Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 170 (3381. - 3400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3400. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-18 13:19:55
Üzenet elküldve: 2021-01-18 13:19:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Milyen megvetően fogalmaz.
*Jegyzi meg megemelt szemöldökkel*
-Féltékenységet vélek felfedezni a hangjában.
*Csipkelődik mosolyogva, persze tisztában van vele, a férfi vélhetőleg nem vágyik az emlegetett urak életére, amit meg is tud érteni.
A komoly hangvétel a legkevésbé sem tetszik neki. Elvégre eddig kitűnően szórakozott, s ezzel a pár kemény szóval valahogy egy pillanatra visszarántja őt a másik a valóságba. Az ő arcáról is leolvad a jókedv egy kis időre, mosolytól most nem csillogó szürke szemeit a másikra emeli.*
-Nem kegyetlenebbek, mint a férfiak.
*Szól hűvösen, aztán inkább csak iszik, hogy minél hamarabb lezárhassák a beszélgetés eme némileg kellemetlenre sikerült részét. Igyekszik azért az ivás tempóját némileg visszafogni, de sajnos ez sem garancia arra, hogy a bor végeztével nem fog vele forogni a kocsma. Bizonyára a fülledt meleg lehet az oka, s meg kell hagyni, az álló dohányfüst sem sokat segít állapotán.
Derűje szerencsére hamar visszatér asztaltársa szavai hallatán, térdével finoman megböki a másikét. Még mindig elég közel ülnek egymáshoz, a csókból való menekülése közepette székével nem csúszott hátrébb, tartott tőle, ha így tenne, az ócska padló repedéseiben fennakadva felborulna. Épp elég volt egyszer megbotlania ma, nem szeretné ismét felhívni magára a gazfickók figyelmét.*
-Úgy gondolja az imént volt kedvem hozzá?
*Pimaszkodik tovább, s alsó ajkára harapva elfojt egy feltörni készülő mosolyt. Hogy pontosan mit akar elérni szavaival, azt ő maga sem tudja, talán kicsit a másik lehetetlen nyugalma zavarja őt.
Elgondolkodóan hümment hallva a kérdésére érkező feleletet, elvégre alaposan mérlegelni kell a lehetőségeit. Hogy a Sellőházba semmiképp nem szeretne menni, azt továbbra is fenntartja, ezt pedig halovány fejrázással ismét a másik értésére is adja. Persze meglehetősen kíváncsi fajta, szemei rögtön villannak hallva a másik bordély emlegetését.*
-Ugyan miért nem? Talán maga is ott dolgozik?
*A cseréptetős fogadó jóval vonzóbbnak tűnik viszont, ám az összes emlegetett hellyel végtére is csak egy gondja van, ha meg akar szállni valamelyikben, el kell hagynia a kocsmát.*
-Kellemesebbnek hangzik, mint poloskák között aludni.
*Ismeri el, s továbbra is morfondírozva ujjaival szőke hajába túr, kicsit megdörzsölgetve fejbőrét.*
-Csak attól tartok, ha innen sikerül felállnom, már nem fogok odatalálni.
*Neveti el magát, mert bizony már kicsit érzi, hogy ég arca az italtól, bizonyára orra hegye is kipirult. Bár nem szokott túl gyakran inni, -meg is látszik, elvégre meglehetősen gyorsan sikerül becsípnie- de azt tudja, ha feláll, valahogy egy pillanat alatt sokkal spiccesebbé válik majd, mint így, ülve.*
-És gondolom ilyentájt már hemzsegnek az utcák a magafajta gazemberektől.
*Osztja meg aggályait őszintén újabb korty lőréért nyúlva.*
-Milyen megvetően fogalmaz.
*Jegyzi meg megemelt szemöldökkel*
-Féltékenységet vélek felfedezni a hangjában.
*Csipkelődik mosolyogva, persze tisztában van vele, a férfi vélhetőleg nem vágyik az emlegetett urak életére, amit meg is tud érteni.
A komoly hangvétel a legkevésbé sem tetszik neki. Elvégre eddig kitűnően szórakozott, s ezzel a pár kemény szóval valahogy egy pillanatra visszarántja őt a másik a valóságba. Az ő arcáról is leolvad a jókedv egy kis időre, mosolytól most nem csillogó szürke szemeit a másikra emeli.*
-Nem kegyetlenebbek, mint a férfiak.
*Szól hűvösen, aztán inkább csak iszik, hogy minél hamarabb lezárhassák a beszélgetés eme némileg kellemetlenre sikerült részét. Igyekszik azért az ivás tempóját némileg visszafogni, de sajnos ez sem garancia arra, hogy a bor végeztével nem fog vele forogni a kocsma. Bizonyára a fülledt meleg lehet az oka, s meg kell hagyni, az álló dohányfüst sem sokat segít állapotán.
Derűje szerencsére hamar visszatér asztaltársa szavai hallatán, térdével finoman megböki a másikét. Még mindig elég közel ülnek egymáshoz, a csókból való menekülése közepette székével nem csúszott hátrébb, tartott tőle, ha így tenne, az ócska padló repedéseiben fennakadva felborulna. Épp elég volt egyszer megbotlania ma, nem szeretné ismét felhívni magára a gazfickók figyelmét.*
-Úgy gondolja az imént volt kedvem hozzá?
*Pimaszkodik tovább, s alsó ajkára harapva elfojt egy feltörni készülő mosolyt. Hogy pontosan mit akar elérni szavaival, azt ő maga sem tudja, talán kicsit a másik lehetetlen nyugalma zavarja őt.
Elgondolkodóan hümment hallva a kérdésére érkező feleletet, elvégre alaposan mérlegelni kell a lehetőségeit. Hogy a Sellőházba semmiképp nem szeretne menni, azt továbbra is fenntartja, ezt pedig halovány fejrázással ismét a másik értésére is adja. Persze meglehetősen kíváncsi fajta, szemei rögtön villannak hallva a másik bordély emlegetését.*
-Ugyan miért nem? Talán maga is ott dolgozik?
*A cseréptetős fogadó jóval vonzóbbnak tűnik viszont, ám az összes emlegetett hellyel végtére is csak egy gondja van, ha meg akar szállni valamelyikben, el kell hagynia a kocsmát.*
-Kellemesebbnek hangzik, mint poloskák között aludni.
*Ismeri el, s továbbra is morfondírozva ujjaival szőke hajába túr, kicsit megdörzsölgetve fejbőrét.*
-Csak attól tartok, ha innen sikerül felállnom, már nem fogok odatalálni.
*Neveti el magát, mert bizony már kicsit érzi, hogy ég arca az italtól, bizonyára orra hegye is kipirult. Bár nem szokott túl gyakran inni, -meg is látszik, elvégre meglehetősen gyorsan sikerül becsípnie- de azt tudja, ha feláll, valahogy egy pillanat alatt sokkal spiccesebbé válik majd, mint így, ülve.*
-És gondolom ilyentájt már hemzsegnek az utcák a magafajta gazemberektől.
*Osztja meg aggályait őszintén újabb korty lőréért nyúlva.*
3399. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-18 09:12:58
Üzenet elküldve: 2021-01-18 09:12:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Nyilvánvalóan *bólint.* - A kisasszonyok hagyományosan inkább affektáló és fellengzős szélhámosokat választanak. Lehetőleg úri körökből és utóbb kiderülő jelentős adóssággal meg kellemetlen szokásokkal *taglalja megértő modorban. Szíve szerint plusz fricskaként hozzátenné, hogy "koma", ha már szélhámosságot pedzegetnek, de úgy dönt, a dolog már így is épp eléggé túlteng a szarkazmustól.*
- A nők kegyetlenek *válaszol intő igazsággal a kérdésre, ezúttal nagyon is komolyan. Néhány pillanatra egészen eltűnik a csibész derű az arcáról, de aztán megrázza magát és tovább is lép. A rendelés procedúrája könnyedén vezeti át ezen a váltáson a diskurzust.*
- Én is úgy látom *emeli sört, mintegy a világot jelentő deszkákon végzett kiváló munka gyümölcsére. Kortyol, és az immár hűs és kellően buborékos ital habját elégedetten nyalja le. Leteszi a korsót és kényelmesen hátradől.* - Szóval most már akár megcsókolhat olyan egyszerű indokkal is, hogy kedve van hozzá *mondja olyan magától értetődő egyszerűséggel, mintha csak a frissen csapolt sört méltatná egy ehhez hasonló helyeken már mantrává ért, közhelyes megjegyzésben.*
- Hiszi vagy sem, a felső szinten a Rumos szobái egész tűrhetőek. Viszont drágábbak is *húzza el a száját. Aki itt részegedik le és már nem fűlik a foga a hazatámolygáshoz, az vagy megelégszik a poloskás ágyneművel vagy bizony mélyen a zsebébe nyúl.* - Ennyi pénzért már megszállhat a bordélyban is. A Sellőházban *pontosít* - nem a dokkoknál lévőben. Azt nem ajánlanám.
*Elmosolyog a visszásságon, hogy egy kupleráj gondolata mennyivel taszítóbb a hölgyeknek, mint egy csibészekkel, kalózokkal és részeg söpredékkel telt kocsmáé.*
- De van egy új épület nem is olyan messze. Takaros, cseréptetős fogadó. Ha minden igaz, megfizethető árakkal számolnak *böki ki végül. Kegyes hangulatban van, így megkönyörül a Kikötő utcáin elkeveredett hercegkisasszonyon.* - Pont magácskának való. Csendes. Tiszta. Kényelmes.
- Nyilvánvalóan *bólint.* - A kisasszonyok hagyományosan inkább affektáló és fellengzős szélhámosokat választanak. Lehetőleg úri körökből és utóbb kiderülő jelentős adóssággal meg kellemetlen szokásokkal *taglalja megértő modorban. Szíve szerint plusz fricskaként hozzátenné, hogy "koma", ha már szélhámosságot pedzegetnek, de úgy dönt, a dolog már így is épp eléggé túlteng a szarkazmustól.*
- A nők kegyetlenek *válaszol intő igazsággal a kérdésre, ezúttal nagyon is komolyan. Néhány pillanatra egészen eltűnik a csibész derű az arcáról, de aztán megrázza magát és tovább is lép. A rendelés procedúrája könnyedén vezeti át ezen a váltáson a diskurzust.*
- Én is úgy látom *emeli sört, mintegy a világot jelentő deszkákon végzett kiváló munka gyümölcsére. Kortyol, és az immár hűs és kellően buborékos ital habját elégedetten nyalja le. Leteszi a korsót és kényelmesen hátradől.* - Szóval most már akár megcsókolhat olyan egyszerű indokkal is, hogy kedve van hozzá *mondja olyan magától értetődő egyszerűséggel, mintha csak a frissen csapolt sört méltatná egy ehhez hasonló helyeken már mantrává ért, közhelyes megjegyzésben.*
- Hiszi vagy sem, a felső szinten a Rumos szobái egész tűrhetőek. Viszont drágábbak is *húzza el a száját. Aki itt részegedik le és már nem fűlik a foga a hazatámolygáshoz, az vagy megelégszik a poloskás ágyneművel vagy bizony mélyen a zsebébe nyúl.* - Ennyi pénzért már megszállhat a bordélyban is. A Sellőházban *pontosít* - nem a dokkoknál lévőben. Azt nem ajánlanám.
*Elmosolyog a visszásságon, hogy egy kupleráj gondolata mennyivel taszítóbb a hölgyeknek, mint egy csibészekkel, kalózokkal és részeg söpredékkel telt kocsmáé.*
- De van egy új épület nem is olyan messze. Takaros, cseréptetős fogadó. Ha minden igaz, megfizethető árakkal számolnak *böki ki végül. Kegyes hangulatban van, így megkönyörül a Kikötő utcáin elkeveredett hercegkisasszonyon.* - Pont magácskának való. Csendes. Tiszta. Kényelmes.
3398. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-17 01:52:08
Üzenet elküldve: 2021-01-17 01:52:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Szemöldöke magasra szalad homlokán, mikor a férfi szemtelen módon, szándékosan félreértelmezi szavait.*
-Ezt elhiszem, elvégre annyira nem kellemetlen a látványa.
*Szól csípősen, miután feltűnő alapossággal méri végig a másikat, arcán széles, pimasz mosoly ül. Meg kell hagyni, a fickó valóban jóképű, bár talán nem épp úgy, ahogy a szülőhelyén élő egykorú lányok írnák le, mit is takar pontosan a szó. Mindig a szálfa termetű, gondosan beretvált hosszúfülű férfiak után súgtak össze, kiknek modora mindig kifogástalan volt, s talán éppen ezért Aly számára is az ilyenek tűntek vonzónak. Persze tény és való, másfélét nem is sokat látott.*
-Ám, ha én frigyre vágynék, biztos lehet benne, hogy nem holmi kocsmában lelt szélhámoshoz mennék feleségül.
*Emeli orrát kevélyen a magasba, szemeiben persze szemtelenség csillan.
Ahogy szapora lélegzetvételei lassan csillapodni látszanak, elméje is tisztulni kezd, már amennyire a bor engedi. Arra jut még éppen idejében hátrált meg, pár pillanat múlva illetlen gondolatai minden bizonnyal valós érintésekké, ölelésekké és simogatásokká váltak volna, s végül talán sajgó megbánássá. Idegen gazemberekkel csókot váltani egy dolog, ám nyilvánosan, ittas bűnözők szeme láttára szemérmetlenkedni... Valami, ami nem igazán vall a félvérre.
Egy ideig kerüli a férfi tekintetét, elkalandozik a berendezésen, néha a koszos falakra és padlóra kúszik, fél, ha a másikra pillant talán ismét kíméletlenül gondolataiba férkőzik. A kérdésére érkező felelet hallatán persze nem bírja ki, hogy ne emelje szürke tekintetét a másikra.*
-Ilyen kegyetlennek gondol?
*Csendül hangja ártatlanul, s amint megérkezik a bor, hosszú ujjai a pohárra kúsznak. Talán nem okos ötlet ennél is többet inni, de legalább pár pillanatra eltereli a figyelmét.*
-Köszönöm, igazán kedves.
*Meg sem várva, hogy esetleg kiderüljön, nem is neki érkezett az ital, gyorsan belekortyol, aztán válla felett hátranézve szemléli meg a pultnál összeverődött társaságot.*
-Talán már nem lesz szükség több színjátékra.
*Jegyzi meg miközben visszafordul majd a szesztől csillogó szemeket fürkészve várja, miként reagál a másik, aztán gyorsan témát vált.*
-Mennyire rosszak az itteni szobák? Túlélném az éjszakát, ha kivennék egyet?
*Szemöldöke magasra szalad homlokán, mikor a férfi szemtelen módon, szándékosan félreértelmezi szavait.*
-Ezt elhiszem, elvégre annyira nem kellemetlen a látványa.
*Szól csípősen, miután feltűnő alapossággal méri végig a másikat, arcán széles, pimasz mosoly ül. Meg kell hagyni, a fickó valóban jóképű, bár talán nem épp úgy, ahogy a szülőhelyén élő egykorú lányok írnák le, mit is takar pontosan a szó. Mindig a szálfa termetű, gondosan beretvált hosszúfülű férfiak után súgtak össze, kiknek modora mindig kifogástalan volt, s talán éppen ezért Aly számára is az ilyenek tűntek vonzónak. Persze tény és való, másfélét nem is sokat látott.*
-Ám, ha én frigyre vágynék, biztos lehet benne, hogy nem holmi kocsmában lelt szélhámoshoz mennék feleségül.
*Emeli orrát kevélyen a magasba, szemeiben persze szemtelenség csillan.
Ahogy szapora lélegzetvételei lassan csillapodni látszanak, elméje is tisztulni kezd, már amennyire a bor engedi. Arra jut még éppen idejében hátrált meg, pár pillanat múlva illetlen gondolatai minden bizonnyal valós érintésekké, ölelésekké és simogatásokká váltak volna, s végül talán sajgó megbánássá. Idegen gazemberekkel csókot váltani egy dolog, ám nyilvánosan, ittas bűnözők szeme láttára szemérmetlenkedni... Valami, ami nem igazán vall a félvérre.
Egy ideig kerüli a férfi tekintetét, elkalandozik a berendezésen, néha a koszos falakra és padlóra kúszik, fél, ha a másikra pillant talán ismét kíméletlenül gondolataiba férkőzik. A kérdésére érkező felelet hallatán persze nem bírja ki, hogy ne emelje szürke tekintetét a másikra.*
-Ilyen kegyetlennek gondol?
*Csendül hangja ártatlanul, s amint megérkezik a bor, hosszú ujjai a pohárra kúsznak. Talán nem okos ötlet ennél is többet inni, de legalább pár pillanatra eltereli a figyelmét.*
-Köszönöm, igazán kedves.
*Meg sem várva, hogy esetleg kiderüljön, nem is neki érkezett az ital, gyorsan belekortyol, aztán válla felett hátranézve szemléli meg a pultnál összeverődött társaságot.*
-Talán már nem lesz szükség több színjátékra.
*Jegyzi meg miközben visszafordul majd a szesztől csillogó szemeket fürkészve várja, miként reagál a másik, aztán gyorsan témát vált.*
-Mennyire rosszak az itteni szobák? Túlélném az éjszakát, ha kivennék egyet?
3397. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-16 22:42:03
Üzenet elküldve: 2021-01-16 22:42:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A Kryllel kapcsolatos sopánkodó beletörődés szinte meghatja.*
- Talán közbenjárhatok a kisasszonyért. Úgyis tartozik nekem az ebadta *kacsint. Az állítás persze kivételesen nem igaz, de ez most aligha számít. A kalózkodás érdekében felhozott csodás átalakulás részleteire viszont csak kérlelhetetlenül ingatja a fejét. Nem hatja meg semmi fortélyos trükk, ezúttal kicsit sem hajlandó csorbítani a tényeken. Ez a terv kudarcra van ítélve.
A gúnyolódás vádját természetesen mély megdöbbenéssel fogadja. Nem is érti, hogy feltételezhetnek róla ilyet. A következő mondatra csibész mosoly ül ki a szája szélére.*
- Nem kegyed lenne az első, kisasszony, aki ilyesmivel fenyeget. ~Bár inkább bősz atyák szokása az ilyesfajta ultimátum.~ Alig ismerjük még egymást. Az oltár még talán túl korai adalék egy ilyen friss ismeretséghez.
*Balja a lány hátára kúszik, míg a csók kibontakozik. Édes és zamatos a félvér ajka, mint a friss barack. Kellemes meglepetésként éri az érzéki összhang, mellyel egymásra találnak. Szívesen az ölébe húzná a szőkeséget. Úgy érzi, ezt a megmaradt kis távolságot kerülgetni úgyis csak képmutatás. Hortyogó gardedám a kisasszony hálótermének sarkában. A szabados erkölcsökre pimaszul rámutató kérdés igazát a kisasszony épp csak egy hevenyészett tréfával üti el, s ajka máris folytatást kíván. Nolennek esze ágában sincs ágálni ellene. Éhesen mar rá kedvére való repetára. Az ingét gyűrő érintés őt is szabadulni ingerli a ruháktól, s erről árulkodik is egy túlfűtött morranás. Ujjai megfeszülnek a karcsú háton, de cserfes hercegnője nem engedi tovább szaladni ezt a szekeret.*
- Egészen *feleli immár jóval mélyebben véve a levegőt, mint korábban. Lenyalja ajkáról a haloványan ott maradt lőre ízét, a fogacskák nyomának finom sajgását.* - Egy pillanatra még az én fejemen is átfutott, hogy kegyed el akar csábítani. Figyelmeztetem, ha holmi lovászlegényeken állt bosszú eszközévé akarna tenni... *A komoly intés fent hagyja hangsúlyát és csak szélhámos félmosoly kerül a mondat végére, aztán Nolenar füttyent és int a csaposnak, hogy intézkedjen a kiürült poharak ügyében. Hamarosan érkezik is egy korsó Sör, amiért 3 aranyat perdít az asztalra,
és egy pohár Bor, amiért további 4 érme vándorol át a kocsmáros birtokába.*
*A Kryllel kapcsolatos sopánkodó beletörődés szinte meghatja.*
- Talán közbenjárhatok a kisasszonyért. Úgyis tartozik nekem az ebadta *kacsint. Az állítás persze kivételesen nem igaz, de ez most aligha számít. A kalózkodás érdekében felhozott csodás átalakulás részleteire viszont csak kérlelhetetlenül ingatja a fejét. Nem hatja meg semmi fortélyos trükk, ezúttal kicsit sem hajlandó csorbítani a tényeken. Ez a terv kudarcra van ítélve.
A gúnyolódás vádját természetesen mély megdöbbenéssel fogadja. Nem is érti, hogy feltételezhetnek róla ilyet. A következő mondatra csibész mosoly ül ki a szája szélére.*
- Nem kegyed lenne az első, kisasszony, aki ilyesmivel fenyeget. ~Bár inkább bősz atyák szokása az ilyesfajta ultimátum.~ Alig ismerjük még egymást. Az oltár még talán túl korai adalék egy ilyen friss ismeretséghez.
*Balja a lány hátára kúszik, míg a csók kibontakozik. Édes és zamatos a félvér ajka, mint a friss barack. Kellemes meglepetésként éri az érzéki összhang, mellyel egymásra találnak. Szívesen az ölébe húzná a szőkeséget. Úgy érzi, ezt a megmaradt kis távolságot kerülgetni úgyis csak képmutatás. Hortyogó gardedám a kisasszony hálótermének sarkában. A szabados erkölcsökre pimaszul rámutató kérdés igazát a kisasszony épp csak egy hevenyészett tréfával üti el, s ajka máris folytatást kíván. Nolennek esze ágában sincs ágálni ellene. Éhesen mar rá kedvére való repetára. Az ingét gyűrő érintés őt is szabadulni ingerli a ruháktól, s erről árulkodik is egy túlfűtött morranás. Ujjai megfeszülnek a karcsú háton, de cserfes hercegnője nem engedi tovább szaladni ezt a szekeret.*
- Egészen *feleli immár jóval mélyebben véve a levegőt, mint korábban. Lenyalja ajkáról a haloványan ott maradt lőre ízét, a fogacskák nyomának finom sajgását.* - Egy pillanatra még az én fejemen is átfutott, hogy kegyed el akar csábítani. Figyelmeztetem, ha holmi lovászlegényeken állt bosszú eszközévé akarna tenni... *A komoly intés fent hagyja hangsúlyát és csak szélhámos félmosoly kerül a mondat végére, aztán Nolenar füttyent és int a csaposnak, hogy intézkedjen a kiürült poharak ügyében. Hamarosan érkezik is egy korsó Sör, amiért 3 aranyat perdít az asztalra,
és egy pohár Bor, amiért további 4 érme vándorol át a kocsmáros birtokába.*
3396. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-16 11:13:52
Üzenet elküldve: 2021-01-16 11:13:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Elgondolkodva hümment a wegtoreni matrózok emlegetését hallva, mint akinek valóban felkeltette az érdeklődését az érthetetlen beszédű Kryl nevezetű fickó, aztán tekintete elszomorodik, s lemondóan int egyet.*
-Bizonyára temérdek hölgy keresi a kegyeit. Nem hiszem, hogy sok esélyem lenne nála.
*Rebegteti meg csalódottan szempilláit, ám képe hamar morcossá válik, mikor kiderül, lőttek álmainak, melyben kampókezű kalózkapitánynak képzelte magát.*
-És ha nadrágot húzok? Ha levágnám a hajam egészen hasonlítanék egy csenevész kamaszfiúhoz.
*Képzeli el magát szinte kopaszra nyírt fejjel, bő ruhákban, amik alaposan fedik alakját. A hangja persze árulkodó lehetne, de hazudhatná talán, hogy ritka betegsége van, netán eunuch -kétli, hogy lenne olyan eszes bármelyik kikötői népség, hogy kiszagolja a hazugságot.
Széles mosoly terül el arcán holmi sirálygyűlés emlegetésére, közben pedig megrázza fejét, mert természetesen egy szavát sem hiszi a másiknak.*
-Maga gúnyolódik velem!
*Szól némi tettetett sértettséggel hangjában, de szája sarka árulkodóan ível felfelé.*
-De majd megbánja, ha végül tényleg valami oltárhoz kötözöm.
*Gondolatai igencsak tompává válnak a férfi közvetlen közelében. Hall ugyan egy apró, figyelmeztető hangot az elméje egyik zugából, hogy ne műveljen ostobaságot, de az olyan halk már, túlságosan egyszerű figyelmen kívül hagyni. Igazából már a másik szavaira sem figyel, az imént feltett kérdésére érkező válaszok sem érdeklik különösebben.
Ajkaik végül lágyan összeölelkeznek, s bizony Aly vergődő halas elmélete megcáfolódni látszik. A csók a legkevésbé sem kellemetlen, sőt, talán az egyik legjobb, amit valaha kapott, bár könnyen lehet, hogy csak a bor szépíti meg ennyire. Keze önkéntelenül is mozdul, hűvös ujjai végigsimítanak a férfi nyakán aztán finoman a hosszú hajba túrnak, s akkor sem eresztenek, mikor a másik egy pillanatra hátrébb húzódik.*
-Persze. Ha tudná, hogy az öreg hölgyek mennyire meg szoktak lepődni.
*Hadarja a mókás választ, mely persze gondolkodás nélkül szalad ki a száján, hogy aztán ismét, valamivel türelmetlenebbül felkeresse a serízű ajkakat. Nem tudná megmondani mi ütött belé. Talán a szesz az oka vonzódásának, talán mert hosszú ideje nem volt társasága, de az is lehet, hogy a helyen fenyegető veszély hozza tűzbe, s egyáltalán nem lehet biztos abban, hogy a férfi nem valami megátalkodott gazember -sőt, több mint valószínű, hogy az. Szabad tenyerét a széles mellkasra simítja, útján összegyűrve az ing finom anyagát, s mikor már azon jár az esze, milyen jó volna megszabadítani a másikat eme rendkívül zavaró ruhadarabtól, észbe kapva gyengéden eltolja magától. Az időközben egészen hevessé váló csóktól is elszakad, lágyan a férfi alsó ajkára harapva húzódik el, immáron biztonságosnak vélt távolságba. Szíve olyan vadul kalapál mellkasában, attól tart a másik meghallja, karjait gyorsan össze is fonja maga előtt.*
-Szerintem egészen hihetőre sikerült, mit gondol?
*Kérdez, miután vesz pár alig látható mély lélegzetet, s egésze úgy tesz, mintha mindez csak a színjáték kedvéért történt volna.*
*Elgondolkodva hümment a wegtoreni matrózok emlegetését hallva, mint akinek valóban felkeltette az érdeklődését az érthetetlen beszédű Kryl nevezetű fickó, aztán tekintete elszomorodik, s lemondóan int egyet.*
-Bizonyára temérdek hölgy keresi a kegyeit. Nem hiszem, hogy sok esélyem lenne nála.
*Rebegteti meg csalódottan szempilláit, ám képe hamar morcossá válik, mikor kiderül, lőttek álmainak, melyben kampókezű kalózkapitánynak képzelte magát.*
-És ha nadrágot húzok? Ha levágnám a hajam egészen hasonlítanék egy csenevész kamaszfiúhoz.
*Képzeli el magát szinte kopaszra nyírt fejjel, bő ruhákban, amik alaposan fedik alakját. A hangja persze árulkodó lehetne, de hazudhatná talán, hogy ritka betegsége van, netán eunuch -kétli, hogy lenne olyan eszes bármelyik kikötői népség, hogy kiszagolja a hazugságot.
Széles mosoly terül el arcán holmi sirálygyűlés emlegetésére, közben pedig megrázza fejét, mert természetesen egy szavát sem hiszi a másiknak.*
-Maga gúnyolódik velem!
*Szól némi tettetett sértettséggel hangjában, de szája sarka árulkodóan ível felfelé.*
-De majd megbánja, ha végül tényleg valami oltárhoz kötözöm.
*Gondolatai igencsak tompává válnak a férfi közvetlen közelében. Hall ugyan egy apró, figyelmeztető hangot az elméje egyik zugából, hogy ne műveljen ostobaságot, de az olyan halk már, túlságosan egyszerű figyelmen kívül hagyni. Igazából már a másik szavaira sem figyel, az imént feltett kérdésére érkező válaszok sem érdeklik különösebben.
Ajkaik végül lágyan összeölelkeznek, s bizony Aly vergődő halas elmélete megcáfolódni látszik. A csók a legkevésbé sem kellemetlen, sőt, talán az egyik legjobb, amit valaha kapott, bár könnyen lehet, hogy csak a bor szépíti meg ennyire. Keze önkéntelenül is mozdul, hűvös ujjai végigsimítanak a férfi nyakán aztán finoman a hosszú hajba túrnak, s akkor sem eresztenek, mikor a másik egy pillanatra hátrébb húzódik.*
-Persze. Ha tudná, hogy az öreg hölgyek mennyire meg szoktak lepődni.
*Hadarja a mókás választ, mely persze gondolkodás nélkül szalad ki a száján, hogy aztán ismét, valamivel türelmetlenebbül felkeresse a serízű ajkakat. Nem tudná megmondani mi ütött belé. Talán a szesz az oka vonzódásának, talán mert hosszú ideje nem volt társasága, de az is lehet, hogy a helyen fenyegető veszély hozza tűzbe, s egyáltalán nem lehet biztos abban, hogy a férfi nem valami megátalkodott gazember -sőt, több mint valószínű, hogy az. Szabad tenyerét a széles mellkasra simítja, útján összegyűrve az ing finom anyagát, s mikor már azon jár az esze, milyen jó volna megszabadítani a másikat eme rendkívül zavaró ruhadarabtól, észbe kapva gyengéden eltolja magától. Az időközben egészen hevessé váló csóktól is elszakad, lágyan a férfi alsó ajkára harapva húzódik el, immáron biztonságosnak vélt távolságba. Szíve olyan vadul kalapál mellkasában, attól tart a másik meghallja, karjait gyorsan össze is fonja maga előtt.*
-Szerintem egészen hihetőre sikerült, mit gondol?
*Kérdez, miután vesz pár alig látható mély lélegzetet, s egésze úgy tesz, mintha mindez csak a színjáték kedvéért történt volna.*
3395. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-16 08:14:31
Üzenet elküldve: 2021-01-16 08:14:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Elképesztő, milyen változatossággal tudja meglepni az élet az embert egy kikötői kocsmában. Sosem lehet tudni, mikor milyen szerzetet fúj ide szél. Ennek vannak bizony kellemetlen és kellemes végletei is. Meri remélni, hogy a félvér ez utóbbi képviselője.*
- Akkor a wegtoreni matrózoktól elalélna *kommentálja a lovászok vonzerejének misztériumát.* - Azok még egymást is alig értik. Vagy ott van Kryl. Harminc éve húzza az evezőt. Az vagy tucat istállónyi ganajjal ér fel. Az első négy foga hiányzik egy sajnálatos baleset miatt, de úgy káromkodik, mint a legrosszabb csillagzat alatt született kocsis. Egy szót se érteni belőle, de őszintén mondhatom, mindenkinek jobb így. *Nem kétséges, hogy a Velasco'rra fivérnek van még néhány, kerítőket megszégyenítő ajánlás a tarsolyában. A lány ittlétének oka végül nem derül ki pontosabban, sőt, egyre szélesebb és szélesebb palettáról vázol variációkat.*
- Kisasszony, ki kell ábrándítsam. Kegyedből sosem lesz kalóz. A fehérnép balszerencsét hoz a fedélzetre, nem tudta? Nincs kapitány, aki a hajójára engedné.
*Egyértelmű, hogy a fejtegetés mögött nincs hajlandóság arra, hogy közelítsen a valós tényekhez, így Nolen nem is erőlteti a komolyabb faggatózást. A véráldozat felé való kanyarodásra viszont már muszáj egy kissé élesebb fricskával reflektálnia.*
- Vagy az is lehet, hogy kegyed a sirályok éves nagygyűlését jött kihallgatni, ahol megvitatják az idei terveiket a... tudja *mutat a feje fölé.* - Az összehangolt pottyantási stratégiáról. Ne nevessen, egyesek esküsznek rá, hogy van ilyen!
*A közelség még szorosabbra húzza az egyre fülledtebbé vedlő miliő köréjük fonódó szálait. A lány megnedvesíti az ajkát, ami tovább sodorja Nolenart a kísértésbe, aminek a szesz és a csipkelődő adok-kapok már megágyazott.*
- Kik? *kérdez vissza, mint aki teljesen elvesztette a fonalat, de igazából nem nagyon zavarja. Egy pillanat múlva aztán leesik neki, hogy a szöszke valószínűleg a Rumos törzsközönségét értette a kifejezés alatt, amit vagy megszokásból használt vagy szarkazmusként. Nolen száján majdnem kicsúszik, hogy ~franc se tudja~, de még időben átfogalmazza.* - De még mennyire *mondja, miközben tekintetét egy pillanatra sem szakítja el a lányról, nem hogy az "úriemberek" felé nézelődne.*
- Bizonyára az *ért egyet az állítással, aztán ha nem állítja meg semmi, finoman a rózsás ajkakhoz érinti sajátját, felélesztve ezzel minden ott lapuló, érzéki ingert. Ha pedig kibomlik a csók, remélhetőleg a lány is kellemesen csalódik majd. Nolenar állítólag nem is rossz mívelője e tudománynak. Persze kinek a pap, kinek a papné.
Táncba viszi a nyelvét is, igen. Határozottan, de nem tolakodón kiélvezve, amit egy csók csak adhat.*
- Mindig így ismerkedik, hercegnő? *kérdi aztán, épp csak leheletnyire távolodva.*
*Elképesztő, milyen változatossággal tudja meglepni az élet az embert egy kikötői kocsmában. Sosem lehet tudni, mikor milyen szerzetet fúj ide szél. Ennek vannak bizony kellemetlen és kellemes végletei is. Meri remélni, hogy a félvér ez utóbbi képviselője.*
- Akkor a wegtoreni matrózoktól elalélna *kommentálja a lovászok vonzerejének misztériumát.* - Azok még egymást is alig értik. Vagy ott van Kryl. Harminc éve húzza az evezőt. Az vagy tucat istállónyi ganajjal ér fel. Az első négy foga hiányzik egy sajnálatos baleset miatt, de úgy káromkodik, mint a legrosszabb csillagzat alatt született kocsis. Egy szót se érteni belőle, de őszintén mondhatom, mindenkinek jobb így. *Nem kétséges, hogy a Velasco'rra fivérnek van még néhány, kerítőket megszégyenítő ajánlás a tarsolyában. A lány ittlétének oka végül nem derül ki pontosabban, sőt, egyre szélesebb és szélesebb palettáról vázol variációkat.*
- Kisasszony, ki kell ábrándítsam. Kegyedből sosem lesz kalóz. A fehérnép balszerencsét hoz a fedélzetre, nem tudta? Nincs kapitány, aki a hajójára engedné.
*Egyértelmű, hogy a fejtegetés mögött nincs hajlandóság arra, hogy közelítsen a valós tényekhez, így Nolen nem is erőlteti a komolyabb faggatózást. A véráldozat felé való kanyarodásra viszont már muszáj egy kissé élesebb fricskával reflektálnia.*
- Vagy az is lehet, hogy kegyed a sirályok éves nagygyűlését jött kihallgatni, ahol megvitatják az idei terveiket a... tudja *mutat a feje fölé.* - Az összehangolt pottyantási stratégiáról. Ne nevessen, egyesek esküsznek rá, hogy van ilyen!
*A közelség még szorosabbra húzza az egyre fülledtebbé vedlő miliő köréjük fonódó szálait. A lány megnedvesíti az ajkát, ami tovább sodorja Nolenart a kísértésbe, aminek a szesz és a csipkelődő adok-kapok már megágyazott.*
- Kik? *kérdez vissza, mint aki teljesen elvesztette a fonalat, de igazából nem nagyon zavarja. Egy pillanat múlva aztán leesik neki, hogy a szöszke valószínűleg a Rumos törzsközönségét értette a kifejezés alatt, amit vagy megszokásból használt vagy szarkazmusként. Nolen száján majdnem kicsúszik, hogy ~franc se tudja~, de még időben átfogalmazza.* - De még mennyire *mondja, miközben tekintetét egy pillanatra sem szakítja el a lányról, nem hogy az "úriemberek" felé nézelődne.*
- Bizonyára az *ért egyet az állítással, aztán ha nem állítja meg semmi, finoman a rózsás ajkakhoz érinti sajátját, felélesztve ezzel minden ott lapuló, érzéki ingert. Ha pedig kibomlik a csók, remélhetőleg a lány is kellemesen csalódik majd. Nolenar állítólag nem is rossz mívelője e tudománynak. Persze kinek a pap, kinek a papné.
Táncba viszi a nyelvét is, igen. Határozottan, de nem tolakodón kiélvezve, amit egy csók csak adhat.*
- Mindig így ismerkedik, hercegnő? *kérdi aztán, épp csak leheletnyire távolodva.*
3394. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-14 16:00:38
Üzenet elküldve: 2021-01-14 16:00:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Arca igencsak felderül, ahogy a fickó megjátszott együttérzéssel belemegy a kis játékába. Sajnos viszonylag gyakran előfordul, hogy mások komolyan veszik - szerinte egyébként végtelenül átlátszó- történeteit vagy egyszerűen csak nem értékelik nyilvánvalóan kifogástalan humorát. Talán a másik is csak udvariaskodik, de különösebben ez sem érdekli, mindenesetre ő remekül szórakozik.
Ábrándos tekintettel mered a semmibe, ahogy igyekszik felidézni vélt szeretője alakját, hogy felfedhesse a huncut lovászfiúk titkát a férfi előtt.*
-Azok a ganajozástól izmos karok, az az ízes, szinte már érthetetlen beszéd…
*Sóhajtja vágyakozva majd mintha csak a másik kizökkentette volna a szavaival, halványan megrázza fejét, s figyelmét immáron Micah helyett neki szenteli.
Mosolyogva hallgatja ahogy érkezésének okát próbálja fejtegetni asztaltársa, aki egyébként egy-két dologban egész jó irányba tapogatózik, arca azonban egyik hallatán sem rezdül, nem szeretné, ha rosszul időzített mozdulatai okán levonható lenne bármiféle következtetés.
Az ötletelésbe azonban jókedvűen segít be. *
-Talán azért érkeztem, hogy felcsapjak kalóznak. Mindig is szerettem volna tollas kalapban, rumszagúan pallóra vetni embereket.
*Gyömöszöl egy mondatba minden közhelyet, amelyet leginkább csak gyermekmesékből hallhat az ember a tengeri banditákról, sejti azonban, hogy nem így kell elképzelni a kalózosdit.*
-Vagy talán a sötét istennek jöttem felajánlani szolgálataimat.
*Folytatja halkabban, bizalmaskodva, még körbe is tekint, nehogy valaki meghallja sötét tervét.*
-Most pedig megfelelő véráldozat után kutatok. Talán nem is véletlenül botlottam meg az asztalánál.
*Sokáig természetesen nem tud komoly képet vágni, a gyorsan elfogyasztott borocskák már szorgalmasan dolgoznak benne, s folytonosan bazsalygásra késztetik. Ahhoz képet, hogy bármelyik pillanatban beleköthet valami ittas, rossz arcú törzsvendég, kiválóan érzi magát.
Tolakodó közeledése úgy tűnik nem ijeszti el a férfit, pedig haloványan ugyan, de reménykedett benne, hogy hidegen elhúzódik, megkönnyítve ezzel választását. Sőt, szemtelen módon még el is lopja azt a kevéske, biztonságos távolságot, amelyen kívül még így, szalonspiccesen is képes volt viszonylag józanul gondolkodni.
A pimasz visszavágásra megemeli szemöldökét, de nem fenyegeti tovább a másikat, úgy véli éppoly hasztalan lenne, mint az imént. Elkapva az ajkait figyelő pillantásokat, hirtelen szomjúság tör rá, lopva poharára pillant, melyben egy csepp ital sincs már majd újra a férfira nézve alig észrevehetően nyel egyet. Megnedvesítve kiszáradt ajkait, tekintete a másikéra kalandozik, s elképzeli milyen ízük lehet. Még megpróbál némi higgadtságot erőltetni magára, arra igyekszik gondolni, bizonyára úgy csókol, mint valami ittas matróz, talán a nyelvét kétségbeesetten próbálná lenyomni a torkán, s az egész olyan lenne, mint egy vergődő halat kóstolgatni. Ahelyett azonban, hogy kíváncsisága lankadna elképzelve eme borzalmas nyelvtusát, érthetetlen módon csak felerősödik.*
-Figyelnek minket az úriemberek?
*Kérdi, de nem fordul hátra, hogy maga győződjön meg róla, kéretlen jótevője így jóformán azt mond, amit akar. Amennyiben a másik úgy állapítja meg, kiszúrták őket, Aly gyengéden kisimít pár kósza szőkésbarna hajszálat a férfi arcából. Hűvös ujjai néha finoman a bőréhez érnek, acélszürke szemeit a spicces tekintetbe fúrja.*
-Igazán kellemetlen lenne, ha idejönnének, igaz?
*Suttogja immár közvetlenül a dohányfüstös ajkakra, elárulva ezzel, hogy bizony már eldöntötte, melyik tervet is választja a kettő közül.*
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.14 16:04:57
*Arca igencsak felderül, ahogy a fickó megjátszott együttérzéssel belemegy a kis játékába. Sajnos viszonylag gyakran előfordul, hogy mások komolyan veszik - szerinte egyébként végtelenül átlátszó- történeteit vagy egyszerűen csak nem értékelik nyilvánvalóan kifogástalan humorát. Talán a másik is csak udvariaskodik, de különösebben ez sem érdekli, mindenesetre ő remekül szórakozik.
Ábrándos tekintettel mered a semmibe, ahogy igyekszik felidézni vélt szeretője alakját, hogy felfedhesse a huncut lovászfiúk titkát a férfi előtt.*
-Azok a ganajozástól izmos karok, az az ízes, szinte már érthetetlen beszéd…
*Sóhajtja vágyakozva majd mintha csak a másik kizökkentette volna a szavaival, halványan megrázza fejét, s figyelmét immáron Micah helyett neki szenteli.
Mosolyogva hallgatja ahogy érkezésének okát próbálja fejtegetni asztaltársa, aki egyébként egy-két dologban egész jó irányba tapogatózik, arca azonban egyik hallatán sem rezdül, nem szeretné, ha rosszul időzített mozdulatai okán levonható lenne bármiféle következtetés.
Az ötletelésbe azonban jókedvűen segít be. *
-Talán azért érkeztem, hogy felcsapjak kalóznak. Mindig is szerettem volna tollas kalapban, rumszagúan pallóra vetni embereket.
*Gyömöszöl egy mondatba minden közhelyet, amelyet leginkább csak gyermekmesékből hallhat az ember a tengeri banditákról, sejti azonban, hogy nem így kell elképzelni a kalózosdit.*
-Vagy talán a sötét istennek jöttem felajánlani szolgálataimat.
*Folytatja halkabban, bizalmaskodva, még körbe is tekint, nehogy valaki meghallja sötét tervét.*
-Most pedig megfelelő véráldozat után kutatok. Talán nem is véletlenül botlottam meg az asztalánál.
*Sokáig természetesen nem tud komoly képet vágni, a gyorsan elfogyasztott borocskák már szorgalmasan dolgoznak benne, s folytonosan bazsalygásra késztetik. Ahhoz képet, hogy bármelyik pillanatban beleköthet valami ittas, rossz arcú törzsvendég, kiválóan érzi magát.
Tolakodó közeledése úgy tűnik nem ijeszti el a férfit, pedig haloványan ugyan, de reménykedett benne, hogy hidegen elhúzódik, megkönnyítve ezzel választását. Sőt, szemtelen módon még el is lopja azt a kevéske, biztonságos távolságot, amelyen kívül még így, szalonspiccesen is képes volt viszonylag józanul gondolkodni.
A pimasz visszavágásra megemeli szemöldökét, de nem fenyegeti tovább a másikat, úgy véli éppoly hasztalan lenne, mint az imént. Elkapva az ajkait figyelő pillantásokat, hirtelen szomjúság tör rá, lopva poharára pillant, melyben egy csepp ital sincs már majd újra a férfira nézve alig észrevehetően nyel egyet. Megnedvesítve kiszáradt ajkait, tekintete a másikéra kalandozik, s elképzeli milyen ízük lehet. Még megpróbál némi higgadtságot erőltetni magára, arra igyekszik gondolni, bizonyára úgy csókol, mint valami ittas matróz, talán a nyelvét kétségbeesetten próbálná lenyomni a torkán, s az egész olyan lenne, mint egy vergődő halat kóstolgatni. Ahelyett azonban, hogy kíváncsisága lankadna elképzelve eme borzalmas nyelvtusát, érthetetlen módon csak felerősödik.*
-Figyelnek minket az úriemberek?
*Kérdi, de nem fordul hátra, hogy maga győződjön meg róla, kéretlen jótevője így jóformán azt mond, amit akar. Amennyiben a másik úgy állapítja meg, kiszúrták őket, Aly gyengéden kisimít pár kósza szőkésbarna hajszálat a férfi arcából. Hűvös ujjai néha finoman a bőréhez érnek, acélszürke szemeit a spicces tekintetbe fúrja.*
-Igazán kellemetlen lenne, ha idejönnének, igaz?
*Suttogja immár közvetlenül a dohányfüstös ajkakra, elárulva ezzel, hogy bizony már eldöntötte, melyik tervet is választja a kettő közül.*
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.14 16:04:57
3393. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-14 05:38:18
Üzenet elküldve: 2021-01-14 05:38:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Nolenar élvezi a lány éles, de kenetteljesen tálalt szarkazmusát és asszisztál is hozzá. Megértő vagy épp döbbent kifejezést varázsol az arcára a klisékből épített történetet hallgatva.*
- Ezek a lovászfiúk… *csóválja a fejét egy sóhaj kíséretében.* - Elképzelésem sincs, mi lehet a titkuk. *Fancsali irigység károg a hangjában, persze csak amúgy félkomolyan.*
- Több kalandvágyat, kevesebb romantikát *feleli az elvárt történetre. A szőkeség valahogy nem tűnik annak a tipikus, ábrándos-szerelmes típusnak.* - Nemesnek nem feltétlenül, de úgy tippelem, a családja, ha nem is tehetős, de azért jó módban nevelte. A Rumosba, valószínűsítem, tényleg véletlenül tévedt. *A szemét szűkítve morfondírozik.* - Talán hajóra vár. Világot látna. Vagy verőembereket bérelne, hogy adják át az üzenetét valami Micah nevűnek *teszi hozzá sunyi mosolygással. A torokmetszésre cserélt kibelezést már nem kommentálja. A határozott szavak ellenére se tudja igazán elképzelni, hogy a lány ilyen könnyedén venné a vérontást. Aki a gyilkolást kirázza a kisujjából, az már nyomot hagy a tekinteten. Mindenki más, persze, biztosan sosem lehet tudni, mi rejlik egy viharszürke szempár mögötti kobakban.
A nő illata lebben az orrába, ahogy a kettejük közti távolságot kiszorítja az odasúgott csípős fenyegetés. A suttogó hang sziporkás bája, a halovány ajkak sarkában ülő finom derű, az alkohol delíriumának fátyla a szemekben, mely tompít és élénkít egyszerre, ezek most mind-mind csóknyi közelbe hajolnak. Szinte önkéntelen a mozdulat, amivel a lány füle mögé tűri előreomló szőke tincseit, hogy aztán a maradék távolságot is ellopja kettejük közül. Sör, dohány és a Rumos középszerű lőréje ölelkezik össze egy aromává. Legalábbis Nolenar kissé megszaladó képzeletében. A lány füle rejtve marad, rózsás ajka érintetlen, feltéve, hogy nem szédül bele egy csók köztük tátongó szakadékába. E szakadék peremét még omlékonyabbá teszi, hogy a Velasco'rra is közelebb hajol egy leheletnyit, pillantása pedig a viharszürke tekintetről a hívogató ajkakra vándorol.*
- Ha így mondja, még kedvet kapok hozzá *súgja.
Különös. Nolen sosem volt oda a szőkékért, az elfek éteri esztétikuma se fogta meg soha. Világ életében a barnákat, vöröseket, feketéket kultiválta. A szilajabb típust. A törékeny szépség, a tejfehér bőr, a kellem valahogy sosem hozták lázba. Most mégis szívesen belekóstolna azokba a halovány ajkakba. Lehet, hogy fejébe szállt ital teszi, vagy a lány hetvenkedő modora. A fene tudja. Az jár a fejében, hogy talán mégsem hagyja meg neki a választást.*
*Nolenar élvezi a lány éles, de kenetteljesen tálalt szarkazmusát és asszisztál is hozzá. Megértő vagy épp döbbent kifejezést varázsol az arcára a klisékből épített történetet hallgatva.*
- Ezek a lovászfiúk… *csóválja a fejét egy sóhaj kíséretében.* - Elképzelésem sincs, mi lehet a titkuk. *Fancsali irigység károg a hangjában, persze csak amúgy félkomolyan.*
- Több kalandvágyat, kevesebb romantikát *feleli az elvárt történetre. A szőkeség valahogy nem tűnik annak a tipikus, ábrándos-szerelmes típusnak.* - Nemesnek nem feltétlenül, de úgy tippelem, a családja, ha nem is tehetős, de azért jó módban nevelte. A Rumosba, valószínűsítem, tényleg véletlenül tévedt. *A szemét szűkítve morfondírozik.* - Talán hajóra vár. Világot látna. Vagy verőembereket bérelne, hogy adják át az üzenetét valami Micah nevűnek *teszi hozzá sunyi mosolygással. A torokmetszésre cserélt kibelezést már nem kommentálja. A határozott szavak ellenére se tudja igazán elképzelni, hogy a lány ilyen könnyedén venné a vérontást. Aki a gyilkolást kirázza a kisujjából, az már nyomot hagy a tekinteten. Mindenki más, persze, biztosan sosem lehet tudni, mi rejlik egy viharszürke szempár mögötti kobakban.
A nő illata lebben az orrába, ahogy a kettejük közti távolságot kiszorítja az odasúgott csípős fenyegetés. A suttogó hang sziporkás bája, a halovány ajkak sarkában ülő finom derű, az alkohol delíriumának fátyla a szemekben, mely tompít és élénkít egyszerre, ezek most mind-mind csóknyi közelbe hajolnak. Szinte önkéntelen a mozdulat, amivel a lány füle mögé tűri előreomló szőke tincseit, hogy aztán a maradék távolságot is ellopja kettejük közül. Sör, dohány és a Rumos középszerű lőréje ölelkezik össze egy aromává. Legalábbis Nolenar kissé megszaladó képzeletében. A lány füle rejtve marad, rózsás ajka érintetlen, feltéve, hogy nem szédül bele egy csók köztük tátongó szakadékába. E szakadék peremét még omlékonyabbá teszi, hogy a Velasco'rra is közelebb hajol egy leheletnyit, pillantása pedig a viharszürke tekintetről a hívogató ajkakra vándorol.*
- Ha így mondja, még kedvet kapok hozzá *súgja.
Különös. Nolen sosem volt oda a szőkékért, az elfek éteri esztétikuma se fogta meg soha. Világ életében a barnákat, vöröseket, feketéket kultiválta. A szilajabb típust. A törékeny szépség, a tejfehér bőr, a kellem valahogy sosem hozták lázba. Most mégis szívesen belekóstolna azokba a halovány ajkakba. Lehet, hogy fejébe szállt ital teszi, vagy a lány hetvenkedő modora. A fene tudja. Az jár a fejében, hogy talán mégsem hagyja meg neki a választást.*
3392. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-09 20:17:00
Üzenet elküldve: 2021-01-09 20:17:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Utólag már belátja, hogy idejövet megkérdezhetett volna egy-két embert, mely helyeket és alakokat kell elkerülnie a Kikötőben, de ugye ilyenkor már könnyű okosnak lenni. A férfi gúnyolódására egyik szemöldöke felugrik, de nem adja meg neki azt az örömöt, hogy megsértődik, elvégre nyilvánvalóan ez a célja. Helyette szomorú, kislányos ábrázatot ölt, aztán halkan kérdez vissza.*
-Hogyan jött rá?
*Pislog nagyokat ártatlanul, s egyik szőke tincsét kezdi morzsolgatni ujjai között lesütött tekintettel.*
-Apám hozzá akart adni egy lichanechi nemes fiához.
*Hangja egészen meggyőző, még kicsit remeg is, bár ennek oka az, hogy küzd a szüntelen feltörni akaró nevetési ingerrel.*
-De én akkor már évek óta szerelmes voltam a lovászfiúba, Micahba, belepusztultam volna a tudatba, hogy egy másik ember felesége leszek. Ezért szöktem el. Úgy volt, hogy itt találkozunk, a Kikötőben, de már napok óta várok rá.
*Bánatos, szürke szemeit ismét asztaltársára emeli majd hirtelen széles, ravasz mosoly terül el arcán.*
-Valami ilyesmi történetet vár tőlem, igaz-e?
*Felkönyököl az asztalra, tenyerébe támasztva arcát várja, miként reagál a másik*
-Azt gondolja valami elkényeztetett nemeskisasszony vagyok, aki véletlenül tévedt erre a csúnya, gonosz helyre.
*A férfinak igazából válaszolnia sem kell, szinte teljesen biztos abban, hogy ezek járnak a fejében, nagyon meglepné, ha másképp lenne.
Aztán a szakállas bele is köt tervébe, na nem mintha egyébként kifogástalan lett volna, s rövid gondolkodás után halványan bólintva egyetért.*
-Igaza van, a torokmetszés célszerűbb.
*A bélcibálós történetet hallva elkuncogja magát, így visszagondolva saját szavaira, bizonyára úgy hangozhattak, mintha még életében nem használt volna fegyvert vagy sebesített volna meg valakit. Annyi baj legyen, eddig még csak előnyére vált, hogy nem nézték ki belőle az ártó szándékot.
Látja, hogy egy pillanatra másfelé kalandozik kéretlen jótevője tekintete, óvatosan követi is annak vonalát maga mögé, hogy láthassa, mit is figyel éppen. Látja ő is a részeg alakokat, bár neki nem tűnik úgy, hogy egyáltalán feltűnt volna nekik jelenlétük.*
-Igazán érdekesek az udvarlási szokásai.
*Jegyzi meg gúnyosan, s bár nem bízik meg igazán a férfiban, valami azt súgja neki, talán jobb lenne hallgatni rá. Természetesen inkább az első ötlet felé húz, ám színészi képességei nem nevezhetőek kifogástalannak. Kicsit attól tart, végül kiderül, hogy fattyú, arcvonásai egészen emberszerűek, fülei sem hosszúak annyira, mint egy elfnek. Márpedig, ha fény derül a turpisságra, bizony nagy bajban lesz, tisztában van vele, hogy a meddőség miatt a hímneműek igencsak szeretik a félvéreket.
Nagyot sóhajt hát, s némi fintorral, de gyorsan megissza maradék borát, aztán székével még közelebb csúszik, addig, amíg a két tákolmány lába össze nem ér. Közel hajol, arcaik között a távolság minimális, ha képes lenne zavarba jönni, most minden bizonnyal elpirulna. Érzi a szesz és pipafüst szagát a másikon, de szerencsére épp eléggé be van csípve ahhoz, hogy ne zavarja különösebben.*
-Ha átver, nagyon rosszul jár.
*Suttog a füléhez hajolva, s bár úgy tűnhet, fenyegetése üres, nagyon is komolyan gondolja szavait.*
*Utólag már belátja, hogy idejövet megkérdezhetett volna egy-két embert, mely helyeket és alakokat kell elkerülnie a Kikötőben, de ugye ilyenkor már könnyű okosnak lenni. A férfi gúnyolódására egyik szemöldöke felugrik, de nem adja meg neki azt az örömöt, hogy megsértődik, elvégre nyilvánvalóan ez a célja. Helyette szomorú, kislányos ábrázatot ölt, aztán halkan kérdez vissza.*
-Hogyan jött rá?
*Pislog nagyokat ártatlanul, s egyik szőke tincsét kezdi morzsolgatni ujjai között lesütött tekintettel.*
-Apám hozzá akart adni egy lichanechi nemes fiához.
*Hangja egészen meggyőző, még kicsit remeg is, bár ennek oka az, hogy küzd a szüntelen feltörni akaró nevetési ingerrel.*
-De én akkor már évek óta szerelmes voltam a lovászfiúba, Micahba, belepusztultam volna a tudatba, hogy egy másik ember felesége leszek. Ezért szöktem el. Úgy volt, hogy itt találkozunk, a Kikötőben, de már napok óta várok rá.
*Bánatos, szürke szemeit ismét asztaltársára emeli majd hirtelen széles, ravasz mosoly terül el arcán.*
-Valami ilyesmi történetet vár tőlem, igaz-e?
*Felkönyököl az asztalra, tenyerébe támasztva arcát várja, miként reagál a másik*
-Azt gondolja valami elkényeztetett nemeskisasszony vagyok, aki véletlenül tévedt erre a csúnya, gonosz helyre.
*A férfinak igazából válaszolnia sem kell, szinte teljesen biztos abban, hogy ezek járnak a fejében, nagyon meglepné, ha másképp lenne.
Aztán a szakállas bele is köt tervébe, na nem mintha egyébként kifogástalan lett volna, s rövid gondolkodás után halványan bólintva egyetért.*
-Igaza van, a torokmetszés célszerűbb.
*A bélcibálós történetet hallva elkuncogja magát, így visszagondolva saját szavaira, bizonyára úgy hangozhattak, mintha még életében nem használt volna fegyvert vagy sebesített volna meg valakit. Annyi baj legyen, eddig még csak előnyére vált, hogy nem nézték ki belőle az ártó szándékot.
Látja, hogy egy pillanatra másfelé kalandozik kéretlen jótevője tekintete, óvatosan követi is annak vonalát maga mögé, hogy láthassa, mit is figyel éppen. Látja ő is a részeg alakokat, bár neki nem tűnik úgy, hogy egyáltalán feltűnt volna nekik jelenlétük.*
-Igazán érdekesek az udvarlási szokásai.
*Jegyzi meg gúnyosan, s bár nem bízik meg igazán a férfiban, valami azt súgja neki, talán jobb lenne hallgatni rá. Természetesen inkább az első ötlet felé húz, ám színészi képességei nem nevezhetőek kifogástalannak. Kicsit attól tart, végül kiderül, hogy fattyú, arcvonásai egészen emberszerűek, fülei sem hosszúak annyira, mint egy elfnek. Márpedig, ha fény derül a turpisságra, bizony nagy bajban lesz, tisztában van vele, hogy a meddőség miatt a hímneműek igencsak szeretik a félvéreket.
Nagyot sóhajt hát, s némi fintorral, de gyorsan megissza maradék borát, aztán székével még közelebb csúszik, addig, amíg a két tákolmány lába össze nem ér. Közel hajol, arcaik között a távolság minimális, ha képes lenne zavarba jönni, most minden bizonnyal elpirulna. Érzi a szesz és pipafüst szagát a másikon, de szerencsére épp eléggé be van csípve ahhoz, hogy ne zavarja különösebben.*
-Ha átver, nagyon rosszul jár.
*Suttog a füléhez hajolva, s bár úgy tűnhet, fenyegetése üres, nagyon is komolyan gondolja szavait.*
3391. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-09 09:44:42
Üzenet elküldve: 2021-01-09 09:44:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Hát te csak úgy találomra utazol, kisasszony? Ráadásul egyedül. Így azért érdemes lett volna indulás előtt körbeérdeklődni. Vagy ennyire sietős volt? Üldöznek a kérők, hercegnő? *teszi hozzá egy pimasz félmosollyal, amit hamar el is rejt egy ajkáról felszálló füstbodor.*
- Egy ilyen finom hölgyet biztos készséggel meghívnának bárhol *mondja. Ennek ellenére nem úgy tűnik, mintha ő lépéseket kívánna tenni ez ügyben. Nolenar tud határozottan nagyvonalú is lenni, de jelen helyzetben a kíváncsiság és a Velasco'rrák veleszületett gazembersége ül a nyeregben. Mert hát mégis ki ő, hogy csorbítsa a szőkeség független, önálló habitusának privilégiumait?
Nem akar beletiporni a kisasszony lelkivilágába azzal, hogy tovább fárasztja a tényekkel a biztonsága tekintetében. Ha ez a lány nem tartogat letaglózó meglepetéseket, akkor a helyzet az ő olvasatában úgy néz ki, hogy nagy valószínűséggel a lány tényleg nem tudja magát megvédeni több megtermett fegyveres férfi ellen. Még egy megtermett fegyveres férfi ellen sem. De igazából egy megtermett fegyvertelen férfi ellen vagy egy nagyjából átlagos fegyvertelen férfi ellen se valószínű.
Az elé tárt terv udvarias visszautasításra vonatkozó első pontjánál igyekszik lenyelni a cinikus nevetést és amennyire lehet, megmaradni komoly figyelemmel.*
- Üühüüümmm *bólint a taglalás folytatását várva. A finom kezdet után vargabetűvel kibelezésbe forduló stratégiára leheletnyit feljebb szökik Nolenar szemöldöke. Hátradől és hümmögve simogatja egy kicsit a rövidre nyírt szakállát.*
- Nem olyan egyszerű ám kibelezni valakit, hercegnő. A szagról meg inkább nem is beszélek. Meg aztán... *ingatja a fejét.* - Bár cefet mód fájdalmas vég, de lassú is. Volt egy wegtoreni kalóz, aki állítólag majd' fél napig jött-ment a beleivel a kezében. Ez a megveszekedett népség tán még úgy is kedvét tölti kegyeden, ha elég részegek *legyint, aztán közelebb hajol ismét, és elnéző mosollyal pillant a lány szürke szemébe.* - A legtöbben kapaszkodnak az életbe, de arról már kevés szó esik, hogy az élet is kapaszkodik mibelénk. Nehezebb megválni tőle akarattal, mint azt gondolná, hercegnő.
*A további lehetőségek belátó és meglepően józan hozzáfűzésén elmosolyodik. ~Lám, csak lám. Büszke, de azért nem bolond.~ Persze ő az ilyen esetekben jobban preferálja a szívességeket, amiket később behajthat. Az arany csak arany. Egy szívességből sokszor jóval többet profitálhat az ember.*
- Ó! *konstatálja a bocsánatos tévedést, hiszen a lányt tényleg bárki könnyedén tisztavérűnek nézhetné.* - Nos, hát *mondja, de a pillantása ezúttal a félvér válla fölött figyeli az odébb alakuló eseményeket* - akkor vagy rejtve hagyja ezt a tényt és szaporán megvádol vele, hogy tőlem viselős, vagy megcsókolom, különben ezek a vadbarmok szétszednek bennünket. Bárhogy is, de döntsön gyorsan! Vége van odaát a hepajnak és visszafelé csordogál a balhésabbja.
*Itt a Kikötőben sok az íratlan szabály. Az egyik, hogy ha ennyi idő alatt valaki nem tud befűzni egy ilyen kicsikét, akkor már más is teljes joggal próbálkozhat. De ha egy fehérnép a te fattyadat hordja, az tabu. Ehhez persze hozzá kell tenni, hogy errefelé sok szabályt (írottat vagy íratlant) áthág az erő és a részegség hirtelen felindulással párosuló triója.*
- Hát te csak úgy találomra utazol, kisasszony? Ráadásul egyedül. Így azért érdemes lett volna indulás előtt körbeérdeklődni. Vagy ennyire sietős volt? Üldöznek a kérők, hercegnő? *teszi hozzá egy pimasz félmosollyal, amit hamar el is rejt egy ajkáról felszálló füstbodor.*
- Egy ilyen finom hölgyet biztos készséggel meghívnának bárhol *mondja. Ennek ellenére nem úgy tűnik, mintha ő lépéseket kívánna tenni ez ügyben. Nolenar tud határozottan nagyvonalú is lenni, de jelen helyzetben a kíváncsiság és a Velasco'rrák veleszületett gazembersége ül a nyeregben. Mert hát mégis ki ő, hogy csorbítsa a szőkeség független, önálló habitusának privilégiumait?
Nem akar beletiporni a kisasszony lelkivilágába azzal, hogy tovább fárasztja a tényekkel a biztonsága tekintetében. Ha ez a lány nem tartogat letaglózó meglepetéseket, akkor a helyzet az ő olvasatában úgy néz ki, hogy nagy valószínűséggel a lány tényleg nem tudja magát megvédeni több megtermett fegyveres férfi ellen. Még egy megtermett fegyveres férfi ellen sem. De igazából egy megtermett fegyvertelen férfi ellen vagy egy nagyjából átlagos fegyvertelen férfi ellen se valószínű.
Az elé tárt terv udvarias visszautasításra vonatkozó első pontjánál igyekszik lenyelni a cinikus nevetést és amennyire lehet, megmaradni komoly figyelemmel.*
- Üühüüümmm *bólint a taglalás folytatását várva. A finom kezdet után vargabetűvel kibelezésbe forduló stratégiára leheletnyit feljebb szökik Nolenar szemöldöke. Hátradől és hümmögve simogatja egy kicsit a rövidre nyírt szakállát.*
- Nem olyan egyszerű ám kibelezni valakit, hercegnő. A szagról meg inkább nem is beszélek. Meg aztán... *ingatja a fejét.* - Bár cefet mód fájdalmas vég, de lassú is. Volt egy wegtoreni kalóz, aki állítólag majd' fél napig jött-ment a beleivel a kezében. Ez a megveszekedett népség tán még úgy is kedvét tölti kegyeden, ha elég részegek *legyint, aztán közelebb hajol ismét, és elnéző mosollyal pillant a lány szürke szemébe.* - A legtöbben kapaszkodnak az életbe, de arról már kevés szó esik, hogy az élet is kapaszkodik mibelénk. Nehezebb megválni tőle akarattal, mint azt gondolná, hercegnő.
*A további lehetőségek belátó és meglepően józan hozzáfűzésén elmosolyodik. ~Lám, csak lám. Büszke, de azért nem bolond.~ Persze ő az ilyen esetekben jobban preferálja a szívességeket, amiket később behajthat. Az arany csak arany. Egy szívességből sokszor jóval többet profitálhat az ember.*
- Ó! *konstatálja a bocsánatos tévedést, hiszen a lányt tényleg bárki könnyedén tisztavérűnek nézhetné.* - Nos, hát *mondja, de a pillantása ezúttal a félvér válla fölött figyeli az odébb alakuló eseményeket* - akkor vagy rejtve hagyja ezt a tényt és szaporán megvádol vele, hogy tőlem viselős, vagy megcsókolom, különben ezek a vadbarmok szétszednek bennünket. Bárhogy is, de döntsön gyorsan! Vége van odaát a hepajnak és visszafelé csordogál a balhésabbja.
*Itt a Kikötőben sok az íratlan szabály. Az egyik, hogy ha ennyi idő alatt valaki nem tud befűzni egy ilyen kicsikét, akkor már más is teljes joggal próbálkozhat. De ha egy fehérnép a te fattyadat hordja, az tabu. Ehhez persze hozzá kell tenni, hogy errefelé sok szabályt (írottat vagy íratlant) áthág az erő és a részegség hirtelen felindulással párosuló triója.*
3390. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-12-31 17:32:56
Üzenet elküldve: 2020-12-31 17:32:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A hihetetlenül bölcs szólásra csak szemeit forgatja, mint valami serdülő, aki egy öreg intelmeit kénytelen végighallgatni.*
-Megnyugodhat, ha a fa kilapít, nem térek vissza magát kísérteni miatta.
*Biztosítja a másikat, hiszen semmiképp sem tervezte a felelősséget ráhárítani.
Miközben hallgatja milyen más helyeken ihatott volna meg egy kupa bort, a sajátjára tekint. Kivételesen nem kortyol, haloványan már így is érzi a szesz hatását, egyszerűen csak a nedűt figyeli, s közben ide-oda lögyböli a pohárban. Ezen tettét egyébként hamar megbánja, a fény felé tartva egészen úgy tűnik, apró darabkák úsznak az ital felszínén, s ez csal is egy kis fintort az arcára.*
-Sajnos ezt elfelejtették kiírni az ajtóra.
*Pillant fel a borvizsgálat után. Elvégre egy átutazónak honnan a fenéből kellene tudnia, melyik helyre szabad betérnie, s melyikre nem? Persze sejtette, hogy talán ez itt nem épp neki való, de már máskor is előfordult, hogy betért egy késdobálóba, s lám épen és sértetlenül távozott.*
-Egyébként meg nem vagyok ám annyira eleresztve, mint tűnik. Jobb szeretem, ha nem kell a lelkem is eladni, ha inni akarok valamit.
*Az említett helyek közül a Sellőház mellett ugyan elhaladt, de nagyon úgy tűnt, hogy nem az ő tárcájának való. Meg amúgy sincs oda a bordélyokért, a megjátszott nyögések és sikongatások bántják a fülét, még a reccsenő csontok és ütések hangjai is kellemesebbek annál.
Szempilláit kislányosan megrebegteti, hallva, hogy feldobta a férfi napját a szerencsétlenkedése.*
-Szívesen.
*Újdonsült ivócimborája úgy tűnik nem igazán hiszi el, hogy a lány képes megvédeni magát. Talán ezzel nem is téved olyan nagyot, elvégre több megtermett fegyveres férfi ellen nyilvánvalóan semmi esélye nem lenne. A sivalkodási és könyörgési képességei meglehetősen gyérek, ám ezt nem osztja meg a másikkal, nyilván már más is mondott neki hasonlókat, nem akarja untatni azzal, hogy más szavait ismétli el.*
-Nos, ha ezek a kedves, ismeretlen úriemberek keringőre invitálnának, először is megpróbálnám udvariasan visszautasítani őket.
*Bár eleinte nagyon komoly képet vágva mondja, a végén véletlenül elmosolyodik, hisz tisztában van vele, hogy ez a terv nem túl nyerő*
-Amennyiben ezek után sem múlik el a táncolhatnékjuk, úgy valószínűleg megpróbálnám kibelezni őket...
*Gondolkodik hangosan, merengve tekintve a plafonra*
-Persze, ha sokan vannak nyilván semmi esélyem, szóval valószínűleg azon ügyködnék, hogy a keringőzés alatt már ne nagyon legyek életben.
*Egészen úgy beszél, mintha csak jó kedélyűen a napjáról mesélne, s talán emiatt úgy is tűnhet, hogy viccelődik, holott halálosan komolyan gondolja*
-Vaaagy esetleg végül mégiscsak az ölébe pattannék, maga pedig úgy tenne, mintha már a táncpartnerem lenne és szépen távoznánk.
*Viharszürke szemei most a férfi íriszeit vizsgálják, arra várva, hogyan reagál*
-Persze nem vagyok naiv, nem gondolom, hogy csak úgy szívességet tenne egy idegennek. Végtelen hálám jeléül nyilván ütné némi arany a markát.
*Italát kortyolgatva az elhangzó szavakból arra a következtetésre jut, hogy amaz hosszúfülűnek nézi, jobbnak látja hát tisztázni ezt a hibás feltételezést.*
-Akkor bizonyára engem ezért nem érdekel az ilyesmi. A fattyak inkább távol tartják magukat az ilyesfajta hókuszpókuszoktól.
*A hihetetlenül bölcs szólásra csak szemeit forgatja, mint valami serdülő, aki egy öreg intelmeit kénytelen végighallgatni.*
-Megnyugodhat, ha a fa kilapít, nem térek vissza magát kísérteni miatta.
*Biztosítja a másikat, hiszen semmiképp sem tervezte a felelősséget ráhárítani.
Miközben hallgatja milyen más helyeken ihatott volna meg egy kupa bort, a sajátjára tekint. Kivételesen nem kortyol, haloványan már így is érzi a szesz hatását, egyszerűen csak a nedűt figyeli, s közben ide-oda lögyböli a pohárban. Ezen tettét egyébként hamar megbánja, a fény felé tartva egészen úgy tűnik, apró darabkák úsznak az ital felszínén, s ez csal is egy kis fintort az arcára.*
-Sajnos ezt elfelejtették kiírni az ajtóra.
*Pillant fel a borvizsgálat után. Elvégre egy átutazónak honnan a fenéből kellene tudnia, melyik helyre szabad betérnie, s melyikre nem? Persze sejtette, hogy talán ez itt nem épp neki való, de már máskor is előfordult, hogy betért egy késdobálóba, s lám épen és sértetlenül távozott.*
-Egyébként meg nem vagyok ám annyira eleresztve, mint tűnik. Jobb szeretem, ha nem kell a lelkem is eladni, ha inni akarok valamit.
*Az említett helyek közül a Sellőház mellett ugyan elhaladt, de nagyon úgy tűnt, hogy nem az ő tárcájának való. Meg amúgy sincs oda a bordélyokért, a megjátszott nyögések és sikongatások bántják a fülét, még a reccsenő csontok és ütések hangjai is kellemesebbek annál.
Szempilláit kislányosan megrebegteti, hallva, hogy feldobta a férfi napját a szerencsétlenkedése.*
-Szívesen.
*Újdonsült ivócimborája úgy tűnik nem igazán hiszi el, hogy a lány képes megvédeni magát. Talán ezzel nem is téved olyan nagyot, elvégre több megtermett fegyveres férfi ellen nyilvánvalóan semmi esélye nem lenne. A sivalkodási és könyörgési képességei meglehetősen gyérek, ám ezt nem osztja meg a másikkal, nyilván már más is mondott neki hasonlókat, nem akarja untatni azzal, hogy más szavait ismétli el.*
-Nos, ha ezek a kedves, ismeretlen úriemberek keringőre invitálnának, először is megpróbálnám udvariasan visszautasítani őket.
*Bár eleinte nagyon komoly képet vágva mondja, a végén véletlenül elmosolyodik, hisz tisztában van vele, hogy ez a terv nem túl nyerő*
-Amennyiben ezek után sem múlik el a táncolhatnékjuk, úgy valószínűleg megpróbálnám kibelezni őket...
*Gondolkodik hangosan, merengve tekintve a plafonra*
-Persze, ha sokan vannak nyilván semmi esélyem, szóval valószínűleg azon ügyködnék, hogy a keringőzés alatt már ne nagyon legyek életben.
*Egészen úgy beszél, mintha csak jó kedélyűen a napjáról mesélne, s talán emiatt úgy is tűnhet, hogy viccelődik, holott halálosan komolyan gondolja*
-Vaaagy esetleg végül mégiscsak az ölébe pattannék, maga pedig úgy tenne, mintha már a táncpartnerem lenne és szépen távoznánk.
*Viharszürke szemei most a férfi íriszeit vizsgálják, arra várva, hogyan reagál*
-Persze nem vagyok naiv, nem gondolom, hogy csak úgy szívességet tenne egy idegennek. Végtelen hálám jeléül nyilván ütné némi arany a markát.
*Italát kortyolgatva az elhangzó szavakból arra a következtetésre jut, hogy amaz hosszúfülűnek nézi, jobbnak látja hát tisztázni ezt a hibás feltételezést.*
-Akkor bizonyára engem ezért nem érdekel az ilyesmi. A fattyak inkább távol tartják magukat az ilyesfajta hókuszpókuszoktól.
3389. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-12-31 15:19:47
Üzenet elküldve: 2020-12-31 15:19:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A hercegkisasszony kikötői keretekre szabott definícióját mérlegeli, forgatja magában pár töprengő pillanatig, aztán helybenhagyólag rábólint. Nem talál hibát a megállapításban. Túlzás, persze, hiszen itt is bőven találni formás fehérnépet. Csípősebbek és nyersebbek, mint a városi fruskák, de nem is nyápic nemeseknek valók.
Meg se lepődik, amikor a szőkeségnek esze ágában sincs megfogadni a figyelmeztetést, ami a hajdobálást illeti. Mivé is lenne a világ, ha a nők nem mindig a saját fejük után mennének? Ez egy olyan dolog, amit sose fogunk megtudni.*
- Hát, a magad oldalán hajkolod a fát, kisasszony. Ha rád dől, csak magadra vess *dünnyögi a pipája mögött. Szűkre húzott szeme rosszallón, de kicsit se dühösen figyeli a bosszantására szánt produkciót.
Hogy mi és hogy lett volna jobb az első megszólaláskor, azt elég nehéz eldönteni. Tulajdonképpen a helyzetet egyik verzió se menti.*
- Az lett volna jobb, ha tovább ballag kegyed egy patinásabb intézmény felé. Ott a Sellőház például. Ugyan bordély és drágább is, de a kényelemmel és a választékkal sosem fukarkodtak. Vagy az az új boszorkánytanya arrébb, a part felé. A Rumos inkább a helyieknek való.
*Megmosolyogja a feddést. Nem is próbál kimosakodni a vétkéből, elvégre nem volt benne semmi rossz szándék.*
- Talán nem szép, de feldobta a napomat.
*A koma megszólításra füst bukik ki a száján, ahogy a félreszaladt pöfék a torkára mar. Köhint párat a bajsza alatt mosolyogva, aztán leöblíti egy korty állott sörrel a dohány karcosságát.*
- Ó, mind ezt mondja *legyint a rátarti kijelentésre.* - Aztán meg jön a sivalkodás meg a könyörgés *megforgatja a szemét, mint akinek unásig hallgatott történetet akarnak lenyomni a torkán.*
- De legyen úgy! *Felemeli a kezét. Ő aztán nem fog ilyesmiben vitába szállni.*
- Csak a kíváncsiság kedvéért *hajol közelebb a bizalmas információért.* - Mit tervez tenni, ha a Deloza fiúk kedvet kapnak magácskára és kirángatják a raktár mögé? Csak nem pusztító hatalomigékkel él a kisasszony, hogy ilyen magabiztos? *Nem gúnyolódik. Komolyan érdekli, hogy mire fel ez a karakán tartás a lányban.* - A hosszúéletűek szeretik beleásni magukat az ilyesfajta tudományokba, úgy vettem észre.
*A hercegkisasszony kikötői keretekre szabott definícióját mérlegeli, forgatja magában pár töprengő pillanatig, aztán helybenhagyólag rábólint. Nem talál hibát a megállapításban. Túlzás, persze, hiszen itt is bőven találni formás fehérnépet. Csípősebbek és nyersebbek, mint a városi fruskák, de nem is nyápic nemeseknek valók.
Meg se lepődik, amikor a szőkeségnek esze ágában sincs megfogadni a figyelmeztetést, ami a hajdobálást illeti. Mivé is lenne a világ, ha a nők nem mindig a saját fejük után mennének? Ez egy olyan dolog, amit sose fogunk megtudni.*
- Hát, a magad oldalán hajkolod a fát, kisasszony. Ha rád dől, csak magadra vess *dünnyögi a pipája mögött. Szűkre húzott szeme rosszallón, de kicsit se dühösen figyeli a bosszantására szánt produkciót.
Hogy mi és hogy lett volna jobb az első megszólaláskor, azt elég nehéz eldönteni. Tulajdonképpen a helyzetet egyik verzió se menti.*
- Az lett volna jobb, ha tovább ballag kegyed egy patinásabb intézmény felé. Ott a Sellőház például. Ugyan bordély és drágább is, de a kényelemmel és a választékkal sosem fukarkodtak. Vagy az az új boszorkánytanya arrébb, a part felé. A Rumos inkább a helyieknek való.
*Megmosolyogja a feddést. Nem is próbál kimosakodni a vétkéből, elvégre nem volt benne semmi rossz szándék.*
- Talán nem szép, de feldobta a napomat.
*A koma megszólításra füst bukik ki a száján, ahogy a félreszaladt pöfék a torkára mar. Köhint párat a bajsza alatt mosolyogva, aztán leöblíti egy korty állott sörrel a dohány karcosságát.*
- Ó, mind ezt mondja *legyint a rátarti kijelentésre.* - Aztán meg jön a sivalkodás meg a könyörgés *megforgatja a szemét, mint akinek unásig hallgatott történetet akarnak lenyomni a torkán.*
- De legyen úgy! *Felemeli a kezét. Ő aztán nem fog ilyesmiben vitába szállni.*
- Csak a kíváncsiság kedvéért *hajol közelebb a bizalmas információért.* - Mit tervez tenni, ha a Deloza fiúk kedvet kapnak magácskára és kirángatják a raktár mögé? Csak nem pusztító hatalomigékkel él a kisasszony, hogy ilyen magabiztos? *Nem gúnyolódik. Komolyan érdekli, hogy mire fel ez a karakán tartás a lányban.* - A hosszúéletűek szeretik beleásni magukat az ilyesfajta tudományokba, úgy vettem észre.
3388. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-12-30 18:17:48
Üzenet elküldve: 2020-12-30 18:17:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Azzal, hogy mindenféle grimasz nélkül képes volt felhajtani a maradék bort, igazából magát is meglepte. Nem nagyon szokott ilyet csinálni, ugyanis nem igazán bírja a szeszt, elég pár pohár itóka ahhoz, hogy minősíthetetlenül viselkedjen. Okosabb lenne tehát jó szokásához híven most is mértékletesnek maradni, ám nem könnyű így, hogy meglehetősen hideg van és nem mellesleg az idegen férfi is bosszantja.*
-Hercegkisasszony?
*Kérdez vissza szemöldökét megemelve, s próbálja eldönteni, hogy a másik sértegeti-e vagy épp bókol. Talán egyik sem.*
-Gondolom errefelé mindenki annak számít, aki nem büdös és megvan az összes foga.
*Hordozza körbe tekintetét a vendégseregen, akiknek jó része nem épp kellemes látvány a szemnek. Jobban megvizsgálva néhányukat, talán tényleg bölcsebb lenne nem feltűnősködni, egyelőre azonban úgy tűnik, senkit sem érdekel ittléte.
A tiltást hallva ártatlan ábrázatot ölt, mint akinek fogalma sincs, mire is céloz asztaltársa.*
-Mármint így ne csináljak?
*Túr ismét a hajába szája sarkában bujkáló pimasz mosollyal. Kezével pohara után nyúl, hogy kortyolhasson, közben a széken fészkelődik, próbál kényelmes pózt találni, ami a göcsörtös felületen nem olyan egyszerű, lábai pedig a ficergések közepette néha a másikéhoz simulnak.
Így utólag, visszahallva a fickó szájából nem túl hiteles hangmélyítését, valóban ostobán hangzik, de ezt esze ágában sincs beismerni.*
-Jobb lett volna talán, ha csilingelő hangon szólok?
*Kérdi, bár választ igazán nem vár. Nem hinné, hogy amaz okosabban cselekedett volna a helyében.*
-Nem szép dolog ám védtelen hercegkisasszonyok szorult helyzetén szórakozni.
*Feddi meg fejét haloványan megrázva a másikat, majd hallgatva a gúnyosnak szánt kérdésére érkező választ újra iszogatni kezd. Sejtette, hogy a szakállas gyakran jár ide, bár jóval ápoltabb megjelenésű, mint az itteniek többsége, valahogy ideillőnek tűnik. Tekintete ezután az emlegetett kocsmabennszülöttre siklik, s alaposan végig is méri a vézna vörös alakot.*
-Irigylem.
*Mindössze ennyit fűz hozzá, valószínűleg ő sem tudná megmondani, hogy komolyan gondolja-e vagy csak csipkelődik.*
-Kedves, hogy így aggódik koma, de nagylány vagyok már, tudok vigyázni magamra.
*Azzal, hogy mindenféle grimasz nélkül képes volt felhajtani a maradék bort, igazából magát is meglepte. Nem nagyon szokott ilyet csinálni, ugyanis nem igazán bírja a szeszt, elég pár pohár itóka ahhoz, hogy minősíthetetlenül viselkedjen. Okosabb lenne tehát jó szokásához híven most is mértékletesnek maradni, ám nem könnyű így, hogy meglehetősen hideg van és nem mellesleg az idegen férfi is bosszantja.*
-Hercegkisasszony?
*Kérdez vissza szemöldökét megemelve, s próbálja eldönteni, hogy a másik sértegeti-e vagy épp bókol. Talán egyik sem.*
-Gondolom errefelé mindenki annak számít, aki nem büdös és megvan az összes foga.
*Hordozza körbe tekintetét a vendégseregen, akiknek jó része nem épp kellemes látvány a szemnek. Jobban megvizsgálva néhányukat, talán tényleg bölcsebb lenne nem feltűnősködni, egyelőre azonban úgy tűnik, senkit sem érdekel ittléte.
A tiltást hallva ártatlan ábrázatot ölt, mint akinek fogalma sincs, mire is céloz asztaltársa.*
-Mármint így ne csináljak?
*Túr ismét a hajába szája sarkában bujkáló pimasz mosollyal. Kezével pohara után nyúl, hogy kortyolhasson, közben a széken fészkelődik, próbál kényelmes pózt találni, ami a göcsörtös felületen nem olyan egyszerű, lábai pedig a ficergések közepette néha a másikéhoz simulnak.
Így utólag, visszahallva a fickó szájából nem túl hiteles hangmélyítését, valóban ostobán hangzik, de ezt esze ágában sincs beismerni.*
-Jobb lett volna talán, ha csilingelő hangon szólok?
*Kérdi, bár választ igazán nem vár. Nem hinné, hogy amaz okosabban cselekedett volna a helyében.*
-Nem szép dolog ám védtelen hercegkisasszonyok szorult helyzetén szórakozni.
*Feddi meg fejét haloványan megrázva a másikat, majd hallgatva a gúnyosnak szánt kérdésére érkező választ újra iszogatni kezd. Sejtette, hogy a szakállas gyakran jár ide, bár jóval ápoltabb megjelenésű, mint az itteniek többsége, valahogy ideillőnek tűnik. Tekintete ezután az emlegetett kocsmabennszülöttre siklik, s alaposan végig is méri a vézna vörös alakot.*
-Irigylem.
*Mindössze ennyit fűz hozzá, valószínűleg ő sem tudná megmondani, hogy komolyan gondolja-e vagy csak csipkelődik.*
-Kedves, hogy így aggódik koma, de nagylány vagyok már, tudok vigyázni magamra.
3387. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-12-29 17:39:07
Üzenet elküldve: 2020-12-29 17:39:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Nolenar elismerőn (és talán kicsit meglepetten) hümment, amikor a lány végül gallér mögé küldi a pohara maradék tartalmát egy hajtásra. Mi több, máris rendeli a következőt. Megfordul a Velasco'rra fejében, hogy talán megorrolt rá a naccsád, de nem vállalkozik rá, hogy megállítsa az újabb pohár bor megkezdésében. Pedig abból bizony szokott baj lenni, ha egy nő dühből iszik, vagy dühből ÉS gőgből. Amikor az elf (mert hogy ő egyértelműen annak nézi) felkel és odalép hozzá, Nolen előrelátón kiveszi a pipát a szájából. Nem szeretne balesetet, mikor elcsattan az a pofon. Szinte biztosra veszi, hogy az lesz, de nem hunyorog, nem húzodozik. Ez olyasmi, amit egy férfinak olykor el kell viselnie. Ami azt illeti, a pofonnal kezdődő ismeretségei a hölgyekkel elég nagy arányban folytatódnak szenvedélytől gyűrt ágynemű közt. A statisztika ezúttal mégsem nyer ebben újabb adatot. Nem jön viharos csattanó, de nem is huppan az ölébe a kicsike. Szorosan mellé ülve húz kompromisszumot, amivel Nolen is kénytelen kiegyezni.
Lekerül a csuklya is, de hősünk nem igazán repes az örömtől. ~A büdös francba.~ Összeszorítja az ajkait egy pillanatra és gyorsan körbepásztáz a tekintete, majd visszatér a lányra, akihez mindjárt közelebb is hajol kissé.*
- Komolyan meg akarsz öletni? Hm? Egy ilyen lihanechi hercegkisasszony így is vörös posztó ezeknek. NE csináld ezt a hajaddal. Kérlek *mondja, aztán idegesen kortyol egyet a kupájából. Nem akarna ma verekedésbe keveredni. Az különben is Morn asztala.
A pillantását kutató vizslatásba belekapaszkodik a tekintete. Állja a mustrát és szintúgy érdeklődőn kutat a szeme.*
- Hm *biccent a csípős válaszra. Ezúttal teljesen higgadtak a vonásai. Lenyalja a dohány aromáját az ajkáról és megsercinti a bajuszát, mielőtt tálalná a rekontrát.*
- Nekem úgy tűnt, hogy bolondot nem én csináltam kegyedből. "Bocs" *próbálja hitelesen leutánozni az elmélyített hangú nyitányt a lány részéről.* - És nem szándékoztam gúnyolódni, csak *vonja meg a vállát* - jó mókának tűnt.
*Szerencsére a pult távolabbi végénél valamiféle ivóverseny bontakozik ki, ami inkább arra vonzza a figyelmet.*
- Engem nem hozott semmi a sűrűjébe. Én ide születtem. Na nem szó szerint ide *teszi hozzá, aztán a lépcső felé biccent, ahol egy cingár, vörös alak kapaszkodik bőszen a korlátba, mintha a legvadabb viharban kellene helytállnia.* - Ghyrillon. Na ő szó szerint itt született. A legenda szerint csatak részegen. És bizony ragaszkodik is a szülői házhoz *teszi hozzá egy féloldalas vigyorral.*
- De most tényleg *fordul vissza a lány felé.* - Nem kellene a Kikötőben kísérő nélkül mászkálnia.
*Nolenar elismerőn (és talán kicsit meglepetten) hümment, amikor a lány végül gallér mögé küldi a pohara maradék tartalmát egy hajtásra. Mi több, máris rendeli a következőt. Megfordul a Velasco'rra fejében, hogy talán megorrolt rá a naccsád, de nem vállalkozik rá, hogy megállítsa az újabb pohár bor megkezdésében. Pedig abból bizony szokott baj lenni, ha egy nő dühből iszik, vagy dühből ÉS gőgből. Amikor az elf (mert hogy ő egyértelműen annak nézi) felkel és odalép hozzá, Nolen előrelátón kiveszi a pipát a szájából. Nem szeretne balesetet, mikor elcsattan az a pofon. Szinte biztosra veszi, hogy az lesz, de nem hunyorog, nem húzodozik. Ez olyasmi, amit egy férfinak olykor el kell viselnie. Ami azt illeti, a pofonnal kezdődő ismeretségei a hölgyekkel elég nagy arányban folytatódnak szenvedélytől gyűrt ágynemű közt. A statisztika ezúttal mégsem nyer ebben újabb adatot. Nem jön viharos csattanó, de nem is huppan az ölébe a kicsike. Szorosan mellé ülve húz kompromisszumot, amivel Nolen is kénytelen kiegyezni.
Lekerül a csuklya is, de hősünk nem igazán repes az örömtől. ~A büdös francba.~ Összeszorítja az ajkait egy pillanatra és gyorsan körbepásztáz a tekintete, majd visszatér a lányra, akihez mindjárt közelebb is hajol kissé.*
- Komolyan meg akarsz öletni? Hm? Egy ilyen lihanechi hercegkisasszony így is vörös posztó ezeknek. NE csináld ezt a hajaddal. Kérlek *mondja, aztán idegesen kortyol egyet a kupájából. Nem akarna ma verekedésbe keveredni. Az különben is Morn asztala.
A pillantását kutató vizslatásba belekapaszkodik a tekintete. Állja a mustrát és szintúgy érdeklődőn kutat a szeme.*
- Hm *biccent a csípős válaszra. Ezúttal teljesen higgadtak a vonásai. Lenyalja a dohány aromáját az ajkáról és megsercinti a bajuszát, mielőtt tálalná a rekontrát.*
- Nekem úgy tűnt, hogy bolondot nem én csináltam kegyedből. "Bocs" *próbálja hitelesen leutánozni az elmélyített hangú nyitányt a lány részéről.* - És nem szándékoztam gúnyolódni, csak *vonja meg a vállát* - jó mókának tűnt.
*Szerencsére a pult távolabbi végénél valamiféle ivóverseny bontakozik ki, ami inkább arra vonzza a figyelmet.*
- Engem nem hozott semmi a sűrűjébe. Én ide születtem. Na nem szó szerint ide *teszi hozzá, aztán a lépcső felé biccent, ahol egy cingár, vörös alak kapaszkodik bőszen a korlátba, mintha a legvadabb viharban kellene helytállnia.* - Ghyrillon. Na ő szó szerint itt született. A legenda szerint csatak részegen. És bizony ragaszkodik is a szülői házhoz *teszi hozzá egy féloldalas vigyorral.*
- De most tényleg *fordul vissza a lány felé.* - Nem kellene a Kikötőben kísérő nélkül mászkálnia.
3386. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-12-29 10:48:34
Üzenet elküldve: 2020-12-29 10:48:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem - csak most jött rá ez a válasz korábbi kérdésére, melyet még önmagának tett fel a Rumosba lépés előtt. Mert bizony nagyon úgy néz ki, nem ér meg ennyi macerát pár pohár vizezett borocska.
Már épp mondana is valamit mélyebbről, öblösebben, mikor végül rájön, bizony az imént még teljesen másképp beszélő férfi lebuktatta őt. Talán már az első pillanattól fogva tudja.
Ismét felemeli hát fejét, s a másikra pillant morcosan, vonallá préselt szájjal. Felemeli kupáját, elereszt még egy jól láthatóan gúnyos mosolyt majd gyorsan eltünteti tartalmát.
Miközben újabb, meglehetősen disznó nóta zendül, gyorsan az arra járó kocsmáros kezébe nyom 6 aranyat, s az hamarosan újabb pohár Borral tér vissza. Szívesen megmondaná a kéretlen tanácsokat osztogató fickónak, hogy ha így folytatja, hamarosan tényleg csattanni fog a tenyere, de úgy dönt, ezen szavak kimondásának erős ingerét most még legyűri magában.
Már második borát kortyolgatja könnyedén, mikor elhangzik a különös ajánlat, amit legszívesebben gondolkodás nélkül vissza is utasítana. Most kellene felállnia és eltűnnie, ám a meleg és az ital marasztalja. Jól láthatóan felsóhajt majd feláll a székről, s a szakállas férfihoz lép. Persze esze ágában sincs az ölébe ülni, az idegen melletti széket viszont nagyon közel tolja a másikhoz, s felé fordulva helyezkedik el rajta. Így is elég közel van, lábaik összeérnek.
Csuklyáját leveszi fejéről, már egészen melege volt tőle, jólesően beletúr hajába, kicsit meg is vakargatja fejbőrét. Kikerülve a biztonságot nyújtó kabát alól most alaposan szemügyre veszi újonnan szerzett asztaltársát. Jól láthatóan méregeti a fickót, nem is próbálja leplezni, közben pedig iszik is egy keveset.
Egy ideig még nem szól semmit, a másik szemeibe néz, mintha csak ki akarná olvasni belőlük szándékát, végül pedig mint aki valóban leszűrt valamiféle következtetést az íriszekből, felel.*
-Nem keresek senkit. Arra gondoltam milyen jó lenne, ha találnék egy helyet, ahol jól öltözött férfiak csinálnak belőlem bolondot vagy gúnyolódnak rajtam és lám...
*mutat körbe majd néz a másikra*
-Az istenek meghallgatták imáimat.
*Szőke fürtjeit füle mögé söpri miközben kortyol még egyet*
-És magát mi hozta a sűrűjébe?
*Kérdez vissza finom gúnnyal, szája sarkában bujkáló mosollyal*
*Nem - csak most jött rá ez a válasz korábbi kérdésére, melyet még önmagának tett fel a Rumosba lépés előtt. Mert bizony nagyon úgy néz ki, nem ér meg ennyi macerát pár pohár vizezett borocska.
Már épp mondana is valamit mélyebbről, öblösebben, mikor végül rájön, bizony az imént még teljesen másképp beszélő férfi lebuktatta őt. Talán már az első pillanattól fogva tudja.
Ismét felemeli hát fejét, s a másikra pillant morcosan, vonallá préselt szájjal. Felemeli kupáját, elereszt még egy jól láthatóan gúnyos mosolyt majd gyorsan eltünteti tartalmát.
Miközben újabb, meglehetősen disznó nóta zendül, gyorsan az arra járó kocsmáros kezébe nyom 6 aranyat, s az hamarosan újabb pohár Borral tér vissza.
Szívesen megmondaná a kéretlen tanácsokat osztogató fickónak, hogy ha így folytatja, hamarosan tényleg csattanni fog a tenyere, de úgy dönt, ezen szavak kimondásának erős ingerét most még legyűri magában.Már második borát kortyolgatja könnyedén, mikor elhangzik a különös ajánlat, amit legszívesebben gondolkodás nélkül vissza is utasítana. Most kellene felállnia és eltűnnie, ám a meleg és az ital marasztalja. Jól láthatóan felsóhajt majd feláll a székről, s a szakállas férfihoz lép. Persze esze ágában sincs az ölébe ülni, az idegen melletti széket viszont nagyon közel tolja a másikhoz, s felé fordulva helyezkedik el rajta. Így is elég közel van, lábaik összeérnek.
Csuklyáját leveszi fejéről, már egészen melege volt tőle, jólesően beletúr hajába, kicsit meg is vakargatja fejbőrét. Kikerülve a biztonságot nyújtó kabát alól most alaposan szemügyre veszi újonnan szerzett asztaltársát. Jól láthatóan méregeti a fickót, nem is próbálja leplezni, közben pedig iszik is egy keveset.
Egy ideig még nem szól semmit, a másik szemeibe néz, mintha csak ki akarná olvasni belőlük szándékát, végül pedig mint aki valóban leszűrt valamiféle következtetést az íriszekből, felel.*
-Nem keresek senkit. Arra gondoltam milyen jó lenne, ha találnék egy helyet, ahol jól öltözött férfiak csinálnak belőlem bolondot vagy gúnyolódnak rajtam és lám...
*mutat körbe majd néz a másikra*
-Az istenek meghallgatták imáimat.
*Szőke fürtjeit füle mögé söpri miközben kortyol még egyet*
-És magát mi hozta a sűrűjébe?
*Kérdez vissza finom gúnnyal, szája sarkában bujkáló mosollyal*
3385. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-12-29 06:48:16
Üzenet elküldve: 2020-12-29 06:48:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Nem-nem! *állítja meg a jelenetet, mint önkényes direktor. Ezzel együtt ő is elhagyja a karcosan nyers orgánumot.* - Mélyebbről, öblösebben. Koma! *mutatja be a helyes kiejtést.* - Így! Próbálja csak! *noszogatja a világot jelentő deszkák felé üdvöskéjét, aztán kinyúl, hogy fordítson egy kicsit a boroskupán. Épp csak annyira, hogy bele tudjon lesni.*
- Egy korty? Komolyan? Kedvesem, ezt itt goromba sértésnek veszik ám *sóhajt a fejét ingatva.* - Ha áldomást iszik, és nem üríti fenékig a poharát, az nagy tiszteletlenség. Hát milyen férfi maga? *A feddés iróniája a komoly hangvétellel piszkálódón éles. Nolenar csibész félmosollyal zökken vissza a helyére, mint aki megtett minden tőle telhetőt az ügy érdekében.*
- Hadd gyűröm fel a szoknyád,
Édes kis vadvirág,
Hejj, de meghoztad a kedvem,
A mindenedet, de meg ám! *csatlakozik be az épp aktuális nótába, a refrén végén pedig nagyot dobbant a tenyerével az asztalon, ahogy úgy nagyjából mindenki a kocsmában.*
- Csattanjon a tenyere, drága, mert még kinézik innen *súgja oda vidoran két strófa közt.
A nagy gajdolás szerencsére nem tart túl soká. A dal végén szépen leülepszik, és átveszi a helyét a megszokott alapzaj.*
- Ha nem akarja az egész estét azalatt a csuklya alatt tölteni, nos *kijjebb tolja magát az asztaltól és megpaskolja a combját.* - Ha ideülne az ölembe, nem zargatnák, és nem mellesleg, engem se környékeznének tovább a helyi pillangók. Tudja, ha túl sokat utasít el az ember, a szájukra veszik a népek. *Belekortyol a buboréktalan sörbe és némi fintorral kísérve a langy, kesernyés ízt, le is teszi a korsóját.*
- Esküszöm, hogy úriember leszek *rajzolja a szíve fölé a fogadalmak nagykörét.* - Kölcsönösen előnyös ajánlat. Mindketten békében megihatjuk az italunkat, és közben akár el is mesélhetné, mi hozta épp ide, a sűrűjébe. Már ha szándékos volt, hogy pont a Rumosba jött. Esetleg keres valakit?
- Nem-nem! *állítja meg a jelenetet, mint önkényes direktor. Ezzel együtt ő is elhagyja a karcosan nyers orgánumot.* - Mélyebbről, öblösebben. Koma! *mutatja be a helyes kiejtést.* - Így! Próbálja csak! *noszogatja a világot jelentő deszkák felé üdvöskéjét, aztán kinyúl, hogy fordítson egy kicsit a boroskupán. Épp csak annyira, hogy bele tudjon lesni.*
- Egy korty? Komolyan? Kedvesem, ezt itt goromba sértésnek veszik ám *sóhajt a fejét ingatva.* - Ha áldomást iszik, és nem üríti fenékig a poharát, az nagy tiszteletlenség. Hát milyen férfi maga? *A feddés iróniája a komoly hangvétellel piszkálódón éles. Nolenar csibész félmosollyal zökken vissza a helyére, mint aki megtett minden tőle telhetőt az ügy érdekében.*
- Hadd gyűröm fel a szoknyád,
Édes kis vadvirág,
Hejj, de meghoztad a kedvem,
A mindenedet, de meg ám! *csatlakozik be az épp aktuális nótába, a refrén végén pedig nagyot dobbant a tenyerével az asztalon, ahogy úgy nagyjából mindenki a kocsmában.*
- Csattanjon a tenyere, drága, mert még kinézik innen *súgja oda vidoran két strófa közt.
A nagy gajdolás szerencsére nem tart túl soká. A dal végén szépen leülepszik, és átveszi a helyét a megszokott alapzaj.*
- Ha nem akarja az egész estét azalatt a csuklya alatt tölteni, nos *kijjebb tolja magát az asztaltól és megpaskolja a combját.* - Ha ideülne az ölembe, nem zargatnák, és nem mellesleg, engem se környékeznének tovább a helyi pillangók. Tudja, ha túl sokat utasít el az ember, a szájukra veszik a népek. *Belekortyol a buboréktalan sörbe és némi fintorral kísérve a langy, kesernyés ízt, le is teszi a korsóját.*
- Esküszöm, hogy úriember leszek *rajzolja a szíve fölé a fogadalmak nagykörét.* - Kölcsönösen előnyös ajánlat. Mindketten békében megihatjuk az italunkat, és közben akár el is mesélhetné, mi hozta épp ide, a sűrűjébe. Már ha szándékos volt, hogy pont a Rumosba jött. Esetleg keres valakit?
3384. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-12-28 16:54:28
Üzenet elküldve: 2020-12-28 16:54:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bár csuklyája erős takarása kelt egyfajta halovány biztonságérzetet a lányban, azért van egy elég kellemetlen hátulütője is, mert így alig lát valamit. Orráig fedi őt a vastag, szürke anyag, s mindössze az alatta lévő keskeny sávon tud kilesni jelenleg, így egy darabig csak az ócska asztallapot, illetve megkezdett italát látja. Megemelve kissé fejét megfigyelheti ugyan a kötözködő férfit derektájon, ennyiből azonban nem egyszerű megállapítania bármit is. Persze az asztalhoz jövet vetett rá egy rövid pillantást, de nem volt alkalma alaposabban megnézni, Alynek abban a pillanatban elég volt annyi információ, hogy a fickó nem mélységi vagy ork, s a ruházata sem tűnt vértől vagy kosztól csatakosnak.
Most viszont jó lenne látni a másikat úgy egészében. A félvér nem képzett harcos, de ha nem nálánál kétszer nagyobb alakokról van szó, bizony tud pár kellemetlen percet okozni ellenfelének. Lőni zárt térben nem tud, ott van viszont még szeretett tőre.
Átveti alig láthatóan egyik lábát a másikon, s kezét igyekszik észrevétlenül az asztal alatt a ruharétegek alá csúsztatni vádlijához, ahol fegyvere tokja szíjazva van. Nem tervez támadni persze, csak kicsit megnyugtatja a lehetőség, hogy ha eldurvulna a helyzet, bármikor előkaphatja.*
-Akkor egészség!
*Emeli poharát végül mélyített hangon, abban reménykedve, hogy ezzel végre megelégszik a férfi és békén hagyja. Be kell látni, nem valami nagy színész, ha véletlenül gyenge játéka elhitette a másikkal, hogy valami suhanc, az sokkal inkább köszönhető az olcsó, megkérdőjelezhető minőségű szesz hatásának, mintsem neki.
Nagyot kortyol a borból, ám mintha ezzel némi bátorságot is magába öntene. Fejét magasabbra emeli, hogy megnézhesse magának a nyilvánvalóan kissé ittas fickót. Arcára ugyan rávetül csuklyája árnyéka, ha a másik azonban épp figyeli őt, észreveheti a villanó szürke szempárt.*
-Rendben vagyunk, koma?
*Szegezi le ismét fejét, s erősen reménykedik benne, hogy sikerült elkerülni a balhét.*
*Bár csuklyája erős takarása kelt egyfajta halovány biztonságérzetet a lányban, azért van egy elég kellemetlen hátulütője is, mert így alig lát valamit. Orráig fedi őt a vastag, szürke anyag, s mindössze az alatta lévő keskeny sávon tud kilesni jelenleg, így egy darabig csak az ócska asztallapot, illetve megkezdett italát látja. Megemelve kissé fejét megfigyelheti ugyan a kötözködő férfit derektájon, ennyiből azonban nem egyszerű megállapítania bármit is. Persze az asztalhoz jövet vetett rá egy rövid pillantást, de nem volt alkalma alaposabban megnézni, Alynek abban a pillanatban elég volt annyi információ, hogy a fickó nem mélységi vagy ork, s a ruházata sem tűnt vértől vagy kosztól csatakosnak.
Most viszont jó lenne látni a másikat úgy egészében. A félvér nem képzett harcos, de ha nem nálánál kétszer nagyobb alakokról van szó, bizony tud pár kellemetlen percet okozni ellenfelének. Lőni zárt térben nem tud, ott van viszont még szeretett tőre.
Átveti alig láthatóan egyik lábát a másikon, s kezét igyekszik észrevétlenül az asztal alatt a ruharétegek alá csúsztatni vádlijához, ahol fegyvere tokja szíjazva van. Nem tervez támadni persze, csak kicsit megnyugtatja a lehetőség, hogy ha eldurvulna a helyzet, bármikor előkaphatja.*
-Akkor egészség!
*Emeli poharát végül mélyített hangon, abban reménykedve, hogy ezzel végre megelégszik a férfi és békén hagyja. Be kell látni, nem valami nagy színész, ha véletlenül gyenge játéka elhitette a másikkal, hogy valami suhanc, az sokkal inkább köszönhető az olcsó, megkérdőjelezhető minőségű szesz hatásának, mintsem neki.
Nagyot kortyol a borból, ám mintha ezzel némi bátorságot is magába öntene. Fejét magasabbra emeli, hogy megnézhesse magának a nyilvánvalóan kissé ittas fickót. Arcára ugyan rávetül csuklyája árnyéka, ha a másik azonban épp figyeli őt, észreveheti a villanó szürke szempárt.*
-Rendben vagyunk, koma?
*Szegezi le ismét fejét, s erősen reménykedik benne, hogy sikerült elkerülni a balhét.*
3383. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-12-28 10:04:32
Üzenet elküldve: 2020-12-28 10:04:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mi tagadás, Nolenar fejét már kissé meglegyintette az alkohol, úgyhogy a következetesség helyett a szórakozás kétes motivációja mozgatja, amikor ebbe a játékba kezd. Kapatos a rumtól, de még épp elég józan, hogy e gonosz csalafintaságot kifogástalan komolysággal véghezvigye.
A kicsusszanó vékonyka hangocska hallatán csaknem megszánja áldozatát, de a színjáték tovább folytatódik. Az elmélyített hang olyan mosolyogtató olaj a tűzre, aminek a Velasco'rra nem tud ellenállni. A szájába veszi pipáját és pöfékelni kezd, továbbra is a csuklyásra meredve. A füst úgy száll, mint felpaprikázott dúvad orrából prüszkölő párabodrok.*
- Ha mán vót pofád rám lötybő'ni azt a szart, az a legkevesebb, hogy megiszod a maradékot az egészségemre, koma! Vagy nem tartó ennyibe se? He! Mer' ha nem, akkó' jobb, ha fe'gyűröcködünk, oszt' odakinn lerendezzük, ahogy kő!
*A megfelelő hatás érdekében Nolen máris kigombolja a mandzsettáját és elkezdi felgöngyölgetni az ingujját. A Kikötő már csak ilyen hely. Nem arról van szó, hogy a Rumosba ne járnának fehérnépek, de azok gazfickók közt cseperedett, nagyszájú fruskák. Egyiknek-másiknak olyan jobbhorga van, amit némelyik artheniori városőr is megirigyelne. Nolen részéről egy leginkább szórakozás, de valahol már most jótétemény is. Ha látják, hogy már kötözködik vele valaki, nem szállnak rá. Valószínűleg a játék elszenvedőjét ez most kevéssé vigasztalja, de magára vessen, aki egyedül ilyen helyen lődörög. A fene tudja, mi hajthatta ide be. Mi tagadás, elég csípős már az idő odakint és nem is sokkal biztonságosabb a szűk utcákban magányosan lófrálni. Nolen azért kíváncsi az indokokra. Ha a drága nem ered futásnak, majd sorra kerül az is.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mi tagadás, Nolenar fejét már kissé meglegyintette az alkohol, úgyhogy a következetesség helyett a szórakozás kétes motivációja mozgatja, amikor ebbe a játékba kezd. Kapatos a rumtól, de még épp elég józan, hogy e gonosz csalafintaságot kifogástalan komolysággal véghezvigye.
A kicsusszanó vékonyka hangocska hallatán csaknem megszánja áldozatát, de a színjáték tovább folytatódik. Az elmélyített hang olyan mosolyogtató olaj a tűzre, aminek a Velasco'rra nem tud ellenállni. A szájába veszi pipáját és pöfékelni kezd, továbbra is a csuklyásra meredve. A füst úgy száll, mint felpaprikázott dúvad orrából prüszkölő párabodrok.*
- Ha mán vót pofád rám lötybő'ni azt a szart, az a legkevesebb, hogy megiszod a maradékot az egészségemre, koma! Vagy nem tartó ennyibe se? He! Mer' ha nem, akkó' jobb, ha fe'gyűröcködünk, oszt' odakinn lerendezzük, ahogy kő!
*A megfelelő hatás érdekében Nolen máris kigombolja a mandzsettáját és elkezdi felgöngyölgetni az ingujját. A Kikötő már csak ilyen hely. Nem arról van szó, hogy a Rumosba ne járnának fehérnépek, de azok gazfickók közt cseperedett, nagyszájú fruskák. Egyiknek-másiknak olyan jobbhorga van, amit némelyik artheniori városőr is megirigyelne. Nolen részéről egy leginkább szórakozás, de valahol már most jótétemény is. Ha látják, hogy már kötözködik vele valaki, nem szállnak rá. Valószínűleg a játék elszenvedőjét ez most kevéssé vigasztalja, de magára vessen, aki egyedül ilyen helyen lődörög. A fene tudja, mi hajthatta ide be. Mi tagadás, elég csípős már az idő odakint és nem is sokkal biztonságosabb a szűk utcákban magányosan lófrálni. Nolen azért kíváncsi az indokokra. Ha a drága nem ered futásnak, majd sorra kerül az is.*
3382. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-12-27 18:32:28
Üzenet elküldve: 2020-12-27 18:32:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A hamiskás, borgőzös ének csal némi halovány mosolyt az arcára. Néha irigyli az egyszerű korhelyeket, pár pohár vagy üveg szeszes ital vagy egy olcsó utcalány combjai között megtalálják azt a boldogságot, amit más talán egy életen át keres. Máskor ezt inkább szánni valónak tartaná, most viszont szívesen lenne a helyükben. Főleg azért mert ők nem lógnak ki a helyről, senki nem szólja meg őket ittlétükért, olyan természetesen hozzátartoznak a berendezéshez, mint a kopott székek és rozoga asztalok.
Terve, miszerint botlását követően majd igyekszik ő is eggyé válni a bútorzattal, bizony hamar kudarcot vall. Egy korty bor, mindössze ennyit sikerül magába öntenie, mielőtt a következő torkán akadna, ahogy a mindeddig magában harapótlannak titulált férfi hozzászól. Így jár az, aki elsőre ítél, s ez úgy tűnik most kemény lecke lesz a számára. A fickó ugyanis nem egy rövid 'semmigond'-ot mormol el csinos bajsza alatt, hanem kötekedni készül. Vagy inkább védekezni? Az ő szemszögéből ugyanis valószínűleg Aly a kötekedő, akinek nem állt szándékában holmi szakállas embereket bosszantani, csak hát kicsit ügyetlen.*
-Én...
*Kezdene bele, de megszokott, jól hallhatóan női hangján, így gyorsan meg is torpan, s megköszörüli torkát.*
-Nem akarok bajt... cimbora.
*Teszi hozzá bizonytalanul, leginkább épp mutáló suhancra emlékeztető hangon. Ha kívülről hallaná magát, bizonyára ő is remekül szórakozna, azonban így, hogy talán hamarosan képen verik, annyira nincs nevethetnékje. Kicsit jobban be is húzza arcába csuklyáját, már amennyire ez lehetséges, mert a másik bizony közelebb jött, s eközben odatolja neki a poharát, amolyan békeajánlatként. Nem fűz hozzá semmit, reméli érti a célzást, félő, ha hosszabb mondat hagyná el ajkait, talán amaz egyből rájönne, hogy csak egy védtelennek tűnő leány rejtőzik a nagy kabát alatt.*
-Tessék.
*A hamiskás, borgőzös ének csal némi halovány mosolyt az arcára. Néha irigyli az egyszerű korhelyeket, pár pohár vagy üveg szeszes ital vagy egy olcsó utcalány combjai között megtalálják azt a boldogságot, amit más talán egy életen át keres. Máskor ezt inkább szánni valónak tartaná, most viszont szívesen lenne a helyükben. Főleg azért mert ők nem lógnak ki a helyről, senki nem szólja meg őket ittlétükért, olyan természetesen hozzátartoznak a berendezéshez, mint a kopott székek és rozoga asztalok.
Terve, miszerint botlását követően majd igyekszik ő is eggyé válni a bútorzattal, bizony hamar kudarcot vall. Egy korty bor, mindössze ennyit sikerül magába öntenie, mielőtt a következő torkán akadna, ahogy a mindeddig magában harapótlannak titulált férfi hozzászól. Így jár az, aki elsőre ítél, s ez úgy tűnik most kemény lecke lesz a számára. A fickó ugyanis nem egy rövid 'semmigond'-ot mormol el csinos bajsza alatt, hanem kötekedni készül. Vagy inkább védekezni? Az ő szemszögéből ugyanis valószínűleg Aly a kötekedő, akinek nem állt szándékában holmi szakállas embereket bosszantani, csak hát kicsit ügyetlen.*
-Én...
*Kezdene bele, de megszokott, jól hallhatóan női hangján, így gyorsan meg is torpan, s megköszörüli torkát.*
-Nem akarok bajt... cimbora.
*Teszi hozzá bizonytalanul, leginkább épp mutáló suhancra emlékeztető hangon. Ha kívülről hallaná magát, bizonyára ő is remekül szórakozna, azonban így, hogy talán hamarosan képen verik, annyira nincs nevethetnékje. Kicsit jobban be is húzza arcába csuklyáját, már amennyire ez lehetséges, mert a másik bizony közelebb jött, s eközben odatolja neki a poharát, amolyan békeajánlatként. Nem fűz hozzá semmit, reméli érti a célzást, félő, ha hosszabb mondat hagyná el ajkait, talán amaz egyből rájönne, hogy csak egy védtelennek tűnő leány rejtőzik a nagy kabát alatt.*
-Tessék.
3381. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-12-27 17:47:59
Üzenet elküldve: 2020-12-27 17:47:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Az ülepedő rum lassan lohadó melege és az állott sör kesernyés íze, no meg a dohány telt aromái egészen bele tudják süppeszteni az embert egy ilyen nyüzsgő este alapzajába. Az olykor-olykor kórussá erősödő gajdolásba Nolenar is beszáll, ha kedvére való a nóta. A dal végén koccannak a kupák, csörrennek a poharak, hogy cimboraságban egyesítse a koccintás a kocsmanépet. Foghíjas vigyorral veregetik egymás vállát, akik egy fertályórája még a csehó előtt verekedtek. Szép is a részegek hamar forduló kedve és rövid, kásás emlékezete.*
- Húzd az evezőt, bitang,
Mert itt veszünk mind!
Húzd! Húzd! Húzd meg a flaskát is,
Yo-hó, megforr még a napon!
Húzd meg, míg kitart!
Húzd csak húzd, míg karod kitart!
*A nóta végi kurjongatás és a hozzáfűzött megjegyzések a további meghúzandó dolgokról egészen betöltik a Rumost. Nolenar csak a szeme sarkából figyel fel a közeledő alakra, aki enyhén szólva kilóg a társaságból. A csuklyás köpeny miatt nem sok minden látszik belőle, de a járása, a tartása így is eléggé árulkodó. A borospoharat tartó, halovány, karcsú ujjacskák nemkülönben.
Amikor a székben megbotlik a jövevény, Nolen önkéntelenül mozdul, hogy utána kapjon, de végül nincs rá szükség, így visszazökken a helyére. Az elváltoztatott hangú megkövetésre nem kis derű bugyborékol az épp ivásra emelt kupájába, de moderálja magát. Úgy dönt, felveszi a kesztyűt és belemegy a játékba.*
- Hé, koma! *horkant nyúlósat, ahogy megtörli a bajszát a már rég odalett sörhab híján is.* - A helyemen űsz! *Ő is kellőképp elváltoztatja a hangját a megfelelő hatás érdekében persze.* - Itt nem kedvejjük ám a bajkeverőket, he! Mer' aki *felemelkedik a székből és két kézzel az asztalra támaszkodva a csuklyás felé hajol* - egy Velasco'rra csizmáját összelotyogtatja, az biz' a bajt keresi! Nem úgy-e?!
*Tudja, hogy aljasság, de jobb, ha ő ugrasztja ki a nyulat a bokorból, mintha más teszi. Azért az előadás közben figyelmesen pásztázza a vendégeket, hátha feltűnik valahol egy kísérő vagy ismerős, akit keresve a karcsú csuklyás ide tévedt.*
*Az ülepedő rum lassan lohadó melege és az állott sör kesernyés íze, no meg a dohány telt aromái egészen bele tudják süppeszteni az embert egy ilyen nyüzsgő este alapzajába. Az olykor-olykor kórussá erősödő gajdolásba Nolenar is beszáll, ha kedvére való a nóta. A dal végén koccannak a kupák, csörrennek a poharak, hogy cimboraságban egyesítse a koccintás a kocsmanépet. Foghíjas vigyorral veregetik egymás vállát, akik egy fertályórája még a csehó előtt verekedtek. Szép is a részegek hamar forduló kedve és rövid, kásás emlékezete.*
- Húzd az evezőt, bitang,
Mert itt veszünk mind!
Húzd! Húzd! Húzd meg a flaskát is,
Yo-hó, megforr még a napon!
Húzd meg, míg kitart!
Húzd csak húzd, míg karod kitart!
*A nóta végi kurjongatás és a hozzáfűzött megjegyzések a további meghúzandó dolgokról egészen betöltik a Rumost. Nolenar csak a szeme sarkából figyel fel a közeledő alakra, aki enyhén szólva kilóg a társaságból. A csuklyás köpeny miatt nem sok minden látszik belőle, de a járása, a tartása így is eléggé árulkodó. A borospoharat tartó, halovány, karcsú ujjacskák nemkülönben.
Amikor a székben megbotlik a jövevény, Nolen önkéntelenül mozdul, hogy utána kapjon, de végül nincs rá szükség, így visszazökken a helyére. Az elváltoztatott hangú megkövetésre nem kis derű bugyborékol az épp ivásra emelt kupájába, de moderálja magát. Úgy dönt, felveszi a kesztyűt és belemegy a játékba.*
- Hé, koma! *horkant nyúlósat, ahogy megtörli a bajszát a már rég odalett sörhab híján is.* - A helyemen űsz! *Ő is kellőképp elváltoztatja a hangját a megfelelő hatás érdekében persze.* - Itt nem kedvejjük ám a bajkeverőket, he! Mer' aki *felemelkedik a székből és két kézzel az asztalra támaszkodva a csuklyás felé hajol* - egy Velasco'rra csizmáját összelotyogtatja, az biz' a bajt keresi! Nem úgy-e?!
*Tudja, hogy aljasság, de jobb, ha ő ugrasztja ki a nyulat a bokorból, mintha más teszi. Azért az előadás közben figyelmesen pásztázza a vendégeket, hátha feltűnik valahol egy kísérő vagy ismerős, akit keresve a karcsú csuklyás ide tévedt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3883-3902