//Svornt Strinton, Xurra Xhul, Danakir Atrena//
-Óh, köszönöm! *Mondja, amikor minden megérkezik. A rumra Svornt is csatlakozik, bár Dana azt másfajta hátsó szándékkal rendelte. Arra viszont nem gondolt, hogy Xurrát még a sörnél is nehezebb helyzetbe hozza vele, ahogy arra sem, hogy épp egy gyereket itatnak le. Viszont az, hogy saját maga hogyan néz ki, jobban foglalkoztatja, mint sok minden más. Az arcával tehát azonnal kezdenie kell valamit. Így a szeszt csak félig húzza le, majd miközben a húslevest pirítóssal eszi, kabátja ujjának egy tiszta részét beáztatja a maradék alkoholba, és azzal kezdi el törölgetni a sebet. Felszisszen, ahogy a seb csípni kezd, ami nem gond, ha nem épp nyelés közben tenné. Így viszont könnyezve, szakavatott fuldokolóként kezd bele egy panaszos köhögésbe, de gyomra tartalmát ezúttal sikerül megtartania magának. Majd újrakezdi a műveletet, ezúttal nagyobb körültekintéssel. Szépért, jóért meg kell szenvedni.
Svornt kérdésére megáll egy kicsit. Eddig még eszébe se jutott végiggondolni, mi is történt pontosan ezidáig. Végig ilyesmiken pörgött, hogy hogyan, merre tovább. Nekiáll hát sztorizni, amit néhány szünet kísér. Mert közben eszik. Mert éhes.*
-Azt hiszem... Hú, ez hosszú lesz... Szóval igazából nem voltam én kapitány. Vagyis, fél napnál nem tovább. A hajón voltam... Izé, ez egy kalózhajó, rabszolga voltam rajta, tudjátok. Az utóbbi pár évben ott voltam. Hosszú történet. *Idézi fel derűs arccal.* Na a lényeg, tegnap este, gondolom legalábbis... Nem igazán tudom minek, és nem is biztos, de... *Nyammogás. Éhes.* Azt hiszem, hajólázadást indítottam el. Ez volt az, igen! Volt egy új srác, oda volt értem. Ő mindenben azonnal segített, izé, Aku, őt, hát láthattátok. *Mutat, új nevén Rogarr irányába.* Meg volt még egy matróz, aki velünk tartott, bár szerintem nem értette, mi van, csak részeg volt. Több pedig nem is kellett, hogy késő este felbolygassuk az egész hajót. Aku még a kapitánynak is neki ment... Szegény kapitányom! Mindig jó volt hozzám. *Nyammogás. Mondom, hogy éhes!* Nem láttam, hogy megölte-e, vagy csak leütötte. Azután nem tudom hogy volt, de egyszer csak egy csónakban menekültünk hárman. Na ennek a csónaknak voltam én a kapitánya! *Húzza ki magát büszkén.* Menekültünk, a hajó nem is követett, ráadásul Aku valami világítótornyot is látott. Meg vihart is. A többi kiesett. Gondolom a vihar előbb ért hozzánk. Aztán meg... A parton ébredtem.
*Fejezi be elgondolkodva, pár részlet még neki se világos. De menet közben sem lehetett az. A tervek? Hát abba nagy beleéléssel lendül bele. Közben meg ráismer a helyzerére.*
- Az biztos, hogy leszek még kapitány! De most még... Össze kell szednem magam. Egyedül biztos nem élem túl... Talán valaki befogad, vagy találok munkát... Te sem ide valósi vagy, ugye? *Nyúl ki Svornt keze, vagy annak a helye felé.* Jó, te biztos boldogulsz, de ha gondolod, és kiveszel itt egy szobát kettőnknek éjszakára, akár arra a hála dologra is rátérhetünk, ha gondolod!
*Mosolyog rá a kalózra, kicsikarva minden csáberőt beesett arcából. A kacsintás azért nem számít, mert azt a hajával eltakart szemével csinálta, így az kiesik.*