//Svornt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azta, mennyire elege lett másodpercek alatt! Egy barbárt nem valami jó ötlet felbosszantani, egy dühös képviselőjét pedig ezeknek az embereknek cukkolni egyenesen vérlázító magatartást vár el tőlük. Bizony, bizony, nem sokan kerültek ki épen egy vademberrel való összetűzésből: némelyeknek csak pár fog bánta, vagy egy bőrszelet, kiharapva a test némely részeiből, itt is és ott is. Mások már nem voltak ilyen szerencsések a komikus énekeket zengő bárdok szerint és egy teljes végtaggal, vagy jobb esetben egy ujjal távoztak, de akadtak olyasmi szerencsétlenek is, akik az életükkel adóztak, de még ezt is tovább lehet bontani. Az egyszerű, gyors halál csupán kevesek kiváltsága, a brutális, erőszakkal körített és kínzással tálalt vérontások sokkal preferáltabbak a törzsek körében. Hogy ezek nekünk miért fontosak? Mivel Vyserna jelenleg sorra veszi az összes ehhez kapcsolódó kimenetelt, akár az élete árán is, de egy igen sajnálatos következtetésre jut, ami miatt elmarad a küzdelem. Ez számára kultúrközeg, így illik legfeljebb megszólni a másikat, leköpni, esetleg altában kirabolni, lehugyozni, vagy megerőszakolni, de ölni, vagy csonkítani nem! Emiatt keresi az ingerküszöbét a férfinak, komótos hangot megütve. Szemével először a fekete, károgó bagolyköpet felé mutat.*
-Húsos példány, remélem felajánlod kosztnak. A szárnya igazi finomság. *Mondja, egyáltalán nem komolyan, ironikusan, gunyorral fűszerezve, bár olyan finoman teszi, hogy származása miatt a kalóz hiheti akár szavait szószerintinek is.*
-Miért lett volna nehéz éjszakája a nagyságos úrnak? Tán nem aludt jól? *Gúnyolódna mellé egy pukkedlivel, de valljuk be, mivel soha életében nem kellett ilyet csinálnia, inkább elrontja, s magát teszi vele nevetségessé. Mintha mi sem történt volna, csípőjére teszi a kezét és úgy várja a választ. Természetesen a háta felé eső kisujja már a kard markolatára csúszik, a részbiztonság kedvéért.*