//Rumli a ravaszban//
*Nagyon meg van elégedve Ernuss közreműködésével. Teszi, amit kell, és akkor, amikor kell. Nem tesz és nem mond semmit, ami fölösleges. Lássák csak, hogy nem teljesen védtelenül érkezett követségbe, noha a túlerő még mindig kétségtelenül az ellenoldalon van, és egyébként sem motiválja semmi, hogy elmérgesedjenek a dolgok. Zammiria mindig a kiegyezések híve volt. Nyilvánvalóan pengeélen táncol, miképp mélységi nőként egész életében, épp ez segíti hozzá, hogy bár érzelmek hullámzanak át rajta, és ösztöne is felborzolódik a veszély legyintésétől, komoly erőfeszítéssel, de meg tudja őrizni hidegvérét. Egy-egy közeledő lépést kiharcol magának közben célja felé.
Látja, mennyire nyugtalan a csapos, tény, hogy a konfrontáció élvonalában és megközelíthető távolságban is ő van, s két kiszámíthatatlan mélységivel áll szemben, akiknek az önérzetét eddig igyekezett alaposan megszurkálni. Valójában Zammiria is visszatartja a lélegzetét, mikor még a vérebeket nem hívják vissza. Ha baj van, akkor gyorsan kell cselekedni. Az az intés és a székek nyikorgása a visszanehezedő tehertől hihetetlen megkönnyebbüléssel éri. Alig tudja visszafogni levegő után vágyó tüdejét, hogy rendes ritmusban működjön, szívveréséről már nem is beszélve. Előbb rés nyílik a pajzson, majd újra összezárulni látszik, mikor kilétének ismertsége szóba kerül. Erre megrebben a tekintete. Ennyit a helyzeti előnyről, amiben reménykedett, amiért Ralas helyett ő jött el ide, hiszen róla még viszonylag kevesen tudják, hogy a Sellőház egyik vezetője. Legalábbis eddig így hitte. Az ajánlat tehát látszólag megtorpan az ajtónállónál. Nem így képzelte a tárgyalást, de a pattanásig feszült helyzetben úgy érzi, a további dacoskodás nem éri meg, jobban teszi, ha elfogadja a békejobbot, amit kelletlenül nyújtanak felé. Különben is kezd az az érzése lenni, hogy a tulajdonos is hallja, amit mond, de legalábbis tudomást fog róla szerezni ennyi tanú mellett. Ideje előnyt kovácsolni lelepleződéséből, vagy legalábbis megkísérelni. Vesz hát egy mély levegőt, majd némán kifújja az orrán, hogy nyugalmát visszaállítsa. Enyhült arckifejezést ölt egy apró, szívélyes mosollyal és nyíltan a csapos szemébe néz, hangját lágynak hagyja.*
- Ha tudod, ki vagyok, akkor azt is tudod, hogy nem beszélek a levegőbe. Rendben, uram, elfogadom, amit mondasz. Megbízom benned, kérlek, légy hát a hírnököm! Nem célom kellemetlenkedni, sem békétlenséget kelteni tovább.
*Bólint megerősítésképpen és a tisztelet jeléül. Talán csak egy csapos – ha tényleg csupán az –, de itt és most ő a házigazda és a vérebek pórázának őre.*
- A kikötőben és északon is új szelek fújnak, ezt mindenki érzi. Sorscsapások, hatalmi átrendeződés és sötét erők ébredése zajlik, melyek következményei alól mi sem vonhatjuk ki magunkat. A minap még a kikötő is megremegett a titkos mágia örvénye alatt. Röviden: minden sokkal bizonytalanabb, mint egykor volt.
*Komor tekintete oldalra pillant, mintha azzal mérné fel a kocsma szánalmas állapotát, de csak egy-két pillanatra ereszti el a csapos tekintetét, vagy talán vezetni is sikerül. Tisztában van vele, hogy egy tömör üzenetet várhatott tőle a férfi, nem kortesbeszédet, nem akar hát sokáig visszaélni a türelmével. Talán bosszantja, és lehet, hogy oda sem figyel, vagy igyekszik mielőbb megakasztani. Zammiria viszont úgy érzi, ha e csomagolás nélkül közli szándékát, csupán a Sellőház mohóságát fogják látni benne, és nem a saját érdekeiket. Talán tényleg itt van valahol a tulajdonos, és akkor nem fecsérli a szavakat.*
- Bocsáss meg, hogy ezt mondom, de a Rumoson kezd úrrá lenni az enyészet. Ha nem fordítanak rá a tulajdonosok pénzt, hogy megőrizzék, hamarosan élhetetlenné lesz, és addig is egyre kevesebb hasznot termel majd. Talán van benne még egy év, talán kettő, de ki tudja? Lehet, hogy a következő földrengésben összedől, vagy más sorscsapás éri.
*Tart egy pillanatnyi hatásszünetet. Közel sem biztos, hogy ennyire vészes a helyzet, hiszen úgy tudja, már hosszú ideje ilyen ez a hely, az utolsó pillanat benyomását kelti. De egyszer minden elkopik, főleg, ha rásegítenek.*
- Én szeretném ezt a helyet megmenteni. Ennek érdekében pedig hajlandó vagyok ajánlatot tenni a megvételére.