//Második szál//
//Egy vén marha emlékei//
- Jobb észben tartani.
*Fűzi hozzá könnyedén, nyilvánvalóan sugallva a mögöttes üzenetet a bókoló férfi felé. A wegtoreni nem az erkölcsös asszonynép díszes mintapéldánya, esze ágában sem lenne kitűntetni magát ezzel a címmel, de azért megvannak a maga elvei. Néhány jelentéktelen szó édeskevés ahhoz, hogy valaki lenyűgözze.*
- Ilyen lennél? Akkor biztos jól evezel.
*Szándékosan hagyja figyelmen kívül a felelet egyértelműen testi felhangját, de derűsen villanó pillantásaiból azért kiolvasható, hogy értette a célzást. Szórakoztatja a férfi, viszont nem szeretné pimaszkodó cseverészésükkel tévútra vezetni, jelenleg csupán az előbbieknél elviselhetőbb társaságra vágyik, semmi többre.
Szemöldöke mímelt illetődöttséggel emelkedik meg a választ hallva, ábrázatáról szinte már előre sejteni lehet az elkövetkező gúnyolódást.*
- Nahát, ahhoz képest meglepően értelmesnek tűnsz. *jegyzi meg elismerően majd halkabbra veszi hangját, mintha csak attól tartana, valaki meghallja szavait, persze valójában magasról tesz rá.* - Ágyékkötőt sem viselsz, sőt *diszkréten közelebb hajolva szippant a levegőbe* istállószagod sincs.
*Hirtelen nem is jut eszébe több szigetlakókkal kapcsolatos előítélet, de az elf biztos lehet benne, hogy még előrukkol néhánnyal a későbbiekben. Ha egészen őszinte akarna lenni, bevallaná, nem igazán kedveli a szigetieket, de most felesleges lenne feszültséget szítani. Főleg, hogy jó néhány italozik közülük a kricsmiben.*
- Azért vagyok itt, mert nem ismerek más helyet. *Nyúlik el egy széles vigyor az arcán a beismerésre, különösebben nem szégyelli magát miatta. Nem jár olyan gyakran errefelé, csak ha Khaant kíséri valami üzleti találkára, az a néhány kikötői, akikkel cimborálni szokott ilyenkor, azok mind ide járnak. Szerencsétlenségére épp mindegyik tengeren van.*
- De ha már itt tartunk, valami ócska kocsmai játékra vevő lennék.