kissé elemelkedik a lánytól, ám arra nem számít, hogy a lány nem áll le, így a harmadik csapás alaposan orcán kapja. Bár a lendület nem indokolja, a szerzetes legurul a lányról, ám közben magával viszi annak párnáját is. Mosolyogva kezdi megkerülni az ágyat, időt adva Avenek, hogy új fegyvert szerezzen.*
-Mennyi időnk is van, mielőtt jön a levél gazdája? Csak mert akkor úgy szervezem a vacsorát, a győzelmem tiszteletére.-
*Vigyorog a félvér, és elnagyolt csapást indít a lány oldala felé.*
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-04-26 19:43:17
Üzenet elküldve: 2014-04-26 19:43:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Cralan //
* A férfi kissé nehéz, de Ave segítőkészen az ágyhoz támogatja. Amíg elbicegnek azon morfondírozik, hogy mi gyötörheti a szerzetest, ami miatt egyik pillanatról a másikra csak úgy összeesett. Még jó, hogy nem a hosszú úron lett rosszul, akkor nem tudott volna segítséget hívni. Ezen agyal, mikor Cralan magához inti. Egy biztos: A frászt hozza rá a viselkedésével és reméli, hogy nincs komolyabb baja.*
- Ó nem.. Nem tudnék haragudni. * Mondja, miközben megfogja a férfi kezét. A hangja egyre erőtlenebb, ezért Ave kénytelen közelebb hajolni, hogy kivehesse a szavakat. Két szó hangzik el, melyet a lány először nem tud kivenni, de aztán leesik neki a dolog.*
- Ha! Hogy te most vicceltél igaz? Ó te álnok! Na majd meglásd, hogy visszakapod! * Kezdene a verbális fenyegetésbe, s közben átbuckázik a férfin. Nem bírja visszatartani, muszáj nevetnie a kialakult helyzeten. Annyira naív, hogy simán elhitte a kis lódítását a férfinak. Nem sértődik meg, sőt inkább örül, hogy nincs komolyabb baj. Vissza is vág természetesen. A párnáért nyúl, hogy azzal váltsa valóra fenyegetését. Cralan fölé kerekedik s ha az nem vigyáz, vagy védekezik akkor a puha posztó párna eltalálja. Nem pihen már lódítja is felé, ezzel kezdeményezve a csatát, s közben szüntelenül kacarászik. Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem élvezi a kis játékukat.*
A hozzászólás írója (Avelynn Merinold) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.26 19:45:01
* A férfi kissé nehéz, de Ave segítőkészen az ágyhoz támogatja. Amíg elbicegnek azon morfondírozik, hogy mi gyötörheti a szerzetest, ami miatt egyik pillanatról a másikra csak úgy összeesett. Még jó, hogy nem a hosszú úron lett rosszul, akkor nem tudott volna segítséget hívni. Ezen agyal, mikor Cralan magához inti. Egy biztos: A frászt hozza rá a viselkedésével és reméli, hogy nincs komolyabb baja.*
- Ó nem.. Nem tudnék haragudni. * Mondja, miközben megfogja a férfi kezét. A hangja egyre erőtlenebb, ezért Ave kénytelen közelebb hajolni, hogy kivehesse a szavakat. Két szó hangzik el, melyet a lány először nem tud kivenni, de aztán leesik neki a dolog.*
- Ha! Hogy te most vicceltél igaz? Ó te álnok! Na majd meglásd, hogy visszakapod! * Kezdene a verbális fenyegetésbe, s közben átbuckázik a férfin. Nem bírja visszatartani, muszáj nevetnie a kialakult helyzeten. Annyira naív, hogy simán elhitte a kis lódítását a férfinak. Nem sértődik meg, sőt inkább örül, hogy nincs komolyabb baj. Vissza is vág természetesen. A párnáért nyúl, hogy azzal váltsa valóra fenyegetését. Cralan fölé kerekedik s ha az nem vigyáz, vagy védekezik akkor a puha posztó párna eltalálja. Nem pihen már lódítja is felé, ezzel kezdeményezve a csatát, s közben szüntelenül kacarászik. Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem élvezi a kis játékukat.*
A hozzászólás írója (Avelynn Merinold) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.26 19:45:01
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3809-3828