Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1340. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-13 08:34:03
Üzenet elküldve: 2015-07-13 08:34:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Véreb és egy régi ismerős//
*Kedves fogadtatása nem éppen kedves megmozdulásokat eredményez. Száját rövid időre le is biggyeszti, fejét pedig oldalra dönti, úgy vizsgálja tovább a nőszemélyt.*
- Én, rohadék? Hát ilyen véleménnyel vagy rólam? Ez elszomorít, Nadae. Nagyon elszomorít *- mondja, miközben még hangja is szomorúvá válik, ez azonban eddig tart.
Ezt követően rövid, ámbár hangos nevetésben tör ki. Ez meg is ismétlődik, mikor a nő szökdécselni kezd előtte, igyekezve talpon maradni, mi láthatóan sikerül is neki. Nos, tény, ha ily egyszerűen földre lehetne juttatni, annak idején Aldrennek is kevesebb gondot okozott volna. Gyengék erejére nem számít, s akkor csakis saját képességeiben gondolkodik. A kalóz kérdését viszont figyelmen kívül hagyja. Sőt, egyik kezét még fel is tartja, hogy csitítsa kicsit, amíg lerendezi Vérebbel szembeni tartozását. Azzal gyorsan meg is van. Nem húzza vele az időt, csak kiadja az utasításokat, vagy valami ahhoz hasonlót, majd egy gyors pillantást vet a kalóznémber társára is, hogy utána meg is vonhassa tőle figyelmét és elkezdhessen mesélni, feltéve végül a nagy kérdést. Bizony, szeretné, ha Nadae is egy lenne szolgái közül. Nem is, inkább azt, hogy kutyája legyen, eltűrve bárminemű megaláztatást, miközben vidáman liheg körülötte, minden bántalom ellenére. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert megérdemelné.*
- Nem viccnek szántam, Nadae *- jelenti ki végül komoran.*
- Azok után, hogy cserbenhagytál, ez lenne a legkevesebb. A társaid tudják, hogy milyen némberrel szövetkeznek? Hogy amint kicsit veszélyesebb a helyzet, szó nélkül ott fogod hagyni őket, mentve az életed?
*Tekintetével végigköveti a nyálköpet útját. A nőnek szerencséje van, hogy az csupán csizmája mellé ment, ezt pedig jelzi is felé egy széles mosollyal. Elégedett, igen, mert ezek szerint még azt sem meri megtenni, hogy ráköpjön lábára. Elégedett, mert a boszorka láthatóan dühös, mindössze néhány szócska kedvéért. A rum viszont megérkezik, félbe szakítva a kis játékot. A nő arca máris felderül. Ezen a téren tehát még mindig olyan, mint volt. Nem több egy rumvedelő kalóznál, akit bármikor fel lehet dobni némi itallal.*
- Visszatérve a kérdésedre… *- kezd bele végül, majd igyekszik kinyúlni a nő felé, lehetőleg úgy, hogy megragadja a tőrt tartó kezet.
Amennyiben sikerül, maga felé rántja őt, remélve, hogy ölébe pottyan. Ha pedig így van, karjait körülfonja rajta, testéhez szorítva saját végtagjait, nehogy valami meggondolatlanságot tegyen a másik, míg a félvér befejezi mondandóját. A másik férfi jelenléte cseppet sem zavarja. Még bemutatkozásra sem méltatja az idegent, kinek már nevét is elfelejtette, olyannyira nem érdekli. Egy újabb legyintésnek sem találta méltónak, nemhogy arra, hogy ilyesmit megjegyezzen róla.*
- Mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy… Téged akarlak? *- suttog Aldren Nadae fülébe, amennyiben sikerül a művelet.
Ha nem sikerül, hát kénytelen közelebb inteni magához, jelezve, hogy nem tartozik másra az ügy, s akkor próbálkozik meg ismét a mozdulatsorral, hogy végül feltehesse kérdését.*
*Kedves fogadtatása nem éppen kedves megmozdulásokat eredményez. Száját rövid időre le is biggyeszti, fejét pedig oldalra dönti, úgy vizsgálja tovább a nőszemélyt.*
- Én, rohadék? Hát ilyen véleménnyel vagy rólam? Ez elszomorít, Nadae. Nagyon elszomorít *- mondja, miközben még hangja is szomorúvá válik, ez azonban eddig tart.
Ezt követően rövid, ámbár hangos nevetésben tör ki. Ez meg is ismétlődik, mikor a nő szökdécselni kezd előtte, igyekezve talpon maradni, mi láthatóan sikerül is neki. Nos, tény, ha ily egyszerűen földre lehetne juttatni, annak idején Aldrennek is kevesebb gondot okozott volna. Gyengék erejére nem számít, s akkor csakis saját képességeiben gondolkodik. A kalóz kérdését viszont figyelmen kívül hagyja. Sőt, egyik kezét még fel is tartja, hogy csitítsa kicsit, amíg lerendezi Vérebbel szembeni tartozását. Azzal gyorsan meg is van. Nem húzza vele az időt, csak kiadja az utasításokat, vagy valami ahhoz hasonlót, majd egy gyors pillantást vet a kalóznémber társára is, hogy utána meg is vonhassa tőle figyelmét és elkezdhessen mesélni, feltéve végül a nagy kérdést. Bizony, szeretné, ha Nadae is egy lenne szolgái közül. Nem is, inkább azt, hogy kutyája legyen, eltűrve bárminemű megaláztatást, miközben vidáman liheg körülötte, minden bántalom ellenére. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert megérdemelné.*
- Nem viccnek szántam, Nadae *- jelenti ki végül komoran.*
- Azok után, hogy cserbenhagytál, ez lenne a legkevesebb. A társaid tudják, hogy milyen némberrel szövetkeznek? Hogy amint kicsit veszélyesebb a helyzet, szó nélkül ott fogod hagyni őket, mentve az életed?
*Tekintetével végigköveti a nyálköpet útját. A nőnek szerencséje van, hogy az csupán csizmája mellé ment, ezt pedig jelzi is felé egy széles mosollyal. Elégedett, igen, mert ezek szerint még azt sem meri megtenni, hogy ráköpjön lábára. Elégedett, mert a boszorka láthatóan dühös, mindössze néhány szócska kedvéért. A rum viszont megérkezik, félbe szakítva a kis játékot. A nő arca máris felderül. Ezen a téren tehát még mindig olyan, mint volt. Nem több egy rumvedelő kalóznál, akit bármikor fel lehet dobni némi itallal.*
- Visszatérve a kérdésedre… *- kezd bele végül, majd igyekszik kinyúlni a nő felé, lehetőleg úgy, hogy megragadja a tőrt tartó kezet.
Amennyiben sikerül, maga felé rántja őt, remélve, hogy ölébe pottyan. Ha pedig így van, karjait körülfonja rajta, testéhez szorítva saját végtagjait, nehogy valami meggondolatlanságot tegyen a másik, míg a félvér befejezi mondandóját. A másik férfi jelenléte cseppet sem zavarja. Még bemutatkozásra sem méltatja az idegent, kinek már nevét is elfelejtette, olyannyira nem érdekli. Egy újabb legyintésnek sem találta méltónak, nemhogy arra, hogy ilyesmit megjegyezzen róla.*
- Mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy… Téged akarlak? *- suttog Aldren Nadae fülébe, amennyiben sikerül a művelet.
Ha nem sikerül, hát kénytelen közelebb inteni magához, jelezve, hogy nem tartozik másra az ügy, s akkor próbálkozik meg ismét a mozdulatsorral, hogy végül feltehesse kérdését.*
1339. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-11 17:09:32
Üzenet elküldve: 2015-07-11 17:09:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// A Rumosban //
*Szélesen elmosolyodik a rum aromáján, még a szemeit is becsukja, s jó ízűt hümment. Érzi, ahogy a barna nedű leömlik a torkán, bele a hasába, ott fordul pár kört - mint a kutya alvás előtt -, majd leheveredik. Nyelvét csípi a kiáramló gőz, ahogy a hümmögés után meglágyult tekintettel kifújja azt.
Eztán a törpe szájából elhangzik egy rövid mondat, amit Khyr nem ért. Mit nem bánnak? Fut át az agyán a gondolat, de hamarosan választ kap a kérdésére, tettek formájában is. Nézi, ahogy a férfi megcsavarja a tekercsét, majd az izzó szenes csodadoboz láttán, vörösen tükröződik vissza parázs tekintetében. Lenyűgözi az egyszerű, de nagyszerű szerkezet. Pislog néhányat, amikor a másik elteszi a dobozt, majd ha már bagó, akkor rákérdez, egy s másra.*
- Dohány, hm? *Vigyorodik el.* Ördögvigyort kevertél már a leveleid közé? *Csillan fel a tekintete. Szarka nem tudja, hogy barátnéja hogy áll az ilyetén tudat felszabadító növényekkel, de jó maga bizony nem veti meg a nyalánkságokat. Kivéve persze azt a száraz füvet, amely még égni sem hajlandó, a neve most nem ugrik a lány eszébe, de azt tudja róla hogy néz ki és, hogy milyen hatással van arra a szegény flótásra, aki rákap a rágására. Az a növény úgy az indáiba kaparintja az ember agyát, hogy élete utolsó pillanatáig - ami ha egyszer rágni kezd, nem tolódik ki aggastyán korig - azt a vackot őrli a fogai között.
Elnézve a pöfékelő törpét, kezei között tartva a kupáját, hallgatja a szavakat. Semmi különöset nem vél felfedezni benne, mindég járják a vidéket az ilyetén kalandvágyók. A lány szívéhez közel áll az ilyen életstílus, nem szeretne megragadni egy helyen, de míg ez a gondolat, csak kislányos ábrándok, a józan esze felül kerekedvén azt mondja, ha elindulna két héten belül halott lenne. Ezért csapódott mindég, még akkor is amikor nem akart, mert nőstény és a gyengébbik fajból származó. Könnyen hal és betegszik meg, sebei felnyílhatnak, még akkor is elvérezhet, ha csak megrugdossa egy csapat martalóc. Mély sóhajjal tudatosul benne, hogy egyedül nem megy semmire, még ha minden vágya az egyedüllét, akkor sem.
~Talán egy farkaskutya hasznos lenne.~ Töpreng magában, s elhatározza, hogy nem veti el az ötletet, egyelőre. Jól jöhet akkor is egy jószág, ha csapat tag.
Asirának biztos feltűnik, az a keserédes, gyanús mosoly, de Khyr nem vesz róla tudomást, sőt még maga is elvigyorodik és bólogat. Végül is, amit mondott, abban nincs semmi kivetni való. Eztán szó esik a férfi szakértelméről, melyre a lány különösen oda figyel. Hamis mosolyát eltakarja a rumos kupával, s egy kellemeset bele kortyol. Forgatja a szájában a fanyar aromát, majd eltöpreng.*
- Vadászat, mondjuk csapdákkal? *Teszi fel a kérdést, miközben megpörgeti a rumot a kupában. A törpe kérdésére felkacag, s haját hátrasöpri homlokából, majd leküldi a maradék italt is a gyomrába.*
- Mind keresünk valakit, tubicám. Én példaként, *kinyújtja ujjait és hegyeivel megérinti a mellkasát, majd visszahelyezi az asztalra* keresek valakit aki rabul ejti a... szívemet. *Felkönyököl és elmerengve néz a törpére. Pár pillanattal később, viszont meg vonja vállát és felegyenesedik, majd Asirához fordul.*
- S, te, drága Vércsém? Keresel valakit? *Mosolyog a nőre.*
*Szélesen elmosolyodik a rum aromáján, még a szemeit is becsukja, s jó ízűt hümment. Érzi, ahogy a barna nedű leömlik a torkán, bele a hasába, ott fordul pár kört - mint a kutya alvás előtt -, majd leheveredik. Nyelvét csípi a kiáramló gőz, ahogy a hümmögés után meglágyult tekintettel kifújja azt.
Eztán a törpe szájából elhangzik egy rövid mondat, amit Khyr nem ért. Mit nem bánnak? Fut át az agyán a gondolat, de hamarosan választ kap a kérdésére, tettek formájában is. Nézi, ahogy a férfi megcsavarja a tekercsét, majd az izzó szenes csodadoboz láttán, vörösen tükröződik vissza parázs tekintetében. Lenyűgözi az egyszerű, de nagyszerű szerkezet. Pislog néhányat, amikor a másik elteszi a dobozt, majd ha már bagó, akkor rákérdez, egy s másra.*
- Dohány, hm? *Vigyorodik el.* Ördögvigyort kevertél már a leveleid közé? *Csillan fel a tekintete. Szarka nem tudja, hogy barátnéja hogy áll az ilyetén tudat felszabadító növényekkel, de jó maga bizony nem veti meg a nyalánkságokat. Kivéve persze azt a száraz füvet, amely még égni sem hajlandó, a neve most nem ugrik a lány eszébe, de azt tudja róla hogy néz ki és, hogy milyen hatással van arra a szegény flótásra, aki rákap a rágására. Az a növény úgy az indáiba kaparintja az ember agyát, hogy élete utolsó pillanatáig - ami ha egyszer rágni kezd, nem tolódik ki aggastyán korig - azt a vackot őrli a fogai között.
Elnézve a pöfékelő törpét, kezei között tartva a kupáját, hallgatja a szavakat. Semmi különöset nem vél felfedezni benne, mindég járják a vidéket az ilyetén kalandvágyók. A lány szívéhez közel áll az ilyen életstílus, nem szeretne megragadni egy helyen, de míg ez a gondolat, csak kislányos ábrándok, a józan esze felül kerekedvén azt mondja, ha elindulna két héten belül halott lenne. Ezért csapódott mindég, még akkor is amikor nem akart, mert nőstény és a gyengébbik fajból származó. Könnyen hal és betegszik meg, sebei felnyílhatnak, még akkor is elvérezhet, ha csak megrugdossa egy csapat martalóc. Mély sóhajjal tudatosul benne, hogy egyedül nem megy semmire, még ha minden vágya az egyedüllét, akkor sem.
~Talán egy farkaskutya hasznos lenne.~ Töpreng magában, s elhatározza, hogy nem veti el az ötletet, egyelőre. Jól jöhet akkor is egy jószág, ha csapat tag.
Asirának biztos feltűnik, az a keserédes, gyanús mosoly, de Khyr nem vesz róla tudomást, sőt még maga is elvigyorodik és bólogat. Végül is, amit mondott, abban nincs semmi kivetni való. Eztán szó esik a férfi szakértelméről, melyre a lány különösen oda figyel. Hamis mosolyát eltakarja a rumos kupával, s egy kellemeset bele kortyol. Forgatja a szájában a fanyar aromát, majd eltöpreng.*
- Vadászat, mondjuk csapdákkal? *Teszi fel a kérdést, miközben megpörgeti a rumot a kupában. A törpe kérdésére felkacag, s haját hátrasöpri homlokából, majd leküldi a maradék italt is a gyomrába.*
- Mind keresünk valakit, tubicám. Én példaként, *kinyújtja ujjait és hegyeivel megérinti a mellkasát, majd visszahelyezi az asztalra* keresek valakit aki rabul ejti a... szívemet. *Felkönyököl és elmerengve néz a törpére. Pár pillanattal később, viszont meg vonja vállát és felegyenesedik, majd Asirához fordul.*
- S, te, drága Vércsém? Keresel valakit? *Mosolyog a nőre.*
1338. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-10 19:39:45
Üzenet elküldve: 2015-07-10 19:39:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Nadae és régi ismerősei//
*Le is veszi kardjáról kezét, amikor jelzi neki a lány, hogy nem kéne azonnal felnyársalni valakit, akit Leon még csak nem is ismer. Bár, azok után, hogy mi is folyik itt, lehet nyugalmasabb lenne a napja, ha megölné ezt a kis kutyalányt. Szúrja a szemét. Főleg az, hogy ilyen könnyen, szinte hihetetlen gyorsasággal kitért rúgása elől. Pedig Leon aztán tud rúgni, nem is kicsit.* ~Szerencséd volt szuka!~ *Tekint utána szúrós szemekkel, majd, a ha Reydis odanéz, vicsorog és morog is felé.*
-Nem vagy jó kislány! Vuff! *Ugat felé egyet, kifejezve nemtetszését a dolgok iránt. Majd elnézve a kis játékot kettejük között, leesik neki, hogy ez egyáltalán nem valami élethalálharc, pedig Leon arra számított, mikor belépett. Ezután odalépked a pulthoz, mintha mi sem történt volna, és mivel nem érkezik meg a beígért ital Nadae részéről, rendel egyet, hiszen muszáj innia, nem száradhat ki! Egy Rum-ot vesz, 8 aranyért.
Ezután odasétál a beszélgető trióhoz. majd Nadae az idegen, legvégül pedig a lány felé biccent poharával.*
-Mindig öröm megismerni új embereket, meg ilyen... *Néz a lányra.*
-Ilyen izéket is öröm, akárminek is képzeled magad, kislányom! Mellesleg Leon vagyok... ha valakit érdekelne. *Ezután hátrébb lép, hogy ne legyen útban a csatározó párocskának. Még a végén kiömlene a rum a pohárból, ha ezek újra elkezdenek játszadozni, annak pedig nem örülne. Kortyol egyet az italból, és csendben nézi, hogy mi a fene történhet még ezután. Már semmiben sem biztos, csak abban, hogyha ennek vége, akkor kikéri Nadae-től a beígért rumot.*
*Le is veszi kardjáról kezét, amikor jelzi neki a lány, hogy nem kéne azonnal felnyársalni valakit, akit Leon még csak nem is ismer. Bár, azok után, hogy mi is folyik itt, lehet nyugalmasabb lenne a napja, ha megölné ezt a kis kutyalányt. Szúrja a szemét. Főleg az, hogy ilyen könnyen, szinte hihetetlen gyorsasággal kitért rúgása elől. Pedig Leon aztán tud rúgni, nem is kicsit.* ~Szerencséd volt szuka!~ *Tekint utána szúrós szemekkel, majd, a ha Reydis odanéz, vicsorog és morog is felé.*
-Nem vagy jó kislány! Vuff! *Ugat felé egyet, kifejezve nemtetszését a dolgok iránt. Majd elnézve a kis játékot kettejük között, leesik neki, hogy ez egyáltalán nem valami élethalálharc, pedig Leon arra számított, mikor belépett. Ezután odalépked a pulthoz, mintha mi sem történt volna, és mivel nem érkezik meg a beígért ital Nadae részéről, rendel egyet, hiszen muszáj innia, nem száradhat ki! Egy Rum-ot vesz, 8 aranyért.
Ezután odasétál a beszélgető trióhoz. majd Nadae az idegen, legvégül pedig a lány felé biccent poharával.*-Mindig öröm megismerni új embereket, meg ilyen... *Néz a lányra.*
-Ilyen izéket is öröm, akárminek is képzeled magad, kislányom! Mellesleg Leon vagyok... ha valakit érdekelne. *Ezután hátrébb lép, hogy ne legyen útban a csatározó párocskának. Még a végén kiömlene a rum a pohárból, ha ezek újra elkezdenek játszadozni, annak pedig nem örülne. Kortyol egyet az italból, és csendben nézi, hogy mi a fene történhet még ezután. Már semmiben sem biztos, csak abban, hogyha ennek vége, akkor kikéri Nadae-től a beígért rumot.*
1337. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-10 15:36:36
Üzenet elküldve: 2015-07-10 15:36:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Asmä, Letow, Oric, Cellica //
*Látja, ahogyan a felszolgáló átadja az ismeretlen kalapos férfinek a neki szánt nyakolajat és valamit mond neki, majd fejével Oric felé bök. Belekortyol az italába, jórészt mind lehajtja egy szuszra, majd bólint, lassan és méltóságteljesen feláll, miután szertartásos mozdulattal az utolsó kortyot a földre locsolja. Magabiztos ám de megfontolt és kimért léptekkel lassan közeledik a kissé ittasnak tűnő alakhoz, vértjének lemezei fémes kocogással, csörgéssel kísérik lépteit, sarkantyújának pengése mintegy ütemet diktálva tempójának. Arcizmait teljesen elernyeszti, nem sugall semmilyen érzést környezetének. Miközben közeledett a kalapos felé egy egy részegest arrébb taszít.*
~Talán ma szerencsém lesz. Nem látok ebben a késdobálóban ennél a tengerészforma szeszkazánon kívül olyan embert, aki kinézetre többet látott volna a világból, aki a környéket is jobban ismerné. Szemmel láthatóan jó megfigyelés volt részemről, hogy az illető megfelelő beszédpartner a tudakozódni vágyó személyem részére, hiszen sok ember veszi körül és neki a legnagyobb a hangja ebben a hodályban. Még kapcsolatokat is kiépíthetek itt, nem mintha azt tervezném, hogy ma akasztom szögre a lovagi erényeket és vonulok vissza a kóborlástól~
*Mikor kellő távolságba ér, fejet bólint, kezével köpenyét maga elé húzva, felegyenesedik, majd kardját az asztal mellé támasztja, és üdvözletet mond.*
-Szép este. Ürítsd korsódat egészséggel, tudd meg, akinek ma ezt az italt köszönheted, az én vagyok. Nevem Letkafon, tiszti segéd voltam, de elhagyott a szerencsém, és útnak indultam. Bolyongtam, amíg fel nem sejlett Arthenior sziluettje a horizonton, azzal a reménnyel, hogy itt lehetőségem lesz jót enni és inni. Nem bánja ha csatlakozom igaz? Nem ismerek senkit a környéken, és csak az ökör iszik magában.
*Leméri a társaságot, körbe néz közöttük, és nekik is biccent egyet.*
-Nem szokásom idegenekkel í módon ismerkedni, de érdekel ez a környék, és kelmeteknél nem láttam e fogadóban alkalmasabb embert a tudakozódásra.
1336. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-10 13:30:08
Üzenet elküldve: 2015-07-10 13:30:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Majdnem zsanérainál fogva vágja ki az ajtót, bevágtat és megrohamozza a pultot.*
- -Egy korsó Sört, itt az 5 arany érte! -*csap le tenyerével s nagyot nyikkan a fa. A csapos ijedten azonnal ki is szolgálja őt, majd ahogy belekortyol elégedett vicsorítás kíséretében nagyot böffent. Miután sikerült csillapítani szomját körül is tekint, felmérve a jelenlévők figyelmét. S amint lát egy üres asztalt meg is állapodik tekintete és a pultot ott hagyva helyet foglal ott. Ahogy a folyékony kenyér csordogál le torkán úgy egyre inkább csillogóvá válik tekintete.*
- -Egy korsó Sört, itt az 5 arany érte!
-*csap le tenyerével s nagyot nyikkan a fa. A csapos ijedten azonnal ki is szolgálja őt, majd ahogy belekortyol elégedett vicsorítás kíséretében nagyot böffent. Miután sikerült csillapítani szomját körül is tekint, felmérve a jelenlévők figyelmét. S amint lát egy üres asztalt meg is állapodik tekintete és a pultot ott hagyva helyet foglal ott. Ahogy a folyékony kenyér csordogál le torkán úgy egyre inkább csillogóvá válik tekintete.*
1335. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-10 12:43:47
Üzenet elküldve: 2015-07-10 12:43:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Régi ismerősök//
*Leon máris kardja után nyúl, s gyorsan tapasztja rá kezét a férfiére, mielőtt kihúzná azt a hüvelyből.*
- Oh, azt hiszem, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű.
*Válaszolja, őszintén. Ismeri annyira a férfit, hogy azzal szemben hiába mennek karddal. Anélkül is megoldja, hogy a Démon megölje. Vagy megcsonkítsa, vagy minden egyéb más. De hát ki hibáztathatja érte, hogy annak idején, inkább saját bőrét mentette? Ez is egy olyan alak, akire a Kapitány ráküldte, mintha nem lett volna elég legénységi tag, akire rásózhatta volna. Nem, neki pont rá kellett, akiről mindenki tudja, hogy amint veszélyt érez, vagy legalább a halál közelségét, akkor rögtön válik kámforrá.
Csak ezt nem mindenki díjazza.
Ahogy belerúg a valamibe, az már támadja is csizmába bújtatott lábát.*
- Mi ez a dög?
*Hörgi, hiszen ez nem ember. Elkezdi rázni lábát le és föl, hogy mihamarabb levakarja róla a Vakarékot. Tökéletes becenév lesz neki.
S dühös tekintettel, szikrákat hányó szürkékkel trappol is a Démon felé. Érzékeli szeme sarkából, hogy Szarka asztal alá süllyed. No igen, nem mindenki vállalja a vele lévő kapcsolatot, meg is érti a lányt. De majd ezután lehordja. Vagy odamegy hozzájuk, s lenyúlja a piáját. De most olthatatlan vágyat érez, hogy ő végezzen mielőbb a fickóval.
S az a pimasz. Az mit csinál?
~Nevet? Szórakozik ez velem?~
Fordul arca groteszk fintorba, ahogy a düh eltorzítja. Igyekszik vonásait rendezni, de fékezhetetlen dühe továbbra sem csillapodik. Sőt mi több. Az a rusnya dög, meg már jön is újra. Ahogy meghallja a régi hangot, melyet remélt, hogy sose fogja újra hallani, kénytelen felnevetnie. De ebben semmi jókedv nincs benne.*
~Kedves ismerős…~
- Ne röhögtess, te rohadék. *Sziszegi fogai között, s már nyúl is csizmája szárába. Ám épp ekkor fogják meg sarkát, s lökik hátra.
A földön maradt talpával ugrál hátra, majd leteszi a széken tartott lábát is, pár lépés távolságra a férfitől. Kezében villan a penge, de egyelőre, még csak biztosítékként van nála. A markolatot szorítja, viszont a pengét csuklojához, alkarjához szorítja vele. Innen könnyedén ki tudja pörgetni, s támadni vele.*
- Mit akarsz? *Sziszegi továbbra is, szinte összezárt fogai közül. Nem örül neki, hogy ennyire látni akarták, egyáltalán nem örül.
Szemeit nem veszi le a Démonról, s figyeli annak mozdulatait. Ahogy annak a nőnek, vagy valaminek adja a pénzt, s aki elmegy rumért. Közben újra megszólítják. Szemeit vészjóslóan szűkíti össze, ahogy végighallgatja a Vakarék történetét.
~Tán úgy nézek ki, mint akit érdekel?~
No de nem is ezért mondják el neki, mert érdekfeszítő. Keze csak még jobban ráfeszül a markolatra, s szemeiben most nagyobb düh uralkodik, mint eddig bármikor.*
- Na ne röhögtess.
*Sziszegi végül. Szájában akaratlanul is túl sok mennyiségű nyál gyűlt össze. Így, hogy szavainak hitelt adjon, inkább megválik tőle, s egyenesen a Démon lábai mellé céloz velük. Viszont olyan történik, ami minden ember szívét meglágyítaná. Vagy legalább egy alkoholistáét. Rumot hoznak neki, amit át is vesz. Mégpedig egy korsóval. Arcán vigyor fut végig, de inkább a vészjóslóbból.*
- Na látod, tudod te hogy kell fogadni a „vendéget”. *Próbálja elneveti magát, de ez sem sikerül őszintére. De legalább van mit innia, s lám, megint nem ő fizetett érte. Ajándék rumnak viszont… Így már kortyolna is bele. De előbb inkább megszagolja. Nem bízik a férfiban, de láthatta, hogy mérget nem csempésztek bele. De ha bele is…
Legalább kedvenc szokása közben hal meg. Így nagyot kortyol belőle, de szürkéit nem veszi le a Démonról.*
*Leon máris kardja után nyúl, s gyorsan tapasztja rá kezét a férfiére, mielőtt kihúzná azt a hüvelyből.*
- Oh, azt hiszem, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű.
*Válaszolja, őszintén. Ismeri annyira a férfit, hogy azzal szemben hiába mennek karddal. Anélkül is megoldja, hogy a Démon megölje. Vagy megcsonkítsa, vagy minden egyéb más. De hát ki hibáztathatja érte, hogy annak idején, inkább saját bőrét mentette? Ez is egy olyan alak, akire a Kapitány ráküldte, mintha nem lett volna elég legénységi tag, akire rásózhatta volna. Nem, neki pont rá kellett, akiről mindenki tudja, hogy amint veszélyt érez, vagy legalább a halál közelségét, akkor rögtön válik kámforrá.
Csak ezt nem mindenki díjazza.
Ahogy belerúg a valamibe, az már támadja is csizmába bújtatott lábát.*
- Mi ez a dög?
*Hörgi, hiszen ez nem ember. Elkezdi rázni lábát le és föl, hogy mihamarabb levakarja róla a Vakarékot. Tökéletes becenév lesz neki.
S dühös tekintettel, szikrákat hányó szürkékkel trappol is a Démon felé. Érzékeli szeme sarkából, hogy Szarka asztal alá süllyed. No igen, nem mindenki vállalja a vele lévő kapcsolatot, meg is érti a lányt. De majd ezután lehordja. Vagy odamegy hozzájuk, s lenyúlja a piáját. De most olthatatlan vágyat érez, hogy ő végezzen mielőbb a fickóval.
S az a pimasz. Az mit csinál?
~Nevet? Szórakozik ez velem?~
Fordul arca groteszk fintorba, ahogy a düh eltorzítja. Igyekszik vonásait rendezni, de fékezhetetlen dühe továbbra sem csillapodik. Sőt mi több. Az a rusnya dög, meg már jön is újra. Ahogy meghallja a régi hangot, melyet remélt, hogy sose fogja újra hallani, kénytelen felnevetnie. De ebben semmi jókedv nincs benne.*
~Kedves ismerős…~
- Ne röhögtess, te rohadék. *Sziszegi fogai között, s már nyúl is csizmája szárába. Ám épp ekkor fogják meg sarkát, s lökik hátra.
A földön maradt talpával ugrál hátra, majd leteszi a széken tartott lábát is, pár lépés távolságra a férfitől. Kezében villan a penge, de egyelőre, még csak biztosítékként van nála. A markolatot szorítja, viszont a pengét csuklojához, alkarjához szorítja vele. Innen könnyedén ki tudja pörgetni, s támadni vele.*
- Mit akarsz? *Sziszegi továbbra is, szinte összezárt fogai közül. Nem örül neki, hogy ennyire látni akarták, egyáltalán nem örül.
Szemeit nem veszi le a Démonról, s figyeli annak mozdulatait. Ahogy annak a nőnek, vagy valaminek adja a pénzt, s aki elmegy rumért. Közben újra megszólítják. Szemeit vészjóslóan szűkíti össze, ahogy végighallgatja a Vakarék történetét.
~Tán úgy nézek ki, mint akit érdekel?~
No de nem is ezért mondják el neki, mert érdekfeszítő. Keze csak még jobban ráfeszül a markolatra, s szemeiben most nagyobb düh uralkodik, mint eddig bármikor.*
- Na ne röhögtess.
*Sziszegi végül. Szájában akaratlanul is túl sok mennyiségű nyál gyűlt össze. Így, hogy szavainak hitelt adjon, inkább megválik tőle, s egyenesen a Démon lábai mellé céloz velük. Viszont olyan történik, ami minden ember szívét meglágyítaná. Vagy legalább egy alkoholistáét. Rumot hoznak neki, amit át is vesz. Mégpedig egy korsóval. Arcán vigyor fut végig, de inkább a vészjóslóbból.*
- Na látod, tudod te hogy kell fogadni a „vendéget”. *Próbálja elneveti magát, de ez sem sikerül őszintére. De legalább van mit innia, s lám, megint nem ő fizetett érte. Ajándék rumnak viszont… Így már kortyolna is bele. De előbb inkább megszagolja. Nem bízik a férfiban, de láthatta, hogy mérget nem csempésztek bele. De ha bele is…
Legalább kedvenc szokása közben hal meg. Így nagyot kortyol belőle, de szürkéit nem veszi le a Démonról.*
1334. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-10 12:01:11
Üzenet elküldve: 2015-07-10 12:01:11
ÚJ
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Aldrus és egy régi ismerőse//
*A lány szitkozódva löki könyökével vissza és szemei szikrákat szólnak, amitől a lány csak még gonoszabb vigyorral néz vissza rá, szinte hagyja, hogy el találja a rúgás és egy pillanatra el is kapja a lábat, hogy ki haraphasson egy darabot az azt takaró szövetből, bár kicsit erősebbre sikerül a harapás és a lábat is éri, de szájában a kelme darabbal hagyja gazdája felé menetelni a dühös hárpiát, indulna is utána, de a szuka pasija vagy kije parancsokat osztogat neki, a szájába lévő cuccot rá köpi és gúnyosan szól hozzá.*
-Nekem te nem parancsolhatsz, nem vagy a gazdám! *Hátrébb lép és utána lendületből indul meg gazdája felé, szemei előtt látja, hogy csak nem nyugszik a hím és belé akar rúgni, ezért a lába alatt átbukfencezik és abból újra lábra érkezve már gazdája mellé telepszik várva az utasításokat.* ~Valami hasznát is veszem kicsi Hercegnő buta akrobata álmainak gyakorlásának.~
*Mikor meg kapja a pénzt, csak fogja és néz rá, nem akar ő többet enni a kenyerétől, nem is tudna hisz gyomra összeszűkült... de kapja az utasítást, hogy vegyen a nőnek rumot, így feláll és el indul a fogadós felé.*
-Egy korsó Rumot most! Itt van a 9 arany érte. *Ledobja egyesével a tallérokat a pultra és elégedett vigyorral viszi oda az asztalhoz a lánynak nyújtva, vegye el és legyen boldog. Reydis a szék mellé ül és folytatja a kenyerének evését.*
*A lány szitkozódva löki könyökével vissza és szemei szikrákat szólnak, amitől a lány csak még gonoszabb vigyorral néz vissza rá, szinte hagyja, hogy el találja a rúgás és egy pillanatra el is kapja a lábat, hogy ki haraphasson egy darabot az azt takaró szövetből, bár kicsit erősebbre sikerül a harapás és a lábat is éri, de szájában a kelme darabbal hagyja gazdája felé menetelni a dühös hárpiát, indulna is utána, de a szuka pasija vagy kije parancsokat osztogat neki, a szájába lévő cuccot rá köpi és gúnyosan szól hozzá.*
-Nekem te nem parancsolhatsz, nem vagy a gazdám! *Hátrébb lép és utána lendületből indul meg gazdája felé, szemei előtt látja, hogy csak nem nyugszik a hím és belé akar rúgni, ezért a lába alatt átbukfencezik és abból újra lábra érkezve már gazdája mellé telepszik várva az utasításokat.* ~Valami hasznát is veszem kicsi Hercegnő buta akrobata álmainak gyakorlásának.~
*Mikor meg kapja a pénzt, csak fogja és néz rá, nem akar ő többet enni a kenyerétől, nem is tudna hisz gyomra összeszűkült... de kapja az utasítást, hogy vegyen a nőnek rumot, így feláll és el indul a fogadós felé.*
-Egy korsó Rumot most! Itt van a 9 arany érte.
*Ledobja egyesével a tallérokat a pultra és elégedett vigyorral viszi oda az asztalhoz a lánynak nyújtva, vegye el és legyen boldog. Reydis a szék mellé ül és folytatja a kenyerének evését.*
1333. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-10 11:37:42
Üzenet elküldve: 2015-07-10 11:37:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Véreb és egy régi ismerős//
*Képén komisz kis mosollyal figyeli a közelben zajló eseményeket. Le sem tagadhatná hirtelen támadt örömét, mit az aprócska színjáték kelt benne. Ragyog tekintete, akár egy elragadtatott kölyöknek, s nevetését sem fogja vissza, ezzel is hangoztatva jókedvét. Ha nem lenne képes moderálni magát, talán még az asztalt is csapkodná, hasát fogva, ezt azonban nem engedi meg magának, már csak Véreb miatt sem, kinek nem kellene látnia, mennyire tetszett a félvérnek az, amit tett. Hamar abba is hagyja hát, legalábbis a nevetést. Pontosan akkor, mikor a kalóznémber megindul felé. Akkorra már csak feledhetetlen, gyermeteg mosolya marad és az ábrázat, melyről látszik, hogy alig állja a nevetés késztetését.
S mikre nem képes a hirtelen düh? Aldren széke úgy indul meg vele együtt, mintha pehelykönnyű lenne, holott ha ő nem is nyomna annyit, a rajta lévő holmik igencsak adnak saját tömegéhez. Mikor viszont a szikrákat hányó lélektükrökbe les, ismételten kitör belőle a nevetés. Jobbját szájára tapasztja, baljával az asztalba kapaszkodik, úgy rázkódik meg teste, mit sem törődve azzal, hogy a nőszemély lába merre is tévelyeg.*
- Rég láttalak, Nadae *- mosolyodik el végül, akár egy teljesen ártatlan teremtés, tekintete viszont hamar gonosszá válik, ahogyan ártatlan szájvonása helyére önelégült, lenéző vigyort kanyarít.*
- Hogy minek képzelem magam? Lássuk csak… Egy kedves, régi ismerősnek, akinek úgy tűnt, nem akarsz vele beszélni. Én viszont úgy gondoltam, elintézem, hogy mégis így legyen, és lám… Itt vagy *- ejti ki lassan a szavakat.
Hangszínéből már-már csöpög a megvetés és a fensőbbségérzet. Baljával egész egyszerűen megfogja a nő sarkát, majd felemelve lök rajta egyet, mit sem törődve azzal, hogy mi lesz ebből. Amint nagyobb teret kap, kellő méretűt önérzetéhez, Vérebre tekint és int neki, hogy menjen oda hozzá, ha eddig nem tette volna meg. Ha a másik fickó nem hagyná, hát őt is meginvitálja egy számára semmisnek mondható legyintéssel, hátha ettől jobban érzi majd magát. Nem áll szándékában komolyabb verekedést kirobbantani. Az egyébként sem az ő stílusa. Jobb szereti szavakkal elintézni a dolgot, vagy másokat felhasználni célja érdekében, mint például szolgáját, ki elég jól teljesített az imént. Amennyiben pedigReydis Syna végre a közelében lesz, kezébe is nyom 50 aranyat, ezzel is elismerve szolgálatait. *
- A lakomád, ahogy ígértem. Vagy költsd, amire akarod! Elvégre ide hoztad *- vonja meg vállát, majd figyelmét újra a Boszorkánynak szenteli.*
- Ó, mielőtt teljesen elfeledem, és elköltöd azt a pénzt... Hozz egy rumot a vendégemnek! *- szól még azért hátra válla felett, nehogy túlzottan elragadtassa magát követője.*
- Látod őt? A neve Véreb. Néhány nappal ezelőtt egy arrogáns nemesi pottyantás volt, semmi több. Néhány óra múlva a kutyám lett, én lettem házának ura és akkor még Hercegnőnek hívták. Azóta kicsit megváltozott. A hajón kiharapta egy matróz torkát, és önszántából lett szolgává, feladva előtte visszakapott szabadságát. Szeretnél... Te is ilyen lenni, Nadae? *- kérdi immár régi cserbenhagyóját, szolgája történetének rövid összefoglalása után.*
*Képén komisz kis mosollyal figyeli a közelben zajló eseményeket. Le sem tagadhatná hirtelen támadt örömét, mit az aprócska színjáték kelt benne. Ragyog tekintete, akár egy elragadtatott kölyöknek, s nevetését sem fogja vissza, ezzel is hangoztatva jókedvét. Ha nem lenne képes moderálni magát, talán még az asztalt is csapkodná, hasát fogva, ezt azonban nem engedi meg magának, már csak Véreb miatt sem, kinek nem kellene látnia, mennyire tetszett a félvérnek az, amit tett. Hamar abba is hagyja hát, legalábbis a nevetést. Pontosan akkor, mikor a kalóznémber megindul felé. Akkorra már csak feledhetetlen, gyermeteg mosolya marad és az ábrázat, melyről látszik, hogy alig állja a nevetés késztetését.
S mikre nem képes a hirtelen düh? Aldren széke úgy indul meg vele együtt, mintha pehelykönnyű lenne, holott ha ő nem is nyomna annyit, a rajta lévő holmik igencsak adnak saját tömegéhez. Mikor viszont a szikrákat hányó lélektükrökbe les, ismételten kitör belőle a nevetés. Jobbját szájára tapasztja, baljával az asztalba kapaszkodik, úgy rázkódik meg teste, mit sem törődve azzal, hogy a nőszemély lába merre is tévelyeg.*
- Rég láttalak, Nadae *- mosolyodik el végül, akár egy teljesen ártatlan teremtés, tekintete viszont hamar gonosszá válik, ahogyan ártatlan szájvonása helyére önelégült, lenéző vigyort kanyarít.*
- Hogy minek képzelem magam? Lássuk csak… Egy kedves, régi ismerősnek, akinek úgy tűnt, nem akarsz vele beszélni. Én viszont úgy gondoltam, elintézem, hogy mégis így legyen, és lám… Itt vagy *- ejti ki lassan a szavakat.
Hangszínéből már-már csöpög a megvetés és a fensőbbségérzet. Baljával egész egyszerűen megfogja a nő sarkát, majd felemelve lök rajta egyet, mit sem törődve azzal, hogy mi lesz ebből. Amint nagyobb teret kap, kellő méretűt önérzetéhez, Vérebre tekint és int neki, hogy menjen oda hozzá, ha eddig nem tette volna meg. Ha a másik fickó nem hagyná, hát őt is meginvitálja egy számára semmisnek mondható legyintéssel, hátha ettől jobban érzi majd magát. Nem áll szándékában komolyabb verekedést kirobbantani. Az egyébként sem az ő stílusa. Jobb szereti szavakkal elintézni a dolgot, vagy másokat felhasználni célja érdekében, mint például szolgáját, ki elég jól teljesített az imént. Amennyiben pedigReydis Syna végre a közelében lesz, kezébe is nyom 50 aranyat, ezzel is elismerve szolgálatait.
*- A lakomád, ahogy ígértem. Vagy költsd, amire akarod! Elvégre ide hoztad *- vonja meg vállát, majd figyelmét újra a Boszorkánynak szenteli.*
- Ó, mielőtt teljesen elfeledem, és elköltöd azt a pénzt... Hozz egy rumot a vendégemnek! *- szól még azért hátra válla felett, nehogy túlzottan elragadtassa magát követője.*
- Látod őt? A neve Véreb. Néhány nappal ezelőtt egy arrogáns nemesi pottyantás volt, semmi több. Néhány óra múlva a kutyám lett, én lettem házának ura és akkor még Hercegnőnek hívták. Azóta kicsit megváltozott. A hajón kiharapta egy matróz torkát, és önszántából lett szolgává, feladva előtte visszakapott szabadságát. Szeretnél... Te is ilyen lenni, Nadae? *- kérdi immár régi cserbenhagyóját, szolgája történetének rövid összefoglalása után.*
1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-10 11:14:14
Üzenet elküldve: 2015-07-10 11:14:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Rumosban//
*Egy Vércse, egy Szarka és egy Murgrind... Letelepednek hát egy asztalhoz. Az első, ami feltűnik neki, hogy a recsegő-hangú, a Vércse, milyen jól választ helyet magának.*
~Látom nem holmi bikficekkel kerültem össze... ezek már ismerik a járást errefelé...~
*A vörös leány, Szarka, hellyel kínálja maga mellett, ő meg nem lesz olyan tuskó, hogy ne fogadja el ezt a szívélyes invitációt. Lepakol hát, majd leül maga is. Kupák repülnek a magasba és Murgrind egy pillanatig csak tétlenül néz a két leányre, majd a két kupára... végül maga is megemeli a sajátját, koccint velük, igaz, ő visszafogottabban, mint a vöröske.*
- Vérré váljon!
*Mondja el a saját köszöntőjét és belekortyol az italba. Alig nyal csak bele igazából, csupán az ízét szeretné megtapasztalni.*
~Rosszabbra számítottam, meg kell valljam...~
*Ennek örömére pohara koppan az asztal lapján és jobbjával az egyik mellső zsebébe kotor.*
- Ha nem bánjátok... *szól és zsebéből előhúz egy nagyjából három hüvelyk hosszúságú valamit* én rágyújtok.
*Felmutatja a dohánylevélből tekert füstölnivalót, majd a szájába veszi. Most egy másik zsebébe kotor és egy kis bőrrel bevont fém dobozkát vesz elő. Ahogy kinyitja az érdeklődők egy kis darabka szenet láthatnak, aminek a közepe még haloványan piroslik, vagyis egy része még mindig izzik.*
- A bőr szigeteli a hőt, az izzó szénnel pedig meggyújthatom a bagót...
*Magyarázza, bár nem biztos benne, hogy újdonsült társait mennyire érdekelheti ez a dolog. A bagót a szénhez nyomja és szipkázni kezdi, pár pöffentés után pedig füst jelenik meg.*
- Erről van szó...
*Nagyot szippant a dohányba és vastag füstoszlopot fúj ki. A kis széntartó dobozkát pedig lezárja. Káros szenvedély, de mindenkinek kell valami, amivel kicsit megölheti magát. Az elhangzott kérdésekre nem felel azonnal. A bagót baljában tartja, de közben újra megemeli kupáját és belekortyol az italba.*
~Így mennyivel jobb...~
- Hogy mi szél hozott? *ismétli meg a kérdést* Az unalom, leginkább. Egy ideje már járom a vidéket. Ideiglenes munkákat vállalok, besegítek itt-ott, ahol kell két erős kar.
*Hangja nyugodt, beszéde kiegyensúlyozott. Arcán halovány, keserédes mosoly-féleség honol. Részint igazat is mond.*
- Értek valamicskét az asztalossághoz, kőművességhez, egy ideig voltam kötélverő, és halászkodtam is.
*Újfent beleszippant a bagóba, hagyja, hogy az erős dohány és az erős ital találkozása kellemes érzést keltsen benne. Lassan fújja ki a füstöt.*
- De a legjobban a vadászathoz értek.
*Na igen, ebben nem hazudik... vadászott ő eleget az elmúlt években. A kövér vérdíj elhallgattatja a lelkiismeretet is. Azonban nem hagyja nyugodni a gondolat, miszerint a beszélgetés inkább felvételiztetés-szagú lett ettől a két kérdéstől.*
- Na és ti? Csak nem kerestek valakit?
*Egy Vércse, egy Szarka és egy Murgrind... Letelepednek hát egy asztalhoz. Az első, ami feltűnik neki, hogy a recsegő-hangú, a Vércse, milyen jól választ helyet magának.*
~Látom nem holmi bikficekkel kerültem össze... ezek már ismerik a járást errefelé...~
*A vörös leány, Szarka, hellyel kínálja maga mellett, ő meg nem lesz olyan tuskó, hogy ne fogadja el ezt a szívélyes invitációt. Lepakol hát, majd leül maga is. Kupák repülnek a magasba és Murgrind egy pillanatig csak tétlenül néz a két leányre, majd a két kupára... végül maga is megemeli a sajátját, koccint velük, igaz, ő visszafogottabban, mint a vöröske.*
- Vérré váljon!
*Mondja el a saját köszöntőjét és belekortyol az italba. Alig nyal csak bele igazából, csupán az ízét szeretné megtapasztalni.*
~Rosszabbra számítottam, meg kell valljam...~
*Ennek örömére pohara koppan az asztal lapján és jobbjával az egyik mellső zsebébe kotor.*
- Ha nem bánjátok... *szól és zsebéből előhúz egy nagyjából három hüvelyk hosszúságú valamit* én rágyújtok.
*Felmutatja a dohánylevélből tekert füstölnivalót, majd a szájába veszi. Most egy másik zsebébe kotor és egy kis bőrrel bevont fém dobozkát vesz elő. Ahogy kinyitja az érdeklődők egy kis darabka szenet láthatnak, aminek a közepe még haloványan piroslik, vagyis egy része még mindig izzik.*
- A bőr szigeteli a hőt, az izzó szénnel pedig meggyújthatom a bagót...
*Magyarázza, bár nem biztos benne, hogy újdonsült társait mennyire érdekelheti ez a dolog. A bagót a szénhez nyomja és szipkázni kezdi, pár pöffentés után pedig füst jelenik meg.*
- Erről van szó...
*Nagyot szippant a dohányba és vastag füstoszlopot fúj ki. A kis széntartó dobozkát pedig lezárja. Káros szenvedély, de mindenkinek kell valami, amivel kicsit megölheti magát. Az elhangzott kérdésekre nem felel azonnal. A bagót baljában tartja, de közben újra megemeli kupáját és belekortyol az italba.*
~Így mennyivel jobb...~
- Hogy mi szél hozott? *ismétli meg a kérdést* Az unalom, leginkább. Egy ideje már járom a vidéket. Ideiglenes munkákat vállalok, besegítek itt-ott, ahol kell két erős kar.
*Hangja nyugodt, beszéde kiegyensúlyozott. Arcán halovány, keserédes mosoly-féleség honol. Részint igazat is mond.*
- Értek valamicskét az asztalossághoz, kőművességhez, egy ideig voltam kötélverő, és halászkodtam is.
*Újfent beleszippant a bagóba, hagyja, hogy az erős dohány és az erős ital találkozása kellemes érzést keltsen benne. Lassan fújja ki a füstöt.*
- De a legjobban a vadászathoz értek.
*Na igen, ebben nem hazudik... vadászott ő eleget az elmúlt években. A kövér vérdíj elhallgattatja a lelkiismeretet is. Azonban nem hagyja nyugodni a gondolat, miszerint a beszélgetés inkább felvételiztetés-szagú lett ettől a két kérdéstől.*
- Na és ti? Csak nem kerestek valakit?
1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-10 07:58:18
Üzenet elküldve: 2015-07-10 07:58:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Nadae régi ismerősei//
*Ahogy belépnek és a lány elbújik a háta mögött, Leon a kardja markolatáért nyúl, hiszen jelenleg képes lenne arra, hogy harcba szálljon és felnyársaljon bárkit, aki Nadae-nak kárt akar okozni.*
-Mutasd, és lerendezzük! *A férfi már a legrosszabbra készül, szörnyű zsoldosseregre, esetleg egy csapat felfegyverkezett banditára, ahogy a lány félelmét elnézi. Már megszokta, hogy a kalózokat ritkán szeretik élve látni, de nem sokan mennek mégse el addig, hogy tettlegességgel fenyegetést jelentsenek. Ekkor azonban olyan dolog történik, amire álmában sem gondolt volna. A helyzettől meglepődve ugrik egy hatalmasat hátra. Egy "Miazanyádez?" felkiáltással reagálva a harapdáló nőstényállatra. Majd ezután arcát a tenyerébe temetve kezd el kínjában röhögni, fel sem fogva, hogy itt talán igazi veszély van jelen. Ezután felnéz a férfire aki a lányt küldte társára és megcsóválja fejét, majd kérdőn néz rá.* ~Komolyan? Egy karmolós harapós kislány? Ma mindenki meg van őrülve?~ *Persze, igaz, hogy pont ő mondta nemrég, hogy egyikük se normális, de ez? Hát ez kész! Ha Nadae sikeresen lerúgta magáról a támadóját s elindult a férfi felé, Leon az önmagát kutyának képzelő lányhoz fordul.*
-Te meg szépen ülsz! Maradsz! *Végig szemmel tartja, és ha ugrana Nadae után, akkor egy jól irányzott rúgással próbálja a másik irányba repíteni a harapós valamit. Ha nem mozdul, akkor mosolyog rá.*
-Jó kislány vagy! *Ezután nézi, hogy mi is sül ki a dologból, közben nem győz kuncogni, miközben a szemét forgatja. Mikor elidult, ilyen helyzetre nem számított. A nyakát tette volna rá, hogy csak egy viszonylag nyugodt iszogatásra indul. Hát, ha ez így történt volna, most egy fejjel kevesebb lenne neki. Így viszont egy igen furcsa élettapasztalattal több. Mégpedig, hogy nem minden az aminek látszik. Sőt, ma inkább semmi nem az. Kezdve a hajója megvételvel, a beszélgetésen keresztül, eddig a kutya-lány izéig.*
*Ahogy belépnek és a lány elbújik a háta mögött, Leon a kardja markolatáért nyúl, hiszen jelenleg képes lenne arra, hogy harcba szálljon és felnyársaljon bárkit, aki Nadae-nak kárt akar okozni.*
-Mutasd, és lerendezzük! *A férfi már a legrosszabbra készül, szörnyű zsoldosseregre, esetleg egy csapat felfegyverkezett banditára, ahogy a lány félelmét elnézi. Már megszokta, hogy a kalózokat ritkán szeretik élve látni, de nem sokan mennek mégse el addig, hogy tettlegességgel fenyegetést jelentsenek. Ekkor azonban olyan dolog történik, amire álmában sem gondolt volna. A helyzettől meglepődve ugrik egy hatalmasat hátra. Egy "Miazanyádez?" felkiáltással reagálva a harapdáló nőstényállatra. Majd ezután arcát a tenyerébe temetve kezd el kínjában röhögni, fel sem fogva, hogy itt talán igazi veszély van jelen. Ezután felnéz a férfire aki a lányt küldte társára és megcsóválja fejét, majd kérdőn néz rá.* ~Komolyan? Egy karmolós harapós kislány? Ma mindenki meg van őrülve?~ *Persze, igaz, hogy pont ő mondta nemrég, hogy egyikük se normális, de ez? Hát ez kész! Ha Nadae sikeresen lerúgta magáról a támadóját s elindult a férfi felé, Leon az önmagát kutyának képzelő lányhoz fordul.*
-Te meg szépen ülsz! Maradsz! *Végig szemmel tartja, és ha ugrana Nadae után, akkor egy jól irányzott rúgással próbálja a másik irányba repíteni a harapós valamit. Ha nem mozdul, akkor mosolyog rá.*
-Jó kislány vagy! *Ezután nézi, hogy mi is sül ki a dologból, közben nem győz kuncogni, miközben a szemét forgatja. Mikor elidult, ilyen helyzetre nem számított. A nyakát tette volna rá, hogy csak egy viszonylag nyugodt iszogatásra indul. Hát, ha ez így történt volna, most egy fejjel kevesebb lenne neki. Így viszont egy igen furcsa élettapasztalattal több. Mégpedig, hogy nem minden az aminek látszik. Sőt, ma inkább semmi nem az. Kezdve a hajója megvételvel, a beszélgetésen keresztül, eddig a kutya-lány izéig.*
1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-10 07:13:04
Üzenet elküldve: 2015-07-10 07:13:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//A Rumosban//
*Elmosolyodik, ahogy hármasukból a szőrösebbik, bele szimatol az italába. Valami fajtájához méltó szokás lehet. Amikor mindkét társa kezei közé kaparintotta az italát, abban a pillanatban Khyr is ráveti magát és a Vércse által kinézett helyre telepedik, ahol már barátnője berendezkedett. Leteszi fenekét az egyik kemény székre és maga mellé invitálja a férfit. Tenyerével meglapogatja az asztal egy üresen maradt oldalát, mely sürgetés és kedves gesztus is a férfi felé. Elvégre nem mindég kéri meg ő, hogy üljenek mellé. Most viszont annyira fel van dobva - részint, mert már nem alszik, nagyon is ébren és egészségesen pompázhat -, hogy nem tudja egykedvűségbe folytani a tetteit.*
- Egészség! *Válaszolja a lány szavaira, majd maga is felhajt egy jó erős kortyot. Lecsapja a még félig telt kupát és megnyalja a száját szélesre húzott ajkakkal. Sóhaja sem marad el.* Ez kellett nekem, hogy kicsit fellendüljek. *Mosolyog a lányra.
Eztán látja meg, ahogy a Kalózka csizmával előre tör be a krimóba. Elég nehéz nem észrevenni. Ez a vörös taktikája is, minél feltűnőbb, annál kevésbé gyanakodnak rá. Ahogy jött Nad, úgy el is tűnik, a lánynak kapkodni kell a fejét, hogy meglássa az egy szempillantás alatt kámforrá vált nőt. Eztán meg látja egy férfi háta megett bujkálva.
~Ki elől menekül?~ Fut át agyán a gondolat, de mielőtt belekapaszkodhatna, az elme foszlányba a nőt már harapják is. Kicsit megilletődve nézi a jelenetet, már-már lejjebb csúszik a székén, hogy ha netán dobálózásra kerül a sor, ne az ő fejét vigye le egy kifent tányér. Bátortalanul int a lánynak, amikor az észreveteti magát, még egy kicsit zavarodottan mosolyog is. Nem kelne most fel erről a székről és bratyizna le Naddal és az ő új-régi barátaival, ma nem, majd inkább később. Nem érzi még a tüzet, amely lobogni szokott benne, s mely egy egész hadsereg - vihar - elkergetéséhez elég. Fejcsóválva fordul vissza a többiekhez, még elkapva Asira szavait.*
- Hohó, ezért a hajkölteményért százezer kereket is utaztak már, kislány. *Nevet és egyik kezével kihúzza hosszú haját a széktámlája és a háta közül, hogy meglóbálja a sörényt.* Bizony, nem lennék meglepve, ha csak miattam tett volna meg hosszú utat, a barátunk. *Kacsint a törpére és hamis mosolyt villant a lányra. A kérdés viszont tetszik neki, ezért nem terel témát, ő is tudni akarja, hogy mi járatban itt. Oh, de ami fontosabb.*
- Értesz valamihez, tubicám? *Vigyorog a törpére, mely utalhat az ágyban nyújtott tevékenységétől, a sima asztalosmunkáig bármire.*
*Elmosolyodik, ahogy hármasukból a szőrösebbik, bele szimatol az italába. Valami fajtájához méltó szokás lehet. Amikor mindkét társa kezei közé kaparintotta az italát, abban a pillanatban Khyr is ráveti magát és a Vércse által kinézett helyre telepedik, ahol már barátnője berendezkedett. Leteszi fenekét az egyik kemény székre és maga mellé invitálja a férfit. Tenyerével meglapogatja az asztal egy üresen maradt oldalát, mely sürgetés és kedves gesztus is a férfi felé. Elvégre nem mindég kéri meg ő, hogy üljenek mellé. Most viszont annyira fel van dobva - részint, mert már nem alszik, nagyon is ébren és egészségesen pompázhat -, hogy nem tudja egykedvűségbe folytani a tetteit.*
- Egészség! *Válaszolja a lány szavaira, majd maga is felhajt egy jó erős kortyot. Lecsapja a még félig telt kupát és megnyalja a száját szélesre húzott ajkakkal. Sóhaja sem marad el.* Ez kellett nekem, hogy kicsit fellendüljek. *Mosolyog a lányra.
Eztán látja meg, ahogy a Kalózka csizmával előre tör be a krimóba. Elég nehéz nem észrevenni. Ez a vörös taktikája is, minél feltűnőbb, annál kevésbé gyanakodnak rá. Ahogy jött Nad, úgy el is tűnik, a lánynak kapkodni kell a fejét, hogy meglássa az egy szempillantás alatt kámforrá vált nőt. Eztán meg látja egy férfi háta megett bujkálva.
~Ki elől menekül?~ Fut át agyán a gondolat, de mielőtt belekapaszkodhatna, az elme foszlányba a nőt már harapják is. Kicsit megilletődve nézi a jelenetet, már-már lejjebb csúszik a székén, hogy ha netán dobálózásra kerül a sor, ne az ő fejét vigye le egy kifent tányér. Bátortalanul int a lánynak, amikor az észreveteti magát, még egy kicsit zavarodottan mosolyog is. Nem kelne most fel erről a székről és bratyizna le Naddal és az ő új-régi barátaival, ma nem, majd inkább később. Nem érzi még a tüzet, amely lobogni szokott benne, s mely egy egész hadsereg - vihar - elkergetéséhez elég. Fejcsóválva fordul vissza a többiekhez, még elkapva Asira szavait.*
- Hohó, ezért a hajkölteményért százezer kereket is utaztak már, kislány. *Nevet és egyik kezével kihúzza hosszú haját a széktámlája és a háta közül, hogy meglóbálja a sörényt.* Bizony, nem lennék meglepve, ha csak miattam tett volna meg hosszú utat, a barátunk. *Kacsint a törpére és hamis mosolyt villant a lányra. A kérdés viszont tetszik neki, ezért nem terel témát, ő is tudni akarja, hogy mi járatban itt. Oh, de ami fontosabb.*
- Értesz valamihez, tubicám? *Vigyorog a törpére, mely utalhat az ágyban nyújtott tevékenységétől, a sima asztalosmunkáig bármire.*
1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-09 23:40:51
Üzenet elküldve: 2015-07-09 23:40:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Még a Kikötőben//
~Tehát ő is tudja.~
*Nem mintha titkolná sem a Kapitány, sem pedig Felmar elvesztését. Közszájon forog ez a Kikötőben, tudja, hogy milyen a kárörvendők pletykái. Tudja, hiszen ő is hasonlóképpen örül, ha egy riválisa bukik meg.
Átélve viszont nem akkora móka. Leon viselkedését nem érti. S nem is tudja, hogy mit vár el tőle. Ajkait összeharapja, s felvont szemöldökkel nézi a férfit. Nem tudja, hogy milyen érzelmeit vár is tőle, de kimutatni nem fogja. Kevés is van belőlük, mely nem felszínes, de azokat sem szívesen mutatja ki. Csak egy idő után. De végül csak elneveti magát.*
- Baj az mindig van. *Vigyorodik immár.* - Ha nem lenne, mégis mi értelme lenne az életünknek?
*Nevet újra fel. Végül mindenki összezavarodik, s pár pillanatra kínos csend áll be közéjük, amit nem tud hova tenni. Ritkán történik ilyen vele, legfeljebb amikor a Kapitány kiakadt, s üvöltözött velük. Akkor meghunyászkodtak és csendben voltak.*
- Egy hónap? *Neveti újra.* - Egy éve vagyok már velük lassan, mégsem tudom a választ.
*S ezt viszont tényleg őszintén mondja. Majd ahogy a Rumos felé halad, furcsa dolog történik. Inkább szokatlan, mivel ilyen eddig nem történt vele. Vagyis nem olyantól, aki ismeri. Keze után nyúlnak. Léptében ledermed, s hirtelen rántja el fogságba ejtett kacsóját. Tágra nyílt szürkékkel tekint a férfira, ahogy magához hozza kézfejét.*
- Na jó. Tudod, hogy kedvellek, hiszen régen ismerjük egymást. De semmi tapi, jó? Nincs tapi, sehogy sem! Nem, nem *Rázza meg a fejét.* - Tudod, hogy nekem az ilyen…mh… bensőséges dolgok nem a kenyereim. Az ilyenek valahogy… nem, tudod, hogy az nem én vagyok.
*Neveti el magát, de azért félig dühösen is tekint a másikra. Majd csak sóhajtva int fejével, hogy haladjanak tovább.*
//Régi ismerősök//
*Ahogy belépnek rögtön szóra is nyitja száját.*
- Mitől vagy ideges? *Húzza fel érdeklődve is szemöldökét, hogy nyomatékosítsa kérdését.
De ezután rögtön el is tűnik Leon mögött, ki persze semmit sem ért. Fejét lehajtva, kicsit megfogyasztja hátát áll, és szinte rágja körmeit.*
- Van egy… Kellemetlen ismerős. Biztos, hogy inkább holtan látna, mint élve.
*Válaszolja végül. Nem mintha a Rumos társaságának fele nem látná szívesen holtan az egykori kalózlányt. De ezen nincs sok ideje gondolkodnia. Hirtelen éri a hátulról jövő csapás. Vagyis vállába harapás, s a lerántás. De csak meghajol, s közben automatikusan löki hátra könyökét, bárki is támadta meg.*
- Hogy verjen agyon a mennykő!
*Fordul hátra, hogy megnézze mi is támadta meg. De ezen nem tud eligazodni, hogy ki vagy mi. Kihajolva végül Leon mögül, a Démonra néz. Szemei immár szikrákat hánynak. Még egy pillanatra visszafordul az „állatka” felé, s felé rúg, hátha eltalálja, legalább egyik testrészét.
Majd dühös léptekkel, vagyis terpeszben járással közelíti meg a hímet, mely ráuszította… Bárkije is ez. Ha állat, akkor holtan akarja látni. Ha ember… Az kizárt. Közben Szarkáék felé int kezével, hogy lássák, hogy itt van.*
- Mégis mit képzelsz ki vagy te?
*Szól dühösen, miközben próbálja a férfi alatti széket kihúzni az asztal alól, s ha sikerül, akkor két lába közé lépnie, s a szék peremén megtámasztania lábát.*
~Tehát ő is tudja.~
*Nem mintha titkolná sem a Kapitány, sem pedig Felmar elvesztését. Közszájon forog ez a Kikötőben, tudja, hogy milyen a kárörvendők pletykái. Tudja, hiszen ő is hasonlóképpen örül, ha egy riválisa bukik meg.
Átélve viszont nem akkora móka. Leon viselkedését nem érti. S nem is tudja, hogy mit vár el tőle. Ajkait összeharapja, s felvont szemöldökkel nézi a férfit. Nem tudja, hogy milyen érzelmeit vár is tőle, de kimutatni nem fogja. Kevés is van belőlük, mely nem felszínes, de azokat sem szívesen mutatja ki. Csak egy idő után. De végül csak elneveti magát.*
- Baj az mindig van. *Vigyorodik immár.* - Ha nem lenne, mégis mi értelme lenne az életünknek?
*Nevet újra fel. Végül mindenki összezavarodik, s pár pillanatra kínos csend áll be közéjük, amit nem tud hova tenni. Ritkán történik ilyen vele, legfeljebb amikor a Kapitány kiakadt, s üvöltözött velük. Akkor meghunyászkodtak és csendben voltak.*
- Egy hónap? *Neveti újra.* - Egy éve vagyok már velük lassan, mégsem tudom a választ.
*S ezt viszont tényleg őszintén mondja. Majd ahogy a Rumos felé halad, furcsa dolog történik. Inkább szokatlan, mivel ilyen eddig nem történt vele. Vagyis nem olyantól, aki ismeri. Keze után nyúlnak. Léptében ledermed, s hirtelen rántja el fogságba ejtett kacsóját. Tágra nyílt szürkékkel tekint a férfira, ahogy magához hozza kézfejét.*
- Na jó. Tudod, hogy kedvellek, hiszen régen ismerjük egymást. De semmi tapi, jó? Nincs tapi, sehogy sem! Nem, nem *Rázza meg a fejét.* - Tudod, hogy nekem az ilyen…mh… bensőséges dolgok nem a kenyereim. Az ilyenek valahogy… nem, tudod, hogy az nem én vagyok.
*Neveti el magát, de azért félig dühösen is tekint a másikra. Majd csak sóhajtva int fejével, hogy haladjanak tovább.*
//Régi ismerősök//
*Ahogy belépnek rögtön szóra is nyitja száját.*
- Mitől vagy ideges? *Húzza fel érdeklődve is szemöldökét, hogy nyomatékosítsa kérdését.
De ezután rögtön el is tűnik Leon mögött, ki persze semmit sem ért. Fejét lehajtva, kicsit megfogyasztja hátát áll, és szinte rágja körmeit.*
- Van egy… Kellemetlen ismerős. Biztos, hogy inkább holtan látna, mint élve.
*Válaszolja végül. Nem mintha a Rumos társaságának fele nem látná szívesen holtan az egykori kalózlányt. De ezen nincs sok ideje gondolkodnia. Hirtelen éri a hátulról jövő csapás. Vagyis vállába harapás, s a lerántás. De csak meghajol, s közben automatikusan löki hátra könyökét, bárki is támadta meg.*
- Hogy verjen agyon a mennykő!
*Fordul hátra, hogy megnézze mi is támadta meg. De ezen nem tud eligazodni, hogy ki vagy mi. Kihajolva végül Leon mögül, a Démonra néz. Szemei immár szikrákat hánynak. Még egy pillanatra visszafordul az „állatka” felé, s felé rúg, hátha eltalálja, legalább egyik testrészét.
Majd dühös léptekkel, vagyis terpeszben járással közelíti meg a hímet, mely ráuszította… Bárkije is ez. Ha állat, akkor holtan akarja látni. Ha ember… Az kizárt. Közben Szarkáék felé int kezével, hogy lássák, hogy itt van.*
- Mégis mit képzelsz ki vagy te?
*Szól dühösen, miközben próbálja a férfi alatti széket kihúzni az asztal alól, s ha sikerül, akkor két lába közé lépnie, s a szék peremén megtámasztania lábát.*
1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-09 23:36:15
Üzenet elküldve: 2015-07-09 23:36:15
ÚJ
![>Asira Qatil [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1737_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Még a kikötőben//
*Amikor odaér Khyr ráveti magát, akaratlanul is megejt egy rövid mosolyt. Gyorsan visszaöleli, szereti a vörös lelkesedését. ANnyiban reménykedik csak, hogy ha egy fontos küldetésen lesznek majd,arra fordítja az energiáját. Aztán magában legyint. ~ Kizárt dolog, hogy őt vissza lehessen bármitől is tartani. Ha kell üvöltve rohan bele a tomboló viharba, mert azt olvasta valahol, hogy attól megijed a vihar és elmegy. ~ Persze ezt még soha sem hallotta Szarkájától, de valahogy így tudná jellemezni barátosnéja habitusát.
Aki az ölelkezések után be is mutatja újdonsült barátját.*
- Vércse. *Mutatkozik be ő is. Mostanában ezt használja, olyan jól sikerült ez a Szarka-Vércse álnév kiókumlálása, hogy a szívéhez nőtt kissé. Meg aztán nem tök mindegy, hogy mit mond? A törpe uraság úgysem ismeri a rendes nevét sem, és lassan ő is el fogja felejteni. Mindenkinek jobb az.*
- Rendben, menjünk. *Egyezik bele, hiszen tényleg egészen meleg van, bár ő nem szeret beszorulni a kocsma falai közé, ha nem muszáj.*
//A Rumosban//
*Belépnek, a szemei pedig gyorsan felmérik a terepet. Egyelőre minden nyugisnak tűnik, az ital és ételszag füsttel kavargova terjeng az épületben és távozik a nyílászárókon át. Annyira most nincsenek sokan, és mire felocsúdik már fel is emeli a rumos kupáját, és elindul a másik kettővel, hogy elfoglaljanak egy asztalt. Ő egy kicsit megszaporázza a lépteit és úgy ül le, hogy az ivó nagy részét lássa, ha ez lehetséges. Majd köszöntőre emeli a kupáját és betolja a levegőben középre.*
- Az új ismeretségekre! *Újabb mosoly suhan át szélviharként az ajkain, majd ha megtörténik a koccintás két nagyobb kortyot beleiszik a rumoskupájából. A mosolya mögött megfigyeli a kocsma népét, amikor is meglátja, hogy Nadae is belép, oldalán egy ismeretlen fickóval. ~ Ez gyorsan ment kapitányasszony. ~ A szemei és gesztusai nem árulják el, hogy észrevette őket, inkább a többiek felé fordul.*
- És mi szél hozta a kikötőbe Murgrind? Csak nem a vörösen libbenő hajköltemények? *Néz kérdően a törpére, hamiskás mosoly terül szét az arcán. Odapillant Khyrre is, akitől már várja is a szokásos tagadást, vagy csipkelődést. Mert szótlan nem marad, ebben egészen biztos.*
*Amikor odaér Khyr ráveti magát, akaratlanul is megejt egy rövid mosolyt. Gyorsan visszaöleli, szereti a vörös lelkesedését. ANnyiban reménykedik csak, hogy ha egy fontos küldetésen lesznek majd,arra fordítja az energiáját. Aztán magában legyint. ~ Kizárt dolog, hogy őt vissza lehessen bármitől is tartani. Ha kell üvöltve rohan bele a tomboló viharba, mert azt olvasta valahol, hogy attól megijed a vihar és elmegy. ~ Persze ezt még soha sem hallotta Szarkájától, de valahogy így tudná jellemezni barátosnéja habitusát.
Aki az ölelkezések után be is mutatja újdonsült barátját.*
- Vércse. *Mutatkozik be ő is. Mostanában ezt használja, olyan jól sikerült ez a Szarka-Vércse álnév kiókumlálása, hogy a szívéhez nőtt kissé. Meg aztán nem tök mindegy, hogy mit mond? A törpe uraság úgysem ismeri a rendes nevét sem, és lassan ő is el fogja felejteni. Mindenkinek jobb az.*
- Rendben, menjünk. *Egyezik bele, hiszen tényleg egészen meleg van, bár ő nem szeret beszorulni a kocsma falai közé, ha nem muszáj.*
//A Rumosban//
*Belépnek, a szemei pedig gyorsan felmérik a terepet. Egyelőre minden nyugisnak tűnik, az ital és ételszag füsttel kavargova terjeng az épületben és távozik a nyílászárókon át. Annyira most nincsenek sokan, és mire felocsúdik már fel is emeli a rumos kupáját, és elindul a másik kettővel, hogy elfoglaljanak egy asztalt. Ő egy kicsit megszaporázza a lépteit és úgy ül le, hogy az ivó nagy részét lássa, ha ez lehetséges. Majd köszöntőre emeli a kupáját és betolja a levegőben középre.*
- Az új ismeretségekre! *Újabb mosoly suhan át szélviharként az ajkain, majd ha megtörténik a koccintás két nagyobb kortyot beleiszik a rumoskupájából. A mosolya mögött megfigyeli a kocsma népét, amikor is meglátja, hogy Nadae is belép, oldalán egy ismeretlen fickóval. ~ Ez gyorsan ment kapitányasszony. ~ A szemei és gesztusai nem árulják el, hogy észrevette őket, inkább a többiek felé fordul.*
- És mi szél hozta a kikötőbe Murgrind? Csak nem a vörösen libbenő hajköltemények? *Néz kérdően a törpére, hamiskás mosoly terül szét az arcán. Odapillant Khyrre is, akitől már várja is a szokásos tagadást, vagy csipkelődést. Mert szótlan nem marad, ebben egészen biztos.*
1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-09 22:29:21
Üzenet elküldve: 2015-07-09 22:29:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Aldrus és egy régi ismerőse//
*Reydis azaz Véreb örül a kenyérnek, de a citromlén elhúzza kicsit a száját, de el veszi az asztaltól és le ül háttal a gazdája székének oldalának dőlve, persze óvatosan, hogy ne érjen hozzá Aldrushoz. Épp csak két falatot eszik a kenyérből mikor szólítják és mikor fel néz gazdája nagyon vigyorog és helyet kínál neki, egyik szemével hunyorogva néz fel rá és felegyenesedik, szemével oda néz a bujdosó lányra és hallgatja a további utasításokat.*
~Szóval harapjam meg és hozzam ide azt a libát? Majd óvatos leszek, ne hogy belehaljon és el ragadjon a vér mámorító izé.~ *Szája őrült mosolyba húzódik és el indul a kijárat felé, hogy majd hátulról közelítse meg az a nőt, akire Aldrus annyira vágyik. Szinte oda oson mögé és hirtelen a vállába harap hátulról és körmeit a derekába mélyesztve rántja magához majd löki meg előrefelé a gazdája felé, elvileg ettől el vesztheti az egyensúlyát és a földre zuhanva eltaknyol, onnan meg már könnyen fenékbe billentve már ott van parancsolója lábai előtt, az biztos jobban imponál neki, ha a földön fekszik előtte az a tyúk.*
*Reydis azaz Véreb örül a kenyérnek, de a citromlén elhúzza kicsit a száját, de el veszi az asztaltól és le ül háttal a gazdája székének oldalának dőlve, persze óvatosan, hogy ne érjen hozzá Aldrushoz. Épp csak két falatot eszik a kenyérből mikor szólítják és mikor fel néz gazdája nagyon vigyorog és helyet kínál neki, egyik szemével hunyorogva néz fel rá és felegyenesedik, szemével oda néz a bujdosó lányra és hallgatja a további utasításokat.*
~Szóval harapjam meg és hozzam ide azt a libát? Majd óvatos leszek, ne hogy belehaljon és el ragadjon a vér mámorító izé.~ *Szája őrült mosolyba húzódik és el indul a kijárat felé, hogy majd hátulról közelítse meg az a nőt, akire Aldrus annyira vágyik. Szinte oda oson mögé és hirtelen a vállába harap hátulról és körmeit a derekába mélyesztve rántja magához majd löki meg előrefelé a gazdája felé, elvileg ettől el vesztheti az egyensúlyát és a földre zuhanva eltaknyol, onnan meg már könnyen fenékbe billentve már ott van parancsolója lábai előtt, az biztos jobban imponál neki, ha a földön fekszik előtte az a tyúk.*
1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-09 22:10:05
Üzenet elküldve: 2015-07-09 22:10:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Véreb és egy régi ismerős//
*Nincs más dolga, mint az ételre várni. Ez így elég kellemes dolog, hogy még rendelnie sem kell, mert megteszik helyette. Egy ideig el is nézegeti, miként egyensúlyoz a lány az étkekkel és poharakkal, majd hogyan pakolja le azokat egyenként elébe. Az elrendezést kissé furcsállja, most még azonban nem szól, csak csendben méregeti az elé pakolt fogásokat. A pörkölt jó választás, szereti is, így azzal nem lesz gondja. A sellővért még nem kortyolta ugyan, de azzal sem lehet gond. Ezt követően azonban a többire les, majd Vérebre, hogy aztán újra a kenyérre és a citromlére nézhessen.*
- Tehát szereted a citromlevet… *- állapítja meg, ezt követően pedig az azzal teli poharat és a két szelet kenyeret Reydis felé tolja.*
- Fogj hozzá! *- ajánlja fel kedvesen, mintha csak törődne szolgájával.
Így is van, hiszen nem hagyja éhen veszni. Kap enni és inni, sőt, még ruhát is adott rá sajátjai közül, tehát senki nem mondhatja, hogy nem foglalkozik vele eleget. Az asztalhoz viszont nem engedi, ezért mielőtt enni kezdene, széke mellé int, hellyel kínálva a másikat a földön. Nagyjából ezzel egy időben történik meg egy régi ismerős felbukkanása. Még fogai is összecsikordulnak a némber láttán, kivel annak idején galádul megjárta, holott apjával egész jó viszonyt folytattak. Az a nőszemély viszont közel sem bizonyult olyannak, mint amilyen az volt, kitől fogant. Reakciója azonban egészen meglepő, ugyanakkor elégedettséggel is tölti el a félvért. Ajkai gonosz mosolyra húzódnak, látva a bujdosást, mi miatt ugyan elveszíti szem elől a másik testének nagyját, azért mégis látja, hogy bizony ott van.*
- Véreb! *- szólítja fel máris szolgáját, majd ugyanolyan mosollyal, sőt, inkább már vigyorral fordul oda felé, kezével intve neki, hogy álljon fel, amennyiben már helyet foglalt.*
- Megengedem, hogy az asztalhoz ülj és rendelek neked egy lakomát, ha megteszel valamit… *- kezd bele, majd újra a friss jövevények felé fordul.
Ujjaival a nő felé bök, jelezve ezzel alattvalójának, hogy kire is kellene figyelnie. Vár is egy kicsit, hogy megkereshesse és felfoghassa, majd kezét kényelmesen visszahelyezi az asztal lapjára, hogy megfogva sellővérrel teli poharát, kortyoljon belőle egyet.*
- Az ott egy olyan nőszemély, akit ha megharapsz, még meg is dicsérlek. Szavakkal, simogatással, veréssel, vagy, ahogy akarod. Bizonyos kereteken belül. Most viszont egy jó vacsoráért, meg talán még valamiért, menj oda és tépd ki a torkát. Vagy rángasd ide elém, az is megteszi. Talán még jobb is. Igen, inkább hozd elém! Ha a nagydarab kötekedik, nyugodtan tépd ki a gigáját, nem érdekel. Vagy akár ő is jöhet, mit bánom én, amíg csendben marad és tudja a helyét *- vonja meg vállát gondtalanul. *
*Nincs más dolga, mint az ételre várni. Ez így elég kellemes dolog, hogy még rendelnie sem kell, mert megteszik helyette. Egy ideig el is nézegeti, miként egyensúlyoz a lány az étkekkel és poharakkal, majd hogyan pakolja le azokat egyenként elébe. Az elrendezést kissé furcsállja, most még azonban nem szól, csak csendben méregeti az elé pakolt fogásokat. A pörkölt jó választás, szereti is, így azzal nem lesz gondja. A sellővért még nem kortyolta ugyan, de azzal sem lehet gond. Ezt követően azonban a többire les, majd Vérebre, hogy aztán újra a kenyérre és a citromlére nézhessen.*
- Tehát szereted a citromlevet… *- állapítja meg, ezt követően pedig az azzal teli poharat és a két szelet kenyeret Reydis felé tolja.*
- Fogj hozzá! *- ajánlja fel kedvesen, mintha csak törődne szolgájával.
Így is van, hiszen nem hagyja éhen veszni. Kap enni és inni, sőt, még ruhát is adott rá sajátjai közül, tehát senki nem mondhatja, hogy nem foglalkozik vele eleget. Az asztalhoz viszont nem engedi, ezért mielőtt enni kezdene, széke mellé int, hellyel kínálva a másikat a földön. Nagyjából ezzel egy időben történik meg egy régi ismerős felbukkanása. Még fogai is összecsikordulnak a némber láttán, kivel annak idején galádul megjárta, holott apjával egész jó viszonyt folytattak. Az a nőszemély viszont közel sem bizonyult olyannak, mint amilyen az volt, kitől fogant. Reakciója azonban egészen meglepő, ugyanakkor elégedettséggel is tölti el a félvért. Ajkai gonosz mosolyra húzódnak, látva a bujdosást, mi miatt ugyan elveszíti szem elől a másik testének nagyját, azért mégis látja, hogy bizony ott van.*
- Véreb! *- szólítja fel máris szolgáját, majd ugyanolyan mosollyal, sőt, inkább már vigyorral fordul oda felé, kezével intve neki, hogy álljon fel, amennyiben már helyet foglalt.*
- Megengedem, hogy az asztalhoz ülj és rendelek neked egy lakomát, ha megteszel valamit… *- kezd bele, majd újra a friss jövevények felé fordul.
Ujjaival a nő felé bök, jelezve ezzel alattvalójának, hogy kire is kellene figyelnie. Vár is egy kicsit, hogy megkereshesse és felfoghassa, majd kezét kényelmesen visszahelyezi az asztal lapjára, hogy megfogva sellővérrel teli poharát, kortyoljon belőle egyet.*
- Az ott egy olyan nőszemély, akit ha megharapsz, még meg is dicsérlek. Szavakkal, simogatással, veréssel, vagy, ahogy akarod. Bizonyos kereteken belül. Most viszont egy jó vacsoráért, meg talán még valamiért, menj oda és tépd ki a torkát. Vagy rángasd ide elém, az is megteszi. Talán még jobb is. Igen, inkább hozd elém! Ha a nagydarab kötekedik, nyugodtan tépd ki a gigáját, nem érdekel. Vagy akár ő is jöhet, mit bánom én, amíg csendben marad és tudja a helyét *- vonja meg vállát gondtalanul. *
1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-09 21:30:45
Üzenet elküldve: 2015-07-09 21:30:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerzőkörút – Kikötői verzió//
*Leon mindig is jó emberismerőnek tartotta magát, de, hogy most egy pillanatra lesokkolódik, az biztos. Mindig ismerte a lánynak azon tulajdonságát, hogy nehezen enged közel magához bárkit is, bár annyira azért régebben nem tűnt túl rossznak a helyzet, de lehet, hogy a férfi magát áltatja azzal, hogy közelebb került valamennyire Nadae-hez. Ezután a lány olyan lesz mint az időjárás. Először elkezd beszélni, próbál vigyorogni a férfire, bár ezen még a hülye is meglátná, hogy nem túl igazi érzelmek. Leonnak lebiggyed az ajka, ahogy végignézi, hogy mi a fene is folyik itt. Először nem is igazán érti, utána meg már egyáltalán nem tud mit kezdeni a helyzettel. Szinte fapofával nézi végig az egész jelenetet, várva, hogy meg tudjon mozdulni. A férfi már régen elszokott attól, hogy ilyet rendezni tudjon. Legszívesebben visszahátrálna, de tudja, hogy nem teheti. Nem is szeretné, de mindig gyorsabb a könnyű utat választani. Hiába tudja, hogy inkább a lány felé kéne lépnie, mégis hátrál egy lépést.*
-Igen, tudom! *Mondja halkan, utalva a lány mondataira, hogy milyen nehezen megy neki az érzelgősség. Ezután, ha a lány engedi, akkor átkarolja őt a férfi. Na nem olyan hosszú ideig, csak ameddig a lány engedi. Ha egyáltalán engedi neki. Ezután elmondja a véleményét.*
-Most már viszont itt vagyok! Figyelni fogok arra, hogy ne történjen semmi baj! *Mondja komolyan, viszont egyáltalán nem biztos benne, hogy a lánynak annyit jelent a jelenléte, mint fordítva, de ha nem, hát ez is ki fog derülni nemsokára. Akkor azonban még nem tudja mihez is kezdjen magával.*
-Hát... *Kezd bele, hiszen eléggé sokként érte az egész, amit most hallott. És az is, hogy nem ismerte a lányt eléggé. Mondjuk, ki ismeri teljesen?*
-Akkor előttünk az élet, hogy kiderítsük! Addig meg, lesz ahogy lesz! *Mondja összezavarodva. Furcsa, hogy pont ő zavarodik meg, amikor ő kérdezte, hogy mit is gondol a lány valójában. Ezért is próbálja meg kihúzni magát a csávából, hogy ne tűnjön teljesen idiótának. Mélyen a lány szemébe néz.*
-Tudod, mit? Adok egy hónapot, utána újra megkérdezem! Rendben? *Villant meg egy bájos, megnyugtató mosolyt a lánynak, ami igazából magának is szól. Jobban meg tud nyugodni, ha elhiteti magával, hogy nincs baj. De lába mégis idegesen dobol, egyik keze pedig a furulyáját keresi a nyakában. Mikor megfogja, azonnal el is engedi azt, és inkább a lány kezét keresi, hogy megfoghassa. Egyelőre csupán az a terve, hogy magát megnyugtassa. ha a lány engedi, kézen fogva megy el vele a rumos ajtajáig, ha pedig nem, akkor egyszerűen követi őt.*
//Rumosban//
*Mikor az ajtóhoz ér, olyan dolog történik, amit már elég rég látott. Elszokott ettől a Pegazusnál eltöltött évek alatt. Lábbal nyit ajtót. Ezután betérnek, ahol a lány rögtön elbújik. Leon ezt még annyira sem érti, mint az előbbit.* ~Minek jöttél te ide? Menj és bújj el ettől a flúgos társaságtól a hajód legmélyére!~ *Korholja magát, de mégsem megy. Áll egy helyben, nem mozdul. Az igazság, hogy nem tudja mihez kezdjen.*
-Mi a fene folyik itt? *Kérdezi kissé megszeppenve a mögötte rejtező lánytól, gondosan ügyelve, hogy végig takarja őt.*
*Leon mindig is jó emberismerőnek tartotta magát, de, hogy most egy pillanatra lesokkolódik, az biztos. Mindig ismerte a lánynak azon tulajdonságát, hogy nehezen enged közel magához bárkit is, bár annyira azért régebben nem tűnt túl rossznak a helyzet, de lehet, hogy a férfi magát áltatja azzal, hogy közelebb került valamennyire Nadae-hez. Ezután a lány olyan lesz mint az időjárás. Először elkezd beszélni, próbál vigyorogni a férfire, bár ezen még a hülye is meglátná, hogy nem túl igazi érzelmek. Leonnak lebiggyed az ajka, ahogy végignézi, hogy mi a fene is folyik itt. Először nem is igazán érti, utána meg már egyáltalán nem tud mit kezdeni a helyzettel. Szinte fapofával nézi végig az egész jelenetet, várva, hogy meg tudjon mozdulni. A férfi már régen elszokott attól, hogy ilyet rendezni tudjon. Legszívesebben visszahátrálna, de tudja, hogy nem teheti. Nem is szeretné, de mindig gyorsabb a könnyű utat választani. Hiába tudja, hogy inkább a lány felé kéne lépnie, mégis hátrál egy lépést.*
-Igen, tudom! *Mondja halkan, utalva a lány mondataira, hogy milyen nehezen megy neki az érzelgősség. Ezután, ha a lány engedi, akkor átkarolja őt a férfi. Na nem olyan hosszú ideig, csak ameddig a lány engedi. Ha egyáltalán engedi neki. Ezután elmondja a véleményét.*
-Most már viszont itt vagyok! Figyelni fogok arra, hogy ne történjen semmi baj! *Mondja komolyan, viszont egyáltalán nem biztos benne, hogy a lánynak annyit jelent a jelenléte, mint fordítva, de ha nem, hát ez is ki fog derülni nemsokára. Akkor azonban még nem tudja mihez is kezdjen magával.*
-Hát... *Kezd bele, hiszen eléggé sokként érte az egész, amit most hallott. És az is, hogy nem ismerte a lányt eléggé. Mondjuk, ki ismeri teljesen?*
-Akkor előttünk az élet, hogy kiderítsük! Addig meg, lesz ahogy lesz! *Mondja összezavarodva. Furcsa, hogy pont ő zavarodik meg, amikor ő kérdezte, hogy mit is gondol a lány valójában. Ezért is próbálja meg kihúzni magát a csávából, hogy ne tűnjön teljesen idiótának. Mélyen a lány szemébe néz.*
-Tudod, mit? Adok egy hónapot, utána újra megkérdezem! Rendben? *Villant meg egy bájos, megnyugtató mosolyt a lánynak, ami igazából magának is szól. Jobban meg tud nyugodni, ha elhiteti magával, hogy nincs baj. De lába mégis idegesen dobol, egyik keze pedig a furulyáját keresi a nyakában. Mikor megfogja, azonnal el is engedi azt, és inkább a lány kezét keresi, hogy megfoghassa. Egyelőre csupán az a terve, hogy magát megnyugtassa. ha a lány engedi, kézen fogva megy el vele a rumos ajtajáig, ha pedig nem, akkor egyszerűen követi őt.*
//Rumosban//
*Mikor az ajtóhoz ér, olyan dolog történik, amit már elég rég látott. Elszokott ettől a Pegazusnál eltöltött évek alatt. Lábbal nyit ajtót. Ezután betérnek, ahol a lány rögtön elbújik. Leon ezt még annyira sem érti, mint az előbbit.* ~Minek jöttél te ide? Menj és bújj el ettől a flúgos társaságtól a hajód legmélyére!~ *Korholja magát, de mégsem megy. Áll egy helyben, nem mozdul. Az igazság, hogy nem tudja mihez kezdjen.*
-Mi a fene folyik itt? *Kérdezi kissé megszeppenve a mögötte rejtező lánytól, gondosan ügyelve, hogy végig takarja őt.*
1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-09 20:10:38
Üzenet elküldve: 2015-07-09 20:10:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerzőkörút – Kikötői verzió//
*Még szerencse, hogy nem tudják, hogy mire gondolt. Maga köré mindig is emelt egy falat. Mely mögé csak ritkán engedett át bárkit is, s inkább azon kívül próbálta tartani az embereket. Egyfajta önvédelem ez tőle. Nem akar senkit közel engedni magához. Régen megtette, s abból csak baj lett. Tanult a történtekből. Ritkán tárulkozik ki, csak akkor ha ideges. Hangulatai gyorsan váltakoznak, mint mindig. Hol hisztizik, hol vajra kenhető, az adott cselekvés, vagy külső inger határozza meg. Könnyűnek tűnik kiismerni. Talán tényleg az, csak, szereti magával elhitetni, hogy nem az. Hiszen Bájgúnár is milyen gyorsan át szokott rajta látni. Kezei akaratlanul is ökölbe szorulnak, s ebből csak Leon szavai ugrasztják ki. Hirtelen kapja fel tekintetét.*
- Jó, akkor egyelőre ezt itt hagyom nálad, megőrzésre. *Vigyorog, mintha jó kedve lenne.* - Van egy orkom, aki egy ilyennek pont örülne. Csinál sok sok csudijó mérget nekünk! *Röhögi el, ahogy próbál aranyos mód viselkedni. Noha élesbe kéne ezt csinálnia, akkor semmi baja nem lenne ezzel, nem röhögné el. A Kapitány, s a legénysége mellett kitanulta az álcázás művészetét, s ezt nem egyszer láthatta a férfi is élesben is. Akkor is vagy össze jött vagy nem… De túlsúlyban volt az előbbi.
Ahogy Leon arra kéri, hogy mutassa meg, hogy mit érez, előbb csak ajkaiba harap, de azok szegletében ott lapul a vigyorgás ránca. Torkából halk röhögés hallatszik, de nem engedi ki. Próbál komolyan viselkedni. De ahogy meglátja a tárt karokat, nem bír magával tovább, s hangosan nevet fel. S ez a nevetés nem múlik el lassan, viszont egy lépést sem tesz előre.*
- Bocsi… *Mondja nagy nehezen, miközben az oldalát markolássza, mert már szúr a nevetéstől.*
- Azt hittem, hogy tudod… *Folynak ki lassan könnyei. Nem tudja, hogy ez Leonnak hogy eshet, de hamar próbál úrrá lenni magán, s megkomolyodni. Ezért is egyenesedik ki, rázza meg a haját, s köszörüli meg a torkát.*
- Ne vedd sértésnek. Tudom, hogy nincs rajtunk kívül más, csak… a patkány. *Mondja ki nagy nehezen a jószág nevét.* - De nagyon jól tudod, hogy mennyire nem kenyerem az ilyen… Érzelgőség, vagy hogy szokták hívni. *Teszi csípőre a kezét, ahogy vigyorodik közbe.*
- De ne aggódj, jól vagyok. Feldolgoztam már a Kapitány halált, s Felmar elvesztését.
*Nem tudja, hogy Leon hallott-e az apját ért merényletről, vagy hogy azután szélnek eresztette a bandát. Ahogy arról sem tud, hogy vajon van-e arról fogalma, hogy a Kapitány örökségét, a hajót, Felmart, mely otthona volt mindig is, elkártyázták, s nem térhet rá vissza. Nem tudja, hogy tudja-e, de ha nem is, most már tudja.
Lent várja a dokkoknál, de a Leon hirtelen megmerevedik. Halkan sóhajt, ahogy felteszi a kérdést.*
- Annak nem nevezném őket. *Mondja kivételesen őszintén. Mert nem az ő emberi. Ő csak az helyett felügyel rájuk, aki felszívódott. Persze szó nélkül.
Majd keményen néz fel a férfira, ki még a hajón áll. A forró nappalban a szél óvatosan kap bele hajába. Tekintete megkeményedik, ahogy arca is. Izmai megfeszülnek arcán, fogait is összeszorítja. Nem tudja, hogy mit vár tőle Leon, hogy mit mondjon neki, hogy kik is ők. Hiszen ezt még ő maga sem tudja. Nagyot nyel mielőtt válaszolna.*
- Még nem tudom.
*Mondja végül. Hónapok óta velük van. Legutóbb Bongyiért lerágta a körmeit annyira aggódott értük. A városi fesztiválokon folyamatosan követi a Vöröskét, nehogy az valami baromságot csináljon, hogy lebuktatja magát. A többiekkel is felhőtlen kapcsolata volt az elmúlt hetekben, így nem tudja eldönteni, hogy kik is ők.*
- De hát, néhány emberről nem derülhet ki, hogy a társaid, csak pár alkalom után, nem? Ehhez idő kell, s egy olyan vezető, aki ezt érezteti velük. Amilyen a Kapitányom volt. Vagy, amilyen a tied.
*Feleli végül. Nem tudja, hogy a válasza megfelel-e a férfi számára, de ő megfordul. Még egy percig némán áll és vár. De bárhogy is történik, elindul a Rumos irányába. Legfeljebb ha nem követik, visszamegy majd érte később. Ha megvan a válasza.
Nagy levegőt vesz mielőtt betérne a kocsmába.
//A régi ismerősök felbukkanása folytatódik//
Szokásához híven lábbal előre nyit be a helységbe. Más ivókkal ellentétben a Rumos ajtaja hajlik a szép szóra, s nyílik is rögtön. A visszacsapódás miatt kezét előre kinyújtva, tenyérrel állítja meg az ajtó korhadt fáját.
Nagy lendülettel indul meg, s futtában néz körül. Egy pillanatra elakad a tekintete, ahogy meglátja társait a barlangból. Vöröske felébredt két hetes alvásából, s újult erővel már iszik is. Ahogy lassan Szöszike is itt van, de akkor merre van Bongyi? S miért van velük egy törpe? A látvány rögtön kettős érzést vált ki az amúgy is érzelmileg labilis lányból. Egyrészt ujjong, remélve, hogy végre valaki, aki ért a csapdákhoz. Másrészt épp ezért megvetést, és gyűlöletet érez. Mennyiszer volt, hogy törpék állította csapdákkal szenvedett órákig? A leleményességük… Kiakasztó.
Ám lát még valakit. Akit viszont nem kéne. Napbarnított arca hirtelen sápad el. Ritka látvány ez tőle, ahogy meglátja a sárga szemű démont. Nagyot nyel, majd ha Leon vele tartott, gyorsan, remélve, hogy észrevétlenül – ám már betoppanása sem volt az, nemhogy látványos mozdulata – bújik el mögötte.
Ha mégsem követte, akkor az első ember, aki elmegy előtte, megfogja, s pajzsként bújik el mögötte. Régen látta az arcot, s remélte, hogy többet nem kell a Démonnal összefutnia. Tudja, hogy ártott neki a legutóbb, s keresztbe tett neki. S azt is tudja, hogy nála az ilyen sose marad megtorlatlanul.*
- Francba, francba, francba…
*Ismétli csak halkan, nem tudván, hogy most mit is csináljon. Jah igen, el kéne mennie, de lehet, hogy Vöröskéék meglátták, akkor viszont maradnia kell, mert kérdezősködni fognak utána. Hirtelen nem tudja, hogy mit csináljon, csak áll és vár.*
*Még szerencse, hogy nem tudják, hogy mire gondolt. Maga köré mindig is emelt egy falat. Mely mögé csak ritkán engedett át bárkit is, s inkább azon kívül próbálta tartani az embereket. Egyfajta önvédelem ez tőle. Nem akar senkit közel engedni magához. Régen megtette, s abból csak baj lett. Tanult a történtekből. Ritkán tárulkozik ki, csak akkor ha ideges. Hangulatai gyorsan váltakoznak, mint mindig. Hol hisztizik, hol vajra kenhető, az adott cselekvés, vagy külső inger határozza meg. Könnyűnek tűnik kiismerni. Talán tényleg az, csak, szereti magával elhitetni, hogy nem az. Hiszen Bájgúnár is milyen gyorsan át szokott rajta látni. Kezei akaratlanul is ökölbe szorulnak, s ebből csak Leon szavai ugrasztják ki. Hirtelen kapja fel tekintetét.*
- Jó, akkor egyelőre ezt itt hagyom nálad, megőrzésre. *Vigyorog, mintha jó kedve lenne.* - Van egy orkom, aki egy ilyennek pont örülne. Csinál sok sok csudijó mérget nekünk! *Röhögi el, ahogy próbál aranyos mód viselkedni. Noha élesbe kéne ezt csinálnia, akkor semmi baja nem lenne ezzel, nem röhögné el. A Kapitány, s a legénysége mellett kitanulta az álcázás művészetét, s ezt nem egyszer láthatta a férfi is élesben is. Akkor is vagy össze jött vagy nem… De túlsúlyban volt az előbbi.
Ahogy Leon arra kéri, hogy mutassa meg, hogy mit érez, előbb csak ajkaiba harap, de azok szegletében ott lapul a vigyorgás ránca. Torkából halk röhögés hallatszik, de nem engedi ki. Próbál komolyan viselkedni. De ahogy meglátja a tárt karokat, nem bír magával tovább, s hangosan nevet fel. S ez a nevetés nem múlik el lassan, viszont egy lépést sem tesz előre.*
- Bocsi… *Mondja nagy nehezen, miközben az oldalát markolássza, mert már szúr a nevetéstől.*
- Azt hittem, hogy tudod… *Folynak ki lassan könnyei. Nem tudja, hogy ez Leonnak hogy eshet, de hamar próbál úrrá lenni magán, s megkomolyodni. Ezért is egyenesedik ki, rázza meg a haját, s köszörüli meg a torkát.*
- Ne vedd sértésnek. Tudom, hogy nincs rajtunk kívül más, csak… a patkány. *Mondja ki nagy nehezen a jószág nevét.* - De nagyon jól tudod, hogy mennyire nem kenyerem az ilyen… Érzelgőség, vagy hogy szokták hívni. *Teszi csípőre a kezét, ahogy vigyorodik közbe.*
- De ne aggódj, jól vagyok. Feldolgoztam már a Kapitány halált, s Felmar elvesztését.
*Nem tudja, hogy Leon hallott-e az apját ért merényletről, vagy hogy azután szélnek eresztette a bandát. Ahogy arról sem tud, hogy vajon van-e arról fogalma, hogy a Kapitány örökségét, a hajót, Felmart, mely otthona volt mindig is, elkártyázták, s nem térhet rá vissza. Nem tudja, hogy tudja-e, de ha nem is, most már tudja.
Lent várja a dokkoknál, de a Leon hirtelen megmerevedik. Halkan sóhajt, ahogy felteszi a kérdést.*
- Annak nem nevezném őket. *Mondja kivételesen őszintén. Mert nem az ő emberi. Ő csak az helyett felügyel rájuk, aki felszívódott. Persze szó nélkül.
Majd keményen néz fel a férfira, ki még a hajón áll. A forró nappalban a szél óvatosan kap bele hajába. Tekintete megkeményedik, ahogy arca is. Izmai megfeszülnek arcán, fogait is összeszorítja. Nem tudja, hogy mit vár tőle Leon, hogy mit mondjon neki, hogy kik is ők. Hiszen ezt még ő maga sem tudja. Nagyot nyel mielőtt válaszolna.*
- Még nem tudom.
*Mondja végül. Hónapok óta velük van. Legutóbb Bongyiért lerágta a körmeit annyira aggódott értük. A városi fesztiválokon folyamatosan követi a Vöröskét, nehogy az valami baromságot csináljon, hogy lebuktatja magát. A többiekkel is felhőtlen kapcsolata volt az elmúlt hetekben, így nem tudja eldönteni, hogy kik is ők.*
- De hát, néhány emberről nem derülhet ki, hogy a társaid, csak pár alkalom után, nem? Ehhez idő kell, s egy olyan vezető, aki ezt érezteti velük. Amilyen a Kapitányom volt. Vagy, amilyen a tied.
*Feleli végül. Nem tudja, hogy a válasza megfelel-e a férfi számára, de ő megfordul. Még egy percig némán áll és vár. De bárhogy is történik, elindul a Rumos irányába. Legfeljebb ha nem követik, visszamegy majd érte később. Ha megvan a válasza.
Nagy levegőt vesz mielőtt betérne a kocsmába.
//A régi ismerősök felbukkanása folytatódik//
Szokásához híven lábbal előre nyit be a helységbe. Más ivókkal ellentétben a Rumos ajtaja hajlik a szép szóra, s nyílik is rögtön. A visszacsapódás miatt kezét előre kinyújtva, tenyérrel állítja meg az ajtó korhadt fáját.
Nagy lendülettel indul meg, s futtában néz körül. Egy pillanatra elakad a tekintete, ahogy meglátja társait a barlangból. Vöröske felébredt két hetes alvásából, s újult erővel már iszik is. Ahogy lassan Szöszike is itt van, de akkor merre van Bongyi? S miért van velük egy törpe? A látvány rögtön kettős érzést vált ki az amúgy is érzelmileg labilis lányból. Egyrészt ujjong, remélve, hogy végre valaki, aki ért a csapdákhoz. Másrészt épp ezért megvetést, és gyűlöletet érez. Mennyiszer volt, hogy törpék állította csapdákkal szenvedett órákig? A leleményességük… Kiakasztó.
Ám lát még valakit. Akit viszont nem kéne. Napbarnított arca hirtelen sápad el. Ritka látvány ez tőle, ahogy meglátja a sárga szemű démont. Nagyot nyel, majd ha Leon vele tartott, gyorsan, remélve, hogy észrevétlenül – ám már betoppanása sem volt az, nemhogy látványos mozdulata – bújik el mögötte.
Ha mégsem követte, akkor az első ember, aki elmegy előtte, megfogja, s pajzsként bújik el mögötte. Régen látta az arcot, s remélte, hogy többet nem kell a Démonnal összefutnia. Tudja, hogy ártott neki a legutóbb, s keresztbe tett neki. S azt is tudja, hogy nála az ilyen sose marad megtorlatlanul.*
- Francba, francba, francba…
*Ismétli csak halkan, nem tudván, hogy most mit is csináljon. Jah igen, el kéne mennie, de lehet, hogy Vöröskéék meglátták, akkor viszont maradnia kell, mert kérdezősködni fognak utána. Hirtelen nem tudja, hogy mit csináljon, csak áll és vár.*
1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-09 19:42:11
Üzenet elküldve: 2015-07-09 19:42:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Még kikötő//
*A saját komótos tempójában követi a madárkát, nem igazán az a sietős fajta. Legalábbis, amikor nem dolgozik, akkor nem szaporázza feleslegesen, annyi biztos. Néha persze kapja a jelet, hogy ne maradjon le, a lány int neki, de nem töri össze magát a törpe. Kissé fura még neki ez az újdonsült társaság. Épphogy megérkezik a kikötőbe, napok kutyagolása után és szinte azonnal, mintegy varázsütésre megjelenik egy jótevő, aki hideg vízzel kínálja a tikkasztó hőségben és még mindemellett el is viszi őt egy jobb helyre.*
~Mennyi lehet az esélye, hogy valaki már Arthenior óta figyeltet engem? Talán valaki a régi bandából...~
*Morfondírozik menet közben, mert csak nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy valami turpisság van a háttérben. Jobb keze rövidkardja markolatára csusszan, gy ha csak egy leheletnyivel is, de nagyobb biztonságban érzi magát. Talán éppen ezét nem lepődik meg úgy, amikor megjelenik egy újabb ismeretlen és a maga fura recsegő hangján köszönti őket. Murgrind megveti lábát és homlokráncolva figyel a két régi ismerős (sőt, feltehetően jó barátosnék) találkozását. Az elmaradhatatlan bemutatkozás következik és szája fájdalmas grimaszba vonaglik új neve hallatán.*
- Mh... *köszörüli meg kelletlenül a torkát* A Murgrind elég lesz.
*Azért csak ábráztajára erőltet egy kisebb mosolyt, csak hogy ne tűnjön azon nyomban szőröstalpú barbárnak... elég, ha idővel jönnek majd rá, hogy az. Ő maga igyekszik szemügyre venni az újonnan érkezett alakot. Mély-zöld szemei megfigyelik a ruházatot, a fegyverzetet, az arcot, annak mimikáját, amit csak lehet pár szemvillanásnyi idő alatt.*
//Szarka, Vércse és MirMurgrind//
*Belépve az ivóba Murgrind mélyet szippant a helyi levegőből. Először balra, majd jobbra tekint, kik lézengenek ilyenkor bent, kérdezi magától, majd a két leány társaságában a söntéshez sétál. Az első kört úgy látszik nem neki kell most fizetnie. Ahogy elé kerül az ital, felemeli a poharat és szemügyre veszi az azt kitöltő folyadékot. Orra alá emeli és aprót szimatol belőle, majd elvonul a másik kettővel egy "kellemesebb helyre". Hátizsákját a földre teszi, de csak óvatosan, mintha valami törékeny lapolna benne. Erős számszeríját pedig az asztalnak támasztja, mielőtt leülne.*
*A saját komótos tempójában követi a madárkát, nem igazán az a sietős fajta. Legalábbis, amikor nem dolgozik, akkor nem szaporázza feleslegesen, annyi biztos. Néha persze kapja a jelet, hogy ne maradjon le, a lány int neki, de nem töri össze magát a törpe. Kissé fura még neki ez az újdonsült társaság. Épphogy megérkezik a kikötőbe, napok kutyagolása után és szinte azonnal, mintegy varázsütésre megjelenik egy jótevő, aki hideg vízzel kínálja a tikkasztó hőségben és még mindemellett el is viszi őt egy jobb helyre.*
~Mennyi lehet az esélye, hogy valaki már Arthenior óta figyeltet engem? Talán valaki a régi bandából...~
*Morfondírozik menet közben, mert csak nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy valami turpisság van a háttérben. Jobb keze rövidkardja markolatára csusszan, gy ha csak egy leheletnyivel is, de nagyobb biztonságban érzi magát. Talán éppen ezét nem lepődik meg úgy, amikor megjelenik egy újabb ismeretlen és a maga fura recsegő hangján köszönti őket. Murgrind megveti lábát és homlokráncolva figyel a két régi ismerős (sőt, feltehetően jó barátosnék) találkozását. Az elmaradhatatlan bemutatkozás következik és szája fájdalmas grimaszba vonaglik új neve hallatán.*
- Mh... *köszörüli meg kelletlenül a torkát* A Murgrind elég lesz.
*Azért csak ábráztajára erőltet egy kisebb mosolyt, csak hogy ne tűnjön azon nyomban szőröstalpú barbárnak... elég, ha idővel jönnek majd rá, hogy az. Ő maga igyekszik szemügyre venni az újonnan érkezett alakot. Mély-zöld szemei megfigyelik a ruházatot, a fegyverzetet, az arcot, annak mimikáját, amit csak lehet pár szemvillanásnyi idő alatt.*
//Szarka, Vércse és MirMurgrind//
*Belépve az ivóba Murgrind mélyet szippant a helyi levegőből. Először balra, majd jobbra tekint, kik lézengenek ilyenkor bent, kérdezi magától, majd a két leány társaságában a söntéshez sétál. Az első kört úgy látszik nem neki kell most fizetnie. Ahogy elé kerül az ital, felemeli a poharat és szemügyre veszi az azt kitöltő folyadékot. Orra alá emeli és aprót szimatol belőle, majd elvonul a másik kettővel egy "kellemesebb helyre". Hátizsákját a földre teszi, de csak óvatosan, mintha valami törékeny lapolna benne. Erős számszeríját pedig az asztalnak támasztja, mielőtt leülne.*
1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-09 16:28:11
Üzenet elküldve: 2015-07-09 16:28:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Még kikötő//
*Elmosolyodik, majd kilép az árnyékból és a Rumos felé kezd baktatni. Közben körbe kémlel, bár nem túl feltűnően. Szemeit forgatja mandula vágású szemgödrében. Meg-megvillan egy szépen öltözött nemes hölgy aranyain, vagy éppen egy uraság pecsét gyűrűjén. Közben hátra is tekint, nehogy túlságosan lehagyja a törpét. Int néha a kezével jelezve az irányt, s kicsit sürgeti is.
Mindeközben egy Vércse kémleli kettősüket, amit Khyr nem vesz észre. A szőke gyilkos ha akar úgy el, s előtűnik, hogy egy harcos se lenne elég gyors, hogy észrevegye. Ágropogásra hajazó hang kelti fel a figyelmét, mely a kedves barátnőjének a már ismert hangja. Mosoly terül szét a száján, amikor megpillantja a hanghoz tartozó arcot. Rögtön eszébe jut a lány szava a szirteknél és, habár lemosdott egy kicsit, valóban nem oly édes az illata, mint szokott lenni. Hiába a betegség szétrohasztja az embert.*
- Üdv néked! *Tör ki belőle a hirtelen boldogság, majd mielőtt felmérné annak veszélyét, amit tesz, már rá is borul a lányra és megölelgeti szorosan. Hiába sosem elég a kedvesekből, amikor ilyetén betegség miatt elmaradnak a közös programjaik.*
- Oda, ám. *Fejével a kocsma felé biccent, mikor már engedett a szorításból.* Hűvösebb helyre. *Elengedi végleg a lányt és egy lépést hátra tesz meg, majd az ingét megfogja a gallérjánál és kicsit meglóbálja, hogy hűs szellőt juttasson alá. Eztán fejével a törpe felé biccent.*
- A legújabb barátom. Mir Mur... Murgrind. *Vigyorodik el, majd hagyja, hogy ha a kettős meg akar ismerkedni akkor tegyék.* De ne itt tanácskozzunk, mert elolvadok, lépjünk le. *Mondja sürgetőleg és már meg is indul a fogadóba, az ajtót kivágja és beveti magát.*
//Szarka, Vércse és MirMur//
*Nagy lélegzetvétellel tér be az árnyékos, rumgőzös épületbe. Karjaival széttárja az ajtót és szikrázó fényt enged be. A megbúvó kocsmatöltelékek vegyes káromkodásokat zúdítva rá. Khyr csak felkacag és beinvitálja a barátait. Eztán egyből a söntéshez lép, könyökeivel letámaszkodik, arcát kezei közé kapja, s seggriszálva tekint a kocsmárosra.*
- Az első kör az enyém! *Vigyorog oda a többieknek, majd az asztalra csapva rendel is. Három erős Tölgyszívet, amit itt modortalanul csak Rumnak neveznek. Le is csengeti érte a 24 aranyat. Ez meg teszi egyelőre.*
- Csipkedjétek magatokat, vagy én csipkedlek meg titeket. *Mondja fennhangon miközben kitolja eléjük a finomságot. Ha eztán még akarnak valamit, azt döntsék el ők, s a végleges ital mennyiséggel be is vonulhatnak egy kellemesebb helyre.*
*Elmosolyodik, majd kilép az árnyékból és a Rumos felé kezd baktatni. Közben körbe kémlel, bár nem túl feltűnően. Szemeit forgatja mandula vágású szemgödrében. Meg-megvillan egy szépen öltözött nemes hölgy aranyain, vagy éppen egy uraság pecsét gyűrűjén. Közben hátra is tekint, nehogy túlságosan lehagyja a törpét. Int néha a kezével jelezve az irányt, s kicsit sürgeti is.
Mindeközben egy Vércse kémleli kettősüket, amit Khyr nem vesz észre. A szőke gyilkos ha akar úgy el, s előtűnik, hogy egy harcos se lenne elég gyors, hogy észrevegye. Ágropogásra hajazó hang kelti fel a figyelmét, mely a kedves barátnőjének a már ismert hangja. Mosoly terül szét a száján, amikor megpillantja a hanghoz tartozó arcot. Rögtön eszébe jut a lány szava a szirteknél és, habár lemosdott egy kicsit, valóban nem oly édes az illata, mint szokott lenni. Hiába a betegség szétrohasztja az embert.*
- Üdv néked! *Tör ki belőle a hirtelen boldogság, majd mielőtt felmérné annak veszélyét, amit tesz, már rá is borul a lányra és megölelgeti szorosan. Hiába sosem elég a kedvesekből, amikor ilyetén betegség miatt elmaradnak a közös programjaik.*
- Oda, ám. *Fejével a kocsma felé biccent, mikor már engedett a szorításból.* Hűvösebb helyre. *Elengedi végleg a lányt és egy lépést hátra tesz meg, majd az ingét megfogja a gallérjánál és kicsit meglóbálja, hogy hűs szellőt juttasson alá. Eztán fejével a törpe felé biccent.*
- A legújabb barátom. Mir Mur... Murgrind. *Vigyorodik el, majd hagyja, hogy ha a kettős meg akar ismerkedni akkor tegyék.* De ne itt tanácskozzunk, mert elolvadok, lépjünk le. *Mondja sürgetőleg és már meg is indul a fogadóba, az ajtót kivágja és beveti magát.*
//Szarka, Vércse és MirMur//
*Nagy lélegzetvétellel tér be az árnyékos, rumgőzös épületbe. Karjaival széttárja az ajtót és szikrázó fényt enged be. A megbúvó kocsmatöltelékek vegyes káromkodásokat zúdítva rá. Khyr csak felkacag és beinvitálja a barátait. Eztán egyből a söntéshez lép, könyökeivel letámaszkodik, arcát kezei közé kapja, s seggriszálva tekint a kocsmárosra.*
- Az első kör az enyém! *Vigyorog oda a többieknek, majd az asztalra csapva rendel is. Három erős Tölgyszívet, amit itt modortalanul csak Rumnak neveznek. Le is csengeti érte a 24 aranyat.
Ez meg teszi egyelőre.*- Csipkedjétek magatokat, vagy én csipkedlek meg titeket. *Mondja fennhangon miközben kitolja eléjük a finomságot. Ha eztán még akarnak valamit, azt döntsék el ők, s a végleges ital mennyiséggel be is vonulhatnak egy kellemesebb helyre.*
1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-09 15:21:14
Üzenet elküldve: 2015-07-09 15:21:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Ki mint vet, úgy arat //
* Nyugodt ábrázattal tekint körbe, majd mivel minden csendes, leül egy asztalhoz, lehetőleg közel az egyik asztalhoz, majd odaint egy felszolgálót. *
- Egy pohár Bor lesz, köszönöm. Tessék itt van érte az 5 arany. -
* Képtelen megállni a dolgot, így kellemesen elborozgat a megbeszélés alatt, no meg a lánynak csapja a szelet. Szomorkás mosoly ül ki az arcára, amikor észreveszi, hogy a vércsék kireppennek a fészekből. *
- Kevés ily szép virágszál van e környéken, hát megígérem, visszatérek még hozzád. -
* Mondja, majd könnyed mozdulattal lép el az asztaltól, s indul meg utolsóként a Vörös után. *
* Nyugodt ábrázattal tekint körbe, majd mivel minden csendes, leül egy asztalhoz, lehetőleg közel az egyik asztalhoz, majd odaint egy felszolgálót. *
- Egy pohár Bor lesz, köszönöm. Tessék itt van érte az 5 arany.
-* Képtelen megállni a dolgot, így kellemesen elborozgat a megbeszélés alatt, no meg a lánynak csapja a szelet. Szomorkás mosoly ül ki az arcára, amikor észreveszi, hogy a vércsék kireppennek a fészekből. *
- Kevés ily szép virágszál van e környéken, hát megígérem, visszatérek még hozzád. -
* Mondja, majd könnyed mozdulattal lép el az asztaltól, s indul meg utolsóként a Vörös után. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3808-3827